Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány TANULÁSI NEHÉZSÉGEKKEL ÉS ZAVAROKKAL KÜZDŐ FIATALOK FELSŐOKTATÁSI LEHETŐSÉGEI, VAGYIS AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG MEGVALÓSULÁSA Készítette: Harmath Linda Budapest, 2007.
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...5 2. TANULÁSI PROBLÉMÁK...7 2.1. TARTÓS TANULÁSI PROBLÉMÁK, AZAZ TANULÁSI ZAVAROK, MINT FOGALMAK TISZTÁZÁSA...8 3. A TANULÁSI NEHÉZSÉGEKKEL ÉS ZAVAROKKAL KÜZDŐK SEGÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK, INTÉZKEDÉSEK...13 3.1. AKADÁLYMENTESÍTÉS...13 3.2. FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEKET ÉRINTŐ TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁS MAGYARORSZÁGON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FELSŐOKTATÁS TERÜLETÉRE18 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA...18 KÖZOKTATÁSI TÖRVÉNY...18 FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY (1993 ÉS 2001)...18 FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK JOGAIRÓL ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGÜK BIZTOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY...18 A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ HALLGATÓK TANULMÁNYAINAK FOLYTATÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ESÉLYEGYENLŐSÉGET BIZTOSÍTÓ FELTÉTELEKRŐL SZÓLÓ OM RENDELET...19 AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓDRÓL ÉS AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY...19 FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY (2005)...21 OGY HATÁROZAT AZ ÚJ ORSZÁGOS FOGYATÉKOSÜGYI PROGRAMRÓL 22 3.3. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS...23 3.3.1. MADRIDI NYILATKOZAT...23 3.3.2. AZ ENSZ ÚJ EGYEZMÉNYE A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK JOGAIRÓL...25 3.4. FOGYATÉKOSSÁGÜGYI KOORDINÁTOROK MUNKÁJA...27 3.4.1. BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR...31 3.5. TEXTIC RENDSZER...33 3.6. KATAPULT 2007 KIADVÁNY...33 3
4. ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS ELŐÍTÉLETEK...35 4.1. EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉG...38 4.2. A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS LEHETSÉGES OKAI: SZTEREOTÍPIÁK, STIGMATIZÁCIÓ, ELŐÍTÉLETEK...40 4.3. 2007 A MINDENKI SZÁMÁRA BIZTOSÍTANDÓ ESÉLYEGYENLŐSÉG EURÓPAI ÉVE...43 5. A DISZLEXIÁVAL KÜZDŐK HELYZETE MAGYARORSZÁGON...46 5.1. A DISZLEXIA KEZELÉSE HAZÁNKBAN ÉS FRANCIAORSZÁGBAN...47 5.1.1. FENYVESI MÓDSZER...49 5.1.2. SENSONAIME ELJÁRÁS...50 6. MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK...52 7. KUTATÁS...58 7.1. HIPOTÉZISEK...58 7.2. KÉRDŐÍVEK ÉRTÉKELÉSE...59 8. ÖSSZEFOGLALÁS...69 IRODALOMJEGYZÉK...71 ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉZE...74 MELLÉKLET...74 4
1. Bevezetés Témaválasztásom oka többek között az volt, hogy a környezetemből sok ember foglalkozik, dolgozik sérült gyerekekkel, ezért nem idegen számomra ez a téma, bár személyes tapasztalataim nincsenek. Mégis gyakran felmerült bennem felsőfokú tanulmányaim során, hogy nekünk, tanulási problémákkal és akadályokkal nem küzdő hallgatóknak is sokszor milyen nehéz dolgunk van, hogy jól informáltak, naprakészek legyünk, hogy tartani tudjuk a tempót a mai erős versenyhelyzetben. Ezt továbbgondolva rájöttem, hogy a különböző tanulási problémákkal küzdők sokszor elháríthatatlan akadályokba ütközhetnek és ütköznek is az élet szinte minden területén. Gondolok itt például a hallás,- látássérültek és mozgáskorlátozottak számára nélkülözhetetlen akadálymentesítés teljes vagy részleges hiányára a legtöbb felsőoktatási intézményben, valamint a diszesek problémáira a törvényi szabályozás hiányosságainak, illetve ellentmondásainak következtében, és még sorolhatnám. Manapság, mikor rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk az önmegvalósítás, önálló boldogulás kérdésére, különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik kénytelenek a többi ember jóindulatára, hozzáállására és a társadalom segítségére bízni magukat. A lehetőségek korában, amikor szinte bármi megvalósulhat, a legtöbb fiatal többnyire az érdeklődési körének megfelelő területen tanulhat tovább, el sem tudjuk képzelni milyen érzés lehet az, ha valakinek aszerint kell döntenie, hogy képes-e közlekedni az adott épületben, illetve talál-e olyan személyt, aki megérti a problémáit és esetleg segítséget is tud nyújtani. Sokan közülük csak azért jelentkeznek gyógypedagógus képzésre, mert egyedül ott valósult meg a teljes körű akadálymentesítés. Hiába történik egyre több intézkedés, hiába lettünk az Európai Unió tagországa, sajnos még mindig gyerekcipőben jár az esélyegyenlőség megvalósítása. Az ilyen problémákkal küzdő emberek nem azt várják tőlünk, illetve az ország vezetőitől, hogy kiszolgálják őket és minden költséget fedező anyagi forrásokat biztosítsanak, hanem hogy lehetővé tegyék nekik az önálló boldogulást. Ugyanarra vágynak, mint nem sérült társaik, legyen szó továbbtanulásról, munkahelyről, családalapításról, tehát valódi esélyegyenlőséget szeretnének. Mindössze arról van szó, hogy számukra ez sokkal több nehézséget jelent és valóban a társadalom segítségére szorulnak, pedig a technikai akadályok elhárításával mindez jóval egyszerűbb lenne. 5
Szakdolgozatom célja tehát az, hogy képet adjak a sérült fiatalok jelenlegi lehetőségeiről a felsőoktatás területén. Szeretném megmutatni, hogy elméletben hogyan képzelik el a törvényhozók az akadálymentesítést, illetve azt, hogy a gyakorlatban miként valósul meg, megvalósul-e egyáltalán. Megkíséreltem utánajárni többek között, hogy a törvényben előírt fogyatékosságügyi koordinátori munkakör létezik-e, és ha igen hozzáértő ember végzi-e ezt a feladatot. Kíváncsi voltam hol és hogyan valósul meg a fizikai és információs akadálymentesítés, mennyire van lehetőségük a sérült, de továbbtanulásra mentálisan alkalmas fiataloknak szabadon választani felsőoktatási intézményt. Ezalatt azt értem, hogy alkalmas-e a kiválasztott intézmény arra, hogy elősegítse számukra az önálló boldogulást, esélyegyenlőséget. Egyenlő bánásmódban van-e részük, ami annyit jelent, hogy a nélkülözhetetlen akadálymentesítés, illetve szükség esetén, különböző igények szerint módosított vizsgafeltételek megléte mellett úgy tekintenek-e rájuk, mint a többi tanulóra. Kérdőív segítségével próbáltam felmérni, hogy az intézmények hallgatóinak, oktatóinak milyen a hozzáállása, segítőkészek-e, rendelkeznek-e megfelelő információkkal sérült társaikról. Az általam vizsgált célcsoportba azok a tanulási akadályokkal és nehézségekkel küzdő fiatalok tartoznak, akik mentális állapotukat tekintve képesek felsőfokú tanulmányok végzésére, természetesen kellő segítségnyújtás mellett. Közülük is kiemelten foglalkoztam a diszlexiás hallgatók csoportjával, hiszen ők némileg kilógnak a sorból. Mert bár a fogyatékossággal élők csoportjába sorolják őket, ez mégsem tekinthető betegségnek, sokkal inkább egy fejleszthető problémának. Természetesen nem szabad elhanyagolni, hiszen kellő figyelem hiányában komoly lelki sérülésekhez, magatartászavarokhoz vezethet. Egy kisgyermek önbecsülése, de úgy gondolom ez bármelyik korosztályra igaz lehet, rendkívül törékeny. Márpedig a kezeletlen diszlexia tünetei és annak következményei könnyen porrá zúzhatják az önbecsülést. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy kisgyermekkorban felfedezzék és kezeljék ezt a tanulási nehézséget, azért, hogy az ezzel küzdők is sikeres, kiegyensúlyozott felnőttekké válhassanak. 6
2. Tanulási problémák Ahogy már említettem, célcsoportomba azok a fiatalok tartoznak, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, de mentálisan képesek továbbtanulni. Fontosnak tartom azonban, hogy a tanulási akadályokkal és nehézségekkel küzdők többi csoportjáról is képet adjak. Ezt az 1. ábra segítségével szeretném illusztrálni. 1. ábra Tanulási problémák. Forrás: www.oki.hu Az ábrán jól látszik, hogy a tanulási problémákat két nagy csoportra oszthatjuk. A tanulási nehézségek és zavarok, valamint a tanulási akadályok csoportjára. A második csoportot nem 7
taglalom részletesen, hiszen ide tartoznak az értelmi akadályozottak, akik inkább szellemi képességeiket tekintve nem képesek eljutni a felsőoktatásba, épp ezért nem képezik a célcsoportom részét. A tanulási nehézségek és zavarok lehetnek átmenetiek és tartósak is, tehát két alcsoportra oszthatók. Az első alcsoport az átmeneti tanulási nehézséggel küzdők csoportja, a lemaradó, lassan vagy helytelen szokásokkal tanulók, de nem értelmi fogyatékosok. Ők az általános és fejlesztési pedagógiai kompetenciába tartoznak. Kellő odafigyeléssel, fejlesztéssel, felzárkóztatással megakadályozható, elkerülhető a komolyabb, tartósabb probléma kialakulása. Fejlesztés híján azonban sokszor előfordul, hogy tartóssá válik a probléma, illetve tévesen speciális iskolába irányítják a tanulót. Ekkor viszont már nem ebbe a csoportba tartoznának. Mivel az ő problémájuk nem tekinthető betegségnek, illetve a törvény által meghatározott fogyatékosságnak, ezért ezt a csoportot sem vizsgálom közelebbről. A második alcsoportba, a tartós tanulási zavarok kategóriába sorolhatjuk a pszichés fejlődési zavart, diszlexiát, diszgráfiát, diszkalkuliát, hiperaktivitást. Idetartoznak azokkal a problémákkal küzdők is, akik nem tekinthetők értelmi fogyatékosnak, de sajátos nevelési igényűek, így a hallás-és látáskárosultak, a mozgáskorlátozottak, illetve autisták. Az ő fejlesztésük már a gyógypedagógia feladata. Természetesen az értelmi fogyatékosok is sajátos nevelési igényűek, de őket a már említett második nagy csoportba sorolják és szintén gyógypedagógiai kompetenciába tartoznak. 2.1. TARTÓS TANULÁSI PROBLÉMÁK, AZAZ TANULÁSI ZAVAROK, MINT FOGALMAK TISZTÁZÁSA Ebbe a csoportba tartoznak tehát a pszichés fejlődés zavarával, azaz diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával, hiperaktivitással küzdők. Továbbá a nem értelmi fogyatékos, de sajátos nevelési igényű személyek, azaz a látás- és hallássérültek, mozgáskorlátozottak. Közülük a felsőoktatási intézmények elméletben a látás- és hallássérültek, mozgásban korlátozottak, illetve a tanulási zavarral, tehát olvasás-, írás-, beszédzavarral küzdők és a krónikus betegségekben szenvedők fogadására készülnek fel. Értem ez alatt többek között az információs 8
és fizikai akadálymentesítést, a vizsgafeltételek módosítását az egyes fogyatékossági típusoknak megfelelő kommunikációs igények szerint, illetve a sérülés típusához igazodva, fogyatékosügyi koordinátori munkakör meglétét és megfelelő ellátását. Ez a gyakorlatban, Magyarországon egykét intézmény kivételével, a mai napig nem valósult meg. A törvényi szabályozás egyre inkább hangsúlyt fektet ezen kérdésekre, foglalkozik a témával, azonban a gyakorlati megvalósítás nagyon kis és lassú lépésekkel halad. A következőkben szeretnék néhány fogalmat tisztázni, illetve definiálni az egyes betegségeket. Először is fontosnak tartom tisztázni a tanulási zavar és nehézség fogalmát. Mesterházi Zsuzsa értelmezésében a tanulási zavar tünetei a tanulás egyes részterületein jelennek meg, különösen az olvasás, helyesírás vagy számolás tantárgyakban. Ezzel párhuzamosan azonban az egyéb tanulási területeken jó eredmények is elérhetők. Fejlesztő foglalkozások, terápiás eljárások alkalmazása, mint például a koncentrációs tréning, feszültségek oldása, viselkedésterápia szükséges, de a szülővel együttműködő osztálytanító munkáját más szakemberek is segítik, mint a gyógypedagógus, iskolapszichológus, és különböző terapeuták. 1 Jellemzőjeként megemlíthetjük, hogy a tanulási teljesítmény szintje nem felel meg az egyén pszichikusintellektuális fejlődésének és képességeinek. 2 Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik a diszlexiáról alkotott számos definíció egyike, miszerint ez egy olyan zavar, amely azokat a gyermekeket sújtja, akik egy klasszikus oktatási gyakorlat ellenére nem jutnak el a nyelvi használatnak olyan fokára, amely lehetővé teszi az értelmi képességeiknek megfelelő szintű olvasás, írás és helyesírás elsajátítását. 3 A klasszikus meghatározás szerint a diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó, intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeség. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok különböző összefonódásában találhatók meg, valamelyik tényező dominanciájával. Az olvasás sok képesség harmonikus működését feltételezi. Hiányosságaik (a látási, hallási észlelés, a sorozatelrendezés, a mozgások összerendezettsége, az irányok, a téri tájékozódás eltérései) a diszlexia kiváltó tényezői lehetnek. A legújabb nézetek a fonológiai feldolgozás (szavak megjegyzése, hangzási képük tárolása és előhívása), a tagolás (szavak szótagokra, 1 Mesterházi Zsuzsa: A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése (1998) Bárczi, 49.o. 2 Gereben Ferencné; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 159.o 3 Béatrice Sauvageot-Jean Métellus: Hurrá, diszlexia! (K.u.K. Könyvkiadó) 9
beszédhangokra bontása) zavarát, a szókincs szegénységét említik. A diszlexiások és a kezdő olvasók hibázásai (pl. betűcsere, kihagyás, betoldás) azonosak, a különbség a tünetek mennyiségében, arányában és fennmaradásában van. A diszlexia tünetei az írásban is megjelennek. A diszlexia miatti sorozatos kudarcélmények magatartászavarhoz vezethetnek. Az óvodáskori megelőzés, az iskoláskori kezelés eredményessége az említett képességek fejlettségétől, az életkortól és a kórtani háttértől függ. 4 A diszlexia tehát olyan sajátos tanulási nehézség, részképesség-zavar, mely a nyelvi kommunikáció területén nyilvánul meg, így érinti az ismeretszerzés minden területét. A részképesség-zavarok az észlelés, a mozgás; a nyelv, az emlékezet, a figyelem és gondolkodás folyamatainak hiányos működése következtében lépnek fel és neurofiziológiai diszfunkción alapulnak. 5 Bár a tünetegyüttest létrehozó tényezők nagy része korrigálható, és a szakemberek szerint kialakíthatók kompenzációs technikák, az érintettek többségénél megmarad az egész tanulási időszak alatt, illetve felnőttkorban is. Jelentős társadalmi csoportról van szó, hiszen a szakirodalom szerint az egyes korcsoportok 7-10 százaléka érintett. A tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon a diszlexiásnak mondott gyermekek többségét a szerzett diszlexiások adják. Egyes vélemények szerint a diszlexia előfordulása gyakoribb az átlagos, vagy átlagon felüli intelligenciahányadossal rendelkező gyerekek esetében. Más vélemények szerint ennek valószínű oka az, hogy a minden területen egységesen kevésbé jól teljesítő gyerekek estében kevésbé feltűnő a rosszabb irodalom és nyelvtan jegy, mint azoknál, akiknél csak ezek a tárgyak problémásak. Ha az utóbbi magyarázatot vesszük alapul, akkor valószínűsíthető, hogy egyenlő arányban fordul elő mindkét esetben. Mivel a tanulási zavarok közé nemcsak a diszlexia tartozik, ezért röviden szót kell ejtenünk a diszgráfia és diszkalkulia fogalmairól is. Ezek a problémák előfordulhatnak egymástól függetlenül is, de a diszlexia és diszgráfia többnyire együtt jelentkezik, azaz az olvasásban jelentkező probléma itt az írásban is megmutatkozik. A diszgráfia röviden tehát írászavar. Jellemzője a rendezetlen, görcsös, hibás, nehezen olvasható írás, a szabálytalan betűalakítás. 6 Ebben az esetben nem a diszlexiára jellemző, b és d betűk összetévesztése jellemző, hanem b helyett sokszor t betűt írnak, azaz zöngétlenítenek. Gyakori az ö és ü tévesztése, továbbá az 4 Vassné Kovács Emőke; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 74.o. 5 Gereben Ferencné; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 144.o. 6 Gereben Ferencné; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 73.o. 10
ékezetek nem megfelelő használata, vagy elhagyása, a betoldások, kihagyások, mondatvégi írásjelek elhagyása, szavak, sőt esetenként mondatok egybeírása. A diszkalkulia specifikus számolási zavar. Tünetei közé sorolják a különböző számtani műveletek, matematikai jelek, kifejezések, szabályok megértésének, a számjegy, számkép felismerésének, egyeztetésének, grafikus ábrázolásának, számok sorrendiségének, számneveket szimbolizáló vizuális alakzatok azonosításának nehézségét. Ezzel párhuzamosan azonban más teljesítmények, mint az olvasás, írás, idegennyelv-tanulás, rajzolás, jó színvonalúak. 7 Továbbra is a tanulási nehézségeknél maradva, tisztázásra vár a sajátos nevelési igényű tanulók csoportjának fogalma. Először mit is jelent a sajátos nevelési igény, röviden SNI? Nevezhető speciális nevelési szükségletnek is, ami azoknál a gyermekeknél és fiataloknál áll fenn, akik oly mértékben korlátozottak fejlődési, nevelési és tanulási lehetőségeikben, hogy eredményes fejlesztésükhöz gyógypedagógiai támogatás szükséges. Hazánkban jogi kifejezésként az 1993. évi közoktatási törvény vezette be, de a gyógypedagógiai szakmában a gyógypedagógiai megsegítés igénye már korábban megfogalmazódott. Ez az igény mindig is az iskola adottságaival, fejlesztési lehetőségeivel, követelményeivel összefüggésben határozható meg. Minden gyermeknél individuálisan kell megállapítani, figyelemmel a gyermek életútjára, szociális tapasztalataira, környezetére; kognitív, motoros, nyelvi és egyéb fejlettségére. 8 Korábban is említettem, hogy sajátos nevelési igényűnek számít minden fogyatékossággal élő személy, de a vizsgált csoportban konkrétan a látás- és hallássérültek, valamint mozgáskorlátozottak kategóriáját szeretném tisztázni. A látássérülés a látószerv valamely részének (szem, látóideg, agykérgi központ) organikus vagy funkcionális sérülése, amely a vizuális tapasztalatszerzést - a látáscsökkenés mértékétől függő mértékben részlegesen vagy teljes mértékben akadályozza. A látássérülést előidéző ok lehet öröklött, szülés előtt, közben, illetve utána szerzett. Előfordulási gyakorisága az életkorral nő. Gyermekkorban a látássérülés előfordulása Magyarországon 1-2 ezrelék. A látássérülés következményei annak súlyosságától függően lehetnek: tájékozódás- és mozgászavar, kommunikációs nehézségek, képzet- és fogalomalkotás zavarai, beilleszkedési 7 Gereben Ferencné; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 73-74.o 8 Lányiné Engelmayer Ágnes; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.:mesterházi Zsuzsa, 145.o. 11
problémák, az érzelmi és akarati élet, a magatartás zavarai. A látássérülés súlyossági fok szerint lehet vakság, aliglátás és gyengénlátás. 9 A hallássérülés viszonylag tág, biológiai és orvosi fogalom. Ide sorolandók a hallószerv bármely részének veleszületett vagy szerzett sérülései, esetleg fejlődési rendellenességei, melyek eredményeképpen a hallásteljesítmény az éptől eltér. 10 A hallássérültek csoportjait súlyosság szerint differenciálják nagyothallókra és siketekre. Teljes siketség ritkán fordul elő, minden tizedik hallássérült siket. A kategorizálás alapja a különböző frekvenciákon mért átlagos hallásveszteség. Eszerint beszélhetünk enyhe, közepes és súlyos nagyothallásról a siketség mellett. 11 A mozgáskorlátozottság, mozgásfogyatékosság a harmonikus és célszerű, jellegzetesen emberi mozgás mozgászavarok következtében létrejövő rendellenessége. A mozgáskorlátozottság születéskor is fennállhat, illetve az élet folyamán bármikor kialakulhat. Veleszületett mozgászavarok esetében is gyakoribb azonban a mozgáskorlátozottság későbbi, csecsemő-, illetve kisgyermekkori kialakulása. A mozgáskorlátozottság kedvezőtlen külső körülmények egyidejű fennállása esetén hátrányos társadalmi helyzet kialakulásához vezethet. Ez megnyilvánulhat a személyes kapcsolatokban, a tanulásban, munkában, közlekedésben és a szabadidő eltöltésének bármely formájában. A hátrányos helyzet leküzdése a rehabilitáció eszközeivel lehetséges. Közülük a mozgáskorlátozottság esetében különös jelentősége van a mozgások gyakorlásának a gyógytorna, a mozgásnevelés és a sport eszközeivel, a megfelelően kiválasztott és adaptált segédeszközöknek, az épített környezet (épületek, utak, közlekedési eszközök) mindenki részére akadálymentes használhatóságának, valamint a célzott támogatási rendszereknek. 12 A fogalmak tisztázása után talán érthetőbb lesz, miért fontos az akadálymentesítés, valamint, hogy milyen igényeknek kell megfelelnie. 9 Csocsán Lászlóné; In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.:mesterházi Zsuzsa, 121.o. 10 Pataki László: Hallássérülés-hallási fogyatékosság; In: Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: dr. Illyés Sándor 11 25-40 db hallásveszteség enyhe, 40 60 db hallásveszteség közepes, 60 90 db hallásveszteség súlyos nagyothallást jelent, míg 90 110 db hallásveszteség már a siketséggel határos átmeneti sávba tartozik, és 110 db feletti hallásveszteség siketséget jelent. (www.oki.hu Sajátos nevelési igény) 12 Kulmann Lajos, In: Gyógypedagógiai lexikon (2001), szerk.: Mesterházi Zsuzsa, 131-132.o 12
3. A tanulási nehézségekkel és zavarokkal küzdők segítésére szolgáló eszközök, intézkedések 3.1. AKADÁLYMENTESÍTÉS Korábban többször említettem a teljes körű fizikai és kommunikációs akadálymentesítés kérdését és fontosságát. Azt, hogy ennek segítségével a sérült embereket hozzá lehet segíteni az önálló munkavégzéshez, önálló életvezetéshez. Említettem tehát, de nem részleteztem, hogy mit is takarnak ezek a fogalmak. Fontosnak tartom azonban, hogy ezt megtegyem, hiszen nagyon összetett dologról van szó. A fizikai és kommunikációs akadálymentesítés életbevágóan fontos mind a mozgásszervi fogyatékossággal élő személyek, mind az érzékszervi sérültek számára. A mozgáskorlátozottság szempontjából a környezeti tényezők közül elsősorban természetesen az épített környezetnek és a közlekedésnek van kiemelkedő jelentősége. E két terület jelenti a legfőbb korlátot az önálló élet, így a munka, a tanulás területén is. Ezek a területek azok, amelyeknél a mozgáskorlátozott emberek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása jelentős akadályokat gördíthet a mindennapi feladatok megoldása elé, gátolja önrendelkezési jogaikat, beszűkíti életterüket, vagyis diszkriminálja őket. 13 Szót kell először is ejtenem arról, hogy miféle akadályokba ütközhet egy sérült ember. A vertikális akadályok, azaz a szintkülönbségből adódó akadályok leküzdése okozhatja a legnagyobb nehézséget a mozgásukban korlátozott emberek számára. Ezek kiküszöbölése végett van szükség például megfelelően kialakított liftekre, rámpákra, küszöbmentes, széles bejáratokra. Hozzá kell tenni azonban, hogy a szintkülönbséggel a látássérülteknek is meggyűlhet a bajuk, hiszen ha nem elég feltűnő, szinte beleolvad a környezetbe, akkor számukra is balesetveszélyes lehet. Egy másik típus a horizontális, azaz az előrehaladó mozgás akadálya. Az átjáróknak, közlekedőknek, ajtóknak olyan szélességűeknek és magasságúaknak kell lenniük, hogy a mozgásukban akadályozott és a kerekesszékkel közlekedő emberek is az elakadás, beszorulás 13 Fogyatékos hallgatók a felsőoktatásban Útmutató. Szerk.: Csányi Yvonne, ELTE, Bárczi Gusztáv GYFK 13
veszélye nélkül tudják használni azokat. Az is fontos, hogy ne legyenek a közlekedési útvonalra helyezve bútorok, más berendezési tárgyak. Ez különösen fontos a látássérültek számára is. Következőként említeném a térbeli akadályt, amely nem más, mint a mozgáshoz, tevékenységhez szükséges tér hiánya. A mozgásukban akadályozott és a kerekesszékkel közlekedő emberek számára a különféle tevékenységek elvégzéséhez nagyobb területre van szükség, mint egy "átlagembernek". A többlet területigény egyrészt a segédeszköz használatából, másrészt a mozgás jellegéből adódik. Zártvégű közlekedő utakon, ajtók előtt vagy lifteknél tehát megfelelő méretű elfordulási helyre van szükség. Az ergonómia akadályok a nyílászáró szerkezetek, berendezések, bútorok használatának akadályai. A berendezéseket, bútorokat olyan méretben, olyan kialakítással és olyan helyen kell elhelyezni, hogy azok használhatók legyenek a mozgássérültek számára. Azon embereknek, akiknek mozgáskoordinációs problémáik vannak, vagy a kezük sérült, komoly akadályt jelenthetnek a kézzel használandó szerkezetek (ajtókilincsek, forgógombok). Olyan kialakítású szerkezeteket kell használni, melyeknek nincsenek balesetveszélyes, éles, hegyes sarkai, élei, valamint kezelésükhöz a kéz minimális igénybevétele szükséges. Nem feledkezhetünk meg az antropológiai akadályokról sem. Az emberek testhelyzetük, fizikai, egészségi állapotuk, testméretük, testarányaik függvényében tudják elérni a különböző dolgokat. A mozgáskorlátozottak, különösen a kerekesszékben ülő emberek számára ez az "elérhetőségi tér" erősen beszűkül, ezért a környezet tárgyait ennek a beszűkült mozgástérnek a figyelembevételével kell megtervezni, elhelyezni. Az emberek testhelyzetük, testméretük, látási képességeik függvényében tudják belátni a környezetükben levő teret. A kerekesszékben ülő ember számára ez a belátható tér kisebb, ezért a környezet tárgyait ennek a beszűkült látástérnek a figyelembevételével kell megtervezni, elhelyezni. Az érzékelési akadályok főként az érzékszervi fogyatékos személyek számára okozhatnak problémát. A tereknek, a környezetnek jól és gyorsan átláthatónak, áttekinthetőnek kell lennie. A tájékozódást segíthetik a feliratok, szimbólumok, formák, fények, színek, anyagok, hangok. A tájékozódást szolgáló látványelemeket gyengénlátók, színtévesztők számára is érzékelhető 14
nagyságban, formában és színben kell elkészíteni. A vakok számára hanggal, tapintható, letapogatható, megfogható elemekkel kell kiegészíteni az információs elemeket. A hallássérültek számára a hangos információkat, szöveggel, képekkel, fénnyel kell kiegészíteni. Mindezek fényében akadálymentesen használható az az épület, amelyben minden szerkezet vagy berendezési tárgy minden ember számára beleértve a tartósan vagy átmenetileg fizikai, érzékszervi, szellemileg hátrányos helyzetű embereket is a lehető legönállóbban használható. Az épületben nyújtott szolgáltatások minden ember számára önállóan, külső segítség és korlátozás nélkül, biztonságosan, kényelmesen, és integráltan vehetők igénybe, mert az ehhez szükséges megfelelő méretű hely, információ, jelzésrendszer és műszaki háttér adott. A bejutáshoz elengedhetetlen minimum egy akadálymentesített bejárat. Lehetőleg a főbejárat legyen ez a bejárat, amely könnyen észrevehető, az épület homlokzatától vizuálisan jól különüljön el. Az akadálymentesen használható épület azonban mit sem ér, ha nem közelíthető meg akadálymentesen, hiszen a fogyatékossággal élő személy el sem jut odáig, hogy önállóan használhassa a szolgáltatásokat, berendezéseket. Akadálymentesen megközelíthetőnek tekinthető tehát egy épület vagy berendezési tárgy, mely minden ember számára beleértve a tartósan vagy átmenetileg fizikai, érzékszervi, szellemileg hátrányos helyzetű embereket is a lehető legönállóbban, külső segítség igénybevétele nélkül, biztonságosan és kényelmesen elérhető, mert segédeszközeik használatához is megfelelő méretű hely, tájékozódásukhoz megfelelő jelzésrendszer biztosított. A megközelíthetőséghez hozzátartozik az is, hogy sok esetben a mozgáskorlátozott személy szállítását csak autóval lehet megoldani. Ennek oka sok esetben a nem akadálymentesített tömegközlekedés. Ebben az esetben kiemelt fontossága van a megfelelően kiépített parkolóknak. Az akadálymentes parkolóhelyet a könnyebb megtalálhatóság és az illetéktelen használat elkerülése érdekében megfelelő jelöléssel kell ellátni, táblával és burkolatfestéssel, a járófelület váltásával egyértelműen kell jelezni. Folytonosan és követhető módon jelölni kell a parkolóhelytől a legközelebbi jegyautomata elhelyezkedését és az épület akadálymentes megközelítési útvonalát. Biztosítani kell az autók jó megvilágítását is, ezzel is 15
elkerülve a balesetveszélyt, amelyet a sötétség, vagy rossz megvilágítás esetén a szem káprázása okozhat. A kommunikációs akadálymentesítés is egyre fontosabbá válik, hiszen az információs társadalmak korát éljük. Ma már elengedhetetlen szinte mindenki számára a technikai vívmányok ismerete és használata. Egy épületbe bejutván tehát el kell helyezni egy kontrasztos színekkel és tapintható jelekkel is ellátott térképet, amely információt ad arról, hogy merre kell továbbhaladni, hogy az ügyfél eljusson ügyeinek intézőjéhez, vagy az ügyfélszolgálathoz, ahol részletes eligazítást kap, illetve a személyi segítőhöz. Az intézmények területén az ügyfelek által használható számítógépek egy részét alkalmassá kell tenni arra, hogy fogyatékos személyek is tudják kezelni azokat. A megfelelő tájékoztatás, információk elérhetőségének hatékonyabbá tétele, segítése érdekében az épületek ésszerűen megválasztott közlekedési csomópontjain terminálokat célszerű kihelyezni, ami minden látogató számára segítséget jelent. Kiemelkedően fontos továbbá, hogy folyamatos internet-hozzáférés biztosított legyen. Minden további segédeszköz alapja a korszerű személyi számítógép az aktuálisan közhasználatú operációs rendszerrel. Az esetleges veszélyhelyzetek miatt, amelyek egy fogyatékossággal élő személy számára fokozott problémát jelenthetnek, az akadálymentes útvonalak épületen belül a vészkijáratok, menekülési útvonalak - jelzései folytonosan, követhető módon legyenek elhelyezve. A jelzéseknek, szimbólumoknak könnyen olvashatónak és észlelhetőnek kell lenniük, lényeges, hogy egyértelmű információt nyújtsanak. Fontos az információhoz jutást segítő szöveges és piktogramos táblákon, kiadványokon az ábrák méretének és a betűméretnek a nagyítása, a megfelelő színkombinációk kiválasztása (pl: kék és sárga szín együttes használata). Színtévesztő embertársainkra tekintettel az információs rendszeren belül kerülni kell a kiegészítő színek például piros és zöld - együttes használatát. Jól olvasható betűtípust kell használni: a félkövér, talpnélküli, jó arányú például Gill vagy Helvetica - betűcsaládok alkalmazása ajánlott. A betűköz és szóköz mérete a betűméret függvénye. A feliratok méretét az észlelési távolságnak megfelelően kell megválasztani. Az információkat a háttérhez képest kontrasztosan kell megjeleníteni - például kék háttéren sárga színkombináció a legjobban érzékelhető -, sötét háttérből a világos feliratok jobban 16
kiemelkednek, mint világos háttérből a sötét betűk. Matt háttér és feliratok alkalmazásával biztosítható a jelzések káprázás-mentes kialakítása. A közlekedés irányára merőlegesen, cégérszerűen elhelyezett vagy mennyezetről belógatott információhordozók és tartalmuk észlelése és ezek alapján a tájékozódás lényegesen könnyebb és gyorsabb, mint a közlekedési iránnyal párhuzamos falsíkon elhelyezett jelzések esetében. A jelzések jól láthatóan, egyenletesen legyenek megvilágítva. A fényforrás akkor van megfelelő helyen, ha nem vakít, káprázásmentes, az információhordozó tárgyak észlelését korlátozó árnyékolást nem okoz. Ezekkel a teljesség igénye nélkül, képet szerettem volna adni az akadálymentesítés főbb pontjairól, de természetesen ez sokkal részletesebb tudást igényel az intézmények vezetői, illetve az átépítést, építést végző vállalatok részéről. A törvényi szabályozás ellenére is, még mindig épülnek nem akadálymentesen tervezett épületek, ami törvénysértő mind az építészeti oldalt, mind a hátrányos megkülönböztetés kérdését tekintve. Túl azon, hogy középületekre vonatkoztatva ezt ma már törvény írja elő, fontos szempont még, hogy az eredendően akadálymentes tervezés és megvalósítás többletköltséget általában nem jelent, az eredmény pedig minden ember számára egyszerűbb, biztonságosabb, komfortosabb használatot tesz lehetővé. Míg az utólagos átépítés az épületszerkezetekbe való jelentős beavatkozással jár együtt, ennek pedig jelentős költségvonzata van. 14 14 Forrás: Akadálymentes épített környezet a teljesség jegyében, szerk.: Igali Zsófia http://www.ddrkh.hu/letoltes/smak/050331/akadalymentes-%20szempontok.doc; Letöltés ideje: 2007.04.25. 12:25 17
3.2.FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEKET ÉRINTŐ TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁS MAGYARORSZÁGON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FELSŐOKTATÁS TERÜLETÉRE Az esélyegyenlőségre való törekvés már az 1989. évi módosított Alkotmány szövegében is megjelent. A 70/A. (1) bekezdésében lefektették, hogy A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A sérült, fogyatékossággal élő emberek itt az egyéb kategóriába tartozhatnak. Ezen kívül az 54. (1) bekezdésében rögzítették, hogy A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz A következő lépés az 1993. évi LXXIX. Közoktatási törvény volt, amely 13. -ának (5) bekezdése utal a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésére, de csak az óvodai, illetve általános iskolai képzésre. Eszerint A szülő joga, hogy gyermeke állandó lakóhelyén a polgármester segítségét kérje gyermeke különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolai felvételéhez, ha a településen nem működik olyan iskola, amelyik a tankötelezettség végéig biztosítja az iskolai nevelést és oktatást. A sajátos nevelési igényű gyermek szülője, gyermeke állandó lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez-oktatásához a szükséges feltételeket a településen megteremtsék. A felsőoktatás nem szerepel a közoktatási törvényben, ami azért is probléma, mert a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. felsőoktatási törvény sem tér ki a fogyatékkal élőkre. A 2001. évi módosításban azonban az 5. -ban van utalás erre a témára, miszerint az oktatási miniszter a felsőoktatással kapcsolatos állami feladatai körében meghatározza a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételeket, különösen a felvételi vizsgakövetelmények, a képzés szakmai és gyakorlati követelményeinek teljesítése és az akadálymentes környezet megteremtése érdekében. 1998. évi XXVI. törvényben, amely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szól, a 13. (1) és (2) bekezdésében szó esik ugyan a fogyatékossággal élő személyek oktatásáról, képzéséről, de itt is csak korai fejlesztésről, valamint a közoktatási törvénynek megfelelő óvodai és iskolai képzésről, nevelésről 18
határoznak. Részletesen rendelkezik azonban a törvény céljáról és alapelveiről, valamint pontosan definiálja a fogyatékos személy, rehabilitáció, segédeszköz, támogató szolgálat, lakóotthon kifejezéseket. Pontosan meghatározza a fogyatékossággal élő személyeket megillető jogokat a környezet, kommunikáció, közlekedés, támogató szolgálat, segédeszközök területén. Az esélyegyenlősítés célterületeinek tekinti az egészségügyet, az oktatás-képzést, a foglalkoztatást, lakóhelyet, kultúrát és sportot. Rendelkezik a rehabilitációhoz való jogról, valamint a fogyatékossági támogatás havi összegéről. Meghatározza az Országos Fogyatékosügyi Tanács feladatait és tagjait. Elrendeli az Országos Fogyatékosügyi Program előkészítését és létrehozását, továbbá azt, hogy mely pontokat kell tartalmaznia. Fontos rendelkezése, hogy amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén irányadók. Végül a záró rendelkezésekben kijelöli az egyes folyamatok és tevékenységek határidőit. Mérföldkőnek számít viszont a magyar felsőoktatásról szóló törvényalkotásban a 29/2002. (V.17) OM rendelet, amely 2002. szeptember elsejétől van hatályban, és részletesen foglalkozik a fogyatékossággal élő személyeket a felsőoktatás terén megillető jogokkal. Itt szabályozzák először, a 2. (2) bekezdésében, hogy Amennyiben a fogyatékossággal élő jelentkező a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. (10) bekezdése alapján, az érettségi, illetve a felvételi vizsgán kedvezményben részesült, azt részére a tanulmányok folytatása során is biztosítani kell. Azaz itt foglalták törvénybe, hogy a fogyatékossággal élő személyeket éppúgy megilleti a továbbtanulási lehetőség, mint nem fogyatékossággal élő társaikat. 2003. évi egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló CXXV. törvényben (Ebktv.) több utalás, illetve konkrét rendelkezés található a fogyatékossággal élő személyeket érintő egyenlő bánásmódról. A 4. g) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed a közoktatási és a felsőoktatási intézményekre (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény), tehát a felsőoktatási intézmények kötelesek egyenlő bánásmódban részesíteni a fogyatékossággal élő hallgatókat. Állapotukra és szükségleteikre tekintettel véleményem szerint tehát ide tartozik a fizikai és kommunikációs akadálymentesítés megvalósítása is. A 8. g) pontja magában foglalja azt, hogy a közoktatási és felsőoktatási intézmények által is közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az 19
olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. A 9. szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. -ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A törvény a 11. -ban határoz az előnyben részesítés elvéről. Meghatározza az előnyben részesítés fogalmát, korlátait és alkalmazásának feltételeit. Eszerint előnyben részesítés az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul. Ez összhangban van az Alkotmány 70/A. (3) bekezdésével, amely szerint az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedés a jogegyenlőség megvalósulását hivatott elősegíteni. Az előnyben részesítés korlátja, hogy nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését. Bár az Ebktv. ezt kifejezetten nem mondja ki, de az előnyben részesítésnek kétféle formáját is megengedi. Lehetővé teszi egyrészt többletjogok biztosítását, másrészt kvótarendszer alkalmazását. A kvótarendszer az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének világszerte elterjedt eszköze, különösen az oktatásban, a munkához jutásban és a politikai döntéshozatalban. Ennek a lehetősége eddig is adott volt, de a 11. részletesen megszabja annak korlátait. Ezek szerint csak olyan rugalmas kvótarendszert lehet alkalmazni, amely nem biztosít automatikusan előnyt a meghatározott csoporthoz tartozó személyeknek, mivel lehetővé teszi az egyéni szempontok, különbségek mérlegelését. Az Ebktv. az általános mellett három speciális felhatalmazást is tartalmaz az előnyben részesítésre. A 23. szerint törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal összefüggésben - előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. Ugyanilyen speciális szabály a 25. (2) bekezdése, amely szerint törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvény rendelkezéseivel összhangban az egészségi állapot vagy fogyatékosság, illetve a 8. -ban meghatározott tulajdonság alapján a társadalom egyes csoportjai részére a szociális és az egészségügyi ellátórendszer keretein belül többletjuttatásokat állapíthat meg. A harmadik ilyen értelmű felhatalmazást a 29. tartalmazza, amely szerint törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet az iskolarendszeren belüli, valamint az 20
iskolarendszeren kívüli oktatásban részt vevők meghatározott körére - az oktatással, képzéssel összefüggésben - előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. A törvény a 31. (1) bekezdésében rendelkezik a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program létrehozásáról, melynek célja lett volna, hogy az élet valamennyi területén megelőzze a hátrányos megkülönböztetést és elősegítse egyes társadalmi csoportok tagjainak esélyegyenlőségét. A 33. (1) bekezdése szerint A Program elemzi az érintett társadalmi csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az esélyegyenlőséget elősegítő célokat. A törvény szerint a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programnak tartalmaznia kellett volna a társadalmi szemlélet, azaz az előítéletek megváltoztatásához szükséges intézkedéseket, továbbá feladata lett volna az is, hogy minél szélesebb körben hívja fel a figyelmet a jogsértésekkel szembeni fellépés lehetőségeire. Bármelyik ember követhet el ugyanis diszkriminációt anélkül, hogy tisztában lenne ezzel, és sokakat ér úgy diszkrimináció, hogy jogaik sérelmét nem teszik szóvá. Mindez azonban nem valósulhat meg, mivel 2006 végén, a törvény hatályát vesztette, az Országgyűlés többségi szavazással hatályon kívül helyezte. 15 A 2005. évi CXXXIX. Törvény 2006. március 1-től hatályos. E törvény rögzíti a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányaira vonatkozó alapelveket. A törvény 61. (1) bekezdése szerint a fogyatékossággal élő hallgató részére biztosítani kell a fogyatékossághoz igazodó felkészítést és vizsgáztatást, továbbá segítséget kell nyújtani számára ahhoz, hogy teljesíteni tudja a hallgatói jogviszonyából eredő kötelezettségeit. Indokolt esetben mentesíteni kell egyes tantárgyrészek tanulása vagy beszámolási kötelezettsége alól. Szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetőleg szintje alól. A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni a segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló, szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. Az e bekezdés alapján nyújtott mentesítés kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható és nem vezethet alap- és mesterképzésben az oklevél által tanúsított szakképzettség, illetve felsőfokú szakképzésben a bizonyítvány által tanúsított szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez. Tehát a hatályos jogszabályok szerint ez a törvény megadja az intézménynek a nyelvvizsga alóli teljes felmentés lehetőségét, sőt nem csak lehet, hanem fel is kell menteni a hallgatót, ha a fogyatékosságát igazságügyi szakértői vélemény igazolja. 15 Forrás: Dr.Nagy Marianna: Egy furmányos programgyilkosság: http://nol.hu/cikk/441729/; Letöltés ideje: 2007.04.24. 23:12 21