Jaakko Hintikka A fogalom mint látvány: a reprezentáció problémája a modern művészetben és a modern filozófiában Jaakko Hintikka filozófus. A finn születésű, Amerikában él, a Boston University filozófia tanszékén oktat. 1
Téma A képi reprezentáció témája a kubizmussal kapcsolatban. A kubizmusra úgy tekintünk, mint a modern festészet a mind teljesebb absztrakció irányába tett lépésre Hintikka írásában a képi reprezentáció problémáját egyetlen mozgalommal, a kubizmussal kapcsolatban tárgyalja. A kubizmus jelentőségét a modern művészetben elismerik, azonban ellentmondásosan ítélik meg. Ennek az oka a kubisták viszonya áll a reprezentáció eszméjéhez. A kubizmusról általában úgy szoktunk beszélni, hogy az a mint teljesebb absztrakció (a nemreprezentáló művészet) irányába tett lépés: Elég csak egy képet megnéznünk egy kubista festményt >> a képen látható felismerhetetlen formákat, és nem nehéz ezzel egyetértenünk (kép a következő slide-on): 2
Elég csak egy képet megnéznünk egy kubista festményt, a képen látható felismerhetetlen formákat, és nem nehéz ezzel egyetértenünk. 3
A kubizmus és a realizmus A kubizmus valóban absztrakt, de ez a szemlélet hiányos. A legjelentősebb korai kubisták azt hangoztatták, hogy céljuk helyreállítani a festésben a konkrét, szilárd realitás érzetét Doglas Cooper: Braque és Picasso célja... annak a problémának a megoldása volt, hogy a kézzel fogható realitást teljesen újszerű és precíz módon teremtsék újra a vásznon A kubizmus valóban absztrakt ám ez a szemlélet (miszerint a kubizmus logikája elvont, nem-reprezentáló jellegű művészetet von maga után) a kubizmus jellegét, valamint első, úttörő gyakorlóinak célját rendkívül hiányosan szemléli. A legjelentősebb korai kubisták azt hangoztatták, hogy céljuk helyreállítani a festésben a konkrét, szilárd realitás érzetét, ami az impresszionalisták és szimbolisták idején elveszett. (Doglas Cooper: Braque és Picasso..célja.. annak a problémának a megoldása volt, hogy a kézzel fogható realitást teljesen újszerű és precíz módon teremtsék újra a vásznon ). /Cooper ajánlólevele a kubista szándékok értelmezésében kifogástalan: néhány kubista festő jóbarátja volt/ Ez a dolgok felszínén hihetetlennek látszik: Hintikka felteszi azt a kérdést, hogy hogyan lehet azokat a festményeket, amelyek témáját nem is tudjuk mindig megfejteni (és megérteni) realisztikusnak cimkézni? Hogyan lehet a realitás pontos reprezentációjáról beszélni (Cooper) olyan képekkel, festményekkel kapcsolatban, amelyeken a az emberek és a tárgyak négyzetekből, háromszögekből, síkokból, kockákból és egyebekből épülnek fel? 4
A kubistákat valóban áthatotta a realitás és a plaszticitás szelleme! Ha jobban megvizsgáljuk azt amit a kubisták cselekedtek, a kezdeti meglepetés után rá fogunk jönni arra, hogy van valami abban, amit Cooper mond, És: A kubistákat valóban áthatotta a konkrét realitás és plaszticitás szelleme. Azt mondja Hintikka, hogy kevés olyan kép van a művészet történetében, ami annyira erősen sugározná a szilárd realitás érzetét mint pl. Picassonak Gertrude Stein-ről készített portéja. (bal oldali kép) Jobb oldal: Vollard-ról készített képe hasonlít annyira az ábrázol személyre, mint egy később, róla készült realisztikus kép. A realitásnak ez a fajta érzete nem korlátozódik a portékra. (köv. kép) 5
A realitásnak ez a fajta érzete nem korlátozódik a portékra. Képhez: Braque tájképe (kép) pl. reprezentál egy tájat, mégha nem-konvencionális módot választ a reprezentációhoz, akkor is. 6
A kubisták egy bizonyos értelemben realisták voltak. De miféle értelemben? Akkor itt egy paradoxon: A kubisták egy bizonyos értelemben realisták voltak. De milyen értelemben? A realitás érzetét próbálták meg közvetíteni, de nem úgy, hogy valóságos tárgyakat ábrázoltak vagy legalábbis nem azon a módon, ahogy ezek érzékeink számára megjelennek. De: ha nem valóságos embereket, tájakat ábrázoltak, akkor mit ábrázoltak egyáltalán? Milyen realitás jut szerephez a kubisták realisztikus szándékaiban? 7
Bevezető magyarázatok Párhuzam: Fenomenológia és a kubizmus Jelentések és jelentett objektumok Frege: Sinn és Bedeutung (értelem és referencia) Husserl: noéma (a jelentés) és objektum (Frege-i referencia) Hintikka javaslata egyfajta analógia, amely a modern festészet és modern filozófia határa között húzódik meg: (Hintikka írja is, hogy ez csak egy részleges, de megvilágító erejű válasz) Hintikka mai filozófia* a jelentés fogalmát emeli ki. (*1975-ben jelent meg az írás) Ennek a kiemelésnek az egyik aspektusa az a szembeállítás, amely a jelentéseket és a jelentett objektumokat elválasztja. (különbséegt tesz maga az objektum, és annak a képessége között, hogy referáljunk arra). - Frége különbséget tesz (a nyelvi jelentés esetében): Sinn és Bedeutung, azaz értelem és referencia között. (Egy szó referál egy tárgyra: a szót és a tárgyat meg kell különböztetnünk egymástól.) Ezt az eszmét legrendszeresebben Edmond Husserl fejtette ki 1905 és 1913 között (pontosan abban az időszakban, amikor megszületett a kubizmus). Husserl, Frege különbségtételét (értelem és referencia) a nyelvi jelentés területéről minden tudatos emberi gondolat-aktusra általánosította. Husserl-t különösen az érdekelte, hogy az utóbbiak (referencia) képesek önmagukon lévőre irányulni, és Husserl ezt intencionalitásnak nevezte. Husserl Frége referenciáját objektumnak nevezi, a jelentést pedig (ami lehetővé teszi, hogy az aktus valamely objektum felé legyen irányítva) a görög noéma szóval jelöli. Husserl úgy gondolta, hogy valamennyi noémát ki tudunk nyelvi jelentések segítségével fejezni. mely utóbbiak a frége-i értelemben vett Sinnek. 8
Mit is cselekedtek a kubista festők? Tehát: mit is cselekedtek a kubista festők? Noémákat reprezentáltak, nem pedig objektumokat A kubizmus a noémák művészete Picasso: Nem úgy festem le a dolgokat, amilyennek látszanak, hanem amilyennek ismerem őket Husserl a fenomenológiát noémák tanulmányozásaként gondolta el. A fenomenológia redikció esetében pedig figyelmen kívül hagyjuk (zárójelbe tesszük) az objektumokat és a noémákra összpontosítunk. A noémák jelentő entitások az emberi gondolkodás fő hordozói. Nem szubjektív benyomások, hanem objektív entitások, (néha absztraktak). (a bevezető magyarázatok után nézzük tehát) Mit is cselekedtek a kubista festők? Nem objektumokat festettek le minthogy a képeik többsége nem is hasonlít semmilyen tárgyra.noémákat reprezentáltak, nem pedig objektumokat. Vagyis: a kubista festmények noémák megvalósulásának bizonyos fajtái. Ahogy a fenomenológiáról feltételezzük, hogy az a noémák filozófiai tanulmányozása, úgy a kubizmus a noémák művészete. ((Hintikka analógiát von a kubizmus és a fenomenológia irányzata között. Jelzi, hogy az efféle analógiák, párhuzamok sokszor veszélyesek lehetnek. Ez az analógia szerinte azonban mélyebb a felszínességnél, felszínre hozza pl. azt, hogy a kubista művészet milyen értelemben konceptuális. Merthogy: noémák tehát: azok a jelentő entitások, fogalmi eszközök, amelyek segítségével mentálisan megragadhatunk egy objektumot: egy noéma egy bizonyos tárgynak ( annak a tárgynak ) a noémája. A kubista művészet konceptuális volt abban az értelemben, hogy nem az objektumokat, hanem az objektumokról alkotott koncepciókat jelenítették meg. Ezt mutatja egy idézet Pcasso-tól: Nem úgy festem le a dolgokat, amilyennek látszanak, hanem amilyennek ismerem őket. Maurice Raynal szerint ez olyan, mint amikor Giottó a háttérben lévő várost úgy festette le, ahogy ő elgondolta, és nem úgy, ahogyan kép előterében látható emberek láthatták. 9
Analógia 1.: Fenomenológia és a kubizmus Előzmények és párhuzam: milyen mozgalomra reagált a fenomenológia és a kubizmus? Filozófiai irányzat: Szenzualizmus (impresszionalizmus filozófiai megfelelője) a fenomenológia esetében Művészeti stílus Impresszionalizmus a kubizmus esetében Miként lehet a kubizmus szándékában realisztikus akkor, amikor határozottan anti-naturalista és anti-illuzionisztikus volt? Hintikka szerint ez a paradoxon a fenomenológiában is megjelenik: Lehet, hogy meglepő a párhuzam a fenomenológia és a kubizmus között, de érthető, ha megnézzük hogy milyen mozgalomra reagáltak mindketten : Egy párhuzam-féle. - A fenomenológia (Husserl esetében) a szenzualizmusra reagált, (ami a festészeti impresszionalizmus filozófiai megfelelője) - A kubizmus pedig az impresszionalizmusra Mindkettő irányzat résztvevői figyelmüket a közvetlen érzéki benyomásaikra összepontosították, nem pedig azok objektív forrásaira. Az impresszionisták a vásznon próbálták rögzíteni, szenzualisták pedig szabályszerűségeit vizsgálták. A kubisták és a fenomenológusok ezzel szemben pedig a zu Sachen selbst -re próbálták helyezni a hangsúlyt. Hintikka az írásban az entitásra koncentrál, nem pedig arra az eljárásra, amelyre szükség lehet az entitás megragadására. A kubisták nem az objektumokkal, hanem az objektumok noémáival foglalkoztak. A noéma pl. egy fa vagy egy hegedű esetében független attól hogy azt éppen hogyan észleltük (mert ha valahonnan megnézzük, akkor pl. a túloldalát nem is látjuk, de olyan dolgot látunk aminek van hátulsó része. Ezek mármint a fa vagy egy hangszer oldalai, jegyei egységet alkotnak. Tehát: az objektumok noémái nagyrészt függetlenek attól a módtól, ahogy azokat éppen észleltük.) 10
Jó szolgálatot tehet, ha a noémát mint elvárások komplexumát gondoljuk el (ez az elvárás-komplexum azt jelenti, hogy van valami elképzelésem arról, hogy egy hegedű hogyan nézhet ki.) Ez a szemlélet az, ami a kubista művészetben is megjelenik: a kubista festők gyakran ugyanazt a témát egyidejűleg különböző szögekből ábrázolták. (Lásd: Picasso, hegedűcsendélet. Lásd: Gombrich: A művészet története, 468. o.) Sokszor úgy jellemzik a kubizmust, hogy az elhagyja a perspektívát és a következetes megvilágítást: ezt annak érdekében tették, hogy intenzívebb realizmust érjenek el. A kubizmus és a fenomenológia közötti analógia túlmutat önmagán és elárulja saját korlátait. A noémák absztrakt entitások, amelyek nem hasonlítanak képzetekre, nem észlelhetők semmilyen értelemben. Husserl is óvott attól, hogy a noémákat képzetként vagy képekként gondoljuk el. Errea problémára az utóbbi időben a jelentéselemzés egy másik fajtáját dolgozták ki, ez a lehetséges világok szemantikája, ami a jelentéseket függvényként értelmezi. Ezekben a lehetséges világokban jelennek meg az individuumok. Ez - az individuációs probléma (vagyis az, hogy az adott tárgyakat miképp ismerjük fel) jelenik meg a kubizmusban is. Ez a probléma - vezet át bennünket a másik analógiára. 11
Analógia 2.: Logika és a kubizmus Logika mint nyelv Logika mint kalkulus Másik analógia: A logika és a filozófia, valamint a kubizmus individualizációs problémája: Hogy ismerjük meg a képeken látható tárgyakat? Úgy, hogy a képen és a való világban látható azonos látszatok alapján egyszerűen felismerjük. A kubisták válasza erre, hogy a tárgyakat nem a külső jellemzőik alapján ábrázolják, hanem azoknak a tulajdonságoknak a jellemzőivel, amelyek megvannak a tárgyban vagy individuumban. Milyen tulajdonságok ezek? A filozófusok szerint esszenciális tulajdonságok, amit az individuum nem veszíthet el anélkül, hogy ne veszítené el azonosságát. A kubizmusban éppen ez, az esszencia keresése tapasztalható, és különbséget tesznek elsődleges és másodlagos minőségek között. (Braque szerint pl. a reprezentáció legfontosabb eszközei: a térfogat, a vonal, a tömeg, és a súly). Ám ezek az individualizációs alapelvek nem abszolútak (nem valami hatalom rögzíti azokat), de ez nem jelenti azt, hogy tetszőlegesek. Ezt a tézist teszi érdekessé az a tény is, hogy a filozófusoknak és a logikusoknak saját nyelvük logikája iránt változás történt: Logika mint nyelv >> Logika mint kalkulus 1. Logika mint nyelv nézet szerint: nyelvünk és annak logikája minden kommunikáció kikerülhetetlen közege, nem léphetünk ki a nyelvünk közegéből. 2. Logika mint kalkulus nézet: lehetővé teszi, hogy kissé hátrább lépjünk, és kívülről szemléljük saját nyelvünk egészét úgy,mintha egy szabad értelmezésre alkalmas, mesterséges kalkulus volna. A nyelvet úgy tanulmányozzuk, hogy értelmezését rendszeresen megváltoztathatónak tekintjük) Hintikka szerint a legfontosabb analógia (ami fontosabb a fenomenológia és a kubizmus közötti analógiánál is): A kubisták feladták a képi reprezentáció egyetlen, addig preferált módszerét, a naturaliszikus, illuzionisztikus módszert. Ez azonos azzal, amit a logika mint nyelv álláspont felől a logika mint kalkulus irányába megtettünk. 12
A kubisták a hagyományos reprezentációs mód helyébe olyat állítottak, amit a festő szabadon alkotott meg Nem arról van szó, hogy: ezek a képek nem nem reprezentálnak semmit, hanem: olyan konvenciók, nyelv segítségével reprezentálnak, amelyet a néző még nem sajátított el Kulcs: a problémamegoldás szelleme Merthogy: mit tettek a kubisták? A hagyományos reprezentációs mód helyére másokat állítottak, amelyeket részben a festő szabadon alkotott meg. Nem arról van szó tehát, hogy a képek nem reprezentálnak semmit, hanem arról, hogy olyan konvenciók, nyelv segítségével reprezentálnak, amelyet a néző még nem sajátított el. Valójában a kubista képek jól meghatározott reprezentációs elvekre épülnek. Ha valaki egyszer felismeri a kulcsot, akkor rájön arra, hogy a kubista festészetben sokkal több a módszeresség, mint a látszólagos rendezetlenség, tébolyultság. Valójában a kubisták festményei jól meghatározott reprezentációs elvekre épülnek. Pl. az analitikus kubisták esetében a módszer, a kulcs a következő: a festő a felszínt apró darabokra tördeli szét, majd azokat a kép síkjába forgatja be más esetekben más szabályokat követ. Annak, hogy a kubisták visszautasították a naturalisztikus reprezentációt, realisztikus indítékaik voltak. (merthogy: bármennyire is igyekszik egy festő naturalisztikus lenni, becsületesen nem lehet a képet megfesteni, nem lesz a képen látható személy mindkét orrlukáig naturalisztikusan kidolgozva. Picasso szerint ez csak kellem, puszta dekoráció lehet) A kubisták a reprezentáció nem-naturalisztikus módját vallották magukénak. Az ábrázolás nyelvét viszont szabadon választották meg maguknak! Olyan nyelv formájában tette ezt a kubizmus, amelynek a jeleit újonnan találták fel, s ami nem próbál utánozni. Ilyen értelemben absztrakt a kubista festészet: nem azért absztrakt, mert nem-reprezentációs jellegű, hanem azért, mert egy szimbolikus jelölésmód absztraktabb a képinél. Új reprezentációs lehetőségeket fedeztek fel. Van tehát bizonyos kapcsolat a modern művészet és a modern filozófia reprezentációs problémái között írja Hintikka -, mégpedig az, hogy a legjobb művészek és a legjobb filozófusok, logikusok közül néhányan hasonló szellemben fordultak a feladataikhoz. A problémamegoldásnak azt a szellemét, amit a kubisták alkalmaztak, a színvonalas modern filozófia egy része is magáénak mondja. 13
Vége 14