Losoncz Miklós A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai Írta: Dr. Losoncz Miklós főiskolai tanár, a közgazdaságtudomány kandidátusa Szerkesztő lektor: Halm Tamás Korrektúra: Bárányné Szabadkai Éva Borítóterv: ifj. Dr. Simanovszky Zoltán Műszaki szerkesztő: Ughy Erzsébet ISBN: 978 963 9561 15 1 Losoncz Miklós, 2007. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Kiadó: TRI-MESTER Bt., Tatabánya, 2007 Nyomta: ALFADAT-PRESS Kft. Tatabánya, 2007
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 1.1. A könyv célja és a téma aktualitása 1.2. Fogalomhasználat 1.3. A versenyképesség értelmezése 1.4. A tagállami gazdaságpolitika és a hozzá kapcsolódó fogalmak 1.5. Közös és közösségi politikák, a belső piac egységesítése 2. GAZDASÁGPOLITIKAI KIHÍVÁSOK ÉS KÖVETELMÉNYEK 2.1. Gazdaságpolitikai célok 2.2. Gazdaságpolitikai koordináció 2.3. Gazdasági tervezés, fejlesztéspolitika 2.3.1. Nemzetgazdasági tervezés 2.3.2. A stabilitási és konvergenciaprogramok 2.3.3. Rövid távú kiigazítás és hosszú távú reformok 2.4. A lisszaboni stratégia 2.5. Részvétel a közösségi politikákban és jogalkotásban, a magyar érdekek érvényesítése az EU-ban 2.6. Összefoglaló megjegyzések 3. A GAZDASÁGPOLITIKA NÉHÁNY RÉSZTERÜLETE 3.1. Szervezeti és ágazati-szektorális súlypontképzés 3.1.1. Szervezeti súlypontképzés 3.1.1.1. A közösségi feltételrendszer 3.1.1.2. A vállalatszervezet sajátosságai Magyarországon 3.1.1.3. A szervezeti súlypontképzéssel szembeni követelmények Magyarországon 3.1.1.4. Összefoglaló megjegyzések 3.1.2. Struktúra- és iparpolitika 3.1.2.1. A közösségi feltételrendszer 3.1.2.2. A struktúra- és iparpolitikával szembeni követelmények Magyarországon 3.1.2.3. Összefoglalás, következtetések, ajánlások 3.2. Kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs politika 3.2.1. A közösségi feltételrendszer 3.2.2. A magyar K+F- és technológiai innovációs politikával szembeni követelmények 3.2.3. Összefoglalás, következtetések, javaslatok 3.3. Bérpolitika 3.3.1. A közösségi feltételrendszer 3.3.2. A bérpolitikával szembeni követelmények Magyarországon 3.4. Külgazdasági politika 3.4.1. A közös külgazdasági politika fő vonásai 3.4.2. A magyar mozgástér a közös külgazdasági politikában 3.4.2.1. Prioritások, kereskedelemfejlesztés 3.4.2.2. A külföldi müködőtőke-beáramlás ösztönzése 3.4.2.3. A magyar érdekek előmozdítása a közös külgazdasági politikában. 3.4.3. Összefoglalás, következtetések 3.5. Befektetésösztönzés 3.5.1. A külföldi müködőtőke-befektetéseket meghatározó tényezők a külföldi gazdasági szereplők szemszögéből 3.5.1.1. A beruházásértékelési módszer 3.5.1.2. A külföldi működőtőke-befektetéseket meghatározó tényezők: a kezdeti beruházás
3.5.1.3. A külföldi müködőtőke-befektetéseket meghatározó tényezők: a jövedelemáramlások 3.5.1.3.1. Anyag- és energiaköltségek 3.5.1.3.2. Munkaerőköltségek 3.5.1.3.3. Egyéb költségek 3.5.1.4. Társaságiadó-alap, nyereségadókulcs és adókedvezmények 3.5.1.5. Diszkontráta és árfolyam 3.5.2. A társasági nyereségadó szabályozása, nemzetközi adóverseny 3.5.3. A társasági nyereségadót érintő európai közösségi rendelkezések 3.5.4. Decentralizált ösztönzők 3.5.5. Néhány összefoglaló megjegyzés és következtetés 4. PÉNZÜGYI POLITIKA 4.1. A GMU-tagság előnyei, hátrányai és kockázatai 4.2. Fiskális politika 4.2.1. Az államháztartási konvergenciakritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum 4.2.2. A Stabilitási és Növekedési Paktum fontosabb feszültségforrásai és megoldási lehetőségei 4.2.3. A Stabilitási és Növekedési Paktum módosítása 4.2.4. A magyar államháztartás és a fiskális politikával szembeni követelmények 4.2.4.1. Feltételezések, kiinduló helyzet 4.2.4.2. A konvergenciaprogramok célkitűzései 4.2.4.3. A fiskális politika mozgástere 4.2.4.4. A kiadások és a bevételek nagysága és szerkezete, az államadósság optimális szintje 4.2.5. Összefoglaló megjegyzések, következtetések és ajánlások 4.3. Monetáris politika, infláció, kamatlábak 4.3.1. A monetáris politika jogszabályi háttere és az Európai Központi Bank monetáris politikája 4.3.2. Az inflációs és kamatláb-kritérium teljesítésével szembeni követelmények Magyarországon 4.4. Árfolyamrendszer és árfolyam-politika 4.4.1. A közösségi feltételrendszer 4.4.2. A magyar árfolyamrendszerrel és árfolyam-politikával szembeni követelmények 4.4.3. Néhány összefoglaló megjegyzés 4.5. Néhány, a konvergenciakritériumok teljesítésével kapcsolatos ellentmondás és következmény 5. ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK 6. BETŰSZAVAK 7. HIVATKOZÁSOK
1. BEVEZETES 1.1. A könyv célja és a téma aktualitása A könyv célja az európai uniós tagságból adódó, tágan értelmezett gazdaságpolitikai kihívások azonosítása és az azokra adandó magyar válaszok meghatározása. Középpontjában az Európai Unió gazdaságpolitikai koordinációjának, közös és közösségi politikáinak az elemzése és abból a magyar gazdaságpolitikára vonatkozó következtetések levonása és ajánlások kidolgozása áll. Azt vizsgálja, hogy a közösségi gazdaságpolitikai koordinációban, a közös és a közösségi politikák kidolgozásában és végrehajtásában való részvétel hogyan érinti a magyar gazdaságpolitika mozgásterét, milyen hatást gyakorol a magyar gazdaság fejlődésére, milyen az előnyök és a hátrányok mérlege. A könyv nem a leíró, hanem a normatív gazdaságpolitika eszköz- és módszertárát alkalmazza, amikor értékeli a gazdaságpolitika céljait, vizsgálja azok megvalósíthatóságát és további javaslatokat tesz. A könyv nem lép fel azzal az igénnyel, hogy átfogó, komplex gazdasági stratégiát adjon, ez nem lehet egy kötet, illetve egy ember feladata, de mindenképpen szeretne hozzájárulni a magyar gazdaságpolitika cél-, eszköz- és intézmény- rendszere tudományos megalapozásához. A könyv vezérfonala a nemzetközi versenyképesség, ami a gazdaságpolitikai mozgástér, a közösségi politikákban való részvétel, annak következményei, előnyei és hátrányai, költségei és haszna stb. minősítésének az alapja. A fogalomnak a kötet középpontjába állítását többek között az indokolja, hogy a koordinált közösségi gazdaságpolitika, továbbá a közös és a közösségi politikák mélyrehatóan érintik a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét. További érv a vezérfonal mellett az, hogy az Európai Tanács 2000. március 23-24-i, lisszaboni csúcsértekezletén elfogadott, politikai jellegű, tehát nem jogszabályi formát öltő állásfoglalás tűzte ki a versenyképes, dinamikus és tudás alapú gazdaságba történő átmenetet {European Council, 2000). A közép- és keleteurópai országokkal szemben az Európai Tanács 1993. június 21-22-i, koppenhágai csúcsértekezletén támasztott felvételi kritériumok között szerepel: a tagjelölteknek állniuk kell a közösségen belüli verseny nyomását (European Council [1993]). Az európai uniós csatlakozás egyik feltétele volt tehát a versenyképesség javítása, illetve a versenyképesség bizonyos, a koppenhágai felvételi kritériumokban számszerűen meg nem határozott szintjének elérése. Végül az Európai Közösség gazdaságpolitikai célkitűzései között is hangsúlyosan szerepel a versenyképesség. A gazdasági fejlődésben elfoglalt jelentőségén túlmenően a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének a gazdaságpolitika középpontjába állítását indokolja még a múlt század kilencvenes éveiben felgyorsult globalizálódás. Olyan időszakban, amikor a külső környezet gyorsan változik, adott ország versenyképességének még változatlan szinten maradása is a társadalmigazdasági egyensúlyviszonyok romlásával, súlyosabb esetben világgazdasági marginalizálódással, sőt periferizálódással járhat. Különösen érvényes ez a nagy világgazdasági nyitottságú, sőt sebezhetőségű kis országokban, ahol ezért a gazdaságpolitika legfőbb prioritása a nemzetközi versenyképesség folyamatos erősítése kell, hogy legyen. Ugyanakkor a külső kihívásokkal összhangban álló gazdaságpolitika hozzájárulhat Magyarország nemzetközi versenyképességének javításához, illetve bizonyos versenyképességi hátrányok mérsékléséhez, tehát a gazdaságpolitika maga is a nemzetközi versenyképesség, ezen keresztül a gazdasági növekedés kiemelkedő fontosságú alkotórésze. Nemzetközi tapasztalatok garmadája szemlélteti, hogy a belső és külső kihívásokkal összhangban nem álló, azokra nem reagáló gazdaságpolitika, ezzel összefüggésben a megoldandó problémák szőnyeg alá söprése még magasabb egy főre jutó GDP esetén is kiélezheti a bel- és külgazdasági egyensúlyviszonyokat, lassíthatja a gazdasági növekedés ütemét, ezáltal politikai feszültségeket generálhat.
A könyv témájának aktualitását a fentieken túlmenően az adja, hogy az európai uniós csatlakozási okmány hatályba lépése átalakította a magyar gazdaságpolitika mozgásterét és jellegét, az EU-csatlakozás a gazdaságpolitikában és a kormányzati filozófiában is változtatásokat tett, illetve tesz szükségessé. A magyar gazdaságpolitikára vonatkozó elemzések többsége még mindig jórészt a hagyományos szemléletet és megközelítést tükrözi, azaz a tagállami gazdaságpolitika autonómiájából indul ki, és gyakran nem kellő mértékben veszi figyelembe a közösségi gazdaságpolitikával kapcsolatos összefüggéseket. A kötet témájának aktualitását az is nyomatékosítja, hogy az a gazdaságpolitika új dimenzióit, a közösségi gazdaságpolitikai koordinációban, a közös és a közösségi politikákban való magyar részvételt állítja középpontba. Ez a könyv a szerző 2004-ben az Osiris Kiadónál megjelent, több gazdasági főiskolán és egyetemen tankönyvként is használt kötetére épül (Losoncz Miklós [2004]), az abban felvetett kérdéseket folytatja egyrészt más nézőpontokból, mondanivalóját a gazdaság- politika köré csoportosítva, másrészt feldolgozza az azóta eltelt újabb fejleményeket. Amíg az előző könyv az EUcsatlakozásra való magyar felkészülés kérdéseire, várható hatásainak és hatásmechanizmusainak az elemzésére koncentrált, addig ez a kötet a magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásaira keresi a választ. A könyv célcsoportját azok a közgazdaság-tudományi egyetemi és gazdasági főiskolai hallgatók, doktori iskolák résztvevői, valamint az államigazgatás és az üzleti szféra azon szakemberei alkotják, akik már rendelkeznek ismeretekkel az Európai Unió felépítéséről és működéséről. Ebben az értelemben tehát a könyv nem kezdőknek, hanem haladóknak szól. A makrogazdasági megközelítésből adódóan a könyv elsősorban a gazdaság- politikával foglalkozó szakemberek, makrogazdasági elemzők számára tartalmaz közvetlenül hasznosítható ismereteket. Az üzleti szféra szereplői a gyakorlatban közvetve, a gazdaságpolitikai mozgástér és a különféle gazdaságpolitikai intézkedések várható hatásainak értékelése révén profitálhatnak a könyvből, de a szerző reményei szerint a kötetben közölt ismeretek közvetve hozzájárulhatnak mindennapi munkájuk színvonalának javításához. Az európai integráció rendkívül szerteágazó, bonyolult képződmény, amely állandóan mozog, változik, ezért a szerző legfeljebb arra vállalkozhatott, hogy a magyar EU- csatlakozás leglényegesebb összefüggéseit mutassa be. Ezzel viszont megfelelő alapot: ismeretanyagot és szemléleti keretet ad az olvasónak ahhoz, hogy képes legyen önálló tanulás és tájékozódás formájában ismereteinek bővítésére és elmélyítésére. 1.2. Fogalomhasználat Egy lehetséges megközelítésben a tudományos kutatási módszerek három nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportot az irodalomfeldolgozás, a másodikat a modellezés, a harmadikat pedig a gazdasági folyamatok és hatásmechanizmusok elemzése képezi. A könyv kutatási módszere ez utóbbira, azaz a gazdasági folyamatok és hatásmechanizmusok elemzésére épül. Azt vizsgálja, hogy az EU-csatlakozás után a különféle közös és közösségi politikákban való részvétel milyen követelményeket támaszt Magyarországgal szemben. A könyv közös és közösségi politikákat és közösségi jogszabályokat tekint át, és azoknak a magyar gazdaságpolitikára és szakpolitikákra gyakorolt hatásait elemzi a mozgástér, a tagállami stratégiai érdekérvényesítés és a nemzetközi versenyképesség szempontjából. Az ilyen típusú tudományos hatáselemzésnek nagy hagyománya van a nemzetközi szakirodalomban. Az európai integrációban a belső piac egységesítését és a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) bevezetését is megelőzte hatástanulmányok kidolgozása. A könyv nem elméleti alapkutatásnak, hanem alkalmazott kutatásnak tekinthető, amely kiterjedt elméleti háttérre támaszkodik. Egyrészt a gyakorlatban alkalmaz és tesztel bizonyos elméleteket és elméleti megközelítéseket. Másrészt sajátos hatástanulmány, amelynek kiindulópontját
közösségi jogszabályok és a gazdaságpolitikára, illetve bizonyos szakpolitikákra vonatkozó közösségi rendelkezések és gyakorlatok képezik. Ezek elemzéséből a könyv következtetéseket von le, követelményeket határoz meg és javaslatokat tesz a követendő magyar gazdaságpolitikára, illetve szakpolitikákra. Az alkalmazott kutatási jelleg domborodik ki abban is, hogy a kötet hozzá kíván járulni azon követelmények tudományos megalapozásához, amelyek a magyar gazdaságpolitika számára az EU-tagságból adódnak. A gazdasági folyamatok és hatásmechanizmusok elemzésén belül a könyv nem analitikus jellegű mélyfúrásokra törekszik (bár egyes esetekben a téma indokoltságára való tekintettel ezekre is sor kerül), hanem szintetizálásra. Átfogó képet kíván adni a különféle közös és közösségi politikáknak a megfelelő magyar politikákra és a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességére gyakorolt várható hatásairól. A kötet megközelítése stratégiai jellegű, azaz azokra az EU-tagsággal kapcsolatos kihívásokra koncentrál, amelyek hosszabb távon nagymértékben determinálják a magyar gazdaságpolitika jellegét, arculatát és mozgásterét, továbbá a magyar gazdasági növekedés feltételeit. Időhorizontja jövőorientált abban az értelemben, hogy a múltra és a jelenre vonatkozó gazdasági folyamatokból, közösségi politikákból és jogszabályokból, napi gyakorlatokból stb. von le a jövőre vonatkozó következtetéseket.