Készítette: Kerékné Tóth Beatrix Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízrendezési és Öntözési Osztály Győr

AZ IKVA-VÖLGY ÁRVÍZI BIZTONSÁGÁNAK FEJLESZTÉSE ÁRVÍZCSÚCS- CSÖKKENTŐ TÁROZÓK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL Készítette: Kerékné Tóth Beatrix Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízrendezési és Öntözési Osztály Győr IKRÉNY 2015. MÁJUS 1

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 3 2. Az Ikva-patak vízgyűjtő területének általános bemutatása... 3 2.1 Vízgyűjtő terület általános leírása... 3 2.2 Az Ikva-patak vízrendezési célú rendezésének történeti áttekintése, történelmi nagyvizek... 4 2.2.1 Az Ikva-patak vízrendezési célú rendezésének történeti áttekintése... 4 2.2.2 Az Ikva történelmi nagyvizeinek áttekintése... 4 3. Az Ikva-patak magyarországi szakaszának vízrendezési problémái... 6 3.1 A mederrendezési problémák megoldására javasolt intézkedések... 6 4. Árvízhidrológiai vizsgálatok az Ikva-patakon... 7 5. Árvízcsúcs csökkentő tározó(k) kialakításának lehetőségei az Ikva-patakon... 9 5.1 Az Ikva-patakon kialakítható tározási lehetőségek áttekintése... 9 5.1.1 Sopron feletti tározók ismertetése... 10 5.1.2 Sopron alatti tározók ismertetése... 11 6. Mederrendezési feladatok a redukált mértékadó vízhozam alapján... 15 Irodalomjegyzék... 20 2

1. Bevezetés Az Ikva-patak Észak-nyugat Magyarország egyik legjelentősebb kisvízfolyása. Ausztriában ered és Sopron felett lép be országunk területére, majd mintegy 50 km megtétele után a Hanság-főcsatornába torkollik. Az Ikva-patak és mellékvízfolyásai az alábbi településeket érintik, illetőleg veszélyeztethetik: Sopron, Ágfalva, Kópháza, Nagycenk, Pereszteg, Pinnye, Nagylózs, Ebergőc, Röjtökmuzsaj, Fertőszentmiklós, Petőháza, Fertőendréd és Tőzeggyármajor. A patak vízjárása szélsőséges, árhullámai jelentős völgyi elöntéseket okozhatnak. Mivel vízgyűjtőjén egy megyei jogú város (Sopron) és egy város (Fertőszentmiklós) is található, árvizeinek biztonságos levezetése az élet és vagyonbiztonság szempontjából kritikus. Az Ikva-patak vízrendezési fejlesztése tehát alapvetően a nagyvizek okozta károk megelőzését, illetve csökkentését célozza. Az Ikva-patak mentén a nagyvizek által legveszélyeztetettebb település Sopron városa, amit bizonyított a 1991. májusi és az 1996. szeptemberi árhullám is. A korábbi, tanulmányok és tervek egyöntetűen azt a megállapítást tették, hogy az Ikvavölgy és az érintett települések árvízvédelme, a hagyományos mederrendezési feladatokon túl, csak megfelelő szelvényekben kialakított árvízcsúcs-csökkentő tározók létesítésével biztosítható, mely korszerűségi felülvizsgálatát végzetem el a dolgozatomban. A rendelkezésre álló információk és adatok áttekintése alapján általánosságban megállapítható, hogy az Ikva-völgyet és a teljes vízrendszert komplexen kezelő vízrendezési munkák ez idáig nem történtek meg. 2. Az Ikva-patak vízgyűjtő területének általános bemutatása 2.1Vízgyűjtő terület általános leírása Az Ikva-patak magyarországi vízgyűjtő területét a Magyarország kistájainak katasztere (Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutató Intézet: Magyarország kistájainak katasztere Budapest, 2010) a következő régiókba sorolja: NAGYTÁJ (makrorégió): Nyugat-Magyarországi peremvidék KÖZÉPTÁJ (mezorégió): Alpokalja, Sopron-Vasi síkság KISTÁJ (mikrorégió): Soproni-hegység, Fertőmelléki-dombság, Soproni-medence, Ikva-sík Mind a négy kistáj Győr-Moson-Sopron megyében helyezkedik el. Összterülete 331 km 2. Az Ikva-patak Ausztria területén ered, magyarországi szakasza 51,545 km. Az országhatáron belépve átfolyik Sopron belterületén és délkeleti irányba haladva érinti Kópháza, Nagycenk, Pereszteg, Pinnye, Ebergőc, Röjtökmuzsaj községeket, majd észak-északkeleti irányban Fertőszentmiklós, Petőháza, Fertőendréd községeken folyik keresztül. Befogadója a Hanságifőcsatorna 23+500 km szelvénye. Vízgyűjtőterülete 688 km 2, ebből 158,4 km 2 Ausztria területére esik. Nyugati része váltakozó magasságú hegy- és dombvidék, keleti része síkvidéki terület. Az Ikva-patak mellékvízfolyásai: Liget-patak, Sós-patak, Rák-patak, Arany-patak és a Kardos-ér. Ezen kívül befogadója több vízi medernek is. Az országhatártól Fertőszentmiklósig a meder nagy esésű, erózióra hajlamos. Fenntartására, meder biztosítására kőművek, biológiai és biotechnikai meder, illetve rézsűvédelem alkalmazása szükséges. A mederfenntartási munkákkal egyidejűleg partrendezés is történt, figyelemmel a gépi fenntartás lehetőségének biztosítására. NQ 1% -os valószínűségi árvízhozama a torkolatnál 70 m 3 /sec. 3

2.2Az Ikva-patak vízrendezési célú rendezésének történeti áttekintése, történelmi nagyvizek 2.2.1 Az Ikva-patak vízrendezési célú rendezésének történeti áttekintése Az Ikva-patak mederrendezésére alapterv készült, először 7.460/1964 számon, majd e tervnek és az időközbeni tapasztalatok felhasználásával 1987-ben, 32.991/87 tervszámon. A továbbiakban az 1991. és 1996. évi árvizek hatására és az egyéb külső tényezők megváltozása miatt szükségessé vált a teljes koncepció aktualizálása, és egy új terv készítése, műszakihidrológiai-hidraulikai vizsgálatra támaszkodva, melynek készítése 2001. évben fejeződött be. A meder belterületeken az NQ 1-3% -os, külterületen az NQ 10% -os árvizek elvezetésével számolt. Ezek mellett jelentősebb beavatkozások voltak a Kópháza és Sopron feletti mederátvágások, belterületi mederrendezések. Az 1990-es évek elejétől kezdődően további munkálatok történtek a belterületi levezető-képesség biztosítása érdekében. Elkészült a soproni Híd utca és Anger-rét közötti szakasz medersüllyesztése, valamint - egyéb belterületi vízlevezetési vizsgálatok mellett - kiemelten, a Nagycenk árvízvédelmi biztonsága megteremtését biztosítandó tervezés, mely az Ikva-patak mellett annak mellékágát és az Arany-patak torkolati szakaszát is érintette. Az 1999-es évtől több tanulmány készült a Sopron város fölötti árvíztározás és belterületi vízrendezés tekintetében, melyek iránymutatásával 2007- ben elkészült ennek tender terve, ill. a Sopron Apácakert vízjogi létesítési engedélyes terve. Ki kell emelni a Petőháza területén megépített mederkorrekciót, töltéserősítést, oldalbukó átépítést. Elkészült a fertőszentmiklósi 85 sz. közlekedési főút fölötti bal parti depónia erősítése, magasítása. A teljes hosszúságú medret keresztező műtárgyak: 31 db közúti és dűlőúti híd, 5 db vashíd, egyéb gyaloghidak. A műtárgyak jelentős része átépült, a mértékadó nagyvizek átvezetésére nagyrészt megfelelnek. (VGT, 2009) 2013. évben a Kardos-ér torkolatától az Ikva-patak torkolati szelvényéig a középvizi meder jókarba-helyezése megtörtént. A mederbe bedőlt fák valamint a vízfolyás rézsűjében található, a víz levonulását akadályozó növényzet eltávolítást végezték el a kivitelezés során. Az alsó szakasz mellett található depónia karbantartását követően a teljes szakasz fenntarthatóvá, közlekedésre alkalmassá vált. 2.2.2 Az Ikva történelmi nagyvizeinek áttekintése Az Ikva-patak vízgyűjtő területén évszázadok óta Sopron városa a legjelentősebb település. Sopron városát átszelő két patak, az Ikva-patak és a Rák-patak az elmúlt évtizedekben, évszázadokban többször okozott kártételt, veszélyt a város lakói számára. A fennmaradt feljegyzésekből a következő árvízi eseményeket mutatom be: 1648.június 16-án az árvíz a Kovácsszernek (mai Kisvárkerület Ikva-patak menti házai) házaiba az ablakokon keresztül tódult be. A Szélmalom utcában Hauer György kádár, állatállománya fulladt a vízbe. A Rózsa utcában Schneider pék fásszínjét vitte magával a megáradt Ikva-patak. 1787. május 5-én és 7-én az Ikva-patak vize olyan magas volt, hogy elöntötte a Rózsa utca, a Szélmalom utca és a Kovácsszer-patak felöli lakásait. 1813-ban az nyár szokatlanul száraz volt. Szeptember 8-10-én az állandó esőzés folytán az Ikva-patak vize elérte az 1787-es szintet és Cenkig elöntötte a határt. (Juhász et.al., 2008.) A webes adatgyűjtés közben találtam rá egy soproni borosgazda (Iváncsics Zoltán) fe l- jegyzésére: 1833. szeptember 21-én az Ikva-patak partján minden korábbinál magasabb vízállást mértek. A tartós esőzések következtében kialakult árvíz nem kímélt semmit. A Rózsa u. 1. számú 4

lakóház falán ma is látható az emléktábla. Johann Karl Schuster (1801-68) soproni üveges mester feljegyezte számunkra az eseményeket és még a szőlők állapotáról is írt: szőlő a sok esőtől már rohadt és érett, tehát valamennyi összetöpörödött és tiszta penész. Vagyis nem maradt más hátra, mint szüretelni. És már elkezdték Mihály-nap előtt és nem hagytak ki még egy vasárnapot sem, míg haza nem vittek mindent. Ettől kezdve tartósan szép idő lett. (https://www.facebook.com/ivancsicspince) Erre emlékeztet egy árvíztábla, amely a Rózsa utca és a Szélmalom utca sarkán, az Ikvapatak mentén lévő barokk lakóház falán áll. 1. kép, árvíztábla a Rózsa u. 1. számú ház falán (forrás: https://www.kozterkep.hu/~/7113/arviztabla_sopron_1833.html) Feltételezhető, hogy a jelek rendkívüli árvizeket jelölnek, amelyekről azonban egyéb adat nincs. Az elvégzett geodéziai bemérés szerint a legmagasabb, az 1833-as árvíz szintje kb.1,5 m- rel magasabb volt a jelenlegi, számított 1 %-os árvizszintnél. Nyilvánvaló, hogy az akkori és a mai mederméretek, fenékszintek nem azonosak, ezért az árvíz hozamára nem lehet megbízhatóan következtetni. Feltételezhető viszont, hogy a mederviszonyok nem változhattak olyan nagymértékben, hogy ne tehetnénk kvalitativ jellegű megállapítást, miszerint a múltban előfordulhattak a ma 1 %-osra becsültet is meghaladó árvizek. (ÉDUVIZIG, 1994.) 1879. május 4-én mindkét patak megáradt. Az Ikva-patak a Festő-közön át a Reisch féle kávéházig (volt Bizományi Áruház) h atolt. Víz alá került a Pap-rét, a Balfi utcai katonai gyakorlótér, amely tengerhez hasonlított. A megáradt Bánfalvi-patak (Rák -patak) átszakította a vasúti töltést. 1914. július 18-19-én bekövetkező áradást rendkívüli esőzések előzték meg. Júniusban 122 mm, júliusban 330 mm csapadék hullott a városra és környékére. Kovács Sándor akkori városi főmérnök jelentésében a Sopronban észlelt legmagasabb árvízszintnek mondta a tetőző vízszintet, amely 3,5 m-el haladta meg a rendes nyári víznívót. Az áradás olyan hirtelen jött, hogy a mentéshez igénybe kellett venni a katonaság segítségét. 1923-1924-1925-1926. években a május, június, júliusi rendkívüli nagy csapadékok okoztak áradásokat a patakokon. 1940. június 16-17-én a Rák-patakon levonuló árhullám komoly károkat okozott. A megduzzadt patak megbontotta a Frankenburg utcai boltozott meder előtti kőburkolatot, gyökerestől kitépte a partján álló hatalmas fákat, amelyek eltorlaszolták a fedett mederszakasz nyílását. 200 ember, köztük 4 árkász-szakasz, tűzoltók, önkéntesek dolgoztak 20 órán keresztül megszakítás nélkül a mentési és árvízvédelmi munkában. 1950. november 3-án is árvízzel veszélyeztetett helyzet alakult ki. 1951. június 2-3-4-5-6-7-én kisebb intenzitású, de tartós esőzés okozott árvízi helyzetet. 1965. április 22-23-i árvizet megelőző napokban (20-22) 90 mm csapadék hullott a városra. Az áradás elsodorta a Nagyuszodához vezető híd felszerkezetét, megbontotta a hidak szárnyfalait, megrongálta a mederburkolatokat. A Nagyuszoda környékén hatalmas partszakadást okozott. Az Uszoda, a Rózsa, a Szentlélek utcából, a Várkerületről, a Balfi, a Bajnok, a Bánfalvi és a Brennbergi utcából, összesen 73 család ideiglenes kilakoltatását kellett elrendelni. A Rák-patak vize is több gyaloghidat elsodort, illetve megrongált. Hosszú szakaszokon partszakadást okozott. Néhány part menti épület, részben összeomlott. 5

1991. május 17-19. között időszakban 117 mm csapadék hullott Sopron térségében és 200 mm az Ikva-patak ausztriai vízgyűjtő területén. A megáradt patakok kiléptek medrükből. Az Ikva-patak veszélyeztette a Híd utca alatt városrészt, a Rák-patak az Ady Endre úti lakóházakat. 1996. szeptember 21-23. között Sopron térségében 100 mm csapadék hullott. A megelőző napokra is a kisebb intenzitású, de tartós esőzés volt jellemző. A levonuló árvíz hozama hasonló volt az 1965. áprilisában levonult árvízi hozamhoz (40 m 3 /s). Az Ikva-patak kilépett medréből a Ferenczy J. utcai gyaloghíd alatt a bal parton, a Virágoskert utcai új hídnál, az Ikvasoron, a Festőköznél és a Pap-réten. A Rák-patak kilépett medréből a Hajnal-téren, megrongálta a mederrézsűt az Erdei Iskolánál és a Laktanya utca melletti mederszakaszon. A védekezés közerő bevonásával (katonaság, tűzoltóság, diákok) zajlott. 2006. február 20-22-én levonuló árhullám nem okozott jelentős kártételt, de ráirányította a figyelmet újabb veszélyeztetett területekre (Bajnok u.) (Juhász et.al., 2008) 2014. szeptember 12-i éjjeli nagycsapadékok hatására igen intenzív árhullám alakult ki el a Liget- és az Ikva-patakok felső szakaszán. 2014. szeptember 13-án reggel az Ikva-patak soproni vízmércéjén a vízállás elérte az önkormányzatok riasztására megállapított szintet. A Liget-patakon jelentős völgyi elöntés keletkezett Sopron város felett, valamint az Ikva-patakon igen intenzív áradás volt tapasztalható. (ÉDUVIZIG, 2014) A Pinnyei közúti-híd bal parti hídfőjén került elhelyezésre az Ikva-patak egyik legelső, ma már nem üzemelő vízmércéje. A pinnyei közúti híd az Ikvát a 26+584 km szelvényben keresztezi. A helyi lakosság kiemelt érdeklődésére utal az a tény, hogy a bal parti hídfőn vízmérce mellett számos, jelentősebb árvíz tetőző szintjeit is feltüntették. 3. Az Ikva-patak magyarországi szakaszának vízrendezési problémái Az Ikva-patak magyarországi szakaszának alapvető mederrendezési problémáját az okozza, hogy a patak mértékadó nagyvízhozamát az alsó, mintegy 10 km-es szakaszának kivételével nem képes kiöntések nélkül levezetni. Erre a tényre rávilágított az 1996. évi árhullám, mely Sopronban is, és az egész Ikva-völgyben jelentős károkkal járó elöntéseket okozott. A Sopron alatti szakaszon illetve az Arany-patak torkolata alatt a meder feliszapolódásának illetve egyéb elfajulásainak (rézsű súvadások, benőttség, cserjésedés) következtében már a közepes nagyvízhozamok (10-15 m 3 /s) is közel telt mederrel, helyenként völgyfenéki elöntésekkel vonulnak le. A helyzet rendezésére több tanulmányterv és egyéb tervdokumentáció is készült. 3.1A mederrendezési problémák megoldására javasolt intézkedések A 2001. évben készített tanulmányban a főmeder vízszállító képességének ellenőrzését számítógéppel, permanens hidraulikai modell segítségével végezték el. Megállapították, hogy a belterületi medrek vízszállító-képessége még a 3 %-os árhullámok biztonságos levezetését sem teszi lehetővé, ugyanakkor az a külterületeken a közepes nagyvízhozamok (10-15 m 3 /s) is közel telt mederrel helyenként völgyfenéki elöntésekkel vonulnak le. Az árapasztó medrek és völgyek vízszállító képességének fenntartását különösen a műtárgyak térségében fokozott karbantartással biztosítani kell. Az Ikva völgy árvízvédelmi helyzetével kapcsolatban általánosságban megállapítható, hogy az 1970-1990 közötti száraz időszak elterelte a figyelmet az árvízveszélyről. Sok helyen megszüntették az ártéri nyílásokat, átvágták a védelmi és lokalizációs depóniákat, a betorkolló 6

csapadékcsatornák torkolati zsilipjei, csappantyúi tönkrementek. A völgy vízszállításában részt vevő árapasztó medrek, völgyek tulajdonviszonyai tisztázatlanok, rendszeres karbantartásuk elmarad, benőttek vízszállító képességük lecsökkent. A települések belterületi szakaszának esetében olyan megállapításokat tettek, hogy a jelenlegi helyzetben a belterületi medrek nem képesek az NQ 1% -os árvízhozam károkozás nélküli levezetésére. A mederrendezési problémák megoldására általánosságban az alábbi beavatkozások lehetségesek: a meder vízszállító-képességének javítása - szelvénybővítő kotrással - depónia építéssel illetve kiegészítéssel a völgyi természetes tározódás javítása árvíztározás, árvízi szükségtározás komplex, többcélú tarozás a települést elkerülő árapasztás régi malomárkok, meglévő mélyvonulatok felhasználásával a külterületeken kiöntött víz lokalizálása a belterületek előtt Mindkét, már említett tanulmány (2001, 2007), részletesen vizsgálta e problémák me g- oldhatóságát. Fontos megállapítás volt mindkét esetben, hogy csupán a vízszállító-képesség növelésével gazdaságosan és komplexen az Ikva-völgy árvízvédelmi helyzete nem oldható meg. Mindenképpen szükséges az árhullám-csúcsok tározással való csökkentése. A későbbiekben ismertetésre kerülő tározókat minden esetben az Ikva-patak mértékadó nagyvízhozamaira méretezték. A vízhozamok meghatározását az Ikva-völgy hidrológiai idősorai alapján végezték. 4. Árvízhidrológiai vizsgálatok az Ikva-patakon Az Ikva-patak vízgyűjtőjének hidrológiai célú adatgyűjtését a múlt század közepén kezdték meg, amikor az Ikva-patakon Fertőszentmiklóson valamint a Kardos-éren Csapodon vízmércéket telepítettek 1951-ben és rendszeres vízhozam-mérések kezdődtek. Az 1960-as évek elején Pinnyén is vízmérce állomás létesült, melyet egészen 1981-ig észleltek. E mérce kiváltására Nagylózs határában regisztráló vízmérce és vízhozam-mérő műtárgy épült. 1993-ig a Nagylózsi és Fertőszentmiklósi vízmércéken párhuzamosan történt a vízállás regisztrálás. 1993- ban a Fertőszentmiklósi vízmérce felhagyásra került. 2003-ban a Nagylózsi vízmérce annak nehéz megközelíthetősége és fenntarthatósága miatt kikerült a vízrajzi törzshálózatból, és 2004 óta ismét Fertőszentmiklóson üzemel vízrajzi törzsállomás (T04517). Az Ikva-patakon ezek mellett Sopronban a Sós-patak torkolata alatt üzemel regisztráló vízmérce (110023), mely 1973-tól napjainkig rendelkezik napi vízállás és vízhozam idősorral. További mérőállomások találhatók még az Ikva-patakon Tőzeggyármajornál (110030) a patak torkolata közelében, az Arany-patakon Nagycenknél (T00026), a Rák -patakon Sopronban (Bánfalván) (110008), valamint a Kardos-éren Pusztacsaládon (T00025). A mértékadó nagyvízhozamok meghatározása az Ikva-patakon Az Ikva-patak mértékadó nagyvízhozamait a rendelkezésre álló idősorok statisztikai vizsgálatával valamint az 1965-ös mértékadónak tekintett árhullám zavartalan árhullám-képeinek megszerkesztésével állították elő. 7

A rendelkezésemre álló adatsorok alapján elkészítettem az Ikva-patak egykori és jelenlegi vízrajzi állomásainak éves legnagyobb vízhozamait tartalmazó adatbázist. Az adatokat az MHW programcsomaggal tetszőleges adatminta -ként elemeztem lineáris trendvizsgálattal és a periódusfüggvény ábrázolásával. A vizsgálatba a következő állomások vízhozam-idősorai kerültek bevonásra: Ikva Sopron (1973-2013) Arany-patak Nagycenk Ikva Nagylózs (Pinnye) (1963-2003) a közelfekvés okán a két egykori állomás idősorait folytonosnak tekintettem Ikva Fertőszentmiklós (1951-1993; 2004-2013) A hidrológiai tanulmány végeredményeként meghatározták az Ikva-patak vízrendszerének mértékadó nagyvízi vízhozam-hossz-szelvényeit, mely a következő ábrán látható. 1. ábra, Az Ikva-patak mértékadó nagyvízi vízhozam-hossz-szelvényei A hossz-szelvényen látható Soproni mértékadó vízhozamok valamint a Soproni belterületi szakaszára jellemző vízemésztési kapacitás arányán (40 m 3 /s helyett csak 20 m 3 /s vízhozamot képes a meder levezetni) jól látszik, Sopron fölé mindenképpen árvízcsúcs-csökkentő tározó(k) kialakítása szükséges. Sopron alatti szakasz (Ikva-középső szakasza) esetében a jelenlegi tapasztalatok függvényében elmondható, hogy az NQ 1% -os mértékadó vízhozam levezetésére nem alkalmas, és a meder rendezésével a problémák nem oldhatók meg, mivel olyan nagy szelvényterület alakulna ki melynek fenntartása gazdaságtalan, és morfológiailag alkalmatlan. Ebből következőleg az árvízi biztonság megteremtése érdekében, mindenképpen szükség van Sopron alatt is árvízcsúcs-csökkentő tározó kialakítására. Mindezek szolgáltatták az alapját a már több ízben taglalt árvízcsúcs-csökkentő tározók méretezésének, valamint az Ikva-patak mederrendezési faladatainak. 8

5. Árvízcsúcs csökkentő tározó(k) kialakításának lehetőségei az Ikva-patakon A potenciális vízkárok kockázatának mértékét, a hasznosítási lehetőségek feltételeit részben természeti tényezők, részben pedig emberi beavatkozások határozzák meg. A víz okozta károk megelőzése, illetve eltűrhető kockázatra csökkentése érdekében az alábbi fő célok fogalmazhatók meg: belterületek árvízvédelmének javítása, mezőgazdasági területek árvízi elöntésekből származó károk csökkentése, a növénykultúrákat, épületeket, hidakat, műtárgyakat veszélyeztető terület- és medererózió megakadályozása, a kis- és középvízi meder vízszállító képességét csökkentő feliszapolódások meg akadályozása, illetve megszűntetése, meder fenntarthatóságának biztosítása a teljes hosszon, a vízminőség javítása. Egy adott kisvízfolyáson a helyi adottságokat értékelve, valamint a mértékadó árhullámképek ismeretében kijelölhetők olyan vízfolyásszakaszok, ahol rövid idejű, még kárt nem okozó elöntést megengedve a meder vízszállító képességével szemben támasztott igény jelentősen csökkenthető, így a természetes tározóterek kihasználásával komoly árvízcsúcs csökkenés érhető el, amely az alsóbb szakaszok veszélyeztetettsége szempontjából kedvező hatású lesz. A nagyvízi hidrológiai tanulmányban elvégzett vizsgálatok és a rendszermérések eredményei egyértelműen ráirányítják a figyelmet az Ikva völgy árvizeket befolyásoló hatására. Annak ellenére, hogy a természetes tározódás jelentős mértékben csökkenti az árhullám csúcsokat, a belterületek árvízi biztonsága nem megoldott. Az egyéb beavatkozások mellett a problémák megnyugtató megoldásához mindenképpen szükséges árvíztározók kialakítása. (ÉDUVIZIG, 2001) 5.1Az Ikva-patakon kialakítható tározási lehetőségek áttekintése Árvízvédelmi célú tározási lehetőségek A tanulmányban az alábbi tározási lehetőségeket vizsgálták és találták alkalmasnak: 1) Sopron- többfunkciós tározó kialakítása az Ikva-patak 50+650 km szelvényében 2) Sopron- Többfunkciós tározó kialakítása a Sós-patakon 2+223 km szelvényben 3) Liget-pataki tározó a Liget-patak 1+510 km szelvénye térségében kialakítandó völgyzárógáttal. 4) Fertőszentmiklósi tározó az Ikva-patak 16+800 km szelvénye térségében kialakítandó völgyzárógáttal 5) Ebergőci tározó az Ikva-patak 22+750 km szelvénye térségében kialakítandó völgyzárógáttal. 6) Nagycenki tározó az Ikva-patak 33+580 km szelvénye térségében, lehetőség szerint a kisvasút töltésének a felhasználásával. (ÉDUVIZIG, 2001) A tározási lehetőségek kijelölésénél figyelembe vették, hogy a tározótérben a rét és erdő 9

művelési ágú terület lehetőleg nagy arányú legyen. Általánosságban megállapítható, hogy a tarozással maximálisan igénybe veendő terület csak kis mértékben haladja meg az árvízkor egyébként is elöntésre kerülőt. A vízmélység és az elöntés időtartama természetesen nagyobb lesz. A tanulmányban a tározási lehetőségek térségére meghatározott árhullám képek és a tározók morfológiai jelleggörbéi figyelembe vételével vizsgálták az árvízi teljesítőképességeket. Első lépésként a Bukovszki-Marone néven ismert becslést végezték el. Ezt követően a Sorrensen eljárás számítógépes futtatásával is meghatározták az árvízi teljesítőképességi görbéket és egy adott paraméterű változatra a tározó árhullám módosító hatását jellemző árhullámképeket. Összegzésként a tanulmányban azt a megállítást és javaslatot tették, hogy Sopron város árvízi biztonsága érdekében a város felett tározókra feltétlenül szükség van. Az Ikva-patak Sopron alatti szakaszán 1 db tározó megépítésére tettek javaslatot. 5.1.1 Sopron feletti tározók ismertetése Az 1965. és 1996. évi árvizek Sopron városában tapasztalható katasztrofális hatásai miatt már a 2001-es tanulmány rávilágított, hogy az Ikva-patak belvárosi szakaszának mértékadó vízhozamát 40 m 3 /s-ról - 20 m 3 /s-ra kell csökkenteni. A 2001-es tanulmány szakmai megállapításai alapján 2007. évben Sopron Megyei Jogú város Önkormányzata elkészíttette a Sopron feletti árvízcsúcs-csökkentő tározók tanulmány és egyben tendertervét. A terv hidrológiai-hidraulikai felülvizsgálata során került meghatározásra a Sopron felett szükséges árvízi tározók és létesítményeinek kijelölése, méretezése és kialakítása, melyekkel a mértékadó vízhozamot a belvárosi mederszakasz vízemésztő képességének megfelelően lehet csökkenteni. A terv három lehetséges tározó helyszínt vizsgált meg a 2001-es tanulmány alapján, a Liget, az Ikva és a Sós patakit. A Liget-pataki árvízi tározó kialakítása több szempontból is problémásnak mutatkozott, fokozottan védett természetvédelmi területen épülne meg, az Ágfalvai elektromos távvezeték kiváltása válna szükségessé és az új bécsi vasútvonal is a tározótéren haladna keresztül a tervezett szerint. Ezzel egyidőben megállapításra került, hogy az Ikva és a Sós-patakokra az előzetes egyeztetések alapján a tározók megépíthetők. A felülvizsgálat alapján a Sopron belterületére meghatározott 20 m 3 /s-os vízhozamot két árvízi tározóval is lehet biztosítani úgy, hogy az Ikvára tervezett megnövelt méretű árvízi tározóval a csúcsvízhozamot nagyobb mértékben csökkentik, a Sós-patak árhullámát pedig teljes egészében betározzák (a Sós-pataki tározónál ez a lehetőség adott). A mértékadó árhullámcsúcsot, a Liget-patak és a csillapított Ikva árhullámképek időbeni összegzéséből kapták meg. Az Ikva és a Liget-patak árhullámképének összesítése nyomán a csúcsvízhozam 19,2 m 3 /s-ra adódott. A méretezésnél kritikus pont az Ikvapatakvasútkeresztezési szelvénye, illetve a hídnyílás vízáteresztő képessége. A vasúti hídnyílás a csillapított vízhozamot csak jelentős duzzasztással és völgyi elöntéssel képes átvezetni, elsősorban a rávezető medrek kis szelvénymérete miatt. A völgyi elöntés miatt az árhullám kismértékben, de tovább veszít a csúcsából. A Sós-patakig a közvetlen vízgyűjtők miatt csekély mértékben még nő a vízhozam, így adódik ki a belterületre mértékadó 20 m 3 /s. A soproni tározók tervezett helyét a következő áttekintő helyszínrajzon ábrázoltam: 10

2. ábra, Áttekintő helyszínrajz a Sopron feletti tározókról A két tározó műszaki paramétereit az alábbiak: Sopron- többfunkciós tározó kialakítása az Ikva-patak 50+650 km szelvényében Vonalvezetés és keresztszelvényi kialakítás: Az Ikva-pataki árvízi tározó az 50+650 km szelvényben völgyelzárással készül. Vízgyűjtőterülete: 30,45 km 2. Sopron- Többfunkciós tározó kialakítása a Sós-patakon 2+223 km szelvényben Vonalvezetés és keresztszelvényi kialakítás: A Sós-pataki tározó állandó és vízpótló valamint árhullámcsillapítási funkcióval is rendelkezik. A tározó a Sós-patak 2+223 km szelvényben völgyelzárással készül. Vízgyűjtőterülete: 9,61 km 2. Az Ikva vízgyűjtőjének karakterisztikája miatt (Sopron alatt az Arany-patak jelentős árvízhozammal terheli a patakot) mindenképp indokolt a Sopron alatti vízfolyás-szakaszon is az árhullámcsúcsok tározással történő csökkentése. Erre a tényre a 2001.-es tanulmány is felhívta a figyelmet. Ennek megoldására topográfiailag alkalmas helyszíneket jelöltek ki, és vizsgáltak meg az Ikva-patak Sopron és Fertőszentmiklós közötti szakaszán. A következőkben a vizsgálatok eredményének áttekintésével javaslatot teszek arra, hogy műszaki és gazdaságossági megfontolások alapján a Sopron felett kialakítandó tározók mellett mely megvizsgált helyszín kiválasztásával csökkenthető megfelelő mértékűre az Ikva-völgy árvízi veszélyeztetettsége. 5.1.2 Sopron alatti tározók ismertetése A 2001-es tanulmány méretezési adatainak felhasználásával megvizsgáltam a Sopron alatti Ikva szakaszra koncepcionálisan tervezett árvízcsúcs-csökkentő tározók becsült hatásai a vízrendszer mértékadó vízhozam-hossz-szelvényére. Ennek alapján javaslatot teszek a vízgyűjtőn a létesítendő tározók számának és helyének kijelölésére vonatkozóan. 11

A Fertőszentmiklósi tározó az Ikva-patak 16+800 km szelvénye térségében kialakítandó völgyzárógáttal 3. ábra, Ááttekitő helyszínrajz a Fertőszentmikósi tározóról A 2001. évben elkészített tanulmányban a Sorrensen eljárás számítógépes futtatásával meghatározták, az adott tározó szinthez (130 m B.f.) tartozó tározási jelleggörbéket. A tározó főbb adatai a következőek: Az Ikva-pataki árvízi tározó az 16+800 km szelvényben völgyelzárással készülne. Vízgyűjtőterülete: 121,4 km 2. A völgyzárógát ~800 fm hosszú, koronaszintje 129,78 m B.f, koronaszélessége 4,0 m, mindkét oldali rézsűhajlása 1:3. Térfogata a tározó teljes figyelembe vételével 1,63 millió m 3, felszíne 1,22 millió m 2. A tározó hatásainak becslése céljából elkészítettem az Ikva-patak mértékadó nagyvízi vízhozam hossz-szelvényét. Mivel a Sopron feletti tározók kialakítására mindképpen szükség van, ezért a Fertőszentmiklós térségében kialakítható tározó esetében a hossz-szelvény a Sopron feletti tározók redukált vízhozamait is tartalmazza. A hossz-szelvényből látszik, hogy a Fertőszentmiklósi tározó a Sopron feletti tározók figyelembe vételével sem tudja biztosítani az Ikva-völgy egy jelentős részének árvízi biztonságát, mivel a Fertőszentmiklós feletti szakaszon Nagylózs, Röjtökmuzsaj, Ebergőc, Pinnye térségében továbbra is jelentős, 55-60 m 3 /s körüli mértékadó árvízhozamok adódnak, így a tározó felett a völgyben lévő településeket nem védi meg. E tározó kialakítása mellett további árvízcsúcs-csökkentő tározó megépítése szükséges, amely gazdasági szempontból feltétlenül elvetendő. 12

Az Ebergőci tározó az Ikva-patak 22+750 km szelvénye térségében kialakítandó völgyzárógáttal 4. ábra, Áttekintő helyszínrajz az Egergőci tározóról A 2001. évben elkészített tanulmányban a Sorrensen eljárás számítógépes futtatásával meghatározták, az adott tározó szinthez (137,36 m B.f.) tartozó tározási jelleggörbéket. A tározó főbb adatai a következőek: Az Ikva-pataki árvízi tározó az 22+750 km szelvényben völgyelzárással készülne. Vízgyűjtőterülete: 366,5 km 2. A völgyzárógát ~960 fm hosszú, koronaszintje 137,5 m B.f, koronaszélessége 4,0 m, mindkét oldali rézsűhajlása 1:3. Térfogata a tározó teljes figyelembe vételével 2,4 millió m 3, felszíne 1,97 millió m 2. A tározó hatásainak becslése céljából e tározó vonatkozásában szintén elkészítettem az Ikva-patak mértékadó nagyvízi vízhozam hossz-szelvényét. Ebben az esetben is figyelembe vettem és a hossz-szelvényen szerepeltettem a Sopron feletti tározók redukált vízhozamait. A hossz-szelvényen jól látszik, hogy az Ebergőci tározó a Sopron feletti tározók figyelembe vételével biztosítani tudja az Ikva-völgy egy jelentős részének árvízi biztonságát, Fertőszentmiklós, Nagylózs, Röjtökmuzsaj, Ebergőc, Pinnye térségét, mivel 15-20 m 3 /s körüli mértékadó árvízhozamok adódnak. E tározó kialakítása gazdaságossági és műszaki szempontból is indokolt. 13

A Nagycenki tározó az Ikva-patak 33+580 km szelvénye térségében, lehetőség szerint a kisvasút töltésének a felhasználásával. 5. ábra, Áttekintő helyszínrajz a Nagycenki tározóról A 2001. évben elkészített tanulmányban a Sorrensen eljárás számítógépes futtatásával meghatározták, az adott tározó szinthez (160,37 m B.f.) tartozó tározási jelleggörbéket. A tározó főbb adatai a következőek: Az Ikva-pataki árvízi tározó az 33+580 km szelvényben völgyelzárással készülne. Vízgyűjtőterülete: 391,3 km 2. A völgyzárógát ~730 fm hosszú, koronaszintje 160,5 m B.f, koronaszélessége 4,0 m, mindkét oldali rézsűhajlása 1:3. Térfogata a tározó teljes figyelembe vételével 1,03 millió m 3, felszíne 0,65 millió m 2. A tározó hatásainak becslése céljából e tározó vonatkozásában szintén elkészítettem az Ikva-patak mértékadó nagyvízi vízhozam hossz-szelvényét. Itt is figyelembe vettem és szerepeltettem a Sopron feletti tározók redukált vízhozamait a hossz-szelvényen. A hossz-szelvényen jól látszik, hogy a Nagycenki tározó a Sopron feletti tározók figyelembe vételével sem tudja biztosítani az Ikva-völgyben lévő települések árvízi biztonságát, mivel az Arany-patak - mely Nagycenk alatt torkollik az Ikva-patakba - torkolata fölött kerülne kialakításra. Ez esetben is szükség van egy második tározó kialakítására, mely gazdasági szempontokat figyelembe véve nem elfogadható. A fent leírtakból összességében megállapítható, hogy a műszaki és gazdasági szempontokat figyelembe véve a Sopron feletti két tározó és az Ebergőci tározó kialakításával az Ikvavölgy árvízi biztonsága nagymértékben javul, azonban az Ikva-völgy árvízvédelmének megnyugtató rendezése érdekében mindenképpen szükséges egyes kritikus mederszakaszok jókarbahelyezése valamint a meder rendszeres fenntartása. Végezetül hidraulikai számításokon alapuló, helyszíni tapasztalatokkal kiegészített műszaki becslést teszek az egyes mederszakaszokon szükséges beavatkozásokra. A Sopron város esetében a tervekben ismertetett beavatkozásokat mutatom be. 14

A 2001. évi tanulmány hidraulikai számításai szerint a külterületi medrek vízszállítóképessége a 10 éves visszatérési idejű árvíz tetőző hozamánál nagyobb, vagyis a külterületi szakaszokon egységes szelvénybővítő mederrendezést nem irányoztak elő. Ezzel szemben a jelenlegi helyzet az, hogy a közepes nagyvízhozamok (10-15 m3/s) is közel telt mederrel helyenként völgyfenéki elöntésekkel vonulnak le, tehát a patak külterületi szakaszain szükségessé válik a középvízi meder rendezése célszerűen a számításba vett árvízcsúcs-csökkentő tározók hatásának figyelembe vételével. 6. Mederrendezési feladatok a redukált mértékadó vízhozam alapján Az árvizek mellett a legtöbb problémát a kis- és középvízi mederben kialakuló eróziós kimosások, valamint az elégtelen vízszállító képességből származó károk okozzák. Ezért a vízrendezési beavatkozások egyik legfontosabb célja a hordalék és hordalékmozgató erő arányának megőrzése, a vízjárás valamennyi tartományában (kisvízhozam, leggyakoribb vízhozam, középvízhozam, árvízhozam) kedvező hidraulikai paramétereket biztosító meder kialakítása. A beágyazódásra hajlamos, felsőszakasz jellegű mederszakaszokon a sebesség csökkentésére, a mederállékonyság növelésére, az alsószakasz jellegű, feltöltődésre hajlamos mederszakaszokon a sebesség növelésére, a hordalék mennyiségének csökkentésére, koncentrált megfogására, a rendszeres karbantartás feltételeinek a megteremtésére kell törekedni. A heves árvizek kimosódásokat, medereróziót okozhatnak, amely az élőhelyek változékonyságának megteremtésével ökológiai szempontból kedvező is lehet. Ott ahol azonban értékes mezőgazdasági területeket, épületeket, hidakat, műtárgyakat veszélyeztethet, a túlfejlődésüket meg kell akadályozni. A rongálódást követő rövid időn belüli beavatkozásokkal viszonylag kis költséggel lokalizálhatok a károk. A helyreállítás halogatása túlfejlődésükhöz vezethet, ami a jelentős károkozás mellett nagyságrendileg nagyobb javítási feladatot jelent. A vízfolyásleírás, a medermorfológia és az ökológiai jellemzés értékelése alapján a völgy jelenlegi hasznosítását is figyelembe véve - a Liget - patak torkolata és az országhatár közötti mederszakaszon csak természetközeli karbantartás végrehajtása javasolt. A kis- és középvízi meder állékonyságának javításával a medererózióból származó hordalékképződés csökkenthető. A belterületeken, a feliszapolódásra hajlamos mederszakaszokon valamint a hidak térségében a hidraulikai egyensúlyt megteremtő összetett meder kialakítása mellett feltétlenül szükséges a karbantartás feltételeinek a javítása, a rendszeres fenntartási feladatok elvégzése. Ennek ellenőrzése érdekében az évi rendszeres felülvizsgálatot a kis- és középvízi meder állapotának vizsgálatára is kell terjeszteni. (ÉDUVIZIG, 2001) Az elmúlt évtizedekben komolyabb mértékű beavatkozásra nem került sor és a fenntartási munkák anyagi források hiánya miatti elmaradása a vízszállító képesség jelentős mértékű csökkenéséhez vezetett. Ikva-patak külterületi szakaszának rendezése a 48+100-51+550 km szelvények között Az Ikva-patak külterületi szakaszának rendezése egyértelműen függ a tervezett tározó megépítésétől. Ugyanis a tározó megépítése esetén, a tározó alatti mederszakaszon a csillapított árvízi hozamot kell levezetnie a medernek a Liget-patak torkolati szelvényéig. Ez alatt figyelemmel az egyidejűségre a belterületi szakaszra vonatkozó méretezési vízhozamot kell emésztenie, mely 20 m 3 /s. A fentieknek megfelelően a mederszakasz rendezési elképzelések az alábbiak: 1. 50+662-51+550 km között (a tervezett tározógáttól az országhatárig) a tározó gátja és az országhatár közötti mederszakaszon csak a tervezett gát, illetve a vízkivételi műtárgy 15

környezetében kerül sor mederrendezésre, tekintettel arra, hogy ez a mederszakasz értékes természeti terület. 2. 49+145-50+662 km közötti (a Liget-patak torkolatától a tervezett tározó gátig) szakaszon a mederben lévő, a lefolyást akadályozó növényzetet el kell távolítani, illetve két rövidebb szakaszon a meder kotrására is szükség van. 3. 48+100-49+145 km között (a belterület határától a Liget -patak torkolatáig) a szakasz megfelelő kiépítésű, képes emészteni a méretezési vízhozamot, bár a vasúti híd feletti, a Liget-patakig tartó szakaszon irtási munkákra van szükség. Ikva-patak belterületi szakaszának rendezése a 45+915-48+100 km szelvények között A mederrendezés nem valósulhat meg máshol, csakis a meglévő meder területén. Ez alaphelyzet, tehát mederbővítésre nem, de lefolyási viszonyok javítására mód van. A belterületi mederszakasz rendezése az alábbi főbb elemekből áll: 1. Kisvízi meder kialakítása előre gyártott vasbeton mederelemekkel. 2. Géppel járható fenntartósáv kialakítása a kisvízi meder jobb partján 3,00 m szélességben. 3. Gyalogosan járható fenntartósáv kialakítása a kisvízi meder bal partján 1,00 m szélességben. 4. Könnyen karbantartható, illetve a környezetbe illő rézsűburkolatok kialakítása, mind a bal, mind a jobb parton. 5. A műemléki környezetbe illő burkolattal ellátott vasbeton támfalak építés azokon a szakaszokon, ahol az indokolt. 6. Lejárási helyek (mederrámpák) építése a fenntartósáv megközelítésének biztosítására. 7. A kiváltásra kerülő gyűjtőcsatornák, illetve illegális szennyvízbekötések felszámolása. 8. A meglévő hidak jókarba helyezése. Ikva-patak belterületi szakaszának rendezése a 44+264-44+546 km szelvények között 1. Meder szakasz átvágása, ezáltal a patakmeder 176-m-rel rövidül 2. Partfal, ill. terepfeltöltés a partélek mellett az árvízi biztonság megteremtése érdekében. 3. Kisvízi meder kialakítása kis helyigényű csészeszelvényű előregyártott mederelemekből 4. Nagyvízi mederszelvény és mederburkolatok kialakítása, füvesítés Ikva-patak 42+256-0+000 km szelvényig Az Ikva-patak Sopron alatti szakaszának egészére kiterjedő geodéziai felmérés nem állt rendelkezésemre. Az 1996-os nagy árvíz óta az Ikva Arany-patak torkolata alatti szakaszán az NQ 10% -ot megközelítő vízhozamú árhullám nem vonult le. A 2014. szeptemberében mintegy 18-20 m 3 /s-os tetőző vízhozammal levonult árhullám az Ikva Arany-patak torkolata feletti szakaszán az NQ 10% -os vízhozamot megközelítette. (Vízhozam-mérés Kópházán 2014. szeptember 13. Q=17,6 m 3 /s) (ÉDUVIZIG, 2014) A korlátozottan rendelkezésre álló információk, valamint a 2014. szeptemberi árhullám levonulása során szerzett helyszíni tapasztalatok szolgáltatták az alapját az alkalmazott módszernek, mellyel a mederrendezési feladatok nagyságrendi becslését végeztem el. Első lépésben a helyi védelemvezetés által szakmai tapasztalatok alapján becsült adatok szerint elkészítettem egy tapasztalati vízhozam-hossz-szelvényt, ahol a 2014 szeptemberében a mederben levonuló 20 m 3 /s vízhozam körüli árhullám hatásait tudtam figyelembe venni. Azokon a mederszakaszokon, ahol a helyszíni tapasztalatok alapján kiöntések voltak a 2014. szeptemberi árhullám levonulása során ott a meder becsült teljesítő képességének értékeit szerepeltettem. Ott ahol a levonuló árhullám nem okozott elöntést ott a meder teljesítő képességeként 20-21 m 3 /s vízhozamot tételeztem fel. 16

Az Ikva-patak a felsorolt kritériumokat tartalmazó tapasztalati vízhozam-hosszszelvényét az alábbi ábrával szemléltetem. 6. ábra, Becsült vízszállító kapacitás a 2014. évi árvízi események tapasztalatai alapján A fenti ábra figyelembevételével a Rák-patak torkolata alatti szakasz 3 jól elkülöníthető részre osztható, melyek az alábbiak: Rák-patak torkolata - Arany-patak torkolata (42+256-31+806 km szelvények között) Arany-patak torkolata-ebergőci tározó elzárási szelvénye (31+806 22+750 km szelvények között) Ebergőci tározó elzárási szelvényétől a torkolatig (22+750 0+000 km) szelvények között) Rák-patak torkolata - Arany-patak torkolata (42+256-31+806 km szelvények között) Kópháza térségében a védekezési tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy ezen a mederszakaszon az NQ 10% -os vízhozamot a meder képes kiöntések nélkül levezetni, így levezetési kapacitás növelését célzó mederrekonstrukcióra nincs szükség. Azonban elmúlt években végzett lokális beavatkozási tapasztalatokat figyelembe véve elmondható, hogy az Ikva-patak 42+256-31+806 km szelvények közötti szakaszának kb. 75-80%-ában szükséges fenntartást megelőző mederrendezés, iszapeltávolítás, amelynek fajlagos mértéke 0,8 1 m 3 /fm, azaz, a gépi földmunka megközelítőleg 7.500 m 3. Az Ikva-patak középső szakaszának dombvidéki jellege és az elmúlt időszakban elmaradt fenntartási beavatkozások folytán a rézsűk beszakadtak, megsúvadtak. Ezért e szakasz mintegy 20%-án szükséges a mederrendezést követően a rézsűk állékonyságának biztosítása terméskővel, amelynek fajlagos mértéke a tapasztalatok alapján 1 m 3 /fm, azaz mintegy 2.000 m 3. A terméskőből készült mederbiztosítást hosszabb mederszakaszon célszerű alkalmazni. A lokális mederelfajulások bevédésére jó eredménnyel alkalmazhatók a helyi anyagból készült természet közeli meder és partvédőművek. Ilyen művek a rőzsekolbász, rőzseterítés, rőzsehenger, rőzsepokróc. 17

Arany-patak torkolata-ebergőci tározó elzárási szelvénye (31+806 22+750 km szelvények között) A szakasz jelenlegi becsült teltmedri kapacitás csak mintegy fele a mértékadó vízhozamnak, mely az Arany-patak befolyó NQ 10% -os árvíz hozamából adódik. Emiatt ezen a szakaszon a fenntartási célú korrekciós beavatkozások mellett feltétlen szükséges a meder kapacitásbővítő rendezése. Az elvégzendő kotrási egyéb rendezési feladatok mennyiségi nagyságrendjét az 1987-ben készült, de meg nem valósított egyszerűsített alapterv kereszt-szelvényi adatainak (terep - mederfenék-felszínesés) felhasználásával végeztem el. A vizsgált szakaszon a Chézy-képlet segítségével meghatároztam az alaptervi szelvény teltmedri levezető kapacitását, majd ezt hosszmentén simítva a mederérdesség és a medergeometria fizikailag reális határok között történő állításával a 2014. szeptemberi becsült legnagyobb vízhozamhoz arányosítottam. A szóban forgó szakaszon az NQ10%-os nagyvízhozamnak megfelelő 40 m3/s-os levezető-kapacitást célul tűzve, a medret a következő geometriai és hidraulikai jellemzőkkel javaslom kialakítani: Fenékszélesség: 2 m Rézsűhajlások: 1:1.5 A geometriai jellemzőkhöz beállított Manning-féle medersimasági együttható: 42 m 1/3 /s A becsült szelvényterületekből adódó földmunka ez esetben mintegy 57.000 m 3 -re adódik. A szakasz alsó végének rendezése a kialakítandó tározótér miatt nem szükségszerű. 7. ábra, A tervezett beavatkozások becsült hatása a vízhozam-hossz-szelvényre Természetszerűleg a rendezést az alsóbb és felsőbb mederszakaszokkal összhangban, a megfelelő hosszon kifuttatott szelvényátmenetekkel szükséges elvégezni. A mederrendezési feladatok nagyságrendjének becslésekor célszerűen figyelembe vettem azt is, hogy a külterületi medrek NQ 10% mértékadó árvíz hozamra való méretezése az Ikva szélsőséges vízjárását tekintve a kisvizes időszakokban, a mederben káros elfajulások, feliszapolódások és áramlási holtterek kialakulását ne eredményezze. 18

Ebergőci tározó elzárási szelvényétől a torkolatig (22+750 0+000 km) szelvények között) A tapasztalati hossz-szelvényből az látszik, hogy a 2014. szeptemberében levonult árhullám ezen a szakaszon messze alatta maradt az NQ 10% -os vízhozamnak. A dolgozatom 5. fejezetben megvizsgált változatok alapján a Sopron feletti két tározóra és Sopron alatt az Ebergőci tározóra az árvízi biztonság megteremtése miatt feltétlenül szükség van. A tározók igény szerinti beüzemelésével az Ikva-völgy Ebergőc alatti szakaszára a mértékadó értékek alatti vízhozam bocsátható, ezért levezetési kapacitás növelését célzó mederrekonstrukcióra ezen a szakaszon sincs szükség. 2013. évben a Kardos-ér torkolatától az Ikva-patak torkolati (5+857-0+000 km) szelvényéig a középvízi meder jókarba-helyezése megtörtént. A mederbe bedőlt fák valamint a vízfolyás rézsűjében található, a víz levonulását akadályozó növényzet eltávolítást végezték el a kivitelezés során. Az alsó szakasz mellet található depónia karbantartását követően a teljes szakasz fenntarthatóvá, közlekedésre alkalmassá vált, így ezen a szakaszon rekonstrukció jellegű beavatkozást jelenleg nem terveztem. Azonban elmúlt években végzett lokális beavatkozási tapasztalatokat figyelembe véve elmondható, hogy az Ikva-patak 22+750-5+857 km szelvények közötti szakaszának kb. 55-60%-ában szükséges fenntartást megelőző mederrendezés, iszapeltávolítás, amelynek fajlagos mértéke 0,8 1 m 3 /fm, azaz, a gépi földmunka megközelítőleg 8.500 m 3. Az Ikva-patak középső szakaszának dombvidéki jellege és az elmúlt időszakban elmaradt fenntartási beavatkozások folytán a rézsűk beszakadtak, megsúvadtak. Ezért a 22+750-14+622 km (Fertőszentmiklós) közötti szakasz kb. 20%-án szükséges a mederrendezést követően a rézsűk állékonyságának biztosítása terméskővel, amelynek fajlagos mértéke a tapasztalatok alapján 1 m 3 /fm, azaz mintegy 1600 m 3. Ebben az esetben is a lokális mederelfajulások bevédésére jó eredménnyel alkalmazhatók a helyi anyagból készült természet közeli meder és partvédőművek. Ilyen művek a rőzsekolbász, rőzseterítés, rőzsehenger, rőzsepokróc. Az Ikva-patak mentén, azokon a szakaszokon, ahol tényleges beavatkozást nem terveztem, egy fenntartó jellegű cserjeírtást és rézsű és mederkaszálást el kell végezni. Az Ikva-patak mentén a műtárgyak/hidak alvízi és felvízi oldalán az iszapolás illetve mederburkolatok felújítása, javítása szükséges. Az Ikva-patakon az árvízi biztonság megteremtésére végzett beavatkozásokat (árví z- csúcs-csökkentő tározók kialakítása, mederrendezési feladatok elvégzése) követően az Ikvapatak mentén szükséges alap fenntartási, karbantartási feladatok egyik eleme iszapolási munkák elvégzése a középső és az alsó szakasz tekintetében legalább 7-10 évente. Az előírt vízlevezető képesség megőrzése és a meder karbantartása szempontjából a fenntartási munkák másik fontos eleme a mederben és parti sávban felnövő és túlburjánzó növényzet gyérítése, illetve a lefolyási akadályok eltávolítása. A teljes szakasz esetében kaszálási és a cserjeirtási feladatok alkotják a fenntartási munkák jelentős részét (évente 2-szeri 3-szori [belterületek esetében] kaszálás biztosításával), illetve lokális jelleggel szükség van még a mederbe bedőlt, fák illetve uszadékok eltávolítására. A műtárgyak környezetében és a belterületet érintő részeken mind a főmeder tekintetében mind pedig az árapasztó csatornák esetében elsődleges feladat az iszapolási, kaszálási és burkolat javítási munkák elvégzésére. A fenntartási munkáira általánosságban elmondható, hogy az iszapolások kivételével döntően kézi erővel végezhetők. Hatékony gépi kaszálásokra megfelelő hosszúságú fenntartó sáv hiányában a felső és középső szakaszokon nincs lehetőség. Az elmúlt időszakok pénzügyi források hiányában elmaradó fenntartási munkáinak elvégzésében hozott változást a közfoglalkoz- 19

tatottak nagy tömegű megjelenése a vízügyi ágazatban, mely segítette a felső szakaszon a természetközeli állapotban lévő meder karbantartási munkáinak elvégzését. A nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 83/2014 (III.14.) Korm rend 2 1)pontja értelmében: A vizek és a közcélú vízilétesítmények kezelésére jogosult és köteles személyek a vizek és közcélú vízilétesítmények mentén az azokkal kapcsolatos vízgazdálkodási szakfeladataik ellátására, a meder megközelítésére az e rendeletben meghatározott szélességig terjedő parti sávot használhatnak és a 3)pont b)bekezdése szerint egyéb kizárólagos állami tulajdonú vízfolyások, tavak, tározók és holtágak mentén a partvonaltól számított 6 méterig. A közeljövőben meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a középső szakaszon ez a parti (fenntartó) sáv hiányát a jogszabálynak megfelelően érvényre juttatható legyen. Az Ikva völgyének teljes rendezésének áttekintő költségbecslés készült, a megvalósítás beruházási költsége mintegy 2,5 milliárd Ft. Konklúzióként elmondható, hogy az árvízcsúcs-csökkentő tározás és a mederrendezés feladatinak áttekintését követően jól látható, hogy az Ikva völgyében a mértékadó vízhozamok biztonságos levezetésére, az árvízi biztonság megteremtésére és fenntartására csak a medrek és művek folyamatos, megelőző jellegű karbantartásával nyílik lehetőség, amellett, hogy a javasolt tározókat megépítjük, a kritikus szakaszokon a szükséges beavatkozásokat megtesszük, és mértékadó helyzetben a tározókat üzembe helyezzük. Irodalomjegyzék Dövényi Zoltán (szerkesztő) (2010): Magyarország kistájainak katasztere c. könyvében 345-373 o. Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutató Intézet Budapest Kontur István-Koris Kálmán-Winter János (1993): Hidrológiai számítások 530-531 o., Akadémiai kiadó, Budapest Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2008-2009), Magyarország Vízgyűjtőgazdálkodási Terve, 1-2 Rábca és Fertő vízgyűjtő-gazdálkodási alegység terv, víztest adatlapok, Témafelelős: Sütheő László, Kézirat, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (1987), Ikva-patak mederrendezése, Egyszerűsített alapterv, Kézirat, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2001), Ikva-patak többfunkciós mederrendezése és kapcsolódó tározók kialakítása Sopron térségében, Elvi vízjogi engedélyezési tervdokumentáció, Témafelelős: Dunai Ferenc, Kézirat, Győr Pausits Gábor műszaki ellenőr, vízügyi szakértő (2011): Sopron, Rák -patak 2,2 km hosszú belterületi szakaszának meder rekonstrukciója a vízkár-veszélyeztetettség csökkentése érdekében (NYDOP-4.1.1/B-09-2009-0011 Terv korszerűségi felülvizsgálat, Kérirat, Győr Juhász János-Németh László-Vargáné Korompai Dóra (2008): Sopron Megyei Jogú Város Vízkárelhárítási Terve, Kézirat, Sopron. Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (1994), Ikva-patak árvíz-hidrológiai tanulmány, Témafelelős: Kalmár István, Kézirat, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2014) 2014. évi Ikva-patak árhullám, Összefoglaló jelentés, Témafelelős: Szilbekné Molnár Katalin, Kézirat, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (1996), 1996 évi Ikva-patak árhullám, Összefoglaló jelentés, Kézirat, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (2007), Sopron - Apácakert Ikva-patak mederren- 20