hír CSATORNA TARTALOM

hír CSATORNA 2006 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja május június TARTALOM MASZESZ Hírhozó... 2 M. Krempels Gabriella: Merre tart a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás... 3 Jobbágy Andrea, Bakos Vince: A szennyvízminõség szerepe a tisztítási technológia kiválasztásában... 5 Hódi János, Boda János: És akkor mit csináljunk az élelmiszerhulladékokkal 1. rész... 15 KA Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2006/04... 20 2006/05... 21 Beszámoló a Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései címû konferenciáról... 23

2 HÍRCSATORNA H Í R H O Z Ó KEDVES I. KOLLÉGA! évf. 2. sz. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 1998. szeptember Szövetségünk 2006. évi legnagyobb rendezvényét a VII. Országos Konferenciáját Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései, címmel tartotta május 9 10-én Lajosmizsén, a Gerébi Kúriában. A konferenciáról Összefoglalót olvashat/olvashatsz a 23. oldalon. A konferencia keretében, május 10.-én került sor az éves taggyûlésünk megrendezésére is. A taggyûlés elfogadta az elnökség beszámolóját a 2005. évi munkáról, valamint a Szövetség gazdálkodásáról, kitûzte a 2006. évi programot és gazdasági tervet, melynek megvalósításához kérjük szíves együttmûködésüket/ együttmûködésedet. A 2007. évben a MaSzeSz megalapításának tízéves évfordulóját fogjuk ünnepelni, melyhez tisztelettel kérjük javaslatikat/javaslataidat. Jelen számunkból a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe: M. Krempels Gabriella: Merre tart a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás, Jobbágy Andrea, Bakos Vince: A szennyvízminõség szerepe a tisztítási technológia kiválasztásában, Hódi János, Boda János: És akkor mit csináljunk az élelmiszerhulladékokkal 1. rész. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó pihenést, jó idõt (munkát) kíván: Budapest, 2006. június 16. Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.

HÍRCSATORNA 3 MERRE TART A HAZAI CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS (Tartalmi összefoglaló a MaSzeSz Konferenciáján, Lajosmizsén, 2006. 05. 09-én elhangzott elõadásról) M. KREMPELS GABRIELLA osztályvezetõ Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Vízgazdálkodási és Koordinációs Fõosztály Az elõadás keretében három kiemelt témakör került bemutatásra. A Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Programmal kapcsolatos aktuális tájékoztatás: A 30 és 31/2006. (II. 8.) Korm. rendeletek megalkotásakor a 2005. július hóban az EU Bizottság budapesti munkaülésén kapott észrevételeket, a Program munkaközi változatára 2006. szeptember hóban érkezett írásosos észrevételeket, valamint a közigazgatási egyeztetés során, az érintett társ-tárcák elõírásait kellett figyelembe vennünk. Ezek közül ki kell emelni az EU elvárásait, melyek szerint stabil, átlátható, ellenõrizhetõ és követhetõ program alkotása szükséges a 2004. május 1-jei tagállami belépés idõpontjára, melyben csak az EU-köteles fejlesztések szerepeltetése szükséges, a 2.000 lakosegyenérték (LE) alatti fejlesztéseké nem. Szakmai hangsúlyt a Program teljesítésére kell helyezni, mivel a feladatok elmaradása esetén bírságolás vár a tagállamra. A Program stabilizálását az agglomerációs jogszabályban foglalt idõszakos felfüggesztéssel érjük el, így 2006. február 15-e óta csak a Programban már szereplõ települések alkothatnak új agglomerációkat a gazdaságosabb rendszer kialakítását lehetõvé tévõ mûszaki megoldásaikkal, új települések 2.000 LE alatt nem kérhetik a Programba történõ felvételüket. A közigazgatási egyezetés során a Pénzügyminisztérium észrevétele lesz a jövõre nézve meghatározó, mely szerint alapvetõen az Európai Unió forrásaira kell alapozni a teljesítést. Mivel az NFT-II szakterületünkre jutó forrásai ma nem ismeretesek, a hazai cél- és címzett támogatások szükség szerinti bevonását tervezzük a Program teljesítése érdekében. ezer km 50 40 30 20 10 0 11,7 13,8 15,7 18,2 22,4 29,9 30,9 45,5 1990 1993 1995 1998 2000 2004 2005 2015 év 1. ábra. Fõgyûjtõ-rendszerek hossza 1990-2015 évek között (ezer km-ben) A program jellemzõ adatait a fõgyûjtõrendszerekre vonatkozóan, az 1. ábrán, valamint a 2015. évi célállapotot a 2. ábrán mutatjuk be. 2. ábra. A 2015. évi célállapot bemutatása A lakások csatornázottsága 2004-ben 62,2 %-os volt, célállapotban 88 %-os értékkel tervezzük ezt a mutatót, mely 1746 települést érint. A Program eredményeként a jelenleg megfelelõ minõsítést kapott szennyvíztisztító telepek kapacitása 6 millió LE-rõl 2015-re 14 millió LEre növekszik. A Program tervezett költségigénye 2006-2015 között 651 milliárd Ft. A program beszámoltatására szolgáló Tájékozató kiadványt az elsõ referencia idõszak szerint, a 2004. 05. 01 és a 12. 31. közötti idõszakról a KvVM honlapjáról lehet letölteni. A beszámoltatás másik fõ eleme, a kérdõíves beszámoltatás, melyre vonatkozóan az alábbi pontban közöljük a fõbb információkat. Beszámoló a megépült rendszerekrõl A megépült rendszerek tervezett adatbázisa: TESZIR (Települési Szennyvíz Információs Rendszer) kialakítása és elsõ adatfeltöltése 2006. év végéig kötelezõ a 25 tagállam részére egységes EU kérdõív 2006. év július 1- jei tervezett kiadása esetén. Az adattartalom végleges elfogadása folyamatban van. Közvetlen információnk az adatszolgáltatási munkacsoport, illetve az Irányelv Bizottság munkájában 2004. óta történõ részvételünk ered-

4 HÍRCSATORNA ményeként áll rendelkezésre. A kérdõív kitöltésekor leírt nagy mennyiségû adathalmaz mellett a tagállamnak kell minõsíteni rendszereit, hogy megfelel/nem felel meg. A megfelelõség kritériumaira egységes útmutatót fogunk kapni, melyben mind a mûszaki, mind a fenntartható üzemeltetés kérdéseire kitérnek. A rendszer jelenleg teszt-üzemmódban az egyik KÖVIZIG és az egyik KÖTEVIFE területén kerül kipróbálásra.. A szakmai adatgazdák a területileg illetékes KÖVIZIG-ek, míg a elfolyó vízminõségi, önellenõrzési és bírságolási adatokat a KÖTEVIFÉ-k kezelik, illetve módosíthatják. Országos betekintési jogosultság a VKK-ban és a KvVM-ben lesz. A legaktuálisabb szakmai kérdésköröket az alábbiak szerint foglaljuk össze. Az EU határidõk teljesítése, mint alapvetõ prioritás, meghatározó feladat lesz a következõ tervezési idõszakban. Az NFT-II tervezésénél erre helyezzük a hangsúlyt. A gazdaságosság és hatékonyság a tervezés/építés és üzemeltetés szakaszában egyre fontosabb kérdéskör lesz, hiszen egyre nagyobb számú, kisebb beruházást is meg kell valósítani a 2010 utáni idõszakban. Kiemelten kezeljük az élettartamra vonatkoztatott üzemeltetési költség vizsgálatát már a tervezési fázisban, illetve e kérdéskör beruházási döntési kritériumként történõ szerepeltetését. Kulcsfontosságúnak tartjuk a beruházás felelõseiként érintett önkormányzatok szakmai információkkal történõ segítését, hiszen a beruházások tartalma, célkitûzése a kezdeti szakaszban dõl el, és õk a fõ döntéshozók. A három határidõ tekintetében eltérõ módszert alkalmazunk. a) 2005. december 31-én lejárt az a határidõs kategória, melyre Magyarország nem kért mentességet, vagyis a 2.000 LE alatti kategóriában, a gyûjtõrendszerrel rendelkezõ agglomerációk esetében legalább biológiai tisztítást biztosító szennyvíztisztító teleppel kell rendelkezni. A telepekrõl elsõ alkalommal a 2006. év 2. félévi adatszolgáltatás keretében kell számot adnunk. Hiányzó telep nincs. b) A 2008 december 31-i határidõ a 10.000 LE feletti érzékeny területek agglomerációit érinti. Saját adatgyûjtésünk alapján megállapítható, hogy néhány önkormányzat a szükséges fejlesztésekre vonatkozó tervezést nem kezdte meg, így a területileg illetékes KÖVIZIG-ek szakmai segítséget nyújtva keresik meg az érintett önkormányzatokat. c) A 2010. december 31-i határidõvel a 15.000 LE feletti agglomerációk érintettek. Egy tanulmányban tárjuk fel a hátralévõ feladatokat, és a szükséges fejlesztéseket szakmai és gazdaságossági szempontok alapján hatékonysági rangsorba állítjuk. Elkészült a nemzeti iszapstratégiai terv a 10.000 LE feletti agglomerációs körre. A tanulmány megállapításai szerint az iszapkezelési agglomeráció nem egyezik meg szükségszerûen a szennyvízelvezetési agglomerációval. A hatékonyabb mûködés érdekében területileg nagyobb térségek egységes mûködtetése is szóba jöhet. A víziközmû programok gazdasági hatásainak elemzése keretében azt a gazdasági hatást kívánjuk számszerûsítve megállapítani, hogy a programok milyen nemzetgazdasági szintû elõnyökkel járnak mind a foglalkoztatási, mind a gyártói, illetve üzemeltetõi oldalon, valamint a tevékenységbõl adódó állami adóbevétel formájában A kiemelt mértékrendû beruházási összeggel ezt a horizontálisan tekintett hatást is figyelembe kell venni a programjaink megítélésénél. Budapest, 2006. május 16.

HÍRCSATORNA 5 A SZENNYVÍZMINÕSÉG SZEREPE A TISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIA KIVÁLASZTÁSÁBAN DR. JOBBÁGY ANDREA, BAKOS VINCE BME, Mezõgazdasági Kémiai Technológia Tanszék Bevezetés Szennyvízminõség alapján hosszú idõn keresztül alapvetõen kétféle szennyvizet különböztettünk meg: a kommunálist és az iparit. A kommunális szennyvíz gyakorlatilag kész tervezési paraméternek számított. Mindmáig ezt a technikát tükrözi a lakosegyenérték (LE) alkalmazása, amikor a becsatlakozó lélekszámból néhány matematikai mûvelettel elõállhat a tisztítandó szennyvíz mennyisége és minõsége. Számos tapasztalat, esetenként technológiai rejtély vagy egyértelmû kudarc támasztja alá az egységes kommunális szennyvíz fogalmának tarthatatlanságát. A vízárak növekedésével a lakossági vízfogyasztás összességében visszaesett. Ugyanakkor azonban ennek mértéke egyénenként, sõt területenként rendkívül különbözõen alakult, ami az utóbbi idõben elõállt igen nagy életszínvonalbeli, és kisebb mértékben a higiénés szokásokbeli különbségekkel magyarázható. A Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program (NKFP) által támogatott, Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében címû projekt keretében elvégzett felmérésünk szerint a tanulmányozott 30 telepbõl a becsatlakoztatott lakosság vízfogyasztása esetenként még a 60 l/fõ.d értéket sem érte el, míg maximumában a 140 l/fõ.d értéket is meghaladta (Jobbágy és Tardy, 2006). A felmérés és korábbi tapasztalataink szerint ugyanakkor a betöményedés mértéke korántsem számítható ki a vízfogyasztási arányokból. Ez részben abból fakad, hogy a lakossági szokásokban nem csupán a vízfogyasztás területén mutatkoznak eltérések. A friss szennyvíz minõségében elõálló különbségek tovább növekedhetnek a csatornarendszerben. A hálózat hosszától, a szennyvíz hõfokától, a nyomócsövek és a gravitációs csatornák arányától és a rendszer üzemeltetésétõl függõen a szervesanyag anaerob vagy aerob úton többékevésbé biodegradálódik, míg a nitrogén döntõrészben jelen marad. 2. A szennyvízminõség eltérései Az említett tényezõk következtében a tisztítandó szennyvíz minõsége helyszínrõl helyszínre jelentõs eltéréseket mutathat, amit a fentiek szerint elvégzett felmérés adataival szemléltetünk (ld. részletesen Tardy és Jobbágy, 2006 ill. Jobbágy és Kiss, 2006). Az 1. ábra tanúsága szerint a tisztítandó szennyvíz éves átlagos kémiai oxigénigény (KOI) értékei az igen széles, < 500 > 1700 mg/l tartományban helyezkednek el. db Telepek száma 14 12 10 8 6 4 2 0 alatt 500 500-800 800-1100 1. ábra. A felmért telepek befolyó KOI átlagos értékeinek alakulása. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy a szennyvíz azonos szervesanyag tartalmát még az esetleg megegyezõ KOI érték sem bizonyítja, hiszen az biológiailag különbözõképpen hozzáférhetõ komponensekbõl tevõdik össze. Ennek megfelelõen az egyre elterjedtebben alkalmazott matematikai szimulációs modellekben az összes KOI értéket a mikroorganizmusok metabolízis folyamataiba való bekapcsolhatóság szerinti frakciókra osztják fel, melyeket az eleveniszapos rendszerek tervezésére létrehozott ASM1 (Activated Sludge Model 1) alapmodell esetére az 1. táblázatban tûntettünk fel (Henze et al, 1987). Éppúgy, mint a teljes szervesanyag mennyiségbeli különbségek, a frakciók arányának eltérései is részben a kibocsátók közötti, részben pedig a csatorna-rendszerekbeli különbségekbõl fakadnak. A mikrobiális folyamatokra a legkedvezõbben az oldott, könnyen biodegradálható komponensek (S s ) használhatók fel. A nehezen biodegradálható anyagokat elõbb általában hidrolízis útján át kell alakítani, az inert anyagok pedig az adott iszapkor mellett biológiailag egyáltalán nem távolíthatók el a szennyvízbõl. Mindennek megfelelõen, a 1100-1400 1400-1700 1700 felett KOI (m g/l)

6 HÍRCSATORNA tisztíthatóság felmérése ill. a technológiai folyamatok megfelelõ megtervezése érdekében igen fontos a szervesanyag frakciók megoszlásának minél pontosabb ismerete, de legalábbis az oldott és szuszpendált szervesanyag arányának meghatározása. elõfordulhat. Annak tükrében, hogy az öt napos biokémiai oxigénigény a szervesanyag frakciók viszonylag nagy hányadát felölelheti, melyek egy része a technológiai körülmények között nem denitrifikálható, a helyzet még kedvezõtlenebbnek becsülhetõ. Komponens szám Szimbólum Definíció 1 S S Oldott, könnyen biodegradálható szervesanyag, mg KOI/l 2 S I Oldott, inert szervesanyag, mg KOI /l 3 X S Nehezen biodegradálható szervesanyag, mg KOI/l 4 X I Inert szervesanyag, mg KOI/l 5 S NH Ammónia nitrogén, mg N/l 6 S NS Oldott, biodegradálható szerves nitrogén, mg N/l 7 X NS Nehezen biodegradálható szerves nitrogén, mg N/l 8 S NO Nitrát nitrogén, mg N/l 9 X B,H Aktív heterotróf biomassza, mg KOI/l 10 X B,A Aktív autotróf biomassza, mg KOI/l 11 X D Biomassza stabilizációból származó sejttörmelék, mg KOI/l 12 S O Oldott oxigén, mg KOI/l 13 S ALK Alkalinitás, mol CaCO 3 /l 1. táblázat. Az ASM1 modellben használt komponensek A korszerû szennyvíztisztítási technológiákban a szervesanyag a lehetõ legnagyobb mértékben az un. tápanyag eltávolításra, azaz a tisztítandó szennyvíz nitrogén- és foszfortartalmának csökkentésére fordítódik. Erre a célra a nemzetközi gyakorlatban nagyszámú eljárás ismert, melyek egy-egy vagy akár több helyszínen is jól mûködnek. Különös óvatossággal kell azonban eljárni akkor, ha ezeket a külföldön jól bevált technológiákat hazai viszonyaink között kívánjuk alkalmazni vagy egyik hazai helyszínrõl egy másik helyszínre kívánjuk átvinni. A fentiekben említett felmérésbõl kapott adatokból összeállított 2. és 3. ábrák tanúsága szerint ugyanis a hazai szennyvizekben az ammónium tartalom többnyire igen jelentõsen meghaladja a nemzetközi modellezési gyakorlatban tipikusan alkalmazott 25-30 mg/l-es értéket és ezzel összhangban tapasztalataink szerint a tisztítandó szennyvizek ammónia tartalmát is. A hazai szennyvizek ammónia tartalma azonban nem csupán általában magasnak, hanem helyszínenként jelentõsen eltérõnek is mutatkozik, ami a BOI 5 /ammónium-n arány alapján becsült denitrifikálhatóságban is igen jelentõs különbségeket eredményez. A 3. ábra azt a tapasztalatot támasztja alá, hogy a tisztítandó szennyvizek gyakran jellemezhetõk szûkös szénforrással, ami a denitrifikációs technológiák kidolgozásánál különös figyelmet igényel, sõt kifejezett szervesanyag hiány is db Telepek száma Telepek száma db 12 10 8 6 4 2 0 30 alatt 0-50 3 50-70 70-90 3. ábra. A vizsgált telepek tisztítandó szennyvizének ammónia tartalma 14 12 10 8 6 4 2 0 4 alatt Súlyos szervesanyag hiány 4-6 Denitrifikáció korlátozott szénforrással 6-8 4. ábra. A vizsgált telepekre befolyó szennyvizek BOI5/ammónia-N aránya A biológiai nitrogéneltávolítás elérhetõ hatékonyságának megítélhetõségét nehezíti az, hogy a tisztítandó szennyvíz szerves nitrogén tartalmának mérése hazánkban egyáltalán nem elterjedt gyakorlat (ld. 2. táblázat). Mivel az összes befolyó nitrogén ammónium tartalma számos tényezõtõl, így megint csak a lakossági szokásoktól, a csatornarendszer sajátságaitól és a szennyvíz hõfokától is függ, bármilyen, mérésekkel nem megfelelõen megalapozott arány használata nagy hibát eredményezhet (Jobbágy és Kiss, 2006). A 2. táblázat adatai alapján feltûnõ az is, hogy sok helyen a szennyvíz hõmérsékletét sem mérik rendszeresen, pedig ez a tisztítási hatékonyságot, és ezen belül elsõsorban a nitrifikálhatóságot döntõen befolyásolja. 8-15 90-110 Hatékony denitrifikáció megfelelő mennyiségű szénforrással 15-20 110 felett 20 felett Súlyos nitrogén hiány NH 4 -N (mg/l) BOI 5 /NH 4 -N

HÍRCSATORNA 7 Mérések száma (db) a telepi befolyóban és elfolyóban Paraméter naponta hetente havonta negyedévente sosem Szennyvíz hõfok C 26 0 2 0 8 ph 8 9 19 0 0 KOI mg/l 8 9 19 0 0 BOI 5 mg/l 3 14 4 15 0 Összes lebegõanyag (LA) mg/l 3 11 16 6 0 TKN mg/l 2 0 0 3 31 NH4- + N mg/l 8 9 9 10 0 Nitrát-ion mg/l 5 12 6 13 0 Nitrit-ion mg/l 2 2 4 6 22 SZOE mg/l 0 10 10 16 0 ANA detergens mg/l 0 10 10 16 0 2. táblázat. A szennyvíz paraméterek vizsgálati gyakoriságának felmérési eredménye 3. A szennyvízminõség hatása a nitrogéneltávolítási technológia hatékonyságára A nitrifikáció és a denitrifikáció kulcskérdései A biológiai szennyvíztisztításban a nitrogéneltávolítás három lépésbõl tevõdik össze. A szerves nitrogén az ammonifikációban ammóniummá alakul át, a nitrifikációban az ammóniumból nitrát keletkezik, a denitrifikációban pedig a nitrátból nitrogén gáz áll elõ, ami kibuborékol a rendszerbõl. Egy nitrifikációt és elõdenitrifikációt tartalmazó rendszer sematikus rajzát a 4. ábrán tûntettük fel. A nitrifikációt autotróf, azaz a szaporodáshoz szerves szénforrást nem igénylõ mikroorganizmusok végzik, melyek fajlagos növekedési sebességét az (1) összefüggéssel fejezhetjük ki. Az ammónium mint szubsztrát mellett az oldott oxigén koncentráció hatásának különös figyelemmel kísérése azért szükséges, mivel a nitrifikálók K so2 értéke (átl. 0,75 mg/l) többszörösen meghaladja a szerves szénforrást felhasználó heterotróf baktériumokét (0,1 0,25 mg/l). µ = µ A Amax K NH 4 N + NH N K snh 4 N 4 so2 DO + DO (1) Ahol: µ A a nitrifikáló mikroorganizmusok fajlagos növekedési sebessége (1/d), µ Amax a nitrifikáló mikroorganizmusok maximális fajlagos növekedési sebessége (1/d), NH 4 -N ammónium-n koncentráció a mikroorganizmusok környezetében (mg/l), DO oldott oxigén koncentráció (mg/l), K snh4-n az ammónium-n-re vonatkoztatott féltelítési állandó (mg/l), K so2 az oldott oxigénre vonatkoztatott féltelítési állandó (mg/l). 4. ábra. Elõdenitrifikációs eleveniszapos nitrogéneltávolító rendszer sémája A nitrifikáló mikroorganizmusok maximális fajlagos növekedési sebessége jelentõsen alatta marad a heterotróf (szerves szénforrást felhasználó) baktériumokra jellemzõ értéknek, és az 5. ábra szerint erõteljesen hõfokfüggõ, így pl. 20 C-ról 10 C-ra csökkenõ hõmérsékletnél közel harmadára csökken (Grady et al, 1999). Ennek következtében áll elõ az a (2) öszszefüggéssel indokolható helyzet, hogy a nitrifikáció hatékonyságának fenntartása érdekében egyébként gyakorlatilag változatlan körülmények között a hõfok csökkenésével egyre növekvõ aerob iszapkor (SRT; Solids Retention Time) beállítása válik szükségessé. Autotrófok maximális fajlagos szaporodási sebessége (1/d) 1.8 1.6 1.4 1.2 1.0 0.8 0.6 0.4 0.2 0.0 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 Ahol: SRT aerob SRT aerob Hőfok ( C) 5. ábra. A nitrifikáló mikroorganizmusok fajlagos szaporodási sebességének hõfokfüggése (US EPA, 1975) Vaerob xaerob = = iszapelvétel (2) az aerob iszapkor (d), Vaerob a levegõztetett reaktortérfogat (m 3 ), xaerob a biomassza koncentráció a levegõztetett reaktorban (kg/m 3 ), µ A a nitrifikáló mikroorganizmusok fajlagos szaporodási sebessége (1/d). 1 µ A

8 HÍRCSATORNA Fontos megjegyezni azt, hogy a nitrifikáló mikroorganizmusok nagyon érzékenyek a különbözõ vegyszerek jelenlétére. A 3. táblázatban szemléltetésképpen néhány vegyület 75%-os inhibíciót eredményezõ koncentrációját tûntettük fel, ami azt jelenti, hogy a nitrifikálók környezetében ezen koncentráció értékek elõállása esetén a fajlagos szaporodási sebesség a negyedére csökken, miáltal a változatlan hatékonyság csak négyszeresre növelt iszapkor mellett tartható fenn. A toxikus jellegû anyagokra való különleges érzékenység az oka annak, hogy pl. vegyipari szennyvizek nitrifikációja csak magas iszapkor értékek mellett történhet meg, vagy ipari szennyezõdés kommunális telepre való bejutása nyomán a nitrifikáció hatékonysága jelentõsen visszaeshet. A 3. táblázat alapján szembetûnõ az, hogy a különbözõ kénvegyületek erõteljesen gátolják a nitrifikációt. Gátló vegyület 75%-os inhibíciót eredményezõ koncentráció (mg/l) Allil-alkohol 19.5 Etanol 2400 Kloroform 18 2,4-Dinitrofenol 460 Hidrazin 58 Fenol 5.6 Ditio-oxamid 1.1 Benztiazol-diszulfid 38 Széndiszulfid 35 Allil-izotiocianát 1.9 Metil-izotiocianát 0.8 Na-metil-ditio-karbamát 0.9 Tio-acetamid 0.53 Tio-szemikarbazid 0.18 Tio-karbamid 0.076(!) 3. táblázat. Nitrifikáció gátlása szerves anyagokkal A denitrifikációt un. fakultativan aerob mikroorganizmusok végzik, melyek enzimrendszerüket oxigén távollétében nitrát nitrogén gázzá alakítására módosítják. Oxigén jelenléte a denitrifikációt részben metabolikusan részben kinetikailag gátolja (Jobbágy et al. 2000a; Plósz et al., 2003). A metabolikus gátlás abból fakad, hogy ugyanazon mennyiségû szerves anyag oxigénnel való felhasználása a mikroorganizmusok számára több energiát szolgáltat, mint nitráttal való eliminálása. A kinetikai gátlás pedig annak tulajdonítható, hogy oldott oxigén jelenléte akadályozza az enzimrendszer denitrifikációra való átalakítását. A nitrát nitrogén gázzá alakítása megfelelõ mennyiségû és minõségû szénforrást igényel. A 2. pontban tárgyaltak tanúsága szerint ebben a tekintetben a hazai szennyvizek összetétele sokesetben kedvezõtlennek minõsíthetõ. 3.2. A reaktortagolás hatásai A tagolt reaktorok közül az iszap ülepedésére gyakorolt, szemmel láthatóan kedvezõ hatás miatt az un. szelektorok alkalmazása a legismertebb, amivel korábban részletesen foglalkoztunk (Jobbágy et al, 1999, Jobbágy és Kiss 2006). A reaktortagolás azonban a tisztítási hatékonyságot a szennyezõanyagok tekintetében is kedvezõen befolyásolja, aminek alapja a koncentráció gradiens létrehozása. Amennyiben a tisztítási feladatot kevert reaktorban vagy párhuzamosan kapcsolt medencékben kívánjuk megoldani, akkor gyakorlatilag a bioreaktor minden pontján ugyanaz az elfolyó koncentráció uralkodik. A reaktortagolás a medencék sorba kapcsolását ill. falakkal való olyan elválasztását jelenti, ahol az elfolyó koncentráció csak az utolsó egységben áll elõ. Az (1) és (2) összefüggések tanúsága szerint a tagolt reaktorok létrehozása kinetikailag feltétlenül elõnyösebb, mivel az alacsony elfolyó szubsztrát, nitrifikálók esetében az ammónium koncentráció a mikroorganizmusok növekedését visszafogja, limitálja. A 6. ábrán azt szemléltettük, hogy a szennyvízminõség és a tisztítási cél a hõmérséklet függvényében nagymértékben befolyásolhatja az alkalmazandó nitrifikációs térfogat nagyságát (Jobbágy és Kiss, 2006). Egyértelmûen megmutatkozik ugyanakkor az is, hogy 24 C-tól 12 C-ig a térfogatigény minden vizsgált esetben több mint kétszeresére nõ. A szennyvízminõség és a tisztítási cél reaktortagolással elérhetõ hatékonyságnövelésre gyakorolt hatását szemléltettük a 7. ábrán (Jobbágy és Kiss, 2006). Az (1) és (2) összefüggésnek megfelelõen az alacsony elérendõ elfolyó ammónium koncentráció mellett tapasztalható a legnagyobb eltérés a tagolt és a tagolatlan nitrifikációs tér nagyságában. Az adott példában a tisztított szennyvíz 1 mg/l-es NH 4 -N koncentrációjának eléréséhez szükséges levegõztetett reaktortér egyetlen fal beépítésével 50%-kal csökkenthetõnek mutatkozik, mely arány a 6. ábra szerint a hõfok csökkenésével tovább nõhet. Ez másrészrõl azt is jelenti, hogy egy adott feltételek mellett üzemelõ, meglévõ rendszer- 6. ábra. A szennyvízminõség, az ammónium határérték és a hõfok hatása a nitrifikációs térfogatra kevert reaktor alkalmazása esetén

HÍRCSATORNA 9 ben a reaktortagolás a tisztított szennyvíz minõségének egyértelmû javulását eredményezi. Ugyanakkor viszonylag kis terhelés és 5 mg/l-es elfolyó ammónium koncentráció mellett a reaktortagolásnak gyakorlatilag nem mutatkozik hatása. Kiemelendõ az, hogy a kis összes nitrogén határértékek mellett az elfolyó ammónium koncentráció lehetõség szerinti leszorítása mindenképpen kívánatos, mivel ezáltal enyhíthetõ a denitrifikációra nehezedõ nyomás. 7. ábra. A reaktortagolás hatása a megadott elfolyó NH4-N koncentráció eléréséhez szükséges levegõztetett térfogat nagyságára, 18 C-on, DO=2 mg/l mellett A 2. pontban bemutatott felmérési eredmények azt tükrözik, hogy a denitrifikációt sok esetben szûkösen elérhetõ szénforrás mellett kell végrehajtani. Ilyen körülmények között a bioreaktor elrendezés kialakításának különösen nagy jelentõsége van a tisztított szennyvíz nitrogén tartalmának költségkímélõ csökkentésében. Erre nyújt hatékony megoldást a Dunántúli Regionális Vízmû Rt. kutatási együttmûködésünkkel kidolgozott, szabadalmi oltalommal rendelkezõ eljárása ( Eljárás és berendezés szennyvíztisztításra, különösen az össznitrogénre nézve karbonszegény szennyvízhez.) A tématerületen végzett, kiterjedt kutatásaink azt támasztották alá, hogy az anoxikus reaktorok tagolása is a szennyvízminõség függvényében növelheti a denitrifikáció hatékonyságát. Szakaszos üzemû laboratóriumi összehasonlító kísérletekben vizsgáltuk a felületrõl történõ oxigén beoldódás hatását a nyitott denitrifikációs medencékben (Jobbágy et al., 2000a; Plósz et al., 2003). Az eredmények egyértelmûen mutatták azt, hogy szénforrás feleslegben a nyitott és a lezárt denitrifikációs medencék hatékonysága között gyakorlatilag nincs különbség (ld. 8. ábra). Amint azonban szénforrás hiány áll elõ, a metabolízis és ez által a beoldódó oxigén fogyasztásának sebessége lelassul, az oldott oxigén szint megemelkedik, és ez a 3.1. fejezetben tárgyaltak szerint gátlólag hat a denitrifikációra. Folytonos üzemû rendszerekben a kevert reaktorbeli kis szubsztrátkoncentráció mellett lassú metabolízis áll elõ, ami lehetõvé teszi az oldott oxigén szint megnövekedését. Ennek megfelelõen, a 9. ábra szerint, korlátozottan elérhetõ szénforrás mellett feltétlenül elõnyös az anoxikus reaktor tagolása, mivel így legalább az elsõ medencékben kis oldott oxigén szint állhat elõ a nagy biodegradációs sebesség következtében. A bemutatott példában ez által az adott, korlátozottan hozzáférhetõ szénforrás tartományban, egyetlen elválasztó fal beépítésével közel felére csökkenthetõ le az anoxikus tér nagysága. Természetesen minden körülmények között súlyt kell helyezni arra, hogy a denitrifikáló medencébe való levegõ bekeverést a lehetõ legnagyobb mértékben elkerüljük (Jobbágy és Kiss, 2006). 8. ábra. A denitrifikációs sebesség és az oldott oxigén szint összefüggése

10 HÍRCSATORNA 1.0 0.8 0.6 0.4 C-forrás hiány Korlátozott mennyiségû C-forrás C-forrás hiány felesleg azt mutatják, hogy 14 C-on az elõülepítés vegyszeres intenzifikálásával ugyanazt az eredményt érhetjük el mint 20 C-on vegyszeradagolás nélkül, azaz az egyébként megépítendõ reaktortérfogat közel felét megtakaríthatjuk. Természetesen az elérhetõ eredmény az alkalmazott ülepítõ hatékonyságától is nagymértékben függ, a számítások során az un. Sedipak lamellás elõülepítõre és Densadeg vegyszeres elõülepítõre megadott jellemzõket vettük alapul. 0.2 Nyitott - tagolatlan Nyitott - tagolt Zárt - tagolatlan 0.0 0 100 200 300 400 500 600 Kezdeti S S koncentráció, mg l -1 9. ábra. A denitrifikáló tér tagolásának hatása a megépítendõ reaktor térfogatára 3.3. Az elõülepítés hatékonyság-növelésének hatásai Az iszapkor nagyságát a reaktortérfogaton és a biodegradációt végzõ mikroorganizmusok koncentrációján kívül az iszapelvétel üteme is jelentõsen befolyásolja. Amennyiben a rendszerbe elõülepítést iktatunk be, ennek hatékonyságától függõ mértékben csökkenthetõ az eleveniszapos egységbõl eltávolítandó iszap mennyisége, miáltal (2) összefüggés értelmében növelhetõ az iszapkor. Máshogy fogalmazva ez azt jelenti, hogy adott iszapkoncentráció mellett csökken a ballasztanyag hányad és ezáltal növekszik az aktív mikroorganizmusok részaránya. Az alapelvbõl következõen, adott elfolyó követelmény mellett az elõülepítéssel ill. annak intenzifikálásával elérhetõ nitrifikációs hatékonyságnövelés vagy reaktortérfogat megtakarítás természetesen nagymértékben függ a szennyvíz összetételétõl és hõfokától, amit a 10. ábrán szemléltetünk. A feltüntetett, 5 mg/l elfolyó ammónium-n koncentráció eléréséhez szükséges levegõztetett reaktor térfogatokat adott összes befolyó KOI érték mellett, különbözõ frakció arányokkal számítottuk ki. Kiemelendõ az, hogy a választott eltérések gyakorlati tapasztalatainkat tekintve nem is mondhatók túlságosan nagynak. Ennek ellenére a matematikai szimulációs modellezés eredményei különösen a nyers szennyvíz közvetlen felhasználása esetében, azaz elõülepítés alkalmazása nélkül egyértelmûen nagyobb nitrifikációs reaktorigényt mutatnak a nagyobb inert hányadot tartalmazó szennyvíz tisztítására. A meghatározott tisztítási cél eléréséhez a legkisebb reaktortérfogatot mindkét hõfokon a vegyszeradagolással intenzifikált elõülepítéssel kell alkalmazni. A különbözõ technológiai megoldások között 14 C-on jóval nagyobbak az eltérések, mint 20 C-on. A szimulációs eredmények az adott példában 10. ábra.a szennyvízminõség és a hõfok hatása az elõülepítés intenzifikálásával elérhetõ nitrifikációs reaktortérfogat megtakarításra (5 mg/l elfolyó NH4-N) Amennyiben az eltávolítandó nitráthoz képest szûkös a denitrifikáláshoz szükséges szénforrás mennyisége, a vegyszeradagolással történõ intenzifikálás hátránya lehet az egyébként felhasználható szervesanyag kicsapása. Az NKFP által támogatott Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében címû projekt keretében a BME Vizi Közmû és Környezetmérnöki Tanszékével, a Szegedi Egyetem Kolloidkémiai Tanszékével és a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt.-vel közösen tanulmányoztuk ezt a kérdést különbözõ szakaszos és folytonos üzemû modellkísérletekben. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a tisztítandó szennyvíz minõsége jelentõsen befolyásolja az elérhetõ hatékonyságnövelést és a vegyszeres elõülepítéssel eltávolítható denitrifikálható szervesanyag mennyiségét. Ezért feltétlenül szükségesnek mutatkozik az, hogy az eljárás bevezetését megelõzõen az alkalmazás elõnyei és esetleges hátrányai megfelelõen elvégzett modellkísérletekben kerüljenek meghatározásra. 4. Együttes biológiai nitrogén- és foszforeltávolítás A biológiai foszforeltávolítás technológiája alatt olyan rendszer létrehozását értjük, amelyben egy ilyen igénnyel fel nem lépõ rendszerhez képest un. többlet foszfor eltávolítás ( excess phosphorus removal ) történik. Ez

HÍRCSATORNA 11 úgy áll elõ, hogy olyan foszfort akkumuláló mikroorganizmusokat (PAO-Phosphorus Accumulating Organism) szaporítunk el, amelyek jelenlétében az eleveniszap szárazanyagának átlagosan 1-2%-os foszfortartalma akár 4-7%-ra is növekedhet. A biológiai többlet foszfor eltávolítás mechanizmusát a 11. ábrán szemléltetjük. [PO 4 3- ] Oldott, biodegradálható szubsztrátok Anaerob fermentációra képes mikroorganizmus Acetát, ill. egyéb fermentációs termékek PAO Anaerob szakasz Foszfát PHA O 2 PHA CO 2 + H 2 O Többletfoszfát Aerob szakasz PAO PAO aerob medencékben felvesszük a foszfátprofilt, aminek a 11. ábrán vázolt jelleget kell tükröznie. Nitrát jelenlétében visszaszorul a fermentatív mikroorganizmusok tevékenysége ill. az esetlegesen keletkezõ szerves illósavak denitrifikációjára fordítódnak, ezért anoxikus körülmények között a biológiai többletfoszfor eltávolítás gátolt. Mindennek megfelelõen a szennyvíz minõségétõl és a tisztítási céltól függõen számos olyan eljárás ismert, ami lehetõvé teszi a biológiai nitrogén- és foszforeltávolítás egyidejû megvalósítását (Jobbágy et al, 1996a). A 12. ábrán példaképpen feltûntetett UCT (University of Cape Town) eljárásban a nitráteltávolítás céljából visszavezetett nitrifikált szuszpenziót és a recirkuláltatott iszapot egyaránt az anoxikus medencébe táplálják be denitrifikáció céljából annak érdekében, hogy az anaerob reaktorba nitrát lehetõleg ne jusson. PAO-eltávolítás 11. ábra. biológiai többlet foszfor eltávolítás mechanizmusa Ennek megfelelõen a többlet foszfor eltávolítási technológia kulcseleme az anaerob és aerob terek váltakozása (Jobbágy et al. 1996a). Az anaerob térben fermentációra képes mikroorganizmusok állítják elõ a PAO-k számára megfelelõ szénforrásokat, döntõen az ecetsavat a szennyvíz erre alkalmas szervesanyagaiból. Ezeket a PAO-k még az anerob térben felveszik és polihidroxi-alkanoátok (PHA), elsõsorban polihidroxi-butirát formájában raktározzák. Ehhez a folyamathoz az energiát a raktározott foszfát mozgósításával, a kötés felszakításával nyerik. Ezért anaerob körülmények között a PAO-kban lévõ többlet foszfor több-kevesebb hányada visszajut a szennyvízbe. A korábbiakban a Délpesti Szennyvíztisztító Telep hatékonyságnövelése érdekében Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. támogatásával végzett kísérleteink során felállított anyagmérlegek azt mutatták, hogy az anaerob iszapkezelõ egységekben, a sûrítõben és a rothasztóban gyakorlatilag a teljes többletként felvett foszfor visszajutott a csurgalékvízbe, ahonnan azt ilyenformán töményítve lehetett vegyszeresen kicsapni (Jobbágy et al., 1996b, Jobbágy et al., 2000b). Aerob körülmények között a raktározott tápanyag (PHA) többlet foszfor felvétel mellett használódik fel. Elterjedt gyakorlat az, hogy a még mindig megmaradó, a felhasználható szénforrás mennyiségétõl függõen többnyire még viszonylag nagy koncentrációjú foszfátot vegyszeresen távolítják el, sok esetben un. szimultán kicsapással. Egy telepen a biológiai többlet foszfor eltávolítás lejátszódásáról mindezeknek megfelelõen a legbiztosabban úgy gyõzõdhetünk meg, hogy az anaerob és 12. ábra. A biológiai nitrogén- és foszforeltávolításra szolgáló UCT eljárás Egyértelmûen megállapítható az, hogy a hatékony biológiai nitrogén- és foszforeltávolítást egyaránt megcélzó technológiák az anaerob iszapkezelés során visszavezetett foszfát megfelelõ visszatartása mellett feltétlenül jól mûködhetnek akkor, ha a denitrifikálandó nitráthoz és az eltávolítandó foszfáthoz képest a hozzáférhetõ szénforrás feleslegben van. Az NKFP projekt keretében a Dunántúli Regionális Vízmû Rt.-vel együttmûködésben helyszíni összehasonlító modellkísérletet végeztünk el annak tanulmányozása érdekében, hogy milyen hatékonyság érhetõ el ebben a tekintetben a hazai körülmények között gyakran elõforduló szûkös szénforrás mellett (ld. 2. pont). Az alkalmazott kísérleti elrendezéseket a 13. ábrán tûntettük fel. 13. ábra. A kísérleti rendszerek elrendezési vázlata

12 HÍRCSATORNA Mindkét kísérleti rendszerben három kevert és egy levegõztetett reaktort üzemeltettünk egyidejûleg. A térfogatokat a meglévõ telepi rendszer kialakításának ill. átkonfigurálhatóságának megfelelõen állítottuk be. A kísérlet elsõ szakaszában azt céloztuk meg, hogy az A rendszerben a szennyvíz betáplálási helyéül szolgáló reaktort lehetõség szerint anaerob módon üzemeltessük. Ennek megfelelõen a 13. ábrán elsõként feltûntetett egység az iszap nitrát tartalmának lecsökkentését szolgálta, a levegõztetett reaktorból visszavezetett nitrát-recirkulációt pedig a harmadik reaktorba tápláltuk be. A B rendszerben az A technológia egy olyan lehetséges, költségkímélõ átalakítását modelleztük, amiben a szennyvíz szénforrását a lehetõ legnagyobb mértékben denitrifikációra fordítjuk. Ebben a kapcsolásban az iszaprecirkulációt közvetlenül, a nitrát-recirkulációt pedig a 13. ábrán elsõként feltûntetett szabadalmi eljárásban, a kiemelt jelentõségû egységen keresztül vezettük a szennyvizet fogadó, ez esetben nem anaerob hanem anoxikus reaktorba. A közvetlenül felhasznált homokfogóból elfolyó telepi nyers szennyvíz térfogatáramát mindvégig 0,94 l/h, az iszap-recirkulációét kezdetben 0,56 l/h a nitrátrecirkulációét pedig 3,0 l/h értéken tartottuk. A kísérlet 21. napján az A rendszerben a nitrát-recirkulációt a harmadik reaktorból áthelyeztük a második, eredetileg anaerob reaktorba. A 25. napon mindkét rendszerben megnöveltük az iszap- és a nitrát-recirkuláció nagyságát (1,25 ill. 4,65 l/h-ra), a 34. naptól kezdve pedig pótszénforrásként nátrium-acetát adagolását indítottuk meg, aminek mértékét a 38. napon megnöveltük. A 14. ábrán a kísérleti rendszerekre táplált szennyvíz jellemzõ koncentráció értékeit tûntettük fel. Szembetûnõ az, hogy az oldott KOI általában mindössze harmada-negyede volt az összes KOI értékének. Ugyanakkor a tisztítandó szennyvíz ammónium tartalma esetenként még a 70 mg/l-t is meghaladta. Ugyancsak nagynak, átlagosan 15 mg P/l-nek adódott a tisztítandó szennyvíz orto-foszfát koncentrációja, amiben a kiugró értékek feltételezhetõen a csurgalékvízbõl származhatnak. Nitrát-N (mg l -1 ) 40 35 30 25 20 15 10 15. ábra. Az elfolyó NO 3 -N koncentráció alakulása a kísérlet során A tisztított szennyvíz nitrát koncentrációjának alakulását a 15. ábrán tüntettük fel. Egyértelmûen megmutatkozik az, hogy az eredeti A elrendezés mellett, azaz a biológiai többlet foszfor eltávolítást megcélozva, a nitrát eltávolítási kapacitás jóval kisebb, mint abban az esetben, ha a szennyvíz szûkösen rendelkezésre álló szénforrását a lehetõ legnagyobb mértékben denitrifikálásra fordítjuk. Ez a tény több oldalról is igazolást nyert, egyrészt a kétféleképpen kialakított rendszer egyidejû üzemeltetésével, másrészt pedig akkor, amikor az A rendszer anaerob rektorának anoxikussá tételével a többlet foszfor eltávolításra kedvezõtlen feltételeket teremtettünk. Az, hogy a megnövelt mértékû nitrát visszavezetéssel az eltávolítás hatékonysága jelentõsen nem növekedett, szintén arra utal, hogy a szennyvíz hozzáférhetõ szénforrása limitálja a biológiai nitrogén- és foszforeltávolítás elérhetõ mértékét. Ezt a kísérleti eredményt végül az is alátámasztja, hogy acetát pótszénforrás adagolásával ill. az adagolás mértékének növelésével a nitráteltávolítás hatékonysága egyértelmûen növekedett. A kísérleti rendszerekre befolyó és az onnan elfolyó orto-foszfát koncentráció nagyságát a 16. ábrán szemléltettjük. 40 35 5 "A" anaerob reaktor anoxikussá alakítása A Elfolyó B Elfolyó "A" anaerob reaktor anoxikussá alakítása Megnövelt QRec és QNitRec 0 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 Kísérleti nap Megnövelt QRec és QNitRec Acetát adagolás kezdete Acetát adagolás kezdete Acetát adagolás növelés Acetát adagolás növelés KOI (mg l -1 ) Ortofoszfát (mg l -1 ) 30 25 20 15 Befolyó A Elfolyó B Elfolyó 10 5 Kísérleti nap 14. ábra. A befolyó szennyvíz paramétereinek alakulása a kísérlet során 0 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 Kísérleti nap 16. ábra. A befolyó és az elfolyó PO 4 3- értékek alakulása a kísérlet során

HÍRCSATORNA 13 Szembetûnõ az, hogy a tisztított szennyvizek ortofoszfát koncentrációjában számottevõ eltérés csupán akkor mutatkozott, amikor a kísérlet elsõ idõszakában az A rendszer szennyvízbetáplálás helyéül szolgáló reaktorát a nitrát lehetõség szerinti kizárásával mûködtettük. Az így eltávolítható, B rendszerhez viszonyított többlet foszfor mennyisége és egyben a tisztított szennyvíz koncentrációja is átlagosan 5 mg/l-nek adódott. Az adott telepen ezzel az eredménnyel összhangban a határérték eléréséhez vegyszeradagolásra van szükség. Az anaerob reaktor anoxikussá alakításával az A rendszer foszfor eltávolítási hatékonysága is visszaesett. A 15. és a 16. ábrák adatainak összevetésével az állapítható meg, hogy acetát pótszénforrás adagolásával a nitrát és a foszfát eltávolítási hatékonysága egyidejûleg volt növelhetõ, ami ismételten alátámasztja a különbözõ technológiák alkalmazhatóságának ill. hatékonyságának szennyvízminõségtõl való függését. Összefoglalás A lakossági vízfogyasztási szokások és a csatornahálózat jellemzõinek eltérései miatt a kommunális szennyvíztisztító telepekre érkezõ szennyvíz minõsége helyszínenként jelentõs különbségeket mutathat. Ennek következtében a technológia kialakítását ill. az intenzifikálást megelõzõen részletesen tájékozódni kell a tisztítandó szennyvíz minõségérõl. A korszerû tervezési eljárásokban matematikai szimulációs modelleket használnak fel, ahol a gyûjtõparaméterekben, így a KOI-ban megadott szervesanyag tartalmon belül elkülönítik a különbözõképpen biodegradálható ill. az adott körülmények között biológiailag nem hozzáférhetõ frakciókat. A hazai szennyvizek jelentõs hányadára jellemzõ a magas nitrogén és ezen belül ammónia és a denitrifikálandó nitráthoz képest szûkösen hozzáférhetõ szénforrás mennyisége. A kommunális szennyvizekben elõfordulható ipari eredetû szennyezõdések jelentõsen gátolhatják a nitrifikációt. A nitrifikáció költségkímélõ hatékonyság-növeléséhez az iszapülepedést javító szelektorok alkalmazása mellett az aerob reaktorok tagolása és az elõülepítés intenzifikálása vezethet. A megtakarítható térfogat nagysága azonban nagymértékben függ az elérendõ elfolyó koncentrációtól és a tisztítandó szennyvíz minõségétõl. A szûkös szénforrás mellett történõ hatékony denitrifikálás esélyét ill. a megtakarítható anoxikus térfogat nagyságát a medence tagolása jelentõsen növelheti. Amennyiben a szennyvíz szénforrása a denitrifikáció igényéhez képest csak szûkösen áll rendelkezésre, a nitráteltávolítás hatékonysága a biológiai többlet foszfor eltávolítás érdekében kialakított anaerob reaktor anoxikussá tételével növelhetõ. Általában az állapítható meg, hogy a szennyvíztisztítási technológiát a tisztítandó szennyvíz és a tisztítási cél által kijelölt feladathoz esetenként egyedileg kell kialakítani. A külföldön vagy más hazai helyszínen sikeresnek bizonyult eljárásokat ezért csak megfelelõ adaptációs vizsgálat után lehet a siker esélyével egy új helyszínre átültetni. Hivatkozások jegyzéke: Grady Jr, C.P.L., Daigger, G. T., Lim, H.C. (1999): Biological Wastewater Treatment, Marcel Dekker Inc., New York, Basel, Hong Kong. Henze, M., Grady Jr, C.P.L., Gujer, W., Marais, G. v. R., Matsuo, T. (1987): A general model for single-sludge wastewater treatment systems, Water Research, 21, p. 505-515. Jobbágy, A., Bagyinszki, Gy., Farkas, F., Morsányi, G. (1996a): Az intenzív biológiai nitrogén- és foszforeltávolítást célzó reaktorelrendezések, Csatornamû Információ, /1/, 4-13. Jobbágy, A., Simon, J., Bagyinszki, Gy., Farkas, F., Oszoly, T., Morsányi, G. (1996b): A Délpesti Szennyvíztisztító Telep bioreaktorainak, foszforeltávolításának intenzifikálása, Csatornamû Információ, /2/, 16-25. Jobbágy, A., Garai, Gy., Farkas, F., Sevella, B., Oszoly, T. (1999): Enhanced nitrogen removal at the Northpest Wastewater Treatment Plant, 8th IAWQ Conference on Design, Operation and Economics of Large Wastewater Treatment Plants, Budapest, Hungary, September 6-9. ( Proc. p. 255-262). Jobbágy, A., Simon, J., Plósz, B. (2000a): The impact of oxygen penetration on the estimation of denitrification rates in anoxic processes, Water Research, 34, (9), p. 2606-2609. Jobbágy, A., Literáthy, B., Farkas, F., Garai, Gy., Kovács, Gy. (2000b): Evolution of the Southpest Wastewater Treatment Plant, Water Science and Technology, 41, (9), p. 7-14. Plósz, B. Gy., Jobbágy. A., Grady Jr., C.P.L. (2003): Factors influencing deterioration of denitrification by oxygen entering an anoxic reactor through the surface, Water Research, 37, (4 ), p. 853-863. Jobbágy, A. és Kiss, B. (2006): A biológiai nitrogén eltávolítás problémái és lehetõségei, Vízmû Panoráma, 14, (1), p.7-11. Tardy, G. és Jobbágy, A. (2006):A hazai kommunális szennyvizek minõségének és tisztíthatóságának jellegzetességei, Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyûlése, július 5-6., közlésre elfogadva. Tomlinson, T.G. (1966): Inhibition of nitrification in the activated sludge process of sewage disposal, Journal of Applied Bacteriology, 29, p. 266-291.

14 HÍRCSATORNA U.S. Environmental Protection Agency (USEPA) (1975): Process design manual for nitrogen control, Technology transfer. Washington, D.C., USEPA. Köszönetnyilvánítás A cikk a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség és az ATV-DVWK német-magyar elõadóülésén, 2005. május 30-án elhangzott, azonos címû elõadás rövidített anyagát tartalmazza. A bemutatott eredmények az NKFP 3A- 0042/2002. sz. Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében c. projekt, az OTKA T037893 sz. Biokémiai folyamatok populációdinamikai hatásai az eleveniszapos szennyvíztisztításban c. projekt, a Magyar Amerikai Tudományos Alap által támogatott Eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek bioreaktor elrendezésének optimálása c. projekt és a BME által támogatott kutatások keretében születtek. Szerzõk köszönetüket fejezik ki Simon Józsefnek, Tardy Gábornak, Literáthy Bálintnak és Dr. Plósz Benedeknek a kísérletekben és a szimulációs számításokban való részvételért, valamint a Dunántúli Regionális Vízmû Rt. és a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. munkatársainak a folytonos üzemû, helyszíni modellkísérletekben való értékes segítségért. PANNON-VÍZ Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566 SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése, CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

HÍRCSATORNA 15 ÉS AKKOR MIT CSINÁLJUNK AZ ÉLELMISZERHULLADÉKOKKAL? (Hulladékfogadó és feldolgozó állomás a Dél-pesti szennyvíztisztítótelepen) 1. rész HÓDI JÁNOS, BODA JÁNOS Mélyépterv Komplex Mérnöki Rt. 1. Elõzmények A 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról, majd az azt követõ 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl, valamint Európai Uniós csatlakozásunk teljesen átrendezte a hulladékok gyûjtését, hasznosítását, ártalmatlanítását. Elõre tudható volt, hogy az éttermekbõl, nagykonyhákból származó ételmaradékok (moslékok) az EU elõírásai szerint az állatokkal nem etethetõk meg. Az egyéb helyekrõl (konyhai zsírfogókból, stb.) származó zsírszerû hulladékok fogadása, kezelése is csak részben volt megoldott. Történtek a kérdés kezelésére országos szinten is próbálkozások, de ezeket a szakma nem fogadta kitörõ lelkesedéssel! A negatív visszhangra történt egyik reakciót röviden a következõkben foglaljuk össze. A klasszikus sertéspestis és az afrikai sertéspestis elleni védekezésrõl szóló 75/2002.(VIII.16.) FVM rendelet 28. megtiltotta az élelmiszerhulladékok, emberi fogyasztásra szánt állatokkal való feletetését. Az FVM Állategészségügyi és Élelmiszer ellenõrzési Fõosztálya az élelmiszerhulladékok ártalmatlanítására a 10.422/1/2002. sz körlevele mellékleteként, Ajánlást adott ki az élelmiszerhulladékok gyûjtésére, felhasználási lehetõségeire és az ártalmatlanítás lehetséges módjaira. Az ajánlás több esetben is ezeknek a szennyvízcsatorna hálózatba való juttatására ad megoldást, többek között a szikkasztási mûvelet utáni maradék folyadék, valamint az élelmiszer maradéknak õrlõn történõ ledarálását követõ a csatornába vezetéssel. A Magyar Víziközmû Szövetség (MaVíz) az ajánlással nem értett egyet, és kérte, hogy az ajánlások sorából, a csatornahálózatokba való juttatás lehetõségeit töröljék. A MaVíz többször is kifejtette azon álláspontját, hogy a magyar szennyvízelvezetõ és -tisztító rendszerek,, illetve a jogszabályi környezet nem teszi lehetõvé az élelmiszerhulladékok darálás utáni bejuttatását a csatornahálózatba az alábbi indokok alapján. a) A csatornahálózatok alapvetõ feladata nem a darabos hulladékok, hanem a használt, illetve a szennyezett vizek elvezetése. b) A csatornahálózatba juttatható szennyezõdések fajtáját, annak koncentrációját, és határértékeit, az EU-komform szabályozás (204/2001.(X.26.) Kormány rendelet) rögzíti, melyek betartása minden szennyvízkibocsátóra kötelezõ. c) A csatornahálózatba juttatható szennyezõ anyagokra vonatkozó további szabályozás a technológiai határérték rendszer, (9/2002. (III.22.) KöM- KöViM együttes rendelet) mely az elérhetõ legjobb technológia elvén alapul (BAT). d) A 98/2001.(VI.15.) Kormány rendelet szerint az élelmiszerhulladékok EWC kódja: 20.01.08, amely hulladékkal kapcsolatos minden kezelési tevékenység engedély köteles. A MaVíz a szakirodalmi kutatások alapján úgy látta, hogy a németországi adatok, tapasztalatok, vélemények hitelesnek tekinthetõk a magyarországi viszonyokra is, ezért azt javasolta, hogy az élelmiszerhulladékoknak a csatornahálózatba való juttatását töröljék az Ajánlásból. Az élelmiszerhulladékok csatornahálózatba darálásának számos bizonyítottan káros hatása van a szennyvízelvezetõ közmûvekre és a környezetre is, melyek közül néhányat az alábbiakban sorolunk fel: a hulladékok zsír és olajtartalma a csatorna belsõ falán lerakódva keresztmetszet szûkülést, végsõ esetben dugulást, illetve szennyvízkiöntéseket okozhat, a szennyvízbe kerülõ ülepedõ anyagok (darálás következtében) szintén lerakódásokat, dugulásokat okozhatnak, a nagymennyiségû szervesanyag lebomlása már a csatornában elkezdõdik a kénhidrogént is tartalmazó gázok fejlõdésével, melyek a légtérbe kerülve bûzzel terhelik a környezetet, a szervesanyag bomlása során keletkezõ kénes sav és kénsav betonkorróziót okoz, csökkentve a csatornák élettartamát, az élelmiszerhulladékok csatornahálózatba juttatása kedvezõ feltételeket biztosít a rovarok és rágcsálók populációi számára, mely közegészségügyi kockázatot rejt magában. A problémával a Fõvárosi Csatornázási Mûvek (FCSM) Rt. hálózatos szakemberei is szembesültek, mert a zsírszerû anyagokat a szippantó-autós vállalkozók a zsírgyûjtõ tartályokból ugyan eltávolították, de azt sokszor illegálisan a legközelebbi csatornaaknába ürítették. A zsír a csatorna falára tapad és bomlásnak indul. A bomlástermékek szaga a lakosságot irritálja, és ez állandó panaszforrás lett az utóbbi idõben. A csatorna tisztí-

16 HÍRCSATORNA tását, átmosását emiatt a korábbinál gyakrabban kellett elvégezni. A másik probléma, hogy a csatornahálózatban a rágcsálók elszaporodtak, mert abban megfelelõ táplálékot találtak. A rágcsálók elszaporodása viszont további közegészségügyi problémákat vet fel. 2. Bevezetés A gondokat érzékelve a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. az Országos Hulladékgazdálkodási Terv célkitûzéseivel összhangban olyan korszerû hulladékfogadó és kezelõ komplexum létesítését határozta el a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen, amely a jelenleg csatornába ürített zsírszerû és egyéb hulladék anyagoknak rendezett, a hazai és az Európai Uniós elõírásokat kielégítõ fogadását és a tisztítótelepi iszapokkal közös, környezetbarát kezelését oldja meg. Az FCSM Rt. ezért felkérte a MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI Rt.-t, hogy egy megvalósíthatósági tanulmányban mérje fel, hogy a rendeletekkel összhangban milyen hulladékok fogadására lehet számítani, valamint hogyan történjen a hulladékkezelés, és ez hogyan integrálódjon a meglévõ anaerob iszapkezelésbe úgy, hogy a biogáz termelés növekedjen. A másik, amit meg kellett vizsgálni az az, hogy a meglévõ 500 m 3 /d kapacitású szippantott szennyvízfogadó állomás milyen feltételekkel bõvíthetõ 1.000 m 3 /d kapacitásúra, és az új kezelõ állomás miképpen illeszthetõ az új hulladékkezelõ komplexumba. A tanulmányterv javaslatot adott arra, hogy: hogyan kell fogadni és kezelni a nagy szervesanyag tartalmú (zsírok, fehérjék, szénhidrátok) folyékony jellegû hulladékokat (szippantókocsis beszállítás), hogyan kell fogadni és kezelni a nagy szervesanyag tartalmú szilárd jellegû anyagokat (zárt konténer, vagy hordós beszállítás), mekkora tároló térfogatot kell ezeknek az anyagoknak biztosítani, milyen napi mennyiséget kell az anaerob rendszerben kezelni és ez milyen szervesanyag tartalmat képviseljen, hogyan lehet szükség esetén ezeket az anyagokat hõkezelni (pasztörizálni), milyen módon lehet alkalmassá tenni a meglévõ iszapkezelõ rendszert a biogáztermelést növelõ anyagok fogadására, hogyan illeszthetõ a mezofil rohasztás elé egy termofil iszapkezelési lépcsõ, mennyit lehet az idegen helyrõl érkezõ anyagokból a meglévõ iszapkezelõ rendszerben feldolgozni, figyelemmel a jelenleg napi 60.000 m 3 /d szennyvíztisztításból keletkezõ, és a távlatban (80 000 m 3 /d szennyvíz tisztítása után ) keletkezõ iszapmennyiségeket. A tanulmányterv a meglévõ iszap, és biogázkezelõ rendszer kapacitásának növelésére: a meglévõ utórothasztó folyamatos üzemû elõrothasztóvá történõ átépítését, a rothasztók intenzívebb keverését, homogenizáló kigázosító mûtárgy üzembeállítását (egy meglévõ sûrítõ felhasználásával), új gázmotor telepítését és a biogáz kéntelenítõ rendszer kapacitásának bõvítését javasolta. A tanulmányterv vizsgálta: a tisztító telep jelenlegi villamosenergia felhasználását és a távlatban várható igényeket, hogy a jelenlegi villamosenergia fogyasztásnál milyen teljesítményû gázmotort kell telepíteni és mûködtetni, ha a tisztító telepet saját villamosenergiatermelõ rendszer szolgálja ki, milyen gázmotor kapacitás bõvítés szükséges a távlatban, és milyen biogázmennyiség szükséges a fentiek kielégítésére, hogy a megnövekedett hõigényt mely a termofil rothasztás magasabb hõfoka (+55 C), illetve a megnövekedett iszapmennyiség anaerob kezelése miatt szükséges hogyan lehet kielégíteni kazános gáztüzeléssel, illetve gázmotoros gázhasznosítással. Végül felülvizsgálatra került az iszap- és gázkezelés tervezéskori mûszerezettsége is. Az eredmény alapján javaslatot adtunk a meglévõ és az új berendezések korszerû mûszerezettségére, illetve a meglévõ és az újonnan létesítendõ berendezések korszerû irányítástechnikai rendszerére. Az elõzõekben felsorolt vizsgálatok eredményeképpen javaslat készült az új hulladékkezelõ komplexumra három változatban, illetve a termofil rendszerû anaerob iszapkezelõ mûtárgyra két változatban, valamint a szippantott szennyvíz elõkezelõ rendszer átalakítására ugyancsak két változatban. A megvalósíthatósági tanulmányt az FCSM Rt. szakmai zsûrije értékelte, a különbözõ változatokat összehasonlította és döntött arról, hogy milyen változatok kerüljenek részletesen kidolgozásra a vízjogi létesítési engedélyezési, majd azt követõen a tendertervben. 3. Hulladékok fogadásának általános kérdései A korábbiakban részletesen ismertettük, hogy az FCSM Rt. vezetését milyen szempontok késztették arra, hogy felismerve a mûködési területükön jelentkezõ zsíros hulladékok gyûjtési és elhelyezési gondjait, illetve a nagykonyhákból származó moslékok jövõben várható elhelyezési nehézségeit egy olyan létesítmény megva-

HÍRCSATORNA 17 lósítását finanszírozzák, mely az adott problémát környezetbarát módon oldja meg. Mindezt megelõzõen azonban azt is vizsgálni kellett, hogy a beruházás a tervezéskor hatályos törvények és jogszabályok rendelkezéseivel összhangban van-e! Ezért elemeztük a 2000. évi XLIII. törvényt, mely a hulladékgazdálkodásról rendelkezik. Megállapítottuk, hogy a tervezett beruházás összhangban van a törvény céljával, mert a 1. a, és b, pontjában a következõk találhatók. 1. E törvény célja a) az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlõdés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel; b) a természeti erõforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelõzése (a természettõl elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képzõdõ hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkezõ hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélõ ártalmatlanítása. Ugyancsak összhangban van a 4. f.) pontjában leírtakkal, mely a hulladékgazdálkodás alapelveit ismerteti: f) az elérhetõ legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott mûszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra; a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó, anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentõ folyamatirányításra, a hulladékként nagy kockázatot jelentõ anyagok kiváltására, illetõleg a környezetkímélõ hulladékkezelõ technológiák bevezetésére. A tervezett létesítmény összhangban van a hulladékgazdálkodás általános szabályaival is, mert az 5. (3), (4) és (5) pontjai a következõket rögzítik. (3) A hulladékban rejlõ anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történõ helyettesítésére, valamint ha ezek nem megoldhatóak a hulladék energiahordozóként való felhasználására. (4) A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag elõnyös, mûszakilag megalapozott, hasznosítani kell. (5) Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elõsegítése érdekében a hasznosítási lehetõségeknek megfelelõen elkülönítve kell gyûjteni, (szelektív hulladékgyûjtés), illetve a 18. -ban ismertetett hulladék hasznosítással, mert a (2) pontban az található, hogy (2) A biológiailag lebomló szervesanyagok aerob vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele hasznosításnak minõsül. A tevékenység végzésének és a keletkezõ termékek felhasználásának feltételeit külön jogszabály tartalmazza. esetükben pedig az anaerob lebontást valósítjuk meg. A másik, témánkba vágó iránymutatás az Országgyûlés 110/2002. (XII.12.) OGY határozata az Országos Hulladékgazdálkodási tervrõl, melynek alapelvei az 1995. évi LIII. törvény (A környezet védelmének általános szabályai) és a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény határozta meg. A 3.1.6 Hulladékkezelés fejezetben foglaltak szerint: A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag teljes egészében meg kell szüntetni, és ennek érdekében a talajba közvetlenül vissza nem forgatható hulladék kezelésére komposztáló, biogáz-elõállító és felhasználó, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell kialakítani. E létesítményekben kell megoldani az élelmiszeripari hulladék kezelését is. Ezzel párhuzamosan be kell zárni és szükség esetén fel kell számolni a dögkutakat és állati hulladéklerakókat, és átfogó rendszert kell kiépíteni az állati eredetû hulladék feldolgozására. A fertõzésveszélyes hulladékot égetõ-berendezésekben kell ártalmatlanítani. A 3.2.1 pontnak b.1 alpontjainak egy része szintén irányadó lehet, mert: Az élelmiszeripar szennyvize általában magas szervesanyag-tartalommal rendelkezik. Általában a települési szennyvízzel együtt kezelendõ. A megfelelõ arányok figyelembevétele mellett, megfelelõ utókezelés után a települési hálózatra rákapcsolható. Ennek következtében a keletkezett iszap a települési szennyvíziszap kategóriájába sorolható és elhelyezésük közös lehet. A tervezési idõszak végére el kell érni, hogy a képzõdõ élelmiszeripari szerves hulladék megközelítõleg teljes mennyisége visszakerüljön a természetes biológiai körfogásba (bedolgozás a talajba, másodlagos feldolgozás, komposztálás). A növényi termékek feldolgozásának elõkészítésekor képzõdõ egyéb hulladék egy része is visszavezethetõ a természetbe ennek érdekében például gondoskodni kell a cukorgyári mésziszap talajjavításra, vagy a mosásból származó földnek roncsolt vagy szennyezett területek helyreállításra vagy lerakók rekultiválásra történõ felhasználásáról.

18 HÍRCSATORNA A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag teljes egészében meg kell szüntetni. Ennek érdekében ezen hulladék kezelésére komposztáló, biogáz-elõállító és hasznosító létesítményeket kell kialakítani. Ezzel párhuzamosan fel kell számolni az összes mûködõ és lezárt dögkutat, állati hulladéklerakót, regionális (szelektív) gyûjtõ és kezelõ rendszert kell kiépíteni az állati eredetû hulladék hasznosítására, égetõ kapacitást kell létesíteni a nagy kockázatú anyagok (SRM) ártalmatlanítására. A c.1 alpontban leírtak szerint: A törvény értelmében a település szilárd hulladékban megjelenõ biológiailag lebomló szervesanyag lerakását 2004-re 75%-ra kell csökkenteni. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése csak a képzõdés helyén történõ elkülönített gyûjtés, illetve a szelektív begyûjtés és a külön kezelés biztosításával érhetõ el. A rendszernek ki kell terjednie a kerti és közterületi zöldhulladékra, a konyhai szerves hulladékra és a papírhulladékra egyaránt. De témánkhoz leginkább illõ a c.1.2 pont, mely az Elkülönített gyûjtési rendszerek bevezetését tárgyalja. c.1.2 Elkülönített gyûjtési rendszerek bevezetése A közszolgáltatás keretében a települési önkormányzatok által az egyes hulladék összetevõkre biztosított szelektív begyûjtési rendszer kiépítése a közszolgáltatás költségeit jelentõsen növeli. A szelektív gyûjtést szolgáló beruházások támogatására fenn kell tartani, és szükség esetén bõvíteni kell a jelenlegi támogatási kereteket, hogy az önkormányzatok késztetését növeljük az ilyen tartalmú közszolgáltatás bevezetésére. Az elkülönített gyûjtés technikai megoldásait és lehetõségeit a komplex regionális kezelõrendszerekhez igazodva a területi és a helyi hulladékgazdálkodási tervekben kell konkretizálni. A beruházások és létesítmények tervezésénél legalább a biohulladékok, a csomagolási hulladékok és a veszélyes hulladékok maradékhulladéktól történõ elkülönítését kell lehetõvé tenni. A c.2 pont a Települési folyékonyhulladék kezelési programmal foglalkozik, de a c.2.1 és c.2.2 pont is hivatkozási alap lehet. c.2.1 Begyûjtés és kezelés teljes körû tétele, korszerûsítése Az önkormányzatok feladata e területen is a begyûjtést és a kezelést megvalósító közszolgáltatás megszervezése. Ennek megoldásához a költségvetésben meghatározott- támogatás segítségével a korszerû, környezetvédelmi szempontból biztonságos begyûjtést lehetõvé tevõ eszközpark szükséges. A begyûjtés korszerûsítése és kiterjesztése mellett a legjelentõsebb feladat a mezõgazdasági hasznosítás arányának növelése. A települési folyékony hulladék hasznosítás végleges megoldása részben a szennyvíztisztító telepek fejlesztéséhez, részben a mezõgazdasági hasznosításhoz (egyedi vagy regionális telepek) kötõdik, ami az utóbbiak fejlesztését igényli. c2.2 Települési szennyvíziszapok elõkezelése és hasznosítása A program keretében alapvetõen az Országos Szennyvízelvezetési és Tisztítási Program alapján meg kell valósítani a képzõdõ szennyvíziszapok olyan elõkezelését, amely lehetõvé teszi az iszapok mezõgazdasági felhasználását vagy a hulladék lerakására, illetve égetésére vonatkozó követelmények betartását. A kezelendõ szennyvíztisztítási iszap mennyisége a szennyvízelvezetési és tisztítási program elõrehaladtával növekszik. A szennyvíziszapok hasznosítása érdekében a települési csatornahálózatra kerülõ ipari üzemek szennyezõanyag kibocsátását felül kell vizsgálni és szükség esetén korlátozni, annak érdekében, hogy a keletkezõ szennyvíziszap mezõgazdasági hasznosítása minél nagyobb arányban biztosítható legyen. Az iszap szervesanyag tartalmának csökkentése érdekében az iszapkezelés során az iszapstabilizálás fokának növelését el kell érni. A szennyvíziszap hasznosítással egybekötött elhelyezés arányának radikális növelése szükséges. A 3.2.3 pont f.2 alpontja foglalkozik a Biológiailag lebomló szerves hulladék témájával f.2 Biológiai úton lebomló szerves hulladék A hulladékgazdálkodás kiemelt feladata, hogy a települési hulladéklerakókban ártalmatlanított, biológiai úton lebomló szervesanyag-tartalmat az 1995-ben képzõdött mennyiséghez képest 2004. július 1. napjáig 75%-ra, 2007. július 1. napjáig 40%-ra, 2014. július 1. napjáig 35%-ra kell csökkenteni. A biológiai úton lebomló szervesanyagú hulladék közül elsõsorban a települési hulladékban megjelenõ biohulladék (konyhai szerves hulladék, kerti és közterületi növényi hulladék), valamint a papír lerakását kell fokozatosan csökkenteni. A bio-, és zöldhulladék esetében az elkülönített gyûjtést követõen aerob vagy anaerob lebontási eljárásokkal biztosítani kell a hulladék lebomlását és a képzõdõ komposzt felhasználását. Az elsõ idõszakban elsõsorban a hulladék házi komposztálását és felhasználását kell elterjeszteni és ösztönözni, kiegészítve a közterületeken képzõdõ zöldhulladék helyi kezelésével és visszaforgatásával. Látható tehát, hogy a hulladékfogadó, -kezelõ és - hasznosító mû a törvényi szabályozással és az országos koncepcióval összhangban van, sõt abba teljesen beleillik. 4. Kezelhetõ hulladékok felsorolása A továbbiakban azt vizsgáltuk a tanulmánytervben a 16/2001 (VII.18.) KöM rendelet alapján, mely a hulladékok jegyzékérõl ad ismertetést, hogy a tervezett

HÍRCSATORNA 19 hulladék fogadó és feldolgozó állomás mely hulladékok fogadására és kezelésére lesz alkalmas. A fogadható hulladékok listájának összeállításánál következõket tartottuk fontosnak: a hulladék tartalmazzon zsírokat, fehérjéket és szénhidrátokat, mert ezek anaerob úton lebonthatóak és közben hasznosítható komponensek keletkeznek (biogáz és komposztálható iszap), az iszapszerû anyagok szervesanyag tartalma lehetõleg 50% felett legyen, az oldott állapotú szervesanyag nagy koncentrációjú (a 20.000 mg KOI /l felett) legyen. A következõkben szereplõ hulladék lista elõzetes javaslat volt, de a komplex hasznosító mû üzemelése során valószínûleg még újabb anyagok fogadása és feldolgozása válik lehetõvé! Az 1. táblázatban a fogadásra javasolt hulladék megnevezésén kívül az Európai Hulladék Katalógus (EWC) kódszámait is megadjuk. EWC kód Megnevezés Példa 02 Mezõgazdasági termelésbõl, halászatból, élelmiszer elõállításból és feldolgozásból származó hulladékok. 020203 Fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmatlan anyagok. Fehérje származékok (baromfi, sertés vágóhíd). Élelmiszer feldolgozás zsiradékai 020204 Folyékony hulladékok keletkezésük helyén történõ kezelésbõl származó iszapok. és egyéb anaerob úton bontható hulladékai. 020304 Fogyasztásra, illetve feldolgozásra alkalmatlan anyagok. Burgonyakeményítõ, kukorica keményítõ elõállításából származó hulladékok. Konzervgyári maradékok, zöldség-gyümölcs feldolgozás maradékai, szörpüzem, üdítõital készítés maradékai. Keményítõipar maradékai. 020501 Fogyasztásra, vagy feldolgozásra alkalmatlan anyagok. Tejiparból származó tejzsírok, tejsavó és egyéb maradékok 020702 Szeszfõzés hulladékai. Borászati szennyvízüledék, szesziparból származó hulladékok, alkohol származékok. Alkoholos oldatok (elkobzott szesz és cefre). Sörtörköly, melasz. 19 Hulladékkezelõ létesítményekbõl, szennyvizeket keletkezésük telephelyén kívül kezelõ szennyvíztisztítókból, illetve az ivóvíz és ipari víz szolgáltatásból származó hulladékok. 190501 Települési és ahhoz hasonló hulladékok nem komposztált frakciója. 190502 Állati és növényi hulladékok nem komposztált frakciója. 190503 Elõírástól eltérõ minõségi komposzt. 190802 Homokfogókból származó hulladékok. Levegõztetett homokfogókból származó zsírhulladék. Flotáció maradék (szervesanyag, zsír), melyek élelmiszeripari szennyvizek tisztítása során keletkeznek. Nagykonyhai zsírfogókból érkezõ vizes zsírok, zsírfogók lefölözött habanyagai. 190805 Települési szennyvíz tisztításából származó iszapok. Zsíros iszapok. 190809* Olaj-víz elválasztásából származó, étolajból és zsírból eredõ zsír-olaj keverék. Szeparációs zsír-olaj hulladék. 20 Települési hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyûjtött hulladékokat is. 200108 Biológiailag bomló konyhai és étkezési hulladékok. Nagykonyhából, közétkeztetésbõl származó ételhulladék. 200125 Étolaj és zsír. Zsír és olajsütödék fáradt zsiradékai. Nagykonyhai zsírfogókból származó zsírok. 200201 Biológiailag lebomló hulladékok. 200306 Szennyvíztisztításából származó hulladék. V13110 Állati zsírok. V13111 Állatok feldolgozásából származó, emberi fogyasztásra alkalmatlan hulladékok. Állati vér. 1. táblázat. Európai Hulladék Katalógus (EWC) kódszámok A cikk második részében mely a következõ számban lesz olvasható a kezelhetõ hulladékok felsorolásával, illetve a hulladékok minõségével, mennyiségével foglalkozunk, végül a javasolt fogadási-, kezelési- és hasznosítási technológiát ismertetjük.

20 HÍRCSATORNA KA Abwasser-Abfall 04/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Közfelelõsség alá tartozó korszerû vízgazdálkodás public value for money... 329 BESZÁMOLÓK A foszfor kinyerése a szennyvízbõl és a szennyvíziszapból Koncepciók eljárások fejlesztések... 336 Martin Wagner és Jochen Henkel (Darmstadt) Tíz év vízfolyás-szomszédolás Hessen és Rajna-Pfalz tartományokban Jubileumi ünnepség a 2005-ben megtartott 2. Víz Fórum keretében... 339 Thomas Paulus (Mainz) Szaktudás a vízzáróság ellenõrzéséhez... 342 Wilfried Jurthe (Brieske-Ost) EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Eddigi tapasztalatok a nyilvánosság tájékoztatása és meghallgatása területén A Schleswig-Holstein résztvevõi modell... 345 Godber Andresen (Rendsburg) INTERNET Kompresszorok és légsûrítõk a sûrített levegõhöz Nyolc gyártó cég ajánlata... 349 Dieter Maass (Hamburg) VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Rendszeres megelõzési eljárások kifejlesztése az idegen víz elkerülésére és mennyiségének csökkentésére... 354 Jörg Hennerkes (Aachen), Arnold Schmidt (Köln), Markus Schröder és Stefan Sistemich (Aachen) A légi felvétel alkalmazása az osztott szennyvíz- és csapadékvízdíj alapjának kiszámításához Donauwörthben... 362 Hermann Pfister (Donauwörth) és Alfred Dietrich (Bad Reichenhall) KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Új tisztítóval történõ kommunális szennyvíztisztítás membránjainak hatékony kémiai tisztítása... 366 Andreas Loi-Brügger (Oberhausen) és Stefan Panglisch (Mülheim an der Ruhr) A tápanyag-paraméterek számításához szükséges folyamat-méréstechnika gazdaságossága... 371 Michael Häck (Düsseldorf) és Jürgen Wiese (Bad Oeynhausen)