A varjúfélék mérgezésének tanulságai.

CSÖRGEY TITUS A háború folyamán elhatalmasodott fészekrablók főképen szürkevarjai' A varjúfélék mérgezésének tanulságai. Irta: CSÖRGEY TITUS. és szarkák mérgezésének egyik legfeltűnőbb jelensége az volt, hogv Tiszatarjá n-ban a fészekutánzatokba rakott mérgezett tyúktojásokat a vetési varjak több hullott el belőlük. is oly tömegben szedték fel és vitték fiaiknak, hogy 500-nál Ezt az esetet már az Aquila mult évi kötetében tárgyaltam és kivételes jelenségnek véltem, melynek okát a varjak természetes táplálékának időszaki és helyi hiányában kerestem. Az elmúlt 1923-ik évben sikerült e téren ujabb észleleteket gyűjtenünk s ezek megerősítik fentemlitett véleményemet. Mig ugyanis a csepelszigeti Ma kád határában, hol SZEMÉRE LÁSZLÓ rakta ki a tojáscsalit a szarkák és szürkevarjak gyérítésére, a csalétkek túlnyomó részét szintén a vetési varjak szedték fel, addig az általam a kisújszállási vetési-varjutelep közelében elhelyezett tojáscsalikal e varjak figyelemre sem méltatták. Ezt az eredményt különben a kisújszállási birtokosok meg is jósolták, mondván, hogy nagyon sovány föld lehet az, ahol vetési varja is tojásszedésre szorul. Hasonló eredményt vártam eleve magam is, mert a kedvezőtlen tavaszi időjárás folytán a. mérgezés idején még javában folyt a szántás és a varjak dúsan éltek az eke nyomán felszedett rovarálczákon, amiről az elejtett példányok gyomrának tartalma is tanúskodott. Az ugyanakkor a pestmegyei Örkénytábornál tojáscsalival történt mérgezés eredménye pedig 172 szarka és 42 szürkevarjv csupán 3 vetési varja elhullása mellett volt 1 rókán és 11 kóbor eben kívül. Hasonló volt az eredmény Kiskunhalason is, hol egyik, e téren legkiválóbb munkatársunk, BERKI ANDOR földbirtokos végzett beható kísérleteket. A vetési varjak bár 1000 fészkes telepük van a közelben ott is csak elenyészően kis mértékben szedték fel a tojást, amennyiben 70 szarka és 20 szürkejmrju mellett csupán ő vetési varja esett áldozatul, ezenkívül 2 vörösvérese. (C. tinnuncubis L.) és 1 hölömhika (Botaurus stellaris L.). BERKI ANDOR levelének idevonatkozó része igy hangzik: A bölömhika nyilván azért esett áldozatul, mert mocsaras helyen, zsombékokra is raktunk tojást. Érdekes, hogy az első mérgezés alkalmával, melyet április 1-én végeztem, 2 vörösvérese esett áldozatul. Ezután eltelt két hét és az elhullott szarkák és varjak fészkét mind véresek foglalták

A VARJÚFÉLÉK MÉRGEZÉSÉNEK TANULSÁGAI 239 el, főleg vörösvércsék*). Ezen két hét elmultával újra mérgeztem ugyanazon helyeken, közvetlenül az immár véresével betelepült szarkafészkek alatt. Az eredmény az lett, hogy újra nagyszámú elhullott szarkát és sziirkevarjnt találtunk, de vércsét egyet sem. Tekintve, hogy az első mérgezés után birtokomon élő szarkát vagy szürkevurjat alig lehetett látni, a másodszori mérgezés miatt elhullottak bizonyára az újonnan betelepültek lehettek és a szomszédból bejárók. Hogy milyen nagy területeket kalandoznak be ezen kártevők, mutatja, hogy a mérgezési helytől még 2 3 kilométernyire is találtak elhullott szarkákat". Az említett 2 vörösvércse szokatlan viselkedésének okát szintén a pillanatnyi táplálékhiányban kereshetjük. Ezt a tavaszi időjárás szeszélyessége könnyen okozhatja és egyetlen napon belül is jelentékenyen megváltoztathatja ugyanazon madárfaj viselkedését. Emlékszem egy esetre, amikor egy márciusvégi nap délelőttjén, erős hóförgetegben, a cenki erdő szürkevarjai egy nyulat támadtak meg. Délutánra kiderült és megenyhült az idő s ugyanezeket a varjakat a Ferlöpart tocsogóiban láttam, békésen bogarászva a pajzsos-cankók társaságában. BERKI ANDOR további leveleiben a varjukérdés egy másik részét is érinti. Megkértem ugyanis, kísérelje meg a vetési varjak riasztását olymódon, amint azt Németországban sikerrel végzik. Ugy t. i.. hogy a lelőtt varjakat nem akasztják karóra, hanem beleik eltávolításával a korai rothadástól megóva kis csoportokban rakják a vetésbe, csőrüket a földbe dugva, mintha az arra járó varjak számára kiiurkészhetlen titkos érő tartaná őket fogva. Erre ezt feleli: Arra nézve pedig, hogy a félig eltemetett vetési varjú társait a földtől elriasztja, nekem már nem kell kísérletet tennem. Így csináljuk már mi ezt régóta, jó is volna, de az a hátránya, hogy az egyik nap kitett hullák másnapra többnyire eltűnnek, valószinüleg a rókák és inás ragadozók jóvoltából. Innen van az, hogy bár az idevaló nép tudja, hogy a karóra felkötött varjú csak egy-két napig használ, még is inkább karóra köti. semmint a földbe dugja a varjut, mert a karóról nem vész el. Szóval kimondhatjuk, hogy még ezideig nincs olyan praktikus eljárás, amellyel a vetési varjakat bevetett föld jeinktől távol tudnánk tartani." A kérdés megoldását BERKI GYULA ez okból is a vetési varjak számának a háború előttire való apasztásábau látja. Az akkori számban élők ugyanis nem igen okoztak kárt, inkább hasznot, inert meg birtak élni rovarokból és ritkán szorultak szemes táplálékra. A varjúféléknek a háború ideje alatt történt elszaporodására különben jellemző említettnek az az adata is, hogy míg a békében 402 holdas birtokán alig volt 10 szarka- és szürkevarjufészek, most vagy *l A többi p.vilván az Alföldön gyakori kékvércse (Cen-hneis veiptrlvk'm L.) volt Cs. T.

240 TITUS CSÖRGEY l»0 van beiöle. Szabolcsmegyeben. hol 1921-ben jártain, még ennél is rosszabb volt a helyzet, mert ott a szarkák száma helyenként a békebelinek tízszeresére is emelkedett és az apróvad, kivált a fogoly, ugyanilyen arányban fogyott meg. Hasonló arányban szaporodtak el számos helyen a vetési varjak is, amit még az a körülmény is súlyosbít, hogy a fészkclésre alkalmas szálerdők csekély száma miatt egyes pontokon aránytalanul nagy tömegekben csoportosultak egybe, tehát kedvezőtlen időjárás iseten fokozottabb mértékben szorultak a közvetlen környék nyújtotta szemes táplálékra. Ez az egyenlőtlen eloszlás is hozzájárult ahhoz, hogy most már a vetési varjak nagyobbarányu gyérítése is több helyt szükségessé vált. A vetési varjura vonatkozólag BARIK JÓZSEF f'öállatorvosnak Bábolnán végzett mintaszerű mérgezési kísérletei is szolgáltatlak tanulságot. Főképen malachullákal alkalmazott, melyeknek feltárt testüregét foszforos husvagdalékkal töltötte meg, a töltést szükség szerint megújítva. Ennek az eljárásnak az a nagy előnye, hogy hó jelenléte sem kell hozzá, tehát enyhe teleken is ősztől tavaszig egyfolytában alkalmazható. A nagy számban elhullott szarkák, szürke- es vetési varjak felszedése közben azt észlelte, hogy a hullák egy részét a vetési varjak is felfalták, saját tajbelieik hulláitól sem idegenkedve. Ezt a körülményt BARIK arra használta fel, hogy a varjuhullák testüregét is foszforos masszával töltötte meg és ezekkel is nagy sikert ért el. Ergebnisse der Krähenvertilgung mit der Giftmethode. Von TITUS CSÖRGEY. Das am meisten überraschende Ergebnis der zur Bekämpfung der während des Krieges überhand genommenen Nestplünderer, namentlich der Nebelkrähe und Elster ausgeführten Giftniethode war das, dass in Tisza tarján die in Nestimitationen eingelegte Hühnereier auch von den Saatkrähen in Menge aufgenommen und ihren Jungen zugeschleppt wurden, so dass man über 500 Leichen derselben auffand. Diesen erwähnte ich schon im vorjährigen Bande der Aquila und glaubte ich es damals mit einer Ausnahms-Erscheinung zu tun haben, deren Ursache ich in einem zeitweisen und lokalen Mangel an der natürlichen der Saatkrähen suchte. Im Jahre 1923 gelang es auf diesem Fall Nahrung Gebiete neue Erfahrungen zu sammeln, welche meine obige Ansicht bestätigten. Während nämlich die von LADISLAUS SZEMÉRE in Makád auf der Csepel-

ERGEBNISSE DER KRÄHENVEIiTII.Gl'NG MIT DER GII'TMETHODE. 241 Insel zur Vertilgung der Nebelkrähen und Elstern ausgelegten Lockeier zum grössten Teile von Saatkrähen aufgelesen wurden, kümmerten sich die Saatkrähen der Kolonie von Kisújszállás um die in nächster Nähe der Kolonie ausgelegten Lockeier nicht um das Mindeste. Dieses Resultat haben übrigens die Landwirte von Kisújszállás vorausgesagt, indem sie behaupteten, dass es ein sehr magerer Boden sein müsse, auf welchem die Saatkrähe)! gezwungen wären auf Eierraub auszugehen. Auch ich selbst erwartete dieses Resultat, indem infolge der ungünstigen FrfihJÄhrs-Witterung während der Gift-Auslegung noch überall geackert wurde und die Saatkrähen reichliche Nahrung in den ausgeackerten Insekten-Larven fanden, was sich auch in den Mageninhalten der erlegten Exemplare nachweisen liess. Ein zur gleichen Zeit bei Ö r k é n y ausgeführter Versuch ergab neben 172 Elstern und 42 Nebelkrähen, nur 3 Saatkrähen - - ausserdem einen Fuchs und 11 herumstreichende Haushunde. Das nämliche Resultat ergaben die Versuche in Kiskunhalas, welche von einem unseren besten Mitarbeiter, dem Grundbesitzer ANDREAS BERKI ausgeführt wurden. Die Saatkrähen Hessen die Eier unbehelligt, trotzdem dieselben in der Nähe einer 1.000 Paare zählenden Kolonie ausgelegt wurden. Das Ergebnis war hier 70 Elstern, 20 A T ebelkrähen, 5 Saatkrähen, 2 Turmfalken und eine Rohrdommel. Die diesbezügliche Stelle aus dem Briefe von ANDREAS BERKI lautet folgender massen : Die Rohrdommel fiel wohl deshalb dem Gifte zum Opfer, weil auch auf versumpften Gebiete auf Kufen Eier ausgelegt wurden. Als interessante Krscheinung erwähne ich, dass zur Zeit des ersten Versuches am 1. April auch 2 Turmfalken-Leichen gefunden wurden. Dann vergingen zwei Wochen, worauf die Horste der vergifteten Elstern und Nebelkrähen von Falken besetzt wurden, hauptsächlich von Turmfalken. 1 Nach Verlauf dieser zwei Wochen widerholte ich den Versuch u. zwar legte ich die Gilteier unmittelbar unter die nunmehr von Falken besetzten Elsternhorste. Das Ergebnis war, dass wieder eine Menge Elstern und Nebelkrähen zum Opfer fielen, jedoch kein einziger Falke zugrunde ging. Mit Rücksicht darauf, dass nach dem ersten Versuche fast gar keine Elstern und Nebelkrähen auf meinem Gute waren, mussten die beim zweiten Versuche zugrundegegangenen neue Ansiedler oder aber aus der Nachbarschaft stammende Besucher gewesen sein. Welch' grosse Gebiete diese Schädlinge durchstreifen, geht auch daraus hervor, dass die Leichen bis in eine Entfernung von 2 3 Kilometern aufgefunden wurden." Die Ursache der ganz ungewöhnlichen Erscheinung, dass auch zwei 1 Die übrigen waren wahrscheinlich Rotfussfalken, welche in der Tiefebene häutig sind. 1'. Cs. Aquila 16

242 TITUS CSÖRGEY Turmfallen die Gifteier aufnahmen, glaube ich ebenfalls in einem momentanen Nahrungsmangel finden zu können. Dieser kann durch die launenhafte Frühlings-Witterung sehr leicht verursacht werden und kann dadurch selbst an einem einzigen Tage das Verhalten einer und derselben Vogelart ganz bedeutend beeinflusst werden. Ich erinnere mich eines Falles in welchem am Vormittag während eines Schneesturmes die Nebelkrähen im Walde von Nagycenk einen Hasen jagten, am Nachmittage aber bei Sonnenschein am Seeufer in Gesellschaft von Kampfläufern friedlich nach Käfern suchten. In weiteren Berichten bespricht ANDREAS BERKI auch eine andere Seite der Krähenfrage. Ich ersuchte ihm den Versuch zu machen die Saatkrähen in der in Deutschland üblichen Weise von den Saaten fernzuhalten, dass man nämlich die toten Krähen nicht auf einen Pfahl anbindet, sondern die Bauchhöhle desselben behufs Verhinderung der raschen Verwesung entleert und dann diese Krähen in kleinen Gruppen auf die Saaten aussetzt, den Schnabel in das Erdreich gestochen, als ob sie durch eine für die herumstreichenden Krähen unerfindliche Gewalt dort festgehalten würden. Er antwortete auf diese Anregung, dass man in seiner Gegend dies schon längst weiss und dass sich diese Methode auch bewährt habe, nur habe diese den Fehler, dass die ausgesetzten Krähen schon am nächsten Tage verschwinden; wahrscheinlich werden sie von Füchsen und anderem Baubzeuge aufgenommen. Auch das hiesige Volk weiss dies und bindet deshalb die Krähen lieber auf einen Pfahl, weil dieselbe dadurch nicht in Verlust gerät, trotzdem diese Methode nur 1 2 Tage nützt. Es muss auf Grund dieser Erfahrung ausgesprochen werden, dass wir leider noch keine bewährte Methode zur Fernhaltung der Saatkrähen von den Saaten besitzen. Die Lösung der Frage sieht deshalb auch BERKI in der Verminderung des Krähenbestandes auf das Vorkriegs-Niveau. In der damaligen Anzahl verursachten nämlich die Saatkrähen nur geringen Schaden, jedoch desto mehr Nutzen, weil sie genügend Insekten-Nahrung hatten und nur selten auf Körner angewiesen waren. Bezüglich der Vermehrung der Krähen während des Krieges ist BERKI'S Angabe sehr bezeichnend. Auf seinem 2Ü0 Hektar grossen Gute befanden sich vor dem Kriege kaum 10 Elstern- und Krähen-Nester; jetzt gibt es deren über 60. Im Komitate Szabolcs war im Jahre 1921 die Lage noch viel schlimmer, weil dort der Bestand der Elstern stellenweise das 10-fache des Friedenbestandes betrug und das Kleinwild, hauptsächlich aber das Rebhuhn in demselben Grade sich verminderte. In gleichem Grade hatten sich mancherorts auch die Saatkrähen vermehrt und wird die Wirkung dieses Unistandes noch dadurch verschärft, dass sich die Krähen infolge Mangel an entsprechenden Hochwäldern sich an geeigneten Stellen in unverhältnissmässig grossen Massen ansammeln, deshalb bei ungünstiger

Dr. E. GRESCHIK MAGEN- IM) GKWÜf.l.UNTEUSl'f llü'nge'n. 24.", Witterung in erhöhtem Masse die Körnerfrüchte der nächsten Hingebung heimsuchen. Diese ungleichmässige Verteilung trug ebenfalls dazu bei. dass stellenweise eine stärkere Verminderung der Saut krähen sich als notwendig erwies. Bezüglich der Santkräht- ergaben auch die mustergültigen Gift-Versuche von JOSEF BABIK in Bábolna wichtige Ergebnisse. Es wurden von ihm hauptsächlich Ferkel-Leichen angewendet, deren Bauchhöhle mit Phosphor durchtränkten! Mahlfleisch ausgefüllt wurde. Diese Füllung wurde dann nach Bedarf erneut. Dieses Vorgehen besitzt den grossen Vorteil, dass man dasselbe auch ohne Schnee also, in milden Wintern vom Herbst bis in das Frühjahr hinein ohne Unterbrechung ausüben kann. Während des Auflesens der in grossen Mengen gefallenen Elstern, Saat- und Nebelkrähen machte er die Beobachtung, dass die Saatkrähen auch die Leichen ihrer eigenen Artgenossen verzehrten. Diese Beobachtung auszunützend, füllte BABIK auch die Bauchhöhlen von Krähen mit der vergifteten Fleischmasse aus und erzielte auch auf diese Weise bedeutende Resultate. Gyomor- és köpettartalom vizsgálatok. Adatok hazánk apró emlőseinek faunájához. Irta Dr. GRESCHIK JENŐ. Magen- und Gewölluntersuchungen. Beiträge zur Kleinsäuger-Fauna Ungarns. Von Dr. EEOKN GKESCIIIK. III. Ölyvek és baglyok. Uj sorozat. Ez a közlemény az Aquila XVII. (1910) es XVIII. (1911) kötelében megjelent ilvneinü vizsgálatok folytatása. Tartalmazza az azóta a M. Kir. Madártani Intézetbe érkezeti anyagot. Ezeket a vizsgálatokat azért folytatjuk, mert a madarak táplálékát csak ugy ismerhetjük meg igazán, ha minél több, a legkülönbözőbb vidékekről származó anyagot vizsgául. Bussarde und Eulen. Neue Reihe. Diese Piiblicatioii ist eine Fortsetzung der im XVII. (1910) und XVIII. (1911) Bande der Aquila erschienenen gleichartigen Untersuchungen. Sie enthält das seither in das Kgl. Ung. Ornithokigische Institut eingelaufene Material. Diese Untersuchungen werden fortgesetzt, da die Nahrung der Vögel nur auf Grund eines sehr grossen von den 16'