1. oldal (összes: 5)
Az albínó mamutfenyők tűi nem tartalmaznak zöld színtesteket, ezért sárgásnak vagy fehérnek látszanak. Fotó: Cole Shatto/Wikipedia 2. oldal (összes: 5)
A legéletképesebb példa a növények között az albínó mamutfenyő. Egy genetikai mutáció miatt nem képesek klorofillt termelni, emiatt a tűik fehérek vagy halvány sárgák a tipikus zöld szín helyett. A klorofillhiány általában azonnali halálos ítéletet jelent a legtöbb növénynek, de ezek az örökfehérek rendelkeznek egy speciális trükkel, ami segíti a túlélésüket: ez a parazitizmus. Amennyiben elég közel sikerül kihajtaniuk egy egészséges, nem-albínó mamutfenyőhöz (általában a szülőfájukhoz), képesek belegyökerezni az egészségesebb egyedbe, és elszívni tőle a fontos fotoszintézisből származó tápanyagokat. Ha felszínesen nézzük, úgy hangzik, hogy ezeknek a fáknak remekül megy a sora, de a valóság az, hogy ennek az ingyenélő stratégiának is megvannak a maga kihívásai. Még akkor is, ha a legegészségesebb fából szívja el a tápanyagot, a legtöbb albínó mamutfenyő gyenge és alultáplált, emiatt a legtöbbjük úgy néz ki, mint egy haldokló karácsonyfa. Az albínó mamutfenyők titkának felfedése 3. oldal (összes: 5)
4. oldal (összes: 5)
Az albínó példányok összegyűjtik a méreganyagokat, és ezzel segítik a többi fa túlélését. Fotó: WolfmanSF/Wikipedia Egy még ritkább variációja ennek a genetikai mutációnak a kiméra albínó mamutfenyő, melynek a lombkoronájában együtt vannak egészséges, zöld szövetek és gyengébb albínó szövetek is. Ami még figyelemreméltóbb a kiméra mamutfenyőkkel kapcsolatban, hogy két különböző DNS készlettel rendelkeznek, ami olyan, mintha két különböző ember élne egy testen belül. Ezek annyira ritka fák, hogy Kalifornia több millió hektárnyi mamutfenyő erdeiből is mindössze 10 kiméra egyed ismert. Egy 2014-es National Geographic cikkben, mely egy kiméra példány megmentéséről szólt a kaliforniai Cotati-ban, a Colorado-i Egyetem botanikus diákja, Zane Moore felvetése szerint lehetséges, hogy az albinizmus egy adaptív evolúciós válasz a külső környezeti erőkre. Az albínók általában a mamutfenyők átmeneti zónájában vannak, és mindegyik stresszesnek tűnik. Úgyhogy az egyik elmélet szerint az albinizmus a stresszhez való alkalmazkodás. Szokatlan mennyiségű fiatal albínó csemetét láttunk feljönni, aminek az oka lehet a keleti részeket és Kaliforniát sújtó szárazság. Úgy tűnik, hogy Moore ráérzett valamire. Két évvel később Moore aki azóta phd hallgató Davisben, a California-i Egyetemen felfedezte, hogy az albínó mamutfenyők tűiben magas a nehézfémek koncentrációja, mint a nikkelé vagy a rézé. Úgy tűnik, hogy az albínó mamutfenyők felszívják a talajból és tárolják a szennyezőanyagokat, ezzel távol tartva őket a többi, egészséges mamutfenyőktől. Tulajdonképpen saját magukat mérgezik meg mondta Moore a Mercury News-nak. Olyanok, mint egy máj vagy vese, ami kiszűri a mérgező anyagokat. Amíg az új tanulmányok nem adnak választ a mamutfenyők közötti albinizmusra, a toxinok kiszívása a talajból egyértelműen potenciális stressz-forrás az önfeláldozó fák számára. A fák védelme Mint más ritka és ősi fáknál, az albínó és kiméra mamutfenyők pontos helyszínét is titokban tartják annak érdekében, hogy életben maradjanak. Ha valaki mégis vetne egy pillantást ezekre a kísértetfákra, több po rendelkezésére áll a kaliforniai Humboldt Redwoods és a Henry Cowell Redwoods állami parkokban. Szerző: Fordította: Gál Enikő Közzététel ideje: 2017. 10. 02., hétfő, 16:38 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2017/10/02/az-albino-mamutfenyokmisztikus-vilaga 5. oldal (összes: 5)