Szentes környékén a termálvízzel fűtött fóliasátrakban hagyományosan paprikát hajtatnak. Téli ültetéssel áprilistól június végéig érhető el a legmagasabb árbevétel. Kérdés, hogy érdemes-e az állományt megtartani hosszúkultúrában, vagy célszerű újrapalántázni az őszi idényre. A jobb jövedelmezőség reményében a termelők néhány éve új módszert vezettek be: nyár közepén visszatörik a növényeket. Tapasztalataikat szerzőink, a DélkerTész szaktanácsadói összefoglalták, és a technológiákat az elért hozam, a felmerülő költségek alapján értékelték. A szentesi fűtött fóliás paprikahajtatás jellegzetessége a másodlagos termálvíz hasznosítása: a 80-90 C-os termálvízzel az üvegházakat fűtik, az onnan kikerülő 30-40 C-os vizet vezetik a fóliasátrakba. Hagyományosan a talajfűtés volt jellemző, de az évtizedekkel ezelőtt lefektetett csőhálózat korszerűtlen, sok a meghibásodási lehetősége, a rendszer nehezen irányítható, így a fóliasátrak tulajdonosai nem használják. Helyette kiépítették a vegetációs fűtés különböző formáit. Legjellemzőbb az úgynevezett fóliatömlős megoldás, amikor a termálvizet keringtető csővezetékeket vízzel telt, körülbelül 20 centiméter átmérőjű fóliatömlővel veszik körül, jelentősen megnövelve a fűtőfelületet. Ezzel a technológiával az utóbbi években sokan már január elején, sőt december végén kiültették a paprikát. Enyhe teleken a kettős fóliatakarás alatt nem a fűtés a termelő legnagyobb gondja, hanem a fényhiány. A legnagyobb és legszebb bogyók április, május, június hónapokban képződnek. A jellemzően 5 vagy 7,5 méter széles fóliasátrakban a növények a nyár derekára szinte benövik a légteret, ezért a termések minősége sokat romlik, csökken a hozam. A termelők a légtér növeléséhez megdöntik a növényeket és visszatörik a hajtáscsúcsot. A tapasztalatok alapján a hegyes erős típus döntése eredményesebb, a kitörő oldalhajtásokon a virágok jól kötnek, és jó minőségű termést fejlesztenek. Az augusztusban jellemző alacsony paprikaárak még a kultúra fenntartási költségét is alig fedezik, az őszi időszakban megújult állomány gazdaságossága pedig erősen függ a paprikapiac viszonyaitól. Újraültetés A termelők szinte az utolsó pillanatban döntik el, hogy újraültetnek-e vagy meghagyják az állományt hosszúkultúrában, ebben a személyes motiváción kívül a piaci kilátások is szerepet kapnak. Ha a kertész az újraültetést választja, akkor július közepéig el kell távolítania a letermett állományt, hogy legkésőbb július végéig végezzen a palántázással. Sokéves tapasztalat ugyanis, hogy a hőség miatt július végén és augusztus első napjaiban a legkockázatosabb az ültetés, ráadásul későbbi palántázáskor a rövidülő napok miatt a növények nem kötnek megfelelően. A nyári ültetés különösen a talajnélküli termesztésben kockázatos. Az üres fóliában ugyanis a paplan hőmérséklete az 50 C-ot is meghaladja és az öntözővíz hőmérséklete is magas, elég egy apró figyelmetlenség, és a csövekben fölforrósodott víz leperzseli a palántákat. A hőségnapokban tilos nappal öntözni, csak este és hajnalban szabad, amíg a növények gyökérfejlődése megindul és mérséklődik a forróság. Az újraültetés másik hátránya, hogy a régi állomány kihordásával a biológiai védekezésben hasznos rovarokat is eltávolítjuk a sátrakból, az újabbak betelepítése növeli a költségeket. Előnye viszont, hogy könnyen áttekinthető az állomány. Visszatörés 1. oldal (összes: 6)
Júliusban 50 centiméter magasan visszatört fehérpaprika-állomány augusztus végén Néhány éve a termelők a paprikaállomány korábban megszokottnál erősebb visszatörésével próbálkoztak. Július 15 20. között a tövek főszárát 50-70 centiméter magasan visszatörték. A tapasztalatok és a számítások igazolják az újítás hasznosságát, a megfelelő eredmény eléréséhez azonban fogadjunk meg néhány szabályt. A letört hajtásokat nem célszerű azonnal kihordani, egy hétig hagyjuk a sátorban. A hasznos rovarok leginkább a virágzó részeken mozognak, így a hervadó 2. oldal (összes: 6)
hajtásokról áttelepülnek a friss élő felületekre. Többen a szélső sorokat három héttel később törik vissza, így csökkentik a kezelt növények kitettségét és segítik a biológiai védelem egyensúlyának visszaállítását. Ez jó példa, ilyenkor azonban a szélső sorokat másként kell öntözni. Júliusban 70 centiméter magasan visszatört fehérpaprika-állomány augusztus végén A megújuló növényen két hajtást válasszunk ki és azokat vezessük föl, a többit tőből távolítsuk el. A 3. oldal (összes: 6)
növényvédelem során a kártevők mellett elsősorban a paprikalisztharmatra figyeljünk, megfelelő szellőztetéssel, a páratartalom szinten tartásával többnyire megelőzhető a kórokozó fertőzése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy klímaszabályozással és növénykondicionáló készítmények kijuttatásával könnyebben megvédhető a lisztharmattól a megújuló lombfelület. Visszatörés után a kijuttatott vízmennyiséget a harmadára csökkenthetjük. Érdemes megvizsgáltatni a drénvizet, ne növeljük automatikusan a kijuttatott nitrogén mennyiségét. Tartsuk a drén EC-értékét 2 körül, a kimeneti tápoldat ph-ja 5, az elfolyó dréné 7 legyen. A visszatört növényállományt a nagy hőségben a berendezés erős árnyékolásával hűtsük. A tapasztalatok szerint a fehérpaprika-fajták eltérően válaszolnak a visszatörésre. Egyes fajtákon a főszár alsó részén nagy számban jelennek meg virágok, a fejlődő bogyók azonban rövidek, sokszor torzak lesznek. A fajtákat ebből a szempontból is érdemes alaposabban vizsgálni a jövőben. Hozamok és költségek Az újraültetés számottevő többletköltsége az új palánták ára (a jó minőségű palánta darabja 120 forint volt az idén), és a biológiai védekezéshez szükséges egyensúlyt is újból föl kell építeni. A fiatal paprikatövek kiváló minőségű, egészséges terméseket hoznak. A fő szedést általában október második felére időzítik, amikor a szabadföldi és hidegfóliás termés már nincs a piacon és a paprika ára számottevően nő. Az utóbbi évek meleg őszi időszakában azonban a váltás kitolódott, hosszabban kínálták a szabadföldi és hidegfóliás paprikát, és elmaradt a jelentős áremelkedés. Sok termelő ezért az újraültetéskor fajtatípust is vált, hegyes, csípős paprikát ültet, mert ősszel az általában kedvezőbb áron értékesíthető. Hosszúkultúrában a tápoldatozás költsége a legnagyobb. A nyár végi növényállomány jó erőnlétben tartásához nagy mennyiségű vizet és tápanyagot kell adagolni. Ha a biológiai növényvédelmi egyensúly kialakult, akkor e téren újabb költségek nincsenek. A visszatört állomány hasonló mértékű befektetést igényel, de ott körülbelül 30 százalékos öntözővíz- és műtrágya- megtakarítás érhető el. A növényápolási munkák viszont több munkáskezet igényelnek, mivel sok a kitörő új hajtás. Ha az átmenet jól sikerül, akkor a biológiai védelem hatékony marad, nem szükséges újabb betelepítés, vagy kevesebb, mint az újonnan ültetett állományban (1. táblázat). 4. oldal (összes: 6)
A hozamok nem mutatnak nagy eltérést, inkább az évjárathatás tükröződik az adatokban. Az elért árbevétel elsősorban a paprika minőségétől függ. A paprikaár mélypontja mindig augusztusra esik, az úgynevezett lecsó minőség akkor szinte eladhatatlan. Nem mindegy tehát, hogy augusztusban vagy október novemberben terem többet az állomány. Akkor biztos az árbevétel, ha a leszedett mennyiségnek legalább a 60 százaléka másod- vagy annál jobb minőségi osztályba sorolható (2. táblázat). Bár a kertészek többféle visszatöréssel próbálkoznak, őszi termesztésben a második ízköz fölötti visszacsípést találtuk a leggazdaságosabb technológiának. 5. oldal (összes: 6)
(A témáról Horváth József a FruitVeB és a DélKerTÉSZ szentesi hajtatási napján tartott előadást, az összefoglaló a szakmaközi szervezet kiadványában, a Zöldség- Gyümölcs Piac és Technológia 2016/1. számában is megjelent.) Szerző: Horváth József / Ledóné Darázsi Hajnalka Közzététel ideje: 2017. 11. 18., szombat, 15:14 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2017/11/18/paprikahajtatas-osszel-futessel 6. oldal (összes: 6)