A KARANCS-MEDVES HEGYSÉG MADÁRVILÁGA

A KARANCS-MEDVES HEGYSÉG MADÁRVILÁGA Moskát Csaba Faunisztikai szempontból a Karancs-Medves Magyarország egyik legelhanyagoltabb tájegysége. Gyakran megtörtént, hogy madárvilágát a Cserhátéval azonosnak tekintették minden megfelelő alap nélkül, vagy egyszerűen megfeledkeztek róla. Ezt a hiányt szeretném pótolni dolgozatommal, melyben 1968 és 1974 között végzett megfigyeléseimet kívánom rendszerezni. Ezen időszakban kb. 450 napot töltöttem a terepen. Jelentős alapot és segítséget kaptam a vidék madármegfigyelőitől. Sajnos irodalmi adatokra néhány apróbb kivételtől eltekintve nem tudtam támaszkodni. Mielőtt azonban ismertetném a konkrét adatokat, röviden megemlékezem magáról a kutatási területről. A Karancs és a Medves egymással érintkező, két kis területű vulkáni középhegység. A Karancs építőanyaga lecsonkolt andezitlakkolit, a Medvesé főleg bazalt, DK-en riolittufa és többfelé homokkő. A tájat az országhatár kettészeli. Hozzánk eső fele kb. 320 km 2. Megfigyeléseket csak a 12. ábrán bemutatott területen végeztem, így a továbbiakban eltekintve a következő határleírástól - a Karancs-Medves alatt csak a déli részt értem, ill. a megfelelő helyen jelzem, ha az északiról lesz szó. A Karancs-Medves határai: É-ÉK-en a Gömör-Szepesi érchegység, K-en a Hevesi-dombvidék, D-en a Mátra, D-DNY-on a Cserhát, É-ÉNY-on a Losonci-síkság. A tájegység legmagasabb pontja 729 m-es. Az éghajlatnak szubalpin jellege van. Az évi csapadék kb. 700 mm, a középhőmérséklet 8 C (Somoskő). A tájat nagy kiterjedésű erdők borítják, szántóföld kevés van. Az egyes fafajok százalékos megoszlása a következő: akác 25%, cser 23%, tölgy (főleg kocsánytalan) 15%, gyertyán 14%, fenyő (összesen) 12%, bükk 8%, egyéb lomb (összesen) 3%. A bükk csak látszólag kevés, mert a peremvidékek dombjairól hiányzik. Eresztvény, Salgóbánya, Rónabánya környékén viszont a déli oldalakon is elegyetlen állományt alkot. Több helyen találunk már 250 300 m magasságban is bükkösöket. Ezeknek az extrazonális állományoknak a madárvilága mind mennyiségre kimagaslóan gazdag. Említést érdemel még a nyiresvadkörtés-galagonyás legelő kopár foltokkal, mely a Medvesben a vulkáni kúpokat összekötő dombokat uralja. Az énekesmadarak kedvelt fészkelő- és vonulási terepe. A Karancs-Medves Magyarország egyik legsűrűbben lakott hegyvidéke. A lakosságnak a madárvédelemhez való viszonya nagyon rossz. A fészkeket gyakran feldúlják, sőt, egyesek a fiókákat étkezésre is felhasználják, olyan fajokat is, mint a szürke küllő, a feketeharkály, az egerészölyv stb. Az eddigi általános ismertetést szükségesnek találtam leírni, hogy ezáltal reálisabb, átfogó képet kapjunk a területről, s könnyebben tudjuk értékelni 105

V- Országhatár 1: 100 000 U652 I \ + ^_N"*^;"+ / ^^Somoskö Somoskőújfalu D *^ ^ Eresztvény \ ts3 y 6 2 5 + (5^ Medves- \ c^t-ui fennsík! Tóstrand Salgobanya j S71 + ^, /> Zagyvaróna \ Vízválasztó ^Rónabánya 628 +~~ ' 587 + Inaszo 4-87 + Kazár Mátraszelei-to Kisterenye Janas-akna 12 ábra..4 Karancs-Medves térképe Abbildung 12. Die Karte des Karancs-Medves Gebirges

a következő adatokat, a tájegység madárvilágának fajonkénti ismertetését. (Az előfordulások helyét általában a községhatárokra vonatkoztatva fogom megadni.) Gavia arctica. Előford.: Mátraszele, 1966. X. hó vége 7 pld. (RTJZSIK, 1968). Podiceps ruficollis. A tavakon rendszeres átvonuló. Ixobrychus minutus. Szórványos fészkelő. Ardea cinerea. Nyári kóborló, kis számban. Ciconia ciconia. Mátraszelén költ egy pár, faoszlopon. Ciconia nigra. Előford.: Barna, 1972. VI. 4. 1 pld. (BÉCSY L. és VARGA F. szóbeli közlése); Somoskőújfalu, 1972. VI. 13. 1 pld.; Karancsalja, 1973. IX. 9. 1 pld. Anser albifrons. Gyakori átvonuló, nagy csapatokban. Anser fabalis. Szórványosan átvonul. Anas platyrchynchos. 1 2 párban költ a Medves-fennsíkon, a réteken és a Zagyva-patak partján. Anas crecca. Szórványos átvonuló. Anas penelope. Előford.: Mátraszele, 1972. XII. 23. 16 pld. Aythya ferina. Előford.: Mátraszele, 1972. VII. 25. 2 pld. Mergus albellus. Szórványos téli vendég a mátraszelei tavon. Pernis apivorus. 1972. VI. 17-én találtam meg a kéttojásos fészket Mátraszele környékén. Biotóp: ritkás, legeltetett vén tölgyes. A fészek szintén tölgyön volt, kb. 7 m magasan. Alapját egy régi dolmányosvarjú-fészek szolgáltatta. A fészekalj sajnos tönkrement. 1973-ban a pár 1 km-rel távolabb próbálkozott költéssel. Milvus milvus. A századforduló környékén a Karancs-Medves jellegzetes madárfaja volt. Az utóbbi időkben gyakorlatilag kipusztult. Előford.: Medves-fennsík, 1964 őszén 1 pld. (VARGA F. közlése); Somoskőújfalu, 1973. VIII. 14. 1 pld. Accipiter gentilis. Megritkult állományát 1972-ben és 1973-ban egyaránt 5 6 párra becsültem. A fészkek 75 80%-a bükkfán található, a többi erdeifenyőn, akácon, 9 22 m magasan. Accipiter nisus. A populáció az utóbbi években jelentősen csökkent. A költőpárok számát 1972-ben 7-re becsültem. Buteo lagopus. Szórványos téli vendég. Buteo buteo. A leggyakoribb ragadozó. Az állomány becslésem szerint 1972-ben és 1973-ban egyaránt 20 23 pár, melyből az egész Karancsra csupán 3 pár jut. A fészkek mintegy 65%-a bükkfán, a többi tölgyön, cseren, erdeifenyőn, ritkábban lucon és akácon volt. Fészkelési magasság: 8 18 m. Egy esetben 4 m magasan is találtam fiatal tölgyesben úgy, hogy 3 fához volt hozzáépítve. Gyakran áttelel. Hieraaétus pennatus. Előford.: Medves-fennsík, 1972. IV. 8, 1 pld. (MOS KÁT ZÁGON). Aquila chrysaétos. CZENE A. salgótarjáni természetjáró szerint az 1941-es vagy 1942-es évben költött az Ajnácskő melletti Ragács nevű vulkáni kráter egyik sziklaoromzatán (Északi-Medves). A két fiókát a környékbeliek elszedték. Az egyiket sikerült felnevelniük, mely egy salgótarjáni festőhöz került, aki állítólag eljuttatta a budapesti állatkertbe. A Főv. Állat és Növénykert (MÖDLINGER P.) érdeklődésemre nem tudott közelebbi választ adni. Megíté- 107

lésem szerint az adat hitelességéhez csak annyiban férhet kétség, hogy a madár esetleg Aquila heliaca volt. Circaétus gallicus. Előford.: Zagyvaróna és Mátraszele között, 1973. IX. 2. 2 pld. Falco cherrug. 1973-ban költött egy pár a Medvesben, öreg bükkösben, erdeifenyőn, 20 m magasan. Falco peregrinus. 1971-ben, '72-ben, '73-ban, '74-benIII VII. hónapokban gyakran megfigyeltem. Valószínűleg fészkel az országhatáron túli (Északi-Medves) valamelyik sziklafalon. Mint őszi-téli kóborló szórványosan jelentkezik. Falco subbuteo. A populáció az 1972-es és 1973-as felmérésem szerint 5 6 pár lehet. Legkorábbi adatom: 1971. IV. 4. Falco columbarius. Szórványos téli vendég. Falco vesvertinus. Mátraszele mellett, ritkás tölgyesben találta fészkelve ID. VARGA E. az 1940-es években (VARGA F. közlése). Falco tinnunculus. Állománya az utóbbi évtizedben mindössze 7 8 párra csökkent. Bazaltkiömléseken, kőbányákban, várromokon stb. fészkel. Gyakran áttelel. Tetrastes bonasia. Lassan a kipusztulás felé tartó faj, de állományát még így is kb. 20 párra becsülöm. Fogyatkozásának oka fészekalj-károsítóinak túlszaporodása. Bármilyen összetételű és korú zárt erdőben előfordulhat. Perdix perdix. Gyakori. Coturnix coturnix. Gyakori. Phasianus colchinus. Gyakori faj. Grus grus. Ritkán átvonul, kisebb csapatokban (VARGA és mások szerint). Crex crex. Nedves kaszálókon gyakori. Gallinula chloropus. Szórványos fészkelő és átvonuló. Vanellus vanellus. Szórványos fészkelő, még a Medves-fennsíkon is, 550 m magasságban. Calidris minuta. Előford.: Mátraszele, 1972. VIII. 25. 1 pld. Tringa totanus. Kis számban költ. Tringa hypoleucos. Szórványos átvonuló. Scolopax rusticola. Gyakori átvonuló, rendszeresen költ is. Az évente konkrétan megtalált fészkek száma általában 5 alatt van, de a revirben észlelt egyedek alapján ennek többszöröse költ. Az évenkénti fluktuáció jelentős. Telelés: Vízválasztó, 1970. XII. 6. (MOSKÁT VARGA). Gallinago gallinago. Elvétve átvonul. Larus ridibundus. Alkalmi kóborló. Rissa tridactyla. Előford.: Salgótarján-Tóstrand, 1966. VIII. 20. 1 pld. (VARGA közlése); Mátraszele, 1972. VIII. 25. 1 juv. pld. Columba palumbus. Szórványosan költ. Columba oenas. A bükkösökben közönséges. Néha áttelel. Streptopelia decaocto. A településeken közönséges. Streptopelia turtur. Gyakori. Cuculus canorus. Közönséges. Tojásainak 90%-át a vörösbegy fészkébe rakja (VARGA MOSKÁT). Tyto alba. Szórványosan elkóborol, régebben költött. Bubo bubo. 1 párban fészkel, a Medves területén. Asio otus. Gyakori, főleg a fenyvesekben. Otus scops. 1972 áprilisában és júniusában többször szólt Somoskőújfalunál. 108

Athene noctua. Elég ritka. Főleg a falvakban tanyázik. Strix aluco. Gyakori. Caprimulgus europaeus. Közönséges. Apus apus. A Besztercebányán fészkelő populáció időnként érinti a Karancs vonulatát (RTJZSIK szóbeli közlése). Oszi vonulás során Salgótarjánban és a Vízválasztón fogtak házba repült példányt. Alcedo atthis. Elég gyakori téli vendég. Költés: Zagyva-patak, 1940-es évek; Vízválasztó 1960-as évek (RTJZSIK és VARGA egymástól független észlelése). Merops apiaster. Szórványosan költ egyes párokban és kisebb telepekben. Nagy csapatokban átvonul. Coracias garrulus. Kis számban fészkel a peremvidékeken. Upupa epops. Helyenként gyakori. Jynx torquilla. Gyakori. Picus viridis. A bükkösöket kivéve gyakori. Picus canus. Gyakori, főleg a bükkösökben és a nyíresekben. Dryocopus martius. Elsősorban a bükkösökben fordul elő. A költőodúk 85%-a volt bükkfában, 3,5 12 m magasságban. A populációt 12 párra becsülöm. Dendrocopos major. Gyakori. Dendrocopos syriacus. A kertekben gyakori. Dendrocopos medius. Szórványosan fordul elő. Dendrocopos minor. Gyakori. Galerida eristata. Gyakori, Salgótarján belvárosában is. Lullula arborea. Kopár területeken gyakori. Alauda arvensis. Gyakori. Riparia riparia. Kisebb telepét találtam Kisterenye mellett 1969-ben. Hirundo rustica. A településeken gyakori, elvétve a kőbányákban is fészkel. Delichon urbica. Lakott helyeken gyakori. Anthus triviális. Gyakori. Anthus pratensis. Szórványosan átvonul. Anthus spinoletta. Előford.: Medves-fennsík, 1972. IX. 3. 1 pld. Motacilla flava. Szórványosan költ. Motacilla cinerea. Csak a Medvesben fészkel, 10 12 párban. Szórványosan áttelel. Motacilla alba. Gyakori. Lanius collurio. Közönséges. Lanius minor. Ritka. Lanius excubitor. Elég gyakori téli vendég. Bombycilla garrulus. Gyakori téli vendég nagy csapatokban. Ginclus cinclus. Kóborló példányok ritkán megjelennek a Zagyván. 1973- ban és 1974-ben költését kontrolláltam az egyik bővizű hegyipataknál. Troglodytes troglodytes. Gyakori. Prunella coliaris. Élőford.: Salgóvár, 1964. IV. 5. 3 pld. (VARGA, 1967). Prunella modularis. Gyakori átvonuló, ritka áttelelő. Locustella fluviatilis. Tipikus költőfaj. Nemcsak az égeres patakpartok csalánosaiban tanyázik, hanem gyakran minden víztől több száz m, néha km-es távolságban, gazos, sűrű, fiatal erdőkben, elvadult szedresekben, ritkábban akácosban vagy éppen fiatal, ritkás vörösfenyvesben. 109

Acrocephalus schoenobaenus. Vizenyős réteken gyakori. Acrocepthalus scirpaceus. A jánosaknai nádasban elég gyakori. Acrocephalus arundinaceus. A nádasokban gyakori. Sylvia nisoria. Gyakori. Sylvia borin. Kis számban költ. Sylvia atricapilla. Erdőkben közönséges. Sylvia communis. Szórványos fészkelő, helyenként gyakori. Sylvia cur ruca. Közönséges. Phylloscopus trochilus. Fenyvesekben és vegyeserdőkben gyakori. Phylloscopus collybita. Mindenfelé gyakori. Phylloscopus sibilatrix. Bükkösökben gyakori. Phylloscojnis proregulus. Előford.: Róna, 1967. IX. 17. 2 pld. (VARGA közlése); Salgóbánya-Eresztvény, 1971. X. 23. 1 pld. Az adatok csak megfigvelés szintűek, tehát nem bizonvítottak. Regulus regulus. Gyakori téli vendég. 1972. VI. 24-én több példányt láttam mozogni Somoskőújfalu mellett egy akácosokkal körülvett vén lucosban. A következő két hétben többször találkoztam itt 1 2 példánnyal. Gyakran énekelt is (Territóriumjelző ének). Figyelembe véve, hogy ez éppen a királyka másodköltési periódusa, így fészkelése valószínű volt. Regulus ignicapillus. Az egyetlen adat: VARGA F. figyelt meg két példányt, melv a Zagvva-patakban fürdött. Az időpontot azonban nem jegvezte fel (1966 körül). Ficedula hypoleuca. Szórványosan átvonul. 1971. V. 1-én (!) Barna környékén, bükkösben 1 éneklő hímet figyeltem meg. Ficedula albicollis. Gyakori, még akácosokban is. Ficedula parva. Költés: Barna, 1970. VE. 14. öreg bükkösben fiókákat etető pár (VARGA közlése); 1971. VI. 16-án ugyanitt 3 hímet hallottam énekelni. Muscicapa striata. Elég gyakori. Saxicola rubetra. Ritka. Saxicola torquata. Közönséges. Oenanthe oenanthe. Kőbányák és kopár hegyoldalak jellemző madara. Utóbbi helyeken vízszintes ürgelyukakban költ. Monticola saxatilis. Szórványos fészkelő a bazalt-, andezit- és riolitbányákban, a várromokon és a köves hegyoldalakban. 1972. IX. 3-án az eresztvényi kőbánvában 10 12 db mozgott. A Sambucus ebulus termését fogvasztották. Phoenicurus ochruros. A kőbányákban és a településeken gyakori, Salgótarján 7 18 emeletes házain közönséges. Phoenicurus phoenicurus. Gyakori, főleg a bükkösökben és a Mátraszele körüli riolittufás szakadékokban. Erithacus rubecula. Gyakori. Szórványosan áttelel. Luscinia megarhynchos. Gyakori. Turdus pilaris. Gyakori téli vendég, nagy csapatokban, elsősorban a galagonyásokban. Turdus turquatus. Előford.: Salgótarján, 1965. IV. 4. 2 pld. (VARGA, 1967); Salgótarján (Zója-liget), 1971. IV. 8. erdei tisztáson 1 pld. (tojó); Eresztvény, 1972. IV. 21. bokros legelő 1 pld. (hím). Turdus merula. Gyakori. Salgótarjánból hiányzik. Turdus iliacus. Rendszeresen átvonul, inkább csak szórványosan. 110

Turdus philomelos..állománya a fekete rigóéval egyenlő. Turdus viscivorus. Szórványosan fészkel az egész Karancs-Medvesben. Kedveli a ritkás, nyírelegyes vadkörtéseket. Mint téli vendég közönséges. Panurus biarmicus. Valószínűleg fészkel egy-két pár a Jánosakna melletti Xádastavon. Aegithalos caudatus. A fehér és a csíkos fejű alak egyaránt gyakori. A populáció teljesen kevert. Parus palustris. Gyakori. Parus montanus. Előford.: János-akna. 1972. X. 15. 1 pld. egy széncinegével, csipkebokron. Paru-s ater. Rendszertelen hullámokban érkező téli vendég, helyenként gyakori. Kései adatok: Salgóbánya, 1972. IV. 4. 1 pld. erdeifenyvesben: Medves-fennsík, 1973. IV. 29. 6 pld. erdeifenyvesben. Elképzelhető alkalmi fészkelése. Parus caeruleus. Gyakori. Parus major. Mindenhol közönséges. Sitta europaea. Gyakori. Tichodroma muraria. Előford.: Salgói vár, 1969. X. 19. 1 pld. (VABGA közlése). Certhia familiáris. Gyakori téli kóborló. Certhia brachydactyla. Gyakori faj. Emberiza calandra. Szórványos fészkelő. Télen nagy csapatokban keresi fel a Medves-fennsíkot. Ember iza citrinella. Közönséges. Emberiza hortulana. Költés: Somoskőújfalu, 1973. VII. 25. fészek egy patakparti szederbokorban, 3 pihés fiókával. Biotóp: épülő nyaralókkal teli legelő, mellette akácos tarvágás. Emberiza schoeniclus. Kis számban költ a János-aknánál. Fringilla coelebs. Gyakori. Fringilla montif ring illa. Gyakori téli vendég, de egyes években szinte teljesen kimarad (pl. 1971/72 telén). Serinus serinus. Településeken és azok környékén, napos erdőszéleken gyakori. Carduelis chloris. Gyakori. Carduelis spinus. Gyakori téli vendég, főleg az égeres patakpartokon. Legkésőbbi adat: Somoskőújfalu, 1973. IV. 23. 2 pld. Carduelis carduelis. Gyakori. Acanthis flavirostris. Élőford.: Salgótarján, 1970. XU. 28. 1004-150 pld., hím erdei pintyekkel vegyes csapatban; Zagyvaróna, 1971. XII. 30. 120 pld. Acanthis cannabina. Közönséges. Fészkét gyakran építi Gnaphalium silvaticumból (ez a léprigóra is jellemző). Lakott helyek környékén tömegesen használ fel üvegszálakat. Acanthis flammea. Csak 1972. XU. 31. és 1973. HJ. 4. között észleltem, de ekkor szinte minden nap, nagy csapatokban. Loxia curvirostra. Az inváziós években többek szerint előfordult. Pyrrhula pyrrhula. Gyakori téli vendég. Coccothraustes coccothraustes. Közönséges. Passer domesticus. Gyakori. Passer jnontanus. Gyakori, még zárt bükkösben is fészkelt. Sturnuss vulgaris. Gyakori. 111

Oriolus oriolus. Szórványos fészkelő. Garrulus glandarius. Közönséges. Pica pica. Nyílt területeken gyakori, máshol teljesen hiányzik. A Medvesfennsíkon nem észleltem, holott ez 6 km 2, zömében szántó és legelő. (550 m tszf.) Nucifraga caryocatactes. Előford.: Eresztvény, 1971. XII. 25. 1 pld. Pyrrhocorax pyrrhocorax. Előford.: Salgótarján, 1928. XII. 25. 1 pld. (GRESCHIK, 1930). Corvus monedula. Szórványosan költ a bükkösökben, a fekete harkály odvaiban. A somoskői váron nagyobb telepe van. Corvus frugilegus. Salgótarján szélén van egy több száz fős telepe, melynek fő táplálkozóterülete az onnan kb. 15 km-re levő Losonci-síkság. Corvus corone cornix. Szórványos fészkelő. Corvus corax. A századforduló környékén Barna mellett fészkelt. 1970-ben 2 pár, 1971-ben és 1974-ben 1 1 pár költött a Medvesben. A fészkek szikláról (?), bükkről és lucfenyőről ismertek. Telente szórványosan megjelenik a Medves-fennsíkon is. 1971. III. 9-én Salgótarján felett keringett egy pár. Összefoglalás A Karancs-Medvesben eddig 160 madárfajt észleltek. Kaptam még néhány bizonytalan adatot (kis kócsag, szürke cankó, ezüstsirály stb.), melyet éppen bizonytalan voltuk miatt nem használhattam fel. Az itt tárgyalt területen 112 faj fészkelése mutatható ki, de valószínűleg ez a szám a valóságban magasabb. Itt említem meg, hogy több ezer fészkelési adat állt rendelkezésemre (főleg énekesmadaraké), melyek közlése jelentősen megnövelte volna a dolgozat terjedelmét, ezért felsorolásukat mellőztem. A Karancs és a Medves avifaunisztikailag egy kategóriába sorolható, s mint Karancs-Medves élesen körülhatárolható komplexumot alkot. Akárcsak florisztikailag, a Mátrával mutat közelebbi hasonlóságot, bár lényegében nem tér el az Északi-középhegység más magasabb tagjai (Börzsöny, Bükk, Sátorhegység) madárvilágától. Érződik az Északi-Kárpátok közelsége, de még mediterrán stb. faunaelemek is jelen vannak. Szeretnék köszönetet mondani munkámban nyújtott segítségéért TÓTH JÓZSEF erdőmérnöknek (Salgótarján), valamint DR. RTJZSIK MIHÁLYNAK (Salgótarján) és VARGA FERENCNEK (Zagyvaróna) megfigyelési adataik átengedéséért. Irodalom Greschik J. (1930): A piroscsőrű havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax) és a sárgacsőrű havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) a magyar faunában. Kócsag. III. 55 60. p. Ruzsik M. (1968): Sarki búvár előfordulása Mátraszelén. Aquila. 75. 281. p. Varga F. (1967): Örvösrigók Salgó vidékén. Aquila. 73-74. 186. p. Varga F. (1967): Havasi szürkebegyek a salgói váron. Aquila. 73 74. 188. p. 112

The Bird-life of the Karancs-Medves Mountains Csaba Moskát Karancs and Medves, these two mountains of medium height having small extension are situated in the northern part of Hungary, around the town Salgótarján. Their territories are 320 km 2. Karancs consists of andesite, Medves of basáit. The area is mostly covered by beach-, oak-, acacia-, and planted pine-woods. The beach-woods give the characteristic birds of this territory (wood pigeon, grey-headed woodpecker, black woodpecker, red-berasted flycatcher etc.). In this mountain many species of birds breed, wich are very rare in Hungary, üke saker, hazel hen, eagle owl, bee-eater, dipper, rock thrush, ortolan bunting, crow etc. In two cases iüastern Siberian visitors Pallas's leaf warbler were observed. The entire fauna is similar to that of the surrounding mountains (Börzsöny, Mátra, Bükk, Sátor-mountains). The area of Karancs-Medves is very varied, for this reason its bird-life is rieh. 160 bird-species were noted here, from which 112 were breeding. Author's Adress: 3100 Salgótarján Pécskő u. 3. I. 13. 8 Aquila 1975 113