Köő Artúr Erdélyi adalékok a Lex Apponyihoz
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 9 2. Magyarország a lex Apponyit megelőző években... 11 3. Az 1907. évi Lex Apponyi... 15 3.1. A kor pedagógusainak véleménye a magyar nemzetiségi oktatáspolitikáról... 15 3.1.1. A magyar pedagógusok véleménye... 15 3.1.2. A román pedagógusok véleménye... 25 3.2. A magyar nyelvoktatás és jelképek, nemzeti identitás kérdései a szamosújvári görög katolikus tanítóképzőben... 28 3.3. Jelentések, jelzések az oktatáspolitika irányítói számára az erdélyi iskolákkal és szellemükkel kapcsolatos feszültségekről, konfliktusokról...30 3.4. Az oktatáspolitika egy kísérlete a feszültségek kezelésére: az 1907: XXVII. törvénycikk...40 4. Összefoglalás... 50 5. További kutatási feladatok... 53 6. Irodalomjegyzék... 55 7. Melléklet... 58
1. Bevezetés a szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívnek, és ekképp a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is, korántsem magyar még. (Széchenyi István) nem az iskola, hanem az élet a legnagyobb nyelvmester; a világtörténet nem mutat egyetlen példát arra, hogy valamely népfaj az iskola útján nyelvében átalakult volna. (Emil Babeş) 1 Egy népnek a legnagyobb kincse a nyelve. Olyan kincse, olyan sajátos jellege, melyhez a kezdetektől fogva ragaszkodik. Eleinte ösztönszerűen, később pedig tudatosan, ahogy a kultúrájához, a műveltségéhez is. Ragaszkodik azért, mert különálló népi jellege ezekkel a kincsekkel a lehető legszorosabb összefüggésben van. Amikor egy nép nemzeti öntudatra ébred, műveltségét, anyanyelvét, szokásait és hagyományait, történetét fejleszteni is kívánja, nem csak megtartani. Ennek érdekében azt teheti, hogy a meglévő nemzeti műveltségét átadja az ifjúság számára, hogy az továbbfejlesztve megőrizze. Ezt lényegében nemzeti önfenntartásnak is nevezhetjük. 2 Ezért foglal el olyan fontos szerepet egy nép életében az iskola és az iskolákba tanítókat biztosító tanítóképző. Emil Babeş szerint nem az iskola a legnagyobb»nyelvmester«, hanem az élet, s ezt figyelembe véve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy nép élete nemcsak az iskolában folyik, a művelődés nem csak az iskolákban történik. 3 Egy ember életében, műve- 1Farkas Mária (2007): A népiskolai történelemtanítás és a nemzetiségek a dualizmus korában. Filozófia-Művelődés-Történet 2007, Az ELTE-TÓFK Tudományos Közleményei XXIX. Trezor Kiadó, Budapest. 231. o. 2 Bíró Sándor (1989): Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok 1867-1940. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Kiadó, Bern. 155. o. 3 Farkas, 2007. 231. o. 9
lődésében nagy szerepet játszik a család, a közösség. A nép életében, művelődésében fontos helyet töltenek be az iskolán kívüli művelődési terek: pl. az egyesületek, a sajtó és a színház. Ezek a kicsinek tűnő, de annál nagyobb jelentőséggel bíró dolgok együttesen határozzák meg egy nép közművelődési helyzetét. A fent említettek minden népre igazak, így a román népre is. A könyv célja, hogy szem előtt tartva a népiskolák és tanítóképzők fontosságát vázlatos áttekintést nyújtson a lex Apponyit megelőző néhány év nemzetiségi oktatáspolitikájáról Erdélyben, a lex Apponyi születésével bezárólag, a figyelem központjába állítva az erdélyi románságot, valamint az, hogy a mindennapok történetét kutatva példák sorát állítsa az olvasó elé. (Melléklet 1.) 10
60 (Melléklet 3.) Román porta 1908-ban