XVI. évfolyam 1. szám önkormányzati havilap 2011. január-február HANG ÉS HIT Révész Rita Legyen-e piac Taksonyban? kérdőív a 8. oldalon Kezdés, újrakezdés irodalmi felolvasóest: február 17. Képviselőink fogadóórái - 10. oldal
Nemrégiben a holtág alacsony vízállása miatt a taksonyi szigetnél olyan élõlények is napvilágra kerültek, amikrõl a legtöbben nem is sejtjük, hogy megélnek a mi sekély, posványos vizünkben. Hamarosan, önkormányzatunk tervei szerint, elkezdõdik egy tanösvény kiépítése a Szigeten, amely bemutatja a vízi élõvilágot is. Most ismerkedjünk meg olyan kagylófajtákkal, amelyek nálunk is elõfordulnak. Nem kell tehát az Adriára utazni, ha csodás kagylókat akarunk látni, csupán idehaza kell nyitott szemmel járnunk. Sajnos, a folyami kagylók nem igazán ehetõk, ráadásul a una mostani szennyezettsége miatt, a testükben felhalmozódott mérgek is veszélyessé teszik fogyasztásukat. Érdekesség Egy új, élkelet-ázsiában õshonos kagylófaj jelent meg nemrég a unában, majd pár év leforgása alatt rohamosan elterjedt, tovább gyarapítva ezzel a Magyarországon fellelhetõ élõlények listáját A una magyarországi szakaszán huszonöt kagylófaj él, amelyek közül négy invazív (azaz olyan faj, amely nagy tömegben és agresszíven népesít be új területeket, ezzel veszélyezteti az õshonos faunát, és gazdasági, ökológiai vagy akár egészségügyi károkat is okozhat). Legújabb képviselõjük, a Corbicula fluminea, elõször 1999 júniusában került elõ Bajánál. A Corbicula fluminea, ez az eredetileg délkelet-ázsiai kagyló, még az 1980-as években hajók potyautasaként érkezett Észak-Amerikán át Európába. Elõször Portugáliában és él-franciaországban leltek rá, majd hamarosan a Rajna deltájában is kimutatták jelenlétét. Röviddel ez után, az Egyesített Európai Vízi Útvonalakon haladó hajók közvetítésével a unában is megjelent. Ehetõ-e a dunai kagyló? Mi lakik a vízben? Az egyszerû állatfajok elsõsorban a una lassú folyású, alsó szakaszán jellemzõek. Az egysejtûek mellett a legelterjedtebbek az apró rákok: az evezõlábú rák és az ágascsápú rák. A kifejezetten csendes vizeken a tavi, gyorsabb folyásoknál a folyami szivacs és a csalánozók törzsébe tartozó hidrák sûrû lakói a fenéknek. Ugyanitt nagyon elterjedt az élõsködõ vándorkagyló, de találni tavikagylót, festékkagylót és folyamkagylót is. A vízi szerves hulladék lebontói a szintén a fenéken lakó örvényférgek, a laposférgek és a giliszták. A különbözõ ízeltlábúakat a folyó lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartoznak a pontytetû, a vízipoloska, a tiszavirág, a dunavirág, a tegzes bolharák és különbözõ további rákfajok: a víziászka és a pontusi víziászka. Valaha nagy számú folyami rák is élt a unában, ám a rákpestis szinte teljes mértékben felszámolta populációjukat. A meder mélyebb részén él továbbá a rajzoscsiga, a bödöncsiga, a kavicscsiga és a pöttyös csiga, míg a part mentén találni a fülcsiga és a nagyszájú csiga faj egyedeit. Milyen kagylók laknak a Kis-unában? Tavikagyló Ismertetõi: teknõje igen nagy, hosszúkás tojás alakú, 10-20 cm hosszú és 12 cm széles, búbja elõtt szárnyszerûen megnyúlt. Fontos szerepe van a vízminõség szabályozásában, ugyanis a lebegõ, mikroszkópikus törmelékeket és alacsonyabb rendû állatokat szûri ki a vízbõl, tápláléka gyanánt. Nagy számban tenyészik a Ráckevei (Soroksári)-una-ágban, ami jól mutatja, hogy ennek a vízfolyásnak nagy része biológiai szempontból meglehetõsen szennyezett, valmint, hogy tekintélyes mennyiségû alga is megél itt. Hátrahagyott héjait gyakran megtalálni kora tavasszal, amikor a parton, az olvadó hó alól elõkerülnek, vagy a partszéli sekély vízben tûnnek fel. A szárcsák ugyanis elõszeretettel hozzák fel a tavi kagylókat télen, táplálékuk nagy részét ez teszi ki a hideg hónapokban, de a pézsmapocok is gyakran zsákmányolja. Élõhelye: iszapos fenekû álló-, ritkábban folyóvizek. Festõkagyló Ismertetõi: teknõje keskeny nyelv alakú, a szélességénél több mint kétszer hosszabb. Hosszúsága 6-14 cm, szélessége 2,5-6 cm. Elülsõ vége lekerekített, a hátsó hegyes, felsõ és alsó szegélye csaknem egyenes és egymással párhuzamos. A zárpárkányzat több foggal is rendelkezik,a bal teknõn a búb elõtt 2 dudorszerû fõfog, mögötte 2 hosszúra nyúlt, léc alakú mellékfog található, a másik teknõn csupán egy-egy fõ- és mellékfog képzõdik,melyek pontosan illeszkednek az ellenkezõ oldal fogai közé. A teknõ héja vastag, zöldessárga, sárgászöld. Élõhelye: nagyobb álló- és lassan folyó vizek. Gyakran a nagy tavikagylóval társul. A festõkagyló onnan kapta a nevét, hogy évszázadokkal ezelõtt a festõk kagylóteknõben keverték ki a festéket. Tompa folyamkagyló Ismertetõi: teknõje elliptikus vagy tojás alakú, hosszúsága 5-9 cm, szélessége 3-4,5 cm. A teknõ mindkét végén csaknem egyformán lekerekített. A búb alig emelkedik ki, gyakran erõsen lepusztult felületû. A teknõ héja vastag, feketésbarna vagy fekete. Belsõ felületét csillogó gyöngyházréteg borítja. Élõhelye: tiszta, többnyire keskeny, homokos medrû folyók, patakok. Szaporodása: parazita lárvák útján szaporodik. Vándorkagyló Ismertetõi: teknõje elöl háromszögletûen kihegyezett, hátul kerek, 25-40 mm hosszú és 13-18 mm széles. Búbja egészen elöl helyezkedik el. A teknõ oldala alul élesen megtörik, ezért a kagyló keresztmetszetben háromélû. Alapszíne szürkéssárga, zegzugos barna vonalakkal rajzos, elõrehaladottabb korban piszkos sötétszürke. Lábának mirigye finom, megszilárduló fonalakat termel, ezekkel szilárdan a vízfenékhez tapad. Élõhelye: folyók, csatornák, tavak, ahol kövekre, fadarabokra vagy más kagylóra és vízi jármûre telepszik. Szaporodása: petéket rak, amelyekbõl szabadon úszó, ún. veligera-lárvák fejlõdnek. Ezek eleinte planktonokban élnek, késõbb helyhez kötötté válnak. Gömbkagyló Ismertetõi: A teknõ 10-14 mm hosszú és 7-10 mm széles. Búbja majdnem középen fekszik, a teknõ körvonalából alig emelkedik ki. Héja vékony, szürkésbarna vagy sárgásbarna színû. Élõhelye: álló- és lassan folyó vizek. Nagy borsókagyló Ismertetõi: a teknõ tojás alakú, 8-11 mm hosszú és 5-8 mm széles. Búbja kifejezetten a teknõ hátsó végéhez tolódott. Felszíne a búbtól kiindulva körkörösen vonalkás, kissé szabálytalanul bordás. Héja viszonylag vastag, fehéres vagy sárgásbarna. Hátsó végén a vízkivezetõ nyílás rövid csõvé hosszabbodott, míg a bevezetõ nyílás oldaláról nem látható. Élõhelye: tiszta, homokos medrû patakok és folyók, tavak parti vizei. Elterjedési területe: mindenfelé megtalálható, de állományai csökkenõben vannak. FotóArnóti
A Két Fenyő Étterem szeretettel várja Önöket! Február 6-tól minden vasárnap 12.00-16.00-ig vasárnapi zenés SVÉASZTALOS EBÉ Felnőtteknek: 2500 Ft/fő 10 éven aluli gyermekeknek ingyenes AJÁNLATUNKBÓL: levesek gombás báránypástétom spenótos, kagylós haltekercs libasült májas, diós töltelékkel rozmaringos báránysült martiniben sült lazac capris tormamártás füstölt báránycsülök indonéz zöldséges csirke csülök Pékné módra vadasmarha zsemlegombóc kolozsvári töltött káposzta tejszínes-gombás szûzsült mézben sült oldalas gyümölcsök, kompótok rétesek valamint sok más finomság a gyerekeknek is www.ketfenyo-etterem.hu ASZTALFOGLALÁS: telefon: 06 24/487 426 mobil: 06 20/ 9492 865 e-mail: ketfenyo@pr.hu 2335 Taksony, Szent Imre út 86. Szeretettel várjuk Önöket továbbra is a hét minden napján: az étterem dolgozói és tulajdonosa: Kreisz Ildikó
Betlehemezés 2010. FotóArnóti
F A R S A N G FARKA 2011. március 6-án vasárnap 16 órakor, a taksonyi művelődési ház színháztermében Révész Rita Komáromi Márton Onder Ágnes Puskás Eszter valamint Bizják óra fellépésével Részletek többek között: a Cigányszerelem, a Csárdáskirálynő, a Hoffmann meséi, a Figaró házassága, és a Varázsfuvola című művekből (A belépés ingyenes, felajánlásokat szívesen fogadunk.) az operett és a vígopera buvöletében