54 üvegcsiszoíó gyár, 460 munkással. A felső sziléziai üveghutákban még nagyobbára a iát használják tüzelő szerül. Porczellángyár van 8. Papírgyár 61, mintegy 1800 munkással. Vasutkocsi készitő gyár csupán Boroszlóban van 4, gépgyár ugyanott 9. A gyáripar ily kifejlődött állapotából következtethetünk azon élénk forgalomra és kereskedésre, mely az ipar terményeit kül és belföldi fogyasztóknak átszolgáltatja. Meg vagyok győződve, ha a fennebb! sorok nem mindenkinek fognak érdekfeszítő olvasmányt nyújtani; de ha sikerül, egy két olvasóban felébreszteni a törekvést, saját köréből hasonló adatokat gyűjteni s a közönséggel közölni, vagy azokból hasznos tanúságot vonni, akkor ezélom el van érve. Az erdei legelő használatának káros következményeiről irta 1 j á n g (i á 1) o r. w A midőn a fentebbiekben az erdei legelő használatának káros következményeit kiemelni iparkodtam. nem volt c/.élom egyszersmind azt állítani: hogy a felujulás alatt lévő területek kizárása mellett nagy kiterjedésű erdőségben csekély számú szarvas marhát, völgyeken s kopárokon, sőt az állabokban is legeltetni szabad ne legyen; mert ámbátor a csekély számú marha sem tesz az erdőben hasznot, még sem okoz oly érezhető kárt, hogy a legeltetés teljes megszüntetését vele indokolni lehetne. De a legelőt juhnyájak, csordák és ménesek által használtatni az erdők érzékeny megkárosítása és elpusztítása nélkül nem lehet.
Végtére szükségesnek tartom megemlíteni azt is» hogy a túlságosan megszaporodott vad, t. i, a szarvas és dámvad oly nagy károkat okoz az erdőben, miszerint nagy számmal tenyészteni nem tartom tanácsosnak, - bár ettől szép hazánkban nagyon félni nem szükséges. A sérívéseket ellenben az erdőben legeltetni s makkoltatni minden agődalom nélkül lehet, mert a csekély kárt, a melyet ez állatok okozhatnak, a pajorok és egyéb rovarok elpusztítása, a talaj feltárása és a lehullott magok felvételére alkalmatossabbá tótele által dúsan pótolják, míg ellenben a makkolás is sokszor igen jelentékeny jövedelmet hoz. A fönnebbieket előre bocsájtva, áttérek ifj. Helm Ervinnek az E. L. 1869 évi 1 füzetében közlött nézeteire a juh legelőről az erdőben. 0 ugyan is nagy fontosságot tulajdonit a juhászainak, mint igen elterjedt mellék haszonak a felsőmagyarországi hegységekben, és ez okból, az erdölégeltetés használatát nemcsak ákorosabb állabokranézve ajánlja, de azt a fenyvesekben a fiatalabb korosztályokra sőt értésekre is kiterjeszteni óhajtja. Ámbátor H. E. az erdei legeltetést csak a legnagyobb óvatossággal engedi használni, mind a mellett nézetei nem csak egészen ujak, de oly merészek is, hogy azokkal egy könnyen megbarátkozi szerintem alig lehet. Legyen szabad ezekre nézve csak annyit megemlítenem, hogy bár a felső-magyar-országi hegyekben a juhászat nagy fontossággal birhat, mind a mellett az erdei legelőnek juhok által váló használatát csak a fő és mellék völgyekre, és szükség esetén a fő és mellék völgyeket környező erdők egy részére, vélem kiterjeszthetni. 11. E nagyon is elismeri azt hogy a juh nyájak veszedelmére lehetnek az erdőknek, növedék veszteség, elsatnyulás sőt sekély talajon elpusztulás is lehetnek következményei, és mind ezek daczára ajánlja az erdő legeltetését.
De kisérjük csak figyelemmel ajánlatainak gyakorlati oldalát és csakhamar meg fogunk győződni arról, hogy ajánlata szerint az erdei legeltetés nem csak hasznot nem hozhat, de gyakorlatilag kivihetetlen' is. A többi között a fiatal s még nem záródott fenyvesekbe a juhokat beboesá jtani kívánja, de csak szét terjesztkedve és kisebb csoportokban, nehogy a nyövényeket és a talajt igén letapossák. Ez azonban aránylag nagy számú juhászt igényel; kérdés tehát: vájjon érdemes-e ama csekély legelő használatáért, a melyet, maga ifj H. E. oly rövid időre szab ós igen sok feltételhez köt, a juhászokat és ez által a kiadásokat szaporítani? Ifj. H. E. az 5 10 éves ertvénvekben, a juhokkal való legeltetést czélszerünek tartja, elismervén egyszersmind : hogy oktalan legeltetés mellett nem csak a csemeték mehetnek tönkre, hanem még a talaj is használhatlanná válhat, és még is ez xiton kétszeres hasznot reményi húzni, mert egy részt költséges értéseit, ültetvényeit a gyomok elnyomásától megmenteni hiszi (sok szerencsét e drasticus operációhoz) míg más részt a juhoknál is kétszeres haszonra számit. Nagy szerencse hogy ifj. 11. E. az erdő legeltetés használatát oly szük határok közé kívánja szorítani, és oly nehéz feltételektől teszi függővé, hogy reá illik ama közmondás: nesze semmi fogd meg jól. Lássuk csak feltételeit: 1.) is a juhokat kora tavaszszal t. i addig míg a hajtások gyengék, vagy durvább érintésre letörnének, szóval míg a fiatal csemeték igen érzékenyek, az erdőbe beereszteni tiltja, hanem csak július és augusztus hónapban engedi meg, a midőn a hajtás megfásult, A mezőgazda megköszönendi az ily legeltetést, a melyet csak akkor használhat a midőn mér a mezei legelő a tarlókon
is rendelkezésére áll, és a midőn legelőben már nem szűkölködik. 2. ősz vége felé sem ajánlja a juhokat az erdőbe bocsájtani. Tehát mikor? augustusban be ereszteni, szeptemberben pedig kihajtani akarja. Az a kérdés mármost, érdemes e 4 6 heti legeltetés kedvéért az erdőben annyi kárt okoztatni, az értéseket és serdényeket pedig az elpusztulás veszedelmének kitenni? 3. a juhokat mindjárt reggel, vagy eső után a vágásba hajtani tiltja; mert a fű a harmattól és esőtől nedves lévén, a juh a nedves fűhöz nem fog nyúlni, hanem a hamarébb megszik-* kadó cserjéket és csemetéket fogja lerágcsálni.. Ez mind igen szép, de az is bizonyos, hogy a juhok ama rövid idő alatt, kivált ha közbe közbe esni is talál, kevesett élvezhetnének a legelőből. 4. mielőtt meg engedné a juhnyáj behajtását a fiatalos közé, előbb másutt kívánja egy darabig legeltetni, tehát jóllakatni, azt állítván: hogv az éhes állatahoz nyúl a mit legelőbb ér. Szerintem ezen nézete téves. A juh a falékony és pákosz állatok közé tartozik, és ezen tulajdonságánál fogva éhesen ahoz nyúl, a mihez legkönyebben férhet, a nélkül hogy válogatna, tehát leginkább fűhöz, ha bőségben van kevés cserjékhez, és legkevésbé csemetékhez. Ha azonban egyszer jóllakott, akkor a cserjéket keresgeti, és előszeretettel rágcsálja. Tehát sokkal nagyobb kárt okoz mint éhesen. Macskát szalonnához, kecskét a kertbe, és juhokat erdőfiatalosba ereszteni egyformán káros. Hogy az ifj. H. E. által az erdő legeltetés használatára felállított rendszabályokat csak jó, állandó, és kellőleg betanitott pásztor személyzet fogja betartani azt kétségbe vonni nem lehet; de a ki a pásztor népet főképen a juhászokat ismeri: az bátran előre kijelentheti, hogy oly megbizható juhászokra, a melyek ifj. H. E. utasításai szerint az erdőkben legeltetni ké- 19
pesek lennének, szert tenni aránlag nagy fizetéssel sem lehet. Legczélszerűbb lenne tehát hogyha a juhászgazda (bacsó) szerepét az illető erdész, a juhászok szerepét az erdővédek, ós a bojtárokét a segéd erdő védek vévén át, magok őrizendik a juhnyájakat. Ifj. H. E. az erdei legeltetés használata körüli rendszabályainak pontos megtartását főképen a lábait nem kimélő erdésztől várja. Boldog isten!!! de kevés dolga lehet amaz erdésznek, a kinek elég ideje marad minden nap a juhászokkal a birkákat legeltetni. Ifj. H. E. azon állítására nézve: hogy az erdőtalaj termőképességének kihasználásában tekintélyes tényező a juh legelő, ismételve vagyok kénytelen kijelenteni, hogy az erdei legelő használata minden viszonyok között; a legkedvezőbbeket sem véve ki, mindég csak képzeleti hasznot hoz, a mely mindég csekélyebb, mint az okozott kár, s hogy az erdei legeltetést kivételesen és a legkorlátoltabb határok közé szorítva, s csak oly erdőkben szabad tűrni, a mellyekben a fa árak oly csekélyek, hogyalegelő használata nélkül a kezelési költségek sem kerülnek ki. Hogy oly erdőkben, a melyekben minden erdőterményt értékesíteni lehet még a legparányibb vesszőket sem véve ki, hogy ily erdőkben az erdei legeltetés használata bűn és esztelenség, azt kétségbe nem vonhatja senki sem, mindezeknél fogva a legeltetés használatát az erdőkből, ha csak azt birtok viszonyok pl. szolgalmak, és a birtokos igényei lehetetlenné nem teszik, véglegesen ki zárni szükségesnek tartom; dixi.