JEGYZETEK A MŰVÉSZET SZOCIOLÓGIÁJÁRÓL IRTA FELEKY GÉZA DR

c^cc^okccatkf c^ocms^otc c^eksocuxr«^} CXEJC^P: cr'tj?»«^ «"«*» JEGYZETEK A MŰVÉSZET SZOCIOLÓGIÁJÁRÓL IRTA FELEKY GÉZA DR ióta a háború tart: egymást például Alois Riegl vitathatatlanul megbízható érik a tudomány vezető komparatív módszerrel kézzelfoghatóan, konkrétan szellemeinek nyilatkozatai megállapította az esztétikai hatáskelíés arra nézve, hogy a eszközeinek sajátosságát, tehát az esztétikai tudományos munka nemzetközi hatástöbblet okait Rembrandt festményein szolidaritása fel- éled-e majd, ha újra reánk virrad a béke. Nem egy nyilatkozatban találunk egészen váratlan kijelentéseket. És ami a legmeglepőbb : egyik sem veszi észre, hogy a természettudományon kívül milyen hiányos volt szemben az előtte élt nemzedéknek és kortársainak képeivel. Épp oly alaposan, ha nem is oly aprólékos részletességgel, mint Riegl, elvégezte ezt az analízist Lionardonál, Rafaelnél, Michelangelonál és Dürernél Wölfflin, Giottonál Rintelen, Velazquezre nézve pedig már harminc év előtt Stevenson. Az esztétikának még a legutóbbi években is a tudományos" csupán generalizálnia kellene ezeket a részletmegfigyeléseket munka szolidaritása. A XIX. század hatalmas és a pszichológia általános gazdasági fejlődését nem kis részben a munkamegosztás törvényeire visszavezetnie az így nyert téte- és a munkaegyesítés következetes leket: azonban mostanig még semmit sem keresztülvitelének köszönheti. A munkamegosztás tendenciája ád sajátos jelleget a XIX. század tudományos tevékenységének ; de ezt az irányzatot a humánus tudományokban nem egészíti ki kellően a munkaegyesítés követelményének érvényesülése. használt fel a művészeitörténeti stílusanalizis és stíluskritika gazdag eredményeiből. Sőt a művészeti alkotások komparatív megfigyelését az esztétikai jelenségek megvilágítására eddig csupán két művész kísérelte meg : Hildebrand, a forma problémájáról írott híres könyvében, A legfeltűnőbb a szolidaritás hiánya, szervezetlensége a szomszédos tudományágak rées néhány levelében és főleg tanítványa, és mélyebbre hatoló, világosabb látással Ma- viszonyában, még a természettudományban is Pidoll által kiadott beszélgetéseiben. Az esztétikusok pedig még mindig Grimmnek, Fro- csak aránylag későn alakultak ki a halártudományok. A fizikális kémia rohamos fejlődése például arra vall, hogy a fizikának a meghaladott képleírásaira támaszkodnak, mementinnek vagy éppen Schmarsownak rég kémiára és a kémiának a fizikára kiható eredményeit sokáig használta fel kölcsönösen a netnek mai eredményei olyan haladást jelenlyekkel szemben a deskriptív művészettörté- két tudomány. A humánus tudományok pedig lenek, amilyenre a teleszkóp és a mikroszkóp felfedezése, tökéletesítése vezetett a ebben a tekintetben még igazán a vaskorszakot élik. A művészettörténettel két tudományos természettudomány egyes területein. (Az esztétikának ezt az elmaradottságát részben meg- diszciplína halad párhuzamosan : az esztétika és az általános történelem. És ha keményen magyarázza az a körülmény, hogy a művészet hangzik is : ki kell mondanunk, hogy mind a történeti irodalom nagyobbik és népszerűbb három tudományág egészen közömbösen halad el szomszédainak újabb eredményei mel- nem nyíltak volna meg új ösvények előtte.) fele továbbra is a régi utakon halad, mintha lett, pedig ezek nem egyszer nagyon jelentős Épp ilyen vétkes indolencia terheli a művészettörténetet a történelem új módszereivel és szolgálatukra lehetnének saját feladataik megoldásánál. az új történeti felfogásokkal szemben : a történelemnek Az esztétika pozitív iránya mindigazzal mentegeti az utolsó évtizedekben bekövet- eredményeinek részlegességét, fogyatékosságát, kezett átalakulása iránt vakok maradtak a hogy az egzakt megfigyelésekkel, a kísérletezésekkel nem lépheti át az esztétika elemi tüneményeinek körét : tehát azonlúl következtetésekre szorul, feltevésekkel kénytelen beérni. És csakugyan : az egzakt esztétikának művészettörténeti kutatásnak még azok a képviselői is, akik ugyanebben az időben egy ugyanilyen nagy átalakuláshoz vezették saját tudományukat. Ezáltal lett olyan egyoldalúvá a stíluselemző művészettörténet. Wölfflin egyenesen még legújabb képviselői sem vettek tudomást deskriptív, leíró tudománynak nevezi arról az óriási, tudományosan feldolgozott kísérleti anyagról, melyet a művészettörténet stíluskritikai, formaelemző iskolája tart készen számukra, éppen a legösszetettebb, legmagasabbrendű esztétikai jelenségekre nézve. így a művészettörténetet, mely megfigyeli a művészeti formák változásait, a művészi látás és a művészi kifejezés fejlődését, de nem kutathatja a változások okait, azt az erőt, mely a fejlődést előbbreviszi. JEGYZETEK A MŰVÉSZET SZOCIOLÓ- GIÁJÁRÓL 2 6 9 Magyar Iparművészet. 1

JEGYZETEK A MŰVÉSZET SZOCIOLÓ- GIÁJÁRÓL 2 7 0 jxrm> Erre az álláspontra is könnyen találunk analógiát a természettudományok történetében. Goethet Darwin előfutárjának szokás tekinteni és ez a felfogás nem jogosulatlan, de azért egy mély szakadék választja el Darwint Goethetől. Goethenek sikerült az élő lények világát, az állatok társadalmát egy fejlődési folyamatnak egyes fokozatai gyanánt csoportosítania és már az ő rendszerében is természetes betetőzése ennek a folyamatnak az ember. A fejlődési folyamat mozgatóerőit azonban Goethe még nem ismerte fel ; a fejlődés magyarázata nála még tisztán metafizikai, visszatérés Plato idea-tanítására. Goethe egyszerűen velükszületelt, természetes hajlamot lát az élő lényekben az idea" fokozatos megvalósítására, vagyis a fokozatos tökéletesedésre. Szinte ugyanez ma az álláspontja a művészet fejlődésére nézve a művészettörténetnek : ha nem is kimondottan, de hallgatólagosan egy ilyen spontán lökéletesedési tendenciát feltételez a művészeti formáknál. A fajok keletkezésére és fejlődésére nézve Goethe metafizikai felfogását Darwinnak sikerült egy természettudományi hipotézissel helyettesítenie. A természetes kiválogatódás a létért való küzdelem útján még nem teljes és végleges válasz erre a nagy kérdésre, de mindenesetre elérhetővé tette a tudományos kutatás számára a természet életének legérdekesebb processzusát. Egy ilyen magyarázatot a művészeti stílusfejlődésre nézve természetesen csak a történelemben kereshetünk. A művészettörténetnek elfordulása a történelemtől és az új történeti felfogások értékesítésének elmulasztása nem csupán a tudományos munka specializálódásának következménye, nemcsak onnan ered, hogy az egyes tudományágak szomszédaiknak fejlődése mögött rendszerint elmaradnak és azoknak már meghaladott álláspontjait, beállításait használják fel saját feltevéseik kiépítésénél. Ha a művészettörténet az utóbbi évtizedekben mindinkább művészettudomány"-nyá kezd átalakulni és ma már inkább az esztétikai, mint a történeti tudománycsoport egyik ágának látszik : annak oka elsősorban az a zsákutcábajutás, amelyből a művészettörténet történeti része mindmáig nem tudott kitalálni. Mikor a művészettörténet körülnézett a történelemben a stílusalakulások és stílusfejlődések okainak felderítésére : okok helyett mindig csak párhuzamos jelenségeket talált, problémáját csak egy probléma-csoportba kapcsolta be, ahelyett hogy megoldotta volna. A görög művészet levezetését az általános történeti előfeltételekből két nagyszabású, erőteljes, konstruktív gondolkodó kísérelte meg : Winckelmann és Taine. De Winckelmannban csak az ékesszólásnak a multat életrekeltő plasztikus ereje, Tainenél pedig a görög élet jellemző vonásainak dialektikus, célzatos csoportosítása téveszti meg az olvasót, különben mindjárt észrevenné, hogy egyik is, másik is csupán a hátterét festi meg a görög művészetnek, környezetükbe állítja a görög művészeti alkotásokat, de nem találja meg valódi előfeltételeiket, termőtalajukat. Az olimposzi versenyek, az atlétikai mérkőzések épp úgy csak tünetei és nem okai a görög testkultusznak, mint a görög szobrok. A görög művészet monumentalitásának szembeállítása a görög tragédiák nagyvonalúságával megint csak párhuzam és nem magyarázat. Vagyis analógiákat állít be Winckelmann és Taine okozati kapcsolatok, kauzalitások gyanánt. (Csak egy ponton futnak túl mind a ketten az analógiákon : mikor Görögország klimatikus és gazdaság-földrajzi viszonyaiból vezetik le az állítólagos görög derű"-t. A derűs Görögország Winckelmann fényes leírásai következtében szinte egy évszázadon át elfogadott történeti felfogás maradt. CsakNietzsche ismerte fel intuitív éleslátással első jelentékeny könyvében, a Tragédia Születésében, hogy a görög élet épp úgy teli volt konfliktusokkal, küzdelmekkel, lelki harcokkal, mint bármelyik más történeti korszak. Nietzsche nézetét azóta bőven dokumentálta az újabb történetírás : a derűs harmónia csak a görög szobrok sajátossága volt, de nem a görög lelki világé.) Bármelyik művészeti stílus és korszak történeti beállítását nézzük: ugyanezt a circulus vitiosust találjuk. A bizánci művészet megkövesedésének nem magyarázatai Bizánc megkövesedett intézményei : mind a ketten csak tünetei, következményei annak, hogy Bizáncban holt vízzé ülepedett az élet eleven hullámverése. Ilyenformán érthető, hogy a művészettörténet közömbössé vált a történelem iránt, abban a hitben, hogy a történelem új kutatásainak figyelembevételével amúgy sem mélyítheti el, hanem legföljebb csak kiszélesítheti történeti beállításait. A történetírás szempontjainak és felfogásainak megváltozását az utóbbi évtizedekben nehéz, sőt lehetetlen definiálni, jelszavakba foglalni vagy egyes nevekkel megjelölni. Egyes részletkérdések fokozatos tisztázódása ad lassanként új megvilágítást a mult korszakainak, és többé nem egy nemzet egész történetének eposzát értékelik át az újat hozó történetírók, mint annak idején Gibbon. Bajos volna a történetírásnak valamilyen új irányáról beszélni, melynek alapján általános revizió alá kerülhetne a művészettörténet. A haladás inkább

a részlet-munkában van és így itt csak példákat válogathatunk ki a történetírás ilyen speciális eredményei közül. Erwin Rhode gyönyörű könyvében, a Psychében megírta a görögök honfoglalásának első valódi történetét, a görög nemzet nagy korszakainak prológusát, azt a lelki, gazdasági, társadalmi és politikai folyamatot, melynek lezáródásával a természetnek egy ősnépe kultúrnemzetként ébred fel. Freud mutatta ki a pszichológiában a gyerekkori élmények mély bevésődését a lelki éleibe. Rohde egy nemzet gyermekkorának élményeit fedi fel a Psycheben : és ezek az élmények csakugyan integráns elemei maradnak a görögök világfelfogásának, költészetének, művészetének. Ha végiggondoljuk az örökös guerilla-harcoknak évszázadait, melyek alatt egy tökéletesebb fizikumú faj hazát szerez magának, új hazát a későbbi Görögország testileg fejletlenebb őslakóinak meghódításával : egyszerre megértjük a testkultusz gyökereit, szerepét a görög életben s művészetben. A fermészetvallás lassú leküzdése és fokozatos átalakulása antropomorf vallássá magyarázza meg az istenszobrok mosolyát : és nem a görög ég azúrkék derűje. Nem alkalmazhatóak ilyen közveteflenül a művészettörténetre, de azért termékenyltően felhasználhatóak azok a kutatások, melyeknek sikerült megállapítaniuk, konkretizálniuk a gazdasági életfeltételek megváltozásának hatásait az angolok sajátos világfelfogásának, az angol nemzeti egyéniségnek kialakulására. Ezeket az elemzéseket talán Taine milieu-elméletének továbbfejlesztéseiként lehet tekinteni : de eredményeik mindenesetre szubtilisabbak s amellett kézzelfoghatóabbak, mint a nemzeti egyéniségek Taine-féle meghatározásai. Az új eszmék ébredésének, a világfelfogás átalakulásának előzményeiül minden korban és minden nemzetnél a gazdasági tagozódásnak, a társadalmi rétegeződésnek fokonként bekövetkezett megváltozását tárta fel a történelem. Egy gazdasági és társadalmi osztály a történelemnélküliség félhomályából fellép, vagy inkább felszivárog a történelem színpadára ; az új emberek hozzák az új korszakot, az új lelkiszükségletekből fakad az új világfelfogás és az új művészeti stílus egyaránt. A gazdaságtörténet és a társadalomtörténet konkretizálják ezeknek az embereknek lelki világát, aminek azután szükségszerű következményei vannak a művészet stílusfejlődésében. így például gazdasági és társadalmi átalakulások a római birodalom felbomlásakor rendkívül frappánsan világítják meg az ókori és középkori művészet nagy ellentéteinek logikusságát. Még bőven szolgálhatnánk példákkal. De ennyi is elég tételünk bizonyítására. A művészettörténetnek vissza kell térnie a történeti tudományok sorába, mert ma már megtalálhatja az okozati kapcsolatokat és löbbé nem csupán párhuzamosságokat találna az általános történeti fejlődés és a művészet evolúciója között. A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedei valóságos felfedezőutakra indultak a mullba, a korukban nem méltányolt művészeknek, íróknak, gondolkodóknak egész sorát bányászták ki az elfeledettségből, és a feltárt sírok előtt épp oly gyakran estek a túlbecsülés hibájába, mint kortársaikkal szemben. De azért maradtak még nagy halottak begyöpösödött sírokban, korhadt sírkeresztek alatt, akik máig is hiába várják gondolataiknak, eszméiknek visszhangját. A művészeitörténetnek is van egy ilyen elfeledett úttörője. A dán király kamarása volt hetven-nyolcvan év előtt Rumohr, és útleírásaiban, Italienische Forschungen-jében csak az előkelő műkedvelő írói próbálkozásait látták annak idején. Máig is csak töredezett kartonfödelű, sárgára fakult eredeti kiadásukban lehet könyveihez jutni néhány német könyvtárban. Csak a Iondoni Victoria and Albert Museumban került legutóbb a kézikönyvtár polcaira Rumohr irodalmi hagyatéka. A művészettörténet formaelemző irányának sem volna szabad elhaladnia Rumohr mellett. Hiszen Rumohr megjegyzései Rafael festői stílusáról még Wölfflin analízise mellett is érdekesek,sőt nem egyszer kiegészítik Wölfflint. Azonfelül Rumohr a gazdasági és társadalmi átalakulások vetületeinek látja már a művészet stílusváltozásait, pedig még nem támaszkodhatott a társadalomtörténet és a gazdaságtörténelem kutatásaira, eredményeire. Winckelmann, Schnaase, Taine, Mâle parallelizmusai helyett nála kauzális az általános történelemből kiragadott vonásoknak és a művészeti irányváltozásoknak viszonya. Amit a művészettörténet új feladatának látnak megjegyzéseink, az már ott lebegett Rumohr előtt és néha kihüvelyezhető alakot kapott számára. JEGYZETEK A MŰVÉSZET SZOCIOLÓ- GIÁJÁRÓL 271

MOIRET ÖDÖN NÉHÁNY MŰVÉRŐL OT^-Jffxw? irw^'tär íra^frw^cr«^ c^so-^t^xr^kj omjcblíö^fl trxi^cr^îwrtrokj er*» c-ks-crwsscr^sfcs MOIRET ÖDÖN NÉHÁNY MŰVÉRŐL éhány szobormű reprodukcióját találja ebben a füzetben az olvasó, Moiret Ödön műhelyéből valók s túlnyomórészt a szobrászati előadás oly formái közé tartoznak, amelyekhez megoldásuk módja révén épp e folyóiratnak sok a köze, hisz nagyobbára plakettek és domborművek, amelyek bizonyos értelemben díszítő jellegűek. Éppen Moiretnél mindjárt hangsúlyoznunk kell, hogy a díszítő jelleg csak formai s korántsem meríti ki e művek plasztikai tartalmát. Egy plakett adott lapját zárt; magukban kerek formákkal élővé varázsolni, hogy szemünk forma-éhsége kielégüljön : egészen díszítő feladat s megoldható egy arabeszkkel is. Hogy mindez a szemen át tudatunkban élménnyé dagad, ez máitöbb a díszítő hatásnál, de a kettő egyszerre, együttesen jöhet létre, mint éppen Moiret esetében. IRTA LYKA KÁROLY Tekintsünk el egyelőre e formai megoldástól s nézzük a művészeti hatást, amelyet vele elér. Nem ismerünk tőle emlékszobrot, legalább nein a szó historizáló értelmében. Tehát legtöbb műve nincs kötve egy kívülről felkínált egyéniség, vagy kor külsőségeihez, amelyek akárhány esetben teljesen közömbösek a szobrásznak. Itt az ellenkező eset áll : a szobrász bensőjét mozgató eszmék valósultak meg. Amit ő szeretett, ami neki fájt, ami kedves volt a képzeletének, azt mintázta meg. E tekintetben egészen lírai. Egy oly plakett, mint a Bűvös-bájos asszony", rögtön felvilágosít minket, mily kiadósan él szabadságával : helytől, időtől, alkalomtól független szubjektív eszméket alakít: embereket formál, hacsak lehet, lepel nélkül, azt a remek világot, amelyet a külső világtól csak éppen a simulékony és ruganyos epidermis választja el. Ezzel már benne is él a minden szobrász kereste örök Eldorádóban. Máig sem sziint meg az emberi test a szobrászat legelemibb erejű tárgya lenni, pedig mily messze estünk attól, hogy ennek a testnek látása mindennapi élményünk legyen! A festők ezért a félig-meddig elveszett paradicsomért az egész világgal kárpótolták magukat. A szobrászok sok okból, amelyek fejtegetése nem tartozik ide, ahol csak tehetik, test-ábrázolók. Akikben több is lakozik a puszta mintázási készségnél, azok még tovább mennek : e test 272 formálását használják még hangulataik, érzéseik tolmácsai gyanánt is. Közéjük tartozik Moiret. S látnivaló, hogy erre neki a test engedelmes eszköz. Mély benső érzéseknek tud vele kifejezést adni. Az imént említett piakeit világosan, sőt élesen rajzolt formáival olyfajta érzelmeket juttat szóhoz, amelyhez a festő a hangulat tolmácsolásának formátkivető eszközeit használja. Vannak sejtelmek, félig festet öltött eszmék, amelyekkel magunk egészen tisztában vagyunk, de mihelyst szóba akarnók foglalni : idegen tartalmat kapnak, nem vér a mi vérünkből. Moiret ilyfélét is tud emberiestekkel tolmácsolni, az idézett plakett minden alakjának mozdulataival. Ezek egyike sem határozott, alig valók a napi élet mozdulatai közül, gyengédek, félhanguak, van valami bennük a noli-me-tangere-ből, mozdulatok, amelyek most ilyenek, amilyeneknek látjuk, de nem tudjuk, hogy a következő percben mily más mozdulatokká fognak alakulni. Átmenetek, fizikai ok és kényszer nélkül, intervallumok, nem jelenésszerűek, nem egy akció megmerevült perce, hanem lágyan tovaringó hullámzás, egy elbúgó hang, amelynek sem elejét, sem végét nem lehel megállapítani. Ezek hangulatba hozó elemek s a néző rögtön tisztában van, hogy bármennyire kézzelfogható, kitapintható is a szobor, az mégis a realitások közül kiemeli őt s egy más, lelki motívumokból szőtt világba emelik. Semmi sem húzza vissza a hétköznap órarendjébe, hisz arra sem ez önfeledt mozdulatok, sem az átlagos drapéria, de még a lokalizáló mellékholmi sem emlékeztet. A Bűvös-bájos asszony" a rétről a vízbe lép, egy pár rozettaszerű virágfej jelzi a mezőt, három pille a levegőt, egy pár hal a vizet, csupa annyira stilizált forma, hogy már inkább csak jelzés, nehogy a nagy mozdulatok gyengéd hullámzásától valami mellékholmi szórakoztatva elvonja szemünket. Ami ruha látható, mindössze néhány közömbös átlagforma, olyasmi amit még ma is szívesen vesznek át a szobrászok az antik világból, amelyben a ruha ínég arra való volt, hogy utánarajzolja a test mozdulatait. Valóban, semmi sem zökkent ki minket ebből a zenehatású hangulatból. Ilyen, csak félig akcentuált, csak pedzett mozdulatokból láttunk Moiret műveinek sorában nem egy szép példát, legjobban emlékezetünkbe vésődött egy fekvő asszonya, ronde-bosse-munka, amelyben ugyanezek a finoman megfogott önkéntelen mozdulatmotívumok valóságos hangulatképet adtak. És

az itt közölt plakettek sorában a Beethovent játszó hegedűs nő vagy angyal az, amely ugyanily erősen átélt hangulat teremtménye és közvetítője. Ezen az utóbbi plaketten e finom elemen kívül a művész rendező és díszítő kezének hatása is könnyen tanulmányozható. A formai megoldás kötött : egy adott négyszöget tölt ki az alak, oly feladat, amely elsősorban a díszítő szobrászatot szokta foglalkoztatni. Ily problémák sok veszedelmet rejthetnek magukban, köztük a legnagyobb az, hogy a valóban arányos és ügyes térkifölíés raffmériája megölheti a mű belső értékét, mihelyt éppen csak sikerült térkitöltés marad. A plakett nagy mesterei számos példát hagytak ránk arról, mennyire feltűnés nélkül tudják e feladatot megoldani. Észre se vesszük, hogy minden harmóniában van, hogy mindennek így kell lennie, sőt az az érzésünk, hogy nem is lehet másként s hogy így volt legkönnyebb megcsinálni. Mihelyst előtérbe tolakodnék a megoldás bravúrja : holt munkává sülyedne a plakett. E szempontból is becsülni való alakítás a hegedülő nő. Néhány más dombormű, illetve plakett oly hangulatokban fogant, amelyek benngyökereznek a most tomboló gyilkos háborúban. A fuvallatosan lágy formaringás, amellyel a Bűvös-bájos asszonyt" jellemeztük, eltűnt, a faktúra is más ; látnivaló, hogy nem szokványos mintázóval van dolgunk. Itt ércesebb a beszéde, keményebb a duklusa, csupa heves kontraszthatást ad, el egész addig, hogy mély lyukakat váj a háttérbe, fekete kemény árnyékokat vetve oda, ahonnan aztán dacosan pattannak ki a hevesen megvilágított izmok. Gondoljunk csak a Bűvös bájos asszony"-ra, amelynek mintázása már csaknem rajzos s amelyen a formák az akvarellező ecset puhaságával látszanak az alapra kerülni. Mintha ezer gyengéd simogatásból állott volna elő a halk domborodású kép. Ill ellenben, a vész és emberölés tolmácsolásánál egyszerre szabad minden keménység (I. pl. a gyermekeit féltő anya ruháját, amely szándékoltan kemény), a test simulékony epidermisét szinte feltárják a csontrendszer bütykei, nem izmokból, hanem inakból és porcogókból formáltnak látszik az egymást gyilkolok teste. Nemcsak a tárgy maga kívánta e szilaj, félreérthetetlen mozdulatokat : azok magasabbrendű elemet kívánnak tolmácsolni, a belső ember kitörését. Az ifjú harcos holtteste lehetett volna lágyabb, gyöngédebb, nyugodtabb elrendezésű is, de mennyivel kevesebbet mondott volna maga a mű abból, amit a szobrász ki akart fejezni e két szörnyű év hangulatából. Ahol ennyi a szilajság és ily kemény dac osztja a halált, talán azt várná valaki, hogy a kompozíció formális elemei is mind sutba kerülnek s a korlátokat most már szabadon töri át a művész. Azt hisszük, rosszul telte volna, ha ezzel az olcsó szabadsággal él. Mert percig sem feledhette, hogy végre is nem ok nélkül vájkál az agyagban, hanem beszédes kifejezést akar adni valamely benne élő akaratnak. A formai kifejezésnek is van módja. Ha itt is terei kitöltve komponált, úgy ez csak javára vált tolmácsoló szándékának. A rideg és durva négyszögletes keret (vessük csak egybe a Bűvös-bájos asszony" keretével, hogy világosan lássuk stilus-érzékéf egy ily mellékesnek látszó dologban is), ez a pallérozatlan keret több az egyszerű lezárásnál : szilajon feszülő izmoknak támasztópontja, nekiterpedő tagoknak pallója, vaksötét árnyékok mélyítője. Két lest, három test az indulatok felsőfokán, valahol egy kemény, bárdolatlan drapéria : többet nem is volt szabad e négy cölöp keretébe vetni. Itt nem gyöngéd polifón szimfóniáról van szó, hanem harsogó unisonoról. Csak e pár stílus-jegyzettel kívántuk a rendelkezésünkre álló szűk helyen e művek reprodukcióját kísérni. MOIRET ODON NÉHÁNy MŰVÉRŐL Az O. M. Kir. Iparművészeli Iskola grafikai osztálya: Hirdetés. Graphische Abt. der Kunstgewerbeschule : Anzeige. 27a

AZ ERZSÉBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA 2 7 4-1 -itti m m a m I rrm urm ~ifi urim nr ' r i n n iirn 'ittt> arm imp ht a nir«i - r uri m m m m um m «i m m m mi m m u m i AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA A KRITIKÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ' apisajfónkat a közvélemény tükrét ezúttal a megszokottnál többet foglalkoztatta a nagyfontosságú művészeti esemény : az Erzsébet-emlékmű-pályázat. Magában véve örvendetes tüneménynek tekinthetnénk ezt, különösen a mai háborús izgalmak közepette. Csakhogy nem mindég volt benne köszönet. Tisztelet a kivételeknek, a laikus nagyközönség számára írt tárgyilagos, szakszerű kritikáknak ; de bizony a lapok hasábjain megjelent hozzászólások egy része túlment a hozzánemértés megengedhető határain. Olvastunk például még pedig egészen komoly újságban az alagút fölött színes majolikából építendő hatalmas rózsatorony"- ról (?), melyhez gyönyörű, majolikából tervezett fiatornyokkal szegett kígyózó utak vezetnek föl. A toronyban volna a királyné emlékműve mozaikfestmények és reliefek között, de már a hozzávezető utak kis gloriettjei is kultuszát táplálnák". Olvastunk a várhegy oldalán fölvezető szerpentin-útról, melynek minden egyes fordulóján Erzsébet királynénak születésétől kezdve minden egyes ránk, magyarokra nézve nevezetesebb mozzanata lenne megörökítendő", vagyis Mártirkirálynénk kálváriájáról", melyen nyolc-tíz szobrász fülkékben, kápolnákban, oszlopok között, ugyanannyi festő freskóban, mozaikban dicsőítené a királyné életét. Olvastuk, hogy a várhegy az egyedül alkalmas hely az emlékmű felállítására, mivel a királyunk szobra helyéül kijelölt Ferencz-József-tér látókörébe esik". Olvastuk, hogy kupolánál szebb és fönségesebb kifejezője valamely emlékműnek nincs". Olvastunk vitákat afölött, hogy az emlékmű anyaga bronz legyen-e, vagy márvány, majolika, elefántcsont (mintha bizony mindezen elemekből szépet is, de förtelmes csúnyát is alkotni nem lehetne!) stb. stb. Igaz, hogy a napisajtó nem lehet hivatva szakkérdések eldöntésére. De éppen ezért a művészet nevében szót kell emelnünk a közvélemény ilyetén irányítása, vagyis helyesebben : megtévesztése ellen, kivált ott, ahol a sokat olvasott, előkelő lapok nem mint egyes buzgó olvasó különvéleményét, hanem mint a saját leszögezett álláspontjukat", mint IRTA VÉGH GYULA végérvényes ítéletet, mint dogmát tálalják föl a sok badarságot, ridegen elzárkózva minden ellenvélemény elől. A művészetnek, a szépnek, nincsenek írott törvényei, mint valamely tételes tudománynak, technikának. Mégis a művészeti hozzáértésnek vannak bizonyos szubjektív feltételei, melyek nélkül az ítélkezés ha mégoly jóhiszemű is hatásköri túllépést jelent a szépnek birodalmában. Nemcsak az a lényeges, hogy m i tetszik valakinek, hanem épp oly fontos az is, hogy kinek és miért tetszik valamely művészeti alkotás? A balhit, hogy művészethez mindenki ért, sajnos, nagyon elterjedt; de ott, ahol a sajtó előkelő képviselői ex offo engedik meg maguknak az ily elmélet gyakorlati alkalmazását, ott menthetetlenül reányomják a provinciáiizmus, az elmaradottság, a barbárság bélyegét a nemzet kultúrájára. Ezenfelül megakasztják az ízlés egészséges fejlődését, megrontják az emberek naiv, ártatlan ítéletét. Az ú. n. krilikák legtöbbje a jelen esetben nem is volt tulajdonképpeni kritika. Nem azt bírálta, ami, mint a pályázat eredménye, tényleg előttünk áll ; nem azt kereste, hogy ebben az anyagban mi a jó, mi az elégtelen, nem Az O. M. Kir. Iparművészeli Iskola grafikai osztálya: Hirdetés. Graphische Abteilung der Kunstgewerbeschule : Anzeige.

AZ ERZSÉBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉQ NÉHÁNY TANULSÁGA Az O. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztálya : Meghívó. kérdezte, hogy miért jó, miért nem jó egyikmásik pályamű hiszen ehhez szakismeret kellene ; hanem odavetve a kantárt saját szárnyaló képzeletének, azt a problémát feszegette, hogy milyennek is képzelte a kritikus az emlékművet, hogy milyennek is kellene lennie az emlékműnek? És itt eszünkbe jut az egyszeri magyar ember esete, aki először járta a tengert. A hajó már messze a paritól ringott az óceán habjain ; köröskörül nem látszott egyéb víznél, égnél, végtelenségnél. Ekkor valaki megkérdezte tőle: nos, atyafi, mit szól a tengerhez? Az atyafi pedig vállat vont, köpött egyet és kicsinylőleg válaszolt: nagyobbnak képzeltem! Hát szép dolog a fantázia. Elhisszük szívesen, hogy az Erzsébet-emlékművet nagyobbnak képzelte a hazafias szatócs, kinek képzeletét nem korlátozza sem a kérlelhetlen valóság, a technikai kivihetőség, sem az ízlés legnemesebb mentora, jóltevője : a mértéklartás. Túlszárnyalja Phidiast és Michel Angelo-t a csodaalkotásban, melynek egyedüli hibája, hogy megvalósíthatatlan. Szerénytelensége diktálja a művészeknek, hogyan alakítsák a megálmodott remeket, de az eredmény nem felel meg nem is felelhet meg soha a várakozásnak, ha mindjárt a legna- Grapliische Abteilung der Kunstgewerbeschule : Balleinladung. gyobb géniuszt bízná is meg eszméinek megvalósításával. A hazafias szatócs lekicsinyl! mindazt, amit a művészi elme megkonstruált, amit komoly, életre szóló hivatásos munka és tudás megalkotóit ; lenézi a szakszerű, tárgyilagos bírálatot kivált ha idegenektől származik, ellenben hirtelen rajongásba esik a középszerűség, a silány kontármunka előtt, ha abban a saját eszméinek egy-egy töredékét megvalósítva látja. Az ő művészeti vezéreszméi pedig : hazafiasság, szenzáció, tömeghatás, óriási méretek (melyeket összetéveszt a monumentalitással), irodalmi tartalom stb. egyszóval minden, csak nem a forma tökélye, nem az arányosság, nem a művészi igazság és összhang, nem esztétikai érték, semmi abból, ami a művész alkotásának és ezzel az emléknek is örök életet biztosíthatna. De ő nem is tökéletes művészi remeket akar hiszen nem is sejti, hogy az mi lehet, hanem inkább látványosságot, mely elkábít, mely a tömeget vonzza és bámulatba ejti ; bármennyire hevüljön is a királyné emlékéért : tulajdonképpen nem őnéki, hanem a saját nemzetének, a saját korának, önmagának szeretne emléket emelni, egetverő Bábel-tornyot, mely harsányan hirdetné az emlékmű feláll!- 275

AZ ERZSEBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA tójának nagyságát, dicsőségét. Belejátszik ebbe ősi pompakedvelésünk, mely szereti túlgazdag keretbe állítani az értékes tartalmat gyakran az értékes tartalom rovására ; faji hibánk, mely külsőségektől megittasodva, néha elveszti a lényeg iránti érzékét. Ilyen és hasonló gondolatok önként támadnak bennünk a laikus kritikák olvasásánál. Ha a népies ítéleteket és azok indokolását összehasonlítjuk a tényállással és a komoly, szakszerű kritika okfejtésével, akkor tárul csak fel igazán előttünk a tátongó űr, mely az egészséges utakon haladó, romlatlan művészet törekvéseit ettől a szomorú dilettantizmustól elválasztja. És mégis, be kell látnunk, hogy a művészietlen közvélemény oly tény, mellyel számolnunk kell s melynek leküzdése igen nagy erőfeszítést, munkát, összetartást igényelne. Kétségtelen, hogy művészetünk magát a közvélemény hatása alól egészen ki nem vonhatja, mert a művészet kenyérkereset s ettől eltekintve nem is állhatna meg sokáig elszigetelve, meg nem értve a nemzet kultúrájában. Ahol a kultúra nein képes felemelkedni a képnek intranzigenciájához, ott a művészetnek kell felvennie az irányt, melyet a tömeg ízlése néki előír. Hazánk falán e tekintetben nem is áll annyira a kultúrnemzefek mögött; ugyanazokat a jelenségeket megtaláljuk a Iegelőrehaladottabb nemzeteknél is, sőt talán még nagyobb mértékben. Ha itt-ott akad is még igazi tehetség, tudás, ízlés mint ahogyan ez hál istennek nálunk sem hiányzik, mégis mind több és több engedményt kell tenniök a tömegízlés követelményeinek, kivált ott, ahol közpénzen emelt monumentális alkolásokról van szó s ahol a művészek munkájába nagyon is beleszól a hivatal, a sajtó, a laikus közvélemény. Bizony ritka eset, hogy ilyenkor meg ne hamisítanák a szépet különféle hozzáadással, mellyel hatását kerülő utakon fokozni akarják, nem is szólva az elkerülhetetlen személyi és pártérdekektől, infrikákfól, melléktekintetektől, melyek ilyenkor a tulajdonképpeni feladatot elhomályosítani szokták. És ma, midőn a világbirodalmak tömeg-súlya nehezedik a népcsaládokra, úgy mint az egyesekre, mikor a tömegnek csak óriási méretek, milliós számok, hihetetlen technikai csodák imponálhatnak, ugyancsak a még soha nem látottnak, a mértéktelennek kifejezését várják a művészettől is. És létrejő a római Victor-Emánuel-emlék, mely sok ezerszerte nagyobb, díszesebb, drágább Titus császár diadalívénél ; felépül a lipcsei Völkerschlacht-Denkmal, melynek anyagából ezer sainothracei Niké kerülne ki; és a háború után keletkezni fog még ennél is nagyobbszerű megszámlálhatatlan emlékmű, melynek ünnepélyes leleplezésénél ezerszer többen fognak közreműködni, mint ahányan a háború alatt elpusztult műremekeken dolgoztak, építettek, faragtak. És valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy ez a világkiállításokon foganfaíoff, hivalkodó, kolosszális j-ekláminűvészet jobban kifejezi és megőrzi korunk szellemét, mint hogyha a régi hagyományokat követve, művészetünk szerényebben, de tántoríthatatlan hűséggel csak a szépnek, a tökéletesnek megközelítésére törekednék. Ez manapság talán anachronizmus lenne. Éppen a szertelenségben fog reánk ismerni az utókor ; lehet, hogy mégis csodálja művészeti hagyatékunkat egyszerű, nemes nagyságában, mint ahogyan mi tiszteleltei meghajlunk az egyiptomi gránitóriások előtt. Lehet. De mi, akik még ismertük azt, ami volt, fejcsóválva s kissé szomorúan kérdezzük magunktól: vájjon szebb lesz-e akkor a világ? 2 7 6 Az O. M. Kir. Iparművészeti kai osztálya : Záródísz. Iskola grafl

CZETTEL LÁSZLÓ, ŐRGRÓF PALLAV1CINI GYÖRGYNÉ 282 283 A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. 282. Délutáni ruha, barna bársony. Tervezte : Czettel László. 285. Toupe-bársonyruha. Tervezte: ó'rgróf Pallavicini Györgyné. Aus der Ausstellung der Liga für die Vereinrachung der Frauentracht. 282. Five-o'cIock-Kostüm aus braunem Samt. 285. Velouranzug. 277 Magyar Iparművészet. 1

A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. 284 286. Kertészffyné Winkler Margit öltözékvázlatai. Aus der Ausstellung der Liga für Vereinfachung der Frauentracht. 284 286. Frau M. Kertészfïy : Kostümskizzen.

PATAKY KATALIN, SZTEHLO L BISSINGEN VERA GRÓFNŐ É t? A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. Ruhatervek. 287. Pataky Katalin : Otthoni ruha. 288. Sztehlo L. : Estélyi ruha. 289. Bissingen Vera grófnő : Estélyi ruha. Kosfiimskizzen aus der Ausstellung der Liga für Vereinfachung der Frauentracht. 279 9

2 8 0 290. Kozma Lajos Faragással díszített üvegszekrény. 290. L. Kozma : Geschnitzter Glasschrank.

KOZMA LAJOS :çi 291 292. Kozma Lajos: Ebédlőbe vaió szekrény és 291 292. L. Kozma: Schrank und Divan eines Speisepamlag. Zimmers. 281

BÜHÜgä LESZNAl ANNA 295 294 295 294. Lesznai Anna : Színes hímzések. 293 294. A. Lesznai : Bunte Stickereien

LESZNAI ANNA 295 296. Lesznai Anna : Színes hímzések. 295 296. A. Lesznai : Bunte Stickereien. 2 8 3

MELLER DEZSŐ 297 298 284 297 298. Meiler Dezső: Lakás hall-ia. Készítette Héber 297 298. D. Meiler: Hall einer Wohnung. Ausführung Antal és Braun Mór. von A. Héber und M. Braun.

MELLER DEZSŐ 299 Meiler Dezső 299.. Női szalon részlete. Készítette : Héber D. Meiler: 299. Teil eines Damensalons. Ausführung von Antal és Braun Mór. 300. Úri hálószoba részlete, A. Héber und M. Braun. 300. Teil eines Herrenschlaf- CIQK régi bútorokkal. Zimmers mit alten Möbeln. 2 ö U Magyar Iparművészet. 3

IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA GRAFIKAI OSZTÁLYA naursi AGYÄUUHÄZ A & T K G y Z É K H lcjitf Ótt^MTMlL c/àlioùclpcsjl ÁíjájHCÍ. jociîi-thctli,!. 301, t t, ^. ezüötgc/ára jv-jfí mli/i -puca-10-ózám.. Jwâzit:díóitáj^aJwíJáfcikáf,táfcák(it. kávé éâ ieakèsztetefat, cvéiöz-kőzökeféá uerjenydióztár^i/akal- 303 304 301 304. Hirdetés-tervezetek. Készültek az O. M. kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztályában. 301 304. Entwürfe für Anzeigen: Aus der Fachklasse für Graphik der königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

3

A MOTOR" HIRDETÉSEI- BŐL O ío 288 309 310. Szemelvények a Mofor" c. szaklap hirdetéseiből. 309 310. Anzeigen aus der Fachzeitschrift Mofor".

NYOMDAI MŰVÉSZET IRTA NÁDAI PÁL NYOMDAI MŰVÉSZET mikor az ember leírja a szói, önkéntelenül is ama kedves vidékiességek körvonalai támadnak fel emlékezetében, melyeknek tartalmat és formákat a tűzoltómajálisok meghívói adnak. A nyolcvanas és kilencvenes évek préselt, domborított, szivárványszínben fürdetett, hattyúkkal és vízililiomokkal ékesített táncmulafsági rüpcédulái jelentik azt a siralmas eltévelyedését Világosság-nyomda : Druckerei Világosság : a nyomtató ízlésnek, melyre a termé- Kezdőbetű. Initiale. szettörvények biztosságával kellelí elkövetkeznie az ellenhatásnak. Sok mindenféle tényező szerepelt itt, mind a jobb ízlést kiváltó ok s ezek sorában kivált két körülmény: egyik a tradíciók helyes értékelése, másik a gazdaságfejlődési mozzanatok belekapcsolódása a grafikába. Napjaink nyomdai művészete, ha származásával akarnók jellemezni, akként volna meghatározható, hogy apja angol volt, előkelő kékvér, amatőr, régi könyvek szerelmese, anyja azonban amerikai nyomdászleány, kinek lényéhez lartozik a tiszta vidámság, az üzleti érzék és józan logika. Nyomdai művészet azóta vau ismét, mióta a régi könyvekből megtanultuk, hogy a legszebb írott és nyomtatott lapokon egy rendes, tiszta, megnyugtató képet kapunk, melyen az írott, rajzolt vagy nyomott betűk az egység tömör csapatait alkotják, színben és ritmusban összecsendülök, tömeghalásukban arány és erő van. De ez a nyomdai művészet kiválasztottak mulatsága maradt volna, lia a gazdaságtörténeti változások az üzleti élet közelségébe nem hozzák a nyomtatóműhelyt és rá nem szoktatják a milliók nyelvére, hangos akcentusokra, illedelmes kiabálásra. Az iparmű- Magyar Iparművészet. Az O. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztálya : Hirdetés. Graphische Abt. der Kunstgewerbeschule : Anzeige. 1 2 8 9

'I «Mi lui * ml <a ni Ii «m Ii 1 lu,» n I ni <m n icmjc^^c^jgmjg^ugcn^c^jfcoc'^^r^kar^jc^^gsa^cmjc^whgg^ NYOMDAI MŰVÉSZET 2 9 0 LF TÍÍJS fil XC M nr tävj p?uhi:i ki LV4 isiéin Àz O. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai oszt. : Plakát. Graphische Abt. der Kunstgewerbeschule : Plakat. vészét hármas egysége így egyesül benne: anyaga a nyomdafesték, szerkezete : a síkdíszítmény logikája, rendeltetése : a pátosz nélküli retorika. Minálunk talán nincsen olyan ágazata az iparművészetnek, mely átlagában a nyomdai művészethez hasonló jóízlést ért volna el az utolsó évtizedekben. Nagyvárosi fejlődésünknek, üzleti érzékünk helyes ösztöneinek, még tevélygésekben is megkapó lendületeknek biztos kifejezője a nyomdai művészet, mely itt a könyvek, nyomtatványok egy új műfaja : az üzleti grafika keretébe tartozik. Bizonyos, hogy sok minden egyéb körülménynek is nevezetes szerepe jut itt : a szakoktatás olyan pompás hálózatának, mely az Iparművészeti Iskola tervezőosztályától a nyomdász-szakegyletek házi oktatásáig terjed és a véletleneknek az a szerencsés találkozása, hogy Szentpétervárt, Berlint és Bécset nem számítva sehol sincs ma annyi jó grafikai tervezőművész és annyi megértő megrendelő, mint Budapesten. A plakáttól az üzleti levélpapírig, az árjegyzéktől a reklámbélyegekig, a kottaborítéktól a színházjegyig, az újsághirdetéstől a csomagolópapirosig mindénen észrevehető a kifejezőkészségnek ama biztonsága, mely a mai magyar grafikának vagy tíz év óta erősbödő tulajdonsága. Bizonyos hatásokat nem lehet elvitatni : az első időben inkább angol, későbben német és amerikai befolyásokat. Körülbelül egy évtized keresései, olykor tévelygései után azonban a mai nyomdai művészet oly sajátos formáiról is lehet beszélni, melyek a grafika magyaros közösségvonásaira engednek következtetést. Nyomdai művészetünknek mind tisztábban kibontakozó jellegében az ornamentális kedv a legszembetűnőbb. Históriai stílusok, népművészet, régi kódexek, modern díszítőfestészeti elemek ötletesen és olykor túlmerészen érvényesülnek benne. A mi nagyobb nyomdáink saját tervezőikkel, házi művészeikkel dolgoztatnak, akik nemcsak a rendelkezésükre álló anyagokkal és eszközökkel tudnak jól számot vetni, hanem a fővárosi megrendelő s a magyar fogyasztó igényeivel is: mindig adnak valamit a tipográfia romantikájából is : egy kis figurális díszt, egy hangulatos növényi ornamentációt, vagy régi almanachok gyengéden stilizált emblémáiból valamit. A magyar üzleti életbe éppen fiatal érzésektől viharzó szenvedélyei miatt egy-egy csöppnyi szentimentalizmus is keveredik. De van egy merőben ellentétes vonása is : könyörtelen technikai józansága. Business is business. A levélpapiroson, a névjegyen, a könyvfedelen úgy legyen elosztva a cím, hogy a lényeges a lényegtelentől, a vezérszólam a mellékzöngéktől, a centrum a szárnyaktól tisztán tagolódjék külön. A prospektus nem freskó, melynek a falsík részeit kell kitöltenie, hanem a gépnek a tömegek számára rendelt sokszorosító eszköznek szülötte és elsősorban arra vágyik, hogy olvassák. Az olvashatóságnak pedig örök törvényei vannak : a tiszta betürajzolás, a komponálás folyamatossága, a keretnek és a köröknek síkjából plasztikusan előragyogó formák lezártsága. Iparművészetünk s mindennapi ízlésünk archaizáló hajlamai is egyre jobban felcsillannak az utóbbi években nyomdai termelésünk legjaván. Legjobb nyomtatóink s nemcsak ismert nevű művészek, de ismeretlen nyomdai művezetők is nagy szeretettel és elmélyüléssel forgatják a régi magyar könyvnyomtatóműhelyek, a protestáns és jezsuita nyomdák és a mult századi könyvkiadók nemes termékeit. Üdítő látványosság a mai üzleti architektúra sivársága, az üzleti berendezések cifrálkodó stílustalansága mellett a kicsiny és

közepes nyomdavállalaíoknak erős akaratnyilvánulásait látni, mellyel az utcára vetített üzleti életnek az ólommal és festékkel erőteljes rengést tudnak adni. A hanghoz hangulatok, az írott betűkhöz emlékképek, a címhez reklámsikerek tapadnak. Jól ludja ezt az asztalos, aki finomabb ízlését, a sörgyár, mely egyéni márkáját, a mozivállalkozó, aki csábításának eszközeit bízza a nyomdai művész ötletességére és kifejezőkészségére. Nevek, grafikusok, vállalatok minden nap százával, ezrével jelentkeznek szemeink előtt a magyar nyomdai művészeltel kapcsolatban. Legjobb festőink és iparművészeink áf-átrándulnak erre a területre szerencsét próbálni és tizenkilencéves fiúk egy éjszaka alatt a hirdetőoszlop nagyságaivá válnak. A magyar nyomdászat történetírása van hivatva arra, hogy neveiket számonfartsa. De még egy ilyen kis elmefuttatásban sem lehet mellőzni egy csendes, halkszavú professzornak a nevét: HelbingFerencét,akinek nyilvánvalóan legtöbb része van a mai nyomdai művészet ízléses irányításában. Az iparművészeti iskolának grafikai osztályában a legfrissebb, legötletesebb ha ném is mindig a legeredetibb iparművész-nemzedék az ő kezei közül lépett át az életbe és az ember örömmel vesz minden ilyen beszámolón tudomást arról, hogy növendékeiben a verve a nagyszerű fegyelmezettséggel, a fantázia tudással miként egyesül. Egy professzor, aki nem magát ismétli növendékeiben, hanem kiváltja belőlük a legnaivabb s legszebb képességeket, melyeket magukkal hoztak az iskolába. Egy professzor, aki a legszerényebben búvik meg a növendékei a legfiatalabb magyar grafikus nemzedék mögött, mialatt a reklám művészetére oktatja őket. Nyomdai művészetünknek erős támasztéka az az ízlés, melynek tapintatos kézzel kell naponkint a művészet örökkévaló formáit aprópénzre felváltania és kiszórni az életbe s kell egyben megértő szemmel keresni a kereskedelmi élet meleg közelségét, hogy abból anyagot, impulzusokat származtasson át a tervezőkbe és munkásokba. Egy iparágat, melynek műhelyét a legszürkébb levegő üli meg, naponként újra s újra művészetté emelni, e művészet nyelvén ezrekhez és milliókhoz szólni, amily nehéz feladat, olyan becses szociális szempontból. HÁBORÚS VILÁG i r ' il i «I ir II i"i n II m I ír 'I w» n II n a n ^ nim\ m m n mi i À HÁBORÚ NEVELŐ HATÁSA AZ IPAR- MŰVÉSZEKRE. Erről a témáról sokat írtak már s az elméletekből meg jóslatokból már egy egész könyvtárra valót lehetne összegyűjteni. De semmi sem mond annyit, mint a gyakorlat, mely nem azokat igazolja, akik a háborútól fantasztikus álmok valóra váltásáf várják, hanem a racionális gondolkozókat. A háború elsősorban a hiányzó emberi szükségletek pótlására fogja szoktatni az iparművészeket. Látszik ez egy most megjelent olcsó, népszerű kis füzetből, mely a bécsi iparművészeti iskola legutóbbi időből való növendékmunkáit foglalja össze Einfacher Hausrat" címen s nem egyéb, mint az orosz betöréstől sújtott vidékek lakóházai számára való bútorterv-gyüjtemény. Asztalok, székek, ágyak, többnyire szegény emberek számára való holmik, anélkül, hogy ebben más, mint az egyszerűség érvényesülne. Nem minden bútorlerv sikerült, de valamennyin megérezhető az, hogy a növendékek a kellemes otthon, az olcsóság és a használhatóság vezető gondolatai szerint dolgoztak. Az igazi próbája az lesz e bútoroknak, ha majd a legjobbakat megcsinálják közülök és a bécsi HÁBORÚS viláo Nem jóllakott, hanem éhes embereket az iskola az életnek. adjon Lichtwark. f* «* Nem minden szép, ami új és divatos. Ami pedig igazán szép, annak szépsége nem szűnik meg az idők multával. Paizaurek. Az 0. M.^Kir. [Iparművé- Graphische Abt. der Kunstszell Iskola grafikai oszt. : gewerbeschule : Neujahrsl'Uévi köszöntő kártya. 1 karte. 5*

HÁBORÚS VILÁG Az O. M. Kir. Iparművészet' Iskola grafikai oszlálya : Lévélfei. iparművészeti múzeumban kiállítják. Addig is le lehet azonban vonni a bécsi példából más iskolák számára a kínálkozó tanulságot. A háborús idők iparművészeli nevelésének elsősorban a legközvetlenebb békeidők szociális feladatait kell támogatnia. Nálunk is fájdalmasan előtérbe helyezi c kérdéseket Erdély jövendő reorganizálása s itt is arra kellene szokiatni a felnövekedő lakástervezőket, hogy azokat a kis asztalosműhelyeket és nagy bútorgyárakat lássák el jó és olcsó bútortervekkel, amelyek majdan e második honfoglalás idején a biztos és békés otthonok alapjait fogják megcsinálni. A BARÁTSÁG HÁZA. A németek keleti fegyverbarátságát s a törökökkel való együttműködését nemcsak a német ipar, hanem az iparművészet is igyekszik a maga javára fordítani s már most olyan intézmények létesítésén fárad, melyek a háború után gazdasági s kulturális térhódításait a Keleten megkönnyítsék. Így arról értesülünk, hogy a német nagyipari s iparművészeti érdekek képviseletére alakult Werkbundnak a török kormánnyal megállapodása van egy Barátság házának építésére, amely kiállítások, felolvasások, társas összejövetelek céljaira fog szolgálni. A török kormány erre a célra Stambul egyik régi városrészében mintegy 5000 négyzetméternyi halalmas területet enged át, az építés céljaira alakult német-török egyesület pedig másfél millió márka költséggel fog az építkezéshez. A monumentálisnak Ígérkező épület tervezésével a Werkbund fog egy építészt megbízni s mindenképpen azon lesznek, hogy a Barátság háza méltó módon fejezze ki a német ipari s építőművészetek fejlettségét. Mindez, mint már jeleztük más alkalommal is, a német iparművészetnek török földön való hódításában csak az első lépéseket jelenti, mert a Werkbund minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezni fog a francia gyáripar oltani eddigi szerepét megdönteni. Erre vall az a tény is, hogy a Werk- 292 b u "d és a Dürerbund közös kiadásában Graphische Abt. der Kiinstgewerbeschulc : Kopfleisten für Briefpapier. megjelent Deutsches Warcnbuch"-ot, melynek megjelenése oly nagy feltűnést kelleti mindenfelé, török nyelven is kiadta egy konstantinápolyi társaság, még pedig azzal a célzattal, hogy az ilyen árúk felvételére mégsem eléggé fejlett balkáni piacot a kvalitásos tömegcikkek értékelésére szoktassa. Kétségtelen léhát, hogy a német ipari köröknek a lörök fővárosban való megjelenése e helyen is a jobb, szolidabb, ízlésesebb irányú iparművészet elterjedését fogja jelenteni s ennek a művészet szempontjából csak örülni lehet. Más kérdés, hogy vájjon a konstantinápolyi Magyar Ház tudományos és kulturális céljait nem lehetne-e hasonló célzattal a magyar művészeti érdekek javára kibővíteni s a magyar kormánynak nem kellene-e már most a török-magyar barátságnak ezirányú megerősítésére is gondot fordítania? ENTENTE HÁBORÚS KÖNYVMŰVÉ- SZET. A háború kezdete óta elég alkalmunk volt itt beszámolni arról a pompás grafikai lendületről, mely a német, osztrák s magyar könyveknek, emléklapoknak, háborús iratoknak kísérő zenéje s arra vall, hogy a békeidők iparművészeti kultúrája a nagy technikai nehézségek idején sem mond csődöt. Most néhány francia s angol füzet fekszik előttünk, nagy kerülőúton jött hírmondói annak, hogy milyen az a művészet, mely az ellentábor harci mozdulatait kíséri nyomon a szavak és az illusztrációk szárnyalásával. Egy vékony füzet, pár velinoldalas, kvartalakú ezt a címet viseli : Ce que disent nos morts. Anatole France írása, Bernard Naudin lapszéli rajzai körülötte, négy ezer példányt a francia államnyomdán adott ki R. Hellen. A szöveg néhány emléksor, naiv, sóhajokkal és könnyekkel tele, de vérszegény, gondolattalan. A föld alól mit üzennek a hős fiúk az iltmaradottaknak, hogyan izgatnak a barbárok ellen, ezt mondja el egypár sebtében odavetett sorban a szövegíró. A tollrajzok, naturalisztikus vázlatok a francia harcterekről, sírok, hordágyak, egymásra hányt

> «^OT^s^rsfeî rvf^r^av^s DISZnOFESlO WMUEÀNYHJ BUDAPESTENtaVAN^U-SABOK HÁBORÚS VILÁG AÏ O. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztálya : Levélfej. Graphische Abt. der Kunstgewerbeschule : Kopfleisten ftir Briefpapier. csákók mintegy keretet alkotnak a szöveg körlll. Az egész azt a benyomást kelti, mintha egy piktor harctéri vázlatkönyvéből lapokat téptek volna ki s ahhoz egy-egy gyászlakoma toasztjának szövegét biggyesztették volna. Az van meg a füzetben, amit egy át-, lagos francia emlékkönyvben is meg lehet találni : kedves felszinesség, szökellő könnyűség, érzéstelen pátosz, egy furcsa grimace, mely még a legkomolyabb feladatokat sem veszi komolyan. Egészen más világba vezetnek a fegyverbarát Angliának előttünk fekvő háborús füzetei, két olyanformájú velinfüzet, mint egy-egy kongresszusi ünnepély programmja, nyolc oldalon, tépett szélekkel. Rudyard Kipling egy-egy háborús verse mindegyiken, az egyiknek Recessional a címe, a másiknak Hymn Before Action. Henrietta Wright lapszéli díszeivel, Methuen a nagy kiadócég bocsájtotta közre. Háborús reprezentatív nyomtatványok. A brit imperializmus mámoros poétája mély vallásos borongással imádkozik az Egek urához a katonákért, a régi zsoltárok széles, dübörgő ritmusával. Katonahimnuszok, melyeket a brit tengeri hatalom öntudata fest alá. Wright kisasszony egy dilettáns aprólékos gondjaival csinálta meg hozzá a régi miniatűrökre emlékeztető lapszéldíszeket az aranynak, a topáznak, az azúrnak, a rubinnak s az összes drágaköveknek csillogó színeivel. Az ornamensek kedvesek és jelentéktelenek : pajzs, angyal, horgony, liliom, szőlőfürt, rózsa. Ezekből szőtt művészi guirland. S a gyengébbek kedvéért ott van mindjárt a magyarázat The meaning of the Symbols and Emblems." A pajzs az védelem, angyal az angyal, horgony a remény, liliom az ártatlanság, rózsa maga az Egyesült királyság. Ez azonban csak egy negyedrésze az összes szimbolu- moknak, melyek száma vagy huszonötre rúg s mindezt csupán 1 shillingért árulja a nemzeti lelkesedést ébrenlartó Kipling és kiadója Methuen. RÉGISÉGKERESKEDŐK ÉS A HÁBORÚ. Talán egyetlen üzletág sem lendült fel olyan gyorsan a háború alatt, mint a hadseregszállítás és a régiségekkel való kereskedés. A kettő között okvetlenül kell valamelyes öszszefíiggésnek lenni, alkalmasint abban a formában, hogy a prózai tápszerekkel űzött cserekereskedelem arányai a régiségkereskedelem virányait öntözgetik. Csak igy lehet megmagyarázni, hogy mialalt az igazi régiségkereskedők folytonosan árúhiányról, a nemzetközi utak megszakadásáról, a nagy aukciók megszűnéséről panaszkodnak, a zugantikváriusok száma egyre nő és Budapesten ma több az Objets d'arf-iizlet, mint azelőtt a mozi, több helyen lehel Maria Antoinette ülőkádját megvásárolni, mint cipőt talpaltatni és mindenesetre több szakértője van a holicsi fajanszoknak, mint az okszerű répatermelésnek. De (gy van ez nemcsak nálunk : Berlinben is, Bécsben is egyre szaporábbak azok a serény, köpcös, hegyesszakállu és szúrósszemű öreg kufárok, akik magukat vitrin-királyoknak és miseköpeny-fejedelmeknek képzelik. E régiségkereskedők egyre az árúk hiányáról panaszkodnak és súlyosan érzik, hogy az ántánt-államok fővárosaitól el vagyunk zárva és Hollandián keresztül csak egészen jelentéktelen mennyiségű és minőségű árú érkezik. Másfelől a nagy magángyűjtemények tulajdonosai sohasem tartották szilárdabb kézben árúikat, mint most, érthető tehát, ha az árúcikkek értékei három-négyszáz százalékkal emelkedtek a régiségpiacon. A modern iparművészet barálainak tehát alapjában örülniök 293