4. A N agy Kapela tengerparti lejtője Növi és Stalak között. (Felvételi jelentés 1913-ból.) D r. K o KMÖS T lv A D A R -tó l. (Az I. táblával és három szövegközti ábrával.) A folyó évben végzett nagyobbszabású ásatásaim és az első magyar Adria-expedicióban való részvételem miatt felvételi területemen mindössze hat hetet tölthettem, és pedig szeptember 8-tól október 5-ig s november 1-től 12-ig. Minthogy a fiume-delnicei 1:75.000 térképlap felvétele, melyen eddig K adic O t to k á r dr. és V ogl V ik t o r dr. kartársaimmal együtt dolgoztunk, a befejezéshez közeledik s így most már felesleges volna e lap területével hármunknak foglalkozni, a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának beleegyezésével az 1913. évben egy új térképlap részletes felvételét kezdtem meg. Ez a térkép a 25. öv, XII. rovatú 1:75.000, Brinje, Ledenica, Ostaria című lap, mely a Nagy- és Kiskapela tetemes részét s azok északkeleti és délnyugati lejtőit (a tengerig) foglalja magába. A lapomra eső vidék javarészben vad, szaggatott karsztos terület, mely a Iviskapelában közel 1200 (Makovnik 1164 m), a Nagykapelában pedig majdnem 1400 méterig (Biele Stiene, 1335 m) emelkedik. Ponorok és dolinák, itt-ott egy-egy nagyobb polje termékeny alluviuma, a 7 800 méteren felüli magasságokon sőt az északkeleti lejtőkön alacsonyabban is pedig kiterjedt bükk- és fenyőerdők s meglehetős lakatlanság jellemzik ezt a területet. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt új lapomnak a már nagyrészt felvett területünkhöz (24. öv, XI. rov. és 25. öv, XI. rov.) kelet felől csatlakozó részein végeztem tájékoztató bejárásokat, miközben igye-- keztem az egyes képződményeket az előbbi években felvett vidékeken eszi eltekkel összeegy eztetni. A részletes felvételt megelőző átnézetes bejárásokat, épen úgy, mint a Veglia-Novi jelű lapon, itt is a tengerparton kezdtem meg s innen haladtam fölfelé, a térszínileg magasabban fekvő idősebb képződmények felé. A Növi és Stalak közé eső terület geológiai felépítésében az alábbi mezozoikus képződmények vesznek részt: A m. kir. Földtani Intézet Kvi jelentése. 1913. 5
66 DR. KORMOS TIV A DA R (2 ) 1. Világos-sárgás, rózsaszínű és fehér mészkő (senon); 2. Barnás és szürke, lazább kötésű, bitumenes mészkőbreccsa (túron); 3. Világosszürke mészkő, dolomit közfekvetekkel (titkon); és 4. Sötétszürke-feketés, pados mészkő, közbetelepült vékony márgarétegekkel (liász és dogger?) Hogy a továbbiakat megérthessük, szükséges a Veglia-Növi jelű lap szomszédos részeivel, melyek ezideig leírva még nem voltak, kissé közelebbről megismerkednünk. Ezzel kapcsolatban azonban foglalkoznunk kell a Vinodol-völgy keletkezésével is. Tengermelléki felvételeink kezdetén ezt a termékeny völgyet a dinári ráncokhoz tartozó szinklinális teknőnek, sőt részben átdőlt redőnek tekintettük.1) Tehettük ezt annál is inkább, mert W a a g eií L. dr. újabb felvételei kapcsán a Veglia-Novi jelű lap osztrák részén levő Veglia szigetéről hasonló megfigyeléseket közölt.2) Azonban egyrészt az a körülmény, hogy a csapás-dőlési viszonyok ezt a felfogást sem Veglián, a castelmuschio-bescai, sem nálunk, a vinodoli eocén-öböl esetében nem támogatják, másrészt pedig a továbibak során vázolandó, döntő fontosságú újabb megfigyeléseink ellene szólnak ennek a felfogásnak. W a a g en3) abból a föltevésből indult ki, hogy Veglia és Cdierso kréta- és eocénrétegei a dinári ráncosodással egyidejűleg, vagyis az eocénrétegek keletkezése után gyűrődtek össze északkeletről jövő nyomás következtében. Ha ez tényleg így volna, akkor ennek a föltevésnek meg kellene állnia a Vinodol esetében is, melyet Vegliától csupán egy, eocénrétegekkel kitöltött s utólag a tenger alá merült,,szinklinális választ el. Ámde a Vinodol-völgyben végzett részletes felvételeink során meggyőződtünk arról, hogy: 1. A völgy fenekén egyes helyeken (így pl. Bakaracnál, Drveniknél, Franovicinál stb.) senon-mészkőből álló krétarögök emelkednek ki, melyeket az eocén márgaés homokkő -rétegek körülvesznek. 2. G-rizane és Bribir között, a völgy északkeleti lejtőjén Cosina-rétegek vannak jelen. 3. A senon- mészkő és az eocén alveolinás mészkő érintkezési pontjain sok helyütt tömött kötésű, rózsaszínű és fehértarka breccsa észlelhető, mely!) A m agyar-horvát tengerpart földtani viszonyai Fiume és Növi közt. M. kir. földt. int. évi jelentése 1910-ről, 79. 1. (Budapest, 1912.) 2) Erliiuterungen zűr C-feolog. Spezialkarte. Sw. Gruppé No. 110. Veglia und Növi, 18 20. 1. (Wien. 1905.) 3) Id. helyen.
<3) F E L T É T E L I JE L E N T É S, 67 rendszerint csak a kréta m eszek törmelékét tartalmazz a.1) Ha ezekhez a pozitív megfigyelésekhez sorozzuk még azt a tényt is, hogy az alveolinás-nummuliteses mészkő kövületei a gyűrődésekből szűk ségképen következő deformálod ás legkisebb nyomát sem mutatják,2) valamint figyelembe vesszük TEBZAGHi-nak a gyűrődések mechanizmusára vonatkozó, nagyon is megszívlelendő szellemes fejtegetéseit,3) úgy szinte kétségtelennek látszik, hogy a Vinodol-völgy keletkezését tisztán ráncosödási folyamatokkal, különösen pedig eocén utáni gyűrődések feltételezésével nem magyarázhatjuk. Ellenkezőleg, a felsorolt tények szemmeltartásával sokkal valószínűbbnek látszik az, hogy a Vinodolt s vele egyidejűleg Veglia eocénnel kitöltött teknőjét a kréta időszak legvégén északnyugat -délkeleti irányú hosszanti törések hozták létre. Innen származnak a krétasorozatot lezáró terresztrikus breccsák s a kréta rögök a Vinodol fenekén. Hogy e törések bekövetkezése után a Vinodol-völgy e g y i d e j ű 1 e g szárazon állt, azt az előbb említett limnikus eredetű cosinarétegek jelenléte és az alsó eocén teljes hiánya kétségtelenül igazolják. Bizonyos tehát, hogy mikor a középső eocén-itenger ide benyomult, a Vinodol mai helyén már kész öböl volt, melyben a középeoeéntenger hullámai a krétaképződmény senon-mészkőszikláit nyaldosták. Később a krétakori hosszanti törésekre többé-kevésbbé merőleges irányban haránt törések, árkos beszakadások s ezekkel karöltve a Vinodol északkeleti partján kisebb s az átdőlt redő látszatát keltő áttolódások és felhalmozódások keletkeztek. Ilyen haránttörések, melyeknek jelenlétét a hegység csapásirányára merőleges csapás bizonyítja, többek közt a buccarii öbölben s a cirkvenicai Dubracina-völgyben észlelhetők. Ezek a hegymozgások minden valószínűség szerint eocén- utániaknak tekintendők és jól megkülönböztetendők a tisztán eróziós (negyedidőszaki) áttörésektől, mint aminő pl. a Velopolje egészen fiatal átszakadása Növi felett (1. a mellékelt térkép-vázlatot).4) ') Utóbbit W a a g en Végiéin is több helyütt m egtalálta s : a Cosina-rétegekkel egyidősnek ta rtja. Id. h. 10 11. 1. s) E rre a körülményre m ár T e b z a g iii V. is rám utatott Megjegyzések Buecari környékének tektonikájához" c. rendkívül érdekes tanulm ányában. (Földtani Közlöny XLI. köt. 645. 1.)' s) Teiízágiii V.: id. li. 644 648. 1. 4) A Velopoljeben Sandob F. zágrábi tan árral együtt 5 méterig m egejtett kézifúrásunk mindvégig az alluvium ban haladt. Mélyebbre, sajnos, nem tudtunk fúrni. 5*
68 DE. KORMOS TIV A DA R (4) Szintén eocén utáni, sőt valószínűleg neogén vagy még fiatalabb utólagos oldal nyomási'a és lokális sülyedé sebre vezethető vissza az eocén márga rétegek néhol igen meredek, sőt helyenként (pl. Drvenik alatt) fejtetőn álló elhelyezkedése, valamint a Morlaccacsatorna felé néző kréta- és eoeén-mészkőrétegek leszakadozása is. Az előbbi nem lephet meg, ha figyelembe vesszük, hogy Bribir alatt a Vinodolban egy régebben megejtett próbafúrás melynek adatai, sajnos, sehol sincsenek feljegyezve 100 m körüli mélységben még nem ütött meg mészkövet, jeléül annak, hogy a lazább természetű márgaképződmény eléggé tekintélyes vastagságú lehet.1) Ami a Morlacca-csatorna északkeleti partjának leszakadását illeti, erre nézve érdekes bizonyíték a kis Sv. Martin-sziget Nowinál, melynek szép hullámmarást mutató rózsaszínű senon-mészköve ugyanolyan, mint a szemben levő part kőzete. E z akis sziget az utolsó nyoma annak a hjdani összefiiggésn e k, mely a novii Fraterska Glavica s a Povile feletti Mária Magdolnátok között fennállt s amelynek utólagos fiatal pleisztocénkor! leszakadása következtében a Lopar nevű római várrom közelében az eocén alveoliuás mészköve közvetlenül a tengerpartra került. Én ugyanis azt hiszem, hogy az eocén-időszaki A?inodol-öböl itt eredetileg zárt volt, jóllehet a senon-mészkövek Ny ÉNy, illetőleg ÉNy-i irányú dőlése Povile körül talán idővel más magyarázatot is megenged. Ugyancsak egészen fiatal és talán a kiálló sziklatömegek saját súlya alatti hegyomlásokra vezethetők vissza azok az eocénmész kőrögök és laza breccsák, melyek Novitól északnyugatra a Vinodol-völgy meredek ÉK fala alatt több ponton láthatók s amelyek minden bizonnyal a ronca-márg a rétegeken rajta ülnek. E helyütt egy figyelemre méltó paleobiologiai megfigyelésemre óhajtom az e kérdéssel foglalkozók figyelmét felhívni. Dr. Vogl Viktor kartársam a Vinodol eocén-márgáinak faunájáról szóló tanulmányában2) kimutatta, hogy a Növi közelében levő Kosavin és Drvenik faunái jóllehet egykorúak, de más-más fáciest képviselnek. Hogy a kosavini fauna félig-meddig félsósvízinek bizonyult, az könnyen érthető, ha elfogadjuk azt a fentebb kifejtett feltevést, hogy Novinál az eocénben a Vinodolöböl zárt volt. Ebben az esetben a Planináról felszíni csapadékvíz és források alakjában a Vinodolba kerülő víz mindenesetre könnyen kiédesíthette bizonyos fokig e dél felé zárt tenger- A) Ez a fúrás szem tanúk állítása szerint kövületes, szenes rétegeket ütött meg. Könnyen lehetséges, hogy itt a Cosina-rétegeket érte el a fúró, ami, ha beigazolódnék, fenti feltevésemet csak megerősítené. 2) M. kir. földtani intézet évkönyve, XX. köt.. 2. fűz. Budapest. 1912.
(5) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 69 öb ö vizét. Ezzel szemben Drvenik faunája teljesen eltérő, élénkebb mozgású, sósvízre valló állattársaság, melynek sorában már egy brachiopoda is előkerült. Ugyanezt a fajt (Waldheimia ilarionis D a v id s.) Cirkvenicával szemben, a vegliai Siló falucska mellett egy kirándulás alkalmával rövid, alig negyedórái keresés után 10 példányban gyűjtöttem, néhány más fajjal (Turritella carinifera D e s h., Veden tripartitus d Akch., Trochosinilia sp.) együtt. Látszik ebből, hogy az eocénidőszaki fácieskülönbségeknek ezen a vidéken kis területen oly sok átmenete és változata van, hogy azokkal érdemes volna paleobiologiai alapon tovább foglalkozni. 1. ábra. A Velopolje eróziós áttörése Növi mellett. Területünk sajátosságai közé tartozik a titkon- és a turon-korúnak vett felsőkréta-breccsa közötti hézag, valamint a két rétegcsoport e 1 - lentétes dőlése is. Amíg ugyanis a tithon- és a liászrétegek a Yeglia Novi-lapon s a Fiume Delnieei lap délkeleti szakaszának I)K-i negyedében jobbára DiSJy-i vagy Ny DNy-i (ritkábban és inkább csak a lap keleti széle felé Ny-i) dőlésben mutatkoznak, addig a felsőkréfca rétegek, a Vinodol északkeleti peremétől kezdve a tithon határáig az uralkodó ÉNy DK-i csapásirány mellett, úgyszólván állandóan ÉNy felé dőlnek. A helyzet kulcsát a Veglia-Novi jelű lap északkeleti szakaszának ugyancsak ÉK-i negyedében, a lukovoi polje körül vélem megtalálhatni. Itt ugyanis a tithonrétegek határa rendkívül éles, kimagasló csúcsok révén messziről látható gerincéi képében áll előttünk s már mór-
70 DK. KOK.UOS T IV A D A K (6) fologiai sajátságai és vegetációja révén is élesen eltér a hozzáilleszkedő> krétarétegektől. Ezen a vonalon szeli egymást a két különböző korú rétegcsoport dőlésiránya, ami az egyező csapásiránj7 mellett vagy hosszanti töréssel, vagy ami az adott helyzet és a vidék arculata következtében valószínűbb azzal magyarázható, hogy itt a krétatenger transzgreszsziója elé gátat vető legfelső jurakorbeli partvonallal van dolgunk, mely a felső krétarétegek keletkezése, illetve a partközeiben képződött túronbreccsa képződése idejében már kiemelkedett volt. E kérdés végleges eldöntését még a jövő feladatának tekintem. Ezek után áttérhetek az idén bejárt terület képződményeinek rövid ismertetésére. 1. Senon mészkő. S e n o n - mészkő az előzetesen bejárt területnek csak igen kis részén, nevezetesen Novitól délkeletre a maladragai és a klenovicai öblökkel övezett félszigeten (1. a mellékelt térkép-vázlatot) fordul elő. Fehérrózsaszínű, vagy világossárgás, kalciteres, tömött mészkő ez, melyben itt éppen úgy, mint a Veglia-Novi jelű lap területén, jó kövület nem található. A nagyszámban fellépő, közelebbről meghaiározhatlan rudistaátmetszeteken s itt-ott elszórtan mutatkozó chondrodonta-njomokon kívül sikerült azonban Növi közelében a tengerparton egy aránylag még eléggéjó Nerinea-é,tmetszetet lelnem, mely a Nerinea incavata Bbonn, vagy N. gracilis Zz. rokonságából való. Az igen jellegzetes karszteróziót feltűntető senonképződmény határa (1. a 2. ábrát) ÉNy DK-i irányban szeli át az említett félszigetet és nekivág a Klenovicai-öböl délkeleti partjának. Minthogy a partvonal lefutása, innen kezdve EENy DDK-i irányt vesz, valószínű, hogy az utólagos partleszakadások következtében a senon-mészkő lejebb teljesen hiányzik, vagy legfeljebb csak a Szent Antal-szirt (Se. Sv. Anton) közelében levő kiugró partrészleten van meg.. Ennek a kiderítése jövő évi feladataim közé tartozik. 2. Túron breccsa. Mint a mellékelt térkép-vázlaton látható, az általunk turonkorúnak tekintett mészkő-breccsa, melynek térszínileg vett alsó határa a Veglia- Novi jelű lap északkeleti negyedében, Drvenik felett még 850 m magasságban van, a maladragai öbölben a tengerpartra jut. Ez a képződmény,, melyet a régi ostzrák felvétel a doggerbel'i Elaus-rétegekh e z tartozónak jelölt, sötétszürke, vagy barnás, többnyire breccsás, helyenkint dolomitos, bitumenes mészkő, melyben kövületek egyáltalában
(7) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 71 nem találhatók. Ez a képződmény többnyire igen mállott felületű, kopár térszínt, valóságos kőtengert ad, melyen a települési viszonyok csak némely kedvező ponton ismerhetők fel. Általában azt mondhatjuk, hogy ez a tekintélyes vastagságú képződmény ÉNy DK-i irányú csapás mellett ÉK, vagyis a hegység felé dől. A Veglia-Novi jelű lapon fentebb említett lukovoi gerincéi, mely e képződmény térszínileg felső, rétegtani szempontból ellenben alsó határának felel meg, a Brinje-Ledenioe jelzésű lap nyugati szélét nagyjából ÉNy DK-i irányban érinti s mint a mellékelt térképvázlaton látható, Lupoglava és Krasnica között metszi a Rudolf-utat. Ebből a kőzetből áll a ledenicei várhegy is Poviletól északkeletre, melynek tövében tér- 2. ábra. Jellegzetes karszterózió a Vinodol délnyugati párkánya tetején (senon-mészkő). mékeny alluviummal kitöltött polje (Ledenicko Polje) és benne Ledenice község terülnek el. Ledenicétől északra, a Rudolf-út mellett egy helyen a mészkő-breccsa közt mintegy 30 50 cm vastag zöldes-szürke márgaközbetelepülés látható, mely mindössze néhány méter hosszú, lencseszerű képlet és kövületeket, sajnos, szintén nem tartalmaz. 3. Tithon mészkő. Világosszürke, jobbára tömött, kalciteres mészkő ez, mely Lupoglava és Krasnica között veszi kezdetét. E mészkőnek itt közel északdéli csapása van s jól rétegzett lapjai 40 45 alatt Ny DNy felé dőlnek. A képződmény, a benne itt-ott előforduló s alárendeltségük miatt ki nem térképezhető, cukorszemű, mállott doloniitpa cl októl eltekintve, meglehetősen egységes képlet, mely itt kb. ugyanolyan vastagságú, mint a hozzá támaszkodó, fentebb ismertetett turon-breccsa. A
72 DK. KOKMOS T I V' AD A lt (8) t i t h o n - mész kő alsó (sztratigr.) határa 740 m tengerszint-feletti magasság körül, a Zukovac és Bregovica hegyek között metszi a Rudolfútat s ez a vonal felel meg nagyjából a bükkerdő alsó határának is. Ebben a mészkőben igen sok, de jobbára rossz karban levő kövület van, túlnyomó részben korállok és tüskebőrűek (2 Cidaris-faj), melyek mellett vastag, prizmás héjú Ostreák nyomait s egy rossz Corbis- (?) átmetszetet is feljeg3mzhettem. Dr. A^ogl Viktor a Földtani Közlöny X L III. kötetében1) a tengermelléki tithon rövid ismertetését közli s e tanulmányában utal arra, hogy ez a képződmény a morvaországi strambergi rétegekkel ekvivalens képződmény, mely a 'tengermelléken egyidőben ugyan, de különböző élettájékokban keletkezett. Eddigi felvételeink során a tithon-képződményekben legalább három, jól felismerhető fáciest különböztettünk meg. Az egyikben k a g y ló k az uralkodók s mellettük cefalopodák és brachiopodák fordulnak elő (Zagradski vrh); a másikban jóformán kizárólag csigák vannak jelen (Visevica); a harmadikban pedig korállok és tüskebőrűek az uralkodók (Licko Polje). A Brinje-Ledenice jelzésű lapon megfigyelt tithonrétegek eddigi észleléseim alapján az utóbbi, koráilos fáciest képviselik. 4. Liász-mészkő (és dogger?). A titlion-mészkövek alatt konkordáns településben, sötétszürke, sőt fekete, tömött szövetű, felsőbb részeiben vastagpados, sőt rétegzetten, lejebb mindinkább vékonypados, sőt lemezes mészkő következik, melyet a benne található kövületek alapján 1 i á s z k o r ú n a k kell tekintenünk. Mint már 1911. évi jelentésünkben2) hangoztattuk, ez a képződmény diszkordancia hiányában valószínűleg magában foglalja a doggerképletet is. Ha így van, bizonyára a képződmény legfelső, vastagpados része felel meg a dogger-rétegeknek, melyeket dalmáciai analógiák alapján Schubert3) is ilyenekül tekint. Sajnos, a sötét, bitumenes mészkövek e felső részeiben kövületeket eddig nem találtunk, az átmenet a vékonypados, ugyanolyan színű mészkövekbe pedig teljesen fokozatos, miért is e képződmény széttagolása a későbbi feladatok közé tartozik. A liász (és dogger?) mészkövek felső határa, mint már említettem, összeesik a ü Dr. V ogl V.: Adatok a tengermelléki tithon ismeretéhez. Földt. Közi. X LIII. köt., 15 17. 1. 2) K okmos T. és V ogl V.: A F u zin e k ö rü li m ezozoikus terü let. Földt, in t. évi jelentése 1911-ről, 76 78. 1. (B udapest, 1912.) 3) Sc h u b e r t B.: Geolog. Fiihrer dureh die Nördliche A dria, 192. 1.
<0) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 7 3 bükkerdő alsó határával, mely innen kezdve fölfelé, rövid átmenet után fenyvesnek ad helyet. A liász (és dogger?) rétegek kezdetben többé-kevésbbé hegyesszög alatt (25 45 ) majdnem nyugat felé dőlnek, a fekü felé haladva azonban a mindinkább padossá váló rétegek hajlása elsimul s fenn, Mosunje és a stalaki erdészház között a képződmény már közel szintes településben észlelhető. Kövületeket eddig csupán e rétegcsoport mélyebb részeiben, nevezetesen a Mosunje és Stalak közti I)u 1 iba- vö 1gyben, valamint Stalak körül két ponton, a Rudolf-út mellett találtam. A mészkőpadokban Mosunje-tól kezdve gyakoriak a Lűhiotis problematica jellegzetes átmetszetei s ezek mellett csigák, különösen chenmitziák, valamint közelebbről meghatározhat lan kagylónyomok gyakoriak. Egyes helyeken Mosunje és Stalak között, valamint Stalak és Javornica között is, a mészkőpadok vékony, többnyire alig 5 10 cm vastagságú márgarétegekkel váltakoznak. Utóbbiak helyenként, így különösen a Stalak körüli, említett pontokon eléggé bőven tartalmaznak részben kimállott, részben könynyen kiüthető kövületeket. Az eddig itt gyűjtött fauna a következő alakokat tartalmazza:1) Spiriferina n. sp. (aff. Münsteri D avids.) Pecten (Chlcimys) sp. ind. Plicatula sp. Modiola sp. Pleuromya sp. ind. Plioladomya sp. juv. Pleurotoma (?) sp. Mindamellett, hogy a fajok még nincsenek meghatározva, s ez, minthogy javarészben kőbelekről van szó, könnyen érthető bizonyosnak látszik, hogy ez az állattársaság, melyre különösen a Spiriferinák nagy száma jellemző, az alpesi gresteni rétegek fáciesében fejlőd öt t ki s a középső vagy felső liászba tartozik. A mészkőpadokban itt-ott szintén vannak ugyan brachiopodák, de korántsem oly gyakoriak, mint a márgarétegekben. Ez a körülmény, valamint a lithiofe-ok nagy számban való jelenléte a mészkőpadokban s utóbbiak váltakozása a vékony márgarétegekkel, arra engednek következtetni, hogy itt a liászrétegek keletkezése idején kisebb negativ parteltolódásokkal járó vízszint-in gad ozások lehettek. Minthogy ugyanis törések, melyek következtében a rétegsor többszörösen megismétlődhetnék s általában tektonikus zavarok itt nem észlelhetők, az p E fajok előzetes m eghatározását dr. Vogl Vik to r k a rtá rsa m n a k köszönhetem.
74 DE. KORMOS TIV A DA R (10) egyrészt lithio fisokkal, másrészt brachiopodákkal jellegzetes fáciesek többszöri váltakozása másként bajosan magyarázható. Az 1911. évről szóló felvételi jelentésünkben1) Fuzine környékéről Megalodus pumilus-szál, Modiola cfr. Schaurothi-val, aviculák-\ida, Nerinea atava-val stb. jellemzett liászrétegeket írtunk le s azokat az alsóliászkorú alpesi szürke meszekkel hasonlítottuk össze. Hogy ezek a rétegek a fentebb ismertetett rétegekkel egyidősek-e és csupán fáciesük révén térnek el tőlük, avagy a két rétegcsoport között korkülönbség áll-e fenn,. 3. ábra. A javornicai törés. azt további vizsgálataink lesznek hivatva véglegesen eldönteni. Tekintettel azonban arra, hogy S c h u b e r t2) a Medak Sv.-Rok jelzésű lapon fellépő, lithiotis-meszeket a felsőiiászba hajlandó sorozni, legyen szabad már most annak a nézetemnek kifejezést adnom, hogy a Stalak körüli lithiotisosbrachiopodás rétegek a Fuzine körülieknél (Brdo, Zvirjak stb.) f i a t a labb a k s ha talán nem is a felső, de mindenesetre legalább a középső 1 i á s z b a sorozandók. i) Id. h. 78. 1.») Sc h u b e r t R.: Erlauterungen ete. SW-Gruppe N r. 116. Medak-Sv. Kok., pag. 10 12. (Wien, 1910.)
(11) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 7 5 A pados, sötétszürke liász-mészkövet egy kirándulás alkalmával a Rudolf-úton Javornicáig (Stalak és Jasenak között) követtem s ez alkalommal igen érdekes megfigyelést tehettem. A javoriiicai állami útkaparó-ház alatti első nagy útkanyarulat közepetáján ugyanis, ahol a liász-mészkő Élv DNy-i csapásirány mellett ÉNy felé dől, a sötétszürke, pados mészkő hirtelen elmarad s minden átmenet nélkül világosszürke, ka.lciteres mészkőnek ad helyet, mely sok tekintetben a tengerparti szürke senon-m eszek re emlékeztet. Ez a világos szinű mészkő, melyben ez alkalommal kövületnyomokat nem sikerült találnom, látszólag ellentétes dőléssel támaszkodik a pados liász-mészkőhöz és szaggatott, meredeken kiálló, kopár sziklákat mutató morfológiai eltérése révén is azonnal szembeötlik (1. a 3. ábrát). I t t kétségtelenül törés van és bizonyára ezzel függ össze a liászrétegek felsőbb csoportjában tapasztalt É D-i irányú csapás elfordulása is. A jelenség tektonikai megfejtését, valamint az itt mutatkozó világosszürke mészkő korának megállapítását a közelebbi vizsgálatoktól kell függővé tennem. Röviden meg kellene még emlékeznem az idén bejárt terület hidrografiai viszonyairól is. Ez a kérdés azonban itt sokkal bonyolultabb s a karsztképződéssel sokkal szorosabb összefüggésben van, semhogy ilyen rövid, előzetes bejárás után alaposan hozzászólhatnék. Már most kívánok azonban utalni arra a nagyon érdekes tényre, hogy Növi körül, de különösen a maladragai sziklaszoros folytatását tevő tengeröbölben s a klenovicai öbölben hatalmas édesvizű források törnek elő. E források, melyek egyike (a klenovicai) malmot is hajt, részint a parton, részint benn az öblökben, tenger alatt nyomulnak fel s közgazdasági tekintetben úgy a malomipar, mint a halászat, házifoglalkozások és ivóvíz nyerése szempontjából rendkívül nagy fontosságúak. Hogy azonban e tengerparti forrásokkal, melyek a partról többnyire nehezen, vagy egyáltalában nem közelíthetők meg, eredményesen foglalkozhassunk, szükségünk volna mindenekelőtt egy motoros csónakra, melynek mielőbbi beszerzését a Földtani Intézet igazgatóságának melegen ajánlom.