TARTALOM Halász Aladár Kozma Béla Véssey Tibor: Gazdaságpolitikánk és a közgazdasági szabályozók néhány összefüggése 241 Czebei Nándor: magvetések vegyszeres gyomirtásának újabb lehetőségei 252 Dr. Vlaszaty Ödön: Vegyszerek a fenyőfélék termesztésében 259 Földes Kálmán: Gyérítési rendszerünk és az üzemtervi előírások a nyilvántartások tükrében 261 Tóth Imre: Az erdészkerület évkönyve 267 Egyed Zsigmond: Természeti emlékek a délsomogyi erdőkben 272 Dr. Szőnyi László: A gyorsannövő fenyők termesztése 276 Dr. Szodfridt István: Fásítási ankét Kecskeméten 281 Dr. Igmándy Zoltán dr. Pagony Hubert: Kiegészítés a Fehér- és szürkenyárasaink veszélyes gesztkorhasztó gombája" c. cikkhez 283 Dr. Papp László: 1967/68 telének időjárása 283 Irodalmi Szemle Nem hagynak fel a 'I-214'klón termesztésével (Kolosváryné) 275 Erdei fenyő kérget használnak a vizek olajszennyeződésének eltávolítására Svédországban (Dr. Szőnyi L.) 286 Fakéreg mint építőelemek nyersanyaga (Dr. Tompa K.) 286 Egyesületi Közlemények Dr. Haracsi Lajos professzor 70 éves (Dr. Igmándy Zoltán) 287 Címkép: A Mátrai Áll. Erdőgazdaság székháza Mátrafüreden Hátlapon: A szentgyörgyvölgyi szálalóerdő" részlete (Foto: ERTI Jérome R. felvétele) COflEP)KAHHE Xafiac A. Ko3Ma E. Beuiuieu T.: HeKOTopbie COOTHOLUCHHH Hanjen XO3HHCTBCHHOH nojihthkh c OKOHO MHnecKHMH peryjifltopamh 241 lleöeu IH.: HoBbie BO3MO>KHOCTH HCTpeőneHHH copimkob XHMHICCKHMH cpeactbamh nph BbipainHBaHHH cefmueb xboühbix nopoa 252 H-p Bnacama 3.: XHMnMeCKHe cpeflctba B BbipainwBaHHH XBOÜHMX nopoa 259 <PeAŐeia K.: P OKMM npope>khbahhh H npeanhcat-mh oprxo3nnanob 261 Tom M.: EweroAHHK jiechoro 0ŐT >e3fla" 267 3ded >K.: ilamhthhkh npwpoabi B jiecax IO>KMOH >iac KOMHTaTa UIoMOAb 272 H-p Cénu Jl.: BbipaiUMBaHne ŐbicTpopacTyinHx xbohhbix nopoa 276 H-p Codgjpudm II.: CoBemaHiie no BonpocaM jiecopa3ben,ehmfl B r. KeMKeMeT 281 H-p HZMÜHÖU 3. d-p IJazoHb X.: XtonojiHeHne K CTaTbe OnacHbie rpn6bi, pa3pyuiaioujhe 5iApo ApeBecHHM B HauiHX naca>kaehhnx őejioro M ceporo Tononn" 283 H-p rtann H.: LIoroAa SHMM 1967/68 rr 283 INHALTSVERZEICHNIS Halász A. Kozma B. Véssey T.: Einige Beziehungen zwischen unserer Wirtschaftpolitik und den ökonomischen Hebeln 241 Czebei S.: Die jüngsten Möglichkeiten der ehemischen Unkrautbekampfung in Kiefernsaaten 252 Dr. Vlaszty Ö.: Ohemikalien im Koniferenanbau 259 Földes K.: Unser Durchforstungssystem und die Planziffern der forstwirtsehaftlichen Betriebsplane im Spiegel des Vollzugsnachweises 261 Tóth I.: Das Forstrevierjahrbuch 267 Egyed Zs.: Naturdenkmaler in den Waldern von Délsomogy 272 Dr. Szőnyi L.: Der Anbau von schnellwachsenden Nadelbaumen 276 Dr. Szodfridt I.: Befragung in Kecskemét über den Flurholzanbau 281 Dr. Igmándy Z. Dr. Pagony H.: Ergánzung zu Ein gefáhrlicher Kernfáulepilz unserer Silber- und Graupappelbestánde" 283 Dr. Papp L.: Das Wetter im Winter 1967/68 283 A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Czebei Sándor főelőadó MÉM Erdészeti és Faipari Vállalatgazdálkodási főosztály, Budapest; Egyed Zsigmond erdészetvezető, Délsomogyi Áll. Erdőgazdaság, Lad; Földes Kálmán erdőrendezési felügyelő, Nagykanizsa; Halász Aladár osztályvezető, MÉM Erdészeti és Faipari Közgazdasági Osztály, Budapest; Kozma Béla, főielőadó, MÉM Erdészeti és Faipari Közgazdasági Osztály, Budapest; dr. Papp László tudományos főmunkatárs, ERTI, Kecskemét; dr. Szodfridt István tudományos főmunkatárs, az ERTI Duna Tisza közi kísérleti Állomásának vezetője, Kecskemét; dr. Szőnyi László tudományos osztályvezető, ERTI, Budapest; Tóth Imre erdőmérnök, Dunaártéri Áll. Erdőés Vadgazdaság, Baja; Véssey Tibor főelőadó, MÉM Erdészeti és Faipari Közgazdasági Osztály, Budapest; dr. Vlaszaty Ödön tud. főmunkatárs, ERTI, Budapest.
Gazdaságpolitikánk és a közgazdasági szabályozók néhány összefüggése HALÁSZ ALADÁR KOZMA BÉLA TÉSSEY TIBOR Az új gazdaságirányítási rendszer egyik legfontosabb tézise az, hogy a párt és az állami szervek által kidolgozott általános és ágazati gazdaságpolitikát tükröző népgazdasági terv végrehajtását a tervlebontás eddigi közvetlen módszere helyett közgazdasági eszközök alkalmazásával közvetett módon kell biztosítani. A közgazdasági szabályozóknak tehát a gazdaságpolitikai koncepciókat kell közvetíteniök. Az erdőgazdaságok új irányítási rendszerének legfontosabb elemei" című, lapunk ez év áprilisi számában megjelent dolgozat a közgazdasági eszközöknek elsősorban az árrendszernek gazdaságpolitikánk egyes elemeire (az iparifahányad növelésére, az importhelyettesítésre, a hazai lombos faanyagok hasznosítására stb.) gyakorolt hatását nagy vonalakban már tárgyalta. Ebben a dolgozatban a közgazdasági eszközöknek gazdaságpolitikánk két legfontosabb célkitűzésére, a fakitermelés növelésére és a fafaj gazdálkodásra gyakorolt hatásával kapcsolatos számításaink eredményét ismertetjük, részben a jövő feladataira utaló célzattal, részben pedig azért, hogy a helyi viszonyok hasonló részletes, zárt rendszerben kidolgozott elemzéséhez ösztönzést adjunk. A fakitermelés növelése Gazdaságpolitikánk fontos célkitűzése a meglevő fatömegtartalékoknak a népgazdaság jobb faellátása érdekében történő maximális kihasználása, s ezért a fakitermelés állandó növelése. Az új mechanizmus közgazdasági eszközeinek mindenekelőtt e célkitűzés érvényesülését kell biztosítaniok. Ezzel kapcsolatban egyik legfontosabb probléma a fejlesztés eszközigénye és az ennek fedezéséhez rendelkezésre álló források egyensúlya. Feltételezve, hogy az értékcsökkenési leírás az elhasználódó állóeszközök pótlását fedezi, a termelés fejlesztéséhez szükséges eszközbővítés forrásaként csak a nyereségből képződő fejlesztési alappal lehet számolni. A bruttó fakitermelés átlagos értéke a fafaj összetételtől függően 500 600 Ft/m 3, átlagos nyeresége pedig a vállalati általános költségekkel együtt 80 100 Ft/m 3 (regié nélkül 50 60 Ft/m 3 ). A jelenlegi szabályozás alapján a nyereségnek átlagosan 20%-a marad vissza az erdőgazdaságoknál fejlesztési alapként. A fakitermelés növelése esetén tehát az ezzel járó erdőfelújítási többletnek a termelési értéket és a nyereséget növelő hatását is figyelembe véve 1000 Ft termelési értéknövekedésből a jelenlegi viszonyok között (miután a vállalati általános költség a termelés növelésével nem lineárisan növekszik) legfeljebb 30 40 Ft fejlesztési alap-többlet képződik. Az induló nyereségből képződő fejlesztési alapnak és e többletnek kell fedeznie a nélkülözhetetlen nem termelő beruházásokon kívül a termelés növelésének a fakitermelő, kér-
gező, szállító és erdőművelő gépállomány bővítésével összefüggő eszközigényét. (Induló nyereségen a termelés növelése nélkül elérhető nyereséget értjük.) A rendelkezésre álló mérlegadatok és Mersich Endre vizsgálatai szerint az 1960 66 közti években az erdőgazdaságok halmozatlan termelési értékének 1000 Ft-tal való növekedése a teljes állóeszköz-állomány bruttó értékének átlagosan 1550 Ft-tal történő növekedése mellett valósult meg. Ezzel a múltban tapasztalt eszközigénnyel számolva az induló és a termelés növelésével járó többlet-nyereségből képződő összes fejlesztési alap a fakitermelésnek országos viszonylatban évente legfeljebb 70 #0 000 m 3 -rel való növelését tenné csak lehetővé. Az új viszonyok között ilyen mértékű eszközigénnyel természetesen nem kell számolni. Ezek az adatok egyrészt a termelés szerkezeti átalakulásának, a termelékenység nagyarányú növelésének eszközigényét is tartalmazzák, másrészt ezek a kevésbé takarékos eszközgazdálkodás időszakának tényszámai. Annak a bizonyítására azonban mindenképpen felhasználhatók, hogy a fejlesztési alap a jövőben még a legtakarékosabb eszközgazdálkodás mellett sem lesz képes fedezni a fakitermelés szükséges mértékű növelésének elkerülhetetlen eszközbővítési igényét. Ezért ágazati gazdaságpolitikánk alátámasztására feltehetően szükség lesz majd egyrészt az erdőgazdaságok nyereségadózási kulcsainak, másrészt az erdőhasználati járulék elvonási rendszerének módosítására. Az erdőhasználati járulék jelenleg termelési adó szerepét tölti be, mivel ennek összege a fakitermelés volumenével lineárisan változik. A fakitermelés növelésére való ösztönzés céljából helyesebb lenne az erdőhasználati járuléknak a faállomány eszközlekötési járulékának megfelelő funkciót adni. Ebben az esetben a használati járulékot erdőgazdaságonként differenciáltan, de a termelés volumenétől és a fafajoktól (azok kitermelt mennyiségétől) függetlenítve kellene megállapítani, s a fahasználat és fagyártmánytermelés ágazati általános költségének kellene tekinteni. Ez a megoldás a termelés bővítésének eszközigényét teljes egészében még nem fedezné, de a jelenlegihez képest jobban elősegítené a fakitermelés növelését, mert erre jelenleg csak a fejlesztéssel nem lineárisan növekvő vállalati általános költségek megtakarításából eredő nyereségtöbblet ösztönöz. Fafajgazdálkodás Gazdaságpolitikánknak másik fontos célkitűzése az, hogy a fakitermelést ne minden fafajban egyformán, hanem a rendelkezésre álló fatömegtartalékoknak megfelelően elsősorban akácban, cserben, gyertyánban és nyárban növeljük. Azokban a fafajokban viszont, amelyekben a kitermelés már elérte vagy megközelítette az üzemtervek szerint tartamosán kitermelhető fatömeg színvonalát (elsősorban bükkben, fenyőben és tölgyben), a kitermelés növelésére ne ösztönözzünk, illetve azt a jelenlegi szinten állandósítsuk. Ma már évenként kötelező fakitermelési keretszámok a fafaj onkénti kitermelés volumenét nem szabályozzák. Ezért gazdaságpolitikánknak ezt az alapvető célkitűzését is a közgazdasági eszközök segítségével kell elérni. Az új rendszerben a vállalatgazdálkodást minden területen elsősorban a nyereségelv irányítja. A vállalatok ha tudatosan gazdálkodnak termelő kapacitásukat a maximális nyereséget biztosító területekre összpontosítják. Ezért az erdőgazdaságok is a fakitermelésben a legnagyobb nyereséget biztosító fafajok termelésének növelésére fognak törekedni. Ebből következőleg a közgazdasági szabályozók akkor felelnek meg rendeltetésüknek, ha az akác, a cser.
a gyertyán és a nyár fakitermelésnél biztosítják a legnagyobb nyereséget, s így elsősorban ezek termelésének növelésére ösztönöznek. A probléma helyes megítéléséhez a fahasználat és fagyártmánytermelés egészét zárt rendszerben átfogó gazdaságossági elemzés szükséges. Ennek keretében meg kell határozni az egyes fafajok átlagos kitermelési értékét, átlagos szűkített önköltségét, majd a kettő különbségéből le kell vezetni a fafajonkénti 1 m 3 -re eső nyereséget. A fafajonkénti átlagos kitermelési értéket az utóbbi évek statisztikai tényszámai alapján az új rendszerben várható választékösszetétel (1. táblázat) és az ÉRDÉRT Vállalat fatermék árjegyzékében tárgyalt, illetve a bükk, gyertyán, cser és a fenyő export papírfára vonatkozólag a jóváhagyott szubvenció és dotáció figyelembevételével levezetett feladóállomási egységárak alapján határoztuk meg. (2. táblázat.) A számítás alapjául vett választékösszetétel kialakításakor számoltunk az új árarányoknak a rönkhányad, s általában az iparifahányad bizonyos mértékű növekedését eredményező hatásával. Fontosabb íaíajaink választékösszetétele 1. táblázat A választó k megnevezése Tölgy Bükk Akác Cser Gyertyán Nemes ny Hazai véghasználat é s gyérítés választékösszetétele, % á r 21,7 29,4 6,6 9,1 6,7 31,8 20,7 27,8 Bányafa 6,4 10,9 6,1 1,9 Pillérfa 2,5 5,5 3,1 Bányadorong 1,9 6,6 1,7 18,4 22,2 16,5 37,0 27,0 13,6 Rostfa 6,0 18,2 0,6 Forgácsfa 1,9 5,0 9,3 7,4 Fagyártmányfa 22,5 11,9 26,2 18,9 9,8 6,0 5,0 17,3 1,8 1,9 3,3 2,7 0,8 4,0 1,6 8,6 Vastag tűzif a 35,8 30,3 27,9 21,9 45,1 5,9 13,2 14,8 9,9 8,1 16,0 10,0 18,0 4,3 5,0 8,0 Bruttó a nettó %-ába n 114,1 113,1 114,5 113,2 111,3 116,4 116,2 115,2 Külön problémát okozott a fagyártmányfa és a tűzifa fafajonkénti átlagértékének megállapítása. Az eddigi kalkulációs rendszerben a fagyártmányfának minden fafajra egységesen 450 Ft/m 3, illetve az 1968. évi átárazással kapcsolatos számításokban 700 Ft/m 3 értéket tulajdonítottak. Nézetünk szerint ez az egységesítés helytelenül általánosító következtetésekre ad alkalmat. A többi primer választékkal összevethető helyes eredményre akkor jutunk, ha a fagyártmányfa értékét a belőle előállított késztermékek értékéből vezetjük le, a feldolgozásra fordított ágazati (fagyártmánytermelési) közvetlen költségek levonásával. Ennek megfelelően a fagyártmányfa fafajonkénti átlagértékét három lépcsőben vezettük le: A fagyártmányok fafajonkénti százalékos választékösszetételéből és a készgyártmányok egységáraiból (a választékösszetételt és az egységárakat is az egyes választékok kihozatali mutatói alapján az alapanyag 1 m 3 -ére visszavezetve) súlyozott átlagszámítással meghatároztuk az 1 m 3 alapanyagból előállítható késztermék fafajonkénti átlagértékét.
A fagyártmánytermelés választékonkénti közvetlen (szűkített) önköltsége alapján (ezt is a késztermékek költségnormáiból a kihozatali százalékok segítségével az alapanyag 1 m 3 -ére visszavezetve) kiszámítottuk 1 m 3 fagyártmány-alapanyag közvetlen feldolgozási átlagköltségét. A készgyártmányok 1 m 3 alapanyagra átszámított átlagértékének és 1 m 3 alapanyag közvetlen feldolgozási költségének a különbsége adja a fagyártmányfa helyes, összehasonlító értékét (9. táblázat). A fagyártmánytermelés késztermékeinek fafajonkénti választékösszetételét az 1966/67. évi vállalati részlettervek adatai, a választékonkénti feldolgozási költséget pedig tapasztalati adatokból levezetett egyenértékszámok alapján szerepeltetjük, illetve határoztuk meg. Az értékesíthető hulladékot az árbevételt növelő tényezőként vettük számításba. Számításaink kiinduló adatait a 6 8. táblázat tartalmazza. A tűzifa és az egyéb súlyban értékesített választékok (rostfa, forgácslemezfa) m 3 -enkénti egységárát az átlagsúlyok alapján történt differenciálással vezettük le. A MSZ 6786 52. számú szabványban kimutatott fafajonkénti légszáraz átlagsúlyok, valamint az összes vastag tűzifának az 1966/67. évi statisztikai összesítők szerinti fafajonkénti összetételéből súlyozott átlagszámítással meghatároztuk az összes értékesített vastag tűzifa légszáraz átlagsúlyát. Az így nyert adatnak a statisztikai összesítőben kimutatott tényleges átlagsúlytól való százalékos eltérése alapján minden fafaj szabvány szerinti légszáraz átlagsúlyát átszámítottuk a tényleges szárazságnak megfelelő szintre. Az így kapott fafajonkénti átlagsúlyokat szoroztuk a vastag tűzifára előírt 37,70 Ft/q feladóállomási egységárral. Így nyertük a vastag tűzifának és a rostfának 1 m 3 -re átszámított egységárát. (A forgácslapfa egységárát a kérgezési költséggel emelni kell). A primer választékoknak így levezetett és a további számítás alapjául felhasznált egységárait a 2. táblázat foglalja össze. Megnevezés 2. táblázat Fontosabb fafajaink átlagos kitermelési értéke Egységár (átlagérték), Ft/m 3 * Gyer Nemes Hazai Tölgy Bükk Akác Cser tyán nyár Rönk, lemezipari Rönk, I. osztályú.. Rönk, II. osztályú.. Rönk, III. osztályú.. Pillérfa Bányadorong Papírfa Egyéb iparifa Vastag tűzifa 2320 1920 1620 1320 1568 580 560 888 820 270 120 1820 1420 1220 1020 1300 680 858 620 280 120 1420 1120 920 720 837 580 520 560 750 600 300 120 1420 920 720 620 757 530 520 480 690 400 667 550 300 120 1620 1420 1220 1020 1197 520 680 872 620 320 120 1400 1000 800 600 1022 620 260 633 600 100 1100 900 760 590 770 620 260 617 540 100 1430 1 1000 850 960 730 620 280 1028 850 100 Összes nettó átlag... 708 621 718 635 488 426 517 457 465 418 657 564 458 394 674 585 * Feladóállomáson vagonba rakva.
Az adatok szerint az egyes fafajok értéksorrendje nagyjából megfelel a mai értékítéletnek. Jelenleg a legnagyobb kitermelési átlagértéket a bükk, azután a tölgy, majd a fenyő, illetve a nemes nyár adja. Legalacsonyabb kitermelési átlagértéke a hazai nyárnak és a gyertyánnak van. A cser átlagértéke a tervezett 22,2%-os papírfahányad és az ennek megvalósítása érdekében adott dotáció következtében nagyobb mint az akácé és a gyertyáné. Ha azonban a cser papírfa dotációját (269 Ft/űrm) megszüntetnék, akkor a cser összes nettó fatömegének átlagértéke 85 Ft/m 3 -rel 432 Ft/m 3 -re, vagyis lényegesen a gyertyán átlagértéke alá csökkenne. Az egyes fafajok kitermelési átlagköltségeit az értékhez hasonlóan súlyozott átlagszámítással vezettük le. A vastagfa kitermelés 1965/66. évi átárazott tényleges önköltségi adataiból indultunk ki, majd Szende László diplomaterve alapján kétféle egyenértékszámsort vezettünk le a főbb választékcsoportokra, egyrészt azok munkaigényessége, másrészt főleg a fajsúlybeli differenciákból eredő eltérő energiaigényessége alapján. A vastagfa kitermelés átárazott költségnemenkénti átlagos önköltségéből az egyenértékszámok segítségével határoztuk meg az egye3 választékok szűkített közvetlen önköltségét (3. táblázat). 3. táblázat A fakitermelés választékonkénti közvetlen költsége Megnevezés r Összes közvetlen kitermelési költség, Ft/m 3 Kemény lombos Lágy Rönk 271 228 238 286 242 Pillérfa 228 Bányadorong 280 Papírfa 322 284 274 Rostfa 228 270 242 242 Fagyártmányfa 261 217 217 Egyéb iparifa 271 228 228 Vastag tűzifa 211 184 184 Vékony tűzifa 90 90 90 Az erdőfenntartási és erdőhasználati járulékot fafajonként differenciáltan állapították meg. Ezek tehát csak a fafajok jövedelmezőségi arányait befolyásolják, a fafajon belül az egyes választékok jövedelmezőségére gyakorlatilag nem hatnak. Ezért a jövedelmezőségi számításban a járulékokat csak a fafajok fatömegének egészére vettük figyelembe. Így fafajonkénti szűkített önköltséggel számoltunk. (A vállalati általános költségeket figyelmen kívül hagytuk. Ezért a kimutatott nyereség-adatok mindenütt a vállalati általános költségeket is tartalmazzák.) Számításaink végeredményét a 4. táblázat szemlélteti. Az adatok szerint a nemes nyár fakitermelés messze a legnagyobb jövedelmet biztosítja. A legnagyobb fatömeg-tartalékkal rendelkező akác és gyertyán fakitermelés jövedelmezősége azonban a gyertyán esetében az export ártámogatás ellenére is rendkívül alacsony. A csernek a bükkel majdnem azonos szintű nyeresége is csak a jelentős export-papírfa dotációnak köszönhető. (Az export szubvenció és dotáció esetleges megszüntetése a 4. táblázatban kimutatott mértékben csökkentené az érintett fafajok jövedelmezőségét.) Viszont az aránylag kevés fatömegtartalékkal rendelkező tölgy, bükk és fenyő annak ellenére, hogy valamennyi fafaj közül ezek viselik az erdőfenntartási és erdőhasználati
Fontosabb fafajaink jövedelmezősége 1 Fafaj Átlagos nyereség 2 járulék ció és dotáció 3 Erdőfenntartási Erdőhasználati Export szubven bruttó nettó bruttó nettó bruttó nettó bruttó nettó fatömegre, Ft/m 3 Tölgy Bükk Akác Cser Gyertyán.. Nemes nyár Hazai nyár 133 152 180 206 108 123 111 126 190 215 114 129 36 41 55 62 110 126 66 76. - 110 125 80 91 48 54 75 85 62 70 100 111 60 67 33 37 184 214 110 128 66 77 71 84 80 93 48 56 122 141 170 196 102 117 2 3 1 Megjegyzés: A véghasználat és gyérítés egészére vonatkozólag. 2 A fahasználatot terhelő vállalati általános költséggel együtt. 3 Ennek esetleges megszüntetése az itt kimutatott mértékben csökkentené az egyes fafajok átlagos nyereségét. járulék formájában a legnagyobb terhet a nemes nyár után a legnagyobb nyereséget biztosítják. így tehát a jövedelmezőségi arányok, illetve az ezeket előidéző közgazdasági eszközök az országos adatok szerint a nemes nyár mellett elsősorban a tölgy, a fenyő és a bükk kitermelés növelésére ösztönöznek, viszont az akác és a gyertyán kitermelés fokozását nem segítik elő, sőt a cser kitermelés növelését sem eléggé támasztják alá. Ezeken az arányokon gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása érdekében előreláthatólag majd változtatni kell. Növelni kell a tölgy, a bükk és a fenyő, csökkenteni kell a nagy fatömegtartalékkal rendelkező fafajok kitermelésének terheit. A nemes nyár fakitermelés az országos adatok alapján valamennyi fafaj között a legjövedelmezőbb. Más irányú számítások mégis azt mutatják, hogy a nyárrönk, illetve a nyár fűrészáru nem képes versenyezni a fenyő árával. Ahhoz, hogy a nyár pl. a ládagyártásban nagy tömegben versenyképes legyen a fenyővel, a nyárrönk árakat oly mértékben kellene csökkenteni, hogy az ebből származó eredménykiesést még az erdőfenntartási és erdőhasználati járulék teljes megszüntetésével sem lehetne ellensúlyozni. Ezért a megoldást feltehetően a fenyő fűrészáru árának egyébként is elkerülhetetlen emelése hozza majd meg. (Erre az áremelésre az import fenyő fűrészárunak hazai forgácslappal és farostlemezzel történő nagyobb mértékű helyettesítésének előmozdítása érdekében is előreláthatólag szükség lesz.) Választék-gazdálkodás A számításokból a választékok jövedelmezőségére vonatkozólag is következtetéseket lehet levonni. Az 5. táblázatban az egyes primer fatermékek jövedelmezőségi adatait tüntettük fel. (Az összehasonlíthatóság kedvéért minden választékot az illető fafajnak megfelelő összegű, tehát választékonként nem differenciált járulékkal terhelten.) Az adatok szerint a fenyő kivételével minden fafajban a legnagyobb nyereséget a rönk, majd a fagyártmányfa, a papírfa, egyéb iparifa, pillérfa és a bányafa szolgáltatja. Ez a jövedelmezőségi sorrend megfelel a józan értékítéletnek. Ez is azt bizonyítja, hogy ezeken az arányokon csak különleges népgazdasági érdek szolgálatában, fontos népgazdasági ágak tartós ellátatlansága ese-
Az egyes fatermékek jövedelmezősége Megnevezés A termékegységre eső nyereség, Ft/m 3 * Gyertyán Nemes Hazai Tölgy Bükk Akác Cser «y á r 1720 1205 947 1004 1171 947 723 879 Rönk, I. osztályú... 1320 805 647. 504 971 487 523 649 Rönk, II. osztályú... 1020 605 447 304 771 337 383 449 Rönk, III. osztályú... 720 405 247 204 571 167 213 299 968 685 364 341 748 589 393 409 35 92 99 175 Pillérfa 90 147 114 49 78 55 14 223 180 131 187 33! 205 149 313 15 187 131 275 298 253 287 261 433 211 251 498 220 5 127 134 171 167 163 278 270 275 113 56 69 189 133 297 299 314 172 115 148 195 139 303 * Vállalati általános költségekkel együtt. tén lenne ésszerű erőszakos beavatkozással, pl. a járulékok választékonkénti differenciálásával változtatni. E témával kapcsolatban ki kell térni a farostlemez és a forgácslap gyártás önköltségének, s e termékek nyersanyag-árának összefüggéseire. Az erdőgazdaságok kifogásolják a rostfa és a forgácslapfa túlzottan alacsony árát, a másik oldalról viszont egyre gyakrabban vetik fel azt, hogy a farostlemez és forgácslap ára azért magas, mert a fatermékek árrendezése során az erdőhasználati járulék bevezetésével indokolatlanul magasra emelték a fatermékek árszintjét, így közvetve a helytelenül megállapított nyersanyagár gátolja az új iparágak fejlesztését. Az erdőgazdaságok áremelési igényének kielégítését e termékek amúgyis magas ára már önmagában lehetetlenné teszi. Viszont az a feltevés is téves, amely e termékek valóban magas árát az erdőhasználati járulék bevezetésével kapcsolja össze. Az 5. táblázat adataiból kitűnik, hogy a tűzifa, rostfa és a forgácslapfa jelenlegi ára még a kitermelés közvetlen költségeit sem képes elviselni. Az erdőfenntartási és erdőhasználati járulék figyelembevételével ezek termelése erősen veszteségessé válik. Az erdőhasználati járulék tehát a rostfa és forgácslapfa árszínvonalában nem játszik szerepet. Így a farostlemez és forgácslap árszintjét sem lehet ezzel összefüggésbe hozni. Fagyártmánytermelés, fafeldolgozás Korábban adminisztratív eszközök korlátozták a rönkminőségű anyagnak fagyártmánytermeléshez történő felhasználását. Ma ilyen korlátozó intézkedések nincsenek. Az erdőgazdaságok jövedelmezősége szempontjából mégis döntő jelentősége van a fagyártmánytermeléshez felhasznált alapanyag minőségének, s ezzel összefüggésben a fagyártmánytermelés választékösszetételének. Az új viszonyok között ez a téma általaiban kettős problémát vet fel: az egyik a fagyártmánytermelés helyes megítélésével, a másik a feldolgozás jövedelmezőségi küszöbértékének megállapításával függ össze. Az előző esetben a feldolgozott fagyártmány alapanyag helyét keressük a primer választékok ér-
Megnevezés ték és jövedelmezőségi sorrendjében, a másik esetben adott áron értékesíthető alapanyagból kell kiindulnunk és a feldolgozás jövedelmezőségét meghatároznunk. 6. táblázat A fagyártmánytermelés választékösszetétele Választékösszetétel a feldolgozot t alapanya g %-ában * Gyertyán Nemes Hazai Tölgy Bükk Akác Cser nyár 4,0 8,1 2,0 2,9 5,8 30,0 20,0 36,0 31,1 2,2 Parkettléc 32,7 31,1 6,7 3,4 39,2 0,2 28,4 14,8 Iskola bútorlé c 1,9 2,9 5,0 Bányadeszka 36,4 11,0 29,2 70,3 13,3 15,0 Bányaféldorong 4,4 7,4 3,4 1,2 4,2 1,0 1,0 7,4 0,7 3,3 4,8 Talpfa 1,9 1,3 2,4 0,4 2,0 0,5 Epületfa 1,7 21,0 40,0 30,0 10,0 9,0 43,9 6,5 Mezőg. vegye s fűrészár u 2,3 5,7 2,2 2,8 6,8 10,0 20,0 8,0 Egyéb fagyártmán y 2,7 6,6 0,8 2,5 7,7 20,0 30,0 10,0 Összesen * Pl. az összes feldolgozot t tölg y fagyártmány-alapanyagna k 4%-ábó l fűrészárut, 32,7%-ából parkettlóce t állítana k elő. A fafajok és az egyes primer választékok jövedelmezőségi arányainak elemzéséből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fagyártmány termelést nem lehet a fahasználatiul mereven elkülönített ágazatnak tekinteni, és annak jövedelmezőségét az alapanyag mesterségesen kialakított elszámoló árából kiindulva vizsgálni. Helyes eredményre csak akkor juthatunk, ha a két ágazatot zárt egységnek tekintjük és a fagyártmányfa jövedelmezőségének a primer választékok közötti helyét a belőle előállított késztermékek értékéből vezetjük le, s így határozzuk meg az egyes fafajok jövedelmezőségi arányait. A fafeldolgozás jövedelmezőségi küszöbértékének megállapításánál abból kell kiindulni, hogy a feldolgozáshoz felhasznált alapanyag mindig legalább annyit ér, amennyiért azt el lehetne adni. A jelenlegi viszonyok között tehát a feldolgozásra csak akkor ésszerű berendezkedni, ha ezáltal nagyobb nyereséget tudunk elérni, mint az alapanyagnak feldolgozatlan állapotban történő értékesítése révén. Az 5. táblázat adatai szerint pl. a tölgy esetében a fagyártmánytermelés a 6. táblázat szerinti választékösszetétel esetén az alapanyag 1 m 3 -ére vonatkoztatva 298 Ft/m 3, a III. osztályú rönknek árjegyzéki áron történő értékesítése pedig 720 Ft/m 3 nyereséget hoz. A III. osztályú rönknek a hagyományos választékösszetételben történő feldolgozása tehát 422 Ft/m 3 ráfizetést eredményezne. Amennyiben tehát a gyártmányösszetételen nem tudunk változtatni, illetve ha a szabad árformába sorolt termékeknél nem tudunk olyan árat elérni, amely az eddigi átlagár jelentős emelkedését eredményezné, akkor ésszerűbb a III. osz-
tályú rönkö t me g árengedménnyel i s eladni, min t feldolgozni. Ugyane z vonat - kozik a gyertyánr a é s a bükkr e is. Fordított a helyze t a cser, a z akác, a nyarak é s a feny ő esetében. Ezekbe n a fafajokba n a III. osztályú rönkne k mé g a hagyományos választékösszetételbe n történő feldolgozás a i s nagyobb nyeresége t ad, mint a rönkne k árjegyzék i áro n történő értékesítése. E fafajo k tekintetébe n tehá t amennyibe n a rönköt nem lehet a z árjegyzéki árná l lényegese n magasab b áro n értékesíten i a fagyárt - mánytermelést mé g a rönkértékesíté s terhér e i s célszer ű fejleszteni. Tölgyben, bükkben é s gyertyánban viszon t csa k jelentő s gyártmányfejleszté s utá n ésszer ű rönkfeldolgozásra berendezkedni. A fagyártmánytermelé s é s fafeldolgozá s fej - lesztése teré n általába n a gyártmányok készültség i fokána k é s minőségének fo - kozására, s főleg a bükk é s gyertyán esetébe n a félkész é s késztermékek gyártá - sának növelésér e kel l törekedni. Megnevezés A fagyártmánytermelés értékadatai 7. táblázat Az alapanya g 1 m 3 -ére es ő érték (hulladókka l együtt), Ft/m 3 * Tölgy Bükk Akác Cser Nemes j Hazai nyár Fűrészáru, I. osztály ú 2394 1805 1531 1241 1670 1066 1066 1541 II. osztály ú 1840 1402 1172 951 1348 832 832 1372 III. osztály ú 1190 918 762 617 838 553 553 1157 1140 874 725 586 800 526 526 904 átlag 1425 1060 902 795 990 848 848 1199 Parkettléc 1531 1242 1242 1007 1242 Lamellafriz 1156 1327 1242 1463 Iskola bútorlé c 835 Seprőnyélléc 1291 1291 Bányadeszka 872 872 872 872 872 1104 Bányaféldorong 745 745 647 Bóléspalló 1148 1148 994 961 1148 1091 1091 904 Talpfa 1603 1047 1047 1660 1462 1462 1730 1630 933 933 1053 Szőlőkaró 985 985 908 Mezőgazd. fűrészár u.. 762 762 762 762 762 716 716 915 Egyéb fagyártmán y 815 815 815 815 815 809 809 1004 A késztermé k egységárábó l a kihozatali %-ka l redukálva. Gyertyán A rönkfeldolgozás rentabilitási küszöbértéke egyenlő a feldolgozandó rönknek közvetlen értékesítés esetén elérhető ára plusz a feldolgozási költség. Vagy - is amennyibe n a feldolgozássa l előállítot t terméke k érték e fedez i a feldolgozot t alapanyag értéké t é s a feldolgozásr a fordítot t költségeket, akko r a feldolgozá s még éppe n kifizetődik. Pl. a 8. tábláza t szerin t a tölg y fűrészár u termelésne k a z alapanyag 1 m 3 - ére es ő összes feldolgozás i költség e 177 Ft/m 3. A 7. táblázat szerin t pedi g 1 m 3 alapanyagból átlagosa n 1425 F t érték ű tölg y fűrészáru t lehe t előállítani. Ilye n feltételek mellett, amennyibe n a termeléshez III. o. rönköt használun k fel, akko r
A fagyártmánytermelés feldolgozási költsége A késztermé k 1 m 3 -ére eső Az alapanya g 1 m 3 -ére es ő összes összes Megnevezés Kihoza- hulla- közvet- hulla- közvettal, % dék- len dék- len érték feldolg. érték feldolg. költség költség Ft/m 3 63 62 281 39 177 Fűrészáru, lág y lombo s é s fenyő 65 45 243 29 158 34 203 926 69 315 Lamellafríz 37 186 851 64 315 34 203 926 69 315 Iskola bútorlé c 40 158 787 63 315 30 253 1116 76 335 70 46 282 32 197 Bányadeszka, lág y lombo s é s fenyő 72 33 246 24 177 98 141 138 Béléspalló 55 87 395 48 217 75 34 340 26 256 Talpfa 67 52 323 35 217 38 168 984 64 374 80 23 271 18 217 86 15 229 13 197 Ládaelem 40 133 787 53 315 77 20 282 15 217 60 70 362 42 217 Mg. vegye s fűrészáru, lágy é s fenyő. 63 52 313 33 197 65 54 303 35 197 Egyéb fagyártmány, lág y é s fenyő. 65 45 273 29 177 a feldolgozásr a 132 0 + 17 7 142 5 = 7 2 Ft/m 3 -t ráfizetünk. A feldolgozá s csa k akkor fizetődné k ki, ha a III. osztályú tölg y rönkö t a z árjegyzéki árho z képes t 100 150 F t árengedménnye l tudnán k csa k értékesíteni. ( A 7. és 8. táblázat ada - tai alapjá n hasonl ó összefüggéseke t tájékoztat ó jellegge l bármilye n gyártmány - összetételre levezethetünk. ) A fagyártmányfa értéke Gyer- Megnevezés Tölgy Bükk Akác Cser tyán 9. táblázat Nemes Hazai nyár 1 m 3 alapanyagból előállított, késztermék átlago s értéke, Ft/m 3 1138 1133 963 871 1141 861 835 1218 Átlagos feldolgozás i közvetle n költség, Ft/m 3 250 275 213 204 269 228 218 190 A fagyártmányfa átlago s értéke, Ft/m 3 888 858 750 667 872 633 617 1028 III. osztály ú rönk egységára, Ft/m 3 1320 1020 720 620 1020 600 590 850
A fagyártmánytermelés jövedelmezősége Az alapanya g 1 m 3 -ére es ő gyártmány nyereség, Ft/m ; Megnevezés Tölgy Bükk Akác Cser Gyer- Nemes Hazai tyán nyár Fűrészáru átla g 658 278 262 212 374 268 324 511 626 322 464 286 488 Lamellafriz 251 422 322 709 Iskolabútorléc 70 Seprőnyélléc 351 517 Bányadeszka 85 70 212 289 236 397 Bányaféldorong 17 144 103 Béléspalló 341 326 314 338 492 245 372 242 Talpfa 796 367 424 696 483 625 Épületfa 1050 903 Láda é s ládaelem.... 196 252 208 Szőlőkaró 178 305 285 Mg. vegye s fűrészár u 45 60 82 139 106 97 153 188 Egyéb vegye s gyártm. 28 13 155 212 179 210 266 297 Vállalati általáno s költségekke l együtt. Az új viszonyok között tehát az erdőgazdaságoknak adminisztratív korlátozások nélkül is elsőrendű érdeke, hogy ügyeljenek arra, milyen alapanyagból, milyen terméket állítanak elő. Az alapanyag értékének meg nem felelő, alacsony színvonalú gyártmány összetétel jelentős veszteség forrása lehet. Ezért próbatermeléssel érdemes mindig előzetesen kikísérletezni azt a gyártmányösszetételt, amely a rentabilitási küszöbnek megfelelő termelési értéket adja, s ennek megfelelően kell irányítani a piackutatást, illetve a gyártmány- és technológiai fejlesztést. összefoglalás Számításaink országos átlagadatokra támaszkodnak, így megállapításaink is fafajonként az átlagokra vonatkoznak. Az állományok minőségi eltérései a fafajon belül nagyobb jövedelmezőségi szóródást okozhatnak, mint amelyet az egyes fafajokra vonatkozólag az előzőkben levezettünk. Az ebből eredő problémákat azonban közgazdasági eszközökkel nem lehet áthidalni. A közgazdasági szabályozók feladata, hogy a jelentős gazdaságpolitikai célkitűzések végrehajtását, tehát pl. a helyes fafajgazdálkodást elősegítsék. Viszont a hatósági felügyelet hivatott pl. arra, hogy a fafajon belül egyrészt a távlati érdekekkel ellentétes minőségi válogatást, vagyis a kitermelésnek az átlagnál jobb minőségű állományokra történő koncentrálását, másrészt az átlagnál gyengébb állományok kitermelésének elhanyagolását megakadályozza, s biztosítsa, hogy mindkettőt az üzemtervben előírt, illetve az eddigi arányban kitermeljék. Az erdőgazdaságonként eltérő viszonyok (választékösszetétel, árak, önköltségi adatok stb.) a fafajok átlagára vonatkozólag is e dolgozatban tárgyaltaktól számszerűen eltérő eredményeket adhatnak. Az általános tendenciákat azonban a helyi adatok eltérései feltehetően alapvetően nem befolyásolják. Ezért az országos adatokkal végzett számítás alapján már most meg lehet állapítani
egyrészt azt, hogy az erdőhasználati járulékot a termelés volumenétől valószínűleg függetleníteni kell, s ezáltal fokozni kell a fakitermelés növelésére irányuló ösztönzést; másrészt a fafajpolitikai célkitűzések érvényesítése és a meglevő tartalékok kihasználása érdekében az erdőfenntartási járulék átcsoportosítása révén előreláthatólag növelni kell a cser, akác, és a gyertyán, viszont csökkenteni kell a tölgy, bükk és a fenyő jövedelmezőségét; harmadsorban a fenyő fűrészáru árát egyéb tényezők mellett a nyárral, forgácslappal és farostlemezzel való kiterjedtebb import-helyettesítés érdekében is előrelátffatólag jelentősen emelni kell. Xanac A. Kosira B. Beuiuiev T.: HEKOTOPbIE COOTHOUIEHMfl HAUIEfi X03JJÍÍCTBEH- HOfl nojlhthkh C 3KOHOMH<JECKHMH PEryJlflTOPAMH B HOBOÍÍ CHCTeMe ynpabjiehhh OKOHOMHKOÖ B jiechoe XO3HÜCTBO OBI BBeneHbi B öojrbiiioh Mepe OKOHOMHqecKHe peryjijrropbi. riocjie BBeAeHHH HX bum HanaTbi ahajih3bi rjih onpeaejiehwíi B/IHHHHH HX Ha AoxoAHOCTfo np0h3b0flctba ApeBeCHblX npo^yktob H H3AejTHH. CoMKHyTblií ahajih3 yctahabjlhbaet HaCTOHIHHH nop^aok 3K0- HOMH^HOCTH BblpaiUHBaHHH TJiaBHblX ApeBeCHblX nopoa H np0h3b0flctb0 JieCHblX COpTHMeHTOB. AHaJlH3 yka3bi- BaeT Ha paccmotpehhe peryjiíitophbix cpeactb. Hx HaAO pa3bhbatb Aajibme H MOAHctiHunpoBaTb, MToGbi OHH öojtee 3cj)(j5eKTHBH0 cjiy>khah ueajímh JiecHoro xo3híctba H Bbiöopy BbipaujHBaeMbixflpeBecHbix nopoa, nobbliiiehhhm pasmepa 3aroroBKH TaKHX MeHee uehhbix nopoa, KaK öejioíí anauhh, Av6a abcrphöckoro H rpaua, a TaKwe samehe XBOHHoro nn.nomatepha.na AHCTBeHHbiM. Halász A. Kozma B. Véssey T.: EINIGE BEZIEHUNGEN ZWISCHEN UNSERER WIRT- SCHAFTSPOLITIK UND DEN ÖKONOMISCHEN HEBELN. Im neuen System der Wirtschaftsführung wurden in der Forstwirtschaft in grösserem Masse ökonomische Hebel eingeführt. Nach ihrer Einleitung wurden Untersuchungen zur Kontrolié ihrer Wirkung auf die Rentabilitát der Holzprodukte und Massenbedarfsgüter vorgenommen. Die Analyse, die in einem geschlossenen System erfolgte, stellt die gegenwártige Wirtschaftlichkeitsreihenfolge der wichtigeren Baumarten und Sortimente fest. Aus dieser Reihenfolge ergibt sich sogleich die Nötigkelt einer Uberprüfung der ökonomischen Hebel. Diese sollen weiterentwickelt und modifiziert werden, um die Erhöhung des Einschlages bei den minderwertigen Baumarten Zielsetzungen der Forstwirtschaft und der Baumartenpolitik sowie die Erhöhung des Einschlages bei den minderwertigen Baumarten Robinie, Zerreiche und Hainbuche, ferner die Ersetzung des Nadelschnittholzes durch Laubschnittholz wirksamer dienen zu können. magvetések vegyszeres gyomirtásának újabb lehetőségei OZEBEISÁNDOR Az erdőgazdálkodás egészének és ezen belül a csémetetermelési ágazatnak állandó jellegűvé váló problémája a munkaerő-hiány. A csemetetermelésben ez a helyzet különösen kritikussá válik a tavaszi időszakban, amikor a csemetekertekben egyszerre jelentkezik a magvetések, iskolázások ápolása és közülük mint legmunkaigényesebb a fenyőmagvetések gyomlálása. Érthető, hogy már régóta foglalkoznak belföldi és külföldi szakemberek, kutatók a magvetések vegyszeres gyomtalanításának kérdésével. Hazánkban dr. Vlaszaty Ödön, az ERTI tudományos főmunkatársa sok éves munkája alapján bizonyos eredményekről is számot adhatunk. Megfelelő időjárási körülmények között az Alipur" nevű vegyszer néhány hetes (3 5 hét) gyommentességet biztosított. A kísérleti és üzemi eredmények azonban a nagyon eltérő időjárási- és talajviszonyok között az elmúlt években nem adtak egyöntetű eredményt. Kísérletek folytak a Pyramin" nevű vegyszerrel is, azonban ennek üzemi alkalmazására nem került sor, mert már a kísérletek olyan eltérő eredményt hoztak, hogy bevezetését ajánlani nem lehetett. Összefoglalva a kérdést, jelenleg erdőgazdaságainak legnagyobbrészt ma is kézzel gyomlálják a magvetéseket és a munkák munkaerőhiány miatti - késése nagy károkat okoz.