634.0.902 AZ ERDŐGAZDASÁG-FEJLESZTÉ S NEGYEDSZÁZADA KERESZTESI BÉLA A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 25 évvel ezelőtt, 1954. áprilisában nagy fontosságú határozatot fogadott el az (erdőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges intézkedésekről. Eredetileg 6 évre (1955 60) szánták ezt, irányelvei azonban egészen mostanáig hatoittak. [Az -erdőgazdaság-fejlesztés irányelvei alapvető felülvizsgálatának az igénye felmerült ugyan már a hatvanas években, de új korszakot ínyitó koncepciót csak az elmúlt két évben sikerült kidolgozni. A felsőbb párt- és állami vezetés ekkor elemezte az erdőgazdaság, -az elsődleges faipar és -a fiafcereskedelem helyzetét, várható fejlődését, s határozta meg a következő 15 éves- időszakra a fejlesztés irányelveit (az MSZMP KB 1978. március -15-i határozata, az Állami Tervbizottság 1978. július 19-i és a Minisztertanács 1978. július 27-i határozata). Most, az 1040/1954. számú erdőgazdaságfejlesztési határozat elfogadásának 25. évfordulóján tekintsünk vissza a lezárt negyedszázad erdőgazdálkodására. Ez a határozat foglalta össze nálunk először a szocialista, erdőgazdálkodás irányelveit, szabta meg 'az -erdőgazdasági termelés szocialista rendjét. A fő célkitűzés, -amiből kiindulva az irányelveket.kidolgoztuk, az állami és közbirtokossági erdővagyon bővített újratermelése volt. Az állami tulajdonba vett erdők ugyanis magukon viselitek a múlt gazdálkodás- -nyomait, élőfakészletük csak mintegy 2/3-a volt az adott termőhelyeken elérhetőnek. Bennük a zömmel tarvágásos fakitermelés, a magról való természetes felújítás kis volumene, a túlzott arányú sarjaztatás, valamint a mesterséges felújítás és a tisztítások, gyérítések gyakori elhagyása következtében területet vesztett a bükki és a tölgy, számottevő felújítási hátralék' keletkezett, nőtt a sarjerdők -aránya. Igen alacsony volt a belterjes gazdálkodást lehetővé tevő tszállító és- közelítő utakkal való feltártságuk is. Az ötvenes évek kezdetén a bővített újratermelést a túlzott mértékűnek ítélt fakitermelés csökkentésével 'és -az erdőterület nagy arányú növelésével tartották megvalósíthatónak. Az 1040-es MT-határozat -a legfőbb teendőnek a meglevő erdővagyon rendbetételét, feljavítását, fokozottabb mértékű komplex hasznosítását szabta meg: Az ország meglevő erdei évi faterm-ésének növelésével és új erdőtelepítésekkel, fásításokkal biztosítani kell nagyobb mennyiségű, jobb minőségű és olcsóbb fa, valamint egyéb -erdei termék termelését a lakosság és a népgazdaság számára. Biztosítani kell továbbá ía feliújító vágások elterjesztése és az erdőnevelés szakszerű elvégzése útján, hogy az -erdők telj-es mértékben megfeleljenek faterm-elő, mezővédő, vizgazdálkodásszafoályozó, talajvédő, helyi éghajlat módosító, 'egészségvédő, esztétikai és egyéb rendeltetésüknek." Ez a határozat nyitotta meg a hazai erdőművelés -aranykorát. Amikor az erdőművelési teendőket meghatároztuk, a legnagyobb szovjet -erdőművelő-, M. E. TKACSENKO professzor iránymutatását tartottuk szem előtt:... a szocialista
erdőművelés feladatának tekinti az erdők termelékenységének növelését: 2 3 5 köbméter és még több, jobb minőségű fának a termelését latt, ahol azelőtt csak 1 köbmétert termeltek, és a lehető legrövidebb idő alatt az erdők minden egyéb sokféle hasznos tulajdonságának a fokozását. Ennek érdekében az erdőhöz való passzív szemlélődő viszonytól és ae elemi erdővédelmi rendszabályokról át kell térni a termőhelyre és magára a faállományra gyakorolható' aktív behatások rendszerére: rá keh térni a talaj- és mikroklíma rendszeres megjavítására, az állományoík fafaj összetételének és szerkezetének szabályozására...". Ennek megfelelően határoztuk meg -az erdőnevelés, használat és felújítás irányelveit. A felszabadulás előtt erdeinkben nem folyt rendszeres és szakszerű erdőnevelés. A gyérítésd elveket illetően a régi német iskola hatására az alsószintbeli gyérítés elvei uralkodtak, a koronazáródás gondos fenntartása mellett csak a növekedésben visszamaradt, 'elnyomott, görbe törzsű, beteg fákat vágták ki. Kivételt elsősorban a Sárvári Uradalom 'erdőgazdasága képezett, ahol a múlt század közepe óta folytattak szakszerű erdőnevelést a véghasználatig fenntartandó javafák kijelölésével. A sárvári tapasztalatok alapján általánosan előírtuk a véghasználatig fenntartandó, legszebb fák (V-fák) kijelölését. Ennek révén a gyérítés előre kitűzött cél megvalósítására irányuló tervszerű tevékenységgé vált, melynek során mindenekelőtt a V-fákat válogatják ki és jelölik meg, tehát tudatos pozitív tömegkiválogatást folytatnak. Az új erdőnevelési rendszer megvalósítása együtitjárt az előhasználati fakitermelés jelentős növelésével és a véghasználatig fenntartandó faállomány minőségének számottevő fokozásával. Az erdőművelési és erdőhasználati feladatok elvégzése, valamint a fa önköltségének csökkentése érdekében a határozat előírta valamennyi erdő feltárási alaptervének elkészítését és az ennek alapján évenként esedékes feltáró utak megépítése mellett 1959-ig közel 7 millió m 3 túltartott, vágásérett és vágásérettséghez közelálló olyan erdő feltárását, melyben addig utak hiánya miatt nem lehetett fakitermelést folytatni. 1945. 'előtt a magánkézben levő erdőbirtofcokon a felújító vágásokat nem igen alkalmazták. Rendszerint tarvágást követő sarjaztatással, vagy magvetéssel, csemeteültetéssel újították fel a faállományokat. A magról való természetes felújítás elterjesztését, mely lehetővé teszi az évezredek alatt kialakult ökoszisztémák, természetes növénypopulációk megőrzését, az erdő vízgazdálkodási és talajvédő szerepe fenntartását először ez a fejlesztési határozat rendelte el. Az 1040-es az új erdőtelepítések, fásítások súlypontját az állami gazdaságokba, termelőszövetkezetekbe helyezte át, vagyis az erdőterület növelését nem az erdőgazdaságoknak a mezőgazdaság rovására való terjeszkedésével, hanem a mezőgazdasági üzemekben olyan helyi jelentőségű erdőik és fásítások létesítésével kívánta elérni, melyek a helyi faellátás mellett jól szolgálják a mezővédelmet és tájalakítást is. Megnyitotta a fejlesztési határozat az 'erdőgazdaság gépesítésének első a kisgépes korszakát is. Az 1040-es előírta az állami erdőgazdasági 'erdők első üzemtervezésének 1956-ig történő befejezését, új, korszerű erdőrendezési utasítás kiadását, valamint az üzemterv szerinti gazdálkodás általánossá és kötelezővé tételét, illetőleg ennek érdekében az üzemtervek végrehajtásának rendszeres ellenőrzését. Felmerült már akkor a jóléti erdőgazdálkodás gondolata is. TÖMPE IST VÁN erdészeti főigazgató az új szakaszt jelenítő határozat fő feladatára utalva írta: Ezt a feladatot úgy kell végrehajtanunk, hogy ez szilárdítsa a munfcás-
osztály államhatalmát, a hatalom alapját: a munkás paraszt szövetséget. Szélesítse a szövetségnek gazdasági bázisát, járuljon hozzá a jólét emeléséhez, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítéséhez.-" Az irányelvek végrehajtásának elősegítésére felhasználva -az Erdészeti Tudományos Intézet és az Erdőmérnöki Főiskola kutatási eredményeit részletes szakmai utasításokat adtunk ki (erdőrendezési, erdőnevelési, erdőhasználati, maggazdálkodási, csemetetermelési, erdővédelmi, valamint erdősítési és fásítási -utasítást), melyeket az erdőmérnökök, erdészek mindennapi gyakorlati munkájukban következetesein alkalmaztak. Ehhez.az anyagi feltételek is adottak voltak. Hiszen annak ellenére, hogy az erdőgazdaság a nemzeti jövedelemhez csak mintegy 1%-kal járult hozzá, az összes népgazdasági beruházás kb. 5%-át fordítottuk az erdőgazdaság fejlesztésére. Az erdőgazdaságfejlesztési határozatban az 1955 60. évekre számszerűen is előírt feladatokat az erdőgazdaságok alapvetően végrehajtották. Felszámolták a vágásfelújítási hátralékokat. Elvégezték az elmaradt tisztításokat. Országosan bevezették a gyakorlatba a,v-fás erdőnevelést. 1959-ig 106 ezer ha-on jelölték ki a V-fákat. Az 1958/59. gazdasági évben már az összes -kitermelt fatömeg 52%-át tisztításokból és gyérítésekből nyerték. Az évtizedek óta túlhasznált bükk-, tölgy- és fenyőerdők kitermelését következetesen csökkentették, ugyanakkor növelték a -tartalékolt cseresek és gyertyánosok kivágását. Az összes erdőfelújításon belül a magról váló természetes felújítás -aránya az 1955. évi 15%-ról 1960-ban 21%-ra nőtt. Gyors ütemben végezték a rontott erdők átalakítását, évente legalább.20%-ban ilyeneket soroltak be véghasználatra. Ebben az időszakban 117 ezer ha új -erdőt és fásítást, ezen -belül 36 ezer h-a nyárast telepítettek. Amíg az I. ötéves 'tervben (1950 54) 1 ha sikeres erdősítésre 2,4 ha erdősítési munkát fordítottak, 1960-ban..viszont már csak 1,6 ha-t. Felsorolt -eredményekkel megalapozták és kibontakoztatták a. korszerű szocialista erdőművelést. Ennek folytán lehetővé vált a fakitermelésnek az 1955. évi 2,9 millió m 3 -ről már 1960-ban 3,7 millió m 3 -re való növelése. Ezzel együtt az iparifa-kihozatalt 36,3%-ról 55%-ra emelték, -amit nagyban elősegítettek a választékbecslés korszerűsítése, a termelői faárak reális megállapítása és a gépesítés révén bevezetett korszerű fakitermelési eljárások. 1954- ben összevontuk -az erdőgazdálkodás tekintetében egységes földrajzi tájak erdőgazdaságait, 46 erdőgazdaságból 11 megszüntetésével 35-öt alakítottunk ki. Az üzemtervek végrehajtásának -ellenőrzésére és -az üzemtervi nyüvántartások vezetésére erdőrendezési felügyelői szervezetet hívtunk létre. 1954-ben még lényegileg a gépesítés előtt voltunk. A kétkezi fűrész, a fejsze, -a lovasfogat jellemezte -az erdei munkákat. A gépesítést -a motorfűrészek és a lánctalpas nehéztraktorok indították útjára. 1953-ban kísérletképpen mindössze 67 motorfűrész, valamint 79 traktor és vontató dolgozott. 1954-ben 300 db MRP csehszlovák motorfűrészt vásároltunk, megjelentek a szovjet Sz 80-as, Sz 100-as traktorok és a vágástörő mélyforgató ekék, megindítottuk az első szakmunkásképző tanfolyamot. A -gépeket addig, amíg megfelelő tapasztalatok, kikísérletezett munkamódszerek, hozzáértő szakemberek nem álltak rendelkezésre, nyolc úgynevezett gépesített gazdaságba koncentráltuk, ahol gépállomásokat létesítettünk és megteremtettük a szükséges üzemeltetési feltételeket. A főigazgatóságtól a munkahelyekig kialakult a megfelelő szervezett, célratörő irányítás. Havi, majd negyedévi jelentések alapján értékeltük, fejlesztettük a legfontosabb munkák gépesítését. 1960-ban mindezek hatására az összes véghasználati és gyérítési fatömegnek már 47,9%-át 1091 motorfűrésszel termelték ki (döntötték, darabolták fel). A közelítésben a gépesítés -aránya. 20%-ra, kiszállításban 40%-ra, a szállításban pedig 80%-ra volt tehető. Az erdősítések
talajéiőkészítésében a gépi munlka aránya 48% volt, a sorközi ápolásokban pedig 35%. Gyakorlatilag tehát a gépek bevonultak az erdőgazdálkodásba, és a legfontosabb munkákban a teljes volumen felét gépekkel végeztük. Nagy lépést tettünk előre.az erdők feltáráséban is. Amíg az I. ötéves terv idején mindösszesen 148,9 km erdei utat és vasutat építettek, 1955 6CMg 523 km-t. A későbbi időszakban valójában már típusváltásokról volt szó, a meglevő gépeket korszerűbb, termelékenyebb típusúakkal váltottuk fel. A biológia mellett tehát a technikában és az infrastruktúrában is nagy változás' történt. Mindennek a hatására az erdőgazdálkodás 1960-ban minőségileg teljesen más volt már, mint 1954-ben. Az eredményekre Európa-szerte felfigyeltek. Nemzetközi rendezvényeink, az 1956. évi nyárfakonferencia, az 1959. évi erdőnevelési konferencia osztatlan sikert arattak. Ügy nézett ki az egész magyar erdőgazdaság, ahogyan a tankönyvekben megírták. A bemutatókon Európa-hírű professzorok kérdeztek bennünket, honnan van pénzünk, munkaerőnk a látottak megvalósításához. Az erdőnevelési konferencián tartott előadásomban már felhívhattam a figyelmet a következőkre: Ha sikerül egész erdőterületünkön.a sárvárihoz hasonló belterjes erdőgazdálkodást bevezetnünk, akkor megvan a remény arra, hogy egy vágásfordulón belül legalább a kétszeresét termelhetjük a mainak* mostani erdőterületünkön". Miben rejlik.egy hat évre szánt fejlesztési határozat negyedszázados hatóereje? Magyarországon a felszabadulás előtt is nagy múltú, nemzetközileg is élenjáró erdészeti oktatás folyt. Erdőmérnökeink, erdészeink korszerű szakismeretekkel voltak felvértezve, ezek alkalmazását.azonban rendkívül megnehezítették az.akkori erdőtulajdon-viszonyok. Az 1040-es jól tükrözte az egységes, összeforrott erdész szakma ideálját, legjobb elgondolásait, legmerészebb céljait. Ezért nagy örömmel, őszinte lelkesedéssel fogadták. Megmozdult az egész szakma, bizonyítani akart. Az alkotó munkában a tehetségek egész sora tűnt ki. Ragyogó, azóta is felülmúlhatatlan csemetekert-kezelő erdészek, erdészetvezetők, erdőművelők, fakitermelők, gépesítők, erdőfeltárók. A vezetés a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatóságán és az erdőgazdaságokban számon tartott,.erkölcsileg és -anyagilag elismert minden kiemelkedő szakmai teljesítményt. Szívesen kiemelt, fontos beosztásba helyezett bátran kezdeményező fiatalokat, de kikérte és figyelembe vette a tapasztalt, idősebb erdőmérnökök véleményét, tanácsát. Virágzott a szakirodalom, a munkához hozzátartozott a rendszeres olvasás. A vezetők idejüket alapvetően szakmai tevékenységre fordították. Tartóssá tette az 1040-es kihatását, hogy az akkor kiadott, szakmai utasítások kötelezők voltak, és országos jellegű szakmai továbbképzés keretében megtanulta őket az egész szakma. Később is adtak ki jelentős szakmai útmutatókat, ezek azonban már nem voltak kötelezők, és oktatásuk sem volt hasonlítható az előzőkéhez. Végeredményben.az 1040-es iaz adott időszaknak és körülményeknek megfelelő bátor előrelépés volt, melyet az 1961. évi 7. törvény messzemenően figyelembe vett (pl. az erdőgazdálkodás célját szinte szó szerint ugyanúgy határozta meg), s ez hozzájárult nem kis mértékben t.ahhoz, hogy a határozatban megfogalmazott célok még mindig hatnak. Negyedszázados mérlegét a következőképpen is meg lehet vonni. A belterjes erdőművelés és az erdőterület növelése folytán a felszabadulás idején feltételezhetően meglevő, mintegy 125 millió m 3 élőfakészlettel (az 'erdőkben lábon álló fakészletitel) szemben a fa- - ~;'r :Í,':.V ' -isp-s'"^ * 1958-ban az összes bruttó fakitermelés 3,358 millió m3 volt.
termelésre kijelölt erdők élőfakészlete ma meghaladja a 170 millió m 3 -t. Ennek pénzértéke a tőárat egyenlőnek véve az erdőfenntartási járulékkal 53,3 milliárd forint. 1954-ben a tólhasználattól féltették erdeinket, most 25 év múltán nem tudjuk kitermelni az üzemtervek szerint lehetséges faitömeget. Lehet-e ennél jobb bizonyítványt kiállítani egy olyan erdőgazdaság-fejlesztési határozat végrehajtásáról, mély a bővített újratermelést tűzte ki célul? Most, 25 év múltán új korszakot nyitó határozatok születtek, a régi [Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatósága jogutódjaként megalakult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatala. Az új határozatok elsősorban a faipar fejlesztését állítják előtérbe. Közvetlenül az 1040-es elfogadása után a Minisztertanács á faipar fejlesztéséről is hozott határozatot. A 3009/1955: számú MT-határozait elrendelte a meglevő fűrész- és lemezipari üzemek korszerűsítését, valamint a hazai farostlemez- és forgácslap-ipar megteremtését. A végrehajtás során a II. ötéves terv időszakában a fűrész- és lemezipar évtizedes lemaradását sikerült valamelyest csökkenteni, felépítették az első farostlemez- és forgácslap-gyárát, de elsődleges faiparunk még korántsem tudott felzárkózni az európai színvonalhoz, de a hazai belterjes erdőgazdálkodáshoz sem. Nem érdektelen ezzel kapcsolatosan rámutatni a finn 'erdőgazdaság és faipar második.világháború utáni fejlesztésére. Finnországban >az 50-es évek végén és a 60-as; években világszínvonalon álló, nagy kapacitású faipari üzemeket hoztak létre. Ennek következtében 1955-től 1972-ig.a faipar nyersanyagszükséglete 80%-kal megnagyobbodott. Olyan helyzet állt így 'élő, íamikor a korszerű faipar húzta maga úitán" a hagyományos, lényegében egy helyben topogó 'erdőgazdaságot. Szorgalmazta, serkentette, anyagilag ítámogatta a fapiart nyersanyaggal ellátni tudó' gazdálkodás 'kialakítását. Nálunk az 1040-es hatására nagyot fejlődött 'erdőgazdaság szintén képletesen szólva egészen mostanáig tolta mágia előtt" az egész kitermelhető fatömeget feldolgozni nem képes faipart. A. vertikális erdőgazdasági és fafeldolgozó vállalatok,.az EFAG-ok íaz utóbbi időszakban éppen ezért az erdőgazdálkodás rovására is próbálták.fejleszteni faipari üzemeiket. A mostani párt- ós állami határozatok az elsődleges faipar, a fahasznosítás és a fakereskfedelem fejlesztésének előtérbe helyezésével várhatóan gyorsan megteremtik a lehetőséget, hogy faiparunk felzárkózhasson erdőgazdaságunkhoz, később pedig serkentse, támogassa 'az erdőgazdaság további fellendítését. Az új koncepciók kidolgozásakor körültekintően megvizsgálták 1, mit. kell az 1040-es célkitűzéseiből megtartani, miit kell másképpen, jobban csinálni. így erdőgazdaságunk töretlen továbbfejlesztése biztosított. Nekünk erdőgazdáknak, erdőművelőknek,az előttünk álló távlati fejlesztési időszakban a fafeldolgozó ipar tervezett fejlesztésével összefüggő dinamikus fatermesztést kell megvalósítani. Nagy mennyiségű, a faipar igényeinek megfelelő fát kell termelni. Egyre inkább előtérbe kell helyezni a nemesített fajtákat. Fokozottabban figyelembe kell venni a genotípus, a termőhely és az erdőművelési eljárások közötti kölcsönhatásokat, valamint ezek hatását a faiparnak átadott fatermékekre. A szaporítóanyag-termelést, 'erdősítést, erdőnevelést, fakitermelést és fafeldolgozást egy globális gazdasági tevékenység megfelelően integrált fázisainak kell tekinteni. A fajtáknak, a.termőhelyi viszonyoknak és az erdőművelési igényeknek megfelelő technológiákat és géprendszereket kell kidolgozni és alkalmazni a gyakorlatban. S mindezt sok tekintetben nehezebb körülmények között kell tennünk, mint dolgoztunk -az 1040- es idején. Nem lehet azonban kétséges, hogy az új lelkesítő célok megvalósításáért szakmánk most is egy emberként kiáll. Ez mindnyájunk közös érdeke és feladata. >