NEJ2004 Szakértôi Változat TARTALOMJEGYZÉK TÁBLAJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK 1. KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK 2. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 2.1 FOGALMI KERETEK 2.2 LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK 2.3 CÉLKITÛZÉSEK 3. MÓDSZERTAN 3.1 ADATFORRÁSOK 3.2 MUTATÓK 3.3 ELEMZÉSI MÓDSZEREK 4. EREDMÉNYEK 4.1 AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT SZUBJEKTÍV ÉRTÉKELÉSE 4.2 AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT SZUBJEKTÍV ÉRTÉKELÉSE ÉS AZ ÉLETKOR ÖSSZEFÜGGÉSEI 4.3 AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT SZUBJEKTÍV ÉRTÉKELÉSE ÉS A NEM ÖSSZEFÜGGÉSE 4.4 LEGÁLIS KÁBÍTÓSZEREK FOGYASZTÁSA: ALKOHOL- FOGYASZTÁS ÉS DOHÁNYZÁS 4.5 FELNÔTTEK ALKOHOLFOGYASZTÁSA ÉS DOHÁNYZÁSA 4.6 ILLEGÁLIS DROGOK FOGYASZTÁSA 4.7 TESTTÖMEG 4.8 TÁPLÁLKOZÁS 4.9 SÜTÉSI, FÔZÉSI SZOKÁSOK 4.10 TESTMOZGÁS, SPORT 4 6 7 8 8 8 12 13 13 15 15 16 16 17 17 22 26 35 45 48 50 51 5 2
5. fejezet Egészségmagatartás 5. MEGBESZÉLÉS 55 5.1 KORLÁTOK 5.2 KÖVETKEZTETÉSEK, ÖSSZEFOGLALÓ EREDMÉNYEK 5.3 AJÁNLÁSOK SZAKEMBEREKNEK 5.4 AJÁNLÁSOK POLITIKUSOKNAK 6. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK ÁBRÁK 55 56 62 64 66 66 67 73 5 3
NEJ2004 Szakértôi Változat TÁBLAJEGYZÉK 1. táblázat: Az egészségi állapot önértékelése a KSH Idômérleg, és az OLEF 2000, 2003-kutatások alapján, százalékban 2. táblázat: Az egészségi állapot önértékelése anyagi helyzet szerint (KSH 1999/2000) 3. táblázat: Az egészségi állapot önértékelése területi dimenzió szerint (KSH 1999/2000) 4. táblázat: Az egészségi állapot önértékelése családi állapot szerint (KSH 1999/2000) 5. táblázat: Az alkoholfogyasztás fôbb prevalencia értékei nemenként az ESPADvizsgálatok alapján 6. táblázat: A nagyivás és lerészegedés fôbb prevalencia értékei nemenként az ESPAD-vizsgálatok alapján 7. táblázat: Dohányzás prevalencia értékei nemenként az ESPAD-vizsgálatok alapján 8. táblázat: A felnôttek alkoholfogyasztásának fôbb prevalencia értékei nemenként ADE 2003 9. táblázat: A lerészegedés fôbb prevalencia értékei ADE 2003 10. táblázat: Az alkoholfogyasztás fôbb prevalencia értékei 2001-ben és 2003-ban nemenként, a 18-54 évesek körében ADE 2001, 2003 11. táblázat: Az alkoholfogyasztás gyakorisága nemek szerint OLEF 2003 12. táblázat: Nagyivók aránya nemek és régiók szerint OLEF 2003 13. táblázat: Dohányzás gyakorisága az OLEF 2000 és 2003. évi vizsgálatai alapján 14. táblázat: Rendszeres dohányosok aránya nemek és régiók szerint OLEF 2003 15. táblázat: Dohányzás nemek és iskolai végzettség szerint a 35 49 éves korosztályban (KSH 1999/2000) 16. táblázat: A különbözô szerfogyasztói magatartások életprevalencia értéke a magyarországi 9. és 11. évfolyamos középiskolások körében, HBSC 17. táblázat: Az egyes szerek, illetve szercsoportok életprevalencia értéke nemenként, a 9. és a 11. évfolyamos középiskolások körében 2002-ben 18. táblázat: A tiltott drogok életprevalencia-értéke a fôbb korcsoportokban (%) (p<0,000) 19. táblázat: A mért életprevalencia értékek 2001-ben és 2003-ban 20. táblázat: Illegális kábítószerek fogyasztása nemek szerint felsôoktatásban tanuló fiatalok körében, 2003. 21. táblázat: Illegális drogfogyasztás a felsôoktatási intézményi karok szerint 22. táblázat: A túlsúlyosak és elhízottak aránya a felnôtt lakosság körében OLEF 2003 5 4
5. fejezet Egészségmagatartás 23. táblázat: Az elhízás mértéke a testtömeg-index alapján nemek szerint (KSH 1999/2000) 24. táblázat: Friss gyümölcs-zöldségfogyasztás nemek szerint OLEF 2003 25. táblázat: A szabadon végzett tevékenységekre fordított idô életkor szerint (KSH 1999/2000) 26. táblázat: A 15-74 éves népesség napi idôfelhasználása nemek szerint (KSH 1999/2000) 27. táblázat: A 15-74 éves népesség napi sporttevékenysége életkor szerint (KSH 1999/2000) 28. táblázat: A 15-74 éves népesség napi sporttevékenysége iskolai végzettség szerint (KSH 1999/2000) 5 5
NEJ2004 Szakértôi Változat ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: Az egészségi állapot romlásának háttere 2. ábra: Az egészségi állapot önértékelése nem és életkor szerint, 1999/2000 3. ábra: Az egészségi állapot önértékelése iskolai végzettség szerint, 1999/2000 4. ábra: Az egészségi állapot önértékelése a gazdasági aktivitás szerint, 1999/2000 5. ábra: Az egészségi állapot önértékelése a munkaviszony szerint, 2003 6. ábra: Az egészségi állapot önértékelése az anyagi helyzet és az életkor szerint, 1999/2000 7. ábra: Az egészségi állapot önértékelése az anyagi helyzet szerint, 2000 8. ábra: Alkoholfogyasztás életkor szerint, 1999/2000 9. ábra: Az alkoholfogyasztás gyakorisága életkor szerint, 1999/2000 10. ábra: A dohányzók megoszlása kor és nem szerint, 1999/2000 11. ábra: A különbözô drogfogyasztói magatartások életprevalencia értékei nemenként, a 9. és a 11. évfolyamos középiskolások körében a válaszolók százalékában, 2002 12. ábra: A biztosan droghasználati célú szerfogyasztás összesített prevalencia értékének alakulása Budapesten 1995-1999, valamint 1999-2003 között, a két idôszak lineáris trendvonalainak feltüntetésével (10. évfolyamos középiskolások körében) 13. ábra: A szerenkénti életprevalencia értékek tendenciái 1992-tôl napjainkig, a budapesti 10. évfolyamos középiskolások körében 14. ábra: A rendszeres használatra utaló fogyasztási gyakoriságok elôfordulása a budapesti 10. évfolyamos tiltott szerek fogyasztói körében 15. ábra: Az elsô tiltott droghasználat életkorának változása 1995 és 2003 között Budapesten (a kérdésre válaszoló 10. évfolyamos drogfogyasztók százalékában) 16. ábra: A leállt és a folyamatos drogfogyasztók, valamint az új belépôk aránya a válaszolók százalékában (18-34 éves fôvárosi fiatal felnôttek körében) 17. ábra: Az elsônek használt szerek eloszlása (18-34 éves fôvárosi fiatal felnôttek körében) a fogyasztók százalékában kifejezve 18. ábra: Kábítószer-fogyasztási szokások felsôoktatásban tanuló fiatalok körében (Pécsi Tudományegyetem nappali tagozatos hallgatók), 2003 19. ábra: A nôk megoszlása testsúly szerint korcsoportonként, 1999/2000 20. ábra: A férfiak megoszlása testsúly szerint korcsoportonként, 1999/2000 21. ábra: Az egészségi állapot önértékelése a testtömeg-index és a nemek szerint, 1999/2000 22. ábra: Az egészségi panaszok átlagos száma a testtömeg-index és a nemek szerint, 1999/2000 23. ábra: Friss gyümölcs-zöldségfogyasztás anyagi helyzet szerint, 2003 24. ábra: Zsiradékok használata szubjektív anyagi helyzet szerint, 1999/2000 25. ábra: Zsiradékok használata a lakóhely típusa szerint, 1999/2000 5 6
5. fejezet Egészségmagatartás 1. Kiemelt megállapítások A népesség egészségi állapotát, halandóságának alakulását a fejlett országokban az életmód- és egészségmagatartásbeli tényezôk jelentôs mértékben befolyásolják. Hazánkban az egészségre ártalmas magatartásformák alakulása egyes demográfiai és társadalmi csoportokban különösen kedvezôtlen tendenciákat mutat. E csoportok közül kiemelkednek a fiatalok, a nôk, az alacsonyan urbanizált településen élôk, a munkából kiesettek és a leszakadók. Az egyének életmódja, egészségmagatartása, a kockázati tényezôk jelenléte és az egészségvédô magatartásokhoz való hozzáférhetôség társadalmilag-gazdaságilag nagymértékben meghatározott, s kevésbé függ az egyének választásától, döntéseitôl. Másként fogalmazva: az egészségmagatartásban a társadalmi egyenlôtlenségek éppúgy jelen vannak, mint az egészségi állapot mutatóiban (megbetegedések, korlátozottsággal járó állapotok, halálozások) és az egészségügyi ellátásban. Az egészséges életmód, az egészséget védô magatartásformák alakításában és fenntartásában szerepet játszó társadalmi intézmények (család, oktatás-, egészségügyi rendszer, média stb.) nem teljesítik megfelelôen feladataikat. A mai magyar társadalomban az egészséges életmód tekintetében nem azonosíthatóak olyan mintaadó csoportok (pedagógusok, egészségügyi szakemberek, politikusok, közéleti- és médiaszemélyiségek stb.) akik hivatásszerûen formálnák az egészséggel kapcsolatos attitûdöket. 5 7
NEJ2004 Szakértôi Változat 2. Szakirodalmi összefoglaló 2.1 Fogalmi keretek Az egyén egészségére számtalan társadalmi, gazdasági tényezô mellett jelentôs hatással van az egyén magatartása is. Egészségmegôrzô magatartásnak tekinthetô minden olyan viselkedés, amelyet az egyén azzal a céllal végez, hogy védje, fenntartsa, vagy fejlessze az egészségét, függetlenül az általa észlelt egészségi állapottól és attól, hogy az adott viselkedés objektíven hatékony-e. Azaz, az egyének nem csupán orvosi tanácsra cselekszenek, hanem olyan laikus aktivitásokat is végeznek e tevékenységeik között, amelyeket a saját elképzeléseik szerint tartanak ésszerûnek, hasznosnak az egészségük védelme érdekében [1]. Az egészségmagatartás kutatási területe azonban nem szûkíthetô le az egészségmegôrzô magatartásokra. A szakirodalom különbséget tesz pozitív, valamint kockázatokat növelô egészségmagatartás között [2]: a pozitív egészségmagatartás azon tevékenységeket foglalja magába, amelyeket az egyén a betegségek megelôzése céljából tesz, míg a kockázatokat növelô egészségmagatartás közé sorolható minden olyan tevékenység, amely növeli egy betegség vagy sérülés elôfordulásának esélyét 1. E meghatározások alapján is látható, hogy az egészségmagatartás számos tényezôvel jellemezhetô. Az egészségmagatartás részét képezik többek között a táplálkozási és a testmozgási szokások, valamint az életmód olyan más kitüntetett elemei, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az illegális drogfogyasztás és a biztonságos szexuális aktivitás 2. 2.2 Legfontosabb nemzetközi és hazai tapasztalatok A pszichoszociális tényezôk egészségi állapotra (és egészségmagatartásra) gyakorolt hatása az utóbbi évtizedek fontos felismerése [3, 4]. Egyre több kutatás foglalkozik a nem hagyományos mentális egészséghez kötôdô tényezôkkel, amelyek egyrészt az önkárosító magatartásformák hátterében játszanak fontos szerepet, másrészt önmagukban is kockázati vagy éppen protektív tényezôk lehetnek. Ilyenek például: az optimista életszemlélet, az életcél, a depresszió, az ellenségesség, a megbirkózási 1 A kockázatokat növelô egészségmagatartások közé azonban nem csupán az ún. káros magatartások, hibás életmódmodellek tartoznak. Jelentôs kockázatokkal jár, pl. a sportok többsége (a labdajátékoktól a síelésig, vitorlázásig, stb.), a sportokat mégis a pozitív egészségmagatartás körébe soroljuk. A veszélyes (extrém) sportok mellett tulajdonképpen minden testmozgás balesetek, sérülések elôidézôje lehet, mely következményes hatásai révén az egészségi állapot romlását eredményezheti, bár szándékolt célja éppen annak megôrzése, fejlesztése. 2 Azt, hogy egy adott tényezô protektív, vagy éppen veszélyeztetô az egyén egészsége szempontjából, az adott helyzet dönti el. Közismert, hogy a nagymennyiségû alkoholfogyasztás káros, ám a teljes absztinencia sem követendô. A mértékletes mennyiségû és jó minôségû alkoholfogyasztás ezzel szemben kifejezetten védô szerepet tölthet be az egészség megôrzésében, bizonyos betegségek megelôzésében. 5 8
5. fejezet Egészségmagatartás stratégiák, a társas támogatás, a vallásosság [5]. Hazai kutatások bizonyították, hogy a depressziót a megbetegedések magasabb elôfordulásának kiváltójaként tekinthetjük [3]. A fejlett országokban érdekes jelenség figyelhetô meg: a halandósági mutató javulása, a növekvô élettartam mellett az emberek egyre többet foglalkoznak az egészségükkel és egyre elégedetlenebbek vele [6]. A jelenség magyarázata abban áll, hogy a pszichikai tényezôk mediátor szerepet játszanak a társadalmi helyzet és a betegségek kialakulása között. A gyerekek felnôttkori egészségének alakulására hatással van a családjuk uralkodó légköre is, mely szerencsés esetben támogató, megerôsítô, önálló feladatok megoldására ösztönzô, a változásokra megfelelôen adaptálódni képes attitûdöt kialakító stb. környezetet biztosít [7]. A szülôi szerep, a társas kapcsolatok széles rendszere, a különbözô közösségekhez való tartozás, s az ezek által megvalósuló sokrétû szerepek szintén segítik az egészségben maradást [8, 9]. Az egészségmagatartás tehát nem értelmezhetô elszigetelt jelenségként, így a kutatások célja általában nem csupán a különbözô protektív és kockázatos viselkedések vizsgálata, hanem e viselkedések okainak, hátterének, motivációinak feltárása is [10]. Az okok pedig rendkívül összetettek. Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy bár az egészségi állapot romlásának hátterében általában különbözô események komplex láncolata áll, melyek kezdete gyakran évekkel korábbra nyúlik vissza, a beavatkozások nem a megfelelô idôben és fázisban történnek [10]. Az egészségi állapot alakulása szempontjából az ábrán feltüntetett tényezôk közül a társadalmi-gazdasági jellemzôk a meghatározóak. Ezek ugyanis jelentôs befolyásoló hatással vannak az életmódra, az egészségmagatartásra, melyek azután a fiziológiai és patofiziológiai jelek közvetítésével hozzák létre azt az eredményt, amelyet közismert néven betegségnek nevezünk. A betegségek, következményeiket tekintve pedig életminôséget rontók vagy akár halálosak is lehetnek. Az 1. ábra elsô három oszlopába tartozó tényezôk alakításába történô beavatkozás a prevenciós, az utolsó két oszlopba tartozó tényezôk kezelése a gyógyító aktivitások közé tartozik. (Hangsúlyozzuk, hogy itt és most prevenció alatt nem az egészségügyi ellátás keretein belül történô betegségmegelôzô tevékenységek összességét értjük. A társadalmi-gazdasági és az életmódhoz, egészségmagatartáshoz sorolható prevenciós aktivitások köre igen széles: az oktatástól a foglalkoztatásig, a lakásviszonyoktól a tömegkommunikáción keresztül közvetített életmódmintákig.) Nem szolgál különösebb meglepetéssel, hogy bár e folyamat meglehetôsen jól ismert az állampolgárok életének feltételeit befolyásoló, sok esetben meghatározó döntéshozók, politikusok elôtt, a beavatkozás általában már csak az eredmény (azaz a betegség) és a következmény (azaz a korlátozottság, a korai halál) jelentkezése esetén történik meg, az egészségügyi szektor hatáskörébe utalva az alapvetôen társadalminak tekinthetô problémát. 5 9
NEJ2004 Szakértôi Változat Egy egyszerû példán bemutatva a fent vázoltakat, a folyamat az alábbi módon jelle-mezhetô: az egyén iskolázottsága, foglalkozása, anyagi helyzete stb. befolyásolják táplálkozási, mozgási, dohányzási, alkoholfogyasztási, stb. szokásait, melyek hatással vannak olyan fiziológiai és patofiziológiai jelenségek kialakulására, mint a magasvérnyomás, a magas koleszterinszint, stb. Ezek bizonyos idôt követôen meghatározott betegségeket eredményezhetnek, mint pl. szív-és érrendszeri megbetegedéseket, és kimenetelük súlyos korlátozottságokkal járhat az egyén életére, de akár halálos is lehet. A fenti megállapítások nem csupán teoretikus elképzelések, hanem empirikusan igazolt tények: Marmot és munkatársai [11, 12] vizsgálatai szerint például Angliában több évvel korábban hal meg egy segédmunkás férfi, mint egy diplomás, még akkor is, ha nem él az egészségkárosító magatartásformák egyikével sem nagyobb mértékben, mint felsôfokú végzettségû férfitársa. A civilizált társadalmakon belül az egészséget alapvetôen veszélyeztetô tényezô: a társadalmon belüli relatív társadalmi-gazdasági lemaradás (más néven a relatív depriváció). Ha a halálozási és megbetegedési adatokat a hagyományos kockázati tényezôk mint a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód szerint korrigálják, ezeknél sokkal lényegesebb szerepet játszik a viszonylag rosszabb szociális helyzet, a társadalom átlagától való elmaradás [13]. Más kutatók az egészségmagatartás egyik legfontosabb meghatározó tényezôjeként a képzettséget emelték ki [14]. Az egészségtelen életmód annak a következménye is lehet, hogy a hátrányos helyzetben lévô társadalmi csoportok helyzetükbôl adódóan nem tudnak, nem képesek változtatni kialakult szokásaikon [15, 16]. Más kutatás e tény fonákját bizonyította, nevezetesen, hogy a kedvezôbb társadalmi státuszú csoportok könnyebben tudnak egészségesebb életmódot folytatni [17]. Nyilvánvaló az is, hogy a társadalmi-gazdasági tényezôk mellett az e területeken tapasztalható egyéni magatartásformák nagymértékben kötôdnek az adott társadalomban, közösségben elfogadott viselkedési mintákhoz, az uralkodó normákhoz. A nemzeti egészségpolitikai stratégiák célja, hogy az egészségmegôrzô magatartást társadalmiközösségi normává tegyék. A területen tapasztalható bármilyen kismértékû javulás már jelentôs népegészségügyi hasznot jelenthet [10]. Az emberek egészségmagatartását mindezek mellett jelentôs mértékben befolyásolja a kockázatokhoz való viszonya. A kutatások szerint e viszony nem elsôsorban egyéni pszichikai, s nem is valamiféle tudományos objektivitásra építô döntési mechanizmusokból következik, hanem alapvetôen kulturális kötôdések által meghatározott és igen erôsen rétegfüggô [18, 19, 20]. Jeans [21] szerint az a kulturális szûrô, amin keresztül a körülöttünk lévô környezetet és abban a kockázatokat is észleljük, illetve reagálunk rá, hiedelmeket, attitûdöket, vélekedéseket, kulturális és szocializációs örökséget is tartalmaz. A kockázatok észlelése, interpretációja tehát nagymértékben befolyásolja azok vállalását, s ezen keresztül az egészségi állapot alakulását [22]. 5 10
5. fejezet Egészségmagatartás Egészségi állapotukat tekintve veszélyeztetett népesség vizsgálatánál például azt találták, hogy a munkából és életmódból adódó kockázatok csökkentését nem lehet csak az egyénektôl várni, de a személyes autonómia megfosztásával sem érhetô el eredmény [23]. Az egészségmagatartás tehát szemben a leegyszerûsítô magyarázatokkal csak látszólag szabad egyéni döntés, választás kérdése. Az, ahogy az életünket éljük, ugyanis társadalmilag jelentôsen meghatározott. A jövôvel kapcsolatban aggodalomra adhat okot, hogy a fiatalok egészségmagatartása a nemzetközi és a hazai szakirodalom szerint is általában romló tendenciákkal jellemezhetô. Egyre korábbi életévekre tolódik bizonyos káros egészségmagatartási szokások kezdete (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás), új kockázati tényezôk lépnek be, még ha többségében csak átmeneti jelleggel is (pl. az illegális drogfogyasztás), s kedvezôtlen tendenciák regisztrálhatóak az étkezési szokásokban, a szexuális kapcsolatokban és a szabadidôs aktivitásokban. E fizikai tényezôk mellett egyre jelentôsebbé válnak azok, a társadalmak életében megjelenô változások, amelyek az élettel, a mindennapokkal kapcsolatos szorongásokkal, félelmekkel, a jövô kiszámíthatatlanságával kapcsolatban fogalmazhatóak meg, s amelyek jelentôs hatással vannak az egyének mentális egészségére. Komoly aggodalomra ad okot az is, hogy a társadalom kedvezôtlen helyzetû csoportjaiban az önsorsrontó magatartásformák újratermelôdése figyelhetô meg, s ennek megelôzésére, a bekövetkezett károk csökkentésére hivatott társadalmi intézmények (iskola, egészségügy, média) nem képesek hatékonyan betölteni feladataikat, ellensúlyozni a hátrányos családi körülményeket, a közvetített mintákat [24]. A nyolcvanas években a fiatalok egészségi állapotában megmutatkozó kedvezôtlen jelenségek okainak kutatása az MTA keretén belül folyt [25, 26, 27]. E kutatások hívták fel a figyelmet arra, hogy a nehéz munkát végzô, veszélyes munkakörülmények között dolgozó és kedvezôtlen körülmények között élô fiatalok egészségi állapota nemcsak ezen objektív feltételek miatt rosszabb. Az egészségi állapotban meglévô egyenlôtlenségek már az egészséget veszélyeztetô kockázatok észlelésében és interpretációjában, a késôbbiekben pedig a betegszerep elfogadásában és a betegmagatartás megvalósulásában is megnyilvánulnak [22]. Az egészségmagatartást nagymértékben alakítják azok az attitûdök, amelyek a jövôre, az egyén társadalmi integrációjára, az emberi kapcsolatok, a társadalmi támaszkeresés esélyeire vonatkoznak. Tistyán és munkatársai vizsgálata szerint a jövôvel kapcsolatos negatív beállítódások a jelenre orientálnak, a társadalmi integrációval kapcsolatos negatív attitûdök pedig nem a kooperatív, hanem a konkuráló stratégia elemeit építik be a mindennapi életbe. Mindezek végeredményeként általánosan elterjedtté válnak a fatalista, súlyosan kockázatvállaló magatartásformák, melyeknek mérlege egyéni szinten az egészségi állapotra nézve maximális veszteséget eredményezhet [28]. 5 11
NEJ2004 Szakértôi Változat A népesség egészségi állapotának javulása nem várható spontán módon. Kormányzati (s nem csupán egészségügyi kormányzati) szintû döntés kérdése, hogy a beavatkozások során mit részesítünk hosszabb távon elônyben. Azaz egy népegészségügyi program esetében a primér prevencióra (az egészségügyi ellátás keretein belül történô betegségmegelôzésre) [29] vagy az egészséget alapvetôen meghatározó társadalmigazdasági tényezôkbe való kormányzati szintû beavatkozásra helyezzük a hangsúlyt. 2.3 Célkitûzések A magyar népességre jellemzô egészségmagatartás elemzésének célja, hogy meghatározza egyes egészségkárosító magatartásformák elterjedtségét, jellemezze az érintettek körét, demográfiai, társadalmi és gazdasági dimenziók mentén. Célkitûzés továbbá, hogy a legaktuálisabb rendelkezésre álló adatok mellett képet adjon a közelmúlt eredményeirôl is, viszonyítási alapot képezve a jövôre vonatkozó tendenciák meghatározásához. Az egészségmagatartás több elemét vizsgáljuk, a következô fôcsoportok szerinti bontásban: az egészségi állapot szubjektív értékelése legális kábítószerek fogyasztása illegális kábítószerek fogyasztása testtömeg táplálkozás testmozgás, sport 5 12
5. fejezet Egészségmagatartás 3. Módszertan 3.1 Adatforrások Az utóbbi egy-másfél évtizedben rendkívül sok értékes kutatás történt az egészségmagatartás témakörében. E fejezetnek nem lehet célja teljes áttekintést adni ezekrôl a kutatásokról, összehasonlítani az alkalmazott módszertant és a kapott eredményeket. A szerzô önkényesnek tûnô ám nagyon is tudatos választása néhány kutatás esetében a magyar népesség egészségmagatartásának bemutatására nem jelenti azt, hogy a többi vizsgálat ne lenne figyelemre méltó és ne járulna hozzá nagymértékben e problémakör pontosabb megismeréséhez. Ilyenek például a Hungarostudy 1998 és 2002 követéses vizsgálatok, melyeknek a pszichés tényezôk figyelembevételével történô feldolgozása a Jelentés egészségmagatartási fejezetének is új irányvonalat adhat a következô években. A különbözô kutatásokról részletes összehasonlítást ad az Országos Lakossági Egészségfelmérés 2000 címû kötet [62] valamint Vokó Z. tanulmánya [30]. A jelenlegi választás indoka általában egy adott egészségmagatartási dimenzió idôben történô összehasonlíthatósága (retrospektív és várhatóan prospektív módon). Az ettôl az elvtôl eltérô megjelenítést a kutatás egyedisége jelentette. 3.1.1 Országos Lakossági Egészségfelmérés 2000 (OLEF 2000) Az OLEF 2000 adatfelvétel mintája reprezentatívnak tekinthetô a kérdezettek neme, kora és lakhelyének nagysága szerint. A kérdôív felvételéhez a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal nyilvántartásából 7000, véletlenül kiválasztott 18 éves vagy idôsebb lakost kerestek fel a kérdezôbiztosok. A rétegzett, két lépcsôben választott mintába került felnôttek közül 5503 fôvel sikerült felvenni a kérdôívet. A felmérés fô kutatási eszköze kérdôíves megkérdezés volt [62]. 3.1.2 Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003 (OLEF 2003) Az OLEF 2003-kutatás során 7000, a választói névjegyzékbôl véletlenül kiválasztott, 18 évesnél idôsebb magyar állampolgárt kerestek fel a kérdezôk, és 5072 sikeres kérdôívet vettek fel. A válaszadók a felnôtt magyar lakosságot képviselik korra, nemre és településnagyságra vonatkozóan. Az adatfelvételre 2003. október 30. és december 19. között került sor. A felmérés fô kutatási eszköze kérdôíves megkérdezés volt [64]. 5 13
NEJ2004 Szakértôi Változat 3.1.3 KSH Életmód és Idômérleg-kutatás 1999/2000 A kutatásban 11.000 háztartás vett részt, az életmódkutatás 4 periódusban zajlott 1999 ôszétôl 2000 nyaráig. A kutatásra kiválasztott minta reprezentálja a 15 év feletti magyar népességet életkor és nem szerint. Az alkalmazott fô kutatási eszköz a kérdôíves megkérdezés volt [66]. 3.1.4 European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs (ESPAD) A középiskolások körében nemzetközi projekt keretében 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban készültek ESPAD-vizsgálatok. A legutóbbi kutatás országos reprezentatív mintán 5450 fô bevonásával az OTKA és a GYISM támogatásával készült. A kutatást a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Viselkedéskutató Központja végezte Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála kutatásvezetôk irányításával. A hivatalos ESPAD-adatok publikálására a 16 évesekrôl 2005-ben kerül sor [71]. 3.1.5 Országos Lakossági Alkohol- és Drogepidemiológiai Vizsgálat (ADE) Az ADE 2001-vizsgálat célpopulációja a 18-65 év közötti magyar állampolgárok sokasága volt, melyen belül kiemelt csoportként kezelték a kutatók a budapesti lakosságot. A minta egy 1000 fôs budapesti és egy 1500 fôs vidéki almintából tevôdött össze. Az adatfelvétel a kérdezettek személyes megkeresésével, kérdôív segítségével történt [73]. Az ADE 2003-vizsgálat célpopulációja a 18-54 év közötti népesség volt [45]. 3.1.6 Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) Az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának 1984 óta az egyik kiemelt programja, az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartás kutatása. Magyarországon 5 országosan reprezentatív adatfelvétel történt: 1985-ben, 1990-ben, 1993-ban, 1997- ben és 2002-ben. A kutatás anonim módon végzett kérdôíves adatfelvételekbôl állt. 5 14
5. fejezet Egészségmagatartás 3.2 Mutatók Az egészségmagatartást több tényezôn keresztül mutatjuk be, mely tényezôk eltérô mutatók mentén jellemezhetôk. Ilyen mutatók például (a teljesség igénye nélkül): az egészségi állapot szubjektív értékelésének mutatója havi, éves- és életprevalencia értékek a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás kapcsán testtömeg-index 3.3 Elemzési módszerek Az elemzésben általában alapmegoszlásokat, átlagszámítást és kereszttáblákat alkalmazunk, és ahol erre lehetôség nyílik, összevetjük több egészségszociológiai vizsgálat megállapításait. Eltérô idôszakokban, közel azonos módszertannal végzett kutatások eredményei alapján felállítunk és értelmezünk idôsorokat is. Egyes ismertetett kutatások összetettebb elemzési módszereket is alkalmaznak, mint pl. a logisztikus regresszió módszere 3, ezeket a módszereket az eredmények ismertetésével párhuzamosan mutatjuk be. 3 A logisztikus regresszió esetén azt vizsgálják, hogy jelentôsen nagyobb-e az egyik kimenet esélye, ha adott magyarázó változó valamely kategóriáját a referenciakategóriához hasonlítjuk. Az esély megváltozását a módszer a többi változó rögzítése mellett méri, kiszûrve azok hatását. 5 15
NEJ2004 Szakértôi Változat 4. Eredmények 4.1 Az egészségi állapot szubjektív értékelése 4 Az egészségi állapot önértékelése a halandóság egyik legjobb prediktora, e dimenziónál csak az életkor mutatkozik erôsebbnek [31, 32]. Az egészségi állapot szubjektív megítélése éppen ezért az egyik leggyakrabban használt mérési módszer az egészségszociológiai vizsgálatokban. Az egészségi állapot önértékelését fôként az orvosok felôl gyakran érik kritikák annak szubjektivitása és megbízhatatlansága miatt szembeállítva azt az orvosi diagnózis vélt objektivitásával 5. Ám éppen e szubjektivitása jelenti az elônyét, mivel az egészség más mérési módokkal nem befogható személyes értékelését tükrözi, valamint nem szûkíti le az egészséget valamely külsô szakértôk által meghatározott specifikus dimenzióra. A KSH Idômérleg-kutatásában 6 a megkérdezettek 0 10 pontig terjedô skálán értékelték egészségi állapotukat 7. A minta által adott válaszok átlagértéke 7,01 volt, amely átlagérték szignifikáns eltéréseket mutat több demográfiai és szociális jellemzôvel. Az OLEF-kutatásokkal való összehasonlításhoz a 10-es kategóriát össze kellett vonni 8. 1. táblázat: Az egészségi állapot önértékelése a KSH Idômérleg- és az OLEF 2000, 2003 kutatások alapján, százalékban A két minta megoszlásának különbségeit is figyelembe véve jelentôsebb eltérés a KSH Idômérleg és az OLEF 2000-kutatások között elsôsorban a magukat kiváló egészségûek közé sorolók esetében tapasztalható. Az OLEF 2003 válaszadói egészségi állapotuk önértékelésében jobban hasonlítanak a KSH Idômérleg-vizsgálatának mintájához, ám az egészségi állapotukat rossznak, vagy nagyon rossznak minôsítôk aránya 2003-ban növekedett, és az összehasonlítás alapjául szolgáló kutatásokban itt a legmagasabb arányú. 4 A fejezet a KSH 1999/2000. évi Idômérleg-Életmód kutatásának, [66] valamint az OLEF 2000 és 2003 kutatásainak [62, 64] eredményeit mutatja be. 5 Errôl az objektivitásról már sokszor bebizonyították, hogy nem is olyan objektív és társadalmilag, kulturálisan nagyon is meghatározott. 6 Az adatok a kutatás negyedik periódusából (2000. év nyara) származnak. 7 A skálán a 0 a legrosszabb -nak, a 10 a legjobb -nak tartott egészségi állapotot jelentette. 8 Lampek K. ezek alapján három kategóriába sorolta a megkérdezetteket [66]. 5 16
5. fejezet Egészségmagatartás 4.2 Az egészségi állapot szubjektív értékelése és az életkor összefüggései Mind az OLEF-kutatások, mind a KSH Idômérleg alátámasztja, hogy az egészségi állapot szubjektív megítélése az életkor elôrehaladtával párhuzamosan folyamatosan romlik. Az Idômérleg kutatás során a regisztrált egészségi állapot romlása viszonylag egyenletes tendenciát mutat. 45 év felett már minden életkori csoport rosszabbnak értékelte egészségi állapotát, mint a minta átlaga (7,01) [66]. Ha az önértékelés pontszáma alapján határozunk meg csoportokat, akkor még inkább nyomon követhetô az életkor mentén történô változás a KSH Idômérleg- vizsgálatban. A 30 év alattiak több mint négyötöde jónak, kiválónak (8-10 pontérték) tartja egészségi állapotát, a 30-34 év közöttiek esetében ugyanez az arány háromnegyed, illetve a 35-39 éveseknél kétharmad. 45 éves kor felett a megkérdezetteknek már kevesebb mint fele, 60 év felett pedig csak egynegyede tartozik az említett csoportba, miközben határozottan emelkedik azok aránya, akik rossz, nagyon rossz egészségi állapotról (0-4 pontérték) számoltak be. Az OLEF 2000-kutatás a logisztikus regresszió módszerét alkalmazva kimutatta, hogy a 30-39 éves korosztálynak kétszer (1,98-szor) akkora az esélye, hogy rossz, nagyon rossz legyen a vélt egészsége, mint a 18-29 éves korosztálynak. Ez az esélyhányados az idôsebb korosztályoknál még magasabbra, a 40-49 évesek esetében 4,8-ra, az 50-59 éves korosztálynál már 8,1-re emelkedik. 4.3 Az egészségi állapot szubjektív értékelése és a nem összefüggései A hazai és a nemzetközi kutatási adatoknak teljesen megfelel az a tény, hogy a nôk határozottan rosszabbnak ítélik az egészségi állapotukat nemcsak idôs korban, hanem az élettartam teljes hosszában, mint a férfiak. A KSH Idômérleg-vizsgálatában a nôknek mindössze 45%-a tartja az átlagosnál kedvezôbbnek egészségi állapotát, a férfiaknál ez az arány 56% (2. ábra). Az OLEF 2000 szerint a nôk 39%-a, a férfiak 48%-a tartja jónak, nagyon jónak az egészségi állapotát. Az adatok alapján a nôknek 19%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy rossz vagy nagyon rossz legyen a vélt egészségük, mint a férfiaknak, függetlenül attól, hogy milyen idôsek, milyen az anyagi helyzetük stb [62]. 2003-ra ezek az arányok mindkét nemnél némi javulást mutatnak. Az OLEF 2003 szerint a férfiak és nôk közötti különbség 10 százalékpontos a tekintetben, hogy jónak vagy nagyon jónak értékelik az egészségi állapotukat (a férfiak 51,6%-a, a nôk 41,3%-a állította ezt). Ezzel szemben a nôk 21,0%-a, a férfiak 13,6%-a minôsítette rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotát. A kielégítô egészségi állapotról beszámolók között nincsenek ilyen lényeges eltérések. 5 17
NEJ2004 Szakértôi Változat 4.3.1 Az egészségi állapot szubjektív értékelése a társadalmi, gazdasági jellemzôk szerint Mind az egészségszociológiai vizsgálatok tanúsága szerint, mind a kutatási összefoglalókban is hangsúlyozott az az összefüggés, hogy a magasabb iskolai végzettségûek, a gazdaságilag aktívak, a családban, a jobb anyagi helyzetben, a fejlettebb gazdasági régiókban, a városokban élôk nagyobb valószínûséggel ôrzik meg egészségüket, vagy kevésbé betegek (és érzik is úgy) mint azok, akik e dimenziók mentén kedvezôtlenebb helyzetben vannak [33, 34, 35, 36, 37, 38]. Iskolai végzettség A társadalmi, gazdasági jellemzôk közül elsôként az iskolai végzettséget mutatjuk be. A KSH Idômérleg-kutatás során a szakképzetlen válaszadók kevesebb, mint egyharmada mondta magát egészségesnek, míg az érettségizettek és a felsôfokú iskolai végzettségûek kétharmada állította ugyanezt magáról. Az iskolai végzettség egészségi állapotra gyakorolt hatása életkortól függetlenül jelentkezik, s már a fiatal csoportokban is jelentôs különbségeket eredményez. Így például a 44 év alatti korosztályokban is a szakképzetlenek kétharmada, az érettségizettek és diplomások háromnegyede jó vagy kiváló egészségi állapotú. Kiszûrve az életkor hatását, az azonos életkorúak között is jelentôs különbséget okoz az iskolázottság: 30 év felett minden életkori csoportban szignifikáns az egészségi állapotban mutatkozó eltérés. Az érettségizettek és a diplomások sokkal kedvezôbb egészségi állapotúnak tartják magukat, mint a szakmunkások és az általános iskolai végzettséggel rendelkezôk (3. ábra). Az OLEF 2000 és 2003 eredményei is hasonló tendenciát jeleznek. Míg az OLEF 2000 szerint a legfeljebb általános iskolát végzettek 29,6%-a (2003-ban 31,6%) vélte egészségi állapotát rossznak vagy nagyon rossznak, addig az érettségizettek körében ez az arány mindössze 8,2% (2003-ban 10,0%), a felsôfokú iskolai végzettségûek esetében pedig 7,5% (2003-ban 7,0%). Gazdasági aktivitás A KSH Idômérleg-vizsgálat szerint a gazdaságilag aktív népesség, a tanulók és a GYES-en, GYED-en lévô kismamák a várakozásoknak megfelelôen, saját értékelésük szerint a legjobb egészségi állapotúak. A rokkant nyugdíjasok egészségi állapota bár életkorukat tekintve még az aktív korba tartoznak a foglalkoztatottakhoz képest számottevôen rosszabb: több mint 50%-uk sorolta magát a legkedvezôtlenebb egészségi állapotú csoportba. A rokkant nyugdíjasok vélt egészsége azonban még az öregségi nyugdíjasokénál is lényegesen kedvezôtlenebb (4. ábra). 5 18