Erasmus+ Lengyelország 2016.05.30.-2016.06.05. Hétfőn indultunk Lengyelországba vonattal, az út 8 óra hosszú volt. A vége felé mindenki unta már az ülést. Katowicénél át kellett szállni egy másik vonatra, eléggé meglepődtünk mikor néhányunk fogadó diákja ott várt minket, úgy tudtuk Gliwicében látjuk őket leghamarabb. Mikor Gliwicébe érkeztünk mindenki ment haza vagy éppen várost nézni még. - Mi elmentünk a Fő-térre fagyit enni, egy gombóc többnek tűnt, legalább kettőnek, meg is lepődtem. A tér közepén egy templom állt, ezen kívül semmi csak boltok. A fogadó diákok még megmutattak nekünk látványosságokat, ezután szétváltunk és haza indultunk. - Eléggé izgultam mikor megérkeztünk a fogadó családomhoz. Nem volt miért izgulnom, nagyon kedvesek voltak egész végig. Mindig megkérdezték kérek e valamit, mit szeretnék csinálni. Az volt egy kis akadály, hogy a szülők nem nagyon tudtak angolul, de ez sem volt gond, fordított nekünk a cserediákom. Kedden ismerkedtünk meg egymással, később csoportokra bontva énekeltünk. A három csoport alt, basszus és szoprán volt. Délután várost néztünk és a Pálmaházba látogattunk el.
Szerdán énekléssel kezdtünk ismét. Először bemelegítettünk utána külön-külön a csoportok próbáltak, a végén mindenki együtt énekelt. Szünet vagy éppen egy előadás jött Varsóról, kinek mi. Miután mind csoport sorra került prezentációkat hallgattunk meg, a tudomány, a sport és Bizánc kapcsán.
- Minket kivittek rögbizni az esőben, soha életemben nem rögbiztem még. Először salakos pályán szerettek volna velünk játszani, végül maradt a fű, ami egy idő után csúszott, de végül is vicces volt. Csütörtökön Varsóba tettünk kirándulást. Ehhez elég korán kellett felkelni, az út mégis csak több órás volt és volt is mit megnézni bőven. Betekintettünk a Varsói Egyetem könyvtárának kertjébe, lélegzetelállítóan nézett ki, csodás látványt nyújtott. A Chopin Múzeumban idegenvezetést kaptunk utána szabadon körülnézhettünk. A hölgy, aki körbevezetett minket, tartott egy zongora bemutatót, fantasztikus volt, nagyon tehetséges az illető. Megnéztük az őrségváltást a Staszic Palotánál, sokan voltak rá kíváncsiak. Idegenvezetett túrát kaptunk Varsóban, ahol a nevezetességeket ismertük meg. Két órás volt, mindent láttunk, amit kellett, tartalmas volt, az egyetlen baj a hőséggel volt, de így is megérte. Az ebédszünetet mindenki máshol töltötte el. Egy 3D-s számítógép-animációs filmet is megnéztünk Varsóról, 1935 kapcsán. Ezután lényegében szabadon eresztettek minket a hatalmas plázában, ami a vasútállomástól nem messze található. Este 10 után érkeztünk Gliwicébe az állomásra.
Pénteken még gyakoroltunk az ének előadásra, órák múlva a koncertünkre került sor. Nem is gondoltuk, hogy több előadó lesz, de így színesebbé tették az előadást és ez tetszett mindenkinek. A koncert nagyon jól sikerült, felejthetetlen emlék. Szabad időt kaptunk, volt, aki megnézett még valamit a városban, volt, aki vásárolt. Mindezek után
Katowicébe utaztunk, hogy megnézzük a Szilézia Múzeumot. Majd a NOSPR- ban tekinthettünk meg egy koncertet, barokk zenei stílussal. A szombatot mindenki úgy töltötte, ahogy szerette volna. - Mi Katowicébe mentünk vásárolni, ezt követően délután egy barbecue partin szórakoztunk. Kihagyhatatlan lett volna. Röplabdáztunk is a lengyelekkel, vicces volt. Legyen ennyi elég erről.
Vasárnap mindenki elköszönt a családjától és indultunk haza, a 8 órás út most nem tűnt soknak. - Nagyon jól éreztem magam, megható volt a búcsúzkodás, remélem, hogy találkozok még velük. - Majdnem az egész úton ettünk, annyi mindent csomagoltak nekünk. - Ez az utazás egy mérföldkő volt az életemben. Új barátokra találtam és fantasztikus volt Lengyelországban lenni. Sokat szórakoztunk és remélem, egy nap újra tudunk találkozni a lengyel csapattal. Hóka Juli - Hát én nagyon élveztem. A vonat utat főleg. Csapatépítő volt minden szempontból és a saját lábunkra állított a program, mivel egy idegen országban egy idegen családnál angolul kellett boldogulnunk. Horváth Réka