Eseménynaptár A KÓ S KÁ R OL Y S Z AKK ÖZ ÉP I SK OLA D I ÁKL AP JA S E P SI S Z E NT G YÖ R G Y

A KÓ S KÁ R OL Y S Z AKK ÖZ ÉP I SK OLA D I ÁKL AP JA S E P SI S Z E NT G YÖ R G Y A T A R T A L O M B Ó L Maturándusz 2 Farsangi Mulatság 3 DT - HÁRIT 3 A víz világnapját ünnepeltük 4 Március 15 - Szónoki beszédek 5 Szavaljunk Németül is! 6 Idegen nyelv - Történetek 7 Tanulók kérték - Német verseny 8 Általános Műveltségi Vetélkedő 9 Nyílt napok a Sapientián 9 Szabás varrás 10 Anyanyelvi vetélkedő Tatabányán 11 Fotóriport 12 Gondolatok Húsvétra 14 Színház: A fizikusok 15 Holokauszt Emléknap 15 Verselő diákjaink 17 Az álom útján - mese 17 A könyvek is tévedhetnek 19 Sárvári Élmények 20 Focisiker 21 Tűzzsonglőrök az iskolánkban 21 Kedvenc időtöltésünk 22 A hercegnő 23 Ti írtátok! 24 III. ÉVFOLYAM, II. SZÁM Eseménynaptár Április 29-én Kocsis Kinga és Nagy Réka tanárnők kirándulást szerveztek a csíkszeredai Székely Nemzeti Múzeum Múmiák kiállítására, amelyen több mint negyven tanuló vett részt (X.D, XI.A, XII.A, XIIIB, XIIIC). A tavaszi vakációban Putyer Beáta XI.A osztályos diák részt vett a sárvári művésztáborban, a Kárpátmedencei Középiskolások Irodalmi Pályázatának nyerteseként. Április 15-én szervezték meg a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diák-kerekasztal tudományos munkáinak megvitatását. Földrajzból Huszár Mária és Kolumbán Kincső, magyarból András Zsuzsa és Kádár Tilda mutatták be dolgozataikat. Felkészítő tanáraik: Komán László és Czibak Emilia. Április 15-én került sor iskolánk hagyományos matematika versenyére, a Mátrixra. Fazakas Mária tanárnő évente megszervezi az elsősorban végzős tanulók számára meghirdetett csapatversenyt, mely minden alkalommal nagy érdeklődésnek örvend. Áprilisban Putyer Beáta és Nagy Orsolya, a XI.A osztály tanulói részt vettek a Kémia Barát vagy Ellenség szimpozionon. Ezzel az alkalommal a Biogázról, mint a jövő üzemanyaga mutattak be egy dolgozatot. Április 6. és 10. közt tanulóink egy kis csoportja - András Zsuzsanna (XIII.B), Cucu András (XII.A), Méder Csaba és Suciu Lóránd (XIII.C) a két magyartanárnő, Czibak Emília és György Piroska kíséretében - részt vett a Tatabányán megrendezett anyanyelvi vetélkedőn. 1848-49-es Forradalomra és Szabadságharcra emlékeztünk. Március 15. egész napos történelemórát jelentett iskolánk tanulói számára: reggel kilenc órától Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye 2 0 1 1. Á P R I L I S alapján készült filmet tekintettük meg a díszteremben, majd 11.30-tól került sor a Nagy Réka tanárnő által szervezett, immár hagyományosnak nevezhető történelem vetélkedőre. Az idén a csapatok három próbában mérettettek meg: készíteniük kellett egy a szabadságharc valamely mozzanatához, személyéhez kapcsolódó tematikus rajzot, a rajzhoz rövid szöveget kellett csatolniuk és felolvasniuk, illetve el kellett szavalniuk egy, a témához illő költeményt. Végül délután egy órakor került sor a Bod Péter Megyei Könyvtár épületén elhelyezett Gábor Áron-emléktábla ünnepélyes megkoszorúzására, mely során, a hagyománynak megfelelően, a Kós Károly Iskolaközpont megtisztelő feladata az első koszorú elhelyezése, Dr. Péter Sándor ünnepi beszéde az egybegyűltekhez, valamint a Kossuthnóta eléneklése. Február 26-án Szőke Anna-Mária tanárnő szervezésében került sor a Színes fizika és kémia elnevezésű versenyre, mely során a tanulók kémiai és fizikai kísérletek elvégzésében mérhették össze tudásukat. A kísérletek alapanyagát bármely háztartásban megtalálható, a hétköznapokban is gyakran használt anyagok képezték: szódabikarbóna, ecet, citrom, pirospaprika stb. Január 22-23-án iskolánk kispályás teremlabdarúgó csapata a városi bajnokságon játszott mérkőzések során az A. csoportban II. helyen végzett. Január 21-én iskolánk könyvtárában ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Dr. Péter Sándor, György Piroska és Csere Gyöngyvér tanárok a IX.A és IX.B, valamint a X.F osztályos tanulókkal beszélgettek el e nap, és egyben a magyar kultúra fontosságáról, kiemelkedő alakjairól, értékeinkről és ezek ápolásáról.

2 O L D A L MATURÁNDUSZ HÉT Eljött az idő, hogy nekünk is legyen maturanduszhetünk. Ami abból állt, hogy a szervező osztályok minden napra kiadták, mibe öltözzünk. Első nap, azaz hétfőn mesefiguráknak kellett öltöznünk. Nagyon érdekes volt látni a társaimat jelmezbe bújva. Szüneteken szórakoztunk, kacarásztunk, és kíváncsian néztük osztálytársaink, évfolyamtársaink jelmezét. Ötletesen öltöztek fel: volt ott Piroska, Farkas, Spongyabob, Nagymama, Harisnyás Pippi, Micimackó és barátai, s még sorolhatnám. Kaptunk egy olyan feladatot, hogy kis mesét kellett írnunk, majd elő kellett adnunk azt. Nagyon jó meséket hoztunk össze, volt vicces és volt összecsapott is. Szerintem a kedd volt a legérdekesebb, a groteszk nap. Mindenki használhatta a fantáziáját. Sok érdekes stílusú jelmezt összehoztunk. Feladatunk az volt, hogy órát kellett tartanunk. Minden végzős osztálynak ki volt adva, hogy milyen órát tartson. Egy személy az osztályból kipróbálhatta, hogy milyen érzés tanárnak lenni. Minden szünetben buli volt a XI. A-ban. Na igen, ott volt jó buli, sajnos, nem ülhet- tünk sokat, mivel órákra vagy próbára kellett mennünk. Szerdán maszkot kellett öltenünk. Minden végzős osztálynak saját maszkja Gondolat, gondolom, gondolnak: valamire. Elmúlás, elmúlok, elmúlnak: a gondok. Várakozás, várakozom, várakoznak: a jobbra. Változás, változom, változnak: az idők. Érzem, ez más lesz! De látom, hogy jobb lesz, És tudom, úgy kell: A zöld, a narancs, a vörös, a sárga, A fa, a csillag, a napnyugta, a tűz, a villám, A sajt, a kenyér, a dió, a bor Mint: Fészeknek a madár, gólyának a béke, Gyereknek a cumi, kávénak a cukor. volt. Saját magunk díszítettük. Reggel 8- kor az udvaron kellett lennünk. Reggeli tornát tartottak a szervező osztályok. Nagyszünetben volt egy játék, melynek kígyózás volt a neve. A lényeg az volt, hogy mindhárom végzős osztály egyes sorba állt, és együtt minél több embert, diákot kellett magához csalnia, hogy minél hosszabb legyen a kígyó. A vesztes osztálybüntetést kapott. Kezdet és vég, meleg és hideg Zaj, majd Pénteken csend. sztárnak kellett öltöznünk. Kissé Ráduly nehéz Izabella volt XI.A eltalálni, ki kinek öltözött, de valahogy kitaláltuk. Feladatunk az volt, hogy karaokézni kellett. Volt, aki egyedül nem szeretett volna énekelni, de ezt a problémát is megoldottuk. Nagyon gazdag volt a maturanduszhét. Nagyon jól szórakoztunk, és ezt nem köszönhetjük másoknak, csakis a XI. osztályoknak és tanárainknak, hogy ebben az időben elnézőek voltak velünk. Szeretném megköszönni a végzős osztályok nevében, hogy ez a lehetőség adatott nekünk. András Zsuzsa, XIII.B P A J K O S MATURÁNDUSZ 18-án került sor a maturándusz ünnepségre. A szervezők (a XI. A és osztályfőnökük: Farkas Gizella valamint a XI. B és osztályfőnökük: Albu Lajos), de a végzős diákok is, kitettek magukért. A résztvevők többsége szerint az utóbbi évtizedben nem volt ennyire szép, megható, ötletes, tartalmas szalagavató ünnepségünk. Az igazgatók üdvözlő beszédét a végzős tanulók produkciói követték. A XIII. B és C osztályok Karinthy Frigyes elbeszélései alapján összeállított jelenetsorozatot adtak elő (felkészítő tanárok: Czibak Emília és György Piroska), a XII. A osztály dalokkal, versekkel, szép gondolatokkal készült Csere Gyöngyvér és Gajdó Ödön segítségével. Az előadást a három osztály képes-zenés pps - összeállítása követte. Az előadást két tánc-betét is színesítette, a végzősök rock n roll-t majd záró mozzanatként egy szép keringőt adtak elő (a táncokat Csere Gyöngyvér tanárnő tanította be). Természetesen sor került a maturánduszhét próbáinak összegzésére, valamint a szalagavató királyának és királynőjének megválasztására is. Végül Farkas Gizella tanárnő egy kis tanulságos történetet Egy csésze kávé ajándékozott a végzősöknek (és nem csak). A két órás előadás után jöhetett a megérdemelt szórakozás, bulizás. Ráduly Izabella, XI.A

FARSANGI MULATSÁG 3 O L D A L Márciusban szerveztük meg a karnevált, melynek célja a szórakozás és szórakoztatás volt. Ezért a szervezők, vagyis a diáktanács tagjai versenyszámokat dolgoztak ki a v á l l a l k o z ó szellemű diákok számára. A versenyzők párokat alkotva minden erejüket és leleményességüket bevetve borotváltak lufit ebben a srácok ügyeskedtek, a lányok kissé ügyetlenkedtek, táncoltak újságpapíron, amelyet minden egyes zeneszámnál félbehajtottak, mígnem már egymás nyakában ülve próbáltak a zene ritmusaira billegni, majd énekeltek, limbóztak, és viccesebbnél viccesebb jeleneteket adtak elő. Kalapból húzták ki a nyertes tombolaszelvényeket. A nyeremények közt volt sokkoló, k ed ve s é s hasznos is, m i n t a túrórudis csésze, különböző maszkok, fényképtartó, béka, bogár. A zenei aláfestést a két lemezlovas, Daczó Árpád és Oláh-Gyepesi István szolgáltatta Móric, a sz a l ma bá bu f e l ü g ye l e t - ében. Részvételük emlékeként diplomákban részesültek. Az est további részében a tanárok és diákok teát, zsíros kenyeret és fánkot fogyaszthattak. A résztvevők ugyan nem tolongtak az ajtónál, de a jókedv azért betöltötte a termet. Ráduly Izabella XI.A DIÁKTANÁCS Háromszéki Ifjúsági Konferencia A Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) elnökségének döntése alapján 2011. március 11-13. között került megszervezésre Árkoson a HÁRIT Küldöttgyűlés. A HÁRIT Küldöttgyűlés helyszíne az EU Tanulmányi Központ volt. Iskolánk diáktanácsát jómagam és Oláh- Gyepesi István (XII.A) képviseltük. Az esemény közel 90 résztvevője között háromszéki ifjúsági szervezetvezetők, önkéntesek, közéleti személyiségek voltak jelen. A HÁRIT tagszervezetek 2010-es évi beszámolója, új tagszervezetek felvétele valamint előadások, kötetlen beszélgetések voltak napirenden. Továbbá a HÁRIT tiszteletbeli tagsággal díjazta azt a személyiséget, aki a háromszéki ifjúság érdekében kiemelkedő munkát végzett a 2010-es évben. A díjazásra szombat reggel, 10 órakor kerül sor a hivatalos megnyitó keretén belül. Március 11. Pénteken nem volt valami sűrű a program, 17 órától volt az érkezés és a regisztráció, 19-től volt a vacsora, majd 21 és 22 óra között került sor az ismerkedési játékokra, ezt követte a késő éjszakáig tartó parti. Március 12. Szombat. Ez a reggel nem volt semmi! 8 óra: pálinkás jó reggelt disznóvisításra! Ez alatt azt kell érteni, hogy igazi disznóvágás volt, azelőtt feladták az utolsó kenetet, és szilvapálinkás áldomást ittunk... majd egész napos előadásokra került sor. 14 órától közös önkéntes tevékenység volt Árkoson, itt meglátogattuk a kastélyt és a parkot, majd ebédeltünk. Ezt követte a szerintem legfontosabb pillanat, mikor bejelentették, iskolánk bekerült a HÁRIT tagszervezetei közé, így most a HÁRIT 33 tagszervezettel büszkélkedhet. Vacsora után következett az esti beszélgetés Közéleti szereplők rövid ujjú pólóban címmel. A résztvevők közül megemlíteném: Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, Nagy Józsefet, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökét, Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét, és Váncza Tibort, Erdővidék RMDSZ elnökét. Az est hangulatát karaoke parti emelte. Március 13. Vasárnap már nem volt zsúfolt a program, két képzés volt, egyiket Kelemen Éva tartotta, a másikat maga Grüman Róbert, a HÁRIT elnöke Talpalávaló ifjúsági vezetőknek címmel, majd ezt követte a hazautazás. A kirándulás, a rendezvény nagyon hasznos volt, sok érdekességgel szembesültem, és az élmény arra késztetett, hogy én is csatlakozzak egy önkéntes csapathoz. Ezt mindenkinek tanácsolnám, mert ez egy jó dolog! Daczó Árpád XII.A

4 O L D A L A VÍZ VILÁGNAPJÁT ÜNNEPELTÜK A víz világnapját, köztudott, minden év március 22-én ünneplik világszerte. A víz számunkra nélkülözhetetlen, létünk egyik meghatározó eleme. Anyák napján az anyukákat szeretjük még jobban, mint más hétköznapokon, a Föld napján földünk egészségére, tisztaságára és szépségére figyelünk oda fokozottabban, Bálint-nap alkalmából pedig kedvesünk iránti szeretetünket bizonygatjuk. A víz napján mindanynyiunk célja tudatosítani a vízzel kapcsolatos problémákat, és cselekvésre ösztönözni minden embert. Iskolánk tanulói egy interdiszciplináris verseny keretén belül mutatták be a víz fontosságát, készítettek Power- Point bemutatókat a víz fontosságáról, a számos helyen fennálló vízhiányról, nélkülözésekről, érveket hoztak fel minden csepp víz tisztán tartása érdekében. E tanulók közé tartoznak a IX.A, IX.B, XI.C XII.A valamint a XIII.B osztály tanulói. A verseny során a résztvevők saját kezűleg készített vízimalmokat is bemutattak. A kémiatanárnő, Szőke Anna-Mária és a romántanárnő, Csere Gyöngyvér által szervezett vetélkedő eredményei: I. hely: A víz világnapját, köztudott, minden év március 22-én ünneplik világszerte. A víz számunkra nélkülözhetetlen, létünk egyik meghatározó eleme. Anyák napján az anyukákat szeretjük még jobban, mint más hétköznapokon, a Föld napján földünk egészségére, tisztaságára és szépségére figyelünk oda fokozottabban, Bálint-nap alkalmából pedig kedvesünk iránti szeretetünket bizonygatjuk. A víz napján mindannyiunk célja tudatosítani a vízzel kapcsolatos problémákat, és cselekvésre ösztönözni minden embert. Iskolánk tanulói egy interdiszciplináris verseny keretén belül mutatták be a víz fontosságát, készítettek PowerPoint bemutatókat a víz fontosságáról, a számos helyen fennálló vízhiányról, nélkülözésekről, érveket hoztak fel minden csepp víz tisztán tartása érdekében. E tanulók közé tartoznak a IX.A, IX.B, XI.C XII.A valamint a XIII.B osztály tanulói. A verseny során a résztvevők saját kezűleg készített vízimalmokat is bemutattak. A kémiatanárnő, Szőke Anna-Mária és a romántanárnő, Csere Gyöngyvér által szervezett vetélkedő eredményei: I. hely: XIII.B, II. hely: IX.C, III. hely: IX.A Ráduly Izabella XI.A P A J K O S A VÍZ SLEZÁKNÉ DÉNES ZSUZSA A víz világnapja arra jó alkalom, Hogy elmondjam róla néhány gondolatom. Színtelen, szagtalan jóízű folyadék, Közismert formája többféle csapadék. Esőként folyékony, szilárd mint zúzmara, De lehet gőz, dér, hó és hódara. Jégként feljön a víz tetejére, Plusz négy fokon legnagyobb a sűrűsége. Celsius-skálánk is a vízhez kötődik, Nevezetes pontján a víz gőzzé válik. A jéggé válás helye a nulla-pont lett, A két pont közti táv add ki száz egységet. Testünknek víz a nyolcvan százaléka, Tömegegységünket is egy köbdeci adja. A víz az életünknek az egyik alapja, Magzatvízből jövünk ki a napra. Víz borítja Földünk kétharmadát, Mégsem herdálhatjuk most tovább! Édesvíz csak két és fél százalék, Ennek is kétharmada megfagyott jég Öntözés, esővíz kell a növényeknek, Sokkal több, mint amit végül is felvesznek. Az állatokat pedig nemcsak itatni kell, A takarmány-termelés is vizet igényel. Nem becsüljük meg, amíg van bőven, Háború is lehet érte a jövőben. Vannak olyan vidékek már most a világon, A hol a tiszta víz nem több, mint álom. Vízdíjban fizetjük a megtisztítást, Hagyjuk hát abba a vízpazarlást! Becsüljük viszonylag bő vízkészletünket, Hiánya ne rontsa jövő életünket!

MÁRCIUS 15 - SZÓNOKI BESZÉDEK 5 O L D A L TISZTELT EGYBEGYŰLTEK, TANÁRNŐ, DIÁKTÁRSAIM! Március idusán minden évben buzgón énekeljük a magyar és a székely himnuszt, tisztelegve ezzel a márciusi ifjak és a szabadságharcosok emléke előtt. Azokra a hazafiakra emlékezünk, akik 1848-ban úgy gondolták, fényesebb a láncnál a kard. 1848 ma is üzen számunkra, mégpedig azt, hogy ne féljünk a változástól, a küzdéstől, attól, hogy közösen elérjük céljainkat. Fontos emlékeznünk erre a napra, hisz 48 is emlékezteti arra a magyarságot, hogy az eszme mire képes. Ők akkor összefogtak a nemes célért, példát mutattak tisztességből és helytállásból. Ezért fontos számunkra, erdélyi magyarok számára emlékezni erre, mert az eszmény példaképet állított fel nekünk, és annak ellenére, hogy elbukott a szabadságharc, mégis egy olyan eszmény volt, amely naggyá tette a magyarságot. Ők a szabadságért harcoltak, egy olyan jogért, amit születésünkkel kapunk és amit elvettek tőlünk, de akadt néhány hazafi, akik kiálltak az elnyomó Habsburg birodalom ellen, hogy visszaszerezzék ezt a jogot. Ma sincs másképp számunkra, ma mi is ugyanolyan helyzetben vagyunk, hisz kisebbségben élünk, visszaélnek a jogainkkal, hiszen jogilag ma sincs sok minden rendben. A magyarság kérdését alapul véve, a hatalom ma is attól fél, attól a szikrától, ami 48-ban térdre kényszerítette az osztrákokat. 48-nak üzenete van a magyarok számára, főként az erdélyi magyarok számára, és ez az üzenet arra figyelmeztet, hogy nem szabad hagynunk a szabadságunkat, mert ez létünk alapja, ez védelmezi kultúránkat, az értékeinket, a hazánkat, amiért annyian meghaltak 48-ban. Fontos emlékeznünk, hogy akkor készek voltak meghalni egy eszméért, áldozatot hozni, hisz egy nép léte volt a tét. Ezért nagy ünnep nekünk erdélyi magyaroknak március 15., mert nem szabad megtörnünk, nem engedhetjük, hogy az ősi eszme, amelyre történelmünk alapszik, az ősi értékek, amelyeket örököltünk, kitörlődjenek emlékezetünkből. Zárszóként Kányádi szavaival élnék: (...) meg nem adta magát székely, Mint a szálfák kettétörtek. Elámult az ellenség is Ekkora bátorság láttán Zászlót hajtva temették el A hősöket a hegy hátán. Mert nincs is több, mit az erdélyi magyarság kívánhat, mint hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Daczó Árpád XII.A TESTVÉREIM! Testvéreim mily szép fogalom. Magában hordoz két fontos gondolatot, mely jellemző ránk, mint családra. Mert egy test - egy lélek. És nekünk is be kell bizonyítanunk e szó igazi értelmet: hogy öszszefogunk, és legyőzünk minden akadályt. Legyen az bármi vagy bárki! Nem szabad meghátrálnunk! Én bízom bennetek és önmagamban, egyszóval mibennünk, és tudom, hogy történjék bármi, a tudat, hogy mi mindent megtettünk a népünk, testvéreink életéért, jó érzéssel, büszkeséggel tölt el. Mikor egy kisgyerek a kedvenc játéka felé tartva megbotlik a küszöbben, kis ideig sír, később dühöng, de aztán feláll a két kis lábára, és újra elindul a kiszemelt játék irányába. Szóval, ahogy a kisgyerek lépi át a küszöböt, úgy kell nekünk is lábra állnunk, összefogunk és kitartunk egymásért, önmagunkért. Így hát döntsd el, kedves barátom: duzzogsz még, és nyaldosod sebeidet, vagy megfogod a melletted álló kezét, és teszel a gyereked jobb jövőjéért? Fogjunk össze, mert csak együtt érhetjük el közösségünk céljait! Ráduly Izabella XI.A

6 O L D A L SZAVALJUNK... NÉMETÜL (IS)! Talált virág Az erdőn jártam Magánosan, Mit se keresve, Szándéktalan. P A J K O S Johann Wolfgang von Goethe Árnyékból pislant Egy kis virág, Mint csillag kedves, Mint szemvilág. Letéplek, mondom. Ő így felel: Ha leszakítasz, Hervadnom kell. Mind gyökerestül Kiástam hát, Lakomba vittem, Kertembe át. Ott elültettem Biztos helyen, S most is virágzik Szépségesen. Iskolánkban német nyelvű szavalóverseny szerveztek, melyen kezdő és haladó szintű német nyelvtudással rendelkező tanulók egyaránt részt vettek. Húsz tanuló vállalta a megmérettetést, mindenki saját tudását felmérve választott verset, ki rövidebbet, ki hosszabbat. A szavalók egy része olvasta a szöveget, de voltak olyan tanulók is, akik megtanulták a versüket. Egy viszont közös volt bennük: az, hogy mindannyian izgultak. Ez érezhető volt a szavalatukon is egy kicsit. Ez valószínűen annak tudható be, hogy első alkalommal vettek részt német nyelvű szavalóversenyen. Úgy gondolom, pontosan ezért kellene még szavalóvagy más, hasonló versenyeket szervezni, hogy barátkozzunk az idegen nyelvekkel, tanuljuk, használjuk őket. A zsűri hat tagból állt: három tanárnőből és három végzős diákból. A zsűri a pontozásnál figyelembe vette, hogy aki megtanulta a verset, milyen kiejtéssel és átéléssel adta azt elő, aki olvasta a szöveget, az menyire olvasott folyékonyan és kifejezően. A közönség számára a versek magyar fordításban is ki voltak vetítve, hogy ezek mindenki számára érthetőek, élvezhetőek legyenek. Megkérdeztem néhány szavalót, hogy mi a véleménye az elért eredményről, meg van-e elégedve, és mért nevezett be a szavalóversenyre. Én teljes mértékben meg vagyok elégedve az elért eredménnyel, mert éreztem hogy elrontottam, főleg az utolsó részét, mert lámpalázam volt. Azért neveztem be erre a versenyre, mert jó kihívás volt mondta Gábor Adél (XIII. B), aki dicséretben részesült. Utána Nagy Andrea XII. A osztályos tanulót kérdeztem meg, aki 3. helyezést ért el. A verseny előtt úgy éreztem, hogy jobb helyezést érek el, mert amikor gyakoroltam jobban ment, de a végén nagyon örültem az elért eredménynek, éreztem, hogy nem volt annyira jó. Ennek az az oka, hogy nagyon izgultam. Mikor ki kellet állnom mindenki elé, és tudtam, hogy mindenki engem néz, és rám figyel. Ettől nagyon zavarba jöttem, és elrontottam a szavalatomat. Jó volt kipróbálni más nyelven is szavalni, eddig mindig csak magyarul szavaltam. - mondta. Máté Katalin XI.B: Ez a verseny nagy kihívás volt számomra, mivel még soha nem szavaltam németül. Előre magabiztos voltam, de mikor arra került a sor, hogy a közönség előtt szavaljak, ez kis lámpalázat okozott. Szerettem volna első lenni, de így is meg vagyok elégedve magammal is és mindenki mással, aki részt vett a versenyen. Mindenki ügyes volt, és jó élményt szerzett a jelen lévőknek azzal, hogy eljött szavalni. Kár lett volna kihagyni. A verseny első helyezettje Huszár Mária (X.B) volt. Ő a következőket nyilatkozta: Nagyon ideges voltam, mert még soha nem szavaltam németül. Figyelnem kellett a kiejtésre, meg a hanglejtésre Egész héten azt próbáltuk elérni, hogy ne énekeljem a verset, mert eléggé dallamos. A versenytársaim közt sokan igyekeztek maximálisan teljesíteni. Látszott rajtuk, hogy idegesek, de azért ügyesek voltak. Én lepődtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy én nyertem. Arra gondoltam, hogy hatodikhetedik leszek, de végül első lettem, és nagyon örülök ennek. Kádár Tilda XIII.B

TONGUE STORIES IDEGEN NYELV - TÖRTÉNETEK 7 O L D A L 2010-ben a Nyelvek Európai Napján vette kezdetét az Európai Bizottság Nyelv-történetek címmel meghirdetett versenye, melynek célja, hogy vidám anekdotákon, személyes történeteken keresztül mutassa meg, hogyan válhat az emberek hasznára az idegennyelv-tudás, és hogy biztasson mindenkit a nyelvtanulásra. A versenyen a 31 európai országban élő, 18. évüket betöltött polgárok vehettek részt történetükkel, illusztrációjukkal, rövid videójukkal. Iskolánkból több tanuló is regisztrált a www.tonguestories.eu címen. Az alábbiakban tanulóink legsikerültebb fogalmazásait olvashatjátok: Mennyire fontos a nyelvek ismerete az ember életében Egy nyári olasz barátság Tavaly a nyári vakációban pincérnőként dolgoztam egy vendéglőben. Több külföldi vendégem is volt, de a legérdekesebb az olaszokkal való találkozás volt. Az emberek többsége azt mondja, hogy könnyű megérteni az olasz nyelvet, ha tudsz románul, mert hasonlítanak egymáshoz. Én nem ezen a véleményen vagyok. Ugyanis az történt, hogy egy délelőtt egy öt főből álló társaság érkezett, akiket nekem kellet kiszolgálnom. Köszöntöttem őket románul és magyarul is, udvariasan mosolyogtam, ahogy illik. Ők olaszul köszöntek vissza, amitől én nagyon meglepődtem. Odaadtam a menülapokat, pizzát szerettek volna rendelni. Ekkor kezdődött a gond, mert megpróbálták elmagyarázni nekem, hogy hogyan készítsék el a pizzát. Én nagyon zavarba jöttem, mert nem értettem semmit abból, amit magyaráztak. Szóltam egy kolléganőmnek, aki már régóta ott dolgozott, de ő sem tudott kisegíteni. Én tovább kínlódtam, feljegyeztem a szavakat, amit mondtak, majd elmentem, hogy a konyhán letegyem a rendelést. Felhívtuk a főnökömet telefonon, hogy segítsen, ő volt már Olaszországban. Kiderült, hogy valami fűszerkeverékről volt szó, ami sajnos nekünk nem volt. A vendégek így is elfogadták a pizzát, én viszont nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy nem tudtam kommunikálni velük. Főként vendéglátóiparban nagy szükség lenne a nyelvtudásra. Igaz az a közmondás, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy, és persze, annál jobban tudsz érvényesülni bárhol. Péterfi Tímea XIII.B Számomra az élet egy felfoghatatlan ajándék a sorstól, amelyet érdemes kihasználni minden téren. A mai világban a széleskörű kommunikáció elengedhetetlen dolog, melyet nyelvek ismeretével folyamatosan bővíthetünk. Születésünktől fogva, napról napra tanulunk új szavakat, újabb kifejezéseket. Szerintem nincsen olyan ember a világon, aki tökéletesen beszél akár a saját anyanyelvén is, ezért fontos, hogyha az ember más nyelveket is tanul. Ily módon bővül a szókincsünk. Ha elutazunk külföldre, akárhová a világon, találkozunk idegen emberekkel, turistákkal, vagy akár, ha munkahelyet szeretnénk szerezni magunknak, beszélhetünk a világ nemzetközi nyelvein angolul, franciául, németül stb. Biztosan akad olyan személy, aki megért minket, segít eligazodni, ha esetleg elakadnánk valamilyen téren. Mivel a jelmagyarázat nem a legismertebb kommunikációs forma, ezért a nyelvhez kell folyamodnunk. Szerintem egy ember ahány nyelvet beszél vagy ismer, annyi embernek számít. Mivel nem könnyű idegen nyelveket elsajátítani, hogyha ezen a téren el akarunk érni egy célt, kitartásra, gyakorlásra és persze nyitottságra van szükségünk, mivel csak úgy tanulhatunk nyelvet, ha azt gyakoroljuk és beszéljük is, mert egy szótár és az internet nem elégséges hozzá, ugyanakkor időre van szükségünk, hogy megtanuljuk. Az emberek felfogási készsége különböző, van, aki hamarabb tanul, vannak, akik nem annyira fogékonyak az idegen szavak elsajátítására, megjegyzésére. Ez változó: az emberek korát figyelve, előnyük van a fiataloknak, kissé hátrányban állnak az idősebb személyek, mivel az ő korukban nem volt ennyire lényeges az idegen nyelvek ismerete, mint manapság az új, fiatal generációnak. A mai világban fontosnak tartom, hogy ismerjünk és beszéljünk idegen nyelveket, mivel jobb megélhetést és könnyebb elhelyezkedést biztosít számunkra az életben. Bíró Károly-Árpád XIII.C

8 O L D A L TONGUE STORIES IDEGEN NYELV - TÖRTÉNETEK Mondlicht Theodor Storm Wie liegt im Mondenlichte Begraben nun die Welt; Wie selig ist der Friede, Der sie umfangen hält! Die Winde müssen schweigen, So sanft ist dieser Schein; Sie säuseln nur und weben Und schlafen endlich ein. Und was in Tagesgluten Zur Blüte nicht erwacht, Es öffnet seine Kelche Und duftet in die Nacht. Wie bin ich solchen Friedens Seit lange nicht gewohnt! Sei du in meinem Leben Der liebevolle Mond! Egy őszi élményem Egy hűvös őszi napon történt. A párbeszéd nem tartott túl sokáig. Egy, mint utólag kiderült, angol úriember jött oda hozzám, és gondolom, hogy köszönt, mert nem igazán értettem, mit akart mondani. De amikor a múzeumra utaló szót meghallottam, természetesen felismertem, hogy angolul beszél. Mivel nem tudok angolul és szerencsére nem voltunk túl messze a múzeumtól, hirtelen az jutott eszembe, hogy könnyen el tudom magyarázni neki, merre is kell menni. Aztán tíz percnyi sikertelen magyarázkodás után arra gondoltam, hogy inkább kerülő úton megyek haza. Tíz percnyi kerülőbe nem halok bele. TANULÓK KÉRTÉK NÉMET VERSENY Így történt, hogy elindultunk. Menet közben magyarázott nekem valamit, de nem értettem, ezért mindig csak azt mondtam, hogy Yes vagy No. Valahogy elértünk a múzeumhoz, én elmutogattam neki, hogy ez a múzeum. Azt hiszem, megköszönte majd elköszönt, én pedig, mivel nem tudtam, mit szóljak, ugyanazt mondtam neki, amit ő nekem. Így történt az én idegenvezetésem. Minden iskolásnak üzenem: fogadjátok meg a tanácsom, és nyelvórákon (de nem csak) figyeljetek oda. Tanuljatok idegen nyelveket is, mert soha nem lehet tudni, mikor lesz szükség a nyelvtudásra. Én tanultam a fenti kis történetből. Lőcsei István-Árpád XIII.C P A J K O S Az idén több német nyelvű versenyt is szerveztek iskolánkban. A szavalóverseny tervének meghirdetése után egy pár osztálytársammal megkértük a némettanárnőt, hogy szervezzen írásbeli vetélkedőt is, mivel vannak olyan tanulók, akik részt vennének német nyelvű versenyen, de nem szeretnek szavalni a lámpaláz okozta feszültség miatt. A tanárnő elfogadta kérésünket, és meg is szervezte a versenyt, melynek témája a szabadidő és az utazás volt. A verseny előtt pár héttel megkaptuk a témákat és a fontosabb (a szókinccsel, nyelvtannal stb. kapcsolatos) tudnivalókat, melyek alapján készülhettünk a vetélkedő- re. A feladatok közt volt fordítás, levélírás, vaktérkép- és szöveg-kiegészítés is. A versenyen tizenkilencen vettek részt. Első helyen Nagy Andrea (XII.A), másodikon jómagam, a harmadik helyen pedig Már Brigitta (XII.A) végzett. A tanárnő elmesélte, hogy voltak olyan tanulók, akik sajnos nem igazán készültek a versenyre. Persze, mint mindig, most is voltak kivételek, jó páran komolyan vették a tanulást, a megmérettetést, aminek a tanárnő nagyon örült. Reméljük, a következő évben ismét szerveznek német írásbeli- vagy csapatversenyt új és érdekes ötletekkel. Putyer Beáta XI.A

9 O L D A L KI MIT TUD? avagy AKI NEM TUDJA, JÁRJON UTÁNA! - Általános műveltségi vetélkedő Iskolánkban a német- és matektanárnő több éve szervez műveltségi vetélkedőt. A játékban elsősorban általános műveltségre vonatkozó kérdéseket tesznek fel. A verseny hat hétig tart, minden héten egy kérdéssorra kell válaszolni. Minden kérdéssor 15 kérdést tartalmaz, egy kérdéshez négy válaszlehetőség van, és csak egy a helyes. A válaszokat minden héten péntek délig kell leadni e-mail-ben a szervezőknél vagy a könyvtárban. A verseny nagy népszerűségnek örvend, minden évben sokan vesznek részt, az idén is hetvenen játszanak. A tavaly a XII.B (az idei XIII.B) osztályból vetek részt sokan, és értek el eléggé jó eredményeket. Így ebből az osztályból kérdeztem meg két tanulót, Kiss Tímeát és Gábor Adélt, akik az idén is játszanak, hogy mi a véleményük a vetélkedőről. Szerintem jó, hogy van ilyen vetélkedő, mert utána nézünk olyan dolgoknak, amik után amúgy nem néznénk. Sok érdekes információt tudunk meg, amiről eddig még nem hallottunk. - Kiss Tímea. Mivel a mi osztályunkban sokan veszünk részt a vetélkedőn, szüneteken (de még órák alatt is) megvitatjuk a kérdéseket. Ezek a viták építő jellegűek, mert mindenki elmondja a maga véleményét az adott kérdésről, válaszról, és így még több információhoz jutunk. - Gábor Adél. Az idei versenyen induló 71 tanuló közül közel hatvanan értek el a hatodik és egyben utolsó forduló végére. A tanulóknak összesen kilencven kérdésre kellett megkeresniük a helyes választ, és bizony volt két olyan tanuló is, aki egyszer sem hibázott. A pontállás, mint általában mindig, most is nagyon szoros volt, ez többek közt azt is bizonyítja, hogy többen nemcsak tippelgettek, hanem tudták a megoldásokat, vagy vették a fáradságot, és utána olvastak, keresgéltek. Íme a legeredményesebb játékosok: I. hely: Bitai Etele-Péter XII.A 90 p. Kádár Tilda Mária XIII.B 90 p. II. hely: Sándor Lilla XI.B 89 p. III. hely: Plugor Réka XIII.B 86 p. Dicséret: Ráduly Izabella XI.A 85 p. András Zsuzsanna XIII.B 85 p. Kozma Zsolt XI.A 84 p. Szabó Tímea XI.A 84 p. Szász Orsolya XI.A 84 p. Demeter Tünde XIII.B 84 p. Józsa Éva XIII.B 84 p. Putyer Beáta XI.A 83 p. Sigmond Enikő XI.A 83 p. A lista természetesen folytatódhatna, hiszen nagyon sok esetben csak egy-egy pont választotta el egymástól a versenyzőket. Minden résztvevőnek gratulálunk! Kádár Tilda XIII.B NYÍLT NAPOK A SAPIENTIA EMTE MAROSVÁSÁRHELYI KARÁN Iskolánkból csak négy diák vehetett részt a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által szervezett nyílt napokon, ezért nagyon örülök, hogy az egyik diák én lehettem, hiszen végzősként már el kell gondolkodnom azon, hogy hogyan tovább Autóbusszal utaztunk, osztályfőnökünk, Komán László tanár úr kíséretében. Az iskola elől indultunk Vásárhelyre, ahol az ott tanuló diákok vártak minket. Az egyetem épülete nagyon szép, modern, nagy területen fekszik a város szélén. A látogatókhoz először a dékán, majd a Diákönkormányzat elnöke intézett beszédet Megtudtuk, hogy milyen karok vannak az egyetemen, melyikre mennyi a tandíj, hogyan zajlik a felvételi, meg, hogy milyen terveik vannak a jövőre nézve (bentlakás, sportcsarnok építése stb.). Ezután csoportokra osztottak minket, minden csoport kapott egy vezetőt, és elindultunk felfedezni az egyetemet. Minden kar/szak, 15 perces kiselőadásban mutatkozott be, a tanárok elmondták, milyen tantárgyakat tanítanak az illető karon, hogy milyen munkalehetőségek vannak az adott szak elvégzése után stb. Nagyon jól megszervezett, színvonalas bemutató volt, lehetőségünk volt kipróbálni különböző gépeket is, én például a CNC marógépet próbáltam ki, amelyet a mechatronika szak használ. Nagy hangsúlyt fektettek a diákélet bemutatására is, elmesélték, hogy milyen sok program (több buli, rendezvény stb.) van évközben a diákoknak. A nyílt napot egy ebéd zárta, majd indultunk haza. Véleményem szerint egy színvonalas egyetemet ismerhettünk meg, amely elnyerte a tetszésemet, egyedüli hátránya, hogy Romániában még nem annyira közismert és még nincs minden kara elismerve (akkreditálva). Bitai Etele Péter Xll. A

1 0 O L D A L KELLEMEST A HASZNOSSAL SZABÁS-VARRÁS ÉS DIPLOMAMUNKA Öt évvel ezelőtt a IX.B osztály diákjai arra vállalkoztak, hogy elsajátítják a szabásvarrás csínját-bínját. Az évek során felhalmozott tapasztalatról végzősként kell bizonyságot tenniük. A XIII.B osztály záróvizsgájára mindenki maga választotta meg a témáját. Tízen estélyi ruhát, hárman szoknyát, ketten mellényt választottak, egy pedig női nadrágot. Minden ruhadarab különböző, mert mindenki saját ízlésének megfelelően választott modellt, színt és anyagot. A záróvizsgára az elkészült ruhadarabokkal és egy 12 fejezetből álló dolgozattal készülünk. Íme néhány vizsgamunka rövid leírása és fényképe: Plugor Réka Renáta kisestélyi ruhával készült. A ruhájának színe világos lila, anyaga szatén, a modell testre szabott, hossza pedig térdig érő. A mellrészénél össze van ráncolva, és két vállpánttal van a testre rögzítve. Az alsó részén néhány helyen enyhén ráncolva van. Az alapanyag tulajdonságai: szőtt anyag, darabban festett lila festékkel, fényes, ezüstös árnyalatú, vasalt anyag, a visszája mattabb. Ez a finom anyag kellemes tapintású, kevésbé gyűrődik, jó az esése és nem átlátszó, mert eléggé sűrű szövésű. Előnye, hogy könnyen vasalható, könnyen szárad, bírja a vegyi tisztítást, gyengén centrifugálható, de kímélő programon kell mosni, és tilos a fehérítése. Nagy Zsuzsanna egy sportos szoknyával választott, sötétkék farmeranyagból. Az anyagon díszítő varrások találhatók, a hátrészen két foltzseb, az első részen huzózár. Az alapanyag enyhén rugalmas, nem gyűrődő, és nem bolyhosodik, strapabíró, nincsen fénye. Mivel sötét színű anyag, napon nem ajánlatos szárítani, mert a nap kiveszi az anyag színét. Demeter Tünde az estélyi ruháját sötétlila szaténanyagból készítette. A ruhát három részből szabta ki: egy felső és két alsó részből. A felső rész mellnél ráncolva van, és két pánt segítségével rögzül a vállakon. Az alsó rész loknisan van szabva. Azért hogy a ruhának jobb tartása legyen, bélésanyaggal bélelte ki a felső és az alsó részt is. A felső és az alsó rész összeillesztésénél egy díszítőpánt található, hogy eltakarja a varrást. A XIII.B osztály P A J K O S

ANYANYELVI VETÉLKEDO TATABÁNYÁN 1 1 O L D A L Április 6-án hajnalban álmos szemekkel ugyan, de annál nagyobb kíváncsisággal találkozott a kis csapat az iskolánk előtt, hogy elindulhassunk Magyarország, pontosabban Tatabánya felé. Miután mi, a Kós Károly négy tanulója: Cucu András, Méder Csaba, Suciu Lóránd és jómagam, András Zsuzsa, no meg két kísérő tanárunk: Czibak Emília és György Piroska magyar szakos tanárnők, és a Mikes Kelemen Líceum nyolc diákja és két kísérő tanára összegyűltünk, a búcsúzkodás után végre útra keltünk Tatabánya felé. Az út nagyon hosszú volt, de jókedvvel, mókázva hamar eltelt. Többször is megálltunk, mert ugyebár minden ember tudja, hogy 13 órát pihenés nélkül nehezen bírnánk ki. Késő este érkeztünk meg, s a domb tetején álló hatalmas turul messziről jelezte, hogy jó helyen járunk. Nagy meglepetésünkre a Sport Szállóba vezettek be, ahol négy napot töltöttünk. Fáradtak voltunk a hosszú úttól, de még mindig maradt annyi energiánk, hogy megbeszéljük az út élményeit, s elképzeljük, hogy mi is vár ránk ebben a még ismeretlen városban. Reggeli után kezdődött az ismerkedés a környékkel: körültekintettünk a Mikes Kelemen Szakközépiskolában, órákra látogattunk el. Bementünk magyar órára, ahol a végzős diákok utolsó órájukat tartották. Érdekes volt számomra az óra, mivel a tanár kivetítette a leckéket, amit átismételtek. Mi is hozzászóltunk, mivel minket is kérdeztek. Ott nem úgy van, mint nálunk: mi egy művet legapróbb részletekig felboncolunk, az apróságokat is megbeszéljük, ők néhány lényegre törő mondattal lezárták a témát. Nos ez az óra után, szüneten elgondolkodtam, hogy nálunk azért csak jobban tanítanak! Magyar óra után matekra mentünk be, hát igen, ott nagyobb meglepetés ért, mikor megláttuk, hogy a végzős diákok a gyökvonást ismételték, amit mi talán VIII. osztályban tanultunk. A tanár úr rám kérdezett, hogy mi analízist is tanulunk-e? A válaszon meglepődve tudatta diákjaival, hogy ott csak egyetemen tanulják. Ez számunkra igen meglepő volt.. Matek után történelem következett, ami szintén meglepő volt. Itt is kivetítette a tanár a leckét, és hamarjában átfutottuk az Európai Unió történetét. A suli után "haza" mentünk, kicsit megpihentünk, majd ebéd után elmentünk városnéző sétára. Tiszta, rendezett város tárult elénk, s ami igazán feltűnő volt, a rengeteg zöld övezet. Igazán rendkívüli látnivalóban nem volt részünk, hisz egy régi bányavárosról beszélünk, viszont a barátságos fogadtatás, mindenért kárpótolt Az anyanyelvi vetélkedő, amire mi lényegében hivatalosak voltunk, április 8-án volt, péntek délelőtt. Reggel felöltöttük ünnepi ruhánkat és elindultunk a verseny színhelyére, az iskola tornatermébe. 10 csapat nevezett be: 3 sepsiszentgyörgyi, 2 helyi és 5 felvidéki, azaz szlovákiai. A verseny egy előzőleg betanult jelenet előadásával kezdődött amit rengeteget időnket felemésztette. II. Rákóczi Ferenc életéből egy korhű és hiteles jelenetet kellett bemutatnunk. A zsűri előzőleg elmondta, hogy értékelni fogják a korhű szöveget, a korabeli ruhákat és a hitelességet, de a verseny végére teljesen megfeledkeztek erről. A mi csapatunk kezdte. Kis gyomorideggel, de kiálltunk és mint még soha a próbákon, most remekül előadtuk. A jelenetek után következett az igazi megmérettetés: activity, szobrok életre keltése, reklámozni egy nem létező terméket, érvelés, szövegértési feladatok, helyesírási feladatok és irodalmi idézetek szerzőjének kitalálása. Egy egész napot tartott a vetélkedő, de nem volt fárasztó, sőt: jól szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Esténként kerti partin vettünk részt, hol a matek, hol pedig más tanárnál. Palacsintáztunk, gulyást ettünk, szalonnát sütöttünk a turul mellett, a hegy tetején, ahol az ottaniak részt vehettek egy tűzgyújtó tanfolyamon, amit a három fiú ( Lóri, András és Csaba) tartott. A kiruccanások vége tábortűz körüli gitározással, énekléssel zárult. Szombaton kirándultunk. Esztergomban, a régi királyi székhelyen megnéztük a bazilikát, ahol Szent Istvánt és még sok utána következő királyt koronáztak, annak kriptáját és a bazilika környékét, Balassi Bálint szobrát ( itt esett el egy csatában), a Dunát, no meg áttekinthettünk Párkányba, Szlovákiába. Gyönyörű volt a kilátás. Egy baj volt csak: nagyon fújt a szél, szinte a csontokig hatolt. Esztergomból átugrottunk Szlovákiába, Komáromba. Érdekes volt: Komárom két részre oszlik, az egyik Magyarországon van, a Dunán túl pedig már Szlovákiában. Valamikor egy volt, akkoriban, amikor Jókai Az arany embert írta. Itt sétáltunk egyet a központban. Gyönyörű hely, körben a magyar királyok, királynék szobrai. Egyszer,ha lehetőségetek lesz, látogassatok el oda, megéri. Megnéztük Jókai nagyszüleinek házát, pontosabban annak helyét, majd a szobrát, ahol mindenki kedvére fényképezkedhetett. Április 10-én 8 órakor indultunk haza, egyelőre Budapest fele, ahol egy délelőttöt töltöttünk. Megnéztük a Parlament impozáns épületét és a Szent István bazilikát kívülről, belülről. Pár órás séta után elindultunk hazafele. Útközben homokviharba kerültünk, majd itthon hóviharba, és szembesültünk azzal, hogy Szentgyörgyön hó van. Ez érdekes volt, főleg Médernek, aki rövidnadrágban volt, igazodva a magyarországi klímához. Éjjel fél 2-re értünk haza, boldogan vagy mégse, vidáman vagy mégse, de hogy fáradtan, az biztos! S z é p volt, rengeteg élményben volt részünk mind a tatabányai, mind pedig a felvidékiek részéről, jó volt hallani a furcsa hangzású, de magyar szavakat, és az is lehet, hogy hosszú távú barátságok is köttettek. Jövőben újra megszervezik a vetélkedőt, s én azt ajánlhatom a kisebbeknek, hogy ügyeskedjenek, mert megéri Tatabányára és környékére ellátogatni! András Zsuzsa, XIII.B

12 OLDAL FOTÓRIPORT

13 OLDAL

1 4 O L D A L Vörösbegy Kozma László A legenda így szól: egymásra talált a Krisztus és a legkisebb madárka. Mert a madár azon a fán lakott Melyből készítették a kereszt-ácsolatot. És akik az ő fészkét leverték A keresztet egy megtört vállra tették. A szikla-úton keringett felette S a nehéz fát a szárnyával emelte. Erejénél nagyobb volt a szándék - Megérzi a Krisztus, és tovább lép. S hogy megfeszítve ajkai sebesedtek A madárka csőrében hozott egy vízcseppet. A Krisztus ekkor a madárra tekintett Bólintott, s torkára egy vércseppet hintett. Vércseppet, mely lecsordult a tövis-koronáról De megváltás lett, vigasz és öröm-zápor. S a szürke tollú apró verebecske A Feltámadást dalolta attól kezdve. P A J K O S A SZERETET ÁRA - GONDOLATOK HÚSVÉTRA A szenvedést valójában nem lehet kívülről megérteni. A szenvedés titkába csak szenvedve leszünk képesek behatolni. Jóllehet nem is lehet megérteni, hanem megtanulni vele együtt élni, feldolgozni és beépíteni életünkbe. Virágvasárnap Jézus nagy örömujjongás közepette ünnepélyesen vonul be övéihez, utána hagyja, hogy az emberek kicsúfolják és keresztre feszítsék. Ez a cselekedete igazolja, hogy Ő nem az ellenségeinket leigázó Isten, hanem a szerető és értünk szenvedni tudó Isten-ember. A szeretetben hozzánk érkező Isten szamárháton vonul be Jeruzsálembe. E tette által akarja tudatossá tenni minden kor embere számára: aki nem képes a A HÚSVÉTI TOJÁS TÖRTÉNETE Szerte a világon a tojás az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött. Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát. A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél, de még a zsidó peszah ünnepénél is. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba. A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti szenvedések vállalására, abban nincs igazi szeretet. Aki nem képes embertársaiért áldozatokat is vállalni, az nem él igazi életet, mert az igazi élet szeretettel teljes élet és próbaköve a szenvedés. A szenvedés a valóság, amellyel adott esetben meg kell ba rá tk oz nunk. Maga Isten az, aki szenvedésével ilyen magas árat fizetett szeretetének jeleként. E gondolatok jegyében szerveztük meg a IX.A, B, C, X.C, D és a XI.A osztállyal a Passió film megnézését. Kovács Ungvári Noémi és Ráduly-Faragó Szidónia vallástanárnők, valamint Fosztó Erzsébet könyvtáros nő szervezésében. tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk, díszítéséről pedig a XIII. századtól maradtak fenn írásos emlékeink. A mítoszok lassan átformálódtak keresztény legendákká: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A festéshez használt legnépszerűbb szín, a piros pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi. Az írott tojás hagyománya messzire nyúlik vissza. A motívumoknak, mint minden mintának a népművészetben, külön jelentése van. A minták lehetnek növényi vagy állati eredetűek, de gyakran a paraszti élet mindennapjaiban használatos tárgyak is a tojásokra kerültek, ilyen például a gereblyés vagy a patkós motívum. A 7 fogú gereblye segít elűzni az ördögöt, a búza a termékenységet, míg a szőlőfürt a bő termést szimbolizálja.

SZÍNHÁZ: A FIZIKUSOK - FRIEDRICH DÜRRENMATT 1 5 O L D A L Friedrich Dürrenmatt 1962-ben írta A fizikusok című drámáját. Az írónak e műve nem sorolható tiszta műfajba, mert a szerző mindig törekszik a hirtelen fordulatokra, arra, hogy a néző figyelmét mindig más eszközökkel tartsa fenn. Az események egyetlen helyszínen történnek. Amint a cím is mutatja, a színdarab főszereplői fizikusok, akik egy magánszanatóriumban keresnek menedéket. Úgy gondolják, hogy kutatásaik eredménye rossz kezekbe kerülve az emberiség vesztét is okozhatná. Az őrültek háza így válik szimbolikus helyszínné, ahol legjobb ötletnek találják bolondnak tettetni magukat. A darab elején minden zavaros, egyenként jelenik meg Einstein, Newton és Salamon király. Hogy senki ne gyanakodjon kis titkukra, szerre-szerre ölnek meg egy-egy nővért, és természetesen a rendőrség mindhárom eset után nyomoz. A színen a halott nővéreket bábufejek jelképezik. Egy vacsora hozza össze a tudósokat, ahol sok mindenre fény derül. Einstein és Newton fölfedik magukat, kiderül, hogy ők igazából a titkosszolgálatnak dolgoznak, és ajánlatot tesznek Möbiusnak (Salamon királynak), hogy megszöktetik az elmegyógyintézetből. Möbius addig érvel azzal, hogy a külvilág gonosz és ártalmas, míg végül megegyeznek, hogy maradnak mindhárman, folytatva a színészkedésüket. A beszélgetés közepette megjelenik a három halott nővér, miközben a gyilkosaik tósztot mondanak. A történet hirtelen fordulatot vesz, a főorvosnő is felfedi igazi énjét, és szembesíti a fizikusokat azzal, hogy a szanatórium, amit a fizikusok menekülésük helyének hittek, az orvosnő kis fogdája, amiből már nem lehet szabadulni. Az orvosnő arról is tanúbizonyságot tesz, hogy ő az egyedüli bolond. A darab végén a három főszereplő hirtelen elhallgat, maguk elé merednek, és bemutatkoznak a közönségnek. Először Newton, majd Einstein, és hogy kerek legyen a történet, végül Möbius mondja el monológját. A darab eseményei bonyolultak, de bemutatásuk látszólag hétköznapi, vicces jelenetek révén történik, az előadás pontosan ezért érdekes és figyelemfelkeltő a színházba járók számára. Ráduly Izabella XI.A FILM: A ZONGORISTA - HOLOKAUSZT-EMLÉKNAP 2005-ben az ENSZ közgyűlésének határozata alapján január 27-ét, Auschwitz felszabadításának napját a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A holokauszt a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul. Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg, a zsidókat már a világháború előtt kizárták a civil társadalomból. Később gettókat és koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem haltak a kimerültségbe, éhezésbe vagy valamilyen betegségbe. Január 27-én A zongorista című film megtekintésével mi is megemlékeztünk a holokauszt áldozatairól. A Roman Polanski rendezésében készült film bemutatójára 2003. január 3- án került sor. A film történésének helyszíne Varsó, a varsói gettó. 1939-ben a főhős, Wladyslaw Szpilman zongoraművész - egy magas, vékony lengyelzsidó - egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. A család otthon gondolkodik, hogy mit vihetnének magukkal, ha a nacik távozásra kényszerítenék őket. A gettóban egyre kevesebb az élelem, egy kocka karamell is rengeteg pénzbe kerül, azt is hatfelé osztják. Wladyslaw családját végül deportálják, a főhős pedig a gettóban marad, ahol munkásként dolgozik, és rendszeresen tartja a kapcsolatot az ellenállókkal. Később bujkálásra kényszerül, többen is segítenek rajta, de végül magára marad, egy nagy ház tetőterében húzza meg magát, az éhségtől és szomjúságtól annyira legyengül, hogy nem sikerül felnyitnia a talált kincset: egy uborkakonzervet. Egy német tiszt talál rá, kinek megtetszik Wladyslaw zongorajátéka, ezért élelemmel látja el, és megengedi, hogy rejtekhelyén maradjon. A főhős végül megmenekül, jön a felmentő orosz hadsereg. A német tisztet koncentrációs táborban látták utoljára, Szpilmannak nem sikerül megtalálnia, hogy meghálálja neki a segítséget. A film megtekintése, a holokausztra való emlékezés azért fontos számunkra, mert sokak (a holokauszttagadók) szerint, a holokauszt nem következett be, vagy legalábbis nem szervezetten. De az embermilliók eltűnésére a tagadóknak sincs magyarázatuk, a dokumentumok, képek, a lágerekben készült filmek nem hazudnak. A később készült filmek pedig segítenek a fiataloknak megismerni azt, ami a lágerekben, gettókban történt. Hosu Csaba XIII.C

1 6 O L D A L IRODALOM -VERSELŐ DIÁKJAINK Szürkülő homályban Halk szél fújásában A por földjén A bizalom hamvában Itt állok a holtak karmában A szeretet hiányában Vártam a bizalmat Amit tőletek soha nem kaptam Bizalmat adtam amit tőletek nem kaptam. Üres magány Ülök a nagy csendben, a semmit nézem, Úgy érzem nincs értelme tovább élnem. Szeretnék végre jót nevetni, De nem tudok, a bánat megemészti. Várok és várok, de mire - nem tudom, Még mindig nagy magányom hallgatom. Felcsendül egy dal, az is szomorkás, És így eszembe jut egy régi látomás. Egyszer csak megcsörren a telefon, De ez nem segít bánatomon. Kedvem mintha jobbra fordulna, De nem, még most is olyan letört, lomha. Minden üres, egyedül vagyok, Ez így marad, változtatni nem fogok. Lesz, ami lesz, bármilyen mostoha, Úgy, ahogy a nagykönyvben van írva. Sigmond Enikő XI.A Távol Telnek, múlnak lassan a napok, És én egyre magányosabb vagyok. Hogy miért? Nem tudom, miért van ez így, Miért bánatos a lelkem már megint. Vannak barátaim, kik nagyra tartanak, Vannak barátnőim, kik néha vígasztalnak. De én egyedül vagyok és magányos, úgy érzem, Nem találom helyem a világmindenségben. Magányom néha mindentől elszakít, Irritál az, ha bárki megszólít. Bosszant az, ha bárki kedves, Idegesít az, ha valaki figyelmes. Nem tudom azt, hogy kiben bízhatok, Ki az, kire mindig számíthatok. Nincs egy személy, ki megértené gondom, Nincsen senki, ki elfújná sok bajom. Egyedül vagyok, egyedül maradtam, Mint a sárga levél az őszi alomban. Mint elhagyott táj, kit senki nem gondoz, Sivár az életem, mit magányom okoz. Sigmond Enikő XI.A Sötétség Nem értek én ehhez Fagyos erdő közepén, Egyedül a zárt ajtók keretén, Alvadó vérem a sötétség peremén Csepeg fagyos kezemre, Ahogy körülöttem pár fagyos tetemre Egyedül voltam és akik már voltak körülöttem Mind meghaltak! Vérük ellepte a tájat És akkor láttam jó néhány rothadó májat. Hollók az égen, Oly gyönyörű madarak, Pár százan voltak, a fagyos éj alatt. Tele a kagyló, fut a ház Jaj Istenem, nagy a gáz! A gyerek, hát az meg hol lófrált? Ma elkapom a grabancát. Nem is érdekli őt egyéb, épp Csak az a fránya számítógép. Az én időmben ilyen nem volt, Mit apám mondott, minden úgy volt. De mi a számítógép? Oly sokat számít e gép? Nem értek én ehhez, Csak mosogató léhez. Ráduly Izabella XI.A Sötétség ellepte érzéseim Vad vágyaim Sötét álmaim. Elmerültem gondolataim. P A J K O S

AZ ÁLOM ÚTJÁN - Mese 1 7 O L D A L Valahol réges-régen, ahol még az álmok beteljesedtek, létezett egy kisebb sziget, melynek neve Cantelberg volt. Azon a szigeten mindenki boldogan élt, minden kisgyermek szeretetben és boldogságban nevelkedett fel Így kezdődött minden, mikor egy kislány Anna álmába megálmodta a sziget elpusztítását. Ő maga sem akarta elhinni, viszont elhatározta, hogy elmondja a sziget lakóinak. Így is lett, de a sziget lakói csak kinevették és csúfolódtak vele. Anna ezért nagyon szomorú volt, most már egy barátja sem maradt, akivel megoszthatná fájdalmát, ezért elhatározta elmegy és kideríti, hogy ki akarja elpusztítani Cantelberg szigetét. Mivel egyedül indult útnak, felpakolt elemózsiával, a bal zsebébe kicsi keresztet tett imádkozva, hogy minden úgy lesz mint régen. Anna útnak is eredt. Úgy határozott, hogy előre elmegy a sziget boszorkányához, akiről tudjuk, hogy ezelőtt sok sok évvel a sziget lakói kitagadták és elhurcolták a sziget másik felébe ahol leélheti éveit, távol mindenkitől. A lány szívébe a félelem egyre nagyobb alakot öltött, hiszen ő is félt attól a boszorkánytól, de tudta, hogy csak így tudja megmenteni a szigetet. Körülnézett, jól megtekintette a kis kunyhót, mire egyszer csak a boszorkány előbukkant. Anna ijedtében nagyot sikított. Erre a boszorkány csak annyit mondott: - Ne sikíts, mert mindjárt kilyukad a dobhártyám. A lány kicsit megnyugodott. A boszorkány azt mondta: - Tudom, hogy miért vagy itt. A boszorkány behívta a kunyhójába, ahol Annát leültette. A lány elmesélte, hogy mit látott álmában. - Közeledik egy kalózhajó, melynek kapitánya nem más, mint a félelmetes egyszemű Álmos, és ez az Álmos a szigetet az uralma alá akarja venni és azokat az embereket, melyek nem fognak neki engedelmeskedni, a cápák karmai köze fogja dobni. Anna elkezdett sírni, és kérte a boszorkányt, hogy segítsen neki legyőzni őket. A boszorkány erre csak annyit mondott: - Te vagy az a kiválasztott, akinek egyedül kell legyőznie a félelmetes félszemű Álmost. Anna mindezeket nem értette, de a boszorkány elmesélte neki, hogy nem hiába ő látta ezt az álmot és nem más szigetlakó. Csak ő tudja legyőzni, úgy, ha elmegy és megszerzi a varázslatos aranypajzsot, amely az egész szigetnek védelmet nyújt. Ha ezt a kardot megszerzi, a kalózok a Cantelberg szigetét nem fogják látni, mintha soha nem is létezett volna. A boszorkány adott Annának egy térképet, mely a varázslatos aranypajzsot tudja megkeresni és egy fekete nagy kutyát, amely megvédi a gonosztól és az úton ért félelemtől, Útnak eredt Anna a fekete kutyával, kivel hamar megbarátkozott, és akit Morzsa névvel ajándékozott meg. Tisztában volt azzal, hogy sok ideje nincs, mivel ha másnap reggelre nem szerzi meg az aranypajzsot, akkor arra a kalózok ideérnek és a szigetnek vége. Félelmetes és elhagyatott ködös erdőhöz értek, ahol Morzsa csak annyit mondott Annának, hogy másszon fel a hátára. Ezt a lány nem értette, de úgy tett, ahogy a kutya parancsolta neki. Sok órán keresztül barangoltak a ködös erdőben, addig is Anna a múltról álmélkodott és elkezdett könynyezni, úgy, hogy Morzsa ne vegye észre. Nagy volt a félelem a szívében, és próbált uralkodni rajta. Nehéz volt. Mind az járt a fejében, hogy mi lesz, ha nem sikerül, és a kalózok őt és a sziget lakóit kivégeztetik. Morzsa kérte, hogy pihenjen le, mert még a térkép szerint sok van még hátra. A lány nehezen tudott elaludni, de megpróbálta. Mire felébredt kiértek egy tisztásra, ahol Anna leszállt és körülnézett. A térkép szerint egy földbe bemélyedő barlangnak kellene itt lennie. Előre haladva felfigyeltek egy sziklás részre, ahol láttak is egy lyukat. Egymás után bemásztak, és egy fáklyát gyújtottak, mivel nagyon sötét volt. Anna nagyon félelmetesnek tartotta, és csak imádkozni tudott. Megérkeztek egy helyre, ahol egyszerre csak fény gyúlt, és ott volt, egy kősziklára elhelyezve, a varázslatos aranypajzs, Anna odasietett, hogy elvegye, de egyszerre egy szellem jelent meg előttük. A lány visszaszaladt Morzsához. A szellem megkérdezte: - Miért akarjátok ellopni az aranypajzsot? Már évszázadok óta őrzöm. Anna erre a kérdésre elmesélte a történetet a szigetről és a félelmetes félszemű Álmosról. A hír hallatán mintha a szellem is megijedt volna. Az volt a feltétele, hogy ha válaszolnak három kérdésre, akkor odaadja nekik az aranypajzsot, viszont ha nem tudnak válaszolni, akkor az örökkévalóságig rabszolgájuk lesznek. Nem volt mit tenni, így hát Anna és Morzsa elfogadta a feltételt, így szólt az első kérdés: Reggel négy lába van, délután két lába van és este 3 lába van, mi lehet az? Gondolkodtak és arra a megfejtésre jutottak, hogy az ember kell legyen a helyes válasz, mivel mikor megszületik két lába van, de ha mászkál akkor négy van,

1 8 O L D A L Pár szó mindenről Rohad a lelkem belülről Káosz tombol benne! Fekete köd Gyászszalaggal körbevetve Bosszant már az aggódás Idegesít már a rágódás Elegem van mindenből Főleg az otthoni weekendből. Szeretnék egy motort Meg egy vagány gitárt Rajta eljátszani bánatom Összes hangját P A J K O S délután pedig már felnő és két lábon jár, estére pedig az ember évek múlásával megöregszik és bottal jár. A válasz hallatán a szellem elfogadta és felrakta a második kérdést: Ha felveszed magadra senki nem lát, ha leveszed magadról mindenki lát, mi lehet az? Annának régebben a szülei meséltek egy köpenyről, így mondta Morzsának, hogy eszébe jutott egy ősrégi történet egy Buntergiköpenyről, mely, ha valaki tulajdonába került, és ha magára öltötte, az emberek nem látták. Morzsa így a következő kérdésre csak annyit mondott, hogy az Buntergiköpeny. A szellem csak annyit mondott, hogy igaz. Még egy utolsó kérdés van hátra, éspedig az, hogy ha megtalál téged, akkor nem vagy jól, vagy elmegy hamarabb vagy később, vagy netalán sohase, az életerődből táplálkozik, mi lehet az? Anna és Morzsa megint törik a fejüket, mire Anna elgondolkodott azon, mivel nem biztos, hogy dolog, lehet az érzés vagy tulajdonság is. Anna a fájdalomra gondolt, elmagyarázták a szellemnek is, hogy miért ez a válasz, amit ismét a elfogadott, és most már megkapták a varázslatos aranypajzsot. Elköszöntek a szellemtől és visszafordultak, mire kiértek a barlangból sietve kellett visszamenniük. Vágtattak mindenen keresztül, most már nem a félelem uralta őket, hanem a győzelem, a boldogság. Kiértek a ködös erdőből. Arra figyeltek fel, hogy a kalózhajó a sziget felé vette az irányt. Gyorsan leértek a szigethez, de már késő volt, hisz a kalózok kikötöttek és csónakkal a partra értek. Félelmetes félszemű Álmos egyszer csak meglátta őket, és kalózokat utánuk küldte. Sajnos csellel, hiszen tudjuk, hogy a kalózok híresek a cselszövésben, elfogták Annát és Morzsát. Félelmetes félszemű Álmos tudta a varázslatos aranypajzs legendáját, de nem hitt benne. Elvette az aranypajzsot, és azt mondta Annának és Morzsának: - Vesztettetek! Azt hittétek, hogy engem legyőzhettek? De adok még egy esélyt nektek: lehettek rabszolgák vagy meghaltok, hidegvérrel lefejezünk. Anna és Morzsa felemelt fejjel annyit mondtak, hogy inkább haljanak meg dicsőségben, mint vesztesen, de a szeretteiket nem árulják el. Nem lesznek árulók. Erre a válaszra a félelmetes félszemű Álmos a kalózoknak azt parancsolta, hogy kötözzék meg a foglyokat, és vigyék fel a hajóra, majd onnan eldöntik, hogy hogy öljék meg őket. Egyszer csak a tengerben nagy hullámok kavarogtak, megjelent a boszorkány, mely Annának segített, és egy varázsigét mondott el. A varázslat hatására a varázslatos aranypajzs kiugrott a kalóz kezéből, a kalózokat és félelmetes félszemű Álmost a hajóval együtt elnyelte egy hatalmas cápa. - Most már minden véget ért!- kiáltott fel Anna - Ezentúl boldogan élhetünk! Anna a varázslatos aranypajzsot a boszorkánynak adta, és azt mondta - Ez a te érdemed! Neked köszönhetjük hogy élhetünk, és ezért a sziget lakói nevében köszönetet nyilvánítok neked és Morzsának. Hosszú búcsúzkodás után Anna hazafelé vette az útját. Hazafelé azon gondolkodott, hogy mit fog mondani szüleinek, merre volt eltűnve. Szüleit meglátva sírva fakadt, és hozzájuk szaladt, most már a boldogság teljesen kiteljesedett benne. Felkiáltott: - Mostantól már örömben, szeretetben, meghitt családban élhetünk. Mindenki boldog volt, Morzsa visszatért a boszorkányhoz, akit Anna sokszor maglátogatott. Morzsa és a boszorkány barátságával még most is boldogan él, ha meg nem halt. Az álmokat nem azért álmodjuk, mert nem jelentenek semmit, hanem azért mert jelenthetik bármi kezdetét, múlását, örömét, szomorúságát, boldogságát egyaránt, és minden ember kiteljesedése akkor történik meg, ha az álmát meg tudja osztani a szeretteivel, barátaival és megértő szavakra talál! Putyer Beáta, XI.A

A KÖNYVEK IS TÉVEDHETNEK 1 9 O L D A L Ahogy a júniusi hónappal együtt járó meleg felpezsdítette az emberek szívét, úgy nagy örömmel hagyták el a diákok az iskola kapuját a nyári szünidő alkalmával. A kis lurkók táskájukat félredobva barátjukkal karöltve zsibongással töltötték be a játszóterek és az üres utcák kisebb-nagyobb zugait. Történetem főszereplője egy kamaszodó, nagykorúságát jelző születésnapja felé közeledő árva fiú, Csatád. E kisfiúra egy fehér kosárban, piros pokrócba takargatva találtak rá egy iskola kapujában. A megtaláló, Kálmán bá egyedül élt kis falujában, a székelyföldi Árkoson. Megesett a szíve a talált kisfiún, úgy gondolta magához veszi és felneveli. Csatádnak nevezte el, saját,korán elvesztett apja emlékére. De a gyerek szégyellte különleges nevét,a rosszindulatú csúfolódók miatt. Szóval Csatád számára is elérkezett a nyári vakáció. Minden diák a szórakozással,pihenéssel,és határtalan jókedvvel használta ki a szünidő minden percét. De ő nem örült ennek oly nagyon, mint iskolatársai. Unalmasan teltek a hetek, hisz nagy szórakozási lehetőségek nem kínálkoztak számára ebben az egyszerű, csendes faluban. Ellentétben másokkal ő kertet ásott, kaput festett, könyveit rendszerint fellapozta, rendben tartotta. Már július köszöntött az ablakon. Az időjárás kifogástalan volt. Méhek duruzsolása,rigók csicsergése szolgált muzsikaként a mezőn kapálók számára. A nagy munka közben Kálmán bá nem felejtette el, hogy Csatádnak 29-én születésnapja van, csak azt nem tudta, milyen életre szóló ajándékkal lephetné meg nevelt fiát. Egy napon így szólt Csatádhoz: - Te gyerek, ide-oda lődörögsz, folyton a jövő évi vizsgáidra készülsz. Ügyes vagy te és okos, de közben ki kell kapcsolódni. Miért nem mész és játszol a barátaiddal? - Nem akarok! Olyan gyerekesen viselkednek és hülyeségeket beszélnek. Jobb szeretem a könyveket, azokból legalább tanulok! - Ej, te legényke, hát nem tudod, hogy még a tankönyvek is tévedhetnek? - De ha tévesek, akkor miért tanítják az iskolában? De a kérdésére Csatád nem kapott választ. Kálmán bá sarkon fordult és a kislépcsőn felment a padlásra. Egész nap ott keresgélt, kutakodott. Sőt, még másnap is. Egy régi, poros könyvet keresett. Eközben Csatád napjai ugyanolyanok maradtak. Szorgalmasan tanult és segített nevelőjének a házimunkákban. Hiába próbálta Kálmán bácsi szórakozni küldeni a fiút, ő a könyvek iránt rajongott. A monoton napok sorozata egész július 29-ig tartott. Szikrázva lövellte be sugarait a nap Csatád ablakán. Bár születésnapja volt, ő mégsem tervezett semmi más programot, a megszokottnál eltérőt. De Kálmán bá tudta, ez a nap kivételes. Ő látta, miként zöldebbek a fák, színesebbek a virágok és fehérebbek a felhők. Eljött a számára igencsak várt nap, szeretett fia születésnapja. Azon morfondírozott,miképp csalhatná el Csatádot arra a helyre ahol rátalált immár 18-dik éve. Ezért ebédnél így szólt: - Ha befejezted az étkezést, eljössz velem sétálni? - Persze apám, hová megyünk? - Nem mesze fiam, nem messze. És tényleg nem mentek messze. A közelben levő, már kissé megrongált iskola kapujáig. Ott Kálmán bá megállt és így szólt: - Vedd fiam e könyvet és olvasd a legnagyobb figyelemmel! Bár Csatád örült az ajándéknak, mégsem gondolta volna, hogy egy könyv ily sokat érhet. Kinyitotta és hangosan olvasni kezdte. Kedves Fiam! Szeretném ha neved egy magyar eredetű név lenne, mely sugallja az élet csatáját. Tudom, erős, szorgos és okos leszel. Majd, mikor nagykorúvá válsz, már elég érett leszel ahhoz, hogy megértsd, az életben nem minden úgy van, ahogy azt az iskolában tanítják. E könyv nagyon értékes és igazán jó példa a mi történetünkre is. Csókoltatlak. Édesanyád. E szavak mély hatással voltak rá. Lélegzete egy pillanatra elakadt. Szíve összeszorult, de mégis oly hevesen vert,hogy már-már torkában érezte. Zavarában a könyvet összecsukta, megcsókolta apját és megköszönte. Kálmán bá csak egy elégedett mosollyal válaszolt. Tudta, az ajándék értelmét csak később érti meg. Hazasétáltak. Már villanyoltás volt, de édesanyja sorai tövisként szúrták a lelkét, nem tudott aludni. Folyton az ajándékba kapott könyvön járt az esze. Felült, lámpát gyújtott és olvasni kezdte. A levelében már olvasott ehhez hasonlót: az életben nem minden úgy van, ahogy azt gyakran tanítják. A könyv különböző történelmi eseményekről szólt, például: a Nemzeti dal eredeti szövege úgy kezdődött, hogy Rajta magyar, hí a haza... - csak később írta át Petőfi Sándor, Szikra jurátus tanácsára, a mai, ismert formájára. A könyv még arról is írt, ami alátámasztotta édesanyja és nevelőapja szavait, hogy az a kávéház ahol 1848-ban Petőfi Sándor és társai megírták a 12 pontot, igazából Fillinger kávézó volt. Akkori tulajdonosáról kapta a nevét. De az iskolai ünnepségek szövegíróinak összeesküvése változtatta a nevet Pilvaxra. Egyéb érdekes példák is voltak felsorolva. E könyvet olvasva Csatád megváltozott. Érezte, hogy neki feladata van az életben, ami nem hétköznapi. Céltudatosan haladt előre, sorra legyőzött minden elébe gördülő akadályt, családja, sőt: szűkebb, majd később tágabb környezete büszkeségére. Életcélja volt a diákok pontos oktatása. Hányatott sorsú emberek felkarolása, lépteik irányítása, életük értelmének megtalálása. És ez sikerült is. Hálásak voltak neki a faluban élő idősek és fiatalok, kicsik és nagyok. A történtek után büszkén viselte ritka, magyar nevét, tudta a történelem rejtett titkait és rájött, hogy még a tankönyvek is tévedhetnek. Ráduly Izabella

2 0 O L D A L A sárvári Nádasdy-vár épületegyüttese nemcsak történeti szempontból meghatározó eleme a városnak. A Sárvár szívében magasodó, legtöbbet kaputornyával és a várárkot átívelő boltíves hídjával ábrázolt várkastély a nemzeti örökség része. A vár ad otthont a Nádasdy Ferenc Múzeumnak ahol számos értékes látnivaló várja a látogatókat. P A J K O S SÁRVÁRI ÉLMÉNYEK 2011 márciusában a magyartanárnőm ( Czibak Emília) felhívta a figyelmemet egy újabb pályázatra. Így küldtem el A locsolás ígérete című novellámat a Kárpát-medencei Középiskolások Irodalmi Pályázatára, amivel a későbbiekben az 594 pályamű közül az első 50 díjazott közé bekerültem, és ezáltal egy 5 napos tavaszi tábort nyertem Sárvárra, Magyarországra. A tavaszi vakációban került sor a táborozásra. Erdélyből hatan mehettünk: ketten Szentgyörgyről, egy Kovásznáról, kettő Csíkszeredából és egy Zilahról. Egy kovásznai PETI MESÉJE magyartanárnő kíséretében utaztunk, aki maga mint diák részt vett már ezen a pályázaton, s most tanárként vitt el bennünket a gyógyfürdők híres városába, Sárvárra. Sárvár igazán nagyon szép tájakkal és történelmi helyiségekkel rendelkezik. A fogadtatás megfelelő volt, annál jobbat nem is lehetett volna kívánni. Több kategóriában lehetett jelentkezni erre a versenyre, (vers, próza, tanulmány), én a próza kategóriában vettem részt. A Nádasdy vár egyik termében volt a műhelymunka, ami prózásoknál annyiból állt, hogy felolvasták az alkotásaikat, majd a két tagból álló zsűri: Mezey Katalin, Dr. Gere Zsolt véleményt nyilvánítottak: pozitív és negatív kritikát bő kézzel osztogatták. Délután 6-kor a Tinódi Lantos Gimnáziumban a diákköltőkdiákírók felolvastak egy-egy részletet a novellákból, versekből a zsűrinek, a helyi iskola tanulóinak, a tanároknak, meghívottaknak. Hamarosan következett a díjátadás, amikor az első három helyezettet könyvcsomaggal és kisebb pénzösszeggel ajándékozták meg. Hát engem nem lehet közéjük sorolni, de önmagában az utazás, no meg maga a kiválasztás is eléggé váratlanul ért. Mi, akik Erdélyből érkeztünk egy nappal később tudtunk hazautazni, mivel nem volt 2011.04.22-re már vonatjegy, így felvittek Budapestre az Írók Szövetségének a székhelyére, ahol elszállásoltak. Ajándékba kaptunk még egy napot, amit ki is használtunk, mert körbejártuk Budapest jellegzetes helyeit. Vonaton ülve, hazafelé elgondolkodtam, hogy én is győztes vagyok, hiszen már az egy nagy dolog, hogy abból a sok írásból a sajátom tetszett a zsűrinek, és beválogattak az első 50-be. Nagy volt bennem az öröm és a boldogság, mivel nagyon gazdag, színes programunk volt, s felejthetetlen élményekkel térhettem haza, s ezek az események mind arra ösztönöztek, hogy a következő évben ismét részt vegyek és újra jeleskedjek. Putyer Beáta, XI. A Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király, nagyon unatkozott és egyszer úgy ébredt, hogy volt egy ötlete. Kihirdette, hogy ki olyant tud hazudni, hogy nem hiszi a király, annak adja fele királyságát és az egyetlen lánya kezét. Jöttek is világszerte, olyanokat hazudtak, hogy még ők sem hitték el. Volt a faluban egy öregember és annak egy fia, Peti, azt mondja az öreg neki: én is szerencsét próbálok. El is ment a királyhoz és illedelmesen köszönt. Adjon Isten jó napot. Azt mondja a király: mit keresel itt, fiam? Peti rávágja: Jöttem a királyságomért! Képzelje királyom, az én fiam hetedhét országban szánt egyszerre! A király csak annyit mondott: elhiszem fiam. A macskám a farkán jár! Elhiszem fiam! Erre is csak bólintott a király. A lovak alól kiszedtük apámmal a ganét és azt egészen 7 nap 7 éjjel hordtuk a földünkre, de képzelje, mikor odaértünk, a szomszéd földjére öntöttük. Na akkor volt nagy a baj, mit tegyünk? Hívtuk a szomszédot, a maga apját és én meg az öregem meg az apja kisfia, megragadtuk a négy sarkát és átlódítottuk a miénkre! Erre a király felszökik, és azt mondja: a hazug! Akasztófára való! Hát Petiből így lett király. Gyertyánosi Antal, XI.D