Adatok a magyar röntgenológia kezdeti történetéhez (1896 1906)

Adatok a magyar röntgenológia kezdeti történetéhez (1896 1906) A röntgenológia fiatal tudomány és mint az ifjúság általában a messze jövőbe tekint, a jelennel kevesebbet törődik és a múltról alig vesz tudomást. A magyar röntgenológia múltját is igen sok részletében a feledés homálya borítja. Kötelességünknek éreztük a magyar röntgenológia dicsőséges múltjának felelevenítése és haladó hagyományaink megismerhetése érdekében egyes elfelejtett kimagasló röntgenológusunk életéről, tevékenységéről megemlékezni, valamint összegyűjteni az ismeretlen adatokat a magyar röntgenológia múltjából. Célunk nem az volt, hogy felsoroljuk azokat az adatokat, amelyek elsősorban a Magyar Radiológiában megjelent magyar röntgenológusok életrajzaiból vagy más közlésekből ismeretesek, hanem hogy minél több új adatot gyűjtsünk össze és ezzel a magyar röntgenológia történetének megírásához megteremtsük a megfelelő alapokat. A magyar röntgenológia történetének számos adata hibás vagy hiányos, és ebben a formában kerülnek átvételre egyik közleményből a másikba. Célunk nem a vita, hanem a hibás adatok helyesbítése. I. Röntgen Vilmos Konrád, a wurzburgi egyetem fizika tanára a wurzburgi Physikalisch-medizinische Gesellschaft folyóiratának, a Verhandlungen-nek mellékleteként megjelenő ún. Sitzungsberichteben, annak 1895. évi utolsó számában jelentette meg alapvető közleményét Ueber eine neue Art von Strahlen"-t. A Sitzungsberichte ugyanezen számának érdekes, de eddig említésre nem került magyar vonatkozása is van, amennyiben ebben a számban került közlésre Rieder Konrád ismert nevű antropológusnak a batonyai Dobos János madárfejű mikrokephal gyermekről szóló érdekes ismertetése, amely közlemény általában taglalja a mikrokephalia annak idején annyira az érdeklődés előterében álló problematikáját is. II. 189!). január 16-án jelent meg Magyarország német nyelvű lakosságának napilapjában, a Pester Lloydnak második mellékletében Röntgen Vilmos Konrád alapvető közleménye Über

eine neue Art von Strahlen" eredeti szövegével mindennemű megjegyzés vagy kommentár nélkül. Meglepő, hogy a Pester Lloyd ezt nem közölte előbb, hiszen a bécsi Presse és nem a Neue Freie Presse, mint ahogy általában hiszik tíz nappal azelőtt (1896. január 5-én) megjelent szenzációéhes híradása révén vált a laikus világ előtt ismeretessé Röntgen felfedezése és így várható lett volna, hogy inkább ezt a közleményt veszi át a budapesti újság az eredeti közlemény helyett. Ez a körülmény emeli az első magyar röntgenológiai közlés értékét és útját állotta Röntgen felfedezéséből népszerűséghajhászásra való esetleges hazai törekvéseknek. III. 1896. január 16-án délután a Matematikai és Fizikai Társulatban mutatták be Röntgen felfedezését. Az ülésen Eötvös Loránd, a Társulat alelnöke elnökölt. A bemutatást Klupáthy Jenő professzor végezte. Ekkor ismerte meg a hallgatóság az első Magyarországon készült röntgenfelvételt, amelyet Eötvös Loránd professzor készített megelőzően saját kezéről. Az a tény, hogy Klupáthy Jenő saját bemutatása során Eötvös Lorándnak saját maga által önkezéről készített felvételét mutatta be, valószínűtlenné teszi azt az irodalmunkban ismételten kifejezésre jutó feltevést, hogy Klupáthy Jenő készítette volna Magyarországon az első röntgenfelvételt. A Röntgen felfedezését ismertető előadás iránt érthe tőén igen nagy volt az érdeklődés, amire utalnak Eötvös Loránd megnyitó szavai is : A hír, hogy mai ülésünkön láthatók lesznek Röntgen kísérletei, melyeknek leírása minden olvasó ember képzeletét megragadva szerzőjük nevét egyszerre híressé tette, díszes vendégkoszorút gyűjtött máskor csak tagjaink által felkeresett otthonunkba". Klupáthy Jenő előadása nem jelent meg, így előadásáról Császár Elemér közléséből csak annyit tudunk, hogy,,klupáthy Jenő Röntgen eredeti közleménye alapján előadásában ismertette az X-sugárzást", méltatta a felfedezés óriási elméleti és gyakorlati jelentőségét és mint fizikus saját maga is igyekezett az addig teljesen ismeretlen sugárzás keletkezését és természetét megmagy arázni." 24* 371

Wartha Vince a Természettudományi Közlöny 1896. évi januári számában kétoldalas rövid dolgozatot közöl a Röntgenféle újfajta fotográfiákról", amely az első magyar szerzőtől megjelent önálló közlemény a Röntgen által felfedezett és a bemutatás és a közlés időpontjában még világszerte,,x"-ként ismert sugárzásról. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Röntgen maga az általa felfedezett újfajta sugárzásféleséget mindvégig X-sugaraknak nevezte. Röntgennek WTirzburgban a fizikai- társulatban 1896. január 23-án megtartott ünnepi jellegű előadásán javasolta Kölliker professzor az ismertetett X-sugaraknak Röntgenről való elnevezését, amelyet a jelenlevő hallgatóság helyesléssel fogadott, így az 1896. január 23-át megelőző időszakban a Röntgen felfedezte sugaraknak X-sugárkénti megjelölése helyes és elfogadott. Az, hogy Wartha Vince közleménye a Természettudományi Közlöny 1896. évi januári számában, annak 53 54. oldalán jelent meg a tudományos és ismeretterjesztő dolgozatok, a kisebb közlemények és az ún. levélszekrény, valamint a csillagos ég térképét követően, bizonyítja, hogy a már kész, betördelt folyóiratba iktatta be a szerkesztőség Wartha Vince közleményét minél sürgősebben propagálni kívánva Röntgen alapvető közlését. Wartha Vince munkájában közölt egy férfi gyűrűt viselő kezéről készült röntgenfelvételt. A felvételen több- szőrös mérsékelt exostosisok is láthatók az ujjakon. Ezen első magyarországi röntgenfelvétellel kapcsolatosan Wartha Vince a Természettudományi Közlönyben közzétett dolgozatában az alábbiakat közli: A mellékelt ábra a mi mélyen tisztelt alelnökünknek, br. Eötvös Loránd kezének árnyképét ábrázolja, amit saját maga Röntgen módszere szerint készített és közzététel végett szíves volt rendelkezésemre bocsájtani. Valóban meglepő kép ez." Fentiek alapján bizonyítottként elfogadhatjuk, hogy hazánkban az első röntgenfelvételt Eötvös Loránd készítette saját kezéről. A felvétel időpontját 1896. január 16-át megelőző időre kell tennünk, minthogy a felvételt január 16-án a Társulat ülésén már bemutatták. Mivel a legtöbb országban a röntgenfelvételek elkészítésére csak január utolsó napjaiban és február hónapban került sor, Eötvös Loránd ezen korai időpontú röntgenfelvételének különös történeti becse van nemzetközi vonatkozásban is.

Szokásos szombati előadóülésén 1896. január 18-án a budapesti Királyi Orvosegyesületnek ma Semmelweissről elnevezett előadótermében óriási érdeklődéstől kísérve ismertette a magyar orvostársadalom előtt Hőgyes Endre, a budapesti egyetem kórtan tanára Röntgen nagyfontosságú felfedezését Csontvázfotografálás testen keresztül Röntgen szerint" címen; amely előadása tárca megjelöléssel az Orvosi Hetilap soron következő, azaz harmadik számában is megjelent és így Hőgyes előadását ebből megismerhetjük. Előgyes igen helyesen és előremutatóan értékelte Röntgen felfedezését. Bemutatott embryóról, békáról stb. készített röntgenfelvételeket, amelyek az első nem kézről készült felvételek hazánkban, és rámutatott annak a jelentőségére, hogy a csontvázfotografálást a testen keresztül elvégezve a törések kimutatására lehetőség nyílik. Ezen túlmenően hangsúlyozza Hőgyes, hogy a belső szervek is megfelelő módszerek és kutatások révén majd láthatók lesznek és így a röntgensugarak e területen is fontos útmutatásul fognak szolgálni. Hőgyesnek ez a nagyon világos, messze előre mutató értékelése zsenialitását tükrözi saját szűkebb szakterületén kívül is és ennek nem megfelelő értékelése megfosztaná Hőgyes életművét egy eddig figyelemre alig méltatott színes és érdekes mozzanatától. Hőgyes előtt is nyilvánvaló, hogy a Lénárt felfedezte katódsugarak és a Röntgen felfedezte X-sugarak közötti összefüggések nem tisztázottak, amiértis ő a Röntgen Lénárt-féle sugarak természetének fizikai kutatások által való tisztázását szorgalmazta. Feltehető, hogy Hőgyesnek ez a programadása a röntgenfizika kutatása terén serkentően hatott Magyarországon. Az 1896. és 1897. évi röntgenfizikai kutatásokról Császár Elemér könyvében találunk adatokat, ezért ezekre kitérni nem kívánunk. VI. 1896. február 8-án Dollinger Gyula, akkor még sebészmagántanár a budapesti Királyi Orvosegyesületben Röntgenfényképezéssel a tenyérben meglelt golyó esete" címen egy söréttől eltalált embert mutatott be a röntgenfelvétellel együtt. A röntgenfelvétel útmutatása alapján Dollinger a beteget megoperálta és a söréteket a tenyérből eltávolította. Ez volt Magyarországon

az első röntgenfelvétel, amelyet betegvizsgálat céljából készített Eötvös Loránd Dollinger Gyula magántanár kérésére. Ennek és saját tapasztalatai alapján is jogosan szólhatott. A röntgensugárzásnak döntő fontosságáról a sebészetben". VIL Pongó Kiss Károly, a budapesti Műegyetem üvegtechnikai laboratóriumának igazgató tanára 1896. február 7-én tisztán célokra röntgenlaboratóriumot létesített. Végh Józsefnek vonatkozó közleményéből Kiss Károly élete és tevékenysége jól ismertnek tekinthető. A dolgozat megjelenése óta ismertté vált néhány adatot kiegészítőén kívánjuk felhozni csupán. Kiss Károly egyetemi c. rk. tanár készítette Magyarországon az általa vezetett műegyetemi üvegtechnikai intézetben laboratóriumban az első r ön Igenlámpákat, amelyeket külföldre is szállított. Ezek az 1896-ban készült röntgenlámpák a milleniumi kiállításon kerültek bemutatásra, amiértis alkotójuk ezeket millenáris" röntgenlámpáknak nevezte el. E lámpákról, valamint a velük készített röntgenfelvételekről világszerte megemlékeztek, így O. Glasser Röntgen részletes élet rajzát és a röntgensugarak korai történetét taglaló alapvető könyvében a következőket írja: Auf der ungarischen Jahrtausendfeier im Juli 1896 waren eine Reihe ausgezeichneter Röntgenaufnahmen des Körperinneren, die dr. Kiss hergestellt hatte, ausgestellt". Glasser könyvében a Lancet 1896. évi 74. II. 220. (1896. július 18) közleményre hivatkozik, amelyet Mihalkovics G. és Brandt J.-nek tulajdonít, akik a szívet és a májat demonstrálták a millenáris kiállításon. A Lancetben egymást követően jelentek meg a magyar millenáris kiállításról szóló beszámolórészletek és nyilván csak az irodalom összeállítójának figyelmetlensége az oka, hogy Mihalkovics és Brandt szerepelnek a beszámoló szerzőiként a Lancet eredeti fogalmazásával ellentétesen. VIII. Kiss Károlynak a magyar röntgenológia megindulásában játszott döntő fontosságú szerepét Végh József kitűnő dolgozatában helyesen értékelte. Végh közleményét követően jelent meg K. Walther német röntgentörténész közleménye Alexander Béláról, akit Rieder Hermann müncheni radiológus tanítványa-

ként tüntet fel. Ez a körülmény teszi szükségessé annak hangsúlyozását, hogy Alexander Bélát Kiss Károly 1897 1898-ban kurzusszerűen oktatta a röntgenológiára, akinek egyben 20 röntgenfelvételből álló típus-röntgenfelvételsorozatot is adott át használatra. Erről a kurzusról Alexander 1898-ban a Szepességi Orvos és Gyógyszerész Egyesület általa szerkesztett Évkönyvében megemlékezik, így Alexandert nemrieder Hermann, hanem Kiss Károly tanítványának kell tekintenünk. Szükséges itt rámutatnunk arra a tényre is, hogy ebben az időben a röntgenorvosok mind autodidakták voltak, akiket általában senki sem képezett ki a röntgenológia elemeire. Ezért jelentős annak megállapítása, hogy Kiss Károly ilyen oktatást végzett. így Kiss Károly ezen kurzusában kell látnunk, feltehetően nemcsak hazánkban, a röntgenorvos-képzés megindulását. IX. Vidéken az első röntgenlaboratórium Nagyváradon létesült 1896 nyarán Károlyi Irén József premontrei rendi főgimnáziumi fizika tanár és Kornstein Eajos nagyváradi gyakorló orvos együttes kezdeményezéséből. A röntgenlaboratórium beszerzésére a Bihar megyei Orvosi és Gyógyszerészegyesület gyűjtést rendezett, amelynek során 1100 forintnyi összeg gyűlt össze. A röntgenlaboratóriumot a premontrei rendi főgimnázium fizikai szertárában rendezték be. A röntgenvizsgálatokat Kornstein és Károlyi együttesen végezték. A felvételekkel kapcsolatos fototechnikai munkákat egy név szerint még nem ismert nagyváradi fényképész végezte el, aki a röntgenvizsgálatoknál is közreműködött. így e fényképészt tekinthetjük hazánkban az első röntgenasszisztensnek. X. 1896-ban megjelent röntgenológiai közlemények bibliográfiáját Glasser alapvető történeti művében közli. E bibliográfiában magyar szerző dolgozata nem szerepel. Ezért tartjuk kívánatosnak a röntgensugarak ismertté válásának esztendejében megjelent magyar szerzőktől származó közleményekről megemlékezni: Az előzőekben felsorolt Hőgyes és Wartha közleményeken kívül 1896-ban a következő két magyar radiológiai dolgozat jelent meg:

Boross Ernő: A röntgensugarak értékesítése a gyakorlati orvostudomány terén címen igyekszik a külföldi röntgenológiai megismeréseket összefoglalni. Ezzel kapcsolatosan büszkén emlékezik meg a röntgenfizika magyar úttörőiről is, Eötvös Lorándról, Kiss Károlyról, Wittmann Ferencről, mint akik az 1896. év első negyedévében már röntgenológiai kutatómunkát végeztek hazánkban. Boross már az átvilágítás és a felvétel egymást kiegészítő szerepéről szól a legmodernebb felfogásoknak is megfelelően. Scholtz Kornél az Orvosi Hetilap Szemészet című mellékletében tárgyalja a röntgensugaraknak szemészeti diagnosztikai alkalmazását. XI. 1897-ben Áldor Lajos sorozatos közleményekben ismerteti az Orvosi Hetilap hasábjain külföldi irodalmi adatok alapján a röntgensugarak alkalmazását a belgyógyászati kórjelzés terén. Wenhardt József pedig szintén 1897-ben tárgyalja az Orvosi Hetilapnak az,,újabb gyógyszerek és gyógymódok" című mellékletében a röntgenterápiával elért eredményeket és idézi Jutassy Józsefnek, a bőrgyógyászati röntgenterápia magyar úttörőjének kitűnő gyógyeredményeit a bőrbetegségekben. A Királyi Orvosegyesületben Kerman egy négyhónapos csecsemőt mutatott be röntgenfelvételt is egyidejűleg demonstrálva baloldali fibulahiánnyal. 1900. február 8-án Friedrich kézfejlődési rendellenességet mutatott be az Orvosegyesületben, a megfelelő röntgenfelvételeket egyidejűleg demonstrálva. Kassai pedig ugyanakkor egy 27 éves betegnél abnormálisan nagy, szivacsos csontszerkezetű kezet makrocheiriát mutatott be. Iszlai József pedig 1897-ben az Orvosegyesületben egy arcra illeszthető kryptoszkópot mutat be, amelynek segítségével fogászati röntgenvizsgálatokat lehet elvégezni. Bár a fogászati röntgenológiában a kryptoszkópos vizsgálati eljárás nem állta meg az idő próbáját kétségtelen, hogy Iszlaié legalábbis országunkban a fogászati röntgenológia megteremtésének az érdeme. Az Iszlai által megindított fogászati röntgendiagnosztikát azután Madzsar József építette rendszeres tudományággá, aki 1905-ben azután az első fogászati röntgenreferátumot tartotta a magyar fog kongresszuson.

1896 nyarán Freund bécsi röntgenológus kísérleteinek ismeretében Jutassy József az akkori Flatvani ma Kossuth Lajos utcában levő magánbőrgyógyászati intézetben főleg kozmetikai célzattal bőrgyógyászati sugaras terápiás tevékenységet kezdett és ezzel a bőrgyógyászati röntgenterápiának egyik legelső úttörőjévé vált világviszonylatban is. Eredményeiről sorozatosan számol be mind idehaza, mind külföldön folyóiratokban, előadásokon. Mint kozmetikával foglalkozó bőrgyógyászt elsősorban a hypertrichosis problémája érdekelte, aminek megfelelően Freundet szinte elsőként követve a hypertrychosist röntgensugárzással gyógykezeli. Ez irányú munkásságáról A hypertrichosis gyógyítása a röntgenfénnyer" címen az Orvosi Hetilapban számol be eredményeiről. Ez az első röntgenterápiás próbálkozás Magyarországon, aminek megfelelően a röntgenterápia magyar megteremtőjének Jutassy Józsefet kell tekintenünk. Jutassy József a bőrgyógyászok körében jól ismert, életrajzát, tevékenységét ismételten részletesen méltatták, így ránk csak a röntgenterápiás tevékenységének ismertetése tartozik. Röviddel azután az eredményes bőrgyógyászati sugárkezelés körébe vonja a lupus vulgárist, a lupus erythematodes!, ekcéma chronicumot, a naevus vasculosust is. Országunkban a hajgombásodás ellen ő alkalmazza elsőnek a röntgensugaras kezelést és külföldi szerzőket szinte megelőzve elsőként végzi a hajgombásodás miatti röntgenepilálásokat. Jutassy gyógykezelésének eredményeiről sorozatosan beszámol az Orvosi Hetilapban, részletesen ismerteti a röntgenterápia akkori helyzetét saját kiterjedt tapasztalatai alapján az. orvosok és természetvizsgálók Szabadkán megtartott évi vándorgyűlésén. Jutassy bőrgyógyászati röntgenterápiás közleményei az Albers-Schönberg szerkesztésében megjelenő Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlenben is megjelentek az 1898. és 1899. években és a világirodalomban az első magyar röntgenológiai tárgyú dolgozatokat képviselik. Érdekes, hogy a magyar röntgenológia először a világ tudományos porondjára bőrgyógyászati terápiás közleményekkel lépett. Érdekes az is, hogj* míg Ausztriában és Németországban a bőrgyógyászati röntgensugaras kezeléseket a röntgenológus Freund és tanítványai valamennyien radiológusok kezdeményezték és végezték, addig hazánkban a bőrgyógyászati röntgenterápia kezdettől fogva bőrgyógyászok munkakörét alkotta.

Jutassy kezdeményezésére és példáját követve megindul Magyarországon is a bőrbetegségeknek röntgensugaras kezelése lényegesen változó gyógyeredménnyel, ami igen heves vitákhoz vezetett az Orvosegyesület és a Fővárosi Közkórházi Orvostársulat keretében egyaránt. 1898. október 22-én Bäsch lupus vulgárisnál a Finsen-kezeléstől látott jó gyógyeredményt. 1898. november 5-én pedig Havas hypertrichosis faciei miatt naponta 1 2 órai időtartammal, összesen 27 óra hosszat röntgensugarazott leánybeteget. A gyógyulás igen deformáló sugaras jellegű hegekkel történt, amiért is Havas joggal int a hypertrichosisnál végzendő röntgensugaras gyógykezeléstől, illetőleg igen nagy óvatosságra figyelmeztet. Havas volt a világirodalomban egyike a legelső orvosoknak, akik a bőrgyógyászati röntgen sugaras gyógykezelés veszélyét felismerték és így a sugárártalom leküzdésében úttörő szerepe van. Jutassyt és Bascht követően 1899. november 9-én Bóna kilenc lupus vulgaris esetet mutat be az OrvosegyesületLen, akiket részben röntgensugaras gyógykezelésben részesített, részben pedig a beteg területeket radikálisan eltávolította, majd azt követően bőrtransplantatióval gyógyította. Bóna ezt az utóbbi eljárást tartja célszerűbbnek és a röntgensugaras gyógykezelés ellen foglal állást bőrfarkas esetében. Jeney a bécsi helyőrség orvosainak tudományos ülésén a lupus vulgaris röntgensugaras kezelése mellett foglal állást 1901-ben egy gyógyult esetét ismertetve, Török és Schein acne vulgárisnál értek el röntgensugárzással jó eredményt, amiért is a bőrgyógyászati röntgenterápia indikációinak körét bővítik. A századforduló idején nagy számban végzett bőrgyógyászati röntgenterápia mindinkább szűkebb indikációs területre szorult, illetőleg mind kevesebben végezték a sugaras gyógykezelést a mind jobban szaporodó röntgensugárkárosodások miatt. Alexander Bélának mint a budapesti orvostudományi egyetem Központi Böntgenintézetének igazgató tanárának volt tanársegédjének, Baksányi Árpádnak szóbeli közlése szerint igen nagy számban kellett az igazságügyi hatóságoknak kártérítési perekkel kapcsolatosan a sugárártalmakkal kapcsolatban szakértői véleményt adnia. Nyilvánvaló, hogy a bőrgyógyászati röntgensugaras gyógykezelések a századforduló idején bekövetkezett csökkenésének oka a mind gyakoribbá váló sugárkárosodás volt. Érdekes feladat

lesz a röntgenkárosodásokkal kapcsolatos perek törvényszéki orvosszakértői anyagának feldolgozása a magyar röntgenológia történetének megismerése szempontjából. XIV. Alexander Béla élete és tevékenysége, hála Müller Kálmán, majd Zétény Győző igen színes és sokirányú életrajzainak, köreink előtt jól ismert. Tevékenységének egyetlen mozzanatához kívánok itt csupán adatot szolgáltatni. Ismeretes, hogy Alexander Béla a kolozsvári tudományegyetemen megürült kórbonctani tanszéket megpályázta. A tanszéket nem kapta meg, mégis érdekesnek látszik annak tisztázása, hogy milyen kórbonctani tudományos munkásságot fejtett ki, amely feljogosította őt a tanszék megpályázására. Röntgen tevékenysége kezdetétől fogva igen alapos röntgenológiai-pathológiai ismeretei jogosan arra engednek következtetni, hogy Alexander ismert fejlődésmechanikai stb. röntgenológiai kutatásai ilyen jellegű kórbonctani munkájával kapcsolatosak, illetőleg azon alapulnak. Tudományos munkásságának ismertetésekor nem történik utalás kórbonctani tudományos tevékenységére, ezért érdekesnek tartottuk fellelhető kórbonctani tudományos dolgozatainak ismertetését. Alexander Bélának három kórbonctani jellegű tudományos dolgozatát sikerült hála Alexander Erzsébet főorvosasszony segítő készségének megtalálni. E dolgozatok a következők: a) Apróbb klinikai, kórházi és magángyakorlati tapasztalatok. Az aorta felhágó és ívi részletének eléktelenítő belhártya lobjával kapcsolatos szívburkon belüli s abba szakadó ütértágulat". Megjelent az Orvosi Hetilapban 1895-ben. b) Az állalatti mirigy kórtanához." Megjelent a Magyar Orvosi Archivuni IV. évfolyama 3. füzetében 1895-ben. c) A rekeszizom inas részének fibrosarcoma]'a." Megjelent a Magyar Orvosi Archívum V. évfolyamának I. füzetében 1896-ban. Mindhárom dolgozat magas felkészültségű, általános képzettségű és nagy ismeretanyaggal rendelkező kórboncnokot mutat, aki nagy vidéki gyakorlata mellett két év leforgása alatt három különböző jellegű kórképet, illetőleg szervet dolgozott fel, minden dolgozatában valóban érdekeset és újat mondott a korszerű kórbonctan ismeretanyaga alapján. E dolgozatokból ki-

tűnik, hogy Alexandernek az 1898-cal kezdődő röntgenológiai kutató tevékenysége sem irányában, sem adataiban nem egyenesfolytatása és még kevésbé egyszerű mechanikus átvitele kórbonctani kutatásainak a röntgenológia területére, hanem a röntgenológiai vizsgálatok adta problémák alapján dolgozta ki azokat az említett dolgozatok által is igazolt magasszintű kórbonctani ismeretei alapján. XV. Az 1898. évben Kézsmárkon Alexander Béla magánrendelőjében létesít a Szepességi Orvos és Gyógyszerész Egyesület röntgenlaboratóriumot, a testület költségére. Az üzemeltetés, valamint a betegek által fizetett honorárium számszerű adatai is fennmaradtak, amelyek alapján lehetségessé vált megismerni a századforduló egyik legelső magán röntgenszakrendelésének anyagi vonatkozásait. Az ezekkel kapcsolatos adatokat már ismertettem, így ezekre nem térek ki, de megemlítem, hogy az Alexander Béla által használt eredeti röntgenkészülék legfontosabb alkatrészei a Kézsmárki Városi Múzeumban őriztetnek. A készülékről fényképet és ismertetést egy másik tanulmányomban közöltem. 1898 folyamán röntgenlaboratóriumok létesültek még Pozsonyban az Állami Kórházban és nem az Erzsébet kórházban, mint ahogyan azt helytelenül az első magyar röntgenlaboratóriumok létesítésével foglalkozó közleményemben írtam ; a fővárosi balparti kórházak Rókus kórházában és a Dollinger Gyula professzor vezette budapesti egyetemi sebészeti klinikán. A Dollinger professzor egyetemi sebészklinikáján létesült röntgenlaboratóriumot Holzwarth Jenő vezette, akinek életével és munkásságával Zsebők Zoltán kimerítő közleményben foglalkozott, így ezt ismertnek tekinthetjük. Nem az a helyzet a pozsonyi állami kórház, valamint a budapesti Rókus kórház röntgenlaboratóriumával kapcsolatosan, amelyek létesítéséről, üzemeltetéséről, tudományos és gyakorlati tevékenységéről, valamint a magyar röntgenológiában kétségtelenül úttörő röntgenorvosairól hazai irodalmunkban eddig még csak említés sem történt. Anélkül, hogy megírandó életrajzuknak elébevágnánk hiszen mind Pantocsek József pozsonyi, mind Donath Gyula és Stein Adolf budapesti Rókus kórházi röntgenfőorvosok életrajzával és megfelelő méltatásával még adós a magyar röntgenológia röviden összeállítottuk a rájuk vonatkozó legfontosabb adatokat.

Pozsonyban az Állami Kórházban 1898-ban beszereztek röntgenkészüléket és röntgenlaboratóriumot létesítettek. A röntgenlaboratórium létrehozása elévülhetetlen érdeme Pantocsek Józsefnek, aki az Állami Kórház igazgatóföorvosa volt és aki Dohnányi Frigyes főgimnáziumi fizikatanárral együttesen végezte a röntgenológiai teendőket. Pantocsek József 1846. október 15-én, Nagyszombaton született. Apja Pantocsek József gyógyszerész volt, anyja: Boborczy Vincentia. Kora gyermekkorában szülei Nagytapolcsányba, majd 'Tavarnokra, Nyitra megyébe költözködnek, ahol birtokot is vásárolnak. Pantocsek József az elemi iskolát Nagytapolcsányon, a középiskolát Nyitrán, Kalksburgban és Esztergomban végezte. Orvosi tanulmányait Göttingában, majd Bécsben végzi, ahol 1875-ben avatják orvostudorrá. Orvossá avatása után visszatér falujába, ahol körorvos lesz, majd eredményes, önfeláldozó tevékenységének elismeréséül járási orvossá és tb. megyei orvossá nevezik ki. 1896-ban nevezik ki a pozsonyi állami kórház igazgatófőorvosává. Öregkorában mint nyugdíjas igazgatófőorvos visszatért Tavarnokra, ahol 1916. szeptember 4-én meghalt. Pantocsek kimagasló tevékenységét, szervezői és gyógyító munkáját magasra értékelik, de kevéssé volt ismert kortársai előtt is az a körülmény, hogy Pantocek volt az első, aki országunkban egy közkórházban röntgenlaboratóriumot állított fel és vezetett, s a kórházi röntgenvizsgálatot a kórházi gyakorlatban meghonosította. Vernár Hugó bratislavai gyermekklinikai röntgenfőorvos érdeme Pantocsek József röntgenológiai tevékenységének első, bár vázlatos ismertetése. Vernárnak a szlovákiai röntgenológia történetéről megjelent írásából, valamint személyes közléséből is kitűnik, hogy Pantocsek József jó gyakorló röntgenorvos volt, aki együttműködve Dohnányi Frigyessel szakszerűen látta el röntgenológiai tekintetben is a betegeket. Vernár közlése szerint Pantocsek és feltehetően vele együtt Dohnányi is a bécsi neves röntgenológusnál, Guido Holzknechtnél sajátították el a röntgenológia elemeit. Pantocsek József a tudomány történetében lelkiismeretes tevékenysége és a röntgenológia terén valóban úttörő működése ellenére elsősorben mint kitűnő botanikus ismeretes, aki a göttingai egyetem növénytan tanárának, A. Grisebachnak

tanítványaként mind szűkebb hazájának, mind Montenegrónak és Hercegovinának növénytanát feldolgozta és így növénytani tekintetben örökké emlékezetes munkát végzett. Meglepő, hogy a Magyar Botanikai Lapokban Degen Árpád tollából 1916-ban megjelent nekrológban a botanikus volta mellett ugyanakkor, amidőn mélyen humánus mivoltát is értékeli még csak meg sem említi úttörő szerepét a röntgenológiában. XVII. Müller Kálmán professzornak, a budapesti balparti kórházak igazgató főorvosának előterjesztésére a Székesfőváros Tanácsa 1898. szeptember hó 21-én tartott tanácsülésén figyelemmel a röntgensugarak nagy diagnosztikai és gyógyító hatására elhatározta a budapesti balparti kórházak szükségleteinek ellátására központi röntgenlaboratórium létesítését a Bókus kórházban. A röntgenfelszerelés céljára Müller professzor előterjesztésének megfelelően a Székesfővárosi Tanács 2503 forint és 31 krajcárnyi összeget szavazott meg. A röntgenlaboratórium november havában megkezdte működését. Ez volt Budapesten az első kórházi, illetőleg klinikai röntgenlaboratórium. A röntgenlaboratóriumot a Bókus kórház I. emeletének 24. számú kórterméből választották le olyképpen, hogy az addig irattár céljára szolgáló helyiséget adaptálták" röntgenlaboratórium céljára. A helyiséget vízvezetékkel szerelték fel. Míg megelőzően a röntgenkészülékeket krómsavas stb. battériák révén elektromosan táplálták, addig a Rókus kórház a villanyáramellátást olyképpen oldotta meg, hogy a belső Kerepesi útról ma Rákóczi út egyenáramot vezettek be és ezzel részben a röntgenkészüléket táplálták, részben a röntgenlaboratórium és később talán az egész kórház világítását is biztosították. A röntgenlaboratórium felszerelése az akkori idők technikai adottságaihoz viszonyítva mintaszerű volt. Elég, ha pusztán a gépi felszerelés költségeire gondolunk. Alexander Béla rendelőjében felszerelt röntgenkészülék 700 forintnyi összeget tett ki a rendelkezésünkre álló eredeti iratok bizonyítása szerint, míg a Rókus kórház röntgenlaboratóriumának készülékbeni technikai felszerelésének összege ennek három és félszerese. A felszerelésről Donath Gyula beszámolója ad áttekintést. Eszerint az induktor elé rheostatot szereltek fel a 110 V. feszültségű egyenáram stabi-

lizálása céljából. Az induktor szikrahossza 50 cm szemben az Alexander által használt készülék 25 cm szikrahosszával. Az induktor szekundertekercsének hosszúsága 150 km-t tesz ki. Az induktoron eltolható pólusok vannak a feszültség szabályozására. A készüléket voltméter és ampereméter Donath leírásában ammeter egészítik ki. A készülék az akkori időknek megfelelően higanyos áramszaggatóval működött, amely percenként 220 árammegszakítást végzett. Az áramszakítások számát tachométerrel számszerűen meg lehetett határozni. A tisztán röntgenológiai felszereléshez tartozóan említenünk kell a fluoroskópot azaz átvilágítóernyőt és a skiameter! is. Sugárvédelemről akkor még nem esett szó, de az áramütés veszélye ellen keménykaucsukvédőernyő szolgált a betegnek védelmük Az idegentestek lokalizálására megfelelő fémsodronyrács állt rendelkezésére. XVIII. A Rókus kórház röntgenlaboratóriumának vezetésével Müller Kálmán professzor igazgatófőorvos Donath Gyula egyetemi magántanárt bízta meg, aki 1901-ben az István kórházba ideggyógyászfőorvossá történt kinevezéséig ezen beosztását eredményesen be is tölti és így országunkban az első röntgenfőorvosnak tekintendő. Donath segédjéül Stein Adolfot, addig a Rókus kórház belgyógyászati osztályának alorvosát jelöli ki Müller professzor. Stein Adolf röntgen állását végleges állássá akkor nem lehetett átminősíteni. Stein kinevezése az akkor már korszerűtlenné vált halottkémi állásra szólt, amelyet Stein Adolf 1927-ig betöltött; akkor minősítették át a mindenütt megszüntetett halottkémi állását röntgenfőorvossá. Stein állása csak nominálisan volt halottkémi és névre szóló kinevezése semmi mást nem szolgált, mint a nehezen megváltoztatható státusszervezés ötletes megoldását. A Rókus kórház 1898-ban megindult röntgenlaboratóriumának működése, beleértve a forgalmi adatokat is, a Főváros Közkórházainak évkönyvei alapján megismerhetők, annál is inkább, mert Donath Gyula kezdetben egyedül, később Stein Adolffal együtt évenként beszámolt a röntgenlaboratórium diagnosztikai és gyógyító tevékenységéről. E jelentésekből kitűnik, hogy a röntgenlaboratórium munkájában önkéntesen nagy buzgalommal részt vett Kiss Károly

szigorló orvos nem azonos Pongó Kiss Károllyal, aki nyilvánvalóan egyike volt az első röntgenasszisztenseknek. Kiss Károly szigorló orvos későbbi röntgenológiai tevékenységéről nem találtunk adatot, hasonlóképpen nincsen arról sem tudomásunk, hogy a Rókus kórház röntgenlaboratóriumából milyen intézménybe került és milyen munkásságot folytatott később. 1899-ből és 1900-ból rendelkezünk statisztikai adatokkal a Rókus kórház röntgenlaboratóriumának működéséről: A végzett röntgenológiai csoportosítása! vizsgálatoknak testtájak szerinti Év Testtáj Fej Mellkas Has Felső végtag Kéz Comb és alszár Láb 1899 Átvilágítás és felvétel együttesen 18 40 30 33 30 30 19 1900 Felvétel 22 17 18 49 16 53 9 Átvilágítás 3 17 3 12 48 19 6 1899-ben a röntgenlaboratóriumban megvizsgált betegek száma 199 volt, ebből egyszerű átvilágítás 28, a röntgenfelvételek száma: 226. 1900-ban csak a vizsgált betegek számát tüntették fel, akik közül felvétel 184 és átvilágítás 108 esetben készült. Ezt a számot a külföldi hasonló jellegű forgalmi adatok ismeretében igen magasnak kell tekintenünk, mutatva azt a nagy megbecsülést, amellyel kórházi orvosaink a röntgenvizsgálat iránt jogosan már akkor viseltettek. Röntgensugaras kezelésben egy hajgombásodásban szenvedő 12 éves fiú részesült, akinél az epilálást 31 ülésben végezte Stein. 4 lupus vulgárist is kezelt, akiket 6, 8, 17, illetőleg 49 ülésben sugárzott. A betegforgalmi és vizsgálati adatokat igen helyesen a beutaló osztályokra bontva adja meg Stein Adolf az 1899. és 1900. évekre vonatkozóan, amely statisztika azért érdekes, mert mutatja az egyes osztályok együttérző szemléletét, illetőleg a röntgenológiával való kollaborációs készségét. Mindennemű meg-

jegyzés nélkül megadjuk a budapest balparti közkórházak egyes osztályai által röntgenvizsgálatra küldött betegek számát: Osztály megnevezése se ' } - ^I. seb. III. seb. f. I. orv. II. orv. III. orv. V. orv. 1899 74 55 9 10 1900 109 65 15 14 14 6 3 3 1 6 1 Osztály megnevezése VI. orv. VII. orv. VIII. orv. IX. orv. X. orv. f. 1899 3 12 XI. orv. f. szem kivülrő! 4 1 19 1900 2 5 2 1 2 5 26 A végzett röntgenológiai vizsgálatoknak az egyes kórházi osztályok szerinti megoszlása: Osztály megnevezése I. seb. II. seb. III. seb. III. seb. fertőző I. 1899. évben 74 55 9 10 1900. évben 109 65 15 14 14 Osztály megnevezése II. III. v. VI. VII. VIII. IX. 1899. évben 6 3 3 3 1900. évben 1 6 1 2 5 2 1 Osztály megnevezése X. XI. szemészeti külső intézményekből összesen: 1899. évben 12 4 1 19 1899. évben:199 1900. évben 2 5 26 1900. évben: 268 25 Orvostört. közi. 385

A forgalom értékelésekor ne a jelenlegi forgalmi adatokat tekintsük, hanem az akkori intézmények és rendelések betegforgalmát, így megemlíteni kívánjuk, hogy pl. Alexander Béla gyakorló orvos kézsmárki rendelőjében ezekben az években átlagosan évenként 10 beteg került röntgenvizsgálatra. E vizsgálatok díja 10 forint körüli összeget tett ki. 100 vizsgálat honnoráriuma az akkori röntgenkészülék árát fedezte. Stein Adolf mint az első kizárólagosan röntgenológiai tevékenységet kifejtő magyar orvos a gyakorlati röntgenológiai működésen kívül eredményesen művelte tudományos szinten is a röntgenológiát. Az általa konstruált hasi kompresszorról Albers Schönberg is elismeréssel ír. Az irodalomból kitűnően Stein látott elsőként hólyagköveket és alapos a gyanú arra is, hogy az első vesekő röntgenkimutatások is az ő érdemei közé tartoznak. Szerénysége és nem utolsósorban magányossága hozzájárult ahhoz, hogy neve feledésbe került, fényképét sem sikerült ez ideig sehol sem megtalálni. Schiffer Ernő Rókus kórházi röntgenfőorvos egyetemi magántanári képesítését az urológiai röntgendiagnosztika tárgyköréből szerezte meg. Munkájában még csak említés sem történik kórházi fő állásában elődjének, Stein Adolfnak az urológiai röntgendiagnosztika terén végzett alapvető munkásságáról. Bizonyítva, hogy röntgentörténetünk ismeretlen volta, a megfelelő röntgenológiai bibliográfia hiánya és talán de nem utolsó sorban felületességünk a valóban csak fáradságos munkával megismerhető múlt iránt a feledés homályába borítják legkiemelkedőbb röntgenológusaink munkáját, elfeledtetik honi szerzőinknek sok munkaterületen, tudományos elsőbbségét. Dr. Bugyi Balázs