<Lo

ELO KÖNYVEK MAGYAR KLASSZIKUSOK AZ ELSZÓT ÍRTA GRÓF KLEBELSBERG KUNO

ÉLÖ KÖNYVIEK * MAGYAR KLASSZIKUSOK XXXVIII. KÖTET A BEVEZETÉSEKET ÍRTAK Ambrus Zoltán iialtazár Dezs Berzeviczy Albert Császár Elemér Dézsi Lajos Galamb Sándor Hevesi Sándor Kapi Béla Kéky Lajos Kozma Aador Lányi József Négyesy László Pékár Gyula Píntcr Jen Voinovich Géza Radó Antal Rákosi Jen Ravasz Sajó László Sándor Szász Károly Tordai Ányos Vargiia Gyula A KISFALUDV-TÁRSA3AG MBGBCZÁsAbÓL KIA.DJA A FRANKLIN-TÁRSULAT BUDAPESTEN

BEÖTHY ZSOLT MUNKÁI IRODALMI TANULMÁNYOK KÉKY I.AJOS BEVEZETÉSÉVEL A KISFALU DY-TARSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA. A FRANKLIN-TÁRSULAT BUDAPESTEN

PH -fes-t. ii Nyomatott finom famentes pehelykönny papiroson a Franklin-Társulat betivel. 1966 10901CC

BEÖTHY ZSOLT. Irta KÉKY Lajos. Beöthy Zsolt Kazinczyról írta egyik legszebb tanulmányát ; Kazinczyra emlékeztet sok vonásában pályája és egyénisége is. Gyakran hirdette méty megindultsággal a «szent öreg»-röl, hogy ö volt a magyar irodalomnak dicsséges szervezje s írta bele elször a nemzet lelkébe a nagy igazságot, hogy a magyar jöv a magyar mveltségben van. Ez a nagy igazság volt vezércsillaga Beöthy Zsoltnak is, ennek hangoztatására és szolgálatára irányult munkássága. Annak az iskolának kései s talán utolsó tam'tványa is, melyet «az apostolok iskolájá»- nak nevezett. Nem a lelkesség s az áldozatos szív hiányán múlt, hogy töviskoszorú nélkül küzdlietett a babérért. Csak szerencsésebb volt Kazinczynál s kedvezbb viszonyok közt mmikálkodhatott. Azon a mezn, melyen Kazinczy küzködve vetett, már fényes állást s kitüntetéseket aratott ; de ez semmit se von le abból az érdemébl, hogy Kazinczy lankadatlan buzgalmára emlékeztet ers hévvel lobogott benne a nemzeti mveldés emelésének szenvedélyes vágya s az a sokirányú érdekldés és ösztönz hatás, mellyel ezt az eszményt szolgálta. Amint Kazinczy jelentségét nem annyira mveinek értéke, írói kiválósága adja, mint inkább mvmkásságának s hatásának egésze, Beöthyre vonatkozólag se tudimk határozott feleletet adni arra a kérdésre, hogy alkotásaiban lássuk-e pályájának legkimagaslóbb eredményét vagy egyetemes hatásában. Mindenesetre azok közé tartozik is, akiknek jelentsége elssorban nem könyveik költi vagy tudományos értékében áll, hanem a magyar

VI mveldést s ezzel a magyar élet fejlesztését és ersítését szolgáló eszméikben. Azok közé, akikrl Kazinczy oly szépen írja : «Magyar leikökben halhatatlanok*. Egyik vezéralakja is a magyar szellemi életnek. A magyar kultúra ragyogott eltte eszményül s irodalmunkon kívül mvészetünk és oktatásügyünk is sokat köszön szervez és alkotó munkájának. Sok fényes adománya tette hivatottá erre a vezéri szerepre : tehetsége és mveltsége, buzgalma és szeretetreméltósága, rendkívül széleskör irodalomismerete és mvészeti tájékozottsága, éles szeme irodalmi értékek felismerésére és megérté.sére, világlátottsága és nyelvismerete, ízlésének kényessége s lelkének összhangos derje, gondolkozásának szabadehnísége és elfogulatlansága s mindezeket túlragyogó fénnyel : lelkes és rendületlen magyarsága. Lelkének legmélyérl fakadt ez az egész pályáját átható s munkásságát sugalló nemzeti érzés. Nem üres szólam vagy szíík látókör elfogultság volt ez, hanem áhítatos hség a nemzet múltjához s munkás áldozattevés jövjéért. Csüggedetlen lelkesedéssel buzgólkodott a nemzeti érzés élesztésén olyan korban, melyben élénken élt a haladás vágya, de lankadt a nemzeti érzés tüze. Mélységes meggyzdéssel hirdette egész hosszú életén át, hogy irodalmunknak egészséges, ízes termést ígér fejldése csak nemzeti alapon, a múlt dicsséges hagyományainak megtagadása nélkül remélhet. Ezeket a hagyományokat legragyogóbb képviselikben szinte a vallásos szolgálat elmélyed bensöségével idézgette nemzedéke elé, míg áhítatos kegyelettel nyújtotta e dicsk felé koszorúit. Ezt az ers nemzeti érzést a legnagyobb magyaroknak, az hseinek és példaképeinek gyönyör hagyománya szellemében hozzákapcsolta a mveltség és haladás gondolatához. A lelkes magyarság fogalmát elválaszthatatlannak liirdette a mvelt európaiságétól. A szájas és mveletlen hazafiaskodást éppúgy lenézte, mint az önhitt és magyartalan ktütúrgögöt. A nemzet

VII jövjére dönt íontosságúnak vallotta nemzeti érzésének a haladottabb külföld mveltségével való áthatottságát s hogy sorsát azok irányítsák, kikben magyarság és mveltség a legmagasabb fokon egyesül. Ers nemzeti érzése s ennek összeszövödése a haladás gondolatával azoknak a nagyoknak öröksége nála, kik elkészítették és megharcolták a reform-kor küzdelmeit. Megindító, egész életre szóló dicsséges emlékei voltak a magyarság nagy korszakáról. Látta még mint gyermek a régi Pest utcáján a sírja felé hanyatló Vörösmartyt, a szabadságharc után irodalmi s közéletünknek csaknem minden kiválóságához személyes kapcsolat fzte, a magyarság káprázatos emelkedésének vezérférfiai sorában s lélekemel képei közt ívelt magasba az pálj'ája is, végül attól sem kímélte meg a sors, hogy a boldog ég. nagy Magyarország romjai közt ennek utolsó nagy vezérférfiát elsirassa. Életének e.seményei is ezt a hagj-ományt táplálták és ersítették. Élete a magj-ar történetnek izgalmasan változatos korszakába esik, mely megdöbbent végletekül mutatja a legtündökletesebb fényt s a leggyá-.szosabb bukást. A szabadságharc idején, 1848 szept. 4-én született Budán, hol atyja, Zsigmond, akkor a közoktatásügyi minisztériiim titkára volt. Születése idejének, a «láng-év»-uek tüzébl mintha mindvégig ott ragyogott volna eg>- fényes sugár lelkének hevületében. Családja jómód i'i komáromi nemesi família volt, mely irodalmi hagyomán3-okat is örökített reá. Gyermekéveit Komáromban, a magyarságnak egyik legeredetibb városában töltötte. Kitörölhetetlen emlékekkel gazdagították lelkét az «ezüstös város* jómódban él patriarchális világának eredeti alakjai és képei, melyek tárgj'körét, alakjait és.színeit szolgáltatják majd szépírói mvmkásságának is. Az ehiyomatás korának sajátságos magyar világában, férfias daca, vigadva síró hangulatai, humoros képei s- reménykedései közt élte legfogékonyabb éveit. Az iskola. az irodalom s a tár.sasélet olvanná nevelte nemzedékét.

vili hogy legmelegebb érzésével a hazára gondolt, mélyen áthatotta a nemzeti mveltség tudatos szeretete s áhítatos tisztelettel mvelte és támogatta a nemzeti irodalmat. Hivatásának útjára nem talál rá mindjárt els lépésével ; de akikben elevenen él az eszmények szolgálatára való készség, a kerül utat sem sajnálják, mikor fölcsendül lelkükben a hívó szó. Pályáját a pénzügyminisztériumban kezdi, de pár év múlva szépen indult hivatalnoki karrierjét a középiskolai tanársággal cseréh föl. Azonban az igénytelen pályán is fényes emelkedés vár reá : az egyetem esztétikai tanszékén Greguss Ágost utódjává lesz s vezetöszerephez jut közoktatásunk minden jelentékeny szervezetének munkájában. Ebben a fényes munkakörben s mint eg\'ik legnagyobb hatású tanárunk munkálkodik nag>' közmveldési ideáljának : a minden rétegében lelkes nemzeti mveltségtl áthatott nemzetnek valóra váltásán. Becsülettel kiveszi részét a vezet szellemek sorában a nemzetépít nívmkából, fényes kitüntetések és ünneplések jutalmazzák, de támadásoktól és csapásoktól sem kiméli meg a sors, különösen amikor elkövetkezik a nagy vérzivatar s a haza katasztrófája. Látja rombadölni a nagy magyar század dicsséges alkotásait, de a romok között vergd szívvel is hirdeti mindvégig törhetetlen hitét nemzetünk jövjében. Ezért a jövért sokfelé ágazó, széleskör munkássággal dolgozott. Els sikereit elbeszélésekkel aratta s a hetvenes évek közepére az ifjabb elbeszél gárdának már els sorába emelkedett. Jókai nyomán indul, de csakhamar tanárának, Tolnai Lajosnak s általa az angol ^s orosz reálistáknak kerül hatása alá. Az angol sketch mintájára meghonosítja nálvmk az egy helyzetre világító s a novelláénál szabadabb szerkezet rajzot. Ez a tle irodalmunkba beoltott ág gyönyört! kivirágzását éri el csakhamar Mikszáth és Petelei rajzaiban. Elbeszéléseket és rajzokat tartalmazó kötetei [Elbeszélések, 1871. A névtelenek. 1875. Rajzok, 1879. Régi

a IX nóták, 1920) tárgyaikkal egészen szk körben mozognak s a múlt századi hatvanas évek vidéki mag\'ar társadalmának különösen két rétegérl nyújtanak jellemzetes vonásokat : megyei székhelyekre szorult, pusztuló gentryröl s a falusi compossessor-világról. Képzelete föltíínö vonzalmat mutat bemiük az élet szomorú képei iránt s szíve a rokonszen\mek és humornak meleg sugaraival világít be az élet tri\'iális jelenségeibe s elkallódó lelkek szenvedéseinek éjtszakájába. írt két regényt is. Az egyik {Biró Márton, 1871) egy erélytelen jó embernek, egy becsületes, de nem ers jellemnek tragikomédiája ; a másik {Kálozdy Béla, 1873) egy nagyrahivatott tehetség letörésének, egy eljátszott élet boldogtalanságának története az egyensúlyában megingott magyar léleknek, a vergd magyar társadalomnak rajzán belül. Szerkezeti egyenetlensége s elöadásbeli nehézkessége iitját állta annak az elismerésnek, melyet komoly törekvése és sok mvészi értéke megérdemelt volna. Elbeszél mvein kívül költeményeket is írt ; ezeket fként családi érzések s a mvészet remekei fakasztották lelkében. Sajátságos, hogy az egyébként ders életkedv Beöthy ezekben érzelmes, nem egyszer szentimentíuis. Legterjedelmesebb költeménye Ráskni Leát, a könyvmásoló középkori magyar apácát egy gj-öngéd tapintattal megírt szerelmi tragédia hsnjévé teszi s mélyen megkapja lelkünket a lelki küzdelemnek lehelletszeren finom festésével, mélabús hangjával s a múltba varázsló archaikus színével. Ez a szép költi beszély már a tárg}'ába elmélyedt tudós pihen óráinak szülötte. A hetvenes évek közepétl ugyanis, pályaváltoztatásával egyidben, elhajlást mutat írói munkássága is : sikerei közepette búcsút mond a szépirodalomnak s a tudományos irodalom terére tér át. Az irodalomtörténeti oktatás hiányán akart segítni iskolai irodalomtörténetével (1877 79), de könyve gazdagodásává lett a tudománynak is : az addigi kí.sér-

leteknél egységesebb, tömörebb s részletekben mégis gazdagabb összefoglalását nyújtotta a magyar irodalmi kultúra fejldésének. Eredeti rendeltetésén messze túlmenen hatása mintegy' az egész magyar értelmiségre szétáradt, tömérdek szívben gyújtott lelkesedést a magyar irodalom iránt s példátlan befolyást gyakorolt csaknem két nemzedéknek irodalomtörténeti felfogására és mveltségére. Méltán, mert a legszebben írt magyar köny\'ek közé tartozik s belle olvasói lelkébe az ismereteken felül a kultúrájára büszke magj'amak önérzete és lelkesedése is áradt emel és ösztönz lendülettel. Azt az irányítást, melyet így tankönyvével nyert irodalom* történeti nevelésünkre, még inkább kiszélesítette a tle szerkesztett Képes Irodalomtörténettel (1893 95). Csaknem neg}'edszázadon keresztül ebbl nyerte a mvelt magyar közönség irodalmimkra vonatkozó ismereteit s ebben látta maga eltt szellemi életünk múltjának leghívebben s leggondosabban festett képét. Nemcsak Beöthy, hanem egész irodalomtörténetírásvmk is Beöthynek egy kis könyvében, A magyar irodalom kis tükrében (1896) emelkedett legmagasabbra: a magyar irodalom bölcseleti megvilágításáig. Az irodalombúvár alapos tudományával, a bölcsel intuiciójával s a mvész ihletével vizsgálja az irodahnunk életében mköd erket, tárja fel kapcsolataikat s rajzolja meg azt a lelki típust, mely a magj-ar sors mindennem változásában, a korszellem és az idegen hatások módosító erejével szemben is állandó maradt. Emiek a nemzet léleknek szimbolikus képe a sokat idézett volgamenti lovas, kinek lelki mivoltát könyve keretéül rajzolja. A könyvet Riedl Frigyes remekbe készült ötvösmnek mondotta, melyben az anyagi értéket még felülmúlja a kidolgozás mvészete. A monografikus feldolgozásra is adott mesteri példát A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban (1886 1887) cím kétkötetes mvével. Mintája ez az esztétikai, filológiai és történeti szempontokat nemesen összeeg>'ez-

xt tet tudós munkának, eladása pedig példaképe a m- vészien szép tiidományos prózának. Nagyobb munkáin kívül számos tanulmányban világít rá irodalmvmk egész mezejének fontos kérdéseire s számos emlékbeszédben ünnepli a magyar kultiira bajnokainak halhatatlan emlékét. Ezeknek csak egy részét mutatja be ez a kötet, de még így is fényes bizonyságát adja az essay-író s irodalmi szónok kiválóságának. Sok szép és nemes tulajdonság csillog mimkáin : a költ tüze, a míívész fogékonysága, a szónok kés2^ége s a bölcs mélysége. Költi kedélye a fantázia színes képeivel szövi át bennük a tudós mvmkáját, melyet éleslátás és eredetiség, a gondolkozás fegyelmezettsége s az ítél er biztossága jellemez. Legtöbb mmikájának a fonna a f- értéke. Ha tartalmukban elavvdnak is, formájuk m- vészi szépsége sokáig megtartja eleven hatásukat. A kifejezés választékossága, finomsága, ékessége legszembetnbb sajátsága prózájának. De nemcsak formás, hanem friss és színes is, amit ír : a frissen fakadó szónak meleg varázsa árad soraiból. szintesége, gondolataiba vetett hite s izgalmakra fogékony vérmérséklete gyakran kiérzik mondatai mögül, de etmek ellenére is bámulatosan szabatos. Tudományos munkásságának másik tere az esztétika. Rendszerét csak egyetemi eladásaiból ismerjük, de közzétett részlettamümányait is ritka elemz mvészet s széleskörií világirodalmi mveltség jellemzi. Dramaturgiai irodalmimknak legbecsesebb termékei közé tartozik színi bírálatainak két kötete {Színmírók és színészek, 1882. Színházi esték, 1895) s A tragikumról (1885) írt nagy mve, melynek igazi értéke nem ehnéleti fejtegetéseiben van, hanem a hazai és egyetemes irodalom s a mvészetek terén bámulatosan otthonos, elemzésben és formában mesteri példázásaiban. Bizonyára nemcsak vázlatos, hanem szegényes is ez a kép Beöthyröl mint íróról. Még kevesebb a tér irodalmi közszerepének megvilágítására, pedig ez éppoly

XII fontos és talán még nagyobb hatásií része munkásságának, mint irodalmi tevékenysége. Mködési körének szélesbedése, elkel szerepe az Akadémia s Kisfaludy- Társaság mvmkájában egyre közelebb vitte irodalmi életünknek vezéri méltóságához, ami Gyulai félrevonulása után csakugyan reá szállt. A katasztrófát megelz feszültség nehéz évei voltak ezek. Beöthy pályájának irodalmi mvmkásságát is irányító vezérgondolata a nemzeti nagyságnak a kultúra eszközeivel való szolgálata volt. Kulturális emelkedésünk örömmel tölthette el, de méltán aggasztotta a nemzeti érzés gyöngülése. Abban a magyarságban, melyre az öreg Kazinczy azzal a megnyugtató érzéssel tekinthet, hogy pallérozatlanságából az európai mveltség részesévé emelte föl, az öreged Beöthy már inkább nemzeti érzésének hamvadozó tüzét élesztgeti. Mée etn^szer eszmélteti nemzetét a magyar irodalom legmagasztosadd hagyományára : a kultúra és a magyarság elválaszthatatlan kapcsolatára. Eszmélteti arra, hogy a magyar irodalom csak akkor teljesíti méltóképpen hivatását, hogyha mindazt, amit idegenbl vesz, a magunk si valójához idomítja. S ezt az eszméltetést megtoldja azzal, hogy irodalmunk egészséges fejldésének egyik ffeltétele mindig a mvilthoz való hség volt ; megtoldja a folytonosság parancsával : «A mvdtat nem szabad megtagadnmik a jöv nevében, hanem felhasználnunk kivívására ; a jövt pedig nem szabad megkötnünk a múlttal, hanem ennek alapján küzdenünk érte.» Kedves képe volt, melyet gyakran idézgetett : a haldokló Kisfaludy Károly barátainak és tanítványamak adja át lankadó kezébl a zászlót, melyre a nemzeti reform igéi voltak írva. a szellemi integritás és a szellemi folytonosság igéit írta arra a zászlóra, mely 1922 április i8-án esett ki halálra hanyatlott kezébl. Egyéniségébl és mvmkásságából példaadó harmóniával ragyog elénk mindaz, ami irodalmunkra nézve szent örökség a mviltból s lelkesít hivatás a jövre.

IRODALMI TANULMÁNYOK ÉS EMLÉKBESZÉDEK Beöthy Zsolt munkái

ÁRPÁD A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN/ Ha a magyar költészet történetén végigtekintve, azt a költnket keressük, akit legjellemzbben és legméltóbban Árpád költjének nevezhetünk : kétségtelenül Vörösmartyban fogunk megállapodni. Bármily világosan és élesen lássuk is Zalán futásának fogyatkozásait és tévedéseit, lehetetlen nem éreznünk benne egy nagy költi géniusz sugalmait, a legnagyobbét, melyet a honfoglalás és hse foglalkoztatott. Árpádkölteményeink között az egyetlen ez, mely az igazi költészetnek félreismerhetetlen bélyegét viseli : az egyéniségét, az egyéni felfogás, egyéni érzés, egyéni szó varázsát. Történeti jelentségére nézve is a legkiválóbb. A honalapítót a reformkor hajnalhasadásakor idézi a nemzet képzelete elé, mikor egy új honalapításról, a nemzeti élet új alapjainak lerakásáról van szó ; ennek az új honalapításnak els, hatalmas, lélekrázó kürtszava Vörösmarty eposza. Az irodalmi fejldés szempontjából pedig a magyar költi nyelv történetében új korszaknak dicsséges megindítója. A Zalán nyelve ép oly bens, merész és ragyogó összefoglalását mutatja a múltnak és jelennek, mint érzésében és irányzatában az eposz egész koncepciója. Mióta a XVIII. század végén a nemzeti szellem emelgetni kezdi szárnyait s az új érzések hevével, ösztönszer társulással keresi a költi képzetek és hagyományok világának azokat a mozzanatait, melyek legalkalmasabbak táplálására : újra meg újra fölkeresi Árpádnak és a honfoglalásnak képeit. Ez a sejtelmes, ösztönszer vonattatás, a maga lélektani > Megjelent az Árpád és az Árpádok c. mben.

jelentségében és az egész nemzeti életre vonatkozó értékében, Vörösmartynál lesz elször igazán céltudatossá és határozottá. Nemcsak költi fényében a nemzeti léleknek tetsz hagyományt támaszt fel, hanem a ((harcok fergetegét» «a haladékony idhöz híven*, mintegy korának követelése szerint, feladatainak egyenes támogatására idézi fel. Árpád nem dics álomkép nála, arra választva ki, hogy költi hatását a nemzeti kegyelet is támogassa ; nem, ellenkezleg a ((tehetetlen kornak», az <(álom öldöste» nemzetnek ébresztje. Az a szellem-sereg, a diadalmas Ügek, deli Álmos, párducos Árpád, a kacagányos apák és ifjú leventék, kiknek láttára a költ szemének árja megindul, nemcsak a haza megszerzésére törnek, nemcsak Zalán bolgárai és görögjei ellen, hamen a hütelenség. közöny, csüggedés, léhaság ellen is, melyek a költ korának magyar lelkét fogva tartják. A honszerz és honszerzés képe a hon megtartásának kötelességérzetét van hivatva fölverni az elernyedt nemzeti lélekben. Vörösmarty Árpádot a nemzet ébresztésére ébreszti föl. «Nézz Árpádra magyar, ki hazát állíta nemednek!» Ezt a célzatot tisztán érezteti az eposz csodálatos szépség elhangja, melyrl Toldynak ifjú, de nem méltatlan lelkesedése írja, hogy: ((majdnem a legszebb, vagy legalább a legsajátságosabb, mely a m- vészet fennlététl fogva epikusoknál elkerül*. De talán még világosabban érezteti abban a kis drámai költeményben, Árpád ébredésében, melyet 1837-ben az utóbb nemzetivé lett pesti magyar színház megnyitására írt., A Sírszellem fölébreszti ezredéves nyugtából Árpádot, hogy tanuja legyen a már magára eszmélt nenizeti szellem alkotó munkájának és nehéz küzdelmeinek, a szellemnek, «mely a gyász múlt után a rém jövvel szembeszállni kész». De Árpád, aki ((éltében országot alkotott», nem lehet puszta néz. Mint Alpárnál Viddint, az új honalapítás küzdelmei között a legveszedelmesebb ellenséget, a Részvétlenséget veri le és dobja a Rémek martalékául. A drámai prológ

ez egyik fszemélye a Költ. Ers vonásokkal, ragyogó sorokban beszél Árpádnak nemzetérl ; elmondja sorsát, bels harcait, lehanyatlását, százados álmát, új életre keltét, nagy törekvéseit. Hogy ez a Költ a nemzetnek mit beszélt Árpádról az idk folyamán ; arról adni számot, feladata e kis dolgozatnak. Vázlatosnak kell maradnia s inkább csak a lényegre, a felfogásra és fejldésére fog szorítkozni. Az adatok teljesebb ismertetése és történeti kritikája tekintetében a feladatot Sebestyén Gjmla A honfoglalás mondái-nak második kötetében kiváló buzgósággal oldotta meg. Amint irodalmunknak legnevezetesebb Árpádkölteménye, Vörösmarty Zalánja, a nemzeti életnek egy borús korszakában keletkezik, müköltészetünk- )iek legrégibb emléke is, mely Árpádot és a honfoglalást énekli, az országos közhangulat gyászában születik. St talán nem alaptalan az a föltevés, hogy Csáthi Demeter Pannóniás éneke, a honfoglalás dics emlékének költi felújítása bens kapcsolatban van ezzel a hangulattal, belle támad és neki szól. Szerzje megjegyzi, hogy akkor írta, amikor nagy bú vala Magyarországban». Ez a nagy bú, minden valószínség szerint, a mohácsi vész gyásza volt, melyet az énekmondó «nagy gondolatjában» egy sugárral törekedett enj'híteni. A honvesztés keservében zengi vagy inkább zörgeti a honszerzés dicsségét. A Scythiából kijött régiekrl és vitézségükrl emlékezik, amint a monda a szilaj, furfangos kedvnek és hsi ernek, az ésszel és karddal való gyzelemnek igézetével vonta be ket. A fehér ló mondája : a honfoglalásnak jóformán egész története, amint a Nemzeti Krónika és hajtásai : a Bécsi és Budai Krónikák s Turóczi megrizték ; a központi monda, a Szvatopluk ellen vívott egyetlen dönt ütközettel, csak.\nonymusnál szélesedik ki egész mondakörré. Csáthi Demeter nem tesz egyebet, mint négyes versekbe szedi a krónikát, egyetlen helyt. Arany éles megfigyelése szerint, valamely régi nép-ének ötsomyi töredékét szvén bele, de megfoghatatlanul elhagyván

Árpád kürt-áldomásának megragadó jelenetét. Jellemezni csak magát jellemzi : a közgyászban a múlt fényén szívesen mereng magyar embernek. Árpádról nem mond többet, mint hogy a fkapitány s gazdagabb mind a többinél, meg hogy nagy öröm töltötte el szívét, mikor az ország nékiek adaték. Megszáll egy hegyen, közel Fehérv^árhoz. Amint a krónika mondja, «ez az els hely, melyet Árpád magának választott Pannóniában, a honnan Fehérvár városát is Szent István király ott közelében telepítette)). Nincs ugyan igaza Toldynak, aki ezt a Noehegyet Nj^éknek olvassa ; de mégis a genius csodálatos erejének gondolatára vezet, mikor Árpád leghatalmasabb énekt sét, Vörösmartyt, ép ez a tájék szülte és ihlette. Amint Csáthi Demeter a Dunán való átkelés mozzanatát iktatja egy régi népénekbl rímes krónikájába : a legrégibb magyar verses nyomtatvány is, Esztergomi Farkas András éneke A zsidó és magyar nemzetrl, 1538-ból történeti vázlataiba és didaktikus fejtegetéseibe egyetlen színezettebb, mondai eredetnek látszó képet sz be : eleink átkelését a Tanais vizén, amint a parton lovaik felét levágják s brükbl tömlket készítenek. A csodaszarvas regéje két hsének, Hunornak és Magyarnak neve is itt kerül legelször magyar versbe ; de nem mint két testvérnép satyjáé, hanem a Krónikának megfelelen, mint egyazon népnek, a magyarságnak két séé, kikrl ezt az egy nemzetet hunnak is, magyarnak is mondják. Farkas megemlíti Atilla királyt, de a «másod kijövése» után, Árpádot mellzve, csak Szent Istvánnal folytatja a fejedelmek sorozatát. Ezt a sorozatot Valkai András sem Árpádon kezdi abban a verses genealógiában, melyet Az magyar királyoknak eredetekrl és nemzetségekrl írt 1567-ben, abból a célból, hogy az «kegyelmes urának», János Zsigmond királynak ágát beleoltsa a magyarság legrégibb és leghatalmasabb családfájába. «Nemét Atilláról hozza az Toxunra.» Árpádot, mint a hét kapitány elsejét, csak futólag említi : a családfában újra meg újra Atilláról,

Taksonyról, Gézáról és Mihályról beszél, kitl urát származtatja. Különösen Atilláról, «a magyaroknak nagy királyokról* ; népérl is mindig mint magyarról, sohasem hunról. Hasonlóképen Gosárv'ári Mátyás, ki Az régi magyaroknak els bejövetelérl írt, Valkai krónikájának mintájára, 1579-ben egy históriát, a hunok történetében és mondáiban Magyarország alapítását és dolgainak elejét beszéli : a székelyek is csak azért lettek székelyekké, mert szorongattatásukban magyar nevöket el kellett tagadniok. Igen kevés az, amit XVI. századnak gazdag énekköltészetébl Árpádot és a honfoglalást illetleg kiemelhetünk. Mindössze sem több néhány versszaknál. De a mozgalmas korok általában nem az emlékezés korai. A küls és bels küzdelmeknek oly végzetes változásai, oly izgató jelenetei között él ez a kor, olyan hatalmas, gyászos és dics történetet él, a török harcok nagy eposzának azt a szakaszát, melyben még világra szóló hsként szerepel ; nem csoda, ha ez a történet köti le egész lelkét. Hsei : Losonczi és Szondi, Dobó és Zrínyi ; költje Tinódi, ki magyar hsi eszményt bven megtalálja a maga idejében. A kor nemzeti érzését igazában nem is a lantverés, hanem a sors csapásai izmosítják. Azután költinek nagy része pap, kik a vallásos és erkölcsi megújhodás céljából a bibha történeteire irányozzák figyelmét és érdekldését. Ez a költészet is át van hatva hazafias eszmékkel, st vezérgondolatában épen annyira nemzeti, mint vallásos ; de a magyar múltra való vonatkozásai gyérek és futólagosak. Farkas András indítékát ismételve a magyar nemzetnek Istentl való különös megáldatásáról, szövik itt-ott verseikbe a nekik rendelt országnak elfoglalását, melynek «most veszedelmét hallják, végzetét mondják*. Ilyen célzatú, rövid emlékezést találunk Szkhárosi Horvát András híres Atokjában és Dézsi András énekében Mózesról és Józsuáról. Érdekes, hogy az utóbbi is, a honfoglalásról szólván, Atillára és hunjaira gondol, az ötödik századot emlegeti, mikor ((jó Magyarországba magyar nép szállá*. íme, amit ezekben a régi verses emlékezésekben

Magyarország els elfoglalásáról és megalapításáról találunk : az nem Árpádra és az magyarjaira vonatkozik. A nemzeti történet élén nem k állanak. Amit k végeznek : az csak visszatérés, visszafoglalás, visszatelepedés : a nemzeti krónikában, a költknél és a népnél egyaránt. Árpád személyisége ebben az egész hagj^ományban nemcsak olyan mértékben nem emelkedik ki, mint Atilláé, hanem szinte háttérben marad. A hét kapitány élén vezeti vissza a magyar-.ságot, szerzi vissza az országot, de ennek alapítója és els fejdelme Atilla. A hagyomány hozzáfzi úgyszólván minden kegyeletét és büszkeségét. Történetünk vele kezddik ; Árpád csak egy újabb szakaszát nyitja meg. A magyar történet és nemzeti monda egész látóhatárának a fölkel napja. A történeti kritika útjainak és eredményeinek ismertetése a hún monda eredetérl és krónikáinkba szövdésérl : nem tartozik szorosabban tárgyunkhoz. Akármely módon jutott hozzánk, bizonj^os, hogy hagyományainkba nemcsak jellemzleg, hanem uralkodóan olvadt be ; szinte háttérbe szorítva, nemzeti jelentségökben leszállítva azokat a mondáinkat, melyek a minmagunk története kezdetének szálaiból szövdtek. Annyira a miénkké lett, hogy nemcsak a legersebben illeszkedett be shagyományaink szervezetébe, hanem ennek valóságos életerévé izmosodott ; a nemzet önérzetének lett legáltalánosabb kifejezjévé és táplálójává, élete legfontosabb mozzanatának, honszerzésének okfejévé. A hún hagyomány századokon keresztül a magyar nemzet emlékezésében mélyebb hatást, öntudatában ersebb érzelmi nyomot, képzeletében elevenebb ert mutat, mint Árpád és a magyar honfoglalás. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Atilláról és Árpádról szóló hagyomány szembeállítása egész régi irodalmunkban és népi költészetünkben. Ebben a népköltészetben, közszájon él termékeiben, általában nagyon kevés a történeti vonás, st a történeti név. Ami van is, nagyobbára kétséges, menynyiben tekinthet igazi hagyománynak és nem újabb irodalmunkban keresend-e a forrása. De még az

ilyen kritikát mellzve is, népünknek egyes történeti személyiségek, pályájok és jelentségök iránti fogékonyságára jellemz és feltn, amirl népköltési gyjteményeink tárgyainkra vonatkozóan tanúskodnak. Míg Atilláról mégis csak találunk él mondákat és mondai képzeteket, különösen a székelységnél, de amagyar Alföldön is, mint Kriza, Arany Gyulai, K- váry és Kálmány köteteiben, st az elsnél az Isten ostora képzetének érdekes népi továbbfejldését és alkalmazását : addig Árpádról az Ipolyi följegyezte szihalim kincs-hagyomány szegényes foszlányánál egyébre nem igen mutathatunk. Dalainkban, ha Árpád neve Atilláé mellett nagy ritkán, mindössze egyszer-kétszer elfordul, biztosra vehetjük, hogy az ének nem régibb kelet. Hog}' a néphez közel álló, protestáns-kori költészetünk ugyanezt a jelenséget miitatja. Atillát és Árpádot ugyanebben a viszonyban és értéklésben : már említettük. De utóbb a XVII. század müköltészetében sem találunk változást. Listius László a Reges Hungáriáét, a magyar királyokról írt történeti versezeteit Atillával kezdi s utána Csabáról és Aladárról, mint a korábbi században Valkai András, egyszerre Taksonyra tér ; Árpádról csak a gubernátorok után következ függelékben, mint a hét kapitányok elsejérl szól, ki «szíve felgerj édesében és vére felbuzdulásában» a régi hon j keresinek élére áll. Történetének egész tartalma még mindig a fehér ló mondája. A nagy Zrínyi Miklós els epigrammja is, költjére nézve oly hatalmasan jellemz vonásokkal, Atillát énekli : Én vagyok magyarnak legels királya, Utolsó világrészrl én kihozója. Én lehetek tehát magyarnak példája, Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája. íme Atilla körülbelül azzal a költi eszmével, annak a nemzeti ideálnak kifejezjéül és célzatnak hordozójául, amelyet a nemzeti lélek utóbbi költi által Árpádra ruház. A nemzeti nagyságnak biztató, a

nemzeti kötelességérzetnek serkent képe, multunknak jövnk útját mutató els hse. A fordulat csak a XVIII. század közepén történik. Meglep, de összes adataink azt bizonyítják, hogy ez a fogalom : Árpád a honalapító, mai értelme szerint, a nemzeti köztudatban és ezt a köztudatot kifejez költészetünkben alig régibb másfél századosnál. Árpád alakja, történeti jelentségének egész nagyságában, mint a magyar nemzet egységének és erejének legels hatalmas képviselje, mint a honszerzés vezére, bse végrehajtója : megillet helyét csak akkor kezdi elfoglalni a nemzet keg^^eletes köztudatában és közérzésében. Atillának, az egész Európa fölött átrepült, üstökösnek káprázatos sugárkévéjébl csak ekkor válik ki és tnik szemünkbe önfényével ; nemcsak amannak méltó utóda, hanem nekünk legnagyobb eldünk. Csak ez idtájt indul meg a nemzeti lélekben az störténeti és mondai hagyományos képzeteknek az az eltolódása, helyváltoztatása, módosulása, melynek eredményéül megszületnek az Árpád népe és Árpád apánk ma már közhelyekké lett szólamai, melyek közül az elst valószínleg Kisfaludy Sándor Somlója népszersítette. A XVIII. század közepe táján történik a változás, kétségtelenül egy bizonyos irodalmi hatás következtében, de talán a nemzet életösztönének sejtelmes közremködésével is. A nemzetietlenség szomorú korát éltük. Ekkor, nemzei érzésünknek, összetartásunknak és törekvéseinknek eleddig legáltalánosabb és legveszedelmesebb elernyedésében jelenik meg és hódít magának mind nagyobb helyet népének képzeletében és szívében Árpád, a honalapító. Dicsén betöltött feladatának minteg}'' új betöltésére érkezik, hogy nagy emlékével, feltámadó árnyékával egy új magyar nemzeti életnek és jövnek megalapítását segítse. Mikor ennek a nagy feladatnak gondolata és vágya csak kevesek lelkében és homálj'-osan ébredez, ezeknek az els apostoloknak, a költknek általa, az idknek titokban él szelleme szerint, kezdi elfoglalni a nemzet lelki világában a nagy rombolónak : Atillának helyét, a nagy alkotó : Árpád.