Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT EURÓPAI ÜZLETI TANULMÁNYOK SZAKIRÁNY A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS UNIÓS ÉS HAZAI ELMÉLETE ÉS MISKOLC PÉLDÁJÁN A GYAKORLATA Budapest, 2003. április Készítette: Horváth Erzsébet 2
TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS: MI A HALADÁS?... 5 II. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS... 7 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSHEZ VEZETŐ ÚT... 7 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS GONDOLATA... 9 A MEGVALÓSÍTÁS HÁTTERE... 10 AZ EU ÁLTALÁNOS ALAPELVEI... 11 A FEJLŐDÉS MÉRŐSZÁMAI... 14 A GDP kritikája... 15 A gazdaság mérőszámainak reformja... 16 III. AZ ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK GLOBALIZÁLÓDÁSA... 17 1. GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS... 18 Üvegházhatású gázok gyarapodása a légkörben... 19 A globális klímaváltozás... 21 2. SIVATAGOSODÁS (DEZERTIFIKÁCIÓ)... 22 A sivatagosodás megakadályozásának lehetőségei... 22 3. AZ ÓZONLYUK JELENSÉG... 23 4. A KÖRNYEZET ELSAVASODÁSA... 25 A legfontosabb feladatok a savasodás ellen... 25 5. A VILÁGÓCEÁN ELSZENNYEZŐDÉSE... 26 6. A BIOSZFÉRA ÁLLAPOTA ÉS A GÉNERÓZIÓ... 27 IV. GLOBÁLIS (NEMZETKÖZI) FENNTARTHATÓSÁG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM... 28 A RIÓI KONFERENCIA... 28 A konferencia legfontosabb pontjai:... 29 NEMZETKÖZI SZERVEZETEK... 30 V. FENNTARTHATÓSÁG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM AZ EU JOGALKOTÁSÁBAN... 30 AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI JOGRENDJE... 31 A KÖRNYEZETVÉDELEM SZEKTORAI... 32 Levegőtisztaság-védelem... 32 Hulladékgazdálkodás... 32 Vízminőség-védelem... 32 Természetvédelem... 33 Ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés... 33 Vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás... 34 A KÖRNYEZETJOGI ALAPELVEK... 35 AZ EURÓPAI UNIÓ FENNTARTHATÓSÁGI POLITIKÁJA 1992-2002... 39 AZ EU FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS STRATÉGIÁJA... 41 VI. MAGYARORSZÁG ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS... 41 MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETJOGI FELZÁRKÓZÁSA... 41 A magyar kormány környezetvédelmi kötelezettségvállalása... 45 A környezetvédelmi szektorok jelenlegi helyzete... 46 A fenntartható városi fejlődés... 47 BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE ÉS MISKOLC HELYZETE... 49 VII. A FENNTARTHATÓSÁG MEGJELENÉSE MISKOLC KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERVÉBEN... 50 A KERETTERV LÉTREHOZÁSÁNAK HÁTTERE... 50 A program főbb célkitűzései... 51 A célkitűzések megvalósításával kapcsolatos általános feladatok... 52 A KÖRNYEZETI ELEMEK JELENLEGI ÁLLAPOTA ÉS TERHELTSÉGE... 52 A levegő állapota... 52 3
A vizek állapota... 55 A talaj állapota... 56 A természet állapota... 58 2001 évi tevékenység a természetvédelem területén... 59 A környezeti tényezők állapotát érintő tevékenységek jellemzői... 59 A 2001-ES KÖRNYEZETVÉDELMI INTÉZKEDÉSI TERV HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI... 60 A KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERV TEMATIKUS CÉLKITŰZÉSEI... 61 Levegőtisztaság-védelem... 61 A vizek védelme... 62 Földvédelem... 62 Természet- és tájvédelem... 63 Az emberi egészség védelme... 63 A lakosság környezeti szemléletformálása... 64 Az energiagazdálkodás átalakítása... 64 Hulladékgazdálkodás... 65 Közlekedésszervezés... 66 A KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERV MEGVALÓSÍTÁSI ESZKÖZEI... 67 A.) Az önkormányzat feladatai... 67 B.) A kerettervvel kapcsolatos nemzetközi együttműködés... 68 B.) A program pénzügyi háttere... 68 A MISKOLCI ÖKOLÓGIAI INTÉZET A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY... 69 Zöld Akció Egyesület... 73 Miskolci Öko-Kör... 75 KÖRNYEZETPOLITIKAI CÉLKITŰZÉS: FELZÁRKÓZNI AZ UNIÓ ÁTLAGÁHOZ... 75 EU-támogatással folyó tevékenységek... 76 VIII. ÖSSZEFOGLALÁS:... 78 1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FENNTARTHATÓSÁGA... 78 2. ÉLET EGY TISZTÁBB, KIBŐVÍTETT EURÓPAI UNIÓBAN... 80 IRODALOMJEGYZÉK... 82 ÚJSÁGCIKKEK, KIADVÁNYOK... 82 INTERNETES HONLAPOK... 83 4
A természet törvényeinek megsértésére nincs bocsánat. /Paul Ehrlick, a Stansford Egyetem populációbiológusa/ -földünk embereltartó képessége a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt visszafordíthatatlan módon csökkent -szűkül az emberiség jövőjéhez szükséges természeti bázis /The World Conservation Strategy/ I. Bevezetés: Mi a haladás? A Föld lakóinak száma 1900 óta több mint háromszorosára növekedett, a világgazdaság növekedése pedig hússzoros volt. Az ásványi eredetű energiahordozók fogyasztása harmincszorosára, az ipari termelés pedig ötvenszeresére emelkedett; e növekedés négyötöde 1950 óta ment végbe. Ez a nagyarányú fejlődés a világot új problémák elé állította. A fejlődés tette lehetővé az emberi jólét határtalan növekedését is, csakhogy a fejlődési folyamatok közül jó néhány riasztó mértékben károsítja bolygónk természeti környezetét és csökkenti ökológiai alaptőkéjét; ennek gazdasági visszahatásai következtében egyre nagyobb tömegek válnak szegénnyé és kiszolgáltatottá. A fejlettséget a növekedésben, fogyasztásban mérő vállalkozói világszemlélet végzetesen szembeállította az embert és a természetet, amelynek következményeként a természet erőforrásainak kizsákmányolása, környezetünk pusztulása olyan méreteket öltött, amely világméretben fenyegeti a földi természetet és az emberi létezést. STRATÉGIÁK A TERMÉSZETBEN A TÁRSADALOMBAN Irányítás vezérlés és szabályozás egyensúlya vezérlés túlsúlya Negatív visszacsatolás jelen van késleltetett Organizáltság heterogén homogén A hatások kezelési stratégiája elvezetés ellenhatás 5
Erőforrás használati stratégia erőforrás fejlesztés új erőforrások bevonása Termelői stratégiák ciklikus lineáris Környezeti stratégia környezet-adekvát környezet-átalakító Fogyasztói stratégia sokféléből keveset kevésből sokat Időhorizont hosszú táv rövid táv Stabilitás dinamikus egyensúly nagy bizonytalanság Alrendszerek azonos szerkezet és funkció eltérő Elemek száma sok kevés 1. táblázat: Az emberi társadalom és a természet által alkalmazott stratégiák különbözősége Megvizsgálva a természet és a gazdaság termelői és fogyasztói stratégiáit, csak eltéréseket találunk. A természetben a hosszú távú stratégiák uralkodnak, míg a társadalomban, amely rosszul mérte fel erőviszonyait a természet törvényeivel kapcsolatban, a rövidtávú stratégiák váltak uralkodóvá. A rövidtávú sikerstratégiák pedig csak humán- és természeti erőforrások párhuzamos aláásásával válhatnak sikeressé és csak meglehetősen rövid ideig létezhetnek. Elcsépelt kifejezés, hogy tanuljunk a természettől, de ha a fenti táblázatot megvizsgáljuk, elgondolkodtató, hogy a lassan négymilliárd éve létező természet eljárási módszerei milyen gyökeres ellentétben állnak az alig néhány száz éves nyugati típusú emberi civilizáció megoldásaival. A társadalmi haladás az 1929-33-as nagy gazdasági válság óta a gazdasági növekedéssel látszik azonosulni. A környezet és a társadalom mai állapotának ismeretében azonban egyre világosabb, hogy a haladást nem lehet többé hagyományos módon értelmezni. A haladás nem jelentheti többé az anyagi előremenetelt. Csak a fenntartható jövő felé haladás lehet a kifejezés teljes értelme. A fenntartható fejlődés ideológiája, mint minden gondolat, kronológiai fejlődésen ment keresztül. Először a természetvédelem fogalma jelent meg az ember szókincsében, amely azt jelentette, hogy legalább néhány kitüntetett fajt és területet meg kellene védeni. Ezt követte az a felismerés, hogy ez nem lehetséges, ha párhuzamosan szennyezzük a környezetünket, ezért kialakult a környezetvédelem gondolata és eszközrendszere. Később látta csak be az emberiség egy része, hogy nem elegendő a szennyező agyagok mérséklése, hogyha 6
közben pazarlóan bánunk az erőforrásokkal; egész környezetünkkel kellene racionálisan gazdálkodni. Ez a felismerés vezetett el a környezetgazdálkodás gondolatához. Jól látható, hogy minden újabb lépés a látókör szélesedését és újabb részterületek integrálását jelentette. A klasszikus természetvédelem a védett fajokra és területekre koncentrált, a környezetvédelem a környezetet állította a középpontba, a környezetgazdálkodás a környezet és a gazdaság közötti kapcsolatot tette hangsúlyossá. Végül az utóbbi évtizedekben teret nyert a fenntartható fejlődés gondolata, amely a környezet- gazdaság- társadalom komplex egységének elvén nyugszik, s jelenleg a legkiforrottabb koncepció a Föld és az ember együttélése szempontjából. A fenntartható fejlődés térhódítása és a haladás fogalmának átalakulása párhuzamosan zajlott le. Herman Daly szerint a növekedés az anyagi gyarapodás következtében beálló méretbeni változás, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. Sokkal egyszerűbben fogalmazva: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A globális irányváltást, az ökológiai szempontok érvényesülését elősegítheti a jelenlegi tendenciák szociális tarthatatlanságából eredő társadalmi nyomás is. Nem lehet haladásnak tekinteni a gazdagok további gazdagodását a szegények további elszegényedése, helyzetük ellehetetlenülése árán. Egyre többen tudatosítják: a nyugati civilizáció kulcskérdése ma a változás, még mielőtt visszafordíthatatlan rombolást végeznénk a Föld létfenntartó rendszerében. Az emberiség jövője azon múlik, hogy mennyiben képes a felismeréseket tettekre váltani, a helyi érdekeket a globális érdekkel összeegyeztetni. II. A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődéshez vezető út A folyamatos növekedés az élet minden formájának vele született képessége, amelynek azonban a természet nyújtotta lehetőségek és környezeti korlátok között kell érvényesülnie. A természetes szelekció feltételei között egy populáció növekedése hamar elér egy felső limitet, amelyet a környezet eltartó képességének megfelelően nem léphet át. Az ember az 7
ipari fejlődéssel már kivonta magát ez alól a szabályozás alól, ezért bolygónk tudatos és megfontolt irányítása a legnagyobb szabású feladat, mellyel a 21. század küszöbén szembe kell néznünk. Az ember a civilizáció kialakulása óta igyekszik alakítani környezetét; napjainkban azonban már sokkal jelentősebbek, gyorsabb üteműek és bonyolultabbak az emberiség és a környezet között kialakuló kölcsönhatások. Ami valaha még helyi környezetszennyezési probléma volt, ma már egész nemzeteket érint; a savas esők például Európában és Észak-Amerikában egyaránt gondot jelentnek. Ami egykor a természetvédelem és a gazdasági fejlődés egyszerű és nyilvánvaló ellentéte volt, ma már a kapcsolatok bonyolult szövedéke ilyen többek között az energiafelhasználás, a mezőgazdaság és az éghajlati változások között mutatkozó visszacsatolási rendszer, az üvegházhatás valószínű oka. 1972-ben Stockholmban, az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáján a világ nemzeteinek képviselői a környezet elszennyeződéséről még mint elszigetelt problémáról tárgyaltak. Ekkor még mindenki azt hitte, hogy a környezeti válság megoldása csupán tudományos-technikai kérdés. Pontosan 20 évvel később jutott el a világ odáig, hogy az ENSZ tagállamok Rio de Janeiróban a világ első olyan konferenciáját rendezték meg, amely már a környezet és fejlődés kapcsolatát vitatta meg. Az eltelt időszak legfontosabb felismerése azt volt, hogy a környezet és a fejlődés ügye szorosan összefügg, jövőről pedig csak akkor beszélhetünk, ha igényeink kielégítése mellett forrásokat hagyunk az utódaink számára is. Tíz évvel az 1972-ben, az emberi környezet kérdéseiről tartott stockholmi konferencia után, a kormányok végre elkezdték felismerni, hogy a példátlan ütemű és mértékű környezetrombolás aláássa a gazdasági fejlődés további lehetőségeit, és veszélyezteti a Föld lakóinak puszta életben maradását is. Az ENSZ Közgyűlése 1983-ban egy különleges, független bizottság létrehozását indítványozta. E bizottság amely később a Környezeti és Fejlesztési Világbizottság nevet kapta 22 ország 23 megbízottjából állt. A bizottság széles körű elemzéseket végzett, ismereteket gyűjtött és vitákat folytatott. 1987 októberében végül az ENSZ Közgyűlése elé terjesztette Közös jövőnk című jelentését. A Közgyűlés kimondatlan kérdésére adott válasz egy erősen feltételes igen volt. A ma igényei és törekvései csak akkor egyeztethetők össze a holnap szükségleteivel, ha az országok a jelenlegitől alapvetően eltérő módon szabályozzák és ellenőrzik a világgazdaságot. A Föld és az emberiség környezeti gondjainak orvoslásához két kérdésre kell választ találnunk: milyen bolygón akarunk élni, és milyen bolygón élhetünk majd valójában? Az embe- 8
riségnek meg kell tudnia, hogy tevékenysége miként befolyásolja a globális környezetet, és megfelelő utat kell találnia a további fejlődéshez. Olyan korszakba léptünk, amikor már kézzelfoghatóvá váltak az emberiség és a környezet kölcsönös egymásrautaltságából fakadó világméretű változások. A tudomány segíthet e kérdések megoldásában, döntést azonban nekünk kell meghoznunk, a következményekkel pedig majd unokáinknak kell szembenézniük. A fenntartható fejlődés gondolata Meadows, D. H. és munkatársai a 70-es években a Meadows-féle világmodell-elemzések során arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdasági növekedést meg kell állítani, mert csak így kerülhető el a globális környezeti katasztrófa. 1-2. ábra: Meadows 1. és 10. világmodell-változata a 1970-es évek tendenciáinak fennmaradása esetén, illetve a gazdasági és népességi növekedés 1975-ben történő megállításakor jósolt jövő Azóta egyértelművé vált, hogy a nulla-növekedés megvalósíthatatlan, a stagnálási szemlélet helyett először az ún. Brutland-jelentésben fogalmazódott meg a fenntartható (harmonikus) fejlődés elve. Ezen a fejlődés olyan formáját értjük, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit a saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. A fenntartható fejlődés két alapvető szempontja a környezeti értékek megőrzése és a jövő generációkért érzett felelősség elve. A társadalom fenntartható fejlődésének környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis az emberi életminőség 9
használatának azt a módját, amely a természeti erőforrások és a létfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújuló képességének határán belül tud maradni. A fenntartható fejlődés tehát abból a feltételezésből indul ki, hogy a szükségletek kielégítése és a környezeti értékek megőrzése között egyensúly hozható létre. A fenntartható fejlődés elve szerepel az Európai Unióról szóló szerződésben, ahol a Brutland Bizottság szerinti, ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat ötvöző definíciója jelenik meg. Az EU a Riói Agenda 21, a Klímaegyezmény, a Biodiverzitás és az Elsivatagosodási Egyezmény aláírásával elkötelezte magát a fenntartható fejlődés mellett. A megvalósítás háttere A Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósai a Római Klub felkérésére, 1972- ben tudományos igényű felmérést készítettek A növekedés határai címmel. Hosszú távú prognózisukban alternatívákat állítottak fel a gazdasági növekedés jövendő folyamata számára. Egy olyan globális modellt ajánlanak, amely lehetővé teszi az emberiség számára, hogy elkerülje a természeti kincsek hirtelen és ellenőrizhetetlen kimerülését, emellett lehetőséget nyújt az anyagi szükségletek kielégítésére is. Ennek lehetőségét a globális egyensúly fenntartásában, a gazdasági és demográfiai növekedés stabilizálásában látják. Hosszú távú prognózisukban sajnos még nincsen utalás ezen egyensúly elérésének útjára és formájára. A MIT kutatóinak legfontosabb következtetései az alábbiak voltak: Környezetünk mennyiségi korlátainak és az esetleges túllépés tragikus következményeinek a felismerése nagyon lényeges az olyan új gondolkodásmód kialakítása szempontjából, amely az emberi magatartásnak és ezzel kapcsolatban a mai társadalom egész szerkezetének alapvető átértékeléséhez fog vezetni. Az emberek kénytelenek számításba venni a Föld korlátozott teherbíró képességét és tevékenységük határait. A világon a demográfiai nyomás máris olyan magas szintet ért el, és eloszlása annyira egyenlőtlen, hogy egymagában is elegendő kényszerítő erő a Föld egyensúlyi állapotának a vizsgálatára. A világ egyensúlya csak akkor válhat valósággá, ha valamennyi fejlődő ország jelentős haladást ér el, mind abszolút mértékben, mind pedig a gazdaságilag fejlett nemzetekkel összevetve. Ez a haladás csak globális stratégiával valósítható meg. 10
A világméretű fejlődés problematikája olyan szorosan összefűződött más világméretű környezeti problémákkal, hogy megköveteli a mindenre kiterjedő stratégia kialakítását, amelynek alapján valamennyi fő probléma kezelhető. A jelenlegi kiegyensúlyozatlan és veszélyesen romlásnak indult világhelyzet gyors és radikális helyreállítása az emberiség elsőrendű feladata. A jelenlegi helyzet annyira komplex, hogy az eddig alkalmazott technikai, gazdasági vagy jogi intézkedések és módszerek semmiféle kombinációja nem hozhat lényeges javulást. Teljesen új megközelítési módokra van szükség, amelyben a társadalom célja inkább az egyensúly, semmint a növekedés kell, hogy legyen. A döntő erőfeszítést a mai generációnak kell kifejtenie, e munka már nem hárítható tovább a következő generációra. Egy ekkora feladat valamennyi nép közös összefogását kívánja, bármilyen legyen is kultúrájuk, gazdasági rendszerük vagy fejlettségi szintjük. A felelősség nagyobb része a fejlettebb nemzeteket terheli. A globális gazdasági, társadalmi és ökológiai egyensúly harmonikus állapotának elérése közös meggyőződésen alapuló közös vállalkozás eredménye kell, hogy legyen. Az EU általános alapelvei A fenntartható fejlődés elvének érvényesítése nem piaci jellegű megoldások bevezetését igényli a gazdaságban is, amelyek a teljesség igénye nélkül az alábbi elvek formájában is megfogalmazhatóak. Elővigyázatosság elve: az ipari fejlődés felgyorsulásával a belőle eredő környezeti kockázatok is növekednek. Az egyre bonyolultabb termelési technológiák alkalmazásával egyre nő a környezeti hatásukra vonatkozó bizonytalansági tényező. Az elővigyázatosság elvét szükséges alkalmazni minden olyan esetben, ahol kiszámíthatatlan esetleg irreverzibilis következmények adódhatnak, például vegyipari, nukleáris és jelentős emisszióval járó módszerek esetén. Ezen elv alapján érvelhetünk az integrált környezetvédelmi technológiák mellett, melyek elkerülik a problematikus anyagok termelését. 11
Megelőzés elve: A termelés mértékének rohamos fejlődése felvetette a nyersanyag és energiakészletek számbavételét, és a termelés melléktermékeként környezetbe került anyagok nagy mennyisége, illetve ezek káros hatása napjainkban érlelődtek olyan problémává, amely az ember-környezet viszony tisztázását jövőnk alapvető feltételévé emeli. A környezetkárosítás és szennyezés mértéke a technikai eszközök használatával megsokszorozódott, ilyenformán az ipar, illetve az iparszerű tevékenység a környezetszennyezés fő okozójává lépett elő. A megelőzés elve a fenntartható fejlődés egyik alapvető tétele, mivel általánosan érvényes az a megfigyelés, hogy a megelőzés mindig gazdaságosabb megoldás az utólagos beavatkozásnál, ráadásul környezeti hatások esetén irreverzibilitás is felléphet, ami az utólagos megoldásokat eleve lehetetlenné teszi. A megelőzés elve megköveteli, hogy a környezetvédelem befolyásoló hatással bírjon a technikai fejlődésre (környezetkímélő technológiák) és a piaci orientációra (környezetbarát termékek elterjesztése). A környezet megóvásának egyik útja tehát a fenntartható fejlődés érdekében alkalmazott technika, az úgynevezett környezettechnika, amelynek az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szolgáltatás területén is alapvető fontosságra kell szert tennie. Holisztikus megközelítés elve: A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos egyik legfontosabb felismerés, hogy a problémák rendszerjellegűek, összefonódottak. Így a fejlődés és a környezet ügye is összetartozó és együtt kezelendő. A jelenlegi szektorszemlélet és közgazdasági szabályozás nem alkalmas a rendszer-jellegű kihívások kezelésére, ezért a környezetvédelem intézményrendszerét is meg kell reformálni, ha meg akarunk felelni a fenntartható fejlődés elképzeléseinek. Akárhonnan is közelítünk meg egy kérdést, legyen az környezetsavanyodás, sivatagosodás, éhínség, mezőgazdasági túltermelés, túlnépesedés, vagy a biodiverzitás csökkenése, rendszerszemléletben gondolkodva felismerjük közvetett kapcsolataikat egymással. Bármely problémára adandó válasz tehát csak az ok-okozati lánc feltárása után fogalmazható meg, s hajtható végre eredményesen. Globális szemléletmód elve: A szemléleti kérdések egyik legfontosabbját a globális és helyi érdekek összehangoltsága jelenti. A rendszerben gondolkodás egyik alapvető kritériuma, hogy a helyi cselekedetek megállják helyüket globális vonatkozásban is. Számos olyan helyi intézkedés létezik, amely tágabb környezetre, vagy a jövőre hárítja a terheket. Ezt a viselkedést nevezik nimby-ségnek ( Not into my back yard! Ne az én kertembe ). 12
A problémák tér- és időbeli áttologatása nem folytatható tovább, el kell ültetni az emberiségben a közös vagyon szemléletet. Egy rendszerrel, erőforrással való bánásmódunkban nemcsak magunknak, de az egész emberiségnek felelősséggel tartozunk. A bioszféra, a természet országhatárokon kívüli fogalom. Tartamosság elve: Ez az elv azt jelenti, hogy a humán rendszerek gyökeres reformjára van szükség, mégpedig a természeti rendszerek működési tulajdonságainak integrálásával (ld. 1. táblázat). A természetben a hosszú távú stratégiák uralkodnak az erőforrás-megőrzéshez a jövő számára az emberi társadalomban is fel kell számolni a rövidtávú, önpusztító stratégiák egyeduralmát. A természetben a konzervatív és progresszív elemek harmonikus egyensúlyban állnak, minden hirtelen változást a szabályozás negatív visszacsatolású elemei gátolnak meg, de a lassú fejlődésnek nincs akadálya. Eddigi tevékenysége során az ember mindig a rövidebb utat választotta, és minden negatív visszacsatolású hatást a jogai elleni támadásként fogott fel, s ha tehette, kiiktatta őket ezen ideje változtatni, ha fenntartható jövőt akarunk. Partnerség elve: mivel a környezetvédelem nem egy-egy csoport, hanem az egész emberiség érdeke, és mert a környezetszennyezés nem ismer országhatárokat, ezért a fenntartható fejlődéshez minden lehetséges résztvevő teljes együttműködése szükséges. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos cselekvéseket nem akadályozhatja egyoldalú alá-fölérendeltségi viszony; az egységes intézkedések magasabb szinten, a konkrét megoldások lokálisan jönnek létre, ezért a különböző közigazgatási szintek között hatékony és folyamatos együttműködés szükséges. A döntésekbe és intézkedésekbe a nem hivatalos szervezeteket, pl. önkéntes állampolgári csoportokat, gazdálkodói, vállalkozói érdekképviseleteket is be kell vonni. A partnerség alapelve az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramjában került kidolgozásra. Gazdaszemlélet elve: azt a környezetet, amelynek fenntartható használatát szeretnénk kialakítani, saját tulajdonunknak kell éreznünk, hogy az ennek megfelelő felelősségtudat is kialakuljon. A gazdaszemlélet terén is az államnak és az önkormányzatoknak kell élen járnia a példamutatásban és a szabályok betartásában, mert más módon, pusztán gazdasági vagy jogi befolyásoló tényezőkkel nem érhető el szemléletváltás a lakosság és a gazdasági irányítók körében. 13
A környezetvédelem tervszerű alakításának elve: A környezetvédelem tervszerű alakításának igénye a harmonikus fejlesztés szükségszerű velejárója. A tervszerűség országos, regionális és helyi szinten egyaránt jelentkező feladat, és nem csupán a kifejezetten környezetvédelmi tervekre értendő, sokkal inkább a gazdasági, területrendezési, településrendezési és környezeti tervek együtteseként kezelendő. Ugyanakkor a környezetvédelem alakításának nyilvánvalóan megfelelő környezetpolitika alapján kell történnie, nemcsak országos, hanem immár globális szinten is. Amióta a környezetkárosítás nemzetközi jellegűvé vált, többé már nem lehetséges a környezetvédelem megvalósításában pusztán helyi kezdeményezésekre hagyatkozni. (Környezetvédelem az Európai Unióban [2000]) A fejlődés mérőszámai Honnan tudjuk, hogy milyen irányba halad a fejlődésünk? Minden folyamatnak szüksége van visszaigazolásra arról, hogy biztosan jó irányba, a céljai felé tart, és nem tévúton jár, tehát a változásokat a lehető legobjektívebben mérni kell. A fenntartható fejlődés gondolatának megjelenése előtt erre a kérdésre nagyon egyszerűen válaszoltak. A fejlődést azonosították a gazdasági növekedéssel és a bruttó nemzeti termék (GDP: Gross Domestic Product) összértékét használták a fejlettség kimutatására. Ma egyre több gazdasági szakember tartja a gazdaság növelésére törekvő politikát egy letűnt történelmi korszak maradványának, s ebből következően a mai viszonyokra használhatatlannak. Szerintük a GDP mutatói egyre inkább fogalmi gáttá válnak, amelyek eltávolítanak a gazdasági-társadalmi realitástól és a fenntartható jövőhöz vezető úttól. A GDP nem tekinthető a gazdasági összteljesítmény jó mércéjének. A társadalmi jólét szintjét pedig még kevésbé képes tükrözni. (Zsolnai László /2001/: p.55) Az Egyesült Államok a GDP alapú sikertörténet leghíresebb példája, de az utóbbi évtizedben már komoly jelek vannak arra nézve, hogy a népesség is érzékelni kezdi a ragyogóan működő gazdaság és a saját valós helyzete közötti szakadékot. A közgazdászok értelmezése szerinti gazdaság fellendült, de azok az emberek, akikből a társadalom áll, nem érezték jobban magukat. A Time magazin cikke is arra mutatott rá, hogy a hivatalos mutatók egyszerűen rosszak és rossz irányba vezetik az országot. Számos válságtünet figyelmeztet a fennálló értelmezési szakadékra: az emberek hosszabb ideig dolgoznak kevesebb bérért; a középosztály lecsúszik, miközben a gazdagok gazdagabbak lesznek. A bűnözés, nő, családok bomlanak fel, általános pesszimizmus lesz úrrá az 14
embereken. Mert ha a gazdasági fejlődés mutatói elavultak, akkor folyamatosan kiszolgáltatják a lakosságot egy olyan politikának, amely nem lehet sikeres. Ebből következik, hogy alapvető fontosságú eldönteni, mennyire alkalmas a ma is központi helyzetben lévő GDP a fenntartható fejlődés sikerének meghatározására. (Gyulai Iván[2000]) A GDP kritikája A GDP a piaci tevékenység és a pénztulajdon változásának a mércéje. Nem tesz különbséget a kívánatos és a nemkívánatos események között, és a valóságnak csak azt a szeletét veszi figyelembe, amelyet a közgazdászok figyelemre méltónak tartanak: a pénzügyi tranzakciókat; a háztartásban és a magánéletben döntő jelentőségű, de nem anyagiasítható történéseket kihagyja a számításból. A GDP csak a piacon realizált s számba vehető tevékenységek eredményét képes mérni. Ezért merült fel számos közgazdászban és politikusban a kétely, hogy ez a mutató igencsak korlátozott kifejezője a gazdaság valódi teljesítményének, és eltorzított képet ad a társadalom jóléti szintjéről. (Zsolnai László [2001]: p.56) Önmagában a GDP nagyon kevésről informál. Nem tesz különbséget produktív és destruktív, fenntartható és fenntarthatatlan tevékenység között, minden piaci eseményt nyereségként kezel. Ennek eredményeként a GDP nemcsak elleplezi a társadalmi struktúra zavarait és a természeti környezet tönkretételét, hanem ami rosszabb, ezeket a problémákat gazdasági nyereségként tünteti föl. Minél inkább kimeríti egy ország a természeti erőforrásait, annál inkább nő a GDP. A környezetszennyezés még jobban emeli az értéket, mert kétszer jelenik meg nyereségként: egyszer, amikor a vegyi gyár melléktermékként előállítja, másodszor amikor az ország milliárdokat költ az elhárítására. A GDP teljesen figyelmen kívül hagyja a jövedelem-eloszlást, és így a csúcson lévők óriási jövedelmei úgy jelennek meg, mintha ezek mindenki számára pénzbeli gyarapodást jelentenének. Amikor a különmunka a családdal vagy a közösséggel töltött időt csökkenti, ezt a veszteséget a GDP gazdasági nyereségként tartja számon. A GDP szinte vallásos tisztelete talán a kevéssé fejlett országokban okozza a legnagyobb károkat. Ezekben az országokban ugyanis a termelés nagy része a háztartás-gazdaságokban zajlik le, amik kívül esnek a GDP látókörén, ezért a GDP növelésére irányuló erőfeszítések éppen ezeket a gazdaságokat számolják fel, megszüntetve a gazdasági hátteret és a minimális jólétet is. 15
A gazdaság mérőszámainak reformja A fent leírtakra ráébredve a szakemberek között is egyre többen ismerték-ismerik fel, hogy sürgősen szükség van a fejlődés új mutatóira, amelyek a ténylegesen létező gazdasághoz kapcsolódnak. Az új mutatókkal szemben álló közgazdászok főként arra hivatkoznak, hogy bármilyen kísérlet, ami a gazdaság emberekre és környezetre gyakorolt hatásait próbálná számszerűsíteni, túl sok feltevést és belemagyarázást tartalmazna. Ennek ellenére az, hogy a GDP értékként nullát rendel ezekhez a dolgokhoz, sokkal tarthatatlanabb, mint bármilyen kezdetleges próbálkozás a gazdaság-értékelésbe való bevonásukra. A hagyományos közgazdasági gondolkodásmód a ténylegesen mérhető dolgokkal foglalkozik, de ha a tengereket, természeti tájakat nehéz is pénzben számításba venni, az nem jelenti azt, hogy ezeknek nincs értéke. Egy rossz becslés is pontosabb, mint a teljes figyelmen kívül hagyásuk, ezért minden alternatív gazdasági-társadalmi mérőszámnak létjogosultsága van. Ma már több átgondolt próbálkozás létezik egymás mellett. A fenntartható fejlődés elveinek Riói elfogadása után az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága elhatározta, hogy kidolgozza a fenntartható fejlődés indikátorait. A munka eredményei az ún. kék könyvben hozta nyilvánosságra, ahol a gazdaság, társadalom, környezet és ipar kategóriáiban három indikátorcsoportot hoztak létre. Az ún. folyamat-indikátorok megmutatják a különböző humán tevékenységek hatását a környezetre, az állapot-indikátorok a pillanatnyi állapotra utalnak, az eredmény-indikátorok pedig alkalmasak a különböző intézkedések hatékonyságának a mérésére. Ezek a mérőszámok általában a már létező adatgyűjtések mérhető eredményeire támaszkodnak (pl. GDP, természetes szaporodás, születéskor várható élettartam, művelt terület nagysága stb.), de azok újszerű, változatos kombinálásával (pl. környezetvédelmi kiadások a GDP %-ában, egészségügyi kiadások a GDP %-ában) az adatok más megvilágítást nyernek, és a mutatók összességükben képesek kiküszöbölni saját fogyatékosságaik többségét. Történtek még radikálisabb próbálkozások is a mérőszámok reformjára, ilyen kísérlet eredménye például egy olyan új mutató, amely fejlesztői szerint sokkal közelebb visz ahhoz a gazdasághoz, amelyet az emberek ténylegesen megtapasztalnak. A Valódi Fejlődés Mutatójának (GPI = Genuine Progress Indicator) nevezték el. A GPI a gazdasági életnek húsznál több olyan vetületét is tartalmazza, amelyeket a GDP nem vesz figyelembe. Ezek részben az elérhető adatokra, részben a józanészre támaszkodnak, és megpróbálják rendezetten számba venni a különféle kiadásokat. Ugyanazokat a 16