ZENÉS ADVENTI ÉLMÉNYNAP 2012. DECEMBER 1. Budapest Terézváros Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa 11. évfolyam 1. szám 2013. január
BEKÖSZÖNTÔ Visszanézni a megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami elôttem volt. (Kodály Zoltán) KEDVES OLVASÓ! Iskolánk történetében az elmúlt esztendô és a 109. iskolai év megnyitása minden növendék, tanár, szülô és zenebarát számára mély nyomot hagyó események sorozata volt. A 2012 2013. tanév elsô félévét záró újságunkban beszámolunk a rendhagyó évkezdetrôl, új programokról, sikerekrôl, jövônket is meghatározó eseményekrôl. De közben meg kell erôsítenünk magunkban Kodály fenti gondolatának fontosságát. Arra kell figyelnünk, ami elôttünk van. De mi is az, ami most elôttünk van? Mi az a lehetôség, amivel mi tanárok, szülôk, iskolatámogatók most a jövô generációjára figyelhetünk? Mit is jelenthet ez a hétköznapokban? Mit jelent a jövô, a Tóth Aladár Zeneiskola 110 éves jubileumi tanévéhez közeledve? Elôször is lehetôséget kaptunk, hogy egy egykor nagyon szép, patinás iskolai épület 2014-ben éppen 140 éve lesz, hogy átadták a gyerekeknek Terézvárosban a zenélni szeretô gyerekek és felnôttek álmain keresztül megújuljon. Ezért is kérjük a szülôket, olvassák el együtt az újságban található rajzverseny felhívásunkat. Beszélgessenek, bíztassák gyermekeiket. Mondják el, írják meg, hogyan képzelik el a Szív utcai gyerek-zenepalotát? A hangversenyterem már mindenki számára jelzi e megújulást. Köszönjük támogatóinknak és a kivitelezôknek: Budapest Fôváros Terézváros Önkormányzat Képviselô-testületének, a hivatal és a Terézvárosi Vagyonkezelô Zrt. munkatársainak, Krebsz Zsuzsanna lakberendezônek, Czapek Veronika függönykészítônek és a Kohinor-Építô Kft.-nek, szülôknek, iskolatámogatóknak közvetett és közvetlen segítségét. Külsô körülményeink változása egyben ösztönöz is minket, hogy tovább segítsük a gyerekek képességeinek fejlesztését. Gerinctorna, tücsök-zene, improvizáció, kiállítások, és még sok-sok új program. Nyitott tanuló-terek, audio-téka, gyakorlók várják majd elképzeléseink szerint növendékeinket. S miközben kívül-belül megújulni készülünk, emlékezni és ünnepelni gyûlünk össze 2013- ban. Számot adni eredményeinkrôl, sikereinkrôl. Együtt lenni mindenkivel, aki egykor vagy most a TAZI diákja volt. De leginkább bizonyítani Tóth Aladár híres gondolatát: ha embernek születtél, zenére termettél. Találkozzunk elôször a névadónk születésének 105 éves évfordulójára szervezett koszorúzási ünnepségen február 8-án 11.00 órakor a Szent István park 14. szám elôtt, majd a IV. Terézvárosi Tehetségnapon március 2-án 11.00 órától a Budapesti Operettszínházban Kacsóh Pongrác János vitéz címû dalmûvének egy különleges feldolgozásán. Magyar Margit igazgató 1
JUBILEUM 150 éve született CLAUDE DEBUSSY (1862 1918) Egy muzsikusnak az impresszionista vagy szimbolista mûvészeti irányzatról elôször bizonyára Debussy neve és mûvészete jut eszébe. Ki is volt az a magas homlokú, bozontos szemöldökû, szakállas, bajuszos, általában kócos hajú zeneszerzô, aki a kortársak leírása szerint kezdettôl fogva lázadt a hagyományok ellen, minden mûvében és írásában a zeneszerzés új útjait kereste? Claude Achille Debussy a Párizshoz közeli Saint-Germain-en-Layben született 1862. augusztus 22-én. Családjában nyomát sem találjuk zenész ôsöknek. Porcelánkereskedô apja egyáltalán nem érdeklôdött a zene iránt, a fiú zenei tehetségére Paul Verlaine francia költô anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen már a párizsi Conservatoire növendéke volt, két év múlva Chopin virtuóz f-moll zongoraversenyét játszotta, és akkoriban kezdett komponálni. Az 1880-as években került kapcsolatba Nagyezsda von Meck orosz milliomosnôvel, Csajkovszkij pártfogójával, akinek gyermekeit tanította a nyári szünidôkben, és aki magával vitte Svájcba, Olaszországba és Oroszországba. A Conservatoire-ban különc, lázadó növendéknek tartották, aki különösen idôsebb tanáraival (pl. Cesar Franck) gyakran keveredett szakmai vitákba. Fiatalabb tanárai (pl. Giraud) Debussy 1875-ben megengedôbbek voltak, és felismerve a fiú különleges tehetségét, inkább csak terelgették a zeneszerzôi pályán. Tanulmányainak befejeztével 1884-ben A tékozló fiú címû kantátájával elnyerte a Római Díjat, mely három szabad esztendôt ígért neki, távol a Conservatoire fojtogató konzervativizmusától és a szûkös családi környezettôl. Mégsem érezte jól magát az örök városban, ugyanazzal a maradisággal találkozott ott is, mint Párizsban. Legnagyobb hatással a 16. századi zeneszerzôk (Palestrina, Lassus) mûvei voltak rá, és Liszt Ferenccel való találkozása. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, és kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban próbált kiadót találni mûveinek. 1888 és 1889 nyarán Bayreuthban meghallgatta Wagner mûveit, melyekért már évek óta rajongott (ahogy ô fogalmazta: wágneriánus voltam a jólneveltség legelemibb követelményeirôl való megfeledkezésig ). Az 1889-es párizsi világkiállításon Ravel mellett rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene, valamint a kiállítás idején bemutatott új orosz muzsika: az Orosz Ötök közöttük Muszorgszkij mûvei. A friss élmények elfordították Wagnertôl, és lassan rátalált saját zeneszerzôi útjára. Az 1890-es évek elején kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a Két Ara- 2
JUBILEUM beszk (Deux Arabesques) a Suite bergamasque és a Vonósnégyes. Elsô sikerét az 1894-ben írt és bemutatott Egy faun délutánja címû, Stéphane Mallarmé verse által ihletett zenekari költeménnyel aratta. A kompozíció a költôt is kellemesen lepte meg, a bemutató után így írt a muzsikusnak: Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását... Milyen finomságokra és gazdagságra gondolhatott Mallarmé? Az egyik a mû formája: az egyetlen hosszú tétel a vers szerkezetének megfelelôen három egységbôl áll, de az egészet átszövi, összetartja a bevezetô fuvola-motívum állandó jelenléte. Egészen újszerû volt a maga idejében a Faun hangszerelése: a levegôs, áttört partitúra, a nagyzenekar szinte minden hangszerének, hangszercsoportjának szólistaként való használata, a hangszín-keverékek varázsa, a mindent körülölelô hárfa-glissandók csodálatos futamai, melyek lenyûgözték, és ma is lenyûgözik a hallgatót. Ettôl kezdve nevezi ôt a közvélemény impresszionistának, mit sem törôdve a darab és a késôbbi mûvek szimbolista gondolatvilágával, és Debussy tiltakozásával. Pedig a zeneszerzô nem a külvilágból érkezô impressziókat, a megfoghatót, a valóságot akarja hangokba önteni (talán a Noktürnök címû zenekari darabok kivételével, ahol ismerjük az ihletet adó konkrét inspirációkat), hanem a saját belsô érzéseinek, lelkiállapotának, hangulatának megsejtetésére törekszik, és ennek érzékeltetésére használ jelképeket. Debussy majdnem tíz évig komponálta Pelléas és Mélisande címû egyetlen operáját, amely 1902-ben hangzott el elôször a párizsi Opéra Comique-ban, majd eljutott Európa legtöbb színpadára. Operájában is szimbolista költô Maeterlinck szövegét dolgozta fel. Zenéjére a hármas rétegzôdés jellemzô: a finom, diszkrét énekes dialógusok, melyek hûen követik a francia nyelv lejtését, a szereplôk érzéseit megjelenítô zenekari kíséret, és a jeleneteket elválasztó-összekötô közjátékok, melyek a ki nem mondott szavakat és érzéseket, a szereplôk lelkében lejátszódó drámát mondják el. Pihenés a tengerparton Az opera után újabb, termékeny mûvészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) címû mûvével, befejezte a La Mer (A tenger) címû gyönyörû zenekari mûvét. Magánélete azonban zûrzavarossá vált: 1904-ben elköltözött elsô feleségétôl, és a mûvelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. 1905-ben megszületett imádott lánya, Claude Emma, azaz Chouchou, akinek 1908-ban Gyermekkuckó c. zongoraciklusát ajánlotta. Hogy növekvô anyagi gondjain enyhítsen, 1907 és 1914 között saját mûveinek zongorista elôadójaként és dirigenseként Európa-szerte koncertezett (1908-ban Londonban, 1910-ben Bécsben és Magyarországon is járt). 1910 és 1913 között keletkezett kétkötetes Prelüdök címû ciklusa. A kéttucatnyi zongoramû Debussy teljes költôi világának összefoglaló képét mutatja. A darabok végén olvasható címek az inspiráció forrását jelzik. Claude Emma, Chouchou 3
JUBILEUM A jávai gamelán zene jellegzetes hangszerei A század elsô éveitôl kezdve mint kritikus, zenei író is mûködött. Utolsó fontos mûve az Orosz Balett számára Gyagilev megrendelésére írt, 1912-re elkészült Jeux (Játékok) címû balett. 1918. március 25-én halt meg hosszú szenvedés után, rákban. Debussy újító zeneszerzô volt, hosszú órákat töltött a zongora elôtt, hogy különbözô, minden addigi hagyományt felrúgó hangzásokat próbálgasson. Stílusának kialakításában irodalmi hatások (Verlaine, Baudelaire költészete) ugyanúgy közrejátszottak, mint a sanzon, a jávai gamelán-zenekarok hangzásvilága, valamint Liszt és Muszorgszkij új zenéje. Életmûve új színt hozott a muzsika csaknem valamennyi mûfajába. Az irodalmi és képzômûvészeti inspiráció mellett az ô zenéjében különös jelentôséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat, egy érzés és az ezekhez kapcsolódó gondolattársítások. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építô, meglepô hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelô, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzôk sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra. Dobszay Ágnes zenetörténet tanár Képek a zeneszerzô életébôl 4
JUBILEUM TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK SZÜLETÉSÉNEK 130. ÉVFORDULÓJÁN A Zenetanárok Társasága (ZETA) decemberben két nagyszabású koncerttel tisztelgett Kodály Zoltán elôtt, születésének 130. évfordulóján. Az elsô hangversenyt december 1-jén rendezték meg a Józsefvárosi Zeneiskolában, Ábrahám Mariann, a ZETA zongora tagozata vezetôjének irányításával. A színvonalas és gazdag hangversenyen Kodály összes zongorára írott mûve megszólalt, sôt, hegedû-, cselló- és ének mûsorszámok is elhangzottak. A zeneiskolás növendékek mellett Szegedrôl nagy számú konzis növendék érkezett, akik sorozatban adták elô a zeneszerzô ciklikus zongoradarabjait. (Hét zongoradarab és Kilenc zongoradarab.) Az ünnepi eseményen iskolánkat a zongora tanszak két kiemelkedôen tehetséges növendéke képviselte: Karakas Benedek, aki pezsgô energiával játszotta a 9. Gyermektánc-ot és Varsányi Csaba, aki a Székely keserves -t adta elô nagy átéléssel. (Tanáraik: Réti Tamás és H. Veres Zsuzsa) Érdekessége volt a koncertnek egy új négykezes sorozat ôsbemutatója: Mezô Imre kortárs zeneszerzô mûve, a Kiskarácsony, nagykarácsony. A sorozatban felhasznált dallamok Kodály gyûjtésébôl származnak, ezért a szerzô Kodály Zoltán emlékének ajánlotta mûvét. A második hangversenyt december 9-én hallgathattuk meg a Kodály Emlékmúzeumban, a Mester egykori lakhelyén. A program egyrészt merített az elsô koncert mûsorából így a Gyermektáncok sorozatában Karakas Benedek újra szerepelhetett, másrészt mûvésztanárok produkcióival egészült ki, akik Pécsrôl, Szegedrôl és Budapestrôl érkeztek. A mûvészek Kodály olyan zenekari mûveinek zongoraátiratait is mûsorukra tûzték, mint a Marosszéki táncok és a Felszállott a páva változatok egy magyar népdalra. A közönség hálásan fogadta az átiratban ritkán hallható, népszerû darabokat. Mindkét ünnepi Kodály-hangverseny magas színvonalon, méltó módon tisztelgett a Mester elôtt, születésének 130. évfordulója alkalmából. Halászné Veres Zsuzsa, tanszakvezetô (A programsorozat keretén belül december 8-án, a szolfézstanárok konferenciáján fellépett a Tóth Aladár Ifjúsági Zenekar is. a szerk.) Karakas Benedek Varsányi Csaba 5
HÁZUNK TÁJA A Városligeti fasorból a Szív utcába... Rendhagyó módon indult a tanév 2012 szeptemberében a Tóth Aladár Zeneiskolában. Albérleteinkben, a tagiskolákban, rendre elindultak a hangszeres és szolfézsórák, de központunkban, a Városligeti fasorban nagy volt a felfordulás. Az irodákban, könyvtárban, tanári szobában mindenki pakolt, dobozolt. Ládákba kerültek a könyvek, kották, hanglemezek, bizonyítványok, naplók... és lassan minden, ami fellelhetô volt az épületben. Közben a folyosón kígyózott a sor, hiszen beiratkozás volt, és szólt a zene, mert október 1-jén a Mûvészetek Palotája színpadára vártak bennünket. Hamarosan üresen állt a 37 évig otthont adó fasori lakásunk, ahonnan nem mehettünk el szó, azaz hang nélkül. Szeptember utolsó szombatján hagyományainkhoz híven az udvaron zenéltünk a Zene Világnapja alkalmából. A mûsor a közelgô MÜPA-koncert fôpróbája volt, de mi tudtuk, hogy több ennél, mert búcsúzunk. 2012. október 1-tôl (Terézváros Képviselô-testülete áprilisi döntése alapján) új székhelyen mûködünk. A Szív utca 19 21. szám alatti épület, melynek elsô és második emeletén már évek óta tanítjuk zenélni növendékeinket, most a pincétôl a padlásig a TAZI otthona lett. A bejárati kapu eredeti tervrajza Ha kíváncsiak vagyunk, mirôl mesélnek a falak, ha meg akarunk ismerkedni új lakóhelyünkkel, egészen a kiegyezés utáni évekig kell visszarepülnünk az idôben. Óriási fejlôdés indult el akkor Magyarországon. Ezekre az évtizedekre esik a mai Budapest kialakulása: Pest, Buda és Óbuda egyesítése (1873), az úthálózat kiépítése (pl. a Sugár út, a mai Andrássy út), a tömegközlekedés fejlesztése (fogaskerekû, földalatti vasút és a villamosközlekedés beindítása), az elektromos közvilágítás kialakítása, az Operaház, a Zeneakadémia, a Mûcsarnok, az Országház felépítése. A városkép látványosan változott, egész városrészek épültek fel, és a XIX XX. század fordulójára világvárossá fejlôdött Budapest. Az 1868 végén elfogadott népoktatási törvény mely kimondta a 6-12 illetve 15 éves korig tartó tankötelezettséget hatalmas iskolaépítési hullámot indított el. 1868 1877 között húsznál is több iskola épült a fôvárosban. 1874-ben Terézvárosban, az akkori Kétszív utcában is új iskolaépületet emeltek. Tervezôje nem más, mint a Pesti Vigadó és más közismert épület megálmodója: Feszl Frigyes. Tervei alapján több iskola épült (például a Nagymezô utcában is), és talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek közül az egyik legszebb a Szív utcai elemi népiskola épülete volt. A középítési bizottmány is dicsérte a belsô térelrendezést és a modern iskolaépítési elvek megvalósítását, 6
HÁZUNK TÁJA Földszint A homlokzatterv mûszaki szempontból is kifogástalannak találta. A homlokzatot illetôen mégis vita támadt a bizottmányban. Néhányan az ívezetes ablakokat túl szépnek, drágának, több javítást igénylônek, tisztítás és szellôztethetés tekintetében célszerûtlennek tartották. Végül mégis Feszl Frigyes tervei alapján épült fel a Szív utcai elemi népiskola,...ami az utca legdíszesebb háza lett. Kimagaslott az üres telkek és részben az elterpeszkedô földszintes házak közül. Az új épületrôl így írt 1904-ben Gerley Szevér, az iskola egykori tanára: A mi iskolánk díszes 2 emeletes ház, 2 kapubejárattal s minden emeleten 10 ablakkal, 2 tágas lépcsôházzal. (Az akkori törvényeknek megfelelôen külön a lányok és fiúk számára. a szerk.) Van benne igazgatói és szolgai lakás, 1 iroda, 1 tanszertárhelyiség, 13 iskolaterem, 1 tornaterem, a földszinten 1, minden emeleten 2 árnyékszék. Az épület alatt pince van, melyben két kályha fûti az iskolát. A központi vízfûtôkészüléken kívül az udvari termek közül négyet, melyek az épület legtágasabb termei, külön Meidinger-féle kis kályhákkal is elláttak, arra az esetre is számítván, hogy rendkívüli hideg télen, addig is, míg a központi fûtôkészülék eléggé áraszthatja melegét, elégséges temperatura legyen a termekben. 1874-ben 11 osztállyal, 768 diákkal és 11 tanárral indult el a tanév az akkori népiskolában. A tanított tárgyak között találhatjuk a számtant, a magyar nyelvtant, a természettant, a hittant (felekezetek szerint), a testmozgást, a földrajzot és az éneket. A tanszerek jegyzékében a térképek, olvasótáblák és állatpreparátumok mellett hangszereket is említenek, így négy hegedût és egy harmóniumot. A tanulást segítette egy iskolai könyvtár is. A tantestület melynek tagjai több rangos testületben mûködtek közre, s nem egy I. emelet II. emelet 7
HÁZUNK TÁJA esetben publikálták is pedagógiai tapasztalataikat a tanítás eredményességének fokozása érdekében rendszeresen, hetente ülésezett. Az értekezleteken nevelési elvekrôl, fegyelmezési eszközökrôl, a szülôkkel való kapcsolattartás módjáról, vagy akár az iskolai ünnepélyek hatásossá tételérôl is szó esett. A legjelentôsebb határozatokat olvasgatva képet kaphatunk az akkori iskola szellemiségérôl. 1875. február A testület elhatározta, hogy minden héten más-más testületi tag a saját osztályában a testület összes tagja jelenlétében gyakorlati tanítást tartson. 1888. április A testület az énektanítás anyagáról, a tanítandó dalokról folytatott eszmecserét, mely alkalommal kimondta, hogy az V. és VI. osztályokban a hangjegyek ismertetését szükségesnek tartja. 1889. április A tanuló elômenetelének megbírálásánál ne legyen fô szempont az ismeretmennyiség megállapítása, hanem tekintetbe kell venni azt is, hogy mennyire van képesítve a tanuló új ismeretek szerzésére, mily mértékben fejlôdött észtehetsége. Részesüljenek figyelemben a tanuló erényei: figyelem, pontosság, rendszeretet. A legmegkapóbb Gerley Szevér visszaemlékezése az értekezletek hangulatára:...ezen viták vezérfonala volt a családias viszonyra való törekvés, melynek rugója nem lehetett más, mint a szeretet. Meglátszott a vitatkozók beszédjén, hogy ha egy-egy módban eltérnek is egymástól, egyben mindnyájan egyetértenek; 8
HÁZUNK TÁJA abban, hogy szeretet nélkül a tanító türelmes nem lehet, a mi nélkül ismét nevelés és eredményes tanítás nincsen. Ha ránézünk ma az egykor Feszl Frigyes megálmodta épületre, vajon felfedezzük-e a szépen kidolgozott díszeket? (Például az oszlopok, a kovácsoltvas korlátok, a homlokzat és a kapu díszeit.) A kiegyezés utáni években sikeresen végrehajtott iskolaépítési program nemzetközi szinten is elismerést aratott az 1878. évi párizsi világkiállításon Budapest az oktatásügy terén elért eredményeiért aranyérmet kapott. Vajon tudtunk-e eléggé vigyázni az akkori értékekre, eredményekre? Tóth Emese cimbalomtanár Véghelyi Kriszta hegedûtanár, igazgatóhelyettes A 2012 ôszén felújított Fodor-terem iskolánk dísze lett 9
Az elsô adventi élménynap a TAZI-ban A Tóth Aladár Zeneiskola tantestülete a bonyodalmas tanévkezdés után szerette volna egy olyan közösségi élménnyel megajándékozni a növendékeit és saját magát, amilyen korábban még nem volt. Egyszerû, de közvetlen, komplex élményt nyújtó programot találtunk ki: azt, hogy nekiállunk fölépíteni a gyerekekkel közösen az adventi koszorút, emellett játékosan megismertetjük velük elsôsorban az elôképzôsökkel a hangszerek szépségét, megszólaltatásuk örömét. Közben belakjuk együtt az új otthonunkat, felfedezzük a különlegességeit, olyan kötôdést kialakítva, amely megerôsíti, hogy bár a zeneiskola különálló egységek (zenekarok, tanszakok) együttese, és a növendék számára elsôdlegesen az ôt tanító tanárt jelenti, azért mégiscsak egység alma mater. A beérkezô gyerekekbôl elôször is egy nagy közös énekléssel varázsoltuk elô azt a felszabadultságot, amely az önfeledt játékhoz elengedhetetlen. Arra kértük ôket a kiosztott menetlevelekben : Énekelj, alkoss, játssz, érezd jól magad! Hangszerkészítés és hangszersimogatás kicsiknek Elsôsorban a kicsiknek vagyis az elôképzôsöknek akartuk élményszerûen, közvetlen fizikai élményt nyújtva bemutatni a hangszereket, a muzsikálás örömét. Erre találtuk ki a hangszersimogatót. Két kis csoport indult elsôként iskolabejárásra, teremrôl teremre a szolfézstanárok vezetésével és az érdeklôdô szülôk kíséretében hangszersimogatásra. A tanszakok, hangszercsoportok zenés becsalogatóval hívogatták ôket. Akik az elsô két turnusból kimaradtak, a Gyermek- és Ifjúsági Képzômûvészeti Mûhely tanáraival fújható, rázható, csilingelô hangszereket készítettek papírgurigákból, apró csetreszekbôl, majd festették, díszítették, végül meg is szólaltatták ôket. A csodálatosan széppé varázsolt új koncerttermünkben (Fodor-terem) 15 órára koncertet szerveztünk, ahová elsôsorban idôsebb növendékeinket, a tanárokat és zeneszeretô közönségünket vártuk, de nagy örömünkre a kicsik lettek a leghálásabb hallgatói jazz-zongorista volt növendékeink hangversenyének. (A Bösendorfer-koncertek sorozat keretében hangzott el. Írásunkat lásd a 12. oldalon a szerk.) A szomszédos Pesti Mese étterem jóvoltából különlegesen finom szendvicsekkel és teával frissíthettük föl a gyerekek játékos kedvét. Méltó lezárása volt a kicsik számára a napnak, mikor az aulában felhangzott a Hull a pelyhes, Ácsné Szily Éva hegedûseinek elôadásában Utána már nem nagyon maradt energiájuk arra, hogy a belépéskor kapott menetlevelet kitöltögessék, amelyben játékos kérdések voltak (az iskola történetérôl, a hangszerekrôl, amelyeket húzhattak-vonhattak, az épületrôl) pláne, hogy a leglelkesebb kicsik közül sokan még írni-olvasni sem nagyon tudtak. De nem is ez számított, hanem az önfeledt jelenlétük, a sok-sok csillogó szemecske jutott is szinte mindegyiküknek valami kis ajándék: CD, könyv és egy ajándék leporelló színezhetô képpel, karácsonyi verssel és énekkel. Egy második ôsbemutató zenei ínyenceknek Az estére még tartogattunk egy igazi szenzációt. Szônyi Erzsébet: Firenzei tragédia címû operáját adta elô a Tóth Aladár Zeneiskola Operastúdiója. A több mint fél évszázaddal a keletkezése után elôvett darab második ôsbemutatóján nagy örömünkre jelen volt a szerzô is. (Írásunkat lásd a 14. oldalon a szerk.) A 2012. december 1-jei adventi családi élménynapot azért rendeztük meg, hogy a sok változás után megismerjük és megtaláljuk az örömöt az új otthonunkban, az együttlétben, a zenehallgatásban. Azt kívántuk, hogy ez él- 10
HÁZUNK TÁJA Így érezték magukat a gyerekek Az utólag beérkezô véleményekbôl összegyûjtöttünk egy csokorra valót, melyekbôl kitûnik, hogy valóban élmény volt számukra ez a nap. mény legyen a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt, és megérezzük, hogy az iskola nem az épületben lakik, hanem a lelkekben, a mosolyokban, az odafordulásban, a hangokban, az emberi kapcsolatokban... Jó volt együtt! És közkívánatra találkozunk 2013 adventjén! Mihalicz Csilla Jusufi Vanessza: Nagyon jó volt. A fúvós hangszerek tetszettek a legjobban. A zongorás bácsik nagyon viccesek voltak. Lengyel Máté: Nagyon tetszettek a fúvósok és a klarinét is. Finom volt a büfében a tea meg a szendvics. Alföldi Lujza: Nagyon sok hangszert ismertem meg. A fúvós hangszerek tetszettek. Weinper Adél: Jól éreztem magam, és nagyon tetszett a zongora és a hangszerkészítés. Kozma Zsófia: Ilyen jó szolfézs cuccon még nem voltam, nagyon tetszett! A legjobban a jazz koncert! Sásdi Vilmos: Nagyon tetszett, extra volt. Jazz és klasszikus ütôk és fúvósok - x2 Szabó Bence: A kedvenc hangszer, amit hallottam, a zongora volt, a Harcsa van a vízben. A büfében ettem szendvicset, ittam teát. Ott volt Mimi, a barátom, csak nem találkoztunk sajnos. Nagyon jó volt. Olyan jó volt, mint egy buli. (Az adventi élménynapról készült filmet és a Bösendorfer-koncertrôl készített videofelvételeket feltöltöttük a youtube-ra.) 11
VERSENYEK Jazz m A zongora tanszak Bösendorfer-koncertek -sorozata hagyományosan a tanszak volt növendékeit hívja vissza az alma materbe, hogy iskolánk gyönyörû Bösendorfer zongoráján muzsikálva mutassák be, hová jutottak el tanulmányaik, mûvészi pályafutásuk során. A sorozat mostani koncertje több szempontból is különleges volt. Ezúttal a jazz mûfajában jeleskedô kiváló régi növendékeinket hívtuk meg, akik koncertjükkel egyúttal fel is avatták iskolánk új székhelyének széppé varázsolt hangversenytermét. A jazz aránylag fiatal mûfaj, amelynek sajátos, improvizációs-, komplikált hangzás-, ritmus- és érzelemvilágából izgalmas ízelítôt adott Oláh Dezsô, Premecz Mátyás és Kinczel Dániel koncertje. Közremûködôként csatlakozott hozzájuk Badics Márk dobos, aki egykor a mi iskolánkban kezdte dobtanulmányait. A fellépô mûvészek mindegyike a Zeneakadémia Jazz Tanszékén szerzett diplomát. Elsôként Kinczel Dániel programját hallhattuk, ô régen Hara Lászlóné (Csilla néni) tanítványa volt. Aktív zenész, aki a fellépések mellett tanít is az Újpesti Zeneiskola jazz tanszakán. Oláh Dezsô és Badics Márk Nemhiába oktatja is ezt a mûfajt látszik, hogy nagyon átgondoltan, jól felépítve választotta ki három mûsorszámát, melyek közül az utolsó a saját szerzeménye volt. A közönség érdeklôdéssel és kedvtelve figyelte, még a kisebb gyerekek is kezdtek ráérezni ennek a zenének az ízére. Ezután Premecz Mátyás következett, aki az én növendékem volt sok éven át. Jazz-zongorázni a Postás Zeneiskolában kezdett, Rátonyi Róbert és Márkus Tibor irányításával, akik ma már a mi iskolánk tanárai. Matyi bemutatta nekünk mostani hangszerét, a mai jazz hangzásába általa úttörô módon visszahozott Hammond orgonát. A nyolcvanas években Rhoda Scott ezzel a különleges hangzású hangszerrel bûvölte el a világot. Most Premecz Matyi bûvölt el kicsiket és nagyokat egyaránt közvetlenségével, virtuóz hangszerkezelésével, remek hangulatot teremtve a teremben. Az izgalmas hangzásélményhez nagyban hozzájárult a zenésztárs, Badics Márk dobjátéka is. Matyi a Zeneakadémia mellett a Mûszaki Egyetemen is diplomát szerzett, informatikusként. Bár élete javarészét a zenélés, a fellépések töltik ki, mellette dolgozik is. Harmadikként Oláh Dezsô lépett a színpadra, aki régi igazgatónônk, Fehér Lászlóné (Gabi néni) növendéke volt. Rendkívüli tehetségére már zeneakadémiai tanulmányai során felfigyeltek. 2006 óta számos magas rangú díjat nyert el, mint szólista és mint zeneszerzô. Felívelô pályafutása megkoronázásaként 2009-ben a jazz mûfajában elsôként Junior Primadíjban részesült. A koncertezés mellett Dezsô is foglalkozik tanítással. Rendkívül érzékeny, lágy zongorahangjára, átszellemült elôadásmódjára sokáig emlékezni fogunk. Megható volt, hogy a szüleinek ajánlotta egyik saját szerzeményét. 12
KONCERTEK VERSENYEK ûfajban Tanárok és tanítványok. Balról jobbra: Kinczel Dániel, Hara Lászlóné, Oláh Dezsô, Fehér Lászlóné, Premecz Mátyás és Kaiser Adrienne A hangverseny csúcspontja négyük közös örömzenélése volt. A két Bösendorfer zongora, a Hammond orgona és a dob együtt muzsikálása az egymásra figyelés, a közös alkotás gyönyörû pillanatait jelentette. Egyszeri és utánozhatatlan összprodukciót hoztak létre, amelybe mindenki a saját egyéniségét, gondolatvilágát vitte bele, a szóló improvizációkban és az együttes játékban egyaránt. Ebbôl fergeteges örömzene kerekedett ki, ami a közönség körében óriási tetszést aratott. Mi, a fellépôk régi tanárai pedig különösen meghatottan és büszkén tapsoltunk kedves tanítványainknak. Köszönet illeti Magyar Margit igazgatónôt a frappáns mûsorvezetésért, és H. Veres Zsuzsa tanszakvezetôt a különleges Bösendorfer-koncert megszervezéséért. Kaiser Adrienne zongoratanár Kinczel Dániel a zongoránál, Premecz Mátyás a Hammond orgonánál 13
HÁZUNK TÁJA Vívódó darab, tépelôdô hôsökkel KORTÁRS OPERABEMUTATÓ A TAZI-BAN Szônyi Erzsébet Firenzei tragédia címû mûvét több évtizedes pihenés után színpadra vitte a Tóth Aladár Zeneiskola Operastúdiója. A szenvedélyes, fordulatos mû új életre keltése egy másik újjászületéssel is egybefonódott: bemutatója a varázslatos hangversenyteremmé alakult Fodor-teremben volt, december 1-jén. December 6-án és 7-én pedig az Orosz Kulturális Központban játszották el. A mûfajában is szinte egyedülálló nôi kortárs operáról a szerzôvel, valamint Pallagi Judit mûvészeti vezetôvel és a Bianca szerepét alakító Lilik Judittal a TAZI két magánének tanárával beszélgettünk. Miért választott egy szinte ismeretlen kortárs darabot? Pallagi Judit: A kortárs zene népszerûsítését mindig is a szívügyemnek tekintettem. Ennek kapcsán ismerkedtünk meg Szônyi Erzsébettel is: Fekete Mária kolléganômmel közösen szerkesztettük A magyar dal mesterei sorozatot, melyben kortárs szerzôk mûveibôl válogattunk, és a második kötetben közöltünk Szônyi Erzsébet-dalokat is. A személyes ismeretség innen van, de a darab kiválasztása már jóval korábban megtörtént: az öcsém aki szintén szívesen foglalkozik kortárs szerzôkkel hívta fel rá a figyelmemet. Mi tetszett meg benne? A lehetôségek. Amikor nekiállunk egy darabnak, abban hacsak nem olyan ismert, mint a Figaro házassága mindig van valamennyi kockázat. De épp ez a szép benne ez a felfedezôút. Jobban is szeretem ilyenkor, ha nem halljuk elôtte színpadon a darabot, Bartinai Gábor és Farkas András csak kottából fejtjük meg. A színpadi feldolgozás ugyanis már beállít egy értelmezést, és az akadálya is lehet annak, hogy a magunkét kibontsuk belôle. Amikor elkezdtük a próbákat, hatalmas viták voltak arról, mit is akart a szerzô ezzel a darabbal. Nagyon nehéz szövetû a mû. Az Operastúdióban különbözô szintû énekesek vannak az egészen kezdôktôl a profikig és fontos eleme a közös munkának az, hogy egymást inspirálják. Ebben a darabban ezt a sokszínûséget remekül ki lehetett aknázni: van benne egy kezdô énekesnek való szerep, a többihez pedig magasan képzett énekesek kellenek. Hogyan talált rá az angol rendezôre, Doyne Byrd-ra? Sok idôt töltöttem Angliában, és az egyik legjobb barátnôm rokonságába tartozik Doyne magyar felesége. Doyne színész, többek között a Royal Shakespeare Company-ban is játszott. Elôször akkor dolgoztunk együtt, amikor egy Purcell-darab próbáinál segített a színészeinknek az angol kiejtésben. Egyébként kiválóan beszél magyarul is. Egészen másfajta módszerrel dolgozik, mint amit a magyar rendezôktôl megszoktunk. Amikor elkezdtünk dolgozni, kérdeztem tôle, milyen elképzelései vannak a darabról. Csodálkozott, és azt mondta: nincs elképzelésem addig, amíg nem látom a színészeimet. A teljes munkafolyamatban hatalmas inspiráció áradt belôle. A fiatalokhoz hogyan lehet közel hozni az operát? Egy kortárs darab alkalmasabb erre, mint a klasszikusok? 14
HÁZUNK TÁJA Minden jó mû alkalmas rá. Ez a darab már a felsô tagozatos diákok számára is izgalmas kérdéseket vet föl. Például, hogy mennyi minden befolyásolhatja a hûséget. Vagy, hogy tudjuk-e, valójában kit szeretünk és miért? A darab megmutatja, hogy egy megalázott ember mennyire nem tud felszabadulni a párkapcsolatában, illetve, hogy aki soha nem szenvedett még, mennyire nem tud érzelmi mélységeket megélni. A tragikus végkifejlet kifejezi, hogy micsoda erôk, milyen szenvedélyek bújnak meg a rutinszerû élet mélyén, valamint, hogy rendkívülinek kell történnie ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mennyire fontos a másik ember - annyira, hogy akár ölni is tudunk érte. Úgy érzem, nem tudom elfelejteni ezt a zenét A darab legizgalmasabb szerepe Biancáé. Azonnal tudott vele azonosulni? kérdeztük Lilik Judittól. Lilik Judit: Igen. Sosem játszottam még ennyire igazi, és érzelmeiben árnyalt embert. A mai napig is vannak bennem kérdôjelek, hogy Bianca valamit miért mond, miért tesz. A nôi lét alapvetô kérdéseire keresi a választ, beleértve azt is, hogy milyen értékekért érdemes élni és kockázatot vállalni. Másképp zajlik egy ilyen kortárs mû próbája? Igen. Amikor még csak ismerkedtünk vele, attól féltünk, hogy nem fogjuk tudni memorizálni, mert folyamatos áramlás az egész. Nagyon más csatornákon lehetett befogadni, mint egy klasszikus operát. Most viszont már úgy érzem, nem leszek képes elfelejteni ezt a zenét. Vívódó, drámai zene, tépelôdô szereplôkkel. Mivel kevés a mozgásos cselekmény, inkább belsô történéseket kell megmutatni, a hangommal kell tudnom elmondani mindent. A rendezô hagyta, hogy belülrôl építsük fel a szerepünket ez inspiráló volt, és nagyon szabaddá tett abban, hogy merjünk hagyatkozni a saját érzéseinkre. Befelé figyeltünk, hogy melyik dallamrész milyen mozdulatot kíván. A rendezô pedig visszajelzett, hogy az összképbe hogyan illeszkedik bele az elképzelésünk. Lilik Judit és Farkas András Mindennek és mindenkinek megvan a maga sorsa Szônyi Erzsébet 30 évesen, 1956-ban szerezte a Firenzei tragédia címû operáját. Addigra megírta már a zenei írás-olvasás módszertanát, és három évvel korábban bemutatták három felvonásos operáját is Jókai Mór egyetlen drámáját, a Dalmát zenésítette meg, nem volt tehát kezdô operaszerzô. A Dalmát 1953-ban mutatták be a Fészek Klubban, és nagy feltûnést keltett a szerzô maga zongorázott, a kórusban többek közt olyan tanítványai is énekeltek, mint Szokolay Sándor és Petrovics Emil. De az a kor nem éppen a kortárs opera felfutásának az ideje volt. Bemutatták, és kész se akarat, se pénz nem volt arra, hogy tovább vigyük emlékszik vissza Szônyi Erzsébet. A Firenzei tragédia ôsbemutatója még jóval az 1956-os forradalom elôtt volt: a Honvéd Mûvészegyüttes zenekara játszott (a volt Tiszti házban), az Operaház szólistái énekeltek, Rékai András rendezte. Oscar Wilde darabját úgy ajánlották Szônyi Erzsébet figyelmébe. A férfi és a nô egymásra találása ragadott meg tûnôdik el az a bizonyos katartikus vég. Meglepôdött, amikor a Tóth Aladár Zeneiskola Operastúdiója ismét elôvette? kérdeztük a szerzôt. 15
HÁZUNK TÁJA Igen, bár már megtapasztaltam, hogy habent sua fata libelli vagyis, hogy a mûveknek is megvan a maguk sorsa. 1947-ben Párizsban írtam Színek címmel egy 9 tételes zongoraszvitet, majd hazajöttem, férjhez mentem, és nem is foglalkoztam azzal, ki mit kezd vele. Aztán egyszer csak Gilbert de Greeve, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke rátalált, és 2009-ben elkezdte játszani. A Firenzei tragédiát is bemutatták külföldön 1960-ban Németország több városában, elsôként a meiningeni operaházban, majd Koppenhágában is. A 70-es években a Pécsi Nemzeti Színház is játszotta, Horváth Zoltán rendezésében. Nagyon örültem, hogy ismét elôkerült, és remélem, a Tóth Aladár Operastúdió énekmûvészei bemutatják többször, többfelé is! Szônyi Erzsébet zenekedvelô polgári családban született. Banktisztviselô édesapja otthon maga is énekelt, gitározott, édesanyja zongorázott, gyakran jártak operába, hangversenyekre Furtwängler, Klemperer gyakori vendégmûvésze volt a két világháború közti magyar zenei életnek. Teszem a dolgomat, a saját belsô mércém szerint Szônyi Erzsébet zenei tehetsége korán megmutatkozott Kodály és Bartók kórusmûveinek elôadásaiban kóruskísérôként tûnt föl, a népzenét Kodály Zoltántól tanulta. A 20-as éveitôl már Kodály közvetlen munkatársa, még csak 21 éves és kezdô zenepedagógus, amikor a Zeneakadémia már ôt bízta meg mestere helyettesítésével. Az ötvenes évek politikai és kulturális levegôjében ugyan nem kívánatos volt az a polgári háttér, amelybôl Szônyi Erzsébet jött, de szakmai tudására szüksége volt a kurzusnak. Ráadásul, mint nônek, minden korszakban nehezebb volt az útja. Sokkal jobbnak kellett lennem, hogy megálljam a helyem ebben az akkor még igen csak férfi-pályán mondja, ami azt illeti nôi zeneszerzôbôl, különösen opera-mûfajban ma sincs túl sok. Nekem azért volt könnyebb, mert a férjem csodálatos ember volt ha ô nem támogat, nem tudtam volna a zenepedagógiában és a zeneszerzésben ennyit elérni. Mindig nagyon büszke volt rám. Hatodikos gimnazista voltam, amikor megismerkedtünk egy osztálytársnôm családjánál lakott albérletben, és a Kúrián volt jegyzô. Késôbb bíró lett, aztán ügyvéd, majd jogtanácsos. Megjárta a hadifogságot, én 1947-ben Párizsban voltam ösztöndíjas, és miután mindketten hazajöttünk, 1948-ban összeházasodtunk, és 56 évig éltünk együtt nagy szeretetben. Szônyi Erzsébetnek meg kellett élnie szeretett és nagyra becsült mesterei mellôzését is. Mikor megkérdeztük, melyik volt a legnehezebb korszaka így felelt: Szerencsés természetem van: abban érzem magam jól, amiben vagyok. Teszem a dolgomat, a saját belsô mércém szerint. Szerencsére a dolgok olykor átértékelôdnek a Firenzei tragédiának is ez az egyik fô gondolata. Hogyan is mondta a szerzô? Habent sua fata libelli -a daraboknak is megvan a maguk sorsa. És ebben lehet bízni az élet minden területén. Mihalicz Csilla Homoki Réka Bartinai Gábor Kertész Rita Doyne Byrd 16 Szônyi Erzsébet Pallagi Judit Lilik Judit Farkas András
TÁBORBAN A Zene Világnapján a MÜPÁ-ban A Zene Világnapja alkalmából nagy megtiszteltetés érte iskolánkat: a Mûvészetek Palotája felkérésének eleget téve, a nagyhírû épület Fesztivál Színház termében adhattak koncertet növendékeink. Ilyen nemzetközileg is rangos színpadon szerepelni ösztönzô, egyben sikerélményt nyújtó alkalom. (És nem az elsô növendékeink egyre szélesebb köre élheti át ezt az élményt!) Ez a hangverseny az idén már hat alkalmat számláló Iskoláskoncert-sorozat része volt, így a szereplôk és a hallgatók egy korosztályt képviseltek. A mûsor mind a mûfaj, mind a megszólaló hangszerek tekintetében rendkívül színes és változatos volt. Szóló énekhang csendült fel legelôször, a két csángó magyar népdal meghitt, bensôséges légkört teremtett. Ezután a Klarinét-együttes fergeteges elôadását hallhattuk, majd a vonósokból álló Tücsökzenekar következett, ahol egész fiatal diákok is a pódiumra kerülhettek. Ezt követôen iskolánk legkiválóbb nagybôgô-, cselló-, hegedû- és zongorajátékosai szólaltatták meg hangszerüket, majd az Ifjúsági Zenekar J. Strauss: Paraszt-polka címû mûvét játszotta, amikor is a 600 fôs közönség énekelve kapcsolódott be az elôadásba. Ezután következett az iskola Jazz-együttese, népszerû sztenderdekkel és improvizációval. A hangverseny végén hatalmas taps és öröm töltötte be a termet, átérezhettük Yehudi Menuhin hegedûmûvész gondolatának igazságát: Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvô tudatlanságban. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást. Fasang Eszter, hegedûtanár 17
HÁZUNK TÁJA Miért fontos, hogy a TAZI akkreditált referencia-intézmény lesz? Lezárult a TÁMOP 3.1.7-11/1 Referencia-intézmények országos hálózatának kialakítása és felkészítése címû pályázat. Jövônk és további szakmai fejlôdésünk szempontjából is komoly jelentôsége lehet annak, hogy a Tóth Aladár Zeneiskola akkreditált referencia-intézmény lesz. 2011-ben Terézvárosban három intézmény nyerte el a lehetôséget, hogy csatlakozzon az Új Széchenyi Terv keretében a referencia-intézmények országos hálózatának kialakítását és felkészítését célzó TÁMOP 3.1.7-11/1 programhoz. A Játékvár Óvoda, a Bajza Utcai Általános Iskola és a Tóth Aladár Zeneiskola megerôsítve a Tehetségpontként már kialakított együttmûködésüket felsôoktatási gyakorlóhelyekként csatlakoztak a megújuló tanárképzéshez. A Tóth Aladár Zeneiskola részérôl a projekt vezetôje: Magyar Margit igazgató, szakmai koordinátorai Véghelyi Kriszta igazgatóhelyettes és Réti Tamás zongoratanár. A jövônk szempontjából is fontos A TÁMOP - 3.1.7-11/1 ötéves program, amelynek még az elején vagyunk hangsúlyozza Véghelyi Kriszta. Eddig kilenc kolléga vett részt képzéseken, vagyis kapott felkészítést a gyakorlóhelyi és referencia-intézményi feladatok elvégzésére, ezzel kapcsolatos mentorálásra, illetve hálózatkoordinátori valamint PR-feladatok ellátására. Az egész programnak célja és lényege, hogy mindazt, ami a munkánkban kivételes, minôségi, azt meg tudjuk mutatni a külvilágnak, a szakmabelieknek. Ennek az a módja többek között hogy úgynevezett jó gyakorlatokat kell kidolgoznunk, pontosabban a meglevô jó gyakorlatainkat kell megfogalmaznunk és közkinccsé tennünk. Eddig kettôt dolgoztunk ki és töltöttünk föl a www.kosar.educatio.hu honlapra: a zenekari, illetve a szakmai mentori munkánk leírását. Ezeket a jó gyakorlatokat a TÁMOP-os pályázatok keretében megvásárolhatják tôlünk más intézmények. A feladatunk tehát pontosabban a teameké jelen pillanatban az, hogy a jó gyakorlatainkat megismertessük a szakmával, más iskolákkal, hogy ôk is adaptálhassák. Nagyon fontos, hogy kialakuljon a kerületen, illetve Budapesten belül is a partnerintézményeknek az a köre, amellyel a legszorosabban együttmûködünk. A kerületben ez most azt a két intézményt jelenti, amelyekkel közösen pályáztunk. Egymás munkáját elsôsorban információkkal segíthetjük: nekünk például ez sokat jelenthet abban, hogy még több növendék iratkozzon be hozzánk. De mi is segíthetjük az iskolákat azzal, ha rendszeresen konzultálunk a gyerekekrôl, akiket nekünk az egyéni oktatás keretében lehetôségünk van jobban (vagy más oldalukról) megismerni. Rengeteg szabályzatot készítettünk idézi föl a munka dandárját az igazgatóhelyettes, kialakítottuk többek között a jó gyakorlatok átadásának protokollját és a panaszkezelési szabályzatot. A programban dolgozik esélyegyenlôségi munkatárs is, akinek az a feladata, hogy a leghátrányosabb helyzetû gyerek és szülôje is értesüljön az ôt érintô lehetôségekrôl. Referencia-intézményi mûködésünknek a jövônk szempontjából is komoly jelentôsége lehet: javíthatja a mûködési feltételeinket, és mintát közvetíthetünk a többi zeneiskolának. Ehhez szükség van a zeneiskola valamennyi tanárának az együttmûködésére. Megtanulunk csapatban dolgozni Réti Tamás így foglalta össze a TAZI két jó gyakorlatának lényegét: A komplex személyiségfejlesztés a zenei együttesekben címmel megfogalmazott munka régi jó gyakorlat a zeneiskolánkban. Nemcsak zenei képzést folytatunk, hanem rengeteg olyan fejlesztô feladatot köztük például lég- 18
HÁZUNK TÁJA ➀ ➁ ➂ 1. Tóth Aladár Zeneiskola 2. Játékvár Óvoda 3. Tóth Aladár Zeneiskola zô- és koncentrációs gyakorlatokat végeztetünk a különbözô életkorú gyerekekkel a zenekarokban, amelyek során megtanulnak egymásra figyelni, egymást elfogadni, és ezt a képességüket az élet más területein is tudják majd hasznosítani. A mentortanár a zenei tehetségekért program keretében tehetséggyáros tanáraink fiatal kollégáiknak próbálják átadni a tehetségek felismerése és fejlesztése terén felhalmozott több évtizedes tapasztalataikat, a tehetséges gyerekekkel való foglalkozástól a versenyekre való felkészítésig. Réti Tamás értékelése szerint, túl azon, hogy a referencia-intézményeknek lehetôségük van pénzre váltani a felhalmozott szakmai tapasztalatokat a jó gyakorlatok értékesítésével, a további szakmai fejlôdésnek is jó indikátora lehet a program. Számos új TÁMOP pályázaton elônyt jelenthet vagy eleve feltétele a referencia-intézményi minôsítés. A jó gyakorlatok megfogalmazása szemléletváltást eredményezhet, könnyebb elkerülni, hogy a tanítás gépies rutinfeladattá váljon. Sokan ódzkodnak attól, hogy leírják, amit tesznek, pedig ez sokat segít a tudatosításban és a fejlôdésben. A másik fontos szakmai hozadéka a programnak, hogy a magányos munkához szokott zenetanárok rákényszerülnek arra, hogy csapatban is dolgozzanak, ami szintén hozzásegíthet ahhoz, hogy megtartva mindent, ami bevált elkezdjünk új megközelítéseken is gondolkodni. Mihalicz Csilla Balról jobbra: Bódi Csilla, Bajza Utcai Általános Iskola; Balogh Bálintné, Játékvár Óvoda; dr. Kutnyánszky Csaba, LFZE; Magyar Margit, Tóth Aladár Zeneiskola Bajza Utcai Általános Iskola Zárórendezvény az Eötvös 10-ben A pályázatban részt vett terézvárosi köznevelési intézmények 2012. november 28-án 13 órakor megtartották záró rendezvényüket az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér (1067 Budapest, Eötvös u. 10.) épületében. Az ünnepélyes eseményen jelen volt a Játékvár Óvoda, a Bajza Utcai Általános Iskola és a Tóth Aladár Zeneiskola igazgatója, több tanára és növendéke. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem képviseletében dr. Kutnyánszky Csaba oktatási rektorhelyettes, Budapest Fôváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata részérôl pedig Staudinger Beáta, a Humánszolgáltatási Fôosztály Oktatási Osztályának ügyintézôje. 19
HÁZUNK TÁJA A zongora lelke a pedál RUBINSTEIN Hogyan érdemes a gyerekeket a pedálhasználat rejtelmeibe bevezetni? Miképpen tud ez a hallás kimûvelésének fontos része lenni? Hogyan lehet a pedálhasználat változtatásával egy Chopin keringô újabb és újabb arcát megmutatni? Miért fontos a tudatosság az ösztönösen jól alkalmazott pedálozásnál is? Mire érdemes ügyelni koncert, versenyszereplés elôtt a zongora és a pedál kipróbálásánál? Melyek a gyerekek által leggyakrabban elkövetett pedálkezelési hibák? Mit jelent a hangszín-pedál, a frazeáló pedál, a harmónia-pedál, a legato pedál? Hogyan ad a kortárs zene már egészen könnyû darabokban is izgalmas pedálozási feladatokat a kis zongoristáknak? Ilyen, és ehhez hasonló fontos, érdekes kérdések merültek fel október 12-én a zongoratanárok szakmai összejövetelén. Babszi néni tanít A továbbképzésen Kovács Kálmánné (a Fôvárosi Pedagógiai Intézet nyugalmazott vezetô szaktanácsadója, iskolánk egykori igazgatója, Eötvösdíjas zongoratanára) osztotta meg velünk tanítási tapasztalatait, gondolatait, négy vállalkozó kedvû zongorista növendék közremûködésével. Hallottunk tôlük Papp Lajos-, Beethoven-, Kurtág- és Chopin-mûveket, melyekben Babszi néni segítségével a pedálozás módjának és céljának sokféleségével szembesültek. A téma fontossága és Babszi néni személye sok érdeklôdô kollégát mozgósított: a fôváros többi zeneiskolájából, sôt, vidékrôl is sokan eljöttek tapasztalatot szerezni. Az ilyen programok segítik a Tóth Aladár Zeneiskola referencia-intézményi szolgáltatásainak bôvítését, pedagógiai mûhely-jellegének kibontakoztatását. Fenyôsy Dorottya zongoratanár 20
A ZONGORATANSZAK SIKEREI TÁBORBAN Szakmai közönségdíj ráadásnak I. DÍJ A FARKAS FERENC ZONGORAVERSENYEN Ötödik alkalommal rendezték meg a Farkas Ferenc Zongoraversenyt Dunakeszin, november 16 17-én. A kétévente sorra kerülô találkozóra a Farkas Ferenc nevét viselô alapfokú mûvészeti iskolák, valamint budapesti, Pest-, Nógrád-, Komárom-Esztergom-, Fejér- és Heves megyei zeneiskolák, mûvészeti iskolák növendékei jelentkezhettek négy korcsoportban. A két napos rendezvényen közel száz versenyzô mutathatta be mûsorát a zsûritagok dr. Kerek Ferenc, Belák Erzsébet és Hargitai Imre elôtt. Három darabbal indultam. Kötelezô volt egy Farkas Ferenc- vagy Kodály Zoltán-mû. Én Kodály Zoltántól a 9. Gyermektáncot játszottam. A szabadon választott darabjaim: Griegtôl a Költôi hangképek egyik tétele, és Bach G-dúr Francia Iskolánkat Karakas Benedek képviselte, aki az I. korcsoportban versenyzett. A 41 versenyzô közül a zsûri az ô produkcióját ítélte a legeredményesebbnek, és I. díjjal jutalmazta a játékát. Ez volt az elsô olyan verseny, ahol a felkészítô tanárok is szavazhattak, és Benedek elnyerte a felkészítô tanárok szakmai közönségdíját is. Réti Tamás, zongoratanár (Tanárát, Réti Tamást, felkészítô tanári különdíjjal jutalmazták a szerk.) szvitjének Gavottja. A legjobban Kodály mûvét szerettem játszani ezek közül. Az intenzív felkészülést szeptember közepén kezdtük Tamás bácsival ez tette ki a zongoraórák nagy részét. Bár az otthoni gyakorlásom nem tért el egy normál iskolai koncertre való felkészüléstôl, a verseny közeledtével már gyakrabban látogattam a zeneiskolát. Tamás bácsi azt is elérte, hogy Babszi néni és Eckhardt tanár úr is meghallgatott, és tanácsokkal látott el. Tudtuk, hogy a Dunakeszin beállított Yamaha zongora éles hangú, a rajta való játék eltér attól, amit megszoktam, ezért zongoraóráim alatt a Tóth Aladár Zeneiskola hasonló billentésû és hangszínû zongoráin gyakoroltam. Dunakeszin is sikerült egy próbát megszervezni a verseny elôtt, ami kicsit megnyugtatott. A verseny elôtt a szokásosnál jobban izgultam, mégis jó érzés volt a mûsoromat eljátszani. Meglepôdtem, és nagyon örültem az elsô helyezésnek, még jobb volt, hogy a felkészítô tanárok is azonos módon értékelték a játékomat. Külön megtiszteltetésként ért, hogy Farkas Ferenc fia, Farkas András adta át a díjat. Karakas Benedek zongora 3. B osztály 21
TÁBORBAN A ZONGORATA Megérte a sok munka! I. DÍJ A PAPP LAJOS REGIONÁLIS ZONGORAVERSENYEN 2012. november 3-án harmadszor rendezték meg Biatorbágyon a Papp Lajosról elnevezett regionális zongoraversenyt. Papp Lajos olyan kortárs zeneszerzô, aki sokféle mûvet komponált zenekarra, kis együttesre, szóló gordonkára, énekhangra, de legjellemzôbbek talán a pedagógiai célzattal írt zongoradarabjai. A kezdôk tanulmányait segítik a könnyen feldolgozható egyszerûbb kompozíciók, a nagyobbak karakterdarabjai elôadásával ügyesedhetnek, és elgyönyörködhetnek az Aquarium címû gyûjtemény impresszionista hangvételén. A versenyen iskolánk zongoratanszakáról Halas Nina (III. korcsoport, Pozsár Andrea növendéke) és Foskolos Bettina (IV. korcsoport, Horváth Vilmosné tanítványa) vett részt. Mindketten komolyan, lelkiismeretesen készültek a megmérettetésre, hiszen a legfontosabb mindig a verseny elôtti alapos munka. Elôször a darab megismerése, majd aprólékos, gondos kimunkálása zajlik: a szépségek, karakterek kibontása. Ha ez megszületik, akkor a kapott elismerés már csak a ráadás. Hat korcsoportban versenyeztek a növendékek a csoportok létszáma és összetétele különbözô. Mindenki azzal a céllal jött, hogy sikeresen adja elô darabjait, azonban a felkészültség mellett a pillanatnyi lelkiállapottól is függ, milyenre sikerül az elôadás. Nagyon tetszett a szervezôk gondolata, hogy mindenki munkáját megjutalmazták egy szeretettel készített, a verseny emblémáját is megjelenítô apró ajándékkal. Köszönet a verseny kezdeményezôjének Vadász Zsuzsának (iskolánk tanára a szerk.) a szponzoroknak és a lebonyolítást segítôknek, akik nyugodt, barátságos légkört biztosítottak a résztvevôk számára. Az értékelést három tagú zsûri végezte: Kovács Kálmánné, az FPI nyugalmazott vezetô szaktanácsadója, iskolánk egykori igazgatója és Eötvös-díjas zongoratanára; Belák Erzsébet zongoramûvész, a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola tanára, valamint a Szent István Király Zenemûvészeti Szakközépiskola tanszakvezetôje; Réti Balázs, a Miskolci Egyetem tanszékvezetôje, a Zeneakadémia zongoratanára. Az eredményhirdetésnél a zsûri elnöke, Kovács Kálmánné hasznos gondolatokkal segítette a tanárok, növendékek további munkáját. Nagy boldogság volt, hogy a növendékem, Bettina a IV. korcsoport I. díjasa lett, és a gálakoncerten is szerepelhetett. Horváth Vilmosné, zongoratanár A verseny napja is eljött! Már nagyon vártam. Felkészültnek éreztem magam, mert sokat dolgoztunk, és a mûsort eljátszottuk más tanároknak is, ami sokat segített. Amikor lementünk a terempróbára, nagyon tetszett a zongora, könnyed volt a billentése és szépen szólt. A helyszín is nagyon barátságos. A nagy napon, amikor ott álltam a színpad mögött, és vártam, hogy felkonferáljanak, akkor rengeteg gondolat átfutott a fejemen, aztán máris a színpadon álltam. A mûsorom végén nagyon jókedvû lettem. Az eredményhirdetést nagy izgalomban vártam. Amikor meghallottam a nevem, megkönnyebbültem, és úgy gondoltam, érdemes volt ezt a sok munkát belefektetni. Foskolos Bettina, zongora 5. B osztály 22