Nyergesújfalu Város Települési Környezetvédelmi Program

Nyergesújfalu Város Települési Környezetvédelmi Program 2012. március

TARTALOMJEGYZÉK 1. MEGBÍZÁS TÁRGYA...4 2. BEVEZETÉS, JOGSZABÁLYI HÁTTÉR...4 3. NYERGESÚJFALU TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA...6 3.1 A település elhelyezkedése...6 3.2 A település története...6 4. JELENLEGI KÖRNYEZETI ÁLLAPOT BEMUTATÁSA...7 4.1 A település természetföldrajzi adottságainak ismertetése...7 4.1.1 Domborzat...7 4.1.2 Földtani közeg...7 4.1.3 Éghajlat...7 4.1.4 Vizek...8 4.1.5 Növényvilág...8 4.2 Levegőtisztaság-védelem...13 4.2.1 A város közlekedése...15 4.3 Zaj- és rezgésvédelem...15 4.4 Élővilág...16 4.4.1 NATURA 2000 területek...16 4.4.2 Országos jelentőségű védett természeti terület...17 4.4.3 Védett természeti értékek...18 4.4.4 Helyi jelentőségű védett természeti terület...18 4.5 Talajvédelem...19 4.6 Hulladékgazdálkodás...20 4.7 Felszíni, felszín alatti vizek, szennyvizek...24 4.7.1 Felszíni és felszín alatti vizek...24 4.7.2 Ivóvíz...24 4.7.3 Szennyvíz...25 4.8 Települési és épített környezet...26 5. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM LEGFONTOSABB FELADATAINAK ÖSSZEGZÉSE...27 5.1 A környezetvédelem hosszú távú céljai...27 5.1.1 A környezetminőség javítása, élhető, egészséges városi környezet kialakítása...27 5.1.2 A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás...28-2-

5.1.3 A környezeti tudatosság javítása, szemléletformálás...28 5.1.4 Hatékony környezetgazdálkodás...29 5.2 Az Önkormányzat környezetvédelmi rendszerének működtetése...29 5.3 Lakossági kérdőívek összesítése...30 5.4 Feladatok meghatározása...32 5.4.1 Levegőtisztaság-védelem...32 5.4.2 Talajvédelem...34 5.4.3 Vízvédelem...35 5.4.4 Élővilág védelem...36 5.4.5 Hulladékgazdálkodás...37 5.4.6 Zajvédelem...39 5.4.7 Környezeti ismeretek, környezettudatosság közvetítése, felvilágosító programok 39 5.4.8 Települési és épített környezet védelme...42 6. ÖSSZEFOGLALÁS...43 MELLÉKLETEK 1. melléklet: Átnézetes térkép 2. melléklet: Légszennyezettségi mérőhálózat által mért adatok (2010) Országos Meteorológiai Szolgálat 3. melléklet: Légszennyező anyag kibocsátás összesített mennyiségi adatai Nyergesújfalu közigazgatási területén Levegőtisztaság-védelmi Információs Rendszer 4. melléklet: Nemzeti Ökológiai Hálózat határa 5. melléklet: NATURA 2000 területek 6. melléklet: NATURA 2000 hálózat által érintett ingatlanok helyrajzi számainak listája Nyergesújfalun 7. melléklet: Tát regionális mintavételi hely (felszíni víz) mérési eredményei Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer -3-

1. Megbízás tárgya Nyergesújfalu Város Önkormányzata 2012. márciusában Társaságunkat bízta meg Nyergesújfalu Város Önkormányzata közigazgatási területére vonatkozó Települési Környezetvédelmi Program továbbiakban TKP 1995. LIII Tv. előírásai alapján történő összeállítására. 2. Bevezetés, jogszabályi háttér A környezetvédelmi program céljáról, tartalmáról és megvalósításáról az 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezik. AKt. alapján hazánk átfogó környezetvédelmi programot készített, ez volt az első Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-I), melyet az Országgyűlés az 83/1997. (IX. 26.) határozatával fogadott el az 1997-2002 közötti időszakra vonatkozóan. A végrehajtás éves intézkedéseit kormányhatározatokkal hagyták jóvá. Az első hatéves környezetvédelmi programot követően a 2003 2008 közötti időszakra szóló második Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban NKP-II) kidolgozásának alappillérét az NKP-I végrehajtása során felhalmozott tapasztalatok alkották. Az NKP-II-t az Országgyűlés a 132/2003 (XII 11.) Országgyűlési határozattal fogadta el. Az NKP-I ben kijelölték a hazai környezetvédelmi politika legfontosabb célkitűzéseit és cselekvési irányait, valamint felvázoltak egy beavatkozási tervrendszert. Az NKP-II kidolgozására már a legfontosabb hazai és nemzetközi környezetpolitikai alapelvek figyelembevételével történt. A legfontosabb alapelvek: Elővigyázatosság elve alapján a környezethasználatot a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az előállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni. Megelőzés elve értelmében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni. Felelősség elve alapján a környezethasználó a mindenkori jogszabályokban meghatározottak alapján szabályozott módon, felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért. Együttműködés elve alapján az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára. -4-

Helyreállítás elve alapján a környezet állapotában kedvezőtlen hatást kifejtő tevékenységért a tevékenységet végző felelősséggel tartozik. Fenntartható fejlődés elve alapján a társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek során úgy kell eljárni, hogy a természeti értékeket megőrizzük a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használjuk, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítsuk az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését. Jelen sorok írásakor hazánk a 2009 2014 időszakra vonatkozó Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtási szakaszában jár. Az NKP-III-at az Országgyűlés a 96/2009. (XII 9.) OGY határozattal fogadta el. Az 1995. LIII Tv. a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglaltak alapján regionális, megyei és települési környezetvédelmi programok kidolgozására vonatkozó kötelezést tartalmaz. A Kt. legfontosabb rendelkezései a környezetvédelmi programok kidolgozására vonatkozóan: Kt.27. A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a területrendezési és településszerkezeti tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti hatásait is fel kell tárni és értékelni, e törvény 43 44. -aira is figyelemmel továbbá a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetve programban kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg. Kt.39. Az Országgyűlés a környezet védelme érdekében: b) elfogadja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot, és kétévente értékeli annak végrehajtását; Kt.40. (1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az Országgyűlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban: Program). Kt.46. (1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fővárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat; b) önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki a 48/E. -ban foglaltak szerint, amelyet képviselő-testülete (közgyűlése) hagy jóvá; Jelen dokumentáció a Kt. 46. b) alapján a Kt. 48/E. -ban foglalt tartalmi követelményeknek megfelelő Települési Környezetvédelmi Program (TKP). -5-

3. Nyergesújfalu település bemutatása 3.1 A település elhelyezkedése Nyergesújfalu Város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi kistérségen található. A várost északi irányból a Duna-folyó, keleti irányból Tát, Mogyorósbánya, Bajót, Nagysáp, déli irányból Bajna, Héreg, nyugati irányból Lábatlan és Süttő település határolja. A város a Dunántúli-középhegység északi szélén, a Duna-folyó jobb partján található. A település elhelyezkedését az 1. melléklet átnézetes és részletes térképe mutatja be. 3.2 A település története Nyergesújfalu környéke az ásatási leletek alapján az ősidők óta lakott volt. A római út (Via Magna) a mai települést elkerülve a falu déli határán vezetett. Nyergesújfalu neve először Kézai Simon mester krónikájában, 1280 tájáról származó krónikájában, de az előző század végére utaló írásban fordul elő Nyergedszeg (Nergedsceg) néven. 1241/42 telén a Duna jegén átkelő tatárok az egész környéket feldúlták és elpusztították. A környező apró falvakkal együtt Nyergedszeg is elpusztult, de a kedvező földrajzi helyzete miatt az eredeti helyétől kissé keletebbre egy új falu, Újfalu jött létre, míg körülötte sok falu (Vicsep, Gyilok, Pél, Berény, Rábl, stb.) pusztasággá váltak. Nyergesújfalu a tatárjárás után majd fél évezreden keresztül Újfaluként szerepelt a feljegyzésekben, majd egy XVIII. század végén kiadott rendelet előírásai alapján a többi Újfalu megnevezésű településtől való megkülönböztetés céljából felvette a Nyerges megkülönböztető jelzőt. Ekkor vált a Újfalu Nyerges-Újfaluvá. -6-

4. Jelenlegi környezeti állapot bemutatása 4.1 A település természetföldrajzi adottságainak ismertetése Nyergesújfalu település az Almás-Táti-Duna-völgy kistájhoz tartozik, amely földrajzilag a Kisalföld nagytáj Komárom-Esztergom-síkság középtájában fekszik. 4.1.1 Domborzat A kistáj a Dunának Dunaalmástól Esztergomig, a Gerecse lejtőitől a mederig terjedő, alacsony helyzetű, hullámos, teraszos völgysíkja, amelyet a Gerecséből érkező mellékpatakok felszabdaltak. A helyenként csak pár kilométer széles völgyszegélyen a Duna teraszai kulisszaszerűen emelkednek egymás fölé. Az ártér tszf-i magassága 110 ma alatt van, a teraszfelszíneket 150 m felett már általában a Gerecséhez számítják. A relatív relief értéke az ártéren 2-5 m/km 2, a teraszos szegélyen 25-50 m/km 2 -ig fokozódik. A völgysűrűség értéke átl. 0,77 km/km 2 ; max. 2,3 km/km 2. Az ártér nedves termőhelyet nyújt, míg a teraszlépcsők általában É-ias kitettséget biztosítanak a termelés számára. 4.1.2 Földtani közeg A völgy alapja miocén és oligocén agyag, amelyre az ártéren folyóvízi kavics, homok és iszap települ. A teraszok homokos-kavicsos rétegsorát lösz és iszapos-homokos lejtőüledék takarja. A mellékpatakok az ártér peremére lapos, löszös-homokos hordalékkúpokat építettek. A mélyebb rétegek mérsékelt víztározó képességűek. Mérsékelten szeizmikus terület. A geotermikus gradiens értéke magas, csak 50 C alatti hőmérsékletű mélységi vizekre lehet számítani. 4.1.3 Éghajlat Mérsékeltem meleg és mérsékelten száraz éghajlatú kistáj. Az évi napfénytartam mintegy 1920 óra. Ebből nyáron 770 óra körüli, télen pedig kevéssel 180 óra alatti napsütésre számíthatunk. Az évi középhőmérséklet 10,0 C körüli, a vegetációs időszaké 16,5 16,8 C. Ápr. 5-9 és okt. 18. között (192-194 nap) várható a 10 C-ot meghaladó a napi középhőmérsékletet időtartama. A fagymentes időszak 190 nap körüli, és ápr. 10-12-től okt. 20-ig tart. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok értéke: 33,5 C, ill. -16,5 C. -7-

Mindössze 580-600 mm évi csapadékkal számolhatunk, és ebből a nyári félévre mintegy 330-340 mm jut. A legtöbb napi csapadékot (82 mm) Táton mérték. Hótakaróval a sokévi alapján mintegy 35 napon át borított a talaj, 16-20 cm átlagos maximális hóvastagsággal. Az ariditási index 1,13-1,16 körüli. Leggyakoribb szélirány a Ny-i szélirány, a szélsebesség átlaga 3 m/s körüli. Gabonafélék és kapásnövények termesztésére egyaránt alkalmas, más vízigényesebb kultúrnövények főként csak öntözéssel termeszthetőek. 4.1.4 Vizek Lényegében a Duna völgye uralja Dunaalmástól Esztergomig (33 km), de a Gerecséből is számos patak csatlakozik hozzá, amelyeknek a torkolati szakaszát ide számítjuk. Ezek közül a Bikali-, a Halas-, a Luka-, az Unyi-, a Kenyérmezei és a Szentlélek-patak a nevezetesebbek. A táj vízháztartását a mérsékelt lefolyás jellemzi. A Duna vízminősége II. osztályú, a mellékpatakok azonban erősen szennyezettek. A Dunán az árhullámok szokásos ideje a nyárelő, míg a kisvizeké az ősz. Ez általában érvényes a kis mellékvizekre is, de azokat egy-egy kiadós csapadék is megduzzasztja, míg az év nagyobb részében igen kevés vizet vezetnek. A talajvíz a felszín közelében van, s az ártéren magas dunai vízálláskor a felszínre is tör. Mennyisége tekintélyes, de szennyezettsége miatt kevésbé használható. A rétegvíz mennyisége csekély. Az artézi kutak száma jelentős, de mélységük csekély és vízhozamaik mérsékeltek, bár néhol a Gerecse felől az utánpótlás jelentékeny. Sok esetben magas vastartalom és fokozott keménység jellemzi őket. 4.1.5 Növényvilág Potenciális erdőterület. Növényzetére közvetlen befolyással van a Duna, a kistáj túlnyomó része annak alacsony ártere, bokorfüzesekkel, fűz-nyárligetekkel. Ahol kiszélesedik a hullámtér (főként a kistáj nyugati és keleti szélein), láp- és mocsárrétek váltakoznak ligeterdőkkel, az ártéri magaslatokon sztyepprét-foltokkal, míg keményfaligetek az alkalmas termőhelyek hiánya miatt csak pontszerűen fejlődhettek ki. A kistáj déli peremvidékét Dunaalmástól Dorogig a Gerecse löszös talajú hegylábi részei jelentik, rajtuk többnyire településeket, ipari- és szántóterületeket, ültetvényeket (akác, nyár) találunk. Jelentős értéket a Tát környéki Dunaszigetek mocsár- és láprétjei (illatos hagyma Allium suaveolens, kormos csáté Schoenus nigricans, mocsári lednek Lathyrus palustris), sztyepprétjei (érdes csüdfű Astragalus asper, vérveres szádor Orobanche gracilis) képviselnek. A vizes élőhelyek degradációja miatt az egész kistájról eltűntek a következő fajok: hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), fehérmájvirág (Parnassia palustris), valamint több erdőssztyepp-elem: leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), sziki kocsord (Peucedanum officinale). Az átalakulás következtében a Duna mentének puhafaligeteiben a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és mocsári aggófű (Senecio paludosus) állományai megfogyatkoztak, élőhelyüket kultúrnyárasok foglalják el, lágyszárúszintjükben özönnövények (magas -8-

aranyvessző Solidago gigantea, tájidegen őszirózsa-fajok Aster spp.) tömege burjánzik. Esztergom mellett előfordul a ritka Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii). Fajszám: 500-600; védett fajok száma: özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, Aster lanceolatus 5, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5. Gyakori élőhelyek általános leírása 1.) Mocsárrétek A vegetációs időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény magas füvű rétjei. Leginkább a domináns fűfajokról [Agrostis alba, Alopecurus pratensis, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, F. pratensis, Poa pratensis, P. trivialis, Phalaroides (Phalaris, Baldingera)] ismerhető fel, de ezek egy része más élőhelyeken is dominálhat. Mellettük mindig jelentős mennyiségben előfordulnak réti kétszikű fajok is. Az idetartozó állományok rögzítendő minimális mérete 100 m 2. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%. Általában vízfolyások mentén, ligeterdők irtásrétjeiként jelennek meg állományaik. Ritkábban lápmedencék szélein is előfordulnak. Talajuk réti-, öntés- vagy lejtőhordaléktalaj, lápi (tőzeges) talajon csak ritkán fordulnak elő (ilyenkor az egykori láprétek helyét foglalják el és általában kékperjés láprétekkel alkotnak komplexet). A talaj C és esetenként B szintjében enyhe sófelhalmozódás (szikesedés) előfordulhat (szoloncsákos és szolonyeces réti talajok), de valódi szikes talajon nem fordulnak elő. A talajvízszint változó, de a felszínt tartósan nem közelíti meg, tőzegképződés nincs. Jellemző fajok: Fejlett, fél-egy méteres, egyenletesen magas gyepeket képező fajok alkotják a növényzet felső szintjét (lásd fentebb, a domináns fajok felsorolásánál). A szárazodó vagy degradálódó állományok esetében az átlagos magasság csökken, emellett nagyobb arányban jelennek meg alacsonyabb füvek [Festuca pseudovina, Poa angustifolia, Bromus mollis (B. hordeaceus)]. A kísérőfajok többsége más élőhelyeken is előfordulhat, alig van ehhez az élőhelyhez kötődő faj. A fajösszetétel erősen függ a vízellátottságtól. A nedvesebb állományok jellegzetes fajai gyakran a kékperjés rétekkel [D2] közös fajok: Thalictrum flavum, Sanguisorba officinalis, Angelica sylvestris, Carex panicea, Taraxacum palustre, Serratula tinctoria, Succisella inflexa, Cardamine pratensis, Gratiola officinalis, amelyekhez a magassásosok ide is áthúzódó fajai is csatlakoznak (pl. Carex vulpina, C. gracilis, C. riparia, C. acutiformis, Iris pseudacorus, Symphytum officinale, Stachys palustris, Galium palustre, Lysimachia vulgaris). A ligeterdők helyén kialakuló mocsárréteken néhány, eredetileg ligeterdei faj is jellemző, pl. Leucojum aestivum. A relatíve szárazabb állományokban gyakrabban jelennek meg a kaszálórétekkel közös fajok: Dactylis glomerata, Trifolium pratense, Leontodon hispidus, L. autumnalis, Galium verum, Pastinaca sativa. Szinte minden típusban megtalálható, jellemző fajok a Ranunculus acris, R. repens, Trifolium repens, Taraxacum officinale, Potentilla reptans, Lysimachia nummularia, Lychnis flos-cuculi, Inula britannica. -9-

2.) Folyómenti bokorfüzesek Folyók zátonyain, partjain, esetleg hullámtéri morotvák szegélyein kialakult cserje magasságú élőhelyek, amelyek fás növényeit túlnyomórészt Salix-fajok képezik. Az állomány rögzítendő minimális kiterjedése kb. 50 m 2, legkisebb szélessége kb. 2-3 m. Elsősorban az Alföld folyóit kísérik, de néhol dombvidéki tájak vízfolyásai mellett is megtalálhatók. Folyóvizek által lerakott hordalékon fejlődnek, amely legtöbbször kavics, durva homok, finom homok, vagy iszap, illetve ezek különböző arányú keveréke. Termőhelyeik évente 2-4 hónapon át kerülnek víz alá, bár előfordulhatnak olyan aszályos évek, amikor az elárasztás lényegesen rövidebb ideig tart, esetleg el is maradhat. Vízgazdálkodási viszonyait az árhullámok gyakorisága mellett a folyami hordalék minősége (kavics, durva homok, finom homok, iszap) határozza meg. Egyes folyók hordaléka meszes (pl. Duna), másoké pedig savanyú (pl. Dráva), de e tulajdonságok növényzetre gyakorolt hatására vonatkozóan egyelőre nincsenek konkrét adatok. A gyakori elárasztások miatt talajfejlődésről még nem beszélhetünk, a talajtípus nyers öntéstalaj. Jellemző fajok: A bokorfüzesekben többnyire fűzfajok (Salix purpurea, S. triandra, S. viminalis, S. alba, S. fragilis) dominálnak, de olykor a Populus nigra, a Salix cinerea és a Salix elaeagnos is képezhet konszociációt. A folyami hordalék minőségétől és a vízgazdálkodási viszonyoktól függően igen különböző fáciesei ismertek [Agrostis stolonifera, Carex gracilis, Myosotis palustris, Poa palustris, Rorippa amphibia, Phalaroides (Phalaris, Baldingera) arundinacea]. A gyepszintben különösen nagy szerepet játszanak egyéves ruderális elemek (Amaranthus albus, A. chlorostachys, A. retroflexus, Atriplex acuminata, A. prostrata, Chenopodium album, C. hybridum, C. polyspermum stb.), valamint mocsári gyomok (Bidens tripartita, Chenopodium rubrum, Polygonum hydropiper, P. minus, P. mite stb.). A bokorfüzesek különböző ruderális és félruderális, valamint iszaptársulások becserjésedésével jönnek létre. Faji összetételük változatossága e szukcessziós múltjukkal szoros összefüggésben van. A Szigetközben az Epilobium (Chamaenerion) dodonaei és a Ribes nigrum, a Dráva somogyi szakaszán pedig a Chlorocyperus glomeratus, a Myricaria germanica és a Salix elaeagnos fordul elő szórványosan. 3.) Fűz-nyár ártéri erdők Folyók alacsony árterén, ritkábban domb- és síkvidéki patakok mellett kialakult, többnyire jelenleg is rendszeres elöntést kapó higrofil erdők, amelyek lombkoronaszintjét elsősorban Salix- és Populus-fajok képezik. Az állomány rögzítendő minimális kiterjedése kb. 200 m 2, legkisebb szélessége kb. 5-10 m. Az idegenhonos fafajok maximális aránya a felső lombszintben (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50% (részletesebben lásd a természetességnél). Évente átlagosan 2 héttől 2 hónapig kerülhetnek víz alá. Aszályos években az elárasztás elmaradhat. Fiatal öntéstalajokon (jellemzően humuszos öntés, ritkábban nyers öntés, öntés réti talaj) fejlődnek, amelyekben a gyakori elárasztások miatt csak nyers humusz képződik. Ezt az időszakos árhullámok vagy lemossák, vagy pedig újabb és újabb hordalékkal terítik be. Utóbbi esetben rétegezett öntéstalaj jön létre. Vízgazdálkodási viszonyaik a talajvízszint -10-

magasságától, valamint a folyami hordalék minőségétől (durva homok, finom homok, iszapos homok, iszap) függően eltérők lehetnek. Jellemző fajok: A lombkoronaszintet túlnyomórészt fűz (Salix alba, S. fragilis) és nyárfajok (Populus alba, P. nigra) képezik. Az alsó lombkoronaszint fája lehet az Ulmus laevis vagy helyenként az Alnus incana, a Salix elaeagnos. Ma már az állományok nagyobb részében, elsősorban az alsó lombszintben kisebb-nagyobb szerephez jutnak adventív fafajok is, különösen az Acer negundo és a Fraxinus pennsylvanica. A cserjeszint amennyiben megvan - tömeges növénye a Cornus sanguinea és a Rubus caesius. Egyéb cserjék (Frangula alnus, Myricaria germanica, Ribes nigrum, Salix purpurea, Viburnum opulus) már ritkák. A fákra, cserjékre fás- és lágyszárú liánok kapaszkodnak fel (fajszámuk hazánkban ebben az élőhelytípusban a legnagyobb), pl. Vitis sylvestris, Solanum dulcamara, Humulus lupulus, Calystegia sepium ill. a nem őshonos fajok közül a Vitis riparia és az Echinocystis lobata. A gyepszintben jelentős szerepet játszanak a mocsári növények [Carex gracilis, C. riparia, Galium palustre, Iris pseudacorus, Lycopus europaeus, Myosotis palustris, Phalaroides (Phalaris, Baldingera) arundinacea, Poa palustris, Rorippa amphibia, Scutellaria galericulata, Solanum dulcamara, Stachys palustris stb.] és a puhafaligetek elemei [Agropyron caninum (Elymus caninus), Carduus crispus, Cucubalus baccifer, Leucojum aestivum, Senecio sarracenicus stb.]. 4.) Puhafás pionír és jellegtelen erdők Olyan puha fájú őshonos fajok uralta, erdei lágyszárúakban többnyire szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek más csoportba [J-L-ig] nem sorolhatók be biztosan. Mocsaras területek, lecsapolt lápok, korábbi erdős területeken kialakított gyepek, szántók felhagyása után, azok spontán erdősödésével alakulnak ki, de lehetnek rendszerint hasonló területekre telepített faállományok is. Leggyakoribb alkotóik Salix és Populus fajok, az Alnus glutinosa és a Betula pendula, a Délnyugat-Dunántúlon a Pinus sylvestris is. Minimális magassága 5 m, záródása 30-40%. Minimális szélessége 5 m, rögzítendő legkisebb kiterjedésük 1000 m 2. A kemény fák aránya max. 50%, az adventív fafajoké max. 50%. Igen változatos termőhelyi körülmények között jelenhetnek meg, az Alföldtől a középhegységekig. Leggyakrabban legalább időszakosan vízbő területek, mocsarak, lecsapolt lápok, patakok és csermelyek partjának erdei, ekkor a természetes és emberi hatások együttesen gyakran eredményeznek állandósult puhafás állományokat. Kisebb területen fordulnak elő üde erdőknek megfelelő éghajlati és talajviszonyok között. Jellemző fajok: A lombszint jellemző fajai: Salix alba, S. fragilis, Populus alba, P. x canescens, P. tremula, Alnus glutinosa, Betula pendula, ritkábban a P. nigra (ill. többnyire P. x euramericana-val alkotott hibridjei). A Délnyugat-Dunántúlon pionír állományokat alkothat a Pinus sylvestris. A cserje- és gyepszint faji összetétele nem jellemző, az igényesebb erdei fajok azonban többnyire hiányoznak, gyakoriak a korábbi rétek, parlagok generalista, zavarástűrő maradék fajai. Sokszor tömegesek a gyepszintben a magaskórósok (csalán, -11-

bürök, nád, stb.) ill. a Rubus caesius. Ahol közeli a talajvíz, ott a gyepszintben gyakoriak lehetnek a zavarást jobban tűrő, kevésbé igényes mocsári és réti növények. 5.) Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Olyan kemény fájú őshonos fajok uralta, többnyire elegyetlen, erdei lágyszárúakban szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek más csoportba [J-L-ig] nem sorolhatók be biztosan. Rendszerint szántókra, gyepekre telepített, vagy erdők helyén kialakított faállományok, kivételesen gyepeken, felhagyott szántókon spontán kialakult vagy bizonytalan származású erdők. Leggyakoribb fafajaik a cser- és kocsányos tölgy, a magas és magyar kőris. Rögzítendő minimális kiterjedésük 1000 m 2, záródásuk 50%. A nem őshonos fafajok aránya max. 50%. Jellemző fajok: A lombszint gyakori, uralkodó fajai: Quercus cerris, Q. robur, Fraxinus excelsior, F. angustifolia subsp. pannonica, ritkábban Acer pseudoplatanus, A. platanoides, Tilia spp., Carpinus betulus (bár a hársak fája puha, egyéb biológiai tulajdonságaik alapján ebbe az élőhelybe soroltuk őket). Jellegtelen és fajszegény cserje-, illetve gyepszint jellemzi ezeket az állományokat (kivételt csak az üde lomberdők helyén telepített vagy kialakult cseresek, kocsányos tölgyesek, ritkán magas kőrisesek jelenthetnek). Ha a területet hosszabb ideig mezőgazdaságilag művelték, az erdősítést gyakran teljes talaj-előkészítés után végzik, így az eredeti vegetációból nincs túlélő faj. A fás és lágyszárú növényfajok betelepülése függ attól, hogy propagulumforrásaik milyen messze vannak, vannak-e vektorok a propagulumok terjesztésére, milyen mértékűek az erdőművelési beavatkozások (mechanikai és vegyszeres ápolások, tisztítások). A cserjék közül elsősorban az általánosan elterjedtebb, tágabb ökológiai valenciájú, terméseiket főként madarak révén terjesztő fajok települnek meg (pl. kökény, vörösgyűrű, egybibés galagonya, varjútövis benge, csíkos kecskerágó). A gyepszint faji összetétele nem jellemző, az igényesebb erdei fajok azonban többnyire hiányoznak. A kora tavaszi aszpektus többnyire hiányzik, ha van, akkor a bolygatás miatt kizárólag egyévesekből (pl. Stellaria media, Veronica hederifolia, V. triphyllos, V. arvensis, Bromus sterilis, Lamium purpureum) áll, geofitonok csak kivételesen fordulnak elő (üde erdők elcseresített származékai). A betelepülő lágyszárú növényfajok általában indifferens társulásigényűek (pl. Dactylis glomerata, Glechoma hederacea, Galium mollugo, Ballota nigra, Torilis japonica, Fallopia dumetorum, Vicia hirsuta, V. tetrasperma), egy részük vegetatív úton terjeszkedve nagyobb területeket kolonizálhat [pl. Agropyron (Elymus) repens, Poa angustifolia, Calamagrostis epigeios, Rubus caesius, Urtica dioica, Solidago gigantea]. A telepített erdőkben megjelenő első, nem túl igényes erdei fajok a Geum urbanum, Alliaria petiolata, a Brachypodium sylvaticum, a Polygonatum latifolium, a Viola odorata lehetnek ezeket általában évtizedek múltán sem követik a további erdei fajok. Egyes esetekben (üde erdők helyére telepített cseresek) a gyepszintben több, az egykori vegetációra utaló faj is maradhat. -12-

4.2 Levegőtisztaság-védelem A város területén a levegő minőségét leginkább befolyásoló paraméterek a közlekedés növekedése (áthaladó gépkocsiforgalom), az ipari tevékenység és a fűtés (lakossági és intézményi). A Komárom-Esztergom Megyei Környezetvédelmi Program is a közlekedést nevezi meg, mint a települések levegőminőségét alakító legfőbb levegőszennyező. A megyei program fő közlekedésfejlesztési elképzelései az alábbiak: Tovább kell csökkenteni a közlekedési eredetű emissziókat a nem-motorizált közlekedés támogatásával, a tömegközlekedés, a vasút és a vízi közlekedés fejlesztésével. A gépjárműállomány korszerűsítésének, fiatalításának, a településeket elkerülő utak építésének és egyéb közlekedéstechnikai beavatkozásoknak is az NO x kibocsátás növekedésének megakadályozása a célja. Nyergesújfalu a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet szerint a 3. Számú Komárom-Tatabánya-Esztergom zónacsoportba esik. A zónacsoporban az egyes légszennyező anyagok zónabesorolását az alábbi táblázat ismerteti. Zónacsoport a szennyező anyagok szerint 3.Komárom- Tatabánya- Esztergom kéndioxid nitrogéndioxid szénmonoxid szilárd (PM 10 ) benzol Talajközeli ózon PM 10 Arzén (As) PM 10 Kadmium (Cd) PM 10 Nikkel (Ni) PM 10 Ólom (Pb) PM 10 benz(a)- pirén (BaP) E C F D E O-I D E F F B 4.1. táblázat: Nyeregesújfalu légszennyezettségi zóna besorolása A zónák típusait a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet (a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről) 5. Melléklete tartalmazza, amely alapján: B csoport: C csoport: Azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértéket és a tűréshatárt meghaladja. Ha valamely légszennyező anyagra tűréshatár nincs megállapítva, de a területen e légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szint meghaladja a határértéket, a területet ebbe a csoportba kell sorolni. Azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték és a tűréshatár között van. -13-

D csoport: E csoport: F csoport: Azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a felső vizsgálati küszöb és a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték között van. Azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a felső és az alsó vizsgálati küszöb között van. Azon terület, ahol a levegőterheltségi szint az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg. O-I csoport: Azon terület, ahol a talaj közeli ózon koncentrációja meghaladja a célértéket. A megyében a levegőminőség mérő hálózat működtetését 2002-től az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség látja el. A hálózat által mért adatok az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat honlapjáról elérhetőek. A Környezetvédelmi Felügyelőség illetékességi területén az automata mérőhálózat 8 db mérőállomásból áll (Sopron 1 db, Sarród 1 db, Győr 2 db, Tatabánya 2 db, Dorog 1 db, Esztergom 1 db), míg manuális mérőhálózat a megye területén 8 településen található: Almásfüzitő, Dorog, Esztergom, Komárom, Lábatlan, Oroszlány, Tata, Tatabánya. Az automata mérőhálózat által és a manuális (RIV) mérőhálózat által 2010-ben mért adatokat a 2. melléklet a tartalmazza az Országos Meteorológiai Szolgálat 2010. évi összesítő értékelés hazánk levegőminőségéről az automata mérőhálózat adatai alapján és a 2010. évi összesítő értékelés hazánk levegőminőségéről a manuális mérőhálózat adatai alapján című dokumentumok felhasználásával. Nyergesújfalu Város közigazgatási területére vonatkozóan a Levegőtisztaság-védelmi Alap Információ Rendszerből (LAIR) elérhető adatokat a következő szakaszban ismertetjük. A LAIR rendszerben szereplő adatok a nyilvántartásra és adatszolgáltatásra kötelezet szervezetekre vonatkozóan tartalmaz információt. A bevallás menete során az egyes kibocsátásokat kg értékben kell megadni, az adatok tehát nem átlagos koncentrációkat (emissziót vagy imissziót), hanem abszolút kibocsátásokat adnak meg. Nyergesújfalu város közigazgatási területén az alábbi kibocsátásokra került sor a 2002 2010 közötti időszakban: A LAIR rendszerből elérhető adatokat a Nyergesújfalun telephellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek tekintetében az 3. mellékletben mutatjuk be. Rendszeres feladat a város közigazgatási területén (jellemzően tavasztól késő őszig) az allergén gyomnövények elleni védekezés, azonban a fő problémát a műveletlen magántulajdonban lévő ingatlanokon megjelenő gyomnövények okozzák. A települési ingatlanok gyommentesítését, gyom mentesen tartását az élelmiszer láncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény és a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 221/2008. (VIII. 30.) szabályozza. -14-

4.2.1 A város közlekedése Arteriális közlekedési hálózati helyzetű terület. Közepén forgalmi tengelyként fut végig a 10. sz. főút és a Komárom-Esztergom egyvágányú vasúti mellékvonal. A kistáj északi, természetes határvonala (a Duna) a magyar-szolvák államhatár része. Állami közútjainak hossza 44 km, amelyből 41 km (93%) másodrendű főút. Közútsűrűség 44 km/100 km 2, a főútsűrűség 41 km/100 km 2. Valamennyi települése főút mentén fekszik. Vasútvonalainak hossza 30 km, vasútsűrűség 34 km/100 km 2. Valamennyi települése rendelkezik vasútállomással. Hajózható nemzetközi vízi útja a Duna 33 km-es, Dunaalmás- Esztergom közötti szakasza. A keskeny Duna menti sáv sűrűn betelepült, 100 km2-re közel 7 település jut. A kistáj az átlagosnál jóval nagyobb a lakott területek aránya (közel 15%), így joggal nevezhető urbanizált-technogén tájnak. A 6 településből 2 városi jogállású, mindkettő ipari jellegű, különösebb központi helyi funkciók nélkül. Nyergesújfalu Város belterületi önkormányzati útjai forgalomszabályozásának felülvizsgálata 2009. októberében megtörtént (készítette: G. Szabó Tamás). A város hosszan elnyújtott alakú település a Duna mentén, úthálózata országos közutakból, valamint helyi, önkormányzati tulajdonú utakból és magánutakból áll. A településen 40 kmes sebességkorlátozás van érvényben. Az Önkormányzat kezelésében lévő szilárd útburkolat hossza 36,3 km. A Dunával párhuzamosan húzódik az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal, mi a település úthálózatának kialakulásában szintén meghatározó elem. A városban 7 db helyközi autóbuszjárat megállóhely található. 4.3 Zaj- és rezgésvédelem Nyergesújfalu város zaj- és rezgésterhelése szempontjából elsősorban a közlekedési eredetű zaj és rezgés tekinthető meghatározónak. A település területén halad keresztül a 10. számú főút, amiatt jelentős az átmenő forgalom (személy és tehergépkocsi). A főutca (10. sz. főút, Kossuth Lajos u.) mentén található házak közvetlenül szorosan az út mellett helyezkednek el. Az út minősége, szélessége, méretezése nem megfelelő a jelenlegi forgalom elvezetésére. A legfőbb problémát a jelentős teherforgalom okozza, mivel ezáltal az út menti házak fokozott zaj- és rezgésterhelésnek vannak kitéve. 2010. évi forgalomszámlálási adatok (Magyar Közút Nonprofit Zrt.) alapján a főút várost érintő szakaszán az összes motoros forgalom 67,5 %-a személygépkocsi, 17,4 %-a az összes tehergépkocsi, 11,5 %-a kisteher gépkocsi, 3,2 %-a busz és 0,4 %-a motor. -15-

Az adatokból látható, hogy a főút forgalmát a személy- és a tehergépjármű forgalom teszi ki, amelynek jelentős hányada átmenő forgalom. A közlekedés által okozott probléma végleges megoldását egy, a települést elkerülő út megépítése jelenti. A 8/2010. (III. 31.) önkormányzati rendelet szól a zaj elleni védelem helyi szabályozásáról. A rendelet kiterjed a közterületi rendezvényekre, a magánszemélyek háztartási igényeit kielégítő tevékenységekre és a mobil hangosító eszköz használatára. A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékeket a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelete tartalmazza. 4.4 Élővilág A 2000. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről (továbbiakban: OTrT) tartalmazza az országos ökológiai hálózat övezetét. Az ökológiai hálózat kapcsolatot teremt az országos jelentőségű természetes, ill. természetközeli területek között ökológiai folyosók révén, amelyek így egy összefüggő rendszert alkotnak. A rendszer részei a magterületek, az ökológiai folyosók és a pufferterüeltek. Mít az OTrT az országos ökológiai hálózat övezetét határolja le, addig a megyei területrendezési terv tartalmazza a térségi övezet (magterület, ökológiai folyosó, pufferterület) lehatárolását. A nemzeti ökológiai hálózat Nyergesújfalun a 4. mellékletben feltüntetett határok szerint alakul. Nyergesújfalu területe több védett természeti területet érint. 4.4.1 NATURA 2000 területek A NATURA 2000 területekről, mint az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről, a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendelet meghatározza ezen területek lehatárolásának és fenntartásának célját. A NATURA 2000 területek létrehozásának, fenntartásának célja az azokon található közösségi jelentőségű madárfajok, az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajok, kiemelt közösségi jelentőségű állat-, és növényfajok, közösségi jelentőségű állat-, és növényfajok és a közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A település területe NATURA 2000 területtel érintett, melynek határait az 5. mellékletben csatolt térkép szemléltet. A hálózat által érintett területek helyrajzi számainak listáját a -16-

14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet tartalmazza. A településen érintett helyrajzi számokat a 6. mellékletben csatoljuk. Érintett Natura területek: A település által érintett területek mindegyike a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területén található. 1.) Különleges madárvédelmi terület (SPA) Gerecse HUDI 10003 2.) Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (SCI) Északi Gerecse HUDI 20018 Központi Gerecse HUDI 20030 Duna és ártere HUDI20034 4.4.2 Országos jelentőségű védett természeti terület Nyergesújfalu területe az alábbi országos jelentőségű védett természeti területet érinti: 1.) Gerecsei Tájvédelmi Körzet 15/1997. OTvH határozat a Gerecsei Tájvédelmi Körzet létesítéséről 129/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet a Gerecsei Tájvédelmi Körzet védettségének fenntartásáról Érintett helyrajzi szám a településen: Nyergesújfalu 0232/1, 0232/2 A Dunántúli-középhegységet északkeleten a Dunazug-hegység zárja le. Ennek a hegységnek a részét képezi a Gerecse-hegység is, amelyet északon a Duna folyama, keleten a Zsámbékimedence, délnyugaton a Tatai-medence, míg nyugaton a Kisalföld határolja. A Gerecsehegység három részre osztható, ezek: a Nyugati-Gerecse, a Központi-Gerecse és a Keleti- Gerecse. Az 1977-ben létrehozott Gerecsei Tájvédelmi Körzet legnagyobb része a Központi- Gerecsében helyezkedik el. A Gerecse felszínközeli képződményeinek felépítésében a triász mészkő uralkodik. A Gerecse-hegység flórája földtani felépítéséből adódóan szegényebb a szomszédos Pilisénél és a Vértesénél. A hegység leggyakoribb, legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cserestölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, illetve a magasabb régiókban a bükkösök. Ezek mellett kisebb kiterjedésű, de a Gerecse arculatát döntően meghatározó növénytársulások még a területen a törmeléklejtő erdő, sajmeggyes karszterdő, szubmediterrán lejtősztyepp és a nyílt mészkősziklagyep. A térség állatvilágából a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága emelhető ki. -17-

4.4.3 Védett természeti értékek Nyergesújfalu területén 15 db barlang található, amelyek a következőek: Förtési Cikis-barlang Förtési Csontosbarlang Förtési Gázos zsomboly Förtési Szendvicsbarlang Hajdúugratói 1. sz. barlang Hajdúugratói 2. sz. barlang Hajdúugratói 3. sz. barlang Hajdúugratói 4. sz. barlang Hajdúugratói-lapító Hajdúugratóisziklaeresz Marót-hegyi-barlang Masina-völgyi-barlang Masina-völgyihasadékbarlang Pusztamaróti-barlang Pusztamaróti-beszakadás 4.4.4 Helyi jelentőségű védett természeti terület Az Önkormányzat az 1/2005. (II. 1.) számú rendelettel (a helyi természeti értékek védelméről) védetté nyilvánított helyi természeti érték: 1.) Héregi úti vadkörtefa Az Önkormányzat 17/2008. (V.30.) számú rendelettel (helyi építési szabályzat és szabályozási terv) helyi védelem alá vonandó természeti értékek (22. ): 1.) Belterület a volt Rozsnyay villa parkja, a sánchegyi tervezett régészeti bemutató szabályozási terven lehatárolt területe, a Bajóti út melletti nyárak és eperfák, vadkörtefa (Jókai u. folytatásában), a sportpálya - víztározó környéki gyurgyalag telepek mint védett madarak élőhelyei önálló szakvéleményben lehatárolandó területtel 2.) Külterületen a pusztamaróti erdei üdülőtábor (a középkori Marót falu maradványai, az esztergomi érsek maróti vadászkastélyának maradványai és a középkori halastó gátmaradványai), a Bajóti út melleti nyárak és eperfák -18-

4.5 Talajvédelem A kistáj a Gerecse lejtőitől a Duna medréig terjedő teraszos, hullámos völgysík, amelyet a hegységből érkező patakvölgyek és a Duna-teraszok megmaradt darabjai szabdalnak fel. a Duna ártéren nyers öntés (12 %) és öntés réti talajok (26%), a magasabb térszínek löszös üledékein csernozjom barna erdőtalajok és barnaföldek találhatók 30-30 % területi részarányban. A durva, meszes dunai homokon képződő nyers öntéseket a kis szervesanyag-tartalom, a kis vízraktározó és az igen kis víztartó képesség jellemzi. Termékenységük is gyenge. Többnyire (>80%) vizes rétek. A réti öntéstalajok mechanikai összetétele homokos vályog. A csernozjom barna erdőtalajok mechanikai összetétele homokos vályog. Vízgazdálkodásukra a közepes vízraktározó és a kisebb víztartó épesség jellemző. Felszíntől karbonátosak, termékenységük a 6590 (int.) ponthatárokkal jellemezhető. A barnaföldek mechanikai összetétele vályog. Vízgazdálkodásuk kedvező. Termékenységi besorolásuk a csernozjom barna erőtalajokéval megegyező. A lejtőkön kis kiterjedésben ( 2%) humuszkarbonát és földes kopár talajok is előfordulnak. A szántóföldi hasznosítás mellett a magasabb térszínek lejtőin és erdőtalajain a szőlők részaránya lehet jelentős (10-15%). A csernozjom barna erdőtalajokon a szőlők részaránya még nagyobb lehet (25%). Talajtípus kód Területi részesedés (%) 01 2 09 30 11 30 26 26 31 12 4.2. táblázat: Talajtípusok területi megoszlása Talajtípus kód Lejtőkategória Erdő 0-5 5-17 17-25 >25 1 20 40 40 - - 9 30 30 24 6 10 11 50 10 15 20 5 26 100 - - - - 31 90 - - - 10 4.3. táblázat: A talajtípusok területi elterjedése a domborzati adottságok függvényében (%) A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete (MTA TAKI) szerkesztésében kiadott Magyarország talajainak állapota összefoglaló kiadvány (Talajvédelmi Információs Rendszer (TIM) adatait tartalmazza) alapján lehetőségünk nyílik speciális talajtani térképek alapján a Nyergesújfalu környezetében található talajok főbb -19-

jellemzőinek leolvasására. Tekintettel arra, hogy a térképi leolvasás csak korlátozott pontosságú, illetve direkt mintavételekre nem került sor a város közigazgatási területén belül ezért az alábbiakban közölt adatok elsősorban tájékoztató jellegűek, a szűkebb kistáji egységre vonatkoznak. A talaj szervesanyag készlete: Termőréteg vastagság: Genetikus talajtípus: Fizikai tulajdonságok: Kémiai tulajdonság: Talajképző kőzet: Vízgazdálkodási talajtulajdonságok: Agyagásvány összetétel: 100-200 tonna/hektár, illetve 200-300 tonna/hektár 20-40 cm, illetve >100 cm Ramann-féle barna erdőtalajok, rendzina talaj agyagos vályog gyengén savanyú talajok, felszíntől karbonátos talajok löszös üledék, mészkő-dolomit közepes víznyelésű és vízelvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok illit, klorit, szmektit illit, klorit, vermikulit Az Önkormányzat 18/2004. (XI.2.) számú rendeletet alkotott a talajterhelési díjról, amely értelmében: Talajterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés alapján szennyvízelhelyezést alkalmaz. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal honlapján található adatbázis szerint az alábbi bányászati területek vannak nyilvántartva: Bányatelek: Nyergesújfalu I. mészkő Kutatási engedély: Bajna-Héreg-Nyergesújfalu mészkő Bajót, Mogyorósbánya, Nyergesújfalu, Tát - homok, kavics 4.6 Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény alapján a települési önkormányzat kötelezettségei közé tartozik a hulladékkezelési közszolgáltatás szervezése és fenntartása. Ennek biztosítása érdekében a város érvényes közszolgáltatási szerződéssel rendelkezik az AVE Tatabánya Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Zrt.-vel (2800 Tatabánya II., Erdész u. E ) települési szilárdhulladékainak begyűjtésére és elszállítására vonatkozóan. A közszolgáltató a település háztartásaival, illetve vállalkozóival egyénileg köt szerződést. A település a Duna-Vértes Hulladékgazdálkodási Társulás tagja, amely összesen 83 települést tömörít (Komárom-Esztergom, Pest és Fejér megye területén). A Társulás célja a a térség hulladékgazdálkodási problémáinak, többek között a felhagyott TSZH lerakók rekultivációjának komplex megoldása az Új Magyarország Fejlesztési Terv támogatási -20-