KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE
KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE A Magyar Országos Közjegyzői Kamara szakmai folyóirata 2015 / 1. szám 2015. január / február 5. oldal Juhász Gábor Az örökhagyó szabad rendelkezési jogának korlátjaként megjelenő kötelesrész a spanyol jogban (II. rész) 14. oldal Molnár Judit Elköltözött vagy a címzett ismeretlen A kötelezett menekülési lehetősége a fizetési meghagyásos eljárásban 26. oldal Bodzási Balázs Háromoldalú jogviszonyok a zálogjog körében 44. oldal Szőcs Tibor Az állampolgárság szerepének változása a nemzetközi öröklési viszonyok terén, különös tekintettel a küszöbönálló reformra 54. oldal Sajtószemle 61. oldal Summary I Zusammenfassung I Résumé
Kiadja a Közjegyzői Akadémia Nonprofit Kft. Felelős vezető: dr. Szalma-Kovács Anikó ügyvezető Alapító főszerkesztő: Charmant Oszkár fiumei királyi közjegyző (1895) Felelős kiadó és a szerkesztőbizottság elnöke: Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke Főszerkesztő: Rokolya Gábor A szerkesztőbizottság tagjai: Böröcz Helga, Harsági Viktória, Juhász Ivett, Orosz Árpád, Steiner Erika, Szőcs Tibor, Varga István Lapterv: Kiss István Előfizetési díj egy évre: 11000 Ft A folyóirat előfizethető a kiadó címén A lap kéthavonta jelenik meg A Közjegyzők Közlönye tartalma a szerzői jog által védett információt tartalmaz. A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez, felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.
JUHÁSZ GÁBOR Az örökhagyó szabad rendelkezési jogának korlátjaként megjelenő kötelesrész a spanyol jogban II. rész A kötelesrészre vonatkozó spanyol szabályozással foglalkozó tanulmányom korábbiakban megjelent része a spanyol polgári törvénykönyv, a Código Civil pozitív normáit helyezte a központba bemutatván többek között a kötelesrészre jogosultak körét, a kötelesrész mértékét, alapját, érinthetetlenségét, elvesztésének a kitagadásnak eseteit. Ezen jogintézmény azonban egyes spanyol Autonóm Közösségekben (Comunidad Autónoma) eltérő szabályozást nyert, így jelen keretek között érdemes megvizsgálni, hogy a Código Civil normái miként élnek együtt ezekkel a jogszabályokkal, milyen kapcsolódási pontok léteznek, illetve milyen hatással lehetnek azok a Código Civil esetleges reformjára nézve. Kiindulópontként leszögezhető, hogy ezeken a saját polgári jogi normák (derechos forales) megalkotására és alkalmazására kiváltsággal rendelkező területeken a fejlődés iránya a Código Civil szabályozásánál nyíltabb szisztémák felé vezetett, mivel valamennyi törvényhozás az örökhagyó számára nagyobb szabadságot biztosít a vagyonáról való rendelkezés tekintetében, bár többségében elismerik a leszármazók, felmenők és a túlélő házastárs kötelesrészre való jogosultságát. 1 Csupán két területen találkozhatunk az örökhagyó abszolút rendelkezési szabadságával: Baszkföld azon városaiban és falvaiban, ahol a Fuero de Ayala van hatályban, valamint Navarrában. Habár a kötelesrész jelenlegi koncepciója alapvetően megegyezik a különböző öröklési szabályrendszerek anyagi jogaiban az egyes Autonóm Közösségekben, a pozitív normák szintjén viszont lényegi eltérések mutatkoznak, mivel nem egységes a megközelítés, különböző aspektusok érvényesülnek. Némelyik rezsim a kötelesrészre jogosultak körét kiterjeszti a családtagok különböző kategóriájára (a spanyol polgári törvénykönyvben ezek a leszármazók, felmenők, és a túlélő házastárs), miközben más korlátozó rendszerekben (pl. az aragóniai szabályozás) kizárólag a leszármazók tartoznak ebbe a körbe. A kötelesrészre jogosultaknak különböző kategóriái léteznek (leszármazó, felmenő, házastárs), és míg egyes csoportok kizárják egymást, mások egymás mellett léteznek, vagy egymással konkurálnak. A kötelesrész mértéke sem egyezik meg a különböző spanyol szabályozásokban. Vannak rendszerek, ahol kötött a teljes hagyatékhoz viszonyított hányada, függetlenül a kötelesrészre 1 Eva María Polo Arévalo: Concepto y Naturaleza Jurídica de la Legítima en Derecho Sucesorio Español: Precedentes y Actualidad, Madrid, 2013., 351.p. 5
jogosultak számától (Aragónia, Katalónia, Código Civil). Más rendszerekben azonban ezen hányad a kötelesrészre jogosultak számától függően változik, mint pl. a Baleár-szigetek Polgári jogának Kompilációjában. Néhány szabályozási rendszerben a hányad egyenlő az összes kötelesrészre jogosulti csoportra vonatkozóan, mint például a katalán jogban, a spanyol Código Civilben azonban változó az eltérő rokoni fokoknak megfelelően. Egyes szabályok valamennyi kötelesrészre jogosult részére egyéni hányadot juttatnak, míg másokban a kötelesrészt a kötelesrészre jogosultak csoportjának jogosultságaként fogják fel, amely vagy a csoport egyik tagját illetheti meg kizárólagosan, vagy a csoport tagjai között lehet felosztani egyenlő vagy egyenlőtlen mértékben. A fentiek mellett vegyes rendszer is létezik: a Código Civilben a leszármazók kötelesrésze vegyes természetű, hiszen a szigorúan vett kötelesrészi hányad (legítima estricta) egyéni és egyenlő mértékű, míg a másik hányad, az örökrész növelésének (mejora) része kollektív és bármelyik leszármazó részére lehet juttatni. 2 Aragóniában azonban az egész kötelesrészi hányad kollektív, a katalán öröklési kódexben pedig a kötelesrész egyéni és egyenlő mértékű. A kötelesrész a hatályos spanyol jogi normákban Ezen rövid bevezető után a pozitív normák ismertetésére térnék át. Napjainkban Spanyolországban a kötelesrész jogintézménye a következő jogszabályokban került rendezésre: A spanyol Código Civilben, mely törvénykönyv kizárólagosan alkalmazandó Spanyolország azon területein, ahol nem létezik saját polgári jogi törvény. A kiváltságokkal rendelkező területeken (territorios forales) pedig előírják a Código Civil szabályainak mögöttes alkalmazását. Így rendelkezik a Código Civil 13. (2) bekezdése, és különböző módokon egyes spanyol Autonóm Közösségek polgári törvénykönyvei is, melyek párhuzamosan érvényesülnek Spanyolország területén, kivéve Katalóniát. Az Aragóniai törvényhozás által 1/2011. március 22. napján elfogadott Aragóniai Szokásjogi Kódexben, mely az 1/1999. február 24. napi törvényből a halál esetére szóló öröklési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket tartotta fenn, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1967. április 8. napján promulgált Aragóniai Polgári Jogi Kompiláció második könyvét. Az aragóniai törvény 1. (2) bekezdése alapján a Código Civil rendelkezései mögöttes szabályokat jelentenek, kizárólag létező aragóniai normák hiányában és az aragóniai alapelvekkel összhangban alkalmazható. A Baleár-szigetek Polgári jogának Kompilációjáról szóló 79/1990. szeptember 6-ai törvényben, mely módosította a Baleár speciális Polgári Jogi Kompilációról szóló 5/1961-es törvényt, és amely 1. (3) bekezdésében szintén a Código Civil mögöttes szabályi jellegét rögzíti. Az öröklésről szóló 10/2008. július 10-én kelt törvényben, mely a Katalán Polgári Törvénykönyv negyedik könyvét képezi. A törvény céljáról szóló rendelkezés megállapítja, hogy a törvény a katalán öröklési jog autonóm, teljes és átfogó normáit tartalmazza, 2 Alfredo Sánchez-Rubio García: La Legítima, En: Manual de derecho civil aragonés, Zaragoza, 2008., 569.p. 6
a Kompiláció 1. értelmében kizárt a Código Civil közvetlen vagy mögöttes szabályként való alkalmazása Katalóniában. A Galíciai Polgári Jogról szóló 2/2006. évi törvényben, melynek 3. -a kimondja, hogy a Código Civil és egyéb közös polgári jogi szabályok a galíciai szokásjog és polgári jogi törvények hiányában alkalmazhatók, feltéve, hogy azok a normák nem ellenkeznek a galíciai jogi szabályozás alapelveivel. Az 1/1973. március 1-jei törvényben, mellyel Navarra Polgári Jogi Kompilációja került elfogadásra és amelyet módosított az 5/1987-es Szokásjogi Törvény. Ez utóbbi úgy rendelkezik, hogy a Código Civil a Kompiláció és a navarrai joghagyomány mögöttes szabályaként alkalmazandó, de csak azokban az esetekben, amikor azt a törvény kifejezetten előírja. A Baszkföld Polgári Szokásjogáról szóló 3/1992. július 1-jei törvényben. A törvény meghatározza területi hatályát és a Código Civil szubszidiárius jellegét rögzíti. A Código Civil kötelesrészre vonatkozó rendelkezései azonban közvetlenül alkalmazandók a Gipuzkoához tartozó területeken, Álavában ott, ahol a Fuero de Alaya nem alkalmazandó, és Bizkaia azon területein, mely a törvény 6. (9) bekezdésében nem került kizárásra. Spanyolország egyes területein hatályban lévő polgári törvénykönyvek kötelesrészre vonatkozó szabályai A Spanyolország területén hatályban lévő kötelesrészt szabályozó jogszabályok ismertetését követően áttérnék az egyes Autonóm Közösségekben (Comunidad Autónoma) hatályban lévő polgári joganyag kötelesrészre vonatkozó rendelkezéseinek bemutatására. A) Aragónia (1/2011. március 22-ei Kódex) Az aragóniai szabályozás a kötelesrészt kollektív jogosultságként értelmezi, azt bármely leszármazóra lehet hagyni rokoni foktól függetlenül, azonban azzal a feltétellel, hogy ezeket határozottan meg kell jelölni. Nincsen más kötelesrészre jogosult csoport, csak a leszármazóké, akik részére a hagyatéki vagyon fele van kijelölve, és a szabályozás koncepciója a Código Civilt követi a kötelesrész természetét illetően, amikor azt pars bonorumként kezeli. Az aragóniai jog legfőbb nóvuma, hogy kollektív kötelesrészt intézményesít és széles lehetőséget biztosít az örökhagyó számára, hogy azt a kötelesrészre jogosultak csoportján belül elossza, akár az összes leszármazó között egyenlő részben, akár egyenlőtlenül, sőt akár kijelölve közülük egyet, még olyan személyt is, aki a legtávolabbi rokoni fokban van az örökhagyótól. Ezen rendszer eredete az aragóniai II. Jakab által 1307-ben összehívott gyűlésre vezethető vissza, ahol a bárók, nemesek, katonák azt kérelmezték, hogy ne legyenek a szigorú egyenlőséghez kötve gyermekeik kötelesrésze tekintetében, hogy vidéki birtokaikat jobb állapotban lehessen fenntartani. Ezt a relatív szabadságot 1311-es Fuero de Daroca kiterjesztette a polgárokra is. 3 3 María Mercedes Bermejo Pumar: Legítimas, Instituciones de derecho privado Tomo V Sucesiones Volumen 3 Las atribuciones legales, Civitas, 2005. 127.p. 7
Az aragóniai Kódex szerint, ha az örökhagyó a kollektív kötelesrész tekintetében nem rendelkezett volna, akkor azt úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyóval közelebbi rokonsági fokban lévő kötelesrészre jogosultak között kell egyenlően elosztani: tehát a gyermekek között, illetve valamelyik gyermek idő előtti elhalálozása, jogszerű módon történő kitagadása esetén, ezek leszármazói között fejenként egyenlő részben. B) Baleár-szigetek (79/1990. szeptember 6-ai törvény) A Baleár-szigetek Polgári Jogának Kompilációjáról szóló jogszabály teljes mértékben eltérő szabályozást tartalmaz egyrészről Mallorca és Menorca, másrészről Ibiza és Formentera szigetére nézve. Ez az eltérés nemcsak a kötelesrészre jogosultak személyében figyelhető meg, hanem a kötelesrész jogi természete is abszolút eltér a szigeteken. Mallorcán és Menorcán a kötelesrész, mint pars bonorum került intézményesítésre a törvény 48. -a értelmében. Itt a kötelesrész a megörökölt vagyon része, melyet a hagyatéki vagyontárgyakkal kell kielégíteni (bár megengedett a készpénzben történő kiegyenlítés is), és amelyet az örökhagyó bármilyen jogcímen juttathat részükre. Ezzel szemben a törvény 81. -ában szabályozott kötelesrész Ibizán és Formenterán pars valoris bonorum, vagyis valamennyi hagyatéki vagyont érintő dologi teherrel biztosított kötelmi igény. A követelhető hányad tehát ezeken a szigeteken értékben meghatározott és azt vagyontárgyakban vagy pénzben lehet konkretizálni. 4 A kötelesrészre jogosultak sem esnek egybe ezeken a szigeteken, amíg Mallorcán és Menorcán a gyermekeket és leszármazókat, a szülőket és a túlélő házastársat ismerik el annak, Ibizán és Formenterán a házastárs nem minősül kötelesrészre jogosultnak. Megegyezik a szabályozás abban a tekintetben, hogy a kötelesrész változó mértékű a gyermekek számától függően. Ha négy vagy kevesebb gyermek maradt az örökhagyó után, akkor a kötelesrész a hagyaték egyharmad részét éri el, míg ha négynél több gyermek maradt, akkor a felét. Mallorcán és Menorcán a szülőket a törvény 43. és 44. -a kötelesrészre jogosultként ismeri el a hagyaték egynegyed része tekintetében. Házasságból született gyermek esetében a szülei kötelesrészre jogosultak, örökbefogadás esetén az örökbefogadó szülőt kell annak tekinteni. Abban az esetben, ha ezek a szülők konkurálnak egymással, akkor a kötelesrészt felefele részben kell megosztani közöttük, ha valamelyik szülő elhalálozna, akkor ezzel a túlélő társa része növekszik. 5 Mallorcán és Menorcán a túlélő házastárs kötelesrészre jogosult, amennyiben ténylegesen vagy jogerős döntés alapján nem él külön az örökhagyótól, kötelesrészének mértéke pedig a hagyatéki vagyon feléig terjedő haszonélvezeti jog, ha gyermekek is maradtak. Ha szülők maradtak, akkor a haszonélvezeti jog a hagyaték kétharmadán illeti meg, más esetekben az egész hagyatékra vonatkozik a haszonélvezeti jog. 4 María Mercedes Bermejo Pumar: Legítimas, Instituciones de derecho privado Tomo V Sucesiones Volumen 3 Las atribuciones legales, Civitas, 2005. 128.p. 5 Eva María Polo Arévalo: Concepto y Naturaleza Jurídica de la Legítima en Derecho Sucesorio Español: Precedentes y Actualidad, Madrid, 2013., 361.p. 8
C) Katalónia (10/2008. július 10-ei törvény) A katalán szabályozásban a kötelesrészre jogosult egy törvényileg meghatározott juttatásra jogosult, mely vagyoni értéket képez, és bármilyen jogcímen kielégíthető. A kötelesrészt közvetlenül a törvény 351. -a biztosítja, nincs szükség külön elfogadásra. A kötelesrészre jogosult nem örökös, nem felel a hagyatéki tartozásokért, hanem arra van jogosultsága, hogy a végrendeleti juttatáskor figyelembe vegyék, illetve a végrendeletben említésre kerüljön. Beszámítható vagyon hiányában, vagy ha a végrendeletben nem történt említés róla, akkor a kötelesrészre jogosult a kötelesrészét követelheti. A törvényben meghatározott kivételekkel, csak az a kötelesrészre jogosult leszármazó kérheti a végrendelet érvénytelenségének megállapítását, akit az örökhagyó mellőzött végrendeletében (367. ). Az örökös személyesen felel a kötelesrész kielégítéséért, mégpedig saját vagyonával. A kötelesrészre jogosult nem követelheti közvetlenül a vagyontárgyakat, tulajdoni igényt nem támaszthat. A kötelesrészt Katalóniában kötelmi jogi igényként szabályozzák, mint pars valoris-t, és a hagyaték értékének egynegyedéig terjed 6, függetlenül a kötelesrészre jogosultak számától és a rokonsági foktól (355 356. ). Minden esetben individuális, nem létezik a kötelesrészre jogosultak között növedékjog. Katalóniában a kötelesrészre jogosultak elsősorban a gyermekek, illetve az örökhagyó előtt elhalálozott, törvénynek megfelelően kitagadott vagy érdemtelen gyermekek leszármazói, ezeknek hiányában a szülők, a többi felmenő azonban nem minősül kötelesrészre jogosultnak. A túlélő házastárs konkurál mind a két kötelesrészre jogosulti csoporttal, és amennyiben nem rendelkezik a megfelelő anyagi helyzettel, az aktív hagyatéki vagyon egynegyedére tarthat igényt szükségletei kielégítése érdekében. Ennek meghatározásakor viszont figyelembe kell venni az együttélés során fenntartott életszínvonalat, egészségi állapotát és a hagyatéki vagyont is (452. ). D) Galícia (2/2006. évi törvény) A galíciai szabályozás a katalánnál világosabban fogalmaz a Galíciai Polgári Jogról szóló törvény 240. és 249. -aiban amikor akként rendelkezik, hogy a kötelesrészre jogosultak az örökhagyó által bármilyen jogcímen juttatott vagyoni juttatásra jogosultak olyan formában, ahogyan azt a törvény meghatározza, és a kötelesrészre jogosultaknak nincs tulajdoni igényük a kötelesrész követelésére, hanem hagyatéki hitelezőknek kell őket tekinteni. Ugyancsak a katalán szabályozáshoz hasonló, hogy a kötelesrész mértéke az örökhagyó halála pillanatában meglévő hagyaték értékének egynegyed része, melyből előzetesen levonásra kerülnek az örökhagyó tartozásai, ápolásának, eltemetésének költségei, illetve betudásra kerülnek az örökhagyó által nyújtott ajándékok. Galíciában kötelesrészre jogosultak a gyermekek, illetve az örökhagyó előtt elhalálozott, törvénynek megfelelően kitagadott vagy érdemtelen gyermekek leszármazói, továbbá a túlélő házastárs, ha az életközösség nem szakadt meg közöttük (253. ). 6 IV. Pedro aragóniai király (1336 1387) és Barcelona grófja által 1343-ban Barcelona városa részére kiadott rendeletben került először így szabályozásra. 9
E) Navarra (1/1973. március 1-jei törvény) Habár a Navarra-i Polgári Jogi Kompiláció elismeri a meghatározott örökösök részére juttatott kollektív kötelesrész intézményét, a valóságban azonban ez puszta formális juttatást jelent, a törvény 267. -a szerint nincs követelhető vagyoni tartalma, pusztán signum exheredationisként értelmezhető. 7 Ennek ellenére a navarrai jogalkotó elismeri a túlélő házastárs javára az úgynevezett törvényes haszonélvezeti jogot az örökhagyó halála pillanatában meglévő valamennyi dolgon és jogon. F) Baszkföld (3/1992. július 1-jei törvény) A baszkföldi polgári jogról szóló törvény három eltérő szabályozási rendszert foglal magában. 8 A Código Civil rendelkezéseit a Gipuzkoára vonatkozó eltérésekkel a caseríokra 9 vonatkozóan, a Fuero de Bizkaia-t, mely a germán fenntartás intézményét alkalmazza és a Fuero de Ayalát, amely a teljes rendelkezési szabadság elvét teszi magáévá. Bizkaiában, ahol saját szokásjog (Fuero) van hatályban, a kötelesrészre jogosult személye kiválasztható a rokonsági fok szerinti csoportot figyelembe véve. A baszk szokásjog kötelesrésze úgy határozható meg, mint az örökhagyó vagyonának hányada, tehát hagyatéki vagyontárgyak képezik. Ennek ellenére a kötelesrész túllépése szükségtelenné teszi annak a kérdésnek a felvetését, hogy milyen jogcímen kapták a kötelesrészt, melynek mértéke négyötöd rész és csak egynegyed rész marad szabad rendelkezésre, ha nem nemzetségi vagyontárgyakról van szó. A Bizkaiában érvényesülő kötelesrész másik különlegessége ennek az elvnek az együttélése a nemzetségi elvvel (troncalidad), mely az élők közötti és a halál esetére szóló viszonyokat is érinti. Ez olyan szisztéma, amely a vagyontárgyak származását követi, ha az örökhagyó bizkaiai születésű volt, független attól, hogy a halál pillanatában hol élt. A nemzetségi elv a kötelesrész és más öröklési jogi alapelv korlátját képezi és a vagyon családi jellegének védelmeként érvényesül (17. ). A bizkaiai jog egyik legérdekesebb attribútuma, hogy a kötelesrészre vonatkozó szabályozás figyelembe veszi a nemzetségi öröklést. 10 Szükségszerű örökösöknek minősülnek a leszármazók (örökbefogadottak szintén), másodsorban a felmenők a nemzetséghez tartozó vagyontárgyak tekintetében, továbbá annak a felmenője, akitől a nemzetségi vagyontárgy származik, illetve ennek hiányában negyedíziglen a nemzetségi oldalági örökösök. A túlélő házastársat haszonélvezeti jog illeti meg. Ahol a Fuero de Ayala 11 a hatályos jog, ott nem létezik materiális kötelesrész és tulajdonképpen formális sem a jogszabály legutóbb módosított 135. -a alapján. A Fuero de Ayala a végrendelkezés, meghagyás, ajándékozás útján való rendelkezés szabadságát ismeri el, az örökhagyónak teljes szabadsága van abban a tekintetben, hogyan szeretné a hagyatékot megosztani. 17 Roca Sastre: Estudios de Derecho privado, vol. II. 132.p. 18 Horacio Galicia Aizpurua: Legítima y troncalidad: la sucesión forzosa en el derecho de Bizkaia, Valencia, 2002., 295 324.p. 19 Baszkföldön elterjedt tradicionális építkezési forma, vidéki lakóhely, ahol főként mezőgazdasági termelést folytatnak. 10 Celaya Ibarra: El apartamiento en el Fuero y en la Compilación de Derecho civil de Vizcaya, 1959. 432.p. 11 A Fuero de Ayala a XIV. századból származik, és személyi hatálya csak Amurrio, Okondo, Aiara és Mendieta városok, valamint Retes de Tudela, Santa Coloma és Sojoguti falvak lakosaira terjed ki. 10
A kötelesrész jogintézményének kritikája a spanyol közjegyzők szemszögéből Ahogy arra korábban utalás történt, a fent részletesen taglalt Autonóm Közösségek anyagi jogában megfigyelhető, hogy a kötelesrészre vonatkozó szabályozás az örökhagyó rendelkezési jogát kisebb mértékben korlátozza, illetve egyes területeken ez a rendelkezési jog korlátlan. Ezen okból kifolyólag a mai spanyol közjegyzőség berkein belül a közelmúltban több alkalommal felmerült az igény a Código Civil kötelesrészre vonatkozó rendszerének módosítására vonatkozóan. A Madridi Közjegyzői Kamara által 2009. május 21-én rendezett szakmai konferencia is napirendre tűzte a kérdést, illetve spanyol közjegyzői periodikákban is olvashatók cikkek e tárgykörben. Roberto Blaquer Uberos felhívta a figyelmet arra, hogy a közelmúltban Európában három reform is született a kötelesrészre vonatkozó szabályozás kapcsán, mégpedig a holland, francia és német jogban. Hollandiában felhagytak a fenntartás intézményének hagyományos francia mintájával, és a kötelesrész német modelljéhez igazodtak, amikor azt kötelmi jogi igényként intézményesítették, jelentősen csökkentve ezzel a kötelesrészre jogosultak jogosultságait. Németországban a reformot a Német Alkotmánybíróság 2005. április 19-ei határozata befolyásolta, amelyben kinyilvánították, hogy a kötelesrész alkotmányos védelemben részesül, ily módon véget vetve annak az egyes szakemberek által erősen támogatott gondolatnak, hogy a kötelesrész intézményét el kellene törölni. A német reform sem a kötelesrész mértékét, sem a kötelesrészre jogosultak körét nem érintette, kizárólag a kitagadás okait szándékozott bővíteni és rugalmasabbá tenni, illetve azon személyek részére igyekezett jogosultságokat biztosítani, akik az örökhagyó megfelelő ellátásáról gondoskodnak. Franciaországban a kötelesrészt melynek itt fenntartás (reserva) a terminológiája erős kritikák érték, és a jogintézmény a 2006. évi reform által jelentős változáson esett át. Megszüntették a felmenők kötelesrészét, melyet gazdasági nézőpontból kontraproduktívnak minősítettek. A leszármazók kötelesrészre való jogosultságát fenntartották, viszont számos módosításon esett át az is, különösen az öröklési szerződés német jogban meglévő intézményének átvételével. A fenti európai megoldásokkal szembesülve spanyol szakmai körökben rámutattak, hogy a Código Civil kötelesrészre vonatkozó rendszere kisebb módosításoktól eltekintve annak 1889-es kihirdetésétől kezdve szinte változatlan, vagyis jogalkotási nézőpontból a kötelesrész érinthetetlennek tűnik. A XXI. század spanyol társadalmának karaktere azonban teljes mértékben eltér a XIX. századétól, különösen az élethossz és a családi formák sokszínűsége szempontjából. Spanyolországban a várható élettartam az utóbbi száz évben megduplázódott, vagyis a Código Civil hatályba lépésekor az emberek átlagban ötven éves koruk előtt elhaláloztak, jelenleg pedig egyáltalán nem ritka a közel száz éves életkor sem. Ez a fejlődés és demográfiai panoráma közvetlenül érinti a család összetételét és formációját, ezen keresztül pedig az oktatási rendszert, a lakáspiacot és a népesség egészségügyi szükségleteit is. Más európai családokhoz hasonlóan a spanyol családok struktúrája is hatalmas változáson ment keresztül a spanyol polgári törvénykönyv legutóbbi, a házasság felbontásáról 11
szóló rendelkezéseinek módosítása óta. Drasztikusan megnőtt a válások száma, a házasságkötések száma visszaesett, és a különböző élettársi közösségek elterjedése figyelhető meg. A mai spanyol jogirodalomban a fentiekre tekintettel több szerző és közjegyző többek között Pablo Gutiérrez-Alviz y Conradi 12 is azt a következtetést vonta le a jövőre nézve, hogy bár a kötelesrész intézményének megszüntetése vagy meg nem szüntetése tekintetében nem kívántak állást foglalni, de azt megállapították, hogy a Código Civil kötelesrészt szabályozó rendszere jelentős módosításokra szorul. A megvizsgált külföldi példák mellett a kötelesrész szisztémájának a társadalmi realitásokhoz való igazításához jó például szolgálhat a Galíciai Polgári Jogról szóló 2/2006. törvény is. Jelenleg a témával foglalkozók a következő módosítások átvételét látnák megnyugtatónak. Elfogadhatónak tartják egyrészt a felmenők kötelesrészének eltörlését abban az esetben, ha túlélő házastárs is maradt. A leszármazók kötelesrészének mértékét leszállítanák a hagyaték egynegyed részére, az örökrész növelése (mejora) intézményének az eltörlésével, ugyanis az elfogadott álláspont szerint az nagymértékben bonyolítja az öröklési viszonyokat. Ez a jogintézmény, mely a spanyol jog sajátossága, teljes mértékben szükséges volt, amikor a kötelesrész mértéke még négyötöd részre terjedt ki, mint a Código Civilt megelőző szabályozásban vagy a jelenleg hatályos normák szerinti kétharmad rész esetén, viszont az egynegyed rész tekintetében már szükségtelennek látják. További javaslatként merült fel a kötelesrész intézményesítése kötelmi jogi igényként, továbbá a kötelesrész kielégítésének későbbi időpontra halasztásának lehetősége, mely nemcsak a gazdasági társaságok egy kézben való megőrzése, hanem a családi lakóhely, illetve más különösen érzékeny vagyoni elemek megőrzése érdekében lehet szükséges. Szintén felmerült az öröklési szerződés elfogadásának, a kitagadás okainak bővítése és rugalmasabbá tétele, és a túlélő házastárs jogosultságai kiszélesítésének gondolata a közösen lakott ingatlan tekintetében. Végezetül említést érdemel, hogy a rendelkezési szabadság liberalizálásának irányába mutathat az Európai Parlament és a Tanács 650/2012. számú EU rendelete 13, melyet 2012. július 4-én fogadtak el. A joganyag a határokon átnyúló öröklési ügyek rendezésének új eszköze, mely az európai állampolgárok részére biztosítja akár harmadik államok anyagi jogi szabályainak alkalmazását a nemzetközi örökösödési ügyekben. Ezek az új normák azon személyek öröklési ügyeiben lesznek alkalmazandók, akik 2015. augusztus 17. napja után haláloznak el. A Rendelet II. fejezetében meghatározott joghatósági szabályai a bíróságokat kötnék, a bíróság fogalmát pedig kiterjesztően kell értelmezni, vagyis ide tartoznak a bíróságokhoz hasonló igazságügyi feladatokat ellátó közjegyzők is. A joghatóság általános kapcsolóelve az örökhagyó halála előtti szokásos tartózkodási helye azzal, hogy kivételes esetben megengedett azon jog alkalmazása, amellyel az örökhagyó nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatban állt. A Rendelet megengedi az állampolgárság szerinti jog választását, 12 Pablo Gutiérrez-Alviz y Conradi: La legítima no es intocable, El notario del siglo XXI., marzo-abril 2009/ N 24. 13 Európai Parlament és a Tanács 650/2012. számú EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.) 12
amennyiben tehát valaki egyszerre több állampolgársággal is rendelkezik, bármelyik jogot választhatja. Az előbb említett joghatósági szabályok pedig az örökhagyó számára elméletben akár lehetőséget biztosíthatnak egy enyhébb kötelesrészre vonatkozó szabályozás megválasztására is. Felhasznált irodalom és forrásjegyzék María Mercedes Bermejo Pumar: Legítimas, Instituciones de derecho privado Tomo V Sucesiones Volumen 3 Las atribuciones legales, Civitas, 2005. Eva María Polo Arévalo: Concepto y Naturaleza Jurídica de la Legítima en Derecho Sucesorio Español: Precedentes y Actualidad, Madrid, 2013. Alfredo Sánchez Rubio García: La Legítima, En: Manual de derecho civil aragonés, Zaragoza, 2008. Roca Sastre, R.M.: Heredero vitalicio sin disposición de la herencia para después de su muerte, Estudios sobre sucesiones. Tomo II., Madrid, 1981. Horacio Galicia Aizpurua: Legítima y troncalidad: la sucesión forzosa en el derecho de Bizkaia, Valencia, 2002. Celaya Ibarra: El apartamiento en el Fuero y en la Compilación de Derecho civil de Vizcaya, 1959. El notario del siglo XXI., marzo-abril 2009/N 24. Código civil (spanyol Polgári törvénykönyv) vonatkozó rendelkezései /Real Decreto de 24 de julio de 1889, disponiendo la publicación en la Gaceta de Madrid de la edición reformada del Código Civil/ 1/2011. március 22. napján elfogadott Aragóniai Szokásjogi Kódex /Decreto Legislativo 1/2011, de 22 de marzo, del Gobierno de Aragón, por el que se aprueba, con el título de Código del Derecho Foral de Aragón/ 79/1990. szeptember 6-ai törvény a Baleár-szigetek Polgári jogának Kompilációjáról /Decreto Legislativo 79/1990, de 6 de septiembre, por el que se aprueba el Texto Refundido de la Compilación del Derecho Civil de las Islas Baleares/ 10/2008. július 10-én kelt törvény az öröklésről, mint a Katalán Polgári Törvénykönyv negyedik könyve / Ley 10/2008, de 10 de julio, del libro cuarto del Código civil de Cataluña/ 2/2006. évi törvény a Galíciai Polgári Jogról /Ley 2/2006, de 14 de junio, de derecho civil de Galicia/ 1/1973. március 1-jei törvény Navarra Polgári Jogi Kompilációjáról /Ley 2/2006, de 14 de junio, de derecho civil de Galicia/ 3/1992. július 1-jei törvény Baszkföld Polgári Szokásjogáról /Ley 3/1992, de 1 de julio, del Parlamento Vasco, del Derecho Civil Foral del País Vasco/ Európai Parlament és a Tanács 650/2012. számú EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.) 13
MOLNÁR JUDIT Elköltözött vagy a címzett ismeretlen A kötelezett menekülési lehetősége a fizetési meghagyásos eljárásban 1. A tanulmány alapját képező eset Egy, a közjegyzői gyakorlatban gyakran előforduló, és a jogosultak igényérvényesítését jelentősen korlátozó probléma képezi jelen tanulmány kiindulópontját. Az eset szerint a jogi képviselő által előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a kötelezett olyan lakcíme (idézési címe) került megjelölésre, melyet a jogosult a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) igazolása alapján jelentett be. A kérelem beérkezését követően a közjegyző végzésében hiánypótlásra szólította fel a jogosultat, mivel a fizetési meghagyás a kötelezett részére nem volt kézbesíthető, mert a posta közlése szerint a bejelentett címről a kötelezett elköltözött. A közjegyző a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 3. -ának (3) bekezdése alapján tájékoztatta a jogosultat, hogy a fizetési meghagyást nem lehet kibocsátani, ha a kötelezettnek nincs ismert belföldi idézési címe. Ebben az esetben a kötelezett elleni igényt csak perben lehet érvényesíteni. A közjegyző felhívta a jogosultat, hogy a végzés kézbesítésétől számított 30 napon belül jelentse be a kötelezett új idézési címét. A jogosult már eredetileg is olyan címet jelentett be, amelyet a KEKKH bocsátott a rendelkezésére, a kötelezettnek egyéb idézhetőséghez szükséges és elégséges adatával nem rendelkezett. Erre tekintettel a jogosultnak két választása maradt a közjegyzői végzésben részletesen ismertetett módok alapján: feladja az igény érvényesítését a fizetési meghagyásos eljárás sikertelensége okán, vagy peres eljárásban érvényesíti a pénzkövetelésre vonatkozó igényét immár az alperessel ismeretlen helyen tartózkodó kötelezettjével szemben, és él a per által biztosított kisegítő lehetőségekkel (hirdetmény, ügygondnok), de vállalva a perrel járó további anyagi terheket is. 2. Az eset kapcsán megjelenő problémák és kérdések A MOKK statisztikái alapján megállapítható, hogy az ügyek 3-4 %-át érintő probléma az, hogy a kötelezett nem a jogosult által megjelölt címen lakik. A kérelmek elutasítása az összes 14
ügy 5 %-át teszi ki, ezen elutasítások nagyobb része kézbesítési problémán alapul. A kézbesítési akadályok az eljárási akadályok között kiemelkedő helyet foglalnak el. 1 Az Fmhtv. részletesen szabályozza a kézbesítés sikertelensége esetén követendő eljárást, olvashatjuk a Kommentárban. 2 Ezen eljárásról a közjegyző hiánypótlás során tájékoztatja a jogosultat. A törvény által szabályozott intézkedések kiindulópontja, hogy kötelezetti belföldi idézési cím birtokában alkalmazható az eljárás. Ha ilyet a jogosult nem jelent be, vagy olyat jelent be, melyen a kézbesítés nem sikeres, akkor az igény perbeli érvényesítését kínálja a törvény. A jogosult helyzetén segíthet jobban mondva segíthetne a KEKKH az általa nyilvántartott lakcím adatokkal. Azonban ez az adatbázis nem naprakész, a kötelezettek egy része olyan lakóhellyel, tartózkodási hellyel szerepel benne, amely már nem áll fenn, a kötelezett pedig utolérhetetlenné válik a jogosult számára. A szabályozás másik problémája, hogy a fizetési meghagyások kézbesítése általában postai szolgáltató igénybevételével történik, amely a kézbesítések sikerességének sikertelenségének jelentős kiszámíthatatlanságát eredményezi a szolgáltatás jellege miatt. A jogosulti oldalon mindezek miatt alapvető kérdésként jelenik meg, hogy ha ismerten olyan kötelezettről van szó, aki hajlamos a rejtőzködésre, érdemes-e a fizetési meghagyásos eljárást igénybe venni. Hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy az Fmhtv. 3. -ának (2) bekezdése alapján az 1 millió forintot meg nem haladó pénzkövetelés néhány kivételes esettől eltekintve kizárólag fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető, és csak ezen eljárás sikertelenségét követően van lehetőség a peres útra. Mindezen problémák a jogosult igényérvényesítését jelentősen akadályozzák, a fizetési meghagyásos eljárási út bezárulhat előtte. Jelen tanulmányban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítés során feloldható-e a kézbesíthetetlenség problémája, rendelkezésre állnak-e jelenleg is olyan szabályok, melyek igénybe vételével javulhat a jogosult helyzete az eljárásban, illetve milyen további szabályozásra, rendelkezések beépítésére lenne szükség a probléma megfelelő orvoslásához. 1 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2012. 266. oldal 2 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez 266. oldal 15
3. A kézbesíthetetlenség, mint alapprobléma A fizetési meghagyás közjegyző általi kibocsátását annak kötelezett részére történő kézbesítése követi. 3 A közjegyző a fizetési meghagyást papír alapon bocsátja ki, melyet papír alapú kézbesítés követ. 4 A papír alapú kézbesítésnek általánosan három módját ismeri az Fmhtv.: postai úton, végrehajtói kézbesítéssel és a jelen lévő félnek történő közvetlen kézbesítéssel. 5 A kibocsátott fizetési meghagyás tekintetében a postai és a végrehajtói mód alkalmazható. A kézbesíthetetlenség okait a postai küldemények esetében a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Pr.) határozza meg 6, és ezek a következők lehetnek. 1. A cím nem azonosítható jelzést alkalmazza a postai szolgáltató képviselője, ha a küldemény címzése vagy címe nem megfelelő, vagy a cím nem létező, továbbá ha a címhely azonosításra nem alkalmas vagy az nem egyértelmű. 7 2. A címzett ismeretlen, amennyiben a címzett a címen nem egyértelműen azonosítható, vagy nem ismert. 8 3. Nem kereste jelzéssel érkezik vissza az irathoz kapcsolt küldemény kísérő irat, amenynyiben a címzett vagy egyéb jogosult átvevő a kézbesítésről szóló értesítésben megjelölt határidő lejártáig a rendelkezésre tartott küldeményért nem jelentkezett. 9 4. Az átvételt megtagadta jelzéssel él a posta, amennyiben a címzett vagy a meghatalmazott a küldemény azonnali átvételétől egyértelmű nyilatkozattal elzárkózik. 10 5. A címzett elköltözött jelzés esetén a postai szolgáltatónak meg kell vizsgálnia, hogy a címzett tett-e az elköltözésre vonatkozó bejelentést vagy nyilatkozatot. 11 6. A kézbesítés akadályozott, ha a küldemény, illetve a kézbesítéséről szóló értesítés hátrahagyása nem lehetséges, nincs rá megfelelő levélszekrény. 12 3 A fizetési meghagyás kézbesítésére ha e törvény eltérően nem rendelkezik a Pp.-nek a keresetlevél kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 16. (1) bek.; A fizetési meghagyás kézbesítése a keresetlevél kézbesítésével esik egy tekintet alá, mivel azonban a meghagyás egyben az eljárás befejező határozata is, közlése az elsőfokú ítélet kézbesítésével is mutat azonos jegyeket. SZÉCSÉNYI-NAGY Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás In VARGA István (szerk.): Polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 820. o. 14 Fmhtv. 26. (1) bek. A közjegyző a fizetési meghagyást elektronikusan is kibocsáthatja és kézbesítteti a félnek, ha e törvény elektronikus kézbesítést ír elő. Jelenleg azonban az Fmhtv. ilyen rendelkezést nem tartalmaz. 15 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 159. o. 16 Pr. 25.. 17 Pr. 25. (1) bek. a.) pont. 18 Pr. 25. (1) bek. b.) pont. 19 Pr. 25. (1) bek. c.) pont. 10 Az ilyen tartalmú nyilatkozat azonban a helyettes átvevő részéről nem eredményez megtagadást és annak jogkövetkezményeit. Ekkor a címzett részére a küldemény érkezéséről értesítőt kell hátrahagyni. Pr. 24. (1) és (3) bek. b.) pont. 11 Ezen nyilatkozat, bejelentés formai és tartalmi követelményeiről lásd: Pr. 26. (3) bek. 12 Pr. 25. (1) bek. f.) pont. 16
7. Kifejezett nyilatkozat, bejelentés alapján jelez vissza a postai szolgáltató a feladó részére olyképpen, hogy a címzett meghalt, megszűnt. A bejelentést halál esetén a hozzátartozónak kell megtenni a Kormányrendelet 26. -ának (3) bekezdése alapján. 13 A fizetési meghagyások végrehajtói kézbesítésére az Fmhtv. 16. -ának (3) bekezdése alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 31/D. -ának alkalmazásával van lehetőség. A végrehajtói kézbesítés részteles eljárási szabályait a 250/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhkbr.) határozza meg. Eredménytelen a kézbesítési végrehajtó eljárása, amennyiben: 1. a végrehajtó megállapította, hogy a címzett nem tartózkodik a kézbesítési helyen (ismeretlen, elköltözött, ott-tartózkodására utaló jel nem található stb.) és a címzett utánküldés szolgáltatás igénylése érdekében bejelentett címének felkutatása nem járt eredménnyel. 14 2. a végrehajtó megállapította, hogy a kézbesítési hely nem létezik (nincs ilyen megjelölésű ingatlan), 3. a címzett meghalt vagy szervezet esetében megszűnt, 4. a végrehajtó a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül azért nem tudott helyszíni eljárást lefolytatni, mert a kézbesítés helye időjárási, földrajzi, biztonsági stb. okból megközelíthetetlen. 15 A kézbesítés sikertelenségének okai a két kézbesítési mód esetében sok átfedést mutatnak, tartalmilag azonos kategóriákkal dolgoznak, azaz hasonló akadályokkal találkozik a postai kézbesítő és a kézbesítési végrehajtó az eljárása során. Cím beazonosítása: mindkét kézbesítés alapvető problémája lehet az, ha a küldemény címzése vagy címe nem megfelelő, vagy a cím nem létező (kézbesítési hely nem létezik), továbbá ha a címhely azonosításra nem alkalmas vagy az nem egyértelmű. Technikai akadályok: A postai kézbesítés során kézbesítést akadályozó körülmény lehet az is, hogy a kézbesítéséről szóló értesítés hátrahagyása nem lehetséges, mert nincs rá megfelelő levélszekrény. 16 A végrehajtó számára többletlehetőségként rendelkezésre áll az a megoldás ilyen esetben, hogy a küldeményről más módon hagyjon értesítőt. Szabályszerű az értesítő hátrahagyása akkor is, ha azt a végrehajtó az ingatlan bejáratára, falára tűzve hagyja hátra. 17 Címzett ismeretlen: További probléma, hogy a címhelyen tartózkodó személyek közül kell megállapítani a címzettet. Kézbesítési akadály, ha maga a címzett ismeretlen, amely lehet beazonosítási probléma (a címzett a címen nem egyértelműen azonosítható), vagy a jelen lévő személy kijelenti, hogy a címzettet ezen a címen nem ismeri (nem ismert). Elköltözött: Az ismeretlen címzetthez kapcsolódik az az eset is, ha a kézbesítő a címhelyen olyan információt kap a címzett személyről, hogy az elköltözött. Ekkor a címhelyen található 13 Pr. 25. (1) bek. g.) pont. 14 Vhkbr. 34. (2) bek. b.) pont és 46/E. (2) bek. 15 Vhkbr. 34. (2) bek. b.)-e.) pont. 16 Pr. 25. (1) bek. f.) pont. 17 Vhkbr. 26. (2) bek. 17
személy nyilatkozata tükröződik a postai kézbesítő által alkalmazott visszajelzésen. A postai kézbesítő nem vizsgálja és nem is tudja vizsgálni, hogy az a személy, aki akként nyilatkozott, hogy a címzett innen elköltözött, alappal tehette-e az adott nyilatkozatot. Legtöbb esetben a postai kézbesítő vagy személyesen észleli a körülményeket, vagy a szomszédok előadásából kap információt a címzettről. 18 Ugyanezen probléma a végrehajtói általi kézbesítés során is ismert sikertelen kézbesítési ok. Az elköltözés azonban a jogszabályi előírások alapján nem lehetne ilyen egyszerű hivatkozási ok. Az elköltöző személynek a posta, valamint a KEKKH felé bejelentéssel kell/kellene élnie, amely biztosíthatná a további fellelhetőségét. 19 Erre reagálva rendelkezik mind a postai, mind a végrehajtói kézbesítésről szóló Kormányrendelet az utánküldési nyilatkozat megvizsgálási kötelezettségről, és ha van ilyen nyilatkozat, az új címen történő kézbesítés megkísérléséről. 20 Címzett halála: Közös kézbesítést akadályozó tényező, ha a címhelyen olyan információt kap a kézbesítést végző, hogy a címzett elhalálozott. A Pr. 26. -ának (3) bekezdésének figyelembevételével a hozzátartozóknak a halál bekövetkezését be kellene jelenteni a postai szolgáltató és a KEKKH részére. 21 Amennyiben ez megtörténik, a posta, valamint a KEKKH adatok alapján a végrehajtó pontos információk birtokában tud a közjegyző felé jelzéssel élni a küldemény kézbesítésének sikertelenségéről. Ekkor a közjegyző a halál időpontjának alapul vételével alkalmazni tudja a megfelelő eljárásjogi rendelkezéseket. A gyakorlatban azonban a postai kézbesítő, valamint a kézbesítési végrehajtó a hozzátartozótól, a címhelyen lévő egyéb személytől értesül a halál bekövetkeztéről, így hiányos, és meg nem erősített információt jelez vissza a közjegyző számára. Nem kereste: Amennyiben a címzett (vagy a helyettes átvevője) nem tartózkodik a kézbesítés időpontjában a címhelyen, a címzett számára a postai kézbesítő, illetve a végrehajtó értesítést hagy hátra a kézbesítés megkísérléséről. Lehetősége van a címzettnek, hogy a postai szolgáltatóhelyen illetve a végrehajtói irodában az értesítőben megjelölt határidőn belül a küldeményt átvegye, vagy helyette erre jogszabály alapján jogosult személy ezt megtegye. Amennyiben a biztosított határidő eltelik, mind a posta, mind a végrehajtó újabb kézbesítést kísérel meg a címhelyen, és ezt követően ugyancsak biztosít átvételi lehetőséget a címzett számára. 22 Ennek eredménytelensége esetén kettéválik a postai és végrehajtói kézbesítés esetén alkalmazott jogkövetkezmény: a posta a közjegyző felé eredménytelen kézbesítést jelez vissza 23, míg a végrehajtó a második helyszíni eljárás napjától számított 5. munkanapon eredményesnek tekinti a kézbesítést, és ennek megfelelően él jelzéssel a közjegyző felé. 24 Átvétel megtagadása: A postai kézbesítés során kézbesítési akadály, ha a címzett az átvételt megtagadja. 25 Ezzel szemben a végrehajtói kézbesítés során a megtagadás összetettebb 18 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 161. o. 19 Pr. 26. (3) bek. 20 Lásd ehhez: Pr. 26. (3) bek.; Vhkbr. 40/D. (2) bek. 21 Pr. 25. (1) bek. g.) pont. 22 Pr. 25. (1) bek. c.) pont; Vhkbr. 46/D. (3) bek. 23 Pr. 25. (1) bek. c.) pont; Bhkbr. 34. (2) bek. a.) pont 24 Vhkbr. 46/E. (1) bek. 2. mondata. 25 Pr. 25. (1) bek. d.) pont. 18
következménnyel jár: eredményesnek tekinti a kézbesítést a Vhkbr. abban az esetben, ha a címzett de csakis a címzett a helyszíni eljárás során az átvételt megtagadta. 26 A végrehajtónak azonban ekkor is értesítést kell hagyni a küldemény átvételének végrehajtói irodában fennálló lehetőségétől és figyelnie kell a határidőket. Azonban az első határidő eltelte nem eredményez újabb helyszíni eljárást, a végrehajtó a közjegyző felé jelzi a kézbesítés eredményességét. 27 4. A kézbesíthetetlenség fizetési meghagyásos eljárásra gyakorolt következményei Az ismertetett kézbesítési akadályok esetében megtalálhatóak az Fmhtv. és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) alkalmazásával a fizetési meghagyásos eljárásban eljáró közjegyző megfelelő és kidolgozott válaszreakciói. Nem kereste, megtagadta: Amennyiben a postai szolgáltatótól a fizetési meghagyást tartalmazó küldemény nem kereste jelzéssel érkezik vissza a közjegyzőhöz, a kézbesítési vélelem beállására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni: A Pp. 99. -ának (2) bekezdése alapján az iratot a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Ugyanezen bekezdés szerint a kézbesítés megkísérlésnek napján kézbesítettnek kell tekinteni az iratot, ha a címzett az átvételt megtagadta. 28 Mind a nem kereste, mind a megtagadta jelzés esetén azonosak a közjegyző reakciói: A kézbesítési vélelem beálltáról a kötelezettet a közjegyző 8 napon belül értesíti, és az értesítéshez mellékelnie kell a fizetési meghagyást. 29 A vélelmezett kézhezvételt követő napon megindul a 15 napos ellentmondási határidő, majd annak elteltével a közjegyző megállapítja, hogy a kötelezett részéről nem érkezett ellentmondás, és jogerősíti a fizetési meghagyást. A jogerős fizetési meghagyást a jogosultnak postai úton kézbesíti a közjegyző. 30 Itt kell utalnunk az előző pontban kifejtettekre, hogy a végrehajtói kézbesítés során a nem kereste, valamint az átvételt megtagadta jelzésű küldemények nem érnek vissza a közjegyzőhöz közvetlenül, hanem a végrehajtói kézbesítési szakban az átvételre biztosított határidő elteltével a végrehajtó állapítja meg a kézbesítés eredményes voltát. 31 Címzett halála, ismeretlensége, címzett ismeretlen helyre költözött: Az Fmhtv. 24. -ának (2) bekezdése mindhárom kézbesítési akadályt összefogva egy meghatározott eljárási jogkövetkezmény-csoportot rendel alkalmazni: Ha a meghagyást a kötelezett halála miatt, vagy azért nem lehet kézbesíteni, mert a kötelezett a bejelentett címen ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre költözött, erről a jogosultat értesíteni kell, és egyidejűleg fel kell hívni, hogy 26 A helyettes átvevő részéről történő megtagadás olyan hatállyal bír, mintha a végrehajtó a kézbesítés helyén nem talált volna senkit, és a kézbesítés megkísérléséről értesítőt kell hátrahagynia. Vhkbr. 16. (4) és (5) bek. 27 Lásd ehhez: Vhkbr. 27. (2) bek.; 33. (1) bek. a. pont; 34. (1) bek. 28 A helyettes átvevő általi megtagadás azonban nem keletkeztet kézbesítési vélelmet. Pr. 24. (3) bek. Ilyen esetben a címzett részére értesítőt kell hátrahagyni. 29 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 181. o 30 Fmhtv. 36. (2) bek. 31 Vhkbr. 34. (2) bek. a.) pont és 46/E. (1) bek. 19
a kézbesítéshez szükséges adatokat 30 napon belül jelentse be. A közjegyző első eljárási lépése tehát azonos (hiánypótlás), de a kézbesíthetetlenség oka alapján részletesen is meg kell vizsgálnunk a szabályozást. Amikor a kézbesítés akadálya a címzett halála, a Pr. bejelentési kötelezettséget teremt a hozzátartozók számára. 32 Azonban azon közlés, hogy a címzett elhalálozott, nem alkalmas arra, hogy a fél vagy törvényes képviselője halála esetén érvényesülő jogkövetkezmények minden további nélkül alkalmazhatóak legyenek. Különösen a halál időpontja tekintetében alkalmatlan a visszajelzés, ezért a közjegyző a jogosulttól várva pontosabb adatokat, őt az Fmhtv. 24. -ának (2) bekezdése alapján hiánypótlás keretében felhívja arra, hogy a KEKKH vagy az illetékes okmányiroda igazolása, illetve a halotti anyakönyvi kivonat alapján az okirat számának feltüntetésével vagy az okirat csatolásával nyilatkozzon a kötelezett halálának időpontjáról. A közjegyző emellett a Pp. 124. (4) bekezdése alapján jogosult maga is megkeresni KEKKH-t vagy az illetékes okmányirodát az adatok beszerzése végett. 33 A címzett a címhelyen ismeretlen, illetve ismert, de elköltözött kézbesítési akadály esetén a közjegyző a jogosulttól vár új, megfelelő idézési címadatot, ezért hiánypótlásra hívja fel, mint ahogyan láthattuk a tanulmány 1. pontjában bemutatott esetben is. A két fenti kézbesítési akadály nem oldható fel sem a postai, sem a végrehajtói kézbesítés során rendelkezésre álló eszközökkel. Hiába rendelkezik mindkét eljárás az utánküldési nyilatkozat figyelembevételéről, az esetek többségében ilyen nyilatkozat nélkül tűnik el a kötelezett. Ennek következtében a jogszabályi rendelkezések egyértelműen a jogosultra hárítják a feladatot, hogy amennyiben a fizetési meghagyásos eljárást kívánja, idézésre alkalmas adatot jelentsen be a kötelezett tekintetében. Ha a jogosult az új címet bejelenti, a kézbesítést ismételten meg kell kísérelni. Amennyiben a kézbesítés az új címen sikeres, az eljárás folytatódik tovább. Ha azonban az új cím sem alkalmas a kézbesítésre, az ismételt kézbesítés sikertelensége oka alapján kell a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét elutasítani. 34 Ha a jogosult az előírt 30 napos hiánypótlásra nyitva álló határidőn belül nem tesz bejelentést, a közjegyző a kérelmet hivatalból elutasítja. 35 Amennyiben a jogosult a hiánypótlási felhívásra határidőn belül akként nyilatkozik, hogy a KEKKH igazolása alapján a kötelezettnek nincsen az eredetileg bejelentett címen kívül más ismert belföldi idézési címe, a közjegyző ugyancsak kérelmet elutasító végzést bocsát ki, mivel a jogosult nem tudott a felhívásnak megfelelő új idézhetőségi adatot a kötelezetett vonatkozásában megjelölni, a régi cím pedig alkalmatlan volt a kézbesítésre. 36 32 Pr. 25. (1) bek. g.) pont. 33 A halál tényének és időpontjának igazolása alapján a közjegyző dönteni tud a megfelelő eljárási jogkövetkezményről: a fél perbeli jogképessége hiányára alapítottan az Fmhtv. 24. (1) bekezdésének e.) pontja alapján történő elutasításáról, Pp. 111. -a alapján az eljárás félbeszakadásának megállapításáról, illetve ha a kötelezett nem halt meg, a jogosulttól új idézési címet kér a közjegyző. Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 267. o 34 Fmhtv. 24. (1) bekezdés g.) pont; Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 267. o. 35 Fmhtv. 24. (1) bekezdés l.) pont. 36 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. 267 268. o. 20