Verfebr. Hung. XIV. 1973. A talaj, a növénytakaró és a sziki madártelepek összefüggése a Hortobágyon KOVÁCS Béla Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszéke, Debrecen ABSTRACT: The aitea of nests of three breeding birds (Calandrella cinerea, Glareola pratincola,charadrius alexandrinus) on the alkali plains in Hortobágy coincide the 90 meter water level of the Tisza River established by the author. A szintmagasság, a talajgenezis és a fitocönőzisok kialakulása között szoros az összefüggés. Azon területek növényzete vált alkalmassá Hortobágy jellemző, földön fészkelő madárfajainak, a szikipacsirtának (Calandrella cinerea), a székicsérnek (Glareola pratincola) és a széki lilének (Charadrius alexandrinus) fészektelepek alkotására, melyek a Tisza 90 méteres átlagvízállása alatt vannak. Ezért az említett madarak fészektelepei a fitocönológiai, illetve talajtani térkép alapján is jól elhatárolhatók. A szárazföldi biotópok védelme és kutatása szempontjából lényeges, hogy legnagyobb természetvédelmi területünk, a Hortobágy talajának, természetes növénytakarójának, a megművelt területek nagyságának és a sziki madártelepek kialakulásának Összefüggéseit vizsgáljuk. A rendelkezésre álló talajtani térképek (2,3) eltérő léptékűek és nem is egyidőben készültek. Azonban akár a talajtani, akár a fitocönológiai térkép domborzati viszonyait tekintjük, összefüggést találunk a talajok, a természetes növényzet és a sziki madártelepek kialakulása között. A Tisza szabályozás előtti kiöntései rendszeresen elárasztották
a Hortobágyot, amelyből csak a magasabb területek maradtak ki. A mélyebb, vizenyős részeken létrejött gazdag vizinövényzet réti talajok kialakulására adta meg a lehetőséget. Ezek azonban a Tisza-szabályozás után erősen elszikesedtek, mert a felszíni pangóvizek a mélyedésekbe bemosták a sziksót. Ezt az egyik térképen (2) többnyire a Beckmannion eruciformis és a Bolboschoenion maritimi federációk harmad és negyed osztályú nedves sziki asszociációi borították. Ma halastavak vannak itt, mint pl. a Kun György-tó, Kondásfenék, Csécsmocsár stb., melyeket az úgynevezett "csúnya földön" létesítettek főleg természetes mélyedésekben. A MAGYAR-féle térképen (2) a Csécsmocsár területét még a IV. osztályú szik zsiókása foglalta el, amely alakban és nagyságban is hasonló a helyén létesített halastóval. A megmaradt, egykori mélyedések helyén, ahol halastavat nem létesítettek, ma még található néhány mocsár (Bekefenék, Feketerét, Kun-Kápolnás). Az ősmocsarakat övező, magasabban fekvő területekről bemosódott a szik3ó a mélyedésekbe, ezért itt réti talajok keletkeztek»melyeket az I v IIkisré szben a III. osztályú sziki növénytársulások foglalták el. Ma többnyire intenzív mezőgazdasági művelés folyik rajtuk. A legmagasabb térszínen, ahol a talaj adottságai a legkedvezőbb vízforgalmat biztosították,a réti csernozjom talajok alakultak ki, így pl. a Hajdúsági löszhát közelében a Tisza-völgye felé, és Belső-Ohat területén. Ezek a talajok a 93-96-98 m-es rétegvonalak mentén találhatók, és a Hortobágyi Állami Gazdaság legjobb termőföldjeit alkotják. A magasabb fekvésű (90 m-es) térszínen található szikesek legnagyobb kiterjedésben réti, szolonyeces, szikes talajok. Hortobágy térségének több mint 50.000 hektár legelője ide esik, ezeket főleg a III. osztályú szik fitocönózisai borítják. Megjegyzendő, hogy a 75.000es talajtérkép, mely csak a fő talajtípusokat mutatja, valamint a MAGYAR-féle (2), csak nagy ál-
talánosságban adja Hortobágy jellegzetes növénytársulásait és talajait, mivel mind a talaj, mind a sziki növényzet mozaikszerűen változó. Lényeges eltérést találunk azonban a Balmazújváros - Tiszafüred vasútvonaltól északra és délre eső területek között. Ugyanis az északi területek általában a Tisza 90 m-es szintmagassága felett vannak, jobb minőségű legelőket alkotva. A déli részen egy ÉK - DNY irányú mélyedés húzódik végig Nyirőlapostól a kunmadarasi Nagylegelőn keresztül. A mélyedés egyrésze a Tisza 90 m-es szintmagassága alatt fekszik, melyet hóolvadás után víz borít hosszú ideig. Erre a területre,mely ideiglenes kiszáradó mocsarakkal borított, jobban jellemző a szologyosodás, melynek eredményeképpen a talaj felszínén több helyen jelenik meg amorf kovasav, a IV. osztályú Camphorosmás, vakszikes, szikfokos és szikpadkás mozaikjaival, melyeket április közepéig többnyire még víz borít. Hortobágy elsősorban mint pusztai fészkelőhely, legértékesebb területe Európának. A pusztán fészkelő madártársulások közül SZABÓ közleménye (7) alapján a szikpadka növényzetében (Artemisio - Festucetum pseudovinae pannonicum camphorosmetosum) a szikipacsirta (Calandrella cinerea), a széki lile (Charadrius alexandrinus), a mézpázsitos szikfoktársulásban (Puccinellietum limosae hungaricum) pedig a székicsér (Glareola pratincola) fészektelepeit érdemes kiemelni. A pusztai madárfészkelőhelyek közül a székicsér,a széki lile és a szikipacsirta fészektelepei a tavaszi hóolvadás után vízállásos, szikpadkás, többnyire 90 m alatti szintmagasságú harmad és negyed osztályú sziken alakultak ki. A mellékelt térképen jelzett fészektelepek egy ÉK - DNY irányú mélyedésben foglalnak helyet. Ezért, hortobágyi elterjedési területük jól elhatárolható, amely összefüggésben van a domborzattal, a vízzel; ezek aténye-
zők a leglényegesebb szerepet játszották a talaj, illetve a nö~ vénycönózisok kialakításában is. A másod- ás harmad osztályú szik legelóin (Achilleo - Festucetum pseudovinae; Artemisio - Festucetum pannonicum) a bíbic (Vanellus vanellus), a mezei pacsirta (Alauda arvensis) és egyéb madárfajok magános fészkei, eddigi megfigyeléseim szerint,a legelők legnagyobb részén szórtan helyezkednek el az északi és déli részen egyaránt. KOVÁCS, B. : Zusammenhänge zwischen Bodenbeschaffenheit. Vegetation und Niststätten in den Salzsteppen von Hortobágy Verfasser verglich die Bodenkarte des Staatsgutes Hortobágy,die im Jahre 1966 zusammengestellt wurde, mit der phytocönologischen Karte desselben Gebietes, die von MAGYAR im Jahre 1928 herausgegeben wurde. Diese letzterwähnte Karte gibt aber nur einen allgemeinen Überblick der charakteristischen Pflanzenassociationen der Pussta Hortobágy, da sich das Pflanzenbewuchs der Salzsteppe mosaikartig verändert. Wurden aber die Überseehöhen sowohl an der Bodenkarte als auch der phytocönologischen Karte berücksichtigt,so findet man einen Zusammenhang zwischen Bodenbeschaffenheit und Vegetation. Die tieferen Gebiete der Pussta Hortobágy liegen unterhalb des Niveaus des Durchschnittswasserstandes der Theiss (90 m NN) und eben deshalb sind sie in Salzsteppen umgewandelt worden. Nur in diesen Gebieten ermöglicht die Vegetation die Gründung von Niststätten der für die Pussta Hortobágy charakteristischen und auf dem Boden nistenden Vogelarten, wie Stummellerche (Calandrella cinerea), Brachschwalbe (Glareola pratincola), Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus).
Irodalom - Literatur 1. KOVÁCS, B.(l97l): Hortobágy madárfaunájának cönológiai vizsgálata. - Zárójelentés (kézirat), Debrecen, p. 1-28. 2. MAGYAR, P. (1928): Adatok a Hortobágy növénycönológiai és geobotanikai viszonyaihoz. Erd. Kis. p. 26-63. 3. OMMI Debreceni Talajtani Osztálya (1966): Magyarázó a Hortobágyi Állami Gazdaság genetikus üzemi talaj térképéhez. - (kézirat) Debrecen, p. 61. 4. SOÓ, R. (1933): A Hortobágy növénytakarója. - Debreceni Szemle ^ p. 26. 5. SOÓ, R. (1964-1970): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I-IV. kötet - Budapest 6. SZABOLCS, I. (1961): A vízrendezések és öntözések hatása a talajképződési folyamatokra. - Budapest, p.369. 7. SZABÓ, L. V. (1963): Fészkelő madártársulások vizsgálata a kunmadarasi szikeseken. - Állatt. Közlem.,59; P* 111-134. Érkezett: 1972. december 6. KOVÁCS, Béla Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszék H-4032 Debrecen Böszörményi út 132.
1. Abb. ábra: A szikipacairta, széki lile és székicsér fészkelőhelyei a Hortobágyon. l.ï Die Brutkolonien der Kurzzehenlerche, des Seeregenpfeifers und der Brachschwalbe in der Pussta Hortobágy