AQUILA 1995. VOL.: 102 (179-192) A TISZADOBI SZELEPI-MOROTVA ORNITOCÖNOLÓGIAI VIZSGÁLATA, MINT MODELL AZ ALFÖLDI MOROTVÁK JELENTŐSÉGÉNEK IGAZOLÁSÁRA Legány András Abstract Legány, A. (1995): Orni-cenological studies on the Szelep-oxbozv, Tiszadob, as a model for the assessment of the ornithological importance of oxbows on the Hungárián Great Plain. Aquila, 102. p. 00-00. The present paper summarises the qualitative and qualitative analysis of the bird fauna of the Szelep-oxbow in the Tiszadob flood-plain Reserve. Trophic and nesting levels were identified by the author and attempts were made to assess the Saturation levels of the birds concerned. Tlie arrival and occupation of territories by birds were also studied with special regard to the influences of human activity on the area. The "refuge" role of flood-plain forests and oxbows, the importance of conserving natural and semi-natural flood-plains and the urgent need for them to be surveyed were emphasised. Suggestions were made for nature conservation managcment particulary as regards disturbance at oxbows due to human activity (tourism, hunting, fishing, illegal waste disposal). Key zvords: bird fauna, Hungary, nature conservation, oxbozv Bevezetés Napjaink természetvédelmének egyik kardinális kérdése a vizes területek természetes kiszáradása, illetve emberi tevékenység okozta kiszárítása. Ez a tendenciózus folyamat hovatovább oda vezetett, hogy a vizekben oly gazdag Alföldünkön ma már alig találunk természetes vagy természetközeli vizes biotópokat, amelyek menedéket nyújtanak a vízi flóra és fauna számára. Ezen élőhelyek egyik - és kiemelkedő jelentőséggel bíró - élőhelytípusai a folyóink menti ártéri erdők és ezen belül a folyók menti morotvák. Ebben a megközelítésben hazai folyóink közül kiemelkedő jelentőséggel bír a Tisza, mert ártéri erdeinek egy részét az emberi tevékenység még nem tette teljesen tönkre. Különösen értékesek a tiszai morotvák. Ezek részben természetes lefűződéssel keletkeztek, részben a folyamszabályozás során alakultak ki. Sokféleségük közismert, Kolosván/t (1958) idézve: Általában megállapíthatjuk azt, hogy mindegyiknek a növénytakarója, állatvilága eltér a másikétól kifejlődési fokában, összetételében, fekvésében, tehát sajátos". Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a hazai madártani kutatás mintha elhanyagolná e területek vizsgálatát. Néhány elszórt adaton kívül alig található olyan publikáció, amely a morotvák célzott, szisztematikus vizs- 179
Legány, A. (1995) gálatárói számolna be. Pedig ezek az élőhelyek - mint fentebb is említettem - refúgiumszerepük miatt is felbecsülhetetlenül fontosak. Vizsgálataimban a következő kérdésekre kerestem választ: - Milyen madárfajok, milyen számban és arányban telepednek meg? - Hogyan osztják fel a madárfajok egymás között ezeket az élőhelyeket? - Milyen habitatban építik fészkeiket és hol táplálkoznak? - Beszélhetünk-e olyan szabályosságokról, amelyek általánosnak is tekinthetők? Ezért választottam vizsgálatom tárgyául - mintegy modellként - a Tiszadobi-ártér Természetvédelmi Terület egyik morotváját, a Szelepimorotvát. A döntésben az is motivált, hogy e területről korábbi adatok is rendelkezésemre álltak, ami lehetővé tett számomra némi összehasonlítást is (Legány, 1967). Anyag és módszer A Szelepi-morotva Tiszadobtól északnyugatra, a folyó jobb oldalán, a hullámtéren kívül, a mentett oldalon található. Természetes lefűződéssel keletkezett, már jóval 200 évvel ezelőtt, amelyet az is bizonyít, hogy a XVIII. század végén készített első katonai térképeken már mint mocsarat jelzik. Területe 33,5 ha, amelyet a két végén közel 3 hektárnyi rét keretez. Megközelítően 22 hektárt borít nádas, a többi szabad vízfelszín, amelyet a nyár végére jórészt - megközelítően 9 ha - kolokán- és hínárvegetáció lep el. Hossza 1600 m, szélessége 150-250 m között változik. Klímájában a kontinentális hatások dominálnak. Évi középhőmérséklete 10 C, ami 24 C ingadozást takar. A lehullott éves csapadékátlag 550 mm. A 110 fagyos és a 35 téli nap hideg télről tanúskodik. Vegetációjára alapvetően két típusú növénytársulás jellemző, amely meghatározóan hat az ornitofaunára is (1. ábra). A parti részeket nádasok (Scirpo-Pliragmitetum) szegélyezik - amelyet helyenként szinte teljesen tiszta állományú nád (PJiragmites communis) alkot -, a parti szegélyben tavi kákával (Scirpus lacustris) színezve. A terület délnyugati csücskében - kisebb önálló foltot képezve - a vízi harmatkása (Glyceria maxiina) is fellelhető. A víz mélyebbé válásával a nádat felváltja egy összefüggő keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) zóna, amely egészen a szabad vízig tart. Érdekes, hogy széleslevelű gyékényt (Typha latifolia) csak a morotva keleti végében találunk egy kisebb önálló foltban. A gyékényzóna mélyebb, víz felőli peremén több helyen is ingólápot találunk. A másik növénytársulás az alámerülő békatutaj-kolokán-hínár asszociáció (Hydrochari-Stratiotetum), amely a gyékényzónát követő szabad vízben alakul ki és nyár végére már szinte az egész vízfelületet beborítja, 180
A tiszadobi Szclcpi-iiiorotva. alig hagvva meg néhány szabad foltot. Zömében kolokán (Stratiotcs aloidesj alkotja, melvbe foltonként keveredik békatutaj (Hydrocharis nwrsus-ranae) és rucaöröm (Salvinia natans). í. ábra. A Szelepi-morotvaföldrajzi helyzete és vegetációs viszonyai Figure 1. Geographica! location and vegetation types at the Szelep-oxbözu 1993-ban folyamatosan, egész évben - lehetőleg hetenként - jártam a területet, összesen 33 alkalommal, amelyből 11 alkalom esett a költési időszakra. Az adatfelvételezés során a territóriumtérképezés módszerét alkalmaztam. Minden alkalommal minden észlelt példányt térképen rögzítettem. Az állománv nagyságának és összetételének megállapításánál a hangot adó egvedek, a megtalált fészkek, a fiókáikat vezető vagy etető szülők, a revírt féltő példányok voltak segítségemre. Tehát minden olyan tényt felhasználtam, amely valamely faj jelenlétére, megtelepedésére utalt. Tekintettel a terület áttekinthető méreteire és a nagyszámú megfigyelésre, a felmért állomány teljesnek tekinthető. Meg kell azonban jegyezni - mert erre éppen az itt végzett vizsgálatok hívták fel a figyelmet -, hogy ha egy terület teljes állományára vagyunk kíváncsiak, akkor feltétlenül szükséges a költési időszakban - különösen a legalább hetenként - végzett adatfelvételezés, mert a különböző fajok ebben a periódusban más-más időben aktívak. Csak ily módon válik lehetővé a teljes fajspektrum és az állományok megismerése. A terület 3-4 alkalommal történő ellenőrzése a fészkelési aszpektusban elégtelen. 181
Legány, A. (1995) 1. táblázat. A Szelepi-morotva fészkelő madáregyüttese 1993-ban Table 1. Bird species in the Szelep-oxbow community in 1993. Költő faj Pár Fészkelési Táplálék Dominancia Breeding species N umber of szint fogyasztás Dominancy pairs Nest location Food Tachybaptus ruficollis 5 H R R Podiceps eristatus 3 H H R Podiceps grisegena 1 H H R Ardea purpurea 6 Ph H A Ixobrychus minutus 2 Ph R R Anas platyrhynchos 15 T N Sd Anas querquedula 2 T N R Aythya ferina 3 T N R Aythya nyroca 3 T N R Circus aeruginosus 4 T H R Rallus aquaticus 2 Ph V R Porzana parim 4 Ph V R Gallinula chloropus 9 Ph V A Fulica atra 23 Ph V D Cldidonias hybrida 2 H R R Cldidonias niger 3 H R R Cuculus canorus 4 Ph R R Corvus corone cornix 1 A V R Aegithalos caudatus 1 A R R Remiz pendulinus 4 A R R Panurus biarmicus 2 Ph R R Saxicola torquata 1 T R R Locustella luscinioides 7 Ph R A Acrocephalus arundinaceus 32 Ph R D Acrocephalus scirpaceus 21 Ph R D Acrocephalus palustris 4 Ph R R Acrocephalus schoenobaenus 3 Ph R R Hippolais paliida 1 A R R Emberiza schoeniclus 14 T N Sd Fészkelő fajok száma - Number of breeding species: 29 Dominancia kategória - Dominancy categories Fészkelő párok száma - Number of breeding pairs: 182 D = domináns - dominant: (10.09}- vagy magasabb Fajdiverzitás - Species diversity: 2,8531-10% or higher). Egyenletesség - Consistency value: 84,73 Sd = szubdomináns - subdominant (7.01-10%) A = akcesszorikus - accessoric (3,01-7%) R = ritka-rare (0-3%) Magyarázat: - Explanation of acronyms Fészkelési szint - Nest location: H = hidroöcikus, T = terrikol. Ph = phragmitidikol. A = arborikol Fogyasztott táplálék - Food rangé: H = húsevő - carnivorous. R = rovarevő - insectivorous, N = növényevő - herbivorous, V = vegyes táplálkozási) - omnivorous 182
A tiszadobi Szelepi-inorotva. A diverzitás értéket a Shannon-Weaver-fiiggvény s alapján számoltam: H s = I P i -In P i i = 1 Az egyenletességet pedig Odúm összefüggése alapján értékeltem: H E = lo S2S Eredmények A morotva madárélete több, egymástól alapvetően különböző szakaszra osztható. Az egyik a téli szakasz - a téli aszpektus - befagyott és jéggel borított állapota. Ekkor a madárvilág összetételére a szárazföldi, a terresztris fajok jellemzőek, a vízi fajok teljesen hiányoznak. A másik egy jégmentes időszak, amelyre viszont a vízi fajok jellemzőek. Ezek a vízhez kötődő fajok minden évben a jég elolvadása után jelennek meg, territóriumot foglalnak, benépesítik a területet. Ezért - ha modellként kezeljük - úgy is felfoghatjuk, mint egy minden évben újra betelepülő szigetet. Ebben az időszakban a madárélet vizsgálatát két irányban kell nyomon követni: figyelemmel kell lenni a költő faunára és a vonulás, kóborlás, táplálékszerzés során megjelenő fajokra is. A Szelepi-morotvában költő faunát az 1. táblázatban mutatom be. Megállapíthatjuk, hogy a Szelepimorotva madárállománya fajokban és egyedszámban egyaránt gazdag. Ez matematikailag is igazolt, hiszen 10 ha-ra 8,6 faj és 108,6 egyed jut. A fészkelő avifauna a morotva kínálta lehetőségeket mind kihasználta. A térbeli szintek szerinti megoszlást a 2. táblázatban mutatom be. Domináns a nádban fészkelők csoportja, amely a nagyszámú és nagy egyedszámmal képviselt nádiposzátákkal magyarázható. Az itt költő terrikol fajok tulajdonképpen zsombékokon, ingólápon fészkeltek. A vizsgálat során egyértelműen megállapítható volt, hogy az egyes fajok a morotván belül következetesen ragaszkodtak bizonyos habitatokhoz, ahol fészkelőbiotópjaikat kialakították. Ez a habitatbeli elkülönülés különösen a nádiposzáták esetében volt szembetűnő. Míg a nádirigó (Acroceplialus arundinaceus) a nád középső részén fészkelt, addig a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) inkább annak belső pereme közelében. A foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) és az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) viszont a nádas külső szegélyén telepedett meg. A folyamatos megfigyelés lehetővé tette, hogy a territóriumfoglalást, a költő avifauna kialakulását nyomon követhessem. Megállapítható, hogy vannak jelentősebb territóriumot nem igénylő - pl. telepesen fészkelő - fajok (Ardea purpur ea, Cldidonias niger, Cldidonias hybrida). 183
Legány, A. (1995) 2. táblázat. A fajok megoszlása a fészkelőhely-választás alapján Table 2. Distribution of breeding species within the different nesting habitats Fészkelési szint Fajok száma és aránya Költő párok száma és aránya Nest location No. of species No. of breeding pairs (ratio in brackets) (ratio in brackets) Hidroöcikus 5 (17,2%) 14 (7,1%) Hydro-oecic Terrikol 7 (24,1%) 42 (23%) Terricol Phragmitidikol 13 (44,8%) 119 (65,3%) Phragmitidicol Arborikol 4 (13,8%) 7 (3,8%) Arboricol Feltételezhető, hogy a költő fajok egy része nagyobb territóriumot igényel és tart. Ezek között csak olyanok szerepelnek, amelyekből 1-3 pár költött a területen, a revir nagyságát nem lehetett pontosan megállapítani. (Podiceps grisegena, Ixobrychus minutus, Anas querquedula, Aythya ferina, Acrocephalus schoenobaenus, Aegithalos caudatus, Panurus biarmicus, Saxicola torquata, Hippolais paliida). Más fajok (Podiceps ruficollis, Podiceps eristatus, Aythya nyroca, Circus aeruginosus, Rallus aquaticus, Porzana parva, Gallinula chloropus, Fulica atra, Remiz pendulinus, Acrocephalus palustris, Locustella luscinioides) vagy az egész területet, vagy csupán annak egy részét osztották fel maguk között és revirjeiket ennek megfelelően alakították ki. Végül voltak fajok (Acrocephalus arundinaceus, Acrocephalus scirpaceus, Emberiza schoeniclus), amelyek az egész morotvát benépesítették, de nem egyenletesen, hanem jól kivehető kisebb csoportokat képezve. E csoportokon belül meglehetősen egyenletes volt a revirek nagysága. A territóriumok felosztása és kialakulása viszonylag hosszú időn keresztül zajlott, mindaddig, amíg fészkelésre alkalmas hely volt. A revirek kialakulása április első napjaiban indul. A szárcsák, kis vöcskök és barna rétihéják a le nem égett északkeleti nádszegélyben már párban mozogtak és védték területüket. A terület többi részén még minden faj (szárcsa, tőkés réce, cigányréce, böjtiréce, barátréce) vegyes csapatokban táplálkozott, bár a récéknél a párba állás első jelei már látszottak. A nádégetés után egy héttel a leégett terület megmaradt kisebb foltjaiban is megjelentek a szárcsapárok, noha ezek a helyek megítélésem szerint nem 184
A tiszadobi Szelepi-morotva. Füzek nád gyékény úszóláp kolokán gyékény nád tölgy vadkörte zsombékokkal Salix, sp. Reed Sedge Marsches Stratiotes Sedge Reed Oak WildPear 2. ábra. Az egyes fészkelő'fajok megoszlása a Szelepi-morotva különböző habitatjai között Figure 2. Distribution of different breeding species among different habitats at the Szelep-oxbow voltak olyan jó minó'ségűek, mint a le nem égett részek. Ekkor kezdó'dött a leégett délnyugati részen a nádi sármányok területfoglalása is, de még vonulásban levő hímek is énekeltek. Április közepére a szárcsák zöme már párban mozgott és territóriumot tartott. Kialakultak a barna rétihéják, a búbos vöcskök revirjei is. A vízityúkok is az épen maradt nádasban foglaltak revirt és ezzel egy időben megkezdődött a cserregő nádiposzáták helyfoglalása is. Négy éneklő hím a leégett terület megmaradt gyékényszálain énekelt és territóriumukat végig meg is tartották. A későbbiek során is szívesebben tartózkodtak a nád és gyékény határán. Április 25-re a táplálkozó csapatok feloszlottak. Kialakult a vízityúkok és a kis vízicsibék 3 revírje. Erre az időre a friss gyékényhajtások már 20-30 cm magasan a víz felett voltak és a növekvő nád elérte a vízszint magasságát. Megkezdődött a kis vöcskök helyfoglalása és a vörösgém- 185
Legány, A. (1995) telep kialakulása. A le nem égett nádasban megjelentek a nádirigók (6 revir) és a nádi tücsökmadarak (4 revir). Április 29-én a gyékény már 40 cm, de a nád csak néhány cm magas volt. A madarak zöme a lábon maradt nádban tartózkodott. Revirjükben mozogtak a cigányrécék, guvat (2 pár), cserregő' nádiposzáta (15 pár) és nádirigó (11 pár). Május 6-án a gyékény 60 cm, a nád pedig 20 cm magas volt. Az avas nádban befejeződött a vízityúkok és a kis vöcskök helyfoglalása, a vörösgémek (6 pár) telepének kialakulása. Május 13-án a nád és a gyékény magassága meghaladta az 1 métert és a kolokán is egyre jobban elterjedt. Befejeződött a kis vízicsibék (4 pár) megtelepedése (az utolsó már az új gyékényesben foglalt territóriumot). A nádirigók száma 21 párra emelkedett, a cserregő nádiposzáták (18 revir) nádasban és gyékényesben találtak megfelelő költőterületet. Május 24-ére a leégett területet teljesen benőtte a nád és a gyékény. Befejeződött a nádirigók (32 pár), a cserregő nádiposzáták (21 pár), a kormos szerkők (3 pár) helyfoglalása és megjelentek az énekes nádiposzáták (2 revir). Június 2-án a nád és gyékény magassága a 2 métert is meghaladta. Revirt foglal a halvány geze és egy újabb énekes nádiposzáta pár. Befejeződött a nádi tücsökmadarak megtelepedése (7 pár). Csak június 9-én jelentkeztek a foltos nádiposzáták (2 pár), (melyekhez július 8-án még 1 pár társult). Megtelepedett a fattyúszerkő (2 pár) is. Megfigyelésem alapján megerősítést nyert, hogy a madarak csak számukra minden tekintetben alkalmas helyeken telepszenek meg. A leégett területeket csak a vegetáció kialakulása után vették birtokba. Nem előnyös tehát a mocsarak égetése és vágása és különösen nem úgy, hogy az egész területen eltávolítják az avas nádat. A területfoglalás során az először érkező példányok előnyben vannak. Azonnal elfoglalják az alkalmas területeket, amelyeket a költés végéig meg is őriznek (3. táblázat). Egy madáregyüttes vizsgálatánál nem nélkülözhető a különböző trofikus csoportok nagyságának és arányainak elemzése (4. táblázat). A felmérések alapján a Szelepi-morotván abszolút dominanciával bírnak a rovarevők, amelyeknek jelentősége azért nagy, mert táplálékuk egészét a morotva területén szerzik. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt a trofikus sor teljes, mert a sok helyen hiányzó húsevők is képviseltetik magukat. Ugyanakkor tudni kell, hogy a barna rétihéják táplálékuk jelentős részét a morotván kívül, a környező agrárterületekről szerezték be. A természetes vagy természetközeli élőhelyek esetében fontos, hogy csupán olyan változások történjenek a flórában és a faunában, amelyek összefüggésben állnak a természetes folyamatokkal (pl. szukcesszió). Mivel a morotváknak fontos flóra- és faunamegőrző szerepe van, igen lényegesnek tartom ezek természetes vagy természetközeli állapotban 186
A tiszadobi Szelepi-morotva. 3. táblázat. Egyes madárfajok revírszáma és revírnagysága a Szelepi-morotván Table 3. Number of territories and territory sizes of selected species at the Szelep-oxbow Revirek távolsága (m) Faj - Species Revirek száma átlag + szórás No. of territories Average distance between territories in metres (standard deviation in brackets) Tachybapfus ruficollis 5 330 168 Podiceps eristatus 3 366 189 Aythya nyroca 3 250 23 Circus aeruginosus 4 333 185 Porzana parva 4 403 88 Gallinula chloropus 9 163 26 Fulica atra 23 107 40 Locustella luscinioides 7 247 36 Remiz pendulinus 4 111 38 Acrocephalus arundinaceus 32 130 44 Acrocephalus scirpaceus 21 92 22 Acrocephalus palustris 4 508 183 Emberiza schoeniclus 14 167 43 4. táblázat. A fészkelő fajok megoszlása a fogyasztott táplálék alapján Table 4. Distribution of breeding species based on their food consumption (relative abundance in brackets) Fajok - No. of species Költő párok - No. of pairs Húsevő - Carnivorous 4 (13,8%) 14 ( 7,7%) Rovarevő - Insectivorous 15 (51,7%) 92 (50,5%) Növényevő - Herbivorous 5 (17,2%) 37 (20,3%) Vegyesevő - Omnivorous 5 (17,2%) 39 (21,4%) való megőrzését. Hogy ez mennyire lehetséges, ezt a Szelepi-morotvánál végzett 1966-os (Legány, 1976) és a jelenlegi felmérések összehasonlítása révén kívánom bemutatni. Ha a két időszak fészkelő avifaunáját összevetjük, akkor a fajazonosság értéke (Jaccard-féle szám) igen magas, 66,5%. A korábbi vizsgálat fészkelőmadarai 1993-ban is költöttek itt. Egyetlen olyan fajt sem találtam, amely az eltelt 22 évben eltűnt volna a 187
legány, A. (1995) területről. A különbség csupán az újabb és sokszor alkalmi fészkelők (Policeps grisegena, Saxicola torquata, Hippolais paliida) megtelepedésében rejlik. A korábban költő fajok is nagyobb egyedszámmal jelentkeztek. Mindez arra utal, hogy ha durva (pl. antropogén eredetű) hatások nem érik a területet, akkor annak ornitofaunája még jelen körülmények között is meglehetős állandóságot mutat. Ugyanezt tapasztaltam a Tisza menti kubikerdőkben végzett vizsgálataim során is (Legány, 1993). Értékelés A különböző területek állandósága - stabilitása - sokat vitatott dolog. Megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a madaraknál ez összefügg az élőhely nyújtotta lehetőségek sokféleségével. Más szóval minél inkább természetközeli egy élőhely, annál gazdagabb, diverzebb annak madárállománya és annál valószínűbb, hogy összetétele hosszú időn keresztül megőrzi sokféleségét. Változásokat csupán a szukcessziós folyamatok hoznak. A természetközeli élőhelyeken élő madáregyütteseknél mindig nagy az alacsony dominanciájú (ritka) fajok száma. Ezért használtam fel az ornitofauna állandóságának jellemzésére a D R értéket. Az eddigi tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy ott, ahol természetközeli az élőhely és ennek megfelelően gazdag a madáregyüttes is, ott a D R értéke 30-40% körül mozog. Ez tehát egy tapasztalati érték, amely viszont - úgy tűnik - használható paraméter. Esetünkben - a Szelepi-morotvánál - 21 ritka faj mellett 30%. A jelzőszám tehát egy olyan állományt jellemez, amely változatos élőhelyen él, fajokban és egyedszámban gazdag. Ugyanakkor reális a lehetőség újabb fajok megjelenítésére is. Természetes, hogy a madárállomány összetétele minden területen szezonális változásokon megy át, az időjárási tényezőkkel és az élőhelyek pillanatnyi állapotával mutat összefüggést. Ezek az aszpektusváltozások eredményezik végső soron a fészkelőfauna kialakulását is. A folyamatos megfigyelések lehetővé tették a Szelepi-morotván zajló aszpektusváltozások követését is. Az év a téli aszpektussal indult, amely március közepéig tartott. Jellemző volt rá a faj- és egyedszámbeli szegénység, valamint az ebből is eredő alacsony diverzitás. Az egyenletesség magas értéke is megtévesztő lehet, mert az észlelt fajok egyenletesen kis számban jelentkeztek. Március közepétől a tavaszi aszpektusban rohamosan növekedett a fajés az egyedszám. A tavaszi vonulás során jórészt megérkeztek a költőfajok, kezdetét vette a fészkelő madáregyüttes kialakulása. A diverzitás a fészkelési periódustól eltekintve itt érte el a legmagasabb értéket és viszonylag magas egyenlegességi értékkel párosult. 188
A tiszadobi Szelepi-morotva... 5. táblázat. Az egyes aspektusok madáregyüttesei a Szelepi-morotvában Table 5. Bird communities in different time periods at the Szelep-oxbow Faj - Species Tavasz - Spring (03. 16. - 04. 15.) Ősz- Autumn (08. 01-11. 15.) Télíll. 16. - 03. Winter 15.) Tachybaptus ruficollis + + Podiceps eristatus + Podiceps grisegena + Ardea cinerea + + Ardea purpurea + + Egretta alba + Botaurus stellar is + + Anas platyrhynchos + + Anas querquedula + Anas crecca + Anas clypeata + Aythya ferina + Aythya nyroca + + Haliaeetus albicilla + Circus aeruginosus + + Phasianus colchicus + Rallus aquaticus + Porzana parva + Gallinula chloropus + Fulica atra + + Vanellus vanellus + Actitis hypoleucos + + Gallinago gallinago + Larus ridibundus + Hirundo rustica + Delichon urbica + Corvus corone cornix + Parus major + + Parus caeruleus + Aegithalos caudatus + Remiz pendulinus + + + Panurus biarmicus + + + Troglodytes troglodytes + + + Turdus pilaris Phocn icu rus pl wen icu rus + Saxicola torquata + + Erithacus rubecula + + + Locustella luscinioides + Acrocephalus arundinaceus + Acrocephalus scirpaceus + + Acrocephalus schoenobaenus + + Motacilla alba + Motacilla flava + Sturnus vulgaris + Emberiza schoeniclus + + 189
legány, A. (1995) Augusztus elejétől november közepéig tartott az őszi aszpektus, ebben az időszakban zajlott az őszi vonulás. Az idő előrehaladtával fokozatosan csökkent a fajok száma és a morotvára jellemző higrofil avifauna fokozatosan átadta helyét egy szárazföldi, terresztris ornisznak. Csökkent a diverzitás és az egyenletesség értéke is. Fajok száma No. of species 30 20 lo J F M Á M J J A S Z O N D Hónap - Month 3. ábra. A fajok számának változása 1993 év folyamán a Szelepi-morotván Figure 3. Change in the number of species at the Szelep-oxbow in 1993 (letters refer to different months) Az aszpektusok vizsgálata mutatta ki egyértelműen, hogy e területnek a madárvonulásban nincs jelentős szerepe. Nem szállnak meg nagy madártömegek. Nem lévén sekély parti vize, a partimadarak is alig keresik fel. Jelentősebb szabad vízfelszín hiányában és a vadászati terhelés miatt a récék csak kis számban jelentkeznek, a ludak pedig egyáltalán nem fordulnak elő. Az ornitocönológiai vizsgálatoknál szükségszerű az emberi tényezőket is számba venni, amelyek rendszeresen vagy csupán alkalmanként, de hatnak a területre, annak élővilágára. Az emberi hatás néha olyan mértékű lehet, hogy akár a terület jellemző élővilágának teljes pusztulását is okozhatja. Gondoljunk csak a lecsapolásokra vagy tarvágásokra. Terepbejárásaim során tehát minden olyan emberi behatásra is figyelemmel voltam, amely a Szelepi-morotva életét befolyásolhatta. Ezek között voltak olyanok, amelyek több alkalommal jelentkeztek, míg mások csupán alkalmanként. Évente egy alkalommal - az utóbbi időben minden évben - illegálisan felégetik a nádat. Az égetés 1993-ban március közepére esett, de a tűz ekkor a vízi faunát még nem károsította. A morotva északi-északnyugati részén égett le a nádas, csak kisebb, zsombékszerű foltokat hagyva meg. Avas, öreg nád a terület déli-délkeleti szegélyén maradt meg és ez tette 190
A tiszadobi Szelepi-morotva.. lehetővé a madarak korai helyfoglalását, megtelepedését. A nádégetés hatása a madarakra általában negatív hatású. Fészkelő- és búvóhelyet csak akkor találnak, amikor már az új nád is kinőtt. Ennek következtében csak később tudnak a költéshez fogni, ami csökkenti az új nemzedék túlélési lehetőségét. Ősszel és télen rendszeresen vadásznak a területen. A vízivad vadászata gyakorlatilag a morotva decemberi befagyásáig folyamatosan tart. Ennek káros hatása jól lemérhető, mert a szezon megindulása után jelentősen csökken a terület madárállománya. Ez természetesen elsősorban a récék, a gémek és a kócsagok számán látszik meg. A téli fácán- és vaddisznóhajtások érdemben nem befolyásolták a terület orniszát. Rendszeres a vadetetés, amely a morotva északi partján két ponton is folyik. Ez nagy mennyiségű rostalj kiszórásából áll, ami az etetés helyének közvetlen környezetét teljesen degradálja, gyomosítja. Természetvédelmi területeken a vadetetésnek semmilyen formája sem engedhető meg, ezért a természetvédelmi hatóságnak ezen a téren szigorúbb korlátozásokat kell előírnia. A morotvában halászat, illetve horgászat is folyik. A Szelepi-morotva halászati jogát egyetlen ember bérli, aki sem elektromos halászgép segítségével, sem pedig hálóval nem halászik a területen, csupán hagyományos eszközöket használ, horgot és varsát. Megfigyeléseim szerint tevékenysége a madarakat nem zavarta. Az egyetlen csónakot, amely időnként megjelent a kolokántól alig szabadon hagyott vízen, megszokták. A madárvilág nyugalmát inkább a rendszeres haletetés befolyásolhatja és a telepítés jelenthet rá nézve veszélyt. Részben a tájidegen halfajok (pl. amur, busa), részben a víz jelentős szervesanyagterhelése révén. Ha meggondoljuk, hogy ebben a morotvában már régtől ismert halfaj a lápi lóc (Umbra kramen), akkor ezek az aggodalmak megalapozottak. A halászattal összefüggő tevékenység a befagyott vizek lékelése - hogy a halak elegendő oxigénhez jussanak -, aminek hatását a rendszer egészére nézve pozitívnak kell értékelni. Morotváink legfőbb - és már krónikusnak mondható - problémája, különösen az utóbbi aszályos évtizedben a vízhiány. Ez természetesen itt is jelentkezik, azonban éppen a halászat miatt minden tavasszal - a tiszai árvizek alkalmával - egy métert is meghaladó vízszintet is pótolnak. Erre égetően szükség is van, mert 1993 nyarán 120 cm-es vízszintcsökkenést mértem, ami, ha korábbi pótlás nem lett volna, katasztrofális következményekkel járt volna. Ez a beavatkozás tehát nem csupán hasznos, de föltétlenül szükséges is. A morotvák jelentősége a vízben szegény Alföldön elsősorban abban áll, hogy megtelepedési, megélhetési lehetőséget jelentenek a vízi élővilág számára. Ugyanakkor refúgiumai is a hajdan volt alföldi mocsárvilágnak. Fennmaradásukat azonban komolyan veszélyezteti, hogy vi- 191
legány, A. (1995) szonylag kis kiterjedésűek, így sérülékenyebbek. Szigetszerűen fordulnak elő, a környező területek nem védettek és nincs védőzónája. Tapasztalatom szerint ezek a problémák szinte minden alföldi morotvánál jelentkeznek, súlyosbítva még a fürdőzéssel és esetleg a szemétlerakással is. A Szelepi-morotvát modellként kezelve szükséges a problémák minél sürgősebb megoldása. Nevezetesen: - az összes morotva számba vétele, feltérképezése, - az értékes, természeti értékekben gazdag, védelemre méltó területek védetté nyilvánítása védőövezettel, - az optimális vízszint biztosítása, együttműködve a vízügyi szervekkel, - a halászat és vadászat megtiltása vagy korlátozás a terület jellegétől függően, - a védetté nyilvánított morotvákra kezelési tervet kell kidolgozni, amely biztosítja a fennmaradásukat és azt, hogy rendkívül fontos refúgiumszerepüket betöltsék. A magyar természetvédelem elodázhatatlan feladata mindezek mielőbbi végrehajtása, ha a biológiai sokféleség védelmében vállalt nemzetközi kötelezettségeinek eleget kíván tenni. Irodalom-References Kolosváry G. (1958.): A második Tisza-kutató expedíció. Élővilág, III. 3. p. 29-34. A. Legány (1967.): Vergleichende ornithologische Untersuchungen an drei Altwässern entlang der Tisza. Tiscia. Szeged. 3. p. 93-103. Legány A. (1985.): Magyarország madarainak faunaelemenkénti megoszlása. Puszta. Budapest. 3 (12) p. 133-144. Legány A. (1993.): A Felső-tiszai kubikerdők madártani szerepe és természetvédelmi jelentősége. Aquila. 100. p. 251-261. Autlwr's address: Dr. Legány András Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nyíregyháza, Sóstói u. 31. H-4400 192