AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. ZsiDi PAULA AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN A városi régészet egyik sajátossága, hogy egyes területek kutatása csak a modern építkezések során válik lehetővé. A városfejlesztés, mely az egyik oldalon sokszor az emlékek pusztításával jár, másik oldalon azonban - ha csak rövid időre is - felszabadít területeket a kutatás számára, így Budapest területén is számos olyan helyszín, lelőhely" van, amelynek feltárása az éppen aktuális építkezések, fejlesztések kapcsán vett nagy lendületet. Aquincum topográfiájának fehér foltjai" váltak ismertté a korábban újkori beépítettséggel fedett" városrészek alól. Többek között ilyen, rövid időre felszabaduló építési területeken sikerült dokumentálnunk az elmúlt évtizedekben az óbudai legiótábor és a katonaváros számos fontos topográfiai elemét, 1 vagy pedig az utóbbi évtizedben a katonaváros déli peremterületét Budaújlakon. 2 Az aquincumi polgárváros körzetében az utóbbi évek egyik városi mikrorégió kutatása" a déli városfalon kívül, a polgárvárost a katonavárossal és a legiótáborral összekötő észak-déli út keleti oldalán történt. (1. kép) Ennek során nemcsak új objektumok váltak ismertté, hanem a város déli előterének a római kor négy évszázada során végbement funkcióváltozásait is nyomon tudtuk követni. A szóbanforgó terület egy az 1940-es évekből származó fotó alapján még szinte beépítetlen volt. (3. kép) Később azonban, ahogy azt az 1980-as évekből származó felvétel mutatja, ipari létesítmények sorát húzták fel itt, anélkül azonban, hogy a területen jelentősebb régészeti tevékenységre sor került volna. (4. kép) Csak az 1990-es évek közepén, a területen megszűnő ipari tevékenység, valamint az ekkor készített új területrendezési koncepció megvalósítása adott lehetőséget arra, hogy itt módszeres kutatás indulhasson. E feltárás sorozat eredményeihez jól illeszthetők a korábban e területről származó szórványos adatok és információk, amelyek így helyezhetők el topográfiai és kronológiai összefüggésbe, s nyerhetik el valódi jelentőségüket. Az új, módszeres feltárás eredményeinek ismertetése előtt szükséges az e területről alkotott korábbi ismeretek felelevenítése, egyfajta kutatástörténeti áttekintés. A területről származó legkorábbi adatok, a 19. századtól kezdődően, olyan szórványosan előkerült kőemlékekről szólnak, melyeket feltehetőleg e területről vittek be a múzeumba. 3 A néhány kőemlék közül a leg- 1 NÉMETH 1998.230-234. 2 Ld. e kötetben Hable T. cikkét 3 Sajnos pontosan nem azonosíthatóak az innen származó kőemlészebb az a klinén fekvő férfit ábrázoló szarkofágtöredék, amely 1931-ben került elő. 4 Az anyagában és ábrázolásában is Pannoniában ritka síremlék, keleti, kisázsiai párhuzamokat mutat. A 2. század végére datált szarkofág feliratából a legkedvesebb feleségnek" szóló szövegrész maradt ránk. 5 A síremlék előkerülésével közel egy időből adatunk van még néhány hamvasztásos sírról és felettük" két szarkofág és egy téglasír előkerüléséről is. 6 A területen végzett legnagyobb feltáró munkát ebben az időszakban az un. Schütz vendéglő melletti fazekasműhely ásatása jelentette. (2. kép I.) Az 1932-ben történt feltárás két fazekaskemencét, egy kutat, valamint kőépületekhez tartozó maradványokat hozott felszínre, a feljegyzések szerint többszáz in situ" előkerült edénytöredékkel együtt. A fazekastelep működésének végét Nagy Lajos a markomann háborúkkal kapcsolatban a 2. század utolsó harmadára helyezte. 7 Datálását azonban a kutatás többször revideálta, s a 3. század első felének barbár betöréseivel hozta összefüggésbe. 8 A fent ismertetett, többnyire szórványos információk birtokában Nagy Lajos a Budapest Története c. munkában egyrészt az aquincumi agyagművességet tárgyaló fejezetben, 9 másrészt pedig az aquincumi temetkezéseket érintő részben említi 10 a polgárváros déli előterét. Ez utóbbi fejezetben kiemeli, hogy a korai hamvasztásos temetkezéseket követően pár évszázados szünet után" a 4. században használták ismét temetkezésre a területet. Azonban az elszigetelt adatok az említett mű topográfiai részében egyelőre nem kapcsolódtak egymáshoz. Az 1942 és 1980 közötti időszakban továbbra is csak szórványos leletmentések voltak a területen, illetve környezetében, annak ellenére, mint azt a fotókon láthattuk, (3., 4. kép) hogy ez volt az az időszak, amikor a területet negymértékben beépítették. Az 1961. évből a szóbanforgó terület déli szomszédságából származik adatunk kelet-nyugati irányú falmaradványok kek, miután a terület korábban egészen a Dunáig, Homokos dűlőként volt ismert. Csupán feltételezhetjük, hogy a Homokos dűlő" lelőhelyű kövek egy része erről a területről származik. 4 NACY L. 1937. 265. (Czinkoczki György földjén-19362 Hrsz.) 5 NACY L. 1942. 612-613.; NACY T. 1971. 133., 56.kép 6 NACY L. 1937. 265. 7 NAGY L. 1942. 630-631. 8 PÓCZY 1956. 117.; BÓNIS 1993. 231. 9 NAGY L. 1942. 630-631. 10 NAGY L. 1942. 469. 143

ZsiDi PAULA előkerüléséről. 11 Ennek az időszaknak a legfontosabb lelete az a két feliratos kő volt, amelyet 1974-ben a Házgyárból - ezen belül pontosabban nem ismert helyről - hoztak be a múzeumba. 12 Mindkét oltárkövet Iuppiter tiszteletére állították, azonban több évtizedes különbséggel. Az egyik kő, melyet a nevében kelta hagyományokat őrző Uccinus állíttatott, a 2. század közepéről származik, míg a másik oltárkövet Titus Aelius Rusticus és Aelia Vera állíttatta a 2. század 80-as éveinek a végén, 188-ban. A Szentendrei út korszerűsítésével, 1975-től megkezdődött útépítési munkák leletmentései további részleteket hoztak felszínre a terület, elsősorban a római kori úthoz közelebb fekvő részéről. Valószínűleg az ún. Schütz vendéglő melletti fazekasműhelyhez tartozhatott az az edényégető kemence 13 és az átégett rétegek, 14 melyek a Szentendrei út és a Záhony utca kereszteződésében kerültek elő. (2. kép IL, III.) Az 1990-es évek közepétől a terület használatában változás kezdődött. Az egykori Házgyár működése megszűnt, a Szentendrei utat a Záhony utcától délre szegélyező lakóépületek egy részét elbontották, a Záhony utca északi oldalán megépült az Aquincumi Múzeum új épülete, a múzeum fejlesztésének első ütemeként. A fejlesztésekhez kapcsolódóan, az építkezéseket megelőzően kerülhetett sor a szóbanforgó terület első módszeres kutatására, több ponton is. A kutatás egyik súlypontja a Záhony utcától északra lévő terület volt, ahol egy szondázó jellegű feltárást (1998) 13 (2. kép V), valamint egy leletmentést (1999) 16 (2. kép VII.) végeztünk. A kutatás másik súlypontja a Záhony utcától délre, az egykori Házgyár, illetve a vele szomszédos terület volt. Két szondázó feltárást (1997) 17 (2. kép IV), (1999) 18 (2. kép VI), egy leletmentést (1999) 19 (2. kép VIII.), valamint egy felületi feltárást (2000) 2 " (2. kép IX.) végeztünk ezen a helyszínen. A Záhony utcától északra lévő területen egy sírcsoport - zömében bolygatott állapotú - hét sírját találtuk. (5. kép) A csontvázas rítusú sírok közül kettő esetében (1. és a 7. sírok) téglából épített, rózsaszínű, erős habarccsal összeerősített sírkamrákban nyugodtak az elhunytak. A rítus valamint a szegényes mellékletek (egy-egy érem, üvegedény) alapján a sírcsoport a 4. század végén került a polgárváros déli falának 11 Bp., III. ker. Szentendrei út 91. - Horváth József kertjében (BTM Adattár 878-79) n SZIRMAI 1984. 255-256. " NÉMETH 1976. 422. M ZsiDi 1984. 474. 15 ZsiDl 1999. 77-83. K ZSIDI 2000a. 108-109. 17 ZSIDI 1998. 72-78. 18 ZSIDI 2000b. 107-108. 15 ZSIDI 2000a. 109. 20 ZSIDI 2001 68-75. szomszédságába. E terület korábbi használatáról a sírok betöltésébe került leletek, valamint a sírcsoport szélén lévő két sekély gödör tanúskodnak. A sírcsoport északi részén lévő sírok által megbolygatott korábbi planírozási rétegből három, egy másik sír betöltéséből pedig egy további ólomvotív került elő, melyek talán egy szentély közelségére utalnak. 21 A Záhony utca délkeleti lehajtójánál húzott csatornaárok leletmentése során paticsos, átégett felülettel találkoztunk, mely elsősorban a római kori fazekastelep működésével hozható összefüggésbe. Megjegyzendő azonban, hogy a leletmentés során nem volt lehetőségünk a modern csatorna számára előírt mélységnél mélyebben kutatni. A Záhony utcától délre lévő kutatás szondái és a felületi feltárása mintegy 2000 m 2 -es összefüggő felületet adnak ki, ahol lehetőségünk nyílt a korábbi kutatások során jelentkező leletek és objektumok topográfiai és kronológiai összefüggéseinek felvázolására is. (6., 7. kép) Bár a leletanyag feldolgozása még folyamatban van, mégis a leglényegesebb információk már a feltárás során rendelkezésünkre álltak. Valamennyi objektum periódushoz sorolása természetesen nem történhetett még meg. Ezért az egyes periódusok alaprajzain és az objektiimlistákban (8-11. képek) csak az egyértelműen meghatározható objektumokat jelöltük. Az anyagfeldolgozást követően mind az alaprajzok mind pedig az objektumlisták várhatóan kiegészülnek. 22 1-2. periódus. (8. kép) A terület legkorábbi használatára csak szórványos nyomok utalnak. A legjellegzetesebb a feltárt terület nyugati részén áthaladó, a római kori úttal feltehetőleg párhuzamos, észak-déli irányú palánk(?)fal, melynek kiszedett szerkezeti elemeinek nyoma került elő csaknem 50 méter hosszan. A kiásott szakasz középső részén az egynyomú gerendaárok kettős árokká bővül, s az árkok közét agyagtéglák és néhol kövek töltik ki. A rendszert egyszer feltehetőleg megújították, amelyet a szabályosan elhelyezkedő, a korábbi rendszert vágó nagyobb (mintegy 5x5 méteres) négyszögű beásások jeleznek. Ezekben az objektumokban földberakott, törtköves alapozás nyomait fedezhettük fel. A palánkfaltól keletre lévő terület feltárása során előkerült néhány olyan objektum, amely relativ kronológiája, illetve szerkezeti sajátosságai miatt ehhez a periódushoz sorolható. így több kisebb gerendaváz nyoma, egy cölöpalapozás cölöphelye, valamint egy nagyobb négyszögű, agyagtéglás építmény mélyen az altalajba mélyített maradványa sorolható ehhez a perió- 21 ZSIDI E: Bleivotive aus Aquincum. Kölner Jahrbuch 33 (2000) p. 313-328. 22 Itt szükséges megjegyeznünk, hogy a feltárás különböző szakaszaiban készített előzetes jelentések (ZSIDI 1998. 72-78., illetve 2001. 68-75.) periodizációja folyamatosan finomodott a bővülő adatok birtokában, illetve a feldolgozás előrehaladtával. 144

AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN dúshoz. A periódus legkeletibb jelentkezése (lezárulása?) az 1997/1. árok keleti részében volt, mintegy 50 méterre a palánk(?) faltól, azzal párhuzamosan futó árok formájában. Az árkon belül egy szélesebb, tömör beiszapolódott betöltésű sáv helyezkedett el. A terep a két árok között keleti irányban mintegy 1 métert lejtett. Miután esetünkben szerkezeti elemek, feltehetőleg visszabontott és későbbi időszakban betöltődött árkairól és gödreiről van szó, leletanyag alig került elő belőlük, s ezek többsége is bár római kori, de ezen belül nem korjelző. A rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy azt a létesítményt, amelyhez a fentebb felsorolt objektumok tartoztak, meghatározhassuk, azonban a relativ kronológia alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy a polgárváros municipium korszakát megelőző időszak maradványait találtuk meg ehelyütt. 23 3. periódus (9. kép): A 2. század első harmadában a polgárváros és a katonaváros közötti észak-déli főútvonal keleti oldala mentén temetőt létesítettek. Ugyanennek az útvonalnak a déli szakaszán, a katonavároshoz közel, ugyancsak ebben az időszakban használták az un. Ladik utcai temetőt, melynek fallal körülvett sírkertjeiből egyidejű hamvasztásos és csontvázas rítusú temetkezések is előkerültek. 24 Az út északi részén, a polgárváros közelében kialakított temetőben ugyancsak előkerült egy nagyobb síremlék 7x7 méteres, tört kövekből álló alapozása, mely az alapozás utolsó néhány kősoráig vissza volt bontva. Síremlékek hasonló méretű és technikájú alapozásait jegyezte fel Nagy Lajos az Aranyárok menti temetőből is. 25 Sajnos a mi esetünkben a síremlékhez tartozó sír nem maradt ránk. A síremléktől délre és keletre öszszesen 7 hamvasztásos sírt dokumentáltunk, melyek közül néhány kitűnt gazdag mellékeletével (2000/19. és 2000/35. sírok). Bizonyos, hogy ebben az időszakban is kerültek már csontvázas sírok a temetőbe. Itt elsősorban a síremlék körüli, egyszerű földsírok jöhetnek számításba. Ezek közül - mellékleteik összetétele alapján - a 97/1, 2. sírok, valamint 2000. évben feltárt B4. szelvény csontvázas, melléklet nélküli gyermeksírjait tekinthetjük idetartozónak. E periódus legkésőbbi szakaszában kerülhetett a temetőbe a 97/5. sír, amely már szarkofágos temetkezés. Miután a szarkofág tetejét, az egyértelműen a későbbi periódushoz tartozó, szemétgödörrel megbolygatták, nem fér kétség ahhoz, hogy a temetkezések első korszakához tartozott, s feltehetőleg a 2. század vége felé kerülhetett a temetőbe. Ugyancsak a temető korai szakaszában kerülthetett ide a 2000/8. sír szarkofágja is, amelyet azonban a temetkezések későbbi korszakában másodlagosan felhasználtak. A területen létesített első temető valószínű- leg a város municipium korszaka idején volt használatban, s időrendje alapján valószínűleg az Aranyárok menti temető használatának befejezését követően nyitották. 4. periódus (10. kép): A korai temető 2. század végi - 3. század eleji felszámolását követően gazdasági tevékenység nyomai találhatók a területen. A temető módszeres felszámolását mutatják a síremlék szabályosan visszabontott alapozása, a feltehetőleg síremlékekből származó kőtöredékekkel megtöltött szemétgödör. Az új funkcióra utaló nyomok pedig a hevenyészett, magasan fekvő kőalapozások, melyek szabályos, nagyobb helyiségeket fognak közre, a területen feltárt három kút, az áthidalással ellátott kis vízelvezető árok, valamint a kerámia- illetve téglahulladékot tartalmazó szemétgödrök. A nagyobb méretű helyiségsorok, a kutak és a szemétgödrök jól kapcsolhatók az ebben az időszakban, a területtel északon határos ún. Schütz vendéglő melletti fazekas műhelyhez, ahonnan egyébként mind falak, mind kutak előkerüléséről tudomásunk van. A műhely 1932-ben történt feltárása során említést tesznek egy imbrexekből álló depóról, 26 amelyhez hasonló került elő a feltárt terület délkeleti részén. Az - ezúttal élére rakott tegulákból álló - lerakat egy négyszögletű gödör déli oldalához csatlakozott, s 4-5 méter hosszan húzódott, ami alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy a műhelyben téglát is gyárthattak. A fazekas műhely legkésőbb a 3. század középső harmadában megszűnt, ami területünk esetében ismét funkcióváltást jelentett. 5. periódus (11. kép): A 3. század közepét követően egészen a 4. század végéig ismét temetkezésre használták a területet. A periódus korai szakaszában kevesebb sírral számolhatunk. 27 A legtöbb sírt a 4. századra tehetjük, s annak is elsősorban a második felére. A temetkezési rítus már döntően csontvázas (összesen a területről mintegy félszáz sír). A periódus korábbi időszakára jellegzetesek a másodlagosan felhasznált szarkofágok (négy sír) a kőlapokból összeállított sírok, valamint az egyszerű téglasírok. Elsősorban a 4. századi temetkezések jellegzetességei azok az egységesen faragott zöldesszürke színű, mállékony vulkánikus kőzetből faragott kőlapokból összeállított sírok, amelyek néha csak gyengén, sokszor azonban igen erősen össze vannak habarcsozva. A legkésőbbi sírok, amelyek általában csoportokat alkotnak, téglából - ritkábban a fent leírt vulkanikus anyagú - kőlapból állanak, rózsaszínű habarccsal összeállítva (kilenc sír). Gyakran a sírbelsőt is ezzel az anyaggal kenték ki. Jól látszik, hogy törekedtek a sírok légmentes lezárására, s a vízszintes lefedés felett háztető vagy boltozott formára is következtethe- 1? A polgárváros település történetének erről az időszakáról ld. MÁRITY 1993. 137.; ZSIDI 1990. 161,1994. 217. * ZSIDI 1997/1. 109-148. 25 NACY L. 1942. 467., lo.kép 26 BONIS 1993. 230. 27 Az előzetes jelentésben (ZSIDI 1998. 722-78.) a késői temetkezések korai fázisa szerepel II. periódusként, miután az akkori feltárás során a hamvasztásos periódusból még alig került elő objektum. 145

ZsiDi PAULA tünk a megmaradt habarcs nyomokból. Bár a sírok túlnyomó többsége kirabolt volt, néhány jellegzetes melléklet - elsősorban a korábbi fázisból - ránkmaradt. Jellemző az üvegedények gazdagsága, a gagátékszerek, valmint a későbbi fázisban az érmek melléadása. 28 A későbbi fázis egységes rítusa, azonos mellékletadási szokásai szorosabban, talán vallási alapon összetartozó közösséget mutatnak. 29 Ha a területen a fentebb megrajzolt római kori területfejlesztésének" különböző fázisait szemléljük, akkor a környező területekről származó korábbi, szórványos adatok jól illeszthetők a rekonstruált változásokhoz. A polgárváros municipium korszakát megelőző időszakot (1-2. periódus) egyelőre csak a Záhony utcától délre tudtuk megfogni. (12. a kép) A polgárváros municipium korszakában, a 2. század 20-as éveitől a 2.-3. század fordulójáig tartó időszakban (3. periódus), a városhoz közelebb fekvő területen szentély működését feltételezzük, ugyanakkor a várostól távolabb, az észak-déli főút mentén temető működött. (12. b kép) A Severus kor változásait mutatja a 2.-3. század fordulójától a 3. század közepéig a következő korszak (4. periódus), mikor feltételezhetően a déli városfalon kívül épített ún. deversorium épületegyüttesétől kiindulva ipari tevékenységre használták a területet (un. Schütz vendéglő melletti műhely). 30 (12. c kép) Végül a 3. századtól a 4. század végéig ismét temetkezések céljára jelölték ki az egykori déli városfal előterét (5. periódus), ezúttal azonban a korábbi temetkezési helynél nagyobb területen. (12. d kép) Bár a modern területfejlesztés a polgárváros déli előterében még nem fejeződött be, az eddigi eredmények összefoglalására azonban a további kutatás szempontjából is szükség volt. A teljes anyagközlést megelőzően is fontos egy-egy leletcsoport, vagy összefüggő leletegység közlése, amelyek a terület funkciójának megismeréséhez, értelmezéséhez segíthetnek hozzá. így a területről már eddig is ismert leletanyag (ún. klínés szarkofág, Schütz vendéglő melletti fazekas műhely anyaga, a Iuppiter oltárok) mellett folyamatosan sor került újabb leletcsoportok, együttesek közlésére is (ólomvotívok). Ezt a sort kívánjuk most folytatni az alább következő cikkekben, két olyan összetartozó leletegység ismertetésével, amelyek az utóbbi évek feltárásaiból származnak, s fontos részadatokat hordoznak a terület római kori használatára vonatkozóan. 28 Az érmek között viszonylag nagyobb arányban kerültek elő az ún. koloniális érmek. Az érmek meghatározását Torbágyi Melindának köszönöm. -> ZsiDi 2000c. 28. ZSIDI 1997b. 282. 146

AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN IRODALOMJEGYZÉK BONIS 1993 MÁRITY 1993 NAGY L. 1937 NAGY L. 1942 NAGY T. 1971 NÉMETH 1976 NÉMETH 1998 PÓCZY 1956 SZIRMAI 1984 ZSIDI 1984 ZSIDI 1990 ZSIDI 1994 ZSIDI 1997a ZSIDI 1997b ZSIDI 1998 ZSIDI 1999 ZSIDI 2000a ZSIDI 2000b ZSIDI 2000C ZSIDI 2001 B. BÓNIS, É.: Töpferei an der Südmauer der Aquincumer Zivilstadt neben dem "Schütz-Gasthof". BudRég 30 (1993) p. 229-243. MÁRITY E.: Kronológiai problémák és városszerkezeti sajátosságok Aquincum polgárvárosában. BudRég 30 (1993) p. 137-148. NAGY L.: AZ Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923-1935 években. BudRég 12 (1937) p. 261-275. NAGY L.: Aquincum topográfiája, p. 353-385., Temetők és temetkezés Aquincumban, p. 464-485., Művészeti emlékek Aquincumban, p. 579-650. In: Budapest Története 1. 2. Bp. 1942. NAGY T: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban. BudRég 22 (1971) p. 103-156. NÉMETH M.: Szentendrei út - Záhony utca sarok. In: A Budapesti Történeti Múzeum ásatásai és leletmentései 1971-1975. között. Szerk. Kába M. BudRég 24 (1976) p. 422. NÉMETH M.: Probleme der Stadtarchäologie im Forschungs- und Präsentationsprogramm des Legionslagers und der Canabae von Aquincum. In: The Roman Town in a Modern City Aquincum Nostrum 2. Bp. 1998. p. 230-234. PÓCZY, K.: Die Töpferwerkstätten von Aquincum. ActaArchHung 7 (1956) p. 93-138. SZIRMAI K.: Újabb feliratos kőemlékek az Aquincumi Múzeumban. BudRég 25 (1984) p. 255-264. ZSIDI P: Szentendrei út- Schütz vendéglő. In: A Budapesti Történeti Múzeum ásatásai és leletmentései 1976-1982 között. Szerk. Kába M. BudRég 25 (1984) p. 474. ZSIDI P: Aquincum polgárvárosának városfala és védművei az újabb kutatások tükrében. CommArchHung 1990. p. 143-169. ZSIDI, P: Aquincum - the Capital of Pannnonia Inferior. Topography of the Civil Town. In: La Pannónia e ltmpero Romano. Annuario deltaccademia d'ungheria. Roma, 1994. p. 213-220. ZSIDI, P: Grabummauerungen am nördlichen Rand der Canabae von Aquincum (Budapest Ladik-Str.) CommArchHung 1997. p. 109-148. ZSIDI P: A városkép változása az aquincumi polgárvárosban a 2-3. század fordulóján. BudRég 31 (1997) p. 281-287. ZSIDI P: Kutatások az aquincumi polgárváros déli előterében. Aquincumi füzetek 4 (1998) p. 72-78. ZSIDI P: Későrómai kori temetkezési hely az aquincumi polgárváros déli városfalán kívül. Aquincumi füzetek 5 (1999) p. 77-83. ZSIDI P: Budapest, III. ker., Záhony utca (Hrsz.: 19358/2). Aquincumi füzetek 6 (2000) p. 108-109. ZSIDI P: Budapest, III. ker., Szentendrei út 101-115. (volt Házgyár) (Hrsz.: 19360, 19361. Aquincumi füzetek 6 (2000) p. 107-108. ZSIDI P: AZ aquincumi polgárváros ókeresztény temetkezési helyei. In: Ókeresztény emlékek Aquincumban. Szerk. Zsidi P Bp. 2000. ZSIDI P: Kutatások az aquincumi polgárváros déli előterében II. Aquincumi füzetek 7 (2001) p. 68-75. 147

ZsiDi PAULA DER SÜDÖSTLICHE VORRAUM DER ZIVILSTADT VON AQUINCUM IM SPIEGEL DER NEUEREN FORSCHUNG In der näheren Umgebung der Zivilstadt von Aquincum wurde eine der städtischen Mikroregionsforschungen" der letzten Jahre außerhalb der südlichen Mauer, an der östlichen Seite der nordsüdlichen Straße geführt, die die Zivilstadt mit der Militärstadt und mit dem Legionslager verband (Abb. 1). Während der Forschung sind nicht nur neue Objekte bekannt geworden, sondern es konnten außerdem die, während der vier Jahrhunderte der Römerzeit erfolgten Funktionswechsel des südlichen Vorraumes der Stadt auch nachvollzogen werden. Das betreffende Gebiet war, wie ein Foto aus den 1940er Jahren noch zeigt, beinahe unbebaut (Abb. 2). Später wurden hier, wie auch eine Aufnahme aus den 1980er Jahren deutlich macht, eine Reihe von industriellen Einrichtungen errichtet, aber ohne eine bedeutende archäologische Tätigkeit auf dem Gebiet (Abb. 4). Erst in der Mitte der 1990er Jahre haben die auf dem Gebiet aufhörende industrielle Tätigkeit, sowie die Verwirklichung, des in dieser Zeit entworfenen Raumplanungskonzeptes die Möglichkeit gegeben, mit der systematischen Forschung anzufangen. In Ergebnissen dieser Freilegungsreihe sind die früher aus diesem Gebiet stammenden zerstreuten Angaben und Informationen gut einzufügen, die so miteinander in topographischen und chronologischen Zusammenhang gebracht werden können und so ihre wahre Bedeutung erreichen können. Einer ihrer Schwerpunkte war das Gebiet nördlich der Záhony Str., wo auch eine Probegrabung (1998) (Abb. 3,V), sowie eine Notgrabung (1999) (Abb. 3,VII) durchgeführt wurde. Der andere Schwerpunkt der Forschung war das ehemalige Bauunternehmen südlich der Záhony Str., sowie das Gebiet gegenüber. Zwei Probegrabungen (1997) (Abb. 3,IV) (1999) (Abb. 3,VII), eme Notgrabung (1999) (Abb. 3,VIII), sowie eine Flächenfreilegung wurden am Ort durchgeführt. Anhand der Freilegungen konnten wir die verschiedenen Phasen der römer zeitlichen Hächenentwicklung" aufzeichnen. Die Epoche, die dem Zeitraum des Munizips der Zivilstadt vorangegangen ist (Periode 1-2) konnte vorläufig südlich der Záhony Str. erfasst werden (Abb. 12,a). Im Zeitraum des Munizips der Zivilstadt, von den 20er Jahren des 2. Jahrhunderts bis zur Wende des 2./3. Jahrhunderts (Periode 3) vermuten wir den Betrieb eines Heiligtums auf dem näher zur Stadt liegenden Gebiet, gleichzeitig fungierte ein Gräberfeld weiter von der Stadt entfernt, der nord-südlichen Hauptstraße entlang (Abb. 12,b). Die Änderungen der Severer-Zeit zeigt die Epoche von der Wende des 2./3. Jahrhunderts bis zur Mitte des 3. Jahrhunderts (Periode 4), als das Gebiet vermutlich von der außerhalb der südlichen Stadtmauer gebauten Gebäudegruppe des sog. deversoriums ausgehend für industrielle Tätigkeit genutzt wurde (Werkstatt neben dem sog. Gasthaus Schütz) (Abb. 12,c). Schließlich wurde der Vorraum der ehemaligen südlichen Stadtmauer vom 3. Jahrhundert an bis Ende des 4. Jahrhunderts zu Bestattungszwecken bestimmt (Periode 5), diesmal aber auf größerem Gebiet als der frühere Bestattungsplatz (Abb. T2,d)- Obwohl die moderne Flächenentwicklung im südlichen Vorraum der Zivilstadt noch nicht beendet ist, ist aber die Zusammenfassung der bisherigen Ergebnisse in Hinsicht auf das weiteren Forschung trotzdem nötig. Vor der Veröffentlichung des ganzen Materials ist die Publikation je einer Fundgruppe, oder je einer zusammenhängenden Fundeinheit wichtig, die zur Erkenntnis und zur Erklärung der Funktion des Gebietes beitragen kann. So ist auch die Veröffentlichung der neueren Fundgruppen und -Einheiten neben dem bisher schon publizierten Fundmaterial kontinuierlich zu Stande gekommen. Diese Reihe setzen wir in den unten stehenden Artikeln fort, mit der Besprechung solcher zusammengehörenden Fundeinheiten, die aus den Freilegungen der letzteren Jahre stammen und wichtige Detailangabe zur römerzeitlichen Funktion des Gebietes enthalten. 148

1. kép. Aquincum topográfiája, a vizsgált terület feltüntetésével IX. Bp., III. Szentendrei út 101-115. (volt Házgyár) - Zsidi Paula (munkatárs Bugán Adél) (2000) VIII. Bp., III. Záhony utca délkeleti lehajtó - Zsidi Paula (munkatárs Bugán Adél) (1999) VU. Bp., III. Záhony utca 4. - Zsidi Paula (1999) VI.Bp., III. Szentendrei út 101-115. - Zsidi Paula (munkatárs Bugán Adél) (1999) V Bp., III. Záhony utca 4. - Zsidi Paula (munkatárs Bugán Adél) (1998) IV Bp., III. Szentendrei út 101. - Zsidi Paula (munkatárs Bugán Adél) (1997) III. Bp., III. Szentendrei út - Schütz vendéglő előtt - Zsidi Paula (1977) II. Bp., III. Szentendrei út - Záhony utca - Németh Margit (1975) I. Bp., III. Külső Szentendrei út-schütz vendéglő - Nagy Lajos (1932) 2. kép. Régészeti feltárások a vizsgált területen A Z AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

ZsiDi PAULA 3. kép. A vizsgált terület beépítettsége az 1940-es években 4. kép. A vizsgált terület beépítettsége az 1980-as években 150

A Z AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 5. kép. Térkép a Záhony utca északi részén lévő sírcsoportról 6. kép. Felvétel a Bp. III. Szentendrei út 101-115. (volt Házgyár) 2000. évi feltárásáról 151

ezz72 O PALÁNK SZERKEZEI f. - l PERIÓDUSHOZ TARTOZÓ OBJEKTUMOK HAMVASZTÁSOS SÍROK CSONTVÁZAS SÍROK i. PERIÓDUSHOZ TARTOZÓ OBJEKTUMOK KÚT VÍZELVEZETŐ ÁROK KÖVEZETT ÚTFELÜLET ÉPÍTETT SÍRKAMRÁK ÙJK06, ILLETVE BIZONYTALAN KORÚ OBJEKTUMOK 7. kép. A Bp. III. Szentendrei út 101-115. - 1997.,1999., 2000. évi feltárásainak összerajzolt alaprajza

AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 8. kép. Az 1/2. periódushoz tartozó objektumok (Bp. III. Szentendrei út 101-115. - 1997.,1999., 2000. évi feltárások)

Cn 9. kép. A 3. periódushoz tartozó objektumok (Bp. III. Szentendrei út 101-115. - 1997.,1999., 2000. évi feltárások)

10. kép. A 4. periódushoz tartozó objektumok (Bp. III. Szentendrei út 101-115. - 1997.,1999.,2000. évi feltárások)

ZsiDi PAULA 11. kép. Az 5. periódushoz tartozó objektumok (Bp. III. Szentendrei út 101-115. - 1997.,1999., 2000. évi feltárások)

AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLKELETI ELŐTERE AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 12. kép. A római kori területfejlesztés" rekonstruált alakulása az aquincumi polgárváros előterében a) 1-2. periódus (a 2. század első harmada előtti időszak) -fa és agyag konstrukciós objektum b) 3. periódus {a 2. század húszas éveitől a 2/3. századfordulójáig) -feltételezett szentély és temető c) 4. periódus ( a 2/3. század fordulójától a 3. század közepéig) - ipari tevékenység, fazekas műhely d) 5. periódus ( a 3. század második felétől a 4. század végéig) - temetkezés 157