6. Munkaterv 6.a. A világirodalomban az adott kutatási témában eddig folytatott kutatások elemz ismertetése

6. Munkaterv 6.a. A világirodalomban az adott kutatási témában eddig folytatott kutatások elemz ismertetése Bevezetés Kutatási tervünk tárgya különféle lexikális szemantikai intuícióknak, illetve ezek forrásának vizsgálata. Ez a téma tágabban a nyelvészeti adatprobléma témakörébe sorolható, és ennek egy olyan részterületét jelöli ki, amelynek a nemzetközi szakirodalomban mindeddig aránylag kevés figyelmet szenteltek. Ezért mieltt közvetlen témáinkat az elsdleges jelentés, a metaforikusság, metonimikusság, valamint lexikális hozzáférési folyamatok ismertetjük, célszernek tartjuk, hogy röviden bemutassuk a nyelvészeti adatproblémát tágabb kontextusban. A nyelvészeti adatprobléma Az úgynevezett adatprobléma, azaz az a kérdéscsoport, hogy a kutató milyen adatokat használjon, illetve használhat fel hipotézisei alátámasztására, a kortárs elméleti nyelvészet egyik igen aktuális területe. Ez a probléma már a modern elméleti nyelvészet megszületése idszakában megfogalmazódott. A generatív iskola képviseli, így többek között Chomsky is, amellett foglaltak ugyanis állást, hogy a nyelvi intuíció alapján nyert adatok feltétlenül elsbbséget élveznek az ún. empirikus adatokkal szemben. Az empirikus adat terminust az irodalom a beszédben megfigyelt, szövegkorpuszban talált, valamint interjúban nyert adatokra használja. Ezt a szóhasználatot követjük az alábbiakban, bár fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ez a terminus megtéveszt, ti. szoros értelemben véve természetesen az intuitív adatok is empirikusak. Az empirikus adatok alkották a hagyományos filológia elsdleges forrását. Ezzel szemben a nyelvi intuícióból származó adatok prioritása szükségszeren következik a generatív iskola alapvet nyelvszemléletébl: Az empirikusan megfigyelhet beszéd (a performancia) nem tükrözi híven a beszél mentális grammatikai kompetenciáját, ti. a performanciát a grammatikai szabályok mellett jelentsen befolyásolják egyéb pszichológiai tényezk, így leginkább a figyelem és az emlékezet. Ennek következtében az empirikus források (különösen a szóbeli beszéd) számos ún. performanciahibát tartalmaznak, ami az elméleti nyelvészeti kutatás számára eleve használhatatlanná teszi az ilyen megnyilatkozásokat. 1

A grammatika hatókörének megállapításához nem csupán a nyelv lehetségeit, hanem korlátait is fel kell térképezniük a nyelvészeknek, ami pusztán (pozitív) megfigyelt adatok alapján nem lehetséges. Ehhez negatív, azaz a grammatikát megsért szerkezetek elemzésére is szükség van, valamint ezek egybevetésére a grammatikális szerkezetekkel. Az elméletalkotás útja a természettudományok és a kísérleti társadalomtudományok példáját követve deduktív. Az ismeretszerzés tehát nem véletlenszeren talált adatok vizsgálata alapján valósul meg (azaz induktív módon), hanem a tudományos elmélet határoz meg bizonyos (pozitív és negatív) elrejelzéseket, amelyek alapján ellenrizhet, hogy az elmélet helytálló-e vagy nem. Az elrejelzett jelenségeket pedig pozitív elrejelzés esetén is sokszor rendkívül bajos igazolni empirikus adatokkal, negatív elrejelzés esetén pedig eleve logikailag lehetetlen. Bár az adatprobléma elssorban magán a generatív iskolán belül fogalmazódott meg, egyszersmind lehetséget nyújtott arra is, hogy más iskolák (fképp az ekkor formálódó labovi szociolingvisztika) a 60-as és 70-es években kritikai megjegyzéseket fzzenek a generativizmus által elfogadott módszertani elvekhez. Ez a diszkusszió nem volt túlságosan termékeny, így a 70-es évek végére lecsengett. Az adatokkal kapcsolatos diszkusszió csak a 90-es évek második felére újult fel ismét, ami mindenekeltt három, egymástól lényegileg független tényeznek köszönhet: egy technikaimódszertaninak, egy tudományszociológiainak, valamint egy nyelvelméletinek. 1. Az az empirikus adatokkal szemben korábban felhozott ellenérv, amely szerint a szövegkorpuszok nem, vagy csak igen csekély mértékben reprezentatívak az adott nyelvre nézve, és így nem vonhatók le bellük messzemen következtetések a grammatikára nézve, vesztett erejébl az óriási méret számítógépes korpuszok megjelenésével. A 90-es évek elejétl kezdve széles körben elérhetvé vált több százmillió szövegszó méret korpuszok ugyanis hozzávetleg annyi nyelvi anyagot tartalmaznak, amennyivel egy átlagos beszél egész élete alatt összesen találkozik. Így ezeknek a korpuszoknak a reprezentativitásához, legalábbis az egyes nyelvekre vonatkozó grammatikai szabályok, valamint a szókincs tekintetében, nem férhet kétség (ellentétben a korábbi, százezres vagy legfeljebb milliós nagyságrend korpuszokkal). 2. Az empirikus kutatás módszertani és technikai alapjainak erteljes fejldése nyomán létrejött a nyelvészetnek egy új, önálló ága, az ún. empirikus nyelvészet, amely ismét felvetette az adatprobléma fontos kérdéseit, részben új válaszokat kínálva rájuk (vö. Cowart, Schütze munkáit). 2

3. Magán az elméleti nyelvészeten belül is felmerült az intuitív adatok megbízhatóságára vonatkozó kérdések tisztázásának az igénye. Ennek oka, hogy sajátos helyzet alakult ki számos nyelvészeti, elssorban mondattani jelenséggel kapcsolatban. A 80-as és 90- es években létrehozott elméletek ugyanis már annak az adathalmaznak az ismeretében születtek meg, amelyet a megelz 25 év intenzív nyelvészeti kutatása feltárt, és amelynek megítélésérl széleskör konszenzus alakult ki. Mivel az egymással verseng elméletek ezekrl a jól ismert jelenségekrl így értelemszeren azonos empirikus megállapításokat fogalmaztak és fogalmaznak meg, csak olyan adatok alapján lehetne eldönteni, hogy melyik elmélet a megfelel, amely adatok státusza rendkívül bizonytalan. Rendkívül marginális természet, a tényleges nyelvhasználatban alig elforduló adatokról van ugyanis szó, amelyekkel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy grammatikálisak-e vagy sem, hanem hogy számos többé-kevésbé rendhagyó alternatíva közül melyik a jobb vagy kevésbé jó (vö. pl. Keller 2000). A probléma tehát az, hogy a kutatók gyakran nem egyformán értékelik a szóban forgó adatokat. Ennek következményeként lehetetlenné válik annak megítélése, hogy két, eltér empirikus hipotézisekkel operáló elmélet közül melyik hipotézisei felelnek meg a valóságnak, azaz melyik elmélet a helytálló. Ez a helyzet hosszú távon erteljesen visszavetheti a további kutatást, fleg egyes különösen problematikus területeken, mint amilyen a kötéselmélet (azaz lényegében a névmások mondattanának elmélete). A felsorolt tényezk oda vezettek, hogy az adatprobléma kutatása napjaink nyelvészetének kitüntetett témájává vált, amellyel több jelents nemzetközi kutatóintézetben is kiemelten foglalkoznak. Említést érdemel mindenekeltt a Tübingeni és a Potsdami Egyetem Németországban, valamint a University of Pennsylvania. AZ ADATPROBLÉMA IRODALMA Az általános adatproblémával kapcsolatos klasszikus vitával mindenekeltt grammatikalitási ítéletekkel és általános tudományelméleti-módszertani kérdésekkel foglalkozik Schütze (1996) és Cowart (1997), ezek az adatproblémával kapcsolatos újabb diszkusszió alapmvei. Az empirikus nyelvészettel kapcsolatban általában fontos megemlíteni az Edinburgh Textbooks in Empirical Linguistics sorozatot, amelynek kötetei (pl. McEnery/Wilson 1996) részletesen tárgyalják a korpuszok szerepét és használhatóságát a nyelvészetben. Az adatprobléma szerepérl a kortárs nyelvészetben sokoldalú és lényegretör összefoglalást tartalmaz Reis (1998), amely munka különösen azért érdekes, mert a felmerül elméleti kérdéseket konkrét kutatási feladatokra fordítja le. Az e munka nyomán a tübingeni egyete- 3

men létrejött Sonderforschungsbereich 441 (korábbi nevén Sonderforschungsbereich 1711) az adatprobléma kutatásának nemzetközileg talán legfontosabb intézménye. A kutatások eredményeit a kutatóintézet beszámolói foglalják össze (pl. Reis 2001). A szemantikai intuíciók fogalma és típusai Szemantikai intuícióknak olyan intuitív nyelvi ítéleteket nevezünk, amelyek szavak és mondatok szemantikai elfogadhatóságára, szerkezetére, illetve más szavakhoz és mondatokhoz való szemantikai viszonyára vonatkoznak. (Az intuitív nyelvi ítéletek fogalmával nem áll módunkban itt részletesebben foglalkozni, ehhez l. Pafel 1997, 2001.) A szemantikai intuíciók ennek megfelelen csupán tárgyukban különböznek az ismertebb szintaktikai intuícióktól. Mint ahogy ez utóbbiaknak számos típusát különíthetjük el, így többféle szemantikai intuíciót is ismerünk. Négy jelentsebbet az alábbiakban megemlítünk, anélkül, hogy részletesebben foglalkoznánk velük (a 6.b pontban részletesen ismertetend intuíciókra itt nem térünk ki): 1. Szemantikai szerkezeti többértelmség. Egy hangsorhoz gyakran több szemantikai tagolást rendelhetünk, ezért a hangsor különböz jelentéseket fejezhet ki. Ennélfogva különbözk lesznek az igazságfeltételei, illetve az elfogadhatósága egyes kontextusokban. Így pl. a Péter piros rózsát és tulipánt vásárolt unokatestvérének. mondat többértelm, a piros jelz módosíthatja akár a rózsát fnevet, akár a rózsát és tulipánt összetett fnévi csoportot. A kompozicionalitás elve szerint az ilyen variáció mindig akkor jelenik meg, amikor a hangsorhoz több különböz szintaktikai elemzés rendelhet. 2. Szemantikai elfogadhatóság. A szemantikai elfogadhatósági ítéletek státusza éppoly bizonytalan, mint a szintaktikai elfogadhatósági ítéleteké. Gondot okoz a szintaktikai és a szemantikai elfogadhatóság egymástól való elválasztása. A szakirodalom ismer olyan eljárásokat, amelyekkel aránylag megbízhatóan és intuíciónkkal többnyire egybehangzóan megkülönböztethetjük egymástól a szintaktikai és szemantikai elfogadhatatlanságot (Lyons 1977). Ezek az eljárások azonban csupán hasznos gyakorlati segédeszközök, nem pedig elvi szempontból komolyan megalapozott módszerek. A szemantikai elfogadhatatlanságnak különféle típusait tartja számon a szakirodalom (Cruse 1986), amelyek között nehéz világosan különbséget tenni. Mint ahogy vannak szintaktikai szempontból furcsa, de tökéletesen jól formált mondatok, ezzel analóg helyzet a szemantikában is megfigyelhet. Az A krokodil elszívott egy cigarettát. mondat szemantikai szempontból ugyan hibátlan, de szokatlan szituációra vonatkozik, és így furcsa. Valódi szemantikai elfogadhatatlanságot találunk ezzel szemben például 4

az *A lány gyülekezik. mondatban, ahol az alany jelentése nem fér össze az állítmány jelentésével. 3. Szemantikai relációk. Ezen a hagyományosan ismert, John Lyons (1963) által kodifikált viszonyokat értjük, mint amilyen a szinonímia, az antonímia, és a hiponímia. Míg a szemantikai szerkezeti többértelmség és a szemantikai elfogadhatóság csak az öszszetett szavakra és a szónál nagyobb szerkezeti szintekre vonatkozik, szemantikai relációk nemcsak mondatok, illetve más, szónál nagyobb szerkezetek között vannak, hanem szavak között is. Bizonyos relációk (mint az azonos jelentésség vagy szinonímia) mind mondatok, mind szavak között egyaránt értelmezhetk, mások viszont csak mondatok között (mint pl. a kontradikció), megint mások pedig csak szavak között (pl. a meronímia, azaz a rész-egész viszony). A szemantikai relációkat részletesen ismerteti Cruse (1986). 4. Igazságfeltételek. A beszélk bármely szemantikailag jól formált állító mondatról meg tudják ítélni, hogy mely feltételeknek kell teljesülniük a világban ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. Másképp megfogalmazva, ha a beszél ismeri a releváns információkat, meg tudja ítélni, hogy adott szituációban egy adott mondat igaz-e vagy hamis, esetleg sem az egyik, sem a másik. A fenti, semmiképp sem teljes, csupán illusztrációnak szánt felsorolásból világosan látszik, hogy többféle szemantikai intuícióra is támaszkodik a nyelvészeti kutatás, és hogy mekkora ezek jelentsége. Hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy míg a szintaktikai intuíciókról terjedelmes szakirodalom értekezik, a szemantikai intuíciókkal aránylag kevesen foglalkoztak. Különösen a szójelentéstanban próbáltak meg olyan teszteket kidolgozni, amelyek megkönnyítik, illetve részben mechanikus feladattá egyszersítik a különböz szemantikai ítéletek meghozatalát. Azt a kérdést azonban nem vetették fel komolyan, hogy mire is vonatkoznak az egyszer, tesztek által nem támogatott ítéletek, illetve hogy mi a forrásuk. Nem vizsgálták azt sem, hogy mennyire megbízhatóak a különböz típusú intuíciók, azaz mennyire befolyásolhatóak, valamint hogy különböz beszélk mennyire vélekednek egybehangzóan. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az újabb kutatásban ezek a hagyományosan elhanyagolt kérdések is napirendre kerültek. Így különösen jelentsnek ítéljük Pafel és munkatársai úttör kezdeményezését (Pafel 2001), amely a kvantorhatókörre vonatkozó intuícióknak, és ezen belül is elssorban ezek megbízhatóságának a vizsgálatát tzte ki célul. 5

A SZEMANTIKAI INTUÍCIÓK IRODALMA Amint említettük, a szakirodalom a jelenség fontosságához képest aránytalanul csekély mértékben foglalkozott a szemantikai intuícióval. A problémakörrel kapcsolatban számos megjegyzést találunk Lyons (1977)-ben, noha nem ez a kérdés áll a m figyelmének középpontjában. Cruse (1986) tartalmazza a szójelentéstani intuíciók legátfogóbb tipológiáját, és általában is részletesen reflektál saját adataira. Az ún. szemantikai tesztek megbízhatóságával, amelyek a szemantikai ítéletek meghozását hivatottak megkönnyíteni, foglalkozott az irodalom, bár csak elszórtan és az elejtett megjegyzések szintjén. Kivételt képez ez alól Zwicky/Sadock (1975) klasszikus tanulmánya, valamint Cruse (1986) is. A formális szemantikai irodalomban egyáltalán nem tudunk arról, hogy az adatproblémára érdemben reflektáltak volna. 6.b. A pályázat témája céljának leírása Kutatási tervünkben a szemantikai intuíciók tágabb körén belül két szójelentéstani intuícióval kívánunk foglalkozni. Peth azt a kérdést vizsgálja, hogy a szavak elsdleges jelentésére vonatkozó intuíciók milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, valamint hogy ezeknek mi lehet a forrása. Csatár pedig azoknak a kritériumoknak a felülvizsgálatára vállalkozik, amelyeket az aktuális kognitív metaforaelmélet javasol a metaforák, metonímiák felismerésére, illetve a két jelenség elhatárolására. Annak ellenére, hogy a jelentések elsdlegességére vonatkozó intuíció és a metaforikusság/metonimikusság-ítéletek a kognitív szójelentéstani kutatás legfontosabb adatforrásai, feltn, hogy ezeket a szakirodalom egyszeren adottnak veszi. Nem reflektál rájuk, és nem teszi fel sem azt a kérdést, hogy mi alapján hozzák a beszélk ezeket az ítéleteket, sem pedig azt, hogy mennyire megbízhatóak ezek. Kutatási tervünk f célja az ezekkel való szembesülés. Míg Peth és Csatár így elssorban metanyelvészeti problémafelvetéssel foglalkozik, Farkas témája metanyelvi szinten mozog, azaz nem intuíciók forrására kérdez rá közvetlenül. Elssorban azzal a kérdéssel foglalkozik kísérleti úton, hogy idegen nyelv szöveg feldolgozásakor milyen módon férnek hozzá a nyelvtanulók a szavak egyes jelentéseihez. Farkas vizsgálata ily módon amellett, hogy szintén önálló célokat követ, lényeges adatforrását fogja alkotni a másik két részprojektumnak, a szintén kialakítandó többnyelv példakorpuszok és a lexikológiai adatbázis mellett. Az alábbiakban az egyes résztémákat ismertetjük részletesen az említett sorrendben. 6

I. A szójelentések prominenciájára vonatkozó intuíció és szerepe a nyelvészetben Terminológiai megjegyzés Egy nyelv beszéli, bármilyen nyelvi környezetben is nttek fel, és bármilyen nyelvi iskolázottsággal rendelkeznek, feltnen megegyeznek az azzal kapcsolatos ítéleteikben, hogy adott poliszém szavak bizonyos jelentései elsdlegesebbek, fontosabbak, alapvetbbek más jelentéseknél. Mivel a jelentéseknek erre a viszonyára az alábbiakban gyakran fogunk hivatkozni, rendkívül nehézkes lenne ezt a jelenséget a jelentések egymáshoz képest adott relatív elsdlegességének nevezni. Pusztán gyakorlati okokból e helyett a bonyolult szerkezet helyett gyakran a jelentések prominenciája terminust fogjuk használni, valamint az elsdlegesebb, alapvetbb jelentéseket más jelentésekhez képest prominensebbnek fogjuk nevezni. A prominencia mint alapvet szemantikai intuíció Az az állítás, hogy a poliszém szavak egyes jelentései nem egyenrangúan állnak egymás mellett a beszélk mentális szótárában, hanem többé-kevésbé szigorúan meghatározott hierarchia érvényesül közöttük, számtalan megfigyeléssel támasztható alá. Mindenekeltt úgy tnik, az alapvet szemantikai intuíciók egyike annak a megítélése, hogy egy poliszém szó különböz jelentései közül melyiket minsíthetjük elsdlegesnek, és melyiket hozzá képest másodlagosnak vagy kevésbé prominensnek. Az alábbiakban összefoglaljuk ennek az intuíciónak bizonyos megnyilvánulási formáit és tulajdonságait, amelyek igazolják, hogy valóban jelents, a szókincs egészére nézve is releváns jelenségrl van szó. 1. A prominencia-intuíció a szókincs minden lényeges elemtípusára vonatkozik. Így pl. határozott intuíciói vannak a beszélknek arra nézve, hogy az egér szónak az egy bizonyos állatfajta jelentése az elsdleges, míg számítógépek egy bizonyos alkatrésze jelentése ehhez képest másodlagos, mint ahogy azt is határozottan érzik, hogy a könyny melléknév elsdleges jelentése csekély súlyú, másodlagos jelentése pedig intellektuálisan kevéssé megerltet. Hasonlóan határozott intuíciók érvényesülnek a zárt szótári elemosztályok körében is (pl. névutók, határozóragok). 2. A jelentés prominenciájának megítélése (hasonlóan a szemantikai elfogadhatósági ítéletekhez és a szerkesztettséggel kapcsolatos intuíciókhoz) lényegében független a nyelvi iskolázottság mértékétl, nem korlátozódik nyelvészeti kontextusokra. Gyakran fordul el nem szakemberek hétköznapi metanyelvi témájú beszélgetéseiben is. 7

3. Rendkívül feltnen jelentkezik ez az intuíció az általános egynyelv és kétnyelv szótárakban, amelyekben a poliszém szavak jelentései közül (durván leegyszersítve) gyakran az elsdleges kerül feldolgozásra 1. számmal jelölve, a többi, kevésbé prominens jelentés pedig további sorszámokat kap, aszerint, hogy a szótáríró melyiket tartja lényegesebb, elsdlegesebb jelentésnek a többihez képest. 4. Az egyes jelentések prominenciájával kapcsolatos intuíciók nem korlátozódnak a beszél anyanyelvére, hanem tanult második és további nyelvek esetében is érvényesülnek. A legprominensebb jelentés itt sem azonos az elsként elsajátított jelentéssel. A prominencia reprezentációjának vizsgálata Bár a prominenciával kapcsolatos intuíció rendkívül feltn és lényeges, egyáltalán nem kézenfekv, hogy hol kereshetjük a forrását. A nemzetközi szakirodalom lényegében arra korlátozza a témával kapcsolatos megjegyzéseit, hogy felhívja a figyelmet ennek az intuíciónak a létezésére, ellenben meg sem próbálkozik a magyarázatával. Nem világos így többek között az sem, hogy 1. felvetés: a jelentések sorrendjét valamiféle általános, a szókincs egészére, illetve esetleg az ember fogalmi rendszerének szerkezetére vonatkozó szabályszerségek határozzák meg, vagy pedig 2. felvetés: az, hogy egy szónak melyik jelentése elsdleges, minden szónál egyenként megadva szerepel a beszél mentális szótárában (azaz, az elsajátítás fell megközelítve, ezt minden szónál egyenként kell megtanulni). A jelentések prominenciájának reprezentációjára itt felvázolt két lehetség között empirikus érvek alapján kell döntenünk. Ebben a leginkább az lehet segítségünkre, ha megvizsgáljuk, hogy megfigyelhetk-e olyan általános elvek, amelyek meghatározzák, hogy hogyan ítéljük meg egy jelentés prominenciáját. Ha ez fennállna, ez ers érvet szolgáltatna az 1. felvetés mellett, ha pedig nem, a 2. felvetés lenne a logikusan legvalószínbb. Az els esetben az említett elvek összessége határozná meg a prominenciára vonatkozó intuíciót, míg a másodikban az intuíció a mentális szócikkek struktúrájából triviálisan adódna. A 2. lehetség a reprezentáció szempontjából érdektelen, ellenben mindenképpen tisztázandó az elsajátítás mikéntje, így ezt az alternatívát alább, a következ szakaszban tárgyaljuk részletesebben. Az alábbiakban következ további kérdésfelvetések abban az esetben következnek ésszeren, ha az 1. lehetség igazolódna be. Felvetend mindenekeltt, hogy a prominencia-megítélés forrása egyetlen elemi nyelvi tudás-e, vagy pedig ez az intuíció tulajdonképpen epifenomén, amely számos különböz ténye- 8

z kölcsönhatása által jön létre. (Ezzel analóg probléma vetdik fel egyébiránt a grammatikalitási ítéletek kapcsán is, vö. Pafel 2001.) 1. Amennyiben a prominencia-intuíció forrása elemi nyelvi tudás, akkor azt vélheten abban ragadhatjuk meg, hogy a szavak jelentései a mentális szótárban hierarchikusan vannak tárolva, azaz valamelyik jelentés könnyebben felidézhet, mint a továbbiak. Vagyis a prominencia-ítéletek meghozatalakor a beszél úgy jár el, hogy megpróbál aktiválni egy szóhoz kapcsolódó különféle jelentéseket, és megjegyzi, milyen sorrendben idézdtek fel benne ezek. Elképzelhet ugyanakkor az is, hogy egészen más jelleg elemi nyelvi tudás határozza meg a prominencia-intuíciókat. Ez a kérdés nyilván spekulatíve nem dönthet el, hanem empirikus vizsgálatok szükségeltetnek hozzá, amelyek módszertana azonban (idevágó szakirodalom hiányában) kidolgozásra vár. 2. Ellenben epifenoménnek akkor tekintenénk a prominencia-intuíciót, ha a beszél úgy ítélné meg egy szó jelentéseinek prominencia-viszonyait, a szó jelentéseit különféle kritériumok alapján jellemezné. A jelentés könny hozzáférhetségének imént említett szempontja mellett a következ kritériumok jöhetnek szóba a szakirodalomban elejtett megjegyzések alapján (vö. pl. Werner 1991): a. Milyen sorrendben lettek elsajátítva a jelentések? b. Milyen gyakran használatosak a jelentések? c. Milyen szemantikai viszonyban vannak egymáshoz képest a jelentések? Azaz pl.: Melyik jelentés származik metaforikus vagy metonimikus kiterjesztés révén egy másikból? d. Az egyes jelentések milyen helyet foglalnak el fogalmi rendszerünkben? Ha beigazolódna, hogy vannak olyan általános elvek, amelyek a poliszém szavak jelentései közötti prominencia-viszonyokat meghatározzák, ez alapveten érdekes, és mindeddig fel nem ismert kutatási témát jelentene a kognitív nyelvészet számára, amely iránt potenciálisan nemzetközileg is jelents lenne az érdekldés. Az ilyen jelleg szabályszerségek feltárása nemcsak önmagában lenne jelents eredmény, hanem releváns hozzájárulás lenne számos egyéb kapcsolódó téma kutatása számára, pl. a nyelvészetben az általános lexikológia, a poliszémiakutatás, a számítógépes nyelvfeldolgozás, valamint (különösképpen) a metalexikográfia; illetve a kognitív pszichológia és a filozófia területén pedig a naiv metafizikai tárgyú kutatások számára. 9

A prominencia elsajátításának vizsgálata A fentiekben megállapítottuk, hogy ha sikerül az egész szókincsre vonatkozó, általános szabályszerségeket feltárni a prominencia-viszonyokkal kapcsolatban, ez a kognitív nyelvészetben jelents elrelépésnek számítana. Azonban az az eset sem triviális és érdektelen, ha az derülne ki, hogy minden egyes szónál egyenként kell megtanulni, hogy mely jelentések prominensebbek a többihez képest. Míg ugyanis egy szó fonológiai szerkezetének vagy vonzatszerkezetének elsajátítása viszonylag könnyen rekonstruálható, ugyanakkor sokkal kevésbé nyilvánvaló, hogy milyen megfigyelésekbl tudhatjuk meg a nyelvelsajátítás során, hogy egy szó egyik jelentése prominensebb-e egy másiknál. Így ha a szójelentések reprezentációja szintjén nem is, ám az elsajátításuk szintjén igen érdekes törvényszerségeket tárhatnánk fel. Ez mindenekeltt azért volna jelents, mivel a szójelentések elsajátításának kérdése rendkívül bonyolult, súlyos filozófiai problémákkal is terhelt témakör, amire pl. Quine gavagai-példája hívta fel a figyelmet (Quine 1960). Quine lényegében azt a kérdést veti fel, hogy ha egy gyerek meghallja a szüleitl a nyúl szót, és ezzel egyidejleg rámutatnak egy nyúlra, akkor honnan tudja a gyerek, hogy mire vonatkozik a rámutatás (és ezzel együtt a nyúl szó). Egyrészt elvileg végtelen számú lehetség (nyúl, futó nyúl, ez a bizonyos nyúl, mozgó dolog, nyúldarabok összessége, nyulak és gépkocsik közös halmaza stb.) közül kell kiválasztania a nyelvközösség által rögzített jelentést. Másrészt pedig ez a jelentés érzékileg a szituációban nem jelenik meg diszkrét tárgyként. A választ ott kereshetjük, hogy vélheten bizonyos naiv metafizikai elvek irányítják a fogalomalkotás folyamatát (vö. Pulman 1983, Pinker 1994). A prominencia-viszonyok kialakulására a legkézenfekvbb megoldásnak az látszik, hogy egyszeren olyan sorrendben rendeljük egy szóhoz a jelentéseit, ahogy elsajátítjuk azokat. Ez a szempont azonban kis számú elzetes megfigyelés alapján nem tnik általánosságban egyedül érvényesnek. Szintén megfontolandó kérdés, hogy a metaforikus és metonimikus kiterjesztések milyen szerepet játszanak a jelentések hierarchiájának kialakulásában. Bizonyos kísérleti eredmények arra utalnak, hogy egy szó absztraktabb és metaforikusan levezetett jelentéseit késbb sajátítjuk el a konkrétabbaknál (vö. Gibbs 1994). Amennyiben ez általában is igaz, az arra utalhat, hogy a jelentések szemantikai viszonya egymáshoz, illetve elsajátításuk sorrendje szorosan összefüggnek, és így együttesen is hozzájárulhatnak a prominencia elsajátításához. Az itt említett kritériumok alapján nyilvánvaló, hogy a prominencia elsajátításának kérdése és a reprezentációjának kérdése szorosan összefüggnek, és a legígéretesebben párhuzamosan vizsgálandók. 10

A prominencia vizsgálata a nyelvhasználatban A prominencia mint jelenség különösen azért lényeges kutatási téma, mert nemcsak egyes szavakhoz kapcsolódó prominenciaítéletek formájában nyilvánul meg, hanem számos további területen is, amelyek gyakorlati jelentsége különösen a mai információs társadalomban igen számottev. Két terület emelend ki mindenekeltt, amelyek a prominenciaítéletekkel ellentétben egyszerre több nyelvet is érintenek: a nyelvtanulás és a fordítás. Erre vonatkozóan a III. pont szolgál részletesebb felvilágosítással. SAJÁT ELMUNKÁLATOK Peth öt éve foglalkozik a poliszémiával, kutatásait több helyen publikálta, valamint a Strukturális magyar nyelvtan 4. kötetének munkatársaként is ezt a témát dolgozza fel (Peth 1999a, 1999b, 2001a, 2001b, 2002). Nyelvészet-módszertani kérdéseket is vizsgált (Peth 2000a), valamint (részben mint a tübingeni SFB 441 munkatársa) komoly gyakorlatot szerzett nyelvi korpuszok és adatbázisok gondozásában (Peth 2000b). II. A metafora és a metonímia mint szemantikai intuíciók A Szemantikai intuíciók mint nyelvészeti adatok kutatási program a metaforák és metonímiák felismerésének kérdéskörén keresztül kapcsolódik a kognitív metaforakutatáshoz, amely elssorban a metafora kognitív státuszának vizsgálatát tzte ki céljául. Az alábbiakban elször is kimutatjuk, hogy az elmélet követinek metafora-felismerési stratégiája arra enged következtetni, hogy az elmélet képviseli egyfajta szemantikai intuíciót feltételeznek, melynek segítségével viszonylagos biztonsággal bárki felismerheti a metaforát. Ezután pedig azokat a kérdéseket fogjuk számba venni, és részletesebben ismertetni, amelyek a metaforával és a metonímiával mint szemantikai intuíciókkal kapcsolatosan felvetdnek. A következkben az egyszerség kedvéért kognitív metaforaelméletrl és kognitív metaforakutatásról fogunk beszélni, és ebbe hacsak arra külön nem térünk ki beleértjük a metonímia jelenségét is. 11

A metafora mint szemantikai intuíció A kognitív metaforaelmélet fogalmi alapjait a nyelvész George Lakoff, valamint a filozófus Mark Johnson fektették le (Lakoff/Johnson 1980). Alaptézisük szerint a metafora nem csupán nyelvi jelenség, hanem olyan kognitív szervezelv, amely átfogja és strukturálja a világról szerzett tapasztalásunk egészét, és amelynek ahogy Lakoff/Johnson (1980) fogalmaz talán kulcsszerepe lehet abban, hogy adekvát módon számot adjunk a megértés folyamatáról (IX). A metafora eszerint több szinten is megnyilvánuló jelenség, amely elssorban a konceptuális szinten releváns, a nyelvi szint metaforák, pl. a szómetaforák pedig ezeknek a konceptuális folyamatoknak a felszíni manifesztációi. A továbbiakban ezért a nyelvi és fogalmi metafora megkülönböztetés csak a vizsgálódások terepére utal, és nem két alapveten különböz entitást jelölünk e terminusokkal. A fogalmi vagy konceptuális metafora definíciója szerint olyan folyamat, amely két fogalmi tartományt kapcsol össze (egy forrás- és egy céltartományt), mégpedig oly módon, hogy a forrástartomány bizonyos elemeit a céltartományba vetíti. AZ ÉLET UTAZÁS fogalmi metaforában például az ÉLET az, amelyet az UTAZÁS fogalom elemeivel értelmezünk. Ennek nyelvi megnyilvánulásaként találkozunk olyan szómetaforákkal, mint élettárs, életút, de ez nyilvánul meg az olyan metaforikus kifejezésekben is, mint pl. kátyúba jutott az életem, révbe értem. A kognitív metaforaelméletet a fogalmi metaforára vonatkozó eszmefuttatások túlsúlya jellemzi (vö. pl. Jäkel 1997, Kövecses 2000), és a kutatók kevésbé behatóan vizsgálták eddig a fogalmi metaforák nyelvi szint megragadhatóságát. Ez azért meglep, mivel nyelvi metaforák képezik azt az adathalmazt, amely kiindulópontul szolgál a fogalmi metaforák felderítéséhez. A nyelvi metaforák háttérbe szorulásának okaira csak következtethetünk. Úgy véljük, a magyarázat abban keresend, hogy az elmélet képviseli egyáltalán nem tartják nehéznek vagy más szempontból problematikusnak a nyelvi metaforák felismerhetségének kérdését. Explicite megfogalmazott kritériumok híján viszont nem marad más lehetség, mint az, hogy feltételezzük: rendelkezünk olyan döntéshozó mechanizmussal, amelynek segítségével többékevésbé meg tudjuk ítélni egy nyelvi jelenséggel kapcsolatban, hogy az egy fogalmi metafora realizációja-e, vagy sem. Ez a képesség a metafora-intuíció, amely a többi szemantikai intuícióhoz hasonlóan minden valószínség szerint velünkszületett, bár vitatott, hogy a fogalmi gondolkodás kiépülésének melyik szintjén válik hozzáférhetvé és tudatosan aktiválhatóvá (vö. Gibbs 1994). Végezetül megemlítend, hogy a metafora-intuíció problémája nem korlátozódik a kognitivista elméletre. Max Black (1962) klasszikus munkájának bevezet eszmefuttatásaiban kritériumok helyett szintén inkább példákkal operál. Általánosnak látszik az a nézet, hogy 12

nem kell kutatni a nyelvi metafora felismerésének módját és forrását, valamint az is, hogy példák felsorolásával túlléphetünk az adatok megbízhatóságának a problémáján. A kognitivista elmélet mindazonáltal talán az elmúlt évtizedek egyetlen olyan metaforakoncepciója, amelynek képviseli komolyabban is elkezdtek érdekldni a metafora-felismerés problematikája iránt (vö. Steen 2002). Ennek a metafora-elméletnek további elnye, hogy olyan nagyobb tudományos vállalkozásba ágyazódik, mint a kognitív tudomány. A kognitív pszichológia, neurológia és antropológia azt is lehetvé teszik a kognitív metaforaelmélet mveli számára, hogy újabb eredményeik felülvizsgálata során független empirikus érvekre is támaszkodjanak. A metafora-intuíció kérdéskörét két nagyobb egységre bontva tárgyaljuk a továbbiakban. Elsként a metafora-felismerés mentális reprezentációjának problémáját foglaljuk össze, majd a felismerés módjának kérdését taglaljuk. A metafora-felismerés problémái 1. Hogyan reprezentálódik a metafora-intuíció? A metafora-intuíció mentális reprezentációjának vizsgálati kereteit a lakoffi elmélet elmefilozófiai háttérfeltevései jelölik ki. A kognitív metaforaelmélet mögöttes elmeelmélete a kognitivizmus holista irányvonalát képviseli, mely szerint a mentális képességek kevés számú, ám annál nagyobb hatókör kognitív szervezelv feltételezésével ragadhatók meg a legadekvátabb módon. A holista nyelvészettel szembe szokás állítani a modularista pl. generativista elképzeléseket, amelyek szerint a kognitív képességek egy-egy mentális modulnak feleltethetk meg. Ezek a modulok zártak abban az értelemben, hogy a bennük zajló folyamatokért felels szabályok és elvek hatóköre csak az egyes modulokra korlátozódik, és nem terjed ki a kogníció egészére. Lakoff és követi holista elkötelezettségük folytán mint arra fentebb utaltunk a metaforát is a megismerés egészére érvényes általános elvnek tekintik. A metafora-intuíció forrását ezért kézenfekv lenne a fogalmi metaforákat létrehozó princípiummal vagy azonosítani, vagy pedig ahhoz szorosan kapcsolni. A metafora-intuíciót a fogalmi metaforához kötni azonban túlságosan is elsietett lenne. A kognitivista elmélet ugyanis mindezidáig inkább csak deklarálta azt a tézisét, hogy a metafora általános és nem speciális (ti. nyelvi) jelenség, semmint hogy független evidenciákkal alá is támasztotta volna. Elképzelhet ugyanis, hogy a metafora-intuíció nem egyetlen általános mentális szervezelv eredményeként áll el, hanem annak mködtetésében több kognitív elv is részt vesz. A két elképzelés közötti különbség abban áll, hogy míg a fogalmi metaforára visszavezetett metafora-intuíció önállóan reprezentált tudásforma lenne, addig a második esetben epifenomenális 13

jelenségként nem rendelkezne önálló reprezentációval. Ezeket a lehetségeket további más elképzelésekkel egyetemben mind figyelembe kell venni a végs álláspont kialakításakor. 2. Hogyan mködik a metafora-intuíció? A kognitív metaforakutatás története során a metafora-intuíció problémakörének elször ezzel az aspektusával szembesültek a kutatók (vö. Gibbs/Steen 1999). Elektronikus metaforakorpuszok összeállítása kapcsán vetdött fel, hogy az intuitív metaforagyjtés nem minden esetben megbízható, fként, ha annak létrehozásában nem szakemberek is közremködnek. Ez egyúttal magának az intuitív adatgyjtésnek a problematikusságára is rávilágított, ami egyfell abban a kérdésben csúcsosodott ki, hogy a nyelvi metaforák felismerése vajon mennyiben kötdik szaktudáshoz, illetve, hogy mikortól és milyen feltételek mellett képesek nem szakemberek is viszonylag megbízható ítéleteket alkotni egy nyelvi jelenség metaforikusságával kapcsolatban. Másfell arra a szintén jelents problémára is ráirányította a figyelmet, hogy mennyiben lehetséges a metaforakutatók intuitív metafora-felismerési technikáit feltárni és interszubjektíve is hozzáférhetvé tenni. Nem véletlen, hogy a metafora-intuíció mködésének vizsgálatára létrejött PRAGGLEJAZ kutatócsoport (www.let.vu.nl/pragglejaz) a kortárs metaforakutatás egyik legaktuálisabb kérdésének tekinti egy mértékadó metafora-felismerési módszer kidolgozását. A kutatócsoport egyik tagja, Gerard Steen egy ötlépcss modellt javasol a fogalmi metaforák visszafejtésére a nyelvi metaforákból (vö. Steen 1999, 2002). Ugyanakkor, mint arra maga is rámutat (Steen 2002: 20) a nyelvi metaforák felismerésének és elemzésének éppen az a legnagyobb akadálya, hogy nagyon nehéz megbízhatóan kihüvelyezni az adott diskurzusból a [metaforikus] projekciókat. Bonyolult és központi kérdésrl van tehát szó, melynek vizsgálatához egyaránt szükséges a megfelel nyelvi adatbázis kiépítése és elméleti okfejtések kidolgozása is. Kutatási projektünkben ezért ezzel a témakörrel kívánunk a legbehatóbban foglalkozni. Végül, de nem utolsósorban megemlítend, hogy más tényezk is nehezítik a nyelvi metafora felismerhetségének feltárását. Az újabb szakirodalom szerint ugyanis metafora és metonímia a kognitív szinten sokszor és a legkülönfélébb formában összedolgoznak egymással (vö. Kövecses/Radden 1998), st felmerült a metafora metonimikus motiváltságának lehetsége is (vö. Goossens 1990, Taylor 1995: 124, újabban pedig Barcelona 2000). Ennek tükrében nem elég kizárólag a nyelvi metafora felismerhetségére koncentrálni, hanem azt mindenképpen össze kell kapcsolni metonímia-felismerési tesztek elemzésével, és ezen túlmenen felvethet egy különálló metonímia-intuíció esetleges meglétének problémája is. Ezért a 14

metafora-intuícióra vonatkozó projektben a megszokottnál nagyobb hangsúlyt fektetünk a metonímia vizsgálatára. SAJÁT ELMUNKÁLATOK A metafora-intuíció kutatási tervezetének elméleti hátteréül a kognitív nyelvészet fogalmi apparátusa szolgál. Ennek a fogalmi hálónak a létrejöttével és tudományelméleti problémáival foglalkozott Csatár PhD-disszertációjában (Csatár 2000a), amelynek eredményei megfelel elméleti kiindulópontot jelentenek a kognitív metaforaelmélet tanulmányozásához. Több dolgozatában is foglalkozott az egyes kognitív nyelvészeti elméletek megalapozhatóságának kérdéskörével (Csatár 1997, 2000b, 2001). Legutóbbi kritikai tanulmányában pedig az érzelmekkel kapcsolatos metaforakutatás jelenlegi helyzetét elemezte (Csatár 2002). Kognitív metaforaelmélet címmel szakkurzust is vezetett a Debreceni Egyetemen 2002-ben. Peth szintén behatóan foglalkozott a kognitív metaforaelmélettel (vö. Peth 1998c, 1999, 2001). III. Lexikális hozzáférési folyamatok és hozzáférési stratégiák Fontosnak tartjuk, hogy elméleti kutatásainkat pszicholingvisztikai kísérletekkel is gazdagítsuk. Ezen kísérletek elsdleges célja a szövegértés során megfigyelhet lexikális hozzáférési folyamatok vizsgálata, azaz a) a jelentésekhez vezet út egyes lépéseinek, b) a hozzáféréseket meghatározó és irányító tényezknek, valamint c) mveleteknek/stratégiáknak feltárása. A kísérletek elemzésénél kutatási projektünk általános témájához igazodva különös figyelmet szeretnénk fordítani a megértési folyamatok során választott szójelentésekre, azok aktiválásának idrendi sorrendjére és gyakoriságára. A folyamatorientált lexikai vizsgálatok szükségessége mellett a következkkel fogunk érvelni. Míg a 70-es évek kutatásai a megértés egyes szintjeit (fonológiai, morfológiai, lexikai, szintaktikai) külön-külön vizsgálták, és azok autonóm, a nyelvhasználótól független mködését feltételezték, az utóbbi évek kutatásaiban egyre nagyobb teret kap a megértés komplexitásának feltárása. Ennek megfelelen mára háttérbe szorultak a megértés produktumait elemz vizsgálatok, és fokozatosan a feldolgozás folyamatai, illetve az alkalmazott megértési stratégiák és tudássémák kerültek az érdekldés középpontjába. Anyag és módszer A lexikális aktiválási folyamatok vizsgálatára olyan módszert választottunk a hangos gondolkodás/introspekció módszerét, melyet eddig ritkán alkalmaztak a mentális lexikon 15

vizsgálatánál (l. Zimmermann 1994, Krings 1986). Az introspektív módszereket a mentális lexikon kutatóinak többsége az általános, elssorban behaviorista kritikák mellett azért utasítja el, mert nézetük szerint a lexikális döntések olyan gyorsan történnek, hogy nem vagyunk képesek tudatosítani, és következésképpen verbalizálni ket. Ezen fenntartások mellett, illetve ellenére úgy véljük, hogy a hangos gondolkodás módszerével nyerhet információk nagymértékben hozzájárulhatnak a lexikonnak és a benne végbemen komplex keresési folyamatoknak mind pontosabb feltérképezéséhez. A választott eljárással olyan folyamatokat tárhatunk fel, melyekbe egyik általánosan alkalmazott módszer (asszociációs módszerek, reakcióid-mérés, priming-kísérletek) sem enged betekintést. Zimmermann az általunk is alkalmazandó módszerrel végzett vizsgálatának eredményeit a következképpen összegzi: Az adatok hozzájárulnak a mentális lexikon legfontosabb szemantikai dimenzióinak a megvilágításához. (...) Az L2-szótár ers kötdése az L1-szótárhoz legalábbis erre a nyelvpárra nézve [német (L1)-angol (L2)] rendkívül világosan kirajzolódik (1994: 127). A kísérleteket német szakos hallgatók bevonásával, tehát elrehaladott nyelvtanulókkal szeretnénk elvégezni. A kísérleti alanyok feladata az lesz, hogy fordítsanak le hangosan egy német szöveget magyarra, és a fordítás teljes ideje alatt próbálják verbalizálni feldolgozási problémáikat. Mivel a hangos gondolkodás módszerének alkalmazása egyenlre még újdonságnak számít a mentális lexikon kutatásában, ezért kísérleteink nagyban hozzájárulhatnak a módszer alkalmazhatóságának, elnyeinek, hátrányainak (felül)vizsgálatához is. Vizsgálható kérdések Véleményünk szerint a fent vázolt vizsgálatok a következ kérdéskörök kutatásához szolgáltathatnak adalékokat: 1) Hogyan befolyásolják az egyes tényezk a lexikális hozzáférés komplex folyamatát? Ezek közé sorolhatjuk a kontextus hatását, az elfeltevéseket, a gyakoriság tényét és más rendszertelenül érvényesül tényezket (pl. a kísérleti alanyok egyedi képességeit), illetve idegennyelv-tanulók esetén az anyanyelv vagy további idegen nyelvek esetleges hatását. 2) Fontos, kutatási projektünknek egyébként is részét képez kérdés az, hogy hogyan járnak el a nyelvhasználók poliszém szavak esetén. Erre a kérdésre a szakirodalomban több válasz is fellelhet: a) csak a szövegösszefüggés szempontjából releváns jelentéseket aktiváljuk, b) az egyes szójelentések prominenciájuk szerint egymás után idézdnek fel, majd a szövegösszefüggés alapján hozzuk meg a végleges döntést, c) minden jelentést egyszerre aktiválunk. 3) Kutatási tervünk egyik sarkalatos pontja annak megfigyelése, hogy a kísérleti alanyok milyen mértékben, illetve a lexikális döntések mely pontján hívják segítségül a kétnyelv szó- 16

tárt. Az elemzések során elssorban a következ kérdéseket vizsgáljuk: Mely lexikai egységek jelentés-meghatározásánál nyúlnak alanyaink a kétnyelv szótárhoz? Hogyan reagálnak a kísérleti személyek arra, ha nem találnak egyetlen szerintük megfelel jelentést sem az ekvivalensek között? Különösen fontos kérdés, milyen szerepe van a poliszém szavak jelentésének megállapítása során annak, hogy a szótárban milyen sorrendben szerepelnek, illetve hogy a felsorolt ekvivalensek közül melyeket veszik tekintetbe a kísérleti alanyok. Végezetül kérdés az is, hogy hogyan befolyásolják a szótár alapján hozott esetleg téves lexikális döntések a további feldolgozási folyamatokat. A kétnyelv szótárak alkalmazására irányuló elemzések azért is fontosak, mert az idevágó kutatások eddigi irodalma fképp az egynyelvek használatára koncentrált. 4) Vizsgálatainkkal betekintést nyerhetünk a lexikális hozzáférés néhány morfológiai vonatkozásába is. Taft (1979) munkája óta pl. visszatér kérdés, hogy az igeköts szavak aktiválása, valamint jelentésük meghatározása során vajon csonkolást végzünk-e, vagy pedig egészleges hozzáférések zajlanak. Jelents probléma, hogy prefixumcsonkolás esetén kísérleti alanyaink a t lehetséges jelentései közül melyik mellett döntenek, és hogy döntésüket milyen tényezk befolyásolják. Továbbá felvethet, hogy hogyan járnak el a prefixum, illetve a t jelentésének kombinálásánál, valamint hogy felülvizsgálják-e alanyaink a konstrukció helyességét. A magyar és a német nyelv eltér tipológiája miatt megfontolandó az a kérdés is, hogy mennyiben mutathatók ki a német szavak jelentésének meghatározásánál olyan hozzáférési stratégiák, melyek alanyaink anyanyelvével, illetve annak agglutináló jellegével függnek össze. SAJÁT ELMUNKÁLATOK Farkas több kísérletet folytatott a hangos gondolkodás problémakörében, melyeknek eredményeit tanulmányok formájában publikálta (Farkas 2000, 2001). Ebben a témában készítette el doktori disszertációját is, amely a kérdéskör elméleti és módszertani körüljárására vállalkozik (Farkas 2002). 17

6.c. A kutatás terve I. A szójelentések promi- II. A metafora és a metoní- III. Lexikális hozzáférési nenciájára vonatkozó intuí- mia mint szemantikai intuí- folyamatok és hozzáférési ció és szerepe a nyelvészet- ciók stratégiák ben Az általános és szemantikai Az általános kognitív szerve- Kapcsolódó pszicholingvisz- adatproblémával foglalkozó zelvek mentális forrásaira tikai és kognitív pszicholó- szakirodalom feldolgozása. vonatkozó szakirodalom fel- giai szakirodalom feldolgo- Többnyelv számítógépes dolgozása és kiértékelése, a zása. A kísérletek megter- 2003 korpusz gyjtése és lexikológiai adatbázis kiépítése. Az metafora-intuíció kognitív reprezentációjának vizsgálata. vezése, amelyek célja a lexikális hozzáférések folyama- adatbázis kialakításával kap- Többnyelv (magyar, angol, tának, egyes lépéseinek vizs- csolatos tanulságok összeg- német) metafora- és metoní- gálata és jellemzése. Kísérleti zése. miakorpusz összeállítása, szövegek kiválasztása. Pró- amely a további kutatás alap- bakísérletek lefolytatása. jául is szolgálhat. Adatbázis bvítése, elzetes A korpusz folyamatos bví- Kísérletek végzése, jegyz- pszicholingvisztikai kísérleti tése és átstrukturálása az könyvek transzkribálása. Kor- eredmények kiértékelése. A eredmények tükrében. pusz összeállítása a kísérletek lexikológiai adatbázis elérhe- A metafora-intuíció mködé- alapján, az adatok elemzése. tvé tétele interneten ke- sének és interszubjektív hoz- Annak vizsgálata, hogy az 2004 resztül. Annak tisztázása, hogy mi- záférhetségének vizsgálata korpuszelemzés segítségével, anyanyelv befolyásolja-e, illetve mennyiben befolyásolja lyen rendszeres viszonyok a kognitív metaforaelmélet az idegen nyelvi szavak je- figyelhetk meg a prominen- javaslatainak kiértékelése és lentésének meghatározását. sebb és kevésbé prominens konfrontálása alternatív fel- Az alkalmazott adatgyjtési jelentések között (különös fogásokkal. módszer alkalmasságának fe- tekintettel a metaforikus és lülvizsgálata. metonimikus viszonyokra). 2005 A részprojektumok eredményeinek értékelése, a kutatási terv tanulságainak összefoglalása és prezentálása nemzetközi fórumokon. 18

6.d. A kutatás várható eredményei I. A szójelentések prominenciájára vonatkozó intuíció és szerepe a nyelvészetben: Válasz arra a kérdésre, hogy megfigyelhetk-e rendszerszerségek a prominens és kevésbé prominens jelentések egymáshoz való viszonyában. Ezek jellemzése, valamint azoknak a lehetségeknek a felvázolása, hogy ezeket milyen módon sajátítjuk el, és hogyan reprezentálódnak. II. A metafora és a metonímia mint szemantikai intuíciók: A metafora-intuíció kognitív státuszának vizsgálata, azaz önálló vagy epifenomenális jellegének tisztázása. Ezzel összefüggésben azoknak a kritériumoknak a felülvizsgálata, amelyeket a kortárs kognitív metaforaelmélet javasol a nyelvi metaforák felismerésére. III. Lexikális hozzáférési folyamatok és hozzáférési stratégiák: A lexikális hozzáférés tényezinek azonosítása, ezek súlyának meghatározása. Módszertani-didaktikai következtetések megfogalmazása a fordítástudomány és idegennyelv-tanítás számára. A Szemantikai intuíciók mint nyelvészeti adatok kutatási terv egészére nézve: A kutatási tervnek a szemantikai adatproblémára nézve releváns következményeinek összefoglalása, újabb kérdések felvetése. Az eredmények közzététele: I. részprojektum II. részprojektum III. részprojektum Összprojektum 2003 1 tanulmány 1 tanulmány 1 tanulmány 2004 1 tanulmány 1 konferencia-eladás 2005 1 tanulmány 1 tanulmány 1 tanulmány 1 tanulmány, 1 konferencia-eladás 1 tanulmány, 1 konferencia-eladás 1 tanulmány, 1 szerkesztett kötet Barcelona, A. (szerk.) 2000. Metaphor and metonymy at the crossroads: A cognitive perspective. Berlin: de Gruyter. Black, M. 1962. Models and metaphors. Ithaca: Cornell University Press. Cowart, W. 1997. Experimental syntax: Applying objective methods to sentence judgments. Thousand Oaks: Sage Publications. Cruse, D. A. 1986. Lexical Semantics. Cambridge: Cambridge University Press. Csatár, P. 1997. Was ist Kognitionswissenschaft? [B. von Eckardt: What is Cognitive Science?] Sprachtheorie und germanistische Linguistik 5, 107 112. Csatár P. 2000a. A kognitív nyelvészet egysége hangjainak sokféleségében. PhD disszertáció: Debrecen. Csatár P. 2000b. A kognitív nyelvészet autonómiája? In: Szécsényi T. (szerk.): LingDok 1. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. Szeged: Elméleti nyelvészet doktori program, 158 170. Szakirodalom: Csatár P. 2001. Ontológiai és módszertani modularizmus a kognitív nyelvészetben. In: Csatár P./Maitz P./Tronka K. (szerk.): A nyelvtantól a szövegtanig. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 136 149. Csatár P. 2002. Metapher und Emotion. [Z. Kövecses: Metaphor and emotion: Language, culture, and body in human feeling.] Megjelenik: Sprachtheorie und germanistische Linguistik. Farkas, O. 2000. Textverstehen bei ungarischen Deutschlernern. Eine psycholinguistische Fallstudie anhand von Gedächtnisprotokollen. Zeitschrift für Angewandte Linguistik 32, 35-75. Farkas O. 2001. A hangos gondolkodás alkalmazhatósága az idegen nyelvi szövegértés folyamatainak vizsgálatában. In: Csatár P./Maitz P./Tronka K. (szerk.): A nyelvtantól a szövegtanig. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 48-61. Farkas, O. (2002): Textverstehen bei ungarischen Deutschlernern. Empirische Untersuchungen 19

und theoretisch-methodologische Überlegungen zur fremdsprachlichen Leseforschung. (benyújtott PhD. értekezés) Gibbs, R. W. 1994. The poetics of mind: Figurative thought, language, and understanding. Cambridge: Cambridge University Press. Gibbs, R. W. Jr. és G. J. Steen (szerk.) 1999. Metaphor and Cognitive Linguistics. Amsterdam: Benjamins. Goossens, L. 1990. Metaphtonymy: the interaction of metaphor and metonymy in expressions for linguistic action. Cognitive Linguistics 1, 323 340. Gósy M. 1998. Szókeresés a mentális lexikonban. Magyar Nyelvr 122, 189 201. Jäkel, O. 1997. Metaphern in abstrakten Diskurs- Domänen. Eine kognitiv-linguistische Untersuchung anhand der Bereiche Geistestätigkeit, Wirtschaft und Wissenschaft. Frankfurt: Lang. Keller, F. 2000. Gradience in grammar. Experimental and computational aspects of degrees of grammaticality. PhD. disszertáció, University of Edinburgh. Kövecses, Z. 2000. Metaphor and emotion: Language, culture, and body in human feeling. Cambridge: Cambridge University Press. Kövecses, Z. és G. Radden 1998. Metonymy: Developing a cognitive linguistic view. Cognitive Linguistics 9, 37 77. Krings, H. P. 1986. Was in den Köpfen von Übersetzern vorgeht. Eine empirische Untersuchung zur Struktur des Übersetzungsprozesses an fortgeschrittenen Französischlernern. Tübingen: Narr. Lakoff, G. és M. Johnson 1980. Metaphors we live by. Chicago: Chicago University Press. Lyons, J. 1963. Structural Semantics: An analysis of part of the vocabulary of Plato. Oxford: Blackwell. Lyons, J. 1977. Semantics. Cambridge: Cambridge University Press. McEnery, T. és A. Wilson 1996. Corpus Linguistics. Edinburgh: Edinburgh University Press. Pafel, J. 1997. (rec.) G. Grewendorf: Sprache als Organ Sprache als Lebensform. Zeitschrift für philosophische Forschung 51, 323 327. Pafel, J. 2001. SFB 441, Teilprojekt A4: Semantik und Intuition. Förderungsantrag. Tübingen: SFB 441. Peth, G. 1998. (rec.) Jäkel, O.: Metaphern in abstrakten Diskurs-Domänen. Eine kognitiv-linguistische Untersuchung anhand der Bereiche Geistestätigkeit, Wirtschaft und Wissenschaft. Sprachtheorie und Germanistische Linguistik 8.2., 249 253. Peth G. 1999a. A poliszémia kezelése a kétszint és a prototípuselméleti szemantikákban: Szemiotikai Szövegtan 11, 25 52. Peth G. 1999b. A száj szó jelentésének kognitív szemantikai leírása. Folia Uralica Debreceniensia 5, 133 202. Peth, G. 2000a. (rec.) Pohl, I. (Hrsg.): Methodologische Aspekte der Semantikforschung. Sprachtheorie und Germanistische Linguistik 10.2., 213 218. Peth, G. 2000b. Linguistische Korpora und das COSMAS-Korpussytem. Eine praktische Einführung. Kézirat. Peth, G. 2001a. Konzeptuelle Fokussierung. Bemerkungen zur Behandlung der Polysemie in der Zwei-Ebenen-Semantik. In: P. Kocsány/A. Molnár (szerk.), Wort und (Kon)text. (Meta- Linguistica 7) Frankfurt/M.: Lang, 49-101. Peth G. 2001b. What is Polysemy? A survey of current research and results. K. Bibok/E. Németh T. (szerk.), Pragmatics and the flexibility of word meaning. Oxford: Elsevier, 175-224. Peth G. 2002. A fnevek poliszémiája. Megjelenik: Kiefer F. (szerk.), Eltanulmányok a Strukturális nyelvtan 4. kötetéhez. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. Pinker, S. 1994. The Language Instinct. New York: HarperCollins. Pulman, S. G. 1983. Word meaning and belief. London/Canberra: Croom Helm. Quine, W. V. O. 1960. Word and Object. Cambridge: MIT Press. Reis, M. 1998. Förderungsantrag Sonderforschungsbereich 1711: Linguistische Datenstrukturen. Tübingen: Universität Tübingen. Reis, M. 2001. Ergebnisantrag des Sonderforschungsbereichs 441: Linguistische Datenstrukturen. Tübingen: Universität Tübingen. Schütze, C. 1996. The Empirical Base of Linguistics: Grammaticality Judgments and Linguistic Methodology. Chicago: University of Chicago Press. Steen, G. 1999. From linguistic to conceptual metaphor in five steps. In: Gibbs/Steen, 55 77. Steen, G. 2002. Towards a procedure for metaphor identification. Language and Literature 11, 17 33. Taft, M. 1979. Recognition of affixed words and the word frequency effect. Memory and Cognition, 7 263 272. Taylor, J. R. 1995. Linguistic categorization. Prototypes in linguistic theory. 2 nd ed. Oxford: Oxford University Press. Werner, R. 1991. Probleme der Anordnung der Definitionen im allgemeinen einsprachigen Wörterbuch. In Hausmann és mtsi (szerk.), Wörterbücher Dictionaries Dictionnaires. Ein internationales Handbuch zur Lexikographie. 2. Teilband. Berlin: de Gruyter, 917 930. Zimmermann, R. 1994. Dimensionen des mentalen Lexikons aus der Perspektive des L2-Gebrauchs. In: W. Börner/K. Vogel (szerk.), Kognitive Linguistik und Fremdsprachenerwerb. Tübingen: Narr, 107 127. Zwicky, A. és J. Sadock 1975. Ambiguity tests and how to fail them. In: J. Kimball (szerk.), Syntax and semantics. Volume 4. New York: Academic Press, 1 36. 20