HU HU HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.12.20. COM(2010) 774 végleges A. melléklet/06. fejezet A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU
A. MELLÉKLET 6. FEJEZET: EGYÉB (GAZDASÁGI) FOLYAMATOK 1. BEVEZETÉS Az egyéb (gazdasági) folyamatok körébe az eszközök és a kötelezettségek értékének tranzakciókon kívüli változásai tartoznak. Ezek a változások nem számítanak tranzakciónak, mivel legalább egy jellemzőjük különbözik a tranzakció jellemzőitől. Erre példa, amikor a tranzakcióban részt vevő szervezeti egységek nem kölcsönös megállapodás révén cselekednek (például az eszközök térítés nélküli lefoglalása esetén). Ilyen eset az is, ha a változás nem tisztán gazdasági jelenség, hanem természeti esemény (például földrengés) eredménye. Az eszköz külföldi fizetőeszközben kifejezett értéke változhat az árfolyamok változása esetén is. 2. AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK EGYÉB VÁLTOZÁSAI 6.01. Meghat ározás: Az eszközök és kötelezettségek egyéb változásai a tőkeés a pénzügyi számlán nyilvántartott tranzakciók körén kívül eső olyan gazdasági folyamatok, amelyek megváltoztatják az eszközök és a kötelezettségek értékét Az egyéb változásoknak két típusát különbözteti meg a rendszer. Az első az eszközök és kötelezettségek volumenváltozását tartalmazza. A második a névleges eszköztartási nyereségből és veszteségből adódik. 2.1. Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozása (K.1 K.6) 6.02 A tőkeszámlán a termelt és nem-termelt eszközök eszközbeszerzés vagy -eladás, értékcsökkenés, valamint készletnövekedés, -csökkenés, illetve ismétlődő készletveszteségek révén kerülhetnek be egy szektorba, vagy ki a szektorból. A pénzügyi számlán a pénzügyi eszközök és kötelezettségek akkor kerülnek be a rendszerbe, ha egy adós jövőbeli fizetési kötelezettséget vállal egy hitelezővel szemben, és akkor kerülnek ki belőle, amikor ezt a kötelezettséget teljesítették. 6.03 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai közé tartoznak azok a folyamatok, amelyek során az eszközök és kötelezettségek nem tranzakció eredményeként kerülnek be a számlára, illetve kerülnek onnan ki. Ilyen folyamat például a természeti erőforrások feltárásával, kimerülésével vagy fokozatos csökkenésével kapcsolatos növelő és csökkentő tételek. 6.04 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásaihoz soroljuk a kivételes és váratlan, nem gazdasági események hatásait, valamint a szervezeti egységek, illetve az eszközök és kötelezettségek osztályozásának vagy struktúrájának módosításából eredő változásokat. 6.05 Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásaihoz hat kategória tartozik: HU 2 HU
a) eszközök megjelenése a gazdaságban (K.1); b) nem-termelt eszközök kikerülése a gazdaságból (K.2); c) katasztrófa miatti veszteségek (K.3); d) térítés nélküli lefoglalások (K.4); e) máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5); f) osztályozási változások (K.6). 2.1.1. Eszközök megjelenése a gazdaságban (K.1) 6.06 Az eszközök megjelenése a gazdaságban a termelt és nem-termelt eszközöknek nem a termelés eredményeként bekövetkező volumennövekedését fejezi ki. A következők tartoznak ide: a) a műemlékek, így például különleges régészeti, történelmi vagy kulturális jelentőséggel rendelkező építmények vagy helyszínek, és amelyek értéke a mérlegben első ízben kerül feltüntetésre; b) az értéktárgyak, azaz drágakövek, antikvitások és műtárgyak esetén valamely tárgy azon komoly értékének vagy művészeti jelentőségének első ízben történő feltüntetése, amely eddig a mérlegben nem volt nyilvántartva; c) kitermelhető felszín alatti erőforrások szén, olaj, földgáz, fémtartalmú és nem-fémtartalmú ásványkincsek feltárása. Szintén ide tartozik az az eset is, amikor a készletek értéke azért növekszik, mert kiaknázásuk a technológiai haladás vagy a viszonylagos árváltozások következtében gazdaságossá válik; d) a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások például természetes erdők, halállomány természetes növekedése; itt a gazdasági eszközök növekedése nem áll semmilyen szervezeti egység közvetlen ellenőrzése és kezelése alatt, és nem tartozik semmilyen szervezeti egység felelősségi körébe, ezért nem tekinthető termelésnek; e) egyéb természeti erőforrások bevonása a gazdasági tevékenységek körébe: olyan természeti erőforrások, amelyek státuszuk /állapotuk megváltoztatásával gazdasági eszközzé lényegülnek át. Ide tartozik például az érintetlen erdők kitermelése, a megművelésre alkalmatlan vagy műveletlen földterületek gazdaságilag hasznosíthatóvá tétele, a területhódítás, illetve a vízellátás kiépítési költségei. A természeti erőforrások értéke növekedhet a közelben zajló gazdasági tevékenység hatására is: a föld értékessé válhat a közelben zajló fejlesztés vagy bekötőút létesítésének hatására is. A talajjavítás költségeit bruttó állóeszköz-felhalmozásként tartják nyilván, a földterület értéknövekedésének a talajjavítás értékét meghaladó részét azonban új eszköz megjelenéseként; f) a természeti kincsekben azok gazdasági hasznosítása miatt bekövetkező minőségi változások. A minőségi változásokat volumenváltozásként kell nyilvántartani. Az itt elszámolt minőségi változások képezik az ellentételét a HU 3 HU
gazdasági hasznosítás megváltozásának, amit osztályozási változásként kell kimutatni (lásd a 6.21. bekezdést). A művelés alatt álló föld építési területté történő átsorolása eredményezhet értéknövekedést, illetve az osztályozás megváltozását. Ebben az esetben az eszköz maga már az eszközök körébe tartozik, és csak a gazdasági hasznosítás miatti minőségváltozást tekintik eszközmegjelenésnek. Egy másik példa erre a tejelő szarvasmarha értékének a vártnál hamarabbi vágóhídra küldés miatti növekedése; g) átruházható szerződések, lízingszerződések, szabadalmak vagy engedélyek nyújtásából származó érték első megjelenése. Az e szerződések, lízingszerződések, szabadalmak vagy engedélyek értéke akkor minősül eszköznek, ha a bennük foglalt jogosultság értéke meghaladja a fizetendő díjakét, a jogtulajdonos pedig másokra való átruházás révén realizálhatja a hasznot; valamint h) a cégértékben és a marketingeszközök értékében bekövetkező változások, melyek akkor jelennek meg, amikor a szervezeti egységeket a saját tőkéjüket meghaladó áron értékesítik (lásd a 7.07. bekezdést); a vételár saját tőkét meghaladó részét megvásárolt cégértéknek és marketingeszközöknek nevezik. Nem tekinti a rendszer gazdasági eszköznek a cégértéket, ha azt adásvétel nem támasztja alá. 2.1.2. Nem-termelt eszközök kikerülése a gazdaságból (K.2) 6.07 A nem-termelt nem-pénzügyi eszközök kikerülése a gazdaságból a következőket foglalja magában: a) természeti erőforrások kimerülése; ebbe a kategóriába tartozik a felszín alatti eszközkészletek értékének csökkenése és az eszközök kategóriájába tartozó, művelés alatt nem álló biológiai erőforrások betakarítás, erdőkivágás vagy a fenntartható szintet meghaladó mértékű kitermelés miatti kimerülése (lásd a 6.06. bekezdés e) pontját). Az ide tartozó bejegyzések nagy része a 6.06. bekezdés c) f) pontjában felsoroltak ellentétele; b) Nem-termelt eszközök egyéb módon történő kikerülése a gazdaságból, amelyek: i. a megvásárolt cégérték és marketingeszközök értékének leírása; valamint ii. az átruházható szerződések, lízingszerződések, szabadalmak és engedélyek biztosította jogok lejárta. 2.1.3. Katasztrófa miatti veszteségek (K.3) 6.08 Az egyéb volumenváltozásként elszámolt, katasztrófa miatti veszteségek a gazdasági eszközöket elpusztító nagyarányú, egyszeri és felismerhető események következményei. 6.09 Ilyen események a földrengések, a vulkánkitörések, az árapály okozta tengerhullámzás, a kivételesen nagy erejű hurrikánok, az aszály és egyéb természeti csapások; a háborús eseményeket, lázadásokat és más politikai eseményeket; valamint az olyan technológiai baleseteket, mint a jelentősebb mérgezőanyag- HU 4 HU
szivárgások vagy a radioaktív részecskék levegőbe történő kibocsátása. Ilyen események például: a) a talajminőség romlása, amit a szokásos mértéket meghaladó áradások és szélkárok idéznek elő; b) művelés alatt álló eszközök megsemmisülése aszály vagy járványok kitörése következtében; c) épületek, berendezések, illetve értéktárgyak megsemmisülése erdőtüzekben vagy földrengések nyomán; valamint d) pénz, illetve látra szóló értékpapírok véletlenszerű megsemmisülése természeti katasztrófa, politikai események, illetve a tulajdonjogra vonatkozó bizonyítékok megsemmisülése következtében. 2.1.4. Térítés nélküli lefoglalás (K.4) 6.10 Térítés nélküli lefoglalásra akkor kerül sor, amikor a kormányzati vagy egyéb szervezeti egységek más szervezeti egységek, köztük nem-rezidens egységek tulajdonát képező eszközöket vesznek birtokukba anélkül, hogy azért teljes összegű kártérítést fizetnének, miközben a lefoglalás indoka nem adófizetés behajtása, nem bírságolás, sem pedig más adójellegű kivetés. A bűncselekményhez kapcsolódó tulajdon lefoglalása büntetésnek minősül. Az ilyen egyoldalú lefoglalás térítés nélküli részét egyéb volumenváltozásként kell elszámolni. 6.11 Az eszközök hitelezők általi lefoglalása és visszaszerzése nem minősül térítés nélküli lefoglalásnak, mivel a felek közötti megállapodás kifejezetten vagy általánosan lehetőséget biztosít ennek az eszköznek az alkalmazására. 2.1.5. Máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5) 6.12 A máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások az eszközök gazdasági értékére kiható váratlan események hatásait jelentik. 6.13 A nem-pénzügyi eszközök máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásai például az alábbiakat tartalmazzák: a) előre nem látható elévülés. az értékcsökkenés kiszámításához használt feltevések nem veszik figyelembe az állóeszközök előre nem látható elévülését. A tényleges elévülés meghaladhatja a várt elévülés összegét Ennek következtében el kell számolni az állóeszközök értékének azt a csökkenését, ami például a fejlettebb technológia bevezetésének következménye; b) az értékcsökkenésben a szokásos mértékű károkra beállított leírások és a tényleges veszteségek közötti különbségek. Az értékcsökkenés nem fedezi az előre nem látható károkat, így előfordulhat, hogy a szokásosan várható károk becsült összege a tényleges kárt nem fedezi (vagy meghaladja azt). Ezért az állóeszközök értékében az ilyen események hatására bekövetkező előre nem látható csökkenésnek vagy növekedésnek megfelelő korrekciót kell végezni. Az itt szereplő korrigált veszteség a mértéke alapján nem tekinthető katasztrófa miatti veszteségnek; HU 5 HU
c) az állóeszközöknek az értékcsökkenésben el nem számolt minőségi romlása. Ide tartozik az állóeszközök értékének csökkenése például az épületek felületén, vagy a gépjármű-karosszériákon a levegő és az esővíz savassága által kifejtett, előre nem látható hatások következtében; d) termelőeszközök felszámolása a beruházás befejezése vagy gazdasági használatbavétele előtt; e) a készletekben kivételes okok miatt bekövetkezett veszteségek (pl. tűzkár, rablás vagy a gabonakészletek kártevőkkel történt fertőzése miatt), amelyek nem minősülnek katasztrófa miatti veszteségnek. 6.14 A pénzügyi eszközök és kötelezettségek máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásai például az alábbiakat tartalmazzák: a) pénzben vagy bemutatóra szóló értékpapírokban rendkívüli események (pl. tűzkár vagy lopás) miatt bekövetkező veszteségek, amelyek nem minősülnek katasztrófa miatti veszteségnek; a forgalomból kivont, át nem váltható valuta, kivéve azokat az összegeket, ahol a valutát értéktárggyá sorolták; b) a pénzügyi követelések leírásból eredő változásai. E változásokat nem tartják nyilván a pénzügyi számlán, mivel a felek között nincs kölcsönös megállapodás. A hitelező például úgy ítélheti meg, hogy egy adott pénzügyi követelés például csődeljárás vagy felszámolás miatt nem behajtható, ezért a követelést nem tünteti fel a mérlegben. A hitelező által behajthatatlannak ítélt követelést az eszközök egyéb volumenváltozásai között kell elszámolni. Az ehhez a követeléshez tartozó kötelezettséget a nemzetgazdasági számlák egyensúlyának megtartása érdekében az adós mérlegéből is törölni kell. Ezen elv alól kivételt képeznek a kormányzatnak fizetendő adók és társadalombiztosítási hozzájárulások, lásd a 6.15. bekezdés d) pontját; c) az életbiztosításban, az életjáradék-jogosultságban és a nyugdíjjogosultságban a demográfiai feltételezések miatt bekövetkező változások; d) a szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok, ha a lehívás feltételezett mértéke meghaladja a bevételek és behajtások feltételezett összegét. 6.15 Nem tartoznak a máshova nem sorolt egyéb volumenváltozásokhoz a következők: a) a pénzügyi követelések leírásból eredő változásai, amelyek az értékesíthető pénzügyi követelések tényleges piaci értékét tükrözik: ezeket a változásokat az átértékelési számlán kell elszámolni; b) tartozás törlése az adós és a hitelező kölcsönös megállapodása alapján (tartozás törlése vagy tartozás elengedése): a tartozástörlést a hitelező és az adós közötti tranzakcióként kell elszámolni (lásd a 4.165. bekezdés f) pontját. c) adósság megtagadása: a rendszer nem ismeri el valamely kötelezettségnek az adós részéről történő egyoldalú törlését; HU 6 HU
d) a kormányzatnak fizetendő, a kormányzat által egyoldalúan behajthatatlannak ítélt adók és társadalombiztosítási hozzájárulások (lásd az 1.57., a 4.27. és a 4.82. bekezdést). 2.1.6. Változások az osztályozásban (K.6) 6.16 Az osztályozási változások kategóriába tartoznak a szektorok szerinti osztályozásban és a szervezeti egységek szerkezetében, valamint az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások. 2.1.6.1. A szektorok szerinti osztályozásban és a szerkezetben bekövetkezett változások (K.61) 6.17 Valamely szervezeti egység átsorolása az egyik szektorból egy másikba együtt jár azzal, hogy teljes vagyonmérlege is átkerül, tehát ha például a háztartási szektorba sorolt szervezeti egység pénzügyi tekintetben függetlenedik tulajdonosától, kvázivállalattá válhat, akkor át kell sorolni a nem-pénzügyi vállalati szektorba. 6.18 A szektor szerinti osztályozásban bekövetkező változások következtében a teljes vagyonmérleg átkerül az egyik szektorból vagy alszektorból egy másikba. A vagyonmérleg átkerülését követően adott esetben sor kerülhet az eszközök és kötelezettségek konszolidálására vagy dekonszolidálására, amit ebben a kategóriában kell feltüntetni. 6.19 A szervezeti egységek átszervezések miatti változásai körébe bizonyos pénzügyi eszközöknek és kötelezettségeknek a vállalati szerkezetátalakításból adódó megjelenése és eltűnése tartozik. Amikor egy vállalat önálló jogi személyisége azért szűnik meg, mert beolvad egy vagy több más vállalatba, akkor az összes olyan pénzügyi eszköz és kötelezettség, köztük a részvények és az egyéb tulajdonosi részesedések, amelyek a szóban forgó vállalat és az azt beolvasztó többi vállalat között léteztek, eltűnnek a rendszerből. Pénzügyi tranzakcióként kell azonban nyilvántartásba venni egy vállalat részvényeinek és egyéb tulajdonosi részesedéseinek a vállalati fúzió keretében történő azon felvásárlását, amely a felvásárló vállalat és a korábbi tulajdonosok között történik. A meglévő részvényeknek a felvásárló vállalat, illetve egy új vállalat részvényeivel történő lecserélését olyan részvény-visszavásárlásként kell elszámolni, mint amelyet új részvények kibocsátása kísér. A beolvasztott vállalat és harmadik felek közötti pénzügyi eszközök/kötelezettségek változatlanul maradnak és a beolvasztó vállalatra szállnak át. 6.20 Amikor egy vállalat jogilag két vagy több szervezeti egységre bomlik, akkor a pénzügyi eszközök és kötelezettségek megjelenését az előbbihez hasonló módon a szektorok szerinti osztályozásban és a szerkezetben bekövetkezett változások között kell elszámolni. 2.1.6.2. Az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások (K.62) 6.21 Az eszközök és kötelezettségek osztályozása akkor változik, ha az eszközök és kötelezettségek a nyitó mérlegben más kategóriában jelennek meg, mint a záró mérlegben. Példa erre a földhasználat megváltoztatása vagy az addigi lakóépületnek kereskedelmi célra történő hasznosítása, illetve ennek az ellentettje. A föld esetében mindkét tételnek (a korábbi kategóriára vonatkozó negatív tételnek és az új HU 7 HU
kategóriára vonatkozó pozitív tételnek) azonos értékkel kell szerepelnie. A föld értékében a hasznosítás változása miatt bekövetkező változását nem átértékelésként azaz nem az eszközök megjelenése a gazdaságban és nem a nem-termelt eszközök kikerülése a gazdaságból kategóriában, hanem volumenváltozásként kell elszámolni. 6.22 Az aranyrúd formában tartott monetáris arany megjelenése és kikerülése nem pénzügyi tranzakció eredménye; a rendszerbe az eszközök egyéb volumenváltozása kategóriában kerül be, és ugyanebben a kategóriában kerül ki onnan. 6.23 Az osztályozás változásának különleges esete áll fenn az aranyrúd vonatkozásában. Az aranyrúd a tulajdonostól és a vásárlás okától függően minősülhet monetáris aranynak (pénzügyi eszköz) vagy nem-monetáris aranynak (értéktárgy). Az aranyrúd nem-monetáris kategóriából monetárisba történő átsorolását monetizálásnak, a monetáris kategóriából nem-monetárisba történő átsorolását pedig demonetizálásnak nevezik. 6.24 Az aranyrúd-műveleteket a következőképpen kell elszámolni: a) Amennyiben a monetáris hatóság rezidens szervezeti egység vagy nemrezidens, nem-monetáris hatóság szervezeti egység számára tartalékként nyilvántartott aranyrudat ad el, akkor nem-monetáris aranyban kerül elszámolásra a tranzakció. Az arany demonetizálása ami az aranyrúd monetáris eszközből nem-monetárissá való átsorolása közvetlenül a tranzakció előtt történik, és a monetáris hatóság eszközeinek egyéb volumenváltozásai között kerül elszámolásra. b) Amennyiben a monetáris hatóság nem-rezidens vagy rezidens szervezeti egységtől olyan aranyrudat vásárol tartalékeszköznek, amely addig nem volt tartalékeszköz, a tranzakció nem-monetáris aranyban kerül elszámolásra. Az arany monetizálása ami az aranyrúd nem-monetáris eszközből monetárissá való átsorolása közvetlenül a tranzakció után történik, és a monetáris hatóság eszközeinek egyéb volumenváltozásai között kerül elszámolásra. c) Ha az eladó és a vevő különböző gazdaságok monetáris hatóságai, és mindketten a tartalékeszközök között tartják nyilván az aranyrudat, akkor az aranyrúd-tranzakciót a pénzügyi számlán számolják el. d) Egyéb esetben az aranyrúd soha nem számít monetáris eszköznek, a tranzakciót ezért nem-monetáris aranyban számolják el. A monetáris hatóságra vonatkozó példák a nemzetközi pénzügyi szervezetek esetében is alkalmazandók. 6.25 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok részvénnyé történő átváltását nem az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások között számolják el, hanem mint két pénzügyi tranzakciót. 2.2. Névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K7) 6.26 Az átértékelési számlán tartják nyilván az eszközök és kötelezettségek tulajdonosainál a számbavételi időszakban keletkező névleges eszköztartási HU 8 HU
nyereséget és veszteséget, melyek tükrözik az eszközök és kötelezettségek árszintjében és árstruktúrájában bekövetkező változásokat. A névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7) kategóriába a semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71 alkategória) és a reál-eszköztartásinyereség és -veszteség (K.72 alkategória) tartozik. 6.27. Meghatározás: A valamely eszközön keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7) az eszköz árnövekedése vagy - csökkenése miatt a tulajdonosnál felmerülő eszközértéknövekedés vagy csökkenés. A valamely pénzügyi kötelezettségen keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség a kötelezettség árnövekedése vagy -csökkenése miatt a kötelezettség értékelésében bekövetkezett változás. 6.28 Eszköztartási nyereség keletkezik akkor, ha valamely eszköz értéke növekszik vagy valamely kötelezettség értéke csökken. Eszköztartási veszteség keletkezik akkor, ha valamely eszköz értéke csökken vagy valamely kötelezettség értéke nő. 6.29 Az átértékelési számlán elszámolt névleges eszköztartási nyereség és veszteség az eszközökön, illetve a kötelezettségeken keletkezik, ez a nyereség vagy veszteség lehet realizált és lehet nem realizált. Az eszköztartási nyereség akkor minősül realizáltnak, ha a kérdéses eszközt eladják, árát törlesztik, azt felhasználják, vagy más módon válnak meg tőle, illetve amikor a kötelezettséget visszafizetik. Nem realizált az a nyereség, amelyik a számbavételi időszak végén még tulajdonban lévő eszközzel, illetve ki nem egyenlített kötelezettséggel kapcsolatosan merül fel. A realizált nyereség alatt általában olyan nyereséget kell érteni, amely abban a teljes periódusban realizálódik, amelynek során az eszköz tulajdonban volt, illetve a kötelezettség kiegyenlítetlen volt, akár egybeesik ez a periódus a elszámolási időszakkal, akár nem. Minthogy azonban az eszköztartási nyereség és veszteség nyilvántartása eredményszemléletben történik, a realizált és a nem-realizált nyereség és veszteség közötti különbség bár bizonyos szempontból szükséges lenne nem jelenik meg az osztályozásban és a számlákon. 6.30 Az eszköztartási nyereség és veszteség a nem-pénzügyi eszközök, a pénzügyi eszközök és a kötelezettségek valamennyi csoportjával kapcsolatos nyereséget és veszteséget tartalmazza. Így a termelők birtokában lévő készleteken, köztük a befejezetlen termelésen keletkező eszköztartási nyereséget és veszteséget is itt kell elszámolni. 6.31 Névleges eszköztartási nyereség és veszteség minden olyan eszközön és kötelezettségen keletkezhet, amely bármennyi ideig is, de az elszámolási időszak folyamán tulajdonban volt, tehát nemcsak azokon az eszközökön és kötelezettségeken, amelyek a nyitó és/vagy a záró mérlegben megjelennek. Egy bizonyos eszköznek vagy kötelezettségnek, vagy egy bizonyos eszköz-, illetve kötelezettségtípus adott mennyiségének a tulajdonosa számára két időpont között felmerülő névleges eszköztartási nyereség és veszteség meghatározása a következő: az eszköz vagy kötelezettség folyó értéke a későbbi időpontban, mínusz az eszköz vagy kötelezettség folyó értéke a korábbi időpontban, feltéve hogy az eszköz vagy kötelezettség minősége, illetve mennyisége nem változik a szóban forgó időszakban. HU 9 HU
6.32 Az egy bizonyos eszköz adott q mennyiségén o és t időpontok között keletkező G névleges eszköztartási nyereség a következő módon írható le: G = (p t p o ) q, 6.33 ahol p o és p t az eszköz ára o és t időpontban. A nemzeti valutában denominált, rögzített értékű pénzügyi eszközöknél és kötelezettségeknél, ahol a p o és a p t meghatározás szerint azonos, a névleges eszköztartási nyereség mindig nulla. 6.34 A névleges eszköztartási nyereség és veszteség értékének kiszámításához az eszközbeszerzés és -eladás értékét ugyanúgy kell meghatározni, ahogyan ez a tőkeés a pénzügyi számlán történik, az eszközállomány értékét pedig ugyanúgy, mint a vagyonmérlegben. Állóeszköz esetében egy beszerzés értékét az az összeg adja, amit a vásárló a termelőnek vagy az eladónak fizet, amihez hozzáadódnak még a tulajdonjog átruházása következtében a vásárlónál felmerülő járulékos költségek. Egy használt állóeszköz eladásának értékét az az összeg jelenti, amit az eszközért az eladó a vásárlótól kap, és amiből le kell vonni a tulajdonjog átruházása miatt az eladónál felmerülő költségeket. 6.35 A 6.34. bekezdésben ismertetett eset alól kivételt képez, ha a tényleges ár különbözik az eszköz piaci árától. Ebben az esetben a tényleges ár és a piaci érték közötti különbség tőketranszfernek minősül, a beszerzést pedig piaci áron kell elszámolni. Ilyen különösen a nem-piaci szektorokat érintő tranzakcióknál történik. 6.36 Négy olyan helyzetet különböztet meg a rendszer, amiből névleges eszköztartási nyereség és veszteség keletkezik: a) A teljes elszámolási időszak alatt birtokolt eszköz esetében: az elszámolási időszak folyamán keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő az eszköz záró mérlegben szereplő értéke és a nyitó mérlegben lévő értéke közötti különbség csökkentve az elszámolási időszakban történt értékcsökkenéssel. Ezek az értékek az eszközök becsült értékei, úgy kell kezelni azokat, mintha beszerzésükre a mérlegkészítések időpontjaiban került volna sor. A névleges nyereség nem realizált; b) az időszak kezdetén birtokolt, de az időszak során eladott eszköz esetében: a keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő: az eladási érték és a nyitó mérlegben szereplő érték közötti különbség, csökkentve az elszámolási időszak során az eladás előtt történt értékcsökkenés összegével. A névleges nyereség realizált; c) az időszak folyamán beszerzett és az időszak végén még mindig birtokolt eszköz esetében: a keletkező névleges eszköztartási nyereség, amely egyenlő: az eszköz záró mérlegben szereplő értéke csökkentve a beszerzési értékkel és az elszámolási időszakban történt értékcsökkenéssel. A névleges nyereség nem realizált; valamint d) az elszámolási időszak folyamán beszerzett és eladott eszköz esetén: a keletkező névleges eszköztartási nyereség egyenlő: az eladási érték csökkentve a beszerzési értékkel és az elszámolási időszakban a beszerzés és az eladás között történt értékcsökkenéssel. A névleges nyereség realizált. HU 10 HU
6.37 Névleges eszköztartási nyereség és veszteség eszközökön és kötelezettségeken keletkezik, lehet realizált vagy nem-realizált. Elszámolása az érintett szektorok, a nemzetgazdaság és a külföld átértékelési számláján történik. 2.2.1. Semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71) 6.38. Megha tározás : Az eszközökön vagy kötelezettségeken keletkező semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71) olyan eszköztartási nyereség és veszteség, amely akkor keletkezik, ha az eszköz vagy kötelezettség ára az időszak során ugyanolyan arányban változik meg, mint ahogyan az általános árszínvonal módosul. 6.39 A semleges eszköztartási nyereség és veszteség meghatározására azért van szükség, hogy könnyebben lehessen meghatározni a reál-eszköztartásinyereséget és - veszteséget, amelyek újra elosztják a reál vásárlóerőt a szektorok között. 6.40 Az általános árindexet jelölje r. A valamely eszköz adott q mennyiségén felmerülő semleges eszköztartási nyereség (NG) o és t időpont között a következő képlet szerint határozható meg: NG = p o q (r t /r o 1), ahol p o q az eszköz folyó értéke o időpontban, és r t /r o az általános árindex o és t időpont között. Ugyanezt az r t /r o indexet kell alkalmazni az összes eszközre és kötelezettségre. 6.41 A semleges eszköztartási nyereség és veszteség kiszámításához a végső felhasználási kiadásokhoz használt árindex alkalmazandó. 6.42 A semleges eszköztartási nyereséget és veszteséget a semleges eszköztartási nyereség és veszteség számlán kell elszámolni, amely a szektorok, a nemzetgazdaság és a külföld átértékelési számlájának egyik alszámlája. 2.2.2. Reál-eszköztartásinyereség és -veszteség (K.72) 6.43. Megha tározás : Adott eszközön vagy kötelezettségen keletkező reáleszköztartásinyereség és -veszteség (K.72) az adott eszközön vagy kötelezettségen keletkező névleges és semleges eszköztartási nyereség és veszteség közötti különbség. 6.44 A valamely eszköz adott q mennyiségén o és t időpontok között felmerülő reáleszköztartásinyereség (RG) meghatározása: RG = G - NG, vagy RG = (p t /p o r t /r o ) p o q 6.45 Az eszközökön és kötelezettségeken keletkező reál-eszköztartásinyereség és - veszteség értéke attól függ, hogyan változott ezek ára a szóban forgó időszak folyamán az egyéb árak átlagos, az általános árindexszel mért változásához viszonyítva. 6.46 A reál-eszköztartásinyereséget és -veszteséget a reál-eszköztartásinyereség és - veszteség számlán tartják nyilván, ami az átértékelési számla alszámlája. HU 11 HU
2.2.3. Eszköztartási nyereség és veszteség a pénzügyi eszköz és kötelezettség típusa szerint Monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR) (AF.1) 6.47 Mivel a monetáris aranyat rendszerint amerikai dollárban jegyzik, az árfolyamnak és az arany árának változása miatt névleges eszköztartási nyereség és veszteség keletkezik. 6.48 Mivel a különleges lehívási jogok árfolyamkosarat képeznek, nemzeti valutában kifejezett értékük, és ezzel együtt pedig az eszköztartási nyereség és veszteség a kosárban lévő valuták nemzeti valutával szembeni árfolyamai alapján változik. Készpénz és betétek (AF.2) 6.49 A nemzeti pénznemben kifejezett készpénz és betétek folyó értéke időben változatlan marad. Az ilyen eszköz ára mindig egységnyi, míg a mennyiséget azon pénznem egységeinek a száma határozza meg, amelyben kifejezték. Az ilyen eszközökön keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség értéke mindig nulla. Ennek okán az ilyen eszközök nyitó, illetve záró állományának értéke közötti különbség az egyéb volumenváltozások kivételével teljes egészében az eszközökkel kapcsolatos gazdasági műveletek értékeként kerül elszámolásra. Ez tehát azon ritka esetek egyike, amikor a gazdasági műveleteket általában le lehet vezetni a vagyonmérleg adataiból. 6.50 A betétek kamatát úgy kell elszámolni a pénzügyi számlán, mint amit a tulajdonosa egyidejűleg újból befektet a betétbe. 6.51 A külföldi készpénzben tartott pénzeszközökön és egyéb fizetőeszközben denominált betéteken az árfolyamváltozások miatt névleges eszköztartási nyereség, illetve veszteség keletkezik. 6.52 A rögzített értékkel rendelkező eszközök semleges és reál-eszköztartásinyereségének és -veszteségének kiszámításához egyaránt szükség van a tranzakciók lebonyolításának időpontjaira és értékadataira, valamint a nyitó és záró mérlegben feltüntetett értékeikre. Feltételezve például azt, hogy egy betét be- és visszafizetésére egyazon elszámolási időszakon belül kerül sor, miközben az általános árszínvonal emelkedik, a betéten keletkező semleges nyereség pozitív értékű, a reál nyereség pedig negatív, összege pedig a betéti időszak időtartamától és az inflációs rátától függ. Az ilyen reálveszteségeket lehetetlen úgy elszámolni, hogy nincsenek adatok az elszámolási időszak során történt tranzakciók értékéről, valamint időpontjáról. 6.53 Nagy általánosságban arra lehet következtetni, hogy amennyiben jelentős a pozitív és negatív tranzakciók abszolút összértéke a nyitó és záró mérlegek szintjéhez viszonyítva, úgy a rögzített folyó értékkel rendelkező pénzügyi eszközök és kötelezettségek semleges és reál-eszköztartásinyereségének és -veszteségének mérlegadatokból nyert, közelítő becsléssel megállapított értékei önmagukban nem lehetnek teljesen kielégítők. Még a pénzügyi tranzakciók értékeinek bruttó alapon történő elszámolása, azaz a be- és visszafizetett betétek külön történő számbavétele szemben a betétek összértéke mínusz a visszafizetések értéke megközelítéssel sem lehet elegendő a betétek időzítésére vonatkozó információk nélkül. HU 12 HU
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) 6.54 Amikor felárral vagy diszkontálva kerül sor hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (pl. kötvények) kibocsátására a jóval a névérték alatt kibocsátott és a nem kamatozó kötvényeket is beleértve, akkor a kibocsátási ár és a névérték, illetve a lejáratkori visszaváltási érték közötti különbséget tekintjük a kamatnak, amit a kibocsátó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír futamideje folyamán fizetni köteles. Az ilyen kamatot tulajdonosi jövedelemként kell elszámolni, amit a hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója fizet és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa kap kézhez a kibocsátó által a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír futamideje alatt a kamatszelvényre rendszeres időközönként ténylegesen fizetett kamat mellett. 6.55 A felhalmozódó kamatot úgy kell elszámolni a pénzügyi számlán, mint amit a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa egyidejűleg újból a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba fektet. Ezért ezt a tételt a pénzügyi számlán a meglévő eszközökhöz hozzáadódó újabb eszközbeszerzésként kell elszámolni. Ennélfogva egy hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír piaci értékének fokozatos növekedése, ami a felhalmozódott és újra befektetett kamatok felhalmozódásának tudható be, a kihelyezett tőkerésznek, vagyis az eszköz nagyságának növekedését tükrözi. Ez alapjában véve nem árnövekedés, hanem mennyiségi, vagy volumennövekedés, ami nem képez eszköztartási nyereséget a hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tulajdonosa, illetve eszköztartási veszteséget a kibocsátója számára. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok minőségileg is változnak az idők folyamán, ahogy a lejárat időpontja közeleg; ezért lényeges annak felismerése, hogy az esedékes kamatok felhalmozódásának tulajdonítható értéknövekedésük nem árnövekedés, és nem hoz létre eszköztartási nyereséget. 6.56 A rögzített kamatozású, hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok ára viszont szintén megváltozik, amikor a piaci kamatlábak változnak. Az ár változásának iránya fordított a kamatláb-mozgásokhoz képest. Adott kamatlábváltozásnak egy bizonyos hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árára gyakorolt hatása annál kisebb, minél közelebbi az értékpapír lejárati ideje. A hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok piaci kamatlábak változásainak betudható árváltozásai nem mennyiségi, hanem árváltozásokat jelentenek. Ennek következtében névleges eszköztartási nyereséget vagy veszteséget hoznak létre úgy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátói, mint tulajdonosai részére. A kamatlábak emelkedése névleges eszköztartási nyereséget generál az értékviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója, illetve ennek megfelelő nagyságú eszköztartási veszteséget az értékpapír tulajdonosa számára. Kamatlábcsökkenés esetén a helyzet fordított. 6.57 A változó kamatlábú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamat-, illetve tőkekifizetései valamely általános áru- vagy szolgáltatási indexhez (például a fogyasztói árindexhez), kamatlábhoz (például EURIBOR, LIBOR), kötvényhozamhoz vagy eszközárhoz kapcsoltak. Amennyiben a kamatkifizetés vagy a kihelyezett tőke értéke általános árindexhez kapcsolódik, a kihelyezett tőke értékének a meghatározott index mozgása miatt egy bizonyos elszámolási időszak folyamán bekövetkező változását az abban az HU 13 HU
időszakban felhalmozódott kamatként kell kezelni, amely hozzáadódik bármely egyéb olyan kamatösszeghez, amelynek kifizetése az adott időszakban esedékes. Ha a lejáratkor fizetendő összeg indexálásának célja, hogy eszköztartási nyereséget hozzon létre ilyen például, ha csak egyetlen, szűken meghatározott elem alapján indexálnak, akkor a vonatkozó index alakulásának az eredeti elvárásoktól való bármilyen eltérése eszköztartási nyereséget vagy veszteséget keletkeztet, ami általában nem egyenlítődik ki az eszköztartás időtartama alatt. 6.58 A névleges eszköztartási nyereség és veszteség a rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében ugyanúgy alakul, mint a hosszú lejáratúak esetében. Minthogy azonban a rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lejárati ideje sokkal hamarabb elérkezik, a kamatláb-változások által generált eszköztartási nyereség általában sokkal kisebb, mint az azonos névértékű, hosszú lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében. Kölcsön (AF.4) 6.59 Azokra a kölcsönökre, amelyekkel nem kereskednek, ugyanaz érvényes, mint a készpénzre és a betétekre. Amikor viszont egy létező kölcsönt értékesítenek egy másik szervezeti egység részére, akkor a hitelleírást, azaz a visszavásárlási és a tranzakciós ár közötti különbséget az eladó és a vásárló átértékelési számláján kell elszámolni a tranzakció időpontjával egyidejűleg. Tulajdonosi részesedések és befektetési jegyek (AF.5) 6.60 A bónuszrészvények csak a kibocsátott részvények számát és névértékét növelik, de nem befolyásolják a részvények összességének piaci értékét. Ez a törzsrészvények tulajdonosainak részesedés szerint juttatott további vállalati részvények, azaz az osztalékrészvények esetében is így van. A bónusz- és az osztalékrészvényeket nem tüntetik fel a számlákon. Ugyanakkor az ilyen kibocsátások azt a célt szolgálják, hogy javuljon a részvénylikviditás a piacon, emiatt tehát emelkedhet a kibocsátott részvények piaci összértéke, így az ilyen változást névleges eszköztartási nyereségként kell elszámolni. Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosított garanciák (AF.6) 6.61 Amennyiben a biztosítási és nyugdíjtartalékokhoz, valamint a szabványosított garanciákhoz kapcsolódó tartalékokat és jogosultságokat nemzeti fizetőeszközben tartják, akkor a készpénzekhez, betétekhez és hitelekhez hasonlóan itt sem képződik névleges eszköztartási nyereség, illetve veszteség. A kötelezettségvállalások teljesítéséhez a pénzintézetek által használt eszközökön azonban képződik eszköztartási nyereség és veszteség. 6.62 A biztosítottak és kedvezményezettek felé fennálló kötelezettségek a tranzakciók, egyéb volumenváltozások és átértékelések eredményeképpen változnak. Átértékelésre a biztosításmatematikai számításokban alkalmazott fő feltevések a diszkontráta, a bérskála és az inflációs ráta változásai miatt kerülhet sor. HU 14 HU
Pénzügyi derivatívák és munkavállalói részvényopciók (AF.7) 6.63 A pénzügyi derivatívák értéke megváltozhat az alapul szolgáló eszköz értékének változása, az alapul szolgáló eszköz árának változékonyságában bekövetkező elmozdulás, illetve a teljesítés vagy a lejárat közelgő időpontja következtében. A pénzügyi derivatívák és a munkavállalói részvények értékének ilyen változásait árváltozásnak kell tekinteni, és átértékelésként elszámolni. Egyéb követelések és tartozások (AF.8) 6.64 Azokra az egyéb követelésekre és tartozásokra, amelyekkel nem kereskednek, ugyanaz vonatkozik, mint a belföldi készpénzre, a betétekre és a hitelekre. Amikor viszont egy létező kereskedelmi hitelt értékesítenek egy másik szervezeti egység részére, akkor a visszavásárlási és a tranzakciós ár közötti különbséget átértékelésként kell elszámolni a tranzakció időpontjával egyidejűleg. Mivel azonban a kereskedelmi hitelek általában rövid lejáratúak, értékesítésük révén új pénzügyi eszköz jöhet létre. Külföldi valutában nyilvántartott eszközök 6.65 A külföldi valutában nyilvántartott eszközök és kötelezettségek értékét azok külföldi valutában kifejezett piaci értékével kell mérni, amit a mindenkori devizaárfolyamon kell átszámítani nemzeti valutára. Ennélfogva az eszközök árának és az árfolyamnak a változásai is névleges eszköztartási nyereséget vagy veszteséget eredményezhetnek. Az elszámolási időszak folyamán keletkező névleges eszköztartási nyereség és veszteség úgy számítható ki, hogy a tranzakciók és egyéb volumenváltozások értékét le kell vonni a nyitó és a záró mérleg értékeinek különbözetéből. Ehhez előbb a külföldi valutában nyilvántartott eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciók értékét a műveletek végrehajtásának időpontjában érvényes árfolyamok felhasználásával át kell számítanunk nemzeti fizetőeszközre, a nyitó és a záró mérleg értékeit pedig a mérlegkészítés időpontjában érvényes árfolyamokon kell átszámítani. Ez annyit jelent, hogy a műveletek külföldi valutában kifejezett összértékének nettó beszerzés, azaz beszerzés mínusz eladás átszámítása tulajdonképpen egy súlyozott átlagárfolyam segítségével történik, ahol a súlyokat a különböző időpontokban lebonyolított tranzakciók értékei képviselik. HU 15 HU