Észak-Korea atomfegyverkezése

Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Nemzetközi Tanulmányok Intézet Észak-Korea atomfegyverkezése Dékány Bence Nemzetközi Tanulmányok Európai Integráció Szakirány Szakszeminárium-vezető: Dr. Gálik Zoltán

Tartalomjegyzék Bevezetés A téma aktualitása... 3 Tézisek... 3 1. Az észak-koreai atomprogram napjainkig... 4 1.1 Az észak-koreai atomprogram kezdete az 1950-es évektől... 4 1.2 Radikalizálódás a 2000-es évek elején... 6 1.3 Hatoldalú tárgyalások... 6 1.4 Eredménytelenség jelei nukleáris kísérletek... 7 1.5 Napjaink Észak-Koreája biztonságpolitikai szempontból... 9 2. Észak-Korea katonai kapacitása... 12 2.1 Hordozóeszközök és ballisztikus rakéták fejlesztése... 12 2.2 Hagyományos haderő... 14 2.3 Speciális alakulatok... 16 3. Non-proliferációs törekvések... 17 3.1 Az Atomsorompó Szerződés és a NAÜ... 17 3.2 A CTBT eredményei... 19 3.3 Az ENSZ BT határozatai... 20 4. A nagyhatalmak Korea-politikája... 22 4.1 Oroszország és Észak-Korea... 22 4.2 Az Egyesült Államok és Észak-Korea... 24 4.3 Kína és Észak-Korea... 27 4.4 Japán és Észak-Korea... 31 Konklúzió... 32 Hivatkozásjegyzék... 35 Irodalomjegyzék... 38 2

Bevezetés A téma aktualitása A Koreai-félsziget a második világháború végétől egészen napjainkig a távol kelet egyik, ha nem a legjelentősebb konfrontációs zónája maradt. A hidegháború időszakában a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekszférájának határvonala vágta félbe az országot, majd a Szovjetunió felbomlását követően Kína vált az ország északi felének legfőbb támogatójává, mellyel továbbra is érdekelté tette a nagyhatalmakat a Koreaifélsziget politikájában. A nagyhatalmakkal körbezárt Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (a későbbiekben Észak-Korea, illetve KNDK) vezetősége a mai napig azon a véleményen van, hogy biztonságának és függetlenségének fenntartásához nélkülözhetetlen a katonai erejének fejlesztése és az atomfegyverkezésének folytatása. Ebben a dolgozatban Észak-Korea atomfegyverkezésének történetét kívánom bemutatni a fontosabb mérföldkövek kiemelésével, illetve a nemzetközi közösség reakcióinak elemzésével. Továbbá törekszem majd a lehetséges leszerelési folyamatok ismertetésére, melyek szükségessége a közeljövőben megkérdőjelezhetetlen. A konfliktus megoldása nem csak biztonságpolitikai szempontból fontos, hanem azért is, mert csak a demilitarizálás után kezdődhetne meg az észak-koreai nép életszínvonalának pozitív irányba történő elmozdítása a létminimum szintjéről. Az erőltetett atomfegyver fejlesztés ugyanis jelentős anyagi forrásokat emészt fel a gazdaságilag egyébként is relatíve fejletlen országban, arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi közösség által bevezetett szankciók tovább nehezítik az ország lakóinak életét. Esszémben továbbá szeretnék arra is kitérni, hogy a jelenleg hatályos ENSZ BT szankciók kellő hatást gyakorolnak-e az észak-koreai vezető elitre, kellően effektívek-e ahhoz, hogy meggátolják az országot a további atomfegyver fejlesztésben, és ha nem, miért nem. Nem kívánok azonban behatóan foglalkozni a Koreai-félsziget megosztottságának történetével, a Korea-közi kapcsolatok alakulásával, illetve a két ország belpolitikai viszonyaival. A dolgozat során ezek az információk csupán oly mértékben kerülnének megemlítésre, amennyiben azok az északi fél atomfegyverkezését közvetlenül befolyásolták. Tézisek A koreai kérdés megoldásához nem csak a két országnak, hanem az őket körülvevő nagyhatalmaknak is együtt kell működniük, ezzel megteremtve az enyhülés lehetőségét Észak-Korea számára. Célom, hogy az olvasó a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szavak hallatán ne George Bush gonosz tengely elmélete alapján ítélkezzen az ország 3

felett, hanem a történtek belső és külső mozgatórugói ismeretében pontosabb képet alkosson. Ezen célom elérése érdekében a következő téziseket próbálom bizonyítani esszém során: 1. Az ország atomfegyvereinek leszereléséhez Kína közbenjárására van szükség, mert ez az egyetlen ország, mely a szankciók szigorú betartásával valós hatást tud gyakorolni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezető elitjére. 2. Az Észak-Korea atomfegyverkezése által generált kérdés azért nem oldódott meg a mai napig, mert a térségben érdekelt nagyhatalmak érdekei ütköznek. 3. Észak-Korea fegyverekkel való kényszerítése, arra, hogy hagyjon fel atomprogramjával, súlyos következményekkel járhat, ezért az egyetlen mód a béke megteremtésére a diplomáciai út. 1. Az észak-koreai atomprogram napjainkig 1.1 Az észak-koreai atomprogram kezdete az 1950-es évektől Észak-Korea nukleáris programját az 1950-es évek végén a Szovjetunió közreműködésével kezdte meg. 1959-ben a két ország megegyezett a nukleáris energia békés felhasználásáról, melynek értelmében szovjet segítséggel kezdődött meg a Jongbjoni Nukleáris Kutatóközpont felépítése. (Péczeli, 2016 p: 93) Az ország a Szovjetunió és Kína között egyensúlyozva próbálta a két nagyhatalom támogatását megszerezni saját atomprogramjához. Miután azonban a két nagyhatalom viszonya megromlott, egyik fél sem támogatta tovább az északi atomprogramot, attól tartva, hogy az oda jutott technikai fejlesztések könnyen az ellenség kezére juthatnak. (NTI Nuclear, 2016) Az észak-koreai vezetés ekkor több másik országgal is próbált együttműködést létrehozni, annak érdekében, hogy atomprogramjához támogatást nyerjen. A sikertelenség ellenére a nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság törekvéseivel szemben. A 70-es 80-as években komoly előrelépések történtek a kutatások terén, melyeket Phenjan saját erőből, saját tudósokkal hajtott végre. Ugyan 1977-ben az IAEA, Észak-Korea és a Szovjetunió között megegyezés született a jongbjoni reaktor ellenőrzéséről, ez nem gátolta meg a KNDK tudósait abban, hogy 5 MW teljesítményű nukleáris reaktort hozzanak létre. Phenjan ebben az időszakban kezdte meg a dúsított urán előállítását, melyet egyre rohamosabb 4

tempóban volt képes végrehajtani, illetve egy 50 MW teljesítményű atomreaktor építését is megkezdték. A nemzetközi közösség félelmei ezért egyre erősebbek lettek, ám ezeket átmenetileg csökkentette az 1985-ben Észak-Korea által atomfegyverrel nem rendelkező államként aláírt Atomsorompó Szerződés, igaz a szerződést csak 1992-ben ratifikálták. (NTI - Nuclear, 2016) Fontos megemlíteni, hogy szintén a 70-es 80-as évek fejlesztéseinek köszönhetően a KNDK szert tett az uránérc feldolgozásához és a kiéget fűtőelemek újrahasznosításához szükséges technológiára, ezáltal a teljes nukleárisfűtőanyagciklus a rendelkezésére áll. (Péczeli, 2016) 1991-ben a Bush-adminisztráció úgy döntött, kivonja atomfegyvereit Dél-Koreából. Ennek következtében, nem sokkal később Dél-Korea bejelentette, hogy nem rendelkezik atomfegyverrel. Észak- és Dél-Korea közös nyilatkozatot írt alá, mely értelmében nem gyártanak, nem fejlesztenek, nem tesztelnek, nem tárolnak, nem adnak el és nem vásárolnak nukleáris fegyvereket. (Péczeli, 2016) Az Atomsorompó Szerződés értelmében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőrei beléphettek és vizsgálatokat folytathattak azzal kapcsolatban, hogy Észak- Korea valóban betartja-e az egyezményben leírtakat. 1993-ban a jelek és bizonyítékok arra utaltak, hogy az ország nem tartja be a feltételeket, és továbbra is katonai célú atomkísérleteket végez. Ezek eredményességét az is jelzi, hogy ebben az évben Észak- Korea sikeresen nyert ki plutóniumot. Az amerikai vezetés és a NAÜ is a kísérletek felhagyására és az ellenőrök szabad munkájának biztosítására szólította fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. (Pallos, 2014) Az ország ezt támadásként fogta fel, és az atomsorompó-egyezmény felmondásával fenyegetőzött, mellyel sikerült elérnie, hogy közvetlen párbeszédet kezdhessen Jimmy Carter amerikai elnökkel. A tárgyalások eredményeképp Észak-Korea lemondott katonai célú atomprogramjáról és nehézvizes atomreaktorairól, cserébe az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt, hogy más források biztosításával fedezi az így kieső energiamennyiséget. 1995-ben meg is kezdődött Észak- Koreában a könnyűvizes atomreaktorok építése, azonban az együttműködést egy változás félbeszakította. (Csoma, 2009) 5

1.2 Radikalizálódás a 2000-es évek elején Ez az esemény nem volt más, mint hogy a csúcstalálkozót követően az Egyesült Államok elnöki székébe kerülő George W. Bush Észak-Koreát a gonosz tengelyéhez sorolta, mely megpecsételte az ország időszakos pozitív megítélését. A kijelentés oka az volt, hogy egyik fél sem tartotta kellően elkötelezettnek a másikat. Ahhoz, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság újra tárgyalópozícióba kerülhessen az amerikai vezetéssel, az észak-koreai vezetés az atomprogram újraindításában találta meg az utat. A nemzetközi közösség gyanította, hogy Észak-Korea magasfokú urándúsítási programon dolgozik, melyre az Egyesült Államok hírszerzése 2002 nyarán bizonyítékot talált. A történtek következtében 2002-ben James Kelly helyettes államtitkár Phenjanba utazott, ahol sokkoló hírt közölt vele az észak-koreai vezetés. Az atomreaktorok újraindítása mellet az atomsorompó-egyezményből való kilépést is bejelentették. (NTI Nuclear, 2016) 1.3 Hatoldalú tárgyalások 2003 elején Észak-Korea használt fűtőrudak felhasználásával vélhetően 4-6 nukleáris töltetre elegendő plutóniumot nyert ki. A történtek hatására 2003-ban a kínai diplomáciának köszönhetően megkezdődtek az úgynevezett hatoldalú tárgyalások. A résztvevő feleket 3+3-as felosztásban szokás ismertetni, mely szerint az egyik oldalon a Koreai Köztársaság mellett Japán és az Egyesült Államok, míg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mellett Oroszország és Kína foglalt helyet. A 2003-ban lezajlott első forduló alkalmával a felek megállapodtak a békés úton való rendezésben, azonban Észak-Korea elvárásaival ellentétben az Egyesült Államok nem írt alá meg nem támadási egyezményt. (Csoma, 2009) A második eredménytelen forduló után bekövetkezett harmadik forduló alkalmával, 2004-ben teljes körű egyezményt nyújtott át az Észak-Koreai delegációnak. A szerződés szerint, ha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felhagy az atomfegyverkezési programjával, akkor az Egyesült Államok 45 ezer tonna kőolaj biztosításra kötelezi magát minden hónapban. Az észak-koreai delegációt váratlanul érte az ajánlat, nem voltak felhatalmazva ilyen döntés meghozatalára. A felek ekkor megegyeztek abban, hogy folytatják a tárgyalásokat, majd a konferencia véget ért. (Pallos, 2014) A tárgyalások ellenére 2005-ban Phenjan leállította a jongbjoni 5 MW teljesítményű reaktort, eltávolította annak fűtőelemeit, ezáltal vélhetően 1-3 atomtöltetre elegendő plutóniumhoz jutott. (NTI Nuclear, 2016) 6

1.4 Eredménytelenség jelei nukleáris kísérletek A megegyezés ellenére a felek 2005-ig nem ültek össze újra, amikor is vélhetően az újabb konferencián való előnyösebb tárgyalópozíció érdekében, Észak-Korea kijelentette, hogy rendelkezik nukleáris fegyverrel. A kijelentés hatására az Egyesült Államok zárolta az északi elit makaói számláit. A számlákról elérhetetlen 24 millió dollár ténye érzékenyen érintette a Phenjani vezetést, hiszen ez az összeg volt elhivatott fedezni a luxuskiadásokat, illetve finanszírozni a fegyverkezési fejlesztéseket. Észak-Korea vezetésének reakciója abban nyilvánult meg, hogy kijelentették, amíg nem férnek hozzá a számlájukhoz, nem folytatják a hatoldalú tárgyalásokat. (Csoma, 2009) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetése, hogy nyomatékosítsa kijelentését, több rakétakísérletet is elvégzett a 2006-os évben. A rakétakísérletek alkalmával bevetettek nagy hatótávolságú Tephodong típusú rakéták mellett közepes hatótávolságú Rodong és Scud típusú rakétákat is. A bevetés üzenetének a szakértők egyértelműen azt tartják, hogy az észak-koreai vezetés szeretné, ha komolyan vennék. (Csoma, 2009) Erre a célra utal a következő esemény is, amikor Észak-Korea annak hatására, hogy verbális fenyegetése nem járt eredménnyel, és nem nyitották meg a makaói számlákat, nukleáris próbarobbantást hajtott végre. A földalatti robbantásra 2006. október 9-én került sor, mely az észak-koreai sajtó szerint teljes biztonságban, az elvárásoknak megfelelően zajlott le. A történtek hatására az ENSZ BT rendkívüli ülésén gazdasági szankciók alkalmazása mellett döntött a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben. Ezek hatására az észak-koreai vezetés visszatért a hatoldalú tárgyalások asztalához. A 2006 végén tartott tárgyalások rendkívül gyorsan véget értek, de ezt követően kétoldalú megbeszélések zajlottak Észak-Korea és az Egyesült Államok között. A Berlinben megtartott üléseken a két fél megegyezett, hogy haladéktalanul folytatják a hatoldalú tárgyalásokat. (Csoma, 2008) Az ezek után folytatódó hatoldalú tárgyalások gyorsan eredményre vezettek. A megkötött megállapodás szerint Phenjan beengedi a NAÜ ellenőreit, illetve bezárja egy katonai célokra használt erőművét. Cserébe az ország energetikai problémáit megoldó segélycsomagban részesül, összesen 1000 tonna nehézolajat kap. Az Egyesült Államok a korábban zárolt makaói számlákról 24 millió dollár feloldását is kilátásba helyezte. Meg is kezdődött a NAÜ ellenőrök felügyelete mellett végrehajtott leszerelés a jongbjoni 7

létesítményben. Észak-Koreának azonban nem sikerült eloszlatni a Szíriával folytatott kereskedelemmel, illetve az urándúsítással kapcsolatos aggályokat annak ellenére, hogy az Egyesült Államok levette az országot a terrorizmust támogató országok listájáról. (NTI Nuclear, 2016) A megállapodástól várt pozitív eredmények elmaradtak, amihez egy külső, politikai esemény is hozzájárult. A dél-koreai választások alkalmával az elnöki székbe kerülő Li Mjong Bak ugyanis a két ország (Észak és Dél) között korábban megkezdődött gazdasági együttműködést feltételekhez kötötte. Ezeket a feltételeket azonban az északi rezsim nem teljesítette, így a békülékeny politika elmúlt 10 évében elért gazdasági és diplomáciai eredményei veszni látszottak. Leállt a dél-koreai turizmus a Gyémánt-hegységben, valamint a két ország közt beindult vasútforgalom is megszűnt. (Csoma, 2008) Az észak-koreai elitet ekkor a hatalom átörökítési folyamatok kötötték le, ezért a nemzetközi közösség felé tanúsított békülékeny hangvétel háttérbe szorult. A kül- és belpolitikai tényezők közösen vezettek oda, hogy Észak-Korea 2009-ben kiutasította az országból a NAÜ ellenőreit, és 2009. május 25-én újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre. Orosz mérések szerint a robbantás a hirosimai atombombáéval megegyező erejű lehetett, nagyjából 20 kilotonnás. Más becslések szerint ennél jelentősen kisebb, 4 kilotonna erősségű lehetett. (Csoma, 2009) Az ENSZ BT újabb határozatokat hozott az ország szankcionálására. Folytatódott a gazdasági embargó alkalmazása, továbbra is tiltották a nukleáris eszközök átadását Phenjannak. A szankciók eredményessége ez alkalommal is megkérdőjelezhető, az egyetlen látványos eredmény az észak-koreai vezetés további radikális politikája. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kijelentette, hogy folytatja plutónium készleteinek növelését, illetve az urándúsítási folyamatot. Megkezdődött egy kísérleti könnyűvizes reaktor építése, mely becslések szerint 25-40 MW teljesítményre képes. Szintén a 2010-11-es években fejeződhetett be Észak-Korea 2000 centrifugából álló urándúsító létesítményének építkezése, melyet a műholdképek alapján viszont csak 2015- ös évtől kezdtek el üzemeltetni. (NTI - Nuclear, 2016) A helyzet csak tovább radikalizálódott, amikor Kim Dzsong Il halálával fia, Kim Dzsong Un vette át a hatalmat. Az apáról fiúra szálló hatalom ugyanis elsőre nem tűnt megkérdőjelezhetetlennek. Kim Dzsong Un erejének demonstrálása céljából nagyapja, Kim Ir Szen 100. születésnapján rakéta kilövésre adott parancsot. Phenjan állítása szerint a rakéta egy meteorológia műholdat állított volna pályára, ha az akció sikeresen zajlik 8

a rakéta azonban a Sárga-tengerbe zuhant ennek ellenére az Egyesült Államok és az ENSZ BT is elítélte a szerintünk ENSZ BT határozatokat sértő cselekedetet. A vitás kérdésben nem született döntés, de a feleknek nem volt sok ideje a pihenésre, 2012 decemberében ugyanis rövid előkészületek után megismételték az Unha típusú rakéta kilövését, ami ez alkalommal már sikerrel zárult, és Föld körüli pályára állította a műholdat. (Pallos, 2014) Az ENSZ BT a rakétakísérleteket elítélte, és felszólította az országot rakétaprogramjának és nukleáris programjának leállítására. Kötelezték, hogy térjen vissza az atomsorompóegyezményhez és engedje be a NAÜ ellenőröket az országba. Egy új ENSZ BT határozat is született mely politikai vezetők utazását tiltotta meg, illetve az olyan gyanúsnak ítélt pénzforgalmat is befagyasztották, melyet Észak-Koreából indítottak. A Phenjani vezetés a szankciókra válaszul 2013. február 12-én újabb atomrobbantást hajtott végre. Majd bejelentette az 5 MW teljesítményű, grafit moderálású jongbjoni reaktorának újraindítását. (NTI Nuclear, 2016) Az ENSZ BT válaszlépései ismét gazdasági szankciók voltak, melyek már az országból és az országba érkező luxuscikkek tilalmát is magukban foglalták. Az újabb szankcióknál talán fontosabb megemlíteni, hogy Kína ez alkalommal már teljes mértékben az ENSZ BT mellett állt és elítélte az északkoreai vezetés cselekedetét. Ez a tény elrettentőbb hatást váltott ki Észak-Koreára nézve, mint a szankciók, ugyanis mint azt már korábban említettük, a gazdasági szankciók hatásossága mindaddig megkérdőjelezhető volt, amíg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság támogatói között tudhatja a szomszédos Kínai Népköztársaságot. A közös határ mentén ugyanis abban az esetben is folyhatott kereskedelem, ha a nemzetközi közösség gazdasági embargót alkalmazott Észak-Koreával szemben. 1.5 Napjaink Észak-Koreája biztonságpolitikai szempontból Észak-Korea vezetősége a szankciók elleni tiltakozásául 2014-ben leállíttatta az északdél együttműködést is szimbolizáló Keszong ipari parkot. Ennek hatására Észak és Dél közötti bizalom évtizedes mélységekbe süllyedt. A déli elnök asszony ezt követő javaslata lehetőséget, és utolsó reményt biztosított a későbbi békülésre. Javaslatában egy, a demilitarizált sávban elterülő nemzetközi békepark megépítését szorgalmazta. Hangsúlyozta, hogy kész arra, hogy humanitárius segélyeket nyújtson Észak népének, de emellett elítélte Észak-Korea minden lépését, mely a régió biztonságát veszélyezteti. (Pallos, 2014) 9

Minden jel arra mutatott, hogy Észak-Korea nem hogy lassítani atomfegyverkezésén a szankciók, vagy a dél-koreai közeledés hatására, hanem inkább felgyorsította azt. Műholdképeken ismételten készülődés volt látható az eddigi atomrobbantások helyéül is szolgáló Pungje-ri környékén. (NTI - Nuclear, 2016) Az Egyesült Államok és Dél-Korea által megtartott közös hadgyakorlatot követően Észak-Korea több, rövid hatótávolságú rakéta próbakilövését is végrehajtotta. Az ENSZ BT főtitkára és Dél-Korea is önmegtartásra szólította fel Észak-Koreát, azonban az Amerikai Védelmi Minisztérium nem tartotta egyértelműnek, hogy a rakéta kilövések ENSZ BT-határozatokat sértettek, ugyanis azok csak a nagy hatótávolságú rakéták bevetését tiltják. Az akkor életbe lépő gazdasági szankciók, melyeket már Kína is bevezetett, súlyosan érintették az észak-koreai rezsim vezetését. A kínai bankokban elhelyezett pénzeket ugyanis befagyasztották, ezzel megvonva Észak-Koreától az atomfegyverekre és egyéb hadászati eszközökre szánt tőkét. (Pallos, 2014) A bevezetett szankciók hatására a hírek arról szóltak, hogy Észak-Korea kész nukleáris tesztjeinek felfüggesztésére, a hatoldalú tárgyalások folytatására és kész fontolóra venni a Keszong ipari park újraindítását. (Pallos, 2014) Ezt a hajlandóságot tükrözte a témában az a fejlemény is, hogy: An Myong Hun, észak-koreai követ 2015. január 13-án ENSZ elé terjesztette javaslatát, melyben felajánlotta, hogy Észak-Korea felfüggeszti nukleáris tesztjeit, amennyiben az Egyesült Államok is felfüggeszti a minden évben megrendezésre kerülő Dél-Koreával közös hadgyakorlatát a Koreai-félsziget partjainál. (UN Radio, 2015) Mivel az Egyesült Államok ezt nem garantálhatta és az az évi hadgyakorlatot meg is tartotta ezért válaszlépésként Észak-Korea felhagyott a békülékeny hangvétellel. Az Észak-koreai atomfegyverkezés legeseménydúsabb éve következett 2016-ban. Próbarobbantásokról és ballisztikus rakétakísérletekről is beszámolhatunk, melyeket természetesen az ENSZ BT sem hagyhatott szó nélkül. A 2016. január 6-án végrehajtott próbarobbantás, és a február 7-én kilőtt ballisztikus rakéta hatására megszületett az ENSZ BT legszigorúbb gazdasági szankcióit tartalmazó 2270-es rendelet. A gazdasági szankciók komoly negatív hatást gyakoroltak az észak-koreai vezetésre, annak ellenére, hogy ezek bevezetésére nem minden külső ország tette meg a megfelelő lépéseket. Ennek egyértelmű jele, hogy a későbbi jelentésekben és határozatokban az ENSZ BT minden alkalommal fokozott erőfeszítések megtételére szólítja fel az érintett országokat a szankciók életbeléptetése érdekében. Phenjan a szankciók iránti nemtetszését 10

kifejezendő, újabb rakétakilövésekre szánta el magát áprilisban, májusban, augusztusban és októberben melyek sikertelenül végződtek. Sikeres rakétakilövésekről júniusban és augusztusban számoltak be. (NTI Nuclear, 2016) Az Észak-Korea által végrehajtott nukleáris robbantások Dátum Helyszín Típus Becsült erősség 2006.10.09 Pungje-ri kísérleti telep földalatti <1 kt 2009.05.25 Pungje-ri kísérleti telep földalatti 2-8 kt 2013.02.12 Pungje-ri kísérleti telep földalatti 6-16 kt 2016.01.06 Pungje-ri kísérleti telep földalatti 7-10 kt 2016.09.09 Pungje-ri kísérleti telep földalatti 10-20 kt 1. ábra (Forrás: NTI North Korea, Nuclear (2016) letöltés: http://www.nti.org/learn/countries/northkorea/nuclear/ 2017.04.15.) Észak-Korea végrehajtotta ötödik kísérleti atomrobbantását is szeptember 9-én, melynek kapcsán bejelentették, hogy képesek olyan kis méretű robbanófej előállítására, melyet már ballisztikus rakétára szerelve tudnak célba juttatni. A robbantás kapcsán ez alkalommal is fontos megemlíteni, hogy Kína elítélte a tesztet és felszólította a KNDK-t hogy tartózkodjon hasonló cselekedetektől a jövőben. (NTI Nuclear, 2016) Észak-Korea atomfegyvereit illetően eltérő becslésekkel találkozhatunk a szakértők részéről. Vannak becslések, amik 10-16 atomfegyverről beszélnek, mely arzenál 2020-ra akár az 50-100 körüli számot is elérheti. Más becslések szerint Észak-Korea jelenleg 18 atomfegyverre elegendő dúsított uránnal, illetve plutóniummal rendelkezik, és a jelenlegi ütemben haladva, ezt évente 6-7 újabb robbanófejjel növelhetik. (Péczeli, 2016 p: 100-101) 11

2. Észak-Korea katonai kapacitása Ennek a fejezetnek a megtárgyalása azért fontos, hiszen az atomtöltetek birtoklása önmagában üres fenyegetéseknek tűnhetnének használható célba juttató eszközök nélkül. Ugyan a dolgozatnak ezen részéből egyértelműen kiderül, hogy a KNDK technológiai elmaradása a gazdasághoz hasonlóan katonai téren is nyilvánvaló Dél-Koreához és a vele szövetséges Egyesült Államokhoz mérten, azonban a gazdaság méretéhez viszonyítva irracionálisan nagymértékű fejlesztéseknek következtében a fenyegetést egyre komolyabban kell venni. 2.1 Hordozóeszközök és ballisztikus rakéták fejlesztése Az észak-koreai rakéták Típus DF-61 R-17E SCUD- A SCUD-B SCUD- C NODONG-1 (SCUD D) Tephodong-1 Tephodong-2 Hatótávolság (km) 600 220-300 300-320 320-340 550 1000-1300 1500-2000 4300-6000 Robbanófej (kg) 1000 1000 1000 1000 770 800 1000 1000 2. ábra (Forrás: Csoma Mózes(2008): Korea - Egy nemzet, két ország p.:136. Napvilág Kiadó) A Phenjani vezetés nem titkolt célja, hogy ballisztikusrakéta-programjával olyan hordozóeszközöket fejlesszen ki, melyek nem csupán a régióban található szövetségesei védelmében, hanem közvetlenül is fenyegeti az Egyesült Államokat. A cél elérése érdekében olyan interkontinentális rakétákon dolgoznak, melyek több ezer kilométer megtételére alkalmasak, illetve a robbanófejek méretét olyan mértékben igyekeznek csökkenteni, hogy azok rakétára telepíthetőek legyenek. Az Észak-Koreai haderő rendelkezik rövid- és középhatótávú rakéták mellett nagy hatótávolságú, más néven interkontinentális rakétákkal is, ezek megbízhatósága és bevethetősége terén viszont vegyes képet láthatunk. Az Észak-Koreai tudósok közreműködésével kifejlesztett Dong Feng-61 típusú rakéták 600 km-es hatótávolsága egész Dél-Korea területét lefedte, azonban Japánt még nem veszélyeztette. A rakéták fejlesztése azonban rohamtempóban haladt, melyet a KNDK vezetése a közel-keleti országokkal való együttműködéssel kívánt meggyorsítani. Ezen országok sorából kiemelendő Irán szerepe, amely ország keményvalutával segítette Észak-Korea rakétaprogramját, ennek eredményeként pedig 1987-ben el is kezdődött a Scud-B típusú 12

rakéták sorozatgyártása. A 90-es évek elejére sikeresen tesztelték a Nodong-1 néven ismert rakétát, melynek körülbelül 1000 km-es hatótávolsága már a Japán városokat is képes elérni. (Csoma, 2006 p: 71-72) Ez a rakétatípus a középhatótávolságú rakéták közé sorolandó egyfázisú hordozóeszköz, melynek első sikeres kilövését 1993-ban hajtotta végre Észak-Korea. A korábban említett, közel-keleti országokkal való együttműködés folytatódott, a Nodong rakétatípust Irán és Pakisztán is sikeresen tesztelte a 90-es években. (NTI Missile, 2016) A fejlesztések következő lépcsőfokaként a Taepodong-1 illetve Taepodong-2 típusú rakétákat kell megemlíteni, előbbi hatótávolsága 2000 km, utóbbiéról pedig eltérőek a becslések: akár 6000 km megtételére is képesek lehetnek. (Csoma, 2006 p: 71-72) A Taepodong-1 kétfázisú, míg a Taepodong-2 már háromfázisú rakéta, melyet több ízben is sikertelenül teszteltek az észak-koreai tudósok. (NTI Missile, 2016) Továbbá ezek mellett egy vélhetően 6000 km-nél is nagyobb hatótávolságú, KN-08 jelzésű interkontinentális rakétát is meg kell említenünk, mely egyes vélemények szerint már bevethető állapotban van. (Kiss, 2015/3 p: 60) Ezeket a fentebb felsorolt föld-föld rakétákat igyekszik tökéletesíteni Phenjan, aminek érdekében több ízben tesztkilövésekkel tették próbára a nemzetközi közösség tűrőképességét. A legtöbb kísérletet idáig sikertelennek bélyegezték a szakértők, hiszen a rakéták nagy része kilövést követően a Japán-tengerbe zuhant, azonban minden egyes gyakorlattal közelebb kerül a KNDK ahhoz, hogy az Egyesült Államokat is veszélyeztető hordozóeszközt fejlesszen ki. Ezt a tényt erősíti az is, hogy Észak-Korea két alkalommal is sikeresen állított műholdakat földkörüli pályára. 2012 áprilisában ugyan még sikertelen kilövést hajtottak végre, ugyanazon év decemberében viszont már elérték céljukat. Ugyan a műhold fellövéséhez használt Unha-3 típusú rakéta nem alkalmas nukleáris töltetek szállítására, jól jelzik, hogy hajtóművek terén komoly előrelépéseket tudnak felmutatni a KNDK tudósai. 2016 februárjában a fentebb említett Unha-3-as rakétatípussal újabb műholdat lőttek ki, tovább növelve ezzel a sikeres tesztek, illetve az Észak-Koreát sújtó, a nemzetközi közösség által elfogadott szankciók számát is. (NTI Missile, 2016) A 2016-os év észak-koreai rakétakísérletek terén eseménydúsnak nevezhető. 2016. március 24-én olyan rakétahajtóművet tesztelt, melyről azt állította, hogy szilárd üzemanyaggal működik. A szilárd üzemanyag előnye, hogy jóval megbízhatóbb és könnyebben tárolható, mint a folyékony változat. Nem sokkal később, 2016. április 23- án pedig éles rakétában tesztelték a szilárd üzemanyaggal működő hajtóművet, 13

sikertelenül. Ez év augusztusában viszont sikeres tesztet hajtottak végre, a kilőtt rakéta 500 km megtétele után zuhant a tengerbe. Az év végéhez közeledve több, sikeres Nodong típusú rakétatesztet hajtott végre Észak-Korea, illetve egy új típusú rakétát is megfigyeltek a külső szakértők, melyek vélhetően Scud rakéták továbbfejlesztett változatai, akár 600 km megtételére is alkalmasak lehetnek. Ezekre ma Extended Range Scud (ER Scud) néven hivatkoznak. A 2017-es év elején pedig egy új rakétatípus sikeres tesztje váltott ki nemzetközi felháborodást. A Pukguksong-2 rakétatípus szilárd üzemanyag meghajtású, első tesztjén pedig közel 500 km megtételére volt képes. A tesztre válaszul a Pekingi vezetés gazdasági nyomásgyakorlásra szánta el magát, 2017 végéig beszüntetik a szén importját Észak-Koreából. (NTI Missile, 2016) Nagy figyelmet fordít Phenjan a fentebb említett interkontinentális rakéták fejlesztésén kívül a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták (Submarine-Launched Ballistic Missile SLBM) fejlesztésére is. Ezek közül megemlítendő a vélhetően szovjet eredetű rakétából fejlesztett KN-11 (Polaris-1), mellyel 2015-ben több próbakilövést is végrehajtottak. Ezek a kísérletek ugyan kudarcba fulladtak, azonban ha a föld-föld rakétákhoz hasonló gyorsasággal képes fejlődni ezen a téren is a KNDK, rövid időn belül sikeres kilövésekről szóló jelentéseket olvashatunk. (Kiss, 2015/3) 2.2 Hagyományos haderő Észak-Korea technológiai hátránya hagyományos fegyverek terén is jelentős a Koreai Köztársasághoz mérten, ezt az elmaradást a hadsereg óriási méretével kívánja ellensúlyozni a Phenjani vezetés. A hadsereg ismertetését mindenképpen az 1994-ben meghirdetett szongun politika tükrében kell bemutatni. A szongun jelentése nem más, mint a hadsereg elsőbbsége, mely alatt a munkapárthoz viszonyított szerepét kell érteni. A hadsereg az élet minden területét meghatározza, a mindennapokban is ideológiai alapot szolgálva ezáltal az embertelen körülményekhez. Az ideológia alátámasztásának legfontosabb eleme a folyamatos propaganda, mely külső ellenségek az ország elleni harci készültségét vázolja fel. Ilyen nehéz körülmények között csak a hadsereg lehet az, aki megőrzi az országon belül a békét, megőrzi az ország függetlenségét, átvészeli akár a nehéz gazdasági helyzeteket is, tehát ő a forradalom vezető eleme. A szongun politika sulykolásával a Kim-dinasztiának sikerült elérnie, hogy a hadsereg mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben biztos támaszként viselkedik, illetve azt is, hogy a hadsereg minden egyes katonája végsőkig kitart, hogy megvédje a forradalmat, az országot, és a Kim-család tagjait. (Faludi, 2008 p: 47-49) 14

A phenjani vezetés a külső fenyegetettség érzet fenntartásával indokolja és legitimálja az ország méretéhez és gazdasági teljesítményéhez viszonyítva irreálisan magas katonai létszámot és katonai kiadásokat. Észak-Korea több mint 1,1 millió fős hadsereg tart fenn, melyet 4,5 millió tartalékos katona képes tovább növelni. (Faludi, 2008, p: 45) Ezt a hatalmas hadsereget több hadosztályra bontva vezényelik, és az erőinek közel 70%-át a Phenjan-Vonszan vonalon állomásoztatják, közel a demilitarizált övezethez. A hadsereg méretével ellentétben kisebb figyelmet kap annak megfelelő kiképzése, nagyobb, szervezett műveletek végrehajtása valószínűleg nehézségekbe ütközne. A katonákat azonban kiképezik gerilla hadviselésre, amely a már fentebb említett ideológiai elszántsággal párosulva komoly károkat és elhúzódó háborút ígér az országgal esetlegesen harcba kerülő ellenfél számára. Meg kell említeni továbbá, hogy a hadsereg katonai feladatain kívül belbiztonsági feladatokat is ellát, illetve a mezőgazdasági munkálatokba bekapcsolódva a kóros élelmiszerhiány csökkentésében is segédkezik. (Kiss, 2015/3 p:61-62) A hadsereg fegyverzetét illetően a nemzetközi közösség nem rendelkezik pontos adatokkal, azonban a legtöbb esetben műholdképekre alapozott becslések is elegendőnek bizonyulnak a dolgozat szempontjából ahhoz, hogy a legfontosabb jellemzőket érzékeltessem. A harci eszközöket illetően általánosan igaz, hogy szovjet eredetű technikáról beszélhetünk, melyeket sok esetben a hazai fegyvergyárakban igyekeztek lemásolni, esetleg továbbfejleszteni. A több mint 4000 harckocsi esetében is hasonló trendekről beszélhetünk, a legtöbb jármű a Szovjetunió által a második világháborúban használt T-54/55-ös tank, valamint a legmodernebb Pokpung, amely szintén egy szovjet eredetű T-62-es tank egy hazai változata. (Kiss, 2015/3 p:62) A légierő és a haditengerészet terén is hasonló képet vázolhatunk fel, mint az előbb említett szárazföldi erők terén. A technológiai elmaradás egyértelmű, a légierő 6-800 gépéből, csupán 50-70 darab MiG-29-es és Szu-25 számít korszerűnek. Ugyan a KNDK jelentős tengeralattjáró és hajóflottával rendelkezik ezek többségében mini tengeralattjárók a rossz utánpótlási képesség, illetve a rossz üzemanyag-ellátottság miatt a partoktól 1-2 napi távolságra már nehézségekbe ütközne a harci műveletek végrehajtása. (Kiss, 2015/3 p:63) Egyes tanulmányok rámutatnak, hogy hiába tartja fenn a világon legnagyobbnak számító tengeralattjáró flottát Észak-Korea, annak ütőképességét csak extenzív módon, azaz a darabszám növelésével, nem pedig technikai fejlesztéssel tudja növelni. (Cordesman, 2016 p:5) 15

Phenjan mint ahogy azt az előző alfejezetben ismertettük gőzerővel dolgozik rakétaállományának fejlesztésén. Egyre nagyobb szerepet szánnak a légvédelmi rendszereknek, ezzel kompenzálva a dél-koreai légierő technikai fölényét. Ezeket a rendszereket főként a déli határ mentén, illetve Phenjan köré telepítették. A lassú, de folyamatos észak-koreai technológiai fejlődésre utal az is, hogy friss műholdképek nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták meglétét sejtetik. (Kiss, 2015/3 p:64-65) Habár ezek a rakéták védekező feladatokat látnak el, ismét meg kell említenünk, hogy az észak-koreai Scud ballisztikus rakéták hatótávolságán belül esik teljes Dél-Korea, ez pedig azt jelenti, hogy egy esetleges háború esetén a technikai elmaradás ellenére komoly károkat okozhatnának a dél-koreai haderőnek, illetve az őket támogató amerikai csapatoknak. Ezt a veszélyforrást igyekszik kiiktatni a 2016. július 7-én kötött megállapodás Washington és Szöul között, mely értelmében a 2017-es év végére THAAD nevezetű rakétaelhárító rendszert telepítenek Dél-Koreába. A rendszert gyártó amerikai Lockheed Martin cég állítása szerint a száz százalékos védelmet biztosító felszerelés különlegessége, hogy akár 150 km-es magasságban is képes a támadó rakéták kiiktatására. A rendszer ezen képessége miatt, és egyéb okokból is sérti Kína regionális és globális érdekeit, ezzel részletesebben viszont egy későbbi fejezetben szeretnék foglalkozni. (ISDP, 2016) 2.3 Speciális alakulatok A phenjani vezetés a ballisztikus rakéta program mellett a különleges alakulatok fejlesztésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektet. A korábbiakban már rámutattunk, hogy a közel 1,1 millió fős hadsereg képzetlenség hiányában nem alkalmas különleges műveletek végrehajtására, viszont egy kisebb, nagyjából 60 ezer fős Vihar elnevezésű hadtest megkapja az ehhez szükséges kiképzést. Ez a hadtest az ellenség harcvonalai mögött is képes szabotázsakciók végrehajtására, köszönhetően annak, hogy hegyi és éjszakai harchoz is megfelelő kiképzést kapott. (Kiss, 2015/3 p:65) A hadtest legfőbb ereje a váratlan, gyors bevetésben rejlik, helikopteren és vízen egyaránt gyorsan mozgatható egységek alkotják, mindemellett pedig az Észak- és Dél-Korea között húzódó titkos alagutak is ezt a képességet segítik. (Cordesman, 2016) Napjainkban Észak-Korea is beállt azon országok sorába, akik egy lehetséges alternatív hadszíntérként fogják fel az internet által összekötött számítógépek hálózatát. Egyes vélemények szerint 6000 kiberkatonát foglalkoztatnak, (Kiss, 2015/3 p:61) és ez a szám vélhetően csak növekedni fog, hiszen az ilyen téren folytatott hadviselés egyre nagyobb 16

károkat tud okozni az ellenség számára. Kémkedés, az ellenség kommunikációjának megbénítása és a nehéz azonosíthatóság csak néhány példa arra vonatkozóan, hogy miért lehetnek sikeresek az interneten keresztül végrehajtott kibertámadások. Kissé ironikus, hogy a gazdaság alacsony internetfüggősége, és a saját intranet kialakítása miatt Észak- Korea szinte teljes mértékben védett az ilyen jellegű támadásoktól. Szakértők szerint a 2014 novemberében, a Sony vállalata ellen kibertámadást végrehajtó A béke őrzői ( Guardians of Peace ) hackeralakulat is észak-koreai személyekből állt. (Cordesman, 2016) 3. Non-proliferációs törekvések A második világháborút követően, az atombomba pusztító erejét látva a nemzetközi közösség számár nyilvánvalóvá vált, hogy a tömegpusztító fegyverek használatát, gyártását és kereskedelmét szabályozni, majd a későbbiekben tiltani kell. A döntéshozók a nemzetközi béke és biztonság érdekében ezért olyan védelmi mechanizmusokat hoztak létre, melyek lassítják, csökkentik, vagy tiltják ezen fegyverek számát, illetve használatát. Észak-Korea atomfegyverkezése kapcsán három ilyen mechanizmust kíván ez a dolgozat bemutatni. 3.1 Az Atomsorompó Szerződés és a NAÜ 1968-ban az Atomsorompó Szerződés (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons NPT) azzal a céllal jött létre, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek elterjedését. A szerződés értelmében a részes államok elismerik a BT öt állandó tagjának nukleáris fegyvereit, ezzel párhuzamosan pedig lemondanak hasonló jogaikról. A szerződés ezzel együtt leszögezte, hogy minden államnak joga van békés célú nukleáris program folytatására. (Blahó Prandler, 2011 p: 234-235) A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ, International Atomic Energy Agency IAEA) egy ENSZ Közgyűlés által 1957-ben létrehozott intézmény, melynek célja az atomenergia békés célú felhasználásának segítése, illetve a tagállamok nukleáris tevékenységének ellenőrzése. Az NPT-vel összhangban a NAÜ és a tagállamok biztosítéki megállapodásokat kötnek, melynek értelmében a NAÜ ellenőrei ellenőrzéseket végezhetnek az adott tagállam meghatározott területein. (Blahó Prandler, 2011 p: 235-236) Észak-Korea 1977-ben kötötte első biztosítéki megállapodását a NAÜ-vel, melynek 17

értelmében az ellenőrök betekintést nyerhettek a jongbjoni reaktor működésébe. Ez a szerződés azonban szigorúan csak a benne meghatározott helyszínek ellenőrzését tette lehetővé, Észak-Korea gyanús tevékenységeit ezért nem tudták ellenőrizni a NAÜ szakértői. A nemzetközi közösség aggodalmai ezért fokozódtak, melyeket az 1985-ben, atomfegyverrel nem rendelkező államként aláírt NPT szerződés ténye tudott csak csökkenteni. Néhány évvel később, 1991-ben az Egyesült Államok bejelentette, hogy kivonja atomfegyvereit a Koreai-félszigetről, melynek következtében úgy tűnt, Észak- Korea is elkötelezi magát az atomfegyver-mentes félsziget ötlete mellet és letesz atomhatalmi ambícióiról. Az 1992-ben, a NAÜ-vel aláírt NPT teljeskörű biztosítéki egyezmény az ellenőrök számára az országban található összes, békés célú energia előállítására képes helyszínt vizsgálhatóvá tette. Az ellenőrzések során azonban több, gyanúsnak ítélt helyszín ellenőrzését megtiltotta Phenjan, arra hivatkozva, hogy az adott terület katonai feladatokat lát el. A NAÜ és az NPT hiányosságait jelzi, hogy a megalapozott gyanú ellenére nem tudta kikényszeríteni és kötelezővé tenni az ellenőrzéseket, ütőkártyája csak a kérdés ENSZ BT elé terjesztése volt. Ezt a lépést a KNDK agresszívnak, maga ellen irányulónak minősítette, és megindította az NPT szerződés tízes cikkelyének megfelelő kilépést. A kilépési folyamatot végül a korábban már említett Egyesült Államok és Észak-Korea között megkötött Keretegyezmény szakította meg. (Péczeli, 2016 p: 93-94) Ugyan 1994-ben a KNDK visszalépett a NAÜ tagságától, az intézménnyel megkötött NPT teljeskörű biztosítéki egyezmény érvényben maradt. Fontos emellett megjegyezni, hogy az Egyesült Államokkal megkötött Keretegyezmény szerinti nukleáris leszerelés folyamatát is a NAÜ ellenőrei felügyelték, az ENSZ Biztonsági Tanácsának kérésére. A Keretegyezmény relatív sikerét jelzi, hogy 2003-ig, Észak-Korea közel 10 évre megszakította atomfegyver létrehozására tett erőfeszítéseit. (IAEA, 2017) A 2002-es évben Washington és Phenjan kapcsolata újabb mélypontra süllyedt. A Keretegyezmény hiányosságai és a benne foglaltak be nem tartása következtében a KNDK több kísérletet is tett arra, hogy megakadályozza a NAÜ ellenőreinek munkáját a Jongbjoban található nukleáris létesítményben. Végül 2002 decemberében, a NAÜ ellenőrei a KNDK kérésére elhagyják az ország területét. A helyzet 2003 elején csak tovább súlyosbodik, amikor Phenjan bejeleni az NPT elhagyását, és erről a szerződés 10- es cikkelyének értelmében az ENSZ BT-t is tájékoztatja. (IAEA, 2017) 18

Az ezt követen megindult hatoldalú tárgyalások sem vezettek eredményre. Ugyan több fordulót is megrendeztek, azonban a feleknek nem sikerült megegyezni, ezért Észak- Korea töretlenül folytatta atomfegyver-kutatásait. 2005-ben a NAÜ ellenőrzése nélkül állította le a jongbjoni 5 MW teljesítményű atomreaktort, eltávolította annak fűtőelemeit, és ezáltal vélhetően 1-3 atomtöltetre elegendő plutóniumhoz jutott. (NTI Nuclear, 2016) A 2006-os próbarobbantást követően újraindultak a hatoldalú tárgyalások, melyek gyorsan eredményre vezettek. A megkötött megállapodás szerint, Phenjan beengedi a NAÜ ellenőreit, illetve bezárja egy katonai célokra használt erőművét. 2007-ben ennek megfelelően NAÜ ellenőrök érkeznek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területére, ahol az ellenőrök felügyelete mellet történik meg a jongbjoni létesítmény leállítása. Az Egyesült Államok és a KNDK viszonyának ismételt megromlása oda vezetett, hogy 2009-ben Phenjan felszólította a NAÜ ellenőreit, hogy hagyják el az országot. 2009 áprilisában ennek eleget is tettek, ugyan ezen évben pedig Észak-Korea végrehajtotta második, kísérleti nukleáris robbantását. (IAEA, 2017) A NAÜ és Észak-Korea kapcsolatát vizsgálva tehát arra következtetésre juthatunk, hogy az együttműködés az éppen aktuális politikai érdekek függvényében változik. Az ellenőrök beengedése az ország saját döntésén múlik, ez tehát az érdekek mentén gyorsan változhat. Ez rámutat mind a NAÜ, mind az NPT szerződés egyik legnagyobb hiányosságára, arra, hogy önmagukban nem képesek kikényszeríteni a szerződésben foglaltakat. Ugyan a NAÜ-nek lehetősége van a kérdéses események ENSZ BT elé terjesztésére, azonban a nagyhatalmi érdekek különbözősége miatt ez a szerv sem képes Észak-Korea esetében a nukleáris leszerelés kikényszerítésére. Ezzel bővebben a dolgozat későbbi fejezetei foglalkoznak. 3.2 A CTBT eredményei A nukleáris kísérletek betiltásáról szóló átfogó szerződést (Comprehensive Test-Ban Treaty, CTBT) azzal a céllal hozta létre 1996-ban az ENSZ, hogy véget vessen a jelentős környezeti károkkal járó nukleáris kísérletek sorozatának. A szerződés ratifikációja a megjelölt államok részéről ugyan nem történt meg maradéktalanul, azonban a szerződéssel egy időben megszülető szervezet, a CTBTO fontos lépéseket tett a jövőben életbe lépő Szerződés előkészítésére. (Blahó Prandler, 2011 p: 236) 19

A 44 állam által kidolgozott szerződés életbe lépéséhez minden állam aláírására és ratifikálására szükség lenne, azonban 8 állam eddig ezt nem tette meg, köztük Észak- Korea sem. A CTBTO Előkészítő Bizottsága azonban megkezdte működését a bécsi központban, melynek eredményeként megszületett a Nemzetközi Megfigyelő Rendszer (IMS), a Nemzetközi Adatközpont (IDC) és a Helyszíni Ellenőrzések Rendszere (OSI). Ezen verifikációs lépések közül ugyan az OSI nem léphet életbe, amíg az összes állam nem ratifikálta a szerződést, de az IMS és az IDC működésbe lépett. Ennek Észak-Korea szempontjából az a jelentősége, hogy az IMS több ízben is jelezte Phenjan által végrehajtott próbarobbantásokat, és a kihelyezett állomások mérései alapján megbecsülte azok erősségét. (Péczeli, 2016 p:97) A CTBT életbelépése esetén a Helyszíni Ellenőrzések Rendszerével képes lehet arra, hogy hatékonyabb lépéseket tegyen egy észak-koreaihoz hasonló, nemzetközi joggal szembemenő atomfegyverkezés ellen, jelenleg viszont ez a szervezet sem képes jelentékeny lépések megtételére. 3.3 Az ENSZ BT határozatai Az Egyesült Nemzetek Szervezete, azon belül is a Biztonsági Tanács (BT) a második világháborút követően a nemzetközi béke és biztonság legfőbb letéteményese. Az ENSZ alapokmánya a BT-t olyan jogosítványokkal ruházta fel, melynek értelmében a nemzetközi békét fenyegető helyzetek elhárítására szankciókat alkalmazhat. Ezek a szankciók lehetnek gazdasági jellegűek, illetve súlyos esetekben a tagállamokat felszólíthatja akár a fegyveres beavatkozásra is. Így történt ez a koreai háború kitörésekor is, amikor az amerikai csapatok (15 másik állam részvételével) ENSZ felhatalmazással segíthették meg a dél-koreai erőket. (Csoma, 2013 p: 97) Az ENSZ BT 1993-ban hozta meg első határozatát Észak-Korea nukleáris tevékenysége kapcsán. Mint ahogy az a 3. ábrán is látható, az BT felszólította Phenjant, hogy maradjon az NPT részese és működjön együtt a NAÜ ellenőreivel. Az ábrán jól látható, hogy a későbbiekben, az atomrobbantásokra és rakétakilövésekre az ENSZ BT rendszerint gazdasági szankciókat foganatosító határozatokkal válaszolt. Ezeket a szankciókat kronologikus sorrendben vizsgálva azt láthatjuk, hogy egyre szigorúbb és több tilalmat tartalmaztak. A szám szerint 7 határozat azt jelzi, hogy a gazdasági szankciók nem voltak kellően hatékonyak ahhoz, hogy megakadályozzák a KNDK-t a nukleáris programjának folytatásában. 20

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai Észak-Korea vonatkozásában Határozat száma Dátum Tartalom S/RES/702 1991.08.08 Az ENSZ BT javasolja az ENSZ Közgyűlésének Északés Dél-Korea felvételét a szervezet tagjai közé S/RES/825 1993.05.11 Az ENSZ BT felszólítja Észak-Korát, hogy maradjon az NPT szerződés részese, tartsa be az abban foglaltakat és működjön együtt az NAÜ-vel S/RES/1695 2006.07.15 Az ENSZ BT reakciója Észak-Korea 2006.07.05-én végrehajtott ballisztikus rakéta-tesztjére: elítéli azt, szankcióként pedig megtiltja azon javak kereskedelmét Észak-Koreával, melyek kapcsolatba hozhatók annak rakéta- vagy tömegpusztító fegyver fejlesztési programjával S/RES/1718 2006.10.14 Az ENSZ BT elítéli Észak-Korea 2006.10.09-én végrehajtott nukleáris robbantását, szankciókat foganatosít és külön Bizottságot állít fel az ügy vizsgálatára S/RES/1874 2009.06.12 Az ENSZ BT reakciója Észak-Korea 2009.05.25-én végrehajtott robbantására további szankciók kerültek bevezetésre, illetve felállították a Szakértői Testületet S/RES/1887 2009.09.24 Az ENSZ BT felhívja a figyelmet a nukleáris nonproliferáció fontosságára, ezzel elősegítve a nemzetközi békét és biztonságot S/RES/1928 2010.06.07 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2011.06.12-ig S/RES/1985 2011.06.10 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2012.06.12-ig és felkéri azt, hogy készítsen jelentést munkájáról S/RES/2050 2012.06.12 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2013.06.12-ig S/RES/2087 2013.01.22 Az ENSZ BT elítéli Észak-Korea 2012.12.12-én végrehajtott ballisztikus rakéta-tesztjét, szorgalmazza, hogy hagyjon fel hasonló tevékenységeivel és felkéri a nemzetközi közösséget, hogy maximálisan tartsák be a korábban meghatározott szankciókat S/RES/2094 2013.03.07 További szankciókat foganatosít, válaszul Észak-Korea 2013.02.02-én végrehajtott nukleáris tesztjére S/RES/2141 2014.03.05 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2015.04.05-ig S/RES/2207 2015.03.04 Az ENSZ BT megújította a Szakértők Testületének mandátumát 2016.04.05-ig S/RES/2270 2016.03.02 Elítéli Észak-Korea 2016.01.06-án végrehajtott nukleáris robbantását, illetve a 2016.02.07-én végrehajtott ballisztikus rakéta-kísérletét, és felszólítja az országot, hogy tartsa be nemzetközi kötelezettségeit S/RES/2276 2016.03.24 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2017.04.24-ig és felkéri azt, hogy készítsen jelentést munkájáról S/RES/2321 2016.11.30 Elítéli Észak-Korea 2016.09.09-én végrehajtott nukleáris próbarobbantását, illetve további, az eddigieknél is szigorúbb szankciókat foganatosít S/RES/2345 2017.03.23 Az ENSZ BT meghosszabbítja a Szakértők Testületének mandátumát 2018.04.24-ig 3. ábra (Saját kezűleg, forrás: Security Council Report UN Documents for DPRK) Erre a tényre mutat rá a Szakértők Testületének 2017-ben kiadott jelentése is. A Szakértők Testületét 2009-ben az 1874-es számú határozat hozta létre, feladatául pedig az ENSZ 21

szankcióinak figyelemmel kíséretét jelölték ki. A BT számára készített jelentés tartalmazza, hogy a bevezetett szankciók mennyire voltak sikeresek, illetve a tagállamok jelentései alapján összegyűjti a szankciók betartásának hiányosságait. A 2016-os jelentésben a Szakértők Testülete rámutat, hogy a gazdasági szankciók ellenére a KNDK tengeren túli hálózatain keresztül egyre kifinomultabb módszereket alkalmazva folytatja a tiltott javak kereskedelmét. A szigorított pénzügyi szankciók ellenére továbbra is biztosítani tudja hozzáférését a nemzetköz bankrendszerhez, továbbá a tiltott ásványkincsek értékesítését is tovább tudja folytatni, legtöbb esetben az áru eredetének meghamisításával. (UN SC, 2017) Fontos megemlíteni a határozatok kapcsán, hogy az ENSZ BT öt vétójoggal rendelkező állandó tagjából három (Egyesül Államok, Kína és Oroszország) érintett és érdekelt a koreai konfliktusban, éppen emiatt a BT határozatai nem függetlenek a nagyhatalmak érdekeitől. A dolgozat következő fejezete azt kívánja bemutatni, hogy mik lehetnek ezek az érdekek, miért nem születhetett fegyveres beavatkozást engedélyező határozat, illetve hogy miért érdekeltek a nagyhatalmak az ENSZ keretein belül meghozott határozatok be nem tartásában. 4. A nagyhatalmak Korea-politikája 4.1 Oroszország és Észak-Korea A második világháborút megelőző, Japán gyarmati időszakban Korea számára egyedül a kommunista Szovjetunió jelenthetett reményt a felszabadulásra. Az japánok ellen irányuló közös partizánakciók hatására az Szovjetunióban menedékre lelő emigránsok körében szovjetbarát, kommunista gondolatokkal szimpatizáló koreai közösség alakult ki. Kim Ir Szen Észak Korea első vezetője is a Szovjet-Oroszországban tanult politikát, illetve első fia, Kim Dzsong Il-t is itt jött világra. (Csoma, 2006 p:59) A második világháború végéhez érve a szovjet hadsereg szabadította fel Koreát a japán megszállás alól, hiszen az amerikaiak csak hetekkel később érkeztek meg az országba. A megalakuló szovjetbarát kormány is a kommunista berendezkedés mellett tette le a voksát. Fontos megemlíteni azonban, hogy a szovjet típusú kommunista rendszer átvétele nem jelentette Észak-Korea bábállammá válását, 1948-ban a szovjet csapatok kivonultak az országból. Tovább javította a szovjetek iránt érzett pozitív érzelmeket, hogy Észak- Korea térítés nélküli hiteleket kapott a Szovjetuniótól. (Csoma, 2013 p:237) 22