WELLNESS AZ ÓKORBAN FÜRDŐKULTÚRA AQUINCUMBAN

1 WELLNESS AZ ÓKORBAN FÜRDŐKULTÚRA AQUINCUMBAN Rendező és a tablószövegek írója: Fényes Gabriella A kiállítás tervezője: Csernus Erzsébet Grafikai tervező és szerkesztő: Kolozsvári Krisztián Konzulens: Zsidi Paula Fordítók: Erőss Dóra, Quittner Zoltán Restaurátorok: Gábler Szilvia, Heinz Katalin, Veres Borbála, Ujvári Gábor, Vecsey Ádám Az illusztrációk készítői: Murakeözy Éva, Siew Lim, Hajnóczi Gyula, Lajtos Tamás, Németh István Fényképészek: Komjáthy Péter és Tóth Csilla Modell: Gyürky László A tablók korrektúrája és a katalógus szerkesztője: Nagy Alexandra Angol korrektúra: Láng Orsolya A kiállítás létrejöttében közreműködött: Csontos Katalin, Facsády Annamária, Kirchhof Anita, Kurucz Katalin, Varga Nikoletta, Budai Balogh Tibor, Havas Zoltán, Lassányi Gábor, Rikker Balázs, Vámos Péter és Vass Lóránt A kiállítás építői: Bereczky Katalin, Horváth Zoltán, Marton Ferenc, Ossik Ferenc, Ossik Tibor, Pál Krisztián, Peidl Attila, Béres Gábor, Csaba Gergely Tivadar A katalógustételek írói: B. B. T. Budai Balogh Tibor Csontos Katalin F. A. Facsády Annamária F. G. Fényes Gabriella H. Z. Havas Zoltán K. A. Kirchhof Anita L. G. Lassányi Gábor V. L. Vass Loránt V. P. Vámos Péter A kiállítás támogatói: Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Vízművek Anlufe Design Aquincum Baráti Kör

2 ELŐSZÓ Kedves Látogató! Budapestet ma méltán fürdővárosnak tartjuk és büszkék vagyunk fürdőváros múltjára is. A fürdésnek, a kiváló gyógyvizek felhasználásának azonban nem csak újkori és török kori előzménye van. A terület az ókorban is fontos fürdőhely volt. Erről tanúskodnak a feltárt fürdők építészeti maradványai és az ásatások során előkerült, a fürdőélethez kötődő tárgyi leletek is. A Wellness az ókorban Fürdőkultúra Aquincumban című kiállítás ebbe a csaknem kétezer éves múltba kalauzolja el a látogatót. Az elmúlt 237 év kutatásai során huszonnégy fürdőt, vagy fürdőnek meghatározható épületrészt tárt fel a régészeti kutatás. Ebből öt helyreállítva meg is tekinthető. A katonaság, az itt állomásozó legio fürdőjének impozáns maradványai a Flórián téri Fürdő Múzeumban tekinthetők meg, míg a polgárvárosban előkerült fürdők az Aquincumi Múzeum régészeti parkjában láthatók. A fürdők nem csak a tisztálkodást szolgálták. Hideg és meleg vizes medencéikkel, szaunáikkal ha szabad így fogalmazni, mint wellness központok az emberek pihenésére, rekreációjára is lehetőséget adtak. A fennmaradt adatok szerint a tisztasági fürdőkön kívül a feltörő vizek gyógyító erejét is ismerték és használták az itt lakók.

3 RÓMAI FÜRDŐ, RÓMAI FÜRDŐKULTÚRA Est enim maxime necessaria et ad vitam et ad delectiones et ad usum cotidianum [A víz] ugyanis felettébb szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a mindennapi használatra írta Vitruvius kétezer évvel ezelőtt. Ezzel a mondattal összefoglalta mindazt, amit a víz a rómaiaknak jelentett. Ebbe tartozik a római fürdő, az épülettípus, amit a rómaiak teremtettek meg és a fürdőkultúra, amit a rómaiak adtak a világnak. A rómaiak fürdőkre használt szavai thermae és balnea görög eredetűek, mint ahogyan tulajdonképpen maga a fürdő is, de míg a görögöknél szigorúan a testgyakorlás utáni tisztálkodás tere volt, a rómaiaknál a pihenés, feltöltődés, a társadalmi érintkezés helyszínévé is vált. Így volt ez minden bizonnyal a vizekben gazdag Aquincumban is. Mindebből csak kövek, téglák, habarcs, fém- és kerámiatöredékek maradtak ránk, de ha segítségül hívjuk az ókori szemtanúkat, mindez megtelik az egykori zsibongó, lármás élettel. Jöjjön hát velünk az aquincumi fürdőkbe és ismerje meg az ókori wellnesst! Idézet helye: Vitruvius Tíz könyv az építészetről 8, 1,1, ford. Gulyás Dénes

4 AZ AQUINCUMI FÜRDŐK KUTATÁSA Insignia vetustatis monimenta, quae sub terra delitescunt, casu saepius, quam consilio detegi, dudum observatum est, & Rudus hoc nostrum confirmat. A múlt nagyszerű emlékei, amelyek a föld alatt rejtőznek, gyakrabban kerülnek napvilágra a véletlen során, mintsem tervszerű belátás eredményeképpen; ezt a régi megfigyelést a mi romunk is megerősíti. A mai Budapest területén az első ókori fürdőt 1778-ban találták meszesgödör ásása során. A maradványokat Schönvisner István vezetésével feltárták, majd Mária Terézia rendeletére védőtetőt húztak föléjük és bemutatták a nagyközönségnek. Schönvisner István a kutatás eredményeit még ez évben publikálta. Könyve a címben idézett sorokkal kezdődik. Azóta Aquincumban huszonnégy fürdő vagy valószínűleg fürdőhöz tartozó épületrész került elő régészeti kutatómunka során, ezen kívül két római felirat ismert, amely fürdő építéséről, illetve újjáépítéséről emlékezik meg. Az 1778-ban kiásott fürdőhelyiségek az itt állomásozó katonai csapatnak, a Legio II Adiutrixnak a nagy fürdőjéhez tartoztak. A katonai táborban létesült épületkomplexumot később csaknem teljesen feltárták, maradványai ma a Flórián téri forgalmi csomópont alatti Fürdő múzeumban tekinthetők meg. Az Aquincumi Múzeum e részét 30 évvel ezelőtt nyitották meg, és ez az évforduló adott alkalmat arra, hogy evvel a kiállítással felidézzük a római fürdőkultúrát. Idézet helye: Stephano Schönvisner: De ruderibus laconici caldariique Romani. Budae 1778 (ford. Németh Margit)

5 Kat. 1. Schönvisner István De ruderibus laconici caldariique Romani. Budae 1778 Jelzet: Kuzsinszky Bálint könyvtár Arch. 81. Schönvisner István tudományos igényű publikációjának metszete a mai Budapest területén legkorábban előkerült római fürdő 1778-ban feltárt részletéről. F.G.

6 FORRÁSFOGLALATOK, KÚTHÁZAK Ἄριστον μὲν ὕδωρ A víz a legjobb kezdődik Pindaros első olymposi ódája. Hogy valóban jó minőségű vizet használjanak Aquincumban, a mai Római Strandfürdő területén fakadó forrásokból vezették a vizet a polgárvárosba, majd tovább a katonai tábor felé. A fürdőket is, legalábbis egy részüket, ebből látták el. A forrásokra kútházakat emeltek. A források körül négyszögben párosával cölöpöket vertek le, kívülről ácskapoccsal deszkákat rögzítettek hozzájuk. A forrásokra terrakotta forrásfoglalat került, ahonnan a vizet terrakotta kádakba folyatták. A forrásfoglalat körül a kútházak padlóját több rétegben kaviccsal és agyaggal döngölték, majd mészkőlapokkal fedték a víz elszivárgásának megakadályozására. A forrásfoglalatok és kútházak mérete különböző volt, az adott forrás vízhozamától függött. Az 1964-es ásatás során 14 kútház maradványai kerültek elő, 2000-ben két további kútház fa cölöpjei váltak ismertté, ezek lucfenyőből készültek. A kútházakból a vizet mészkő csatornák vezették el, amelyek levélerezetszerűen összefutottak egy közös gyűjtőcsatornába. A gyűjtőcsatorna és a vízvezeték csatlakozását jelenleg pontosan nem ismerjük. A terepadottságoktól függően a gyűjtőcsatorna medencébe folyt, majd ebből földfelszíni vízvezeték indult, amelyből pilléreken nyugvó magas vízvezeték lett, vagy a gyűjtőcsatornából a vizet víztoronyba emelték, majd innen a pilléreken nyugvó magas vízvezeték szállította azt tovább. Idézet helye: Pindaros, Első olymposi óda (ford. Fényes Gabriella) Kat. 2. Forrásfoglalat Ltsz.: 64.7.117. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő) Év: 1963-1964 Méret: magasság: 78 cm, legnagyobb szélesség: 103 cm, peremátmérő: 26 cm Kor: Kr. u. 2-3. század Póczy K., Aquincum első aquaeductusa. Le premier aqueduc d Aquincum. Archaeologiai Értesítő 99 (1972) 17, 2. kép, 27, 7.1 kép. Póczy K., Közművek a római kori Magyarországon. Budapest 1980, 40 44, 19-20. ábra. Kerámia forrásfoglalat. Csonkakúp alakú, alján széles gallérral. Külső felületét két helyen vízszintesen bekarcolt hullámvonal díszítéssel látták el. Kiegészített. V. P.

7 A FORRÁSFOGLALÁSOKNÁL TISZTELT ISTENEK Nullus enim fons non sacer Nincs oly forrás, mely ne lenne szent mi sem szemlélteti jobban a rómaiaknak a forrásokhoz való viszonyát, mint Serviusnak ez a sora. A rómaiak a forrásokat, különösen a gyógyforrásokat tisztelettel övezték, azok a nymphák vagy gyógyító istenségek felügyelete alatt álltak. Nem volt ez Aquincumban sem másképp. A Római Strandfürdő területén feltárt forrásfoglalatok mellett, a kútházak csaknem mindegyikében oltárok kerültek elő, amelyeket többségében a polgárváros vezető tisztségviselői állítottak Aesculapius és Hygieia, Apollo és Sirona, Silvanus, Sol Invictus Mithras és Sol Invictus tiszteletére. Az egyes kútházak kis szentélyként is funkcionáltak, az oltárokon kívül, a forrásfoglalatok mellől vagy kimondottan a források torkolatából bedobált áldozati ajándékok kerültek elő: aranygyűrű, pénzek, bronzszobor töredék, terrakotta Venus szobrocska. A tálak, dörzstálak, korsók, kerámia és üvegpoharak töredékei részben szintén az áldozatokhoz kapcsolódhattak, illetve utóbbiak a forrásvíz ivására szolgáltak. A kútházak mellett két templom állt, az egyik mellől Iuppiter Optimus Maximusnak állított oltárkő került elő. A szentélykörzethez feltehetően egy kórház vagy fogadó is tartozott. Idézet helye: Servius, Kommentár Vergilius Aeneis című eposzához VII, 84 (ford. Fényes Gabriella) Kat. 3. Szobor(?) töredék Ltsz.: 64.7.97. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), a 12. és 13. kútházak közötti átjáró Év: 1963-1964 Méret: hosszúság: 9,5 cm, szélesség: 7,2 cm Kor: Kr. u. 2. század Póczy K., Szent kerületek Aquincum és Brigetio aquaeductusánál. Sanctuaires près des aqueducs d Aquincum et de Brigetio. Archaeologiai Értesítő 107 (1980) 19, 15. kép Szirmai K., Aquincumi bronzszobrocskák. Bronzestatuetten aus Aquincum. Budapest 1986, 8, 9. kép Zsidi P. Hárshegyi P. Vámos P. (szerk.), Aquincumi látványraktár. Visual Store at Aquincum. Budapest 2009, 172, Nr. 1141. Bronzból öntött jobb kézfej, sérült.

8 Kat. 4. Szobor Ltsz.: 50448 Lelőhely: Bp. III., Szentendrei út Év: 1931 Kor: Kr. u. 3. század Méret: magasság: 16 cm, talpméret: 4,2 4,3 cm, vastagság: 2,7 cm K. Póczy, Die Töpferwerkstätten von Aquincum. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 7 (1956) 118, Taf. XVI.12. Póczy K., Szent kerületek Aquincum és Brigetio aquaeductusánál. Sanctuaires près des aqueducs d Aquincum et de Brigetio. Archaeologiai Értesítő 107 (1980) 20, 16. Zsidi P. Hárshegyi P. Vámos P. (szerk.), Aquincumi látványraktár. Visual Store at Aquincum. Budapest 2009, 173, Nr. 1151. Venust ábrázoló fogadalmi szobrocska. Kat. 5. Gyűrű Ltsz.: 64.2.1. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), a 11. (vagy a 13.?) kútházból Év: 1964 Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: legnagyobb átmérő: 2,3 cm, szélesség: 1,4 cm, vastagság: 0,4 Póczy K., Aquincum első aquaeductusa. Le premier aqueduc d Aquincum. Archaeologiai Értesítő 99 (1972) 20-21. Zsidi P. Hárshegyi P. Vámos P. (szerk.), Aquincumi látványraktár. Visual Store at Aquincum. Budapest 2009, 153, Nr. 848. R. Facsády A., Aquincumi ékszerek. Jewellery in Aquincum. Budapest 2009, 91, Nr. 3. Két aranylemezből összeillesztett pecsétgyűrű, köve hiányzik. Kat. 6. Agyagmécses Ltsz.: 64.7.17. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), a 3. kútházból Év: 1964 Kor: Kr. u. 3-4. század Méret: hossza: 11 cm, átmérő: 7,5 cm, magasság: 2,5 cm Póczy K., Szent kerületek Aquincum és Brigetio aquaeductusánál. Sanctuaires près des aqueducs d Aquincum et de Brigetio. Archaeologiai Értesítő 107 (1980) 21, 18. kép Iványi XXII. típusú, szürkére égetett mécses kerek testtel, az olaj beöntésére szolgáló lyuk körül kiemelkedő gyűrűvel, nagy kanóctartó nyílással és az oldalához tapasztott kis korongfogóval. F. G. Kat. 7. Érem ltsz.: 64.7.80. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő) Év: 1964

9 Kor: Kr. u. 1. század Méret: átmérő: 2,5 cm, vastagság:0,14 cm Publikálatlan Nagyon kopott bronzérem. Kat. 8. Érem ltsz.: 64.7.83. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), 7. kútház Kor: Kr. u. 2. század Méret: átmérő: 3,47 cm, vastagság: 0,32 cm. Publikálatlan Kopott bronzérem. Kat. 9. Érem gyarapodási szám: R2656/2016. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), 7. kútház Kor: Kr. u. 3. század második fele Méret: átmérő: 2,18 cm, vastagság: 0,2 cm Publikálatlan Égett antoninianus. Kat. 10. Érem gyarapodási szám: R2657/2016. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), 7. kútház Kor: Kr. u. 3. század második fele Méret: átmérő: 2,18 cm, vastagság: 0,2 cm Publikálatlan Égett antoninianus. Kat. 11. Érem gyarapodási szám: R2658/2016. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő), 7. kútház Kor: Kr. u. 3. század második fele Méret: átmérő: 2,18 cm, vastagság: 0,2 cm Publikálatlan Égett antoninianus. F. G.

10 GYÓGYVIZEK ÉS GYÓGYHATÁSUK Omnis autem aqua calida ideo [quod] est medicamentosa, quod in parvis rebus percocta aliam virtutem recipit ad usum. Azért gyógyító erejű minden hévíz, mert miközben bomló anyagok között forr fel, más hasznos tulajdonságot szerez. A rómaiak nagy becsben tartották a termál- és magas ásványi anyag tartalmú gyógyvizeket. Adjuk át a szót Vitruviusnak, akitől az előző rövid idézet is származik, és aki Tíz könyv az építészetről című munkájában így írt: Amikor ugyanis a beteg testet fertőző vidékről egészséges helyre viszik át, s ha még gyógyforrások vizének élvezete is segíti, hamarább meggyógyul. Ugyanő egész fejezetet szentelt a gyógyvizeknek, annak, hogy mely helyeken milyen tartalmú vizek törnek fel és azok mire hatásosak. Így például a kénes források az idegek bántalmait hozzák helyre olyképpen, hogy hevükkel felmelegítik és kiégetik a testekből a káros nedveket. A timsósak pedig, amikor bénulás vagy más betegség által tönkretett tagok kerülnek beléjük, a nyitott ereken át melegítve, a kihűlést a meleg ellentétes erejével megszüntetik és a testnek lassanként visszaadják tagjai régi egészségét. A kátrányos vizek pedig a test belső bajait ivókúra útján tisztítva szoktak használni. A gyógyvizek hatásának ismeretét id. Plinius leírása is tükrözi: Csodálom, hogy Homeros a meleg forrásokat nem említi, habár különben gyakran beszél meleg fürdőről, talán mert az a gyógymód, amihez ma a gyógyforrásokhoz fordulnak, akkoriban még nem létezett. A kénes víz az ínnak előnyös, a timsótartalmú a bénulásoknál és más hasonló ernyedéseknél, a bitumen- és nátrontartalmú, amilyen Cutiliaeben van, jó az ivásra és a tisztításra. Idézetek helye: Vitruvius, Tíz Könyv az építészetről 8, 3, 4; 1, 2, 7; 8, 3, 4 ford. Gulyás Dénes id. Plinius, Természetrajz 31, 59-60, ford. Fényes Gabriella Kat. 12. Fiatal női fej (ún. Hygieia) Ltsz.: RM 109 (a Magyar Nemzeti Múzeum 116.1887.2. leltári szám alatt iktatott műtárgyának másolata) Lelőhely: Duna-meder (Bp. V. kerületi szakasz, Parlament környéke) Kor: Kr. u. 2. század Méret: magasság: 22 cm, szélesség: 21 cm, vastagság: 19,5 cm Fitz, J. (ed), Religions and Cults in Pannonia. Exhibition at Székesfehérvár, Csók István Gallery 15 May 30 September 1996. A Szent István Király Múzeum közleményei. Bulletin du Musée Roi Saint-Étienne A. 33. Székesfehérvár 1998, 79: no. 88. Hekler A., Márványfej és bronzmaszk a Nemzeti Múzeumban. Archaeologiai Értesítő 28 (1908) 231 235. Kádár Z., Gyógyító istenségek tisztelete Pannóniában topográfiai adatok tükrében. Orvostörténeti Közlemények 93 96 (1981) 74. Szirmai, K., Kaiserzeitliche Porträts in Aquincum: Katalog der Ausstellung: 6. Internationales Kolloquium über Probleme des Provinzialrömischen Kunstschaffens: 11 15. Mai 1999 Budapest. Budapest 1999, 34: Nr. 16.

11 Hellenisztikus ihletésű szoborfej. Arca telt, álla kerek. A tágra nyitott szemekben vésett kör jelzi a szivárványhártyát, a pupilla félhold alakú vájatként jelenik meg. Az orr nyeregrésze a homlok síkjához képest enyhén homorodik. A vastag ajkak finoman szétnyílnak, a fülek természetellenesen hátrafelé dőlnek. A hajviselet két szalag, választékok, tincselrendezések és fonatok bonyolult rendszeréből áll össze. B. B. T.

12 GYÓGYFÜRDŐK Quid referam Baias praetextaque litora Bais Et quae de calido sulphure fumat aqua? Miért kéne Baiaeról és a tengerpartról mesélnem, amelyen elterül és a vízről, amely a meleg kéntől gőzölög? A hév- és gyógyforrásoknál már a római korban is gyógyfürdők jöttek létre, bizonyos források vizét viszont ivókúrára használták. Egyes települések nevei már önmagukban utaltak az ott működő gyógyforrásra, így például Aquae Sulis (a mai Bath, Anglia), Aquae Calidae (a mai Vichy, Franciaország), Aquae Granni (a mai Aachen, Németország), Aquae (Aureliae a mai Baden-Baden, Németország) vagy Pannoniában Aquae Iasae (Varasdfürdő Varaždinske Toplice, Horvátország) és Aquae Balissae (Daruvár Daruvar, Horvátország). A gyógyfürdős településeket a Tabula Peutingeriana (az ókorból ránk maradt világtérkép ) külön szimbólummal is jelölte. A gyógyfürdőknek szemben a tisztasági fürdőkkel kanonikus építészeti rendjük nem volt, általában a terepadottságokhoz igazodtak és a gyógyhatás minél hatékonyabb kihasználása miatt speciális esetektől eltekintve a forráshoz lehető legközelebb épültek ki. Az ókor leghíresebb, sőt leghírhedtebb gyógyfürdője, a római felső tízezer üdülőhelye a Nápolyi-öbölben, festői környezetben elhelyezkedő Baiae volt. A hely nemcsak kénes tartalmú vizéről, de az ott folyó nagyvilági életről és az ott nyaralók laza erkölcséről is ismertté vált. Senecának meg is volt a véleménye erről a fürdőhelyről: Mi jobb lehetőség híján megelégedünk Baiaeval, el is hagytam megérkezésem napján; el kell ezt a környéket kerülni, noha rendelkezik bizonyos természeti adottságokkal, mert a fényűzés szemelte ki magának gyülekezőhelyül. Idézetek helye: Ovidius, A szerelem művészete I, 255-257 (ford. Fényes Gabriella) Seneca, Erkölcsi levelek 51. levél (ford. Kurcz Ágnes)

13 GYÓGYÍTÓ ISTENEK νόσου δὲ ἀκεσϑείσης ἀνδρί μαντεύματος γενομένου καϑέστηκεν ἄργυρον ἀφεῖναι καὶ χρυσὸν ἐπίσημον ἐς τὴν πηγήν Ha azonban valaki a jóshely segítségével valamilyen betegségből kigyógyult, az szokás szerint egy ezüst vagy aranypénzt dob a forrásba. A római gyógyfürdőhelyek nem csupán profán célt szolgáltak, a gyógyulás elengedhetetlenül összekapcsolódott különböző istenek kultuszával. Gyógyforrásoknál a római istenek közül leggyakrabban Aesculapiust és lányát Hygieiát, vagy Apollót, vagy általában néven nem nevezve a nimfákat tisztelték, de a kelta alaplakosságú területeken fontos szerepet kaptak a kelta eredetű istenek pl. Sirona. Őket gyakran azonosították is a klasszikus római istenalakokkal, pl. Grannust Apollóval vagy Sulist Minervával. Pannoniai forrásoknál (Aquae Balissae, Aquincum, Római Strandfürdő) Silvanust is tisztelték. Ha valaki egy gyógyfürdőben, egy gyógyító hatású víztől vagy egy forrás istenétől gyógyulást remélt vagy nyert, reményét vagy háláját különböző formában kifejezte. Állíthatott oltárt a gyógyulásában közbenjáró istennek vagy dobhatott áldozati ajándékot a forrás vizébe. Ezek lehettek pénzáldozatok, értéktárgyak, a beteg és gyógyult testrészt ábrázoló ex votók, edények, gyakran utóbbiak miniatűr változatai vagy bármi más. Alátámasztják ezt a régészeti leletek is, például Bath-ban (Anglia), Sulis istennő szent forrásának medencéjében 12595 római érem került elő. Ezzel a szokással hozhatók összefüggésbe az Aquincumban, a Római Strandfürdőn feltárt források foglalatából előkerült leletek is. Idézet helye: Pauszaniasz, Görögország leírása 1, 34, 4 (ford. Muraközy Gyula)

14 Kat. 13. T. Iulius Mercator oltára Ltsz.: 64.10.194. Lelőhely: Bp. III., Római fürdő (ma Római Strandfürdő) Év: 1964 Kor: Kr. u. 194-250 Méret: magasság: 75 cm, szélesség: 35 cm, vastagság: 28 cm Kovács P. Szabó Á. (szerk.), Tituli Aquincenses I, Budapest 2009, 42-43, Nr. 41; L Année Épigraphique 1982, 806 Póczy K., Szent kerületek Aquincum és Brigetio aquaeductusánál. Sanctuaires près des aqueducs d Aquincum et de Brigetio. Archaeologiai Értesítő 107 (1980) 3: Nr. 4, 6: 3.1-2 kép. T. Iulius Mercator gyógyító istenségek számára állított mészkő oltárköve 1964- ban a Római Strandfürdő területén feltárt szentélykörzet XII. és XIII. kútháza közötti, kövezett járószinten került elő. Az oltártörzs élei töredezettek, kisebb darabok lepattantak az abacusból és a párkányzatból is. Az oltártörzs feliratos mezejében apró folytonossági hiányok mellett egy hosszabb, kanyargós repedés fut a szöveg első sorától a profilált lábazati részbe. Az oltárkő coronájának sarkait palmettás akrotérionok díszítik. A szemközti akrotérionok között két, egymásnak hátat fordító, kifelé csavarodó voluta, az oldalakon egy-egy ötszirmú rozetta kapott helyet. A corona felső síkjában négyszögletes, medenceszerű lemélyítést alakítottak ki. A díszítetlen abacus alól többosztatú párkányzat vezet az oltártörzshöz, amelyet alulról profilált lábazat határol. A lábazat vastag plinthusra támaszkodik. Az oltárkő hátoldala egyenesen levágott, szépen lesimított. A középre zárt, hatsoros felirat a következőképpen hangzik: Apoll^ini et Serana^e (sic!) T(itus) Iul(ius) Mer- 5 cator d(ecurio) c(oloniae) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) Fordítás: Apollónak és Sironának T. Iulius Mercator, a colonia városi tanácsának tagja fogadalmát szívesen és méltán teljesítette. B. B. T.

15 GYÓGYFÜRDŐK PANNONIÁBAN, GYÓGYVIZEK AQUINCUMBAN Nymphis medicis A gyógyító nimfáknak állított oltárt Caius Iulius Commodus Orfitianus Pannonia Superior helytartója, amely Pusztamaróton került elő. Elképzelhető, hogy hálájának kifejezésére gyógyvíz segítségével történt gyógyulás késztette. Pannoniában eddig gyógyfürdő maradványai Aquae Iasae (a mai Varasdfürdő Varaždinske Toplice, Horvátország) és Aquae Balissae (a mai Daruvár Daruvar, Horvátország) településeken váltak ismertté. Aquincumból gyógyvíz felhasználásra szórványos adataink vannak, de tekintve azt, hogy a rómaiak termálforrást nem hagytak kiaknázatlanul, valószínűsíthető, hogy itt is éltek a természet adta lehetőségekkel. Erről bizonytalan és ma már sajnos nem ellenőrizhető információnk van a Hajógyárisziget melletti egykori homokzátonyról, a Fürdő-szigetről. Ezen a dunai szigeten 50-60 kéntartalmú termálforrás fakadt, a 19. században falakat is láttak, amelyeket Rómer Flóris megtekintett és római eredetűnek tartott. Ezt a szigetet 1872-1875 között a hajózási útvonalak biztosítására elkotorták. A kotrógép merítő vedrei állítólag üveg gyanánt pattogtak le a régi falmaradvány kövein. Zsigmondy Gusztáv akkor a Fürdő-szigeten keresztülhaladó római híd pilléreit ugyan felmérte és lerajzolta, de a fürdőszigeti állítólagos római falakról hasonló felmérést nem ismerünk tőle. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a rómaiak ismerték és használták már a mai Szent Lukács és Császár fürdő forrásait is. Mátyás király uralkodása alatt ugyanis egy kalandos életű, az ókori feliratok (és az alkímia) iránt rendkívül lelkesedő olasz humanista, Felice Feliciano, a budafelhévizi Szt. Háromság templom előtt, a Császár fürdő forrásainak közelében, lerajzolt egy nimfáknak állított oltárt, és azt is megjegyezte, hogy efféle köveket ugyanilyen felirattal átvittek a budai várba, Mátyás király hálószobája elé. Idézet helye: CIL III 10595, RIU 3, 752, Esztergomi Vármúzeum ltsz.: 67.8.1.

16 A RÓMAI FÜRDŐ RÉSZEI non hanc quae nuper inventa est similis incendio, adeo quidem ut convictum in aliquo scelere servum vivum lavari oporteat Persze nem a mostanában divatba jött tűzforró hőmérsékletről van szó abban inkább elítélt rabszolgákat kéne elevenen füröszteni. - Így méltatlankodott Seneca a Kr. u. 1. század második felében, abban a korban, amikor a római fürdő, mint épülettípus a maga teljes épületgépészeti rendszerével kialakult. Ennek egyik eleme volt a forró hőmérsékletű, magas páratartalmú fürdőhelyiség, amelyre az idézet is vonatkozik. Ettől kezdve a tisztasági fürdők, akár gazdag lakóházakhoz kapcsolódó magánfürdőkről, akár közfürdőkről volt szó az egész Római Birodalomban (így Aquincumban is) egységesen épültek meg. Az épületek három fő fürdőhelyiségből álltak: a frigidariumból, a tepidariumból és a caldariumból, amelyeket még egy öltöző helyiség (apodyterium) is kiegészített. A frigidarium fűtetlen, hideg vizes medencével rendelkező helyiség, a caldarium magas hőmérsékletű és igen magas páratartalmú helyiség volt, amelyben forró vizes medencék álltak, a kettő között lévő tepidarium pedig a meleg és hideg fürdő közötti temperálódásra szolgát, amelyben állhatott langyos vizű medence is, bár az nem volt elengedhetetlen tartozéka. A tepidariumból nyílhatott még egy magas hőmérsékletű, de alacsony páratartalmú izzasztóhelyiség, a sudatorium. Idézet helye: Seneca, Erkölcsi levelek 86. levél 10 (ford. Kopeczky Rita)

17 Kat. 14. Falfűtés tégla (tubus) Ltsz.: R 2458 Lelőhely: Bp. III., Laktanya u. Év: 1953 Kor: Kr. u. 2. század Méret: magasság: 33,5 cm, szélesség: 18,5 15 cm Téglalap keresztmetszetű, falfűtéshez, meleg levegő vezetéséhez használt tégla LEG II AD leg(ionis) II Ad(iutricis) feliratú bélyeggel. H. Z. Kat. 15. Falfűtés tégla (tubus) töredéke vakolattal Ltsz.: 1.7.14.2. Lelőhely: Aquincum polgárváros, Nyugati fürdő Év: 1977 Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: magasság: 27,5 cm; szélesség vakolattal együtt: 23 cm; vastagság vakolattal együtt 6,5 cm Téglalap keresztmetszetű, a meleg levegő vezetéséhez használt tégla töredéke a falat borító vakolat töredékével. F. G.

18 A HYPOCAUSTUM RENDSZER Nihil mihi videtur iam interesse, ardeat balineum an caleat. Szerintem manapság teljesen mindegy, felgyújtották-e a fürdőt, vagy csak befűtötték folytatta sopánkodását Seneca. Ennek a magas hőmérsékletnek az elérését az ún. hypocaustum rendszer tette lehetővé. A hypocaustum szó görög eredetű és alulról fűtöttet jelent. A fűtött helyiség tulajdonképpen két szintből állt. A felső, ún. lebegő padlót (suspensura) amelyen jártak az alsó szinten álló tégla- vagy kőpillérek, oszlopok tartották. A kazánház egy kőből vagy téglából falazott csatorna volt (praefurnium), amelynek elején fát égettek. A csatorna bevezetett a fűtött helyiség lebegő padlója alá. A fa égésével keletkező forró füstgázok a helyiség falán végigvezetett kémények keltette huzat miatt átáramoltak a fűtött helyiség lebegő padlója alatt és fokozatosan felmelegítették azt. A rendszer gyakorlatilag úgy működött, mint egy kifordított cserépkályha. Lassan melegedett fel viszont sokáig tartotta a hőt. Ilyen közvetlen fűtése volt a legforróbb fürdőhelyiségnek, a caldariumnak. A forró füstgázzal azonban nemcsak ezt az egy helyiséget fűtötték fel, hanem azt továbbvezették a következő helyiség padlója alá is. Így ezzel a hulladékhő hasznosítással elérték, hogy a tepidarium is némi meleget kapott. A hypocaustum fűtés feltalálójának az ókori források Caius Sergius Oratát tartották, aki osztrigatenyésztéssel foglalkozó forrásaink szerint ravasz és gátlástalan vállalkozó volt valamikor a Kr. e. 2. század végén 1. század elején. A régészeti feltárások eredményei szerint azonban ez a fűtési mód fokozatosan alakult ki a Kr. e. 3-2. század folyamán a görög városokban. Idézet helye: Seneca, Erkölcsi levelek 86. levél 10 (ford. Kopeczky Rita) A hypocaustum rendszer működését bemutató installáció:

19 Készítéséhez a következő eredeti régészeti leleteket használtuk fel: Stukkófríz töredékei a polgárvárosi nagy közfürdőből. Az eredeti darabok régebbi bemutatás során több más lelőhelyű töredékkel együtt egy betonnal kitöltött tálcába lettek beágyazva. Az eredeti darabokról másolat készült, az installációban ezt használtuk fel. A másolat kifestésére az eredeti darabon nem maradt nyom, az a Római Birodalomban máshol előforduló párhuzamok alapján történt. Kat. 16. A stukkófríz eredeti töredékének leírása (a kiállításon nem szerepel): Leltári szám: nem kivehető Lelőhely: Aquincum polgárváros, Nagy Közfürdő Év: 1881 Kor: római kor Méret: az 1. töredék magassága 44 cm; szélessége: 23 cm; a 2. töredék magassága 10 cm; szélessége 14 cm; a 3. töredék magassága 15 cm; szélessége 14 cm. A töredékek vastagsága a beágyazás miatt nem mérhető. Hampel J., A papföldi közfürdő. Budapest Régiségei 2 (1890) 51-74, 67, 70, I. ábra 13. Zsidi P., Az aquincumi polgárváros. Vezető az Aquincumi Múzeum romkertjében. Aquincumi zsebkönyvek 1. Budapest, 2006, 66. Többsoros stukkópárkány, felső sorában két léctag közötti sávban akantusz minta ismétlődik. A középső sávban lefelé fordított szív alak sora következik volutaszerűen csavarodó ívekkel, amelyet felfelé ívelődő, szintén volutaszerűen csavarodó inda egészít ki két oldalon. Az alsó sort tojásléc minta díszíti, amely alatt két lécsor zárja a stukkófrízt. A stukkóminta pecsétlővel készült. K. A. Az installációt díszítő falfestmény inspirációját a Helytartói palotából előkerült és a kiállításon is bemutatott freskótöredék adta. Leírása a 23-25. katalógusszámok alatt található. Kat. 17. Hypocaustum-oszlop téglák. Az installációhoz az eredeti darabok kerültek felhasználásra: Ltsz.: 2015.1.2.1-36. Lelőhely: ismeretlen Év: ismeretlen Kor: Kr. u. 4. század Méret: 21 21 6 cm 36 darab tégla, amelyekből a lebegő padlót tartó hypocaustum oszlopok vannak felépítve. H. Z. Kat. 18. Later bipedalis. Az eredeti darab került az installációhoz felhasználásra. Ltsz.: 2015.1.1.1. Lelőhely: Bp. III., Ladik u. 7-11. Év: 2006 Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: 53 53 5 cm Két láb széles tégla fűtőtér lefedéséhez. H. Z.

20 Kat. 19. Tubusok (falfűtés téglák) Ltsz.: 2003.32.796; 2003.32.797; 2015.1.5.1; 2015.1.6.1; 2015.1.7.1; 2015.1.8.1. Lelőhely: Bp. III., Hajógyári-sziget, helytartói palota Év: 1941-1951 Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: 23-26 19,5 11 cm 6 db falfűtés tégla (tubus). Bélyegek: CHO, CHOR, COHA H. Z.

21 ABLAKOK, FALFŰTÉS, FALSZIGETELÉS Quaedam nostra demum prodisse memoria scimus, ut speculariorum usum perlucente testa clarum transmittentium lumen, ut suspensuras balneorum et inpressos parietibus tubos per quos circumfunderetur calor qui ima simul ac summa foveret aequaliter. Tudjuk, hogy bizonyos találmányok csak a mi időnkben láttak napvilágot: mint a ragyogó fény áteresztésére képes ablaktáblák; a fürdők lebegő padlói, a falakba beépített csövek, amelyeken keresztül körbeárad a meleg, s melyek egyenletes hőmérsékletet tesznek lehetővé alul-fölül egyaránt. foglalta össze Seneca a saját korában, az építészetben általánossá vált újításokat. A hypocaustum fűtés mellett a római fürdőépítészet fontos elemét képezték a nagy ablakok és azokban az átlátszó üvegtáblák, amelyek lehetővé tették, hogy napfényben ússzanak a fürdőhelyiségek, valamint a megfelelő tájolást is kihasználva a forró fürdőhelyiség hőmérsékletének emeléséhez is hatékonyan hozzájárultak. A tepidarium és a caldarium falainak belső oldalára üreges téglákat (latinul tubi vagy tubuli) vagy kis lábakkal rendelkező téglalapokat (tegulae mammatae) rögzítettek. A fürdőhelyiség felé eső oldalukat vakolták és falfestményekkel díszítették. A falakon így képzett üreges tér a lebegő padló szintjén egyrészt nyitott volt az alsó tér felé, másrészt bizonyos helyeken felfelé is, így a huzat miatt a forró füstgáz beáramlott ide is. Az üregekben áramló forró füstgáz melegítette a falakat, amely a fürdőzőknek kellemes hőérzetet biztosított. Ahogy ifj. Plinius írta: fűtőcsöveivel jótékonyan megszelídítve, arányosan sugározza szét a felvett meleget. Ezen túlmenően a fűtött falaknak fontos szerepük is volt. Hideg falon ugyanis a magas hőmérsékletű és rendkívül magas páratartalmú levegőből a pára lecsapódna, ami végső soron a falak penészedéséhez vezetne, ezt pedig a falak fűtésével tudták megakadályozni. Idézetek helye: Seneca, 90. levél, 25 (ford. Bollók János, Takács László, Fényes Gabriella) ifj. Plinius, Levelek II, 17 (ford. Muraközy Gyula) Kat. 20. Párkánycserép (antefixum) Ltsz.: 54093 Lelőhely: Aquincum polgárváros, Északi közfürdő(?) Év: ismeretlen Kor: római kor Méret: magasság: 22,5 cm; szélesség: 16,5 cm Zsidi P. (szerk.), Istenek, katonák, polgárok Aquincumban. Kiállítási vezető. Budapest 1995, 25. kat. sz. Zsidi P., Az aquincumi polgárváros. Vezető az Aquincumi Múzeum romkertjében. Aquincumi zsebkönyvek 1. Budapest, 2006, 59. Tragikus maszkot ábrázoló párkánycserép. H. Z.

22 Kat. 21. Rozetta Ltsz.: 31899 Lelőhely: Aquincum polgárváros Év: 1881 Kor: római kor Méret: magasság: 10 cm, átmérő: 14 cm Kuzsinszky B., Az építkezés Aquincumban. Budapest Régiségei 4 (1892) 99. Zsidi P., Az aquincumi polgárváros. Vezető az Aquincumi Múzeum romkertjében. Aquincumi zsebkönyvek 1. Budapest, 2006, 66. A virágfejet formázó mészkő épületdísz a nagy közfürdő apodyteriumában került elő a 19. századi feltárások során. Szélei töredezettek, hiányosak. A rozetta kerek alapból indulva tölcséresen szélesedik. Oldalait hat vastag, kétosztatú sziromlevél alkotja. Az összeboruló ivarleveleket tíz, csonkakúpot formázó, felfelé szűkülő és legömbölyített fejben végződő barázda alkotja. A barázdafejek által körülzárt mezőt félgömb tölti ki. B. B. T. Kat. 22. Stukkófríz töredéke Ltsz.: 65891 Lelőhely: Aquincum Év: ismeretlen Kor: római kor Méret: magasság: 16 cm; szélesség: 17 cm; vastagság: 2 cm. Publikálatlan Többsoros stukkópárkány, felső, kiemelkedő sorában lefelé fordított lótuszminta váltakozik kerek, bimbókat imitáló motívumokkal. Az alatta lévő sávban hullámzó szőlőfürtökkel és szőlőlevelekkel díszített szőlőinda közt nagyobb rozetták helyezkednek el. A stukkóminták pecsétlővel készültek, amelyek lenyomata jól kivehető az alsó sávban. A töredék alján egy lekerekített lécsor részlete vehető még ki. K. A.

23 Kat. 23-25. Falfestménytöredékek Kat. 23. Ltsz.: 53.5.1226. Lelőhely: Bp. III., Hajógyári-sziget, helytartói palota Év: 1951 Kor: Kr. u. 2. század? Méret: a bal láb töredéke: 11 13 cm, a jobb láb töredéke: 9 8 cm Sz. Póczy K., Az aquincumi helytartói palota falfestészete. Die Wandmalerei des Statthalterpalastes von Aquincum. Budapest Régiségei 18 (1958) 103-148, 114, 136, 15. kép Türkizkék alapszínű falfestménytöredék két összeillő darabja. A töredékeken jobb lábát kecsesen előrenyújtó, lebegő és talán táncoló női alak alsó részlete, két lába vehető ki, amelyet közel bokáig érő rózsaszínes és fehér ruha redői alá rejtettek. Kat. 24. Ltsz: 53.5.1224. Lelőhely: Bp. III., Hajógyári-sziget, helytartói palota, 3. helyiség Év: 1951 Kor: Kr. u. 2. század? Méret: 7 9 cm Sz. Póczy K., Az aquincumi helytartói palota falfestészete. Die Wandmalerei des Statthalterpalastes von Aquincum. Budapest Régiségei 18 (1958) 103-148, 113-114, 136, 14. kép Türkizkék alapon ruhátlan férfialak lágyékrészének részlete két összeillő falfestménytöredéken. Az okkersárga szín árnyalataival megfestett, vöröses kontúrral hangsúlyozott figura bal oldala mentén talán az alak bal keze és kezében tartott eszköz vagy istenségre utaló attribútum (?) részlete jelenik meg. Kat. 25. Ltsz: 53.5.1227. Lelőhely: Bp. III., Hajógyári-sziget, helytartói palota, 3. helyiség

24 Év: 1951 Kor: Kr. u. 2. század? Méret: 8 5 cm Sz. Póczy K., Az aquincumi helytartói palota falfestészete. Die Wandmalerei des Statthalterpalastes von Aquincum. Budapest Régiségei 18 (1958) 103-148, 112, 114, 136, 12. kép Türkizkék alapon női alak jobb vállának, felkarjának és mellkasának részlete, vöröses viselettel (stola) és a felkaron karkötővel látható. K. A. Kat. 26. Nyolcszögletű padlótéglák Ltsz.: 2015.1.3.1-39. Lelőhely: ismeretlen Év: ismeretlen Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: 7,5 7,5 6 cm 39 darab nyolcszögletű padlótégla. H. Z. Kat. 27. Négyzethasáb alakú padlótéglák Ltsz.: 2015.1.4.1-29. Lelőhely: ismeretlen Év: ismeretlen Kor: Kr. u. 2-3. század Méret: 2,5 2,5 6 cm 29 darab négyzethasáb alakú padlótégla. H. Z.

25 VÍZELLÁTÁS, VÍZMELEGÍTÉS, SZENNYVÍZELVEZETÉS Postquam munda balnea inventa sunt, spurciores sunt. Az emberek azóta visszataszítóbbak lettek, mióta feltalálták a tiszta fürdővizet folytatta Seneca. Panaszkodásának ugyan erkölcsi összefüggése is van, higiéniás szempontból azonban egyáltalán nem tarthatjuk elítélendőnek a tiszta fürdőt, amelyet az tett lehetővé, hogy a városi köz- és magánfürdőket bekapcsolták a vízvezeték rendszerbe. A meleg vizes medencék számára a vizet melegíteni is kellett, ez a hypocaustum fűtéssel összefüggésben történt. Működését Vitruvius pontosan le is írta: A padlófűtés fölé bronz üstöt kell alkalmazni, egy forró vizeset, egy másik langyos vizeset és egy harmadik hideg vizeset, mégpedig úgy elhelyezve, hogy amennyi meleg távozik a langyos üstből a forró vizesbe, ugyanilyen módon annyi folyjék a hideg vizesből a langyosba... A forró vizes bronz tartályt közvetlenül a praefurnium csatorna fölé helyezték és téglával körülfalazták, a többi víztartó pedig mellette sorakozott. Ezek épített maradványai több helyen előkerültek, bronz bojlert egy boscorealei villából (Olaszországban) ismerünk. A fürdőmedencékből kikerülő szennyvizet gyakran a fürdőkhöz kapcsolódó illemhelyeken is keresztülvezették, biztosítva ezzel azok folyamatos vízöblítését, majd a víz tovább folyt az utcák kövezete alatti szennyvízgyűjtő csatornákba. Idézetek helye: Seneca, Erkölcsi levelek 86, 12 (ford. Kopeczky Rita) Vitruvius, Tíz könyv az építészetről V, 10, 1 (ford. Gulyás Dénes) Kat. 28-29. Két ólom vízvezetékcső Aquincumból Gyarapodási szám: R2653/2015 Lelőhely: Bp. III., Hajógyári-sziget, helytartói palota, a fürdőszárny déli oldalánál Év: 1952 Kor: Kr. u. 2. század Anyaga: ólom Méret: hosszúság: 246 cm, átmérő: 8 cm Publikálatlan Gyarapodási szám: R2654/2015 Lelőhely: Aquincum Év: ismeretlen Kor: római kor Anyaga: ólom Méret: hosszúság: 241 cm, átmérő: 8 cm Publikálatlan Két, ólomlemezből hajlított, csepp alakú keresztmetszetű vízvezetékcső. F. G.

26 KÖZ- ÉS MAGÁNFÜRDŐK, BELÉPŐDÍJ quid Nerone peius? quid thermis melius Neronianis? Mi rosszabb Nerónál? mi jobb Nero fürdőinél? Tulajdonjog és a fürdőt használók szerint a római fürdők háromfélék lehettek: magánfürdők, közfürdők és katonai fürdők. Magánfürdők gazdag lakóházakhoz, villákhoz kapcsolódtak. Legszebb aquincumi példája a Hajógyári-szigeten a helytartói palotában volt. Közfürdők lehettek egy kivétellel a polgárvárosban feltárt, az Aquincumi Múzeum régészeti parkjában megtekinthető fürdők. A Nagy Lakóházban lévő fürdő magánházhoz tartozott. A közfürdők üzemeltetésére Aquincumból nincsen adatunk, de ókori források alapján valószínűsíthető, hogy bérleti rendszerben működtek. Ennek módjáról egy Vipascában (a mai Aljustrel Portugáliában) előkerült törvénytábla tájékoztat. Eszerint a bérlő a tulajdonostól meghatározott összegért meghatározott időre bérelte a fürdőt teljes felszerelésével, így az ott dolgozó rabszolgákkal együtt. Ezeket a fürdőket belépődíj ellenében lehetett használni, bár ennek az összege forrásaink szerint kimondottan alacsony volt. Seneca és Martialis szerint tehát a Kr. u. 1. századi Itáliában egy quadrans (negyed rézpénz), a Hadrianus-korból származó vipascai törvénytábla szerint (Lusitania provinciában egy bányásztelepülésen) férfiaknak fél, nőknek 1 as (rézpénz) volt, míg a gyermekek ingyen látogathatták a fürdőket. Az is előfordult, hogy egy gazdag ember megfinanszírozta a fürdést, vagy építetett egy fürdőt, amelyet mindenki ingyenesen használhatott. A legszebb és legnagyobb, több ezer ember befogadására alkalmas fürdők Rómában voltak, amelyeket a császárok építettek a népnek. Ilyen volt a címben, Martialis epigrammájában emlegetett Nero-fürdője is. Idézet helye: Martialis VII, 34 (ford. Fényes Gabriella)

27 Kat. 30. Olajtartó vasedény Gyarapodási szám: R 2647/2015 (ideiglenes ltsz.: 97.18.2070.40.) Lelőhely: Bp. III., Bécsi út 48-50. Év: 1998 Kor: római kor Anyaga: vas Méret: magasság: 11 cm, hasél átmérő: 12 cm, vastagság: 0.3 cm, peremátmérő: 4.5 cm. Publikálatlan Enyhén lapított gömbtestű, kissé domború, egyenetlen aljú vasedény, amelyet valószínűleg a fürdőzésnél használt olaj tárolására és szállítására használtak. Hengeres nyaka keskeny, flaskaszerű, kiszélesedő töredékes pereme rézsűsen kihajlik. A kovácsolt vasedényt a többi hasonló edényhez hasonlóan valószínűleg két gömbtest összeforrasztásából hozták létre. A fürdőolaj szállítására használt, birodalomszerte ritkaságszámba menő vasedényeket általában az edény nyakára vagy fülére erősített lánccal rögzítették a fürdőzésnél használt fürdőkészlethez. V. L. Kat. 31-39. Falfestménytöredékek a Királyfürdőnél feltárt katonai fürdő caldariumából: Kat. 31. Ltsz: 60.1.451. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 10,8 9,6 3 cm; 7,2 5,5 2,3cm; 9,3 7,2 2,8cm

28 Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 276, Kat. 92, 97., 23. kép 8, 11, 13 és 25. kép 3, 7, 11. Fehér alapon zöld növényi minta kerekded és íves levélkékkel. A növényi ornamentika mentén vékony, fekete csíkkal határolt, sárga felület indítása látható. Kat. 32. Ltsz: 60.1.452. Lelőhely: Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról Év: 1958 Kor: Kr. u.1-3. század Méret: 14,3 10,5 2,3 cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 276, Kat. 98., 24. kép 11 és 25. kép 25. Fehér alapon okkersárga színű, oldalfalat díszítő falfestmény töredékes latin felirattal. A feliratból négy betű maradt meg részben vagy egészben. Az első töredékes, talán I, a második M, a harmadik P, a negyedik szintén töredékes. A felirat felett vörös sáv részlete vehető ki. Kat. 33. Ltsz.: 60.1.443. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év:1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 5,8 7,8 3,8cm, 14,5 11,7 4cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, Kat. 79., 23. kép 15, 16 és 25. kép 21, 22. Az azonos kompozícióhoz tartozó, mennyezetet díszítő, két töredéken fehér alapon ívelődő, vörös motívumból indított, okkersárga, hosszúkás levéldíszítés, feltehetően tapétaminta részlete vehető ki. A töredékek hátoldalán a lécekből összeállított mennyezet lenyomata jól látható. Kat. 34. Ltsz.: 60.1.32. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 11 6,2 2,5 cm; 8 6 cm, 2 4,2 cm (13-14. Méret) Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 24. kép 7, 9. Két, fehér alapon, vörös és sárga ívekkel, talán nagyobb levelekkel díszített mennyezeti falfestmény, amely valószínűleg összetartozik a 60.1.443. leltári számú töredékekkel. Kat. 35. Ltsz.: 60.1.450-451. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958

29 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 11 10,8 3 cm; 9 6,2 2,7 cm; 10 8 2,3 cm; 9,4 8,2 2,2 cm; 13,4 8,5 2,8 cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 276, Kat. 88-97., 23. kép 1, 2, 14 és 25. kép 2, 5.; 23. kép 3, 5, 7, 11, 12, 17 és 25. kép 3, 7, 8, 9, 11. Fehér alapon zöld növényi ornamentikával díszített falfestménytöredékek vörös, sárga szegélyű vörös és kívül kék, belül vörös szirmú virágmintákkal. Valószínűleg összefüggnek az előzőekben bemutatott 60.1.451. leltári számú töredékekkel. Feltehetően egy korábbi falfestmény átfestésekor készült, azaz egy kifestési 2. periódushoz tartozik. Kat. 36. Ltsz..: 60.1.453. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 14 14,8 5cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 276, Kat. 99., 24. kép 15 és 25. kép 20. Fehér alapon, körző segítségével kiszerkesztett, vörös kerek motívum, feltehetően tapétaminta részlete, közepén kékes szirmú rozettával. A vörös köríven kívül egy újabb festetlen ívet alakítottak ki, szintén körző segítségével. Ettől a külső körívtől távolodva négy fekete, egyre kisebb pöttyöt, kiegészítő díszítőelemet ábrázoltak. A töredék feltehetően tapétamintával díszített, boltíves mennyezet részét képezte. Kat. 37. Ltsz.: 60.1.441(?) Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 9,3 9,3 3,2cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 24. kép 12. Falfestménytöredék fehér alapon kék, ívelődő díszítéssel. A kék részlet belső oldala mentén okkersárga vékony csík jelzi a minta határát. Zöld színnel megfestett, feltehetően növényi ornamentika picike részlete vehető ki még a töredéken. Esetleg ívelődő mennyezet részlete. Kat. 38. Ltsz.: 60.1.448/b Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 7,5 6 2,5cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 266., Kat. 86., 24. kép 1 és 25. kép 15.

30 A fehér vékony kontúrral határolt, kerek, kék festésű motívumból sugárszerűen vékonyabb sárga csíkokat indítottak, amelyek között a felületet vörösre festették. A feltehetően nagyméretű rozettát mintázó töredék ún. tapétaminta részét képezte. A kék kerek motívum közepén körző lenyomata figyelhető meg. Valószínűleg mennyezeti festés része. Kat. 39. Ltsz.: 60.1.445-446. Lelőhely: Bp. II., Fő u. 84. (Királyfürdő, római fürdő, a medence padozatáról) Év: 1958 Kor: Kr. u. 1-3. század Méret: 17 11 3,4cm; 6,4 4,5 2 cm; 5,8 4,8 2,3 cm; 8 5 2,3 cm Kaba M., Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél. Römerzeitliche Gebäudereste beim Király-Bad. Budapest Régiségei 20 (1963) 259-298, 266, Kat. 81-82., 24. kép 13 és 25. kép 12; 24. kép 2, 3, 4 és 25. kép 18, 19. Fehér alapon, oldalfalat díszítő, szürkésbarnás dupla keretmotívum sarok és oldaltöredékei, belül ismétlődő, háromszögű vagy cseppet formázó motívummal. A keretminta sarkának helyét egy hosszú, átlósan a vakolatba bekarcolt vonal segítségével, még a minta megfestése előtt előre meghatározták. A jelenleg ismert saroknál egy nagyobb, két irányba hajló, kék szirmú virágot ábrázoltak, amelynek közepét vörös alapon vékony fehér csíkokkal díszítették. Valószínűleg egy 2. periódusú falfestmény töredéke, azaz egy korábbi falfestményre vitték fel annak felülfestésével. K. A.

31 KATONAI FÜRDŐ Thermas maiores / leg(ionis) II. Adi(utricis) Claudianae / [m]agno tempore in/[te]rmissas et destitutas / [re]tractatis porticibus /[ a]ditibusque [pri]us refeci[t] / exhiberi inde [inc]episse / militib(us) [iuss]it [pri]die Kal(endas) Iuli(as) / praes[id]e [pr(ovinciae) e(gregio)] v(iro) Clemen(tio) Silvi(no) / et cura Aur(eli) Frontini pra/ef(ecti) leg(ionis) eiusdem Pater/no II et Mariniano co(n)s(ulibus) A Claudius császár nevét viselő segítő melléknevű legio meleg fürdőit, melyek hosszú időn át használaton kívül voltak és el voltak hagyatva, az oszlopcsarnokok és bejáratok rendbe hozásával újjáalakítatta előbb, majd elrendelte, hogy június 30-án kezdjék meg a katonák rendelkezésére bocsájtani, a kiváló férfi rangcímű Clementius Silvius elöljárósága és Aurelius Frontinusnak, a nevezett legio praefectus parancsnokának felügyelete alatt, Paternus és Marinianus konsulága idején. Az idézett felirat Kr. u. 268-ból származik és Aquincum legnagyobb fürdőjének, az itt állomásozó katonai csapat, a legio II. Adiutrix fürdőjének újjáépítéséről emlékezik meg. Ez a fürdő a legio táborában épült fel a 2. században. Feltehetően a 260-as év háborús eseményei során megrongálódott, és az újjáépítésig nem használták. A fürdő hatalmas, mintegy 16800 m² területet foglalt magában. Tengelyesen szimmetrikus volt. Az északi oldalról nagy tornacsarnok (palaestra) csatlakozott hozzá. A fürdő két vetkőző helyiséget, nagy medencét, hideg vizes helyiséget (frigidariumot), négy fűtött tepidariumot és egy nagyméretű forró hőmérsékletű, magas páratartalmú, forró vizes medencékkel rendelkező helyiséget (caldarium) foglalt magában. A tepidariumokból két aláfűtött, magas hőmérsékletű és alacsony páratartalmú izzasztóhelyiség (sudatorium) nyílt. A száraz szaunák a katonai fürdőkben általában megtalálhatók, ugyanis orvosi írás szerint ennek hatása olyan volt a testre, mint a vas edzése. A legio nagy fürdője a 4. század elején elvesztette közfürdő funkcióját és a provincia katonai vezetőjének, a duxnak palotájává alakították át, úgy, hogy új fürdőszárnnyal és nagy medencével egészítették ki az épületet. Idézet helye: CIL III 3525; III 10492, ltsz.: 81.7.40. (ford. Alföldi András) Kat. 40. A Thermae Maiores újjáépítési felirata Ltsz.: 81.7.40. Lelőhely: Florianigasse (Flórián utca) 420. (ma: Bp. III., Flórián tér) Év: 1849 Kor: Kr. u. 268. június 30. Méret: magasság: 136 cm, szélesség: 66 cm, vastagság: 52 cm CIL III 3525 CIL III 10492 ILS 2457 L Année Épigraphique 1944, 85 L Année Épigraphique 1956, 7 L Année Épigraphique 1993, 1310 Kovács P. Szabó Á. (cura), Tituli Aquincenses I, Budapest 2009, 17-18, Nr. 12b Alföldi A., Aquincumi adalék a Kr. u. 268. év történetéhez. Eine neue Angabe zur Geschichte des Jahres 268 aus Aquincum. Budapest Régiségei 13 (1943) 35 39, 489 491. Colin, J., L inscription des thermes de la II e légion à Aquincum-Budapest. L Antiquité Classique 24 (1955) 438 441.

32 Desjardins, E. Rómer, F., Monuments épigraphiques du Musée National Hongrois. Budapest 1873, 89: no. 181. Fitz, J., Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit III. Budapest 1994, 1050 1051: Nr. 689.2, 1071 1072: Nr. 703. Kaba M., Thermae Maiores Legionis II Adiutricis. Monumenta Historica Budapestinensia 7. Budapest 1991, 11, 82, 98: 9. kép Kaba, M., Thermae maiores in Aquincum. Budapest Régiségei 34 (2001) 135, 140: Abb.5. Kovács P. (szerk.), Fontes Pannoniae antiquae ab A. D. CCXXXV usque ad A. CCLXXXIV. Az ókori Pannonia forrásai Kr. u. 235 és 284 között. Fontes Pannoniae Antiquae 5. Budapest 2008, 129 131: Nr. 37, 173 174. Páur I., Huszonöt kiadatlan pannoniai latin felirat. Archaeologiai Közlemények 1 (1859) 221: no. X. A mészkő oltárkövet 1849-ben pinceépítés során emelték ki Vihnalek Antal hentesmester Florianigasse (Flórián utca) 420. szám alatti házának falából. A corona bal oldali, elülső sarka letört. Az abacus és az oltártörzs élei töredezettek, a profilált párkányzat, valamint a lábazat is kisebb sérüléseket szenvedett. A feliratos mező síkjáról elnagyoltan levésték az eredeti szöveget, de a felület lesimítása elmaradt. Az egyenetlen felületre vésett újabb felirat kopott, olvasását az eredeti szövegmaradványok mellett a feliratos mezőben tátongó kisebb-nagyobb folytonossági hiányok is nehezítik. Az oltár vízszintesen kettéosztott coronájának sarkait sima felületű, félköríves akrotérionok díszítik. Az akrotérionok közötti mezők kitöltetlenül maradtak. Az egyszerű abacus alatt kétosztatú, profilált párkányzat húzódik. A háromosztatú lábazat vastag plinthusra támaszkodik. Az oltár hátulja kidolgozatlan, egyenetlenül levésett. Az oltártörzs elülső síkjára az eredeti, szakrális tartalmú szöveg többé-kevésbé sikeres eltávolítása után 12 soros építési felirat került. A palimpszeszt oltárkő későbbi felirata a következőképpen hangzik: Thermas maiores leg(ionis) II Adi(utricis) Claudianae magno tempore in- [te]rmissas et destitutas 5 r[e]tractatis porticibus aditibusque [pri]us refeci[t] exhiberi inde [inc]episse militib(us) [iuss]it [pri]die Kal(endas) Iuli(as) praes[id]e [pr(ovinciae) e(gregio)] v(iro) Clemen(tio) Silvi(o) 10 et cura Aur(eli) Frontini pra- ef(ecti) leg(ionis) eiusdem Paterno II et Mariniano co(n)s(ulibus) Alföldi András fordításában: A Claudius császár nevét viselő, 'segítő' melléknevű második legio melegfürdőit, melyek hosszú időn át használaton kívül voltak és el voltak hagyatva, az oszlopcsarnokok és bejáratok rendbehozásával újjáalakította előbb, majd elrendelte, hogy június 30.-án kezdjék meg a katonák rendelkezésére bocsátani, a 'kiváló férfi' rangcímű Clementius Silvius elöljárósága és Aurelius Frontinusnak, a nevezett legio praefectus-parancsnokának felügyelete alatt, Paternus második és Marinianus konzulsága idején. B. B. T.