JANY JÁNOS KELETI JOGI KULTÚRÁK

JANY JÁNOS KELETI JOGI KULTÚRÁK A SZÖVEG TÖMÖRÍTETT, LETÖLTHETŐ ÉS NYOMTATHATÓ VÁLTOZATA FIGYELMEZTETÉS: A szerzői jog által védett mű. Mivel a szöveg több helyen a szerző saját álláspontját tartalmazza, kérem, ne idézzen vagy hivatkozzon a szerző hozzájárulása nélkül! Jany János 2007. január

TARTALOM ÁLLAM ÉS JOG AZ ÓKORI KELETEN... 4 1. MEZOPOTÁMIA A HARMADIK ÉVEZREDBEN...4 1.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...4 1.2. ÁLLAM ÉS TÁRSADALOM A VÁROSÁLLAMOK KORÁBAN...5 1.3. AZ AKKÁD BIRODALOM ÁLLAMSZERVEZETE...6 1.4. A III. UR-I DINASZTIA ÁLLAMA ÉS JOGA...7 2. BABILON...9 2.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...10 2.2. A JOGÉLET BABILÓNIÁBAN...11 3. ASSZÍRIA...17 3.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...17 3.2. AZ ÓASSZÍR VÁROSÁLLAM JELLEGZETESSÉGEI...18 3.3. A KÖZÉPASSZÍR ÉS AZ ÚJASSZÍR ÁLLAM ÉS JOG...20 4. A HETTITA BIRODALOM...23 4.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...23 4.2. A HETTITA BIRODALOM ÁLLAMSZERVEZETE...24 4. 3. A HETTITA JOG JELLEGZETESSÉGEI...26 5. EGYIPTOM...28 5. 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...28 5. 2. AZ EGYIPTOMI ÁLLAM SZERVEZETE...29 5. 3. AZ EGYIPTOMI JOG...31 A ZSIDÓ JOG... 34 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...34 2. ÁLLAM ÉS TÁRSADALOM AZ ÓKORI IZRAELBEN...36 3. A ZSIDÓ JOG A TALMŪD ELŐTTI KORBAN...40 4. A ZSIDÓ JOG A TALMŪD UTÁNI KORBAN...46 5. A ZSIDÓ JOG FORRÁSAI...51 6. A ZSIDÓ JOG FŐBB INTÉZMÉNYEI...53 6.1. CSALÁDI ÉS ÖRÖKLÉSI JOG...53 6.2. BÜNTETŐJOG...56 6.3. ELJÁRÁSJOG...58 7. A ZSIDÓ JOG A MODERN KORBAN...62 A PERZSA JOG...64 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...64 2. ÁLLAMSZERVEZET ÉS KÖZIGAZGATÁS...66 3. A PERZSA JOG TÖRTÉNETE ÉS ÍROTT EMLÉKEI...73 4. A ZOROASZTRIÁNUS JOG ELMÉLETE ÉS FORRÁSAI...77 5. A ZOROASZTRIÁNUS JOG FŐBB INTÉZMÉNYEI...81 5.1. A HÁZASSÁGI JOG...81 5.2. A BÜNTETŐJOG...86 5.3. AZ ELJÁRÁSJOG...91 Jany János 2007. január 2

6. A ZOROASZTRIÁNUS JOG A SZÁSZÁNIDÁK BUKÁSA UTÁN...97 AZ ISZLÁM ELŐTTI ARÁBIA TÁRSADALMA ÉS SZOKÁSAI... 100 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...100 2. A POLITIKAI INTÉZMÉNYEK...105 3. A SZOKÁSOK...111 AZ ISZLÁM JOG... 117 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...117 2. A KALIFÁTUS...119 3. A KALIFÁTUS KÖZIGAZGATÁSA...122 4. AZ ISZLÁM JOG TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A KLASSZIKUS KOR VÉGÉIG...125 4.1. A JOG FOGALMA...125 4.2. AZ ISZLÁM JOG KIALAKULÁSÁNAK KORAI SZAKASZA...126 4.3. AZ ISZLÁM JOG A KLASSZIKUS KORBAN...132 5. AZ ISZLÁM JOG FORRÁSAI...133 6. AZ ISZLÁM JOG FŐBB SZABÁLYAI...136 6.1. HÁZASSÁGI ÉS ÖRÖKLÉSI JOG...136 6.2. VAGYONJOGI SZABÁLYOK...141 6.3. BÜNTETÉSEK...144 6.4. ELJÁRÁSI SZABÁLYOK...149 7. A MODERN ISZLÁM KÉRDÉSEI...151 A HINDU JOG... 154 1. TÖRTÉNETI RÉSZ...154 2. A HINDU TÁRSADALOM ÉS JOG ALAPELVEI...157 3. ÁLLAMSZERVEZET ÉS ÁLLAMELMÉLET...162 4. A HINDU JOG TÖRTÉNETE ÉS FORRÁSAI...167 5. A HINDU JOG FŐBB SZABÁLYAI...174 5.1. HÁZASSÁGI ÉS ÖRÖKLÉSI JOG...174 5.2. A BŰNÖK ÉS A BÜNTETÉSEK...178 5.3. AZ ELJÁRÁSJOG VÁZLATA...181 6. A MODERN INDIA...183 IRODALOM...187 Jany János 2007. január 3

ELSŐ FEJEZET ÁLLAM ÉS JOG AZ ÓKORI KELETEN 1. Mezopotámia a harmadik évezredben 1.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Emberi jelenlét tárgyi bizonyítékai már a Kr. előtti hatodik évezredből is előkerültek Mezopotámiából, ám e közösségekről igen keveset tudunk. Az Ubaid-kultúra (Kr. e. ötödik évezred) a kulturális folytonosság jeleit mutatja, melyben a döntő változás az Uruk-kultúra (Kr. e. 4000 2900) megjelenésével figyelhető meg. A kerék használata, a növekvő fémtermelés, és a korszak végén az ékírás megjelenése korszakos jelentőségű változások. A technikai fejlődés magával vonta a népesség számának növekedését, a korai városok kifejlődését és egy eddig nem tapasztalt társadalmi differenciálódás kialakulását. A történettudomány mind a mai napig adós maradt az államok kialakulásának mindenki által elfogadható magyarázatával. A legszélesebb körben elfogadott hipotézis szerint az államok a közösségi munka megszervezésének (öntözőcsatornák, palota-és templomépítések) szükségességéből az e munkákat irányító vezető személye körül alakultak ki. FOREST elmélete szerint azonban a városok a különböző klánok vetélkedéséből jöttek létre, akik különböző épületek építése útján igyekeztek hatalmukat biztosítani és láthatóvá tenni. Az e törekvésekből táplálkozó verseny vezetett aztán a különböző városok kialakulásához. Bárhogyan történt is, a városállamok korában (Kr. e. 2900 2340) virágzó kultúrákat találunk Urban, Eriduban, Urukban, Sipparban, Shuruppakban, Girsuban, Lagashban, Ummában, csak a legfontosabb délmezopotámiai városokat említve. A stabil politikai, társadalmi és gazdasági helyzet következtében demográfiai növekedés következett be, melynek eredményeképpen az eddig viszonylagos békében élő városállamok folyamatos háborúk megvívására kényszerültek egymással, mivel a meglehetősen szűk földrajzi környezetben elhelyezkedő városok már csak egymás rovására tudtak megnövekedett számú lakosságuk számára földet és élelmet biztosítani. Az Umma és Lagash között dúló háború e kor tipikus jelensége, mely egyben az egység kialakításának egyik lehetséges forgatókönyve is volt. Más városok a szövetségek létrehozásában látták az egység megteremtésének lehetőségét (például Ur, Uruk és Umma, melyet az ummai uralkodó, Lugalzagesi hozott létre erőszakos úton). Dél-Mezopotámia egységét mégsem a sumerek, hanem az északabbra lakó akkádok teremtették meg I. Sharrukīn (2340 2284) vezetésével. Az így létrejött Akkád Birodalom megoldotta a korábbról felgyülemlett politikai kérdéseket, majd igen sikeres hódításokba kezdett. A XXII. századra azonban a birodalom meggyengült, melynek következtében a korábban önállósághoz szokott területek ismét visszaszerezték függetlenségüket. A belső eróziót kihasználva pedig egy nomád nép, a gutik külső támadása is nagyban hozzájárult az Akkád Birodalom széteséséhez, bár messze nem olyan mértékben, mint ahogy azt a forrásoknak kritika nélkül hitelt adó korábbi elméletek gondolták. A guti invázió megszűnése, a guti csapatok maradványainak felszámolása Jany János 2007. január 4

(Utu-hegal) után a politikai centrum Ur városába helyeződött át, ahol a helyi uralkodók által megszervezett, sok tekintetben az Akkád Birodalom államszervezetét követő államot a történettudomány a III. Ur-i dinasztia államaként tartja nyilván. A dinasztia és a város hegemóniája egy évszázadon át tartott (2112-2004), a belső zűrzavart végül a keleti irányból támadó elámi seregek használták ki, végső vereségét mérve az utolsó sumer államra. A III. Ur-i dinasztia bukása nem csupán a harmadik évezred, hanem a sumer kultúra utolsó nagy fellángolásának (melyre sumer reneszánszként is szokás utalni) végét is jelzi. 1.2. ÁLLAM ÉS TÁRSADALOM A VÁROSÁLLAMOK KORÁBAN A városállamok korában hihetetlen mértékű urbanizációs folyamat vette kezdetét, melynek eredményeképpen a lakosság 80 százaléka városokban lakott a harmadik évezred közepe tájékán. Shuruppak területe elérte a 100 hektár kiterjedést, lakosságának száma a 15-30 ezer főt; Lagash, az egyik legjobban dokumentált történettel rendelkező város lakossága fénykorában 36 ezer és 100 ezer fő körül mozgott. 1 Ilyen méretű városok természetesen kifinomult társadalmi szerkezettel és hatalmi struktúrával rendelkeztek. Az uralkodó elsősorban a város képviselője és védelmezője volt az istenségek irányába, ezért igen aktívan vett részt a kultikus cselekményekben, ezen kívül gondoskodott a templomok építéséről és azok működéséről is. Ennek megértéséhez fontos tudni, hogy a város és istensége között rendkívül szoros kapcsolat állt fenn, az uralkodó pedig közvetítő szerepet látott el a világi és az isteni szféra között. Ennek következtében a világi és a vallási szféra nem különült el egymástól, így nem is alakult ki hatalmi versengés a világi és a vallási hatalom között. A király mint főpap volt a kultusz legfontosabb szereplője, az állam vezetőjeként ugyanakkor hadvezetési, törvényhozói és bírói funkciókat is ellátott. Ezen túlmenően, a király kezében nagy mennyiségű földtulajdon is összpontosult. Az uralkodó megnevezésére több terminus is használatban volt, az ezek használatában rejlő eredeti megkülönböztetésnek még csak részben leltünk a nyomára. A lugal (nagy ember), az en és az ensi egyaránt az uralkodót jelöli, jóllehet az egyik inkább a világi, a másik inkább a vallási funkcióját domborítja ki. A király családja és közvetlen környezete is fontos szerephez jutott: az uralkodó felesége maga is nagy földtulajdon felett rendelkezett, papnői feladatokat látott el, és diplomáciai kapcsolatot tartott fenn más uralkodók feleségeivel. A király gyermekei szintén nagy földtulajdonosok voltak, a trón örökléséből kiszorult fiúk pedig magas állami és papi hivatalokat töltöttek be. Röviden, a király és közvetlen környezete irányította az állami és vallási élet legfontosabb mozzanatait. A Gilgameš eposzból ismert városi polgárok gyűlése (unkin) jelentőségét vesztette, majd eltűnt. 2 A társadalom több rétegét tudjuk azonosítani, jóllehet ezek pontos jogállása még tisztázásra vár. A társadalom élén a lugulabik álltak, alattuk helyezkedett el az ugulák csoportja. E két kiváltságos réteg alatt a kisparcella-birtokosokat, az shub-lugalokat találjuk, akiknek földjeit az iginuduk ( szemét fel nem emelő ) művelték nagy részben. A társadalom alján a rabszolgák helyezkedtek el, ezek száma ebben a 1 KUHRT 2005: 30; KOROŠEC 1964: 59. 2 KOROŠEC 1964: 60 61; KUHRT 2005: 33 35. Jany János 2007. január 5

korban nem volt magas, mint ahogy gazdasági jelentőségük sem volt számottevő. E rétegeket a történelem első ránk maradt reform-táblájából, az Uru inimgina (UruKaGina) lagashi uralkodó intézkedésit tartalmazó dokumentumból ismerjük. Uru inimgina mielőtt felsorolná saját intézkedéseit, rövid leltárt készít a régi törvényekről, valamint a korabeli hatalmasságok által elkövetett jogtalanságokról. Reformjainak célja saját szavai szerint az özvegyek és az árvák védelme, mely egy sor szociális intézkedés útján valósult meg. Eltörölt olyan fizetési kötelezettségeket, melyeket ma illetéknek neveznénk (imádkozási kenyér, halotti szertartás díja stb.). Védte a szegények tulajdonát (ház, kert, szamár) olyanképpen, hogy azt a hatalmasok ellenszolgáltatás nélkül ne vehessék el, mint ahogy az korábban szokásban volt. Az adósságok elengedése mögött az ebben a korban egyre gyakoribbá váló adósrabszolgaság elleni védekezés ismerhető fel, mivel az elszegényedő rétegek gyakrabban voltak kénytelenek gyermekeiket és önmagukat is rabszolgának eladni. Vannak azonban a szövegnek nehezen érthető részei is. Ilyen például az a rendelkezés, mely szerint korábban egy nőnek két férje volt, mostantól azonban fel kell hagyni e bűnnel. E szakasz értelmezése megosztja a tudományt: egyesek a poliandria eltörlését látják benne (EDZARD, KOROŠEC), mások inkább a ius primae noctist vélik benne felfedezni (KUHRT). A családon belül mindenesetre a férj volt az úr, melyet Uru inimgina egy másik meghökkentő szabálya támaszt alá: ennek értelmében a feleselő feleség száját forró téglával kellett betömni. Uru inimgina reformjai nem voltak hosszú életűek (ha egyáltalán megvalósult belőlük valami), mert hétéves uralkodás után hatalmát megdöntötte Lugalzagesi, Umma uralkodója. 3 1.3. AZ AKKÁD BIRODALOM ÁLLAMSZERVEZETE Az Akkád Birodalom révén a városállamok korábban tapasztalt fragmentációja megszűnt, és a rivalizáló városállamok helyett egy egységes, központi állam alakult ki. Ez az ókori Kelet egyik legnagyobb uralkodójának tekintett I. Sharrukīn hosszú (56 évig tartó) uralmának eredménye. Sharrukīn egy sor reformot hajtott végre az államszervezetben, melynek eredményeképpen az eddig független és szuverén városállamok megszűntek, és mint az állam városai, de nem önálló politikai egységek maradhattak csak életben. A fegyveres ellenállás lehetőségének kiküszöbölése érdekében a városfalakat leromboltatta, a városok élére saját embereit helyezte, akik kormányzóként a központi utasításokat hajtották végre. E kormányzók (ensi) vagy az uralkodó családjából és közvetlen környezetéből, vagy pedig a megdöntött, korábbi helyi uralkodók családjaiból kerültek ki; mindenestre e helyükön maradt vezetők is csak a király parancsai alapján, neki alávetve működhettek a továbbiakban. Egyes városokba külön katonai garnizonokat is elhelyezett. Egységes naptárrendszert, súly- és mértékrendszert vezetett be, mellyel a városok közti és a távolabbra irányuló (Indus-völgy) kereskedelmet igyekezett előmozdítani. Új fővárost alapított Agade néven, amely azonban még feltárásra vár. További katonai sikereit a hadsereg megszervezésével és létszámának növelésével érte el. Ezzel együtt, birodalmi eszme nem fejlődött ki, a nemzeti gondolatnak sem találhatók meg a nyomai; továbbra is a városállami gondolkodás maradt 3 KOROŠEC 1964: 63; KUHRT 2005: 39 40; NEUMANN 2003: 68 69. A forrás magyar fordításban olvasható: HARMATTA 1964: 93 95. Jany János 2007. január 6

uralkodó, azzal a különbséggel, hogy egy város (Agade) kiterjesztette hatalmát a többi városra. A valóságban mégis egy soha nem látott centralizáció vette kezdetét, amely egy egységes állam felé tette meg az első lépéseket. Az akkád uralkodók által előszeretettel használt címek, ha túlságosan hangzatosak is (shar kibrātim arba im: a négy világtáj ura), mégis visszatükrözik a politikai helyzet megváltozását. Nem véletlen, hogy Sharrukīn alakját, aki a sikeres és dicsőséges uralkodó mintaképévé vált, annyi legenda vette körül. 4 Az Akkád Birodalom korából királyi rendeletek, törvények nem ismeretesek, a jogélet a mindennapok forgatagában keletkezett dokumentumok alapján rekonstruálható. A legtöbb dokumentum adásvétellel, különösen ingatlan adásvétellel, kölcsönnel és annak biztosítékaival kapcsolatosan keletkezett. A szerződésekben a sumer nyelv továbbra is központi szerepet játszik, különösen azért, mert az előző korokban kialakult formulákat továbbra is használták. Az egyes szerződésekhez kidolgozott szerződési klauzulák megjelenése a korábbi korszakban élt sumer írnokok szellemi teljesítményét tükrözi. Mivel a joghatás a formulák pontos betartásához kötődött, ez a jelenség garantálta a sumer jogi nyelv fennmaradását és alkalmazását. A szerződéseket agyagtáblára írták vagy különösen fontos esetben kőbe vésték (kudurru). Utóbbira legjobb példa a Manishtūshu (2274-2260) akkád uralkodó földvásárlását rögzítő ún. Manishtūshu-obelisk. 5 1.4. A III. UR-I DINASZTIA ÁLLAMA ÉS JOGA A III. Ur-i dinasztia állama alapvetően azokon az államszervezeti formákon nyugodott, amelyeket korábban az Akkád Birodalom fektetett le, ugyanakkor a királyi ideológiában és az egyes szervezeti megoldásokban változások is megfigyelhetők. A korszak uralkodó ideálja nem az akkád kor katonai erényeket felvonultató bátor harcosa, hanem a művelt, több nyelven beszélő (egészen pontosan öt), zenéhez, költészethez magas szinten értő és ezeket művelő, a jóslás tudományában igen jártas, a legfontosabb vallási kultuszokat (pl. a szent nász) személyesen elvégző király személye. Ezek mellett a katonai erények, a seregét személyesen hadba és győzelemre vezető, a veszélyes vadállatokkal (oroszlán) megküzdő férfi képe sem hiányozhat e kor uralkodó ideáljából. Fontos azonban kiemelni, hogy az uralkodó ugyanakkor felelős a társadalmi igazságosság megvalósulásáért, a gyengék és az elesettek védelmezéséért. A sumer és az akkád népelem együttélésének jeleként az uralkodók előszeretettel nevezték magukat Sumer és Akkád királyának. Az államszervezetben a legfontosabb tisztségeket, az egyes tartományok vezetését ellátó ensi hivatalát az uralkodó közvetlen környezetéhez tartozó személyek vagy a helyi elitből származó elit tagjai töltötték be. A tisztség örökölhető volt az ensi családján belül. A katonai adminisztráción belül fontos szerepet töltött be a sagin, különösen a határvidékeken. A polgári és a katonai adminisztráció szétválasztásáról nincsenek megdönthetetlen bizonyítékaink, ha ez meg is valósult, akkor is legfeljebb az állam központi részében, mert a peremvidékeken a hatékonyabb védekezés érdekében összevonták e két területet. E vidékek a sukkalmahnak nevezett személy közvetlen irányítása alá tartozott, aki a valóságban 4 KOROŠEC 1964: 64; KUHRT 2005: 39 5 NEUMANN 2003: 70 72; KOROŠEC 1964: 64 67. Jany János 2007. január 7

alkirályi funkciókat látott el. A sukkalmah kiemelkedő hatalmát mutatja, hogy e tisztség elnevezését a szomszédos elámiak is átvették, uralkodó jelentésben. Az adózási rendszer rendkívül jól szervezett volt, mely igen erős központi irányítást és szervezettséget követelt meg, illetve tett lehetővé. A főként naturáliákban fizetett adókból az állami adminisztrációt, a hadsereget és a templomokat látták el. 6 A III. Ur-i dinasztia államában keletkezett a ma ismert legrégibb törvénykönyv. E törvényt a tudomány a dinasztia megalapítójának, Ur-nammunak tulajdonította sokáig, ezért Ur-nammu törvénykönyveként szokásos rá hivatkozni mind a mai napig, holott a modern tudomány gyakorlatilag egységesnek mondható abban a feltételezésben, hogy nem Ur-nammu, hanem utóda, Shulgi a törvény mögött álló uralkodó. Ennek oka, hogy Ur-nammu rövid uralkodását szinte kizárólag harcban töltötte, ezzel szemben Shulgi közel fél évszázados uralmát az állam megerősítésének szentelte, s ebben a folyamatban a törvényalkotás inkább valószínű, mint az államalapítás fegyveres keservei között. A törvény csak fragmentumokban maradt ránk, a több lelőhelyről származó töredékek alapján a szöveget először a sumerológia egyik legnagyobb alakja, SAMUEL NOAH KRAMER adta ki 1954-ben. 7 A törvény három fő szerkezeti elemből, a bevezetőből, a jogi szabályokból és a törvényt nem követőkre kimondott átkokat tartalmazó epilógusból áll. Ez a szerkezet hagyományt teremtett, mivel valamennyi, az Ur-nammu törvényét követő jogkönyv ezt a modellt fogja alkalmazni. A törvény teljes szövege ma sem ismert, annak ellenére, hogy újabb leletekkel folyamatosan bővül: az eredeti kiadás még csak öt szakasznyi szövegből állt, a legújabb kiadásban már harminchárom szakaszt sikerült azonosítani. 8 A törvény eredetileg feltehetően mintegy ötven szakasznyi szabályból állhatott. Jellemző rá a kondicionális fogalmazás, melyet a sumer tukumbi (ha) szóval kezdődő mondatok vezetnek be. 9 A bevezetőben az uralkodó haditetteivel és az általa bevezetett intézkedésekkel dicsekszik: szabályozta a folyami kereskedelmet, ismét lehetővé tette a tengeri kereskedelmet (a Perzsa-öbölben), megvédelmezte az özvegyet, az árvát és a szegényeket a hatalmasoktól. 10 Az egyes rendelkezések nem adják egy tárgy vagy terület átfogó szabályozását, pusztán néhány kérdésre vonatkozó normákat tartalmazzák. A törvény elsősorban büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz emberöléssel, testi sértéssel és különböző szexuális bűncselekményekkel kapcsolatosan. Az emberölés elkövetője halálbüntetést érdemel (1. ), ugyanakkor a törvény nem ismeri a talio-elvet: a testi sértések elkövetőit anyagi kompenzációval sújtja a cselekmény súlya és a sértett személyétől függő (szabad ember, rabszolga) összeg szerint (18. 22. ). Érdekessége a törvénynek, hogy a szökött rabszolga esetében nem a rabszolgára ró ki büntetést, hanem az elfogónak a tulajdonos által fizetendő jutalom összegét határozza meg (17. ). A másokat varázslással hamisan vádolókat folyampróbára (13. ), a hamis tanúkat pedig vagyoni jóvátételre kötelezi (28. ); előbbi a Íammurapi-Codex 2. -ában köszön később vissza. A lopást a lopott dolog értékének többszörösében megállapított vagyoni ellenszolgáltatással büntették, de a rabszolgasorba 6 A tisztségek örökölhetőségét bizonyítottnak látja KUHRT 2005: 56 63, tagadja azonban KOROŠEC 1964: 68, aki szerint az ensi leértékelődésének és alávetett pozíciójának az örökölhetőség tilalma felel meg inkább. 7 KRAMER 1954. 8 A szöveg legújabb kiadását tartalmazza ROTH 1995: 15 21. 9 NEUMANN 2003: 74. 10 Lásd a törvény bevezetőjét: ROTH 1995: 15 17. Jany János 2007. január 8

való eladás sem ment kivételszámba. 11 A magánjogba tartozó kérdéseket is a büntetések oldaláról közelíti meg a törvény, bár ezek közül mindössze két, a mezőgazdasági műveléssel összefüggő esetet említ: más földjének jogtalan megművelése, más földjének vízzel történő elárasztása, illetve az ilyenkor fizetendő kártérítés összege (30 31. ). Összességében megállapítható, hogy a büntetések elsősorban vagyoni jellegűek voltak, halálbüntetés igen ritkán fordul elő, a talio-elv pedig teljesen hiányzik. Mindez éles ellentétben áll a két évszázaddal később keletkezett Íammurapi-Codex szabályaival. Ennek alapján egyértelműen cáfolható az a széles körben még manapság is elterjedt nézet, mely szerint a büntetőjog történetében a talio-elvet a vagyoni kompenzáció váltotta fel az idők során. A mezopotámiai jog története egyértelműen cáfolja e vélekedést. A korszak jogéletének számtalan vetületét feltáró bírósági dokumentumok, az ún. ditillaokmányok részletes bepillantást engednek a mindennapokba is. E szövegek tanúsága szerint a sumer családmodell monogám és patriarchális volt, melyben a nőnek a házassági jog szempontjából alárendelt szerep jutott: a házassági szerződést gyámja kötötte meg helyette, beleegyezésére nem volt szükség. A válás kimondása is a férj egyoldalú nyilatkozata volt, mely jogát legfeljebb az korlátozta, hogy indokolatlanul kimondott válás esetén válási pénzt volt köteles feleségének fizetni. Vagyoni ügyekben azonban a nők jogképesek voltak, tulajdonuk felett rendelkezhettek. Öröklési képességgel csak a fiúgyermekek bírtak, mivel az örökös (ibila) eredetileg az elhunyt érdekében történő halotti áldozatot bemutató személy volt, aki ilyen módon gondoskodott az elhunyt nevének, személyiségének és családjának folytatásáról. A vagyon öröklése tehát másodlagos szempont volt csupán. Ezt jól fejezi ki az a tény is, hogy a testvér, bár részesülhetett a hagyatékból, örökösnek nem számított. Ezen alapállás mellett lokális különbségek azért fellelhetők: Nippur városában csak a legidősebb fiú, ezzel szemben Lagashban valamennyi fiú örökösnek számított. Közös volt azonban, hogy az özvegy sehol sem számíthatott a hagyatékra, róla legfeljebb férje gondoskodhatott inter vivos ajándékokkal (nudunnū). 12 Fontos szereplői voltak a jogéletnek az írnokok, akik az e-dubbaban (az írás háza) töltött hosszú és fáradságos tanulás után váltak képessé és jogosulttá a dokumentumok elkészítésére. E dokumentumokra a formalizmus volt jellemző, ezért bonyolultabb jogügyleteket csak úgy tudtak dokumentálni, ha azokat olyan egyszerű ügyletekre bontottak le, melyekre nézve rendelkezésre állt a kívánt formula. A legkorábbi jogi okmányok rabszolgákkal kapcsolatos szerződések, ingatlanra vonatkozó dokumentumok alig ismertek e korból, mert az ingatlan adásvétele nem volt gyakorlat. 13 11 NEUMANN 2003: 75-76. 12 KOROŠEC 1964: 71 72. 13 OPPENHEIM 1982: 345 347. Jany János 2007. január 9

2. Babilon 2.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A babiloni történelem három fő szakaszra bontható: az ó-, közép- és újbabiloni korra. Az óbabiloni korszak kezdetén két, korábban jelentéktelen szerepet játszó város, Isin és Larsa dominanciája figyelhető meg a III. Ur-i dinasztia bukását követő két évszázadban. Babilon felemelkedésére egy sémi eredetű nomád törzs, az amurruk betelepedését követően került sor. Maga Íammurapi is ezen dinasztia tagjaként emelkedett ki. Babilon kezdetben nem volt több mint egy, az asszíroknak alárendelt város I. Shamshi-Adad (1813 1781) uralkodása alatt. A nagy hatalmú asszír uralkodó halálát követően azonban Íammurapi (1792 1750) szövetségi politika és hódító háborúk útján kiterjesztette hatalmát, és a korábbi III. Ur-i dinasztia államával azonos területű birodalmat hozott létre, amelyet korábbi szövetségese, Mari uralkodója, Zimrilim ellen folytatott sikeres hadjárata révén szilárdított meg. Íammurapi halálát követően a babiloni állam még másfél évszázadon át fennmaradt, jóllehet folyamatosan vesztett befolyásából. A hettita uralkodó, I. Murshilish sikeres hadjárata (1595) azonban elpusztította az államot, több évtizedes hatalmi vákuumot eredményezve. Ezt a helyzetet használták ki a feltehetően a Zagros-hegységből származó nomád kassúk, akik fokozatos betelepülésüket követően a politikai irányítást is átvették. 14 A több évszázados kassú uralom (1595 1155) stabilitást, viszonylagos békét és gazdasági, kulturális prosperitást biztosított az itt lakók számára. A kassú Babilon, mely a kronológiai beosztás szerinti középső korszakot foglalja magában, olyan kiemelkedő uralkodókat tudhat magáénak, mint Agum, Kurigalzu és Burraburiash, akik Babilont ismét a nagyhatalmak közé emelték. A kassúk uralmát a XII. században a kelet felől betörő, és hatalmuk csúcsán álló elámiak pusztították el, akik Shutruk-Nahhunte vezetésével hadizsákmányként az akkor már nagy hírnévre szert tett Íammurapi-Codexet is magukkal vitték birodalmuk fővárosába, Susaba. Az ezt követő hosszú átmeneti periódus a babiloni történelem leggyérebben dokumentált korszaka. Az asszírok előretörése következtében azonban Babilon egyre inkább az asszír hódító politika élvonalába került, melynek eredményeképpen évszázadokon keresztül asszír dominancia érvényesült Babilonban. Az itt lakók váltakozó sikerű, de általában kudarcra ítélt háborúkat folytattak szabadságuk visszaszerzésére legfontosabb szövetségesük, Elam segítségével, akiket végül az asszír történelem legrettegettebb uralkodója, Ashshur-bān-apli pusztított el több hadjárat során a hetedik század közepén. Az asszírok hol kegyetlen megtorlással, hol békésebb, a közös kulturális, nyelvi és vallási örökségüket figyelembe vevő politikával igyekeztek úrrá lenni a helyzeten. Babilon fontosságát mutatja, hogy amikor közvetlen asszír uralom alatt állt, általában az asszír uralkodó egyik tehetséges fia kormányozta alkirályi rangban: megfigyelhető, hogy az asszír király úgy rendezte a trónutódlás körüli ellentéteket, hogy egyik fiát utódjául, a másik, szintén becsvágyó fiát pedig babiloni alkirálynak jelölte (pl. Ashshur-aÎ-iddina). A babiloniak asszírok elleni felkelései új lendületet a nomád káldok betelepülése és hatalomátvétele után kapott. Az új, 14 A kassúk eredetét manapság is homály fedi: a többségi álláspont szerint az iráni hegyvidékről származtak, de van olyan nézet is, amely szerint Mezopotámia északi részéről. A kutatók egy csoportja a kassúkat az indoeurópai népekkel is kapcsolatba hozta, de ez aligha valószínű (KUHRT 2005: 172 173.). Jany János 2007. január 10

káld dinasztia sikeres támadásokat indított az asszírok ellen, és I. Nabū-apla-uÒur uralkodása alatt a médekkel kötött szövetség eredményeképpen nem pusztán a szabadságot vívták ki, hanem Asszíria teljes megsemmisítését is. Ezzel Babilon ismét nagyhatalommá vált, melynek határait legfeljebb keletről fenyegethette veszély a korábbi szövetséges, a médek részéről. Az újbabiloni korszak legkiemelkedőbb alakja II. Nabū-kudurri-uÒur, a sikeres hódító, Jeruzsálem elfoglalója (597), aki a zsidók babiloni fogságba hurcolását is elrendelte. Az újbabiloni birodalom megszűnése a korszak egyik legvitatottabb uralkodója, Nabū-na id uralkodása alatt következett be, mivel nem tudott ellenállni a II. Kyros által vezetett perzsa seregeknek, akik Babilon mellett hamarosan elfoglalták egész Kis-Ázsiát, Egyiptomot, s egy korábban sosem látott mértékű, a Nílustól az Indusig terjedő világbirodalmat hoztak létre a hatodik században. 2.2. A JOGÉLET BABILÓNIÁBAN A jog és a társadalmi igazságosság szoros kapcsolatára már Uru inimgina táblája is hivatkozott, amelyben az árvák és az özvegyek támogatását jelölte meg intézkedései legfontosabb okaként. E szemlélet Ur-nammu törvényében is fellelhető, aki azonban a védelmet a szegényekre is kiterjesztette. Az óbabiloni korban is fontos szempont volt a társadalmi igazságosság, melyet a kittu és a mēsharu szavakkal fejeztek ki. A kittut, a jogszerűséget és a mēsharut, a jogalkotás, jogszolgáltatás során figyelembe veendő igazságosságot egyaránt egyfajta kozmikus rendként képzelték el, amelyekhez az istenek is kötve voltak. A jog tehát nem az isteni szférából származott, az istenségek pusztán annak őrzői voltak, különösen Shamash, a Napisten. A jog tehát elsősorban szekuláris jelenség volt, az isteni szférához az elvont princípiumok útján kapcsolódott. E felfogás biztosította a jogot és a lehetőséget az uralkodóknak a törvényalkotásra, melynek során azonban az igazságosságot szem előtt kellett tartaniuk. Íammurapi, aki maga is hivatkozik bevezetőjében e két fogalomra, a kittut és a mēsharut az ország szájába helyezte, 15 azaz a törvényeket ő maga alkotta meg, azok nem az isteni szférából származnak, ő maga az igazságosság képességét nyerte el Shamashtól azért, hogy megfelelő törvényeket alkosson. 16 A korszak első két évszázada felbecsülhetetlen értékű törvénygyűjteményekkel gazdagította a mezopotámiai kultúrát, mivel ekkor keletkezett Lipit-Ishtar törvénykönyve, a Codex Eshnunna, valamint a Íammurapi-Codex is. Lipit-Ishtar törvénykönyve a címben szereplő isini uralkodó, Lipit-Ishtar (1934 1924) nevéhez kapcsolódik. E sumer nyelvű, Nippur városából előkerült törvény szintén a hármas szerkezetet követi bevezetővel, epilógussal és a köztük elhelyezkedő jogi normákkal. A törvény ránk maradt szövege töredékes, eredetileg feltehetően negyven szakasznyi szöveget tartalmazhatott. 17 A törvény, amely hasonlóan más törvényekhez, kondícionális megfogalmazást tartalmaz, elsősorban családjogi, öröklési jogi, tulajdonjogi kérdéseket tárgyal, a büntetőjog azonban feltűnően hiányzik belőle (ebből a szöveg töredékes volta miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni). Több esetben atipikus problémákat vet fel, 15 Ëammurapi-Codex: bevezető, utolsó mondat. 16 ALBERTZ 1997: 115 117. 17 NEUMANN 2003: 83. Jany János 2007. január 11

melyek inkább kivételszámba menő jogeseteket tárgyalnak (pl. az utcanő által szült fiú öröklési képessége: 27. ). A Codex Eshnunna (XIX XVIII. század), az egyetlen törvény, mely nevét a városáról, és nem a kibocsátó uralkodóról kapta, fontos láncszem a mezopotámiai jog történetében, összekapcsolva a sumer törvényeket a babiloni jogrendszerrel. 18 A feltehetően, de mindeddig nem bizonyítottan egy Dadusha nevű uralkodóhoz köthető törvénykönyv 19 több szempontból is kiemelést érdemel. A törvényben található újdonságokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: (1) Ez az első olyan ránk maradt törvény, mely nem sumerul, hanem akkádul íródott mutatván a sumer etnikum másodlagosságát ezen északabbra fekvő városban. A kondicionális fogalmazás gyakorlatát fenntartva ezért a mondat bevezetőjében az akkád shumma (ha) szó szerepel. (2) Ez az egyetlen mezopotámiai törvény, amely eljárásjogi szabályokat is tartalmaz, a bíróságok hatáskörét az elkövetett bűncselekmény súlya alapján határozva meg (48. ). Ennek értelmében a 20 és 60 sheqel közti büntetést maga után vonó bűncselekmények esetén a bíróságok, az ennél súlyosabb (halálbüntetést érdemlő) bűncselekmények esetén kizárólag a király járhat el. (3) A Codex Eshnunna rögzíti az ár- és bértarifákat, maximálja a megnevezett termékek (olaj, bitumen, árpa) árait és rögzíti a munkásoknak (csónakos, arató) fizethető legalacsonyabb bért is, ezek megszegésére azonban nem állapít meg szankciót. Az ár- és bérszabályozó rendelkezések a Íammurapi-Codexben is visszaköszönnek majd. Szemben az alanyokat tekintve általánosan fogalmazó ( ha egy ember ) korábbi sumer törvényekkel, az eshnunnai törvénykönyv a szabad emberek körében társadalmi rétegekben gondolkodik, külön szabályokat fogalmazva meg az awēlum és a mushkēnum réteg tagjai számára. E két kategória meghatározása az asszírológia egyik örökzöld vitapontja, melynek részletes tárgyalására most nincsen lehetőség. Röviden, két markáns vélemény fogalmazódott meg eddig a tudományban: (1) az awēlum és a mushkēnum két, egymástól teljesen elkülönülő réteg, az awēlum jelentette a szabad polgárt, a mushkēnum pedig egyfajta palotafüggő személyt, királyi alkalmazottat. E felfogás szószólója DIAKONOV. 20 (2) az awēlum magában foglalja a mushkēnumot is, kivéve, amikor kifejezetten szembe vannak állítva egymással (DRIVER- MILES, YARON). 21 PETSCHOW szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a mushkēnumok jelenléte a szövegben egyfajta jogi archaizmus eredménye, mivel a korabeli dokumentumokban e kategória csak elvétve jelenik meg. 22 Az értelmezésnek azért van különös jelentősége, mert a törvény nagyon sok esetben csak az awīlumokra állapít meg szabályokat, de a mushkēnumok vonatkozásában nem. A válasz arra a kérdésre, hogy vajon ilyen esetekben a szabály kiterjed-e a mushkēnumokra vagy sem, attól függ, hogy a fenti két értelmezés közül melyiket fogadjuk el. Ez a probléma nem merül fel azokban az esetekben, amikor a 18 A szöveget először ALBRECHT GOETZE adta ki 1948-ban. REUVEN YARON külön monográfiát szentelt a törvénynek, melyben saját fordítását is közölte (YARON 1969). A legújabb szövegkiadás ROTH joggyűjteményében található (ROTH 1995). 19 KOROŠEC 1964: 86. 20 DIAKONOV 1971. 21 DRIVER-MILES 1952: 409; YARON 1969: 84 88; KUHRT 2005: 103. 22 PETSCHOW 1965: 150. Jany János 2007. január 12

törvény a rabszolgákról (wardum) szól, mert e terminus értelmezése nem okoz a fentiekben elmondottakhoz hasonló problémát. A törvény mintegy hatvan szakasznyi szöveget tartalmaz, amelyben a tárgy szerinti rendezés tűnik a rendszerezés alapelvének, bár ez csak tágabban értelmezve igaz: a rendszerezés messze nem olyan magas fokú, mint a Íammurapi-Codexben. Az első rész (1 14. ) az ár-és bérszabályokat, a második nagyobb rész a családjogi, öröklési jogi, szerződésekkel kapcsolatos szabályokat (15 41. ), a harmadik nagyobb rész a különböző jogellenes cselekményeket és azok szankcióit tartalmazza. Feltűnő, hogy a talio-elv ebből a törvényből is hiányzik, a testi sértés elkövetője anyagi kompenzációt tartozik fizetni (42 47. ). Halálbüntetéssel pusztán a házasságtörés és a nemi erőszak elkövetőit sújtja (26, 28. ), testcsonkító büntetéssel egyetlen alkalommal sem találkozunk a törvényben. A mezopotámiai jogtörténet kétségkívül leghíresebb alkotása a Íammurapi-Codex, melyet egy 2.25 méter magas fekete diorit tömbbe véstek az írnokok. E kivételes alkotást a DE MORGAN vezette francia régészeti expedíció tárta fel 1901 1902-ben Susában, ahonnan Párizsba szállították; ma is a Louvre ad neki otthont. A szöveget rendkívüli gyorsasággal és megbízhatósággal SCHEIL fordította le először. Az ő érdeme a törvény -okba való beosztása is, mivel a szöveg a többi ókori keleti törvényhez hasonlóan nem tartalmaz semmilyen beosztást vagy elválasztó jelet. Ehhez a rendszeresen előforduló shumma (ha) szót vette alapul, mert (utólag is helyesnek bizonyuló) feltételezése szerint minden egyes ha kezdetű mondattal egy új gondolati egység kezdődik. A beosztás eredményeképpen 282 -t állapított meg, ez a beosztás mind a mai napig elfogadottnak minősül. A törvényt hadizsákmányként magukkal vivő elámiak azonban a szöveg bizonyos részét eltávolították, ezért az általunk ismert szöveg kb. 35 -nyi szöveggel rövidebb az eredetinél. A törvényt a huszadik század során számtalan nyelvre lefordították (köztük magyarra is), kutatók sokasága írt rövidebb-hosszabb kommentárt, magyarázatot hozzá. Ezek közül kiemelendő az asszírológiai képzettséggel is rendelkező jogtörténész, KOSCHAKER munkája, 23 valamint az asszírológus DRIVER és a jogtörténész MILES közös munkájaként kiadott, mindeddig legtekintélyesebb szövegkiadás és kommentár. 24 A törvény keletkezésének pontos ideje nem ismert, annak ellenére, hogy Íammurapi valamennyi évnevét ismerjük (ez azért lényeges, mert e korban az éveket a legfontosabb eseményekről nevezték el). A második év elnevezése (az országban igazságot tett) nem a törvényre, hanem az általa kibocsátott mēsharum-edictumra vonatkozik. A mēsharum-edictum igen hosszú hagyományra visszanyúló szokás, melynek keretében az uralkodó eltörli a lakosság eddig felhalmozott adósságait, az adósság miatt adósrabszolgaságba hurcolt személyek szabadságát visszaállítja, ilyen módon igazságot szolgáltatva mindenkinek. 25 Mivel a mēsharum-edictumot szokás szerint uralkodásuk elején bocsátották ki a királyok, Íammurapi évneve is erre vonatkozik. Ebből következően a törvény pontos keletkezési ideje nem állapítható meg; ennél sokkal lényegesebb azonban az ebből a tényből fakadó kérdés: mennyire volt 23 KOSCHAKER 1917. 24 DRIVER-MILES 1952; 1955. 25 Ebből a korból alig maradt fenn mēsharum-edictum, az egyetlen kivétel Ammi-Òaduqa babiloni király (XVII. század) ilyen rendelete képezi. A szöveg részletes elemzését lásd FINKELSTEIN 1961. Jany János 2007. január 13

jelentős e törvénymű a király és a lakosság számára, ha egyetlen év elnevezésére sem adott alapot? E kérdés pedig a Íammurapi-Codex megítélésének problematikáját is felveti. A szöveg első kiadói számára fel sem merült, hogy kételkedjenek a törvény normativitásában, vita legfeljebb annyiban volt köztük, hogy kódexnek vagy uralkodói reformnak kell-e tekinteni a szöveget. Sokan kódexnek tekintették, így is nevezték el a művet. E megnevezés annak ellenére tartja magát, hogy ma már senki sem gondolja kódexnek, sőt még törvénykönyvnek sem. A mű azért nem tekinthető kódexnek, mert nem adja meg egy terület átfogó szabályozását, hanem a mindennapos ügyekre vonatkozó szabályokat ismertnek véve inkább a kivételes eseteknek szenteli figyelmét, kazuisztikus formában. 26 E megállapítás a mű kódex-jellegét kérdőjelezi meg, de nem annak törvényi jellegét. Ezt az álláspontot képviselte DRIVER és MILES, akik szerint maga az uralkodó sem nevezte kódexnek művét, céljait a bevezető pontosan rögzíti. 27 A törvény normativitását is kétségbe vonta azonban EILERS, aki szerint a szöveg pusztán egy törvényhozói ideál, amely sosem vált valósággá. 28 Hasonlóan foglalt állást LANDSBERGER és KRAUS is, utóbbi szerint a törvénykönyv pusztán a mezopotámiai írnokokra jellemző tudományos tevékenység eredményeképpen jött létre, az ómen-listákhoz és az orvosi művekhez hasonlóan. 29 FINKELSTEIN nézete szerint a törvényalkotás fogalmának visszavetítése az ókori Mezopotámiába eleve anakronisztikus, ezért e törvényeket királyi intelmeknek és végrendeletnek kell tekinteni, melyben az uralkodó azt bizonyítja a közvélemény és az istenek előtt, hogy teljesítette küldetését mint jó pásztor és igazságos uralkodó. 30 A törvény normativitását tagadók fontosabb érvei között szerepel, hogy egyetlen korabeli bírói döntés sem tartalmaz hivatkozást a törvényre, sőt, a reformintézkedések sem látszottak megvalósulni a dokumentumok tükrében. Ezen érvekkel szemben KOROŠEC a törvény ilyen jellegének kétségbe vonását túlzásnak tartva rámutat arra, hogy más törvényekre sem történik utalás a bírói ítéletekben, miközben ezek normativitását nem kérdőjelezi meg senki. A tény pedig, hogy évszázadokkal keletkezése után is másolták, azt mutatja, hogy nem szűnt meg az érdeklődés a kódex iránt annak ellenére sem, hogy az újbabiloni korszakban már nem használták a napi gyakorlatban. 31 A munka tudományos jellegét hangsúlyozza, egyben tagadja normatív tartalmát legújabban WESTBROOK is, aki külön tanulmányt szentelt e kérdésnek. Ebben kihangsúlyozza, hogy az egyetlen normatív rendelkezés e korban a mēsharumedictum volt, de a Íammurapi-Codex nem rendelkezett ilyen tulajdonsággal. 32 POSTGATE szerint azonban nem lehet a Íammurapi-Codex normativitását elvitatni, mivel jövőorientált és prescriptív. S bár a korabeli bírósági gyakorlatot vette alapul, nem is esetjogi gyűjtemény, mert a történeti tényekre való utalás (nevek, helyszín stb.) helyett ezek absztrakt megfogalmazását adja. 33 A vita tehát ma sem tekinthető lezártnak, az ékírásos jog kutatói között tovább folyik. 26 KOROŠEC 1964: 99. 27 DRIVER-MILES 1952: 45. 28 EILERS 1932: 8 9. 29 KRAUS 1950. 30 FINKELSTEIN 1961: 103. 31 KOROŠEC 1964: 99. 32 WESTBROOK 1989. 33 POSTGATE 1992: 289 290. Jany János 2007. január 14

Maga a törvény követve a már kialakult évszázados hagyományokat három szerkezeti egységből: bevezetésből, epilógusból és a közöttük elhelyezett jogi szabályokból áll. A jogi szabályok rendszerezése ugyan nem követ egy szigorúan megállapított logikát, mégis rendezettebb, mint a Codex Eshnunna. A törvény szerkezete az alábbiakban foglalható össze: a tanúkra, hamis vádlókra vonatkozó eljárási szabályok (1 5. ); magántulajdon, templom és palota ellen elkövetett, valamint más, általában halálbüntetést érdemlő bűncselekmények (6 25. ); az egyes katonai fokozatokat betöltőkre vonatkozó sajátos szabályok (26 41. ); szerződések joga, valamint a szerződésen kívül okozott károk (42 127. ); családjogi szabályok, melyek magukban foglalják a szexuális bűncselekményeket is, valamint az öröklési jog egyes szabályai (127 195. ); testi sértések és büntetésük (197 215. ); az egyes foglalkozási csoportokra (orvos, építőmester, hajós stb.) vonatkozó sajátos szabályok (216 277. ); a rabszolgákra vonatkozó szabályok (278 282. ). A családjogban a sumer korból ismert patriarchális és monogám családmodellt követi, utóbbi alól azonban széles kivételeket engedélyez: a férj másik asszonyt vehetett magának, ha ez első feleséget betegség fogta el, papnő vagy háztartását elhanyagolja (141; 145; 148. ). A házasságról szerződést készítettek a felek, amelyekben a vő vagy annak gyámja, illetve a menyasszony gyámja szerepelt; a nő hozzájárulását mint feltételt a törvény nem említi. Szerződés hiányában a házasság érvénytelennek minősült (128. ). A házasság megkötésekor a férfi a terîātumnak nevezett összeg átadására volt köteles, melynek megítélése a jogtörténetben rendkívül vitatott. KOSCHAKER szerint vételárat jelentett, ennek megfelelően a babiloni házasság Kauf-ehe volt, később azonban az eljegyzési foglalót (arrha sponsalicia) és a házasság előtti ajándékozást (donatio ante nuptias) is magában foglaló intézménnyé vált. 34 E nézetet azonban sokan támadták, tagadva a terîātum vételár jellegét. 35 A házasság a menyasszonynak a férj házába való bevezetésével perfektuálódott. Ezen határidőig a házasságtól bármelyik fél visszaléphetett, de a vőlegény a terîātumot elvesztette, a lány gyámja pedig kétszeresen volt köteles visszafizetni (159 160. ). A házasság megkötésekor a nő hozományt (sheriktum) vitt magával, mely a vagyonelkülönítés elve alapján őt, és nem a férjet illette meg. Amennyiben a nő gyermektelen volt, és a férje elvált tőle, a hozományt magával vihette (138. ), csakúgy, mint mikor a férj indokolatlanul vált el tőle (142. ). A nő halála esetén a hozományt fiai örökölték, illetve visszaszállt az apjára, ha gyermektelenül halt meg; ebben az esetben azonban a terîātumot is vissza kellett szolgáltatni. A hozományon felül az asszonyt házassági ajándékban is részesíthette a férje, amely elsősorban az özvegyről való gondoskodást szolgálta. Mint korábban láttuk, ez a nudunnūnak nevezett intézmény volt az egyetlen lehetőség a sumer korban az özvegyek megsegítésére. A Íammurapi-Codex azonban alapvető változást hozott e téren, amikor az özvegynek egy fiú résznek megfelelő részt biztosított arra az esetre, ha korábban ajándékban nem részesült. Ezen felül, a lakásra vonatkozóan haszonélvezeti jogot is biztosított számára, mely jogának gyakorlásában gyermekei sem zavarhatták. Ha mégis így tettek, bírságot kellett fizetniük (172. ). 34 KOSCHAKER 1917: 130 137. 35 A római jogi analógiák keleti jogokra való alkalmazásának veszélyeire a kutatók sokáig nem figyeltek fel, mivel a római jogot használták az általuk leírandó jogrendszer alapjául. A tudománytörténeti áttekintésre lásd HAMZA 1998: 169 172. Jany János 2007. január 15

A válás a férj előjoga volt, ekkor azonban a hozományt vissza kellett fizetnie, sőt válási pénzt is fizetnie kellett (138 139. ). A nő válást csak abban az esetben kezdeményezhetett, ha bizonyítani tudta, hogy férje eljárván nagyon megkevesbítette őt. A bizonyításra a bābtumnál (kapu) került sor, ennek oka, hogy az ókori Keleten szokás szerint a városkapunál foglaltak helyet a bíróságok és más hatóságok. 36 Sikeres bizonyítás esetén a bíróság a válást engedélyezte a hozomány visszaszolgáltatásával egyidejűleg (142. ). Korabeli dokumentumok bizonyítják ugyanakkor, hogy a nő részéről történő válás a fenti eseten túlmenően is szokásban volt, ekkor azonban az asszony lemondott hozományáról, és ő fizette meg a válási pénzt. 37 A törvény a házassági jog kapcsán szabályozza a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket is, ezek közül kiemelendő a vérfertőzési tabu megsértésére kirótt halálbüntetés, illetve száműzetés (154 157. ), valamint a nemi erőszakra kirótt halálbüntetés (130. ). Házasságtörés esetén mindkét felet halálbüntetéssel sújtja a törvény (vízbe vetés), de a férj megkegyelmezhetett feleségének. Ebben az esetben azonban a házasságtörésben részt vett férfit sem büntette meg az uralkodó (129. ). A törvény által több helyen is alkalmazott tükörbüntetés (a szankció valamilyen módon visszatükrözi az elkövetési magatartást) példája e körben a férjét más férfi kedvéért megölető asszony büntetése, akit e bűnéért karóba kell húzni (153. ). 38 A büntetőjogi szabályokat a törvény két, egymástól igen távol eső helyen tárgyalja. A vagyon elleni bűncselekményeket a törvény elején, a testi épség elleni támadásokat pedig a szakemberekre vonatkozó szabályokat megelőzően. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetőit tolvajnak nevezi, függetlenül attól, hogy vagyontárgyat vagy embert (kiskorú gyermek) loptak. A lopás esetére vonatkozó szabályok ellentmondásosak: a 6. szerint a tolvajt meg kell ölni, a 8. szerint azonban a tolvajnak harmincszorosan kell megtérítenie a lopott dolgot; megölni csak akkor kell, ha erre képtelen. Az ellentmondás feloldása KOSCHAKER szerint, hogy két történeti réteget tartalmaz a törvény: a régi jogfelfogás a tolvaj megölését, az újabb jogfelfogás pedig a vagyoni büntetést irányozta elő. 39 A testi épség elleni bűncselekmények esetében a törvény a korábban nem alkalmazott talio-elvet fogalmazza meg, amelynek feltehetően az amurru szokásjog állhatott a hátterében, mivel maga Íammurapi is e népcsoporthoz tartozott. Feltehetően a törvény reformintézkedései között kell számon tartanunk, hogy az adósrabszolgaságot három évben maximálta (117. ). Szintén a rabszolgákkal kapcsolatos, hogy a törvény szabályozza adásvételük esetére a szavatosságot is, jóllehet nem terminológiailag, hanem funkcionálisan. A vevő ugyanis egy hónapon belül visszaszolgáltathatta a rabszolgát a vételár kézhezvétele mellett, ha nyavalya tört ki rajta, illetve az eladó felelt harmadik személy esetén a rabszolgára benyújtott igényper esetén (278 279. ). 36 A bírósági szervezetrendszert elemzi POSTGATE 1992: 276 282. 37 NEUMANN 2003: 93. 38 A babiloni tükörbüntetéseket részletesen elemzi FRANKE 2000. 39 KOSCHAKER 1917: 74. Jany János 2007. január 16

Összességében tehát megállapítható, hogy a Íammurapi-Codex több réteget tartalmaz: egy korabeli szokásjogot, 40 melynek egy tekintélyes része a sumer korig megy vissza, 41 az amurru szokások bizonyos hányadát (főképp a büntetőjogot) és néhány uralkodói reformot, melynek megvalósulása azonban kétséges. A Íammurapi-Codex a keletkezését követő évszázadok alatt is alapvető befolyással bírt Mezopotámiában, annak ellenére, hogy az annak alapjául szolgáló társadalomszerkezet megváltozott, így rendelkezéseit egyre kevésbé lehetett a mindennapok során megvalósítani. A kassú korból mindenesetre nem maradt ránk egyetlen törvény sem, bár ex silentio nem lehet feltétlenül annak hiányára következtetni. Mindenesetre e kor legfontosabb dokumentumai a kudurruk. A kudurru (határ, határkő) egy adott földterület tulajdonjogát jelölő kőtömb. A kudurrut feltehetően a föld határán is elhelyezték, egy másolatát pedig a templomi archívumokban őrizték. Az előkerült kudurruk viszonylag alacsony magassága (kb. 50 cm), valamint az a tény, hogy az időjárási viszontagságok nem látszanak meg rajtuk, azt a legújabban megfogalmazott feltevést látszik igazolni, hogy a kudurrukat inkább csak a templomokban helyezték el, s nem a föld határán. A kudurru felső részére istenábrázolásokat helyeztek el, melyek a jogügylet isteni garanciáira voltak hivatottak felhívni a figyelmet. Tartalmilag az esetek többségében uralkodó általi földbirtok-adományozásokat fogalmaztak meg. E kiterjedt földbirtokok esetenként a rajtuk található településeket is magukban foglalták. A kedvezményezettek között magas rangú hivatalnokokat, papokat, templomokat találunk leggyakrabban. 42 Az újbabiloni kor legfontosabb jogi dokumentumai nagy mennyiségben fenn maradt kereskedelmi és házassági szerződések, továbbá egy fragmentumokban fennmaradt jogi szöveg, amelynek megítélése élénk vitát váltott ki a tudományban az elmúlt évtizedekben. Van olyan nézet, mely szerint egy korabeli törvénykönyv darabjait találtuk meg, mások szerint pusztán egy, az írnokiskolából származó gyakorlószöveg került napfényre. A jelenleg ismert, 15 -nyi szöveget magában foglaló forrásmű tulajdonjogi és szerződési kérdéseket tárgyal, kazuisztikus formában. 43 3. Asszíria 3.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az asszír történelem három nagy kronológiai egységre bontható: az óasszír (2000 1800), a középasszír (1400 1050) és az újasszír (934 610) korszakra. Asszíria neve Ashshur városának nevéből ered, mely város a Kr. e. 2000 körüli időben már virágzó település volt. Érdekesség, hogy a város, valamint annak istene, ugyanazt a nevet viselik, de az istennév 40 PETSCHOW 1984: 212 a földbérlettel kapcsolatosan kimutatta, hogy a CH rendelkezései a babiloni szokásokban gyökereznek. 41 EDZARD 2004: 125. 42 KOROŠEC 1964: 143 144; KUHRT 2005: 176. 43 A szöveget törvénykönyvnek tartotta SAN NICOLO, gyakorló szövegként határozta meg DRIVER és MILES. Jelenleg az utóbbi nézetet követik többen: KOROŠEC 1964: 188 189; NEUMANN 2003: 101 102. Jany János 2007. január 17

jelenik meg később. Ebből többen arra következtetnek, hogy az istenség tulajdonképpen a város isteni perszonifikációja volt. Maga a város ebben a korban már városfalakkal, szentélyekkel és megfelelő vízellátással rendelkezett, ami fejlett anyagi kultúrát és differenciált társadalmat feltételez. A város gazdagságát a közvetítő kereskedelemben betöltött szerepének köszönheti, mivel az észak és dél, vagyis a Kis-Ázsia és Dél-Babilonia közötti kereskedelmi útvonal közepén, egy stratégiailag fontos helyen feküdt. Mivel az asszír kereskedők igen intenzíven kapcsolódtak be e közvetítő kereskedelembe, távoli tájakon is jelentős kereskedelmi telepeket hozván létre, az így létrejött gazdagság a külső hódítók szemében felértékelte a várost. I. Shamshi-Adad személyében fel is tűnt az idegen hódító, aki letaszította a helyi uralkodót a trónról, átvette a város vezetését, majd hódításai révén a városállamból egy kiterjedt birodalmat hozott létre, amelynek Íammurapi sem tudott ellenállni uralkodásának első éveiben. I. Shamshi-Adad halála után azonban birodalma lehanyatlott, a vezető szerepet Babilon vette át. A tizennyolcadik és a tizenhatodik század közötti történelemről alig tudunk valamit a források rendkívüli szűkössége miatt. Asszíriát Ashshur-uballit (1365 1330) emelte fel a nagyhatalmak közé, amely ebben az időben méltó vetélytársa volt Babilonnak, az egyiptomiaknak és a hettitáknak, utóbbiaknak jelentős területi veszteségeket is okozva, melynek következtében a két rivális nagyhatalom egymás közvetlen szomszédjává vált. Asszíria hatalmát a híres hódító király, I. Tukulti Ninurta (1244 1208) tovább növelte, sikeres hadjáratokat folytatva elsősorban déli irányban. I. Tukulti-apil-ēsharra (1114 1076) folytatta a terjeszkedést északi irányban, különösen, miután a déli expanziónak a babilóniaiaktól elszenvedett vereség véget vetett. E király uralkodása alatt jelenik meg az a szokás, hogy az asszír uralkodók tetteit évekbe rendezetten, kronológikusan jegyezték fel, ezzel megszületett az évszázados hagyományokat teremtő asszír annales-irodalom. Az I. Tukulti-apil-ēsharra halálát követő időszakban egyre nagyobb fenyegetést jelentett a nomád arámiak megjelenése, akiknek folyamatos támadásai során az elfoglalt területek jó része elveszett. Az ezt követő szétesési folyamat a források hiányában jelenleg rekonstruálhatatlan. Asszíria rettegett nagyhatalommá az újasszír állam megjelenésével vált. E kor két alkorszakra bontható: a 934 745 közötti két évszázad alatt igyekeztek a középasszír korból fennmaradt hagyományokat feléleszteni mind a legitimáció, mind a területi igényeket illetően. A 745 és 610 közötti bő évszázad pedig a korábban nem tapasztalt területi expanzió ideje, amelyet példátlan terror útján kívántak megszilárdítani. Asszíria nagyhatalmi státusának alapjait II. Ashshur-dān (934 912) fektette le, különösen az arámiak ellen folytatott sikeres háborúi révén. Külpolitikai törekvéseit II. Tukulti-ninurta is folytatta, lehetővé téve ezáltal II. Ashshur-nāsir-apli számára a nagy horderejű további támadások sikeres folytatását. Bár III. Shulmānuashsharīdu és V. Shamshi-Adad uralkodása alatt átmeneti nehézségek lettek úrrá Asszírián, mely belső lázadásokban és trónharcokban jelentkezett, III. Tukulti-apil-ēsharra (744 727) azonban ismét helyreállította a nagyhatalmi státust. Sīn-aÎÎē-eriba (704 681), Ashshur-aÎ-iddina (680 669), majd különösen Ashshur-bān-apli (668 631) uralma alatt Asszíria terrorral alátámasztott hatalma olyan politikai realitás maradt, amelynek negatív visszhangjai a Bibliában is lecsapódtak. Az Ashshur-bān-apli halálát követő évtizedekben azonban Asszíria meggyengült, melynek következtében a sikeres méd-babiloni Jany János 2007. január 18

koalíciónak sikerült először felül kerekednie, majd az egyiptomi segítség ellenére teljesen elpusztítania Asszíriát a 610-es évek körül. 3.2. AZ ÓASSZÍR VÁROSÁLLAM JELLEGZETESSÉGEI Az óasszír kor városállama sajátos közjogi berendezkedést mutat. Az állam élén álló személyt nem nevezték uralkodónak, pusztán úr -nak, vagy vallási szövegekben inkább Ashshur isten helyettesének. A hódító I. Shamshi-Adad kezdte csak magát déli mintát követve sharrunak, azaz királynak titulálni, ilyen módon is rávilágítva a korábbi vezetőkhöz képest megnövekedett hatalmára. A város irányítása az ālum kezében volt; e szó ugyan általában város jelentésű, jelen esetben azonban egyfajta városi tanácsot kell érteni alatta. Az ālum jogosult volt dekrétumok kibocsátására (awat ālim: az ālum parancsa) és bírói feladatokat is ellátott (din ālim). Irányította a diplomáciai tevékenységet, és hírnökei révén a város kereskedelmi politikáját is érvényesíteni tudta. Ha a bīt ālim (az ālum háza) kifejezést helyesen értelmezzük, akkor egy külön épülettel is rendelkezett a tanácskozások lebonyolítására. Sajátos asszír intézmény volt a limmum, egy sorsolással elnyert tisztség. A limmumnak, bár hatásköre nem volt, mégis komoly társadalmi és politikai befolyása lehetett szociális presztízse következtében. Az éveket a limmum tisztségét betöltő személyről nevezték el. Ez abból is látszik, hogy a király a limmum tisztségével összeférhetetlen volt. Feltehetően egy szűk, a leggazdagabb kereskedőkből álló zárt csoport irányította a városállamot, akiknek tagjai részt vettek az ālumban, és ők adták a limmumot is. Az uralkodónak ehhez képest igen korlátozott funkciói voltak, elsősorban a kultuszban, a középítkezésekben vett részt és ellenőrizte az igazságszolgáltatást. 44 Az asszír kereskedők karavánjai a messzi kis-ázsiai vidékekre is eljutottak, ahol kereskedelmi városnegyedeket (kārum: rakpart, utalva a szállítás vízi jellegére) és kereskedelmi lerakatokat (wabartum: vendég) hoztak létre. A wabartumok, az elhagyatottabb területen fekvő kisebb települések, alá voltak rendelve a kārum igazgatási hatalmának. A kereskedelmi tevékenységet a nagyobb családok (bītum), nemzetségek bonyolították le kiterjedt hálózataik révén. A családok fiatalabb tagjai e távoli településeken bonyolították le a kereskedelmi tevékenység rájuk jutó részét, a profitot pedig hazaküldve ismét visszaforgatták az ügyletekbe. Ez magyarázza az asszír jog bizonyos jellegzetességeit, amely egészében nem mutatott nagy különbséget a babiloni szokásokhoz képest. Az egyik ilyen jelenség, hogy az asszír kereskedők által a helyi, kis-ázsiai népekhez tartozó asszonyokkal kötött házasságuk megkötésekor nem fizettek terîātumot. Ezt, és más jelenséget sokáig úgy magyarázták, hogy az asszírok a helyi lakosság felé kerekedtek, ma már azonban egyre kevésébe tartható ez az álláspont. Válás esetén ugyanis néha igen nagy összegű válási pénzt fizettek, általában ezüstben. A válási pénz megfizetése után pedig visszatértek Asszíriába, ahol egy asszír nőt vettek feleségül, mert az asszír jog szerint törvényes örökös csak az asszír nővel kötött házasságból származhatott. A másik asszír sajátosság egy sajátos értékpapír, amely a kereskedelmi tevékenységet mozdította elő. Az intézmény az adósságlevélből fejlődött ki, mely minden 44 KUHRT 2005: 81 82. Jany János 2007. január 19

esetben tartalmazta az adósság összegének, jogcímének megnevezését, továbbá az adós és hitelezője nevét. Később azonban csak a tartozás nagyságát írták rá, a nevet pedig a tamkaru, kereskedő szóval helyettesítették. Ezzel létrejött egy olyan bemutatóra szóló értékpapír, melyet 1300 évvel a pénzgazdálkodás feltalálása előtt (ezt Herodotos a lyd királynak, Kroisosnak tulajdonítja) fizetőeszközként használhattott fel az a kereskedő, aki éppen a birtokában tartotta. A tartozáselismerés átruházása ilyen módon a követelés transzferjének bizonyult, a benne megtestesülő követelés pedig az ellenérték megfizetésének célját szolgálta. 45 3.3. A KÖZÉPASSZÍR ÉS AZ ÚJASSZÍR ÁLLAM ÉS JOG A középasszír, majd különösen az újasszír korban a korábbi politikai szerkezet felmorzsolódott, majd eltűnt. Bár a limmum tisztsége a középasszír korban még az arisztokrácia kiemelkedő befolyását volt hivatva szolgálni, az újasszír korban egyre inkább kiüresedett és elvesztette politikai és társadalmi jelentőségét. A király ilyen formában egyeduralkodóvá vált, akinek politikai akaratát a hadsereg, valamint az egyre jobban kiépített adminisztráció valósította meg. A király rendelkezett a hódítások révén felgyülemlett hatalmas anyagi és emberi erőforrásokkal, melyeket többek között hatalmas építkezési programokhoz használtak fel. Továbbra is fontos maradt kultikus funkciója, amellyel az istenek, de különösen Ashshur isten támogatását igyekeztek megnyerni maguknak és országuknak. Az újasszír korszakban a birodalmi adminisztráció egyre jobban kiépült, az országot tartományokba osztották. Minden tartomány rendelkezett egy fő várossal, rendszerint nevét is erről kapta (ninivei, kalhui stb.). A tartományok élén a kormányzók (shaknu) álltak, akik kötelesek voltak gondoskodni a tartomány belső békéjéről, különösen az utak és a kereskedők biztonságáról, az úton lévő deportáltak ellátásáról, a tartományon átvonuló királyi hadsereg ellátásáról, katonai és az építkezésekhez szükséges munkaerő toborzásáról és nem utolsósorban az adók begyűjtéséről. A tartományokban lévő városok fontos politikai szövetségesei voltak az uralkodónak, aki ezért kiváltságokban részesítette őket. E kiváltságok szerződéses formában realizálódtak, melyeket kőbe véstek, majd e sztéléket a városban állították fel. A város lakói panaszos ügyeikkel közvetlenül a királyhoz is fordulhattak, akinek vallási kötelessége volt az ügyeket korrekten, a megállapodások, a szokások és a helyi hagyományok figyelembevételével elbírálni annak ellenére, hogy elméletileg az asszír uralkodó a törvények felett ált. A királyt alattvalóihoz, hadseregének tagjaihoz, sőt palotájának személyzetéhez is a hűségeskü kötötte, s az elfoglalt területek pacifikálása során is ezt követelték meg az alávetett, de helyükön maradt helyi uralkodóktól. A hűségesküben vállalt kötelezettségek igen széles kört fognak át: készen állnak meghalni a királyért, meg kell akadályozni minden lázadást, összeesküvést, engedelmeskedni kell a királynak, kötelező részt venni a hadi vállalkozásokban és kerülni a király ellenségeit. Az esküt be nem tartókat eszeveszett embereknek tartották, akik az istenekre letett eskü felrúgásával az isteni rendet is megsértették, melynek helyreállítása könyörtelen büntetések formájában az 45 KOROŠEC 1964: 148 149. Jany János 2007. január 20