A romantika Mi a romantika?
Ez nem a romantika. Akkor hát h t mi? a a francia roman szó jelentése: regény az angol romance szóé óé: : lovagregény romance>romantic:: festői i táj, t regényes jellem
A romantika: stílusir lusirányzat a klasszicizmust követi, vele egy ideig párhuzamosan él forrása a francia forradalom után Nyugat-Európában jelentkezőtársadalmi kiábrándulás, csalódás a híres józan észben az irodalomban fejlődött ki először hirdeti a művész m teljes szabadságát, az egyénis niség és s az érzelmek kultuszát legfőbb ihletforrása a képzelk pzelőerő,, a fantázia menekül l a jelenből l a múltba, m fölfedezi f a nemzeti múltat, m lelkesedik a középkorért, rt, illetve a keleti kultúrákért rt szánd ndékolt töredt redékesség mítoszok át/ t/újraértelmezése követelmény az eredetiség, ehhez forrásul szolgálhat lhat a népmn pművészet keveri a műfajokat, m műnemeket kedveli az irreálist, a különöst, k a váratlant, v a széls lsőségeket, a kontrasztokat, a túlzt lzást mozgalmasság elszakad a hétkh tköznapiságtól: pátosz, p ünnepélyesség, zeneiség, festőis iség jellemzi
Friedrich: A vándor a ködtenger felett 1818
Friedrich: A holdat nézőférfi és nő 1830-35
Géricault: A Medúza tutaja (1818-19)
Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1831)
Madarász Viktor: Hunyadi Lászlóa ravatalon (1859)
Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése (1870)
Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (1842)
Izsó Miklós: Búsuló juhász (1826)
A fóti katolikus templom
Liszt Ferenc (1811-1868) Erkel Ferenc (1810-1893) Verdi (1813-1901) Liszt Ferenc (1811-1868) Schumann (1810-1856) Chopin (1810-1849) Schubert (1797-1828)
Shelley: Óda a nyugati szélhez fordította: Tóth T Árpád I Nyugati nyers Szél, Ősz sóhaja, vad! Te láthatatlan! jössz, és mintha mord varázsl zsló űzne szellemrajt, szalad a sárgas éjszín s lázpiros csoport: a pestises lombok holt népe-te, kinek szekere téli sutba hord sok szárnyas magvat, hűs sötétbetbe le, aludni,, mint a test, mely sírba dőlt, míg azúr húgod,, a Tavasz szele megint kürtjébefú,, s riada föld, s édes bimbóny nyáj legel a napon s völgyet-hegyet színs illat lelke tölt; Vad Szellem! száll lló, élőmozgalom! ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom! II Te, kinek-míg azég reng-áram ramán omló felhő,, mint hullt lomb, andalog, hullatja busa ága: Mennys Óceán s zápor zuhan,, s villám, búsangyalok, s kibomlik már kékutadtág legén mint vad menád-haj hajs szikrázik ziks lobog azég aljától, hol kihúnyt nyta fény azég ormáig a közelgető vihar sörénye! -Óh,, Te, a szegény évgyászdala szdala, ki zengsz, míg rest tető gyanánt ntazéj,, e roppant sírhalom borulkörüls bús boltját reszkető páráid terhelik,, s a hűsfalon vakvízs tűzs jégtörát! -óh, halld dalom.
III Ki felvered nyár-álm lmábóla kék Földközi-tengert, mely lustán pihen kristályos habverés közt fekve rég habkő fokoknál, Baiae öbliben, s álmában agg kastélyok tornya ring a hab sürűbb napfény nyén égve lenn, s azúr moszats virág lepi be mind, oly szép, hogy festve sem szebb-óh, te Szél, ki jössz,, s Atlant vad vízrónája ing s fenékig nyílik s látszik lent a mély tenger-vir virágs mit az iszap bevon: a vízi vak lomb, mely zöldelni fél, mert hangod csupa sápadt borzalom, melytől remegs széthull thull-óh, halld dalom! IV Ha lomb lehetnék,, s vinnél, bús avart, vagy felhő, szárnyaid közt lengeni, vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard, szabad, majdnem miként Te s adsz neki erőt, erősúr! -vagy ha csak kora kamaszidőmnek mnek térne gyermeki víg lelke vissza, óh, ég vándora! Midőn társad valéks hivém: elér a léleks túlröpül-óh, tánsoha nem zengne jajszóm, mely most esdve kér: ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt nt, mert tövisekre buktam,, s hull a vér, s zord órák súlyahúzs lánccal fon át, lelked szabad, vad, büszke rokonát!
V Legyek hárfád, mint hárfád a vadon, hullólombvagyokénis, nekimélj! Ha vad zenéd felzúdul szabadon, lombs lélekhaddkisérjeőszi, mély dallal, melyédes, bárfáj-óh, tezord lélek, légylelkem, éns te: egyszemély! Holt szellemem a Tér ölén sodord, tört lombként, melytől sarjad újra más! S dalom égő zenéjét messzi hordd, mint oltatlan tűzhelyről a parázs röpül, óh, szórdszét, holcsakember él! Ajkam szavából prófétás varázs kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél! késheta Tavasz, ha máritta Tél?