Római jog XV. Az ősi és formális szerződések
szerződési kötelmek az ősi jogban Az ősi t{rsadalom egyszerű életviszonyai közt előforduló mindennapi meg{llapod{sok a jogi megítélés körén kívül maradtak. Megsértésük nem szerződésszegésként, hanem delictumként került értékelésre. Aki a kölcsönbe, haszn{latba, őrzésre kapott dolgot nem adta vissza a meg{llapod{snak megfelelően, azt egyszerűen tolvajnak (sikkasztónak) tekintették, s delictum-elkövetőként vont{k felelősségre.
form{lis szerződések Valamivel később a meghat{rozott, ünnepélyes forma volt az, ami a szerződésnek a kötelező erőt megadta. Az ősi, primitív, egym{s ir{nt bizalmatlan emberek között a lekötelezés csak akkor lehetett érvényes, ha az az előírt, hagyom{nyos form{ban történt, mert ez a forma az, amelyben az ügyleti sz{ndék kétségtelenné, az ügyletből sz{rmazó joghat{sok vit{n kívülivé v{lnak. A forma az, amely kötelez, minden m{s csak puszta szóbeszéd. a) A primitív embereknek egym{s közötti forgalmuk lebonyolít{s{n{l főként két szerződésre volt szükségük: az ad{svételre és a kölcsönre. Mindkettő pénzfizetéssel j{rt, természetes teh{t, hogy a forma is, melyben e szerződések létrejöttek az akkor szok{sos nyers ércpénz lemérésével kapcsolatos volt (libripens, valós{gos lemérés, tanúk és az ügylet célj{t megjelölő szóbeli nyilatkozatok). Ezt az egész aktust (gerere per aes et libram) nevezték a régibb forr{sok nexumnak (nectere = kötni), később azonban ez a név csak a kölcsönügylet jelölésére korl{tozódott.
form{lis szerződések (2) 1. A történetileg legelső forma, melyben a felek akaratmegegyezése jogi (kötelező) form{ba juthatott a mancipatio volt. Ez eredetileg ad{svételi szerződés volt. Később a mancipatio nummo uno, vagyis a készvételből tulajdon- {truh{zó módd{ lett ügylet, mely színleges vételként alkalmass{ v{lt a vétel{r meghitelezésére, aj{ndékoz{sra, hozom{nyrendelésre, stb. is.
form{lis szerződések (3) 2. A nexum a libr{l-ügyletek formas{gai között végbemenő kölcsönnyújt{s, nyerspénz-kölcsön volt, ahol a pénzt eredetileg az öt tanú és a mérlegtartó előtt lemérlegelték. Egyúttal a kölcsönző ünnepélyes nyilatkozattal kötelezte a kölcsönvevőt a visszafizetésre. A vert pénz behozatala ut{n folyósít{s{t csup{n jelezték, színlegessé v{lt: a beszélő csak megütötte a mérleget egy ércdarabbal, s ezt adta {t jelképesen a m{siknak. A kölcsönösszeg valós{gos lefizetése az ügyleten kívül történt. A nexum hat{sa az volt, hogy a hitelező a lej{ratkor nem fizető adós ellen anélkül, hogy előbb perelnie kellett volna, azonnal manus iniectiot vezethetett, melyet csak a lex Poetelia de nexis (Kr.e. 326-325) szüntetett meg. Ettől kezdve a nexum anélkül, hogy kifejezetten eltörölték volna, m{r a közt{rsas{g kor{ban feledésbe merült.
form{lis szerződések (4) b) A per aes et libram ügyletkötés jó ideig az egyetlen szerződésforma lehetett persze m{s ügyleteket is kötöttek, de ezeknek még nem volt meg a jogi form{juk és jogi szankciójuk: a perelhetés. A hi{nyzó jogi szankciót teh{t m{snemű (vall{si, becsületbeli) szankciókkal igyekeztek pótolni. - Az, aki m{stól valami ígéretet nyert, az ígéret bev{lt{s{t azzal igyekezett biztosítani, hogy megeskette az ígérőt arra, hogy teljesíteni fog. - Az, aki dolg{t ideiglenesen m{sra bízta, pl. z{logba, haszn{latra, letétbe adta, az {tvevő becsületére (fides) appell{lt, hogy a dolgot vissza fogja adni. Az eskü és becsületbeli ígéret azonban nem adtak keresetet az ígéret behajt{s{ra, hanem csak a vall{si érzés és a t{rsadalmi tisztesség őrködött az ilyen kötések felett.
a stipulatio c) Mégis az idők folyam{n (m{r a XII. t{bl{s törvényt megelőzőleg) a hajdani eskü alatti ígéretből kialakult egy prof{n lekötelező ügylet, a stipulatio, melynek a régi szakr{lis ügylethez való kapcsolat{t megőrizte a vall{sos színezetű spondere (= ígérni) ige haszn{lata, de tiszt{n jogi lekötelezettséget eredményezett. Ez is form{lis ügylet, de form{ja m{r egyszerűbb = kevésbé körülményes a nexumén{l. A stipulatio az ősi jog egyetlen olyan, m{r a XII t{bl{s törvényben ismert kötelemalapító ügylete, mely jelentőségét megtartotta a később kialakult form{tlan szerződések mellett is, részint ezek rendszerét kiegészítve, részint velük konkur{lva. Közkedveltségét jelzi, hogy a klasszikus kori jogtudom{ny mint egyfajta mintaszerződést vette alapul a szerződés {ltal{nos tanainak kidolgoz{s{hoz.
a stipulatio (2) Eredeti, de lényegét a klasszikus kor végéig megőrző form{j{ban a stipulatio nem m{s, mint a kötelezettségv{llal{snak egy saj{tos római módja, melynél a hitelező (stipulator) szóbeli kérdésére a jelenlévő adós (promissor) nyomban élőszóban és a kérdéssel egybehangzóan v{laszol. A stipulatio formaszerű szerződés, de m{s ősi ügyletekkel (mancipatio, in iure cessio) ellentétben itt hi{nyzik a szorosan előírt szövegű ügyleti formula.
a stipulatio alakis{gai Az alakis{gok csup{n a következők: a) Az akaratnyilv{nít{snak érvényességi feltétele, hogy annak élőszóval kell végbemennie. Ezért mondjuk a stipulatiót verb{l-contractusnak, a belőle fakadó kötelmet verborum obligationak. Jel (pl. bólint{s) vagy ír{s nem helyettesítheti a szóbeli kijelentést, ezért süketek, ném{k a stipulatiot nem haszn{lhatj{k. b) Az élőszóban kinyilv{nított szerződési consensusnak nem tetszésszerinti form{ban, hanem kérdésre adott feleletként kell létrejönnie. sorrendben előbb a hitelező teszi fel a kérdését, mely mint aj{nlat a célzott meg{llapod{s teljes tartalm{t mag{ban foglalja; ezt követnie kell az adós feleletének: melyben az aj{nlatot v{ltoztat{s nélkül elfogadja, s ezzel az ügyletet perfektté teszi. (A nyilatkozati sorrend megfordít{sa esetén az ügylet érvénytelen).
a stipulatio alakis{gai (2) A promissor nem mindig ismétli meg a kérdés tartalm{t: egyetlen szóval is v{laszolhat, de csup{n azzal, ami a kérdésben szerepelt. ba. A stipulatio legősibb form{ja a római polg{rok sz{m{ra fenntartott sponsio, melynél a felek a kérdésben és a feleletben a spondere ige megfelelő alakj{t haszn{lt{k (Pl. stipulator: Centum mihi dari spondesne? promissor: Spondeo ). bb. Később, a peregrinusokkal való ügyleti forgalomban megengedték m{r rokon értelmű igék együttes haszn{lat{t is (pl. promittisne? promitto; fide iubesne? - fide iubeo; dabisne? - dabo) bc. Sőt a latin mellett olyan idegen nyelvet is, melyet a felek ismernek vagy tolm{cs segítségével megértenek, feltéve, hogy a kérdés-felelet form{t megtartj{k és a v{laszban a kérdőszó ismétlődik meg.
a stipulatio alakis{gai (3) c) Szükséges az actus continuus, az ügylet folyamatoss{ga, vagyis a v{lasznak a kérdést azon nyomban kell követnie. Ez a követelmény kiz{rta a t{vollévők közti (pl. küldönc útj{n történő) stipulatiot. A csal{dfő természetesen igénybe vehette a hatalomalatti stipulatorként való közreműködését, mivel ezek szükségképpen neki szereztek. d) A v{lasznak a kérdéssel nem csup{n formai (nyelvi) szempontból, de tartalmilag is egybe kell v{gnia. Ezért érvénytelen a stipulatio, ha a v{lasz a kérdést módosítja, - éspedig nemcsak olyankor, amidőn nincs meg a t{rgyazonoss{g (pl. dabisne Stichum? - dabo Pamphilum), - de akkor is, ha puszt{n az egynemű t{rgy mennyiségében van eltérés (pl. dabisne decem? - dabo quinque).
a stipulatio alakis{gai (4) A stipulatio alakis{gai b{rmennyire szigorúknak tűnnek is, alapj{ban véve rendkívül egyszerűk, így megtart{suk a laikus sz{m{ra sem jelentett különösebb nehézséget. 1. az alaki szigor a forgalmi biztons{got volt hivatva szolg{lni mindenek előtt óvatoss{gra, a szerződés tartalm{nak pontos megfogalmaz{s{ra ösztönözte a feleket. 2. a formaszerű kérdés-felelet aktusa tov{bb{ élesen elhat{rolja időben is a megelőző alkudoz{soknak és a szerződés véglegesülésének a f{zisait, 3. az egybehangz{s követelménye nyilv{nvalóv{ teszi a consensus létrejöttét, 4. az együttes jelenlét pedig csökkenti a félreértés veszélyét, ami t{vollévők között könnyebben előadódhat.
a stipulatio alakis{gai (5) A posztklasszikus jogban az ügylet alaki szigora enyhült, de ennek eredményeként a stipulatio is fokozatosan deform{lódott. 1. m{r a kései klasszikusok érvényesnek tekintették a stipulatiot, ha a felelet a kérdést csak részben fedte. (pl. ötre érvényes, ha a kérdésben tíz, a feleletben öt foglaltatik) 2. majd később elesett a kérdő-felelő szavak azonoss{g{nak követelménye is, 3. Leo cs{sz{r 472. évi constitucioja azut{n a kérdés-felelet forma követelményét {ltal{nos érvénnyel véglegesen elvetette, hacsak a felek b{rmiképp kifejezésre juttatt{k egyező akaratukat.
cautio Tanuk jelenléte nem szerepelt a stipulatio alakis{gai között, ez teh{t nem volt érvényességi feltétel, a bizonyít{s célj{ból a felek alkalmazhattak tanukat, de szok{sosabb volt a végbement stipulatioról okiratot, ún. cautiot készíteni. 1. Amennyiben a felek ilyet ki{llítottak, vélelem (praesumptio iuris) szólt amellett, hogy a benne foglaltak az előírt formas{gok között élőszóban is elhangzottak. Ezt a vélelmet azonban az adós ellenbizonyít{ssal megdönthette. 2. A posztklasszikus jogban szigorodtak a cautioval szembeni ellenbizonyít{s lehetőségei is, így ha az együttesen jelenlévő felek a stipulatioról okiratot vettek fel, ezzel szemben nem lehetett bizonyítani a kérdező-felelő forma mellőzését, e követelmény megtart{sa mellett teh{t most m{r megdönthetetlen vélelem (praesumptio iuris et de iure) szólt. 3. Még tov{bb lépett Justinianus, amidőn kimondta, hogy nem csup{n a kérdőfelelő forma elmarad{s{t nem lehet felhozni az okirat ellenében, de az együttes jelenlét hi{ny{t is csak akkor, ha a fél igazolni tudja, hogy az okirat keltének egész napj{n t{vol volt a ki{llít{s helyéről. A folyamat eredményeként a stipulatio gyakorlatilag ír{sbeli kötelezvénnyé, adóslevéllé (saj{t v{ltóv{) alakult {t.
a stipulatioból fakadó kötelem A stipulatioból eredő verborum obligatio egyoldalú kötelem: a stipulator hitelező, a promissor adós. Harmadik jav{ra vagy terhére kötött stipulatio érvénytelen. Hatalomalattiak és rabszolg{k azonban a csal{dfő jav{ra közvetlenül szereznek követelést harmadik személyekkel szemben. Szemben m{s szerződésekkel, melyek tipiz{lt t{rgyúak (típusszerződések), a stipulatioval b{rmely szolg{ltat{s érvényesen felv{llalható. Ez azt jelenti, hogy a római jog a stipulatioval, feltéve hogy annak alakis{gait a felek megtartott{k, eljutott a szerződési típusszabads{g modernjogi elvének megvalósít{s{hoz.
a stipulatio t{rgya - keresete A stipulatio t{rgya lehet A. certum, ha az adós felv{llalt kötelezettsége abban {ll, hogy - meghat{rozott pénzösszeg (certa pecunia), - helyettesíthető dolgok meghat{rozott mennyisége (certa quantitas), - illetőleg valamely egyedileg megjelölt dolog (certa res) civiljogi tulajdonjog{t ruh{zza {t a hitelezőre. A hitelező keresete ennek megfelelően a kötelem t{rgy{tól függően: - condictio certae creditae pecuniae, - condictio triticaria, illetőleg - condictio certae rei.
a stipulatio t{rgya - keresete (2) B. minden m{s esetben a szolg{ltat{s incertum, így ha az adós kötelezettsége egy dolog birtok{nak adott célra történő {tengedésére, idegen dologbeli jog alapít{s{- ra, valamilyen fizikai vagy szellemi tevékenységre (facere), meghat{rozott magatart{stól való tartózkod{sra (non facere) ir{nyul. A hitelező keresete ilyenkor a condictio incerti, m{s néven actio incerti ex stipulatu.
a stipulatio t{rgya (3) - kötelezettség A verborum obligatio mindenkor stricti iuris természetű, az adós teh{t csak azzal tartozik amire ígéretet tett. Nemteljesítés esetén a) certum szolg{ltat{sn{l, mivel a marasztal{s terjedelme szorosan meg van hat{rozva: a bíró csup{n az ígért pénzösszegre, illetőleg az egyéb dolog pénzbeli egyenértékére marasztalhat, b) incertum szolg{ltat{sn{l a pénzbeli egyenérték közelebbi meghat{roz{sa a condemnatio quidquid dare facere oportet kitétele alapj{n a bíró feladata, k{rtérítés azonban itt sem jön figyelembe. A szolg{ltat{s utólagos lehetetlenülése esetén, mely természetesen csup{n a certa res és az incertum t{rgyú stipulation{l jöhet szóba, az adós vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha tevőleges magatart{s{val ő maga hiúsította meg a teljesítést ( per eum stat quominus solvatur ), amikor is a kötelem megöröködik ( obligatio perpetuatur ), vagyis az adós szolg{ltat{si kötelezettsége a lehetetlenülés ellenére fennmarad.
clausula doli A promissor t{rgyi alapú felelőssége módosul, ha a felek a stipulatioba egy külön z{radékot (ún. clausula doli) iktatnak, melyben az adós kijelenti, hogy - a szerződéskötéskor nem forog fenn n{la csal{rds{g (dolus malus), - tov{bb{ ígéri, hogy ettől a jövőben, a teljesítéskor is tartózkodni fog ( dolum malum abesse afuturumque esse ). Az adós felelősségét ilyenkor a bonae fidei szerződések mércéje szerint ítélték meg.
a stipulatio causaja A stipulatioval való kötelezettségv{llal{s természetesen mindig meghat{rozott célból (pl. kölcsön, aj{ndék, hozom{ny stb.) történik. Ezt az ügyleti célt, az ún. causat (causa stipulationis), ha akarj{k, a felek belefoglalhatj{k az ügyletbe, de mellőzhetik is. előbbi esetben a stipulatio kauz{lis ügylet, az utóbbiban absztrakt (kauz{tlan, értsd: causat elhallgató) ügylet. Az absztrakt stipulationak is van teh{t causaja a valós{gban, s ha ez meghiúsult vagy be sem következett, az adós exceptio dolit hozhat fel a stipulatio alapj{n indított kereset ellen.
a stipulatio causaja (2) A kifog{si lehetőség leggyakoribb esete az, amikor az adós a felveendő kölcsönösszeg visszafizetésére stipulatioban előre kötelezte mag{t, melyet azonban a valós{gban nem kapott meg. Az adós ilyenkor exceptio non numeratae pecuniaevel védekezhetett, mellyel szemben a pénz leolvas{s{nak bizonyít{sa a stipulatort terhelte. A justinianusi jogban a promissor egy querela non numeratae pecuniae nevű keresettel mag{t a stipulatiot is megt{madhatta, erre azonban Justinianus ak{rcsak az exceptiora előbb 5, majd 2 évi hat{ridőt szabott.
a stipulatio alkalmaz{sai A stipulatio a római jog {ltal{nos kötelemalapító ügylete, mely előnyös tulajdons{gai folyt{n alkalmas volt A) mind ön{lló szerződéses kötelmek megalapít{- s{ra, B) mind pedig a form{tlan szerződésekhez kapcsolódó külön kötelezettségek felv{llal{s{ra. Aa) Ön{lló alkalmaz{s{ban a stipulatio elsődleges rendeltetése, hogy kitöltse a tipiz{lt form{tlan szerződési rendszer hézagait. A felek ui. stipulatio útj{n olyan tartalmú meg- {llapod{sokat is jogérvényesen megköthetnek, melyek form{tlan szerződésként nem {lln{nak meg (pl. a vegyes típusú ill. atipikus szerződések, form{tlan aj{ndék- ill. hozom{nyígéret, stb.).
a stipulatio alkalmaz{sai (2) Ab) A stipulationak azonban nem csup{n hézagkitöltő szerepe van a form{tlan szerződéstípusok mellett, hanem konkur{l is azokkal. A feleknek szabads{gukban {ll a form{tlanul is érvényes meg{llapod{st a stipulatio alakis{gai szerint megkötni. A létrejött kötelem ilyenkor természetesen stricti iuris jellegű lesz. A kétoldalú szerződéseknél pedig két kölcsönös stipulatiora van szükség. (A stipulatios form{ba öntött ad{svételi, vagy bérleti meg{llapod{sból nem egyetlen kétoldalú bonae fidei, hanem két egyoldalú stricti iuris kötelem keletkezik).
a stipulatio alkalmaz{sai (3) B) A római jogban {ltal{ban csak a nagyobb garanci{t nyújtó stipulatioval v{llalhatók fel a form{tlan szerződések mellett is olyan mellék-meg{llapod{sok, melyek - az adós szempontj{ból többletterhet jelentenek, pl. kamatkikötés kölcsönnél, jog- és kellékszavatoss{g kikötése ad{svételnél (egy ideig), kötbérkikötés, kölcsönös kötelezettségv{llal{sok az örökös és a részhagyom{nyos között, stb., - vagy m{svalaki kötelezettségéért való felelősségv{llal{sban {llnak (kezesség), - illetőleg egy m{r fenn{lló kötelemről való utólagos rendelkezést tartalmaznak (delegatio, novatio).
verb{l-contractusok egyoldalú nyilatkozattal A stipulatio mellett kivételesen az adós egyoldalú formaszerű nyilatkozat{val is létrejöhet verborum obligatio. Ennek a klasszikus jogban két esete ismeretes: a) dotis dictio - a nő, a nő felmenője vagy adósa részéről tett hozom{nyígéret a férjnek. (A nő adósa az ígéretet a nő alakszerűtlen utasít{sa alapj{n teszi.) Amióta II. Theodosius a form{tlan hozom{nyígéretet is kötelezővé tette pactum legitimumként, a dotis dictio jelentőségét vesztette.
verb{l-contractusok egyoldalú nyilatkozattal (2) b) iurata promissio operarum (iusiurandum liberti): a felszabadított rabszolga esküvel megerősített ígérete patronusa felé a teljesítendő operae artificialesra nézve. Az eskü alatti ígéretet az előzetesen kialkudott szolg{ltat{sokra még a felszabadít{s előtt vették ki a rabszolg{tól, ami önmag{ban is kötelező volt, de a libertus a felszabadít{s ut{n tartozott az esküt és az ígéretet nyomban megismételni, s ezt a felszabadít{s feltételének tekintették. Mindkét (a, b) esetben szerződésről van szó, mert b{r a hitelező részéről sem kérdés, sem elfogad{si nyilatkozat nem hangzik el, a hitelező (férj, patronus) hallgatólagos beleegyezése mégis fennforog, hiszen a jav{ra tett adósi (nő, libertus) ígéretnek az ő jelenlétében kell elhangoznia.
a litter{l-contractus Egyoldalú pénzkötelem megalapítható oly módon is, hogy kölcsönös meg{llapod{suk alapj{n a felek a létrehozandó követelést előbb fiktív bevételként, majd ezt követően nyomban fiktív kiad{sként egym{s h{zi könyveibe p{rhuzamosan bevezetik. Az ekként létrejött kötelem a könyvtartoz{s (litterarum obligatio).
h{zikönyvek Az intézmény kialakul{s{hoz az alapot a h{zikönyvek vezetésének szok{sa szolg{ltatta a kései közt{rsas{g kor{ban, mely feltételezhetően görög hat{sra honosodott meg Róm{ban. A módosabb polg{rok vagyoni műveleteikről különböző nyilv{ntart{sokat vezettek, 1. melyek közül a libellus familiae (patrimonii) lényegében véve nem volt m{s, mint vagyonlelt{r (aktív{k és passzív{k). 2. bevételeiket, kiad{saikat előbb az adversaria nevű naplóba jegyezték fel, majd ebből vagyonuk minden v{ltoz{s{t, feltehetőleg havonta, {tkönyvelték a CODEX ACCEPTI ET EXPENSIbe, úgy hogy vagyonuk mindenkori {llapot{ról t{jékozódni tudtak. 3. kamatozó kintlévőségeik nyilv{ntart{s{ra szolg{lt a kalendarium, melybe a kamatra kihelyezett pénzösszegeket és a kamathat{ridőket jegyezték fel. 4. a bank{rok (argentarii) ezek mellett még egy külön codex rationumot is vezettek, mely lényegében véve a bankforgalmat tükröző főkönyv volt az ügyfelek folyósz{ml{inak vezetésére.
a könyvtartoz{s (nomen transscripticium) A h{zikönyvek közül a codex accepti et expensi jutott szerephez a litter{l-contractus kialakul{s{n{l. 1. Ha a hitelező valamely létező követelését (nomen) a maga könyvébe kiad{sként (expensum) bevezette, az ilyen bejegyzés nem jelentett új aktív{t, hanem csup{n egy bizonyos jogalapból (pl. kölcsönnyújt{sból) elő{llott követelés nyilv{ntart{s{ra és bizonyít{s{ra szolg{lt. 2. De az ilyen bejegyzés alkalmas volt az eredeti követelés {talakít{s{ra is: A művelet oly módon megy végbe, hogy a hitelező egy őt valamely jogalapon (pl. vétel{rként, bérként, t{rsas viszonyból) megillető követelést a maga h{zikönyvébe, természetesen adósa beleegyezésével, fiktív bevételként, egyszersmind fiktív kiad{sként bevezeti. Mivel a kötelemalapít{s lényegében véve {tír{s (transscriptio), a létrejött követelés neve nomen transscripticium.
transscriptio a re in personam A transscriptio, melyet Gaius a litter{l-contractus egyedüli eseteként említ, arra szolg{lt, hogy egy m{s jogalapon fenn{lló tartoz{st könyvtartoz{ss{ v{ltoztasson {t és ez{ltal azt eredeti keletkezési alapj{tól függetlenítse. A transscriptionak két alkalmaz{s{val tal{lkozunk: a) transscriptio a re in personam: a hitelező az adós terhére könyveli el kiad{sként azt az összeget, mellyel neki az valamely jogalapból kifolyólag m{r amúgy is tartozik, egyszersmind bevételként is, mintha a régi jogalapon j{ró követelést megkapta volna. Hasonló bejegyzések történtek megfordított értelemben az adós könyvébe. A transscriptio itt teh{t újító hat{sú, ak{rcsak a novatio, amenynyiben a régi jogalapon nyugvó kötelmet könyvtartoz{ss{ alakítja {t.
transcriptio a re in personam (Gaius tartozik százzal bérösszeg fejében Seiusnak) Seius Gaius Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Gaiustól bér fejében 100 Seiusnak bér fejében 100 Gaiusnak 100 Seiustól 100
transscriptio a persona in personam b) transscriptio a persona in personam: a hitelező a m{s tartoz{s{t {tv{llalni kész új adós{- nak könyvtartoz{saként könyveli el azt az összeget, mellyel neki régi adósa valamely jogviszonyból kifolyólag tartozik. A hitelező itt azt jegyzi be, mintha a követelést a régi adóstól megkapta, az új adósnak pedig kiadta volna. Ugyanakkor a két adós könyvébe is hasonló értelmű bejegyzések kerültek. A régi adós kötelezettsége alól szabadul, a transscriptio eredménye teh{t a tartoz{s- {tv{llal{s, ha azonban a régi adós tartoz{sa nem könyvtartoz{s volt, egyúttal nov{ló hat{sa is van.
transcriptio a persona in personam Titius {t akarja v{llalni Gaius tartoz{s{t, amellyel Gaius lakbér fejében tartozik Seiusnak Gaius Seius Titius Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Seiusnak bér fejében 100 Gaiustól bér fejében 100 Titiusnak 100 Seiustól 100
expensilatio c) A codex accepti et expensibe történő bejegyzés új autonóm kötelem létrehoz{s{ra is alkalmazható. A kötelemfakasztó tény ilyenkor az expensilatio, azaz a fiktív kiad{sként való elkönyvelés. Eredendően új kötelem létesül, ha a felek vele pl. egy peresíthetetlen, teh{t jogilag nem létező követelést (pl. form{tlan aj{ndék- illetőleg hozom{nyígéretet) tesznek peresíthetővé oly módon, hogy azt eleve könyvtartoz{sként hozz{k létre. Itt teh{t nem egy fenn{lló követelés {talakít{s{ról, hanem egy teljesen új, absztrakt kötelem létesítéséről van szó.
expensilatio Seius Gaius Kiadás Bevétel Kiadás Bevétel Gaiusnak 100 Seiustól 100
litteris nomen transcripticium expensilatio transcriptio a re in personam transcriptio a persona in personam
kései form{k A litter{l-contractusból egyoldalú stricti iuris kötelem keletkezik, mely mindenkor összegszerűen meghat{rozott pénzre (certa pecunia) szól. Keresete ennek megfelelően a condictio certae creditae pecuniae. A klasszikus korban a h{zikönyvek vezetése kiment a gyakorlatból, és vele együtt feledésbe ment a római litter{l-contractus is. Mint elavult intézményt, Justinianus mellőzte, s a re{ vonatkozó szövegeket vagy nem vette fel a kompil{cióba vagy {talakította. Mégis létezett a hellenisztikus gyakorlatból {tvéve: 1. chirographum - az adós egyoldalú ír{sbeli kötelezettség-v{llal{sa, mely az irat {tad{s{val alapítja meg a kötelmet. 2. syngrapha - a két fél al{ír{s{val létrejövő absztrakt ír{sbeli szerződés.
a stricti iuris kötelem {ltal{ban A stricti iuris kötelmek kivétel nélkül egyoldalúak, vagyis bennük csak az egyik fél van adósként szolg{ltat{sra kötelezve a m{sikkal, mint hitelezővel szemben. (Megfordítva azonban nem valamennyi egyoldalú kötelem stricti iuris jellegű is egyúttal.) A kötelem stricti iuris természete két vonatkoz{sban, egyfelől a kötelezettség terjedelme, m{sfelől a szolg{ltat{sért való felelősség tekintetében nyilv{nul meg:
a kötelezettség terjedelme a) A stricti iuris kötelmek tipikus t{rgya valamely certum: - meghat{rozott pénzösszeg (certa pecunia), - m{s helyettesíthető dolgok meghat{rozott mennyisége (certum genus, certa quantitas), - vagy pedig valamely egyedileg meghat{rozott dolog (certa res). Ilyenkor az adós kötelezettségének terjedelme szorosan körül van hat{rolva: az első esetben a marasztal{s csak a tartozott összegre szólhat, a m{sik kettőnél is csup{n a tartozott dolog pénzbeli egyenértékére. K{rtérítés, késedelmi kamat nem jön figyelembe!! Ritk{bban incertum a stricti iuris kötelem t{rgya, ha ti. az adósi kötelezettség valaminek tevése vagy nemtevése (facere). A szolg{ltat{si kötelezettség terjedelme eredetileg itt is szorosan tapadt a kötelező ügylet elhangzott szóbeli formul{j{hoz, a klasszikus jog azonban ezekre m{r a bonae fidei kötelmek szab{lyait alkalmazza.
a szolg{ltat{sért való felelősség b) A stricti iuris kötelmek többnyire generikusak (a litterarum obligatio és a kölcsönkötelem mindig, a stipulatios és a gazdagod{si kötelem gyakran), amikor is a szolg{ltat{s lehetetlenülése egy{ltal{n nem jöhet szóba, így az adósi felelősség kérdésének nincs értelme. A specifikus szolg{ltat{s (certa res, facere) utólagos lehetetlenné v{l{s{ért éspedig vétkességétől függetlenül az adós akkor felel, ha tevőleges magatart{s{val hiúsította meg a szolg{ltat{st (az ígért rabszolg{t megölte, felszabadította, eladta, ig{s{llatot agyonhajszolta) illetőleg facere szolg{ltat{sért a klasszikus jogtól fogva akkor is, ha azt vétkes mulaszt{s{val (hanyags{gból, feledékenységből) hiúsította meg.
keresetek A stricti iuris kötelmek közös keresetei a condictiok, melyek absztraktul fogalmazott intentioja nem {rulja el a kötelem keletkezésének jogalapj{t (causaj{t), köztük teh{t csak a kereset t{rgya szerint van különbség: a) condictio certae (creditae) pecuniae: ha a kötelem t{rgya meghat{rozott pénzösszeg; ilyenkor a formula arra utasítja a bírót, hogy a követelés fenn{ll{sa esetén az intentioban szereplő összegre marasztaljon; b) condictio triticaria: amidőn a kötelem t{rgya valamely certum genus, certa quantitas, vagyis nem pénzbeni helyettesíthető dolgok meghat{rozott mennyisége; c) condictio certae rei: ha a kötelem t{rgya valamely egyedileg megjelölt dolog (Stichus rabszolga, fundus Cornelianus); d) condictio incerti: az előbbieknél később kialakult kereset arra az esetre, amidőn a szolg{ltat{s valaminek tevése illetőleg nemtevése (facere, non facere), teh{t egy incertum.
stricti iuris kötelem Olyankor, amidőn az intentioban nem fix pénzösszeg szerepel, a condemnatio quanti ea res est fordulata arra hívja fel a bírót, hogy az intentiobeli szolg{ltat{s pénzbeli egyenértékére (teh{t nem k{rtérítésre) marasztalja a pervesztes adóst. Stricti iuris kötelem keletkezik valamennyi alakszerű szerződésből, teh{t a stipulatioból és a litter{l-contractusból, valamint a form{tlan szerződések közül a KÖLCSÖNből, a szerződésen kívüli kötelemlétesítő tények közül pedig a jogalap nélküli gazdagod{sból, néh{ny praetori pactumból: tartoz{selismerés receptum argentarii.