Jelek és jeltípusok A jel: olyan látható, hallható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet vagy mást jelent, mint amit a megjelenésekor közvetlenül felfogunk. Bármilyen jelenség lehet jel, ha az jellé válik, jelként működik, és jeleként fogják fel. Jelnek azt tekintjük, amit a jelet használó csoport elfogad, és a neki tulajdonított jelentésben használ is. A jeleknek tulajdonított jelentés legtöbbször közmegegyezésen (konvención) alapul. Pl. közlekedési táblák jelei, egy-egy állam jelképei (zászló, címer, stb.), nyelvi jelek. A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt jelrendszer. A jelek csoportosítása A jelek gazdaságosságából következik, hogy sokan és sokféleképpen próbálták őket csoportosítani 1. a jelek eredete szerint: a) természetes jelek pl. a tűz füstje b) mesterséges jelek pl. karjelzések, írásjelek 2. a jel és a jelölt dolog közötti viszony szerint: a) ikon: ha a jelölő és a jelölt dolog között valamilyen hasonlóság van pl. térkép, b) index: azok a jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelölt dologra, de van közöttük valamilyen valóságos kapcsolat, valamilyen (ok-okozati, logikai, térbeli vagy időbeli) érintkezés pl. közlekedési jelzőtáblák köréből a haladási irányt jelölő tábla) c) szimbólum: a jelölő és jelölt dolog között nincs kapcsolat, csupán megállapodás, hagyomány köti össze őket pl. nemzeti lobogó színei, a matematika jelei, a legtöbb nyelvi jel A szavak jelentése A szavak alkotóelemei a morfémák jelentéssel bíró nyelvi jelek (=jelentéselemek) - Tőmorfémák: fogalmi jelentéssel rendelkeznek, a szavak szótári jelentésnek hordozói - Toldalékmorfémák: viszonyjelentésük van A szavak jelentése elsődlegesen a szóelemek jelentéséből jön létre, de a jelentést befolyásolhatja a szöveg is, amelyben az adott szó szerepel. - Denotatív jelentés: minden nyelvi elemnek van valamilyen, a körülöttünk levő valóságra vonatkozó elsődleges jelentése, alapjelentése. A szavak denotatív jelentését szövegkörnyezet nélkül is megértjük. - Konnotatív jelentés: a nyelvi elemek a szövegben kaphatnak másodlagos, származékszerű jelentést is. A szöveg hatására a szóhoz új képzettársítások (asszociációk) is kapcsolódnak, azaz hat ránk a szó konnotatív jelentése is. ld. szépirodalmi művek a két jelentés egyszerre hat ránk.
STILISZTIKA Mi a stílus? - Stílus: a stílus szó a köznyelvben sokfélét jelent: nyelvi kifejezésmódot, sajátos magatartásbeli szokást, jellemző viselkedési módot, modort. Beszélhetünk életstílusról, munkastílusról, egyéni stílusról és korstílusról is. - A stílus eredeti jelentése íróvessző, mellyel a rómaiak viasztáblákra írtak. - Napjainkban a stílus olyan kifejezésmódot jelent, amely a szöveg egyes nyelvi és nem nyelvi elemeinek céltudatos kiválasztása és összekapcsolása által jön létre. A szövegelemek kiválasztásának és összekapcsolásának az a célja, hogy a kommunikációs tényezőknek megfelelő nyelvi változat jöjjön létre. Beszéd, nyelv, szöveg, stílus - Beszéd: nyelvből születik, nyelvi elemeket használunk fel - Beszéd megfogalmazásának módja => stílus - Szöveg és stílus egyszerre születik a beszédben, a stílus milyenségét a kommunikációs tényezők szabják meg. Stílus nincsen szöveg nélkül, és minden szövegnek van stílusa. - Bármilyen nyelvi egységnek (hangnak, szóelemnek, szónak, szószerkezetnek, mondatnak) lehet stílusértéke a szövegben, és kihat a szöveg egészére, jelentésére. - Nemcsak a szövegeknek van stílusuk, hanem a szerzőknek és a koroknak is. Stíluseszközök Minden szövegalkotó válogat és kombinál, amikor szóban vagy írásban fogalmaz. Választási lehetőségünk minden nyelvi szinten és a szövegalkotó elemek szintjén is van. Választhatunk különféle hangzású és jelentésű szavak, közvetlen és közvetett (metaforikus, képi) kifejezésmód, illetve műfajok (és műfaji sajátosságok) közül. A stíluseszközök kiválasztását és társítását (kombinációját) meghatározzák a kommunikációs folyamat tényezői (a szövegalkotó, a szövegbefogadó, a téma, a kommunikáció célja és a beszédhelyzet). A szövegbefogadók (a hallgatók vagy olvasók) számára a kommunikációs tényezőktől függően bárminek lehet hírértéke, kifejezésbeli többlete, más szóval stílusértéke. Így stíluseszközzé, más néven stíluselemmé válhatnak: a hangok, a tőtípusok és a toldalékváltozatok, a szavak, a szószerkezetek, a mondatok, a szövegalkotó elemek és a szöveg megformáltsága, valamint a szöveg nem nyelvi jelei is. Amikor a szövegelemek gyakoriságát kutatjuk, mindig a hasonló típusú, hasonló kommunikációs helyzetű szövegekhez viszonyítunk. Sőt, valamely elem gyakoriságát a szöveg többi részletéhez képest is vizsgálhatjuk. A stíluseszközök alkalmazásának a célja, a stílus lényeges eleme a hatás és az esztétikum. Amikor a stíluseszközök közül válogatunk, és elrendezzük őket, arra törekszünk, hogy közleményünk minél hatásosabb, minél kifejezőbb legyen. Célunk a kommunikációs körülményeknek (a kommunikációs célnak, helyzetnek, a szövegbefogadónak stb.) való megfelelés, idegen szóval az adekvátság is.
Mi határozza meg a stílus? - Amikor szóban vagy írásban szöveget alkotunk, hatnak stílusunkra a magyar nyelv sajátosságai. - Minden kornak más-más a stílusa, mások a nyelvi divatok is. A korstílus jegyeit is akarva-akaratlanul magunkon hordozzuk, ez hat szövegalkotásunkra. Stílusunkra hat közösségünk => csoportstílus. - Szövegalkotáskor mindig a megfelelő műfaj és szövegtípus szabályaihoz igazodunk, figyelembe vesszük a kiválasztott szövegtípus stílusbeli követelményeit. A stílusra hatnak a kommunikációs folyamat tényezői is. - A szöveg stílusa függ a szövegalkotótól, a befogadótól és kettejük viszonyától. Valamint a közlést közvetítő csatornától, az üzenet tárgyától és a közlés céljától, a közlemény formájától (szóbeli/írásbeli), a kódtól, a kommunikációs jelektől. - Mindenkinek van egyéni stílusa. *************************************************************************** A zeneiség stíluseszközei - a hangok zenei hatása: A hangoknak önmagukban nincs jelentésük, de van esztétikai hatásuk, kifejezőerejük. a hangok és hangkapcsolatok kellemes vagy kellemetlen benyomást kelthetnek bennünk. A hangok képzési sajátosságaiból fakadó eltérések miatt egyes szavakat, szövegrészleteket jó hangzónak, míg másokat rosszul hangzóknak érzünk. Jóhangzás (eufónia): pl. zöngés mássalhangzók (ballag), magánhangzók változatossága (fülemüle) Rosszhangzás (kakofónia): pl. mássalhangzók torlódása (strand), a magánhangzók egyhangúsága (megvesztegethetetlen) - a hangszimbolika: Egyes hangokat vidámabbnak, világosabbnak érzünk (i, e), míg másokat inkább sötétebbnek, szomorúbbnak (u, o). A hangokkal a szövegben érzelmeket, állapotokat fejezhetünk ki. Ezt a hatást, kifejezőerőt hangszimbolikának nevezzük. A hangok hatása függ szövegbeli gyakoriságuktól. A zeneiség stíluseszközei a szöveg kifejezőerejét erősítik fel. - az alliteráció: betűrím, ugyanaz a hang ismétlődik a szavak elején. pl. Fáradhatatlan felhők görgetik / az égen lomha lavináikat. (Szabó Lőrinc: Pannón ősz) - a hangutánzó és a hangulatfestő szavak: hangalakjuk felidézi vagy sejteti a szavak jelentését. Zendül, kondul szent harangszó, / Csengve, bongva messze hangzó. (Arany János: Ünneprontók) Hümmögött egyet a legény, utána Lőrincre nézett. (Tamási Áron: Teremtett világ)
- a hangalaki újítások: egy-egy szó szokásos hangalakjának a megváltoztatása (Petőfi Sándor: Nézek, nézek kifelé Sétafikáltam) - a rím: fokozza a zeneiséget, a szöveg hatását. a sorvégi hasonló hangzású hangok összecsengése valamilyen hangulatot kelt, összekapcsolja a rímelő szavakat jelentésben, ezáltal erősíti, módosítja a szöveg jelentését. - a ritmus: a szöveg zenei hatását fokozza. Pl. rövid szótagok gyors mozgást sugallnak. ( Ninini: / Ott az ürge, / Hű, mi fürge, / Mint szalad! Petőfi S.: Arany Lacinak) - enjambement: sor végi áthajlás. Szerepe a szövegtől függően a gondolat megszakítása / továbblendítése / tartalomkiemelés / feszültségkeltés. - a mondat- és szövegfonetikai eszközök: a hangzó szöveg hatását fokozzák. (Hangsúlyozás, hangszínváltozás, hanglejtésváltozás, beszéddallam, szünet, hangerő) *************************************************************************** A szókincs stilisztikai vizsgálata Amikor fogalmazunk, meghatározza a szöveg stílusát, jelentését a szó- és kifejezéskészlet, amelyből válogatunk. A hangalak és a jelentés kapcsolatának stílusvizsgálata - a többjelentésű szavak ( Minden ember legyen ember ) - az azonos alakú szavak (homonimák) ( Jaj de nagy volt az a mérték, / Mivel a bánatot mérték! ) - a rokon értelmű szavak (szinonimák) - az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) ( Fekete városban fehér torony látszik. ) A szókincs mint stíluserő: a szöveg vagy szövegrészlet stílushatása gyakran származik abból, hogy a szövegalkotó milyen szókincsrétegből meríti a szöveg szavait, kifejezéseit - a tájnyelvi szavak: környezetfestő, hangulatfelidéző szerepük lehet a szövegben. népi alakok beszédében természetes módon keverednek a tájnyelvi szavak a köznyelvi kifejezésekkel. (pl. Petőfi: A helység kalapácsa) - archaikus szavak: azok a szavak, melyek nyelvünkből ugyan már kivesztek, csak az írók, költők használják fel őket a szöveg hatásosságának a fokozására - neologizmusok: új szavak alkotása - idegen szavak: sokféle stílushatás elérhető vele pl. szakzsargon - a csoportnyelvi szavak - a különféle szófajú szavak: a szöveg jelentését befolyásolja, különösen, ha 1-1 szófaj a szokásosnál nagyobb számban szerepel a szövegben. (Pl. névszók állapotszerűséget, mozdulatlanságot sugall => névszói (nominális) stílus, igék verbális stílus)
- szófaji átcsapás: egy szó a köznyelvitől eltérő szófaji szerepben szerepel a szövegben. - a tulajdonnevek: írók által kitalált beszélő nevek pl. Csokonai: A méla Tempefői Gróf Fegyverneki, Báró Serteperti, Tökkolopi - szólások, közmondások - az állandósult szókapcsolatok *************************************************************************** A szóalakok és a mondatformák mint stíluseszközök Amikor szöveget alkotunk, nemcsak a szavak közül, hanem a különféle grammatikai formák közül is válogatunk. Hasonló jelentésű szavakat, szószerkezeteket és mondatokat különféle grammatikai alakokkal fejezhetünk ki. - szóalakok: a szóalkotás módja is stílushatás forrása lehet. A képzett szavak stílushatását akkor fedezzük fel igazán, ha összevetjük őket nem képzett változatukkal. (pl. gyakorító ige képzője kedélyességet, szinte idillikus hangulatot sugall, szenvedő igealak emelkedettség, fennköltség) - szószerkezeti megoldások (pl. több jelzős szerkezet egymás mellett) - szórend: (szokatlan szórend = inverzió) Pl. Légy híve rendületlenül / hazádnak, oh magyar - mondatforma (állító és tagadó mondatforma szembeállítása Tisza be nem vette, / Partjára vetette. ) - mondatfajta (pl. retorikai kérdés) - mondatrend - mondatterjedelem 1. Alakzatok A szöveget úgy alakítjuk, hogy a kommunikációs céloknak minél jobban megfeleljen. Ezeknek a szövegátalakító eljárásoknak az eredményeként születnek az alakzatok. Ezek az átalakítások valamely nyelvi szinthez kötődnek hangalakzatok, szóalakzatok, mondatalakzatok, gondolatalakzatok. Az alakzatok szerepét csak szövegkörnyezetben lehet vizsgálni. Az alakzatok lehetővé teszik, hogy a szöveg nagyobb kifejezőerőt kapjon. Legfontosabb alakzatok: - ismétlés (szóismétlés, szókapcsolatok ismétlése, mondatok megismétlése) - refrén: állandóságot érzékeltet, a gondolat kifejezőerejét erősíti, játékosságot kölcsönöz a szövegnek
- tőismétlés (figura etimologica) kértem kérve egyszerre érzékelteti az állandóságot és a változást - párhuzamos szerkezet: hasonló felépítettségű szerkezeteket állítunk egymás mellé. Párhuzam lehet tagmondatok, mondatok vagy nagyobb szövegegységek között. Hervadt az a rózsa, / Kinek színe nincsen, / Bágyadt az a madár, / Kinek társa nincsen. - ellentét: értelmi, érzelmi nyomatékosítás. Szavak, kifejezések, tagmondatok, mondatok, nagyobb szövegrészek szembeállítása. - paradoxon: látszólagos ellentét nem lelé / Honját a hazában. - felsorolás: célja a megerősítés, sokoldalú megvilágítás. Ha azonos mondatrészi szerepben levő, nem rokon értelmű szavakat sorolunk fel Az emberöltő kel, nő, zajg, bomol, Küzd, hömpölyög, él s éltet szűntelen. - részletezés: a mondanivaló aprólékos kibontása, segíti a fogalomtisztázást. Tavaszodik, lágy az idő, / Kihajt a fű, kövéren nő. - Halmozás: azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokon értelmű szavak, kifejezések együttes megnevezését jelenti. A halmozást is a közlésvágynak, a szabatosság igényének, az érzelmi elragadtatás kifejezésének a célja hozza létre. ( Sírjatok, szemeim, / Hulljatok, könnyeim, / Gyakran áztassátok / Elhervadt orcáim! - fokozás: olyan alakzat, amelyben egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében soroljuk fel a rokon értelmű szavakat, kifejezéseket: Hej, ne búsulj s ne bánkódj, / Ne is siránkozzál! - túlzás: az érzelmi hatás kedvéért felnagyítja vagy kicsinyíti a jelenségeket Tenger virág nyílik tarkán körülötte. A túlzással rokon stíluseszköz a gúny és az irónia. - irónia: a nevetségesség forrása. A látszólagos magasztalás mögött elítélés, elmarasztalás bújik meg, melyet a szövegkörnyezet leplez le - gúny: a képtelenségig felnagyítja egy jelenség negatív vonásait ( Sehallselát Dömötör / buta volt, mint hat ökör. ) 2. Szóképek Az összekapcsolódó szavak a szövegkörnyezet hatására képes értelmet kapnak. A képek csak a szövegkörnyezetben értelmezhetők képnek, és a képi ábrázolás e kettős szerepében rejlik stílushatásuk. A képek egyrészt a dolgokat magyarázzák, megvilágítják, szemléltetik, tehát a megértést szolgálják. Emellett elképzeltetnek, szemléltetnek, meglepetést keltenek, tehát érzelmi, hangulati hatásuk van. A képek jelentése 3 elemből tevődik össze: azonosított + azonosítóból + azonosítást jelző tulajdonság (pl. kéz) (pl. hattyú) (pl. fehérség) Köznyelvi példák: Bogaram! Macikám! a kancsó füle, hegygerinc Szólásokban: Áll, mintha gyökeret vert volna a lába.
Fajtái: - metafora: (névátvitel) a leggyakrabban előforduló szókép. névátvitellel két fogalmat kapcsol össze valamilyen szemléletbeli vagy szerepbeli hasonlóság alapján. Kétféle lehet: teljes (mind az azonosított, mind az azonosító megjelenik, pl. Hálót fon az est, a nagy barna pók. ) vagy csonka (csak az azonosító elemet tartalmazza, pl. Ne ítélj meg, virágom! ) Szófaj alapján megkülönböztetünk főnévi, melléknévi (melléknévi igenévi) és igei metaforákat. - megszemélyesítés: élettelen dolgokat élőként mutat be. (pl. természeti jelenségeket, tárgyakat, fogalmakat, állatokat, emberi cselekvéseket) - szinesztézia: különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze egy képben. Nagyfokú sűrítő erejében rejlik a stílusértéke. - allegória: egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban. A kettős értelem egyidejűleg érvényesül. Mind a képi, mind a gondolati tartalom megtartja önállóságát, és a képsor minden mozzanatának megfeleltethető a jelentés egy-egy eleme. Pl. Toldi álomallegória - szimbólum: ködösebb, homályosabb szókép, egymástól távol levő dolgokat kapcsol össze. Valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe. pl. rabság = lánc, házastársi hűség = gyűrű - metonímia: ha két fogalom között ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen (pl. térbeli, időbeli, rész-egész) érintkezés van, akkor az egyik nevet felcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelemben használjuk. Pl. Nem hozok a házra semmi veszedelmet, térbeli érintkezés Visszajő tavaszra, rózsavirágzáskor. / Ha akkorra sem jő, búzaaratáskor időbeli érintkezés Leesett a vas a lovam lábáról anyagnév Két szeméből a bánat ered ok-okozat - szinekdoché: a metonímia alfaja. Fajtái:1. rész jelöli az egészet pl. Itthon vagyunk; pata és küllő / a tanyaház előtt megállnak. 2. nemfogalom és a szűkebb fajfogalom felcserélése pl. Holott kikeletkor az sok szép madár szól 3. egyes számú szót használunk többes számú helyett Már búcsúzott az élet, / eltávozott a szerelem, / fáradt sugár mosolygott / a gyér, pirosló levelen.
A képszerűség egyéb stíluseszközei - hasonlat: közös tulajdonságuk alapján kapcsol össze, állít párhuzamba két dolgot hasonlított (a magány állapota) + hasonló (almahéj) + hasonlítás alapja (mindkettő betakarja az embert) Mint héj az almát, borít a magány. mint, módra, -ként - körülírás: a fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével idézzük fel az elhangzott fogalmat pl. szemem árja megindul - szépítő kifejezés (eufemizmus) pl. halál = temetőbe költözött - komplex kép: ha a szóképek, alakzatok egymásba kapcsolódnak (ld. József Attila) *************************************************************************** A nem nyelvi stíluseszközök 1. A hangzó szöveg nem nyelvi stíluseszközei: megerősítő vagy megkérdőjelező szerepük lehet - mondat és szövegfonetikai eszközök (hangerő, hangsúly, hangmagasság, hangszín, tempó, szünet) - tekintet - arcjáték (mimika) - gesztusok - testtartás - térköz - hallgatás - külső megjelenésünk 2. Az írott szöveg nem nyelvi stíluseszközei - ábrák - tagolás - tördelés - tagolójelek - kiemelések - betűtípus - színek - keret - aláhúzás - írásjelek
A szövegformálás mint stíluseszköz A szöveg megformáltsága is stíluseszközzé válhat. A szövegformálás stíluseszközei: - a mondat- és szövegfonetikai eszközök használata - a jelentésbeli és a nyelvtani összekapcsoló elemek - az utalások - az egyeztetés - a téma-réma viszonyok - a kulcsszók hálózata a szövegben A szöveg stílusát meghatározzák az időbeli, a térbeli és az oksági kapcsolatok, a szövegtípus sajátosságai és a szerkezeti tagoltság is. *************************************************************************** A stílusrétegek és a stílusárnyalatok A stílusrétegek fajtái: (szövegek kommunikációs színtere alapján) 1. magánéleti - különféle szóbeli és írásbeli szövegtípusok (párbeszéd, pletyka, levél, üzenet, telefonálás stb.) - kötetlen társas érintkezéskor használjuk - kommunikációs funkciók változatossága - az érzelemkifejezés szabadsága - gyakoriak a tagolatlan mondatformák (megszólítások, köszönések) - hiányos, közbevetéses, félbehagyott mondatok gyakorisága - mellérendelő mondatok - lazább mondatkapcsolódások - kevésbé kötött a szövegek kohéziója - nem olyan átgondolt a tagolásuk - kevésbé következetes a felépítésük - témaváltás, témától való elkalandozás - kifejtetlenség jellemző - változatos szókincs (gyakran kül. stílusrétegekből pl. regionális köznyelv, tájnyelv) - szófajok: gyakoriak a módosítószók, indulatszók, kötőszók, funkció nélküli töltelékszók - nem nyelvi jelek használata - közvetlen, de gyakran gunyoros, tréfás, sőt durva stílusárnyalatú szövegek 2. közéleti - szónoki beszéd, előadás, felszólalás, hozzászólás - hangsúlyos szerepet kap bennük a felhívás, a meggyőző érvelés - célja elsősorban a meggyőzés - hatásosságra való törekvés => különféle stíluseszközök (alakzatok, szóképek)
- igényes, választékos szóhasználat - ünnepélyesség - világos, szemléletes nyelvezet, közérthetőségre törekszik - a szöveg felépítése áttekinthető 3. hivatalos - különféle intézmények használják maguk között, ill. az emberekkel való érintkezésben - kérvény, pályázat, rendelet, hivatalos levél, hivatali tájékoztató, jegyzőkönyv - tájékoztató céllal alkotják - nem feltétlenül törekszenek világos, szemléletes mondatszerkesztésre, közérthetőségre - terjedelmes, összetett mondatok, sablonszerű mondatformák - szókincs: egy része a jogi szaknyelvből merít, ill. kötőszók, szakszók, idegen szavak - sok ismétlés, gyakran túl részletezően fogalmaz (pontosság miatt) - terpeszkedő kifejezések, terjedelmes szószerkezetek, zárójeles megjegyzések - személytelen hangnem - nyelvhasználatuk nem mindig igényes, pl. nyelvi, szövegszerkesztési hibák 4. tudományos - előadás, felszólalás, ismertetés, cikk, értekezés, tanulmány, monográfia - kommunikációs célja a tájékoztatás - szakkifejezések, pontos szóhasználat - nincs érzelemkifejezés - hivatkozások, idézetek - idegen szavak - mondatszerkesztésük világos, áttekinthető, világos szórend - alárendelő, összetett mondatok (gyakran ettől túl bonyolult) - szövegkapcsolatokat jelző utalószók, kötőszók - kijelentő mondatok - képszerűség hiányzik - logikai rendre épülő lineáris szerkesztéstípus - szakmai közönségnek - ismertető, magyarázó részek - tudományos szakszók - érthetőség - igényes mondatszerkesztés, jól követhető szöveg (gyakori ismétlések, utalószók, kötőszók) - az előadásokat gyakran szemléltetés kíséri 5. publicisztikai stílus - cél: a hallgatók, olvasók világos, egyértelmű tájékoztatása - témája valamilyen időszerű esemény - stílusa szövegműfajtól függ (hír - tárgyilagosság, glossza érzelemkifejező, felhívó mozzanatok)
- stílusrétegek keveredése - állandósult szókapcsolatok, neologizmusok, divatszók, közhelyek - világosság, áttekinthető mondatformálás - szoros kohézió - lineáris, párhuzamos vagy ellentétes felépítésű - jól tagolt - a címnek kiemelt szerep (témamegjelölő/figyelemfelhívó) Külön csoportot alkotnak stílussajátosságaik alapján a szépirodalmi szövegek. - minden alkotás egyedi, magán viseli alkotójának stílusjegyeit - egyéni - sokszínű - stíluseszközök => érzelemkifejezés, esztétikai hatáskeltés - stílusuk műnemtől és műfajtól is függ - többletjelentés olvasó szerepe megnő Az egyes stílusrétegeken belül eltérések lehetnek aszerint, hogy a stílusréteg írásbeli vagy szóbeli változatáról van-e szó. A stílusrétegeket tovább árnyalják, színezik a stílusárnyalatok. Pl. szókincs milyen nyelvi rétegből származik (köznyelvi, népies, szlenges)