HOZZÁSZÓLÁS A TISZAB ÁBOLN AI PAP KOLERA ELLENI VÉDEKEZÉSRE OKTATÓ RÖPIRATA" CÍMŰ KÖZLEMÉNYHEZ írta: dr. IZSÁK SÁMUEL (Cluj-Kclozsvár, Román Népköztársaság) A z empirikus doktorkodásról és annak kéziratairóv című tanulmányában Bencze József említette Morvái János tiszabábolnai pap kolera elleni védekezésre oktató röpiratát. A tanulmány szerzője megjegyzi, hogy tudomása szerint azt még nem közölték. Helyt adva ennek a helyes megállapításnak, az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 8 9. száma közölte a szóbanforgó röpirat teljes szövegét. Minthogy ez az érdekes és jelentős röpirat méltán tarthat igényt orvostörténészeink figyelmére, örömmel használom fel az alkalmat, hogy néhány azzal kapcsolatos kevésbé ismert, vagy eddig ismeretlen adatot közöljek. Morvái János kolera elleni védekezésre oktató röpirata minden valószínűség szerint egyike volt az akkori (1831) legelterjedtebb népszerű egészségvédelmi-orvosi nyomtatványoknak. Erre vall az a tény, hogy még ugyanabban az évben azt lefordították román és szlovák nyelvre is. Szlovák kiadását említi Győry Tibor, aki megadja a röpirat szlovák címét (hibás átírással), más apróbb bibliográfiai adatok kíséretében.- B. K. Rippa, az orvostudomány szlovákiai történetének írója új keletű munkajában :! szintén említi Morvái János kolera elleni védekezésre oktató röpiratát. Érdekes, hogy Győry Tibor nem jelzi sehol Morvái röpiratának magyar kiadását, holott kétségtelen, hogy az magyar eredetiben jelent meg. A szlovák kiadás
is említi, hogy azt magyarból fordították (a z uherskéhó prelozeni...). Ugyancsak 1831-ben látott napvilágot Morvái röpiratának román fordítása is, amelynek teljes címe a következő: O lecuire foarte folositoare a boalei acum curgatoare holera nuraità, ce au aflat un preot din Tara Ungureascù si prin novelele (újságurile) de la Pesta s-au vestit, care prea bunul mai jos subscrisul preot intru aceastä forma scriind-o pentru binele de obste, prin aceastä sa fie tuturor cunoscuta (Tisza Bábolna. Predul didn Tisza Bábolna si expediata sub. nr. 474. 1831.) Morvái János röpiratának román fordítását először Veress Endre közölte 1926-ban, a régi erdélyi román rendeleteket felölelő bibliográfiai munkájában. 4 Veress nyomán magam is megemlítettem azt A román magyar orvosi kapcsolatok múltjából* című munkámban. Minthogy Morvái röpiratát magyarból fordították románra, azt, több más hasonló fordításssal együtt, a román magyar orvosi kapcsolatok egyik megnyilvánulási formájának tekintettem. Morvái röpiratának román fordítása figyelemre méltó orvostörténeti, illetve bibliográfiai kérdéseket vet fel. Amint látjuk, a román nyelvű nyomtatvány címében arra hivatkozik, hogy a röpiratot pesti újságok is közölték. Ez megegyezik az Országos Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményében levő röpirat szövegével, amiből kitűnik, hogy azt a Hazai s Külföldi Tudósítások-hoz melléklet formájában illesztették a könnyebb és átfogóbb terjesztés céljából. A román fordítás ugyanakkor azonban feltünteti azt is, hogy a magyar nyelvű eredetit hivatalos számmal (Nr. 474 1831) küldték szét. Természetesen a városi, vármegyei és községi egészségügyi hatóságokhoz, hivatalos orvosokhoz stb. Ebből az tűnik ki, hogy Morvái röpiratának hivatalos jellege kellett hogy legyen, s mint ilyent Magyarország és Erdély, s valószínű, hogy a Habsburg korona alá tartozó többi tartományok területén is terjesztették, az illető nemzetiségek nyelvén. Ismeretes Morvái röpiratának egy erdélyi magyar kiadása is, ami nincsen ellátva számmal, amely rendszerint a hivatalos jellegű instructio-k és röpiratokról, vagy azok fordításairól, nem szokott hiányozni. Az előbbiekig
bői tehát arra lehet és szabad következtetnünk, hogy a Morvaiféle kolera nyomtatványnak feltehetően kellett legyen egy, a pesti lapoktól függően, önálló röpirat" formája.is. Bizonyosan ez is napvilágra fog kerülni valamelyik régi orvosi gyűjteményből. Mint említettem, ismeretes Morvái röpiratának erdélyi magyar kiadása is, aminek címe A cholera orvoslásának könnyű és bizonyos módja a legújabb hazai tapasztalás szerént. G Nyomtatási helye nincs feltüntetve. Szövege, kisebb módosításoktól eltekintve, azonos azzal, amely az Országos Orvostörténeti
Könyvtár Közleményeiben jelent meg. Hivatalos száma nincs. E röpirat terjedelme négy oldal. Érdekessége az, hogy az utolsó oldalon felhívást tartalmaz, amelyet Váradi Sámuel 7,,Ns. Alsó Fejér Vármegyének és Ns. Nagy Enyed Várossának Physicussa" szövegezett meg és írt alá. A felhívás így hangzik: Méltán megrettent Hazámfiai! Öröm könnyekkel írom ezen sorokat, melyekben sietek Hazámfiainak kijelenteni, hogy én a Tisztelendő Morvái János Űr előadott szavainak mind egy betűig hiszek, az általa ki-
jelentett orvoslás módját minden eddig hirleltetteknél előbb becsüllön. Mert az ahoz megkívántató szerek mindenütt meg kaphatók; az aval való bánásra mindent meg lehet taníttani, mert nyilván látszik, hogy nem hirvadászat, sem ön haszon keresése, hanem tiszta felebaráti indulat vezette, mind próbáiban, mind azoknak közönségessé tételében. De bár mely egyszerű is a Tisztelendő Morvái Űr orvoslása mondja, még is hazánk lakosainak nagy részére, a kevéssel megelégedő Oláhnemzetre nézve, szükséges, melegítő eszközökről gondoskodnunk. Tudjuk azt, hogy az oláhoknak ágyneműje áll egy vastag lepedőből, két kemény párnákból, kevés szénából és egy pokrotzból sem ezekkel, sem mind aval a mi még kitsiny hajlékokban vagyon, oly hamar és úgy megizzasztani a choleras beteget nem lehet, mint a kevés órák alatt öldöklő Cholera ellen megkívántatik. Meg hívom azért Hazám lelkesebb Aszszonyait, hogy a Cholerával meglátogatott helységekbe könynyen melegíthető, tollas derekalyaokat küldjenek. Egy betegnek kellene egy derekaly alól, más felyül, a felsőre pótlékul réálehetne hányni minden más köntösöket, pokrotzot s. a. t. Egy faluban kellene mintegy 20 derekaly egy rendbeli, több betegnek is szolgálhatna. Azt sem kell elfelejteni, hogy sok helységben nintsen egy akkora kád, melyben egy embert a fenn írt mód szerént meg lehetne fereszteni. A choleras betegek számára ajándékozandó derekalyokat a Tekintetes Vármegyei Tisztséghez kell utasíttatni az, oda fogja küldeni, a hol leg szükségesebb. Annak, a kiről leg először és hitelesen megbizonyíttatik, hogy a Morvái Űr orvoslása módja szerént, tulajdon kezével melegítvén, takargatván s ha szükséges, feresztvén, tíz valóságos és minden kétségen kívül Choleras beteget meggyógyított, én adok Ötven B. váltó forintokat. Nagy Enyed, Augusztus 21-dik napján 1831-ben". Eddig a felhívás, amelynek orvostörténeti érdekességén túl, szociális vonatkozásai jelentősek. Hogy Morvái módszere iránti lelkesedését Váradi saját tapasztalatára alapította-e vagy pedig hivatalos" ügybuzgóságról van szó, minthogy Erdély akkori protomedicusa, Ferentzi József, s is magáévá tette és
ajánlotta ezt a módszert a kolerások gyógyítására, nem egészen világos. Lehet azonban, hogy mindkét tényező közrejátszott Váradi eme lelkes felhívásának megszerkesztésében. Testamentumában említi ugyan, hogy ő és a felesége kolerás volt (az 1831-iki vagy pedig az 1836-iki erdélyi kolera járvány alkalmával), és hogy izzasztással, meg laudanummal gyógyultak meg. Morvái nevéről és módszeréről ezúttal nem tesz említést. Ez természetesnek is látszik, minthogy az izzasztásos kolera elleni gyógymódot nemcsak Morvái ajánlotta, hanem többen mások is. Annyi bizonyos, hogy Ferentzi József 1831-iki, 97 sz. alatt kiadott kolera elleni instructio-ja szintén javasolta Morvái módszerének alkalmazását. Ezzel kapcsolatban Ferentzi, többek között, a következőket írta:..hasonló czélra vala kiadva a Tisza-Bábolnai Pap Morvái János Urnák tulajdon tapasztalásán épült rövid Oktatása, melynek útmutatását mingyárt a Nyavalya első pillantatjában követök, bizonyosan és hirtelen egésségre térnek, áldozattyai lészen ellenben ezen Nyavalyának későbbre minden Orvosok és drága patikai szerek mellett is azok, a kik az érdeklett idő-pontot akár tunyaságból, akár pedig babonás képzelődésekből használni elmellőzik". Ferentzi József és Váradi Sámuel nyilatkozatai igazolják, milyen bizalomnak és népszerűségnek örvendett Morvái János, egykori tiszabábolnai pap, kolera elleni védekezésre oktató röpirata. 1 Az O. O. K. K., 6 7. sz., 227 old. 2 Magyarország Orvosi Bibliographiája. Budapest, 1900, 94 old. 3 B. K. Rippa: K histórii Medicíny sa Slovensku. Bratislava, 1956, 157 old. 4 Veress Andrei: Orînduieli romínesti vechi tipárite ín Ardeal, 1774 1848. (Erdélyben nyomtatott régi román rendeletek), Bucuresti. 1926, 29 old. 5 Izsák Sámuel: A román magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bucuresti, 1956. (198 old.), 62 old.
6 Egy példányát a kolozsvári Egyetemi Könyvtár őrzi. 7 Váradi Sámuel (1773 1857), enyedi orvos. Több közismert munka szerzője: (A tehénhimlő avagy a vaktzina, 1803; Gondviselés az egészséges szemekre, 1805; Utasítás a selyem és eperfa tenyésztésre, 1842.). Kiadatlan Testamentuma érdekes kortörténeti és személyes vonatkozású dokumentum. 8 Ferentzi József (1771 1836), kolozsvári orvos. Erdély protomedikusa, kiváló egészségügyi szervező, több, eddig kiadatlan instructio szerzője.