Erdélyben jártunk Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy iskolánkat és községünket képviselve testvértelepülésünkre, Felsősófalvára látogathattunk. Utunkat ezzel a rövid kis beszámolóval szeretnénk megköszönni iskolánknak és önkormányzatunknak. 2012. szeptember 17-én hétfőn reggel indultunk a szegvári önkormányzat egyik kisbuszával. Megtelik a kisbusz Estefelé meg is érkeztünk (12 tanuló, 4 kísérő); nagy szeretettel vártak bennünket. Elcsigázott társaság
Mindnyájunkat családok láttak vendégül, a közös programokat, kirándulásokat, búcsúajándékokat pedig az ottani iskolának és önkormányzatnak köszönhetjük, valamint számos falubeli önzetlen segítőnek. Példátlan összefogás, vendégszeretet, kedvesség jellemezte fogadtatásunkat, így igazán otthon érezhettük magunkat. Az első napon, kedden a falu lelkésze érdekes előadást tartott nekünk a helyi református templomban Erdélyről, a református vallásról és saját kis templomuk történetéről. A felsősófalvi templom kívül.. belül. Ezután elkísért bennünket a Felső- és Alsósófalvát elválasztó sószorosba is, ahol szintén érdekes dolgokat hallhattunk a vidékről, és az ott élő növényvilágról.
Ez a patakocska is csupa só. Meredek volt a sófal, de félig-meddig mégis megmásztuk. Délután a helyi általános iskolában fogadták kis csapatunkat, ahol gyöngyöt fűztünk. Megtanultunk egy egyszerű, de szép kis medált készíteni. A foglalkozást egy kedves tanítónő vezette, és ott voltak a szakkör résztvevő diákjai is. Szerdán a kirándulás egyik legfelejthetetlenebb élményében volt részünk: végigsétálhattunk a Békás-szoroson. A képek magukért beszélnek
Az Oltár-kő A csermely halkan zúgott
A szoros tényleg szoros volt. Ezen a napon megtekinthettük még a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt és a híres-hírhedt Gyilkos-tavat is. Közben kísérőnk izgalmas székely legendákkal szórakoztatott minket. A kastély termei most kiállításoknak adnak helyet.
Mögöttünk a Gyilkos-tó itt pedig előttünk. A csütörtök délelőttöt az iskolában töltöttük. Egy váratlan miniszteri rendelet szerint Románia-szerte egy héttel később kezdődött a tanév, így mi éppen tanévkezdéskor érkeztünk. A tanév eleji nehézségektől, a milliónyi feladattól függetlenül mégis fogadtak bennünket, és megtapasztalhattuk, hogyan tanítanak-tanulnak ők. Diákjaink érdekesnek találták a 10-es skálán való osztályzást, valamint a gyerekek fegyelmezett viselkedését a tanórákon. Hozzá kell tenni, hogy a mi diákjaink is kellőképpen fegyelmezettek voltak az órákon, miközben kíváncsian szemlélték felsősófalvi tanulótársaikat.
A díszes kapuk mögött az óvoda, távolabb pedig az iskola látható. Délután a parajdi sóbányába mentünk, ahol kaptunk egy kiadós ebédet, majd körbesétáltunk a barlang belsejében. A másik legemlékezetesebb élmény a gyerekek számára a barlangbeli kalandpark volt, ami egyáltalán nem nevezhető könnyen végigjárhatónak. Több méter magasságban kötéllel, hevederrel biztosítva egy nehéz akadálypályán kellett végigmenni. Bátrak voltak diákjaink és emellett be is tartottak mindenféle biztonsági rendszabályt, így épen-egészségesen jöttek ki a parkból. A tömérdek só ismét lenyűgözött bennünket. Talpunk alatt a só fényesre csiszolódott a látogatók lábnyomaitól. A tükörsimának látszó felületen azonban kisebb lyukakat fedeztünk fel, melyekről kísérőnk elmondta, hogy a bánya munkásai fúrják azokat, és viszik haza a sót a főzéshez.
A barlang belseje egy szép kis templomot is rejt magában. Habár a kép kicsit homályos, a magasban éleslátásra és bátorságra volt szükség.
Pénteken lehetőségünk nyílt Korondon emléktárgyakat vásárolni, majd estefelé mindnyájan összegyűltünk a helyi kultúrotthonban a számunkra rendezett búcsúesten. Eljöttek a felsősófalvi Remény Napköziotthon nehézsorsú gyermekei is, akikkel egy közös éneklést tartottunk. Ezt finom vacsora követte, majd sportolási lehetőség a szomszédos tornateremben. Gyorsan elérkezett a szombat reggel. A közös ajándékcsere után érzékeny búcsút vettünk egymástól hangsúlyozva a kirándulás során szerzett legfontosabb értéket: az új barátságok születését. Utazásunk fő szervezői: Parajd alpolgármestere és a felsősófalvi iskola vezetője. Szép volt, jó volt, köszönjük mindenkinek határon innen és túl!