XIV. A számítógép szerepe a zeneszerzésben Minden kor zenéjét meghatározták azok az instrumentumok, amin a zenét megszólaltatták, vagy amin a zeneszerz otthon kipróbálhatta új alkotását. A középkorban, illetve a reneszánsz korban ilyen próba - hangszer nem létezett, a zeneszerz fejben és papíron szerkesztette vokális darabjait. Ehhez, hogy biztos lehessen a megszólalás minségében, nagyon szigorú matematikai rendszerre volt szükség, ez volt a már említett Palestrina-ellenpont. Az orgona megjelenésével sok szabály idejét múlta, érvényét vesztette, mert a szerz akár öt-hat szólamot is képes volt polifonikusan eljátszani, darabját a hangzási élmény alapján eladás-készre csiszolni. A zongora fejldése és a zongorázás fejldése is párhuzamosan haladt, Liszt darabjait például Mozart zongoráján nem lehetett volna eljátszani. (Nem a játékos ügyetlensége miatt!) Rézfúvós hangszerekre a ventil feltalálásáig (1848) csak természetes felhangokat tartalmazó, szignál-szer dallamokat írhattak, a Böhm rendszer fafúvósok elterjedése eltt pedig korlátozottak voltak a modulációs lehetségek, mert a hangszerek csak bizonyos hangnemekben szóltak tisztán. Ezek a korlátok mára már jobbára ledltek. A zeneszerz legfbb támasza az 1700-as évek közepétl napjainkig a zongora volt. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy minden mvet elször zongora lététben találtak ki (írtak meg vázlatosan), majd ezt a letétet az orgona kopulázási technikájához hasonlóan (lásd a fejezet utáni függeléket!) a zenekar hangszercsoportjaira kopulázva dolgozták ki, hangszerelték meg véglegesen. Ha a szerz a teljes m összes hangját még a bemutató eltt hallani akarta, akkor két, három, vagy több zongorás letétet kellett belle készítenie. Még így is a legnagyobbakkal is idnként elfordult, hogy a bemutató után egy-egy darab bizonyos részeit újra kellett hangszerelni. Ezt a technikát a számítógép fejldése néhány évtizeddel ezeltt gyökeresen átformálta. Ma már módunk van a legnagyobb apparátust igényl mvek sequencer-be játszására, illetve annak életszer visszahallgatására. Ez a lehetség az én személyes gyakorlatomban a próbákon történ javítgatás szinte teljesen megszüntette. A számítógép révén módunk van a zongorától elvonatkoztatni és olyan hangzásokat is kipróbálni, amelyeket anatómiai lehetetlenség két kézzel a klaviatúrán megszólaltatni. (Azért, ha zongoradarabot, vagy zongoraszólamot írunk, persze kell tudnunk zongorázni is.) A számítógépes programok alapveten két részre oszthatók. A sequencer programokkal hangzó anyagot tudunk elállítani, a kottázó programokkal pedig minségi kottaanyagot adhatunk a zenészek kezébe. Általában a sequencer jelleg programoknak elég primitív a kottázó részük, a kottázó programok sequencer része pedig leginkább arra jó, hogy a kottába becsúszott esetleges hanghibákat meghallgatás útján kiküszöböljük. A két rendszert standard MIDI fájllal köthetjük össze, elször készíthetünk egy jó minség hanganyagot a sequencerrel, majd ennek a hangjait átvihetjük a kottázó programba, így lényegesen kevesebb munkával kitn és hanghibáktól szinte teljesen mentes anyagot készíthetünk, ami a kéziratból történ másolásnál sohasem szokott sikerülni. A kottázó programmal szükség szerint szólamokra lehet bontani a partitúrát, amelyeket azonnal ki lehet osztani a zenészeknek, akik általában nagyon szoktak örülni a másolási hibáktól mentes, nyomtatott kottának. Amint láthatjuk, ez a rendszer csak a gépies rutinmunkát helyettesíti, semmiben nem szab gátat a zeneszerz alkotó képzeletének. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy aki zeneszerznek vallja magát, az ne gondolja, hogy a zeneszerzés bármely fázisa helyettesíthet számítógépes programmal. Valódi zenedarabot csak úgy alkothatunk, ha annak minden kis részletét mi magunk találjuk ki, az ehhez szükséges összes tudást kemény munkával elsajátítottuk. Vannak olyan számítógépes zeneszerz programok, melyek elre gyártott elemekbl állnak, ezeket bárki különféle sorrendbe rakhatja és a végeredmény valóban (jó ízlés esetén) valami zeneszer hangzás lesz. Ez jó esetben intellektuális játék, rossz esetben a popzenei ipar vadhajtása és zenei környezetszennyezés. Az ilyen programokkal történ összerakósdi semmiképpen sem tartozik a zeneszerzés tárgykörébe. A mi feladatunk az, hogy a számítógépet úgy tekintsük segíttársunknak, hogy közben magát a lényeget a zene komponálását minden részletében individuálisan tudjuk végezni. Szerencsés esetben ez úgy néz ki, hogy az ember már rég kitalálta fejben a darabot, amikor leül a zongorához, a szintetizátorhoz, a számítógép képernyje elé, hogy azt hangokkal és kottafejekkel realizálja. Az a módszer csak igen sekélyes eredményre szokott vezetni, hogy próba-szerencse alapon játszadozunk a hangszeren és várjuk, hogy esetleg ebbl kerekedik ki egy nagyszer darab. 141
Ne felejtsük azt se el, hogy bár a sequencer programokkal nagyon életh, zenekarszer hangzásokat lehet elérni, itt azonban minden hangindítás ugyanaz, minden vibrátó ugyanaz, (vagy rengeteg munkaórával hangonként megváltoztatható), ellentétben azzal, amikor jó zenészek játszanak és beleviszik zenénkbe a saját egyéniségüket, évtizedes tapasztalataikat. Ez semmivel sem pótolható, ezért érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy zenénk élben, valódi hangszereken, jó zenészek eladásában kerüljön koncertpódiumra, vagy felvételre. Függelék Az orgona kopulázási rendszerén alapuló klasszikus hangszerelési alapelv Magyar népdal (Lajtha László gyjtése) 4 szólamú feldolgozása zongora letét formájában: Ez a négy szólamú anyag orgonán akkor szólal meg ebben a hangtartományban, ha a játszó manuálon csak a nyolclábas regiszterek vannak bekapcsolva. A nyolc lábas regiszter azért lett így elnevezve, mert a sípsor legnagyobb (nagy Cé) sípja 2m 40cm, azaz 8 láb hosszú. E szerint az alapelv szerint nevezték el a többi regiszter sípsorait is. Következ példáinkban - a könnyebb átláthatóság kedvéért - csak az alap (16, 8, 4 és 2 lábas) kopulázási lehetségekkel foglalkozunk, nem említjük a köztes kvint kopulákat, sem pedig az azonos hangmagasságú, de eltér hangszín regisztráció számtalan lehetségét. Orgonajáték esetén az alsó szólamot pedálon kell játszani, a pedálnak külön regiszterei vannak direkt a basszus tartományban. (A pedál-manuál kopulákkal itt most szintén nem foglalkozunk.) Tehát a hangzás ha manuálon és pedálregiszterben is csak nyolc lábasat használunk megegyezik a zongora hangmagasságával. 142
Ha a manuált és a pedált is átkapcsoljuk 4 lábas regiszterekre a következ hangzást kapjuk: Ez önmagában elég vékonyka megszólalást eredményez. A manuállal mehetünk még egy oktávval feljebb, a pedálon azonban basszus regiszter lévén ilyen lehetség nincs. Lehet azonban a 8 lábashoz képest egy oktávval lejjebb regisztrálni, hiszen 16 lábas regisztert a legtöbb orgona tartalmaz. (Nem ritka a 32 lábas basszus regiszter sem, ez önmagában már alig ad hangot, csak a kopulázás során növeli úgy a felhang-tartományt, hogy az összhatás valóban fenséges lesz.) Nézzük meg extrém példaként a 2 lábas manuál és a 16 lábas pedál együttes hangképét: Ez a hangzás persze csak nagyon tiszta hangolás esetén élvezhet. Ha az általános orgonista gyakorlatnak megfelelen létre hozunk egy tutti állást, azaz a manuálon egyszerre szól a 8, a 4 és a 2 lábas regiszter, a pedálon pedig a 4, a 8 és a 16 lábas, akkor valójában nem történik más, mint az eddig különkülön megszólaló oktávok egymásra kopulázódnak. A zongora letétben meglehetsen egyszernek tn népdalunk ezt a bonyolult hangzásképet veszi fel, miközben az orgonista továbbra is csak négy szólamban játszik: 143
Amint látjuk, a kopulázások révén a szólamok keresztül kasul keresztezik egymást. Ugyanezt valósíthatjuk meg kevésbé mechanikusan, egyéni ötletekkel is tarkítva a zenekar legfontosabb hangszerei segítségével. A szimfonikus zenekar alapveten három egységbl áll: 1. Vonósok: els heged, második heged, brácsa, cselló, bg. 2. Fafúvósok: els fuvola, második fuvola, (nem ritkán piccolo), els oboa, második oboa, els klarinét, második klarinét, els fagott, második fagott. 3. Rézfúvósok: els, második, harmadik, negyedik kürt, els, második, harmadik trombita, els, második, harmadik harsona, esetleg tuba. Mindhárom alapegység tartalmaz magas, közép és mély hangfekvés hangszereket, ami a hangszínezés szempontjából nagyon fontos lehet. (Nem kell mindig minden hangszercsoportnak szólni.) Kiegészítésként a három alapcsoporthoz hozzájöhet még bármilyen más hangszer, vagy hangszercsoport is, leggyakrabban az ütk, ezen belül leginkább az üstdob, azaz timpani. A fenti népdal jellegébl adódik, hogy a trombitákat és a harsonákat most nem használjuk, a rézfúvósokat jelen esetben a kürtök képviselik. A zenei matéria ütk alkalmazását sem indokolja. A többi hangszer tutti felrakásban szerepel. Természetesen számtalan más variáció is elképzelhet, azonban ez reprezentálja legjobban a kopulás metódust. (Ez a technika érvényesül a barokk kantáták záró koráljában is.) A hangszerelést a vonósokkal célszer kezdeni. A legjobb hangzást úgy érthetjük el, ha a 4 lábas változatot tesszük tágfekvésbe (heged 1,2 + brácsa) ehhez a 8 és a 16 lábas tartományban játssza a basszust a cselló és a bg. A bg 144
oktáv-transzponáló hangszer, szólamát ugyanoda írjuk, mint a csellóét, ez egy oktávval mélyebben fog megszólalni. Teljesen azonos szólam esetén elég azonos sorban, egyszer leírni, mert az oktáv kopula automatikusan megvalósul. Az altkulcsban lejegyzett brácsaszólam els üteme: stb. A bg els ütemének valóságos hangzása: stb. A fúvós szólamok szkfekvésben szólnak a legjobban. A fafúvósok felölelik a 16 lábas basszustartomány kivételével az egész kopulázási intervallumot. Jelen esetben a legfels szólamot célszer piccolóval játszanunk. Ez is oktávtranszponáló hangszer, azonban egy oktávval feljebb szól, mint ahova írjuk, így jónéhány pótvonalat megspórolhatunk. Lejegyzési okokból a fafúvós hangszerpárokat általában egy sorba szokás írni célszer a piccoló szólamot a második fuvolával játszatni. (A dallam így is mindenképpen a hangzó anyag tetejére kerül.) Ez így fog hangzani: stb. 145
Ezt a két szólamot mindenképpen érdemes egy oktávval lejjebb, az oboákon is megersíteni: A két alsó szólamot klarinétra és fagottra írhatjuk, úgy, hogy a klarinétok játsszák a négylábas, a fagottok a nyolclábas változatot. Vigyázat, a Bé-klarinét a Bé-trombitához hasonlóan úgynevezett Bé-transzponáló hangszer, ami azt jelenti, hogy az írott Cé ezen a hangszeren Bé-nek szól. Emiatt a klarinét szólamot egy nagy szekunddal feljebb kell írni. Bb-clar 1,2 F-dúr Itt hangzik: stb. A fagott szólammal szerencsére semmi probléma sincs, oda írjuk és ott is fog szólni, ahol zongorán is hangzik a zenei fundamentum. (Lejegyzési módjában és hangterjedelmében a harsona is ugyanúgy mködik.) Már csak a kürtök vannak hátra. A négy kürt együtt nagyon szép akkordikus hangzást tud produkálni a kis oktávban és az egyvonalas oktáv alsó részén. Itt a dallam eredeti helyén az els kürtöknek túl magas lenne, ezért célszer egy oktávval lejjebb tenni és a második kürtre bízni. Így kapunk egy szk fekvés nagyon tömör akkordikus hangzást: A kürtöt úgy szokás írni, hogy az els és a harmadik, valamint a második és a negyedik kerül egy sorba: Sajnos ezzel még nincs vége a kürt lejegyzési trükkjeinek. A ma használatos kürtök F transzponáló hangszerek, tehát az írott Cé hang egy kvinttel lejjebb F hangként szólal meg. Tehát az egész szólamot mindig violin kulcsban egy tiszta kvinttel feljebb kell leírni. 146
Most már nincs egyéb hátra, mint végig írni a partitúrát, dinamikai és egyéb eladási jelekkel ellátni, majd szólamokra bontani és kiosztani a zenészeknek. Ha esetleg nem tutti formában akarnánk meghangszerelni a népdalt, nem lenne más dolgunk, mint eldönteni, hogy hol, mit hagyjunk ki. Ezzel lehet, hogy még jobb végeredményre jutnánk, hiszen ne feledjük! a kevesebb néha több. Zárójelben jegyzem meg, hogy a partitúra olvasás lényegében nem más, mint a kész partitúra alapján az eredeti zongora letét rekonstruálása, gyakorlati reprodukálása. A népdal teljes partitúrája: (A hangszereket általában az alábbi sorrendben írjuk egymás alá.) 147