A. MELLÉKLET a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

HU HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.12.20. COM(2010) 774 végleges A. melléklet/3. fejezet A. MELLÉKLET a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU

A. melléklet 3. FEJEZET: TERMÉKEKKEL ÉS NEM TERMELT ESZKÖZÖKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK ÁLTALÁBAN 3.01 Meghatározás: Termék minden olyan termék és szolgáltatás, amely a termelés határán belül jött létre. A termelést a 3.07 pont definiálja. 3.02 Az ESA a termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek alábbi fő kategóriáit különbözteti meg: Tranzakciókategóriák Kód Kibocsátás P.1 Folyó termelőfelhasználás P.2 Végső fogyasztási kiadás P.3 Tényleges végső fogyasztás P.4 Bruttó felhalmozás P.5 Termékek és szolgáltatások P.6 exportja Termékek és szolgáltatások P.7 importja 3.03 A termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek a következő számlákon kerülnek elszámolásra: a) a termékek és szolgáltatások számlán a kibocsátás és az import forrásként van elszámolva, a termékekkel kapcsolatos többi gazdasági művelet pedig felhasználásként; b) a termelési számlán a kibocsátás forrásként, a folyó termelőfelhasználás pedig felhasználásként van elszámolva; a bruttó hozzáadott érték e két, termékekkel kapcsolatos tranzakciónak az egyenlegező tétele; c) a rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számlán a végső fogyasztási kiadás felhasználásként van elszámolva; d) a korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számlán a tényleges végső fogyasztás felhasználásként van elszámolva; e) a tőkeszámlán a bruttó felhalmozás felhasználásként (a nem pénzügyi eszközök változásaként) van elszámolva; f) a termékek és szolgáltatások külföld számláján a termékek és szolgáltatások importja forrásként, a termékek és szolgáltatások exportja pedig felhasználásként van elszámolva. HU 2 HU

A számlákon több jelentős egyenlegező tétel például a hozzáadott érték, a bruttó hazai termék (GDP), a nemzeti jövedelem és a rendelkezésre álló jövedelem meghatározása termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek alapján történik. A termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek definíciója ezért ezeket az egyenlegező tételeket is meghatározza. 3.04 A forrás táblában a kibocsátás és az import forrásként van elszámolva. A felhasználás táblában felhasználásként van elszámolva a folyó termelőfelhasználás, a bruttó felhalmozás, a végső fogyasztási kiadás és az export. A szimmetrikus inputoutput táblában a kibocsátás és az import mint forrás, a termékekkel kapcsolatos egyéb gazdasági műveletek mint felhasználás vannak elszámolva. 3.05 A termékek forrásai alapáron (lásd 3.44. pont), a termékek felhasználásai pedig piaci beszerzési áron (lásd 3.06. pont) vannak értékelve. Egyes forrás és felhasználástípusok (pl. termékek importja és exportja) esetében specifikusabb értékelési elveket kell alkalmazni. 3.06 Meghatározás: A piaci beszerzési ár az az ár, amelyet a vevő fizet a termékért. A piaci beszerzési ár magában foglalja a következőket: a) a termékadók mínusz terméktámogatások (kivéve a levonható adókat, mint a termékek hozzáadottértékadója); b) szállítási díjak, amelyeket a vevő külön fizet azért, hogy a kívánt időben és helyen legyen a termék; c) a nagy tételben történő vagy szezonon kívüli vásárlás miatti kedvezmények levonása a szokványos árakból vagy díjakból; A piaci beszerzési nem tartalmazza a következőket: d) hitelmegállapodás alapján pótlólagosan felmerülő kamat vagy szolgáltatási díjak; e) késedelmes fizetés miatt felmerülő külön költségek, ha a késedelmes fizetés azt jelenti, hogy a fizetésre nem a vásárláskor megállapított időszakon belül kerül sor. Ha a felhasználás ideje nem esik egybe a vásárlás idejével, az idő múlásának következtében bekövetkezett árváltozások figyelembevétele érdekében korrekciókra kerül sor (a készletek árváltozásával szimmetrikus módon). Ezek a módosítások akkor fontosak, ha az adott termékek árai az év során jelentősen változnak. TERMELÉS ÉS KIBOCSÁTÁS 3.07 Meghatározás: A termelés egy olyan tevékenység, amelyet egy szervezeti egység ellenőrzése, felelőssége és irányítása alatt végeznek, amely a termék vagy szolgáltatáskibocsátás előállításához munkaerőt, tőkét valamint termékeket és szolgáltatásokat használ fel. HU 3 HU

A termelés nem terjed ki az emberi beavatkozás és irányítás nélküli természetes folyamatokra, mint például a halállomány természetes növekedése a nemzetközi vizekben, a haltenyésztés azonban beletartozik a termelésbe. 3.08 A termelés magában foglalja a következőket: a) minden olyan egyéni és közösségi felhasználási célú termék és szolgáltatás termelése, amelyeket megtermelőiktől eltérő egységeknek nyújtanak; b) minden olyan termék saját felhasználási célú termelése, amelyet termelője saját végső fogyasztásra vagy saját bruttó állóeszközfelhalmozási célra termel; Bruttó állóeszközfelhalmozási célú saját termelésre példa az olyan állóeszközök termelése, mint az építés, a szoftverfejlesztés és a bruttó állóeszközfelhalmozási célú ásványkincsfeltárás. A bruttó állóeszközfelhalmozás fogalmát a 3.126 3.134. pontok írják le. A háztartások saját felhasználásra (önfogyasztásra) történő termeléséhez általában a következők tartoznak: (1) saját kivitelezésű (házilagos) lakásépítés; (2) mezőgazdasági termékek termelése és tárolása; (3) mezőgazdasági termékek feldolgozása (mint a liszt előállítása őrléssel, gyümölcsök tartósítása szárítással és a palackozás); tejtermékek, pl. vaj és sajt előállítása, valamint sör, bor és szesztermelés; (4) egyéb elsődleges termékek termelése, mint sóbányászat, tőzegbányászat és vízhordás; (5) más feldolgozásfajták, mint kelmeszövés, fazekasság és bútorkészítés. c) saját tulajdonú lakásban lakó tulajdonos által önmagának nyújtott lakásszolgáltatás; d) a fizetett háztartási személyzet alkalmazásával nyújtott háztartási és személyi jellegű szolgáltatások; e) terméket eredményező önkéntes tevékenység. Ilyen tevékenységre példa a lakás, templom vagy más épület építése. Nem tartoznak ide a terméket nem eredményező önkéntes tevékenységek, például a fizetés nélküli gondozás és takarítás. A fenti a) e) pontokban felsorolt tevékenységek termelésként szerepelnek, tekintet nélkül arra, hogy legálisake vagy regisztrálva vannake adózási, társadalombiztosítási, statisztikai és más közigazgatási szervnél vagy sem. A háztartások saját fogyasztásra történő termelése akkor van elszámolva, ha az ilyen típusú termelés fontos, vagyis mennyiségi szempontból jelentős az adott termék adott országbeli teljes kínálatához viszonyítva. A háztartások saját fogyasztásra történő termeléséből az ESAban csupán a következők szerepelnek: lakásépítés, valamint mezőgazdasági termékek termelése, raktározása és feldolgozása. HU 4 HU

3.09 Nem tartozik a termelésbe azoknak a háztartási és személyi jellegű szolgáltatásoknak a termelése, amelyeket ugyanazon háztartásban hoznak létre és fogyasztanak el. A háztartások által előállított háztartási szolgáltatásokba nem tartoznak bele például a következők: a) a lakástakarítás, festés és karbantartás, amennyiben e tevékenységek végzése bérlők körében is általános; b) a tartós háztartási eszközök tisztítása, szervizelése és javítása; c) étel készítése és felszolgálása; d) a gyermekek gondozása, oktatása és nevelése; e) a betegek, fogyatékosok és idősek ápolása; valamint f) a háztartás tagjainak vagy javaiknak szállítása. A fizetett háztartási személyzet alkalmazásával nyújtott háztartási és személyi jellegű szolgáltatások, valamint a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása beleszámítanak a termelésbe. Fő, másodlagos és kisegítő tevékenységek 3.10 Meghatározás: Egy szakosodott telephely (KAU) főtevékenysége az a tevékenység, amelynek hozzáadott értéke meghaladja az ugyanabban az egységben végzett bármely más tevékenységét. A főtevékenység osztályba sorolása a NACE Rev. 2 alapján történik, először az osztályozás legmagasabb szintjén és azután a részletesebb szinteken. 3.11 Meghatározás: A másodlagos tevékenység az adott szakosodott telephelyen belül, a főtevékenység mellett végzett tevékenység. A másodlagos tevékenység másodlagos terméket bocsát ki. 3.12 Meghatározás: A kisegítő tevékenység olyan tevékenység, amelynek kibocsátását a vállalkozáson belüli felhasználásra szánják. A kisegítő tevékenység támogató tevékenység, amelyet egy vállalkozáson belül azért folytatnak, hogy lehetővé váljék a szakosodott telephely fő vagy másodlagos tevékenységeinek elvégzése. A kisegítő tevékenység által elfogyasztott valamennyi ráfordítást anyag, munka, állóeszközfelhasználás stb. az általa támogatott fő vagy másodlagos tevékenység ráfordításának kell tekinteni; Példák kisegítő tevékenységre: a) beszerzés; b) értékesítés; HU 5 HU

c) marketing; d) számvitel; e) adatfeldolgozás; f) szállítás; g) raktározás; h) karbantartás; i) takarítás; valamint j) biztonsági szolgáltatások. A vállalkozások választhatnak, hogy maguk végzik el a kisegítő tevékenységeket, vagy szakosodott szolgáltatóktól a piacon vásárolják meg az ilyen jellegű szolgáltatásokat. A saját előállítású állóeszközök felhalmozása nem kisegítő tevékenység. 3.13 A kisegítő tevékenységek nem jelentenek önálló elkülönült egységeket, illetve nem válnak el a fő vagy másodlagos tevékenységektől, vagy azoktól az egységektől, amelyeket kiszolgálnak. Ennek megfelelően a kisegítő tevékenységeket integrálni kell azzal a szakosodott telephellyel, amelyet kiszolgálnak. Előfordulhat, hogy kisegítő tevékenységekre különálló helyszíneken kerül sor, amelyek a kiszolgált szakosodott telephelyétől eltérő régióban vannak. A fent említett szabály szigorú alkalmazása a kisegítő tevékenységek földrajzi felosztásánál az aggregátumok nagyságának alulbecslésével járna azokban a régiókban, amelyekben a kisegítő tevékenységek koncentrálódnak. Ezért a rezidensség elvének megfelelően a kisegítő tevékenységeket ahhoz a régióhoz kell sorolni, ahol azokat folytatják, és abba az ágazatba, ahová az általuk kiszolgált szakosodott telephely tartozik. Kibocsátás (P.1) 3.14 Meghatározás: A kibocsátás a számbavételi időszakban létrejött termékek összessége. Példák kibocsátásra: a) azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket az egyik szakosodott telephely egy ugyanazon szervezeti egységhez tartozó másik szakosodott telephelynek nyújt; b) azok a termékek, amelyeket egy szakosodott telephely állított elő és készleten maradnak azon időszak végéig, amelyben gyártották őket, akármi is a későbbi felhasználásuk. Nem kell külön azonosítani azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket ugyanazon számbavételi időszakban ugyanazon szakosodott telephelyen állítottak elő és használtak fel. Ezek nem részei az adott szakosodott telephely kibocsátásának és folyó termelőfelhasználásának. HU 6 HU

3.15 Ha egy szervezeti egység több szakosodott telephelyből áll, a szervezeti egység kibocsátása az őt alkotó szakosodott telephelyek kibocsátásainak az összege, beleértve a szakosodott telephelyek egymásnak szállított kibocsátásait is. 3.16 Az ESA a kibocsátás három fajtáját különbözteti meg: a) piaci kibocsátás (P.11); b) saját végső felhasználási célú kibocsátás (P.12); c) nem piaci kibocsátás (P.13). Ezt a különbségtételt a szakosodott telephelyekre és a szervezeti egységekre is alkalmazni kell: a) piaci termelők; b) saját végső felhasználásra termelők; c) nem piaci termelők. A piaci, a saját végső felhasználási célú és a nem piaci közötti különbségtétel a következők miatt alapvető: a) befolyásolja a kibocsátás és a kapcsolódó fogalmak értékelését (például: hozzáadott érték, bruttó hazai termék (GDP), valamint a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai); b) befolyásolja a szervezeti egységek szektorok szerinti osztályozását (például mely egységek tartoznak a kormányzati szektorba és melyek nem). A különbségtétel meghatározza a kibocsátásra alkalmazandó értékelési elveket. A piaci kibocsátás és a saját végső felhasználási célú kibocsátás értékelése alapáron történik. A nem piaci termelők összes kibocsátásának értékelésére a termelési költségek összegzésével kerül sor. Egy szervezeti egység kibocsátása szakosodott telephelyei kibocsátásainak összegeként van értékelve, így a piaci, a saját végső felhasználási célú és a nem piaci kibocsátás közötti különbségtételtől is függ. A különbségtételt a szervezeti egységek szektorok szerinti osztályozásánál is alkalmazzák. A nem piaci termelők a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorba tartoznak. A különbségtételek meghatározására felülről lefelé haladó módszerrel kell meghatározni, azaz a megkülönböztetést először a szervezeti egységekre kell meghatározni, majd a szakosodott telephelyekre, azután azok kibocsátására. A kibocsátás a termék szintjén piaci kibocsátásként, saját végső felhasználási célú kibocsátásként vagy nem piaci kibocsátásként van besorolva a kibocsátást létrehozó szervezeti egység és szakosodott telephely jellemzői szerint. HU 7 HU

3.17 Meghatározás: Piaci kibocsátás az a kibocsátás, amelyet a piacon adnak el vagy kívánnak eladni. 3.18 A piaci kibocsátás a következőket foglalja magában: a) gazdaságilag jelentős áron értékesített termékek; b) bartertermékek; c) természetbeni fizetésre használt termékek (beleértve a természetbeni munkavállalói jövedelmet és a természetbeni vegyes jövedelmet is); d) egy szakosodott telephely termékeinek egy ugyanahhoz a szervezeti egységhez tartozó másik számára történő átadása, amit folyó termelőfelhasználásként vagy végső felhasználásként használnak fel; e) azok a termékek, amelyek a késztermékek vagy a befejezetlen termelés készleteit növelik, és valamelyik fenti felhasználási célt szolgálják (beleértve az állatok és növények természetes növekedését, valamint a befejezetlen építkezéseket, amelyeknek vásárlója ismeretlen). 3.19 Meghatározás: Gazdaságilag jelentős ár az az ár, amely jelentős mértékben befolyásolja, hogy a termelők milyen mennyiségű terméket hajlandók szállítani, illetve a vevők milyen mennyiségű termékhez akarnak hozzájutni. Ilyen ár akkor jön létre, ha mindkét alábbi feltétel teljesül: a) a termelőnek az érdeke, hogy kínálatát kiigazítsa akár abból a célból, hogy hosszú távon nyereségre tegyen szert, akár abból a célból, hogy az árbevétel legalább a tőke és egyéb termelési költségeket fedezze; valamint b) a fogyasztó szabadon dönthet arról, hogy vásárole vagy sem, és döntését a felszámított árak alapján hozza meg. Gazdaságilag nem jelentős árat várhatóan annak érdekében számítanak fel, hogy sikerüljön bizonyos bevételt elérni vagy teljes mértékben ingyen nyújtott szolgáltatások esetében a túlzott keresletet bizonyos mértékben csökkenteni. Egy termék gazdaságilag jelentős ára a szervezeti egység és a kibocsátást előállító szakosodott telephely összefüggésében van meghatározva. Például piaci kibocsátásnak minősül, ha a háztartások nem jogi személyiségű vállalkozásai valamennyi kibocsátásukat gazdaságilag jelentős árakon értékesíti más szervezeti egységeknek. Más szervezeti egységek kibocsátása esetében a piaci tevékenység gazdaságilag jelentős áron történő végzésének képességét mennyiségi kritérium (50 %os kritérium) alapján vizsgálják, amelyeknél a termelési költségek és az árbevétel arányát veszik figyelembe. E szerint piaci termelőnek az az egység tekinthető, amelynek árbevétele egy több éves időszakot figyelembe véve költségeinek legalább 50 %át fedezi. HU 8 HU

3.20 Meghatározás: A saját végső felhasználási célú kibocsátás azokból a termékekből és szolgáltatásokból áll, amelyeket ugyanazon szervezeti egység végső fogyasztásra vagy felhalmozásra tart meg. 3.21 Saját végső fogyasztásra megtartott terméket csak a háztartási szektor állíthat elő. Példák saját végső felhasználásra megtartott termékekre: a) a mezőgazdasági termelő által megtartott mezőgazdasági termékek; b) saját tulajdonú lakások lakásszolgáltatásai; c) fizetett személyzet alkalmazásával nyújtott háztartási szolgáltatások. 3.22 Saját felhalmozási célra felhasznált terméket bármely szektor előállíthat. Példák ilyen termékre: a) gépipari vállalkozás által gyártott szerszámgép; b) a háztartások által végzett lakásépítés vagy bővítés; c) saját kivitelezésű építés, beleértve a háztartások csoportjai által végzett kommunális építkezéseket is; d) saját előállítású szoftver; e) saját célú kutatás és fejlesztés. A kutatásfejlesztésre fordított kiadásokat csak akkor fogják állóeszközfelhalmozásként kezelni, ha az EU tagállamaiban kielégítően magas szintet sikerül elérni a becslések megbízhatósága és összehasonlíthatósága terén. 3.23 Meghatározás: A nem piaci kibocsátás a más egységeknek ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron nyújtott kibocsátás. A nem piaci kibocsátás (P.13) két tételre van bontva: Díjköteles nem piaci kibocsátás (P.131.), mely különféle díjakból és költségekből áll, valamint Ingyenesen nyújtott nem piaci kibocsátás (P.132.) Nem piaci kibocsátás a következő okok miatt jön létre: a) előfordulhat, hogy technikailag lehetetlen megfizettetni az egyénnel a közösségi szolgáltatásokat, mert ezeknek a szolgáltatásoknak a fogyasztása nem követhető nyomon és nem ellenőrizhető. A közösségi szolgáltatások előállítását kormányzati egységek szervezik, és az árbevételektől eltérő forrásokból nevezetesen az adókból és egyéb állami jövedelmekből finanszírozzák. b) a kormányzati egységek és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények előállíthatnak és felkínálhatnak az egyes háztartások számára olyan termékeket és szolgáltatásokat is, amelyekért felszámíthatnának díjat, de szociál vagy gazdaságpolitikai okok miatt úgy döntenek, hogy ezt nem teszik. Erre példa az oktatási és egészségügyi szolgáltatások ingyenes vagy gazdaságilag nem jelentős áron történő nyújtása. HU 9 HU

3.24 Meghatározás: Piaci termelő az a szakosodott telephely vagy szervezeti egység, amely kibocsátásának nagyobb része piaci kibocsátás. Ha egy szakosodott telephely vagy egy szervezeti egység piaci termelő, akkor fő kibocsátása definíció szerint piaci kibocsátásnak minősül, mivel a piaci kibocsátás fogalma azt követően van meghatározva, hogy a kibocsátást előállító szakosodott telephelyre vagy szervezeti egységre alkalmazták a piaci, saját végső felhasználási célú vagy nem piaci kibocsátás különbségtételt. 3.25 Meghatározás: Saját végső felhasználásra termelő az a szakosodott telephely vagy szervezeti egység, amely kibocsátásának nagyobb része az ugyanazon szervezeti egységen belüli saját végső felhasználást szolgálja. 3.26 Meghatározás: Nem piaci termelő az a szakosodott telephely vagy szervezeti egység, amely kibocsátásának nagyobb részét ingyen vagy gazdaságilag nem jelentős áron nyújtja. HU 10 HU

Szervezeti egységek: különbségtétel a piaci, a saját végső felhasználási célú és a nem piaci szervezeti egységek között. 3.27 A szervezeti egységek mint termelők esetében a piaci, saját végső felhasználási célú és nem piaci közötti különbségtételt a 3.1. tábla foglalja össze., amely a szektoronkénti osztályozást is bemutatja. 3.1. tábla A szervezeti egységek megkülönböztetése piaci, saját végső felhasználási célú és nem piaci termelői típusok szerint A szervezeti egység típusa Osztályozás Magán vagy közösségi? Nonprofit intézmény vagy sem? Piaci termelő? A termelő típusa Szektor(ok) 1. magántermel ők 1.1. háztartások tulajdonában levő, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalatok (kivéve a háztartások tulajdonában levő kvázivállalatokat) 1.1. piaci vagy saját végső felhasználási célú = Háztartások 1.2. egyéb magántermelők (beleértve a háztartások tulajdonában levő kvázivállalatokat is) 1.2.1. nonprofit magánintéz mények 1.2.1.1. igen 1.2.1.1. = piaci vállalatok 1.2.1.2. nem 1.2.1.2. = nem piaci háztartásokat segítő nonprofit intézmények 1.2.2. a nonprofit intézménye ken kívüli egyéb magánterm elők 1.2.2. = piaci vállalatok HU 11 HU

2. közösségi célú termelők 2.1. igen 2.1. = piaci vállalatok 2.2. nem 2.2. = nem piaci kormányzat HU 12 HU

3.28 A 3.1. tábla azt mutatja, hogy egymás után több megkülönböztetést kell alkalmazni annak meghatározása érdekében, hogy egy szervezeti egységet a piaci termelőkhöz, a saját végső felhasználásra termelőkhöz vagy a nem piaci termelőkhöz kelle besorolni. Az első megkülönböztetés a magán és a közösségi célú termelők között van. Közösségi célú termelő a kormányzat által ellenőrzött termelő, amennyiben az ellenőrzés a 2.38. pont meghatározása szerinti ellenőrzés. 3.29 Mint a 3.1. tábla mutatja, magántermelők minden szektorban találhatók, kivéve a kormányzati szektort. Ezzel szemben közösségi célú termelők csak a nem pénzügyi vállalatok szektorban, a pénzügyi vállalatok szektorban és a kormányzat szektorban találhatók. 3.30 A magántermelők sajátos kategóriáját jelentik a háztartások nem jogi személyiségű vállalkozásai. Ezek piaci termelők vagy saját végső felhasználásra termelők. Ez utóbbi előfordulása a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása és a termékek saját fogyasztásra történő termelése. A háztartások valamennyi nem jogi személyiségű vállalkozása a háztartások szektorba tartozik, kivéve a háztartások tulajdonában álló kvázivállalkozások. Ezek piaci termelők és a nem pénzügyi vállalatok, illetve a pénzügyi vállalatok szektorba vannak sorolva. 3.31 Az egyéb magántermelők esetében különbség van a nonprofit magánintézmények és az egyéb magántermelők között. Meghatározás: A nonprofit magánintézmény olyan jogi személyiséggel rendelkező vagy társadalmi jellegű egység, amelynek célja, hogy termékeket és szolgáltatásokat állítson elő, de amelynél nem megengedett, hogy jövedelméből, nyereségéből, vagy más pénzügyi hasznából forrást biztosítson azon egység számára, amely ezt az intézményt alapította, ellenőrzi vagy finanszírozza. Amennyiben termelő tevékenységeik többletet termelnek, azt más szervezeti egység nem tulajdoníthatja el. Egy nonprofit magánintézmény akkor tartozik a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba, ha piaci termelő. Egy nonprofit magánintézmény akkor tartozik a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorba, ha nem piaci termelő, kivéve ha kormányzati ellenőrzés alatt áll. Ha egy nonprofit magánintézmény kormányzati ellenőrzés alatt áll, akkor a kormányzat szektorba tartozik. Az összes többi olyan magántermelő, amely nem nonprofit intézmény, piaci termelő. Besorolásukat tekintve a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba tartoznak. 3.32 A piaci és nem piaci kibocsátás, illetve a piaci és nem piaci termelők közötti különbségtételnél több különböző kritériumot kell alkalmazni. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel említett kritériumai (lásd a gazdaságilag jelentős ár meghatározásáról szóló 3.19. pontot) a piaci körülmények fennállását és a termelő elégséges piaci magatartását hivatottak értékelni. E piaci és nem piaci közötti különbségtétel mennyiségi kritériuma szerint a gazdaságilag jelentős áron eladott termékek esetében az árbevételnek legalább nagyobb részét fedeznie kell a termelési költségeknek. HU 13 HU

3.33 A piaci és nem piaci közötti különbségtétel e mennyiségi kritériumának alkalmazásakor az árbevétel és a termelési költségek meghatározása a következő: a) az árbevétel nem tartalmazza a termékadókat, de tartalmaz minden olyan kifizetést, amelyet a kormányzat vagy az EU intézményei nyújtanak bármely típusú termelő ilyen jellegű tevékenységére; vagyis tartalmaz a kibocsátás volumenéhez vagy értékéhez kapcsolódó minden bevételt, de nem tartalmazza az általános deficitet fedező vagy adósságok rendezésére szolgáló támogatásokat. Az árbevétel e meghatározása megfelel az alapáron vett kibocsátásénak, kivéve hogy: (1) alapáron vett kibocsátást csak azt követően lehet meghatározni, ha eldőlt, hogy a kibocsátás piaci vagy nem piaci: az árbevétel csak a piaci kibocsátás értékelésére alkalmazható; a nem piaci kibocsátás értékelése költségszinten történik; (2) a kormányzat által az állami vállalatok vagy kvázivállalatok általános deficitjének fedezésére nyújtott kifizetések a 4.35. c) pontban meghatározott egyéb terméktámogatások részét képezik. Következésképpen az alapáron vett piaci kibocsátás tartalmazza a kormányzat által az általános deficit fedezésére nyújtott kifizetéseket is. b) az árbevétel nem tartalmaz más bevételi forrásokat, mint például az eszköztartási nyereséget (annak ellenére, hogy ez a vállalkozás árbevételének szokásos és elvárt része lehet), a beruházási támogatásokat, az egyéb tőketranszfereket (pl. adósságelengedés) és a saját részvények megvásárlását; c) e kritérium alkalmazásában a termelési költségek megegyeznek a folyó termelőfelhasználás, a munkavállalói jövedelem, az állóeszközfelhasználás, az egyéb termelési adók és a tőkeköltségek összegével. E kritérium szempontjából az egyéb termelési támogatásokat nem kell levonni. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel mennyiségi kritériumának alkalmazásakor az árbevétel és a termelési költségek fogalmai közötti összhang biztosítása végett a termelési költségekből ki kell zárni a saját előállítású állóeszközök felhalmozása érdekében felmerülő összes költséget. Az egyszerűség kedvéért a tőkeköltségeket általában hozzávetőleg a nettó tényleges kamatfizetésnek lehet megfeleltetni. Pénzügyi szolgáltatások előállítói esetében azonban a kamatterhet kell alapul venni, vagyis a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjánál (FISIM, D.41) kamatkorrekcióra kerül sor. A piaci és nem piaci közötti különbségtétel mennyiségi kritériumának alkalmazásakor többéves időtartamot kell figyelembe venni. Az árbevétel mértékének évenkénti kisebb ingadozásai nem teszik szükségessé a szervezeti egység (valamint szakosodott telephelyeinek és kibocsátásának) átsorolását. 3.34 Szemléltetésképpen, az árbevétel különböző elemekből állhat össze. Például egy kórház által nyújtott egészségügyi szolgáltatás esetében az árbevétel a következőknek felelhet meg: a) a munkaadók vásárlásai, amelyeket munkavállalóiknak kifizetett természetbeni jövedelemként és ugyanezen munkavállalók végső fogyasztási kiadásaként kell elszámolni; HU 14 HU

b) a magánbiztosítótársaságok vásárlásai; c) a kötelező társadalombiztosítási alapok és a kormányzat vásárlásai, amelyeket természetbeni társadalmi juttatásként kell besorolni; d) a háztartások visszatérítés nélküli vásárlásai (végső fogyasztási kiadás). Csak az egyéb termelési támogatások és a (pl. karitatív szervezetektől) kapott ajándékok nem minősülnek árbevételnek. Hasonlóan egy szemléltető példával élve, egy vállalkozás szállítási szolgáltatási árbevétele kapcsolódhat a termelők folyó termelőfelhasználásához, a munkaadó által nyújtott természetbeni jövedelemhez, a kormányzat által nyújtott természetbeni társadalmi juttatáshoz és a háztartások térítés nélküli vásárlásához is. 3.35 A vállalkozásokat segítő nonprofit magánintézmények speciális esetet jelentenek. Ezeket általában az érintett vállalkozások csoportja finanszírozza hozzájárulásokkal vagy tagdíjakkal. A tagdíjakat nem transzferként, hanem a nyújtott szolgáltatásokért történő fizetésként, azaz árbevételként kell értékelni. Ezek a nonprofit intézmények ezért piaci termelők és a nem pénzügyi vállalatok vagy a pénzügyi vállalatok szektorba tartoznak. 3.36 A magán és közösségi nonprofit intézmények árbevételét az árbevételbe beleértve a kibocsátás volumenéhez kapcsolódó valamennyi kifizetést és termelési költségeit összehasonlító kritérium alkalmazása néhány speciális esetben félrevezető lehet. Erre szemléltető példa lehet a magán és állami iskolák finanszírozása. A kormányzati kifizetések függhetnek a tanulók számától, de összegük a kormányzattal folytatott tárgyalásokon is eldőlhet. Ilyen esetben ezek a kifizetések nem árbevételként vannak elszámolva, bár explicit kapcsolatban állhatnak a kibocsátás volumenének mértékével, mint például a tanulók számával. Ez azt vonja maga után, hogy a nagyrészt ilyen kifizetésekkel finanszírozott iskola nem piaci termelő. 3.37 A közösségi célú termelő lehet piaci termelő vagy nem piaci termelő. A piaci termelők a nem pénzügyi vállalatok szektorba, illetve a pénzügyi vállalatok szektorba vannak sorolva. Ha a szervezeti egység nem piaci termelő, akkor a kormányzat szektorba van sorolva. 3.38 A piaci termelő és a saját végső felhasználásra termelő szakosodott telephelyeknek nem lehet nem piaci kibocsátása. Kibocsátásuk így csak piaci kibocsátásként vagy saját végső felhasználási célú kibocsátásként vehető számba, és értékelésük is ennek megfelelően történik (lásd a 3.42 3.53. pontokat). 3.39 A nem piaci termelő szakosodott telephelyek másodlagos kibocsátása lehet piaci kibocsátás és saját végső felhasználási célú kibocsátás. A saját végső felhasználási célú kibocsátás saját előállítású állóeszközfelhalmozásból áll. A piaci kibocsátás előfordulását elvileg a piaci és nem piaci közötti különbségtétel minőségi és mennyiségi kritériumainak az egyes termékekre való alkalmazásával kell meghatározni. Ilyen nem piaci termelők általi másodlagos piaci kibocsátásról lehet például szó, amikor egy állami kórház gazdaságilag jelentős árat kér bizonyos szolgáltatásaiért. 3.40 További példák: az állami múzeumok reprodukciók eladásából vagy a meteorológiai intézetek időjáráselőrejelzésekből származó árbevétele. HU 15 HU

3.41 Nem piaci termelőnek szintén lehet bevétele gazdaságilag nem jelentős áron történő nem piaci kibocsátása értékesítéséből, például a múzeum belépőjegyeladásból származó bevétele. Ezek a bevételek a nem piaci kibocsátáshoz tartoznak. Mindazonáltal, ha a két fajta (a jegyekből és a poszterek és levelezőlapok eladásából származó) bevételt nehéz megkülönböztetni, akkor az egész kezelhető vagy piaci kibocsátásból, vagy nem piaci kibocsátásból származó bevételként. A két (alternatív) számbavétel közötti választásnak a két (a jegyeladásból, illetve a poszterek és képeslapok eladásából származó) bevételi fajta feltételezett relatív fontosságától kell függnie. A kibocsátás számbavételének időpontja és értékelése 3.42 A kibocsátást akkor kell számba venni és értékelni, amikor az a termelési folyamat során keletkezik. 3.43 Valamennyi kibocsátást alapáron kell értékelni, de különleges konvenciók érvényesülnek a következőknél: a) a nem piaci kibocsátás értékelése; b) a nem piaci termelők (szakosodott telephelyek) összes kibocsátásának értékelése; c) az olyan szervezeti egységek összes kibocsátásának értékelése, amelyek esetében a szakosodott telephely nem piaci termelő. 3.44 Meghatározás: Az alapár az az ár, amit a termelő a vásárlótól kap a létrehozott termék vagy szolgáltatás, vagyis a kibocsátás egy egységéért, mínusz az egységhez kapcsolódó minden olyan adó (pl. termékadó), amely a termelés vagy az eladás következménye, plusz az egységhez kapcsolódó minden olyan támogatás (pl. terméktámogatás), amely a termelés vagy az eladás következménye. Nem tartozik bele semmilyen szállítási díj, amit a termelő külön számláz ki. Nem tartozik bele a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök utáni eszköztartási nyereség és veszteség sem. 3.45 A saját végső felhasználási célú kibocsátás (P.12) a piacon eladott hasonló termékek alapárain van értékelve. Az ilyen kibocsátásnál nettó működési eredmény vagy vegyes jövedelem keletkezik. Példa: a saját tulajdonú lakás lakásszolgáltatása nettó működési eredményt eredményez. Amennyiben nem állnak rendelkezésre hasonló termékek alapárai, a saját végső felhasználási célú kibocsátást a termelési költségeken kell értékelni, hozzáadva (kivéve a nem piaci termelők esetében) a haszonkulccsal számított nettó működési eredményt vagy vegyes jövedelmet. 3.46 A befejezetlen termelés növekedése a késztermék folyó alapárán van értékelve. 3.47 A befejezetlen termelésként kezelt kibocsátás értékének előzetes megbecslése érdekében az érték alapja a ténylegesen felmerült költségek plusz (kivéve a nem piaci termelők esetében) a haszonkulccsal számított becsült működési eredmény vagy vegyes jövedelem. Az ideiglenes becsléseket később felváltják a késztermékek (már ismert) tényleges értékének a befejezetlen termelés időszakára való felosztásával kapott értékek. A késztermékek kibocsátásának értéke az alábbi értékek összege: HU 16 HU

a) értékesített vagy barterben elcserélt késztermékek; b) készletre került késztermékek tételei, mínusz az abból kikerültek; c) saját végső felhasználási célú késztermékek. 3.48 A befejezetlen állapotban beszerzett épületek és építmények esetében az érték becslése az addigi költségeken alapul, beleértve a haszonkulccsal számított működési eredményt vagy vegyes jövedelmet is. Ez a haszonkulcs akkor áll elő, ha az érték a hasonló épületek és építmények árai alapján megbecsülhető. A szakaszos fizetések összegét, amelyet a vásárló a szakaszokra vállalt feltéve, hogy nincs előlegfizetés és hátralék használhatjuk a bruttó állóeszközfelhalmozás értékének közelítésére. Ha egy építmény saját kivitelezésű építése egyetlen számbavételi időszakban nem fejeződik be, a kibocsátás becslése a következő módszerrel történik. Ki kell számolni a folyó időszakban felmerült költségek és az építés teljes időszakában felmerült költségek arányát. Ezt az arányt kell alkalmazni a folyó alapáron becsült összes kibocsátásra. Ha nincs lehetőség a befejezett építmény értékét alapáron megbecsülni, akkor a termelés összköltségén kell értékelni, hozzáadva (kivéve a nem piaci termelők esetében) a haszonkulccsal számított nettó működési eredményt vagy vegyes jövedelmet. Ha a munkaerő egy része vagy egésze ingyenes, ami a háztartások kommunális építkezései esetében megeshet, akkor a teljes termelésiköltségbecslésben annak a becslése szerepel, hogy hasonló munkaerőráfordítások bértarifáival számolva mennyi lett volna a kifizetett munkaerőköltség. 3.49 A nem piaci termelő (szakosodott telephely) összes kibocsátása az összes termelési költségen, vagyis a következők összegeként van értékelve: a) folyó termelőfelhasználás (P.2); b) munkavállalói jövedelem (D.1); c) állóeszközfelhasználás (P.51c); d) egyéb termelési adók (D.29) mínusz egyéb termelési támogatások (D.39). A nem piaci termelés költségei között nem szerepelnek a kamatfizetések (többek között a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díja, FISIM). A nem piaci termelés költségei között szintén nem szerepel az imputált nettó tőkehozam, sem a nem piaci termelő tulajdonában lévő vagy nem piaci termelésre használt nem lakóépület imputált bérleti díja. 3.50 Egy szervezeti egység összes kibocsátása az azt alkotó szakosodott telephelyek összes kibocsátásának az összege. Ez azokra a szervezeti egységekre is vonatkozik, amelyek nem piaci termelők. 3.51 Ha a nem piaci termelőnek nincs másodlagos piaci kibocsátása, akkor a nem piaci kibocsátás értékelése termelési költségen történik. A nem piaci termelő másodlagos piaci kibocsátása esetében a nem piaci kibocsátás értékelése maradéktételként azaz az összes termelési költség mínusz a piaci kibocsátásából származó bevétel formában történik. 3.52 A nem piaci termelő piaci kibocsátása alapáron van értékelve. Egy nem piaci szakosodott telephely teljes kibocsátása piaci, nem piaci és saját végső felhasználási célú a termelési HU 17 HU

költségek összegével van értékelve. Piaci kibocsátásának értékét a piaci termékek eladásából származó bevételei adják meg, a nem piaci kibocsátásának értéke pedig maradékként állítható elő, az összes kibocsátásának értéke és a piaci, valamint a saját végső felhasználási célú kibocsátása összegének különbségeként. Ezekben a számításokban nem jelenik meg a nem piaci termékek vagy szolgáltatások gazdaságilag nem jelentős áron történő eladásából származó bevételek értéke: ezek az eladások nem piaci kibocsátása értékének részei. 3.53 A továbbiakban CPAkódok szerinti sorrendben a számbavétel idejének és a kibocsátás értékelésének egy sor kivételes esete és magyarázata következik. A. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat 3.54 A mezőgazdasági termékek kibocsátása úgy van elszámolva, mintha annak termelése az egész időszak alatt folyamatos lenne (és nem csupán akkor, amikor a termést betakarítják, vagy az állatokat levágják). A növésben lévő növények, erdőállomány, az élelmiszer céljából történő hal vagy állattenyésztés állományai a folyamat során befejezetlen termelési készletként vannak kezelve, és a folyamat végén alakulnak át késztermékkészletté. A kibocsátásban nem szerepelnek a művelés alatt nem álló biológiai erőforrásokban beálló változások, így például a vadon élő állatok, madarak és halak növekedése vagy az erdők művelés nélküli növekedése. C. Feldolgozóipar; F. Építőipar. 3.55 Ha egy épület vagy egy egyéb építmény építése több számbavételi időszakra is kiterjed, akkor az egyes időszakokban teljesített kibocsátások az időszakok végén a vásárlónak történő eladásként vannak értékelve, azaz a vásárló állóeszközfelhalmozásaként, nem pedig az építőipar befejezetlen termeléseként. A kibocsátás olyannak minősül, mintha a vásárlónak több szakaszban lenne eladva. Ha a szerződés szakaszos fizetést ír elő, a kibocsátás értéke hozzávetőleg megfeleltethető az egyes időszakokban teljesített szakaszos kifizetések értékének. Ha a végső tulajdonos bizonytalan, az egyes időszakokban létrejött befejezetlen kibocsátás befejezetlen termelésként van elszámolva. G. Kereskedelem; gépjárműjavítás 3.56 A nagy és kiskereskedelmi szolgáltatások kibocsátását a továbbértékesítésre szánt termékeken elért kereskedelmi árrés méri. Meghatározás: A kereskedelmi árrés a továbbértékesítésre szánt termékek tényleges vagy imputált eladási ára és azon ár közötti különbség, amelyet a forgalmazónak kellene fizetnie a termék pótlásáért az eladás vagy más formában történő átruházás időpontjában. Egyes termékeken a kereskedelmi árrés negatív lehet, amennyiben ezek árai le vannak szállítva. A nem eladott, hulladékká vált vagy ellopott termékeken is negatív az árrés. A HU 18 HU

munkavállalók számára természetbeni juttatásként átadott vagy a tulajdonosok által végső fogyasztásra visszatartott termékek esetében a kereskedelmi árrés nulla. A készlettartási nyereség vagy veszteség nem része a kereskedelmi árrésnek. Egy nagykereskedő vagy egy kiskereskedő kibocsátását a következő egyenlőség írja le: kibocsátás értéke = az árbevétel értéke plusz a továbbértékesítésre szánt termékek, a folyó termelőfelhasználásra, a természetbeni munkavállalói jövedelemre és a természetbeni vegyes jövedelemre felhasznált termékek értéke, mínusz a továbbértékesítésre szánt termékek értéke, plusz a továbbértékesítésre szánt termékek készletnövekedéseinek értéke, mínusz a továbbértékesítésre szánt termékek készleteiből kikerülő termékek értéke, mínusz a szokásos mértékű káló, lopás vagy véletlenszerűen bekövetkezett kár miatti ismétlődő veszteségek értéke. H. Szállítás, raktározás 3.57 A szállítási szolgáltatások kibocsátását a termékek vagy a személyek szállításáért kapott összeg értéke méri. A szakosodott telephelyen belüli, saját felhasználási célú szállítás kisegítő tevékenységnek minősül, és nincs külön elszámolva és azonosítva. 3.58 A raktározási szolgáltatások kibocsátása a befejezetlen termelés növekedéseként van mérve. A készleten lévő termékek árának növekedését nem szabad befejezetlen termelésnek és termelésnek tekinteni, hanem eszköztartási nyereségként kell kezelni. Ha az érték növekedése minőségváltozás nélküli áremelkedést tükröz, akkor az időszakban a raktározás költségein vagy a raktározási szolgáltatás kifejezett megvásárlásán túlmenően nincs további termelés. Az értéknövekedés azonban három esetben termelésnek minősül: a) a termék minősége az idő múlásával javulhat (pl. a bor esetében); ha az érés a rendes termelési folyamat része, akkor termelésnek minősül, egyébként nem; b) az adott termék kínálatát vagy keresletét érintő szezonális tényezők, amelyek az év során az ár rendszeres, kiszámítható ingadozásához vezetnek, annak ellenére, hogy a termék fizikai tulajdonságai nem feltétlenül változnak; c) a termelési folyamat kellően hosszú ahhoz, hogy diszkonttényezők vonatkozzanak a szállítás előtt jelentősen hosszú idővel rendelkezésre bocsátott munkára. 3.59 A készleten lévő termékek árában bekövetkező legtöbb változás nem a befejezetlen termelés növekedése. A raktározott termékek értékében a raktározási költségeken túlmenően bekövetkező növekedés becslése érdekében felhasználható az, egy előre meghatározott időszakban az általános inflációs ráta felett várható értéknövekedés. Az előre meghatározott HU 19 HU

időszakon kívül bekövetkező minden nyereség továbbra is eszköztartási nyereségként vagy veszteségként van számba véve. A raktározási szolgáltatások nem foglalják magukban a pénzügyi eszközök, értéktárgyak vagy egyéb nem pénzügyi eszközök (mint például föld és épületek) tartásából eredő árváltozásokat. 3.60 Az utazási ügynökségek szolgáltatásainak kibocsátása az ügynökségek szolgáltatási díjainak (díjak vagy jutalékok) értékén van mérve, nem pedig az utazó teljes kiadása alapján, melyet az utazási ügynökségnek fizetett (amely többek között tartalmazza a harmadik fél által végzett szállítás díját). 3.61 Az utazásszervezői szolgáltatás kibocsátását az utazó által az utazásszervezőnek fizetett teljes kiadás alapján kell elszámolni. 3.62 Az utazási ügynökség és az utazásszervező szolgáltatásait az különbözteti meg egymástól, hogy az utazási ügynökség szolgáltatásai csupán közvetítést jelentenek az utazó részére, míg az utazásszervező szolgáltatásai egy utazásnak nevezett új terméket hoznak létre, amelynek különböző utazási, szállással és szórakozással kapcsolatos összetevői vannak. I. Szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás 3.63 A szálláshelyek, éttermek, kávéházak stb. által nyújtott szolgáltatások kibocsátásának értékében szerepel az értékesített élelmiszerek, italok stb. értéke. K. Pénzügyi, biztosítási tevékenység: a központi bank kibocsátása A központi bank a következő szolgáltatásokat nyújtja: a) monetáris politikai szolgáltatások; b) pénzügyi közvetítési szolgáltatások; c) pénzügyi vállalatok feletti felügyeleti szolgáltatások. A központi bank kibocsátása költségei összegeként van mérve. K. Pénzügyi, biztosítási tevékenység: pénzügyi szolgáltatások általában A pénzügyi szolgáltatások a következő szolgáltatásokból állnak: a) pénzügyi közvetítés (beleértve a biztosítási és nyugdíjszolgáltatásokat is); b) pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző vállalatok szolgáltatásai; valamint c) egyéb pénzügyi szolgáltatások. 3.64 Pénzügyi közvetítés: pénzügyi kockázatkezelés és likviditástranszformáció. Az ezekkel a tevékenységekkel foglalkozó vállalatok például betét elfogadásával, váltó, kötvény és egyéb értékpapír kibocsátásával jutnak forrásokhoz. A vállalatok ezeket és saját forrásait használják fel pénzügyi eszközök megszerzésére oly módon, hogy másoknak hitelt nyújtanak, valamint HU 20 HU

váltót, kötvényt és egyéb értékpapírt vásárolnak. A pénzügyi közvetítés magában foglalja a biztosítási és nyugdíjszolgáltatásokat is. 3.65 A pénzügyi kiegészítő tevékenységek a kockázatkezelést és a likviditástranszformációt segítik elő. A pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző vállalatok más egységek nevében járnak el, és a közvetítési szolgáltatás részeként maguk nem vállalnak kockázatot pénzügyi kötelezettségek vállalásával vagy pénzügyi eszközök megszerzésével. 3.66 Az egyéb pénzügyi szolgáltatások mint például a részvény és a kötvénypiac monitoringját, a széf szolgáltatásokat (például drága ékszerek és fontos dokumentumok őrzése) és a deviza, valamint értékpapírkereskedelmi szolgáltatásokat foglalja magába. 3.67 Pénzügyi szolgáltatásokat e szolgáltatások szigorú felügyelete miatt szinte kizárólag pénzügyi intézmények nyújtanak. Ha például egy kiskereskedő hitellehetőséget kíván felkínálni vevőinek, a hitellehetőséget rendszerint a kiskereskedő pénzügyi leányvállalata vagy egy másik szakosodott pénzügyi intézmény nyújtja. 3.68 A pénzügyi szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítése közvetve vagy közvetlenül történhet. Néhány pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tranzakció közvetlen és közvetett díjakat egyaránt maga után vonhat. A pénzügyi szolgáltatásoknak nyújtásuk és díjazásuk szerint négy fő fajtája a következő: a) közvetlenül kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások; b) kamatok felszámításával kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások; c) pénzügyi eszközök és kötelezettségek pénzügyi piacokon történő megvásárlásával és eladásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások; d) Biztosítási és nyugdíjrendszerekben nyújtott pénzügyi szolgáltatások, azok amelyeknél a tevékenységet biztosítási hozzájárulások és a megtakarítások hozamai finanszírozzák. KÖZVETLENÜL KIEGYENLÍTETT PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK 3.69 Ezeket a pénzügyi szolgáltatásokat explicit díjak ellenében nyújtják; a szolgáltatások széles köre tartozik ide, amelyeket különböző típusú pénzügyi intézmények nyújthatnak. A közvetlen díjért nyújtott szolgáltatások jellegét a következő példák szemléltetik: a) a bankok díjat számítanak fel a háztartásoknak egy jelzálog megszervezése, egy befektetési portfolió kezelése vagy egy ingatlan kezelése fejében; b) a szakosodott intézmények díjat számítanak fel a nem pénzügyi vállalatoknak egy vállalatfelvásárlás megszervezéséért vagy egy vállalatcsoport átszervezésének lebonyolításáért; c) a hitelkártyatársaságok díjat számítanak fel azoknak az egységeknek, amelyek hitelkártyát fogadnak el (általában az egyes eladások bizonyos százalékát); d) a kártyatulajdonosnak is felszámítanak egy explicit díjat, rendszerint évente, a kártya birtoklásáért. HU 21 HU

KAMATOK FELSZÁMÍTÁSÁVAL KIEGYENLÍTETT PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK 3.70 Pénzügyi közvetítésnél például egy pénzügyi intézmény, például egy bank betétet fogad el olyan egységektől, amelyek kamatot kívánnak kapni felszabaduló pénzeszközeik után, és ezeket kölcsönadja más olyan egységeknek, amelyeknek a pénzeszközei nem elégségesek szükségleteik fedezésére. A bank így ahhoz biztosít mechanizmust, hogy az egyik egység hitelezni tudjon a másiknak. A nyújtott szolgáltatásért mindkét fél díjat fizet a banknak: a pénzeszközt kölcsönadó egység azzal fizet, hogy a referenciakamatlábnál alacsonyabb kamatlábat kap, a pénzeszközt kölcsönvevő egység pedig azzal, hogy a referenciakamatlábnál magasabb kamatlábat fizet. A hitelfelvevő által a banknak fizetett kamatláb és a betéteseknek ténylegesen kifizetett kamatláb közötti különbség a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díja (FISIM). 3.71 Ritkán fordul elő, hogy a pénzügyi intézmény által hitelként nyújtott pénzeszközök összege pontosan megegyezzék a nála betétként elhelyezett összeggel. Előfordulhat, hogy a betétként elhelyezett pénz egy részét még nem kölcsönözték ki. Egyes hitelek finanszírozhatók a bank saját forrásaiból is, nem pedig a felvett forrásokból. A finanszírozási forrástól függetlenül a nyújtott hitelekkel és elhelyezett betétekkel kapcsolatban szolgáltatás nyújtására kerül sor. A FISIM minden hitel és betét esetében imputált. Ezek a közvetett díjak csak azokra a hitelekre és betétekre vonatkoznak, amelyeket pénzügyi intézmény nyújt vagy helyez el. 3.72 A referenciakamatláb a betétekre és a hitelekre vonatkozó banki kamatlábak között helyezkedik el. A referenciakamatláb nem egyezik meg a hitelekre és a betétekre vonatkozó kamatlábak számtani átlagával. A referencia kamatláb esetében megfelelő választás a bankközi hitelnyújtás és hitelfelvétel tekintetében érvényes kamatláb. Azonban, ha nem rezidens pénzügyi intézmény érintett a tranzakcióban, úgy különböző referenciakamatlábra van szükség minden egyes, devizanemben denominált hitelre és betétre. A pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjának (FISIM) leírása a 14. fejezetben szerepel. PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK PÉNZÜGYI PIACOKON TÖRTÉNŐ MEGVÁSÁRLÁSÁVAL ÉS ELADÁSÁVAL KAPCSOLATOS PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK 3.73 Amikor pénzügyi intézmény értékpapírt (pl. váltót vagy kötvényt) kínál eladásra, szolgáltatási díjat számít fel. A vételi ár (ask price) megegyezik az értékpapír marzzsal megnövelt becsült piaci értékével. Az értékpapír eladásakor egy másik díjat számítanak fel: az eladónak felkínált ár (bid price) a marzzsal csökkentett piaci értékkel egyenlő. A vételi és eladási árak közötti marzsok a részvényekre, a befektetési jegyekre és a külföldi valutákra is vonatkoznak. Ezeket az marzsokat a pénzügyi szolgáltatásért számítják fel. BIZTOSÍTÁSI ÉS NYUGDÍJRENDSZEREKBEN NYÚJTOTT PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK, AMELYEKNÉL A TEVÉKENYSÉGET BIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKOK ÉS MEGTAKARÍTÁSOK HOZAMAI FINANSZÍROZZÁK 3.74 Ezek körébe a következő tevékenységek tartoznak. Mindegyik források újraelosztását eredményezi. HU 22 HU

a) Neméletbiztosítás. A neméletbiztosítás keretében a biztosító biztosítási díjat fogad el az ügyféltől, és azt megőrzi mindaddig, amíg kárigényt nem nyújtanak be, vagy a biztosítás le nem jár. A biztosítóintézet a biztosítási díjat befekteti, az ennek eredményeképpen képződő tulajdonosi jövedelem pedig külön forrásként jelenik meg. A tulajdonosi jövedelem olyan jövedelmet jelent, amelyről az ügyfél lemondott, és így azt a tényleges biztosítási díj implicit kiegészítéseképpen kell kezelni. A biztosítóintézet úgy határozza meg a tényleges biztosítási díjakat, hogy a biztosítási díjak összege plusz a megtermelt tulajdonosi jövedelem mínusz a várható kárigény elegendő marzsot képezzen, amelyet a biztosító saját kibocsátásaként elszámolhat. A neméletbiztosítás kibocsátásának kiszámítása: az összes megszolgált biztosítási díj, plusz az implicit biztosítási díjkiegészítések (ez egyenlő a biztosítástechnikai tartalékok befektetéséből származó tulajdonosi jövedelem), mínusz a korrigált felmerült kárigények. A biztosítóintézetnek tartalékok állnak a rendelkezésére, amelyek a meg nem szolgált biztosítási díjakból (a következő számbavételi időszakhoz kapcsolódó tényleges díjak) és a függő károkból állnak. A függő károk közé olyan kárigények tartoznak, amelyeket még nem jelentettek be, vagy bejelentettek, de még nem rendeztek, illetve bejelentettek és rendeztek, de még nem fizettek ki. Ezeket a tartalékokat biztosítástechnikai tartaléknak nevezik, és ebből befektetésből származó jövedelem keletkezik. Az eszköztartási nyereség vagy veszteség nem a biztosítástechnikai tartalékok befektetéséből származó jövedelem. Biztosítástechnikai tartalékát a biztosítóintézet a másodlagos tevékenységbe is befektetheti, pl. lakás vagy iroda bérbeadásba. Az ilyen másodlagos tevékenységekből származó nettó működési eredmény a biztosítástechnikai tartalék befektetéséből származó jövedelem. A kibocsátás kiszámításánál alkalmazott megfelelő kárigényszintet korrigált károk nak nevezik, melyek kétféleképpen határozhatók meg. A várakozáson alapuló módszer a korrigált károk szintjét a biztosítóintézet által kifizetendő kárigények múltbeli mintáján alapuló modellből becsüli meg. A második módszer számviteli információkat használ fel: a korrigált károk értékét utólag vezetik le a következőkből: ténylegesen felmerült károk plusz a káringadozási tartalék (vagyis a váratlanul nagy kárigények teljesítésére félretett források) változása. Ha a káringadozási tartalékok nem fedezik a korrigált károkat, akkor a korrigált károkat saját forrásokból származó hozzájárulásokkal kell kiegészíteni. Mindkét módszer egyik fő jellemzője, hogy váratlanul nagy károk nem vezethetnek ingadozó vagy negatív becsült kibocsátáshoz. A biztosítástechnikai és káringadozási tartalékok pénzügyi szabályozás miatti változásai az eszközök mennyiségében bekövetkezett egyéb változásként vannak elszámolva; a kibocsátás kiszámítása szempontjából nem játszanak szerepet. Ha információhiány miatt a korrigált károk becslésére alkalmazott egyik módszer sem használható, ezek helyett szükségessé válhat a kibocsátásnak szokásos profittal növelt költségszintű becslése. Nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosítások esetében a kibocsátás számításához a nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosításokra elkülönített tartalékok változását le kell vonni. HU 23 HU