Az Ön szociális biztonsági jogai Finnországban
A tájékoztatóban szereplő információkat az EU szociális védelemről szóló kölcsönös tájékoztatási rendszerének (MISSOC) nemzeti kapcsolattartóival szoros együttműködésben állítottuk össze és tettük naprakésszé. A MISSOC hálózatáról további tájékoztatás olvasható a következő címen: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langid=hu&catid=815 A tájékoztató általánosan ismerteti az egyes országokban alkalmazandó szociális biztonsági előírásokat..részletesebb információkat a MISSOC egyéb kiadványaiban talál,amelyek a fenti hivatkozásra kattintva érhetők el. Felveheti a kapcsolatot a tájékoztató I. mellékletében felsorolt illetékes hatóságokkal és intézményekkel is. Az Európai Bizottság, valamint a nevében eljáró személyek nem vállalnak felelősséget az ebben a kiadványban szereplő információk felhasználásáért. Európai Unió, 2012 Sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. 2012. július 2
TARTALOMJEGYZÉK I. fejezet: Általános tudnivalók, szervezet és finanszírozás... 5 Általános tudnivalók... 5 A szociális védelem szerkezete... 5 Finanszírozás... 6 II. fejezet: Egészségügyi ellátások... 7 Mikor jogosult egészségügyi ellátásokra?... 7 Finanszírozott ellátások... 7 Az egészségügyi ellátások igénybevétele... 8 III. fejezet: Táppénz...10 Mikor jogosult táppénzre?...10 Finanszírozott ellátások...10 A táppénz igénybevétele...10 IV. fejezet: Anyasági és apasági ellátások...11 Mikor jogosult anyasági vagy apasági ellátásokra?...11 Finanszírozott ellátások...11 Az anyasági és az apasági ellátások igénybevétele...12 V. fejezet: Rokkantsági ellátások...13 Mikor jogosult rokkantsági ellátásokra?...13 Finanszírozott ellátások...14 A rokkantsági ellátások igénybevétele...15 VI. fejezet: Öregségi nyugdíjak és ellátások...16 Mikor jogosult öregségi ellátásokra?...16 Finanszírozott ellátások...16 Az öregségi ellátások igénybevétele...18 VII. fejezet: Túlélő hozzátartozói ellátások...19 Mikor jogosult túlélő hozzátartozói ellátásokra?...19 Finanszírozott ellátások...20 A hozzátartozói ellátások igénybevétele...20 VIII. fejezet: Munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetében nyújtott ellátások...22 Mikor jogosult munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetében nyújtott ellátásokra?...22 Finanszírozott ellátások...23 Munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetében nyújtott ellátások igénybevétele...23 IX. fejezet: Családi ellátások...24 Mikor jogosult családi ellátásokra?...24 Finanszírozott ellátások...24 A családi ellátások igénybevétele...25 X. fejezet: Munkanélküliség...26 Mikor jogosult munkanélküli-ellátásokra?...26 Finanszírozott ellátások...27 A munkanélküli-ellátások igénybevétele...27 XI. fejezet: Minimumjövedelem...29 Mikor jogosult a minimumjövedelemhez kapcsolódó ellátásokra?...29 Finanszírozott ellátások...30 A minimumjövedelemhez kapcsolódó ellátások igénybevétele...30 XII. fejezet: Tartós ápolás-gondozás...31 Mikor jogosult tartós ápolás-gondozásra?...31 Finanszírozott ellátások...31 2012. július 3
Tartós ápolás-gondozás igénybevétele...32 Melléklet: Az intézmények kapcsolattartási adatai és hasznos honlapok...33 2012. július 4
I. fejezet: Általános tudnivalók, szervezet és finanszírozás Általános tudnivalók Az alapnyugdíjakat (állami nyugdíjakat és garantált nyugdíjat), a betegségi és anyasági ellátásokat, valamint a családi ellátásokat szabályozó szociális biztonsági rendszerek Finnországban minden lakóhellyel rendelkező személy számára biztosítási fedezetet nyújtanak. Ezenkívül minden munkavállaló jogosult a foglalkoztatáson alapuló ellátásokra, például a törvényes jövedelemalapú nyugdíjra, valamint a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén járó ellátásra és munkanélküli-ellátásra. Minden finnországi lakóhellyel rendelkező jogosult egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevételére. Finnországban a nyugdíj jogszabályi rendszere magában foglalja a jövedelemalapú nyugdíjat és az állami nyugdíjat. E két rendszer ellátásai között szerepel a rokkantsági nyugdíj, az özvegyi nyugdíj és az öregségi nyugdíj. A jövedelemalapú nyugdíj célja, hogy biztosítsa azt az életszínvonalat a korábban munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytató személy számára, amelyet foglalkoztatottsága idején magáénak mondhatott. A jövedelemalapú nyugdíjrendszer több törvényen alapul. A legfontosabb a munkavállalók nyugdíjáról szóló törvény (TyEL), amely a magánszektor munkavállalóira vonatkozik, és így a munkavállalók 60%-ára kiterjed. Különös törvények szabályozzák az önálló vállalkozók, a tengerészek és a köztisztviselők nyugdíját. Az állami nyugdíj és a garantált nyugdíj célja, hogy minimáljövedelmet biztosítson azon nyugdíjasok számára, akik nem kapnak más nyugdíjat, vagy akiknek a nyugdíjbiztosítása csekély mértékű. Az állami nyugdíj összege olyan mértékben csökken, amilyen mértékben növekszik a jövedelemalapú nyugdíjból származó jövedelem, és a jövedelemalapú nyugdíj egy meghatározott felső határán felül nem folyósítanak állami nyugdíjat. A garantált nyugdíj összegét is befolyásolja a nyugdíjból származó minden egyéb jövedelem. Finnországban a nem kötelező kiegészítő nyugdíjrendszerek részesedése meglehetősen korlátozott, mivel valamennyi munkavállaló és önálló vállalkozó beletartozik valamelyik jövedelemalapú nyugdíjrendszerbe. A foglalkoztatói nyugdíj kiszámításánál nem vesznek figyelembe jövedelmi felső határt, és a kifizetett nyugdíjnak sincs felső határa. A szociális biztonsági ügyekben hozott határozatokkal szemben jogorvoslattal lehet élni. A jogorvoslati eljárást és fórumokat az egyes ellátások tekintetében a következő pontok tartalmazzák. A szociális védelem szerkezete Finnországban a szociális biztonságért a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium (Sosiaali-ja terveysministeriö) felelős. Több szervezet vesz részt a szociális biztonsági rendszer végrehajtásában. A társadalombiztosítási rendszer azzal a sajátossággal rendelkezik, hogy magánbiztosítótársaságokra ruházza a szociális védelem igazgatásának egy részét. 2012. július 5
A Társadalombiztosítási Intézet (Kansaneläkelaitos, vagy Kela) autonóm közjogi szervezet, amely a lakóhelyen alapuló általános szociális biztonsági rendszert igazgatja. Igazgatási szempontból ez a szervezet közvetlenül a finn parlament felügyelete alatt áll. Az egészségügyi szolgáltatásokat a helyi önkormányzatok szervezik meg. A speciális feljogosított nyugdíjbiztosítási szervezetek, nyugdíjpénztárak és nyugdíjalapok igazgatják a magánszektor foglalkoztatási jogviszonyból származó nyugdíjainak rendszerét. A Finn Nyugdíjközpont (Eläketurvakeskus, vagy ETK) a felelős a jövedelemalapú nyugdíjrendszer összehangolásáért. Hatáskörrel rendelkezik továbbá nemzetközi viszonylatban a nyugdíjak és a biztosítások ügyében. A Pénzügyi Ellenőrző Hivatal felügyeli a biztosítási és a nyugdíjfolyósító intézményeket. Az állami tisztviselők és a helyhatóságok munkavállalóinak nyugdíjrendszerét a Keva igazgatja. A magánszektor munkavállalóinak munkahelyi balesetei és foglalkozási megbetegedései a balesetbiztosítási szervezetek hatáskörébe tartoznak. Az állami tisztviselők balesetbiztosításáért az Államkincstár felel. A Balesetbiztosítási Szervezetek Szövetsége az a közjogi szervezet, amely hatáskörrel rendelkezik balesetbiztosítási ügyekben. Ez tekinthető lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti intézménynek, Finnország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban. A munkanélküliséggel szembeni védelem az alapjáradék tekintetében a Kela feladata. A főként a szakszervezetekhez kapcsolódó munkanélküli-pénztárak jövedelemarányos munkanélküli-járadékokat nyújtanak. E pénztárakba nem kötelező belépni. Finanszírozás A családi ellátásokat az állam finanszírozza. A munkaerőpiaci támogatást felerészben az állam, felerészben az önkormányzatok finanszírozzák. A munkanélküli-ellátásokat a munkáltatók és a munkavállalók által fizetett munkanélküli-járulékokból, a munkanélküli-pénztárak tagjai által fizetett hozzájárulásokból, valamint állami alapokból fedezik; az alapvető részt az állam finanszírozza. A települések finanszírozzák a közegészségügyi szolgáltatásokat a helyi adóbevételekből és a felhasználók befizetéseiből. Az állam ezen felül hozzájárulást fizet a településeknek az egészségügyi és a szociális szolgáltatások finanszírozásához. A jövedelemalapú nyugdíjakat a munkáltatók és a munkavállalók által fizetett járulékokból finanszírozzák. A mezőgazdasági termelőkre, a tengerészekre és az önálló vállalkozókra vonatkozó rendszerek állami támogatást kapnak. Az állami nyugdíjakat és a garantált nyugdíjakat az állam finanszírozza. A munkavállalók, önálló vállalkozók, munkáltatók, biztosítottak és az állam vesznek részt a betegbiztosítás finanszírozásában. A balesetbiztosítás a munkáltatók által befizetett biztosítási járulékokon alapul. 2012. július 6
II. fejezet: Egészségügyi ellátások Mikor jogosult egészségügyi ellátásokra? Az egészségügyi szolgáltatások biztosításáért elsősorban a helyi önkormányzatok felelősek. Egészségügyi ellátásra minden finnországi lakóhellyel rendelkező jogosult. Az állami egészségügyi szolgáltatásokat magán egészségügyi szolgáltatások egészítik ki. A munkavállalók és önálló vállalkozók meghatározott feltételek mellett szintén biztosítottak, akkor is, ha nem rendelkeznek állandó lakóhellyel Finnországban. Finanszírozott ellátások Egészségügyi közszolgáltatások Az egészségügyi szolgáltatásokat a települések szervezik meg. A jogszabályi rendelkezések meghatározzák a települések által kötelezően biztosítandó szolgáltatásokat. A település saját maga is megszervezheti ezeket a szolgáltatásokat, más településekkel szövetkezve vagy más településtől, állami vagy magánszolgáltatótól vásárolva meg a szolgáltatást. A települések által megszervezett szolgáltatások a következőkre terjednek ki: egészségügyi oktatás és vizsgálat, orvosi ellátás, rehabilitációs szolgáltatások (amelyek nem tartoznak más rendszerbe), mentális egészség, betegszállítás, fogászati ellátás, tanácsadás, iskolaorvosi és egyetemi orvosi szolgáltatás, foglalkozás-egészségügy, valamint rendszeres és szűrővizsgálatok. Egészségbiztosítás A betegbiztosítási rendszer fő szabályként megtéríti az ambuláns ellátásban felírt gyógyszereket, valamint a betegség esetén szükséges utazást is; továbbá pénzbeli betegbiztosítási, anyasági és apasági ellátást is nyújt. Az egészségbiztosítási rendszer a magánszektor által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat is megtérít, különösen a magánorvosok díjának egy részét, a magánkórházi és egészségügyi ellátási költségeket, beleértve a fogászati ellátást, a kezelést és a fizioterápiát, valamint a pszichológus által végzett és a laboratóriumi vizsgálatokat. A súlyos betegségek kezelésére felírt különleges dietetikai készítmények, valamint a tartós bőrbetegségek kezelésére szolgáló kenőcsők is megtéríthetőek. A biztosítottat terhelő, utazásonkénti átalányköltséget meghaladó útiköltséget megtérítik. Ebbe beletartozhatnak a kezelés miatti látogatások és a betegnél tett szakorvosi látogatások. Amennyiben az útiköltségek a naptári évben meghaladják az éves önrészt, az ezen felüli összeg után teljes térítés adható. 2012. július 7
Az egészségügyi ellátások igénybevétele Egészségügyi közszolgáltatások Az állami keretben az ellátást általában egészségügyi központok és kórházak nyújtják. Ezek az egészségügyi szolgáltatások mindenekelőtt az adott településen lakóhellyel rendelkező személyeknek szólnak. Az egészségügyi központokban az ellátásokat általános orvosok nyújtják. Az orvos, akár egészségügyi központban, akár magánorvosként folytatja tevékenységét, szükség esetén kórházban dolgozó szakorvoshoz utalja a beteget. Sürgősségi esetben lehetőség van közvetlenül a kórházhoz fordulni anélkül, hogy előtte fel kellene keresni az általános orvost. A betegek a lakóhelyük szerinti önkormányzaton kívüli egészségügyi szolgáltatási központhoz is fordulhatnak, ha rendszeresen vagy hosszú távon például munkavégzés, szabadidős tevékenység, közeli hozzátartozó vagy más hasonló okok miatt egy másik önkormányzat területén tartózkodnak. A betegnek a más önkormányzat területén található egészségügyi központot arról, hogy igénybe kívánja venni szolgáltatásait, az első látogatást megelőzően legalább három héttel értesítenie kell. Rendelkeznie kell továbbá a saját önkormányzatához tartozó egészségügyi központ által kidolgozott gondozási programmal: a program azokat a szolgáltatásokat határozza meg, amelyekre a beteg a másik egészségügyi központban jogosult. A gondozási programra nem sürgősségi szolgáltatások esetében van szükség. A szolgáltatások sürgős esetekben továbbra is bármely önkormányzat területén igénybe vehetők. A beteg továbbá saját önkormányzatán vagy a kooperációs területen belül évente egyszer megváltoztathatja azt a helyet, ahol egészségügyi ellátásban részesül. A betegnek a változásról az első látogatás előtt három héttel mind az új, mind pedig a régi egészségügyi ellátási helyet értesítenie kell. Az egymással szomszédos kórházi körzeteket magában foglaló, úgynevezett felelősségi területen belül megválasztható továbbá az egészségügyi szakellátási egység is. A beteg az egészségügyi szakellátási egységet az ellátásra való beutalót kiállító orvossal együtt választja ki. A sürgősségi ellátást a beteg azonnal megkapja. Ami a nem sürgős kezeléseket illeti, a határidőket törvény határozza meg. Az egészségügyi központoknak közvetlenül elérhetőnek kell lenniük a nyitvatartási időben. A beteg által igényelt kezelést telefonos megbeszélés alapján is értékelni lehet, amely beszélgetést egy, az orvostól eltérő egészségügyi szakember is lefolytathatja. Amennyiben a szükséges ellátás értékelése az egészségügyi központban történő vizsgálatról rendelkezik, e vizsgálatra a telefonos megbeszélést követő három napon belül sort kell keríteni. Az egészségügyi központban az ellátás általában a beteg első látogatásakor megkezdődik. Amennyiben erre nincs lehetőség, a kezelésre legkésőbb három hónapon belül javaslatot kell tenni. A kórházban a szükséges ellátások értékelésének meg kell kezdődnie a beteg beutalásának kézhezvételét követő három héten belül. Amennyiben a vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegnek kórházi ápolásra van szüksége, ennek legkésőbb az értékeléstől számított hat hónapon belül meg kell kezdődnie. A gyermekeket és a fiatalokat érintően szükségesnek ítélt, mentális egészséggel kapcsolatos ellátásokra három hónapon belül sort kell keríteni. A fogászati szempontból szükségesnek ítélt ellátásokat ésszerű időn belül, legkésőbb hat hónapon belül biztosítani kell. Finnországban az egészségügyi központok általában meghatározott összeget kérnek. A beteg által az egészségügyi intézményben történő ellátásért fizetett összeg általában átalánydíj. A kórházban ambuláns kezelésben részesített betegnek átalánydíjat kell fizetnie konzultációnként; a kórházi napidíj átalánydíj. Az ambuláns 2012. július 8
sebészeti ellátás díja szintén átalánydíj. Hosszan tartó betegség esetén a költségeket lényegében a jövedelem alapján határozzák meg. Azok a szolgáltatások, amelyek tekintetében a beteg egy 12 hónapos időszakban már egy adott összeget kifizetett, e felső határon felül ezt követően ingyenesek. A rövid távú (három hónapnál rövidebb) kórházi ellátások tekintetében mindazonáltal kivethető átalánydíj az ellátás napjaira. Lehetőség van az egészségügyi ellátási számla helyesbítésére vonatkozó kérelem benyújtására a városi egészségügyi bizottsághoz vagy a megfelelő szervezethez, vagy a szakorvosi ellátást elrendelő szervezethez. A helyesbítés iránti kérelmet írásban kell benyújtani, az érintettnek a számláról történő értesítését követő 14 napon belül. A beteg panasszal élhet az érintett egészségügyi központ vagy kórház igazgatójánál az egészségügyi ellátást és a kórházi ápolást vagy az ahhoz kapcsolódó kezelést érintő minden kérdés tekintetében. A beteg panaszt nyújthat be az egészségügyi intézmények és kórházak felügyeleti hatóságához is. Egészségbiztosítás Ezek a tarifák meghatározzák a díjaknak a Társadalombiztosítási Intézet által térítési alapként elfogadott összegét. Az orvosi díjakat a megállapodás szerinti tarifa 60%- ában térítik meg. A vizsgálatok és kezelések költségeit a díjszabás szerinti tarifa 75%- ában térítik meg, azon összeg tekintetében, amely meghaladja a biztosított által viselendő költséget. A gyakorlatban azonban a visszatérítés a tényleges költségek kisebb része volt. A fogorvos díját, a vizsgálatokat és az általa felírt gyógyszereket, továbbá az útiköltséget az orvosok által elrendelt és elvégzett beavatkozásokra vonatkozó szabályok szerint térítik meg. A betegbiztosítás részlegesen vagy teljes egészében megtéríti az orvos által a kezelés keretében felírt megtéríthető gyógyszereket. A gyógyszerek megtérítésére három térítési kategória szerint kerül sor. A térítést termékenként számítják, a gyógyszerköltségek százalékos arányában. A beteg önrészt fizet minden egyes gyógyszerre azon termékek tekintetében, amelyek a sajátos felső térítési kategóriába tartoznak. Nincs gyógyszerenkénti önrész a térítési alapkategóriába és a sajátos alsó térítési kategóriába tartozó termékek tekintetében. Az orvosi rendelvényre kiadott gyógyszerek alaptérítése a gyógyszer árának 42%-a. Egyes hosszan tartó, súlyos betegségek tekintetében a gyógyszerköltségek 72%-ban vagy 100%-ban téríthetők meg, az önrész levonása után. A biztosított által fizetendő gyógyszerköltségek tekintetében éves küszöbértéket határoztak meg. E felső határ felett a gyógyszereket 100%-ban megtérítik, gyógyszerenként vonnak le az önrészből. A betegséggel kapcsolatos költségtérítés iránti kérelmet a díj vagy az ellátás kifizetését követő hat hónapon belül be kell nyújtani. Mindig lehetőség van panaszt tenni betegbiztosítási ügyekben. A panaszt a Társadalombiztosítási Intézet azon helyi irodájához vagy a foglalkoztató azon pénztárához kell benyújtani, amely a vitatott határozatot meghozta, ez ezt követően megvizsgálja, hogy van-e lehetőség helyesbítésre. Amennyiben az ezen a szinten történő helyesbítésre előírt feltételek nem teljesülnek, a panaszt a társadalombiztosítási jogorvoslati bizottság vizsgálja ki. E bizottság határozatával szemben a társadalombiztosítási bírósághoz lehet fellebbezni. 2012. július 9
III. fejezet: Táppénz Mikor jogosult táppénzre? Minden 16 és 67 év közötti, finnországi lakóhellyel rendelkező személy és valamennyi, Finnországban legalább négy hónapja dolgozó, lakóhellyel nem rendelkező munkavállaló, illetve önálló vállalkozó biztosítási fedezettel rendelkezik. A táppénzre való jogosultság a betegség kezdetét követő kilenc munkanappal nyílik meg (nem számítva a betegség jelentkezésének napját). A betegség esetére szóló táppénz legfeljebb 300 munkanapig jár. Finanszírozott ellátások Betegségi járadék Amennyiben a munkaviszony legalább egy hónapja fennáll, a munkáltató az első kilenc napra teljes bért fizet. Amennyiben a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideje áll fenn, a munkáltató a bér 50%-át fizeti. Kollektív szerződés alapján a legtöbb munkáltató az első egy vagy két hónapban teljes bért fizet. Táppénz Az egy napra eső táppénz a biztosított bejelentett és igazolt éves jövedelmétől vagy féléves jövedelmétől függ. Az egy napra eső táppénz az éves jövedelemmel arányosan növekszik. Külön táppénzben részesül az a szülő, aki 16 év alatti, kórházi ellátásban részesülő gyermekének ápolásáról és rehabilitációjáról gondoskodik. A táppénz jövedelemadó-köteles. A rászorultság vizsgálatánál figyelembe veszik a biztosított és házastársa egyéb jövedelmeit is. Rehabilitációs támogatás A kezelés során rehabilitációs támogatást folyósítanak, ha a kezelés célja, hogy lehetővé tegye valamely keresőtevékenység folytatását vagy újrakezdését, vagy a foglalkoztatottá válást. Fő szabályként a rehabilitációs támogatás összegét a betegség esetére szóló táppénzre vonatkozó feltételek szerint határozzák meg. A táppénz igénybevétele Az ellátás iránti igénylést a Társadalombiztosítási Intézet helyi irodájához vagy a foglalkoztató pénztárához kell benyújtani. A rehabilitáció és a hasonló támogatás iránti igénylést a Társadalombiztosítási Intézet helyi irodájának kell címezni. A fakultatív jelleggel szervezett rehabilitáció kivételével a meghozott határozatot a társadalombiztosítási jogorvoslati bizottság előtt lehet megtámadni, és ez utóbbi határozatával szemben a társadalombiztosítási bíróság előtt van helye fellebbezésnek. 2012. július 10
IV. fejezet: Anyasági és apasági ellátások Mikor jogosult anyasági vagy apasági ellátásokra? A jogosult személyek a finnországi lakóhellyel rendelkezők. Ezenkívül a Finnországban legalább négy hónapja dolgozó, lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók, illetve önálló vállalkozók is rendelkeznek biztosítási fedezettel. A szülés várható időpontját közvetlenül megelőző legalább 180 napig mind az anyának (anyasági juttatás, äitiysraha és szülői juttatás, vanhempainraha), mind pedig az apának (apasági juttatás, isyysraha és szülői juttatás, vanhempainraha) finnországi lakóhellyel kell rendelkeznie. A természetbeni ellátásokhoz való jogosultság megszerzéséhez nincs előírt idő. Finanszírozott ellátások Az anyasági támogatás az anyának az első 105 napban jár. Az anyasági támogatás iránti jogosultság a szülés várható időpontját megelőző 30 50 nappal nyílik meg. A szülői támogatás a következő 158 napra jár, akár az anyának, akár az apának, amennyiben ez utóbbi amellett dönt, hogy otthon marad, hogy a gyermekkel foglalkozzon. A szülői támogatást nem lehet egyidejűleg az anyának és az apának is folyósítani. Az örökbefogadó szülők is részesülnek szülői támogatásban, ha az örökbefogadott gyermek fiatalabb 7 évesnél. A várandós anya különleges anyasági támogatásban részesül a terhessége alatt, amennyiben a munkájával vagy munkahelyével kapcsolatos vegyi anyag, sugárzás vagy fertőző betegség veszélyeztetheti a magzat fejlődését vagy a terhesség kihordását. Ezt a rendelkezést csak akkor lehet alkalmazni, ha nem lehetséges az anyát másik munkahelyre áthelyezni. A szülést követően az apa támogatást és maximum 18 munkanapos szülői szabadságot kérhet, amelyet négy részben vehet ki az anyasági és a szülői támogatás folyósításának ideje alatt. Az apasági támogatásra való jogosultság 1 12 munkanappal meghosszabbodik, ha az apa a szülői támogatás nyújtásának legalább az utolsó 12 munkanapja folyamán szülői támogatásban részesült. Az anyasági támogatás és a szülői támogatás összege megegyezik a betegség esetére szóló táppénz összegével. Azok a szülők, akiknek 16 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi ápolásban részesül, vagy rehabilitáción vesz részt a kórházban, vagy egyes esetekben otthon, különleges ápolási támogatásban részesülnek. Ezt a támogatást általában teljes egészében folyósítják az adott naptári évben, gyermekenként legfeljebb 60 napig. A különleges gyermekápolási támogatás összege megegyezik a táppénzzel. Az ellátások összege A napi ellátás a személy éves keresetével arányosan nő. Egy minimális pénzbeli ellátás meg van határozva. 2012. július 11
Természetbeni ellátások A terhesség alatt és után a szüléssel kapcsolatos orvosi vizsgálatok és a gyermekegészségügyi központok igénybevétele ingyenes. Az anyasági és az apasági ellátások igénybevétele Az ellátás iránti igénylést a Társadalombiztosítási Intézet helyi irodájához vagy a foglalkoztató pénztárához kell benyújtani. Az anyasági támogatást a szülés várható időpontját megelőző két hónappal kell igényelni, az apasági támogatást pedig az ellátás folyósításának kívánt megkezdéséhez viszonyított két hónapon belül. A szülői támogatás iránti igénylést az ezen ellátás folyósításának kívánt megkezdése előtt egy hónappal kell benyújtani. A szülői támogatásokkal kapcsolatos ügyekben lehetőség van panaszt tenni. A panaszt a Társadalombiztosítási Intézet azon helyi irodájához vagy a foglalkoztató azon pénztárához kell benyújtani, amely a vitatott határozatot meghozta, ez ezt követően megvizsgálja, hogy van-e lehetőség helyesbítésre. Amennyiben az ezen a szinten történő helyesbítésre előírt feltételek nem teljesülnek, a panaszt a társadalombiztosítási jogorvoslati bizottság vizsgálja ki. E bizottság határozatával szemben a társadalombiztosítási bírósághoz lehet fellebbezni. 2012. július 12
V. fejezet: Rokkantsági ellátások Mikor jogosult rokkantsági ellátásokra? A rokkantsági ellátások nagyrészt a nyugdíjrendszer részét képezik. Finnországban duális rendszer van érvényben: egy biztosítási rendszer (törvényes jövedelemalapú nyugdíj, Työeläke), amelyet a 18 és 68 év közötti, keresőtevékenységet folytatók (munkavállalók, önálló vállalkozók, mezőgazdasági termelők) járulékaiból finanszíroznak; egy adókból finanszírozott általános rendszer (állami nyugdíj, Kansaneläke és garantált nyugdíj, Takuueläke), amely minden 16 és 65 év közötti, finnországi lakóhellyel rendelkező számára nyugdíjminimumot garantál. A nyugdíjrendszerek integrált rendszert képeznek, és ha a törvényes jövedelemalapú nyugdíj túllép egy bizonyos határértéket, nem fizetnek állami nyugdíjat vagy garantált nyugdíjat. Az állami nyugdíjra vagy garantált nyugdíjra való jogosultsághoz a 16 éves kor elérése utáni három éves finnországi lakóhellyel való rendelkezést kell igazolni. Ha valaki nem lakott három évig Finnországban, a más EU-tagállamokban, Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában és Svájcban való állandó tartózkodási időket is figyelembe veszik. Egyéves állandó finnországi tartózkodás azonban minden esetben szükséges. A munkavállalók esetében a törvényes jövedelemalapú nyugdíjhoz való jogosultság megszerzéséhez nincs előírt idő. Az önálló vállalkozóknak legalább négyhavi önálló vállalkozással eltöltött időt kell igazolniuk. Mind az állami, mind pedig a jövedelemalapú rendszerben az ellátások különféle formát ölthetnek: Rokkantsági nyugdíjban az a biztosított részesülhet, aki várhatóan legalább egy évig tartó keresőképtelenséget okozó betegség következtében vagy tartós fogyatékosságból vagy balesetből adódóan elveszítette munkaképességét. A jövedelemalapú rendszer alapján rokkantsági nyugdíjban abban az esetben részesülhet, ha munkaképességének legalább 3/5-ét elveszítette (részleges rokkantsági nyugdíjhoz annak 2/5-ét). Az állami nyugdíjrendszerben az előírás legalább a munkaképesség 3/5-ének elvesztése (résznyugdíjat nem fizetnek). A rokkantsági nyugdíjra 60 éves kortól enyhébb feltételek vonatkoznak. 20 évesnél fiatalabbak csak a rehabilitációs lehetőségek felmérését követően részesülhetnek nyugdíjban. A rokkantsági nyugdíjat általában akkor folyósítják, ha az érintett személy körülbelül 300 napig betegbiztosítási ellátást kapott. A rehabilitációs támogatás akkor jár a munkavállalónak, ha valószínűsíthető, hogy fogyaték vagy betegség okozta rokkantsága javulni fog az ápolásnak vagy a rehabilitációnak köszönhetően. E rehabilitáció odaítéléséhez ápolási és rehabilitációs programra van szükség. 2012. július 13
Finanszírozott ellátások Rokkantsági nyugdíj Rokkantsági nyugdíj a táppénz kifizetésére vonatkozó maximális időtartam (300 nap) lejártát követően fizethető abban az esetben, ha a feltételek teljesülnek mindaddig, amíg az érintett személy öregségi nyugdíjban részesülhet (a jövedelemalapú nyugdíjrendszerben 63 éves kor, az állami nyugdíjrendszerben pedig 65 éves kor). A jövedelemalapú rendszerben a rokkantsági nyugdíj kiszámításánál figyelembe kell venni bizonyos feltételek mellett a jövőbeni időszakot (a kockázat bekövetkezése és a nyugdíjkorhatár között). A jövőbeni időszak jövedelmét általában a kockázat bekövetkezését megelőző öt évben (referencia-időszak) munkával szerzett jövedelem alapján határozzák meg. A referencia-időszakban kizárólag a finn nyugdíjtörvény értelmében vett, munkából származó, biztosítási járulékalapot képező jövedelem vehető figyelembe. A részleges rokkantsági nyugdíj a teljes rokkantsági nyugdíj 50%- a. Az állami nyugdíjrendszerben az ellátások összege a finnországi lakóhellyel való rendelkezés időtartamától, a családi állapottól és a foglalkoztatással összefüggésben kapott egyéb nyugdíjak összegétől függ. Teljes összeget abban az esetben folyósítanak, ha az érintett személy a 16 éves korának elérése és a nyugdíjazás kezdete közötti időszak 80%-ában finnországi lakóhellyel rendelkezett. Ellenkező esetben a nyugdíjat a lakóhellyel való rendelkezés időtartamától függően kiigazítják. Egy bizonyos küszöbérték felett a nyugdíjat a törvényes jövedelemalapú nyugdíj és más finn és külföldi nyugdíjak összegének 50%-ával csökkentik. Garantált nyugdíj Az öregségi nyugdíjban részesülő, finnországi lakóhellyel rendelkező személy garantált nyugdíjra jogosult, ha teljes bruttó nyugdíjjövedelme nem éri el a garantált nyugdíj teljes összegét. A bevándorlók (azaz azok, akik nem jogosultak állami nyugdíjra), akik nem részesülnek állami nyugdíjban, garantált nyugdíjban részesülhetnek, ha elérték a 16. életévüket, és a nemzeti nyugdíjtörvény értelmében rokkantak. A garantált nyugdíj összegét minden nyugdíjjövedelem befolyásolja, függetlenül attól, hogy az adott személy azt Finnországból vagy külföldről kapja. A garantált nyugdíj teljes összegéből az egyéb nyugdíjjövedelmet levonják. A garantált nyugdíjat a munkából származó jövedelemmel, a tőkejövedelemmel és a vagyon értékével nem csökkentik. Összegét nem befolyásolja továbbá sem a nyugdíjasok ápolási juttatása, sem a nyugdíjasok lakhatási támogatása, sem pedig az informális ápolási juttatás. Rehabilitációs támogatás A rokkantsági nyugdíj megadása előtt a nyugdíjat biztosító szervezetnek meg kell győződnie arról, hogy az igénylő rehabilitációs lehetőségeit megvizsgálták. A nyugdíjszolgáltató azokban a hónapokban folyósít rehabilitációs támogatást, amelyekben a biztosított nem folytathat keresőtevékenységet a fizioterápia következtében. A nyugdíjjogosult magasabb összegű nyugdíjat kap a rehabilitáció idején. A rehabilitációs támogatást meghatározott időtartamra fizetik. 2012. július 14
A jövedelemalapú rendszerben a rehabilitációs támogatás összege megegyezik a teljes rokkantsági nyugdíj és az aktív rehabilitációs időszakokra vonatkozó 33%-os rehabilitációs növekmény összegével. Az állami nyugdíjrendszerben a rehabilitációs támogatás a jövedelem 75%-a, amely 1 vagy 1+9 napi várakozási idő után fizetendő. Abban az esetben jár, ha a rehabilitációs időszak 30 napnál hosszabb. A rehabilitációs támogatás a nyugdíjas állami nyugdíjának 10%-os kiegészítése, és a rehabilitációs szolgáltatások költségeit teljes egészében megtérítik. Egyéb rokkantsági ellátások Közéjük tartozik: ápolási juttatás (Eläkettä saavan hoitotuki), amely a nyugdíjasok számára három különböző összegben folyósított ellátás, a segítségnyújtásra való rászorultságtól függően, vagy az otthoni ápolásból eredő költségek, illetve betegség vagy baleset következtében fellépő egyéb külön kiadások ellentételezésére; rokkantsági juttatás (16 vuotta täyttäneen vammaistuki), amelyet azon 16 és 64 év közöttiek számára folyósítanak, akik nem részesülnek nyugdíjban, és akiknek az egészsége betegség vagy baleset következtében megromlott, és amelyet a nehézségek leküzdése, a szükséges szolgáltatások kifizetése stb. érdekében kapnak. Az összeg a rokkantsági foktól, a segítségnyújtásra való rászorultságtól és a további költségektől függ a nyugdíjasok lakhatási juttatása (Eläkkeensaajan asumistuki), amelyet finnországi lakóhelyű nyugdíjasok kaphatnak. Az összeg arányos a nyugdíjas jövedelmével és lakhatási költségeivel, valamimnt néhány egyéb tényezővel. A rokkantsági ellátások igénybevétele Az igénylést az illetékes nyugdíjszolgáltatóhoz kell benyújtani. A rokkantsági fokot az igénylő egészségi állapotáról szóló jelentésből kiindulva állapítják meg. Az orvosi jelentéseken kívül a rokkantság értékelésénél különösen figyelembe kell venni többek között az érdekelt képzettségi szintjét, szakmai tapasztalatát, életkorát, és az arra való alkalmasságát, hogy munkát találjon. A rehabilitációs támogatás felfüggeszthető a munkaképesség változása esetén, vagy ha a kedvezményezett érvényes indok nélkül visszautasítja a rehabilitációt. A jövedelemalapú rendszerben a teljes rokkantsági nyugdíj és a teljes rehabilitációs támogatás részleges rokkantsági nyugdíjjá és részleges rehabilitációs támogatássá alakítható a munkaképesség és a jövedelem változása esetén. A rokkantsági ellátásokat érintő ügyekben felmerülő vitás kérdésekben a kérelmező fellebbezést nyújthat be a nyugdíjszolgáltatóhoz, aki megvizsgálja az esetleges korrekció lehetőségét. Ha ezen a szinten nincs rá lehetőség, akkor a Társadalombiztosítási Jogorvoslati Bizottsághoz vagy a Jövedelmalapú Nyugdíj Jogorvoslati Bizottsághoz kell fordulni a panasszal. A jogorvoslati bizottságok döntései ellen a Társadalombiztosítási Bíróságnál lehet fellebbezést benyújtani. 2012. július 15
VI. fejezet: Öregségi nyugdíjak és ellátások Mikor jogosult öregségi ellátásokra? Finnországban két nyugdíjrendszer van érvényben: a törvényes jövedelemalapú nyugdíjrendszer és az állami nyugdíjrendszer (beleértve a garantált nyugdíjat, Takuueläke). A jövedelemalapú nyugdíjrendszer jövedelemalapú és biztosításalapú nyugdíjat, míg az állami nyugdíjrendszer a lakóhely alapján nyugdíjminimumot biztosít. Ez a két nyugdíj együttesen képezi a teljes törvényes nyugdíjat. A nyugdíjrendszerek integrált rendszert képeznek, és ha a törvényes jövedelemalapú nyugdíj túllép egy bizonyos határértéket, nem fizetnek állami nyugdíjat vagy garantált nyugdíjat. A jövedelemalapú nyugdíjrendszerekben 63 és 68 éves kor között lehet nyugdíjba vonulni. A jövedelemalapú nyugdíjakat a magánszektorban körülbelül 30 nyugdíjszolgáltató kezeli. Ha az érintett személy több különböző nyugdíjtörvény alapján rendelkezett biztosítási fedezettel (azaz különböző nyugdíjszolgáltatókkal állt kapcsolatban), a teljes nyugdíjat az utolsó nyugdíjszolgáltató állapítja meg és folyósítja. A Finnországban vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező, 65. életévüket betöltött személyek az általános rendszerben részesülnek öregségi nyugdíjban és garantált nyugdíjban. A finn állampolgároknak vagy más tagállamok állampolgárainak 16 éves koruktól összesen legalább három évig Finnországban kell rendelkezniük lakóhellyel. Ha valaki nem lakott három évig Finnországban, a más EUtagállamokban, Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában és Svájcban való állandó tartózkodási időket is figyelembe veszik. Egyéves állandó finnországi tartózkodás azonban minden esetben szükséges. Mind a jövedelemalapú, mind pedig az állami rendszerben a betöltött 62. életévtől az érdekelt, ha úgy kívánja, kérheti korkedvezményes nyugdíja folyósítását. Ebben az esetben a nyugdíj összege véglegesen 0,6%-kal vagy 0,4%-kal csökken minden, a tényleges nyugdíjba vonulás és a jogszabályi nyugdíjkorhatár közötti hónap tekintetében. Az öregségi nyugdíj folyósítását el lehet halasztani a szokásos nyugdíjkorhatár utánra, ami a folyósított nyugdíj összegének növelését eredményezi. Finanszírozott ellátások Törvényes jövedelemalapú nyugdíj A jövedelemalapú nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíjjogosultságot megnyitó aktív időszak a 18 és 68 év között szerzett szolgálati idő. A nyugdíjat az éves fizetés, vagy önálló vállalkozók tekintetében az éves konszolidált jövedelem alapján számítják ki. A nyugdíjjogosultság az életkor függvényében a következő százalékos arányokkal növekszik: 18 52 év között 1,5% 18 és 52 éves kor között 1,5%-kal; 2012. július 16
53 és 62 éves kor között 1,9%-kal; 63 és 68 éves kor között 4,5%-kal. Ha a nyugdíjba vonulást követően tovább dolgozik, vagy azt követően új munkát vállal, ehhez a munkához kapcsolódóan nyugdíjjogosultsága évente 1,5%-kal nő. A nyugdíjjogosultság a járulékalapú társadalombiztosítási ellátásokból (pl. betegbiztosítási ellátás) származó jövedelem függvényében is emelkedik. Az oklevéllel tanúsított tanulmányok és a 3 év alatti gyermekek nevelésének időszakai emelik a nyugdíjat, ezt az állam finanszírozza. Állami nyugdíj A nemzeti öregségi nyugdíj nyugdíj-alapú: Egy bizonyos összeghatár felett nem fizetnek nyugdíjat. Az állami nyugdíj keretében jövedelemnek kell tekinteni a Finnország és egy külföldi ország által kifizetett nyugdíjakat, továbbá a nyugdíjjellegű tartós kártérítéseket. Az 883/2004/EK rendelet alkalmazási körébe tartozó, és ugyanazon személy biztosításán alapuló és más tagállamok által folyósított nyugdíjak nem minősülnek jövedelemnek. Az állami nyugdíj összege attól is függ, hogy az érintett személy 16 és 65 éves kora között mennyi ideig rendelkezett lakóhellyel Finnországban. A teljes nyugdíj folyósításához legalább 40 évig finnországi lakóhellyel kell rendelkezni. Amennyiben az érintett személy a 16 és 65 éves kora közötti időszak kevesebb mint 80%-ában rendelkezett finnországi lakóhellyel, a nyugdíjat a lakóhellyel való rendelkezés időtartamának arányában állapítják meg. A nyugdíj magában foglalhat eltartott gyermekek után járó pótlékot is. Az öregségi nyugdíjban ezenfelül számos további rendkívüli pótlék szerepel: ápolási juttatás (Eläkettä saavan hoitotuki), amely a nyugdíjasok számára három különböző összegben folyósított ellátás, a segítségnyújtásra való rászorultságtól függően, vagy az otthoni ápolásból eredő költségek, illetve betegség vagy baleset következtében fellépő egyéb külön kiadások ellentételezésére; nyugdíjasok lakhatási juttatása (Eläkkeensaajan asumistuki), amelyben finnországi lakóhellyel rendelkező nyugdíjasok részesülhetnek. Ennek összege a nyugdíjas jövedelmétől és lakhatási költségeitől, valamint néhány más tényezőtől függ. Garantált nyugdíj Az öregségi nyugdíjban részesülő, finnországi lakóhellyel rendelkező személy garantált nyugdíjra jogosult, ha teljes bruttó nyugdíjjövedelme nem éri el a garantált nyugdíj teljes összegét. A bevándorlók (azaz azok, akik nem jogosultak állami nyugdíjra), akik nem részesülnek állami nyugdíjban, 65 éves koruktól garantált nyugdíjra jogosultak. A garantált nyugdíj összegét minden nyugdíjjövedelem befolyásolja, függetlenül attól, hogy az adott személy azt Finnországból vagy külföldről kapja. A garantált nyugdíj teljes összegéből az egyéb nyugdíjjövedelmet levonják. A garantált nyugdíjat a munkából származó jövedelemmel, a tőkejövedelemmel és a vagyon értékével nem csökkentik. Összegét nem befolyásolja továbbá sem a nyugdíjasok 2012. július 17
ápolási juttatása, sem a nyugdíjasok lakhatási támogatása, sem pedig az informális ápolási juttatás. Az öregségi ellátások igénybevétele A kérelmet az illetékes nyugdíjszolgáltatóhoz kell benyújtani. A jövedelemalapú rendszer központi szerve a Finn Nyugdíjközpont (Eläketurvakeskus, ETK). Az állami szektornak saját nyugdíjszolgáltatói vannak: ez a Keva. Az állami nyugdíjakat és a garantált nyugdíjakat a Társadalombiztosítási Intézet (Kansaneläkelaitos, Kela) kezeli. Az öregségi nyugdíjakat érintő ügyekben felmerülő vitás kérdésekben a kérelmező fellebbezést nyújthat be a nyugdíjszolgáltatóhoz, aki megvizsgálja az esetleges korrekció lehetőségét. Ha ezen a szinten nincs rá lehetőség, akkor a Társadalombiztosítási Jogorvoslati Bizottsághoz vagy a Jövedelmalapú Nyugdíj Jogorvoslati Bizottsághoz kell fordulni a panasszal. A jogorvoslati bizottságok döntései ellen a Társadalombiztosítási Bíróságnál lehet fellebbezést benyújtani. 2012. július 18
VII. fejezet: Túlélő hozzátartozói ellátások Mikor jogosult túlélő hozzátartozói ellátásokra? Más ellátásokhoz (öregségi és rokkantsági) hasonlóan, Finnországban duális rendszer van érvényben: egyrészt egy biztosításalapú, jövedelemalapú nyugdíj, másrészt egy adókból finanszírozott és járulékalapú általános rendszer, amely nyugdíjminimumot biztosít. Erre az ellátásra jogosult a túlélő házastárs (beleértve e regisztrált élettársi kapcsolat esetében a túlélő élettársat is) az elvált házastárs, amennyiben a halál bekövetkezését megelőzően tartásdíjra volt jogosult (ez csak a törvényes jövedelemalapú nyugdíjra vonatkozik) és a gyermekek (saját gyermek; az elhunyt vagy a túlélő házastárs nevelt gyermeke; az a gyermek, aki után az elhunyt tartásdíjat fizetett; az a gyermek, aki az elhunyttal közös háztartásban élt, amennyiben utóbbi a gyermek szülőjének házastársa volt). Az özvegyi nyugdíjat felfüggesztik, ha a túlélő házastárs 50 éves kora előtt új házasságot köt. Ebben az esetben háromévi nyugdíjnak megfelelő átalánytámogatást kap. Jövedelemalapú nyugdíj A túlélő házastárs mindig jogosult az özvegyi nyugdíjra, ha a házasságból gyermek születik. Amennyiben a házaspár gyermektelen: a túlélő házastársnak legalább 50 évesnek kell lennie az elhalálozás időpontjában, vagy a túlélő házastársnak legalább három éve rokkantsági nyugdíjban kell részesülnie. A házasságkötésnek azelőtt kell megtörténnie, mielőtt a túlélő házastárs betölti az 50. életévét, és legalább 5 évig kell tartania. A túlélő, gyermektelen, 1950. július 1-je előtt született házastárs kevésbé szigorú feltételekkel részesülhet özvegyi nyugdíjban. Állami nyugdíj Az özvegyi nyugdíj a házastárs elhalálozását követően akkor jár, ha: az elhunyt személy a házasságkötés idején nem töltötte be 65. életévét; a túlélő házastárs nem töltötte be 65. életévét, és nem kap állami nyugdíjat; az elhunyt 16 éves kora után három évig finnországi lakóhellyel rendelkezett; a túlélő házastárs Finnországban vagy egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel; a túlélő házastársnak egy vagy több gyermeke van vagy volt az elhunyt személytől. Amennyiben nincs közös gyermek, nyugdíjat csak akkor lehet folyósítani, ha a túlélő házastárs házastársa halálakor betöltötte az 50. életévét és a házasságkötéskor nem töltötte be az 50. életévét, és ha a házasság legalább öt évig tartott. Mindezeknek a kritériumoknak meg kell felelni. 2012. július 19
Finanszírozott ellátások Törvényes jövedelemalapú nyugdíj Az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjának 17-50%-a, attól függően, hogy hány gyermek jogosult gyermeki nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíj összege az elhunyt nyugdíjával megegyező, ha a kedvezményezettek az özvegy és két gyermek. Amennyiben az elhunyt személy halála időpontjában nem volt nyugdíjas, a túlélő hozzátartozói nyugdíjat annak a rokkantsági nyugdíjnak az alapján számítják ki, amelyre az elhunyt halála időpontjában jogosult lett volna. Az özvegyi nyugdíjat az özvegy saját (vagy várható) nyugdíjába integrálják. Amennyiben ez egy meghatározott összegnél magasabb, az özvegyi nyugdíjat ennek megfelelően csökkentik. A fizetendő özvegyi nyugdíjat tehát a következő képlet alapján számítják ki: az elhunyt nyugdíjának 50%-a 50% (az özvegy saját nyugdíja - alapösszeg). Elvált házastárs esetében az özvegyi nyugdíjat megosztják. Az elvált házastársnak fizetendő rész a váláskor létrejött megegyezés alapján fizetett tartásdíj összegétől függ. Árvasági nyugdíjban a 18 éves kor alatti gyermekek részesülhetnek, Az árvasági nyugdíj az elhunyt nyugdíjának 33-83%-a, attól függően, hogy hány gyermek jogosult gyermeki nyugdíjra. Állami nyugdíj Az első hat hónapban a házastárs kezdeti nyugdíjat kap, amely egy havi átalányösszeg (és amely összeget annak függvényében igazítják ki, hogy az elhunyt mennyi ideig rendelkezett finnországi lakóhellyel). A hat hónap eltelte után az özvegyi nyugdíjat tovább folyósítják, ha a túlélő házastárs 18 év alatti gyermeket tart el. Ez egy alapösszeg, és rászorultsági alapon kiegészíthető. Ha nincs eltartott gyermek, az alapösszeg nem fizethető ki. Az árvasági nyugdíj az anya és/vagy apa után hátramaradt, 18 évesnél fiatalabb, Finnországban vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező árvának jár. Árvasági nyugdíj 21 éves korig folyósítható, amennyiben a kedvezményezett nappali tagozaton tanulmányokat folytat. Az apa és anya után hátramaradt árva külön-külön nyugdíjat kap mindkét szülője után. Az árvasági nyugdíj mindig egy alapösszegből áll. Ezen felül nyugdíj-kiegészítés adható. E kiegészítés összege a gyermekek által szerzett többi nyugdíjtól függ. A 18 20 év közötti gyermekek csak az alapösszeget kapják meg. A hozzátartozói ellátások igénybevétele A kérelmet az illetékes nyugdíjszolgáltatóhoz kell benyújtani. A jövedelemalapú rendszer központi szerve a Finn Nyugdíjközpont (Eläketurvakeskus, ETK). Az állami szektornak saját nyugdíjszolgáltatói vannak: ez a Keva. Az állami nyugdíjakat a Társadalombiztosítási Intézet (Kansaneläkelaitos, Kela) kezeli. A túlélő hozzátartozói ellátásokat érintő ügyekben felmerülő vitás kérdésekben a kérelmező fellebbezést nyújthat be a nyugdíjszolgáltatóhoz, aki megvizsgálja az esetleges korrekció lehetőségét. Ha ezen a szinten nincs rá lehetőség, akkor a Társadalombiztosítási Jogorvoslati Bizottsághoz vagy a Jövedelmalapú Nyugdíj 2012. július 20