XXII. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICL 1925. TIT A NIT ÉS DIOPSID SVÉDORSZÁGBÓL. Irta Dr. VENDL MÁKJA. (Hét ábrával.) TITANITE ET DIOPSIDE DK SUEDE. Par la Dre MABIE VENDL. (Avec 7 figures.) Az alábbi vizsgálatok tárgyául a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában lévő svédországi titanit és diopsid kristályok szolgáltak, melyek részint Nordmarkenről, részint pedig a Nordmarken közelében levő Finnmosenről valók. Az anyag legnagyobb részét Dr. ZIMÁNYI KÁROLY múzeumi igazgató úr gyűjtötte a finnmosseni Thorsbo" bányában; innen származnak a tanulmányozott titanit-kristályok, valamint a diopsid-kristályok egy része is. A megvizsgált titanit-kristályok zöld diopsidon fehér szinü calci 1 társaságában fordulnak elő. A diopsid néhol igen jól kifejlődött, kb. V2 mm átmérőjű kristályokat alkot, melyeken méréseket is végezhettem. E kristályok egyszerű kifejlődést mutatnak, a e tengely irányában oszloposak és legtöbbnyire a következő formák kombinációjából állanak: «{100}, b loloj, m {110}, * {130}, o(221}. E formák közül a b {010} a legfejlettebb. A titanit-kristályok sárgás színűek; átmérőjük kb. V 2 6 mm. Goniometrikus mérés céljaira néhány apró l /s 3 mm átmérőjű, jól kifejlődött kristályt választottam, melyek három typus szerint alakultak. E kristályok kifejlődését az 1., 2. és 3. ábra tünteti fel. A kristályok felállításánál DES CLOISEAÜX elvét követtem. Összesen 10 alakot figyeltem meg, melyek a következők: a {100} b {010} c {001} v {101} s {021} m {110} n {111} I {112} t {fil} w {221}
A közölt ábrák mindegyike egy-egy typust képvisel. Az első typus szerint kifejlődött kristályok a legegyszerűbbek, leginkább csak a ^{001), a {100}, m {110} és Z{112} kombinációjából állanak, melyekhez néha még a?' {101} járul. A {101} csak mint egész keskeny sáv jelenik meg az a és c közti élen és többnyire homályos, ugy hogy alig ad reflexet. A többi lap fényes és jól mérhető. A b {010} ezeken a kristályokon nincs kifejlődve. A második typus kristályaira jellemző, hogy rajtuk sem a c{001, sem pedig az a {100} nem fejlődött ki, de fellép a b {010}. Uralkodó forma itt az n {111}; a w {221} és í {111} keskeny esik alakjában szerepel. A lapok kivétel nélkül kifogástalanok, fényesek és jól tükröznek. A harmadik typus kristályai mutatják a legtöbb formából álló kombinációt ; ezeken az észlelt alakok mind előfordulnak. Uralkodó alak az a {100}, w{lll] és a c{001}. E kristályok között a {100} szerinti ikret is megfigyeltem s a 3. ábrában egy ilyent tüntettem fel. A felsorolt formák az egyes kristályokon tehát a következőképen vannak megoszolva: I. typus II. typus III. typus a {100} * b {010} * c {001} * v {101} * * s {021} - * m {110} * * * n {111} * * I {112} * * t {111} * * w {221} Az alábbi táblázatban közlöm az alakok meghatározására szolgáló mért értékeket összehasonlítva a számitott hajtásokkal. A számitások alapjául DES CLOISEAUX alapértékei szolgáltak. * Mért c : a 001 : 100 80 22' 60 17' : v : 101 65 59' 65 56'41" : m : 110 65 32' 65 30'18" : n : 111 88 21' SS 0!») 1 i
Mért c : 1 001 : 112 40 40' 40 34' : t : 111 70 23' 70 23' : w : 221 92 52 1 92 50'30" : c : 001 59 22' 59 26' a : m 100 : 110 33 12' 33 o 14'30" : s : 021 74 10' 73 55' 4" a' : v 100 : 101 53 40' 53 46'19" : 1 : Í12 8c 36' 85 44'30" m : m' 110 : 1Í0 66 24' 66 29' : 1 : n : 112 : 111 73 43' 27 13' 73 56' 27 14' b : 1 010 : Í12 66 53' 66 56'45" : n : 111 68 6' 68 5*30" A Finnmossenről származó diopsid-kristályok, melyeket tanulmányoztam, a Thorsbo'" bányából valók és fluorit társaságában csillámon fordulnak elő. Összesen 7 kristály állott rendelkezésemre; valamennyi szép átlátszó, világos zöld szinü, de elég kicsiny; átmérőjük l /a 1 mm. A kristályokat az alább felsorolt formák alkotják: a {100} p {101} m {110} b (OlOí x (510} s {111} c {001} / {310} o {221} Az egyik nagyobb kristályon ezek az alakok, az /' 1310} kivételével, mind együtt fordulnak elő; a többi kristályon nincs meg a x {510}, de fellép helyette az f{b10), gyakran hiányzik a p {101} s néha az s fill}. A legegyszerűbb kombinációt az a {100}, & {010}, c (001}, 1310}, m (110] és o {221} alkotják. A kristályok mind rövid oszlopos kifejlődésüek ; az a (100) és b {010} lapjai mindig terjedelmesebbek mint az m {110} lapjai és b {010} többnyire fejlettebb mint «{100}. A 4. ábra a finnmosseni diopsid egyik kristályát tünteti fel. A mért és számitott értékeket az alábbi kis táblázat mutatja : Mért c : a 001 : 100 74 18' 74 13' : m : 110 79 10' 79 11'37" : 1' : 101 30 55' 31 11'55"
Mért a : x 100 : 610 11 50' 11952'16" : r : 310 19 20' 19 18'27" b : m 010 : 110 43 33' 43 34'30" m' : o 110 : 221 35 32» 35 36'32" : s : 111 58 48' 58 55'16" A nordmarkeni diopsidok már többször szolgáltak kristálytani vizsgálatok céljaira. Jelen tanulmány a nordmarkeni vasércbányában Philipstad mellett előforduló világoszöld, áttetsző diopsidok kristályalakjával foglalkozik, melyeket először LEHMANN, majd FLINK, később pedig SCHMIDT ismertettek részletesebben lent idézett munkáikban.* FLINK a nordmarkeni diopsidok öt typusát állítja fel s e világos szinii kristályokat a negyedik tyttusba sorozza. A jelen dolgozatban leirt phillipstadi diopsid-kristályok részletes vizsgálatát és goniometrikus mérését Dr. ZIMÁNYI KAKOLY múzeumi igazgató ur végezte s a mérési adatokat rendelkezésemre bocsátotta, miért neki e helyen is őszinte köszönelemet fejezem ki. ZIMÁNYI igazgató úr a részletesen megmért 10 kristálykán a következő alakokat figyelte meg: a {100} b {010} c loolj 1> {101} z {021{ X {510} /' {310} 9 (210} m (110) i {130} u {111} o {221} s {111} h {312} * G. TSCHBBMAK: Über Pyroxen und Ampbibol. (Min. Mitt. 1871. p. 21 25.j A. STRUNG: Über Augit und Adularkrystalle. (Neues Jahrb. für Min. etc. 1876. 178-179.) HJ. SJÖGREN: Pyroxen von Nordmarken. (Geol. Foren, in Stockholm Förhandl. 4. Xu. 13, p. 364-381,). Ref. Zeitschr. f. Kryst, 1880. IV. 527. J. LEHMANN: Diopsid von Nordmarken bei Philipstad in Schweden. (Zeitschr. f. Kryst. 1881. V. p. 532 541.) G. FLINK: Studien über schwedische Pyroxenmineralien (Zeitschr. für Kryst. 1886. XI. 449-487.) E. A. WÜLFING: Beiträge zur Kenntniss der Pyroxenfamilie in chemischer und optischer Beziehung. Heidelberg, 1891. A. SCHMIDT: Daten zur genaueren Kenntniss einiger Mineralien der Pyroxengruppe. (Zeitschr. f. Kryst. 1893. 21. p. 25 31.) G. FLINK: Bidrag tili Sveriges Mineralogi 3. (Arkiv für Kemi, Mineralogi och Geologi 1913-15. Bd. 5. No. 10. p. 191 198.)
TITAN IT ÉS DIOPSID SVÉDORSZÁGBÓL. na A kristályok b {010} szerint vastag táblásak vagy rövid oszloposak, végül c {001} szerint vastag táblásak; ezek többnyire a ferde átló irányában nyújtottak és a tengely egyik végével nőttek fel. A harmadrendű prizmaöv lapjai közt mindig a b {010) az uralkodó; lapjai simák, de csaknem kivétel nélkül bágyadt fényűek. Az (100) lap mindig kisebb, mint a (010), fényes és a főtengellyel párhuzamos irányban finoman rostos. A harmadrendű prizmák lapjai mind kifogástalan fényűek; legjobban 1 3. ábra: Titanit. 4 7. ábra: Diopsid. kifejlett az m {110}, % {510} és /'(310), ez utóbbi néha csaknem oly nagy lapokkal szerepel, mint az m {110}. Az i {130} keskeny és fényes, a g {210} elég széles és vertikálisan rostos lapokkal lép fel. A {021} nem gyakori; többnyire, mint keskeny, fényes csík jelenik meg. A kristályokat tetőző formák közül az uralkodó c{001) kevés kivétellel gyönge Annales Musei Nationalis Hungarici. XXII. 8
fényű, mig a mindig kisebb p [101} alig reflektál; e két forma lapjain a''lehmann és 1 FLINK emiitette rostozás nem volt megfigyelhető. 2 A negyedrendű prizmák közül állandóan fellép az o {221}, nagyság és felületi minőség tekintetében ez a legfejlettebb. Az s {111} szintén gyakran fellépő forma, de néha csak keskeny csík módjára tompítja a! 001J és 1221} megfelelő élét. A h {312} szintén elég gyakori; lapjai közepes nagyságnak, bágyadt fényűek. Az i< [ 1111 ritkább, többnyire alárendelt és gyenge fényű. A tiz megmért kristálykán az alakok eloszlását, valamint a megfigyelt és számitott hajlásokat az alábbi táblázatok mutatják. A számitott értékek LEHMANN alapméréseiből vannak levezetve. Az alakok kifejlődését 3 az 5., 6. és 7. ábrában tüntettem fel az 1., 2. és 6. kristály ábrá 3 zolásával. 1. 2. 3. 4. 1 5. 6. 7. 8. 9. it). a {100} * * * * b {010} * * * * * * # * c {001} * * * * * * p {101} * * * z {021} * X (510} * * * * * f {310} * * * * * * * * * * g {210} m {110} * * * # i {130} * * * u {111} * * * o {221} * * * * * * * s {111} * * * * * k {312} * * * * * x- fl Mért c : a 001 : 100 74 12» 74 13' : b : 010 89 54' 90 : P : 101 30 50» 31 11'55" 1 2 3 LEHMANN loc. cit. p. 541. FLINK loc. cit. p. 482. LEHMANN loc. cit. p. 539.
Méri c : m 001 : 110 79 7' 79 11'87" a : b 100 : 010 89 55' 90 X : 510 11 44' 11 52'16" : f : 310 J9 18' I9î>i8'2?" : g : 210 27 34 r 27 43'20" b : m 010 : 110 43 33' 43 34'40" : i : 130 17 0 33' 17 35'47" : z : 021 440971 41 31'10" : o : 221 47 55' 47 58'12" : k : 312 7o 48' 75 36'34" m : u 110 : 111 45 19' 45 26'52" : z : 021 48 6' 48 11' 9" : s : 111 78 36' 78 37, 22" ni' : o Ï10 : 221 35 37' S5 0 36'82" : s : 111 58 57' r)8 55'16" : z : 021 66 18' 65 17M9" : k' : 312 S2 13' 8i 0 43'34" a' : s 100 : 111 76 45» 76 37'28" : o : 221 (il 52 r 61 35, 22*' : k : 312 62 5' 61 57»57 n o : o' 221 : 221 84 16' 84 3'36' o : i» : 130 38 21' 3S 33'10' f : k 310 : 312 58 55' 58 16'54' Le titanite (sphène) et le diopside étudiés dans la présente note se trouvent dans la collection du Muséum National Hongrois et proviennent de Nordmarken et de Finnmossen (Suède). La plupart du material fut recueillie par M. le Dr. CH. ZIMÁNYI, directeur de la Section minéralogique du Muséum National Hongrois, dans la mine Tliorsbo"; les cristaux de titanite ainsi qu'une partie des cristaux de diopside proviennent de cette mine. Les cristaux de titanite examinés se rencontrent sur le diopside vert, associés à la calcite blanche. Parfois les cristaux de diopside sont aussi parfaitement développés qu' on peut les mesurer. Les cristaux de
diopside ont un diamètre de Va mm et montrent un développement simple; ils sont prismatiques suivant l'axe c et offrent le plus souvent la combinaison des formes suivantes: a {100}, b {010}, m {110}, Î {130! o 1221!. Les cristaux de titanite sont d'une couleur jaunâtre; leur diamètre varie entre Vs et 6 mm. Pour les mesures goniométriques j'ai choisi des cristaux bien développés avec un diamètre de Va 3 mm. Les figures 1, 2 et 3 du texte hongrois montrent le développement de ces cristaux selon trois types. J'ai adopté l'orientation de DES CLOISEAUX. Les formes observés sont les suivantes: a {100} b {010] c {001} v {101} s {021} m {110} M (ill) l {112! t {ÏH} w {221} Chaque figure intercalé dans le texte hongrois représente un des trois types. Les cristaux du premier type offrent la combinaison des formes c {001}, a {100}, m {110}, l {112} et parfois v {TOI}. La forme r {101} ne se présente que par une étroite bordure le plus souvent mate. Les autres faces sont brillantes et bien mesurables. La forme b (0101 n'est pas développée sur ces cristaux. Sur les cristaux du second type les formes c {001} et a {100 ne sont jamais développées. La forme w{lll} est toujours prédominante. Les formes w {221} et t {111} ne présentent que de faces étroites. Toutes les faces sont brillantes et donnent de reflets excellents. Les cristaux du troisième type offrent les plus riches combinaisons. Les formes prédominantes sont: a {100}, n {111} et c {001}. Parmi ces cristaux j'ai observé aussi des macles suivant a. {100}; la fig. 3 du texte hongrois représente une de ces macles. Les combinaisons de ces cristaux et leurs valeurs mesurées et calculées sont communiquées dans les deux tableaux du texte hongrois (pag. 110). Les cristaux de diopside provenant de Finnmossen se rencontrent dans la mine Thorsbo"; ils sont implantés sur le mica associés à la fluorite. J'ai eu l'occasion d'en mesurer 7 cristaux transparents, d'une couleur verte et d'un diamètre de V 2 1 M M - Les cristaux offrent la combinaison de formes ci-dessous: a {100} b {010} c {001} P {101} X {510} /' {310} m {110} s {111} o {221}
TITANIT ET DIOPSIDE DE SVÉDE. 117 On trouve sur un des plus grands cristaux toutes ces formes, exceptée /'{310}; sur les autres il n'existe pas #{610}, mais /' i310} est développée. Les formes j? {101'} et s {111} manquent souvent. La plus simple combinaison est formée par les formes suivantes: a 1100), b {010}, e (001}, /"{310}, m {110} et o )221). Tous les cristaux ont un développement prismatique. Les faces des formes a (100) et b iolo} sont toujours plus larges que celles de m {110! ; b (010) est plus développée que a {100}. Un cristal de Finnmossen est représenté par la fig. 4 du texte hongrois. Un tableau du texte hongrois (pag. 111) fait connaître les angles mesurés et calculés. Les autres cristaux de diopside décrits dans la présente note sont aussi transparents et verts clairs et se rencontrent dans la mine de fer à Nordmarken près de Philipstad. Les cristaux provenant de cette localité ont été étudiés déjà par LEHMANN, FLINK et par SCHMIDT; dont les travaux sont cités dans le texte hongrois. M. le directeur CH. ZIMÁNYI qui a bien voulu faire la mesure goniometrique des diopsides de Philipstad étudiés dans la présente note a trouvé sur les 10 cristaux mesurés les formes suivantes: a (100) b (010) c {001} p {101} z {021} X {510} /" {310} g J210} m {110} i {130} u {111} o {221} s {111} k {312} Les cristaux forment des prismes courts, ou des tables vastes suivant & {010} et c[001). Ces derniers sont allongés parallèlement à l'axe a. Parmi les formes de la zone verticale, b (010} est toujours la prédominante, ses faces sont planes, mais mates. La face (100) est striée parallèlement à l'axe vertical et toujours plus petite que (010). Les faces de la forme m (110} sont assez larges, /"{310} présente souvent des faces aussi grandes que m {110}. Les faces de la forme i {130} sont étroites et brillantes, tandis que celles de g {210} sont plus larges et striées parallèlement à l'axe vertical. La forme z (021} n'est pas souvent développée; ses faces se présentent comme de bandes étroites, mais brillantes. Au bout des cristaux la forme c{001) est prédominante; elle est représentée le plus souvent par de faces moins brillantes; la forme p '101} donne de reflets faibles. Sur les faces de ces deux formes les stries mentionnées par LEHMANN et FLINK ne furent pas constatées.
La forme o {221 j est toujours développée. La forme s {ill] présente parfois seulement de faces étroites. Aussi la forme / 1312} est assez fréquente avec de faces moins brillantes. La forme w{lll! est rare. Les combinaisons des cristaux ainsi que les angles mesurés et calculés sont publiés à la pag. 114 du texte hongrois. Je ferai remarquer que les valeurs calculées sont déduites des mesures fondamentales de LEHMANN. Le développement des formes est 7 du texte hongrois. représenté par les fig. 5, 6 et