2012. március Taviani fivérek Meryl Streep Keanu Reeves Munkatársunk, Kulik Yvette helyszíni tudósítása Fliegauf Bence
Berlinale színes a paletta Berlinben 2012 február 9-19 között immár 62. alkalommal került megrendezésre a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, ismertebb nevén a Berlinale. A világ egyik legrangosabb filmszemléjének számító esemény most sem okozott csalódást az odalátogatóknak. Az alkotások 9 kategóriába osztva várták a mozirajongókat, és mint minden évben, idén is rangos vendégek forgataga tette emlékezetessé a filmünnepet. Ha valaki először jár egy ilyen rangos eseményen mint ahogy ezt én is tettem úgy érzi magát, mint aki álomvilágba csöppent. Bárhova megy az ember, szinte biztosra veheti, hogy találkozik világhírű filmszínésszel, rendezővel vagy operatőrrel. Újságírók és fotósok hada mindenfelé és persze a látogatók hömpölygő tömege. A Berlinale a világ egyik legnagyobb közönségfesztiváljának is számít, mivel évente kb. 300 ezer mozirajongót vonz. Persze Berlinben mozikban sincs hiány. Több mozisziget várja a nézőket és egy ilyen gigantikus épület tíz, de inkább húsz óriásteremmel rendelkezik. És a szervezés? Természetesen az is tökéletes. De szükség is van rá, hisz az esemény könnyen válhatna kaotikus zűrzavarrá ütemterv és a program pontos betartása nélkül. A vetítések előtt a vörös szőnyegen megjelenő sztárok mosolyukkal és eleganciájukkal mindenkit elbűvölnek. Csak néhány név a sok közül: Angelina Jolie, Keanu Reeves, Meryl Streep, Juliette Binoche, Antonio Banderas, Clive Owen, Salma Hayek, Christian Bale, a filmrendezők közül Steven Soderbergh, Werner Herzog, Chris Kenneally, Mark Cousins és mások. Néhányan a nyertesek közül A legjobb filmnek járó Arany Medvét a Cesare deve morire (Caesarnak meg kell halnia) című olasz alkotás kapta, a Taviani fivérek (Paolo és Vittorio) rendezésében. Paolo és Vittorio Taviani az Arany Medvével A film William Shakespeare Julius Caesar című színművének adaptációja. Az első képek egy színházi előadás végét mutatják, a közönség tapsol. Majd hirtelen egy próbafolyam szemtanúi leszünk, ahol a rendezők Róma egyik börtönében tartanak válogatást. Miután
kiválasztották a rabok közül a szereplőket, elkezdődnek a próbák és a jelenetek alatt kiderül: Shakespeare művének gondolatai ma is aktuálisak... Az Ezüst Medvét, a Békefilm díját, valamint az Amnesty International díjat a hazánkat képviselő Fliegauf Bence (régebben Benedek) vehette át a Csak a szél című filmjéért. A legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét Christian Petzold német rendezőnek ítélték oda a Barbara című alkotásáért. A főszereplő, Barbara, egy fiatal doktornő, aki a berlini fal lebontása előtti időszakban nyugatra szeretne emigrálni, ami azonban nem sikerül.. Nina Hoss a Barbara című filmben Fliegauf Bence a Csak a szél rendezője A rendező amatőr roma szereplőket állított a kamerák elé. A művészfilm alapjául a 2008-2009-ben történt romagyilkosságok szolgáltak, bár Bence többször is hangsúlyozta, hogy nem dokumentumfilm, amit látunk, hanem egy kitalált történet. Egy roma család egyetlen napját kísérhetjük figyelemmel. A mű több olyan témát is boncolgat, amelyek tabunak számítanak. A romák nem egyértelmű áldozatok, hanem bizonyos konkrét gondokkal küzdő emberek. Ilyen probléma például az iskoláztatás kérdése, vannak, akik lopnak és csavarognak és olyanok is akadnak, akik szívesen elmennének a munka temetésére. De ennek ellentéteként megismerünk olyan személyt is, aki pozitív tulajdonságokkal bír és nem csak egy, hanem két helyen is robotol. A mű március vége, április eleje táján kerül a hazai mozikba. Büntetésként egy kisebb városba küldik dolgozni. Szerelmével, aki nyugaton él, azt tervezi, hogyan tudna mégis elszökni de korházbeli gondok és más problémák merülnek fel A legjobb női főszereplőnek járó Ezüst Medvét a Rebelle című filmben nyújtott alakításáért Rachel Mwanza vehette át, míg a legjobb férfi színészi alakításért járó Ezüst Medvét Mikkel Boe Følsgaard vihette haza a dán-cseh-svédnémet En Kongelig Affære című koprodukcióban nyújtott teljesítményéért. A díjazottak teljes listája a Berlinale hivatalos weboldalán található: https://www.berlinale.de Kategóriák A fesztivál sokoldalúságát bizonyítandó, gyorsan menjünk végig a kategóriákon, amelyeken belül érdekes és elgondolkodtató alkotások kerültek vetítésre. Competition a nagyfilmek kategóriája, ahol tizennyolc alkotás versengett az Arany Medvéért, de huszonhárom film került bemutatásra. Berlinale Shorts a rövidfilmek versenyének szekciója.
Panorama Modern alkotások felhozatala, mozi kedvelők és filmterjesztők részére egyaránt. Könyvajánló Forum International Forum of New Cinema típusú filmek bemutatója. A Berlinale legmerészebb kategóriájának számít. Generation Gyerekeknek és fiataloknak készült filmeket kedvelőknek. Perspektive Deutsches Kino Német filmkészítők új nemzedékének alkotásai, az utolsó évek német termése közül tizenhárom film került bemutatásra. Berlinale Special Különleges, nem mindennapi filmek felvonultatása. Itt kerülnek bemutatásra a Berlinale egyik különdíját, a Berlinale Kamera díjat nyert filmkészítők művei is. Retrospective a filmművészet történelmét kívánja a nézők elé tárni. Ebben az évben a német-orosz filmstúdió - a Mezhrabpom-Film és egy további német leányvállalat - a Prometheus filmstúdió égisze alatt az 1922 1936 között készült filmek közül mutattak be néhányat. Homage 1982 óta minden évben kiemelnek egy-egy világhírű filmrendezőt, vagy színészt, akinek az eddigi munkásságából néhány alkotás bemutatásra is kerül. Ebben az évben Meryl Streep, kitűnő amerikai színésznő volt a kiválasztott, aki a Berlinale-n életműdíjat is kapott. Filmjei közül hetet láthatott a nagyérdemű. Culinary Cinema Trust in taste a mottója a 6. alkalommal megrendezésre kerülő szekciónak, ami a világ gasztronómiai kultúrájának a népszerűsítését tűzte ki céljául. Csak ez a rövid felsorolás is hűen tükrözi, milyen színes és gigantikus eseményről van szó, ahol a filmművészet szinte bármilyen zsánerét kedvelők megtalálják a számukra megfelelő alkotásokat és emellett egy óriási élmény. Kulik Yvette BÍRÓ SZABOLCS SUB ROSA Hajsza a templomosok titkáért AZ UTOLSÓ UTÁNI NAPON Apokaliptikus novelláskötet a Tinta Klub veteránjainak tollából MARCELLUS MIHÁLY A VETERÁN Ókori kalandregény Aquincum falai közt
Meryl Streep a fesztivál ünnepeltje Ahol megjelenik, rögtön családias lesz a hangulat. Közvetlensége és természetessége elfeledteti velünk, hogy egy hollywoodi gigasztárral van dolgunk, aki két Oscar-díj, nyolc Golden Globe-díj és sok más értékes kitüntetés tulajdonosa. Berlinbe a legújabb filmje, A Vaslady bemutatójára érkezett és emellett életműdíjban is részesült. A Thatcher asszony életét bemutató film vetítése után kíváncsian vártuk a sajtótájékoztatót Meryl Streep nem először vett részt a Berlinale-n. Első alkalommal 1999-ben hívták meg, amikor a fesztivál külön-díjával a Berlinale Kamerával térhetett haza. Majd négy évvel később, 2003-ban Julianne Moore és Nicole Kidman színésznőkkel együtt Ezüst Medvével díjazták Az órák (The Hours) című drámában nyújtott alakításáért. Ezután 2006- ban örülhettek társaságának a mozirajongók, amikor Az utolsó előadás (A Prairie Home Companion) című alkotás vett részt a versenyben. Be kell vallanom, hogy nagy érdeklődéssel, de egy kicsit szorongva vártam a sajtóteremben a művésznő megjelenését. Bár szinte majdnem minden filmjét láttam, a személyes találkozás lehetősége mégis felizgatott Bár a film természetesen a Vaslady politikai útját is nyomon követi, az alkotók szerint a film célja mégsem csak a politikai karrier bemutatása, hanem élete különböző szakaszainak megismertetése, illetve az éles eszű, erős jellemmel rendelkező asszony gyengeségeire, a női lélek érzékenységeire való odafigyelés volt. Meryl Streep a sajtókonferencián Meryl Streep A Vaslady címszerepében A sajtótájékoztatón Meryl Streep-en kívül megjelent a film rendezője, Phyllida Lloyd, valamint a Margaret Thatcher férjét, Denis Thatchert alakító Jim Broadbent is. A Vaslady egy meglepően őszintének tűnő életrajzi film az Egyesült Királyság első és eddig egyetlen női miniszterelnökéről. Meryl kedvesen, számomra szinte hihetetlen természetességgel, a beképzeltség vagy nagyképűség leghalványabb megnyilvánulása nélkül válaszolgat az újságírók kérdéseire. Arra a felvetésre, hogy számára mi a volt a nehezebb: a fiatal Margaret, vagy a már öreg, beteges asszony megjelenítése, azt a választ kapjuk, hogy kihívás volt számára különböző életkorban életre kelteni a főszereplőt, de hála a maszkmesterének, akivel már harmincöt éve dolgozik együtt, élethűen sikerült az idős Vaslady személyének megformálása is. Minden filmben először azt keresi, mi a közös benne és az általa játszott karakterben. Az azonos tulajdonságok segítik őt abban, hogy a személy bőrébe tudjon bújni. Margaret Thatcher
és önmaga között is talált sok hasonlóságot, és a miniszterelnöknő megformálásából sokat tanult. Baloldali amerikai nő vagyok New Yorkból mondja. Thatcher pedig Reagan barátja volt, fura ruhákkal és frizurákkal, a nők pedig ez alapján ítélik meg egymást jegyezi meg viccesen. Meryl szerint Margaret egy éles eszű nő volt. Ő volt az, aki már akkor felismerte a globális felmelegedés problémáját, amikor mások még nem foglalkoztak vele. A brit rendezőnő, Phyllida Lloyd kiemelte, nem akartak emberi képet mutatni egy szörnyetegről - ahogy a mai napig sokan nevezik a miniszterelnöknőt, - hanem a teljes karrier egyes fázisait akarták bemutatni, illetve maga a személy külső belső lelki tusáit. A férj, Denis Thatcher, ötvenkét éven keresztül volt hűséges támasza feleségének. Szinte alig beszélt, de különleges szarkasztikus humorral megáldott férfi volt, aki számára a hallgatás és a gondolkodás sokkal fontosabb volt minden kimondott szónál - tudjuk meg Jim Broadbent-től. Visszatérve a szakmai kérdésekhez, Meryl Streep elmagyarázza: egy színésznek mindig újat kell mutatnia, újjá kell születnie, nem szabad, hogy megunják a nézők. Mindenféle női karaktert szeret játszani. (Ezt bizonyítja az a hat film is, amelyek A Vaslady -n kívül kerültek bemutatásra a fesztiválon. a szerk.) Meryl Streep az életműdíj-jal járó Arany Medvével. Jim Broadbent Denis Thatcher szerepében Mivel a film forgatását kilenc hét alatt be kellett fejezni, ez elég kimerítő munkát jelentett, mindenki számára. Phyllida-tól minden forgatási nap végén gin-t kaptam tonikkal árulja el Meryl, majd Phyllida felvilágosításképp még hozzáteszi: Jim ekkor már a pubban volt. A családias hangulaton felbuzdulva és a Valentin nap ürügyén, akadt újságíró, aki gyönyörű fehér rózsa csokorral köszöntötte a színésznőt, egy másik sajtós pedig eredeti matrjoska babát ajándékozott neki. Arra a kérdésre, mennyire tervezi előre az életét, azt a választ kapjuk, hogy furcsa a színészek élete, nem lehet nagyon tervezni. Csak arra koncentrál, ami a jelenben van. Ez azonban izgalmas, de félelmetes is egyben. Nem tudja megmondani, hogy ő vonzza-e a szerepeket, vagy a karakterek vonzzák őt. Érzései és megérzései vannak, ezek jönnek elő egy-egy szerep olvasása közben. Ha ez így van, elvállalja a feladatot, de a kulcsfigura életéről és személyiségéről nem ítélkezik, csak próbál eggyé válni velük így volt ez Margaret Thatcher esetében is. Bármennyire érdekes valami, egyszer sajnos véget ér így volt ez ezzel a beszélgetéssel is. Vigaszként Meryl megjegyezte, szándékában áll a jövőben is ellátogatni a Berlinale-ra. Gratulálunk az életműdíjhoz és a február 27- én kihírdetett 3. Oscar-díjhoz is, amit a Vaslady-ért kapott, és annak reményében, hogy nem sokára ismét élvezhetjük a társaságát, sok sikert kívánunk Neki a további munkáihoz! Kulik Yvette
Talent Campus a fiatal filmesek találkozóhelye A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kísérő eseményei közül kimagasló az idén immáron 10. alkalommal megrendezésre kerülő Talent Campus, amely érdekes programokkal szolgál a világ fiatal filmesei számára. A nemzetközi filmélet számos híres személyisége: rendezők, producerek, operatőrök és mások osztják meg tapasztalataikat, a szárnyaikat csak most bontogató kreatív alkotókkal. A digitális forradalom elérte a mozikészítők világát is. Erre a tényre kíván rávilágítani Keanu Reeves, aki új dokumentumfilmjéről mesél, ahol életében először riporter szerepbe bújik A Talent Campus foglalkozásai február 11 és 16 között voltak látogathatóak az előre regisztrált és akkreditációt kapott, pályájuk elején járó művészek (idén 350) számára. A meghívott, kellő tapasztalattal rendelkező 150 vendég közül csak néhány név: Susan Korda, amerikai filmszerkesztő, író, rendező és producer, aki már sokadik alkalommal osztotta meg szakismeretét a hallgatókkal. Werner Herzog és Wilhelm Farber egy hallgatóval beszélget A világ minden tájáról érkeztek nagyágyúk, akik a filmgyártás összes fázisáról tudtak érdekeset mondani és mutatni a mindenre nyitott és az újat szivacsként magukba szívó kezdő művészeknek. Susan Korda a filmszerkesztő szobában Werner Herzog, német filmrendező, forgatókönyvíró és producer, aki többek között a Berlinale-n bemutatott Death Row című dokumentumfilmjének készítéséről mesélt. Juliette Binoche, francia színésznő, aki a Talent Campus ez évi főgondolatát, a filmkészítés távlatváltozásait fejtegette. Kanako Hayashi, a TOKYO FILMeX Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója meséli tapasztalatait
Talent Campus a fiatal művészek egy kis csoportja A tehetséges fiatalok családias hangulatban, közös reggelivel kezdték a napot a Campusban. Ez kitűnő alkalmat adott a megismerkedésre, az előző programok, illetve az előttük álló témák megbeszélésére. Így jó kedvűen, energiával teli indulhatott az újabb felfedezés. Az esemény mind a hat napján egy időben, több helyen, több szekció közül választhattak programot a résztvevők. Néhány fiatal gondolata a Campusról: Részt venni a Berlinale Talent Campus-on egy nagyszerű lehetőség, ahol az ember megbeszélheti másokkal a filmipar új lehetőségeit és kihívásait miközben rengeteg új barátra is szert tehet. (Heba Abu Musaed Egyesült Arab Emírségek) A Campus óriási pozitívuma a komoly filmipari ismeretség kiépítése. Az új kapcsolatok éltre szólóak lehetnek. Mindmáig figyelemmel kísérjük és támogatjuk egymást azokkal a fiatalokkal, akikkel évekkel ezelőtt találkoztam az egyik régebbi rendezvényen. (Stephen Kang Új-Zéland) Ez egy egyedülálló esemény. Remélem, hogy a jövőben még növekedni fog a résztvevők száma, és ezáltal majd erősödik a tehetséges fiatalok nevelése a filmszakmában. (Rumbi Katedza Zimbabwe) Az érdekesebbnél érdekesebb témák között akadtak nyilvános beszélgetések is, amelyekre bárki vehetett jegyet. A jegyvásárlásnál azonban résen kellett lenni, mert akadtak olyan események, amelyekre az online jegyrendelés megjelenése után szinte rögtön az az információ fogadott, hogy elkelt. Ezek közé tartozott a Keanu Reeves, amerikai filmszínésszel és Mark Cousins, ír filmrendezővel folytatott eszmecsere is. Szerencsére én is bejutottam Keanu Reeves a Talent Campus nyilvános beszélgetésén
A Side by Side dokumentumfilm világpremierje Keanu Reeves és Chris Kenneally miközben együtt dolgoztak a Henry s Crime című filmen, összevetették a hagyományos filmre felvett jeleneteket a digitális kamerával rögzítettel az egyik oldalon a több, mint száz éve alkalmazott módszer, a másikon a digitális forradalom vívmányának eredménye. Majd egyikük felvetette, mi lenne ha csinálnának egy dokumentumfilmet, amely bemutatja a kamerák fejlődését, illetve rávilágít az új technológia előnyeire és hátrányaira, összehasonlítva a hagyományos filmkészítéssel? Ezért a cím: Side by Side. és technológiai kérdéseivel is megismerkedhet a néző. A Berlinale-n volt a dokumentumfilm világpremierje, ahol a film készítői közül többen is megjelentek. A vetítés után Michael C. Donaldson beszélgetett a rendezővel, Chris Kenneally-vel, valamint Keanu Reeves-szel. Chris Kenneally, Michael C. Donaldson és Keanu Reeves a vetítés utáni beszélgetésen A mozilátogatók is kérdéseket intézhettek mind a kettőjükhöz a látottakkal kapcsolatban. Mindenkit az érdekelt a legjobban, hogy Keanu Reeves, aki életében már rengeteg interjút adott, hogy érezte magát a másik oldalon? Milyen volt világismert filmeseket kérdezgetni véleményükről? Steven Soderbergh a Side by Side dokumentumfilmben A film producere, narrátora, valamint riportere maga Keanu Reeves. Olyan világismert filmeseket szólít meg, valamint kéri ki a véleményüket, mint James Cameron és George Lucas, akik a digitális felvételek lelkes hívei; Christopher Nolan, aki a hagyományos filmkészítés mellett teszi le a voksot; valamint David Lynch és Martin Scorsese, akik jelentőséget tulajdonítanak mind a két módszernek. Az ismert operatőrök közül megszólal Zsigmond Vilmos is, aki Anthony Dod Mantle-val egyetemben az élethűség vizsgálatára hívja fel a figyelmünket mind a két esetben. Zsigmond Vilmos szerint az eredmény egyértelmű: a hagyományos módon készült jelentek gyönyörűek, a látvány sokkal emberibb, ezért szerinte mindig lesznek művészek, akik a jövőben is ezt a technológiát választják. A beszélgetések mellett több típusú kamerával, a filmforgatás különböző fázisaival Keanu Reeves riporter szerepben Keanu elárulta, hogy készült rá. Sok mindent elolvasott a témáról, hogy ne feszengjen a riportalanyok előtt. Maga is sokat tanult a dokumentumfilm készítése alatt. Arra a kérdésre, hogy az előkészületek és maga forgatás, majd szerkesztés mennyi időt vett igénybe, azt a választ kaptuk, hogy már 2010 őszén megindult az anyagok összegyűjtése. Nagyon hamar elröpült az idő és az érdekes társalgásnak sajnos vége lett. Mégsem estünk kétségbe, mert tudtuk, hogy másnap, a Talent Campus rendezte eseményen ismét véleményt nyilváníthatunk és kérdezhetünk a filmről
A több mint száz éves filmművészet fejlődése Másnap sokkal izgatottabban sietek a már említett eseményre, ugyanis este elhatároztam, én is felteszek egy kérdést a diskurzus szereplőinek, Keanu Reeves-nek és a már hamarabb említett Mark Cousinsnak, aki figyelemre méltó alkotással jött a Berlinale-ra. Egy négy részből álló filmciklusban a filmipar teljes történelmét feldolgozta, ami összesen tizenöt óra hosszú anyagot jelent. A címe The Story Of Film: An Odyssey. A Talent Campus-i társalgás még családiasabb és oldottabb hangulatban folyik, mint a világpremier utáni beszélgetés. A moderátor, Peter Cowie, többször is rövid filmrészletek vetítésével támasztja alá a mondottakat. Mark Cousins a The Story Of Film: An Odyssey készítője A film alapjául Mark Cousins saját sikerkönyve a The Story Of Film szolgált, ami teljes képet nyújt a filmkészítés históriájáról, a kezdetektől (az 1890-es évek) egészen napjainkig. A mozi filmrészleteket tartalmaz magyarázatokkal, interjúkat a még élő világismert vagy kevésbé ismert művészekkel. A narrátor szerepét maga Mark vállalta magára. Volt szerencsém látni ezt a zseniális alkotást, csak azért szomorodtam el, mert a tizenöt órából, sajnos csak tizenkettőt tudtam végignézni. De remélem, hogy nemsokára majd módomban lesz megrendelni DVD-n az egész ciklust. Megjelenése április közepére várható eredetiben, angolul. Így pótolhatom a kimaradt információkat is. A film nemcsak az amerikai, nyugat- és keleteurópai filmművészet termését ismerteti velünk, de feltárja a kevésbé ismert Afrika, Ázsia, valamint a Közel - Kelet államainak alkotásait is, sőt ezeken a helyeken is megszólaltatja a készítőket. Peter Cowie, Keanu Reeves és Mark Cousins a Talent Campus-i eseményen Nagy az érdeklődés mind a két film iránt. Ráébredünk, színesebb a világ, mint hittük és milyen óriási lehetőségeket rejt a digitális kamera megjelenése, valamint a 3D technológiát is alkalmazó történetmesélés. A reális világból egy olyan fantázia birodalomba csöppenünk, ahol minden lehetséges a határok csak az emberi kreativitás szintjével mérhetők. Csatlakozva a véleményezőkhöz, én arról érdeklődöm, hogy a képfelbontás gyors növekedése mellett, ami mára már lehetővé teszi a mozifilmek letöltését okos-telefonok képernyőjére is, merre halad majd a filmipar? Továbbra is csak mozivászonban gondolkodnak forgatás közben, vagy figyelembe veszik majd a kis képernyős megoldásokat is? Mark a nagy mozivászon híve. Szerinte a filmek odakészülnek és ez a jövőben sem nagyon változik majd. Keanu ennél nyitottabb és szerinte, ha távolabbra tekintünk, akár ötven évre előre, akkor nem tudjuk pontosan mit hoz a jövő. Tehát akár digitális mobil-eszközökön való megjelenítésre is készülhetnek filmek. Az idő most is sajnos gyorsan elrepül és néhány jelenlevő már nem kap lehetőséget a felszólalásra Reméljük a jövőben is rendeznek majd ilyen érdekes és tanulságos eseményeket a Talent Campus szervezői. Kulik Yvette
SZERETSZ OLVASNI? SZERETED A TÖRTÉNELMET? A MINŐSÉGET KERESED? NÁLUNK MEGTALÁLOD! Keress minket az interneten, és csatlakozz hozzánk a Facebookon! A Historium Kiadó szerzőinek ingyenesen letölthető antológiája A 2011-ben létrejött Historium Kiadó első négy szerzője Urbánszki László, Nagy Attila, Marcellus Mihály és Bíró Szabolcs különleges módon köszöntik a 2012-es évet: egy ingyenesen letölthető elektronikus antológiával, mellyel egyetlen célt, a közönség szórakoztatását szeretnék elérni. Urbánszki László három novellája abba a korba és közegbe repít minket, melyet már megszokhattunk Odakint, a pusztában című kötetéből: humor, kaland és lendület vegyül a szépirodalmi klasszikusok stílusával. Nagy Attila szeretett városa, választott otthona, Dunaszerdahely múltjából ragad ki és mesél el egy izgalmas történetet: a templomfal tövébe ásott kincs históriája a helytörténet-kutató alapos kutatásain és hiteles kordokumentumokon alapul. Marcellus Mihály, A veterán szerzője két novellával képviselteti magát a kötetben: egyikkel az általa teremtett pannonrómai prózát csillogtatja meg, másikkal a magyar történelem korai időszakába, a Koppány halála utáni évekbe kalauzol minket. A Sub Rosa szerzője, Bíró Szabolcs pedig előbb egy dévényi kisfiú vívódásait és álmodozását mutatja be a középkorban, majd átruccan Prágába, ahol egy férfi az égvilágon semmit sem tud magáról. Szerencsére azonban feltűnik a színen Zikmund Pradlej, a cseh régiségkereskedő bőrébe bújt Ördög, és elmondja neki, hogy nem más ő, mint egy újabb szereplő ebben az ingyenesen letölthető elektronikus antológiában. Ingyenesen letölthető: www.historiumkiado.eu
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók kulik yvette: filmtudósítás, interjúk keglovits klára zsázsa: versek mészáros györgy: könyv- és filmajánlók kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat A magazin postaládája: penna.magazin@gmail.com valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka