730 is abban, hogy az érdekelt érdeklődés" jobban vonzaná a személyzetet a természet templomához, az erdő szentélyébe; a mi a védelemnek csak előnyére válnék. Ha pedig a személyzet mind e dologhoz nem értene, ugy arra kihallgatási napokon, külszolgálatban pedig a természet zöld asztalánál, nagyon is könnyen ki lehetne tanítani. Tegyük meg tehát a kezdeményező próbát, a kísérletek biztosítják az eredményt, váltsunk néhány jó szót a birtokossal s tavaszszal rakosgassuk meg'a védszemélyzet tarsolyait a szükségesekkel s kis utánjárás mellett nemsokára a birtokok és a kis emberek" köszönetét fogjuk hallani, a mi talán a legszebb jutalma minden fáradozásnak, törekvésnek, munkának. A külföld erdörendezési eljárásai.*) IV. Baden Irta : Bund Károly. nagyherczegség. Baden nagyherczegséget nyugaton a Rajna határolja. E folyam mentén azonban ez ország területén belül a sikság csak keskeny sávban terül el s már átlag 10 20 Jcm.-re a Rajnától emelkednek a Schwarzwald előhegyei. Maga ez a hegység foglalja el az ország legnagyobb részét. Legmagasabb pontja (Feldberg) 1495 m. a t. f. Önálló hegycsoport északon az Odemvald. A Schwarzwald zöme gneisz, gránit és porphyr, északon és keleten a homokkő is fellép. Az Odemvald uralkodó kőzete a tarka homokkő. Kisebb kiterjedésben mészkőformatiók és egyéb közetek is előfordulnak. Baden összes erdőterülete (1890) 545,910 ha. volt, a mi az ország egész területének 36-2 /o-a. Az erdősültség tehát igen tetemes. *) L. az előző közleményeket az Erd. L. 1901. évi XII., 1902. évi III., IV. és XII. füzeteiben. A Baden nagyherczegségre vonatkozó részben felhasznált irodalom: Krutina F.: Die Badische Forstverwaltung und ihre Ergebnisse in den 12 Jahren 1878 1889 ; továbbá : Dienstanweisung über Forsteinrichtung in den Dománen-, Gemeinde-, und Körperschaftswaldungen des Ghth. Baden, végül a Dománen Direktion" hivatalos lapjának több száma. Szerző.
731 Birtokczimek szerint van: kincstári erdő 95,944 ha. községi 250,728 testületi (közbirt.) erdő 18,939 nemesi birtok 59,513 egyéb magánbirtok 120,786 százalék 17-58 45-93 3-47 10-90 22-12 Fanemre nézve van: bükk 26'4 /o, tölgy 11'1%, gyertyán 4'5 /o, éger, kőris, juhar, szil 4'3 /ó, füz és nyár 5-3% (lombfa összesen 51*6%), luczfenyö 20'8%, jegenyefenyő 13*6%, erdei fenyő 13*6%, vörösfenyő 0'4%, (fenyőfélék összesen 48'4%). A bükk tömegesen leginkább a Bodensee környékén, a Duna forrásvidékén, az Odenwaldban és a vele szomszédos részeken, végül a Schwarzwaldban fordul elő ; a tölgy a rajnamenti sikság és a dombvidék lakója. Az erdei fenyő az ország északi részében hódit tért a lombfa rovására, különösen alomszedés által megrongált területeken, előfordul azonban nagyobb mennyiségben a Duna forrásvidékének mészkőtalajain és a Rajna felső folyása mentén is. A lucz- és jegenyefenyő főleg a Schwarzwald magaslatain díszlik. oszla A mi az üzemmódokat illeti, azok a következőképpen nak meg: Szálerdő 798 /o és pedig: százalék n) tarvágással..-..................... 12'3 b) fokozatos felujitóvágással (Schirmschlag) 32-1 c) szátalóvágásos haszonft-gazdasággal (Femelschlag) 205 d) szálalóvágás (Plenterbetrieb) 8'9 e) átalakítás alatt álló középerdők......... 6'0 Összesen............... 79'8 Középerdö............ 12'8 Sarjerdö......... 7 m 4 A mi a fokozatos felujitó-vágás és a szálaló-vágásos haszonfagazdaság közötti különbséget illeti, az abban rejlik, hogy mig az elsőnél főleg a felújítás érdekei jönnek tekintetbe, addig az utóbbi
732 nál ezen felül az anyaállabon a ritkilás folyamán bekövetkező fokozott növedék kiaknázása is gazdasági czél. Az eljárás mindkét esetben egyenletes és csoportos ritkitással járhat, mégis a szálaló vágásos haszonfa gazdaságnál a hosszabb időre kiterjesztett használat és a törzseknek a növekvés minőségéhez mért kiválogatása inkább vezet egyenlőtlen állabalakokhoz, a mi egyébiránt ez esetben a felújítás érdekeinek is megfelel, mert a felújult helyeken igy elegendő világosságot élvez a fiatalos. Egyebekben hivatkozom e gazdasági alakra vonatkozólag Kaán Károlynak A Schwarzwald szálaló-vágásos haszonfa gazdasága" czimen az Erdészeti Lapok 1903. évi V. füzetében megjelent jeles közleményére. Félreértések kikerülése végett ki kell azonban emelnem még azt a lényeges különbséget, a mely a szálaló-vágásos haszonfagazdaság és a szálaló-üzem között van. A szálaló-erdöben a felújítás időtartama az egész vágásfordulóra terjed ki s abban egyesével vagy csoportosan az egész területen valamennyi korosztály előfordul. Ebben tehát a használat, ha nem is évről-évre, de idöszakonkint az egész vágásforduló alatt vissza-visszatér ugyanarra a területre. Ellenben a szálaló-vágásos haszonfagazdaság, még ha 40 50 évre is terjed ki egy és ugyanazon a helyen, a vágásforduló hátralévő ideje alatt nem bolygatja meg az állabot (eltekintve természetesen a rendes áterdőlésektől). A szálalóerdővel egyébiránt Badenben kitett fekvésű, meredek, sziklás helyeken, nagyobb városok, fürdőhelyek közelében, végül rendszertelen parasztgazdaságokban találkozunk. Leginkább ez utóbbiakban van elterjedve. A mi az alkalmazott vágásfordulót iileti, az a szálerdőben túlnyomóan 100 és 120 év, középerdőben az alj fára nézve 16 30 év, a sarjerdőben 5 20 év. A vágásforduló megállapítása czéljából Badenben sem eszközölnek számításokat és általában nem hódolnak a legnagyobb talajjáradék elméletének, hanem különösen a kötött birtokok erdeiben a gazdaság czéljának a legnagyobb erdőjövedelem és a legnagyobb müfakihozatal elérését tekintik. E mellett az erdő megfelel azon hivatásának is, a melylyel a közjó előmozdítása körül általában bir.
733 Az 1833. évi erdőtörvény, mely ezidőszerint is érvényben van még, bár egyes részeiben már elavult, elrendeli, hogy a magánerdők kivételével, minden erdő berendezendő. Ennek alapján az erdők berendezése 1836-ban kezdetét vette és pedig a tömegszakozás értelmében. Az általános üzemterv oly időre terjesztetett ki, a mennyi az illető erdőben alkalmazott leghosszabb vágásforduló volt. Közép és sarjerdőkben a vágásosztás járta. Az első 10 év leteltével kiadott üzemátvizsgálási utasítás azonban már a fordulószakonkint kihasználandó területele és a szabályos készlet kimutatását is megkívánta s ezzel az egyesitett szakozás, de egyúttal a képletes hozamszabályozási módok felé is közeledett (a mennyiben ez utóbbiak a szabályos készlet elérésére törekednek). De már 1849-ben eltértek ettől az utasítástól is, mert nehézkesnek és czélszerütlennek bizonyult. Az uj utasítás gyökeres változtatásokat tartalmazott. Igy az általános üzemtervet teljesen mellőzte és csupán a legközelebbi 10 évre kivánt használati tervet. A vágástét megállapítására nézve pedig az erdőrendezöknek szabad kezet engedett, meghagyva nekik, hogy meggyőződést szerezzenek, hogy az egyes fordulószakok a kellő mennyiségű területtel el vannak látva, a legközelebbi 10 év hozamát pedig a tudomány, a tapasztalat és a helyi körülmények ismerete álta! megszabott módon legjobb belátásuk szerint állapítsák meg. Mig tehát ez az utasítás egyfelől a térszakozáshoz közeledett, addig másfelöl a vágástét megállapítására vonatkozó igen szabadelvű rendelkezésekkel a maga korát megelőzte. Nem is vált be, mert. a badeni erdőkben már akkor is túlnyomó természetes felújítás a térszakozassal nehezen volt összeegyeztethető, másfelől az erdészeti tudomány akkor még sok tekintetben nem volt annyira megállapodott, hogy a vágástét meghatározásában megengedett szabadság ne vezetett volna tetemes ingadozásokhoz, illetőleg az egyöntetűség hiányához. Csakhamar reátértek tehát Heyer módszerére, a mely egyszerű, a kiegyenlítési idő megszabásánál módot nyújt különféle szempontok érvényesítésére és a mely főleg azzal a nagy előnynyel bir, hogy a természetes felújítás érvényesítése elé korlátokat egyáltalában nem szab.
734 Különösen ez az utóbbi körülmény birt a badeni viszonyok között különös értékkel s ennek tulajdonitható, hogy ez a módszer némi csekély eltéréssel a növedék és készlet megállapitásáná), mindezideig használatban áll és megváltoztatása nincs is tervbe véve. Ez esetben azonban nem az utasítás előzte meg a módszer alkalmazását, hanem megfordítva, előbb a módszer honosodott meg a gyakorlatban, s csak 1869-ben, a mikor már teljesen bevált, adatott ki az illető utasítás. Ennek ismertetésével alább bővebben foglalkozunk. Előzetesen azonban még a közép- és sarjerdők üzemrendezéséről kell néhány szóval megemlékeznünk, hogy azután kizárólag a szálerdők üzemrendezésével foglalkozhassunk. A közép- és sarjerdőkben, a mint már emiitettem, kezdettől fogva az egyszerű vágásosztás volt alkalmazásban s évről-évre egy vágás került kihasználásra, tekintet nélkül a fahozam nagyságára. Ez az eljárás a középerdőknél a főfában való használatok ellenőrzését megnehezitette, a mi gyakran tulhasználathoz vezetett, ugy, hogy a középerdők fa- és pénzhozama fordulóról-fordulóra kisebb lett (Krutina i. h.). Ennek következtében 1884-ben a belügyminisztérium a községi és testületi középerdőkre nézve elrendelte, hogy az évi hozam a növedék megbecsülése alapján fatömegben fejeztessék ki. Ezzel a középerdők berendezése hasonló lett a szálerdőkéhez, a mi a szálerdőkké való átalakítást is megkönnyíti, a hol ez indokoltnak mutatkozik. * Gazdasági beosztás. Az üzemosztályok Badenben dűlőkre (Distrikt) és tagokra (Abtheilung) oszlanak. A dűlőknek ugy mint Württembergben, itt is csak tájékoztató szerepük van, az üzem menetének tulajdonképpeni keretét a tagok alkotják. Ezek határai természetes vonalok és az úthálózat czélszerüen felhasználható részei, esetleg nyiladékok, ez utóbbiakra azonban az úthálózat fejlődöttsége mellett ritkán van szükség. A tagok kiterjedése általában nagyobb, mint az eddig tárgyalt országokban, találkozunk 50 100 ha nagyságú tagokkal is, ezeknek megosztása azonban soká már nem késhetik, és tényleg folyamatban is van, miután az üzemnek ily nagy kitér-
735 jedésü tagok kevés támpontot nyújtanak. Ez annál is inkább szükséges, mert a természetes felujitás átmenetes alakzatai mellett csak kevés osztag hasitható ki s erre szükség sincsen. A tagokon belül a gazdálkodást legalább a vágható és közel vágható részekben nem annyira az osztag, hanem inkább az egyes fatörzsek minősége határozza meg *) s ily értelemben emlegetik Baden erdőgazdái az ő eljárásukat, mint individualizálót", az egyes fatörzsön (faegyeden) alapulót, szemben a szászországi eljárással, amely az osztagok kihasitásában megy a végletekig, de ezeken belül rendszerint tarvágást eszközöl, tehát a törzseket már nem válogatja meg. A tagok gazdaságilag önállóbbak, mint az eddig ismertetett erdőrendezési eljárásoknál, vagyis vágássorokká vagy vágássorozatoklá, legalább is a természetes felújítással kapcsolatos szálerdőkben, nem egyesülnek. Vágássorrendről ezekben csak annyiban lehet szó, hogy a használat a tagokon belül rendszerint hegyről völgynek halad, tekintettel a keletkező fiatalos kímélésére. Egyébiránt az sincs kizárva, hogy a veszélyes szél ellenében haladjon a használat egy vagy akár több tagban, erre azonban súlyt, illetékes szakférfiak nyilatkozata szerint, nem fektetnek, vágássorok képzésére nem törekszenek, hanem a tagokat igyekszenek önállósítani. A lassú átmenetben szabad állásba jutó fatörzsek, a melyek, ha nagyobb területet veszünk szemügyre, hol egyenletesen elszórva, hol csoportosan állanak, önmagukban és ezen eloszlásban a tapasztalat szerint legalább is oly mértékben, sőt jobban állanak ellent a szelek károsításainak, mint a vágássorokban használt szálerdő egykorú sürü állabjai. A vágássorok mellőzésének leglényegesebb oka tehát a természetes felujitás és a vigály-növedék kiaknázása. Mindkettő, amint már Elsass-Lotharingia tárgyalásánál emiitettük, nehezen fér össze a vágássorképzéssel, a mely minduntalan kényelmetlen akadálya az oly gazdaságnak, mely az egyes fatörzsek minősége után indul és a felújításnál a természet kínálkozó segítségét elvből a lehető legteljesebb mértékben igénybe óhajtja venni. A badeni üzemrendezési utasítás tényleg egy szóval sem emliti a vágássorképzést, vagy a szél ellen való védekezést. *) V. ö. Kaán K. : A szálaló vágásos haszonfagazdaság. E. L. 1903. V. ERDÉSZETI LAPOK 49
736 ÍJzemátvizsgálás és uj üzemterv. Badenben az üzemtervek 10 évre készülnek. Téves tehát az a néha felmerülő nézet, hogy az üzemtervek ily rövid időre való felállítása a talajjáradékra alapított hozamszabályozásnak, a Szászországból szerteterjedt üzemrendezési módnak jellegzetes tulajdonsága, mert ime az erdőjáradékkal számító és a képletes hozamszámításhoz ragaszkodó Baden is csak 10 évre készit üzemtervet és ezen idő leteltével az uj állapotnak megfelelően újból szabályozza gazdaságát. Képzeljük magunkat egy ily 10 éves időszak végére és kövessük figyelemmel a felmerülő munkálatokat, akkor tiszta képet fogunk nyerni arról, hogy miként vétetik számon az elmúlt évtized üzeme, miként készül a terv a közelebbi 10 évre s végül még a dolog formai részéről is felvilágosítást nyerhetünk. Az erdőgondnoksá'^, melynek ott ezidőszerint már erdöhivatal a neve, az évtized leteltével 1. kimutatja a területben beállott változásokat és 2. összesítést készit az üzemnyilvántartások alapján az elmúlt 10 év üzeméről. Ez az összesítés azután, miután felülvizsgáltatott, az üzemnyilvántartáshoz csatolandó. Az előírástól való lényegesebb eltérések indokolandók. Nem egyéb ez, mint alakilag igen egyszerű osztagonkénti szembeállítása az előírásnak és foganatosításnak. Egy és ugyanaz a nyomtatvány szolgál a főhasználat (m s ), az előhasználat (wi s ), a felujitás (ha), a vizlecsapoló árkok (m) és az útépítés (m) tervezetének és tényleges teljesítésének összehasonlítására. Minden nélkülözhető részletezést (választékok szerint stb.) kerülnek. A vágásterület részére csakis sarj és középerdőknél nyitnak rovatot, szálerdőknél ez egyáltalában nem szerepel. A felújításnál c~ak a mesterséges uton végzett munkálatok területe jö számításba, ellenben a természetes uton létesült fiatalos területe nem vétetik fel a kimutatásba. A legközelebbi 10 évre szóló üzemterv összeállítása czéljából az erdőgondnokság vezetője (főerdész) a melléje rendelt taxator"-ral az erdőt tagról-tagra bejárja, s e közben különösen -a következő pontokra terjeszti ki figyelmét: 1. vájjon az erdő beosztása megfelelő-e, avagy módosításra szorul; 2. vájjon a részletes erdőleirás helyes-e; 3. miként vált be a fakészlet
737 becslése: 4. a kitüntetett növedék megvan-e; 5. mily sikere volt az elmúlt évtized üzemének ; 6. a kiszámitott hozamnak a tényleges eredmény mennyiben felelt meg; 7. az üzemtervben foglalt előírások miként tartattak be s mily irányban kell azokat megváltoztatni; 8. a jövő gazdálkodás mily alapelvek szerint történjék és 9. a legközelebbi jövőben mily használatok, felújítások, javítások (vizlecsapolások), útépítések stb. eszközlendök. Ezen erdei felvételek eredménye a részletes erdőleirás és az üzemterv nyomtatványaiban jut maradandó kifejezésre. A részletes erdőleirás, mint a legtöbb külföldi üzemtervben, itt is felöleli egyúttal a korosztálytáblázatot is; ez utóbbiról csak annyi a megjegyezni való, hogy az 1 40 éves kort egybefoglalja és nemcsak a korosztályok területét, hanem fatömegét is kimutatja. A részletes erdőleirás egyébképpen a következő rovatokat tartalmazza: Tag, osztag, terület, állableiráe, fakészlet ha-kint, a felvétel módjának rövidített jelzésével (kiszáml., próbatér stb.), szabályos és jelenlegi évi növekvés egy hektáron, azután a korosztálytáblázat, végül az állab szabályos és valóságos növedéke a legközelebbi 10 évben. Az üzemterv mintája felette egyszerű és bővebb magyarázatra nem szorul. Dűlő, tag, osztag A vágás, felujitás (s egyéb művelet megjelölése Becsült eredmény est. erd tendő 1 építés fő- elő- összes S M használat S'S "N P s- 3 m 3 ha. m. (Folytatása következik.) 49*