A SZIGORÍTÁS ÚTJÁN A KÁBÍTÓSZER-JOGSZABÁLYOK SZIGORÍTÁSA ÉS A HATÁLYBA LÉPÉSÜK ÓTA ELTELT EGY ÉV ÉRTÉKELÉSE

TASZ DROGPOLITIKAI FÜZETEK 2000/1. SZÁM A SZIGORÍTÁS ÚTJÁN A KÁBÍTÓSZER-JOGSZABÁLYOK SZIGORÍTÁSA ÉS A HATÁLYBA LÉPÉSÜK ÓTA ELTELT EGY ÉV ÉRTÉKELÉSE TÁRSASÁG A SZABADSÁGJOGOKÉRT 2000. ÁPRILIS

Kiadja a Társaság a Szabadságjogokért Írta és szerkesztette: Pelle Andrea és Dénes Balázs Rajzok: MARABU Fotó: MTI ISBN 963 00 307 64 ISSN 1586 1147 A kiadvány a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány támogatásával készült. Tel/fax: 214-7102 E-mail: tarsasag@elender.hu Honlap: http://www.c3.hu/~hclu/ Adószám: 18067109-1-41

TARTALOM BEVEZETÉS 5 I. RÉSZ: A SZIGORÍTÁS ÚTJÁN 9 Elôzmények 11 A T/250. számú törvényjavaslat 17 A parlamenti vita 22 Szakmai visszhang 24 A nyilvánosság 30 Változások 32 A maffiaellenes törvénycsomag 35 II. RÉSZ: A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS HATÁSA A JOGALKALMAZÁSRA 37 1. Az összegzés 39 2. Az alkotmánybírósági határozat 46 3. Ki a függô? 50 4. Szankciók 54 5. Tanú vagy gyanúsított 57

III. RÉSZ: A MÓDOSÍTÁS HATÁSAI AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZERRE 61 Az elterelés 64 A kliensek számának változása 69 Hatósági megkeresések 73 IV.RÉSZ: EGYÉB HATÁSOK 77 A közúti drogtesztelés 79 A motozásos igazoltatás 85 Az iskolai feljelentési hullám 91 UTÓSZÓ 97 FÜGGELÉK A Btk. 282. -a 1978 és 1993 között 101 A Btk. 282. -a 1993. május 15-tôl 1999. március 1-ig 102 Az 1999-es módosítás során a törvényjavaslat eredeti szövege 104 Az 1999. március 1. óta hatályos törvényszöveg 107 A csekély mennyiség változásainak összehasonlítása 110

BEVEZETÉS A drogtörvényt ahogy mindenki emlegeti a Btk. 1999. március 1-jén hatályba lépett módosítását 1998 ôszén, Orbán Viktor miniszterelnök egyesült államokbéli látogatása alatt ismertette meg a kormány a közvéleménnyel. Másfél évvel késôbb, 2000 márciusában a kormányfô egy jogászoknak szóló társasági lapnak adott interjújában már nyíltan kimondta: Az Egyesült Államok drogpolitikáját és Clinton elnök álláspontját osztom, miszerint a legradikálisabb büntetôjogi eszközök bevetésétôl sem szabad elzárkózni a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása érdekében. Minden kábítószer-fogyasztó egyben potenciális drogkereskedô is, ennek a világnak ez a természete. A kábítószer-fogyasztók emberi jogait, emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, ez azonban nem áll ellentétben az elôzô súlyos kijelentéssel. 1 Csak remélni lehet, hogy 1. De Jure magazin, 2000. március a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem ismeri jól az USA kábítószerhelyzetét. Egy olyan országot választ ugyanis példaképünknek, mely évtizedek óta képtelen 5

megbirkózni a drogkérdéssel. Egy olyan országot, amelyben közel annyi ember ül börtönben kábítószer miatt (kétharmaduk fogyasztásért vagy saját célra történô birtoklásért), mint az Európai Unió államaiban együttvéve. Olyat, amely hatalmas nemzeti jövedelmének tekintélyes százalékát fordítja évrôl évre hiábavaló drogháborúra ; amelyet minden évtizedben eláraszt valamilyen szer (a hetvenes évek heroinja, a nyolcvanas évek crack-kokainja után a kilencvenes évek diszkódrogjai következtek), s melyben a fiatalok korábban próbálják ki a kábítószereket, mint a legtöbb uniós államban. Jó példa az Egyesült Államok, de nem követendô példa. Jó példa arra, hogy meglássuk, hogyan nem szabad drogpolitikát csinálni, ha humánusan, pragmatikusan, hatékonyan és a lehetô legolcsóbban szeretnénk a drogkérdést szabályozni. E kötet elsô része a kábítószer-jogszabályok szigorításának menetét mutatja be. Összefoglaljuk, milyen is volt Európa legszigorúbb drogtörvénye kormányváltozatban, és milyen az a törvény, amelyet végül elfogadott a parlament. A második részben a törvény hatályba lépése óta eltelt egy évet értékeljük a jogsegélyszolgálatunkon kép- 6

viselt ügyek segítségével. A jogi hatások címû részben az általunk tapasztalt jogalkalmazási problémákról írunk. A következô fejezetben egy, a TASZ által elvégzett felmérésen keresztül vizsgáljuk a törvény drogambulanciákra gyakorolt hatását. Az egyéb hatások címszó alatt pedig olyan jelenségekre hívjuk fel a figyelmet, melyek a TASZ álláspontja szerint szintén a szigorítással hozhatóak összefüggésbe. A kötet kiadója, a Társaság a Szabadságjogokért meggyôzôdése, hogy a kábítószer-fogyasztást lehetetlen büntetôjogi eszközökkel visszaszorítani. Mégpedig éppen azért, mert ennek a világnak ilyen a természete. Budapest, 2000 áprilisa 7

I. rész A SZIGORÍTÁS ÚTJÁN

A törvényhozók a büntetô törvénykönyv (Btk.) visszaélés kábítószerrel bûncselekmény törvényi tényállását az elmúlt tíz évben két ízben alakították át. Elôször 1993- ban, az MDF többségû, majd 1998-ban a Fidesz-MPP többségû parlament fogadta el a módosításokat. 1. ELÔZMÉNYEK Az 1993. évi XVII. törvénnyel felülvizsgálták a büntetéskiszabási rendszert, többek között egy napra leszállították a szabadságvesztés minimumát, és szélesebb körben tették lehetôvé az ún. enyhítô szakasz alkalmazását. A módosítások a bírák számára nagyobb mozgásteret engedtek a kellô differenciálásra a büntetés kiszabása során. A Btk. visszaélés kábítószerrel bûncselekményének törvényi tényállását gyökeresen megváltoztatták. A módosítás szigorította a büntetési tételeket, ugyanakkor a fogyasztó számára lehetôvé tették a büntetés helyett a gyógykezelés választását. Ezt a törvényhozók azzal in- 11

dokolták, hogy a hatályos szabályok az illegális kereskedôvel szemben nem elég hatékonyak, a kábítószer fogyasztójával szemben viszont indokolatlanul szigorúak és célszerûtlenek. 1993-tól tehát a Btk. a kábítószerfogyasztókkal kapcsolatban differenciált elbírálásra adott lehetôséget, új büntethetôséget megszüntetô okot állapított meg arra az esetre, ha a kábítószer-fogyasztó csekély mennyiségû kábítószert saját használatára termeszt, elôállít, megszerez vagy tart, vagy ha a kábítószer fogyasztásával összefüggésben két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb bûncselekményt követ el, és az elsôfokú ítélet meghozataláig folyamatos gyógykezelésben vesz részt. Ezt nevezzük elterelésnek, vagy diverziónak. A törvényalkotó ekkor elfogadta, hogy nagyobb társadalmi érdek fûzôdik ahhoz, hogy a fogyasztó gyógykezeltesse magát, mint hogy büntetést szabjanak ki rá. A szenvedély, önkárosító szokás ellenében a büntetés kevésbé hatékony eszköz, mint a gyógyítás. A törvény ezen rendelkezései összhangban voltak a nemzetközi egyezményekkel is. Nem forradalmian új reformokat vezettek be 1993-ban, hanem az európai országok gyakorlatában már régóta ismert és alkalmazott jogi megoldást honosították. 12

2. A Btk. 1993-as módosítása idején a mennyiségeket a Legfelsôbb Bíróság VI. sz. Büntetô Elvi Döntése (VI. BED) határozta meg, mégpedig oly módon, hogy a csekély mennyiség az adott kábítószer halálos dózisánál nem több kábítószer volt. A büntetés nagysága és az elterelés alkalmazhatósága a kábítószer mennyiségétôl függött. Csak akkor választhatta valaki a gyógykezelést, ha csekély mennyiséget 2 találtak nála. A törvény hatályba lépése után megállapították, hogy a megszabott mennyiségi határok mellett az elterelés a gyakorlatban nem alkalmazható, hiszen a kábítószerfüggôk egy napi adagja többnyire már meghaladja a csekély mennyiséget. Ezért 1994. március 25-én a VI. BEDet hatályon kívül helyezték, és 1995. március 27-én a Legfelsôbb Bíróság 3. Eszerint csekély mennyiségû 155. sz. büntetô kollégiumi állásfoglalásában nem szokott fogyasztóra vonatkoz- kábítószer a kábítószerhez hozzá (155. BK) új tartalommal töltötte ki a kábítatott halálos, illetve mérgezô adag legfeljebb tízszerese; jelentôs mennyiségû kábítószer az ilyen tószerek mennyiségi adag több mint százszorosa. A kategóriáit. 3 Az újabb THC a marihuána és a hasis kategóriákat kezdettôl hatóanyaga esetében nem ismert ez az adag, ezért ennél a szernél a fogva az a kritika érte fentiektôl függetlenül állapították fôként rendôri körök- meg a határt. 13

bôl, hogy a mennyiségi határok felemelésével a kereskedôk kibújhatnak a felelôsségre vonás alól, mert elég, ha valaki azt mondja, hogy a nála talált kábítószer saját fogyasztására kellett, és vállalja a gyógykezelést. A 155. BK egy másik sajátos értelmezése is elterjedt, mely szerint Magyarországon bárki büntetlenül tarthat magánál tíz ember megmérgezéséhez elegendô drogot. Az MSZP többségû parlament idôszaka alatt két alkalommal tettek kísérletet a kábítószerrel kapcsolatos büntetôjogi szabályok további szigorításra. Fôként ellenzéki képviselôk (Deutsch Szájer, Kónya Kutrucz) 4. A Szájer József FIDESZ képviselô által 1997. május 12-én benyújtott módosító javaslat szûkíteni kívánta az enyhébben elbírálható vétségi magatartások körét, és a meglévôk mellé egy újabb, szigorúbban büntetendô mennyiségi kategóriát nagyobb mennyiség javasolt felállítani. Kutrucz Katalin és Kónya Imre képviselôk módosító javaslata arra irányult, hogy a visszaélés kábítószerrel bûncselekménynek ne legyen privilegizált, azaz vétségi esete. nyújtottak be indítványt 1996-ban és 1997-ben. 4 A kormány nem támogatta a javaslatokat, és az indítványok már a bizottsági üléseken elvéreztek. 1996 decemberében a parlament felállította a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott országgyûlési eseti bizottsá- 14

got, 5 5. 111/1996. (XII.19.) OGY melynek feladata határozat az volt, hogy készítsen átfogó jelentést a magyarországi helyzetrôl, és tegyen javaslatokat a további teendôket illetôen. Az eseti bizottság szakértôkbôl álló munkacsoportjai egy évig tartó vizsgálódás után készítették el jelentésüket, melyet mind az eseti bizottság, mind az Országgyûlés elfogadott. 6 A jelentés a jogi környezettel kapcsolatban megállapítja, hogy büntetôjogi rendelkezéseink szigorúak, de nem kellôen differenciáltak. Az országgyûlési határozat szerint szükséges a büntetô törvénykönyv kábítószerkérdéssel kapcsolatos rendelkezéseinek felülvizsgálata. Az eseti bizottság jogi munkacsoportja 7 arra az álláspontra helyezkedett, 6. 125/1997. (XII.18.) OGY határozat 7. A munkacsoport munkájában a TASZ szakértôje, Pelle Andrea is részt vett. hogy a kínálati oldal felelôsségre vonásának jogszabályi feltételei adottak, minden ilyen cselekmény szigorú megítélés alá esik. A joggyakorlat is azt mutatja, hogy a terjesztôkkel szemben kiszabott büntetések szigorúak. A munkacsoport szerint a bûnügyi munka súlypontját továbbra is a kábítószer-bûnözés kínálati oldalára kell helyezni. 15

Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a fogyasztók egészségügyi adatai biztonságban legyenek, ne juthassanak illetéktelen személyek birtokába. A csekély és jelentôs mennyiséggel kapcsolatban a jogi munkacsoport azt tartotta kívánatosnak, hogy azokat törvényben határozzák meg, de az értékek szigorítását nem látták indokoltnak. A szakértôk nem tartották elfogadhatónak azt a már idézett rendôrségi érvelést, hogy a jelenlegi csekély mennyiség mellett a kereskedôk is elkerülhetik a felelôsségre vonást, mert a náluk talált kábítószer mennyisége alapján a gyógykezelést választhatják a büntetés helyett. A büntetôeljárás során felmerülô bizonyítási nehézségeket nem lehet a törvény szigorításával megoldani, alapos nyomozás után a terjesztôt akkor is meg lehet büntetni, ha egy gramm drogot sem találtak nála. 1998 elején a kábítószer-méréseket és mennyiségi meghatározásokat végzô szakértôi intézetek munkatársai elkészítettek egy kompromisszumos megoldást a csekély mennyiség felsô határának megállapítására. Ez alapján az Igazságügyi Minisztériumban kidolgoztak egy javaslatot a törvényi szabályozásra, ez azonban az 1998-as parlamenti választások elôtt már nem került napirendre. A javaslatot a Népjóléti Minisztérium 16

egyébként nem támogatta, gyógyszerészeti szakértôkre hivatkozva elutasította a már kábítószerfüggô vagy rendszeres fogyasztó 8. Az egészségügyi kormányzat szempontjából történô álláspontja szerint a csekély megközelítést. 8 Korábban is megfigyelhetô adaghoz, vagyis a már 1994-ben mennyiséget a napi terápiás alkalmazhatatlanná vált VI. volt, hogy az egészségügyi kormányzat nem kell közelíteni, néhány drognál BED-ben megjelölt értékekhez tekintette feladatának, pedig még ennél is szigorúbban hogy a kábítószerfogyasztók büntetô útról való elterelését kell a határt megvonni. támogassa. 2. A T/250. SZÁMÚ TÖRVÉNYJAVASLAT Az 1998-as parlamenti képviselôválasztásokat követôen az új országgyûlés és az új kormány azonnal jelezte, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában a büntetô törvényeknek továbbra is kiemelt szerepet szánnak. Az Országgyûlés 1998. július 3-án hatályon kívül helyezte 9 az 9. 40/1998. (VII. 3.) OGY határozat eseti bizottság munkájával kapcsolatos összes országgyûlési határozatot, és a kormány 1998. július 24-én 17

10. 1097/1998. (VII. 24.) kormányhatározat kijelölte a szervezett bûnözés elleni jogalkotási feladatokat. A kormányhatározat 10 szerint a kábítószerrel visszaélés, mint a szervezett bûnözéssel összefüggésbe hozható bûncselekmény szabályozását 1998. szeptember 30-ig felül kell vizsgálni, és emelni kell a büntetési tételeket. Ezen határozat elôirányozza a szórakozóhelyek igazgatási úton történô bezárásához szükséges jogi környezet megteremtését, valamint a rendôrségi adatkezelés és adatkérés szabályainak megvizsgálását. 1998 augusztusára már el is készült a Btk-szigorítás munkaanyaga. A kormány megtárgyalta a törvénytervezetet, és azzal küldte vissza a minisztériumnak, hogy a kábítószerre vonatkozó szabályokon még szigorítsanak (az egyéb részeket elfogadták). A következô kormányülésre a törvényjavaslatot kiegészítették. Ennek az volt a lényege, hogy a közmûvelôdési és közhasznú szervezetek épületében, környékén és rendezvényein a kábítószer birtoklása (!) már csekély mennyiség esetében is 2-8 évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô; amennyiben kínálás, átadás vagy kereskedés is bizonyítható, a büntetés 5-10 évig terjed. 18

A tervezett szigorítást hivatalosan Orbán Viktor miniszterelnök amerikai látogatása elôtt jelentették be. A kormányszóvivô a javaslatot úgy jellemezte, hogy Európa legszigorúbb szabályozását kívánja a kormány bevezetni. A szervezett bûnözés elleni törvénycsomag 1998 októberében került a parlament elé. A törvényjavaslat lényegesebb elemei a következôk voltak: 1. Az elterelést csak a kábítószerfüggôk számára biztosítják. Eddig az alkalmi fogyasztók is mentesülhettek a büntetés alól, és a drogambulanciák vállalták is az 19

ilyen eseteket (többnyire csoportterápiát alkalmaztak). Tapasztalataik szerint a fiatalok hasznosnak érezték a segítséget. 2. Az a fogyasztó, aki még nem függ a szertôl, büntetendô. A kipróbálók, az alkalmi, vagy akár rendszeres szerhasználók nem feltétlenül drogbetegek. Ôket a kábítószert pusztán élvezni akaró fogyasztónak tekintik, felelôsségre vonásuktól a jövôben nem lehet eltekinteni. A javaslat esetükben három évig terjedô börtönt tart indokoltnak. 3. A javaslat új minôsített eseteket is meghatároz, és a súlyosabban megítélendô kör a fogyasztókra is kiterjed. A törvényjavaslat alapján aki közmûvelôdési intézmény (pl. iskola, mûvelôdési ház, kollégium) vagy közhasznú tevékenységet végzô szervezet (pl. drogkonzultációs központ, tûcsereprogram) területén, környékén vagy rendezvényén kábítószert tart magánál, vagy juttat a szervezetébe, kettôtôl nyolc évig büntetendô. Ha ilyen helyeken átadáson érnek valakit, büntetése öt évtôl tíz év börtön lehet. 4. A törvényjavaslat készítôi továbbra sem tesznek különbséget a tiltott szerek között veszélyességük szerint. Ugyanazok a büntetési tételek vonatkoznak a marihuána terjesztôjére, mint arra, aki heroinnal kereskedik. 20

5. Továbbra sincs különbség a kábítószerfüggô kereskedôk és a nagy haszon reményében árusítók között. A terjesztôk esetében életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható. 6. A kábítószer kínálását, átadását (ilyesmi legtöbbször nem haszonszerzési célból történik ugyanolyan büntetéssel fenyegetik, mint a kereskedést. Ennek eredményeképpen az országhatáron 100 kg heroint átszállító kábítószercsempészt kisebb büntetéssel fenyegetik, mint azt a drogbeteget, aki elad valakinek 100 g amfetamint. 7. Csökkentették a csekély és jelentôs mennyiség mértékét. A mennyiségek határainak megállapítása jogpolitikai kérdés. Ettôl függ, hogy a jogalkotás a fogyasztók büntetésére vagy a gyógyításukra helyezi a fô hangsúlyt, ugyanis az elterelés csak csekély mennyiség esetén választható. A jelentôs mennyiség határának kialakításakor azt kell figyelembe venni, hogy ehhez a törvény már igen súlyos jogkövetkezményt fûz. A törvényjavaslat az addigi határokat lényegesen leszállította, sok esetben még a jelentôs mennyiség is alatta maradt az addigi értéknek. A javaslatban az Egészségügyi Minisztérium által ajánlott mennyiségi értékek jelennek meg, tehát az a tárca, amelytôl leginkább elvárha- 21

tó lenne a szenvedélybetegek szempontjainak figyelembe vétele és a segítségnyújtás feltételeinek biztosítása, a bûnüldözési érdekeket tartotta fontosabbnak a törvényjavaslat elôkészítése során. 8. A büntetéskiszabási szabályok szigorítása a kábítószerrel összefüggô cselekményeket is érinti: a bíróság a büntetés kiszabását csak vétség miatt indult ügyekben halaszthatja el, tehát a három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô fogyasztónál csak különös méltánylást érdemlô esetben alkalmazható a próbára bocsátás. A büntetés kiszabása során a büntetési tételkeret középmértékébôl kell kiindulni, így a drogfogyasztóra elôirányzott büntetés átlagosan egy év hat hónap börtön. 3. A PARLAMENTI VITA A parlamenti általános vita nyitányaként az elôterjesztô Dávid Ibolya igazságügy-miniszter elmondta, hogy egy ország drogpolitikájának soha nem a büntetôjogi szabályozás az egyetlen eleme. Magyarországon ma számos ismert ok miatt a drogpolitika központja egyáltalán nem örvendetes módon a büntetôjog. A mi- 22

niszter szerint a legnagyobb baj, hogy az állami intézményrendszer eddig nem közölt egyértelmû értékítéletet a társadalommal, és emiatt sokan úgy gondolják, hogy a kábítószer-fogyasztás bocsánatos bûn. Nyilván lesznek vesztesei a javasolt szabályozásnak. Ugyanakkor mindig fennáll a választási lehetôségük, hogy vesztesek kívánnak-e lenni, vagy vesztesek kívánnak-e maradni. ( ) A kábítószer-termelést és -kereskedelmet a fogyasztás élteti. (...) Indokolt tehát a teljes folyamat minden elemének szigorú büntetôjogi szabályozása. A miniszter nem adott magyarázatot arra, hogy amenynyiben nem tartják örvendetesnek a büntetôjog központi szerepét a drogpolitikában, akkor miért a Btk. szigorítása az új kormány elsô e tárgyban tett lépése? A törvényjavaslatot az ellenzéki vezérszónokok élesen bírálták, és az FKGP szónoka, Kiszely Katalin is kritikával illette néhány elemét. Az általános vita folytatására 1998. november 24-én a késô éjszakai órákban került sor. 11 A kormánypárti képviselôk azt hangsúlyozták, hogy a 11. A képviselôk 22 óra 30 perctôl mondhatták el véleményüket. javaslat ugyan három évig terjedô szabadságvesztéssel fenyegeti a fogyasztót, de a bíráknak módjukban áll a nevelô jelleg elôtérbe helyezése, vagyis a fiatalok nem 23

feltétlenül fognak börtönben kikötni. Az ellenzéki képviselôk a szakmai elôkészítés mellôzését, és a fogyasztókat érintô szigorításokat kifogásolták. Kiss Gábor képviselô (MSZP) szerint a drogkérdés a polgárok életébe való beavatkozásnak egy terrénuma lesz, a drogháború ürügyévé válhat a magánszférába való behatolásnak, a kutakodásnak, az igazoltatásnak, motozásnak, a házkutatásnak, ellenôrzés alá vonásnak, aminek sok-sok jelét különbözô törvényszövegekben az utóbbi idôben rendre tapasztalhatjuk. Kádas Mihály képviselô (Fidesz) szerint a mi nemzedékünknek alig van konkrét tapasztalata a lopakodó halálról. (...) Saját huszonéves fiam azt kérdezte tôlem, amikor ez a dolog elôjött: ugye nem fogod megszavazni ezt a törvényt? (...) Pedig ha tetszik, ha nem, nekünk kell gondolkodnunk helyettük: mai szülôknek, tanároknak, orvosoknak, pszichológusoknak és természetesen törvényhozóknak. 4. SZAKMAI VISSZHANG A törvényjavaslatot már a parlamenti vita elôtt számos kritika érte, szakmai fórumokon élesen bírálták a tervezett szigorításokat. A drogbetegekkel foglalkozó terá- 24

piás szakemberek 1998 októberében szakmai konszenzus-konferenciájukon állásfoglalást fogadtak el a kábítószer-fogyasztás tervezett büntetôjogi szabályozásáról. Álláspontjuk szerint a kábítószer-fogyasztásra vonatkozó büntetôjogi szabályokat csak egy átfogó nemzeti stratégia megteremtése után, azzal összhangban lehet felülvizsgálni, ezért a szervezett bûnözés elleni törvénycsomagnak nem lehet része a drogfogyasztás. Indokaik a következôk voltak: a drogügy kezelésére vonatkozóan nincs a szakma és a kormány által elfogadott egységes és átfogó koncepció; nincsenek kijelölve a kereslet- és kínálatcsökkentés arányai, ezen belül nincsenek kijelölve a prioritások, a konkrét feladatok; a törvényjavaslat a kínálatcsökkentés büntetôjogi eszközeit helyezi elôtérbe, ezzel azt sugallja, hogy nagyobb társadalmi érdek fûzôdik a drogfogyasztók megbüntetéséhez, mint gyógyulásukhoz; a tervezet az iskolából való kimaradással fenyegeti a kamaszkori kíváncsiságát kielégítô fiatalokat, vagyis a 16-20 éves populáció mintegy 20-30%-át; a tervezett változtatás a fiatalok leszakadó rétegeinek a kriminalitás felé sodródását gyorsítja fel. 25

A szakemberek szerint a törvénymódosítás elfogadása esetén a késôbbiekben készülô nemzeti stratégia büntetôjogi túlsúlya prognosztizálható, amely nagymértékben beszûkíti a keresletcsökkentés (megelôzés gyógyítás rehabilitáció) mozgásterét. Az elsôdleges megelôzés oktatási programjaiban részt vevô iskolai tanulók ellenérdekeltek lesznek abban, hogy feltárják a drogfogyasztáshoz kötôdô attitûdjeiket. Az addikció korai felismerését megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a büntetéstôl való félelem. Az alkalmi fogyasztókat a törvény szigora visszatartja attól, hogy még a függôség kialakulása elôtt segítséget kérjenek, vagy éljenek a segítséggel. A konszenzus-konferencia résztvevôi állásfoglalásukat eljuttatták a parlamenti képviselôkhöz. A TASZ is részt vett a drogszabályok szigorításáról folyó vitában. A TASZ nem ért egyet a kábítószer-fogyasztás kriminalizálásával, így azt még kevésbé tartja elfogadhatónak, hogy a fogyasztókat sújtó szankciókat szigorítsák. Azokban az európai országokban, ahol a fogyasztók számára biztosítják az elterelést, ezzel a lehetôséggel nem csak a drogfüggôk, de bárki élhet, aki ellen tiltott szer használata miatt indult eljárás. Nem fogadható el az a kormánypárti érvelés, hogy az alkalmi fogyasztókat a szigorítás ellenére sem fogják le- 26

töltendô büntetésre ítélni. Az ítélkezési gyakorlatot eddig éppen amiatt kritizálták, hogy túl enyhe büntetéseket szabnak ki, és gyakran felfüggesztik a szabadságvesztés végrehajtását. A büntetéskiszabási szabályok szigorítása a jogalkalmazó bölcsességének nagyon szûk mozgásteret hagy, így nem lehet arra számítani, hogy a drogfogyasztás büntetôjogi következményei nem fognak változni. A törvényjavaslat szigorítja a mennyiségi határokat, ugyanakkor nem biztosítja, hogy az összesen elfogyasztott kábítószer mennyisége miatt ne minôsüljön súlyosabban a cselekmény. A jogalkalmazás során ezeket a mennyiségeket összeadták, így még a kábítószerfüggôket sem lehetett a büntetôeljárásból elterelni. Ezt a gyakorlatot tette kötelezôvé a Legfelsôbb Bíróság 1998. október 30. napján elfogadott 5/1998. sz. büntetô jogegységi határozata. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy ezt a problémát csak a törvény szövegének pontos megfogalmazásával lehet megoldani. 12 12. Az összegzéssel kapcsolatos gyakorlat ismertetését lásd a 39. oldalon. A törvényjavaslat kidolgozása során figyelmen kívül hagyták, hogy a nyomozóhatóságok munkáját a büntetô szabályok szigorítása nem segíti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendôrség 27

13. 30/1992. (V. 26.) AB határozat (ügyszám: 1358/B/1991/10.) csak kivételesen tud eljutni az elosztó hálózat csúcsán álló terjesztôkig, többnyire fogyasztók, kiselosztó kereskedôk és csempészek kerülnek az igazságszolgáltatás elé, ôket fogják sújtani a szigorúbb büntetések is. A büntetôjog a jogi felelôsségi rendszerben ultima ratio. A büntetôjogi szankciók szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása, amikor már más jogági szankciók nem segítenek, ha más felelôsségi formák, így a szabálysértési vagy polgári jogi rendszerek eszközei elégtelenek. A bûncselekménnyé nyilvánításnak és a büntetéssel való fenyegetésnek alkotmányos indokon kell nyugodnia: szükségesnek, arányosnak és végsô soron igénybe veendônek kell lennie. Meg kell vizsgálni, hogy az alapjog korlátozása, tehát a büntetôjogi szabályozás szükséges-e, arányos-e és megfelelô-e a büntetési célok elérésére. A mérlegelést befolyásolja, hogy az adott cselekmény bûncselekménnyé nyilvánításában létezik-e társadalmi konszenzus, a büntetôjogi felelôsség milyen kört érint, és ki van ellene. 13 Mérlegelni kell, hogy milyen körben alkalmas a büntetôjogi büntetés céljának elérésére. A TASZ véleménye szerint a büntetôjog nem alkalmas a kábítószer-kereslet csök- 28

kentésére. Egy társadalmi probléma a kábítószerhasználat kriminalizálása az erôszak terjedéséhez vezet. A represszió fokozása esetén a bûnüldözés minden más érdeket maga alá temet, a fiatalok pedig mindaddig titkolni fogják környezetük elôtt problémájukat, amíg helyzetük kilátástalanná nem válik. A TASZ a törvényhozóknak a következôket javasolta: A büntetô szabályok felülvizsgálatára csak a konszenzuson alapuló nemzeti drogstratégia kialakítása és a prioritások meghatározása után kerüljön sor. Gondoskodni kell a terápiás lehetôségek bôvítésérôl, meg kell teremteni a segítségnyújtás másutt hatékonynak bizonyult intézményi formáit. Ne emeljék a büntetési tételeket, tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás és ítélkezés nemzetközi összehasonlításban is kellôen szigorú. Biztosítsák az elterelés lehetôségét minden fogyasztónak, az eddigi gyakorlatnak megfelelôen. 18 év alatti személynek történô kábítószer-átadásért csak azt büntessék szigorúbban, aki már elmúlt 18. A védett helyszínek körét szûkítsék, és ezeken a színtereken a fogyasztást ne, csak a terjesztést büntessék szigorúbban. 29

A kábítószerfüggô kereskedô részesüljön kedvezôbb elbírálásban, mint a nem drogos terjesztô. A csekély mennyiség határát ne gyógyszerészeti szempontok alapján állapítsák meg; továbbá nyújtsanak garanciát arra, hogy a fogyasztót nem büntetik szigorúbban az élete során elfogyasztott kábítószer mennyisége alapján. 5. NYILVÁNOSSÁG A törvényjavaslatról nemcsak a parlamentben vitáztak. Számtalan beszélgetést szerveztek egyetemi klubokban, különféle rendezvényeken. A fiatalok véleménye szerint a szigorítás nem fogja megállítani a drogfogyasztás növekedését, és többségük egyébként is magánügynek tekinti, hogy ki mit juttat a saját szervezetébe. A viták során a törvényjavaslat mellett szinte kizárólag csak állami tisztviselôk és politikusok érveltek. A szigorítást ellenzôk aláírásgyûjtést kezdeményeztek, több mint 5000 ember fejezte így ki tiltakozását. 1998. november 20-án Budapesten a Vörösmarty téren több ezer fiatal tüntetett a kormány drogpolitikája ellen. A szervezôk nyilatkozata szerint, ha a parlament el- 30

fogadja a kormány javaslatát a büntetô törvénykönyv kábítószerekkel kapcsolatos szabályainak módosításáról, az a magyar drogháború kezdetét jelentheti. Ez a kísérlet Amerikában is csôdöt mondott, Európa pedig egyre inkább elutasítja a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában a büntetôjog kompetenciáját. A TASZ és az Országos Kriminológiai Intézet 1998. december 7-én nemzetközi konferenciát hívott össze, melyen a magyar elôadók mellett Cornelius Nestler német és Evy Frantzen norvég szakember fejtette ki álláspontját a büntetôjogi szabályozásról. A sajtó is szívesen foglalkozott a témával, így a viták mindvégig a nyilvánosság elôtt zajlottak. Számos napiés hetilap folyamatosan figyelemmel kísérte az eseményeket, és a szokásosnál több elemzô cikket közöltek a témával kapcsolatban. A megjelent írások a korábbiakhoz képest toleránsabban közelítették meg a problémát, és sok szakembert szólaltattak meg. A Népszabadságban például 1998. szeptember 29. és december 21. közötti idôszakban 58 cikk foglalkozott a kábítószer-kérdéssel. 14 14. Forrás: Kábítószerprobléma a sajtóban tanulmány Csízy Szabó- Verbôczy) 31

6. VÁLTOZÁSOK A parlamenti munka során a törvényjavaslathoz számos módosító indítványt nyújtottak be a képviselôk. A visszaélés kábítószerrel bûncselekmény teljes törvényszövegére is kidolgoztak módosító javaslatokat; három 15. Az ellenzéki pártok közül az MSZP (Szili Katalin és Kökény Mihály) és az SZDSZ (Fodor Gábor) nyújtott be átfogó módosító javaslatot. ilyen ajánlásról szavazott a parlament. 15 Az ellenzéki indítványok szerint a büntetéseket alapvetôen nem kell szigorítani, és az 16. A javaslatot Frajna Imre (Fidesz), Horváth László (Fidesz), Tímár György (FKGP) és Csáky András (MDF) jegyezte. elterelés lehetôségét minden fogyasztó számára meg kell hagyni. Kormánypárti képviselôk is nyújtottak be közös módosító javaslatot, 16 mely az eredeti kormányelképzelésnél árnyaltabb volt, és figyelembe vette a szakmai és nyilvános viták során felsorolt érvek egy részét. 1998. december 22-én a végszavazáson a kormánypárti képviselôk módosító javaslata megkapta a szükséges többséget, így a módosított szöveg került a büntetô törvénykönyvbe. Az ellenzéki képviselôk módosító indítványait elutasították. 32

Az elfogadott módosítás enyhébb, mint az eredeti javaslat. Nem változtattak azonban alapvetô kérdésekben: szigorították, vagyis a heroin kivételével drasztikusan leszállították a csekély és jelentôs mennyiség értékeit. Az amfetamin esetében negyedére, a THC esetében tizedére csökkentették a csekély mennyiség fölsô határát. Az elterelést csak a kábítószerfüggôk számára biztosítják. Tehát a mértéket leszállították, szigorították a jelentôs mennyiségû kábítószerrel való visszaélésre kiszabható büntetési tételeket, és ebben a körben bevezették az életfogytig tartó szabadságvesztést is. Jelentôs mennyiségû kábítószer pl. 10 g tiszta hatóanyagtartalmú amfetamin birtoklásáért 5-15 évig, míg átadásáért már 10-15 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztést lehet kapni. Az üzletszerû elkövetés büntetését megemelték 5-10 évre, és ez a tétel vonatkozik arra is, aki akár csak egyszer 18 év alattinak ad drogot, vagy a mûvelôdési ház mellett kínál meg vele valakit. A kritikák hatására: nem emelték a fogyasztóra vonatkozó büntetési tételt; A törvény megfogalmazása kizárja azt a jogértelmezést, hogy a fogyasztók az életükben elfogyasztott 33

kábítószer-mennyiség összeadásával súlyosabb bûncselekményi kategóriába essenek; Ha valaki tizennyolc év alatti személynek kábítószert ad, ez csak akkor minôsül súlyosabb bûncselekménynek, ha az elkövetô már betöltötte a tizennyolcadik életévét; A védett helyszínek körét némileg szûkítették, és csak az átadást, a kereskedést büntetik szigorúbban (5-10 év), a fogyasztást nem (2 év); A kábítószerfüggô esetében mind a birtoklást, mind a kereskedést enyhébben büntetik, mint a nem függô elkövetônél. A büntetôeljárási törvény módosítása a vádemelés elhalasztásának lehetôségét kiterjeszti a felnôtt korú elkövetôkre is, azonban ez az ügyész diszkrecionális jogkörébe tartozik. Eddig az eljárás felfüggesztését a hatóság nem mérlegelhette: ha annak feltételei fennálltak, el kellett rendelni. Ez a változás az alkalmi szerhasználókat és a kipróbálókat érintené, a jogszabály az ügyükben eljáró ügyész belátására bízza, hogy elhalasztja-e a vádemelést. Ha a korábbi szabályozással vetjük egybe az új törvényt, akkor összességében jelentôs szigorítást vezettek be. A módosítás 1999. március 1-jén lépett hatályba. 34

7. MAFFIAELLENES TÖRVÉNYCSOMAG A szervezett bûnözés elleni törvénycsomagot újabb törvénymódosítások követték. 1999. július 5-én hirdették ki a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggô egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól szóló 1999. évi LXXV. törvényt, melyben bôvítették a rendôrség adatkezelési jogosítványait. Míg korábban a rendôrség csak a már meggyanúsított személyre vonatkozóan kérhetett a kezelôhelytôl (drogambulanciától) egészségügyi adatokat, 1999. szeptember 1-jétôl a felderítés során titkos információgyûjtés keretében kérdezôsködhetnek az orvostól betegei felôl. Ehhez fôszabályként elôzetes ügyészi jóváhagyás kell, de ha az ügy kábítószer-kereskedelemmel függ össze, az adatigénylést haladéktalanul teljesíteni kell, és az ügyész csak utólag dönt a kérés jogosságáról. A törvény értelmezô rendelkezései szerint a kábítószer-fogyasztás is a kábítószer-kereskedelemmel összefüggô ügy. Ez azt jelenti, hogy most már joga van a rendôrségnek a drogambulancián olyan beteg után érdeklôdni, akinek még nincs is rendôrségi ügye. A gyógyítók szerint a büntetô törvénykönyv szigorítása miatt kevesebben fognak hozzájuk fordulni, mert félnek a ha- 35

tósági fellépéstôl. A szigorítás-pártiak azzal érveltek, hogy továbbra is nyugodtan mehetnek a fiatalok orvoshoz, mivel biztosított számukra az adatvédelem. Ezt a biztonságot törvény már nem garantálja, ezáltal az orvos és a beteg közötti bizalmi viszony az eddigieknél is törékenyebbé vált. A törvénymódosítással kapcsolatban rendôri vezetôk úgy nyilatkoztak, hogy továbbra sem áll szándékukban az ambulanciákról gyûjteni gyanúsítottakat. A TASZ véleménye szerint azonban a rendôr adott szava nem helyettesítheti a törvényi garanciát, és nem jelent védelmet az egészségügyi adatok illetéktelen megismerése ellen. 36

II. rész A TÖRVÉNY- MÓDOSÍTÁS HATÁSA A JOG- ALKALMA- ZÁSRA

A büntetôjogi szabályok hatásainak lemérésére egy év rövid idô. A magyar bíróságokon gyakori, hogy négyöt-hat évvel az eljárás megindítása után születik meg a jogerôs ítélet. Így az 1999. március 1. óta hatályban lévô törvényhely alkalmazásáról szerzett tapasztalatainkból csak fenntartásokkal lehet következtetéseket levonni. Bizonyos azonban, hogy már most számos problémára fel lehet hívni a figyelmet, és a TASZ jogsegélyszolgálatán képviselt ügyekben folyamatosan nyomon tudjuk követni a jogalkalmazás alakulását, a gyakorlat változását. 1. AZ ÖSSZEGZÉS Az elmúlt években kedvezôtlen fordulatot vett a drogfogyasztók által már elfogyasztott kábítószer jogi sorsának megítélése. A büntetés nagysága attól is függ, hogy milyen mennyiségû kábítószerrôl van szó. A Btk. három kate- 39

góriát állít fel: csekély mennyiségû; csekély mennyiségnél több, de a jelentôs mennyiségnél kevesebb; és jelentôs mennyiségû kábítószer. Minél több drogról van szó, annál nagyobb a büntetés. Részlet a TASZ középiskolák és drogambulanciák számára készített ismertetô plakátjáról 40

17. 1989. évi 304. sz. bírósági határozat Az 1993-as Btk-módosítást megelôzôen, 1989-ben eseti döntés született arról, hogy a kábítószer-fogyasztó által megszerzett drogmennyiségeket nem lehet összegezni, csak az egy idôben ténylegesen együtt lévô kábítószer képezheti a jogi minôsítés alapját. 17 Az elterelés bevezetése után is ennek megfelelôen jártak el, és csak a lefoglalt kábítószer mennyiségét vizsgálták. Így a fogyasztókat többnyire csekély mennyiségû kábítószer megszerzésével vagy birtoklásával gyanúsították, és ha vállalták a gyógykezelést, nem volt akadálya az eljárás felfüggesztésének. Az ügyészség 1996-tól tért át arra a gyakorlatra, hogy a gyanúsított vallomása alapján összeadták azt a drogmennyiséget, amit az ügyben szereplô kereskedôtôl vettek. Késôbb már mindent összegeztek, amit a gyanúsított az elsô kipróbálástól kezdve a lebukásáig elfogyasztott, és ez alapján sorolták be a cselekményt. Ha egy kábítószerfüggô nem volt hajlandó bevallani, hogy mennyi szerrel volt dolga (és mióta), de azt állította, hogy függô, akkor vélelmezték, hogy az általa megszerzett drog mennyisége meghaladta a jelentôs mennyiség alsó határát. Így a rendszeres fogyasztók és kábítószerfüggôk ellen megszülettek az elsô jelentôs 41

mennyiségû kábítószerrel való visszaélésrôl szóló vádiratok. Ettôl kezdve a kábítószerfüggôk esetében gyakorlatilag nem lehetett alkalmazni az elterelést, hiszen annak feltétele a csekély mennyiség alatti tartomány volt. Ráadásul a bûncselekmény súlyosabb minôsítése miatt az ügy jogerôs lezárásáig a gyanúsítottnak még az útlevelét is elvették. A Legfôbb Ügyészség kezdeményezésére a Legfelsôbb Bíróság újra állást foglalt a visszaélés kábítószerrel bûncselekmény törvényi tényállásának értelmezésérôl, és büntetô jogegységi döntésével kötelezôvé tette az addigi gyakorlatot, vagyis a megszerzett elfogyasztott kábítószer-mennyiség összegzését. Nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti, 1993-as törvényalkotói szándék a fogyasztó megkímélése a büntetéstôl többé nem válhat valóra a Btk. rosszul megfogalmazott szövege miatt. Amennyiben a késôbbi törvényjavaslat szövegében ezt nem pontosították volna, és továbbra is csak csekély mennyiségû kábítószer megszerzése, fogyasztása esetén lehetne az elterelést alkalmazni, akkor a drogfüggôk kivétel nélkül hosszú börtönbüntetésre számíthattak volna, és az elterelés mindenki számára megszûnt volna. Feltehetôen van olyan politikus, aki szerint az lenne a leghelyesebb, ha minden drogost bör- 42

tönbe zárnának, akár függô, akár nem. Azonban a XX. század végén Európában ez a megoldás nem szalonképes, így a Btk. szigorítása az összegzés kérdésében végül pozitív változást hozott. A fogyasztás szó mellett nem szerepel mennyiségi határ, és a törvény indokolása is tartalmazza, hogy a törvényhozóknak nem céljuk a fogyasztót súlyosabban büntetni azért, mert önsértô cselekedetével jobban ártott magának. Katalin több éve használt heroint, és mákból házilagosan elôállított ún. kompótot. A 22 éves lány 1998 októberében került kapcsolatba a rendôrséggel, amikor elkapták azt, akitôl a kábítószert vásárolta. Elôször tanúként hallgatták ki, melynek során bár erre nem lett volna köteles - beszámolt évek óta tartó drogfogyasztásáról. 1999 márciusában már gyanúsítottként hallgatták meg. A vegyészszakértô a lány vallomása alapján összeadta a fogyasztásra megszerzett mennyiségeket, így jelentôs mennyiségû kábítószerrel visszaélés miatt 5-15 évi szabadságvesztére számíthatott. A vádirat a Btk. módosítása után készült, így már csak kábítószer-fogyasztás vétségével vádolták. Ennek megfelelôen a féléves elvonókezelés igazolása után a TASZ ügyvédje még az elsô bírósági tárgyalás elôtt indítványozta, hogy Katalin ügyé- 43

ben az eljárást szüntessék meg. Erre a büntetôeljárási szabályok szerint van mód, a bíróság azonban nem adott helyt indítványunknak. Végül büntethetôséget kizáró ok - gyógykezelés teljesítése - miatt az ellene indult büntetôeljárást megszüntették. Az 1998-as Btk-módosítást mely 1999. márc. 1-jén lépett hatályba megelôzô idôszakban kábítószerfüggôk esetében a rendôri, illetve az ügyészi szakban nem tették lehetôvé az eljárás felfüggesztését. Ha a vádirat 1999. március 1. elôtt készült volna, akkor csekély mennyiségnél több, vagy jelentôs mennyiségû kábítószerrel visszaélés minôsítéssel kerül bíróság elé az ügy, és nem lehetett volna felfüggeszteni a büntetôeljárást. Csak az ítéletben nyílik lehetôség arra, hogy az új, vagyis az ilyen fogyasztók számára kedvezôbb törvénynek megfelelôen megszüntessék az eljárást. Azonban az új Btk. csak a függôknek engedi meg az elterelést, az alkalmi vagy rendszeres, de nem drogbeteg fogyasztók mindenképpen rosszul járnak. A korábbi szabályok szerint a megelôzô kezeléssel azért nem tudtak kikerülni az eljárásból, mert az elfogyasztott mennyiséget összeadták, az új szabályok szerint meg azért, mert nem kábítószerfüggôk. 44

Az új büntetôjogi szabályozásban a kábítószer megszerzése, mint elkövetési magatartás, továbbra is szerepel. A megszerzésnél viszont változatlanul attól függ a büntetés nagysága, hogy milyen mennyiségû drogról van szó. Tamás 1994 tavaszán összesen négy-öt alkalommal 1-1 gramm heroint vásárolt Z. E. albán kábítószer-kereskedôtôl. Tamás ekkor még kábítószerfüggô volt, de azóta meggyógyult, öt éve absztinens. A vádirat szerint a Z. E-tôl vásárolt heroinadagokat össze kell adni, így ez már meghaladja a csekély mennyiség alsó határát. Az elterelés lehetôsége csak csekély mennyiség esetén áll fenn, így Tamás, bár sikeresen gyógykezeltette magát, az eljárást nem szüntették meg. A per alatt született meg a Legfelsôbb Bíróság 5/1998. sz. büntetô jogegységi határozata az összegzésrôl. Így az ügyészség álláspontját a kötelezô bírói iránymutatás megerôsítette. A per azonban annyira elhúzódott, hogy közben a büntetô törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit is módosították. Aszerint viszont fogyasztás esetében többé nincs jelentôsége annak, hogy ki mennyi drogot használt már el életében. A bíró arra az álláspontra helyezkedett, hogy Tamás esetében az új Btk-t kell alkalmazni, de nem fogyasztás, hanem a vádirattal egyezôen, csekély mennyiségnél több drog 45

megszerzése miatt kell felelôsségre vonni. A büntetés tizenötezer forint pénzbüntetés volt, az ítélet nem jogerôs. Tamás története azt mutatja, hogy jogértelmezési problémákra továbbra is lehet számítani. Véleményünk szerint a fogyasztó esetében a jogalkalmazó nem válogathat tetszése szerint az elkövetési magatartások között, vagyis nem mondhatja azt, hogy inkább megszerzés miatt vonja felelôsségre a vádlottat, és akkor összeadhatja a mennyiségeket a Legfelsôbb Bíróság eseti döntésének útmutatása alapján. 2. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT Az Alkotmánybíróság 35/1999. (XI. 26.) számú határozatában megállapította, hogy a büntetôeljárási törvény (Be.) 137. (2) bekezdésének módosításához kapcsolódóan mely 1999. március 1-jén lépett hatályba, és a kábítószerfogyasztók elterelését szabályozza átmeneti szabályokat kellett volna hozni, s felszólította az Országgyûlést, hogy az ezzel kapcsolatos jogalkotói feladatát 2000. február 29-ig teljesítse. 46

Miért vált szükségessé az Alkotmánybíróság beavatkozása? A módosítás elôtt, ha egy kábítószeres ügyben csak csekély mennyiségû drog szerepelt, és az elkövetô nem adott át másnak kábítószert (tehát csak saját célra szerezte meg, tartotta, termesztette, illetve állította elô), és vállalta, hogy részt vesz egy féléves gyógykezelésen, akkor a büntetôeljárást vele szemben egy évre fel kellett függeszteni. Akár az ügyészségen vagy a rendôrségen, akár a bíróságon történt meg a felfüggesztés, és a gyanúsított az egy év leteltekor igazolta, hogy részt vett a legalább hat hónapos kezelésen, akkor megszüntették ellene az eljárást. A Btk-módosítás óta azonban ezzel a lehetôséggel már nem élhet minden fogyasztó, csak azok, akik az orvosszakértô véleménye szerint kábítószerfüggôk. Az alkotmánysértés azzal valósult meg, hogy az eljárás felfüggesztésének új eljárási szabályát is a Btk. új szövegéhez igazították, vagyis csak a kábítószerfüggô esetében engedi meg a törvény az eljárás felfüggesztését. A büntetô törvénykönyvnek azonban nem lehet visszaható hatálya, ez az alkotmányos büntetôjog egyik legfontosabb alapelve (mindenkit csak az elkövetéskor hatályban lévô szabályok szerint lehet megbüntetni, ki- 47

18. Az Alkotmánybírósághoz dr. Frech Ágnes, a Fôvárosi Bíróság kábítószeres ügyeket tárgyaló tanácselnök bírája fordult. véve, ha az új szabály rá nézve kedvezôbb). Ugyanakkor a büntetôeljárási törvényt hatályba lépése napjától minden folyamatban lévô eljárásban alkalmazni kell. Így aki 1999. március 1. elôtt követte el a bûncselekményt, és lehetôsége lett volna az elterelést választani, de az eljárás felfüggesztése még nem történt meg, március 1. után már nem kaphatta meg ezt az esélyt. Az Alkotmánybíróság megkereste az igazságügy-minisztert. Az igazságügy-miniszter véleménye szerint mivel a Be. módosítása mind a felnôtt, mind pedig a fiatalkorú elkövetôk esetében lehetôvé teszi a vádemelés elhalasztását, továbbá rendelkezésre áll a megrovás lehetôsége szükségtelen az említett személyi kört illetôen az olyan átmeneti rendelkezés, amely lehetôvé tenné az eljárás felfüggesztését. Az Alkotmánybíróság az igazságügy-miniszter álláspontjával szemben az alkotmánysértést kifogásoló indítványt 18 találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság szerint a használó, de nem függô elkövetôk büntethetôségének feltételhez kötött megszüntetésére 1999. március 1-jétôl nincs mód, és ezt nem ellensúlyozza az, hogy a büntetôügyekben eljáró 48

hatóságok mérlegelhetik, hogy eltekintenek-e a büntetés kiszabásától és megrovást, illetve próbára bocsátást alkalmaznak, továbbá az sem, hogy az ügyésznek a Be. lehetôséget ad annak eldöntésére, hogy vádat emel, vagy meghatározott idôre elhalasztja. A szigorúbb büntetôjogi szabály visszaható hatályának megítélése szempontjából a büntethetôségnek a hatóság mérlegelésén alapuló büntetôjogi, illetve büntetôeljárási jogi intézkedést követô megszûnése nem hasonlítható össze a büntethetôség megszûnésének azon esetével, amikor az a büntetôeljárás alá vont személy döntésétôl függôen, a törvényi feltétel teljesülésekor a hatóságok mérlegelése nélkül következik be, és a büntetôeljárás kötelezô megszüntetéséhez vezet az elsô fokú ítéletig terjedô eljárás 19. 35/1999. (XI. 26.) AB határozat bármely szakaszában. 19 Az Országgyûlés 2000. március 8-án hirdette ki az átmeneti szabályokat tartalmazó 2000. évi XIV. törvényt, mely 2000. április 1-jén lépett hatályba. Így azok a fiatalok, akik ellen 1999. március 1. elôtti drogfogyasztás miatt indult eljárást, visszakapták az eljárás felfüggesztésének lehetôségét. 49

3. KI A FÜGGÔ? A módosítással kapcsolatos vitákban a TASZ azt az álláspontot képviselte, hogy a törvénynek különbséget kell tennie a kábítószerfüggôk és az alkalmi fogyasztók között, de nem droghasználat, hanem drogkereskedelem esetében. Ezzel a megkülönböztetéssel egyébként a legtöbb európai ország él. Magyarországon korábban azokat a drogfüggôket, akik saját adagjukat csak kábítószer-eladással tudták fedezni, ugyanúgy kellett büntetni, mint a nagy haszon reményében árusító, nem szenvedélybeteg kereskedôket. Az új törvény átveszi ezt a megoldást: a kábítószerfüggôk szinte minden esetben enyhébb büntetésre számíthatnak, mint az alkalmi fogyasztók. A nem függôk legsúlyosabb büntetési tétele például 10-15 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés (jelentôs mennyiségû drog eladása, átadása), míg a függôkre ugyanezért csak 5-10 évig tartó szabadságvesztést lehet kiszabni. A büntetôügyekben többnyire már eddig is készült elmeorvos-szakértôi vélemény arról, hogy az elkövetô kábítószerfüggô-e vagy sem. Sok szakvélemény vitatható volt, és változatlanul nem egységes a gyakorlat ab- 50

ban, hogy milyen szempontok alapján döntik el ezt a kérdést. A TASZ jogsegélyszolgálatán többször találkoztunk már erôsen megkérdôjelezhetô szakértôi véleménnyel. Egy heroinos ügyünkben például a tizenegy vádlottból öt volt a szakvélemény szerint kábítószerfüggô, a többiek alkalmi fogyasztónak minôsültek. Csakhogy az alkalmi fogyasztókról többek között a következô mondatok szerepelnek az iratokban: K. L. három éve vénásan szúrja magának a heroint. Vizeletében ópiátot mutattak ki, az általa elfogyasztott mennyiség eléri a jelentôs mennyiség alsó határát. Nem kábítószerfüggô. N. L. két éve fogyaszt heroint. Elôször cigarettában szívta, majd szúrta magát. Nem kábítószerfüggô, vizeletében ópiátot mutattak ki. D. K. hat éve fogyaszt marihuánát, két éve mákteát is fogyaszt napi rendszerességgel. Nevezett nem kábítószerfüggô. Nem kétséges, hogy a fenti drogkarrierrel rendelkezô fiatalokat egy addiktológus szakorvos elvonókúrára irányítaná. 51

Zoli ellen már két éve folyt az eljárás, amikor a nyomozás folytatását rendelték el. Ennek az volt az oka, hogy korábban egy évre felfüggesztették az eljárást, és ügyfelünk lehetôséget kapott a hat hónapos gyógykezelés elvégzésére. Zoli a kezelést nem igazolta, ezért elrendelték az eljárás lefolytatását. Korábban már megvizsgálta ôt egy szakértô, és megállapította, hogy kábítószerfüggô. Amikor a nyomozás folytatása miatt ismét elrendelték a vizsgálatát, az új szakértôi véleményben az szerepelt, hogy nem függô, pedig ugyanarról az idôszakról kellett nyilatkoznia. Egy másik ügyfelünk, Feri három éve naponta szúrta magát heroinnal. Amikor elkapták a rendôrök, gyorsan elment orvoshoz. Már három hónapja járt kezelésre, amikor idézést kapott az elmeorvos szakértôtôl. Elmondta neki, hogy a kezelés elôtt milyen szert és milyen gyakran használt, és azt is, hogy három hónapja absztinens. A szakvéleményben az szerepel, hogy Feri nem kábítószerfüggô, gyógykezelése nem indokolt. Feri ellen késôbb még két büntetôeljárás indult heroinfogyasztás miatt. Elôfordul tehát, hogy a szakértôk véleményüket a vizsgálat idején fennálló aktuális állapotra alapozzák, azaz 52

nem a bûncselekmény elkövetésének idôszakáról mondanak véleményt, hanem az alapján ítélnek, amit látnak. Mint Feri esete mutatja, az is elôfordul, hogy a kábítószerfüggés egyik legjellegzetesebb tünetérôl feledkeznek meg, arról, hogy a beteg hosszabb-rövidebb absztinencia után visszaesik. A sikeres kezelés során ezek a visszaesések egyre ritkábban következnek be, és egyre rövidebbek. Tehát ha valaki három hónapja tiszta, még nem jelenti azt, hogy meggyógyult, és nincs szüksége kezelésre. Marihuána fogyasztásakor, még igen nagymértékû használat mellett is, ritka a függôséget kimondó orvosszakértôi vélemény. Ugyanakkor, ha a marihuána használatának veszélyeirôl és tiltásának indokairól hallunk, ezek között mindig szerepel, hogy ettôl a szertôl is kialakul a lelki függôség. A szakértô vizsgálata mely a legtöbb esetben 15 percnél nem tart hosszabb ideig eredményét írásban terjeszti a nyomozóhatóság elé. A szakvéleménynek két része van, a vélemény, mely az érdemi részt tartalmazza, nevezetesen: függô-e az illetô vagy sem, és az exploráció, mely többek közt mindig tartalmaz adatokat a gyanúsított kábítószer-fogyasztási szokásairól (mikor, mit és mennyit fogyasztott). A rendôrség és 53

késôbb a bíróság is csak a véleményt veheti figyelembe, az explorációban szereplô adatokat nem használhatja fel bizonyítékként. A gyanúsított azonban nem mindig tudja megkülönböztetni a kihallgatást a szakértôi vizsgálattól. A kihallgatásra és a szakértôi vizsgálatra szóló idézés formája megegyezik, illetve sokszor a rendôrség épületében kell az orvosszakértô kérdéseire válaszolni. Nem csoda hát, hogy ha valaki már megbánta, hogy túl sok mindent mondott a rendôrségen, akkor nem lesz ôszinte az orvosszakértôvel. Jóllehet itt inkább abban lenne érdekelt, hogy ôszintén számoljon be fogyasztási szokásairól, hiszen ha nem mondja el, hogy mióta drogozik és mennyi az adagja, valószínû, hogy nem fogják függônek nyilvánítani. Egyelôre tehát közel sem mindegy, hogy kit, mikor, hol és milyen szakértô vizsgál meg. 4. SZANKCIÓK A törvény elôkészítôi a szigorítás során azzal érveltek, hogy az elsô bûntényes fogyasztókat ezután sem fogják börtönbe zárni. Számos más eszköz van a büntetôjog- 54