MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 87. zoltán András

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 87. zoltán András Budapest 2009 1

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja egyebek között, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg az elmúlt század második felében teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket A pályaképeknek általunk választott formája azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy az itt bemutatkozó/bemutatott pályatársakat reálisan ítélhessék meg. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videóanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem 1986 és 2000 között. A szándék ma is töretlen, a munka folytatódik kissé megváltozott keretek között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezésekkel, szakmai értékelésekkel, méltatásokkal járultak hozzá a nemes szándék és cél megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemre. A videofelvételeken megörökített külsőből, a lélek tükreként megjelenő arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva még nagyobb időtávlatban is megelevenednek, emberi közelségbe kerülnek. Egy rázós, emberpróbáló történelmi kornak voltak/vagyunk szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. november 15. 1998. január 27. 2004. január 29. Bolla Kálmán 2

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 87. Zoltán András Budapest 2009 3

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva ISSN 1419 4481 ISBN 978-963-9559-41-7 Bolla Kálmán Kiadja a Zsigmond Király Főiskola. Felelős kiadó: Dr. Bayer József rektor. Hozott anyagról sokszorosítva. ROBINCO Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter. 4

ZOLTÁN ANDRÁS 5

üres 6

ZOLTÁN ANDRÁS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL No de legyen, érthet valaki rosszul az etimológiához, s lehet azért becsületes ember, ha egyéb hibája nincsen. Jókai Mór Könyvfaló kisgyermek voltam, előbb tanultam meg olvasni egy évvel, mint hogy iskolába kerültem volna. Ennek nagy hasznát vettem 1956 őszén, amikor kisiskolás lettem egy Fejér megyei apró faluban, Gyúrón, mert a forradalmi események, a szamárköhögés-járvány, majd a hosszú téli szénszünet miatt többet voltam otthon, mint iskolában, ráadásul többnyire a négy fal között, ahol az olvasás jelentette a legjobb szórakozást. Ekkor természetesen elsősorban még a mesék foglaltak le, s mivel anyám könyvei között találtam egy szép színes illusztrációkkal díszített Grimm-mesekötetet furcsa szálkás betűkkel érthetetlen nyelven nyomtatva, hamar megbarátkoztam a gondolattal, hogy más nyelvek is vannak, amelyeket érdemes lenne megtanulni. Ráadásul a német nyelv szüleim között, ha ritkán is, de afféle titkos nyelvként funkcionált, ha a helyzet úgy hozta, hogy valamely szerintük nem nekünk való témát előttünk gyermekek előtt voltak kénytelenek tárgyalni. Ez a nicht vor dem Kind -német szüleim esetében már tanult nyelv volt, noha nagyanyáim mindkét részről eredetileg német anyanyelvűek voltak. Végül mégsem a német, hanem az orosz lett az első nyelv, amelyet formálisan tanulni kezdtem, mégpedig a korabeli előírások szerint 5. osztályos koromban. Ekkor már Hegyeshalomban éltünk, a vasfüggöny közvetlen közelében. A falu nem tökéletesen kitelepített német anyanyelvű őslakói még beszéltek egymás közt németül, a szomszédos Bezenyén horvátok laktak, s közel volt a csehszlovák határ is Rajkánál. A németek a lehetőségek szerint tartották a kapcsolatot kitelepített rokonaikkal, a helyükre betelepített felvidéki magyarok (valamivel könnyebben) szintúgy át-átjártak látogatóba ottmaradt hozzátartozóikhoz. Amikor megjelent a televízió, a németül és szlovákul tudók összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetbe kerültek, mint a csak magyarul tudó falusiak, mert a közeli bécsi és pozsonyi adók sugározta műsorok évekkel előbb voltak foghatók arrafelé, mint a távoli budapesti magyar nyelvű adás. Az orosz ilyen szempontból teljesen felesleges nyelvnek bizonyult, gyakorlati használatára semmiféle lehetőség nem kínálkozott, hozzánk az ország más részéből még a magyarok is csak külön engedéllyel jöhettek látogatóba, így szovjet turistát sem Hegyeshalomban, sem gyermekkori nyaralásaim helyszínén, a szintén a határsávba tartozó Sopronban nem lehetett látni, de valamely államközi egyez- 7

mény folytán az osztrák határ közvetlen közelében még szovjet katonaság sem állomásozott. Így számomra az orosz kezdetben olyasfajta tananyag volt, mint amilyen apám nemzedékének a latin lehetett: ezen kezdtem alaposabban tanulmányozni egy indoeurópai nyelv szerkezetét. Ebben viszont szerencsém volt: egy igen kiváló, latin szakosból átképzett orosztanár tanított az általános iskola felső négy osztályában, a szigorú, de nagy tudású, sok nyelvet ismerő Deák Sándor tanár úr. Valószínűleg mindketten jól jártunk ezzel a találkozással: neki ritkán adódott az akkoriban az orosz nyelvvel szemben ellenséges falusi közegben tantárgya iránt valamennyire is érdeklődő tanítványa, én pedig igen komoly, bár nem túl gyakorlati, de nyelvtanilag jól megalapozott tudásra tettem szert nála. Ő autodidakta úton mindig tanult valamilyen idegen nyelvet, az én időmben éppen svédet, amiről szót is ejtett az órákon, ha valamely nyelvtani párhuzam kínálkozott az oroszhoz. Valószínűleg az ő példája nyomán kezdtem el én is tankönyvből-szótárból egy másik idegen nyelvet is tanulni, mégpedig a lengyelt. A hatvanas évek elején gyakorlatilag három országba látogathatott viszonylag egyszerűen egy még katonaság előtt álló fiatalember: az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Az elméleti orosz után valami olyan nyelvet is akartam tanulni, amelynek az országába még el is juthatok, a szűk kínálatból irodalmi és történelmi olvasmányaim alapján a lengyel tűnt a legszimpatikusabbnak. Így aztán hetedikes koromban elkezdtem tanulni lengyelül a Kerényi Grácia Szabó Dénes Varsányi István szerzőhármas éppen akkoriban (1963) új kiadásban megjelent Lengyel nyelvkönyve és Varsányi István kisszótárai alapján. A két rokon nyelv az orosz iskolai és a lengyel önképzés formájában történő párhuzamos tanulása óhatatlanul vezetett bizonyos szabályos megfelelések felismerésére, amelyek ugyan nem mindig jöttek be, de sokszor mégis kölcsönösen segítették a két nyelv tanulását. Gimnáziumba Sopronban jártam, mégpedig a Széchenyi István Gimnáziumba, ahol éppen akkor egy nyelvi tagozatos osztály is indult oly módon, hogy az osztály fele németet, fele pedig angolt tanult kezdetben heti nyolc, később heti hat órában. A családi hagyományoknak megfelelően én németes lettem. Kiváló tanárom volt Mimi néni (dr. Ruhmann Margit) személyében, aki nemcsak a fél osztály némettanára, hanem az egész osztály magyartanára és egyben osztályfőnöke is volt. Mivel szüleim és tanáraim látták, hogy a nyelvek tanulása nekem nem okoz különösebb gondot, lehetővé tették, hogy magántanárnál, illetve különféle tanfolyamokon angolt is tanuljak, s ebből évente levizsgázzak. Lehetőség volt a gimnáziumban latint is tanulni, így a hajnali fakultatív latinóráknak is állandó látogatója lettem. Az orosz az egyszerű gimnáziumi óraszámban, változó, de nem különösebben motivált tanárokkal folyt, engem vitt tovább az általános iskolából hozott lendület, ami az országos középiskolai tanulmányi versenyen egy megyei első hellyel érte el csúcspontját, de mivel az országos döntőre már nem kaptam meghívást, az egyetemi felvételi vizsgától ez nem mentett meg. Az osztályban 8

mások is készültek tanári, tanítói pályára, de többnyire irodalmi indíttatásból, míg nyelvészeti kérdésekről diskurálni a később Budapestről hozzánk került és mindenféle egzotikus nyelvben már akkor is járatos Tálos Endrével lehetett igazán, akivel aztán később az egyetemen is újra találkoztam. Az általam tanult nyelvek közül a német gyakorlati használatára nyílt mód Sopronban, ahol az osztrák turisták már kezdtek megjelenni, a szomszédos Rusztról származó anyai nagyanyám rokonsága is eljöhetett már időnként látogatóba. A nyári szünetekben eljutottam az egykori NDK-ba és Lengyelországba, valamint egy osztálykirándulás erejéig az akkori Csehszlovákia főbb városaiba (Prága, Brno, Pozsony) is. 1968-ban érettségiztem, jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karára orosz német szakra, s nagy izgalommal vártam az értesítést, amely végül a nyár közepén meg is érkezett, és eldőlt, hogy bölcsészhallgató leszek, ám előbb egy év katonaság várt rám. Hegyeshalom környékén is átvonultak a Csehszlovákiába tartó tankok augusztus végén, így megfelelő harci zaj közepette vonultam be a Magyar Néphadseregbe. Győrben kellett jelentkeznem, de a kor titkolózási mániája következtében csak az ország egyik végéből a másikba való vonatozás után derült ki, hogy a korábban csak térképen látott, ám hosszú neve miatt mindig is izgalmasnak tartott Hódmezővásárhelyen kell átlényegülnöm undorító civilből rohadt kopasszá. Miután ez kiképző tiszteseink önfeláldozó munkájával úgy újév tájáig megtörtént, kezdett valamivel elviselhetőbbé válni a katonaság, jutott több idő olvasásra, önképzésre. Emlékezetem szerint ekkor, a katonaság alatt beszéltem először orosz anyanyelvű emberekkel, mégpedig az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonákkal. Erre először a szovjet magyar barátságot a sorkatonák között is elmélyíteni hivatott kölcsönös laktanya-látogatás alkalmából került sor, amelynek során meggyőződhettem, hogy irodalmi olvasmányaim alapján leginkább egy náci koncentrációs táborhoz hasonlító hódmezővásárhelyi laktanyaélet még mindig egy fokkal jobb, mint amit Ivánéknál láttunk. Hogy miről folyhatott köztünk a társalgás, arra az idő távolából abból az egy orosz szóból következtetek, amelyről máig biztosan tudom, hogy ekkor vésődött az emlékezetembe ez pedig nem más, mint a демоба (a демобилизация leszerelés bizalmasan használt rövidített alakja az orosz katonanyelvben). Másodszor a Hortobágy akkoriban bombázó-lőtérnek használt déli részén volt feladatom egy közösen ellátott biztonsági őrség során a környékünkön állomásozó nagy testvérrel való érintkezés. Meglehetősen foghíjas és kevéssé gyakorlati orosz nyelvtudásom a katonaságnál mégis jelentett bizonyos előnyt főtiszti vizsgára készülő tisztek korrepetálására kezdtek kikérni főnökeimtől, s ezért fizetségképpen a tavaszi hónapokban gyakrabban jutottam eltávozáshoz, szabadsághoz. Érdekes, hogy a megbonthatatlan barátság ellenére cirill betűs könyv az ezredkönyvtárban gyakorlatilag nem volt, ebből a szempontból még a soproni városi könyvtár is gazdagabb volt, ahol legalább néhány klasszikus irodalmi mű orosz eredetiben is megvolt. 9

Mindent összevetve a katonaság alatt mindkét tárgyamból inkább felejtettem, ezért miután 1969 őszén megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, komoly megrázkódtatást okozott mind az orosz, mind a német szakon az előadások eredeti nyelven való hallgatása és a szemináriumokon való szereplés. A kezdeti sokk után sok tanulással, szótárazással sikerült belerázódnom a zömmel anyanyelvű tanárok által vezetett foglalkozások ritmusába, és viszonylag tisztességes átlaggal zárnom az első félévet. Az orosz és német szak mellett jártam a lengyel szak előkészítő óráira is. Nyelvészetből az orosz szakon Baleczky Emil ószláv órái voltak rám a legnagyobb hatással, ahol feltárultak előttem a két tanult szláv nyelv, az orosz és a lengyel korábban részben már sejtett, de most rendszerré összeálló szabályos hangmegfelelései és ezeknek történeti okai. Baleczky Emil a proszemináriumon megkövetelte, hogy az elemzett ószláv szöveg minden egyes szavát etimológiai szempontból is elemezzük, így a szavak eredete iránti többé-kevésbé mindenkiben meglévő kíváncsiság itt kezdett nálam tudományos érdeklődés formáját ölteni. Az orosz német szakpárosítás e tekintetben is hasznosnak bizonyult, mivel ekkortájt az egyetlen modern és teljes orosz etimológiai szótár a német Max Vasmeré volt, amelynek orosz fordítása csak 1973-ra vált teljessé. Meg kell említenem, hogy az egyik általam máig is gyakran olvasott és idézett nagy orosz nyelvészre, Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj hercegre a német szakon Juhász János hívta fel a figyelmemet, aki az első félévi német leíró nyelvészeti kollokviumra előírta (és be is hajtotta) az akkor még csak németül olvasható Grundzüge der Phonologie első fejezetének az ismeretét. Az egyetemi évek kezdetén a nyelvészek közül még Antal László előadásai voltak rám nagy hatással, akinél a Bevezetés a nyelvtudományba című tárgyat hallgattam. Beiratkoztam az akkor úgynevezett B szakként felvehető lengyel szak előkészítő óráira is. Az első év végére megérett bennem az elhatározás, hogy a szlavisztikát választom tanulmányaim fő területéül, ezért a második évtől a német szak elhagyásával orosz lengyel szakon folytattam tanulmányaimat. Baleczky Emilnél hallgattam az orosz nyelvtörténetet is, jártam szakszemináriumára és nála készült szakdolgozatom is a korai lengyel orosz nyelvi kapcsolatok történetéből. Ezeken az órákon kezdtek formálódni első rövid tudományos közleményeim is, amelyek azonban már az egyetem befejezése után kezdtek megjelenni az akkoriban Hadrovics László főszerkesztőségében megjelenő Studia Slavica köteteiben. Hadrovics Lászlónak nem voltam ugyan tanítványa, de első zsengéim nyomdába küldése után atyai jóindulattal kísérte figyelemmel pályámat. Az egyetem befejezése után (1974) D. Molnár István hívott az akkor alakuló debreceni lengyel tanszékre, de Baleczky Emil is marasztalt a budapesti orosz tanszéken. Budapest mellett döntöttem, s az ELTE Bölcsészettudományi Karának Orosz Filológiai Tanszékén lettem két évig tudományos továbbképzési ösztöndíjas, majd az egyetemi szamárlétra összes fokozatát megjárva egész 10

szakmai pályafutásom alatt ez a tanszék (illetve jogutódai) volt a munkahelyem, legfeljebb mellette vállaltam mellékállásban más egyetemek és főiskolák meghívására hosszabb-rövidebb ideig másutt is oktató munkát (Pécs, Bécs, Szombathely, Nyíregyháza). Az egyetemi doktori cím (1976) megszerzése után nyelvtörténeti tárgyakat oktattam az orosz szakos hallgatóknak (ószláv nyelv, orosz történeti nyelvtan), saját kutatásaimban pedig továbbra is főleg a lengyel orosz nyelvi kapcsolatok múltjával foglalkoztam, bár már e korai korszakban is megjelent egy-két szláv magyar etimológiai témájú cikkem. A magyarnyelvtudománnyal való szorosabb kapcsolatom akkor kezdődött, amikor Hadrovics László javaslatára Fábián Pál engem kért fel a cirill betűs szláv nyelvek magyar átírásának áttekintésére és szükség esetén újraszabályozására, amit A magyar helyesírási szabályai akkor készülő 11. kiadása tett időszerűvé. E munkálatok révén kerültem be szintén Hadrovics László javaslatára a Nemzetközi Szlavisztikai Komité Átírási Bizottságába, amelynek keretében a készülő hazai szabályozást nemzetközi konferenciákon is alkalmam volt bemutatni és megvitatni. Végül Hadrovics László főszerkesztősége mellett elkészült és 1985-ben megjelent A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása Az újgörög nevek magyar helyesírása című kézikönyv, amely elvben még ma is útmutatóul szolgál a cirill betűs átírás kérdéseiben, noha főleg az ukrán és a fehérorosz anyag tekintetében ma már lényeges változtatásra és kiegészítésre szorul. Kutatómunkám fő irányát továbbra is a szláv nyelvtörténet jelentette, azonban e téren igen nehéz volt itthon komoly eredményeket elérni, mivel a kutató folyton a források hiányába ütközik. Nemcsak a kéziratos nyelvemlékekről van itt szó, hanem a II. világháború előtti időkből könyvtárainkban az egyes szláv nyelvek nyomtatott forráskiadványai is rendkívül hézagosan állnak rendelkezésre. Az 1970-es évek végén már nagybeteg Baleczky Emil arra bíztatott, hogy pályázzak külföldi aspirantúrára. Így lettem levelező aspiráns 1980-ban négy évre a moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsészettudományi Karának Orosz Nyelvészeti Tanszékén, amelyet akkoriban a neves nyelvtörténész és dialektológus Klavgyija Vasziljevna Gorskova professzor asszony vezetett. A levelező aspirantúra abból állt, hogy itthoni tanársegédi, majd adjunktusi munkám mellett négy éven keresztül évi kétszer egy hónapot tölthettem államköltségen Moszkvában. Amikor az első, bemutatkozó látogatásra a moszkvai tanszékre megérkeztem, Klavgyija Vasziljevna egy telefonszámot tartalmazó cédulát nyomott a kezembe azzal, hogy hívjam fel Borisz Andrejevics Uszpenszkij professzort, mert ő lesz a témavezetőm. Így lettem magam számára is teljesen váratlanul korunk egyik legnagyobb orosz filológusának a tanítványa. Borisz Andrejevics kezdetben bizalmatlanul fogadott, valószínűleg felesleges nyűgnek tartotta, hogy egy bamba külföldi aspiránssal bíbelődjék, de miután kiderült, hogy túlkoros vagyok, és már elkövettem néhány kezdeti merényletet a szláv nyelvtudomány ellen, ráadásul elég önállónak is bizonyultam, hamarosan bi- 11

zalmába fogadott, és megkezdődtek az izgalmas konzultációk, többnyire a lakásán, esetenként a Lenin Könyvtár valamely zugában, mivel az egyetemen nem nagyon volt erre alkalmas hely. Amikor az ottani szorgalmi időszak alatt sikerült Moszkvában tartózkodnom, bejártam előadásaira és szemináriumán is részt vettem, így akkori tanítványi körével is megismerkedhettem. A lengyel orosz nyelvi kapcsolatok legrégebben dokumentálható korszakára irányuló kutatómunkám egyre inkább a lengyel és az orosz nyelvterület közötti köztes vidékre, az óukrán és az ófehérorosz nyelvemlékekre kezdett koncentrálni, mivel a források egyre világosabbá tették, hogy e nyugatorosz zóna nyelvi és kulturális hagyományainak ismerete nélkül nem kaphatunk reális képet a Slavia Latina és a Slavia Orthodoxa kölcsönhatásáról ebben a korai periódusban. Ez a felismerés vezetett a Litván Nagyfejedelemség egykori nyugatorosz (óukrán ófehérorosz) kancelláriai nyelvének behatóbb vizsgálatához, s 1984-ben megvédett kandidátusi disszertációm végül a két orosz (a litvániai és a moszkvai) fejedelmi kancellária nyelvének egymásra hatásáról szólt, hozadéka pedig több olyan fontos orosz szó nyugat-európai mintáinak bizonyítása, mint például a государь uralkodó (a latin dominus tükörjelentése) vagy a государство állam (a latin dominium tükörszava). Borisz Andrejevics Uszpenszkij kétségtelen szakmai tekintélye nem jelentett különösebb előnyt a védésnél, mert neki magának is állandó konfliktusai voltak a hivatalos szovjet tudományosság képviselőivel, tehát adódhatott volna olyan helyzet, hogy ellenlábasai az aspiránsán verik el a port. Ennek elkerülésére a moszkvai tudományos körökön kívüli, de vitathatatlan tekintélyű opponenseket kért fel a leningrádi Anatolij Alekszejevics Alekszejev és a lvovi Jaroszlav Dmitrijevics Iszajevics személyében. Korábban, a tanszéki házi védésen a kiváló, de más iskolát képviselő Georgij Alekszandrovics Haburgajev volt dolgozatom fő bírálója. Opponenseim szigorú, de jóindulatú és végeredményben egyértelműen pozitív bírálatai nyomán moszkvai aspirantúrám egy szovjet kandidátusi fokozattal zárult, amelyet azután az MTA Kiss Lajos szakértői javaslatára honosított. Opponenseimmel a sajnálatosan korán elhunyt Haburgajev professzor kivételével máig szoros tudományos kapcsolatot ápolok csakúgy, mint az időközben Nápolyba került Borisz Uszpenszkij professzorral és szellemi körével. A disszertációt ma már nemcsak a Moszkva melletti Himkiben (a volt Lenin Könyvtár disszertációs részlegében), hanem elektronikus formában az interneten is lehet lapozgatni (http://zoltandr.googlepages.com/221847.pdf). Erre az anyagra épül 1987-ben egyetemi jegyzetként megjelent Из истории русской лексики című könyvem (a címlapon magyarul: Fejezetek az orosz szókincs történetéből). Lényegében ebből a moszkvai disszertációból indult ki az egykori Litván Nagyfejedelemség különböző szláv és nem szláv nyelveinek komplex vizsgálatát célzó nemzetközi konferenciasorozat, amelyet 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben Budapesten sikerült megszervezni, majd amikor itthon kezdett elfogyni az efféle haszontalan 12

tudományok elől a levegő, Breszt (2004), majd Vilnius (2008) vette fel a budapesti kezdeményezés fonalát. Az interszláv nyelvi kapcsolatok kutatása során szerzett tapasztalatok felhasználásával próbáltam megfejteni az óorosz Drakula-történet rejtélyét. Ez a XV. század végi szöveg annyira délszláv, pontosabban szerb, hogy véleményem szerint III. Iván Mátyás királynál járt követsége egy szerb írott változatot vitt magával haza Moszkvába. Ez a tanulmány nem jelent meg oroszul, ezért az orosz tudományosság nem nagyon vett róla tudomást, viszont a Drakula-cikk német változatával bekerültem a Vampiri Europeana című európai vampirológiai bibliográfiába Még moszkvai éveim alatt hívta fel Hadrovics László a figyelmemet az ófehérorosz Attila-történetre, amellyel azonban akkor még nem tudtam foglalkozni, de egy varsói tanulmányutam során későbbi felhasználásra beszereztem a XVI. századi kézirat mikrofilmjét. Végül 1996-tól kezdve kezdtem el behatóbban foglalkozni ezzel a nyelvemlékkel, amelynek számtalan érdekes vonatkozása van. A reneszánszkori magyar lengyel fehérorosz nyelvi és irodalmi kapcsolatok eme egyedülálló emlékével több tanulmányban is foglalkoztam, majd elkészítettem a mű modern kiadását is, amelyet 2004-ben az azóta fájdalmasan korán elhunyt nagyszerű kollégám és barátom, Udvari István adott ki Nyíregyházán (Oláh Miklós Athila című munkájának XVI. századi lengyel és fehérorosz fordítása). Ez a mű rendkívül kedvező visszhangot keltett Fehéroroszországban, ahol elsősorban mint alborutenistát tartanak nyilván. Ezért választottam kortársi méltatásul jelen kiadványban egy vezető fehérorosz nyelvésznek, a minszki Fehérorosz Állami Egyetem Fehérorosz Nyelvtörténeti és Dialektológiai Tanszéke vezetőjének, Mikalaj Prihodzics professzornak a szövegét, amely rám nézve azért is rendkívül megtisztelő, mert nem felkérésre készült, hanem korábban napvilágot látott már egy fehérorosz szakmai kiadványban. Ez irányú kutatásaim egyik mellékszálaként sikerült felderítenem a jelenleg ismert legrégibb orosz fordítást a magyar irodalomból, ami nem más, mint a Szent Orsolyalegendának Oláh Miklós Athila című munkájában szereplő változata, amely egy lengyel krónika közvetítésével jutott el Oroszországba, ahol a XVII. században kétszer is lefordították. Már a hetvenes évektől Baleczky Emil, majd Hadrovics László biztatására foglalkoztam a szláv magyar nyelvi kapcsolatok kérdéskörével, később Király Péter és Vékony Gábor felkérésére is dolgoztam ki egy-egy témakört. Véleményem szerint amit persze nem mindenki oszt sikerült felfedeznem néhány régi és néhány új olyan szláv jövevényszót a magyarban, amely elkerülte korábban a kutatók figyelmét. A szláv magyar nyelvi és művelődési kapcsolatok körébe vágó magyar nyelvű tanulmányaimat 2005-ben kötetbe gyűjtve kiadta a Lucidus Kiadó. (E mű a 2005. évi könyvheti bemutatóján készült jelen kiadványban közzétett fotóm.) 13

Már a moszkvai években behatóan foglalkoztam az óukrán oklevelekkel és általában az óukrán nyelvemlékekkel, mert számos orosz etimológiai kérdésre éppen itt találtam meg a választ. Az ukrán vonal kutatásaimban mindig is jelen volt már csak azért is, mivel a korai szakaszban az ukrán és a fehérorosz írott standard nyelvváltozat gyakorlatilag közös volt. Szorgalmasan látogattam az ukrainisztikai tárgyú konferenciákat és elég szoros szakmai kapcsolatokkal rendelkeztem a hazai és külföldi ukrainistákkal, de arra azért nem gondoltam, hogy pályafutásom vége felé ukrainisztikai tanszékek vezetője leszek. Tizenegy évig (1991 2002) vezettem az ELTE Bölcsészettudományi Karán az Orosz (később, 1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszéket, és alig egy évvel azután, hogy megszabadultam e hivatalomtól, 2003-ban jobb (vagy legalábbis jobb kinevezhető) jelölt híján az egy évvel korábban diplomáciai megfontolásokból létrehozott Ukrán Filológiai Tanszék vezetésével bíztak meg. Hasonló okokból örököltem meg a kitűnő Udvari István idő előtti halála után az általa alapított Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéket a Nyíregyházi Főiskolán, ahol 2006 óta próbálom folytatni félállásban az általa megkezdett munkát, amelynek egyik eredménye a XVIII. századi másolatban fennmaradt, de XVI. századi máramarosi nyelvjárást örző Nyagovai posztilla reprint kiadása volt, amelyhez Dezső László írt bevezető tanulmányt. Új feladataim kimozdítottak a XIV XVI. századi nyelvemlékek világából, és időben közelebbi témák felé is fordítottak, így a hazai ruszinok nyelvi és művelődési problémáival is foglalkozni kezdtem egy osztrák magyar kutatási program keretében, amelynek záródokumentumaként közös tanulmánykötet jelent meg 2008-ban Bécsben Die Ukrainer (Ruthenen, Russinen) in Österreich-Ungarn und ihr Sprach- und Kulturleben im Blickfeld von Wien und Budapest címmel, amely a Habsburg Birodalom két országában, Gácsországban (Galíciában) és Magyarországon élő rutének sok tekintetben eltérő nyelvi és kulturális viszonyait vizsgálja. Az ott közölt tanulmányomból kiderül, hogy az ukránok eloroszosítására nemcsak az Orosz Birodalomban, majd a Szovjetunióban törekedtek, hanem például a XIX. századi Magyarországon is, amikor a kiegyezés után a liberális Eötvös József vezette magyar oktatásügyi kormányzat a Néptanítók Lapja című hetilapot a hazai ruszin tanítók kedvéért nyilván merő jószándékból orosz nyelven is megjelentette. Ennek az ukránsággal kapcsolatos elemi tájékozatlanságnak a legújabb korban is számos jelét látjuk hazánkban, ezért a szorosan vett tudományos kutatás mellett a hazai ukrainisztikának e homály oszlatása is feladata, amit erőmhöz mérten tananyagok és népszerűsítő cikkek révén magam is próbálok elősegíteni. Budakeszi, 2009. január 14. 14

Curriculum vitae Születési hely, idő: Sopron, 1949. december 25. Általános iskola: 1956 59: Gyúró, 1959 1964: Hegyeshalom Középiskola: 1964 1968: Széchenyi István Gimnázium, Sopron Egyetemi tanulmányok: 1969 74: budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, orosz lengyel szak, közben részképzés: 1 félév Varsói Tudományegyetem (1971/72), 1 félév moszkvai Lomonoszov Egyetem (1973/74); 1980 84: levelező aspirantúra a moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsészettudományi Karának Orosz Nyelvészeti Tanszékén. Munkahely: ELTE Bölcsészettudományi Kar Orosz (1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszék: 1974 76: tudományos továbbképzési ösztöndíjas, 1976 81: tanársegéd, 1981 86: adjunktus, 1986-tól docens, 1991 2002 tanszékvezető, 2003-től az Ukrán Filológiai Tanszék vezetője, 2006-tól egyetemi tanár. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék: 2006-tól részfoglalkozású egyetemi tanár, 2007-től tanszékvezető. Tudományos fokozatok: 1976: bölcsészdoktor, 1984: kandidátus, 2001: habilitáció, 2005: az MTA doktora. Tudományos publikációk: Számuk: kb. 300, köztük 3 önálló szerzői kötet, társszerző és társszerkesztő további több mint 20 kötetben. Tanulmányainak főbb témakörei: lengyel ukrán fehérorosz nagyorosz nyelvi és kulturális kapcsolatok, a középkori keleti szláv kancelláriai nyelvek, orosz, ukrán, fehérorosz, lengyel szótörténeti és etimológiai kérdések, szláv történeti szóképzés; a magyar nyelv szláv jövevényszavai; a cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar átírása; a magyarországi szláv kéziratok; a magyarországi szláv nyelvtudomány bibliográfiája és története. Tudományos közéleti tevékenység: A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja (1977 ), titkára (1990 1995), a Választmány tagja (1995 ), a Modern Filológiai Társaság tagja, a Magyar Ukrainisták Egyesülete tagja, a Magyar Alborutenisták Egyesületének elnöke, tanszékvezetői működéséhez fűződik az alborutenisztika és a baltisztika 15

meghonosítása a magyar felsőoktatásban, s ezzel az Orosz Filológiai Tanszék átalakítása Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszékké (1995). tagja a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae c. szlavisztikai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának (1996 ), felelős szerkesztője a Studia Russica c. tanszéki tudományos évkönyvnek (1994 ). Vezetésével készült el az orosz nyelvészeti doktori iskola programja, amelynek ideiglenes akkreditálása óta (1993) a jelenleg az ELTE BTK Nyelvészeti Doktori Iskola keretében működő orosz nyelvészeti program vezetője. Megszervezte a Hungaro-Alboruthenica 1996 (Bp., 1996), A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság (Bp., 1998) és a Hungaro-Baltoslavica 2000 (Bp., 2000) c. nemzetközi tudományos konferenciákat, társszervezője volt a Kelet- Európa Báthory István korában (Grodno, 1996), a Мовы ў Вялікім Княстве Літоўскім і краінах сучаснай Цэнтральнай і Усходняй Еўропы: традыцыі і пераемнасць (Breszt, 2004), a Baleczky Emil emlékkonferencia c. nemzetközi konferenciáknak. Részvétel a nemzetközi tudományos életben: Részt vett és előadást tartott a X. (Kijev, 1983), a XI. (Szófia, 1988), a XII. (Pozsony, 1993) és a XIII. (Krakkó, 1998) nemzetközi szlavisztikai kongresszuson, a II. (Lvov, 1993), a III. (Harkov, 1996), a IV. (Odessza, 1999), az V. (Csernovci, 2002) és a VI. (Doneck, 2005) nemzetközi ukrainisztikai kongresszuson, a II., a III. és a IV. nemzetközi alborutenisztikai kongresszuson (Minszk, 1995, 2000, 2005), az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Egyesületének (MAPRJAL) X. kongresszusán (Szentpétervár, 2003), a VII. Nemzetközi Magyar Nyelvtudományi Kongresszuson (Bp., 2004), az International Council for Central and East European Studies (ICCEES) VII. világkongresszusán (Berlin, 2005), valamint számos külföldi konferencián (Moszkva, Krakkó, Varsó, Minszk, Kijev, Opole, Iława, Bécs, Oslo, Münster, Róma, Jeruzsálem, Prága, Tartu, Vilnius, Beregszász, Besztercebánya stb.). Meghívott előadóként tartott előadást a moszkvai, a gdański, a velencei, az urbinói, a münsteri, a kölni, a krakkói, a varsói, a bécsi, a göttingeni és a lublini egyetemen. Két féléven át vendégprofesszor volt a Bécsi Egyetem Szlavisztikai Intézetében. Tanulmányai jelentek meg többek között orosz, lengyel, bolgár, osztrák, norvég, szlovén, olasz, ukrán, fehérorosz, német, izraeli, holland, litván, cseh, észt folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben. Tagja az Alborutenisták Nemzetközi Egyesülete Választmányának (1995 ). 16

Tagja (1999 ) a Беларускі Гістарычны Агляд Belarusian Historical Review (Minszk, Fehérorszország), (2002 ) a Край Kraj (Polonica Albaruthenica Lithuanica) (Minszk, Fehérorszország), (2005 ) a «Қарағанды университетінің хабаршысы, Филология сериясы Вестник Карагандинского университета, Серия Филология» (Karaganda, Kazahsztán), valamint (2007 ) a Studia Białorutenistyczne / Беларусазнаўчыя Даследаванні / Belarusian Studies (Lublin, Lengyelország) c. folyóirat szerkesztő bizottságának, továbbá (2007 ) a Веснік Брэсцкага універсітэта, Серыя філалагічных навук (Breszt, Fehéroroszország) c. folyóirat szerkesztősége mellett működő nemzetközi tanácsadó testületnek. Oktatási tevékenység: Ószláv nyelv, orosz történeti nyelvtan, ukrán történeti nyelvtan, szláv összehasonlító nyelvtan, az orosz irodalmi nyelv története, az orosz szókincs története, interszláv nyelvi kapcsolatok, szláv-magyar nyelvi kapcsolatok, orosz paleográfia Elismerések: 1997: Martinas Mažvydas Emlékérem (Litvánia a litván nyelv oktatásának meghonosításáért a magyar felsőoktatásban), 1997: Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2001: Széchenyi István Ösztöndíj, 2008: az Ukrán Nemzeti Írószövetség elismerő oklevele (az ukrán kultúra magyarországi megismertetésének előmozdításáért). 17

ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1973 2008.) Rövidítések: AUB SLingu = Annales Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Linguistica, ÉA = Édes Anyanyelvünk, Ed. by = edited by, ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, FilKözl = Filológiai Közlöny, Főszerk. = főszerkesztő, I. OK = Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, Ism. = ismertetés, Kk = Kisebbségkutatás, MNy = Magyar Nyelv, NyK = Nyelvtudományi Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr, StR = Studia Russica, StSlH = Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae, Szerk. = szerkesztette TankK = Tankönyvkiadó. 1973. Az orosz nyelv hatása a mai lengyel nyelvre. Budaörsi Füzetek. ELTE, Budapest, 153 67. 1974. Tehetségkutatás, tehetséggondozás. Köznevelés 30/41. 13. p. 1975. Zur Etymologie von russ. комната. StSlH 21. 369 71. O jednym nowszym zapożyczeniu polskim w języku węgierskim (kusetka). StSlH 21. 373 75. 1976. Lengyel jövevényszavak a XIV XVI. századi orosz nyelvben. ELTE, Budapest, 198 p. (Bölcsészdoktori disszertáció. Kézirat)] 1977. О старорусском мاстичь. StSlH 23. 161 3. Stanisław Kochman, Polsko-rosyskie stosunki językowe od XVI do XVIII w. Słownictwo. Opole 1975. StSlH 23. 191 8. (Ism.) 1978. Wczesne zapożyczenia polskie w języku rosyjskim a polska leksykografia historyczna. AUB SLingu 9. 211 9. 18

Az idegen hatások nyelvhelyességi megítélése a mai lengyel nyelvművelésben. A lengyel nyelvoktatás Magyarországon II. Szerk. Bańczerowski Janusz. Lengyel Kultúra, Budapest, 139 50. Славянское языкознание в Венгрии за 1977 г. StSlH 24. 225 7. Lengyel nyelvművelő könyv az idegen szavakról [Halina Rybicka, Losy wyrazów obcych w języku polskim. Warszawa: PWN, 1975]. Nyr 102. 409 12. (Ism.) Stanisław Kochman, Polonica w leksykografii rosyjskiej XVII wieku. Warszawa Wrocław 1975. StSlH 24. 418 22. (Ism.) Henry Leeming, Rola języka polskiego w rozwoju leksyki rosyjskiej do roku 1696. Wyrazy pochodzenia łacińskiego i romańskiego. Wrocław Warszawa Kraków Gdańsk 1976. StSlH 24. 422 6. (Ism.) 1979. A cirillbetűs átírás szabályozásának időszerű kérdései. Nyr 103. 287 99. Die aktuellen Probleme der Regelung der kyrillisch-lateinischen Transkription in der ungarischen Orthographie. Österreichische Osthefte 21. Wien, 296 300. К истории слова пуля в русском языке. StR 2. 20 30. К вопросу о восточнославянско-венгерских лексических связях старшего периода. StSlH 25. 465 73. Helyesírási szomszédolás. ÉA 1/4. 14. p. Literatura rosyjska w zarysie. Pod red. Z. Barańskego i A. Semczuka. Warszawa 1975. FilKözl 25. 428 9. (Ism.) 1980. Z dziejów wyrazu pulja w języku rosyjskim. Zeszyty Naukowe Wydziału Humanistycznego Uniwersytetu Gdańskiego, Filologia Rosyjska 9. 171 9. Актуальные проблемы нормирования кириллическо-венгерской транскрипции в венгерской орфографии. StR 3. 75 81. Egy kis csiszolás. ÉA 2/3. 15. p. Славянское языкознание в Венгрии за 1978 г. StSlH 26. 232 5. Studia Rossica I. Pod red. A. Obrębskiej-Jabłońskiej i A. Semczuka. Warszava 1976. StSlH 26. 180 5. (Ism.) Hungaro-Slavica 1978. Hrsg. von L. Hadrovics, A. Hollós. Budapest 1978: Hungarológiai Értesítő 2. 180 1. (Ism.) 1981. К вопросу о восточнославянско-венгерских лексических связях XII XIII вв. (Тезисы). Dissertationes Slavicae, Supplementum. Szeged, 92 3. A cirill betűs írású szláv nyelvek szavainak és neveinek magyar helyesírása. 19

(Az orosz, az ukrán, a belorusz, a bolgár és a macedón átírás kérdései). I. OK 32. 171 92. Válasz macedón ügyben. ÉA 3/3. 14. p. 1982. Bevezetés az orosz nyelvtudomány tanulmányozásába. Összeállította Lieli Pál Zoltán András. TankK, Budapest, 251 p. (2. kiadás: 1992) Émely szavunk (szavaink) eredetéről. MNy 78. 321 8. Polskie państwo a rosyjskie gosudarstvo. Zeszyty Naukowe Wydziału Humanistycznego Uniwersytetu Gdańskiego, Filologia Rosyjska 10. 111 5. Из опыта работы над орфографическим пособием по кирилловсковенгерской транскрипции. Current Transcription Problems. Universitetet i Oslo, Slavisk-Baltisk Institutt, Meddelelser Nr. 29. Oslo, 47 53. Baleczky Emil (1919 1981). Egyetemi Lapok 24/1. 2. p. Emil Baleczky (1919 1981). StSlH 28. 405 7. 1983. Некоторые аспекты польско-восточнославянских языковых контактов в области лексики (К вопросу о полонизмах в посланиях Ивана Грозного к Стефану Баторию). Hungaro-Slavica, AkK Böhlau Verlag, Budapest Köln Wien, 333 44. Einige Aspekte der polnisch-ostslavischen lexikalischen Beziehungen: IX Международный съезд славистов, Киев, сентябрь 1983 г., Резюме докладов и письменных сообщений. Наука, Москва, 102. p. К предыстории русск. Государь. StSlH 29. 71 110. Об одном западнорусизме в великорусском деловом языке XV XVII вв. (статок /статки). Russica. In memoriam E. Baleczky. ELTE, Budapest, 31 40. Об одном загадочном слове староукраинского словаря. StR 6. 33 5. A lengyel nevek írásáról és kiejtéséről. ÉA 5/1. 12. p. Grigorij Kotošixin, O Rossii v carstvovanie Alekseja Mixajloviča. Edited with a commentary by A.E. Pennington. Oxford 1980. StSlH 29. 269 73. (Ism.) Российская грамматика А. А. Барсова. Подготовка текста и текстологический комментарий М. П. Тоболовой. Под редакцией и с предисловием Б. А. Успенского. Москва: Изд-во Моск. ун-та, 1981. StSlH 29. 273 6. (Ism.) 1984. Западнорусско-великорусские языковые контакты в области лексики в XV в. (К вопросу о западной традиции в деловой письменности Московской Руси). Диссертация на соискание ученой степени кандидата филологических наук. МГУ, Москва, 208 p. [Kézirat] 20

Западнорусско-великорусские языковые контакты в области лексики в XV в. (К вопросу о западной традиции в деловой письменности Московской Руси). Автореферат диссертации на соискание ученой степени кандидата филологических наук. МГУ, Москва, 24 p. Българските имена в унгарски текст. (Транскрипция и правопис). Български език 34. София, 145 7. Megjegyzések az orosz Drakula-történet keletkezéséhez. FilKözl 30. 149 64. 1985. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása. Főszerk. Hadrovics László. AkK, Budapest, 239 p. (Szerk.) Beiträge zur Entstehung der russischen Drakula-Geschichte. StSlH 31. 109 29. Западнорусская лексика в великорусских произведениях о Флорентийском соборе. StSlH 31. 245 62. 1986. Węgierskie ország, polskie państwo, rosyjskie gosudarstvo. In: A lengyel nyelv és irodalom magyarországi kutatásairól 1985. március 19 20. között tartott tudományos anyaga 4. Szerk. Bańczerowski Janusz. Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest, 181 5. К вопросу о православном пласте венгерской христианской терминологии: Cirill és Metód tevékenysége Pannóniában Дейността на братя Кирил и Методи в Панония. Szerk. Király Péter. ELTE, Budapest, 130 7. (Hungaro-Bulgarica 1.) О происхождении православного славянского слоя в венгерской христианской терминологии. Cъпоставително езикознание 11/4. (Cофия), 5 9. Венгерские исследования по славянской исторической лексикологии и этимологии: Славянская историческая и этимологическая лексикография (1970 1980 гг.). ИНИОН, Москва, 252 63. Az ószláv evangélium filológus szemmel [Nándor Molnár, The calques of Greek origin in the most ancient Old Slavic gospel texts (A theoretical examination of calque phenomena in the texts of the archaic Old Slavic gospel codices). Budapest Köln Wien, 1985.] Új Ember 42/6. 4. p. (Ism.) 1987. Из истории русской лексики. Fejezetek az orosz szókincs történetéből. TankK, Budapest, 136 p. Се азъ... К вопросу о происхождении начальной формулы древнерусских грамот. Russian Linguistics 11 (Dordrecht Boston) 179 86. 21

N. M. Karamzin s linguistic observations in his History of the Russian State. Europa Orientalis V (1986, Roma), 475 80. A hálát ad kifejezés eredetéről. Szlavisztikai tanulmányok. Emlékkönyv Király Péter 70. születésnapjára. Szerk. Gregor Ferenc Nyomárkay István. ELTE, Budapest, 427 37. Aljechin. ÉA 9/2. 14. p. 1988. Восточнославянские и западнославянские традиции в языке и формуляре галицко-волынских грамот XIV в. Hungaro-Slavica 10. Internationaler Slavistenkongress, Sofia, 14.-22. September 1988. Hrsg. von P. Király A. Hollós. Budapest, 85 91. Ost- und westslavische Traditionen in der Sprache und in den Formeln der galizisch-wolynischen Urkunden des 14. Jahrhunderts. In: X Международен конгрес на славистите, София, 14 22 септември 1988 г. Резумета на докладите. Наука и изкуство, София, 271. p. Резултати от изследването на старобългарските заемки в унгарския език. Унгарска българистика. Съставител Петер Кирай. Наука и изкуство, София, 100 12. Пути проникновения западнорусской лексики в великорусский деловой язык в XV в. StSlH 34. 81 124. Starcie wschodniosłowiańskiej i zachodniosłowiańskiej terminologii kancelaryjnej na gruncie staroukraińskim w XIV wieku. In: II. Spotkanie Językoznawcze. W kręgu semazjologii, leksykologii i terminologii. Opole- Szczedrzyk, 12 13 IX 1986 r. Opole, 283 8. 1990. A magyarországi szláv nyelvtudomány bibliográfiája 1985-ig Библиография венгерской языковедческой славистики до 1985 г. Szerk. Nyomárkay István vezetésével a szerkesztőbizottság: Gregor Ferenc Hollós Attila Zoltán András. ELTE, Budapest, 170 p. Magyarországi szláv kéziratok I. Slawische Handschriften in Ungarn I. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktions-kollegiums]: Gregor Ferenc Hollós Attila Zoltán András. ELTE, Budapest, 59 p. A budapesti könyvtárak lengyel anyagából I. In: Nyelvészet Történelem Irodalom. 1988. április 26 27. között tartott tudományos konferencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz Jerzy Snopek. Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ ELTE Lengyel Filológiai Tanszék, Budapest, 182 6. (Polono-Hungarica 5.) Мнимое праславянское *bitva сражение. StSlH 36. 445 51. 22

1991. Karácsony. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály Kiss Jenő. Budapest, 664 70. 1992. Труды по славяноведению Szlavisztikai tanulmányok. Szerk. Zoltán András és Hollós Attila közreműködésével Nyomárkay István. ELTE, Budapest, 363p. Заметки о суффиксе -unъ в славянских языках. In: Труды по славяноведению Szlavisztikai tanulmányok. ELTE, Budapest, 172 80. Die Bedeutung von Franz Miklosich für die ungarische Sprachwissenschaft. In: Miklošičev zbornik. Mednarodni simpozij v Ljubljani od 26. do 28. junija 1991. Uredili Jože Toporišič Tine Logar Franc Jakopin (= Obdobja 13). Ljubljana, 411 3. A budapesti könyvtárak lengyel anyagából II III. Nyelvészet Irodalom Történelem Kultúrtörténet. 1992. május 5 6. között tartott tudományos konferencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz. ELTE Lengyel Filológiai Tanszék Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest, 101 4. (Polono- Hungarica 6.) Проблеми на транскрипцията на собствените имена от някои стари славянски езици на унгарски език. (Върху примери от западноруския език на Великото Литовско княжество). Български език 43/2. (София), 145 8. Honnan ered karácsony szavunk? Jelenlét Az Esti Hírlap melléklete, I/44. dec. 24. p. 1993. Magyarországi szláv kéziratok II. Slawische Handschriften in Ungarn II. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktions-kollegiums]: Gregor Ferenc Hollós Attila H. Tóth Imre Zoltán András. ELTE, Budapest, 58 p. Wpływ języka rosyjskiego na język węgierski w latach 1944 1991. In: Języki słowiańskie wobec współczesnych zmian w krajach Europy Środkowej i Wschodniej. Opole, 149 51. О значении староукраинской лексики для исследования межславянской миграции слов. In: Другий міжнародний конгрес україністів, Львів, 22 28 серпня 1993 р., Доповіді і повідомлення. Мовознавство, Львів, 22 4. Zur Frage des Ursprungs des Nominalsuffixes -unъ/-unь in den slavischen Sprachen. In: XI. Medzinárodný zjazd slavistov, Zborník resumé. Veda, Vydavateľstvo Slovenskej Akademie Ved, Bratislava, 144. p. 23

К вопросу о происхождении суффикса -unъ (-unь) в славянских языках. StSlH 38. 221 7. Honnan ered karácsony szavunk? Magyar Élet Hungarian Life 35/49 (Melbourne Sydney, 1993. dec. 23.), 15. p.(másodközlés.) 1994. Studia Russica XIV XV. Redigit A. Zoltán. Adiuvante B. Tatár. ELTE, Budapest, 1990 1994, 518 p. 1995. Egy közép-európai udvariassági kifejezés eredete és kelet-európai kisugárzása. In: Nyelvészet Irodalom Történelem Kultúrtörténet. Az 1994. május 24-én és 25-én tartott tudományos konferencia anyaga. Szerk. Bańczerowski Janusz. ELTE Lengyel Filológiai Tanszék, Budapest, 168 71. (Polono Hungarica 7.) Kelet-Európa jobb megismeréséért. In: ELTE Tájékoztató, február, 37 39. A. M. Булыка, Слоўнік іншамоўных слоў. Мінск: «Народная асвета», 1993: StSlH 40. 392 6. (Ism.) Беларуская мова: Энцыклапедыя. Пад рэд. А. Я. Міхневіча. Мінск: «Беларуская Энцыклапедыя» імя Петруся Броўкі, 1994: StSlH 40. 396 8. (Ism.) 1996. Magyarországi szláv kéziratok III. Slawische Handschriften in Ungarn III. Főszerk. [Hauptredakteur] Nyomárkay István. Szerkesztőbizottság [Mitglieder des Redaktionskollegiums]: Gregor Ferenc Hollós Attila H. Tóth Imre Zoltán András. ELTE, Budapest, 34 p. Hungaro-Alboruthenica 1996. Матэрыялы канферэнцыі 19 сакавіка 1996 года Az 1996. április 19-i konferencia anyaga. ELTE, Budapest, 42 p. (Társszerk.: Mikalaj Aljahnovics) Előszó/Прадмова. In: Hungaro-Alboruthenica, Budapest, 3 4. (Társszerző: Mikalaj Aljahnovics) Z węgiersko-polsko-białoruskich związków kulturalnych. ( Athila M. Oláha w przekładzie polskim i białoruskim). Acta Polono-Ruthenica I, (Olsztyn), 427 35. З гісторыі беларуска-венгерскіх духоўных сувязяў. In: Hungaro-Alboruthenica. Budapest, 5 7. К вопросу об общевосточнославянской лексике. In: III. Міжнародний конгрес україністів, Харків, 26 29 серпня 1996: Мовознавство, Харків, 73 5. Vokszhal. MNy 92. 86 8. 24

A magyar szláv érintkezések kezdetei és fázisai. Életünk (Szombathely), 1996/6 7. 634 48. Szemérem: MNy 92. 473 5. Oláh Miklós Athilá -jának ófehérorosz fordításáról. In: Дни славянской филологии, 24 26 января 1996 г. KLTE, Debrecen, 39 40. (Debreceni Szlavisztikai Füzetek 4.) 1997. Hungaro-Slavica 1997. Studia in honorem Stephani Nyomárkay. Adiuvantibus P. Milosevich, P. Stepanović A. Zoltán editionem curante A. Hollós redigit Janusz Bańczerowski. ELTE, Budapest, 367 p. Studia Russica XVI. Adiuvante B. Tatár. Redigit A. Zoltán. ELTE, Budapest, 382 p. Öböl. MNy 93. 220 4. Oláh Miklós Athilájának lengyel és fehérorosz fordításáról. In: Hungaro- Slavica. Studia in honorem Stephani Nyomárkay. ELTE, Budapest, 354 7. Об иноязычной лексике в современном белорусском языке. In: Literatury i języki Słowian wschodnich, Stan obecny i tendencje rozwojowe. Tom II. Materiały międzynarodowej konferencji naukowej, Opole, 24 26 września 1996. Redakcja naukowa: Bronisław Kodziś Stanisław Kochman Irena Danecka. Opole, 134 40. О западнорусско-великорусских языковых контактах в XV веке. In: Беларуска-руска-польскае супастаўляемае мовазнаўства і літаратуразнаўства. Матэрыялы IV міжнароднай канферэнцыі, ч. 2. Віцебск, 194 5. «Батура сабачча натура». (Hungarica ў «Гісторыі беларускай літаратуры» М. Гарэцкага). StR 16. 211 4. «Батура сабачча натура» (Hungarica ў «Гісторыі беларускай літаратуры» М. Гарэцкага). In: Гарэцкія чытанні. Матэрыялы дакладаў і паведамленняў першых міжнародных чытанняў (г. Мінск, 23 24 красавіка 1996 г.). Мінск, 117 21. (Másodközlés.) Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995. FilKözl 43 61 3. (Ism.) Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995. Kárpátaljai Szemle 5/1. 20. p. (Ism., másodközlés.) Ruszin hivatali írásbeliség a XVIII. Században. Русинскый жывот IV/7. (Budapest, 1997. április 10.). 1 2. (Ism., másodközlés ruszin nyelven.) Ruszin hivatalos írásbeliség a XVIII. században [Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest: 25

Akadémiai Kiadó, 1995]. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 5. 274 6. (Ism., másodközlés.) Русинське офіційне письменство в XVIII столітті [Udvari István, Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995]. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 5. 277 80. (http://www.urft.hu/statikus/ukran/studkom.htm) (Ism., másodközlés ukrán nyelven.) Dmitrij Szemusin, Alba Ruthenia: Belorusszia rövid története. Budapest: Magyar Ruszisztikai Intézet, 1996 [= Posztszovjet Füzetek XII.]: Кантакты і дыялогі, Iнфармацыйна-аналітычны бюлетэнь. Мінск, 3, 24. (Ism.) 1998. A Litván Nagyfejedelemség és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei. Analógiák és folytonosság. Az 1998. május 25 26-i konferencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka Szmolinka Eszter Zoltán András. Языки в Великом княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази Э. Смолинка А. Золтан. ELTE, Budapest, 101 p. Előszó Предисловие. In: A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Kelet-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság. Az 1998. május 25 26-i konferencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka Szmolinka Eszter Zoltán András. Языки в Великом княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази Э. Смолинка А. Золтан. ELTE, Budapest, 3 11. Палемон и Аттила (Из истории языковых и культурных контактов венгров с народами ВКЛ): A Litván Nagyfejedelemég és a mai Közép- és Kelet- Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság. Az 1998. május 25 26-i konferencia anyaga. Szerk. Laczházi Aranka Szmolinka Eszter Zoltán András. Языки в Великом Княжестве Литовском и странах современной Центральной и Восточной Европы: аналогии и преемственность. Редакторы: А. Лацхази Э. Смолинка А. Золтан. ELTE, Budapest, 93 4. Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közreműködésével szerk. Zoltán András. ELTE, Budapest, 646 p. Péter Mihály hetven éves. In: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közreműködésével szerk. Zoltán András. ELTE, Budapest, 5 6. Kőrösi Csoma Sándor szlavisztikai tanulmányairól. In: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, 26