KARSZTKUTATÁSI IRÁNYZATOK A 2000. ÉVBEN Keveiné Bárány Ilona 1 Bevezetés A karsztkutatások nagy múltra tekintenek vissza. Az ember érdeklődését korán felkeltették a karsztok földalatti barlangjai. Már a neolitikumban lakóhelyként szolgáltak az ember számára. Később a modern civilizációk már céltudatosan tárták fel a barlangokat hasznosítás céljára. Ennek megfelelően először a barlangtan (szpeleológia) tudománya fejlődött erőteljesen, újabb keletűek felszíni karsztkutatások. A barlangfeltárások mellett a múltszázad első évtizedében indult el a karsztvízrendszerek tudományos kutatása, s ehhez az időszakhoz köthető a Dinári Karsztok első tudományos igényű vizsgálata. A karsztkutatások a múltszázad közepén újabb lendületet kaptak Lehmann munkássága nyomán. A kutatásokban hangsúlyossá vált a különböző karsztjelenségek klímatípusokhoz rendelése. Az 1980-as években indultak meg azok a kutatások, amelyek a karsztfejlődésben nagy jelentőséget tulajdonítottak a biogén folyamatoknak. Ebben a szakaszban jelent meg nemzetközi szinten is az első összefoglaló tudományos munka a karsztok morfológiájának és hidrológiai viszonyainak értékeléséről. Több szerző foglalkozik már ekkor a folyamatok és jelenségek modellezésével, ami fontos részét képezi a karsztkutatásoknak. A klasszikus vizsgálatok mellett egyre inkább megjelennek azok a munkák, amelyek a karsztok geoökológiai rendszerének kutatását. Ezt az irányzatot a környezeti károsodások mértékének növekedése váltotta ki. A háromdimenziós karsztrendszerben a külső környezeti hatások rövid idő alatt érvényre jutnak. A légszennyezések hatására savas ülepedések következnek be. A csapadékvízzel ezek a savanyú oldatok nagyon gyorsan bemossák a karsztidegen (pl. nehézfémek) anyagokat a karsztokba, ahol károsítják az ivóvízként hasznosított karsztvizeket, de a savanyú oldatok az évmilliók alatt kialakult cseppkőképződményeket is visszaoldják. Ezzel visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Napjaink karsztkutatásai a karsztok korábbi hasznosításának ismeretében az új, megváltozott rendszer egészének megismerését célozzák. A működő rendszer ismeretében a tájtervezés és a tájmmenedzsment számára kíván az optimális tájhasznosításra javaslatot tenni. A karsztok és az ember kapcsolatának fejlődése Már a prehisztorikus időszakban megismerte az ember a földalatti üregeket, barlangokat (Johnson, 1993). Évszázadokon keresztül a barlangokban keresett menedéket ellenségei elől (Maire, 1980). Később templomot vagy szentélyt alakított ki bennük. (A mágikus vallási szertartásokat általában a barlangok mélyebb, nehezebben megközelíthető részeiben tartották (Lascaux, Altamira)). A barlangok a fentiek ellenére mindenekelőtt lakóhelyként szolgáltak, először csak szezonálisan, később a neolitikumtól, állandó szálláshelyként. Később a karsztforrások a városok kialakulásában játszottak szerepet. Számos város települt a karsztvíz potenciálra (Aix en Provance, Bath). Rómába 11 vezeték szállította a vizet a karsztforrásokból, de Köln vízellátását is karsztvízből oldották meg Hadrian császár idejében (Nicod at al. 1996). 1 Dr. Keveiné Dr. Bárány Ilona tanszékvezető egyetemi docens SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék Szeged, Egyetem u.2. e-mail:keveibar@earth.geo.u-szeged.hu 1
Keveiné Bárány Ilona: Karsztkutatási irányzatok 2000 A felszíni karsztok mezőgazdasági hasznosítása a neolitikumban a mediterrán területeken volt jellemző. A karszt platókon a juhlegeltetés és kaszálórét gazdálkodás folyt. A füves területek ott alakultak ki, ahol az eredeti erdőket felégették. A Sváb Alb-ban Bad Urach környékén a vaskorszaki égetések után kezdték mezőgazdasági művelésre használni a karsztos területeket (Pfeffer, 1989). A Lessini Alpokban már a 14. században kaszálórét gazdálkodás folyt (Sauro, 1973). Az erdősült és legeltetett középhegységek hasznosítása a középkorban, majd a 18. és 19. században is folytatódott. Az erdőirtások és erdőégetések intenzív beavatkozást jelentettek a karsztok természetes folyamataiba. Felerősödött az erózió, ami a kopár felszíneket növelte. A dalmát karsztokon a vas-korszakban volt legerősebb az erózió (1990, Gams at. al 1993). Fontos változást hozott a karsztokon az ásványkincsek és az építőipari nyersanyagok feltárása és hasznosítása. Ebből a szempontból a bauxit, mészkő és gipsz kitermelés okozott jelentős változást. A karsztok korai hasznosítása hamar ráirányította a kutatók figyelmét a felszíni és felszínalatti karsztjelenségek és formák vizsgálatára. A karsztok tudományos kutatásának fejlődése A fentiek alapján értelemszerű, hogy először a barlangtani kutatások fejlődtek gyorsabban. A barlangok feltárása (ami ma is fontos részét képezi a karsztkutatásoknak) izgalmas, a gyakorlat számára is fontos feladat. A barlangfeltárások során tapasztalt jelenségek (pl. a víz felszínalatti mozgása, eltűnése időszakosan vagy véglegesen, a felszínalatti üregek elszűkülése és a hatalmas termek feltárása) olyan kérdéseket vetett fel, amelyek megválaszolása csak tudományos vizsgálatok segítségével volt lehetséges. A tudományos karsztkutatás az 1800-as évek végén indult meg a bécsi karsztiskola irányításával. A Dinári hegység terepbejárásos tanulmányozása során a kutatók jelentős ismeretekre tettek szert a karsztok geológiájára, kőzettani sajátosságaira, a hidrológiai rendszerére és a barlangokra, de a terület karsztfelszíni formáira vonatkozóan is. Cvijic és Grund (Penck tanítványai) nevezték el a szlovéniai hegységről a karbonátos kőzetek jelenségeit és formáit karsztoknak (Cvijic, 1893). Grund szerint a mészkőhegységek vízrendszere hasonlóan a laza üledékes kőzetekhez, egységes karsztvízszinttel rendelkezik, évszakos vízszint ingadozásai vannak, s a különböző karsztos területek felszíni formáinak kialakulását a Davisi ciklustan szellemében értelmezte (Grund, 1914). A felszíni formák az idők folyamán változnak a lepusztulás kezdetétől az érett állapot eléréséig. Grund karsztciklusában a korai juvenilis állapotban a dolinák jelennek meg, az eredeti felszín még felismerhető. A késői juvenilis stádiumban a dolinák már nagyobbak és részben összenőnek. Az érett állapotot a trópusi cockpit karsztok képviselik nagy dolinákkal és uvalákkal, amelyek között cockpit kúpok helyezkednek el. A szenilis stádiumban a karsztsík egyenletessé válik (lepusztul az erózió bázisig), s benne izoláltan alacsony cockpit hegyek találhatók. Grund modelljét erősen bírálta Lehmann, O. (1932) A karsztok hidrográfiája című munkájában. Hivatkozott Katzer munkájára (1909), miszerint a karsztban lévő, egymástól független járatokban fordul elő a karsztvíz, a Grund által feltételezett egységes karsztvízszint nem gyakori. Lehmann, H. Délkelet-ázsiai tanulmányútjának tapasztalatai alapján a cockpit teóriát is kifogásolta, s azt a trópusi karsztok klimatikus formájának tartotta (Lehmann, H. 1954). A második világháborút követően az 50-es évektől légifelvételek és modern eszközök segítségével indult meg a karsztok klíma zónánkénti vizsgálata, amit Lehmann a Nemzetközi Földrajzi Unió számára nemzetközi kutatási témaként javasolt. Ez a kutatás napjainkig 2
megtartotta aktualitását. Ettől az időszaktól kezdődően hangsúlyossá vált a különböző karsztjelenségek klíma típusokhoz rendelése (Gams 1974; Nicod 1975; Jakucs, 1971). A 70-as évektől elsősorban a gyakorlat orientált vizsgálatok kerültek előtérbe. Különösen a karsztvíz felhasználási igénye serkentette a karszthidrológiai kutatásokat, Bögli 1980-ban megírta a Karszthidrológia és fizikai barlangtan c. munkáját. Sok tanulmány készült a karsztvíz karsztosodásban betöltött szerepéről, a trópusi karsztok hidrológiájáról (Day, 1979), de a karsztvíz menedzsmentjéhez kapcsolódóan is. Mindig megújuló téma a még fel nem tárt barlangok megismerése és azok genetikai problémáinak tisztázása. Fontos állomása volt a 70-es években ennek a kutatásnak Jakucs Karsztok morfogenetikája c. műve (1971), amely a karsztbarlangok eróziós genetikájának elmélete mellett jelentős eredményeket hozott a felszíni karsztfolyamatok értelmezésében is. Ez a kutatás ma is újabb és újabb ismereteket tár fel a karsztrendszer egészére vonatkozóan (Jakucs, 1990, 1995, 2000). A paleokarszt vizsgálatok igen fontos irányát képviselik a karsztkutatásoknak (Bosak1989, Korpás 1998), mivel a karsztfejlődés jövőbeni folyamatai nem prognosztizálhatók a megelőző történések ismerete nélkül. Ide kapcsolhatók azok a hazai kutatások, amelyek hazánk karsztjainak ősföldrajzi viszonyait értékelik (Hevesi, Veres) a mai morfológiai viszonyok kialakulási folyamatainak feltárása céljából, de a karsztbauxit kutatások is (Bárdossy 1989; Mindszenthy 2000). A 80-as években indultak meg azok a kutatások, amelyek a karsztfejlődésben nagy jelentőséget tulajdonítottak a biogén folyamatoknak (Jakucs 1980, Kevei Bárány-Zámbó 1985-86), Darabos 1999). Egyidejűleg folytak olyan kutatások, amelyek a karsztvízrendszer mikrobiális szennyezettségével foglalkoztak, elsősorban az ivóvíz hasznosítás szempontjából (Tranter- Hunter Gunn Perkins, 1996 ). Jelentős munka ebben az időszakban a Paterson - Sweeting által szerkesztett Új irányzatok a karsztkutatásokban (1983) c. munka, amely a legfontosabb kutatási irányzatokból közöl tanulmányokat. A 80-as évek végén jelent meg Ford és Williams (1989) összefoglaló munkája A karsztok hidrológiája és geomorfológiája címen. Ez a munka korszerű szemlélettel dolgozta fel a nemzetközi karsztkutatások eredményeit. Ma kézikönyvként használják a karsztos szakkörökben. A 90-es években előtérbe került a karsztok konzerválásának kérdése (Kevei-Bárány Gunn, 1999), valamint a karsztok mezőgazdasági hasznosításának problémái (Burri- Castiglioni-Sauro, 1999). 1999). A karsztkutatások nagyon nagy területet fognak át a felszíntől a földalatti folyamatokig, a földtörténeti múlttól napjainkig (1. ábra). A kutatások sokszínűsége a kutatóktól széles spektrumú szakmai ismeretet kívánnak meg, ami nem kis feladat elé állítja a szakköröket. Különösen igaz ez ma, amikor a komplex vizsgálatok adhatnak választ a karsztfejlődés aktuális problémáinak megoldására 3
Keveiné Bárány Ilona: Karsztkutatási irányzatok 2000 Az alábbi diagram vázlatos áttekintést nyújt a karsztkutatások fontosabb irányairól: 1. ábra. A karsztkutatások áttekintő vázlata. PALEOKARSZTKUTATÁS Karsztgenetika Ércbányászat Bauxitbánvászat KARSZTHIDROLÓGIA KARSZTHIDROGEOLÓGIA Freatikus vízrendszer Juvenilis vízrendszer Karsztvízszint változások Vízkiemelések KARSZTHIDROGEOGRÁFIA Felszíni vízvezetés Karsztos völgyképződés Ponorok Források BARLANGTAN FELSZÍNI KARSZTKUTATÁS KARSZTGENETIKA Fedettkarsztok Nyíltkarsztok Vegyes karsztok FELSZÍNMORFOLÓGIA Dolina-genetika, morfometria Poljegenetika, típusok Szárazvölgyek, vakvölgyek Karszt szurdokok KARSZTÖKOLÓGIAI RENDSZER ÉS A TÁJHASZNOSÍTÁS ALRENDSZEREK Atmoszféra Klíma (Mikroklíma) Növényzet Talaj Kőzet Vízrendszer Üregrendszer Források HASZNOSÍTÁS Szántóföld Legelő Erdőgazdálkodás Ivóvízellátás Kőbányászat Természetvédelem Üdülés, sport, rekreáció Túrizmus Nemzetközi törekvések a karsztkutatásokban 1984-ben az IGU párizsi konferenciáján a karsztkutatók elhatározták, hogy létrehozzák a Human Impact on Karst Terrains kutató csoportot (Study Group), melynek feladata elsősorban az emberi tevékenység hatásának vizsgálata a karsztokon volt. Ez a munkacsoport az elkövetkező konferenciákon (Mallorca, 1986 Sydney, 1988, Brno 1990) foglalkozott a mezőgazdasági hasznosítás és a karsztok környezeti állapotának kapcsolatával, a mészkőbányászat hatásaival, a karsztvíz minőségének problémáival. 1988-ban a szakterület képviselői megváltoztatták a kutatási profilt, amely névváltoztatást is eredményezett. 1988-tól Environmental Change in Karst Areas kutató csoportként dolgozott tovább. 1996-tól a Sustainable Development and Management of Karst Terrains IGU Bizottságként folytatta munkáját. Mindez ideig a csoport a karsztok vizsgálatának egy szűkebb területét fogta át. Aktivitása azonban igen jelentős volt, rendszeresen összefoglaló 4
kötetek jelentek meg a kutatásokról, évenként rendeztek konferenciát, illetve vettek részt a bizottság tagjai a nemzetközi konferenciákon. A csoport teljesítményét az IGU nagyra értékelte és 2000-ben a szöuli konferenciáján a csoport kapta meg a jogot az IGU Karst Commissio létrehozására (E tanulmány szerzője 1996-tól ennek a bizottságnak a választott tagja). Természetesen ez a bizottság a továbbiakban összefogja a karsztokra vonatkozó geográfiai kutatásokat. Az 5. IAG konferencián (2001) Japánban megfogalmazódott az IAG és IGU karszt kutatások egymáshoz közelítésének igénye. A jövőben a klasszikus kutatások mellett elsősorban a karsztos tájváltozások kutatása válik meghatározóvá. A szöuli és tokiói konferenciák megfogalmazása szerint a 2000. év karsztkutatásainak feladata A karszt a változó világban (Karst in a Changing world) fő kutatási irány mentén megvizsgálni a karsztrendszer válaszait : - a tektonikai eseményekre, - a klímaváltozásra, - a tengerszintváltozásra, - az emberi tevékenységre. A karsztrendszer ezekre a változásokra háromdimenziós felületénél fogva sokkal érzékenyebben reagál, mint más tájtípusok. Míg a tektonikai eseményeket nem tudja befolyásolni az ember, a klímaváltozások esetén ezt már megtette. A globális felmelegedés a karsztok szárazodásához vezet, csökken a cseppkőképződés, csökken az ivóvízként szolgáló karsztvízszint. Ezt a folyamatot a kutatások már jelzik. A klímaváltozás a tengerszint növekedését eredményezheti, ami az édesvízi barlangokat brakkvízi barlangokká alakíthatja, s az elárasztás ugyanakkor a cseppkőképződés megszűnéséhez vezet. Egyidejűleg azok a korallszigetek, amelyek ma igen érdekes, gyakran endemikus fajoknak adnak otthont, mind elpusztulhatnak, mert az élőhelyeik megszűnik. Sokszínű hatást vált ki az emberi tevékenység. A karsztrendszer más-más tényezőit változtatja meg, amely egy folyamat láncolatot indít el, s az egész rendszer működését megváltoztathatja. Erre példa a légköri szennyezések hatása. Általában a légköri ülepedések savanyítják a talajokat, a talaj megváltozása a növényzet változását vonja maga után. A karsztokra jellemző fajok egy része eltűnik, gyomfajok, vagy karsztidegen fajok jelennek meg. Ez megváltoztatja a talaj baktériumpopuláció összetételét, túlsúlyra jutnak a mikrogombák. Megváltozik a talajok szerves-anyag bontása. Agresszívebb vizek jutnak a talajon keresztül a karsztrendszerbe. Ez cseppkő-degradációt eredményez, de egyidejűleg a karsztvíz minősége is romlik. A hatáskapcsolatok olyan összetettek, hogy azt egy terjedelmében korlátozott tanulmányban felsorolni nem lehet. A példa csupán illusztrálja az emberi tevékenység sokszor csak utólag felismerhető kedvezőtlen hatásait. Az ezredforduló karsztkutatásai Az utóbbi évtizedben előtérbe kerültek azok a kutatások, amelyek a karsztok egész rendszerének működésvizsgálatát célozzák (Daoxian 1989, Pfeffer 1990, Jakucs 1990, Keveiné-Bárány, 1998). Ezek a kutatások igénylik a klasszikus ismereteket. A továbblépéshez tudnunk kell: - milyen körülmények között, mikor alakult ki a rendszer, - milyenek a kőzetadottságok, - milyen a kőzet permeabilitása, - milyen geomorfológiai helyzetben van a vizsgált karszt, - nyílt-, rejtett-nyílt-, vagy fedett karsztról van szó, 5
Keveiné Bárány Ilona: Karsztkutatási irányzatok 2000 - milyen morfológia alakult ki, - milyen klíma zónában fejlődött, - mennyi a kőzetoldáshoz szükséges csapadékmennyiség, - milyen a vízrendszere és a felszínalatti üregrendszer. A már ismert karsztokról ezek az információk rendelkezésre állnak, csupán az információk korábbitól eltérő rendezésére van szükség ahhoz, hogy a karsztökológiai rendszer működését megismerhessük. Mint azt a bevezetőben láttuk, az ember évezredek óta használja a karsztokat. Míg a korai évszázadokban csak mérsékelt volt hatása, a mai civilizáció a sokféle technikai felfedezésével, amely nagymértékben hozzájárult az ember életminőségének javításához, s egyidejűleg oly mértékben beleavatkozott a táj működésébe, hogy az megfordíthatatlan folyamatokat váltott ki. Ezért a tájváltozás vizsgálatához ismernünk kell: - mire használta az ember korábban a területet, - milyen a mai ökológiai állapota (természetes, természet közeli vagy átalakult), - mennyire felel meg a hasznosítás a táji adottságoknak. Az előbbiek ismeretében javaslatot lehet tenni az optimális tájhasznosításra. A 2000. évben a fentieknek megfelelően a karsztos területek védelmének, menedzsmentjének és természet-közeli hasznosítás lehetőségeinek kutatása a legfontosabb feladat. Ahhoz, hogy a kedvezőtlen hatásokat megszüntessük és a kutatás eredményes lehessen, ismernünk kell a karsztrendszer felépítését, működését, s reakcióit a változásokra. A karsztökológiai rendszerről (2. ábra) alkotott felfogásomat korábbi munkáimban már közreadtam (Bárány-Kevei, 1996). Ebből a rendszerből a mai elvárásoknak megfelelően kiemeltem a klíma-talaj-növényzet rendszert mivel ennek a rendszernek döntő szerepe van a karsztosodási folyamatok irányításában, illetve megváltozásában (Keveiné Bárány, 2000). 2. ábra. A karsztökológiai rendszer tényezőinek és a tájhasználatnak a kapcsolatrendszere. Tájhasználat Karsztökológiai rendszer típusa rendszerfaktorok folyamatok klíma csapadék sugárzás bányászat vízhasználat mikroklíma növényzet talaj levegőhőmérséklet talajhőmérséklet talajnedvesség gyökérlégzés CO2 szerves savak szervetlen anyagok humuszbontás mikrobiális tevékenység CO2 szervetlen anyagok mállása szivárgó víz oldás túrizmus üregrendszerek rekreáció karsztvízrendszer természetvédelem környezetvédelem források állandó források intermittáló források Ismert, hogy a karsztok háromdimenziós rendszerében a külső környezeti hatások sokkal gyorsabban érvényre jutnak, mint más kőzettípusok esetén. A rendszer tehát fokozottan környezet-érzékeny. Vizsgálata és a káros környezeti hatások megelőzése fontos, mivel a karsztok olyan tájpotenciált képviselnek, amelyek rekreációs hasznosításuk révén jelentősen 6
hozzájárulhatnak az életminőség javításához. Természetesen ezzel egyenértékű az a potenciál, amit a karsztvizek képviselnek. A Föld lakosságának egy negyede ivóvízbázisként használja a karsztvizeket, ezért a vízminőség védelme igen fontos feladat. Mindez nem biztosítható, ha nem ismerjük a karsztok egész rendszerét. A rendszer tényezőinek tulajdonságától függően megváltozik (felerősödik vagy lecsökken) a környezeti hatások mechanizmusa a rendszerben. Amennyiben ismerjük a rendszerfolyamatokat, időben beavatkozhatunk a kedvezőtlen hatások csökkentése irányában. Összegzés A karsztkutatásoknak évszázados múltja van. Hosszú időn keresztül, - bizonyos értelemben még ma is - elválik egymástól a barlangkutatás és a felszíni karsztok kutatása. Ahhoz, hogy a karsztokat megőrizhessük a jövő nemzedékek számára, egyre inkább közelednie kell a két kutatási iránynak. A barlangi folyamatokat a felszíni karsztok folyamatai irányítják, de a karsztvíz ivóvízként történő felhasználása a felszínalatti vizek vízminőségétől függ. Ez a visszacsatolás illusztrálja azt, hogy kutatásnak az egész rendszer feltárását kell céloznia. 1. Évezredünkben a legfontosabb a környezeti hatások felmérése, a hatások prognosztizálása, az optimális hasznosítás tervezése és megvalósítása. 2. Hazánkban a karsztok olyan morfológiai helyzetben vannak, ahol a mezőgazdasági ágazatok közül csak az erdőgazdálkodás célravezető. A korábbi tájhasználat már jelentősen megváltoztatta az erdők összetételét, ezért törekedni kell a természetközeli erdősítés megvalósítására. 3. A karsztbarlangok és környezetük elsősorban rekreációs hasznosításra és az ökológiai túrizmus céljaira hasznosíthatók látványértékük alapján. Ezért más gazdasági hasznosítást nem szabad tervezni a karsztokon. 4. Mindazokat a globális változásokat, amelyek földi méretekben fellépnek, vizsgálni kell a karsztok szempontjából (savasesők, szárazodás), mivel már jelentkeznek olyan folyamatok (pl. cseppkő degradáció) amelyek térben és időben csak hosszútávon mérsékelhetők, vagy állíthatók meg. A teljesség igénye nélkül a fenti ajánlások a jövőbeni kutatások számára fontosak lehetnek és megszívlelendők. Ezt az igényt tükrözik a nemzetközi karsztkutatások, amelyek számára a Nemzetközi Földrajzi Unió Karsztbizottsága irányt mutatott az utóbbi két évtizedben. Irodalom BÁRÁNY-KEVEI, I. (1985): A karsztdolinák talajainak és növényzetének sajátosságai. Földrajzi Értesítõ XXXIV. évf.3.f pp.195-207. BÁRÁNY-KEVEI, I. (1987): Karsztfelszínek ökológiai adottságai különös tekintettel a felszínt borító talajokra. Okt. Int. Karszt és Barlangkutató Tevékenységének II. Orsz. Konf. Szombathely. pp.31-37. BÁRÁNY- KEVEI, I.(2000): Daten zur karstökologischen Forschung im Aggtelek Gebirge, NE Ungarn. - Mitt. Verb. dt. Höhlen- u. Karstforschung. München. pp. 8-14. BÁRÁNY-KEVEI, I. (1992): Karst soil as indicators of karst development in Hungarian karst. Zeitschrift für Geomorphologie N.F., Supplement, 85, pp.101-110 BÁRÁNY - KEVEI, I.(1992): Les facteurs écologiques dans la formation du karst. In.: Karst et Évolutions Climatiques. Hommage a Jean Nicod.Press.Univ.de Bordeaux.pp.53-59. BÁRÁNY-KEVEI, I. 1992. Karst soils as indicators of karst development in Hungarian Karsts. Zeitschrift für Geomorph. N. F. Suppl.-Bd.85.Berlin-Stuttgart. pp. 101-110. 7
Keveiné Bárány Ilona: Karsztkutatási irányzatok 2000 BÁRÁNY-KEVEI, I. (1998): Connection between Morphology and Ecological Factors of Karst Dolines (Aggtelek Hills, Hungary). - Fourth International Conference on Geomorphology, Italy 1997; Suppl. Geogr. Fis. Dinam. Quat. III, T.4: 115-119. BÁRÁNY-KEVEI, I. GUNN, J. ed. (1999): Essays in the Ecology and Conservation of Karst. Szeged, Hungary.p. 218. BURRI, E. CASTIGLIONI, B. SAURO, U. ed. Karst and Agriculture in the World. International Journal of Speleology. Spel. Italiana. p. 198. DARABOS,G.(1999): Karst corrosion-specifically regarding the role of the soilmicroorganisms.in: Bárány-Kevei I.-Gunn, J. (ed.). Essays in the Ecology and Conservation of Karst. Szeged.pp. 54-59. BÁRÁNY-KEVEI, I. & G. MEZŐSI (1995): Ecological Characteristics of Doline Types in Aggtelek Hills (North Hungary). - In: Bárány-Kevei, I. [Ed.]: Environmental Effects on Karst Terrains Homage to László Jakucs; Acta Geographica Szegediensis XXXIV: 135-146. BÁRDOSSY, GY. (1989). Bauxites. In: Bosák, P.-Ford, D. Glazek, J.- Horacek, I. Paleokarst. A systematic and Regional Review.-Elsevier and Akademia. Amsterdam-Praha. Cvijic, J. Das Karstphaenomen. BÖGLI, A. (1978): Karsthydrography and physische Spealeologie. Springer Verl.Berlin-Heidelberg- New York. DAOXIAN, Y., 1997: The carbon cycle in karst. - Z. Geomorph. 108, pp.91-102. DAY, M J, (1996): Conservation of karst in Belize. Journal of Cave and Karst Studies, Vol. 58(2), pp. 139-144. FORD, D.C. and WILLIAMS, P.W. (1989): Karst Geomorphology and Hydrology, Unwin Hyman, London. p.601. GAMS, I., - NICOD,J., - JULIAN,M., - ANTHONY,E., - SAURO,U. (1993): Environmental Change and human impact on the mediterranean Karsts. Karst terrains, Catena suppl.25. pp. 58-98. GILLIESON D. - THURGATE, M. (1999):Landscape Classification and Karst Management at Jenolan Caves, NSW in: Bárány-Kevei I.-Gunn, J. (ed.).essays in the Ecology and Conservation of Karst. Szeged. pp. 134-143. Goldie, H. S. (1973): The Limestone Pavements of Craven. Transaction Cave Research Group of Great Britain. 15.(3), pp. 175-190. GRUND, A.(1914): Der geographysche Cyklus im Karst. Ges.Erdkunde 52. pp.621-640. GUNN, J. (1995) Environmental change and land management in the Cuilcagh Karst, Northern Ireland. In: McGregor, D.F. and Thompson, D.A. (Eds) Geomorphology and Land Management in a Changing Environment, John Wiley and Sons, 195-209. GUNN, J. - THRUDGILL, S.T., 1982: Carbon dioxide production and concentration in the soil atmosphere: a case study from New-Zealand vulcanic ash soils. - Catena 9, pp.81-94. GUNN, J., 1986: Solute processes and karst landforms. - in: Trudgill, S.T. (ed.): Solute Processes. - Wiley and Sons, pp.363-437. HARDWICK, P. AND GUNN, J.1996. Modern Fluvial Processes on a Macroporous Drift-Covered Cavernous Limestone Hillslope, Castleton, Derbyshire, Uk. in.: Advances in Hillslope Processes, Vol.,1. Edited by M.G.Anderson and S.M.brook. John Wiley and Sons Ltd.pp.398-428. Hevesi A. (1989): Development and Evolution of Karst Region in Hungary. Karszt és Barlang. Special Issue. Pp.3-16. JAKUCS, L.(1971): A karsztok morfogenetikája. Akadémiai Kiadó. p. 310. JAKUCS, L.(1977): Genetic Types of Hungarian Karst. Karszt és Barlang.Special Issue.pp.3-18. JAKUCS, L.(1980): A karszt biológiai produktum (Karsts are biological product). Földrajzi Közlemények 28. 4.pp.331-339. JAKUCS, L. - KEVEINÉ, I. B. MEZŐSI, G. (1983): A modern interpretation of karst corrosion. Földrajzi Közlemények. 3-4. Füzet. 207-217 (1983). KEVEI-BÁRÁNY, I. AND ZÁMBÓ, L.(1985-1986): Study of the relationship between Bacteria activity in karstic soils and corrosion. Ann. Univ. Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eotvos Nominatae, 20-21: 325-334 (1985-1986). KORPÁS L. (1998) Palaeokarst. Studies in Hungary. MÁFI, Budapest, Hungary. p.139. MAIRE, R. (1990): Les montagnes refuges calcaires de la mediterranee orientale et du Moyen-Orient. Karsologia, n o 15. pp. 13-24. 8
MINDSZENTHY A. (2000): Flexura jellegű előtéri deformációhoz köthető karsztbauxit szintek a Dunántúli Középhegységben. Földtani Közlöny 131/1-2, pp. 107-152. NICOD, J. (1975): Relations debit-teneurs et debit-corrosiondans le karsts mediterraneens. Proc. 6 th Internat. Congr. Speleol., Olomouc, Czeschoslovakia, 1973,4,pp.271-276. NICOD, J. - JULIAN, M. - ANTHONY, E. (1996): A historical rewiew of man-karst relationships: miscellaneous uses of karst and their impacts. Riv.Geogr.Ital. 103. pp. 289-338. PFEFFER, K.-H. (1995): Karstresearch - a traditional science involving recent applied tasks. - In: Bárány-Kevei, I. [Ed.]: Environmental Effects on Karst Terrains. Homage to Jakucs L; Acta Geographica Szegediensis XXXIV: 7-24. SAURO, U.(1973): Il paesaggio degli Alti Lessini. Museo.Civ. St. Nat. Verona M. F. s.n.6,161 pp. PATERSON, K. - SWEETING, M.M.(1983): New Directions in Karst. Procced.of Anglo-French karst symposyum. Piblished by Geo Books. Norwich, England. p.613. ZÁMBÓ, L., 1992: The soil effect in karst corrosion. - New Perspectives in Hungarian Geography. - Akadémiai Kiadó, Budapest, pp.81-90. ZÁMBÓ, L. (1995): Measurement of Karstic Infiltration in the Aggtelek Karst. - In: BÁRÁNY -KEVEI, I. [Ed.]: Environmental Effects on Karst Terrains. Homage to Jakucs, L; Acta Geographica Szegediensis XXXIV: 187-196. ZÁMBÓ, L. - DARABOS, G., 1993: An investigation of microbial CO 2 production in karst soils. - In: 9