Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék Szakdolgozat A nemzetiségek alkotmányos jogai Miskolc 2013 Konzulens: dr. Hallók Tamás adjunktus Készítette: Popovics Nikolett
University of Miskolc State- and Jurisprudential Faculty Constitutional Law Department These Constitutional rights of minorities Miskolc 2013 Supervisor: dr. Tamás Hallók lecturer Author: Nikolett Popovics
Tartalomjegyzék Bevezetés... 2 1. Nemzetiségek történeti áttekintése... 3 2. A nemzeti kisebbség fogalma... 5 2.1. A kisebbségek tipológiája... 7 3. Nemzetiségek jogai Európában... 10 3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog... 12 4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon... 14 4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon... 15 4.2. El nem ismert nemzetiségek... 17 5. A magyarországi nemzetiségek jogai... 18 5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok... 19 5.2. Közösségi nemzetiségi jogok... 21 6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon... 23 6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után... 23 6.2. Oktatáspolitikai problémák... 26 6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon... 27 6.4. Roma kisebbségi oktatási politika... 28 Összegzés... 33 Irodalomjegyzék... 34 Jogszabályjegyzék... 35 Internetes hivatkozásjegyzék... 36 1
Bevezetés Szakdolgozatom témája, a nemzetiségek alkotmányos jogai, egy messzire nyúló, mélyre ható és sok kérdést felvető témakör. Minden állampolgárt emberi méltóságánál fogva megilletik az alapvető emberi jogok, akár a magyar nemzethez, akár a nemzetiséghez tartoznak. Mivel hazánkban sokféle nemzetiségi csoport él, szükséges, hogy ismerjük problémáikat, lehetőségeiket, melyet alkotmányunk kínál számukra. Ehhez az ismerethez úgy juthatok el, ha vizsgálat tárgyává teszem a nemzet és a nemzetiség fogalmát, s áttekintem egymáshoz való viszonyukat a történelem során. Ez szükséges ahhoz, hogy a jelen jogrendszer szabályai alapján be tudjam mutatni azt a jogi keretet, melyben, hazánkban, a nemzetiséghez tartozó egyének és csoportok élhetnek. Arra a kérdésre törekszem válaszolni, hogy a nemzetiségek tagjai számára ma, a jelenben milyen törvényi szabályozás áll rendelkezésre. Ez a szabályozás mennyire segíti a társadalomba való beilleszkedést. A témaválasztás során az motivált, hogy átfogó képet mutassak a nemzetiségek múltjáról és jelenéről, valamint alkotmányos jogaik tekintetében az oktatáshoz való jogukról. A válaszadáshoz, fogalomtisztázáshoz és történelmi háttér bemutatásához összevetem a nemzetiségi törvényeket, az 1993. évi LXXVII. törvényt, és a 2011. évi CLXXIX. törvényt. E összevető elemzés során rajzolódhat ki hazánk nemzetpolitika céljai és jövőképe, melynek ismerete minden magyar állampolgár számára kívánatos. 2
1. Nemzetiségek történeti áttekintése Általános értelemben a nemzetiség egy néphez tartozást jelenti, a történelem folyamán a fogalmi megközelítés gyökerében változik, a polgári forradalmak előtt jelenik meg a nemzeti kisebbséghez való tartozás jelentésében. 1 Tehát a nemzetiségi kérdés nem egyidős az emberiség történetével, az ókorban nem vetődött fel. A görögök nem ismertek nemzetiségi problémákat, mert magukat kultúrembereknek tartották, minden más népet pedig barbárnak. A rómaiak identitását az a tény határozta meg, hogy csak a világ uraként tudták magukat elképzelni. A hatalmas római birodalomban a római nemzet nyelvének, a latinnak nem jutott meghatározó szerep, mert mint győztes hatalom átvette a leigázott görög nép immár magas szintű virágzó kultúráját és nyelvét. A katolikus egyház a középkorban nem mutatott érdeklődést egy nemzet nyelve iránt sem, mert a szentmise latin nyelven folyt Európa valamennyi országának templomában. A reneszánsz korban alapvető eltolódás következik be az emberi gondolkodásmódban, az addig középpontban lévő Isten helyére az ember kerül. Az általános emberi értékek, mint a természet szeretete, a szerelem élvezete és a szellemi élet fontossága a tudós költészet szépségének értékelése válnak fontossá. E tényezők felszínre hozzák a nemzeti érzést is, s így kezdenek kialakulni a nemzeti kultúrák. A művelődéstörténetben a következő állomás a polgári értékrend térnyerése, mely egy hosszú gondolkodásbeli fejlődés eredményeként a francia forradalom győzelméhez vezeti az emberiséget. A polgári forradalom fő vívmányaként az emberi és polgári jogok elismerését szoktuk kiemelni. Európának azokban az országaiban, ahol a 18. század végén nem alakult ki kedvező politikai helyzet egy polgári forradalom elindításához, ott a polgári fejlődés a nemzeti nyelvért folytatott küzdelemben bontakozott ki. E küzdelem során a kis létszámú polgári réteg több országban is politikai szempontból is öntudatosabb lett. A magyarság sok évszázados küzdelme után csak későn jut el a polgárosodás kezdetéig. Visszatekintve történetére nem rövid és egyenes út jutott osztályrészül e népnek. Már a honfoglalás idején sem egyedül a magyar birtokolta a Kárpát-medence területét, hanem avarok és különféle szláv törzsek közé telepedett be. István király a feudális állam megteremtésével lerakta az alapvető állami jogokat, s az Árpád házi királyok uralkodása során e jogok erőteljes jogrendszerré fejlődtek. E jogrendszer elemei zömében a magyar anyanyelvű jobbágyokra és nemesekre vonatkoztak. Ez is 1 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal 3
mutatja, hogy a 15. századig a magyar állam tagjai zömében magyarok voltak. A 16. században a török pusztítás után az elnéptelenedett területeket különféle nemzetiségű jobbágyokkal népesítették be. A 18. századra már németek, dél-szlávok, románok, szlovákok, ukránok, magyarok, lenyelek, csehek és franciák települtek ezekre a helyekre. Ennek következtében a Duna-medence és az itt elterülő történelmi Magyarország lakossága vegyes nemzetiségűvé vált arra az időre, amikor megindult az iparosodás, városiasodás. A magyarországi nemzetiségek ősei többször nemzetiségi privilégiumokat kaptak, amelynek értelmében külön világi vagy egyházi vezetőik voltak. Megtarthatták vallásukat, szokásaikat, anyanyelvüket és kultúrájukat. A 19. században először az osztrák hatóságok által lebonyolított népszámlálás mérte föl Magyarország nemzetiségi viszonyait. Ekkor az ország lakosságának 41,5% - a volt magyar, míg a többség 58,5% nem magyar nemzetiségű volt. A 19. század második felében már csökkent ez az arány, de még mindig magasabb volt, mint a magyaroké. Hazánkban viszonylag széles jogkörű és lehetőségű nemzetiségi autonóm jellegű testületek alakultak ki. Nemzetiségek sajátosságait, identitását és az adott állammal való kapcsolatát erőteljesen befolyásolta, hogy az adott népcsoport milyen körülmények között került az adott állam fennhatósága alá. A múltban egyszerűbb volt a helyzet akkor, amikor önkéntesen kisebbségi sorba került bevándorolt emberek népcsoportjáról van szó. Ilyen esetben egyértelműbb és kedvezőbb viszony alakult ki a nemzetiség és az állam között. Ezzel szemben súlyos társadalmi problémák merültek fel, a kényszerrel odakerült kisebbségek esetén. Igaz, hogy időnként a betelepült nemzetiségek és a magyar állam között is kialakulhat ellentét. A történelem folyamán lejátszódott események azonban nem határozzák meg a nemzetiségek mai helyzetét az állammal. Nem az a fontos -, hogy mikor kerültek egyes nemzetiségeink jelenlegi lakóhelyükre, és hogy a múltban milyen konfliktusaik voltak elődeik között -, hanem a jelen helyzet és viszonyok. 2 2 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. 44-45 oldal 4
2. A nemzeti kisebbség fogalma A ma Európája sokszínű akár a nemzeteket, a nemzetiségeket, vagy a kisebbségeket tekintve. Ezért is fontos, hogy ezeket a fogalmakat pontosan használjuk. A fogalmi meghatározások a szakirodalomban nagyon változatosak, Ferdinand Tönnies az emberi közösségek két alapvető csoportját különbözteti meg. 3 Az első csoportba tartoznak azok a közösségek, melyek a tradicionális társadalom vérségi- származásbeli természetes közösségei, melynek tagjai ismerik egymást, rendszeresen érintkeznek egymással. A másik csoportba a társadalmi típusú szerveződésű közösségeket sorolja. Ebben a közösségi formában a tagokat személyes tapasztalat nem köti össze. A modernisták szerint a nemzet fogalma az utóbbi meghatározást fedi le. Az evolucionisták szerint a nemzet a legmagasabb rendű természetes társadalmi típusú közösség. A romantika korában Herder így fogalmaz: A nemzet természetes, a régi korokból, az etnikumból fakadó, arra ráépülő, azt meghaladó magasabb minőség, a legmagasabb szintű Gemeinschaft 4 A nemzet fogalmán sokat vitatkoztak és vitatkoznak, az utóbbi századokban de a nézetek abban megegyeznek, hogy a nemzet fogalma egyszerre kötődik a modernizmushoz, az államhoz, és az etnicitáshoz. A 19. században vált meghatározó tényezővé a politikai legitimáció elméletévé. Meg kell említeni, hogy emellett a kulturális tényezők is lényegesek, a vallási hovatartozás, a nyelv és maga az etnicitás. A nemzetté fejlődésben fontos szerepet játszik a nyelv és az általa közvetített történelmi szemlélet, hiszen ennek segítségével alkotja meg minden nemzet a saját önértelmezését. Az államoknak nemzetek szerint kellene megalakulniuk, mert csak így keletkezhet természetes egyensúly a nemzetek között. Hatékonyabb az államhatalom gyakorlása azon népesség felett, mely egy nemzethez tartozik, azonos hazafisággal, hasonló társadalmi tudattal és erkölcsi rendszerrel, valamint sajátosan a nemzetre jellemző fizikai adottságokkal bír. 5 Tehát a nemzet kötődik az államhoz is, léte elképzelhetetlen a modern állam megjelenése nélkül. A nemzetépítés történhet az államépítéssel párhuzamosan, de létre jöhet annak ellenkezőjeként is, amikor a centralizáló állam ellen lázad. A nemzet az állam mellett, vagy ellene fejlődve, de mindenképpen az emberiség 3 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. Budapest 51-52. oldal 4 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 30 oldal 5 Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények Felelős kiadó: Kilényi József a programiroda vezetője Budapest 1989. 20. oldal 5
alapvető közösségét alkotja. 6 A nemzet fogalmának helyes megértése mellett tisztán kell látni a nemzetiség fogalmának többrétűségét, s törekedni kell pontos használatára. Nemzetiség szónak három jelentése van. Az első: valamely nemzethez való tartozás. Példaként nézzük meg a választ a milyen nemzetiségű vagy? kérdésre. Ez esetben az adott válasz: magyar, német vagy szlovák. Itt tehát a szó azt jelenti, hogy az illető mely nemzethez tartozik. Ellenben ha az előbb feltett kérdésre a válasz: sváb, vend vagy székely akkor megértjük a szó második jelentését. Az itt említettek csak egy nemzet csoportjához tartoznak, tehát a szó nemzeti kisebbséget jelent. A jelenben leggyakrabban a nemzetiség szót ebben az értelemben a kisebbségi népcsoport jelentésben használjuk. 1968-ban a kislexikon következőképpen határozta meg a nemzetiség fogalmát nemzetiség egy állam területén élő, nem az uralkodó nemzethez tartozó kisebbségi csoport 7. Mai törvényi fogalom: 2011. évi CLXXIX. törvény meghatározása van érvényben, melyben a nemzetiség fogalmát így határozza meg: A kisebbség olyan csoport, amely: nemzeti vagy etnikai kisebbség, legalább egy évszázada honos népcsoport számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része, nincs domináns helyzetben, tagjai etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, ami különbözik a lakosság többi részének jellemzőitől, a tagok a sajátosságaikat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat, meg is akarják őrizni, ez jelenti a közösséget összekötő szolidaritás érzését, az önálló közösségi tudatot. 8 A nemzeti kisebbség alatt a magyar törvény egy már kialakult kultúrnemzet azon részét érti, amely egy másik (nemzet) államban él, szerepe nem domináns és számszerűen kisebbséget alkot. A 1993. évi törvény az olyan csoportra, amely még modern nemzetté nem formálódott és anyaországgal nem rendelkezik, mint a cigányság, az etnikai kisebbség elnevezést használja. A kisebbség létezésének alapkövetelménye, hogy 6 Győri Szabó Róbert : Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 48 oldal 7 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal 8 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48 oldal 6
tagjai legyenek tudatában annak, hogy csoportjuk valamely lényeges szempontból más, eltér a többségtől. Fontos az is, hogy a többség tudatában legyen a kisebbségi csoport különbözőségének, és egyetértsen a különbözőség védelmének biztosításában. 9 2.1. A kisebbségek tipológiája Ma korunkban szinte minden földrészen, de különösen Európában, az Európai Unió országaiban a nemzetek, nemzetiségek, etnikumok sokszínű egymás mellett élése jellemző. Ezen emberi közösségeken belül meghatározó az egyén számára, hogy mely nemzethez, nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartozik. Ezért fontos ismernünk a kisebbségek csoportjait és jellemző vonásait. A nemzetiségek típusba sorolása többféle szempont alapján lehetséges, lehet szempont a földrajzi fekvés, a történelmi fejlődés sajátosságai, a nyelv, a társadalmi szerkezet. Ezek a szempontok önmagukban még nem elegendőek, ki kell egészíteni csak a nemzetiségi csoportokra jellemző szempontokkal. Erre tett kísérletet Juraj Zvara, aki a nemzetiségi kérdés szlovák szakértője, aki Csehszlovákiát és a szomszédos országok egyes területeit tanulmányozta. A szlovák szerző modellje 10 a következő: I. A regionális tipológiájában a történelmi és települési kritérium összekapcsolása alapján három nemzetiségi típust különböztet meg. Az első típusba azok a nemzetiségi csoportok tartoznak, akik ősidők óta az adott területen élnek, más etnikumok tagjaitól körülvéve, és nem tartoznak az adott állam határain túli etnikumok és nemzetek egyikéhez sem. A második típusba tartozik a lakosság 15-18. századbeli emigrációja. Ez a típus nem az etnikai határokon, hanem más etnikum lakta területen él. (pl. a magyarországi szlovákok) A harmadik csoportot egy átmeneti típus alkotja, melyet a szerző a határ menti típusba sorol. 9 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48-49 oldal 10 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 60 oldal 7
Itt a lakosság etnikai keveredések vonalán, az államhatárok mentén jött létre, például az első világháborút követő békeszerződések következtében. Erre a csoportja jellemző, hogy az etnikai összetartozás kiemelkedően fejlett tudatát őrizték meg, és intenzív nemzeti életet élnek. (legjellemzőbb példaként lehet megemlíteni a Szlovákia-Románia területén élő honfitársainkat) II. Nemzetiségi politika oldaláról megközelítve a kisebbségi törekvések kritériumát tartja döntőnek Zvara a típusba sorolásnál, amely alapján két típust különböztet meg: Az egyik típus ugyanolyan bánásmódot kíván az államtól, mint amilyenben minden más állampolgár részesül. Kívánsága az e csoportba tartozóknak az állam nemzeti életbe való integrálódás és a lehető leggyorsabb asszimilálódás. A másik típus különleges jogokat és pozitív intézkedéseket kíván az államtól, melyek sajátos kisebbségi jellegének megőrzéséhez szükséges. III. Itt történelmi és új kisebbségeket különböztetünk meg: Történelmi típusba azokat soroljuk, akik hosszabb idő óta kisebbségi sorban élnek, ez határmódosítás vagy kényszer áttelepítés során kialakult kisebbséget jelent.( pl. Szlovákiában élő magyarok) Az új kisebbségek közé azok tartoznak, akik nemrég kerültek kisebbségi sorba. Ezek általában önkéntes kisebbségeknek is minősíthetőek.(pl. vendégmunkások, bevándoroltak, Izrael által elfoglalt területén élő arabok). 11 Érdemes a fenti kísérletet kiegészíteni néhány, az ENSZ dokumentumban nem szereplő szemponttal. Pontosabbá teheti a csoportok megismerését a mennyiségi szempont alkalmazása. A kisebbséghez sorolásnak alsó határa nincs, felső határát viszont meghatározza, hogy kisebb létszámú legyen, mint a lakosság többi része, aki az adott ország nemzetét alkotja. A mennyiségi szempont azért fontos, mert egy adott közösség létszámának mindig gyakorlati jelentése van, például a Spanyolországban egy tömbben élő katalánok létszámuknál fogva nagy súllyal bírnak, fejlett iparral és kultúrával rendelkeznek s ennél fogva ezt az államhatalomnak respektálnia kell. 11 Kántor Zoltán : Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről Rejtjel Kiadó Budapest 2005. 153-157. oldal 8
Fontos szempont az elhelyezkedés és a település-forma, e szempontnak az ENSZ dokumentum is nagy jelentőséget tulajdonít, e szerint megkülönböztetjük a határ menti, a határtól távol lévő, az egy tömbben létező, vagy szórványban élő települést. A fenti szempontok mutatják meg, hogy az e szerint elkülönített csoportok életében hogyan alakul a nemzetiségi politika és milyen fokú lesz a nemzetiségi összetartó erő. Természetes, hogy kisebb a szórványban élő nemzetiségek kohéziós ereje, mint a nagy tömbben élőké. Ezt a szempontot figyelembe véve a szomszédos országban élő magyarok a nagyobb, vagy tömbben élő kisebbségi csoportokhoz tartoznak. Az ENSZ dokumentum harmadik szempontja a kisebbség állampolgársága. Magyarországon mi megkülönböztetjük az állampolgársággal bíró nemzetiségieket, az állampolgársággal nem rendelkező idegenektől. Európa országaiban ez ideig sokkal jellemzőbb volt, hogy a nemzetiségeket kisebbségnek tekintették oly módon is, hogy az állampolgárságot meg sem kapták. A vizsgálódás szempontja lehet az is, hogy az adott nemzetiségi egyén nemzeti államban vagy többnemzetiségű államban él-e. Figyelembe kell venni az állam nemzeti jellegét, mely szempont szerint felmerül a nemzeti jog szerinti támasztott igény is. Szokás még azt is vizsgálni, hogy milyen a nemzetiség eredete, s hogyan alakul az államhoz való kapcsolata. E szerint három csoportot különböztetünk meg: a, a nemzetiség az állam alapítása előtt került jelenlegi lakhelyére b, az állam alapítása során került az államba c, az állam alapítása után került jelenlegi lakhelyére. 12 A típusba sorolás alapvető és kiegészítő szempontjait figyelembe véve lehet ezek jellemzőinek eredményeként meghatározni a nemzetiségi törekvések jellegét, melyet az ENSZ dokumentum az utolsó helyen tárgyal. Ebből a szempontból bőséges példatárral rendelkezünk, például a franciaországi németek csak saját megkülönböztető jegyeiket és kultúrájukat kívánják megőrizni, ugyanakkor más franciaországi népcsoportok közigazgatási és kulturális önkormányzati igénnyel is fellépnek. Fenti szempontok taglalása segítséget nyújthat számunkra, hogy a különféle nemzetiségi típusba tartozó csoportok tagjait identitásbeli-kulturális vagy jogi szempontból jobban megértsük. 12 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1997 80-86 oldal 9
3. Nemzetiségek jogai Európában A történelem során Európában két alapvetően hagyományos nemzetfelfogás alakult ki. Elsőként a politikai nemzet, államnemzet, amelynek jellemzői a közös terület, ugyanazon jogi- politikai és gazdasági hovatartozás. E tekintetben a nemzet az állampolgári viszonyt jelenti, és így a közös politikai részvételen alapuló kollektív szuverenitást is. A modell legfőképpen Nyugat- Európában jellemző. Eredendően a politikai nemzet- államnemzet felfogás Franciaországból származik. A szakirodalom úgy fogalmaz, hogy ezen kifejezés ugyanazon jelentéssel bír, mint a polgári nemzet. A polgári nemzet fogalma során megállapítható az állam egybeesik a nemzettel, mindazok, akik az adott állam területén élnek, függetlenül a nyelvüktől, a nemzethez tartoznak. 13 Más megfogalmazásban, amelyet Alain Dieckhoff tett a múltban a polgárok szabad szövetsége, racionális és önkéntes politikai konstrukció. E fogalomból megállapítható, hogy a politikai nemzet a közös politikai múlt és berendezkedés egyesítő erején nyugszik, és ez adja a Francia nemzet felfogás alapját. Ez az eszme nyújtja a többségelvű felfogás érvényesülését, amely együttesen torkollik a demokrácia alapjába. Az ilyen alapokon működő nemzetekben mindenki egyenlő az állampolgári jogát tekintve, de ez nem elegendő ahhoz, hogy egy adott államban egy nemzeti és etnikai kisebbség létezzen. Ez a felfogás azt jelenti, hogy miután az állampolgársága automatikusan köt valakit egy nemzethez, nem ismerik el, hogy a nemzetiségek élnek az adott ország területén. 14 Az eszme gyakorlati megvalósulása során a politikai nemzetben élő etnikumok elkezdték az adott államot saját maguknak tekinteni. Megtettek minden olyan lépést, bevezettek minden olyan eszközt, amely elősegítette az egy állam- egy nemzet elv megvalósulását. Franciaország ennek az eszmének a segítségével valósította meg saját területén az etnikumok visszaszorítását. A XX. századra elérték, hogy csak nem egynyelvű állammá váltak, és teljesen felszámolták az etnikai kisebbségeket. Az idő során az európai államok többsége államnemzetként alakultak meg, tekintet nélkül arra, hogy nem homogének hanem gyakorlatilag több nemzetiségűek, ahol a nemzetiségek aránya akár 50%-ot is meghaladhatja. Ez azt jelenti, hogy az etnikai homogenitás (ilyen eset kizárólag Portugáliában fordul elő). Ebből kifolyólag az Európa Tanács az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok 13 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 36. oldal 14 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 37. oldal 10
Védelméről szóló Egyezményének 14. cikkelyében megfogalmazott antidiszkrimináció elvére tekintettel az etnikai valóságot állandó tényezőnek, az államok politikai megszervezését pedig változó tényezőnek kell tekinteni. Egyszerűbben megfogalmazva: a nemzetállam mint a társadalom politikai megszervezésének leggyakoribb modellje, elméletileg és gyakorlatilag is elavulttá vált. 15 Megállapítható, hogy az ilyen nemzetállamok multinacionális formát igényelnek. A forma elérésének előfeltétele az államon belüli reformok véghezvitele, valamint az integráció, mint eszköz szükségessége az etnikai közösségek közötti konfliktusok legyőzése érdekében. Ha hosszú távra tekintünk kiderül, hogy ez az egyetlen egy racionális megoldás az európai nemzetiségi konfliktusok elkerülése végett. A második kialakult nemzetet Európában kultúrnemzet elnevezéssel illették. Jellemzői közé sorolható egy adott területen a nyelv és kultúra azonossága, a közös származás mítosza vagy valósága. A Rajnától keletre alakult ki, német eredetű, a középés kelet európai államok felsorakoztatásával. Ez esetben az állam és nemzet viszonya már bonyolultabb összetételű. A kultúrnemzet egy történeti közösség, amely különböző nemzeti kulturális és származási szempontokra épülő összetartozás-tudat által definiálható. A Rajnától keletre a birodalmi térségekben nem tudtak kialakulni az államok, és ez eredményezte a kultúrnemzet létrejöttét. A kultúrnemzet alapját képezte a nyelv egységesítése, a nemzeti eposz megírása és a népi hagyományok összegyűjtése. A nyugati fejlődéshez képest e területen a fejlődés jóval gyengébb alapokon nyugodott. Ebben a térségben az etnikumok földrajzilag jelentősen összekeveredtek egymással, és a rendkívül sokrétű identitás vezetett el egy sikertelenebb időszakhoz. Európa nagy részét a kultúrnemzeti felfogás a létező államoktól területileg eltérő nemzetállamok létrejöttét eredményezte. Ezeken a területeken a nacionalizmus és az állam viszonya két irányba ágazik, az egyik az egyesítő jelleg, ennek példája Olaszország, Németország, Lengyelország. Azonban itt hiányoztak a kultúrák politikai keretei. A másik eset, a szeparatista nacionalizmus. Ez a jelleg a többnemzetiségű államok területén letelepedett domináns csoportoknál alakult ki.(magyarország, Görögország) 15 Christoph Pan: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi rendszer Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle Pro Minoritate Alapítvány Budapest 1997 III. szám 12-18. oldal 11
A kultúrnemzeti felfogásnak két alváltozata jelent meg Közép-Európában. Ebből az első, hogy a térség három történelmi államának történelmi etnikumai megpróbálkoztak mind a politikai nemzet, mind pedig a kultúrnemzet egyidejű kiépítésével. A nemzettudatok jelen esetben erősek voltak, ráadásul terület is volt, amelyet el kívántak foglalni, azonban e terület meghaladta a kultúrnemzet fogalmát. Törekvéseik kudarcot vallottak ám a térségbe hamar megérkeztek a modernizáció és a demokratizáció alapjai. A második alváltozat keretében megállapítható, hogy a keleteurópai és balkáni népcsoportok csak rövid ideig rendelkeztek önálló állammal. Ellentétben az első változattal itt nem tapasztalható a politikai burok megléte, mégis azonban ezek az etnikumok jóval nagyobb területű államot kívántak maguknak mint amit ők maguk kultúrnemzetként kitöltenének. 16 Törekvésük sikerrel járt, a XX. század elején elindult az állami és nemzeti fejlődés folyamata. 3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog A nemzetiségek jogát az idők során több törvény is pontokba foglalta. A szabályozás az évek során rengeteg változáson ment keresztül, de csíráiban végső soron nem változott. A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségiek jogáról tételesen felsorolja azokat a nemzetközi politikai és jogi dokumentumokat, amelyeket a törvényalkotók az egyéb nemzetközi dokumentumok mellett a leghangsúlyosabban figyelembe vesznek. Mindezek közül a legfontosabb, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései. Ezek a következők: 1. cikk Az Egyesült Nemzetek célja az: 3. gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen ; 13. cikk 1. A Közgyűlés tanulmányozást kezdeményez és ajánlásokat tesz abból a célból, hogy b) a nemzetközi együttműködést gazdasági, 16 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 40. oldal 12
szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren előmozdítsa és az alapvető emberi jogoknak és szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő megvalósulását elősegítse. 55. cikk Abból a célból, hogy létrejöhessenek az állandóságnak és jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbe tartásán alapuló békés és baráti kapcsolatokhoz szükségesek, az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani: c) az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül történő általános tiszteletben tartását. 56. cikk valamennyi tag kötelezi magát arra, hogy az 55. cikkben felsorolt célok elérése érdekében a szervezettel együttesen és külön együttműködik. Következő fontos dokumentum az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-i ülésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely a tagállamokat az egyezményben foglalt jogok garantálására kötelezte. 17 Ezt a kötelezettséget az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tételesen megfogalmazza: így tehát 2. cikk: A jelen nyilatkozatban megfogalmazott összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek. Nemzetközi jogi szempontból jelentős megállapodást eredményezett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya amelyet az ENSZ Közgyűlése 1976. december 16-án fogadott el. 18 Az okmány 2. cikke kimondja, hogy a részes államok, saját területükön tartózkodó, illetve joghatóságuk alatt álló minden személyt fajra, nemre, nyelvre, vallásra tekintet nélkül kötelezniük kell az Egyezségokmányban felsorolt jogok tiszteletben tartására és biztosítására. Az Egyezségokmány 27. cikke a kisebbségi jogokat elismeri, amikor kimondja, hogy: Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek 17 Bodáné Pálok Judit- Cseresnyés János- Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 25. oldal 18 Lásd bővebben 1976. évi VIII. törvény az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről 13
élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják. 1990 novemberében Párizsban megrendezésre került az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet részt vevő államai állam-és kormányfői találkozója. Itt hozták létre a Párizsi Chartát az új Európáért című dokumentumot. Ennek értelmében az emberi jogok és alapvető szabadságjogok valamennyi embernek születésétől fogva elidegeníthetetlen és a törvény által biztosított jogai. Szakdolgozati témám szempontjából a Charta egyik kiemelkedő jelentőséggel bíró rendelkezése, miszerint: Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvez és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást, megkülönböztetéstől mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján. 19 Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzetközi jog az egyénekre alapozott általános emberi jogoktól fokozatosan fejlődött a népcsoportok jogait számításba vevő és a diszkrimináció puszta tilalmát meghaladó, kisebbségvédelmi célú különleges intézkedéseket szorgalmazó megoldások felé. 20 4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon Magyarországi nemzetiségek kis számban szórványosan helyezkednek el, keverten élnek más nemzetiségű lakosokkal együtt. A magyarországi nemzetiségi csoportok mai elhelyezkedése a következőképpen alakult. Nyugat-Magyarország és a Dunántúliközéphegység németsége keleti- dunai- bajor nyelvjárást beszél, melyre a múltban a bécsi köznyelv is hatott. A baranyai- tolnai területeken a Bács megyei és a keleti szórványokban élő német rajnai frank nyelvjárást, Szatmárban sváb, a Tokaj- Hegyalján rajnai frank nyelvjárásokat beszélnek. Ugyanakkor ismeretesek hazánkban a keleti frank, a mózeli frank és alemann nyelvjárások is. A magyarországi délszlávok több etnikai nyelvi csoportot alkotnak, a bunyevácok Bács megye déli részén élnek. A 19 Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 26. oldal 20 Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 27. oldal 14
sokacok négy alcsoportja ismert: a bácskaiak, a mohácsiak, az úgynevezett falusiak, valamint a Dráva-mellékiek. A bosnyákok Baranya megyében laknak. A horvátok alcsoportjai és több szórványban fordulnak elő. A Dráva- mellékiek, a somogyiak, a Mura-mellékiek Nyugat-Magyarországon laknak. A rác-horvátok Bács és Pest megyében élnek. A szlovének hét Vas megyei faluban telepedtek le. A szerbeknek is három település csoportja említhető meg: a mohács környékiek, a Békés és Csongrád megyeiek és a Pest környékiek. A magyarországi szlovákok három nyelvi szigete a Dunántúl északi részén Komárom és Veszprém megyében valamint Nógrád és Pest megyék területén, Békés és Csanád megyében valamint Borsod- Abaúj- Zemplén és Szabolcs megye területén található. Mindhárom nyelvi sziget a szlovák más nyelvjárását beszéli. A magyarországi románok Hajdú- Bihar, Békés és Csongrád megye falvaiban élnek elszórtan. Magyarország mai nemzeti lakossága kétnyelvű. Az öregek nagyobb része jobban beszéli anyanyelvét, mint a magyart. A nemzetiségi többség azonban magyarul jobban fejezi ki magát, mint anyanyelvén. Napjainkban, mint mindenhol világszerte Magyarországon is a nemzetiségi tudat és öntudat erősödő tendenciát mutat, s ezt elősegíti államunk is amikor elősegíti a nemzetiségi nyelvi oktatást és a nemzetiségi kultúra ápolását. 21 4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon A mai korban a magyarországi nemzetiségek kis létszámú szórványban élő csoportok, amelyet etnikai származási kötelékek fűznek más országokban élő nemzetekhez. 22. Magyarország területére évszázadokkal ezelőtt az államalapítás előtt, az államalapítás után általában önkéntes bevándorlás útján kerültek olyan időszakban, amikor nem volt kialakult nemzetük. Ezért leszármazottjaikat tekintjük a mai magyarországi nemzetiségi kisebbségeknek. Azért is, mert ők egy önálló állam nemzeti keretében élnek nemzetiségi sorban, és más állam területén is élnek kisebb csoportjaik. Magyarország a nemzetiségi jogokat törvénycikkekben foglalták össze, és az alkotmány szerves részévé tették. A 2011. év CLXXIX törvény 1. fejezet 1. (1) bekezdésében így fogalmaz: Nemzetiségnek számít minden olyan- Magyarország területén legalább egy évszázada honos- népcsoport, amely az állam lakossága körében 21 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó Budapest 1981. 51-52 oldal 22 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó 1997 89 oldal 15
számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyosságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. 23 Ha az elismert nemzetiségeken kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a törvényben megfogalmazott feltételeknek, legalább ezer, magát e kisebbséghez tartozó választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás keretében az Országos Választási Bizottság köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról. 24 A 2001-es évi népszámlálás során Magyarország 3157 települése közül az összes kisebbségiek létszáma együttvéve 53 településen haladta meg a népességben betöltött 50%-os arányt. A kisebbségi kötődést megvallók közül 442739 személy majdnem fele cigány, valamivel több, mint negyede német és a fennmaradó negyedet a további 11 nevesített kisebbség jellemzi. E törvény értelmében nemzetiségnek minősül: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. 25 Ezzel szemben a 2011 népszámlálás szerint a magukat valamely nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001-óta a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben növekedett. Magyarországon a legnépesebb hazai nemzetiség a cigányság. 2011. október 1-jén 315 ezren vallották magukat cigány nemzetiséghez tartozónak, másfélszer annyian mint 2001-ben. 186 ezer fővel a németeké a második legnagyobb létszámú hazai nemzetiség. 26 A 2011-es Alaptörvény és Kállai Ernő kisebbségi biztos javaslatára változik nemzeti és etnikai kisebbségek -ről nemzetiségek -re. Az új szóhasználat egyrészt a kisebbségek egyenjogúságát fejezi ki, másrészt a magyar jogtörténeti hagyományokhoz tér vissza. 27 23 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1. fejezet 1. (1) bekezdés 24 2/2006. (I. 30.) AB határozat összefoglalása Magyar Közlöny 2006. évi 9. számában Alkotmánybírósági közlöny: XV. évf. 1. szám 25 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. fejezet 1. (1) bekezdés 26 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf(2013.04.01) 27 Lásd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlés Biztosának az Országgyűlés Alkotmányelőkészítő Eseti Bizottsága számára küldött javaslatait. http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf (Letöltés dátuma: 2013. 04. 01.) 16
4.2. El nem ismert nemzetiségek Egy adott nemzet, etnikum különböző regionális formái nem tekinthetők kisebbségnek, például Magyarországon a palócok. Sokszor eldönthetetlen, hogy külön etnikumról (nyelvről) vagy egy etnikum (nyelv) regionális változatáról van-e szó. 28 Magyarországon számos, törvényben el nem ismert nemzetiséghez tartozó ember él. Egy részük nem akart vagy nem tudott megfelelni a törvényi elismerés feltételeinek. A nemzeti kisebbséggé nyilvánításhoz népi kezdeményezésre van szükség. Ehhez az szükséges, hogy legalább ezer, magát a közösséghez tartozónak valló magyar állampolgár kérje ezt az Országgyűléstől, amely dönt a kérelemről. Az országgyűlés elsősorban azt vizsgálja, hogy megfelel-e az adott népcsoport a törvényben szereplő feltételeknek, a kisebbség kritériumának, azaz nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban különböznie kell a többségtől, s legalább százéves Magyarországi múlttal kell rendelkeznie. A fentiek alapján a következő nemzetiségek nem tartoznak a törvényben elismert nemzetiségekhez: a zsidók, a kínaiak, az arabok, a bunyevácok. 1989 és 1990 között az első kisebbségi törvénytervezetek még nemzetiségként számoltak a zsidósággal.1993-ban széleskörű vita bontakozott ki, hogy egyáltalán nemzetiségnek tekinthetjük őket. A zsidók véleménye is megoszlott, ki elfogadta magát annak, ki pedig nem. Végül a zsidóság, mint addigi nemzetiség lemond ezen státusáról. Egészen 2005-ig egyáltalán nem merült fel igény, népi kezdeményezés lefolytatására. 2005 őszén felmerült az igény ennek a megváltoztatására. A probléma megoldását négy magánszemély kérte az Országos Választási Bizottságtól, hogy a kisebbségi törvény előírásai szerint megkezdhesse annak az ezer támogató aláírásnak az összegyűjtését, amely szükséges ahhoz, hogy bekerüljenek a bejegyzett nemzetiségi kisebbségek közé. Mind a testület, mind pedig az Alkotmánybíróság jóváhagyta a kezdeményezést. Abban az esetben, ha sikerül elérni a megfelelő számú aláírást, az Országgyűlés kétharmados többséggel hivatott a kezdeményezésről dönteni. A döntéshozatalhoz szükséges a Magyar Tudományos Akadémia előzetes állásfoglalása. Közben a viták tovább folytatódnak, a zsidók véleménye szerint lehet valaki kettős identitású is, azaz magyar és zsidó egyaránt. A mai szociológiai felfogás szerint a hazai zsidóság fele 28 Győri Szabó Róbert:Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 49. oldal 17
asszimilálódott zsidó vallású magyar lett, vagy szimplán magyar, avagy európai. Ezzel szemben egynegyedük kettős kötődését vallja, egyötödük pedig Magyarországon élő zsidóként határozta meg identitását. 29 Végül nem fogadta el Magyarország a zsidókat államilag elismert nemzetiségként. 5. A magyarországi nemzetiségek jogai Magyarországon a kisebbségi jogok elismerése hosszú és lassú fejlődési folyamat volt, és évszázadokig megoldatlan probléma volt. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után is több évtized volt szükséges e probléma viszonylagos megszűnésére. Továbbra is az előzményeknél maradva megemlíthető, hogy az 1867-es osztrákmagyar kiegyezés visszaállította Magyarország szuverenitását, azonban a nemzetiségek helyzetét nem rendezte. Ebben az időszakban a magyarok az ország lakosságának kevesebb, mint 50 %-át alkották, így a nemzetiségi jogok rendezése központi igényként merült fel. Erre respektálva az Országgyűlés 1868-ban elfogadta a nemzetiségek jogairól szóló 1868. évi XLIV. törvénycikket. 30 E törvénynek rendkívül nagy hiányosságát eredményezte azon tény, hogy a mindennapi életben csak kevéssé valósult meg. A 20. század első felében sem történt változás. Az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata még említést sem tett a kisebbség fogalmáról. A nemzeti kisebbséghez tartozás az 1950. november 4-én aláírt Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkében jelent meg. Ekkor még nem létezik egységes, általánosan elismert fogalom, ami kisebbségre vonatkozik. A nemzeti kisebbségek védelméről alkotott ET keretegyezmény az egyes országokra bízza a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását. 31 A 20. század második felében 1993-ig a magyarországi nemzetiségek helyzetét kizárólag miniszteri rendeletek taglalták. E jogalkotási forma azonban nem eredményezett megfelelő végrehajtást. Ebből kifolyólag még ugyanebben az évben 29 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006 399. oldal 30 Lásd bővebben: 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. 31 A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény Európa Tanács 1995 18
elfogadásra került a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. Itt megszületett egy új szabályozás, miszerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek országos és helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. 32 Az idők során ez a törvényi szabályozás is elavultnak bizonyult, és megszületett a mai hatályos nemzetiségi törvény a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A törvény legfontosabb célja, hogy az évszázadok óta Magyarországon élő nemzetiségek saját kultúrájukat megőrizzék és anyanyelvüket ápolják. A törvény központi eleme az egyéni és közösségi jogok biztosítása. Figyelemre méltó tény, hogy bővülés tapasztalható az 1993. évi LXXVII. törvénnyel szemben. A 2011. évi CLXXIX. törvény valósítja meg a nemzetiségek alapvető jogainak rendszerezését, s így a nemzetiségekről szóló sarkalatos törvénnyé válik. Fontos előrelépés, hogy meghatározza az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási-kulturális jogokat és részletesen szabályozza a médiajogokat. 5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok Magyarországon a nemzetiségekről szóló törvények tekintetében érdemlegesen az utolsó két törvény emelhető ki. Éppen ezért érdemes a1993. évi LXXVII. törvényt és a 2011. évi CLXXIX. törvényt összehasonlítani az azonosság és az előrelépés aspektusából. Mindkét törvényi szabályozás középpontjában az az elv áll, miszerint Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. 33 A 2011. évi törvény igaz hogy később, azonban csekély módosításokkal lépett csak hatályba. A két törvény ugyanazon megfogalmazásban tartalmazza a nemzetiségek azon jogait, miszerint: joguk van a politikai és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles; joguk van családjuk kapcsán nemzetiségi hagyományok tiszteletére, családi kapcsolataik ápolására, azon belül az ünnepek anyanyelven 32 Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. 33 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól II. fejezet 7. (1) bekezdés 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól III. fejezet 11. (1) bekezdés 19
történő megtartására, valamint az egyházi szertartások anyanyelvi lebonyolítására; szabadon megválasztathatják saját, illetve gyermekük utónevét, joguk van saját anyanyelvükön történő anyakönyveztetéshez- annak kizárólag jogszabályi keretek közötti hivatalos okmányban való feltüntetéséhez-, a nem latin nyelvű bejegyzéseket kötelesek fonetikus, latin betűs írásmóddal is alkalmazni; joguk van megismerni anyanyelvüket, történelmüket, kultúrájukat, joguk van ápolni azt, gyarapítani és továbbadni; joguk van megtanulni anyanyelvükön beszélni, ehhez biztosítani számukra a köznevelést, az oktatást és a művelődést; az állam köteles biztosítani az oktatási és kulturális esélyegyenlőséget; joguk van, hogy a nemzetiséghez való tartozásukat hivatalos statisztikai adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül is megvallhassák. Ezek az adatok különleges adatnak minősülnek, jogi szabályozást rájuk nézve a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvény tartalmaz. 34 külön törvény rendelkezik az egyén nemzetiségi voltával kapcsolatos személyes adatok védelméről. 35 Az 1993. évi törvényben még szabályozási alapot kap az a kritérium, amely kimondja: a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mint a más országokban élő kisebbségekkel való kapcsolattartásra 36. Ugyanakkor megállapítható a 2011. évi törvény alapján, ahhoz hogy egy nemzetiségi egyén magyar állampolgár lehessen nem szükséges az állam hozzájárulása, erről kizárólag a nemzetközi szerződések illetve egyezmények döntenek. 34 Lásd bővebben: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogról és az információs szabadságról 35 Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 7. -14. 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 11. -16. 36 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 14. 20
A közéletben való részvételüket tekintve azon minőségre tekintettel, hogy ők a nemzetiségi társadalom tagjai, nem korlátozható. Ahhoz, hogy érdekeiket érvényre jutassák a törvény segítséget nyújt, így tehát pártokat és egyesületeket hozhatnak létre. Saját személyük megfelelő igazolására szolgáló személyazonosító igazolvány vagy más hatósági igazolvány tekintetében a két törvény akként rendelkezik, hogy a nemzetiséghez tartozó személy nevét kötelesek nemzetiségi nyelven is feltüntetni. 37 A 2011. évi törvény jóval nagyobb hangsúlyt fektet a nemzetiségi oktatásban, valamint a kulturális életben való részvétel jogának áttekintésére. A nemzetiségi oktatást egy külön fejezetben reprezentálom, e körben csak a kulturális életben való részvétel jogával foglalkozom. A kulturális önigazgatás végrehajtásában kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetiségi önkormányzatok. A nemzetiségi önkormányzat jogosult nemzetiségi kulturális intézmény létrehozására, fenntartására valamint a fenntartói jog gyakorlására. Az új törvény rögzíti továbbá, hogy az állam támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyűjtését, nemzetiségiek könyvkiadását, a törvényeknek és közérdekű közleményeknek nemzetiségeknek anyanyelvén történő ismertetését. 5.2. Közösségi nemzetiségi jogok Nemzetiségi jogszabályokat vizsgálva nagy hangsúlyt kap az a kérdés, hogy mit kell érteni a közösség megnevezése alatt. A törvény helyes értelmezése akkor valósul meg, ha a jogszabály szövegében a közösség szót az utolsó magyar nemzetiség fogalom meghatározása szerint értelmezzük. A törvények egyértelműen kinyilvánítják, hogy a nemzetiségi jogok és kötelezettségek a nemzetiséghez tartozó egyént és a közösséget akkor illetik meg, ha identitását- törvényi vagy jogszabályi keretek között- kinyilvánítja. A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományokat, a nyelvet, a kultúrát, annak ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ezen felül megállapítható még, hogy ide tartoznak a nemzetiségi nevelési, valamint oktatási jogok, intézmény létrehozása, működtetése illetve nemzetközi kapcsolattartás joga. 38 Az oktatás területén a két 37 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 14. 16. (3) bekezdés 38 http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-tobb-jogkort-ad-amagyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny (Letöltés dátuma: 2013.04.01) 21
törvény szövege eltérést mutat, a 2011. évi törvény pontosítja a nemzetiségiek oktatásban való hova tartozását. E szerint a nemzetiségiek jogosultak óvodai, általános iskolai neveléshez, nemzetiségi kollégiumi ellátáshoz, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléshez, valamint felsőfokú képzéshez. Magyarország a törvényi szabályozás által biztosítja számukra a közösségen belüli ünnepek zavartalan megtartását, építészeti, vallási emlékeik megőrzését, és átörökítését. 39 Módosítást fedezhetünk fel az 1993. évi törvénnyel szemben, ez abban tapasztalható, hogy a 2011. évi törvény már nem szól a közszolgálati rádiók és televíziók kisebbségi műsorokat sugárzó adásairól. Nem szól továbbá az anyaországból származó rádió és televízió adások vételéről sem. Az újabb törvényi szabályozásba nem került be az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a kisebbségeknek bár külön törvényben meghatározott módon, de joguk van az országgyűlési képviseletre. 40 Az 1993. évi törvényben a jogalkotók még szólnak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának személyéről, e keretben lefektetik, hogy a biztost az országgyűlés választja, amelyet megelőz az országos kisebbségi önkormányzat véleményének a kikérése, e szabályozást a mai Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése is tartalmaz. Az országgyűlési biztos személyére egészen 2012-ig az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról 1993. évi LIX. törvény rendelkezései voltak irányadóak. Ezt követően az országgyűlés úgy határozott, hogy 2012-től megszünteti a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézményét, a mai szabályozás szerint e feladatkört az országgyűlési biztos helyettese látja el. 41 Mint az előző fejezetekből kiolvasható az 1993. évi LIX. törvény biztosította a nemzetiségek alapvető egyéni és közösségi jogait, addig a 2011. évi CLXXIX. törvény mindkét területen előrelépést mutat, hiszen az oktatásban-nevelésben, a kultúraterjesztésben jóval szélesebb jogi keretet biztosít az előző törvénynél. 39 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet 19. a) b) c) pontok 40 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 19. - 20. 41 http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html (Letöltés dátuma: 2013.04.01) 22
6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon Az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdése szerint: A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vallásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Fontos tisztáznunk, hogy az oktatás (anyanyelv használata, ápolása) minden nemzet és nemzetiség társadalmi fejlődésének alapvető feltétele. A jogszabályi háttért tekintve a mai hatályos szabályozás szerint az oktatás a kollektív nemzetségi jogok gerincét alkotja. 6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után Az oktatási rendszer demokratizálásának folyamatában az első legjelentősebb lépés 1945. október 24-én történt. Ebben az időszakban az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletével első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. E rendelet tartalma kiterjed a gyermekek anyanyelvének iskolai oktatásban történő használatára, ott ahol tíz gyerek szülője kérte, szavazással lehetett eldönteni, hogy saját anyanyelvét kívánják - e tanítani mind amellett, hogy megtartják a magyar nyelvet, mint tantárgyat vagy pedig az anyanyelvük tantárgykénti tanítását kívánják. 42 A nemzetiségi népiskolai oktatás különböző arányokban, de végső soron három típusban valósult meg Magyarországon: Az A. típus, úgynevezett tiszta anyanyelvi oktatás. Jellemzője, hogy minden tantárgyat nemzetiségi nyelven tanítottak. A B. típus keretében a tantárgyakat fele részben magyarul, másik felében nemzetiségi nyelven oktatták. 42 Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat 1990/02 História Alapítvány 1990. 23