A AGRÁR- ÉS PIACGAZDASÁG 21. évf. 2011/4. április Ára: 499 Ft Magyar Agrárkamarák lapja
Tisztelt Olvasó! Sok szó esik manapság akár a készülô hungarikumtörvény, akár a központi agrármarketing szervezet mûködése kapcsán arról, hogy a magyar élelmiszergazdaság számára mennyire is jelenthetnek kitörési pontot az ágazat világszerte elismert hagyományai, a sokat emlegetett termelési-gazdálkodási tradíciók. Ilyenkor általában a kötelezô sztereotípiák szegedi szalámi, gyulai kolbász, szabolcsi alma vagy tokaji bor szoktak beugrani az általános gondolkodásban, de a szakemberek pontosan tudják, ezek olyan értékek, amelyeket naponta kell újrateremteni ahhoz, hogy fennmaradhassanak. E számunk mellékletében a szôlô- és borágazat gondjai között errôl is szót ejtünk, és a kép, amirôl beszámolhatunk, nem túlságosan rózsás. A napi értékesítés kegyetlen üzleti feltételei között ôrlôdô borászok miként a húsosok vagy akár a pékek túlságosan sokat nem pepecselhetnek a közös tradíció építgetésével-megôrzésével. Ráadásul a piaci versenyképességnek, különösen a bevétel zömét hozó tömegfogyasztásban, a minôségi szempontok bizonyos mértéken felüli szem elôtt tartása mostanában inkább árt, mint használ. Ilyen idôket élünk, mondhatjuk egyenáruk sora az egyenpolcokon, és aki ebbe a trendbe nem akar beilleszkedni, annak valami egészen különlegeset kell kínálnia, különben nyakán marad az áru. Sokan ezért inkább a sodródást választják, beállnak a sorba, és akár a hagyományok diktálta minôségre is kevésbé ügyelve kezdenek a tömegáru gyártásába. A készülô kormányzati agrárstratégia legalábbis a kiszivárgó hírek szerint elsôsorban a minôségi és a magyar hagyományokat továbbvivô ágazatok támogatásában, elôállítóik pozitív megkülönböztetésében gondolkodik. Ebben a megfontolásban kétségkívül van megfogható jövôkép: az istenadta éghajlatot, termôföldet, gazdálkodói tudást bizonyosan így lehetne a legnagyobb értékteremtésre felhasználni. Csakhogy eközben számtalan magyar család mindennapi megélhetése immár a forgalmat uraló tömegigény kiszolgálására épült rá, s egy bizonyos nyilatkozatokban paradigmaváltásként megjelölt drasztikus szabályozás-átállítás nekik bizony nagyon rosszul jönne. Ha ezeket az érdekeket sikerülne összehangolni, az már önmagában is komoly stratégiai eredmény lenne. Tamás Gábor Kamara 4 Munkamegosztás, de közös döntések 5 A Csongrád Megyei Agrárkamara szerepe a megye ában Agrárgazdaság 6 Magyar élelmiszer-gazdaság, 2010 Agrárstratégia 8 Áfacsökkentésre várva Növénytermesztés 12 Ahol belvíz, ott csak a remény Állattenyésztési és takarmányozási melléklet 24 A sertés-, marha- és baromfipiac 26 Nagygazdaságoké a jövô 32 Vemhes kocák takarmányozása 36 Tejelô állatok fehérjeellátása 42 A magyar baromfiszektor exportteljesítménye 2010-ben Együttmûködô partnereink: www.agrarbazis.hu Tartalom 43 Ketrectilalom nehéz helyzetben a tojáságazat 46 Nemzetközi hírek Vidékgazdaság 47 Foglalkoztatás vidéken Kertészet 50 Fedezzük fel a rukolát! Környezetgazdálkodás 56 Vörösiszappal elárasztott mezôgazdasági területek hasznosítása Vízgazdálkodás 58 Vízügyi kárelhárítás és téli belvízvédekezés Logisztika 62 A Gyôr-Gönyû Országos közforgalmú Kikötô Paragrafus 64 Az alanyi adómentesség feltételei tartalom 43 50 56 62 3
4 Kamara Munkamegosztás, de közös döntések Segít a kamarai tanácsadó! Gyalogh Mátyás példaértékû kétnemzedékes családi gazdaságot hozott létre a Vas megyei Kemenesmagasiban. A közel negyven év alatt lépésrôl lépésre felépített gazdaságba ugyanis a szakirányú iskolák elvégzése után két fia is bekapcsolódott. A munkát megosztják, a döntéseket azonban együtt hozzák. A tét nagy: három család és három állandó alkalmazott megélhetése. A fejlesztésekhez uniós támogatásokra is támaszkodnak, melyek kapcsán Kovácsné Pécsy Eszter kamarai tanácsadó a legfôbb segítôjük. A fokozatos bôvítések eredményeként 80 tejelô marhát és annak szaporulatát gondozzák a Vas megyei gazdaságban. A szabadtartásos istálló elsô felét 2005-ben önerôbôl alakították ki, ahogyan a tejcsarnokot és fejôházat is saját forrásból építették. Az újabb 900 négyzetméteres istálló viszont már az állattartó telepek korszerûsítése jogcímen elnyert uniós támogatásból készült el, a minden elôírást maradéktalanul kielégítô trágyatárolóval, és a trágyarakodógépet is abból a támogatásból vásárolták. Nagyon szeretnének már hozzákezdeni a telep infrastrukturális fejlesztéseihez és a korszerû siló építéséhez is. A takarmány tárolására ugyanis év végéig ugyanolyan szigorú elôírásoknak kell megfelelniük, mint a trágyatárolásnál, az erre vonatkozóan 2009-ben beadott támogatási kérelemnek a jóváhagyása azonban még várat magára. Az állattenyésztéshez kapcsolódik a takarmánytermesztés. A felkínált földek megvásárlásával mára 250 hektárra növelték a szántót, amelynek közel 70 százaléka a sajátjuk. A fejlesztéseknek köszönhetôen takarmánykeverôt is üzemeltetnek, a fölösleges gabonát pedig az 1100 négyzetméteres fedett magtárban tárolják. A gépparkot részben az EMVA gépvásárlási támogatásból újították fel és bôvítették ki, annak keretében szerezték be a korszerû bálázót is. Ugyancsak az uniós gépvásárlási támogatás eredménye az automatikus adagolórendszerrel felszerelt tejesautó, amelybôl 40 kilométeres körzetben közvetlenül értékesítik a zárt rendszerben lefejt, és a csarnokban nagyon gyorsan 4 C-ra hûtött napi 1100 1200 liter tej harmadát. A többit kezdetektôl a Pannontej hûtôtartályai szállítják a feldolgozóba, és a beszállított tej kiváló minôségét mi sem bizonyítja jobban, hogy több évben is elnyerték a legjobb beszállítónak járó elismerést. A kamarai tanácsadó ösztönzésére a gazdálkodási naplót már számítógépen vezetik, és az elektronikus levelezésre áttérés az információáramlást is gyorsítja. A kötelezô elektronikus nitrát-, valamint a monitoring adatszolgáltatást azonban továbbra is a tanácsadó továbbította, és a közremûködésével nyújtják be majd május közepéig az egységes kérelmet is. Az Európai Mezôgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az idén elôször meghirdetett, a tejágazat szerkezetátalakítását kísérô állatjóléti támogatásról szintén Kovácsné Pécsy Eszter tájékoztatta a gazdálkodókat. Kovácsné Pécsy Eszter a családi gazdaság második nemzedékének egyik tagjával, ifjabb Gyalogh Mátyással Az öt évre szóló normatív, vissza nem térítendô, kompenzációs támogatásból azok a tejhasznú szarvasmarhát tartók részesülhetnek, akik önkéntesen a hatályos jogszabályban elôírtaknál magasabb színvonalú állatjóléti követelmények betartását vállalják magyarázta a kamarai tanácsadó, ami ismerve a precíz munkájukat, a Gyalogh-gazdaságban nem lesz nehéz. A támogatási kérelmet 1 30. között postai úton lehet benyújtani az MVH-hoz, és ugyancsak papír alapon igényelhetô május 15-ig a tejtermelôk különleges támogatása. A Vas megyei családi gazdaság az elôremenekülés útját az állatlétszám növelésében látja, amihez persze újabb istálló és korszerûbb géppark is szükséges, a támogatásokra tehát továbbra is nyitottak. Hasznos információkért látogassa meg a www.kolcsonosmegfeleltetes.eu és a http://umvp.agrarkamara.hu oldalakat. Magyar Agrárkamara Gazdálkodói Információs Szolgálat Európai Mezôgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa. Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.
Kamara 5 A Csongrád Megyei Agrárkamara szerepe a megye ában A Csongrád Megyei Agrárkamara immár harmadik alkalommal kap lehetôséget, hogy az Agrárium c. lapban tájékoztatást adjon tevékenységérôl, illetve terveirôl. Sajnálatos módon az elmúlt három év a gazdasági válság idôszaka volt, mely a mezôgazdaságban is éreztette hatását, több ágazat különösen az abrakfogyasztók komoly problémákkal küzd jelenleg is, és ezen kihívásokhoz az agrárkamara is próbál alkalmazkodni. A grárkamaránk tagjainak továbbra is nyújtjuk az eddig megszokott szolgáltatásokat, melyek egy része ingyenes számukra, illetve a térítési díjakból (tagdíjhátralékkal nem rendelkezô) jelentôs kedvezményeket kapnak. A Csongrád Megyei Agrárkamara mint a többi agrárkamara köztestületként tevékenykedik, érdekképviseletként lehetôségei korlátozottak. Ennek ellenére a szakminisztériumokhoz közvetlenül vagy a Magyar Agrárkamarán keresztül küldött megkeresésekkel próbáljuk a felmerülô gondokat megoldani. Jó példa erre a mezôgazdasági vegyszerek és üzemanyagok mezôgazdasági vontatóval vagy lassú jármûvel vontatott pótkocsival történô közúti szállításáról szóló rendelet szakképzettséggel kapcsolatos pontjának enyhítése, valamint a környezetvédelmi termékdíj bevallási/fizetési kötelezettség körüli probléma, melyre a Csongrád Megyei Agrárkamara hívta fel a figyelmet. A további egyeztetések eredményeként megszületett egy törvénymódosítás, mely különösen a kisebb vállalkozások számára jelentett jelentôs könnyítést. A Csongrád Megyei Agrárkamara a felmerülô gazdálkodói igényeknek is folyamatosan meg kíván felelni szolgáltatási körének kialakításakor. Erre jó példa a tápanyag-gazdálkodási terv készítése, mellyel a jövôben is állunk a megye termelôinek különösen az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) intézkedésen belül nyertesek rendelkezésére. Agrárkamaránk a 2010. évben GPS eszközzel történô területmérési szolgáltatásunk keretében 113 AKGnyertes kistermelô 2345 ha területét mérte fel. Ezen szolgáltatásunkkal a továbbiakban is állunk tagjaink, a gazdaságok rendelkezésére, hiszen az egységes támogatási kérelmek beadásakor is szükséges területeik méretének pontos ismerete. A külföldi ismeretek átadása érdekében kamaránk 2011-ben már 7. alkalommal szervez szakmai utat, mely keretében idén terveink szerint a Fendt cég dél-németországi gyárát kívánjuk meglátogatni. Már az is hagyománynak tekinthetô, hogy az Alföldi Állattenyésztési és Mezôgazda Napok keretein belül tájékoztató rendezvényeken társszervezôként közremûködünk, ahol külföldi szakemberekkel ismertetjük meg a megye mezôgazdaságát, illetve segítünk az üzleti kapcsolatok kialakításában. Az idei évben Határon átnyúló együttmûködési lehetôségek címmel fórumra kerül sor a Takács Ferenc Képzô Központban a kiállítás pénteki napján, 14 órától, melyen részt vesz André Sergent, a franciaországi Finister megye agrárkamarájának alelnöke, Kun Mihály, a Magyar Agrárkamara megbízott elnöke, illetve határon túli (szerbiai, romániai) gazdasági kamarák, valamint a Csongrád Megyei Agrárkamara. A Hód Mezôgazda Zrt. valamint Agrárkamaránk szervezésében megvalósuló rendezvényen elôadások fognak elhangozni, valamint konzultációra kerül sor, ahol különösen a nemzetközi és határon átnyúló gazdasági kapcsolatok javításának lehetôségei, illetve a különbözô országokban tevékenykedô kamarák eltérô jogszabályi hátterébôl, mûködésébôl adódó tapasztalatok kerülnek terítékre. A Csongrád Megyei Agrárkamara mind a hatósági szereplôkkel, mind a megye ában tevékenykedô egyéb szervezetekkel, vállalkozásokkal is folyamatosan együttmûködik. A Csongrád Megyei MgSZH-val, valamint az MVH Csongrád Megyei Kirendeltségével közösen 2011-ben is segítjük a gazdálkodókat az egységes támogatási kérelem elektronikus benyújtásában, melynek határideje 2011. május 15. A Gabonakutató Kft.-vel, valamint a Csongrád Megyei Növényvédô Mérnöki Kamarával együttmûködve 2011- ben immár második éve közös szervezésben kerül megrendezésre növényvédelmi aktualitásokkal foglalkozó rendezvénysorozatunk, ahol az érdeklôdôk gazdasági növények köré csoportosítva hallhatnak növényvédelmi újdonságokról, illetve az agrárkamara tolmácsolásában aktuális gazdálkodási információkról. Fentieken túlmenôen agrárkamaránk megragad minden lehetôséget (rendezvények, média stb.), hogy segítse a megye termelôinek, gazdaságainak boldogulását információk átadásával. Úgy gondolom a fentiekbôl is látható, hogy a Csongrád Megyei Agrárkamara reagálva a kihívásokra tagjai, a megye termelôi érdekében kíván a jövôben is tevékenykedni. Kiss Gábor, titkár Csongrád Megyei Agrárkamara
6 Agrárgazdaság Magyar élelmiszer-gazdaság, 2010 A mezôgazdaság tradicionálisan fontos, gazdasági súlyát messze meghaladó szerepet játszik hazánkban, bár a nemzetgazdaságon belüli részaránya mérséklôdik. A mezôgazdaság részaránya 2010-ben a bruttó hazai termék elôállításában tovább csökkent, mintegy 2,2%-ot ért el (2004-ben még 4% felett volt ez az érték). Cikkünkben a magyar élelmiszergazdaság 2010. évi teljesítményét foglaltuk össze. A mezôgazdasági foglalkoztatás (4,4%) és a beruházások nemzetgazdaságon belüli részaránya (4,5%) is számottevôen csökkent. Az élelmiszeripar teljesítménye stabilabb, 2010-ben a nemzetgazdasági GDP-termelésbôl 1,9%-ot teljesített, a foglalkoztatásból 3,5%-kal, a beruházásokból 2,4%-kal részesedett. Csökkenô termôterület Az elmúlt évben az ország területének 81,2%-a, 7551 ezer hektár volt termôterület, 18,8%-a 1752 ezer hektár pedig mûvelés alól kivett. A termôterület 73,3%-át (5,5 millió hektár) a szûkebb értelemben vett mezôgazdasági terület tette ki, 25,3%-át erdô borította, a maradék 1%-át nádasként, illetve halastóként hasznosították. A földhasználat szerkezetében az elôzô évekhez képest érzékelhetô változás történt. Két év alatt az erdôterület 2%-kal, a halastó terület 3%-kal nôtt, miközben 4%-kal csökkent a gyümölcsterület. A mûvelés alól kivont terület 14%-kal nôtt, ami a termôterület 3%-os csökkenését eredményezte. A lakossági munkaerô-felmérés adatai szerint 2010-ben a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak mintegy 4,4%-a, 171 800 fô dolgozott a mezô-, vad- és erdôgazdálkodásban, valamint a halászatban, 4000 fôvel kevesebb, mint az elôzô évben. A bruttó átlagkereset 30%-kal, a nettó átlagkereset pedig 24%-kal alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál. 2010-ben a mezôgazdasági termelôeszközök kereskedelme az elôzô évihez viszonyítva folyó áron 32%-kal csökkent. A mezôgazdasági gépek értékesítése 68%-kal esett vissza, 43,4 milliárd Ft-ra. A mûtrágya-forgalmazás 10%-kal (75,5 milliárd Ft-ra), a növényvédô szereké pedig 6%-kal (74,7 milliárd Ft-ra) csökkent. A mezôgazdasági beruházások több mint 20%-kal maradtak el az elôzô évitôl. Az agrártámogatások összege 2005- tôl minden évben 400 milliárd Ft felett alakult, szemben az azt megelôzô évek 200 milliárd Ft körüli összegével. A magyar mezôgazdaság (az erdészettel, vadászattal és halgazdasággal együtt) 2010-ben 540 milliárd Ft támogatásban részesült nemzeti és európai uniós forrásból. A 2010. évi kifizetés alatta maradt az elôzô évi 631 milliárd Ft-os támogatási szintnek, melynek alakításában pillanatnyi hatások (árfolyamnyereség, cukortámogatás, elôre hozott kifizetések) játszottak szerepet. Az agrártámogatás egyre nagyobb arányát finanszírozzák közösségi források. Ez a tendencia az elmúlt években is folytatódott, 2010-ben a támogatások közel 80%-a közösségi forrásból, 20%-a pedig a hazai költségvetésbôl származott. A Mezôgazdasági Számlák Rendszerének (MSZR) elôzetes adatai alapján a mezôgazdaság teljes bruttó kibocsátásának volumene 2010-ben 6,2%- kal alacsonyabb volt az elôzô évinél. Növénytermesztés 2010-ben a növényi termékek termelésének volumene 11,5%-kal csökkent, az állatoké és állati termékeké 0,6%- kal nôtt 2009-hez viszonyítva. A 2010- es évet a növényi termékek alacsonyabb termésmennyisége jellemezte. Búzából 15, kukoricából 7%-kal kevesebbet takarítottak be az egy évvel korábbihoz képest. A napraforgótermés 21%-kal kevesebb volt, a cukorrépa mennyisége megközelítette a 2009. évit. A hazai gyümölcstermesztésben az alma meghatározó szerepet tölt be, az összes gyümölcsmennyiség 55%-át adja. A leszüretelt szôlô mennyisége 35%-kal volt kevesebb, mint az elôzô évi termés. Állattenyésztés A korábbi éveket jellemzô állatállomány-csökkenési tendencia 2010-ben is folytatódott. A szarvasmarha-állomány a 2009. december 1-jei 700 ezres állományhoz képest 2010. decemberre 681 ezerre csökkent. Ezen belül a tehénállomány erôteljesen visszaesett, 2010. december 1-jén 309 ezer darab volt. A vágómarha-termelés is csökkent, 2010-ben 74 ezer tonnát állítottak elô. A tejtermelésben a nyomott árak miatt 8%-os csökkenés történt. Az ország sertésállománya 3 millió 168 ezer volt 2010 decemberében, ami az elôzô évhez képest 2%-os, 2008-hoz képest viszont mintegy 4%-os visszaesés. A decemberben felmért 219 ezer anyakoca a két évvel korábbinál 5%- kal kevesebb. A juhállomány 3%-kal csökkent az elmúlt évekhez képest. A baromfiágazatban az elmúlt évek emelkedô tendenciájához képest 2010-ben visszaesés mutatkozott. A tyúkfélék állománya decemberben közel félmillió darabbal elmaradt a 2009. évitôl. Az agrártermékek termelôiár-szintje 2010-ben 16,8%-kal nôtt, ami a növényi termékek árszínvonalának 27,6; illetve az élô állatok és állati termékek árainak 1,8%-os növekedésébôl adódott. Az inputok árindexe 4,6%- kal nôtt. A gabonafélék és az olajos magvak termelôi ára emelkedett. A világpiaci események (fekete-tengeri térség terméskiesése, kiviteli korlátozások, tôzsdei spekulációk, ausztráliai árvíz, az
Agrárgazdaság 7 * Elôzetes adatok Forrás: KSH, saját számítás * Elôzetes adatok Forrás: KSH, saját számítás 1. táblázat. A fontosabb növények termelése Betakarított terület, 1000 hektár Összes termés, 1000 tonna Megnevezés Termésátlag, kg/hektár 2008 2009 2010* 2008 2009 2010* 2008 2009 2010* Búza 1 130 1 146 1 011 5 631 4 419 3 764 4 980 3 850 3 720 Rozs 44 40 36 112 73 75 2 580 1 810 2 090 Árpa 330 321 287 1 467 1 063 966 4 450 3 320 3 370 Zab 61 52 51 182 111 123 2 970 2 130 2 390 Kukorica 1 192 1 177 1 061 8 897 7 528 6 967 7 470 6 390 6 570 Cukorrépa 10 14 13 573 737 754 59 670 53 600 58 340 Napraforgó 550 535 501 1 468 1 256 987 2 670 2 350 1 970 Repce 247 261 259 655 579 560 2 650 2 220 2 160 Lucerna 143 126 126 769 613 497 5 380 4 870 3 940 Burgonya 25 22 20 684 560 440 22 280 21 260 21 730 amerikai kontinens száraz idôjárása) mellett a hazai szélsôségesen csapadékos évjárat kedvezôtlen hatásai is érvényesültek. Ezek hatására az étkezési búza termelôi ára 31, a takarmánykukoricáé közel 50, a napraforgómagé 52, a repcemagé 11%-kal volt magasabb 2010-ben, mint 2009-ben. A magyarországi sertésárak 2010- ben 7%-kal alacsonyabbak voltak, mint egy évvel korábban. Az árak egész évben követték az uniós sertésárak tendenciáját. A sertésállomány csökkenése miatt a hazai alapanyag továbbra sem fedezte a vágóhidak szükségletét, csaknem minden ötödik vágásra kerülô sertés importból származott. Az import sertést közel 6%-kal alacsonyabb áron vásárolták a vágóhidak, mint a hazai termelésbôl származót. A vágómarha termelôi ára 4%-kal csökkent 2010-ben. A vágócsirke élôsúlyos termelôi ára 1%-kal, a tojás csomagolóhelyi értékesítési ára 5%- kal csökkent 2010-ben. Mindkét termék ára az uniós átlagár közelében alakult. A nyerstej átlagára 71,30 Ft/kg volt 2010-ben, 19%-kal emelkedett az elôzô évihez képest. A nyerstej kiviteli ára 8 Ft/kg-mal volt magasabb az átlagárnál, amit elsôsorban az olasz nyerstej spot árának hazainál erôteljesebb növekedése okozott. Az EU-csatlakozás óta eltelt idôszakban 2009-ig a mezôgazdasági vállalkozások jövedelmei (adózás elôtti eredmény) dinamikusan növekedtek. A pozitív tendenciájú folyamat az uniós támogatások növekedésének tudható be. A Mezôgazdasági Számlák Rendszere (MSZR) elôzetes számításai alapján 2010-ben a mezôgazdaság teljes kibocsátása folyó alapáron 10%- 2. táblázat. Vágóállat- és állatitermék-termelés Megnevezés Mértékegység 2008 2009 2010* Vágóállat összesen, ezer tonna 1400 1356 1381 Ebbôl: vágómarha ezer tonna 88 80 78 vágósertés ezer tonna 620 570 600 vágójuh ezer tonna 20 19 19 vágóbaromfi ezer tonna 645 660 657 Áruhal ezer tonna 20 20 20 Tehéntej millió liter 1792 1712 1592 Tyúktojás millió darab 2879 2741 2714 Gyapjú tonna 4535 4483 4326 kal emelkedett. A bruttó hozzáadott érték 21%-kal, a mezôgazdasági tevékenységbôl származó nettó vállalkozói jövedelem pedig 40%-kal magasabb, mint 2009-ben. 2010-ben az egy teljes munkaidôs dolgozóra számított mezôgazdasági tevékenységbôl származó reáljövedelem 15%-kal nôtt az elôzô évhez viszonyítva. Az élelmiszeripar aggasztó helyzetét mi sem jelzi jobban, mint hogy 2003 óta 2006. év kivételével minden évben mérséklôdött az iparágból piacra kerülô termékmennyiség. Így 2003-hoz képest 2010-re 80%-ra mérséklôdött a hazánkban elôállított élelmiszerek volumene! A gazdasági válsághoz való alkalmazkodási folyamat révén az elôzetes adatok alapján az iparág adózás elôtti eredménye a 2009. évi érték körül alakult. Az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma 2010-ben mindössze 2%-kal csökkent, miközben a kiskereskedelem összesen 3%-kal maradt el az elôzô évitôl. Agrár-külkereskedelmi mérleg A 2009. évi visszaesés után 2010-ben ismét emelkedett az agrár-külkereskedelmi forgalom. 2008-ban rekord méretû kereskedelmi mérlegtöbbletet és a csatlakozás óta eltelt öt év legjelentôsebb exportárbevételét sikerült elérnünk. 2009-ben megállt a növekedés, a forgalom 12%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. 2010 második negyedévétôl kezdôdôen újra emelkedni kezdett az agrár-külkereskedelmi forgalom, és a kivitel 5,8 milliárdra, a behozatal 3,7 milliárd euróra nôtt. Az elôzetes adatok alapján az egyenleg 2,1 milliárd euró volt, 9%-kal meghaladva a 2008. évi kiugróan magas, 1,9 milliárd eurót. Az agrárexport szerkezete a gabonaexport csökkenése miatt némileg változott 2010-ben. Az alapanyagok részesedése az elôzô évi 43%-ról 42%-ra mérséklôdött, az elsôdleges feldolgozottságú termékeké 19%, a magas feldolgozottságú termékek részesedése 39% volt. Az importban a mezôgazdasági alapanyagok aránya 24%-ra emelkedett, de a magas feldolgozottságú termékek aránya valamelyest csökkent. Dr. Vágó Szabolcs, Petôné Varga Éva Agrárgazdasági Kutatóintézet
8 Agrárstratégia Áfacsökkentésre várva Élelmiszeráfát csökkentene a vidékfejlesztési tárca, és ebben gyakorlatilag a teljes agrárlobbi támogatásán túl maga mellett tudja a miniszterelnök elvi egyetértését is. Ez utóbbi sokat segíthet a Matolcsy-vezette gazdasági minisztériummal való várható hadakozásban, mivel a terv már jövôre nagyjából 250 milliárdos lyukat üthetne az adóbevételek oldalán. Az elképzelés az úgynevezett alapvetô élelmiszerekre vonatkozik, ezek közé pedig a kenyereket, lisztet és más pékárukat, a nyers baromfi- és sertéshúst, a tojást, a tejet és egyes tejtermékeket, az étolajat és esetleg a cukrot sorolná az agrártárca. A napisajtóban megjelent hírek szerint az agrártárca 5 százalékra csökkentené az úgynevezett alapélelmiszerek általános forgalmi adóját. A 2012-ben életbe lépô változásról a tervek szerint még áprilisban egyeztet a kormány. A döntés egyik alapja a Vidékfejlesztési Minisztérium tanulmánya lesz a csökkentés várható gazdaságpolitikai hatásairól, költségvetési összefüggéseirôl. Az ügyben már megkérdezték a miniszterelnököt is, aki kijelentette, támogatja az elképzelést, amelyrôl egyébként már régebben gondolkodik a kormány. Orbán Viktor nyilatkozata szerint elsôsorban azt vizsgálják, miként lehetne úgy csökkenteni az áfát, hogy a kereskedôk ne nyelhessék le az adócsökkentést. Azok határozottan állítják, nem fogják. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség fôtitkárának napisajtóban megjelent nyilatkozata szerint az üzletek között olyan éles a verseny, hogy a létezô legkisebb árelônyt is igyekeznek kihasználni a boltok az október óta töretlenül növekvô beszállítói árakra sem tettek rá gyakorlatilag egy fillérnyi pluszt sem. Font Sándor parlamenti mezôgazdasági bizottsági elnök szerint a csökkentést az agrárszakma egységesen támogatja (és lapunknak is pontosan ezt mondták a legnagyobb ágazati érdekképviseleti szervezetek szakértôi), azonban tartanak a gazdasági tárca ellenkezésétôl, mivel a jelenlegi költségvetési viszonyok között aligha lehet betömni egy váratlanul keletkezô 250 milliárd forintos lyukat a VM számításai szerint ugyanis ez lenne a legalapvetôbb élelmiszerek áfacsökkentésének közvetlen hatása. Az áfa és alapáru-dilemma A kérdés azonban mégsem ez, hanem az, hogy ha érzékelhetôen csökkenteni akarja a kormányzat az élelmiszeráfát (ha nem is öt százalékra, de a mai huszonötrôl legalább két számjeggyel), milyen mértékben és termékköre gondolja ezt érvényesíteni. Ez nagyon súlyos eldöntendô kérdés, amit az Agráriumnak nyilatkozó egyik tárcaszakértô alapáru-dilemmának nevezett. A VM elôterjesztése ugyanis csak a kenyérre, a tejre, a nyers sertés- és baromfihúsokra, a tojásra és esetleg az étolajra, illetve a cukorra vonatkozik. Ezek viszont önmagukban a teljes kiskereskedelmi élelmiszer forgalom alig negyedét teszik ki. A fogyasztói szokások változásával, a kész- vagy félkész élelmiszerek forgalmi arányának növekedésével párhuzamosan ez az arány várhatóan még tovább csökken. Nem véletlen tehát, hogy a kereskedôk azt mondják, a bolti árak érzékelhetô változásához széles körû áfacsökkentésre van szükség. Szegények és gazdagok Vegyünk egy egyszerû példát: az átlagpárizsiban jó, ha tíz százalék a tôkehústartalom, ennek a tíz százaléknak az áfa-mérséklése jelenhet meg a bolti árban. A narancs.hunak Vágó András kereskedelmi szakértô kiszámolta, mit is jelent ez a gyakorlatban: Ha ezer forint a mai bolti ár és a hús áfája húsz százalékkal csökken, akkor tehát 800 forint nettó árból kilencven százalék (720 forint) marad a 25 százalékos áfakörben, ennek bruttó ára 900 forint. A 80 forintos nettó árú hústartalom áfája lesz 5 százalék (4 forint), ezt felfelé kerekítve tehát a párizsi új ára 985 forint lesz ezt aligha nevezhetjük érzékelhetô változásnak. Ha azonban ezen egyszerû, ám mindenképpen népfogyasztási cikknek számító készítmény maga is bekerül a kedvezményes körbe, akkor viszont a csökkenés 160 forint, amit már valóban észrevesz az átlagos vásárló. (Mindez persze csak akkor igaz teljesen, ha a készítés során keletkezô közterhek, energiaköltségek legalább szinten maradnak, ellenben a felhasznált egyéb adalékanyagok áfája is bekerül a kedvezményes körbe.) Ezen a ponton azonban már könnyû határt téveszteni: egy ilyen kiterjesztésû csökkentés már nem 250 milliárdba kerülne, hanem jóval többe. Emiatt aztán leszûkül a pénzügyi játéktér, és megelôlegezhetjük: nagyon széles körû élelmiszeráfa-csökkentés nem lesz, de a bevont termékek kulcsa is közelebb lesz a 15-höz, mint a 10-hez már ha valóban lesz ilyen döntés. Van azonban más megközelítés is. És e ponton érdemes idézni Éder Tamásnak, a kiterjedt élelmiszer-ágazati érdekeltségekkel rendelkezô Bonafarm Zrt. vállalati kapcsolatok és PR-igazgatójának, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének, valamint a Hússzövetség elnökének tavaly leírt, de ma is érvényes gondolataiból. Mindenekelôtt ismételten meg kell állapítanunk, hogy az élelmiszerek nagy többségére alkalmazott 25 százalékos áfa, a kép-
Agrárstratégia 9 zeletbeli EU-dobogó legfelsô fokán áll a hasonló mértékû dán áfával együtt. A régi tagországok többségénél az élelmiszereket egy számjegyû áfával terhelik, és négy tagországban 0 százalékos kulcsot alkalmaznak. A környezetünkben is többségben vannak a magyarnál lényegesen alacsonyabb kulcsokat alkalmazó országok. Így például Ausztriában és Csehországban 10 százalék, Németországban 7 százalék, Lengyelországban 3 és 7 százalék, Szlovéniában 8,5 százalék adó terheli az élelmiszereket, és csak a szlovák 19 százalék és a román 24 százalékos kulcs közelít a magyarhoz. A más országokban alacsony szinten tartott élelmiszer áfa mögött alapvetôen két gazdaságpolitikai megfontolást vélhetünk felfedezni. Az egyik az, hogy az élelmiszerek elsôsorban az átlagos, illetve az alatti jövedelemmel rendelkezô rétegek fogyasztói kosarában bírnak a legnagyobb súlylyal, tehát relatíve ôket sújtja a legjobban a magas áfa. Nem kívánok ugyanakkor azok közé az»érdekképviselôk«közé besorolni, akik az általuk képviseltektôl távol esô társadalmi rétegekre való hivatkozással próbálnak meg egy az általuk képviseltek számára pozitív döntést megindokolni. Így nem is arra hivatkozva próbálom a politikai döntéshozókat rávenni egy élelmiszeráfa-csökkentésre, hogy azzal a szegényebb rétegek számára adnának könnyítéseket. Ugyanis ennek az érmének is van egy másik oldala, mégpedig az, hogy az alacsony áfa a gazdagabbak fogyasztásánál is ugyanúgy megjelenik. Vagyis az ô terheik is csökkennek, miközben az általuk vásárolt élelmiszerek egy jelentôs része akár a prémium vagy luxus kategóriába tartozik. Szólnak ugyanis érvek amellett is, hogy miért kellene alacsonyabban adóztatni a jelenleginél az ötezer forintos import sajtot, vagy az egzotikus trópusi gyümölcsöket stb., hiszen az ezen termékek vásárlói számára még a 25 százalékos áfa kifizetése sem okoz különösebb nehézséget. Normál esetben az áfa egyébként is a legigazságosabb adónemek közé tartozik, hiszen a fogyasztás arányában fizetendô és ellentétben a jövedelmekkel, nem vonható ki könnyen az adózás alól. A kormányzathoz forduló legális sertés- és baromfitartók mindazonáltal azt hangoztatják, hogy az áfacsökkentésnek lenne fehérítô hatása az alapanyag-termelésben: sok eddig szürkében utazó termelô megjelenne a regisztrált forgalomban az eléggé alacsony forgalmi adó hatására. Az mindenesetre tény, hogy a szabályosan mûködô cégek versenyhátránya az áfamérsékléssel csökkenne a feketézôkkel szemben, és azért ez sem mellékes szempont. Ám a feketekereskedelem lényegébôl az fakad, hogy annak minden láncszeme kerüli hivatalos nyilvánosságot. Feketén vett vagy regisztrálatlanul termelt saját kukoricát eszik a feketén eladott, netán feldolgozott tanyasi baromfik, feketén csúszik a bélbe az udvaron feldarabolt disznóból készült házikolbász. Aki ebbôl a láncból kilép, az saját jól bejáratott értékesítési csatornáin óhatatlanul hátrányba kerül, mert onnantól nem adhatja a házi füstölt kolbász kilóját ezerkettôért. És még olyan nagyon félnie sem kell a hatóságoktól, mert éppen az elmúlt hónapokban született néhány olyan döntés, amelyek pontosan ezen a területen lazítottak a már korábban sem feszes szabályokon. A termelôk éppen ezért azt is kezdeményezik, hogy az esetleges áfacsökkentést egyéb piacszabályozó lépések, a forgalom további tisztulását célzó rendelkezések egészítsék ki. Ebben szerintük nagy szerepe lehetne a termelôkkel lényegében napi kapcsolatot tartó állatorvosok, az élelmiszerellenôrzô hatóságok és tárca más szakhivatalai, valamint nem utolsó sorban az adó- és vámszervek hatékonyabb, az eddigieknél összefogottabb fellépésére is. T. G. A tisztulás felé Ám sokan mégis ezt teszik. Az élelmiszer-ágazat legális kiskereskedelmi forgalma nagyjából háromezermilliárd forint, ennyit húznak le a bolti pénztárgépeken és azon ritka piaci árusítóhelyeken, ahol a vásárolt tételekrôl blokkot adnak. A becsült illegális forgalom aránya viszont a teljes ágazati bevételnek negyede (optimista változat), vagyis ezermilliárd forint. Ez önmagában forrása lehetne egy jelentôsebb ágazati áfamérséklésnek, már ha az állam elszorítaná azokat a csatornákat, amelyeken ez a pénz elfolyik. Immár húsz éve, a zöldséges maszekvilágot felváltó ôstermelôi (adóelkerülési) rendszer kialakulása óta tudja azt minden érintett hatóság és szakértô, merre is húzódnak ezek a búvópatakok, de valamiért nem akaródzik egyik politikai hatalomnak sem vállból nekiállni és betömni azokat. Ez az ódzkodás persze nem véletlen, hiszen olyan érdekviszonyokba kellene durván belepiszkálni, amelyek viszont valóban több százezer, a lehetetlen közgazdasági helyzet kialakulásában vétlen vidéki család közvetlen megélhetését fenyegetnék.