AZ 1809-IK ÉVI MAGYAR NEMESI FÖLKELÉS.

AZ 1809-IK ÉVI MAGYAR NEMESI FÖLKELÉS. A cs. és kir. hadi levéltár liivatalos okiratai alapján. ELSŐ KÖZLEMÉNY. (Két térkép-melléklettel.) A magyar nemesi fölkelésről e folyóirat hasábjain már a múltévben megemlékeztünk, ismertetve az 1797. és 1800/1801 -ik évi fölkelések életbeleptetésére tett intézkedéseket; tettük pedig ezt azon okból, hogy a régente oly nagy szerepet játszó magyar nemesi fölkelés történetének befejező mozzanatait az enyészettől megóvjuk; mert habár a nemesi fölkelő sereg sem az érintett alkalmakkor, sem 1805-ben tényleg nem is alkalmaztatott, a magyar nemzet hadtörténelmenek megirója a fölkelés életbehívására tett kísérleteket nem fogja mellőzhetni s így hiteles okiratokból vett adatainknak hasznát fogja venni. Ugyancsak ezen indokok vezérelnek bennünket most is, midőn a magyar nemesi fölkelések történetének e nagy fontosságú és egyszersmind végső fejezetét mutatjuk be. Az 1809-dik évi magyar nemesi fölkelés fontossága nemcsak abban rejlik, hogy a fölkelő sereg ezúttal valósággal alkalmazást nyert, hanem még inkább abban, hogy a tett kísérlet a majdnem évezredes múlttal bíró intézmény hasznavehetetlenséget mutatván ki, annak végkép való megszüntetését vonta maga után. Nem mintha a magyar nemzetből a hadi erények kihaltak volna, hisz a fölkelés története a személyes bátorság, a vitézség, az elszántság és az odaadó önfeláldozás számos példáját mutatja s a fölkelő sereg, ha azon föltételek fölött rendelkezik, melyek egy modern sereg harczképessége tekintetéből mellőzhetlenek, helyét bizonyára megállja; nem is azért, mintha az intéző körök a fölkelő

sereg életbehívása alkalmával a kellő buzgóságot ki nem fejthették volna, mert a fölkelés vezető köreit e tekintetben váddal illetni nem lehet. De meg kellett szűntetni az intézményt azért, mivel a franczia forradalmi és császársági háborúk a hadművészetet gyökeresen átalakítván, a fölkelés intézménye a megváltozott viszonyokkal összhangba hozható nem volt, a fölkelő sereg pedig a fejlődöttebb hadművészet követelményeinek megfelelni képtelen vala. A nagy franczia császár kitűnően szervezett, kiképezett, szakadatlan harczokban edzett és nagy győzelmek által szellemében fölemelt hadseregével a magyar nemesi fölkelés szervezetlen, kiképezetlen, fölszerelésében tökéletlen, fegyelmében meg nem szilárdúlt csapatait a siker remenyével szembeállítani nem lehetett; a győri csata beigazolta ezt, s megadta a kegyelem-döfést amaz ősi intézménynek, mely ugyan hajdan a magyar névnek sok dicsőséget szerzett, de a mely magát már régen lejárta s az idők megváltozott viszonyaihoz átalakítható nem volt. A következőkben mellőzve a hadjárat politikai történetét, melyre más illetékesebb író vállalkozzék előadjuk a magyar nemesi fölkelés történetét úpy, a mint ez a hadjáratokra vonatkozó iratokból elénk tárult. Munkánkban a fősúlyt a fölkelés történetének katonai részére helyezzük s személyes észrevételeinket csak ott teszszük meg, hol az a tények földerítésére, megvilágítására szükséges; egyébként pedig csak arra szorítkozunk, hogy az okiratok szétszórt adatait egy áttekinthető egészszé fűzzük egybe. I. AZ 1808-IK ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS BEZÁRÁSÁTÓL A GYŐRI CSATÁIG. Az osztrák-franczia viszonyok az 1808-dik év végével mindinkább kedvezőtlen fordúlatot vettek, s Ferencz császár és király mindinkább meggyőződött arról, hogy a fenforgó differentiák kiegyenlítése csak egy újabb mérkőzés útján lesz lehetséges. Az osztrák-magyar haderő Károly főherczeg szakadatlan gondoskodása folytán szervezetében, kiképezésében stb. 1805 óta elő-

nyös változásokon ment át, s Ausztria e hadjáratra talán jobban elő volt készülve, mint eddig bármikor. Mindazonáltal ép Károly főherczeg volt az, ki a háború megindítását még időszerűtlennek tartotta, s előbb a hadsereg újjászervezésére vonatkozó munkálatok befejezését bevárni óhajtotta. A hadsereg újjászervezésénél a magyar nemesi fölkelés ősi intézménye is újból fölszínre került, a mennyiben a fölkelés, ha idejekorán szerveztetik, a működő hadsereg számára alkalmas tartalékot képezhetett. Ez okból a magyar rendek elé a fölkelés szervezése tárgyában törvényjavaslat terjesztetett, mely a rendek által 1808 október havában akadálytalanúl megszavaztatott. A király ezen, a «magyar nemesség személyes fölkeléséről» szóló s s rendek által három évre megszavazott törvényt ugyanezen év november 5-dikén szentesítette. A tervbe vett új hadsereg fölállítása azonban a kilátásban levő hadizenetig, mely 1809 április 6-dikán következett be, csak lassan haladt előre. A közben eső idő József főherczeg, a szervezési munkálatok végrehajtásával megbízott nádor, által a fölkelők összeírására és más munkálatokra a legszorgosabban fölhasználtatott. Ezek után a gyakorlati és szolgálati szabályzatok szerkeszteséhez láttak, melyek az új hadsereg viszonyaihoz voltak alkalmazandók; ezek elég gyorsan elkészültek s a megyékben gyülekező csapatoknak még az összpontosítás előtt szétosztattak. A kezelési és szolgálati nyelv a magyar volt. 1 ) A fölkelés, mint a megelőző alkalmakkor, négy kerületre osztatott, melyek mindegyikének élén egy tábornok állott; es pedig: Az 1-ső kerületben, Dunán innen: br. Davidovich táborszernagy. A 2-ik ««túl: «Ott altábornagy. A 3-ik «Tiszán innen : gr. Hadik tábornok. A 4-ik ««túl: br. Duka altábornagy. Ezeken kívül beosztott tábornokok voltak : Az 1-ső kerületben: gr. Keylevich, Kerekes és Mesko tábornokok. A 2-ik «br. Mecse'ry altábornagy és gr. Amlrdssy tábornok- A 3-ik «Herteleruly és br. Luzsimky tábornokok. A 4-ik «Csekonics és br. Vaii tábornokok. *) Ez az 1809 junius ll-diki napi parancscsal hirdettetett ki. Hadtörténelmi Közlemények. II.

A magyar fölkelő sereg vezérkari főnökévé a császári és királyi osztrák hadsereg teljhatalmú fővezére, Károly főherczeg, Gornez de Parientos altábornagyot nevezte ki, kit ez alkalmazásban később Petrich tábornok követett. Tüzérségi főnök Vogelhuber altábornagy, főhadsegéd gr. Beckers ezredes lett. A vezérkarhoz beosztásra egy ezredes (Haugwitz), két alezredes (Ertl), négy őrnagy (Lipsky, Demuth, Maretich), nyolcz százados és tíz főhadnagy ajánltatott. 1 ) A tüzérség ereje 60 lövegben állapíttatott meg. A császári álló hadsereg tetemes szaporítása a fölkelő seregnek szolgált tisztekkel való ellátását lehetetlenné tette. Miután pedig Magyarországon a nemesség közt csak kevés tiszti állásra alkalmas egyén találkozott, előre volt látható, hogy úgy a tisztek, mint a csapatok újonczoknak fognak bizonyúlni. Még a tábornokok sem voltak képesek már szolgált tiszteket segédtisztekül alkalmazni, mi a vezérkari főnököt arra indította, hogy minden kerületi parancsnok mellé egy vezérkari tisztet oszszon be, hogy ez a csapatok szervezésénél segédkezet nyújtson. A csapatok szervezésével és fölszerelésével egyidejűleg a vezérkari főnökaz időt az ország határainkémszemlókre, annak belsejében pedig védelmi rendszabályok életbeléptetésére használta. A Morva és Vág mentére, Kassára, a nyugoti és déli vidékekre, a Mura és / Dráva partjaira, a magyar-stíriai határszélre és az Árva völgyébe tisztek küldettek ki; de különösen a Rába és Marczal folyók, netán bekövetkezhető védő intézkedések szempontjából, pontosan kémszemléltettek. Győr mellett erődített tábort terveztek, hogy a háború kedvezőtlen fordulata esetére a fölkelés szervezése ennek oltalma alatt befejeztethessek. Április 27-dikén a fölkelő csapatok a megyékben szemle alá vonattak és ezután a következő összpontosítás állapíttatott meg: A Dunán inneni kerület Komárom és Nyitra között; a Dunán túli kerület Győr és Keszthely között; a Tiszán inneni kerület Eger környékén; a Tiszán túli kerület Pest és Szeged környékén. *) Csak a zárjel közt említettek neveit találtuk föl; a többi ismeretlen.

Az összpontosítási helyhez legközelebb fekvő megyék fölkelői azonnal, a távolabbiak május közepéig voltak útba indítandók. De e parancsot csak kevés vármegye teljesíthette, mivel a nagyobb rész a megjelölt időpontig tisztjei választását sem fejezte be. Az összeírt létszám alapján egyelőre a következő beosztás állapíttatott meg: Dunán inneni kerület: Mecséry tábor- Br. Davidovich nagy táborszernagy Gróf Hadik tábornok András9y tábor- Keglevicli, Kerenok, Gosztonyi kes és Meskó ezredes tábornokok Hertelendyés Luzsinszky tábornokok Lovas-ezredek: Gyalog-zászlóaljak: 1. Pozsony 6 lovas-század 1039 ló ember 2. Nógrád 6 «1074 «1. 1129 «3. Bars 6 «858 «4. 1264 «4. Pest 6 «1056 «2. 1224 «5. Érseki 6 «1023 ««6. Nyitra 6 «1011 «3. 1186 «Összesen 36 lovas-század 6061 ló 4 zlj. 4803 ember. Dunán túli kerület : Lovas-ezredek: Gyalog-zászlóaljak: 1. Siimegh 6 lovas-század 1106 ló ember 2. Veszprém 6 «1007 «9. 1207 «3. Zala 6 «1071 «8. 1176 «]5. 1191 «4. Vasvár 6 «1098 «6. 1028 «5. Sopron 2 «(1 oszt.) 374 ««Komárom 7. 1148 «Székesfehérvár 10. 490 «Összesen 26 lovas-század 4656 ló 6 zlj. 6240 ember. Tiszán inneni kerület: Lovas-ezredek: Gyalog-zászlóaljak: 1. Zemplén 6 lovas-század 1234 ló 18. 1137 ember 2. Heves 6 «1033 «15. 1133 «Borsod 16. 1191 «Gömör 17. 1541 «Abaujvár 19. 1200 «Összesen 12 lovas-század 2267 ló 5 zlj. 6202 ember. 6*

Tiszán túli kerület: Lovas-ezredek: Gyalog-zászlóaljak: SH o 1. Szabolcs 6 lovas-század 1135 ló ember vs c3 Bihar 6 «1055 ««a: O 3. Torontál 6 «1048 ««. >> í S fl ü P 4. Szatmár 6 «(11. 1191 «1019 «'S 2 12. 760 «-2 Mármaros 13. 1071 «sí o PQ Bihar 14. 545 Összesen 24 lovas-század 4257 ló 4zlj. 3567 ember. Az egész fölkelés főösszege 19 zászlóalj és 98 lovasszázad, azaz: 20,810 ember és 17,241 ló. Mintán az ezredekbe és zászlóaljakba való beosztás ily módon megállapittatott, a négy kerület hadosztályainak első összpontosítására a vezerkar által József főhrg, a nádor elé javaslat terjesztetett. A Duna két kerülete négy lovas- és három gyalog-dandárba osztatott, és a tábornokoknak a szemle és fölszerelés lehető gyors eszközlése megparancsoltatott. De a ruházat és fegyverzet folyton tartó hiánya még mindig hatalmas akadályúl szolgált, és a megyék a legjobb akarat és legnagyobb önfeláldozás mellett is alig voltak képesek jutalékaikat harczkész állapotba helyezni. A gazdasági bizottságok e hiányok orvoslására magokat teljességgel képteleneknek nyilvánították, bár később mégis kitűnt, hogy szigorúbb rendszabályok alkalmazása által a fölszerelés legnagyobb része beszerezhető volt. Különösen a lovasságnak vált nagy hátrányára a nyergek és kantárok hiánya, mely úgy a legény - seg, mint a lovak begyakorlását gátolta, és később igen káros eredményeknek volt okozója. A mulasztásokért a felelősség leginkább a budai gazdasági bizottságot terheli. Május elején Magyarország az ellenségnek Ausztriában való szakadatlan előnyomúlása által mindinkább fenyegettetett. Pozsony, valamint a Rába és Marczal vonalak védelme a legnagyobb figyelmet igényelte, annál is inkább, mivel azon csapatokra, melyek e vonalak megszállására szükségeltettek, csak későn lehete számítani, különösen akkor, ha a fővezérlet e czélra fölkelő csapatokat akart alkalmazni.

Egyelőre Győr mellett egy erődített tábor építtetett. E czélból Ertl vezérkari alezredes, ki a szükséges előintézkedések megtételével már előzőleg megbízatott, május 6-dikán utasíttatott, hogy a legszükségesebb pontok megerődítését azonnal kezdje meg, s egyúttal a szigeti Rába és Rábcza hidak védelmét is figyelembe vegye, főgondját azonban az ártereknek szabályozására és a zsilipek építésére fordítsa. A pozsonyi hídfő-építéshez Chollich Pál százados küldetett ki, s az ottani repülő híd biztossága különösen gondjaiba ajánltatott, hogy az 1805-diki eset ne ismétlődhessek. 1 ) A francziák az osztrák főváros felé mindinkább előny omúlván, Ertl alezredes parancsot kapott (május 8-dikán), hogy a munkálatokat Győr mellett éjjel se szüneteltesse, az árterület elöntesét szorgalmazza, s annak oltalma alatt a netán hátralévő munkát, még az ellenség közeledése esetén is, folytassa. Győr maga azonnal védő állapotba helyezendő s annak elkészülte a legnagyobb szorgossággal eszközlendő. A király a győri erődítési munkálatok czélszerü megkezdése fölött egy kéziratban legmagasabb megelégedésének adott kifejezést és a pozsonyi hídfő azonnali kiépítését rendelte el. Bécs ez időtáj t az ellenségtől körül volt zárolva, elesése legközelebb várható volt s így Magyarország határai már nagyon fenyegettettek. A közeli vármegyékből minden már harczkésznek nyilvánított fölkelő csapat, de sőt még azok is, melyek kevésbbé használható állapotban voltak, azonnal elindíttattak és következőképen állíttattak föl: A Vág mellett: ket zászlóalj gyalogság és hat lovas-osztály. A Bába és Marczal mentén egész a Balaton végéig: Győr előtt két zászlóalj gyalogság, három lovas-osztály; Szabadhegy környékén három zászlóalj gyalogság és tíz lovas-osztály; Rába- Szt-Mihálytól Marczaltőig egy zászlóalj gyalogság és három lovasosztály; Mező-Laknál három lovas-osztály; Nemes-Déd, Csögle és Nagy-Berzsenynél két zászlóalj gyalogság és három lovasosztály. l ) 1805-ben a pozsonyi Duna-átkelés biztosítása elmulasztatván, a liídat Davoust a Friant-liadosztálylyal megszállta s az általában egész a hadjárat befejeztéig franczia kézben maradt.

A Magyarországban lévő kilencz gyalog és tíz lovas-tartalékosztály e fölállításnál szintén számításba vétetett. A Rába, Marczal és Zala védelmére általában egész a Balaton déli pontjáig (Hidvégnél) külön intézkedés tétetett, melyben a Rába-hídak lerombolásáról, a szállító eszközök elviteléről és a legfontosabb átkelő pontok megszállásáról (Rába-Patona, Szt-Mihály, Móriczhída ós Marczaltőnél) gondoskodva volt. De miután a fölkelő seregtől ez ideig még elégséges csapat rendelkezésre nem állott, továbbá mivel a tartalék-osztályok, melyek közreműködése számításba vétetett, más rendeltetést nyertek, egyelőre csak a Rába megfigyelésére és a Győr város előtti sánczok lehető megszállására kellett szorítkozni. Az e czélra rendelt csapatok parancsnokságával Mecséry altábornagy bízatott meg; e csapatok tizenegy század gyalogságból és két osztály lovasságból állottak. Bécs májas 13-dikán a francziák által elfoglaltatott, minek folytán várható volt, hogy Napoleon Magyarországot elárasztani és megsarczolni fogja. Ellenséges portyázó csapatok Mosony és Pozsony tájékán már is mutatkoztak. Az ellenséget a határon föltartóztatni, a már fölszerelt és begyakorolt fölkelő csapatok csekély száma következtében, ez idő szerint lehetetlenség volt. A lovasság a pozsonyi és győri osztályokat kivéve még nagyobbára sem karddal, sem pisztolylyal nem volt ellátva, a kantár- és nyereg-szerszám azok nagyobb részénél a legnyomorűltabb állapotban volt, ember és ló begyakorlása ily körülmények közt kivihetetlen maradt. A már szolgált tisztek csekély száma nem engedé azt következtetni, hogy a fölkelő csapatok rövid idő multán jó eredménynyel lennének alkalmazhatók. Még rosszabb volt a gyalogság állapota, miután e csapatoknak csak kis része volt századokba, zászlóaljakba beosztva, részben még föl sem voltak fegyverkezve, a kiosztott fegyverek a legrosszabb állapotban valának, a legénység minden szolgálati és gyakorlati ügyesség nélkül, minden fegyelem hiányában volt. A dolgok ilyetén állapotában nem maradt egyéb hátra, mint néhány vármegyét föláldozni és az ellenség további előnvomülását valamely, a határtól távolabb fekvő folyó-vonal mögött, kedvező

állásban, mint a milyent a Rába nyújtott, sánczok vedelme alatt meggátolni. De e terv is csak addig volt föntartható, míg Magyarország a stíriai határok felől nem fenyegettetik. A pozsonyi hídfő építését az ellenség közeledése folytán május 14-dikén rövid időre be kellett szüntetni. A Győr előtti sánczokon, valamint magának a várnak erődítésén azonban a munkálatok a legnagyobb szorgossággal folytattattak; egyidejűleg Győr felé minden rendelkezésre álló csapat (ezek között két lovassági üteg) útnak indíttatott. Ez utóbbi rendelkezések után kilátás volt arra, hogy a védelemre legczélszerűbb pontokon május 24-dikéig 6 2 /3 zászlóalj gyalogság és 40 lovas-század pontosan be fog érkezni. 1 ) A mi a lövegeket illeti, azokból egyelőre úgy a vár, mint a Győr előtti védőmüvek fölszerelésére csak tíz darab tizenket fontos vas ágyú volt beszerezhető, melyek Győr felé útnak is indíttattak. Május 15-dikén Mecsery altábornagy, a Győr körüli csapatok parancsnoka, parancsot kapott, hogy az esetben, ha az ellenség a Rába ellen nagy számban nyomúlna elő, s abbeli szándéka volna kivehető, hogy a Rábán való átkelést kierőszakolni akarja, a folyó partján már fölállított, valamint a még menetben levő csapatokat a vereségnek ne tegye ki, hanem a laktáborozást megszüntetve, a csapatokat táborokba vonja össze s esetleg Buda felé vonuljon vissza. Az ellenség mozdúlatai Magyarország és különösen Pozsony ellen, a Csallóköznek ket lovas-osztály által való megszállását szükségessé tette; ezek zöme Szerdahelynel állíttatott föl. Nem volt ugyan várható, hogy e csapat az ellenséget föltartóztatja, de ez útat egészen fedetlenül hagyni nem lehetett; e rendszabály különben czélszerű volt már csak azért is, mivel általa a fősereggel az összeköttetés helyreállíttatott. *) Hat lovas-osztály (a nyitrai és az érseki ezred) Kerekes vezérőrnagy alatt a fősereghez osztatott be. Ez a két legjobban fölszerelt lovasezred volt, és Ürményi ezredes, Weiss és Hadik őrnagyok alatt állott- A nyitrai lovas-ezred a királyné nevét is viselte. Wagramnál julius 6-dikán az első ezred (érseki) 27 embert és 24 lovat, a második ezred (nyitrai) 32 embert és 32 lovat vesztett.

A Vág védelmére május 17-dikén Davidovich táborszernagy tizennyolcz gyalog-századot és nyolcz lovas-ezredet vont össze. Miután időközben a francziák Pozsony előtt csakugyan megjelentek, és a repülő híd átadását követelték, a Győr mellett összegyűjtött sereg pedig még egyáltalán nem volt oly helyzetben, hogy egyenlő erejű ellenséggel megküzdjön, Mecséry altábornagy, ki az e hó 10-dikén elhalt Ott tábornagy helyett ennek kerületi hadosztályát is vezényelte, május 18-dikán ismételten utasíttatott, hogy a fölkelő csapatokat a vereség esélyének semmi esetre se tegye ki, és hogy figyelmét a budai útra fordítsa. Ez időben Győr- és Keszthelynél Mecséry altábornagy alatt két zászlóalj gyalogság és négy lovas-ezred állott. Az ellenség, mely Pozsony és a Lajta melletti Brucknál megállapodott, a magyar újonczoknak nem egy alkalmat szolgáltatott, hogy magokat a kisebb csatározásban gyakorolják. Ha az összpontosítás már a dunai kerületeknél lassan haladt, még rosszabb volt az ügy menete a tiszai kerületeknél, melyek a szervezés és fölszerelés dolgában még hátrább voltak, és ez ideig még csak szemle alá sem vonathattak. Pedig nagyon is kívánatos lett volna, hogy legalább a Hadikhadosztály harczkészen álljon, hogy az a lengyel lázadók ellen alkalmaztassék, kiknek az ország északi határán való fészkelődése nagy nyugtalanságra adott okot. Mintegy 10 12,000 ember, május 21-dikén Lublin és Jaroslau-n át Kzeszow felé nyomúlt, majd Pilsno körül portyázva, az összeköttetést Krakkó és Lemberggel megszakította. A Dukla-szoros szintén veszélyben forgott. Hogy a fenyegető helyzettel csak némileg is szembe lehessen szállani, a Hadik-hadosztály összes rendelkezésre álló fölkelő csapatai, melyek már Eger felé meneteltek, gyors menetekben Dukla felé indíttattak vissza és Hertelendy vezérőrnagyhoz utasíttattak. 1 ) Egyúttal két üteg Kassára küldetett. Steiner vezérkari őrnagy a sáros- és zemplónmegyei fölkelők egy-egy ezredével a forrongó sanok-i kerületbe küldetett ki. Ez x ) Hertelendy négy lovas-századot 600 lóval és egy gyalog-zászlóaljat 900 emberrel vezényelt, kik Ófalutól (Altdorf) Yiraváig voltak fölállítva.

alkalommal a bekövetkezett ütközetnél Winkler százados és egy legény könnyen megsebesült; a parasztok közül tizennyolcz meghalt, tíz megsebesült. Görgei, fölkelő őrnagy, ki Rastov, Rzehow ellen egy merész kémszemlét hajtott végre, a legmagasabb megelégedést érdemelte ki. Május 23-dikáig a franeziák Magyarország ellen nagyobb szabású müveleteket nem kezdeményeztek, de a franczia támadások bekövetkezése a főseregnél történt események után és János főherczeg hadtestének az ország határaihoz való közeledése folytán valószínűvé vált. Macdonald franczia tábornok két hadosztály gyalogsággal és egy hadosztály dragonyossal, összesen mintegy 12,000 emberrel, János főherczeget Laibachon és Cillyn át Magyarországba követte. Elővédét Grouchy tábornok képezte. Azon esetben, ha János főherczeg netán Körmendre vonúlna, Andrássy tábornok május 23-dikán utasíttatott, hogy két lovasezreddel, a pesti- és veszprémivel, és a második pesti gyalogzászlóaljjal Zala-Egerszegre indúljon, a főherczeg hadtestével az összeköttetést állítsa helyre és Türgyét három századdal szállja meg. Május 25-dike táján az erődített tábor munkálatai Győr előtt be voltak fejezve, de a védelmére szükséges csapatoknak, melyek száma 6000-re tétetett, még fele sem volt kéznél. Egészben alig 12 századra lehetett számítani. Má,jus 26-dikán az ellenség néhány lovas-ezreddel Magyaróvárról Győr felé indult. A táborban azonban minden nyugodt maradt, és a figyelem kizárólag az árterület elöntésére irányúit. Az asperni győzedelmes csata után nem volt várható, hogy a franeziák a Dunán való átkelést egyhamar megkísértsek; ez által a Yág-vonal veszedelme csökkent, és az ott Davidovich táborszernagy alatt levő csapatok három zászlóalj gyalogság és három lovas-osztály a folyó mindkét partján laktáborba vonúltak. Május 28-dikán a Csallóköz megfigyelésére egy-egy lovasezred Fragendorfra, Somorjára és Szerdahelyre, ezen kívül két osztály Aranyos-Maróthra küldetett. Május 29-dikén egy lovas-ezred utasíttatott, hogy Zalát Szt-Gróthtól lefelé, Felső- és Alsó-Kustányon, Szt-Györgyváron

es Szalaváron át egész Hidvégig, de különösen a Csány és Hidvég melletti átkelő pontokat figyelje meg. Május 30 dikán Andrássy tábornok a veszprémi lovasezreddel bevonúlt Körmendre, miután a pesti fölkelő gyalogságot a két üteg fedezésére Türgyén hagyta. Andrássy tábornok egy jelentéseben csapatának hiányos ellátásáról és ama nehézségekről panaszkodik, melyekkel küzdenie kell, mivel a körmendi élelmező-raktár a főhadparancsnokság rendeletére támaszkodva, semmit sem akar adni, s őt Yasmegyéhez utasította, mely azonban csapatok ellátására előkészülve egyátalán nem volt. Az ellensegnek Pozsony és Soprony tájékán való nagyobb mervü megerősödése szükségessé tette, hogy az erő Győrnél ossz - pontosíttassék; ennek következtében Davidovich táborszernagy hadosztályai is oda vonattak. A főherczeg nádor főhadiszállása szintén Győr felé indült. Május végén Győr körül 25 gyalog-század 3500 emberrel és 26 lovas-ezred 4300 lóval volt összegyűjtve. Miután Magyarország északi határa egy, Estei Ferdinánd főherczeg hadtestéből kiküldött hadosztály által födözve volt, Hadik hadosztálya x ) (22 gyalog-század és négy lovas-osztály), mely Eger mellett volt összpontosítva, parancsot kapott, hogy Pestre vonúljon. Junius 1-sején János főherczeg hadteste, mely a Gyulai Albert, Frimont és Jellasich hadosztályokból állott, 17,600 gyalogot és 2000 lovast számlált, Fürstenfelden és Szt-Gotthárdon át Körmendre érkezett. Junius 2-dikán az ellenség 1200 lovassal és két gyalog-zászlóaljjal Magyar-Ovár felé nyomúlt, hol a gyalogságot hátra hagyta, és lovasságával egész Mosonyon túl portyázott. Előőrseink jó rendben visszavonultak; négy lovas-század Barátföldön foglalt állást, kettő Öreg-Öttevénynél tartalékban maradt. Az erődített táborban levő csapatok legnagyobb része éjen át készenlétben maradt. A János főherczeg hadtestéhez Andrássy tábornok alatt elküldött két lovas-ezred (Pest és Veszprém) már Körmenden volt; a ) A Hertelendy tábornok alatt állott csapatok kivételével.

a második ezred Oszkó mellett állíttatott föl, hogy a Rába-átjáratokat fedezze. A sümeghi lovas-ezred Yeszpremnél alakult, hogy a Zalát megfigyelje. Türgyén a pesti zászlóalj három százada állott. Az ellenség, mely mintegy 5 6000 emberrel Szombathelyt tartotta megszállva, a fölkelők által megtámadtatott és elűzetett. János főherczeg Fodor János J ) tizedesnek, ki 23 fölkelővel járőrszolgálatban volt és a Puszta-Radócz (Vasmegyében) mellett álló, 80 főt számláló, ellenség megtámadásánál magát kitüntette, az ezüst vitézségi érmet adományozta, őt asztalához meghívta es 50 forinttal megajándékozta. Sárvár megtámadásánál a fölkelők szintén nagy elszántságot tanúsítottak. Huszti főhadnagy beugratott az ellenség közé, súlyosan meg sebesült és elfogatott; de azután Pál százados, Szeles tizedes (a pesti lovas-ezredtől) és saját fivere, Huszti Sándor által kivágatott és megmentetett. Szeles tizedes derek tettéért az ezüst vitézségi érmet kapta. 2 ) Az ellenség junius 2-ki dunamelleki mozdulatai csupán kémszemléknek bizonyúltak, miután 3-dikán éjjel Mosonyba visszavonúlt; erre előőrseink ismét előre tolattak. Az ellenség Sopronyt 4000 emberrel lekötve tartotta, de e mellett különítményeket tolt Kőszeg és Szombathely felé ; Yépen át Sárvárig, továbbá Kis-Czell és Jánosháza felé a Marczal mentén portyázó csapatok kalandoztak. Ámde e vonalon már minden híd le volt rombolva, az átkelő pontok pedig megszállva voltak. A fölkelő csapatok, melyekre számítani lehetett, a következőképen voltak fölállítva: Gyöméi 3808 fő gyalogság, 2578 lovas; a Marczal és Zala megfigyelésére 1172gyalogos,2177lovas; akörnyéken ezeken kívül meg 5130 gyalogos és 4953 lovas; összesen tehát mintegy 10,000 főnyi gyalogság és ugyanannyi lovasság. E számokban azonban bennfoglaltattak ama csapatok is, melyek fölszerelése még tökéletlen, s így harczképe8ségök csekély vala. *) Igmándon, Komárommegyében született. 2 ) Andrássy vezérőrnagynak, valamint a pesti és veszprémi ezredeknek királyi megelégedés nyilváníttatott.

Az ellenség naponta több csapatot vont össze; junius 4-kén a pozsonyi hídfő előtt 12,000, Sopronynál 6000 fő állott; ennek következtében a Rába és Marczal vonal a legnagyobb figyelmet igényelte és mindent el kellett követni, hogy a győri erődített tábor a lehető legtökéletesebb módon védelmi állapotba helyeztessék. Ez okból történt azon intézkedés is, hogy a vas lövegek a várba szállíttattak, és jobb minőségű várlövegek által helyettesittettek. Junius 5-dikén az ellenség előbbi állásában megmaradt. Magyar óvár felé járőröket küldött, mi közben kisebb összeütközések történtek. Egy különítmény, mintegy 1000 ember, junius 6-án egész Kapuvárig (a kis Rába mellett) nyomult elő; egy másik kisebb különítmény Bogyoszlóra küldetett, hogy Árpás és Móriczhida körül kémszemlét tartson. Öttevénynél a mi előőrseink is nvugtalaníttattak. A vezerkar részéről már május hóban előterjesztés tétetett, hogy a Dunán, Pest alatt, egy második híd veressék, s annak helyéül Adonv ki is jelöltetett, de a hidász-csapatok e terv ellen azt vetették, hogy sem megfelelő hajókkal, sem egyéb hídépítő anyaggal nem rendelkeznek, s azon czélra, hogy szükség eseten Buda mellett csapat-átszállításokat több helyen is lehessen eszközölni, más előkészületeket ajánlottak. Miután azonban időközben majdnem bizonyossá vált, hogy az esetleges visszavonúlás úgy János főherczeg hadteste, mint a fölkelők részéről Komárom felé fog történni, az áthidalási tervek elestek és a Budánál összegyűjtött tutajok Ercsényre szállíttattak. Junius 8-dikán az ellenség Mosony előtt foglalt állást és a tábor balszárnyát kezdé nyugtalanítani; éjjel 400 lovast Bő-Sár - kányra küldött ki, a parasztokat az ottani híd helyreállítására kényszeríté, egy kis különítményt pedig Sövényházára tolt előre ; egy franczia hét lovasból álló járőr, melv Rétin át szintén oda indíttatott, ütközetben lovastól együtt a Rábczába fúlt. Az ellenségnek ez előnyomúló mozdulatai által Meskó, mint előőrs-parancsnok, osztagoknak Ottevényen át Kónyba való kikülönítésére kényszeríttetett, mi kisebb összecsapásokat idézett elő. Az ellenség e közben az itáliai alkirály csapatai által tetemesen megerősödvén, úgy Kőszeg, mint Fertő-Szt-Miklóson át Kapuvár ellen nyomúlt.

Ez előnyomulás a felsőbb vezetest arra indította, hogy a Pápa melletti csapatokat Téthre irányítsa, hol azok a már ott lévő gyalogsággal és lovassággal voltak egyesülendők'; ellenben a Nagy- Szőllős mellett állott lovasság Pápára vonatott. A Piába, Marczaltő és Győr közt, most már védő vonallá vált. Az ellenség műveletei egyébként nemcsak a Marczalra és Rábára szorítkoztak, hanem azok Szombathelyen túl is kiterjeszkedtek. Junius 8-dikán innét Gencs és Apáthi ellen, Kőszeg irányában, 2000 lovas tolatott előre; másrészt Lauriston tábornok két zászlóalj gyalogsággal és két lovas-ezreddel Sárvárt támadta meg. Az ottan Gosztonyi ezredes alatt fölállított két császári lovasosztály, mely még egy fölkelő lovas-osztálylyal és -János főherczeg hadtestéből 260 gyalogossal erősíttetett meg, délig szilárdúl tartotta magát, de később a túlerőnek engedni volt kénytelen és Karakóra visszavonúlt. A hátvéd (Andrássy) hét ellenséges lovasosztályt és két gyalog-zászlóaljat folytonos harcz közt egész junius 10-dikén esti kilencz óráig föltartóztatott. Lauriston tábornok Gosztonyit hevesen üldözte, kinek támogatására ekkor még egy lovas-osztály küldetett. Az ez alkalommal kifejlődött hátvéd-harczokban Pál őrnagy lába átlövetett, a Nyögérnel és Ostfi-Asszonyfánál volt őrsök pedig elvágatván, egy tiszt és 68 gyalogos elveszett. 1 ) János főherczeg hadteste Körmendről Baltavár, Zalabér, Türgye és Gogánfán át vonúlva, 6-dikán Tüskeváron, 8-dikán Kupon volt, és junius 9-dikén Pápára érkezett. Mindinkább nyilvánvaló lett, hogy Lauriston tábornok a mi balszárnyunkat megtámadni és a Rábán való átkelest kierőszakolni akarja, hogy a fölkelő csapatokat e művelet által János főherczeg seregétől elvágja. Hogy eme szándékában meggátoltassék, s az összeköttetes János főherczeggel biztosíttassék, Mecséry altábornagy három ') A hátvéd-harczokról szóló jelentésben Gosztonyi ezredes, Zichy Ferencz gróf ezredes (a veszprémi ezrednél), Salamon alezredes (szintén a fölkelőknél), továbbá Geramb alezredes (a József főherczeg huszároknál) és Tarra őrnagy (a gradiskai határ-ezrednél) elismeréssel említtetnek meg.

gyalog-zászlóaljjal, negy lovas-osztálylyal és egy lovas-üteggel Téthre vezényeltetett, hogy azon esetben, ha az ellenségnek az átkelés csakugyan sikerülne, azt azonnal megtámadjílj GSCI folyón át visszavetni igyekezzék, ellenkező esetben pedig a Bodonhely / és Árpás melletti átkelő pontokat biztosítsa és a fenyegető vonalat megvédelmezze. 1 ) Miután a felső Duna tájékán minden csöndes volt, s ez oldalról az erődített tábort veszély nem fenyegette, e kikülönítés lehetséges volt. További kikülönítés vált szükségessé azon hírre, hogy Gosztonyi ezredes Karakóra (Szörcsök) visszavonúlt; a fedezetlenül maradt irány biztosítására ugyanis a Marczaltő és Belső-Yáth melletti őrs-állások mindegyike három lovasszázaddal erősíttetett meg. Az összes erő Győrnél ez időpontban öt zászlóalj gyalogságra = 5000 fővel és hét lovas-osztályra = 2400 lovassal, rúgott. Junius 10-dikén az ellenség betört Zalamegyébe, hol 12-ig vesztegelt, a mikor is Macdonald Sümeghen egy különítményt hagyva hátra, Pápa felé indúlt, s egyidejűleg a Balaton és a Bakony irányában portyázó különítmények küldettek. Mecséry altábornagy, kihez a Pápáról kiküldött zalai lovasezred is csatlakozott, ez időben öt zászlóalj gyalogsággal és tíz lovas-osztálylyal, körülbelül 7900 fő-, 2900 lóval, Téthnél állott. A Marczalon levő összes átkelő pontok egész Yáthig meg voltak szállva, s így az összeköttetés János főherczeg seregével biztosítva volt. / A Duna mentén meg mindig csend uralkodott, csak Ovárra vonult egy kisebb ellenséges gyalog-osztag; ennek egy osztálya megkisérlette a Dunán való átkelést, hogy a Sziget-Közbe jusson, de eredmény nélkül. A Yág mellett állott csapatok (három zászlóalj = '3000 fő és hat lovas-osztály = 2000 lovas) csatlakozása folytán a Győr melletti sereg száma 12,000 főnyi gyalogságra és 4400 lovasra emelkedett. l ) Hogy a fölkelő csapatoknál a fegyelem és a valódi katonai szellem milyen gyönge lábon állt, mutatja azon körülmény, hogy midőn az ellenség junius 9-dikén Árpás és Bodonhelynél a Bába átkelését megkisérlette, az 1-ső vasmegyei zászlóalj a fegyver lerakásával fenyegetőzött, ha azonnal erősítést nem nyer.

Az erődített tábor nagy kiterjedése szükségesse tette, hogy ennek megszállásánál csak a legfontosabb pontokra szorítkozzunk; az ily módon nélkülözhetővé vált csapatok junius 11-dikén a szabadhegyi magaslatokon táborba vonultak; az összes, a Dunaágakban, valamint a Rábán lévő vízi jármüvek Némára szállíttattak. Macdonald hadteste Zalából csakugyan észak felé, tehát a Marczal mentén fölfelé vonult, azon hidat vert, és a Mersénél (Belső-Váth mellett) lévő lovas különítményt Pór-Szalokra visszavonúlni kényszerítette. Egyidejűleg a Külső-Yáth melletti erdőben 2000 gyalogossal és 400 lovassal állást foglalt. A veszély Magyarországra most még inkább nagyobbá vált; János főherczeget az itáliai alkirály nyomban követte, míg északon a lengyel zendülők Viravánál betöréssel fenyegettek, s ennek folytán a Hadik-hadosztály meg mindig nem volt Győrbe indítható. Duka hadosztálya még csak részben volt fölszerelve s csak egy lovasezred volt útközben Győr felé. A többi még fölszerelésben levő vagy kikülönített csapat (öt zászlóalj gyalogság és két lovas-ezred = 7000 gyalogos és 2000 lovas) csak 12-dikén ért Győr elé, és a szabadhegyi táborba vonúlt. Junius 13-dikán a János főherczeg seregéhez tartozó, valamint a Mecséry altábornagy alatt kikülönített osztályokat is ide számítva, a győri fölkelő hadsereg létszáma 21,000 főre volt tehető. A rendelkezés alatt levő fölkelő csapatok a következőképen oszlottak el: János főherczegnél......... gy. -zászlóalj 6 lovas-osztály Mecséry altábornagynál... 5 «11 «Előőrsökön Öttevényen és Abdán «3 «A Kis-Csallóközben......... «1 «Az erődített táborban...... 3 «3 «A táborban Szabadhegven...... 5 «6 «Összesen 13 gy. -zászlóalj 30 lovas-osztály. János főherczeg hátvéde a Pápára való menetelés alkalmával erősen nyugtalaníttatott. Az itt beosztott fölkelők közül kitűnt Fold Péter tizedes (a pesti fölkelő ezredtől), ki nemcsak hogy mindig első sorban harczolt és bajtársait is vitézségre buzdította, de sőt midőn lovát alóla kilőtték, gyalog is tovább küzdött, míg-

nem tizenkét sebbel borítva (melyek őt nyomorékká tették) összeesett. Fold e magaviseletért a főherczegtől nyolcz arany jutalmat kapott (?!). A junius 11-dikéről 12-dikére következő éjjelen a franeziák Halászi mellett, Ovárral szemben, a Duna-ágon hidat vertek, néhány száz embert a kis Csallóköz-szigetre átszállítottak és az ott elhelyezett előőrsöket megtámadták. Stipsics alezredes, ki a nógrádi ezred egy osztályával a sziget megfigyelésével megbízva volt, az ellenséget megtámadta, és itt dicsőséges halállal kimúlt. 1 ) Az osztály visszavonult, mire egy gyalog-zászlóalj küldetett a szigetre, Vámosé s Újfalu megszállására; majd a lovasság is ismét előre küldetvén, az a Medve melletti révet, valamint az összes ott levő vízi járműveket Némára szállíttatta. Csorna és Sövényháza tájékán járőreink szintén ellenségre bukkantak, tizenegy embert lekaszaboltak, nyolcz lovat zsákmányul ejtettek és három embert elfogtak. Részünkről Rusitzka főhadnagy esett el és hét huszár megsebesült. Forgács és Takács fölkelő hadnagyok magokat ez alkalommal kiváló vitézség által tüntették ki. A főfigyelem most a János föherczeggel való egyesülésre irányúit; az összeköttetés egy lovas-ezrednek Téth és Pápa közt való fölállításával helyre volt ugyan állítva, de Mecséry altábornagy mégis arra utasíttatott, hogy az összeköttetést János főherczeg seregével még tökéletesebbé tegye. Daczára a János főherczeg és a nádor közt létrejött azon megegyezésnek, a fölállítás Csanak és Gyirmot előtt vétetik (mely állás nagyon sok előnynyel bírt volna), János főherczeg mégis főhadiszállását Győrbe helyezte, a csapatokat pedig a szabadhegyi táborba vonta. A GYÖR ELŐTTI ÜTKÖZET. János főherczeg Mecséryvel egyesülve, már junius 13-dikán reggel megérkezett és seregének zömét a fölkelő csapatokkal együtt Szabadhegynél, a lovasság egy részét a Pápa és Székesfehérvár felől jövő országúton állította föl. A hátvéd délben megtámadtatott és Győr felé visszavonúlt. J ) Özvegye évi 400 Irt nyugdíjat kapott.

Délután ket órakor élénk harcz fejlődött ki. Jobb szárnyunk visszavonása lehetővé tette, hogy a lovassággal az ellenség jobb oldalára törjünk, és őt a csanaki szőllőhegyekbe és Gyirmóth felé visszavessük. Az ütközet, a nélkül hogy a harczba nagyobb erők vettettek volna, változó szerencsével egész az éj beálltáig tartott. Az ellenség elfoglalta a csanaki hegyeket, a mi csapataink a szabadhegyi magaslatok birtokában maradtak; az ütközet részünkről kétszáz halottba és sebesültbe került. Gosztonyi és Zichy Ferencz gróf ezredesek, valamint báró Prónay alezredes (a két utóbbi a fölkelő lovasságtól) az ütközet alkalmával tanúsított magatartásukért a főparancsnokság által megdicsértettek. A fejlődött lovasság arczvonalának hosszából, melyeket csak igen kevés gyalogság követett, és a működésbe hozott lövegek számából az volt következtethető, hogy az ellenség ez ütközetben csak mintegy 5000 emberrel rendelkezett s az egész csak előjáteka volt a másnap bekövetkezendő főtámadásnak. Az ütközet alatt az ellenség a Duna menti úton nyugodtan maradt; Magyar-Ovárra újabb ellenséges csapatok (mintegy ezer gyalogos és csekély számú lovasság) érkeztek; a kis Csallóköz szigetbe körülbelül 1800 főnyi csapat kelt át. A fölkelő sereg, mely egy nagyobb, komolyabb ütközetben ezúttal először vett részt, nagy vitézséget tanúsított; de nagyon is élénken kitűnt az is, hogy a lövegtüz hatását nehezen tűri. Az ütközetben több vitéz cselekmény fordúlt elő, de azok részletezesébe, sajnálatunkra, nem bocsátkozhatunk. A lovasság nagy számánál fogva talán nagyobb eredmény is lett volna várható. De alig befejezett szervezés mellett, idomítatlan lovakkal, rossz kantározással, gyakorlatlan lovasokkal, kik a fölállítás óta szakadatlanúl úton és szolgálatban voltak, lehetett-e az elértnél többet várni es követelni? x ) ') Hogy a magyar fölkelő sereg a harczmezőre ne csak harczvágygyal, hanem harczlcészeti is vonuljon, ahhoz több kellett volna, mint egy fekete vagy sötét kék ingbe és gatyába bújni (ezen, a jelen körülmények közt egész czélszerü öltözettel, mely a rendes ruházat fölé vétetett, volt Hadtörténelmi Közlemények. II. 7

A GYŐRI CSATA ELOKESZULETEI. A junius 13-diki ütközet szembetűnővé tette, hogy a magyar fölkelő csapatok harczképessége elégtelen. Hogy tehát az egyesült seregnek több szilárdság adassék, a két sereg egybeolvasztása, illetőleg a császári és fölkelő gyalog (lovas) dandároknak váltakozó fölállítása határoztatott el; ez nyomban végrehajtatván, a fölkelő csapatok régen szolgáló s gyakorlott legénységből álló keretet nyertek, mi hasznavehetőségöket nagyban növelte. Ennek következtében új hadrend megállapítása vált szükségessé, mely egyes kisebb végre nem hajtott részletektől eltekintve, a következő volt: Az erődített táborban: Ti, i > t " í 4 /3 zászlóalj gyalogság Mesko vezérőrnagy ' a.mi, folkelo 2 osztalv lovassag ] A jobb szárnyon: Jellasic altábornagy Sebottendorf vezérőrnagy 7 zlj. János főlierczeg seregéből Eckardt ezredes [ ^, 3 «iolkelo «Legisfeld vezérőrnagy 4 «János főlierczeg seregéből A középen: Colloredo altábornagy Lutz vezérőrnagy 10 zlj. János főlierczeg seregéből r í 5 W K ({ (( Marziani vezérőrnagy [ 2 «fölkelő az egész fölkelő gyalog és lovas sereg ellátva), egy pár régi, rozsdás, gyakran óriási űrméretű pisztolyt az övbe dugni, egy alig valamivel jobb kardot az oldalára kötni (melylyel alig egy-két vágást tanúit tenni) ós egy rosszul kantározott, a legelőről kifogott lovacskára ülni; már pedig a magyar fölkelő lovasságnak egész harczkészűltsége ebből állott.

A bal szárnyon : Mecsery altábornagy. i,, í 8 lovas-szd. Anarassy vezerorn. j ^ Gosztonyi ezredes [., J 1 z «János föherczeg seregéből fölkelő János föherczeg seregéből fölkelő Tartalékban: Gajoli vezérőrn. 6 zlj. János föherczeg seregéből «««Frimont Kleinmaiem «í,,, 1 4 «gránátos altábornagy. í 11 lovas-század «««Besan ezredes > fölkelő. 10 «A fölállítás jobb szárnya (az első fölállítás) a vár külvárosaira támaszkodott, a közép a győr-szabadhegyi és kismegyeri magaslatokat foglalta el, a balszárny Kis-Megyertől délre a Panzsa patak mentén, egész Kis-Táplányig állott. Hogy e szárny némileg biztosítva legyen, a szt-mártoni klastrom egy zászlóaljjal megszállatott. A tartalék hadtest lovassága ágy 13-dikán, mint a következő napon kifejlődött csatában a jobb szárny mögött maradt. Az erődített táborra nézve intézkedés nem tétetett, bár helyzete az ellenség oldalában és hátában kedvező volt, s a csata alatt csupán ágyúzásra szorítkozott. A két sereg egyesítve volt, de hogy ki tulajdonképen a fővezér, az a csapatok előtt ismeretlen volt. 1 ) Valóságban a fővezérletet János főherczeg vette át, alkalmasint azon oknál fogva, mivel a bekövetkezendő eseményeknél mégis csak leginkább az ^csapataira lehetett számítani. Míg osztrák-magyar részről az előkészületek folytak, a franeziák sem maradtak tétlenül s előrelátható volt, hogy a döntő csata junius 14-dikén csakugyan bekövetkezik. A viszonyok franczia részen következőleg állottak : *) Erre nézve semmiféle intézkedés nem történt, ép oly kevéssé, mint a vezérkarra. Nugent volt az, a ki rendelkezett, és a fölkelő sereg vezérkara kénytelen volt e rendelkezésekhez alkalmazkodni, miután főnöke e tekintetben állást nem foglalt.

/ Jenő alkirály Bécs-Ujhelyről junius 4-dikén megindúlván, Sopronyon, Kőszegen és Szombathelyen át Sárvárnak tartott s Macdonald hadtestével e tájon egyesülve, Pápán át közeledett Győr felé. Az egyesűit franczia sereg a Grenier, Seras, Durutte, Severoli, Baraguay d'hillier (olasz gárda) és Pacthod gyalog, a Montbrun, Grouchy és Sahuc lovas-hadosztályokból állott. Számereje mintegy 35,000 fő volt, közte 10,000 lovas. A franczia hadsereg junius 14-dikén reggel következőleg fejlődött: Jobb szárny: Montbrun, két lovas-hadosztály ós egy gyalog-dandár Kis-Barótnál; támadásának iránya Puszta-Táplány. Közép : Grenier, három gyalog-hadosztály (Seras, Durutte, Severoli) Csanaknál; iránya Szabadhegy-Kis-Megyer. Balszárny: Lauriston, egy gyalog és egy lovas (Sahuc) hadosztály. Tartalék: két gyalog-hadosztály (Pacthod és olasz gárda). GÖMÖRY GUSZTÁV.